1-alola | aloma-attek | atter-bekul | belat-bolon | boltb-csalt | csap-delig | delik-egyen | egyer-ellat | ellen-ember | embra-ezred | ezust-felje | feljo-foleb | foleg-gaspa | gatol-gyulo | gyur-harsa | harsc-hivat | hivd-imads | imadv-jogos | jogot-kegye | kegyl-kicse | kicsi-kival | kivan-korcs | korde-le-le | leagy-level | leven-megal | megar-megol | megon-mercu | mered-naplo | napod-odaer | odafa-oltar | oltja-parol | paros-proba | probs-rest | reste-selme | selye-szala | szale-szetd | szetf-tajek | tajke-terme | terne-trois | tromb-utako | utalo-vedel | vedem-villa | villo-zsira | zsirr-zuzaj
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
17641 I, VII | van az erdő; a szép óriási szálerdő fenyőkből, olyan annak az
17642 II, XX | erdőségbe kerültek, ahol szálfán és bozóton kívül napi járóra
17643 I, XXVI | egypár századával Isztricén száll meg, ahol a szlavnicai Sándorok
17644 I, XIV | tempót – megelégült szívvel szálla le a kordéról, s rágyújtott
17645 II, XIII | gyermekeire is örökségül szálland. A császár kinevezte őt
17646 II, XIV | városokat, amik a kurucok téli szállásaiul vannak kiszemelve, porig
17647 II, XIV | előtte.~Hogy talált haza a szállására Ocskay, azt maga sem tudja.
17648 II, XIV | városban üsse fel a téli szállását; ahonnan aztán tavaszra
17649 I, XVIII | Fehér-hegy alatti városokba téli szállásokra. (Azoknak ott sorban igen
17650 I, X | fogadták. Tehát oda be sem szállásolt, hanem lekerült a dunai
17651 I, III | elmenni a Tisza-kastély előtt.~Szállhatna-e be máshová, mint ehhez a
17652 II, XVII | akkor hírül hozták neki a szállingózó emberei, hogy Áporkayék
17653 II, IX | el-elmaradoztak, s csak úgy egyesével szállingóztak utána. Éppen nem hagyhatta
17654 II, XVI | csapattal.~A többiek, rótánkint szállingózva, rúgtattak utána; úgyhogy
17655 I, VI | az új asszony kelengyéjét szállítandók voltak. Ocskay a feleségét
17656 I, XVII | kísérlete után rögtön ide szállították a hercegnőt a Küszdenpfennig-házba,
17657 II, XV | tudom. Hozott az Isten! Szállj nálam!~Ocskay sápadt és
17658 II, XIII | egyenesen az én palotámba szálljon.~Ocskaynak mondhatnékja
17659 I, XXVI | s még az éjjel Ugrócba szálljunk, az üldöző ellenség útjába.~–
17660 II, XII | Bemargarírozva tartom én itt a szállóimat? Mit keresitek énnálam?
17661 II, X | táncolnak – item: aki nyilvános szállókban férfi és asszonyszemély
17662 I, XXVI | ma ki akarok rúgni! Pörbe szálltam az egész világgal, nem tartok
17663 I, XIX | ezen a vidéken se széna, se szalma. Amint Ocskay a Beckóban
17664 II, XVI | huszárjaid bújtak volna szalmába, szénába, házhiúba, de a
17665 II, XVI | társzekér ezüst nem a Csákyék szalmája! – igazítá rendre Gáspár
17666 I, X | az őrtűz mellett, közös szalmán heverészve. Vakmerő, kivihetetlen
17667 I, XXIV | csak egy fogai közé dugott szalmaszálat rágogatott.~Két nap telt
17668 II, X | gitárját. Mikor letették a szalmaszékre, csak úgy összeesett, mint
17669 II, X | Akkor aztán felkelve a szalmaszékről, a nyakába akasztott gitárral,
17670 II, XVII | s kénytelen kenyérrel, szalonnával beérni.~– Csak mégis jobb
17671 I, XIX | úrnő számára a fűződerék, szalup, vertugadén, pufándli mind
17672 II, IX | őrmestert félretolva, katonásan szalutálta Ocskayt, s aztán megexcellenciásurazta.~–
17673 I, XVIII | férfi, akiknek egymással számadása van. – Mit akarsz ezzel
17674 II, XII | oroszlánt.~– Én készen vagyok a számadásommal. Ha betörik a kaput, ezzel
17675 II, XII | is törtek, összetépték a számadásos könyveit, kirabolták a kincseit,
17676 I, III | ottmaradtaknak. Fizeti az árát a számadótisztem.~– Nem kívánunk érte semmit.~–
17677 I, XXVI | El biz a csörgősipkát a szamárfülekkel. Hol az a becsület? A nagy
17678 I, XXIV | csoport közepén pedig ordas szamárvemhén parádézik a díszes társaság
17679 I, XIV | Tizenhárom-ezerre teszik a számát. Hanem ágyút csak hatot
17680 I, X | Annyi purgomál posztót, szameth darócot, és karassia kelmét
17681 I, XXII | fejedelemnek szíve van: számítanak rá. Lehet, hogy a szerelme
17682 I, XXV | név szerint, kikre lehetne számítani. (Merész kísérlet volt Ozmondától
17683 I, VIII | kifelé szöknek. Magában számítgatta, hogy mi fog történni. Kudarc
17684 II, X | megérkezése után mely nap számíthatok elfogadásra?~– Hja, uracskám,
17685 I, XXIV | Egészen emberi módon számítok. Mi is kézre kerítünk valakit,
17686 I, VI | egy szűz vár bevételére számítva: egész a hasból beszélő
17687 II, XVII | Rákóczinénak hű társa a számkivetésben, s régóta apácafátyollal
17688 II, XIII | menjen oda kegyelmed. A számlája ki van egyenlítve. Legmagasabb
17689 II, VII | kocsmáros, mikor a vendége számláját készíti.~– Jó ebédet adott
17690 II, I | Hát már a rongyos gárda is számlálja az ellenséget? Hát már Borbély
17691 II, IV | féltél ellenségtől. Nem számláltad, hányan vannak, s nem mérted
17692 I, XVII | adtak ki, amikben el lettek számlálva a kurucok veszteségei: a
17693 II, IX | rivallt rá Ocskay.~– Hozom a számlát.~– Nem megyek sehová! Hozza
17694 II, IX | martalékul esni, amilyenek nagy számmal vannak Bécsben: a „Veres
17695 I, XXVI | leszek, mint a tündér. A számnak is olyan illata lesz, mint
17696 I, XXI | maszatos a képe a most szedett szamócától, mint a többié. Hanem aztán
