bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

18142    II,  XX     |                    dicsőségről hazudó álmai szétfoszlottak. Maga a hadjárat, ami azután
18143    II,  XV     |                    tegyétek oda a szívemre, széthasogassátok, úgy tegyétek oda. Oh, édes
18144     I,  IX     |             mennyezetes nyoszolya fejszével széthasogatva; a nehéz almáriomok erőszakkal
18145     I,  XXVI   |                  nagyot vigyorgott e szóra, széthúzott, nagy szájában csak úgy
18146     I,  XXVI   |                   negyednapra visszatértek, szétkergetve az ellenséges lovasságot,
18147    II,  VI     |              felölelte ismét, lesimogatta a szétkuszált hajfürtöket, odabújt az
18148     I,  I      |             összeütve az ezüst bokályokat a szétloccsanó borral, s karját egyengeti
18149     I,  XXVI   |                    Pálffyt, a bánt; seregét szétmorzsolá, őt magát beszorítá egy
18150     I,  I      |                 lesz bele nem ártani magát, szétnéz a szögletek felé, s megpillantva
18151     I,  IV     |                   ni! Mi a ménkű?~Hát amint szétnyitotta a markát Tormássy László,
18152     I,  I      |                   filigránmunka csatokat, s szétnyitva az imakönyvet.~De a leány
18153     I,  XIV    |                    csinált.~Mikor a vezérek szétoszlának, az ezredeikhez visszasietve,
18154    II,  V      |                hátralevő zsoldját, különben szétoszlik a nép. Ha valami izennivalód
18155    II,  II     |                    ütközet hírére éppen úgy szétoszlott, mint a többi, hadnagyaival
18156     I,  XVIII  |                háborút Rákóczival: a hadait szétosztá a Fehér-hegy alatti városokba
18157    II,  IV     |                     veszítheti. A századait szétosztotta a falvakra.~Futárjai jártak-keltek
18158     I,  III    |               leesnek, ott mérgükben rögtön szétpukkannak, hanem vidám, jókedvű golyóbisok
18159     I,  XIX    |                   Ozmonda, talpra ugorva, s szétrázva maga körül termetén aláomló
18160    II,  XI     |                    egy éles sípfüttyentésre szétrebbent valamennyi, mint az éjmadarak,
18161     I,  XXVI   |                tárogató: „lóra, magyar!”, s szétrebbentette volna mennybéli szavával
18162    II,  XVI    |                   Ocskayné kísérő csapatját szétriasztották, megfordították a szekereket;
18163    II,  XX     |                   ordítá a megrémült had, s szétrobbant Ocskay mellől, futva, amerre
18164     I,  II     |                     az első két ágyúlövésre szétrobbantak, úgy kerültek vissza egész
18165     I,  XIV    |                tűzaknánál; ez megállította, szétrobbantotta, összekuszálta a győzelmes
18166    II,  VIII   |                 László!”~A menekült kurucok szétrobogtak a csalitban, csak a négy
18167     I,  XXII   |                 amelyet tűzhajókkal szokott szétrombolni, és hallotta annak a népnek
18168     I,  XIX    |            élelmiszereket, a külső erődöket szétrombolták, az őrhadat lekaszabolták:
18169    II,  X      |                László, s kézzel-lábbal majd szétrúgta maga alatt az ágyat.~Az
18170     I,  I      |                     az ő feje úgy fáj, majd szétszakad: talán majd meggyógyul tőle.~
18171    II,  XI     |                Egyszerre kibukkant a hold a szétszakadozó sűrű felhők közül, s bevilágította
18172     I,  VII    |                   mégy, most egy vaklármára szétszaladnak, s árulást ordítanak, ha
18173     I,  II     |                   egyszer azt a portölcsért szétszórja, olyan fehér sötétséget
18174     I,  VI     |                   hímzett mellény.~Kivette, széttárta.~– Nézzétek: ez volt rajta
18175    II,  IV     |                     kérdezé egyszer Ocskay, széttekintve, s bámulva, hogy a nagyasszony
18176    II,  IX     |                  ahol ez a kezébe akad, ott széttépje, szétdarabolja: hanem aztán
18177     I,  XVII   |           küzdenének előre-hátra dulakodva, szétterjengve, csoportosulva.~– Ez a kuruc
18178     I,  XVII   |              jégcsapok, a száraz levelek, a széttört nagy tervek, a porrá lett
18179     I,  XIV    |                    jobbik. A borsodi hajdúk széttörték kardjaikkal az ellenük meredő
18180    II,  IX     |                     be Scharodi az ajtón. – Szétugrottak mind a ketten. – Ozmonda
18181     I,  XV     |                    tábor három darabra volt szétvágva. A zöme előretört, a tartalékja
18182     I,  XVII   |                mozgóképek kezdtek egymástól szétválni, kígyózó, tekergő, foszlányos
18183     I,  VII    |             verekedésre.~Ocskay seregének a szétverése Schlick és Bottyán által
18184    II,  VII    |                    hanem Blaskovichéból. Ti szétvertétek nekem a leghűségesebb három
18185     I,  XXVI   |                hebegett, mint egy álmodó.~– Szétverve? Hajdúság leölve? Ágyúk
18186    II,  XIV    |                     helyet adott neki, hogy szétvethesse a lábait. Ő maga az arcát
18187     I,  III    |                    járásnyira Korpona alatt szétveti a labanc sereget; s a sarkában
18188     I,  XVIII  |                  Azzal odasimult Ocskayhoz, szétvonta annak a keresztbe font karjait
18189     I,  II     |                 kapja a tábort a síkon, úgy szétzavarja, hogy egymásra se találnak.~–
18190    II,  XII    |                  hogy nagy céljait rábízza, szétzúzod? Nem, nem! Neked meg kell
18191     I,  XVIII  |                  rosszabbak a barbároknal: „szibariták”. – De hallgassa csak meg
18192     I,  IX     |               embert se káromoljon senki… A szidás csak kutyaugatás… Befogom
18193    II,  VIII   |                 planéta. Teneked esküszünk! Szídd fel magadba átkozódásunkat,
18194     I,  XXVI   |                sokat! Akkor vagy derék hős! Szidj, vádolj, rágalmazz mást,
18195    II,  XV     |               látják többet.~Képzelte, hogy szidja, átkozza most! De hát azt
18196     I,  XVIII  |                 addig, amíg a csínytevésért szidják, de amint kihúzza a lábát
18197     I,  XXIV   |                    nem illő manicheus módon szidva minden szenteket, de különösen
18198     I,  VII    |                 ocskói magányában, akár egy szigetben a Csendes-tenger közepén.
18199     I,  XIX    |              énnekem, hogy itt ebben a béke szigetében van nekem egy jó ismerősöm:
18200     I,  II     |               elterülő nádasok meg a fűzfás szigetek és martok, amik között kénye-kedve
18201     I,  XIII   |                   Átkelünk Hainburg alatt a szigeteknél tombácokon, s másnapra ott
18202     I,  XIII   |              apácakolostor kőfalai között a szigetekre átjáró rév van. Mennyi idő
