bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

19158     I,  III    |           koszorúzva, már akkorra vissza is térnek a várvívók nagy diadalmas
19159    II,  X      |                doktor volna. Vissza kellett térnie. Későn jutott eszébe, hogy
19160     I,  I      |                benne egy dió nagyságú fehér terpentit, s öntsd a többi közé. Végül
19161     I,  VIII   |             odavágtatva a két sereg közötti térre, harsány kérkedéssel hívta
19162     I,  XXVI   |                Forgách példájától: vestigia terrent – monda Pongrácz, azt hitte
19163    II,  XX     |                   részről téli szállásaikra tértek.~Ocskay Losoncon volt ezredével.~
19164    II,  XX     |                 császári tábortól elfoglalt területen, messze a kurucok minden
19165     I,  III    |                     után. S erre, mintha a „terülj meg abrosz!” volna a kezünkben,
19166    II,  XVIII  |             asszonyt, hogy az eszméletlenül terült el a földön.~Mikor magához
19167     I,  IX     |                   csapatot, azokkal a saját terved szerint, a fővezértől függetlenül,
19168     I,  XXVI   |                döntő diadalt.~Folyvást nagy tervei voltak.~Vak Bottyánnal és
19169     I,  XXVI   |                minden császári fővezérnek a terveit megzápította; sohasem tudták,
19170    II,  IV     |                   porba omlott fényes, nagy tervekért mindenképpen áldozatbárányt,
19171    II,  IV     |                   főt. „Nem. Nem!”~– Én nem tervezek semmi rosszat – folytatá
19172    II,  II     |                     Imrét elfogták. Árulást tervezett, egész dandárával át akart
19173     I,  XXV    |                      Ott nem bölcselkedtek, tervezgettek sokat; egyik merész csapás
19174     I,  XXI    |            semmiféle betörést Bécs városába tervezni nem szabad. És így bizonyára
19175    II,  XIII   |            elhagyott zsidóvárost. Már akkor tervezték, hogy elfogják. Mind azt
19176     I,  XXI    |                Bécsből. Sokszor volt az már tervezve, s egypárszor közel állt
19177     I,  XIII   |                ittak áldomást, mint ennek a tervnek a sikerültére.~Cinka Panna
19178     I,  XIII   |                   Különben is része leend a tervünkben, s neki kell azt leginkább
19179    II,  XIX    |             parancsolt. Ocskay László ilyen tervvel járul a fővezér elé:~Két
19180    II,  XV     |                   talpig ércbe volt öltözve teste-lelke: ez az egy sebhető része
19181     I,  VIII   |                   nem fúródhatott a golyó a testébe, de az ütés mégis oly erőszakos
19182     I,  VI     |                     ölni: én – és az öcséd! Testedet nem fogja fegyver? Ám a
19183     I,  XXIII  |                   Nessus-ing ragadt volna a testéhez. Ilyen semmiségeken fordul
19184     I,  XIV    |               láttok, a gúnyám csupa rongy, testemen annyi seb, ahány lyuk a
19185     I,  I      |                      Ágyúgolyó rontsa össze testemet, Édesanyám sírva-ríva keres
19186     I,  XVI    |                 szökjetek, – nem kelletek a testemhez közel. Jó lesz nektek Beckóban,
19187    II,  VIII   |                mondja a szánk –, lelkemnek, testemnek minden hatalmával üldözője
19188     I,  XVI    |             Elmehetsz. – Tíz mérföldnyire a testemtől távol maradsz. – Hajnalt
19189     I,  XV     |                 alak, mintha nem lett volna testének-lelkének elég, a levegőbe is csapásokat
19190     I,  I      |            vállfűzőt viselték, hanem hosszú testhez álló derekat, egy sor zománcos
19191     I,  XXII   |                  Mondja meg kegyelmed, hogy testileg-lelkileg épek és egészségesek, jó
19192     I,  XIV    |            felszerelve Rákóczi palotásai, a testőr muskétások, sáfránszín dolmányban,
19193     I,  XV     |                     a fejedelem? A hatalmas testőr-muskétások, a harcedzett palotásezred:
19194     I,  VI     |                  francia királyhoz, annak a testőrhadnagya lettél. Annak a testét sem
19195     I,  XIV    |                    a tartalékul felállított testőrkarabélyosokhoz vonuljon vissza, akik egy
19196    II,  XIII   |               zászlósurak, hátul a páncélos testőrök.~A császár maga a trónon
19197     I,  XXIV   |                   az utcát, hátul a harcoló testőrség egyre fogyott. Nem látszott
19198    II,  XX     |            hajigálták: Jávorka vitézeinek a testükkel kellett őt fedezni, hogy
19199     I,  VI     |                      öcsédet és engem: a mi testünk fog védelmezni a csaták
19200     I,  XVIII  |                  van a pokol evangéliuma. A testünkben van a rákfene, az árulás.
19201     I,  VI     |                   amitől félhetsz: bizony a testvéredé az. Ha megcsalod valaha
19202    II,  III    |                   Thurzó püspök feleségének testvérei. Azt sem neheztelem már,
19203    II,  XX     |                     az a seb, amit Ocskay a testvérétől kapott, s mikor már egészen
19204     I,  XXIV   |                Aspremontnét is, a fejedelem testvérnénjét, akit nagyon szeretett,
19205     I,  V      |               egyébiránt, nem bánom, ha tíz testvérrel osztozik is otthon, s a
19206     I,  XVI    |                     s most ti csak „dux”-ot tesztek a „princeps” helyébe, s
19207     I,  XVIII  |                    ez elmúlt. Most nehezebb tête-à-tête-re kerültünk össze. Beszéljünk
19208     I,  V      |                   se olyan vén, hogy a feje teteje legyen az, egyébiránt, nem
19209     I,  XIII   |               parasztgúnyában járt, begyűrt tetejű süveggel a fején, hájjal
19210    II,  XV     |                 miatt is, de meg a labanccá tétel gyűlöletéből, Tiszáné úgy
19211     I,  XXVI   |                      Turnától Ugrócig véres tetemekkel van fedve az út: ezek az
19212    II,  XV     |                  romok maradnak utána, mint tetemhalmok. – Hadviselés ez! – Egynehány
19213    II,  II     |                  országnak világnak, írásba tétesse, esküvel megerősítse, hogy
19214    II,  V      |                   török rabságából, nemessé tétette, a címerében ott van a levágott
19215    II,  XVI    |            hadjáratnak. A magyar hadvezérek tétlenül, mozdulatlanul kényszerültek
19216    II,  XVI    |                     kormos falak, a leégett tetők be voltak takarva szépen:
19217     I,  XXVI   |                     többé.~Ocskay dicsősége tetőpontjára jutott el e regemondásba
19218    II,  XVI    |                     azután gyújtották fel a tetőt. – Ocskay László a rábízott
19219    II,  XI     |                  burjánnal körülnőtt falak, tetőtlen omladékok, a török ostrom
19220    II,  XIII   |                  amellett villogó szemeivel tetőtül talpig méregeti Ocskayt,