17697 II, VII | Persze, hogy az. Hát gyere, számoljunk, ha ráérsz. Itt van a pénzed.~
17698 II, XIV | Tettemről csak Istennek számolok.~Zavartalan tekintete, nyugodt
17699 II, II | Fehér-hegyek völgyszorosai, számos hegyi váraikkal, igen alkalmas
17700 I, XIV | gyalogsága, őnála a lovasság volt számosabb. Tizenhárom-ezerre teszik
17701 I, III | várták az érkező urakat; akik számra valami harmincan, amint
17702 I, XVII | a kurucok veszteségei: a számtalan halott, a tömérdek fogoly,
17703 II, IV | Édesanyánk hazament Lévára. A számtartója a gazdasági ügyek végett
17704 I, XIX | el fogja önt még vinni a száműzetés pokolországába: el fogja
17705 I, XXII | Esterházy, aki aláírta száműzetését, itt fogadta őt Pálffy János
17706 II, II | elszállt lelkéből, együtt a száműzött nemes indulattal. Elfoglalta
17707 II, VIII | ismerjen emberi érzést, szánakozást, irgalmat, megbánást, az
17708 II, XIV | hanem ahelyett valami mély szánalommal és keserűséggel nézett a
17709 I, XVIII | testvére, György herceg, a szandeci sztaroszta, csak arra várnak,
17710 I, XXV | semmi gorombaság nincs a szándékában az ő méltóságos személyeik
17711 II, II | császári hadvezérek minden szándékáról a fejedelemnek a legjobban
17712 II, IX | elnyertem.~– Hálás vagyok a jó szándékért – szólt Ocskay tompa, kemény
17713 I, XVIII | küldeni.~– Ön félreérti az én szándékomat, grófnő.~– Dehogy értem
17714 I, XXVI | bevégezni az életét.~Egyéb szándékot nem is lehet róla föltenni.~
17715 II, IV | Bizony mondom neked, hogy nem szándékozom semmi árulást elkövetni.
17716 I, XXIV | ennél az emlékszobornál szándékoztak a kurucok elfogni a császárt.~
17717 II, VIII | hazáját – nevét ki ne mondja a szánk –, lelkemnek, testemnek
17718 I, IV | haditörvényben csak egy szankció van: a halál.~– Rettenetes
17719 II, XVII | másvilágon.~Ilonka most már szánni kezdte ellenfelét.~Ozmonda
17720 II, V | oroszlánkői Jakusich Lázárnak szánta. Az is derék egy lovag volt;
17721 I, XVII | hajítják le a pénzt, amit nekik szántak, papírhüvelybe téve; a papírt
17722 II, IV | vadászni, a gazdaságát bejárta; szántatott-vettetett; rendeleteket adott ki,
17723 I, XXIII | most valamennyi fölött a szántó ekéje húzza a barázdákat.~
17724 I, II | barázdák mutatják, hogy ott szántóföldek voltak, ki tudja, mi volt
17725 I, X | veszíteni e földön. Akinek a szántóföldén a vetést fölégették, lakházát
17726 I, XXI | házából: „Csigabiga, gyűjj ki! Szántsunk, vessünk, neked is arassunk!”~
17727 I, XXIII | csikorgatja Bercsényire. Ő ezt szántszándékos megsértésnek veszi. Mint
17728 I, VII | Feszületet imádék,~Olvasókra~Sok szapora~Ávékat mondék.~Most már
17729 II, IX | kell fogni azt a nyergest szaporán!~Mert abban az időben az
17730 II, I | az erősség védőseregét szaporítani; Ocskay László pedig menjen
17731 I, XXIII | a másikhoz szaladgál, s szaporítja a confusiót, éppen azért
17732 II, IX | aki kilenc családtaggal szaporította meg a nemzetségét. – Nem
17733 II, I | s futott szerteszéjjel, szaporítva a vészüvöltést: „A rácok,
17734 II, V | betakaríttatni, konyhát ellátni, szapulásra felügyelni, cselédveszekedésben
17735 I, XXIII | háromszögletű kalapjával, a török szarácsik, makk alakú bojtos süvegeikkel,
17736 I, I | lett, pogány lett; ezóta szarácsit csináltak belőle.~– Nem
17737 I, II | amint a Tisza vagy ki van száradva, vagy meg van áradva. Ezúttal
17738 II, X | feje is csak úgy lógott a szárán. Az egyik ember hozta a
17739 I, VIII | szerint egyszer egy búzakalász szárára vékony aranyfonalat találtak
17740 I, XVIII | Nem lehet – mondá Ocskay szárazan.~– Miért nem?~– Mert én
17741 II, IX | hozzá – veté oda Ocskay szárazon.~Scharodi csak nem ment
17742 II, XI | egész utca, s sár van nagy szárazságban is. Nem is hítták még azokat
17743 I, XIX | banyakemence padkájára a haját szárítani, elterítve szélesen maga
17744 I, XXIII | sokszor volt alkalma Bercsényi szarkastikus diffamációit hallani Ilonka
17745 I, IX | alatt.~– Értem. Ez Bercsényi szarkazmusa megint. Mintha hallanám: „
17746 II, X | mondá a magas úr csendes szarkazmussal.~– Nem! Az országra nézve! –
17747 II, III | mintha saját édesanyjuk szárnyai alatt volnának. Katolika
17748 I, XXIII | teremből, majd magával viszi a szárnyajtó másik felét is; s mikor
17749 II, V | Ilonka előbbre igazítá orsója szárnyán a fonáleresztőt, s magabíztában
17750 I, III | folyhatott is; mert a hír szárnyára felkapott hős csak egy napot
17751 I, XVIII | maradványai, a pilléreken a szárnyas angyalfő-faragványok. Ez
17752 II, VII | közepén vonult fel, a két szárnyat a nemesi hadak képezték.
17753 I, II | a vezérei, hogy jó lesz szárnyék után látni; mert ha ez a
17754 I, XIII | előhúzta a tarsolyából a kurta szárú cseréppipáját, kicsiholt,
17755 I, XX | Lármás gazdaság: tehenkék szarv nélkül, bő tejelők – a kalkuttai
17756 II, XVI | kétágú fegyvert, aminek a szarvai fehér-izzók voltak.~A hitves
17757 II, VIII | emberfajzatra: s ahányszor szarvaid megújulnak, megújuljon átkozódásunk,
17758 II, XIII | ahol az egerek vezérei szarvakat ragasztottak a fejükre,
17759 II, I | kegyelmed! Mind megennők azt a szarvasbogárnak öltözött németet odaát.
17760 II, III | kezet csókolt neki. A hosszú szarvasbőr kesztyűn érzett a kámfor