18203     I,  II     |                     felemel az égbe, s úszó szigetet majmol vele. – Nagy messzeségben
18204     I,  X      |                    élő ember.~Ocskay erre a szigetre hozta át a lovasait átúsztatva
18205     I,  X      |                   országutat a lába közé.~A szigetről láthatá Ocskay a felvereslő
18206    II,  III    |                     a hegyek közé, mint egy szigetvilág. Hegyek, őserdők körös-körül,
18207     I,  XXII   |               egyszerre az átmenet a fagyos szigorból a verőfényes örömbe.~– Ez
18208    II,  XVI    |            feladatot amilyen lelkiismeretes szigorral, éppen olyan humánus kímélettel
18209    II,  XV     |                 felől: mindenki iránt kellő szigort alkalmazott, hanem az anyósának
18210     I,  XXI    |                   elkomorította az arcát, s szigorúra fogva a hangja tenorát,
18211     I,  I      |                     talpát csak az átkötött szíj tartja. A legénynek olyan
18212    II,  XVII   |            iparkodott kibontogatni a csatos szíjakat, amikkel a redőnybőr le
18213    II,  XX     |                      s ő maga egy ló hátára szíjjal odakötve. Vitték a csendes,
18214    II,  V      |                      mordális ember volt. A szíjkorbács az őzláb nyéllel mindig
18215    II,  V      |                felmenni, hogy friss levegőt szíjon, nála nélkül, s minthogy
18216     I,  II     |                oldalán, csak úgy meztelenül szíjra kötve; a tokja ki tudja
18217    II,  III    |                  már akkor hatvanéves volt; szikár, összetöpörödött alak; a
18218     I,  II     |                    előtt.~A forgószél már a szikes pusztán táncolt, s abból
18219     I,  II     |            összefolyik a földdel; az átfűlt szikföld felett tengerhullámokat
18220     I,  II     |                   elborította porfelleggel, szikhomokkal az eget és a földet. A szél
18221     I,  XVIII  |                     oldalról maga a meredek szikla tiltja az ostromot, a negyediket,
18222     I,  XXV    |                 azok a sötét üregek, amik a sziklába vágott, kétemeletes pinceüregekből
18223    II,  III    |                     zegzugokat képző hegyes sziklacsompók: távolról egy csodálatos
18224    II,  III    |                  egy falépcső képezi. Ezt a sziklafészket a protestáns üldözés korszakában
18225     I,  XXVI   |                    élelmiszer, s a várvédők sziklafészkük tornyaiból láthatták a felszabadító
18226     I,  XVIII  |                 hajdúság lábtókkal készül a sziklákat megmászni. Gyorsan odafuttatá
18227    II,  III    |                    aminek a medre itt mély, sziklás, szakadékos, vize rohanó,
18228     I,  XVIII  |                hatalmas voltát. Egy meredek sziklatömeg homlokán emelkednek még
18229    II,  III    |             korszakában rakták ide. Ennek a sziklatömkelegnek a sarkánál fordul el derékszögben
18230     I,  XIV    |              szemközt, amelyiknek a kezében szikrát szokott adni a vas.~Egészen
18231    II,  XV     |                   gyulladva égnének, szemei szikráznának, mintha megszólalna, kezét
18232    II,  XI     |                 Máskor könnybe borult, most szikrázott a két szeme, mikor az a
18233     I,  II     |                mintha hó esett volna: ott a sziksó feladta magát tenyérnyi
18234     I,  III    |                 palotájába, s ott elővéve a Szikszayt, kikeresé belőle a „csatában
18235     I,  I      |                      atyafiság a Nyírről, a Szilágyból, a Cserhátról, még a Kalotaszegből
18236    II,  XVI    |                   nagyobbiknak a szemei oly szilajul forogtak.~– Ugye anyám,
18237    II,  XVI    |                 arca könnyeitől; de a hűség szilárdsága keményíté meg vonásait.~–
18238     I,  XXII   |                     volt; de tartotta magát szilárdul a férje utasításához, s
18239     I,  XXVI   |                    lesz a hadseregét a szép Sziléziában kiteleltetni. Addig, hogy
18240    II,  II     |               általa a feleségének az egész sziléziai hadjárat plánumát, talán
18241    II,  X      |                rád-e, rád!~Hullanak, mint a szilva a fáról, ha megrázza erős
18242    II,  V      |                hűséges marad.~– Kotty belé! Szilvalé! Ha ez lett volna a vége!
18243     I,  I      |              azonkívül vagy három kemence a szilvásban a levelensült-készítéshez.
18244     I,  VIII   |                     ami annyi, mint a német szimándli, asszonyhős, hanem még hozzátette
18245     I,  XXVI   |                állhatatosság, a férfijellem szimbolikus végtelen karikája most is
18246     I,  XXV    |                    a csillagot, a napimádók szimbólumát, a kakast, a pogányok cégérét.~–
18247    II,  IX     |                  adták meg. Akkor maródinak szimuláltam magamat: ispotályba küldtek,
18248    II,  V      |                   hogy Ocskay László tiszta színarany, olyan való igaz, hogy a
18249     I,  XXII   |                 halavány volt, ma meg olyan színben van, mint egy farsangi menyecske.~–
18250    II,  XIII   |               csinálták a tegnapi lázadást, színből a zsidóság ellen; de valóságból
18251     I,  V      |                     vagy Sztárai ismeretlen színdarabjait, amikből csak annyit tudunk,
18252     I,  V      |                   többi hazafiakat.~Még egy színdarabot is tanultatott be velük
18253     I,  I      |                    régi magyaroknál a gyász színei voltak (a feketét pompához
18254     I,  XIII   |                   hét sor, a szivárvány hét színeivel. Volt neki piros csizmája
18255    II,  II     |                    sápadt rémülettől halott színével, e vonagló izmokkal, e verítéket
18256     I,  XXII   |               díszíték, termeinek boltozata színezett stukkművel volt pazarul
18257     I,  XXV    |                     most is megvan a pompás színház benne, melyben francia művészek
18258     I,  XXVI   |                     nem halt meg elég jól a színhelyén, annak még a fejét is vették.~
18259     I,  XXIII  |                     ha teheti, megszólja.~A színielőadás után a fejedelemnő a hölgyekkel
18260    II,  XI     |               Ocskay, ha ez az egész vitézi színjáték nála nélkül történt volna
18261     I,  XXII   |                 mindezt egy szerelmes idill színjátéka alatt.~II. Rákóczi Ferencnek
18262     I,  V      |                  Racine „Horatiusai” volt e színmű. A legsimább képű ifjonc
18263     I,  XXIII  |                   mulattatására egy eredeti színművet adatott elő, aminek a címe
18264     I,  V      |                 dinasztája: Pálffy Antal, e színpad most is megvan még, pompával