19221     I,  II     |                     van az öltöztetve, mind tetőtűl talpig, farkasbőr kacagány
19222    II,  IV     |                     volt-e elég?~Minek ez a tétovázás?~Sokkal több lépés történt
19223    II,  XVI    |                    akad.~Egy pillanatig sem tétovázott.~– Utánam mind! Hajtsunk
19224    II,  XI     |                  lelkeiknek.”~Ocskaynak úgy tetszék, mintha azok a kövek mozognának,
19225     I,  VII    |      kötelességmulasztás gyalázat.~– Ha nem tetszem a fejedelemnek, csapjon
19226     I,  XIX    |           beleártotta! Hogy annak is inkább tetszenék a lengyel királyság, mint
19227     I,  XXII   |                   én feleségemnek legjobban tetszeni fog, úgy én azt a láncot
19228     I,  XXIII  |             múzsafiak játszották. Általános tetszésben részesült a címszerep játszója,
19229     I,  XXV    |                kérdezik, hogy mi fog jobban tetszésére lenni: ha a lábat lefűrészelik,
19230    II,  XI     |                 nagyon a bécsiek. – Egészen tetszésükre van az efféle tréfa. A Rote
19231     I,  XXVI   |                  Olyan álom volt az, mint a tetszhalál. Felébredte után még sokáig
19232     I,  V      |                   jó magyar, azt hirdetik a tettei; nemessége olyan régi, mint
19233     I,  XXVI   |           császártól, melyben minden eddigi tetteiért megbocsátanak neki, azután
19234     I,  VIII   |                    török háború alatt vitéz tetteivel szerezte hírnevét és vezéri
19235    II,  XIV    |                   katonai parolámra mondom. Tettemről csak Istennek számolok.~
19236     I,  VII    |                     nemkülönben, mint ahogy tettenek őseink, és tesznek mai napság
19237    II,  XVI    |                     a nyomában járt, minden tettét tudja. Nem tégedet szeret,
19238     I,  XXVI   |                    már Ocskay is csendesnek tetteté magát, bár minden porcikája
19239     I,  XVI    |                    megérkezett már.~Heister tettetett haraggal rivallt rá. – Nagyon
19240     I,  XIII   |                     életemben.~– Csakhogy a tettető nyavalyatörősre ráismernek
19241     I,  XXV    |               akarata van, ébren lenni, sőt tettlegesen beavatkozni a körülte történtekbe:
19242    II,  XXII   |                  aki nem azt nézi, hogy mit tettünk, hanem azt, hogy mit éreztünk.~            ~
19243     I,  XXVI   |                      Addig, hogy a hadsereg tettvágya le ne lohadjon, idebenn
19244     I,  XXIV   |             kezdenek; ha idegen vásáros nép téved a közelükbe, akkor a barát
19245     I,  XIX    |                    rántani kegyelmed ellen. Tévedés volt az okozója. Nem tudám
19246    II,  XIII   |              fatális akcidenst. A katonaság tévedésbe volt ejtve a cseltámadás
19247    II,  X      |                   ajtajáig, ahol már el nem tévedhetett. Az volt a főregistratura.~
19248     I,  II     |                      mikor nagy a hó, le ne tévedjenek róla. Ez a hosszú töltés
19249    II,  IX     |                 legelső lépésnél már el fog tévedni. Az udvarnál azokat a bejárókat,
19250     I,  VI     |                  ennek az útnak a lejtőjére tévedsz, te ha egyszer árulóvá találsz
19251    II,  I      |                  csapat rácot, aki errefelé tévedt. Akartok-e részt kapni a
19252     I,  XXV    |                  Ahán! Egyszer a Szaharában tévedtem el, másszor meg a Vezúvba
19253     I,  II     |                  között kénye-kedve szerint tévelyeg a szűz folyam, akinek a
19254    II,  XII    |                 padban középen.~Már mikor a textust felolvasta a pap: „Saul,
19255     I,  XXV    |                grófné írta, a bán felesége.~Thallósy az íródiák felolvasá azt
19256     I,  XXVI   |              Európai küldetése volt. A nagy Theatrum Mundi színpadán föllépni
19257     I,  VI     |                    volt scénázva. Hiszen te theatrumdirector is vagy. Jól van. Bravó!
19258     I,  XXV    |              bágyadtan.~– Az én nevem soror Theodora – viszonzá egy öreges, törődött
19259     I,  XXIII  |                  Paracelsi, ez a salamandra theriacalis. – Itt van, készen van,
19260    II,  XIV    |                valami ivadéka annak a híres Thököly Imrének, akit egykor a „
19261     I,  XVIII  |                   beszélhessünk. Következik Thuróczy, Ebergényi. Az egyiknek
19262    II,  III    |           nagyanyáink Nyáry-leányok voltak, Thurzó püspök feleségének testvérei.
19263     I,  XXVI   |                  bízhatom senkiben, egyedül tibennetek. Az ezredeiteket vezessék
19264    II,  IV     |                    egy asszonynak!~– Csak a tieddel akar egyenlő lenni.~Ocskay
19265    II,  XV     |                    lesújtod vele azt, aki a tieiddel kegyetlenül bánik! Alszol,
19266     I,  XVIII  |                   való más füleknek, mint a tieidnek. (Azazhogy csak az egyiknek,
19267     I,  XVIII  |       asszonyainkkal, akként bánunk mi is a tieitekkel.”~Virradatkor látta Ocskay,
19268     I,  XXVI   |               vannak zsoltáraink, szebbek a tieiteknél!” S azzal ő meg rázendíté
19269     I,  XIV    |                   villogni, ott villogjon a tietek is, ottan ordítsátok: „Halál
19270     I,  II     |              vállalat.~Kiszabadulni ebből a tikkasztó hőségből, a fojtogató porból,
19271    II,  XVIII  |                   bejárata volt neki azon a tilalmas küszöbön.~Ozmonda nem aludt,
19272    II,  V      |                      mint az asszony, aki a tilalmasba szerelmes. – Példa rá a
19273    II,  XI     |              kőpárhoz?~Nem volt bátorsága a tilinkóhangot tovább üldözni. Meg volt
19274    II,  XI     |                    hallatára. Rohant oda.~A tilinkós már akkor nem volt a Verestorony-kapunál.~
19275    II,  XI     |                    csak üldözte a csalogató tilinkóst. Megöli azt, akárki legyen
19276     I,  I      |                   se tudna csinálni patikás tilógus; s a mesétül meg ettül a
19277    II,  IV     |                   indultatok! Körülkertelt, tilos paradicsom almafájáról lopni!
19278     I,  XXV    |                   nem helyeznők…”~– Elég! – tiltakozék a sebesülten fekvő. – Ne
19279     I,  VII    |                   az kalitkába zárva; hanem tinálatok. Van két ember a földön,
19280     I,  XXVI   |              kellene tartani, s a rendetlen tincsek a homlokát árnyékozzák be.
19281     I,  VI     |                      Jöjjetek: most mutatok tinektek valamit, amit eddig csak
19282     I,  IV     |                    szeme.~Ocskay előkérte a tintatartóját és tollát az íródiákjától,
19283     I,  XIV    |                   karácsonyi víg lakomára a tirnai hétkerekű malomban, s igen