17761 I, X | aklok megrakva gyönyörű szarvasmarhával, lovakkal, birkákkal; a
17762 II, XIV | attól, mint az ökörnek a szarvától, nem fér a lánc a nyakába.~
17763 I, XVIII | látni; egy oroszlán meg egy szarvorrú! Most összeverekednek! A
17764 I, VII | vannak itt, amiknek nincsen szarvuk, s naponkint háromszor kell
17765 I, XXV | s el hagyta őt futni a szász határon keresztül Poroszországba.
17766 I, XXIII | darab boglárjával adós egy szásznak meg egy örménynek, s a zöld
17767 I, XIV | kopjások! Ne féljetek, szászok! Ahol fáj, szúrjátok!” –
17768 II, II | megjelent a fejedelemnél, mintha Szászországban bujdokló feleségétől hozott
17769 II, VII | bizalma. Nem ismerte a fiút. A szatír alak egy mesebeli hőst rejtett.
17770 II, X | egyik lábát a másik után szatírugrásokra kapkodva fel, rákezdé a
17771 I, II | egyetlen híd, amelyen Beregből Szatmárba át lehet kelni. Lótolvaj
17772 I, II | Bársonyba, karassiaposztóba, szattyánba van az öltöztetve, mind
17773 I, III | arany sujtásokkal, zöld szattyáncsizmáin arany a sarkantyú, vállán
17774 I, XXIII | egy örménynek, s a zöld szattyánsarujának minden csikorgása a brassói
17775 I, XXVI | színlelt nyugalommal, de minden szavából kiérzett a keserű irónia.~–
17776 II, XVII | feleségeért harcol, hogy minden szavaddal pokolkínokat okozasz itt! (
17777 I, XXV | kínozz! Nem hiszek semmi szavadnak. Nem hiszek ennek az öltözetnek
17778 I, XXI | ablakára!~Kérjed, nyissa meg szavadra.~Mondd: ezüstös lapot vevék,~
17779 I, XXV | felsorol, mind a legnagyobb szavahihetőség bélyegével bírtak; mind
17780 II, XV | ez életben többet, hogy szavaikkal egymás lelkén sebeket verjenek.~
17781 I, XXVI | haragját, s míg Csajághy szavainál Ocskay arca lett ismét életvidám,
17782 I, VII | van, azt meg sem kísérté szavakba foglalni. Az ilyesmiről
17783 II, IX | hangon szólt hozzá: de a szavakban még mindig dölyf volt és
17784 I, IX | Befogom a számat. Nem hallja szavamat senki. De teszek valamit.~
17785 II, XIV | esküdözék: „Hitemre és lovagi szavamra fogadom, hogy nincs az a
17786 I, II | uniformist adunk nekik.~– Szavunknak állunk azonnal. Vessék le
17787 I, XXVI | ha fel tudnád ültetni a századainkat.~Jávorka a vállát vonogatta.~–
17788 I, III | került a sor, amik a múlt században járt üstököscsillag tüzét
17789 II, VII | nekem a leghűségesebb három századomat, s el hagytátok futni az
17790 II, I | Ocskay leküldé Jávorkát a századosaihoz, hogy indítsák meg az alattuk
17791 I, XXVI | elfoglalták, amikor Bezerédy századosát, a lobogóval a kezében,
17792 I, XXII | Rákóczi Ferenc, egyszerű századosi egyenruhában.~Mikor a fejedelemnő
17793 I, XXII | üdvözlését; ha megszólít, „századoskapitány úrnak” címezned; s ha a
17794 II, I | azzal a szép hírrel, hogy a századosok nem tanácsolják azt a kísérletet,
17795 II, I | tudott ültetni, alig tesz két századot. Azokkal a futó vert hadat
17796 II, X | egyenlőtlen harcból, habár százan énekelnek is egy ellen.~–
17797 I, III | ritka, mint a fehér holló. Százával csak az kap abból, aki valami
17798 I, IX | semmi izenetet. Ennek pedig százféle oka lehetett. Az otthon
17799 I, X | a bécsiek, látván azt a száznál is több őrtüzet a császári
17800 I, II | kiválasztasz közülök vagy százötven fickót, aki legjobb úszó,
17801 I, XXVI | elrablott kincsekért ugyan százszorosan lett megfizetve.~És Ilonka
17802 I, XIX | miatta, nem szenvedtem-e én százszorta többet? Az egyik tudott
17803 I, XXVI | Nekünk is vannak zsoltáraink, szebbek a tieiteknél!” S azzal ő
17804 I, VII | előtt az ifjú nő! – Sokkal szebbet annál, mint amit az álmok
17805 I, XXII | exkommunikálta, az ország prímása, Széchenyi; itt jött eléje az ország
17806 I, III | szívesen látott vendég számára szed; más meg, amit az olyannak
17807 I, XXIII | arca sápadt volt, az ajkai szederjesek, a szemei fehérét elfutotta
17808 II, I | felzavart hadának rendbe szedésére rohant, két mély vízmosáson
17809 II, V | kántorszerdát; orvosságot szedet minden emberrel a csízió
17810 I, XIX | ismerte.~Hogy rá hagyta magát szedetni a szegény jámbor kálvinista
17811 I, X | magához vette, s ezzel a szedett-vedett haddal félreállt a derékseregtől,
17812 I, VII | csemetéket, s a gyümölcsöt ő szedi le a fákról. A kert közepén
17813 I, XXV | csapatoknak is meghagyá, hogy szedjék fel a sátorfáikat; térjenek
17814 II, X | Ezen az estén belépti díjat szedtek a kocsmába letelepülő vendégektől,
17815 I, X | csapatokat mindenünnen magukhoz szedték. Csajághy elhozta magával
17816 I, XIV | én, ha csak a fáról nem szedtem volna őket.~– Hát az öreganyja?~–
17817 I, XIV | loholni arrafelé, ahol Heister szedtevettézve kardlapozta a muskétásait.~
17818 I, IX | szele ütött meg; támolygott, szédült.~– Mondtam valamit? Nem…
17819 II, III | ahogy az a vetést nyalábra szedve legeli. Itt látni egy úri
17820 II, II | alvezéreivel Botka Ádámmal, Szegedi Istvánnal együtt, mihelyt
17821 I, XXVI | kivillogott rajta, hanem azért a szegélye szélesen kihímezve arannyal,
17822 I, II | posványa, tömpölye, amiknek szegélyéből feketén meredtek elő a sás
17823 I, XXIV | a matzleinsdorfi kapuig szegélyezve volt palánkokkal, apró kertészlakkal,
17824 I, III | várvívást. „El is hervadtak szegények.” Azt a bokrétát tette bele