18265     I,  XXVI   |                 volt. A nagy Theatrum Mundi színpadán föllépni döntő erővel. Betörni
18266     I,  V      |              nagyhercegi palotában gyönyörű színpadot készíttetett az akkori idők
18267     I,  XV     |                  nem látták egymást színről színre. Mind a kettő bámult azon,
18268     I,  XV     |         Gyermekkoruk óta nem látták egymást színről színre. Mind a kettő bámult
18269     I,  XIX    |             hajfürtei visszanyerték eredeti színüket, s akkor odaült a terjedelmes,
18270    II,  X      |                    kilenc könyv közül a kék színűt, abba írta be Ocskay László
18271     I,  XVII   |                    zöld együtt megint barna színűvé lesz.~– Utoljára a zöldek
18272    II,  X      |                      Megkínálta Ocskayt egy szippanat burnóttal is a szelencéjéből,
18273    II,  IX     |               taplót a pipába, kettő-hármat szippantott rajta, amíg a dohány is
18274     I,  XXVI   |                      hol meggyújtja,~Csak a szírem, csak a szívem szomorítja!~
18275     I,  XXIII  |                   mondta, reggelig megküldi Szirmaynak; azzal hazamentek a szobáikba
18276    II,  XX     |                   rajta. Tűzmáglyára lépek, szisszenés nélkül fekszem rajta. De
18277     I,  XVII   |                   Eleonóra hercegnő ijedten szisszent fel, Ozmonda szája elé kapta
18278     I,  XV     |             helyéből.~Nem vette észre, hogy sziszifuszi munkát folytat. A futó csapatok,
18279     I,  XXV    |                 kegyelmed tovább! Átlátok a szitán. Nagyon vastagon van szőve.
18280    II,  XVI    |                   ahányat szúrt vele, annyi szitkot kiálta rá: „Nesze a tapolcsányi
18281     I,  XXIV   |                    marhaszerencsétlenség! – szitkozódék Jávorka, a barátcsuhához
18282    II,  XIII   |                  itt egy idegen kezek által szított forradalom volt egyenesen
18283     I,  III    |                   járt üstököscsillag tüzét szítták magukba. A nagyasszony nem
18284     I,  II     |                  vígan felverte a sás meg a szittyó, itt-amott egy összedőlt
18285     I,  XVIII  |                     meg.~Csajághy letette a szivacsot, s bekötötte a karját valami
18286     I,  XIII   |                  volt a nyakában hét sor, a szivárvány hét színeivel. Volt neki
18287     I,  XXII   |                    az apja. Annak volt az a szívbeli kedvence. Csak azért se
18288    II,  IV     |                látta, hogy mi lakik ebben a szívben! Odanyúlt Ilonka keze után,
18289     I,  III    |                     közéjük?~Ez volt a nagy szívdobogás! Ami onnantól kezdődött,
18290    II,  XVII   |                vissza Ilonkának a nyugtalan szívdobogása. – Tehát most megtudja,
18291    II,  XXI    |                  asszonyságokat.~Várt, nagy szívdobogások közt.~Elmúlt egy óra, kettő,
18292     I,  XX     |                      Anyósa és felesége oly szívdobogva hallgatják ezt a regét.
18293    II,  XVI    |                  Térdepelsz előtte, mikor a szívedre gázol? No, hát tudd meg,
18294    II,  XVIII  |      összeforrhatlanul törte szét a kapcsot szíveik között, övé a diadal!~–
18295    II,  III    |                világtól rég visszavonult, s szíveikben megkeseredett hölgyek szoktak,
18296     I,  VII    |               gyökerekkel voltak belenőve a szívekbe – Tiszáné nagyasszonynak
18297     I,  XXVI   |                    olyan nagyon erőt vett a szíveken, s mikor a két diák elvégezte
18298     I,  IX     |                     ott is csak a földet, a szíveket nem. Övé a kerített városok
18299     I,  XIX    |                     Eljön békíteni, haragos szíveknek mérgét lohasztani; hordja
18300     I,  XIII   |        választékosabb volt. Az új ruhát nem szívelhette magán: addig nem is tűrhette
18301    II,  XX     |                    látta ezt a gondolatot a szívemben. – De van ördög is, s ez
18302    II,  XV     |                köntösét, azt tegyétek oda a szívemre, széthasogassátok, úgy tegyétek
18303     I,  XIV    |                  kirántotta a pisztolyát, s szíven lőtte Balahót, mielőtt az
18304     I,  XXIII  |                    lepattantak a vaskapcsok szívéről, amik azt szorongatták:
18305    II,  XVII   |                  grófnő, visszatéve. – Csak szíverősítő; úgy híják, hogy „alamázia”.
18306     I,  XXV    |                    megbocsát egy töredelmes szívért, ehelyett oda van állítva
18307     I,  III    |                Mentől többen lesznek, annál szívesebben látott vendégek lesznek.~
18308    II,  IX     |                    a „Fehér Angyal” kinek a szívességéből tudta meg, hogy Ocskay Bécsbe
18309    II,  IX     |               tartotta, hogy aki vele ilyen szívességet tett, annak maga nyissa
18310    II,  XVIII  |                     hogy hová lettek.~Olyan szívfájdalom fogta el a levél olvastára,
18311     I,  XXIII  |                emplastrum terbenedictumot a szívgödrére. De őfelsége nem engedé
18312     I,  XXIII  |                     jelek azok. Kegyelmedet szívgörcs bántja. S az is nagyon fájdalmas.~–
18313     I,  VII    |                cikornyás stílus; de egészen szívhez szóló.~„Kedves édes szeretett
18314     I,  XXVI   |                 szép dallama egész a dobogó szívig hízelgi be magát. Az utolsó
18315     I,  XXVI   |                     volt a vigasság. Minden szívnek túlpezsdült a kedve. Csak
18316    II,  VIII   |             átkozódásunkat, ahogy fel tudod szívni a föld méhébül a rossz ködöket,
18317    II,  IX     |               szüksége egy igazan hű baráti szívre, mint éppen Bécs városában.~–
18318     I,  XVII   |               fordítsa el a gyönge gyermeki szívről e veszedelmes gondolatokat,
18319     I,  I      |                 drágalátos bátyám! – sikolt szívszakadva, s tépi fejéről a menyasszonykoszorút,
18320    II,  IX     |              megállt, s mint az illó mérget szívta be e bűbájos dal meleg áriáját:
18321     I,  XXVI   |                    már ott. Azoknak mind én szívtam ki a vérüket. Én magam,
18322    II,  XVI    |                   teszünk. S nem fáj érte a szívük. Te se légy olyan érzékeny!
18323     I,  XXVI   |                   mindenesetre az a tüske a szívünkben, ha mindenütt csupa fehér
18324     I,  XXV    |          megszabadítja; a szemmel látott, a szívünkkel érzett áldásteljes Istenatya
18325     I,  VI     |                legyen is az. Én különben is szkeptikus vagyok: nem hiszek a sors
18326     I,  XVII   |                     higgyenek a pogányok, a szkeptikusok, a szociniánusok, a bafometimádók,
18327    II,  II     |               összegyűjteté, az ott várt rá Szkolcsán városában, Blaskovich István