19284     I,  XV     |                   sietve, futvást kelt át a Tirnán, s a halmokra vonult fel
19285     I,  VI     |                     megtartatott; amelyen a Tisza-család atyafiságán kívül az összes
19286     I,  XX     |               szívesen látott vendég volt a Tisza-háznál. Aki mindig ott felejtett
19287    II,  XVI    |               szekerére és a hátára fért. A Tisza-kastélyból is elébb kihordtak a labancok
19288    II,  XV     |                  vissza a mordályégetőket a Tisza-kastélyhoz. Az udvarba érve, leugrott
19289     I,  III    |                 távolabb egy ágyúlövésnél a Tisza-kastélytól. Akkor is a régimódi, becsületes
19290     I,  IX     |                     Be van hódítva az egész Tisza-vidék egész le odáig, ahol még
19291     I,  V      |                nemessége olyan régi, mint a Tiszáéké. Hogy a bor nem árt meg
19292     I,  XV     |               elrémíték a hátuk mögött álló tiszai hajdúságot, még magukat
19293     I,  III    |         asszonynéném – felelt aztán a lovag Tiszánénak –, el is fogadom a szíves
19294    II,  XV     |               amelyet előreküldtem? – kérdé Tiszánétól. – (Még ő volt a neheztelő
19295     I,  X      |                    tudná megmondani, amit a Tiszától a Vágig tettek, mindennap
19296     I,  X      |              viszont megkapta Móricz István Tiszavidékről idezüllött orosz hajdúságát,
19297    II,  XIII   |               maradt volna. Nem tudott vele tisztába jönni.~A düh és a dölyf
19298    II,  XX     |                 erdők közé.~Amint a legelső tisztáson pihenőt tartottak, Jávorka
19299    II,  V      |                   előcammognak az erdőből a tisztásra, ha jókedvük van, játszadoznak,
19300    II,  XVIII  |                    Kábult agyában nem tudta tisztázni gondolatjait. Valamitől
19301    II,  II     |               ezredeivel. Azoknak is csak a tisztei maradtak meg a zászlóknál.~
19302    II,  II     |                  már ott volt az ezredese a tiszteivel együtt, s jelenté, hogy
19303     I,  XIX    |                 álló hajdút, aki puskájával tiszteleg előtte, s aki meglehet,
19304     I,  XVI    |                 szolgálat! No hát! Igazodj! Tisztelegj! Aztán idd ki ezt a kancsót
19305     I,  XXII   |               kirakva; ott látta maga előtt tisztelegni parádéra azokat a katonákat,
19306    II,  XIV    |               elbocsátá maga elől, ironikus tiszteletadással hajtogatva magát előtte.~
19307    II,  IX     |                     Pálffy bán (inkább csak tiszteletből) hat horvát huszárt adott
19308     I,  XVI    |                   telve excellenciád iránti tisztelettel, hogy a képmását igyekeztem
19309     I,  XXII   |                odalép a fejedelmi nő elé, s tiszteletteljesen meghajolva előtte, felolvassa
19310     I,  XIX    |               megállt Ocskay előtt, katonai tisztelgésre eresztve le a két kezét.~–
19311    II,  XIII   |                      Ezúttal szemtül szembe tisztelhették egymást. A főparancsnoknak
19312    II,  XIII   |                   amilyen korán csak lehet, tisztelje meg őt a látogatásával.
19313    II,  XIII   |                     rendeletből! Most pedig tiszteljen meg azzal, hogy reggelizzék
19314     I,  IV     |                     dolgaiból tréfát űznek. Tiszteljük egymás ceremóniáit; ebben
19315    II,  XIII   |                    sisakkal jött, s katonás tisztelkedés után hivatalos stílusban
19316    II,  XIII   |                     a polgármester úr kíván tisztelkedni.~(No, a bécsi polgármesterek
19317     I,  XVI    |                     rá kegyetlen haraggal a tisztelkedőre:~– Hát te, pernahájder!
19318    II,  XX     |                   meg kell neki halni!~Örök tisztelője:~Jávorka Ádám.”~Ezzel a
19319    II,  XX     |              levelet írt Ilonkához.~„Holtig tisztelt édes szent asszonyom.~Ígéretem
19320     I,  I      |                 látta háromszor az életben: tisztelte, becsülte: semmi más. De
19321     I,  X      |                     akiket „tót hajdúk”-nak tiszteltek; Turóczy hanákjait, akik
19322    II,  II     |                    a „tót impériumot”. (Így tisztelték akkor a magyar Felvidéket,
19323     I,  XXIII  |                    mögé került, a fejedelem tisztességből hüvelyébe dugatta a kardot
19324    II,  III    |                     ilyen szépen megadták a tisztességet.~– De már akkor foglalj
19325    II,  XXI    |              megöletünk hét császári fogoly tisztet; köztük Illert, Schenket,
19326    II,  III    |                    végzi a vendégbejelentés tisztét, s az uraság maga a belső
19327     I,  III    |               utoljára ül le az asztalhoz a tisztikar, ott is magam vagyok az
19328    II,  XVII   |              térdepelőnek.~– Ne hidd azt! – Tisztítja az észt. – Én világosan
19329     I,  XXV    |                  lettem temetve, a bűnbánat tisztító tüzében fehérre mosva? Nem
19330     I,  XXII   |             lovagolva. Ott átadta a kísérés tisztjét Ocskaynak. A várfokról huszonegy
19331    II,  XVI    |                   mulatság tréfás zajába. – Tiszttársai ezt csendes lelkifurdalásul
19332    II,  XIV    |                   erősíti, akkor ezt minden tiszttársának el kell hinnie.~– Vagy megverekedni
19333    II,  III    |                   Az egyre zavarodik és nem tisztul.~Estefelé járt, mikor Ocskay
19334    II,  III    |                    volna deszkázva a világ. Titáni bércek emelkednek fel szédületes
19335     I,  XVIII  |                  nem sok van mondva.) Az én titkaim megsemmisítik a kuruc tábort.~–
19336     I,  XVIII  |                     s nem menekülhetek meg. Titkaimat, miket excellenciáddal közölnöm
19337     I,  XXII   |               embert, aki élete legátkosabb titkának birtokában van? – Csak a
19338    II,  XIII   |                 jelmezben.~A főudvarmesteri titkár odaállítá Ocskayt legelöl
19339    II,  XIII   |                    új látogató. A kancellár titkára volt az. Wratislaw kéreti
19340     I,  VI     |                   Mi ketten tudjuk rettentő titkodat; s hogy azt megőrizzük,
19341     I,  III    |               mondván, hogy ezek már tábori titkok, amiket nem szabad idegen
19342     I,  XVIII  |                     kivallja. S ezúttal oly titkokról van szó, amik mindnyájunkat
19343    II,  XVIII  |                  akkor e holdsápadt arcon a titkolhatlan öröm ragyogása tündökölt
19344     I,  XIX    |                Ocskay, felgerjedését el nem titkolhatva.~– Nonono! Hiszen nem ették
19345     I,  XXIV   |              letenni a remeket, hogy miként titkolja el az igazat. Ki sem szabad