17825 I, XXII | csinálni, mint amilyen már van.~Szegényke, bizony nagyon gyámoltalanul
17826 I, XXIII | pártolta éppen legjobban. Szegénynek úgy kellett a palotások
17827 I, III | s akkor fürtgolyókkal, szeges zsákokkal lőnek egyszerre
17828 II, IX | pedig voltaképpen nagyon is szeget ütöttek a fejébe Scharodi
17829 I, I | pinceboltban a koporsófödélen szegezik nagy kalapálva ezüstszegekkel
17830 I, II | pedig négy sugárágyú van szegezve a híd felé, amikkel egyúttal
17831 II, XV | László! Ne lamentáljatok! – Szegezzétek össze hevenyén a koporsómat,
17832 II, III | láda felnyitott ajtaján egy szegfejet félretolt Ocskay, s arra
17833 I, III | friss víz; – hanem annak a szegfűbokrétának, ami a kalpagja mellett
17834 I, III | Hamarabb hiszem, hogy arra a szegfűbokrétára példálózott, amit a kalpagja
17835 I, I | fehérborsot, négy kanál szegfűborsot, habard össze hidegen. Azután
17836 I, III | ifjú, s a kezében tartott szegfűcsokrot odatűzé a kalpagjára, éppen
17837 I, III | bokrétát, piros és fehér dupla szegfüvekből, átkötve aranyfonállal,
17838 I, IX | könyv oda volt hányva a szegletbe, penésztől zöld halom.~Majd
17839 I, IV | szája is szekundál, a két szeglete örökösen felfelé húzódva,
17840 II, IX | görbítette a feltátott szája szegleteit, ami még impertinensebb
17841 I, I | ami kettős tokát vetett, s szegletes tudott lenni, mikor haragudott.
17842 II, III | udvarbíró, egypár szegény szegődi atyafi, egy vándor supplicans,
17843 II, XIII | gyűlölet és harag is társul szegődött hozzájuk.~– Mikor lesz szabad
17844 II, XIV | Rákóczi villáma. Ha bérbe szegődtél, oda kell leütnöd, ahová
17845 I, XXVI | megnyugvással akasztanám a szegre a kilőtt muskétámat, mint
17846 II, I | belebukott a mélységbe, s nyakát szegte: maga a fejedelem estében
17847 I, X | hogy újra feltalálta. Nem szégyellte megölelgetni, azért hogy
17848 I, II | maró férgekbül s a maróbb szégyenbül; és menni fürödni elébb
17849 II, XVI | Édesanyád szíve megszakadt szégyenében, bánatában. A lángok közül
17850 II, XIV | megfoghatatlan módon sem szégyenkedést nem mutatott az arcán, sem
17851 I, VII | A menyecske aztán nagy szégyenkedve futott be a szobájába, otthagyva
17852 I, XXII | mint altiszt szolgált, mely szégyenleges bűnhődésének tanúja volt,
17853 II, III | Paradicsom-undor állt belém. Szégyenlem a ragyogást. Rossz szívem
17854 II, IV | tudja, hogy mi van benne.~Szégyenleni kezdte, hogy olyan gyönge
17855 I, XXV | borbély.~Ocskay valósággal szégyenlette magát amiatt, hogy sebet
17856 II, IV | arculverés volt neki. Rosszabb a szégyenpironságnál az érdemtelen dicséret.~
17857 II, XXI | megkegyelmezé Ocskay Lászlót a szégyenteljes haláltól a nemes embereket
17858 II, I | kardjára, s aztán megfordultak, széjjelmentek.~Mikor valami harminc lépésnyire
17859 II, X | szájába, egész más ember lesz; széjjelnéz, köszönget, s mikor aztán
17860 I, I | varrtam, varrtam, annál jobban széjjelszakadt. Azután meg azt álmodtam,
17861 II, XIV | is, kirúgva maguk alul a székeiket. – Ez infámia!~Első fogadásnak
17862 I, XXVI | vendégek ijedten ugrálnak fel székeikről.~A hívatlan vendég alakján
17863 I, XXIII | bámultak a betegre, tört székek, tépett takarók tanúskodtak
17864 I, I | s kivágták maguk alul a székeket, s keserves eláldást ittak
17865 II, XVIII | lettek fogva a lovak. Jó erős székely kabalák voltak azok, csak
17866 I, IX | feltámadt egész Erdély, a székelység fegyverbe öltözött, a Dunántúl
17867 I, VI | bolondnak, aki a triumfátor szekere mellett, az ujjongó nép
17868 II, III | csatlósainak kiadva az utasítást, szekerébe vetette magát, s egyedül
17869 I, XXIV | a fejedelemnő poggyászos szekereire felügyelni küldetett a kísérettel.
17870 II, XVIII | meghallotta e szót, s a szekérekhó hátulsó ponyvahasadékán
17871 I, XIV | hozzá!~Ocskay pedig rögtön szekerekre ülteté a hajdúságát, s a
17872 I, XXIV | leugráltak sánta lábaikkal a szekerekről, s felnyalábolva egy csomó
17873 II, XVI | s magával vihette, ami a szekerére és a hátára fért. A Tisza-kastélyból
17874 II, XVIII | hogy így tréfált: mert a szekérernyő alatt nyugtalankodni kezdett
17875 I, XXV | kétszer is, és mégsem mondta a szekerésznek, hogy menjenek el erről
17876 II, XVIII | jó Isten. Vegyetek fel a szekeretekbe, a kis gyermekeimmel, nem
17877 II, III | Ocskay László négylovas szekerével a budetini vár kapuján behajtatott.
17878 II, XVI | megyek egyedül; ha nincs szekérjárás, megyek gyalog; ha nagy
17879 I, I | durrogatnak.~Jó előre, a szekérsort megelőzve, vágtat lóhalálában
17880 II, XVIII | hó, egy ponyvával fedett szekerük az agyagverem mélyében volt
17881 I, XXII | határvendéglátónál már egész szekérvár gyűlt össze.~A fejedelemnő
17882 I, XXV | kötéllel a derekán, gyógyszeres szekrénnyel a hóna alatt, azután meg
17883 II, XVII | vetélytársnő elővette a szekrényéből és elolvastatá vele azt
17884 II, XVII | asztalához, s azon egy kis ébenfa szekrénykét felnyitva, kikapott belőle
17885 I, XXII | derült fel az arca.~Végre egy szekrényt nyittatott fel a bán, mely
17886 I, II | amonnan a mocsár benyúló széléből, ahol a folyam martjának
17887 I, XVIII | eloszlott a világ minden szelei irányában: hanem aztán rövid
17888 I, II | partján elterülő mocsár széléig; ott megálltak haditanácsot