18328    II,  II     |                     utána rögtön az ezredét Szkolcsánból. Ő az előhadával siet megelőzni
18329     I,  XXVI   |                 Isztricén száll meg, ahol a szlavnicai Sándorok kastélyában vendégszerető
18330    II,  XX     |                embereit és megindult.~Mikor Szluha Ferenc, a fejedelem hadipénztárnokának
18331     I,  XXV    |                 sátán-torzképek közé a szűk szobácskába: egy szerzetes, szőrcsuhában,
18332     I,  XXIII  |                 visszavonult teázni a belső szobáiba, az urak pedig a kártyázóasztalokhoz
18333     I,  XXIII  |                    asszonyom. A fejedelemnő szobáiból jött elő, s a férjét kereste.~–
18334     I,  I      |                     pogány lárma a harmadik szobáig behat. Itt öltözteti ő éppen
18335     I,  XXII   |                     hála a mindenhatónak, s szobáim otthon, Bécsben is mindig
18336    II,  XVI    |           elfogadásában legserényebbnek: új szobákat rendeztetett, kályhákat
18337    II,  IX     |                   ott lakni egymás melletti szobákban! Amaz csábító, ez bosszantó.~
18338    II,  XIV    |                  vitéz hadfiak egészségét a szobalevegőtől, azért nem vitték be őket
18339    II,  XVII   |                     gyermekeidet, jöjj át a szobámba, ott még beszéljünk egymással
18340     I,  IX     |                   ott látható?~Az égszínkék szobamennyezeten fekete koromfestékkel felírva
18341     I,  XXIII  |                      aztán végig valamennyi szobán, papírszalagos fiolákat,
18342     I,  XXII   |                     ablakfülke maga egy kis szobának látszott, melyből a kettős
18343    II,  XVI    |             olvastára; de még inkább arra a szóbeli izenetre a hadnagyától. –
18344     I,  I      |                    Hanem a menyasszony néma szoboralakja megelevenül erre a szóra.~–
18345     I,  XXVI   |                    de ahol deli alakot fed, szoborrá alakítja azt át; a szennyes,
18346     I,  XVIII  |                festői ráncokban fogta körül szoborszerű, gyönyörű termetét, két
18347     I,  XXV    |                  kilépő Vénus fehér márvány szobra. Szerte az egész teremben
18348     I,  XXIV   |              ötvenláb magasságú emlék szent szobrain ejtett csorbáknak majd Bocskai
18349     I,  XVII   |                 pogányok, a szkeptikusok, a szociniánusok, a bafometimádók, a gnosztikusok
18350    II,  XII    |                   fordul rájuk az idegen, a szögletbe lapulnak.~Mikor reggel Ocskay
18351     I,  I      |          megpillantja árgus szemeivel azt a szögletben gunnyasztó, rongyos alakot.~–
18352     I,  I      |                     ártani magát, szétnéz a szögletek felé, s megpillantva a nagy
18353     I,  XXII   |                    Négy magas tornya a négy szögletén, aranyozott réztetővel fedve,
18354     I,  IV     |                     várták be. Ilonka vígan szökdécselve futott be a belső palotába,
18355     I,  II     |               víztől, felfrissülve, gyorsan szökellve, mint az indiánusok, míg
18356     I,  XXV    |                 szelleme sugallta azt, hogy szökési tervét még Ozmondával se
18357    II,  VI     |                     az a fejével, már ő egy szökéssel ott termett a lován a háta
18358    II,  XVI    |                     Hadnagyom volt. Egyik a szökevényekből. Kétszer kegyelmeztem meg
18359     I,  XVI    |                     ilyen szigorúan bánni a szökevényekkel; mert elvesszük vele a kedvét
18360    II,  V      |             Péterrel. A törökök, hogy el ne szökhessék, egymáshoz láncolták békóval
18361     I,  XIX    |                      nem azért, hogy meg ne szökjem, hanem hogy ne unatkozzam.
18362     I,  XVI    |               egyitek a másikra, hogy el ne szökjetek, – nem kelletek a testemhez
18363     I,  VIII   |                 dobaja, kik a várból kifelé szöknek. Magában számítgatta, hogy
18364    II,  IV     |                   Ne tarts te semmitől! Nem szököm veletek ellenség földére.
18365     I,  XXV    |                     áll a pompás faragványú szökőkút, márványnereidáival, aminek
18366     I,  XXII   |            királyvárosa, büszke tornyaival, szökőkútjaival, lábainál a méltóságos Duna;
18367    II,  XIX    |                    fejéről a babér.~Katonái szöktek tőle, s akik vele maradtak,
18368     I,  XIX    |                  Hová tűnt el a sárga szemű szörny egyszerre! Hisz vele volt
18369     I,  XVII   |                kígyózó, tekergő, foszlányos szörnyalakok. Mintha egymással küzdenének
18370    II,  VIII   |                  láttak: csak bámulni, csak szörnyedezni tudtak rajta.~Jávorka maradt
18371    II,  III    |           kincshalmaz egy rakáson.~– Hűh! – szörnyedt fel, nagyot hördülve Gáspár
18372    II,  II     |                  absolutiót?~Ocskay el volt szörnyedve.~– Mint hadvezérnek, főbe
18373    II,  IX     |           Pilátushoz küldözgettek, utoljára szöszön-boron kifizettek. Ha valami hiba
18374     I,  XXI    |                     ünnepet szentelnének.~A szövege fejedelmi szívből, a dallama
18375    II,  XI     |                   jött a danoló, a dalnak a szövegét is kivehette. Meg is állt
18376    II,  V      |                    óta fonja saját kezével, szöveti saját takácsával Lengyel
18377    II,  XII    |                     kaphatják meg a kurucok szövetségesét, a zsidót: itt van maga
18378    II,  VIII   |                   most a hegyek mögül. Ez a szövetségesünk; az éjszaka megvilágítója,
18379     I,  XXI    |                 magaddal ördögök bordájában szövöttje!~– Hát persze hogy én hoztam!
18380    II,  XIII   |            helyreállt a barátság. Wratislaw szóhoz sem engedte jönni Ocskayt;
18381    II,  XVII   |                kedveseinket nevezi a magyar szójárás.~Megérthette belőle Ocskay,
18382     I,  XXII   |                     röpítette egymás után a szójátékok rakétáit, Ilonka nagy bámulatára.
18383    II,  I      |                   volna? Nem értették meg a szójátékot: „Hol mi elöl, hol ők hátul.”
18384    II,  XX     |                     ismerve Ocskaynak azt a szokását, hogy onnan egyhamar ki
18385     I,  XXII   |                udvarol. Ezt ő nem tartja jó szokásnak.~A gyönge teremtés úgy keres
18386     I,  III    |                     a poharak teletöltve. – Szokásuk az uraknak, hogy az eléjük
18387     I,  XXVI   |            cigányleány ránézett Ocskayra, s szőkére fordította a dalát.)~Nekem
18388    II,  XVI    |                     Közeledik Muszkaország. Szokjuk meg a klímáját; ha olyan
18389     I,  XX     |              ringatni. Áldassék az Isten!~E szóknál Ocskay László térdre bocsátkozék,