19346     I,  I      |                    Te tudsz valamit? Előlem titkolod.~– Legyen eszed. Ugyan mit
19347     I,  XXV    |              elszökésének hírét szándékosan titkolta mindenki, aki tudott felőle.
19348    II,  XVII   |                    szíve megszakadt miatta. Titkon elsirattam; neked nem mutattam;
19349    II,  IV     |                 egymásnak az arcából olvas. Titkosírás az arc, de annak, aki a
19350     I,  XVIII  |                     azt mondja: „Szoktak ám titkosírással is izeneteket küldeni: megvan
19351    II,  XVII   |                     észre senki, aki kettős titkukat nem ismerte: hiszen csak
19352    II,  XIV    |             megöltem, egy olyan veszedelmes titoknak volt birtokában, ami ha
19353     I,  VI     |                  nyílást a mellényen, azt a titoktartó szájat, s aztán sorba adta;
19354    II,  VIII   |                   emberek sorába beavatkozó titokteljes planéta. Teneked esküszünk!
19355    II,  XVI    |                      Eh! Most nincs ideje a titulálgatásnak – lihegé rekedten a lovas. –
19356    II,  III    |            otthagyott nekik a nyakukon, sub titulo „helyőrség”, egypár kompánia
19357    II,  VII    |              történik, addig kegyelmed se a titulusát nem viselheti, se a gázsiját
19358     I,  XVIII  |                 följebb megyek. Lubomirszky Tivadar.~– A szepesi gróf! A XIII
19359    II,  XX     |              cimborái belefáradtak a hosszú tivornyába, s újesztendő délutánján
19360    II,  XX     |                     dőzsöl. Nincs szünete a tivornyának. – A verbói asszonyok, leányok
19361    II,  XX     |                    kereste a harcot, csak a tivornyát.~Eltékozolt egy esztendőt;
19362    II,  XX     |                  Ocskay László Ocskón ül és tivornyázik.~Jávorka rögtön lóra ülteté
19363    II,  III    |             gondolod, minden ember hajnalig tivornyázott, táncolt, dorbézolt az éjjel?
19364     I,  IX     |                  nagy boroshordó. Itt vígan tivornyáztak. S a fekete pincepenész
19365     I,  XXVI   |                 Minket öldökölnek, s ti itt tivornyáztok! Turnától Ugrócig véres
19366    II,  V      |              magukért állnak bosszút, hanem tíz-húsz más megcsalt asszonyért
19367     I,  XXII   |             könnyezni is látod, akkor azt a tizediket se hidd!~A fejedelemnő kíséretével
19368    II,  I      |                   nyakán. Puska csak minden tizediknél, ha volt: nagyon alkalmatlan
19369     I,  VIII   |                     erre-amarra elkóborolt, tizedrésze sem talált oda Schlickhez.~
19370    II,  III    |            hallgattak mind a ketten.~Az óra tizenegyet vert éjfél előtt. Annak
19371    II,  III    |            kiterjedt a figyelme, hogy éppen tizenhárman vannak, s annálfogva tizennegyediknek
19372    II,  XIII   |                     közül a nagyobbik lehet tizenhárom éves, a kisebbik tíz. Mind
19373     I,  XIV    |                    lovasság volt számosabb. Tizenhárom-ezerre teszik a számát. Hanem ágyút
19374     I,  I      |                      A menyasszony még csak tizenhat éves volt akkor. Nyúlánk
19375     I,  XXIII  |           összegyűlve; künn a ponyvák alatt tizenhétezernyi válogatott harcos tanyázott,
19376    II,  XII    |            deputáció.~– Jól van! Menjünk be tizenketten. Elég lesz az egy kurucnak!~–
19377    II,  X      |                   ebédre hivatalos, pontban tizenkettőre. A közös jó barát már talán
19378    II,  XII    |                      Ne veszekedjünk most a tizenkettős deputáció felett! – rikácsolt
19379     I,  III    |                  temetve.~Ilonka kisasszony tizenkilenc esztendős már. Amilyen szép
19380    II,  III    |            tizenhárman vannak, s annálfogva tizennegyediknek még a kántor is behívatott,
19381     I,  VIII   |                    hogy: „Dávid verte meg a tízezerét”.~– Mégis szerettem volna
19382     I,  XX     |                     Az pedig akkori időkben tíznapi járóföld volt attól a csatatértől,
19383    II,  X      |               Augustinnak, ötször, hatszor, tízszer is egymás után. Fogják ezt
19384    II,  XVI    |                    emberért! De megölni! De tízszeres halállal kivégezni! A hazaárulót,
19385     I,  XIV    |                     úgy fizetni neki vissza tízszeresen. Itt ez az én kardom, ahol
19386     I,  II     |                     beszéd.~A rongyos gárda toalettet csinált. Nem tartott meg
19387    II,  XIV    |         meghatalmazásából második ezredéhez toborzani fog.~Ocskaynak még most
19388    II,  XIII   |                  két lovasezrednek, amiknek toborzására húszezer tallért adományozott
19389     I,  XV     |                     itt-ott elhagyogatja, a toborzott csapatokat rájuk bízva,
19390     I,  VI     |                kóbor kalandorokból csapatot toborzottál, azzal kószáltad be Németországot.
19391    II,  X      |                   Mikor aztán éjjel jött a „Todterbruderschaft” a halottgyűjtő szekérrel,
19392    II,  VI     |                  sima vállat.~A vér agyának tódult.~Új életpálya, hatalom és
19393    II,  XIII   |                 vissza az ezredeihez. (Így: többesben.)~A reggeli végeztével ismét
19394     I,  XXI    |                  szedett szamócától, mint a többié. Hanem aztán arra a szóra,
19395     I,  XXVI   |                   külszín sem? Ő is ivott a többiekkel; de a bornak nem volt az
19396     I,  XXIV   |           leszoríttatni nem engedé. Pedig a többieknek is voltak beghárdjaik; de
19397     I,  VI     |                    szavával elveszi tőlünk, többiektől a becsületet, hogy terád
19398    II,  XVIII  |               lovakat, kettőt a szekérbe, a többire kapjatok fel szőrére; aztán
19399     I,  XIII   |                   piros csizmája is; de azt többnyire a hátára akasztva viselte,
19400    II,  II     |         Blaskovichnak egy stafétájával, aki többrendbeli leveleket hozott a számára.
19401    II,  III    |            suttogott a fülébe.~Gáspár úrnak többszörösen kellett figyelmeztetni Ocskayt,
19402     I,  XIV    |       belekevertetni. A tréfa azonban annál tökéletesebb lett, mivelhogy a hebehurgyán
19403    II,  VII    |                 Remekben sem lehetett volna tökéletesebben csinálni az árulást.~Nemcsak
19404     I,  XXV    |                   ahol mindenek mindenekben tökéletesek: ahonnan ember nem kívánkozik
19405     I,  XX     |                      Halld meg, hogyan lesz tökéletessé a boldogságunk! A harmadik
19406     I,  VI     |              festett le előtted, mint a női tökéletesség ideálját. Ide már felkészülve
19407    II,  II     |        egyenetlenséget, az egyes hadvezérek tökéletlenségeit, és azután megizente általa