17889 II, V | azzal fenyegetőzött, hogy a szelelőlyukat is befalaztatja a fülkén. –
17890 II, X | szippanat burnóttal is a szelencéjéből, s azt mondta neki, hogy: „
17891 I, X | Átúsztattak a sarkában a Duna szélesebbik ágán is, s aztán éjnek éjszakáján,
17892 I, I | azt bizonnyal nem teszi! – szeleskedék bele Ilonka. – Dejszen megmondta
17893 I, XXV | előretör, akkor azt mondják, szeleskedő volt, ha bajba kerül, akkor
17894 I, XXVI | aztán ott látta maga előtt a szélesre nyitott vigyorgó szájával
17895 II, III | vezet a várig, mely az erdő szélétől még ágyúlövésnél is nagyobb
17896 I, XXVI | álmodott a földről! Egy szélfúvás, s avar puszta van körös-körül.
17897 I, XIII | haja, borostás az arca, szélfúvástól, napsütéstől barnapiros
17898 I, IX | Ocskay csak leroskadt, mint a szélhűdött, arra a romladékára a hitvesi
17899 I, XIV | hogy a sík tért két patak szeli keresztül, a Tirna és Parna,
17900 I, XVII | az apának.~Pater Renatus szelídíteni akarta a kérdést.~– Nem,
17901 I, XXIII | békeföltételeit! Hallgatna a szelídítő suttogására egy szerető
17902 II, XV | nagyasszony.~A jóság, a szelídség mosolygó tekintete párosulva
17903 I, II | árjába. A paripák prüszkölve szelik a vizet. Ő maga kaptat legelöl.
17904 I, XXV | s ezúttal Eleonórának jó szelleme sugallta azt, hogy szökési
17905 II, XV | megverte az elevent. S az ő szellemkardja kiüté ennek a kezéből az
17906 II, V | meglátod abból, hogy micsoda szellet jár a budetini várban.~Ilonka
17907 I, XXIII | a megsértett kevélység szellete jött előtte három lépésnyire.~
17908 I, XIX | Ingadozik, hajladozik, ha a szellő megéri!” – azt fújja a nóta.
17909 II, V | hogy kedves vendégét még a szellőtől is megóvja: alig eresztette
17910 II, XVI | kályhákat fűttetett, ágyakat szellőztetett. – Meg kell becsülni az
17911 II, III | kapok.~– Eresztené őket szélnek.~– Ők nem eresztenének ám.~–
17912 I, XXVI | leggyöngébb hadcsapatok szélről állnak, rendetlenül, összevissza
17913 II, XV | Kókány Laci! – mondá a szélső káplárnak. – Végy magadhoz
17914 I, XVIII | szerencse fia”. Amerre a szélvitorla fordul. Ő is, meg a testvére,
17915 I, XIV | hogy minő erőt kell azzal szembeállítani. Úgyhogy az ő jelenléte
17916 I, VIII | különb ember, akit velem szembeállítsatok?~De Ocskay sem maradt neki
17917 I, XXVI | hagytam, aki nem tudott velem szembeállni sehol egy derék ütközetre!
17918 II, XV | veszett haragjával rohant a szembeálló rémnek, s kardjával összevissza
17919 I, XXII | futva futást, s egyszerre szembefordul vele, odatekint a rejtélyes
17920 I, II | megrohanhatnók a labancok sáncait; de szembefúj, még ez is ellenségnek áll
17921 II, XIX | ravelin kapuján egyszerre szemberohant rá egy kuruc csapat. Ráismert
17922 I, XXIII | egy nálánál hatalmasabbal szembeszáll; amikor törni akar valamit,
17923 I, X | képes ezért az Istennel szembeszállni. Kezében a felhatalmazás
17924 I, VIII | hatalmas, kérkedő Bottyánnal szembeszálltál, hogy a sérthetlennek hitt
17925 II, XV | állhatta meg, hogy az első szembetalálkozásnál azzal a szóval ne bosszantsa
17926 I, XXII | lépett át, s itt egyszerre szembetalálkozott egy olyan arccal, amelyet
17927 II, XVII | kerub!~S ez érezte, az első szembetűzésnél, hogy le van győzve; le
17928 I, XXVI | haragos! Ej, hogy szikrázik a szemed. Ha tapló volnék, meggyújtana.
17929 II, XVIII | Olyan szent előttem a te szemednek minden könnyharmatja: ne
17930 II, IV | bíráidnak, vádlóidnak, ha szemedre lobbantják. Mondd nekik: „
17931 I, XXV | fejébe átköltöztetni. A szemeibe visszatért az élet fénye:
17932 II, III | vissza Pálffy bánhoz?~Ozmonda szemeiben az a két vészcsillag nagyot
17933 I, III | látta Ilonka, hogy a hős szemeiből egyszerre két nehéz könnycsepp
17934 I, XXVI | elé: csak úgy szikráztak a szemeik egymásba, mint két összecsapkodó
17935 II, IV | nézett, oly közelről, hogy szemeikben megláthatták egymás arcát.~–
17936 I, VII | akik bizalommal vetik reánk szemeiket. Amíg kegyelmed öröme napjait
17937 I, XVI | elhinni.~Elhitték aztán, mikor szemeikkel látták, hogy fut végig a
17938 II, XVIII | Ne fogjátok őt el az én szemeim láttára, a gyermekei előtt!
17939 II, XV | kell vele. Sietnem kell a szemeimet lehunyni örökre, hogy meg
17940 I, III | ezt a szörnyű dolgot testi szemeimmel – mondá a nagyasszony, búcsút
17941 I, I | Lesütött pillájú, nagy szemeinek ki nem találhatni a színét,
17942 I, XXII | nem ismert rá legalább a szemeiről, de a hangjáról sem a férjére.~–
17943 I, XVIII | volna többé ezekbe a szép szemekbe. – De hát – tedd próbára
17944 II, XVII | Ha földi tűz volna, ami a szemekben ég, az ő szemei tüzében
17945 I, XXII | kicserélték őket egymásért. A női szemeknek elég egy ilyen látás, hogy
17946 I, V | választok, hanem őrá bízom, hogy szemelje ki magának szíve szerint,
17947 II, IX | kezeskedik excellenciád személyazonosságáért.~– Ah! – szólt Ocskay meglepetten. –
17948 II, XIII | volt egyenesen a kegyelmed személye ellen előkészítve. Rendőrkémeink
17949 I, XXV | szándékában az ő méltóságos személyeik iránt, csupán a várukat
17950 I, XXIII | fejedelemválasztási jogát – nem a maga személyének: az országnak. Kész volt
17951 I, XXV | hogy mindabban a maguk személyére nézve szükséget ne szenvedjenek,
17952 I, XXII | udvarias lenni, ahogy fejedelmi személyesítőhöz illik. A vele jött társak