18390    II,  XVII   |                    boldog; meg kell azt így szokni.~Idehoztál engem annak a
18391    II,  VI     |               kincsem, ahhoz már hozzá kell szoknod, hogy ezután nyugaton kel
18392     I,  XXI    |                  Cinka Panna, s kikeresve a szoknyája öblös zsebéből a megviselt
18393    II,  XVIII  |                 anyja ölében, a nagyobbik a szoknyáját fogta; piros süvege volt
18394     I,  XVI    |                   ez? Mikor önre várunk, ön szoknyák után szaladgál!~– Tábornok
18395     I,  XIII   |               járhassa a lég. Aztán a piros szoknyát kifoldozni világoskék folttal
18396     I,  IV     |               kecskeszakálla merészen előre szoktatva. Kiegészíti az alakot a
18397     I,  XV     |                   csak rivalgó tárogatóhang szólal meg a mezőn, s Ocskay László
18398     I,  XXII   |                     ez a tuskó, ha meg akar szólalni: ő annyi babért szerzett
18399     I,  VIII   |                   hogy az ő rovására megy a szólásszapulás. Az új házast különben is
18400     I,  XXIII  |                  parolát.~– „Magad uram, ha szolgád nincs.”~Ocskay továbbadta
18401    II,  IX     |               szokta tudni a lesbe állított szolgáitól, ha magyar uraság közeledik
18402    II,  V      |                     fogságra került volt, a szolgájával, Bugyi Péterrel. A törökök,
18403     I,  IV     |         megtanulhatta a nyelvet.~– Alázatos szolgájuk az uraknak. (Ez is elárulja,
18404    II,  XIII   |            diadalmas haditényt elköveti, hű szolgálata jutalmául donatióba fogja
18405    II,  XIV    |                beköltözőivel, itt a császár szolgálatába állt, vitézül is harcolt,
18406    II,  IX     |             egynehány ezer forintra hűséges szolgálataimért; de elfelejtették megmondani,
18407     I,  XXIII  |               kegyelmed itt lát, az mind hű szolgálatainak jutalmát sürgetni van itten,
18408     I,  XIX    |                      Én a kegyelmed hűséges szolgálatait körülöttem ugyan nem tudom
18409     I,  XXIV   |                fejedelemasszonyt?~– Igenis: szolgálatjára.~– De hát miért nem feleltél
18410     I,  XIX    |               mindenekelőtt arra kérem önt, szolgálatkész lovag uram, hogy siessen
18411    II,  IX     |                vagyok győződve, hogy azok a szolgálatok, amiket ön nekem fölajánl,
18412     I,  XIII   |                  vezénylete alatt nevezetes szolgálatokat tett a vizeken átkelésnél,
18413    II,  XIII   |                  csak a trónnak tett kiváló szolgálatokért szokott adományoztatni.~
18414     I,  III    |                  lecsüggő ollóját nyújtja e szolgálatra, s Ilonka kisasszonyt is
18415    II,  XVII   |                   idegenek házát, s hűséges szolgálattal fogom megkeresni számukra
18416     I,  III    |                kastély kapuja előtt. Kilenc szolgálattevő fraj állt csoportban a hátuk
18417    II,  II     |                 felajánlva egész tehetségét szolgálatukra. Előadott egy egész szépen
18418     I,  VI     |                 zászlóját kezedbe ragadtad, szolgáld hűségesen, míg végső diadalra
18419     I,  XIX    |                   hordta Csajághy, s rögtön szolgálhatott vele a grófnőnek; aki azt
18420     I,  IV     |                aztán majd ne olyan hűséggel szolgálj a mi zászlónk alatt, mint
18421     I,  XXII   |                mellett járatsz? Ott leszek, szolgállak híven, hallgatok csendesen;
18422     I,  XXV    |                kaszamátaüregek csak pincéül szolgálnak, a felvonóhidat nem zárják
18423     I,  I      |                    remekeinek előállítására szolgáló laboratórium azonban közvetlenül
18424    II,  XVII   |                 Isten.~Holtig való alázatos szolgálód~Ocskay Lászlóné született
18425     I,  XIV    |                   egész életében a nemzetet szolgálta, és semmi veszélytől soha
18426     I,  VII    |                egyes vagy kettős szín alatt szolgáltassék-e ki? Most már csak azért
18427     I,  I      |                    döntő szavával igazságot szolgáltasson. Amire ilyen nagy vendégség
18428     I,  IV     |                  van otthon; de példát kell szolgáltatni, különben felcsúfoltatik
18429     I,  X      |                  kelmét meg kamuka bársonyt szolgáltattak ki Ocskaynak, hogy azzal
18430     I,  XVI    |               vacsorát. – No, a mai meg van szolgálva.~Siettek a kívánságának
18431    II,  XV     |                  egyiket a vőm, a másikat a szolgám nevében praktikálták. Bolond
18432    II,  V      |             láncolták békóval az úrnak és a szolgának a lábát. A hűséges cseléd
18433    II,  V      |                     is jutalmazta a hűséges szolgát; amint hazakerült, kiváltotta
18434     I,  XXVI   |                  László alvezérei mindenben szolidaritást vállalunk a vezérünkkel;
18435    II,  III    |                  már, ha kegyelmed nénjének szólít; hatvanéves vagyok. Megérdemlem
18436     I,  I      |                ajkaival némán kérdi, de nem szólítja a rémjelenetet, mely előtte
18437     I,  XVIII  |            főstrázsamester uram!~Ott volt a szólított, várt a hívásra, belépett;
18438     I,  IX     |                     pogány beszédért meg ne szólítsa a dühöngőt; ő igaz puritán
18439     I,  VIII   |                  kuruc had, ha van lelked – szólítsd elő a csizmaszárból! Én
18440    II,  III    |                  Megérdemlem a néném címet. Szólítson úgy!~– Tehát, kedves asszonynéném,
18441    II,  III    |                   írt a nagyasszonynak, úgy szólítva őt, hogy „énnekem legkegyelmesebb
18442    II,  XIV    |              küldetés volt neki szánva!~Mit szóljon most? Odarohanjon-e Heisterhez?
18443    II,  III    |                     Mit izensz? Beszéld el! Szóljunk csendesen!~S beszéltek csendesen.~
18444     I,  XXVI   |                  Annak van, annak van~      Szőlke szeretője.~(A nóta ugyan
18445     I,  I      |                     nap el nem múlik.~– Nem szólneek een meeg a maókusmadárnak
18446     I,  III    |                   Balázs megvette ostrommal Szolnok várát!”~(Ah! A rongyos gárda
18447     I,  II     |             segítségükre nem siet, holnap a szolnoki hadak rajtuk ütnek, szétverik,
18448     I,  III    |                   erős vár. Csak zsendült a szőlő, mikor Fülek-várt, Losonc-várt
18449     I,  III    |              könnyhullatását, aminél ékesen szólóbb beszéd nem volt soha, nem
18450    II,  VII    |                    mellett. A kertek alatt, szőlőgarádok mély útjain félretért az
18451    II,  XV     |                egymásba vegyül a középen. A szőlőhegyeken minden kolna, minden mulatólak