19408    II,  III    |                 képzeletében minden férfiúi tökéllyel felruházott. Ez az ábrándkép
19409     I,  VI     |                  hogy utánafut az a te nagy tökkolop fejed is.~– Dejszen viteez
19410    II,  XII    |                   is a zsidók konspiráltak: Tökölyivel egy követ fújnak, majd meg
19411     I,  XVI    |                   ment; le nem lövi, mint a tököt. Ennek köszönhetem, hogy
19412     I,  IV     |        melltakaróval, bő plundra, szétálló, tölcséres csizmaszár, felkötött sarkantyúval;
19413    II,  XIII   |               vállára vetni a mangalétát, a tölcsérpuskát, s sietni a gyülekezőhelyre:
19414     I,  XXII   |              porfelleget bevilágította.~Egy tölgyfacsoportoktól körülárnyalt dombon várt
19415     I,  III    |                kuruc”~Három hosszú esztendő tölt le azóta, hogy a lévai híres
19416     I,  IV     |             megmutatta, hogy tud valamit. A töltelékeket csak úgy tüntette el egymás
19417    II,  XVII   |                 megiszom a mérget, mit elém töltenek. Szeretlek, el nem hagyhatlak,
19418     I,  II     |                tévedjenek róla. Ez a hosszú töltés a tiszabecsi révnél végződik,
19419     I,  II     |                    kénytelen azon a keskeny töltésen tartani magát, amit a vármegye
19420     I,  II     |                   amikkel egyúttal az egész töltést végig lehet seperni. Akinek
19421    II,  XII    |                   ilyenkor mind a kocsmákat tölti; az új bor is megteszi a
19422     I,  XIII   |                  éjszakát azonban még ottan töltöd; mert éjjel a kolostor ajtaját
19423     I,  III    |          meggyvízzel, amiből merítőkanállal töltögetik ki apró kupicákba az étvágyingerlő
19424    II,  XVI    |               éjszakát e födél alatt el nem töltök; falat kenyér, ital víz
19425     I,  IV     |             fejeinket.~A kapitány azonban a töltöttkáposztás tál előtt is megmutatta,
19426    II,  XVII   |                 teéretted való imádkozással töltsem, vajha megbocsássa neked
19427     I,  X      |                császárvárosba, s rémülettel töltsön el százezer embert; viszont
19428     I,  VIII   |                 telt ki a háború, hogy nagy tömegekben kis csapatokat megrohant,
19429     I,  XIV    |                     hadirendben felállított tömegét.~Abban a pillanatban megkezdődött
19430     I,  XXII   |               népsokaságtól: az örömujjongó tömegtől csak lépésben lehetett haladni.
19431     I,  XXVI   |                     Ocskay általvető zsákba tömhette a drágaköves ékszereket.
19432     I,  XXVI   |                    kedélyre, mint kámfor és tömjén. Az egész társaság elkomorult,
19433    II,  V      |                     emeljen a képe előtt, s tömjént füstöljön rajta.~Ilonkának
19434    II,  III    |                   is tiszteletet parancsoló tömkelege a bástyáknak és tornyoknak,
19435     I,  I      |                    aki soha annál kedvesebb tömlöcöt még paradicsomul se kívánhatott
19436    II,  III    |                  mert te nagyon meg találod tömni. – Hoztál valami zálogot?~–
19437    II,  IX     |               arcának, s azalatt kedélyesen tömögette a pipáját. Háttal volt fordulva
19438     I,  X      |               diadalkapuja: elpusztíthatlan tömör építmény; ennek a homlokzatára
19439     I,  I      |                    az még rejtőzve. Hosszú, tömött, világos gesztenyeszín haja
19440     I,  II     |                  sík róna ezernyi posványa, tömpölye, amiknek szegélyéből feketén
19441    II,  IX     |                sallangjaiból, s aztán abból tömte meg a pipáját, hamiskásan
19442     I,  IX     |                      Vak Bottyánt én lőttem tönkre, s Forgáchnak én vertem
19443     I,  XXIV   |            grémiumban a „kamdirer”-ek, akik tönkrejutott kereskedőknek adják ki magukat,
19444     I,  XXVI   |                   nem folyik: már vége van. Tönkreverték az egész hadseregünket;
19445    II,  IV     |                     gondolá Ocskay, s aztán töprengett annak az okain.~Azonban
19446    II,  XI     |                 Amint így járkál alá s fel, töprengve, meg-megállva, az utcán
19447    II,  XVII   |                   hitet. S hogy ennek még a töredékei is össze legyenek morzsolva,
19448     I,  XXV    |                   aki mindent megbocsát egy töredelmes szívért, ehelyett oda van
19449     I,  VIII   |                 mindenféle pokrócokba. Azon törekedtek, hogy izzadásba hozzák.
19450     I,  XV     |                    portyázó csapatok minden törekvését őt hátulról megtámadhatni.~
19451    II,  III    |                szökik, s nem gondol a nyaka törésével. Igaz járatban levő embernek
19452    II,  XVI    |                  erdőkön keresztül új utcát töretett favágóival; mégis előrehaladt;
19453     I,  XXIII  |                     azt hitte, hogy ha az ő törhetlen, büszke, indulatos jelleme
19454     I,  XXV    |             szeretettel.~– Az anyósom írja. Törje föl kegyelmed!~Az apáca
19455     I,  XXV    |                     ki a pallizádákat, hogy törjék össze a spanyollovagokat:
19456     I,  XXVI   |                 Bátyáim? Édes atyámfiai! Ne törjetek egymás ellen! Esküszöm az
19457     I,  XX     |              Tiszáné nagyasszony a könnyeit törli.~Végig elbeszéli azt Ocskay
19458    II,  XVI    |                Szunyoghy grófnő. Mintha nem törődnék vele.~De Gáspár úr többet
19459    II,  VI     |                    bolondos fejem, te! Hogy töröd most magad azzal a gondolattal,
19460     I,  VII    |                   ölében, Ocskay a fogaival törögette a mogyorót, a mókus furcsálkodott,
19461     I,  X      |                     szorgalmas népe. A nagy törökjárás óta háborút nem látott vidék,
19462     I,  XXVI   |                    haja kiszabadult a piros törökkendő alól, aminek azt össze kellene
19463     I,  XXI    |      gyékényszőnyegre Ocskay és Ilonka elé, törökösen, s elkezdte a kártyákat
19464    II,  V      |                 nagy hirtelen otthagyott ám törököt, németet, s vágtatott haza
19465    II,  X      |                   Hahaha! Ez az úr most jön Törökországból.~Ocskay meggondolta, hogy
19466    II,  I      |                  hát fújdogáld ezt nekik.~A töröksíp fújta a nagyszombati nótát,
19467    II,  I      |                 gárda előtt, s megszólítá a töröksíp-fúvó trombitást.~– Hej, fiam!
19468    II,  I      |                érkezik a „kertek alól” nagy töröksíp-szóval egy csapat, valami háromszáz
19469    II,  XXI    |              Türkisch!~Igaz. Itt nem szabad törökül beszélni. Németre fordítá