17953 II, X | más?~Azután következett a személyleírás.~Ezt az oberregistrator
17954 II, XII | kéményseprőnek nem lehet személyleírását adni, az mind egyforma:
17955 I, XVI | pompás lakomára. Kétszáz személyre voltak felterítve az asztalok,
17956 I, XXIII | egyik szárnyon saját udvari személyzete, a másikon Eleonóra és udvarhölgyei;
17957 I, XIX | találok, aki igazat mond a szemembe. Hiszen azt is hallottam
17958 II, III | Egész éjjel nem hunytam be a szememet; mind a te cókmókodat írtam
17959 II, VI | nem szabad meglátni idegen szemének. A három császári levél
17960 I, XXIV | barátvezér siserahadából szemenszedve ki lehetett válogatni. Az
17961 I, XVIII | mégsem engedem, hogy a női szemérem az én harcosaim által megsértessék.
17962 I, XIX | arany hajjal, akit az anyja, szemérmesen diadalmas arccal nyújt két
17963 I, XVIII | égettek, gyilkoltak, de a női szemérmet meg nem sértették. És most
17964 I, XIX | kockára téve életét, női szemérmét? Van-e elég aranya a császárnak,
17965 I, XXVI | szerelemgödröcskéket, míg kacér szemérmetességgel lesütött szempillái nem
17966 II, IV | lecsókolta a könnyeket a felesége szeméről. Igazán szentelt víz!~Ebben
17967 I, XXII | Ozmonda, kifejezően ijedt szemet villantva Ilonka felé.~–
17968 II, XV | deszkakoporsót, aminek még szemfedője sem volt: azt be kellett
17969 I, IV | vette fel a házat erre a szemfényvesztési tréfára.~– Diabolus te baptiset! –
17970 I, IV | beszélni és esküdni, aki ilyen szemfényvesztő módra tud elchangeírozni
17971 II, III | a szemére: úgy kezdte el szemle alá venni legelőbb is a
17972 I, XXIII | az oldalán. A másodszori szemlénél Bercsényi járta körül a
17973 I, XVIII | felírva, amit nem szabad szemnek meglátni, kéznek megilletni,
17974 I, IV | igaz! Nem is volt több hat szemnél az egész! – sikoltozott
17975 II, XV | csontváz koponyákkal, üres szemodúkkal reám vigyorogva; csak te
17976 I, XXVI | fölöttük a sűrű, két fekete szemöld, majd összeér elöl. Korallpiros
17977 I, XVIII | karjai össze voltak fonva, szemöldei összehúzva. Ozmonda a szemébe
17978 I, XXVI | bekenem a bábaírrel a két szemöldököm táját, hét babot dobok a
17979 II, III | ilyen égszínkék ragyogó szempárban! Bele kell esni…~Sokáig
17980 I, XVIII | megtámaszkodott benne. Elszédíté ez a szempillantás.~A következő pillanatban
17981 I, XXVI | magával, s belebotlott a szemrehányásba. Kardjával keresztülvágta
17982 I, XX | Csajághy oly gyöngéd, fájdalmas szemrehányással tekinte e szónál Ocskayra,
17983 I, VII | Fogadj Isten!~Csajághy szemrehányásteljes arccal állt, karjait egymásba
17984 II, IV | felszítta a mezők illatával, a szemtelen pacsirták mind azt énekelték
17985 I, XVI | Pinxit Scharodi. – Hallatlan szemtelenség. A szemem káprázik. Nézzétek:
17986 II, XIII | nehézvasasok ezredét.~Ezúttal szemtül szembe tisztelhették egymást.
17987 I, XXII | Szegény nőknek mennyiszer a szemükre lobbantják a hiúságukat;
17988 I, III | ott jön a mi drágánk! A mi szemünk fénye!~Még most csak az
17989 II, III | ajtóból.~Gáspár úr feltolta a szemüvegét a homlokára, hogy jobban
17990 I, XIII | Ocskay.~Csajághy egy titkos szemvágással inte neki, hogy ne beszéljen,
17991 I, XXI | napok következtek, igazi jó szénagyűjtő idő. Fel is használta az
17992 I, XXI | csak akkor került elő a szénagyűjtők közül, amikor délre harangoztak,
17993 II, III | csapodár volt! Te is húztad a szénáját, lélekadta!~– Nem biz az,
17994 I, XXI | betörni, az még szebb a szénakaszálásnál is: Pozsony az ország fővárosa;
17995 I, XIV | labanc huszárság, azt csak szénázásra használják. Gyalogságuk
17996 I, XXVI | lendít, csilingelnek; borzas, szénfekete haja kiszabadult a piros
17997 II, XIV | hagyta a népét verni. Ez már Szenicnél történt. Vajda kuruc vezér
17998 I, V | színdarabokat, amiket a szenior írhatott, férfi szereplők
17999 I, III | hagyott betöltetlen; egy nap Szentbenedeket kapta el, csak úgy fél kézzel,
18000 II, XVIII | meg kegyelmed, szentnél szentebb asszony, milyen imádságképpen
18001 I, XXV | éve sincsen. Hogy elvették szentegyházainkat, odaadták prédikáló tanyául
18002 II, X | minden hím- és nőnemen levő szenteit; amiért aztán az irodafőnök
18003 I, III | az a bor keserű!~Ilonka a szentek glóriáját látta Ocskay feje
18004 II, IV | katolikus már.~Az egész szenteknek egyességét hallotta kórusban
18005 II, V | megfogadta neki minden szentekre, hogy úgy fog rá gondot
18006 I, XXI | hogy nevének~Nagy ünnepet szentelnének.~A szövege fejedelmi szívből,
18007 II, V | egy óra még, s a halálra szentenciázott leány ott fullad meg a szűk
18008 II, IX | fogadása tartaná, mintha szentesküt tett volna le rá valahol,
18009 I, XXVI | sárkányhajjal, ráült, elvitte a Szentgellérre. Máskor ha szép leány van
18010 II, VII | kegyelmed rovására feljegyezve. Szentgyörgy ellen, Vak Bottyánt elfogni,
18011 II, VIII | kompániával vágtatsz lóhalálában Szentgyörgyre, s beordítasz az ablakon
18012 I, I | nyelvét elragadta a szó.) De Szentháromság-egy-Isten úgy tartson, annak, akit
18013 II, XV | Csáky-palota ég! Most a Szentiványi-kastély gyulladt ki! – Az ott a
18014 II, VIII | pokolból is. Valamennyi szentjei a paradicsomnak meg nem
18015 I, VII | Ilonka megcsókolta azt a kis szentképet. Csajághy Márton fejet csóvált