18452     I,  XXII   |              megmondá.~Újlakon túl, mikor a szőlőhegyekről aláereszkedtek a hintók,
18453     I,  XXII   |                 napos oldalakon világoszöld szőlőkertekkel, lenn az ódon város, ez
18454     I,  XXII   |                     Oda, ahol megsütötték a szőlőt.~– A kiejtésed elárulja,
18455     I,  XXVI   |               tallérra, a bécsi kincstárhoz szólót.~Nem szólt felőle senkinek.
18456    II,  V      |               követelte rajta a kisasszony. Szombat napon aztán így fizette
18457    II,  X      |                     meglátja őtet kegyelmed szombaton este. Akkor szokott itten
18458    II,  II     |                   heverve, újra visszatér a szomj, s még erősebb bort kér,
18459    II,  I      |                 akart verekedni, mert éhes, szomjas, a másik meg azért nem,
18460     I,  XXV    |                     napig sem állhatja ki a szomjat a várban.~Csakhogy ezt a
18461     I,  XIV    |              kiraktam. Ettől aztán nem bort szomjazik, hanem vért. Majd meg kell
18462     I,  III    |                     az, mint aki ezt a szót szomjazza: „becsület!”~Egyedül ő tartotta
18463     I,  XXIII  |          hidegrázással. Az utolsó sort mohó szomjepedéssel látszott elnyelni. A szemei
18464     I,  VIII   |                  bögöly, a katonákat maga a szomjúság. Az ütközet mégsem tudott
18465     I,  XXVI   |                tüneményei voltak. Léva-vár, Szomolyán, Detrekő, Vöröskő-vár, négytornyú
18466     I,  XIV    |                    kell a katonát a hazával szomorítani, mert megszomjazik rá, s
18467     I,  XXVI   |                     a szírem, csak a szívem szomorítja!~Most már aztán Ocskay maga
18468     I,  II     |                kicsüng a dolmányujjakból, s szomorkodik szennyes voltán; fekete
18469     I,  XXVI   |                   melódia szerint. – Az még szomorúbbá tette a társaságot.~– De
18470    II,  VI     |          bekanyarodik az út, ahol az a négy szomorúfűz áll, amik alatt szép Katinka
18471     I,  XIII   |                 amit kétoldalt roppant nagy szomorúfűzfák takarnak. Ezeknek a közelében
18472     I,  XIII   |                   alakult káosza; jókedv és szomorúság – együtt; vagy ki tudja,
18473    II,  XVII   |                      hogyha megvigasztaltad szomorúságában! – Köszönöm, jó lélek.~Ozmonda
18474     I,  XV     |                      Tormássy hajdúi, saját szomszédaiktól hátban összepuskáztatva,
18475    II,  XVI    |                 betemette a hó, hogy minden szomszédba járás megszűnt. A falukon
18476     I,  XVIII  |                ügyelni. Vágújhely ott van a szomszédban, s ott áll Viard tábornok
18477     I,  XXIV   |                     azzal rokon népe, még a szomszédból is, de messze földről is
18478     I,  III    |                 alant hangon olvasá, hogy a szomszédjai se hallják, ellenben a diadalhíreket
18479    II,  XIII   |                   hogy mikor indulatba jön, szónokká lesz. Nem kereste, illik-e,
18480     I,  XIV    |                    vala már, amivel a vezér szónoklatára feleltek, hanem egy folytonos
18481    II,  XIII   |             mennyire megnyerte Ocskay meleg szónoklatával az egész udvar rokonszenvét.
18482     I,  IV     |        érzékenységre hajlandó, pátoszteljes szónoklatok, amik a magyar férfitársaságot
18483     I,  XXII   |                     lehet hallani, hogy mit szónokolnak. Bizonyára azt, hogy ez
18484     I,  XXIV   |        cseh-németséggel olyan szépen tudott szónokolni onnan az emlék talapzatáról
18485    II,  III    |               vetéstáblákat, mint egy tarka szőnyeget. Szeptember az idő: még
18486     I,  IV     |               hevenyében, leterítve hímzett szőnyeggel, arra kitették a nagy ezüstmedencét,
18487     I,  IX     |                    Eresszük haza a gyereket szopni”. Mintha olvasnám a rólam
18488     I,  III    |                     testvére még akkor csak szopós kisbaba volt: a Sándor.
18489     I,  XXIII  |                  énvelem Pozsonyban ezüstöt szóratott az utcán a nép közé.~– Bár
18490     I,  XXII   |                  Rákóczi az utolsó ezüstjét szóratta ki mai nap a pozsonyi népsokaságnak;
18491     I,  XXV    |                 szobácskába: egy szerzetes, szőrcsuhában, kötéllel a derekán, gyógyszeres
18492     I,  XXIV   |                     kezébe, felkap a lovára szőrén, s akkor aztán ők tudják,
18493     I,  X      |                  volt a bőségnek. Jó földe, szorgalmas népe. A nagy törökjárás
18494     I,  VIII   |                     megérkeznék, csak igyék szorgalmasan a páciens veres céklalevet,
18495    II,  II     |                  fejedelemhez avégből, hogy szorgalmazna az ezred számára némely
18496    II,  VII    |                  Bécsbe, a megerősíttetését szorgalmazni.~– Én? Bécsbe?~– Igenis:
18497     I,  XV     |                Siessünk innen, vezér uram – szorgolá Pongrácz –, a napnak vége
18498    II,  VII    |                   hanem a katonáim, akiknek szorgos a hópénz.~– De ugyan minek
18499     I,  XXIV   |                 magyar kísérői közül. Tőlem szorgosan követelték az átalagokat,
18500    II,  X      |                     nem sietett eléje kezet szorítani.~Ismét elöl kezdődött a
18501    II,  XVI    |                      Ha Áporkayékat ott nem szoríthatják Ocskayék az innenső parton;
18502     I,  XIV    |               hátába kerülve, négy tűz közé szorítja.~Nagyon szép terv volt ez!
18503     I,  II     |             meztelen kardot a fogaitok közé szorítjátok, s aztán leúsztok szép vigyázva
18504    II,  XIV    |                   nagyobbrészt a Dunántúlra szorítkoznak. Ebből az országrészből
18505     I,  X      |             oldalába csapsz, s két tűz közé szorítod. Melyik ezred menjen veled?~–
18506     I,  XXVI   |                    Na, hát – legalább kezet szorítottak – per procura.~Bercsényi
18507     I,  XX     |                    olyan keserves kelepcébe szorították bele a gonosz labancok.~
18508     I,  IV     |                  Isten bűnül ne vegye neki. Szorítsunk neki helyet az asztalnál,
18509    II,  I      |        marodeurökkel; félő volt, hogy estig szőröstül-bőröstül feleszik az egész falut.~
18510     I,  XVIII  |                 visszavonulva. – Vallomásom szóról szóra az, amit Scharodi
18511    II,  XIV    |                      Erdélyt és az Alföldet szorongatja. Meg kell vallanom, hogy
18512     I,  II     |                    labanc lovascsapat kezdi szorongatni.~A legjobb időben érkezik
18513    II,  XIX    |                  azonban segítségére jött a szorongatottaknak a ravelinból öt század Bercsényi-huszár;