19470    II,  II     |           chrysmával beolajozták, az le nem törölheti azt onnan csak úgy egy kendővel.
19471     I,  XXIV   |                   egyedül maradtak.~– Abban töröm a fejemet, de akkor tudom,
19472    II,  XVIII  |                  volt elrejtve, két férfi a törpefenyőből rakott tűznél sütött fanyárson
19473    II,  X      |                  Bécsnek akkor valami nyolc törpéje volt, azok között egy kitanult
19474    II,  X      |                   mulatság volt. Megnézte a törpék lakodalmát is. Bécsnek akkor
19475    II,  XII    |               hirtelen elszaladtak; éppen a törpeszínház mutatványai voltak napirenden;
19476    II,  XXI    |                    nőnek a szívét darabokra törtem: alkosd még egyszer egésszé!
19477    II,  IX     |               olvasd el, benne van az egész történeted!~Ocskay bámulva olvasá az
19478    II,  V      |                     fekvő várkastélyoknak a történetei. Majdnem mindenikben fordul
19479    II,  V      |                     Csakhogy ezek mind igaz történetek. Ezeknek a tót impériumban
19480     I,  XXIV   |                   mű, aminek az eredetéről, történetéről sok mesét tartogatnak a
19481    II,  III    |                     az nem tartozik ehhez a történethez.~Elég annyit tudni belőle,
19482     I,  XXII   |                Ilonkát, elmondva neki, minő történeti emlékek teszik azokat egyenkint
19483    II,  XX     |                  Nehéz sóhajjal jövünk ki a történetíró múzeumából, s nincs kedvünk
19484     I,  XVIII  |          hunnusairól is azt jegyezték föl a történetírók, hogy ha kegyetlenek voltak
19485    II,  X      |                róluk.~És tartotta aztán víg történetkékkel az egész társaságot, amiknek
19486    II,  V      |               Csakhogy azok nem tudták ám a történetnek a végét; mert azt mindenki
19487    II,  IX     |                     László mit ér. – De hát történjék bár az ellenkező, legyek
19488    II,  II     |                     nemes urak. Nagy dolgok történnek. Félek még csak le is írni
19489     I,  XXVI   |                    meg fekete. – De hát nem történt-e meg egyszer, hogy egy nő,
19490     I,  XXV    |           tettlegesen beavatkozni a körülte történtekbe: elhatározott szándéka fölkapni
19491     I,  XXII   |               Ilonkának a grófné a Beckóban történtekből annyit, amennyit éppen akart,
19492     I,  XVIII  |                nyargoncai a bástyákon belül történtekről. Neki hadvezetői feladata
19493    II,  XVI    |                 gombási szorosán át kellett törtetni. Ocskay László ezerével
19494     I,  III    |                     keresztül kellett volna törtetnie; ő tehát, nehogy elgázoltasson
19495    II,  XII    |               loptam el valamijét, hogy rám törtök? Mennydörgős zivatar! Nem
19496     I,  III    |                    szegény Gábor fia, azért törülgette a szemeit.~– Dejszen nem
19497     I,  I      |               darabig körülnézeget, kétfelé törüli a bajuszát: s mikor nagy
19498     I,  IX     |                  velencei kristály cseréppé törve kályhák, kandallók összezúzva,
19499     I,  XXIV   |           koldustestületéről. Azoknak saját törvényhatóságuk van, civil- és criminalcodexszel,
19500    II,  IV     |                  ellenem?” Kérj bírát, kérj törvényszéket, s állj meg előtte felemelt
19501     I,  XXIV   |                beghárdot az alkalmatlankodó törvényszolgák megszorítják; azzal az olvasóval
19502    II,  X      |                 hogy miféle törvényes avagy törvénytelen összeköttetés áll fenn közöttük?
19503     I,  XXVI   |                   rendes ütközetben a tábor törzsöke: ágyú tömérdek, mind jól
19504     I,  XXVI   |             hadsereg dicsekedhetik. Francia törzstisztek, hadmérnökök a táborkarnál;
19505    II,  IX     |                   az ő dolgait így hegyiről tövire nem is ismeri senki – csak
19506     I,  XIX    |                 félt tőle. Minden szava egy tövis volt, s ahol az a lelkébe
19507     I,  XIII   |          farsangoltam.~– Ismered a Krisztus töviséről nevezett apácák kolostorát?~–
19508     I,  X      |               kolostor, amelyben a Krisztus töviskoszorújáról nevezett Dornenkränzerin-apácák
19509    II,  XXII   |               tettek a fejéhez. Csupán sűrű tövissel vették körül, mint a pogány
19510    II,  II     |                    Terád? – Járj mezítláb a tövisvetésen, aminek a magját elhintetted.
19511     I,  XVIII  |                  Chien! Comme je crache sur toi! (Kutya, hogy leköplek!) –
19512     I,  XIX    |                    kegyelmed! Úgyis kellene tojásfehére hozzá, s a friss vér még
19513     I,  I      |         pujpunellamártáshoz végy harminchat tojássárgáját, két egész szerecsendiót
19514     I,  III    |                 csatlakozott: együtt vívják Tokaj várát. A fejedelem is megérkezett,
19515     I,  V      |                    behódítja, s a fejedelem Tokajt löveti.~A nagyasszony kegyesen
19516     I,  I      |                    telt orcával, ami kettős tokát vetett, s szegletes tudott
19517    II,  XVIII  |              Dugjátok vissza a szerszámot a tokba, cigánylegények! Kánápé! (
19518     I,  II     |                  meztelenül szíjra kötve; a tokja ki tudja hová lett, hol
19519     I,  VIII   |                  csak a chirurgiai eszközök tokját fel ne cserélte volna a
19520     I,  V      |                    tudta megkülönböztetni a toklyót a báránytól. Könyv nélkül
19521    II,  V      |                         Félnek a „megverés”-től.~És ezt mindennap háromszor
19522    II,  XII    |                    akartok a „Fehér Angyal”-tól?~– Ocskayt! Ocskayt! Add
19523    II,  XV     |            közepéből egy gomolyó füstoszlop tolakodott föl az égre, azt megkapta
19524     I,  XXIV   |                  vezetve a vakok, targoncán tolatva a nyavalyatörősök: együtt
19525    II,  XIV    |                     vivének azóta véghez? – toldá oda, csipkedőleg a rác vezérhez
19526    II,  XV     |                   minek nyújtogatnám, minek toldogatnám? Bevárom halálom. Elég volt
19527    II,  VIII   |            rátalálsz is?~– Én nem kérdeztem tőletek, egyitektől sem, hogyan
19528    II,  XVIII  |                 kapjatok fel szőrére; aztán toljuk az országutat a kerékkel!~
19529     I,  XXV    |                   Az apáca írta híven, amit tolla alá mondtak.~Folytatták.~„
19530     I,  XXVI   |                     Magát megmossa;~Orrával tollait~      Felborzolgatja.~Kis
19531     I,  XXII   |           Rákóczinak.~Ehhez már nem kellett tolmács.~Rákóczi levette a kalpagot
19532     I,  XXII   |           fejedelemnő válaszát is viszont ő tolmácsolá magyarul a tisztelgő lovagnak.~–