18016 I, VIII | ezredünkre bízta, hogy a Szentkereszt felé vezető szorost tartsuk
18017 II, XVIII | őtőle? Lássa meg kegyelmed, szentnél szentebb asszony, milyen
18018 II, XII | belvárosban megmérgezik, hogy a szentségtartóból a szent ostyát kilopták
18019 I, XXV | Merész szavak! Közel járnak a szentségtöréshez. – Az apáca leírt mindent
18020 I, XXV | örül, vigaszt kérni, mikor szenved. És „ti” ezt az eget akarjátok
18021 I, XVII | hogy „véle tűrök, véle szenvedek; se jó, se rossz dolgában
18022 II, IV | a láncaikról elszabadult szenvedélyek. Utánuk dobta a gyeplőt,
18023 II, XVII | igazi valójában –, démoni szenvedélyének egész ragyogásában. Előtted
18024 II, XIII | szabályos, sima arc; de hideg és szenvedélytelen, átszegező kék szemekkel.~
18025 I, XXIV | áttérve Keresztelő Szent János szenvedéseire, amiket annak a gonosz Heródestől
18026 I, XIV | igazságot elmondott a haza szenvedéseiről, az ősök dicső példájáról
18027 I, XXV | egész világgal. A magam szenvedéseit nem érzem többé, csupán
18028 II, XXI | saját érdemeit, hűségét, szenvedését, a hazáért mind fölemlegette.
18029 II, VII | az hosszú időhaladékot ne szenvedjen, legjobb lesz, ha kegyelmed
18030 I, XXV | személyére nézve szükséget ne szenvedjenek, ha majd a vízvezeték el
18031 I, VII | boldog örömük háborítást ne szenvedne soha. De hát Isten akaratja
18032 I, VI | segéde voltam. – Büntetést szenvedtél érte, az egész ezred színe
18033 I, XIX | ön szenvedett miatta, nem szenvedtem-e én százszorta többet? Az
18034 II, XVII | Bécsben vettem a számodra. Szép-e?~– Óh szép! Nagyon szép!
18035 II, XVI | mosolygás, csak a budetini szépasszonyén! Ide kell neki jönni mindig,
18036 II, III | az rossz volt. – De hát a szépasszonynak minden főztét jónak kell
18037 II, VI | cselédségnek, az is mind a szépéből válogatva. Híres szakácsné
18038 I, XXVI | De kelmed nem szereti a szépet, mert el sem koppantja a
18039 I, XXII | engedte kifesteni, elég, ha a szépítő mouche-okat felrakták rá:
18040 I, XXVI | erénye, büszke jelleme, szeplőtlen neve. Nem szabad azt elvesztegetni.~
18041 I, XXVI | esze is, szíve is – van szépsége, és gonosz szenvedélye. –
18042 II, V | csakhogy nem járt ott, ahol a szépséget osztogatták. Olyan sűrűn
18043 I, XVIII | rosszul rejtve profanált szépségét. Arcát nem lehetett látni,
18044 I, III | férfibüszkeség, a klasszikus szépséggel harmóniában. Csábító szemöldök,
18045 II, XXI | barettal a hajporozott fején, szépséglegyecskékkel a kifestett arcán, magas,
18046 II, XX | asszonyok, leányok híresek a szépségükről – a verbói kastélyban oly
18047 II, III | is be lett volna hát véve szépszerével.~Még egy vár volt hátra:
18048 I, VIII | annyi mindenféle életre hozó szer, hogy egy temetőnek fel
18049 I, XXII | mór, velencei, erdélyi, szerb, török ötvösművészet remekei
18050 II, XIV | hanem egy rác knéz, aki Szerbiából származott át Csernovics
18051 II, I | elmenekült a Nyitrán túl Szerdahelyre. A kapott sebe nem veszélyes.
18052 I, I | tojássárgáját, két egész szerecsendiót megreszelve, hat lat kálmusgyökeret,
18053 I, I | enged a magáéból csak egy szerecsendióvirágnyit sem. „Én Apafi Mihály fejedelem
18054 I, XIV | rongyosabbik dolmányát a szeredásából, még jobban begyűrte a kalapját,
18055 II, XX | cimborájával, Trencséni István és Szeredi Pál hadnagyaival, maga mellé
18056 II, XV | szekérre rakatni minden házi szereit, bútorait, s lábasjószágaival
18057 I, XIII | feleségem, arcát (magaddal vitt szerekkel) befested olyanra, mint
18058 I, XXVI | örökössé téve a csábító szerelemgödröcskéket, míg kacér szemérmetességgel
18059 I, XXVI | két hűség együtt jár. A szerelemhez és a hazához. A csapodárság
18060 II, VI | most ennek a dicsvágytól és szerelemtől ragyogó arcnak egyszer csak
18061 II, XVII | magamba fojtottam.~Szívedet, szerelmedet visszavetted tőlem, más
18062 I, VII | abban a könyvben, amit a „szerelmem” diákból magyarra fordít.
18063 II, V | nagy veszedelembe jutott a szerelmese. Forgách nagy hirtelen otthagyott
18064 I, XVII | hogy adjon diadalt az én szerelmesemnek? Óh bizonyára, én nem fogok
18065 I, VII | kapta Csajághy Márton a szerelmespárt, mikor a mókust etették;
18066 I, XVIII | a csókot, az ölelést, a szerelmi őrjöngéseket, s nem inkább
18067 II, III | iránti hűségben megtartania; szerencséjére mielőtt útnak indította
18068 I, XXVI | legbiztosabb menedékbe. Ocskaynak a szerencséjét e diadal nemcsak megaranyozta,
18069 II, X | Véghetetlenül örültek, hogy ismét szerencséjük van találkozhatni.~Federreiter
18070 II, XVI | legfőbb, ilyen télvíz idején szerencséltetni magát, a két gyönge gyermekével
18071 II, IX | schon sehen.” – Ekkor éppen szerencsémre elvitte az ördög a „Fehér
18072 II, XVIII | Dugd el a tarsolyodba. Ez szerencsetallér.~Jó volt, hogy így tréfált:
18073 I, XXVI | szerencsétlen Pekry vezényel még szerencsétlenebb mezei hadakat. Erre kapott
18074 I, XXII | ábrándjait a valóságnál, akkor szerencsétlenek leszünk te is, ő is, én
18075 I, XXII | Bizony mondom: ha valakit szerencsétlenné akarnék tenni, az nem a
18076 I, XXV | meg van írva, hogy neki szerencsétlennek kell lenni. A gyilkos hiába
18077 I, V | vőmet, Kovách Istvánt olyan szerencsétlenül lakodalma napján megölték,