18514     I,  XV     |                    belefáradnia.~E keserves szorongattatásban egyszerre csak rivalgó tárogatóhang
18515    II,  XVI    |                  Mikor a Nagy-Fátra gombási szorosán át kellett törtetni. Ocskay
18516     I,  XIV    |                  előre, elkerülve a nyugoti szorosokat. Sajnálta most már, hogy
18517     I,  XXVI   |                minden utat megszállt, egész szorosra húzva a hálót a császáriak
18518     I,  XXVI   |                  ellenség előcsapataival; a szorosutakat elzárva tartani vettük kötelességünknek:
18519     I,  XXIV   |               nehány marok apró ezüst pénzt szórt a sokaság közé; a vadásztársaságot
18520    II,  X      |                    meredő, paragrafus alakú szőrtekervény”.~Arra a hatalmas bajuszra
18521    II,  IX     |                szokása szerint elkezdte azt szortyogtatni, ami éppen nem szép muzsika;
18522    II,  X      |                   sem akar asszonyvédelemre szorulni! – Tarsolyában ott van Wratislav,
18523    II,  XVII   |                  Nem az az Ocskay volt, aki szorultában asszonymaskarába engedi
18524    II,  IX     |                    tudom a magam útját. Nem szorultam senki tanácsára.~– Nonono!
18525    II,  XV     |               kigondolni valami rossz-szívű szószátyár?~Ezen aztán elévelődött
18526    II,  VII    |                 össze kell vágni. Aki azt a szószátyárt élve elfogja, ötven arany
18527    II,  XII    |                    aki egyszer azt mondta a szószékről, hogy ahány erényes asszony
18528     I,  XXIII  |                   kérem kegyelmedet. Legyen szószólóm a fejedelemnél. Köszönje
18529     I,  XXIII  |                    tajtékzó ajkán érthetlen szótagokra szakadozik az öntudatlan
18530    II,  VIII   |           elkeseredés, a szégyen, a rémület szótalanná tett mindenkit. Alig bírták
18531     I,  I      |                 nyeregből, és odasiettek. A szótlan elszörnyedés hördülése,
18532    II,  XVII   |                     volt tartogatva.~Ilonka szótlanul tántorgott ki a szobából,
18533     I,  XXVI   |                 kudarcunkat okozta.~Ettől a szótól csakugyan fölébredt Ocskayban
18534    II,  I      |                 ütközetet?~– De hallottuk a szotyákoktul, hogy nagy futás van errefelé.~(
18535     I,  XXIII  |                 szobájából valami hangosabb szóváltás hallatszott volna ki, hirtelen
18536     I,  XX     |                  feleségének. Azt a rövidke szóváltást, ami e hőstett után közte
18537     I,  XXV    |                 szitán. Nagyon vastagon van szőve. Minden gyöngének hitt oldalamat
18538    II,  XI     |                   hozzá, mint valami emberi szózat.~Egy rémgondolat járta szívét
18539     I,  XIII   |                     laktalan puszták éjféli szózata; örökbe hagyott keserűség;
18540     I,  V      |                     nézősereg számára, vagy Sztárai ismeretlen színdarabjait,
18541    II,  III    |               Jaszná sztrela gladova! – Ti, sztari opica. Ti!~Ott volt már
18542     I,  XVIII  |                   György herceg, a szandeci sztaroszta, csak arra várnak, hogy
18543     I,  III    |                diadalhíreket annál magasabb sztentorral bocsátá közre, amiknek a
18544    II,  III    |                  tótul pörlekedni.~– Jaszná sztrela gladova! – Ti, sztari opica.
18545    II,  V      |                     jó barátja lakott itt a sztremói óvárban, Andaházy Pető;
18546     I,  XXV    |                   igaz szeretettel ajánlva, Sztropkó várában.”~– Az a bizalmas
18547     I,  III    |                lássam el a csapatját minden szükségessel. Amit a hazámtól bírok,
18548     I,  XXV    |                    a maguk személyére nézve szükséget ne szenvedjenek, ha majd
18549    II,  VII    |               császári ezredet is vezessen, szükségképpen császári generálisnak kellene
18550     I,  X      |                     ne infestáljatok. Amire szükségtek van, azt elvehetitek, amire
18551     I,  X      |                  Csak a végső jelszóra volt szükségük: „Mához egy hétre Dévénynél
18552     I,  XXVI   |                     biztonság csak véralkat szüleménye. Odarohanni a halálveszélybe,
18553    II,  I      |                  mintha nem volna törvényes szülötte az apjának.~A zúgolódó rongyos
18554    II,  XIII   |     Charlotte-Amelie-t Eleonórának, bérmáló szülőik, a császár és császárné
18555    II,  V      |                    Ocskay Lászlónak a képe, szünet-szüntelenül, nem kellett azt neki vászonra
18556     I,  XXI    |               minden tavaszi mezei munkának szünetelni kellett, csak betoppan Cinka
18557     I,  XIX    |              látványra. Mikor nehány percre szünetet tartottak, azt mondá Ocskaynak:~–
18558     I,  XXV    |                      hogy az ostrom meg van szüntetve. Tréfa volt az egész. Csak
18559    II,  IV     |                   zavar.~– Talán az ősszel, szüret után.~De most már az ajkai
18560     I,  X      |                 egész kolostort, tele szent szüzekkel, akik az „Úr menyasszonyai”!~
18561    II,  I      |            feltámadunk~      Rebelliseknek.~Szuhay Mátyás, Esze Tamás~     
18562    II,  XVI    |             havadzott, soha egy nap meg nem szűnt a hóesés. Krónika nem emlékezik
18563    II,  VIII   |                  tud változni, ha kell, egy szúnyoggá, ha kell, egy oroszlánnyá,
18564     I,  XXIV   |                     a széles piros szegélyű szűr azzal a nagykarimás kalappal
18565     I,  XIX    |            valamennyi legény mind az ujjába szúr a tűvel.~Pedig a munka sietős:
18566    II,  XIX    |                behatolni, de mégis eltemető szúrás volt az. A testvér adta.~
18567     I,  XIV    |                     aki porontyomat dárdára szúratta: tudom, hogy egyikünk elmegy
18568     I,  XIV    |                    porontyocskáimat dárdára szúrattad – öreganyámat szurokba mártattad,
18569     I,  I      |                   öntsd a többi közé. Végül szűrd át az egészet ritka gyolcsvásznon.
18570    II,  XVI    |                   te gyermekeidet. – Nesze, szúrd ezt a szívén keresztül.~
18571    II,  XII    |                   az éhenkórász! Kitettem a szűrét! Ne legyetek becsületes
18572     I,  XIV    |                féljetek, szászok! Ahol fáj, szúrjátok!” – A magyar most karddal
18573    II,  XVI    |                  Hanem fogd ezt a vasat, és szurkáld a szívén keresztül; hadd
18574     I,  XXII   |            vasrácsokon keresztül homályosan szűrődött be a napvilág.~A terem egészes
18575     I,  XIV    |                  Vakapád németje! Hát ’sz a szurok fekete! De most már elteszem
18576     I,  X      |                     Gyakorlatuk volt ebben. Szurokkanócokat kötöttek a nyilaik végére,
18577     I,  XXV    |               félbenhagyni. Az ellenség égő szurokkoszorúkat hajigált a rőzsetömeg közé,