19533     I,  XXII   |                 aztán a beszélgetés Ozmonda tolmácsolása mellett; a fejedelem beszélt
19534     I,  XXIV   |                 előtt jöttek, hogy a vásári tolongásban az utat nyitva tartsák.~„
19535    II,  III    |                  kulcs nyikorgott a zárban, tolóretesz karistolt, s a vasajtó felnyílt.~
19536     I,  I      |                 eressz engem!~Azzal helyére tolta a fiókot, rázárta a nehéz
19537    II,  XIII   |                      s kik most itt a bécsi tolvaj és naplopó csőcseléket folytonosan
19538    II,  VIII   |           üszöghintő, ragyahullató planéta! Tolvaja az égnek, aki meglopod a
19539     I,  XIII   |                Hainburg alatt a szigeteknél tombácokon, s másnapra ott vagyunk.
19540     I,  XXIV   |              menekülést, s elordítá magát a tombolás zaja közt: „Ácsi! Ácsi!
19541     I,  II     |                   földet. A szél fütyölése, tombolása egy kórussá vegyült az emberi
19542    II,  X      |                jókedvét a legrakoncátlanabb tombolással.~– Ezek nekem egészen ismeretlen
19543     I,  XXVI   |                  nem jött a kastély felé se tombolva, se kocogva, se ügetve,
19544    II,  IX     |                   szándékért – szólt Ocskay tompa, kemény hangon. – Arról
19545     I,  XXVI   |                 magasztos melódiái, szigorú tónusai, sajátszerű, megragadó harmóniája
19546    II,  VIII   |                  össze magát a Nyitra-parti topolyafaerdők sötétjében.~Az elkeseredés,
19547    II,  XV     |                     tornácon, ahol egykor a topolyafavesszőt (a kegyelem fáját) Ilonkának
19548     I,  IV     |              kegyelmed, szép húgom, ezzel a topolyfavesszővel?~– Elültetem, s addig öntözöm,
19549     I,  IV     |               levelet hajtani, nemcsak az a topolyvessző.~
19550     I,  IV     |                 nagy jegenyefa, ami ebből a topolyvesszőből lett; úgy hítták, hogy a „
19551    II,  XX     |                      és egy helyben forogva toporzékolt.~Ocskay a mordályához kapott,
19552    II,  XI     |                egyszerre csak eléje találna toppanni egy sötét alak, s ezt kiáltaná
19553     I,  VII    |                    minden bejelentés nélkül toppant be a pitvarba. A menyecske
19554     I,  XXII   |                    és csácsogva, a magyar a torka mélyéből, és minden szót
19555     I,  XIX    |               vonásait egyszerre. Kezével a torkához kapott, mintha meg akarna
19556     I,  III    |                     valami összeszorítaná a torkát, vagy mintha egy nehéz felhő
19557     I,  XXV    |                  kétemeletes pinceüregekből torkollanak elő, most is zúgnának a
19558    II,  IX     |                   úgy jön Ocskaynak, mintha torkon kellene ragadnia ezt az
19559     I,  I      |                 Elébb lóduljon innen minden torkos, pákosztos had, aki nem
19560    II,  XIX    |                  elé:~Két nap egymás után a Tormás-szigetből ki fognak száguldani Ocskay
19561    II,  XV     |                végig egész testén e szörnyű torna után. Egy élő párharca saját
19562    II,  XVII   |                     tündököl!~Ebben az első tornában Ozmonda nyomorultul le volt
19563    II,  V      |                     beszélt vele: ott van a tornácában egy fülke; amiben valami
19564     I,  XXVI   |                  nóta elhalt a kastély üres tornácaiban. Ocskay egyedül maradt.~
19565     I,  XX     |                    Egyszer aztán megnyílt a tornácajtó, s kilépett rajta Ocskay,
19566    II,  XV     |               kastélya felé. Őmaga kiállt a tornácajtóba.~Ocskay László bizton hitte,
19567    II,  III    |            kapaszkodva, úgy kíséré azt ki a tornácig, s odáig is sokat suttogott
19568    II,  XV     |                    vitték ki az ajtón, le a tornáclépcsőkön azt a gyalulatlan deszkakoporsót,
19569     I,  IX     |                     A mellvédek ledöntve; a tornácot tartó márványoszlopok kifeszítve;
19570    II,  XIV    |                   ahová sújtanak: templomok tornyába, paraszt gunyhójába, saját
19571     I,  XIV    |         megszólaltak Nagyszombat valamennyi tornyában a harangok, szent karácson
19572    II,  V      |                      Azok Budetin és Zsolna tornyai.~Mikor elvált tőle Ocskay
19573     I,  XXVI   |                    a várvédők sziklafészkük tornyaiból láthatták a felszabadító
19574     I,  XXV    |                    hogy leverje a keresztet tornyainkról, az idvezítő jelvényét,
19575     I,  XXII   |               legszebb királyvárosa, büszke tornyaival, szökőkútjaival, lábainál
19576     I,  XVI    |                     előhaladását jelezték a tornyokból. Dúló Pál kapitány uram,
19577    II,  III    |                   tömkelege a bástyáknak és tornyoknak, amiknek ablakai kétemeletes
19578     I,  XIX    |                     készül; míg a haja szép tornyosan fel nincs frizírozva; mert
19579     I,  I      |                   az anyjának, mikor mintha tőröket szúrt volna a szívébe!~–
19580    II,  X      |           következett erre a versre. Minden torok egy kráter lett, amiből
19581     I,  XV     |             kommandéroz a csapatjának, tele torokból ordítva:~– Ti csak verjétek
19582    II,  VIII   |                    eszét a beléd nézőnek, s torokgyíkot bocsátasz az alvó kölykekre,
19583    II,  X      |                  énekelte azt, harsogó tele torokkal; s a refrént: „O Jerum,
19584     I,  III    |                     a leány onnan a kastély toronyablakából: csak akkor vette észre
19585     I,  XVIII  |                 falai; a gót stílban épült, toronymagas kápolna belsejében még láthatók
19586    II,  XIII   |                    a cseltámadás által, s a toronyőr későn jelezte a lázadás
19587     I,  II     |                     messzeségben egy hegyes toronytető áll ki a délibáb tengeréből,
19588    II,  V      |                      kertek közül kivillogó toronytetőkkel.~A sztropkói erdőben nem
19589    II,  XV     |                    kivont kardját.~Rémülten torpant vissza. Térdei megrogytak
19590     I,  XVIII  |           gyönyörűséggel fogom azt végezni. Torquemada maga oda jöhet tanulni hozzám.~
19591    II,  XIX    |                    láncszemei nem engedik a tőrt messze behatolni, de mégis
19592     I,  XVI    |                 öklével az asztalra, hogy a tortán álló cukorlabanc leesett
19593     I,  XVI    |                 hirtelen levették a pörkölt tortáról a cukorból készült kuruc
19594     I,  I      |                   nem eshetik a környékben: tortátát, marcafánkot meg liktáriumot
19595    II,  XVII   |                  egy-egy válogatott kínpadi tortúra volt Ozmonda szívének. Őneki