18078 I, IV | Őrizze kegyelmed nagyobb szerencsével, mint én őriztem.”~– Fogadom
18079 I, XXII | szóval csaknem kiesett a szerepéből; ez túlment a százados illetőségén.~
18080 I, XX | nem tudta tovább vinni a szerepét: nevetésre gömbölyült az
18081 I, V | szenior írhatott, férfi szereplők és férfi nézősereg számára,
18082 I, XXV | csupán a másokét. Nincs, amit szeressek, nincs, amit gyűlöljek ezen
18083 II, IV | lecsalogatja az égből, hogy szeressenek aláhullani a földre, pedig
18084 I, XIII | neki. Akkor ő azután majd szerét ejti, hogy egyszer úgy beszélhessen
18085 I, XXII | mondhatom meg.~– Akkor te szereted őt!~Amikor ezt mondta a
18086 I, XX | berohanásnál (csupa hitvesi szeretetből) az ostromolt kolostorba.
18087 II, IV | téged. Igazolja hozzád való szeretetemet az, hogy most itt vagyok
18088 II, XXI | mérlegre tette az öcs érdemeit, szeretetét, hűségét a bátya vétkei,
18089 I, XIII | visszaszerezze!~Bizony nagyon szeretheti azt az asszonyt!~
18090 II, XVI | klímáját; ha olyan nagyon szeretjük.~– Nem bírom elhallgatni
18091 I, V | pedig mindig azok között szeretne járni. Szegény boldogult
18092 I, XXVI | meggyújtana. Hát igazán szeretnéd, ha még egyszer visszaváltoznám
18093 I, XXVI | ha még iszonyúbban nem szeretnélek. – No, ne rettegj! Ne fagyj
18094 II, IV | angyalkáim, amiket annyi mások szeretnének feleségül venni, fiúvá fogadni:
18095 II, I | Brigadéros uram! Jobb szeretnők, ha támadót fúvatna kegyelmed!
18096 II, XXI | kiálta fel:~– Ha szabad a szeretőjének könyörögni érte, akkor nekem
18097 II, X | feltalálja az ember a régi kedves szeretőjét még sokáig álmában, mikor
18098 II, V | világára. Volt aztán öröm a szeretők között, hogy egymáséi lehettek.
18099 I, XXVI | csillag van az égen:~Három szeretőm van nékem,~Egyik szőke,
18100 I, XXVI | szeretője.~(A nóta ugyan barna szeretőről szól, de a cigányleány ránézett
18101 II, XVII | De bolond vagy, hogy így szeretsz! Hiszen nem lész soha az
18102 II, XXII | Eszterházy grófnőre.~Annyira szerette-e őt, hogy képes volt megölni,
18103 II, XXI | A levélben ez állt:~„Te szeretted Ilonkát, mielőtt én elvettem.
18104 II, XXII | története azoknak, akik szerettek, és aki szeretve volt mind
18105 I, XXIV | Egyszer elveszteni azt, akit szeretünk: ez is nehéz csapás; de
18106 I, XXV | csak főurak, dinasztiák szerezhettek össze, akik mindig a hatalom
18107 II, V | Budetinba megyek. – Pénzt kell szereznem az öreg uzsorástól. Nála
18108 II, XIII | legalább is paripát kellett szereznie, hogy lóháton járhassa be
18109 II, XVI | került meg tizenkét lovas szerezsánjával; a többit betakarta a hó.~
18110 I, XVI | egyszer nagyon sok érdemet szereztél magadnak, s valami jutalmat
18111 I, XX | birtokomnál; dicsőségesen szerezve.~Ilonka csak a fejét ingatta,
18112 I, VI | becsületet, hogy terád halmozza. Szerezz hozzá még többet: úgy mutogassanak
18113 II, III | agyon, a tót bognár által szerkesztett furfangos elsülő géppel.~
18114 I, XIV | Gyalogságuk csupa muskétás, új szerkezetű lőfegyverekkel és hosszú
18115 II, X | Az a duda az ő kedvenc szerszáma. Az maradt rá az apjáról,
18116 II, XVIII | tudtam ezt! Dugjátok vissza a szerszámot a tokba, cigánylegények!
18117 I, XXIV | Ez talán valami kegyes szertartás? Nem. Ezek a kötőfékek,
18118 II, XII | megfertőztették, hogy húsvéti ünnepi szertartásaikhoz keresztyén gyermekek vérét
18119 I, XXV | komédiát játszottak szent szertartásainkból. Nem így lesz-e megint,
18120 II, III | ezenfelül a mesemondásba való szertelen fösvénysége is. Nem jöhetett
18121 I, I | s a mesétül meg ettül a szertül elaludt csendesen hajnal
18122 I, XXVI | is folyt a dínomdánom. A szérűsudvarokon a kuruc huszárok hoppogatták
18123 II, VII | hogy a császári hadsereg szervezésében mindenféle observálandó
18124 I, XXVI | felesége halálának emlékére szerze.~Mikor legkeservesebben
18125 I, XXVI | préda éppen olyan jogos szerzemény volt, mint napjainkban a
18126 II, III | otthon?~– Abból a wsetini szerzeményből az ezüstféle, amit nem hordhatok
18127 II, IX | üthet rá: ez az én saját szerzeményem. A lumpok, a csavargók a
18128 II, III | semmiféle útját és módját a szerzésnek nem rest megragadni, ha
18129 I, XXII | főpap, aki őt egykor mint szerzetest fölszentelte, s aztán mint
18130 I, XVIII | vörös barátoké volt. Ennek a szerzetnek különben is veszett híre
18131 II, X | nótát a nagy pestis idején szerzette a fickó; mikor minden ember
18132 I, XXV | ha ő maga rekvirálásból szerzi be a zsoldot, azt mondják,
18133 I, VI | tapsolhatunk. Tapsolunk is. Éljen a szerző! Éljen a hős! Hanem aztán
18134 I, VII | Bellarminiusnak hívják a szerzőjét.~(No, megütheti a kaszakő
18135 II, II | minthogy az ő dandára is teljes szétbomlásban van: egy ezrede sem képes
18136 I, XVIII | kurucság könnyen megszaladt, szétbomlott, eloszlott a világ minden
18137 I, XVI | volt. A kuruc tábort csak szétbontotta, de meg nem semmisítette;
18138 II, IX | kezébe akad, ott széttépje, szétdarabolja: hanem aztán a másik perc
18139 I, XXVI | célja, csak a pusztítás. Szétdarabolták a seregüket, s azokat mindenütt
18140 I, I | áttuszkolni.~Ott feküdt a leány szétdúlt párnái közt: a két szeme
18141 I, X | vetést fölégették, lakházát szétdúlták, hozzátartozóit levágták,
|