18578    II,  V      |                     magas, nincs tüske elég szúrós. Megjelent a mondott helyen,
18579     I,  XIV    |                    a kisfia, akit lándzsára szúrtak, meg a kútba ugrott leánya,
18580     I,  XXIV   |                    eldugva a gyékény alá; a szűrujjában, a koldusiszákban töltött
18581    II,  XXII   |                    alvó nő szívén keresztül szúrva. Két karjával átölelte a
18582     I,  XXIII  |                 mint a máriapócsi csodatevő szűzhöz. De azzal, hogy Bercsényit
18583    II,  XXII   |                  hangoztatták a tárogatók a szvihrovai nótát a Kárpátok ormairól,
18584     I,  I      |                   imádságoskönyvvel, aminek táblája velencei ötvösmunka volt
18585    II,  X      |               kérdezé a parókás, az ezüstös táblájúra téve a kezét.~– Nem vagyok
18586     I,  XIV    |              kardját az asztalon, hogy az a táblának az egyik végétől majd a
18587    II,  VII    |                    úr kezébe vette a fekete táblát meg krétát, éppen, mint
18588     I,  VI     |                 neki az íródiákja, hogy egy táborbeli úr akar vele egyedül beszélni,
18589    II,  XVI    |                 volt már a rendelet a kuruc táborbul, hogy ha a császári sereg
18590     I,  XIV    |                  megindítá őket a fejedelem táborhelye felé.~Maga pedig sietett
18591     I,  XV     |                 ágyúk ott álltak mind a két táborhelyen, magukra hagyva, kurucé,
18592     I,  XXII   |            álruhában, álutakon táborhelyről táborhelyre, inteni, buzdítani azokat,
18593     I,  XXII   |                   járok álruhában, álutakon táborhelyről táborhelyre, inteni, buzdítani
18594    II,  XVI    |                 haditerv, amit Heister és a táborkar bölcsei nagy tudományosan
18595     I,  XXVI   |               László behívta őket magához a táborkarába.~– Pongrácz és Turkoly átszökése
18596     I,  III    |                 azután jött ő maga, kísérve táborkarától.~Egészen más jelenés, mint
18597     I,  XIV    |                Sárody a kuruc sereg francia táborkari főnökének, vicomte de Feirville-nek,
18598    II,  XXI    |                     berontott erőszakosan a tábornagyhoz.~Heister az ablakban háttal
18599     I,  XXVI   |                      Kapituláció várt a két tábornagyra, semmi egyéb: a tűzzel körülvett
18600     I,  IX     |                áttért Forgáchot és Bottyánt tábornokaivá tette.~– Megérdemlették –
18601     I,  XXVI   |                  eredetű háziúr a vezért és tábornokát. – Ismerjük a magyar lakomákat,
18602    II,  XII    |               levele, amit Eszterházy kuruc tábornokhoz írt; zsidó írás, de volt,
18603     I,  XXIII  |                hüvelyébe dugatta a kardot a tábornokkal, úgy lovagoltatta az oldalán.
18604     I,  III    |                  Andrássy hűséget esküdtek, tábornokokká lettek alatta.~A nagyasszony
18605    II,  XIII   |                 zászlóalj nyeregben ül, s a tábornokra vár.~Ocskay búcsút vett
18606     I,  XIX    |                  bele nyolc nap, hogy Viard tábornoktól staféta érkezett Ocskayhoz.
18607     I,  VII    |             hátaikat mutogatják neki. Egész táborodat úgy szétzavarta az első
18608     I,  XVI    |                  kezdetén azonnal átjössz a táboromba, s én az egész haditervemet
18609     I,  XVII   |           elfognának? Gondold meg, hogy két táboron kellene keresztülvergődnöd,
18610     I,  XXVI   |                    lovasságunk messze külön táboroz a gyalogságtól; a Vág mellett
18611     I,  X      |                   elábrándoztak hosszú téli táborozás alatt, az őrtűz mellett,
18612     I,  XIII   |                     hordozzon magával egész táborozásában, aki vele egy sátorban alszik.
18613     I,  IX     |               dandárom a Dogvág mellett fog táborozni, senki az én seregemből
18614     I,  III    |             megmosdatja az egész felvidéken táborozó alvezéreknek a fejeit: csak
18615    II,  XX     |                     volna itten? A császári tábortól elfoglalt területen, messze
18616     I,  VIII   |            egyszerre úgy fellelkesítéd a mi táborunkat, míg viszont a labancokét
18617     I,  XXVI   |                 fővezér úr, hogy ebből a mi táborunkból nem támadt semmi árulás!
18618     I,  XV     |              Feirville, a kuruc had francia táborvezére. Bámul és bolyong. A maga
18619     I,  I      |                    és legényei festik fehér tafotára a Visontai Kovách címert;
18620     I,  XXIV   |               gondolni, hogy most már merre tágabb a világ! Egész Bécs város
18621    II,  XVIII  |                 őket ne lásd?~– Nem. Nem! – tagadá Ilonka; eltakarva kis subája
18622     I,  XXV    |                  sietett kezével és fejével tagadólag inteni.~A sebesült odanyúlt
18623     I,  XVIII  |             apodycticus hazugság. Ő magában tagadta, hogy azok igazak.~– Jól
18624    II,  IV     |                   hogy menne haza.~A szemei tagadták, amit a szája mondott.~–
18625    II,  I      |               jöttek Ugróc felől, s amilyen tágan kifért a szájukon, úgy ordították
18626     I,  IX     |                felfordítva, s az azon ütött tágas rés mutatja, hogy tartalma
18627    II,  XIII   |                    mondták, hogy: „Ott künn tágasabb!”~– Most már el sem bocsátom
18628     I,  VIII   |                    ellene, s futott, amerre tágasabbnak látta a világot, egyre üldöztetve,
18629    II,  XII    |                 Vehmgerichtet. Egy tizenkét tagból álló deputációt, mely szigorúan
18630     I,  XXV    |                   az imádságoskönyv. Minden tagjában ernyesztő bágyadást érzett.~–
18631     I,  XXIII  |                 olvasta a beteg, megszűntek tagjaiban az ideges rángatózások.
18632     I,  XIX    |              békében ápolhatják megszenvedt tagjaikat; ez egy neutrális sziget
18633     I,  XXII   |                  elmulasztá a kíséret többi tagjait bemutatni, egynek éppen
18634    II,  IV     |                   az asztaltársaság pápista tagjaitól, hogy ők is imádkozzanak
18635    II,  XII    |                     Jöjjön fel egy tizenkét tagú deputáció.~– Jól van! Menjünk
18636    II,  IX     |                   annál sűrűbben fogadták a táj emlékei. Itt a mező, ahol
18637     I,  XIX    |          felgyújtott kazlak megvilágítják a tájat, a bolondóci várból meg
18638     I,  XXVI   |                 bábaírrel a két szemöldököm táját, hét babot dobok a hátam
18639    II,  III    |                  Szunyoghy Gáspár uram háza tájékán bátran kizöldülhetett a
18640    II,  XX     |                  úgy haladtak előre; puszta tájékozás után. Kerülniök kellett
18641    II,  XI     |                  volt, ahol nem tudta többé tájékozni magát. Emberölő kedvét még