19596     I,  XVIII  |                     a Bramarbas tőlem nehéz tortúrákkal akar kicsikarni, mi történik
19597     I,  XVIII  |               vallatónak egy fokkal nagyobb tortúrát kiállani? Mondjak még többet?~–
19598     I,  VI     |                 mint a halál.~De a fájdalom torzította arc mosolyra derült egyszerre.~–
19599     I,  XIX    |               lélekháborító rossz indulatok torzították el vonásait egyszerre. Kezével
19600    II,  XIII   |            arcképben, jól is találva, el is torzítva; dölyfös kifejezéssel mindig. –
19601     I,  XIV    |                papiros?~Sárody fránya ügyes torzkép-rajzoló volt. Nehány vonással hirtelen
19602     I,  XVI    |                   inkább ráismertek arról a torzképről.~Erre a jelenetre érkezik
19603     I,  I      |                 mélyen bevésett vonásokkal, torzonborz szemöldökkel az orra hegyén
19604     I,  VII    |                      hogy ennek a kölcsönös torzsalkodásnak egy minden vallásfelekezetet
19605    II,  VI     |                    Hah! Micsoda Medúza-fővé torzulna el egyszerre ez a tündérlárva!~
19606     I,  XXIII  |                 orosz nyelven; elnevezték a tósztmondók Rákóczit csillagnak, napnak,
19607    II,  XVI    |                     szénába, házhiúba, de a tótság oda hurcolta őket Vajda
19608    II,  XVI    |              ezerével hajtotta maga előtt a tótságot a mély hegyvágásokban havat
19609     I,  XXIV   |                  van a prédikáció latinnal, tóttal, némettel és cigány aranymondatokkal,
19610     I,  XXII   |                    Eh bien. Il embrasserait tous les trois. (Hát megölelné
19611     I,  XXIII  |                   ha szolgád nincs.”~Ocskay továbbadta a jelszót súgva, az alvezérek
19612    II,  IX     |                méltóztassék excellenciádnak továbbhaladni. Itt van már valaki, aki
19613    II,  I      |                 hogy Pálffy bán nem fogja a további üldözést megkísérteni. „
19614    II,  XIII   |                bajtárst.~Aznap nem lehetett továbbmasírozni. A katonaság ott rostokolt
19615    II,  III    |               helyük.~– Hát te mikor akarsz továbbmenni?~Ez a kérdés elég okát találta
19616     I,  XXII   |                     régi erősség.~Semptétől továbbutaztában a fejedelem által előreküldött
19617    II,  XV     |         nagyasszonynak elég időt engedjen a tovaköltözködésre.~Olybá vette, mint bizonyost,
19618     I,  XX     |            összekulcsolt kezekkel. Bámult a tovarobogó férj után; és várta, hogy
19619     I,  XX     |                      én” vagyok az, aki ott tovavágtat?~– Hát ki az ott?~– Az öcsém,
19620     I,  III    |                  nagyasszony, búcsút véve a tovavágtató rokontól, s miután a szakácsoknak
19621     I,  V      |                     vendégsereget, hogy egy tragédiát adatott elő a diákjaival
19622    II,  XVI    |                  ilyen kis egzekúciót olyan tragikusan, mint ahogy le van írva.
19623     I,  XIV    |                      sclopi manuriai glaude trajectus est).~Még egyébre is jó
19624     I,  XVI    |                   csak elhűlt: „No, ez szép trakta lesz!”~– Tábornok úr, mivel
19625    II,  III    |                Gáspár úr. – Korhelylevessel traktálsz ma bennünket? Azt gondolod,
19626    II,  IX     |             csőcselék! Végit járja az egész trallárum! Okos ember menekül belőle.
19627     I,  IV     |                     sütött malacot az egész tráncsértállal együtt eléje tették, összekulcsolta
19628     I,  XXIII  |                    Rákóczit, mint „princeps Transsilvaniaet”. Erre aztán a magyarok
19629     I,  XIV    |                nevét azonban nem engedték a tréfába belekevertetni. A tréfa
19630    II,  XII    |               látszott gyönyörködni ebben a tréfában.~A kakastollas népvezér
19631     I,  IV     |                   oly kedélyesen kacagott e tréfák mellé, mint egy gyermek.
19632     I,  XIV    |                    sem talált oda.~Az ilyen tréfákért még a magyarok is nagyon
19633     I,  X      |                   elmenjen a kedve az ilyen tréfáktól. Csapatjai mind a színe
19634     I,  XIX    |                   Így csak becsületes ember tréfálhat.~S elébb ő nyúl a gyermek
19635     I,  XXI    |                    a vas emberről, hogy még tréfálni is tud. S olyan jól illik
19636     I,  III    |                  púpos kenyér”!~Ez a hetyke tréfálózás, egy olyan halálos nagy
19637     I,  XIV    |               misére mennek; imádkoznak meg tréfálóznak, ropogtatják a kártyán nyert
19638     I,  VIII   |           muzsikálást is megtiltotta. Sokat tréfáltak emiatt a háta mögött, szemébe
19639     I,  XIV    |               Mindenki hahotával nevetett a tréfán. Mivelhogy Balahó uramat
19640     I,  XXIV   |                rajta, amiben idejövetelekor tréfásan meglepte. A sánchoz érve
19641    II,  XII    |                    meglepetve, s egy percig tréfásra csapott át a népkedély a
19642     I,  XXIII  |            csókoljon neki. S azután bohókás tréfával térdelt le előtte; de a
19643    II,  X      |                    mindig. Csendes delirium tremens emészti naphosszant a népdalnokot:
19644     I,  XXVI   |                 egész derékhadát, elzárva a trencsén-vári utat.~Nem adott volna már
19645    II,  VII    |                   világ. Árvában, Liptóban, Trencsénben, ahol csak megszálltam,
19646     I,  XIX    |                   egyik fél Bánból, a másik Trencsénből, csaknem egyszerre érkezhetnek
19647     I,  XVIII  |                 rajta: kénytelen felkerülni Trencsénnek, ahol állóhíd van, de azalatt
19648     I,  XXVI   |                   akart fordulni, Bercsényi Trencsént kívánta. Efölött a fejedelem
19649     I,  XXVI   |                  kínálkozott: Lipótvár vagy Trencsénvár elfoglalása. Mind a két
19650    II,  I      |                   gárdával külön kaphatja a trencsini héroszt, s még felcsúfolja
19651     I,  XXII   |                        Hát már idáig terjed Trianon?~Ozmonda csipkelődései nem
19652    II,  IV     |                hozzáértő assessorok előtt a Tripartitum szerint védelmezhette volna
19653     I,  XIV    |                   előtt találták a Wobezer, Trisler és Firmont kompániáit. (
19654     I,  XVII   |                     Az ablakából láthatta a triumfális menetet, mikor a diadaljeleket
19655     I,  VI     |                 officiózus bolondnak, aki a triumfátor szekere mellett, az ujjongó
19656    II,  II     |               halottakból, hogy a trencséni tróféumokkal fölért. Heisternek, Pálffynak
19657     I,  XXII   |                    Il embrasserait tous les trois. (Hát megölelné mind a hármat.)~