bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

19658     I,  XIV    |                   diadal veteránjai, kiknek trombitaharsogása előtt a hatalmas szultán
19659     I,  X      |                   megtorlására. Jöttek nagy trombitaharsogással, a falakon is mindenütt
19660     I,  I      |                   Léva város felé fordított trombitákkal, s egy körmönfont átkot
19661     I,  XXVI   |               várhatott arra. A pereces nem trombitál megátalkodottabb módon az
19662     I,  VIII   |                  híveiben.~Csak a készülőre trombitáló tárogatók tudták Ocskayt
19663    II,  XVI    |               kívánta, meg is történt.~Alig trombitáltak nyergelőre a huszároknak,
19664     I,  X      |                     rögtön összedoboltatta, trombitáltatta a rendelkezése alatt álló
19665     I,  III    |                   azok a nóták is, amiket a trombitásaik fújnak, valami olyan megható,
19666    II,  X      |                 most! – parancsolá Ocskay a trombitásának. „Hát a nénéd él-e még?
19667     I,  I      |                Eperjesről meghozták a híres trombitásokat; a vándor poéta is megkerült
19668    II,  I      |                  megszólítá a töröksíp-fúvó trombitást.~– Hej, fiam! Tudod-e a
19669    II,  II     |                   legyen, amely az ellenség trombitaszavára az erdőnek szalad.~Eszébe
19670     I,  XXII   |                    az első hajnali ébresztő trombitaszónál felkeltek, úgyhogy a felkelő
19671    II,  XVI    |                   útra készen, hogy az első trombitaszóra megindulhassanak. – Eleibe
19672    II,  XVI    |               irgalom! Fújjátok, fújjátok a trombitát! Ahányan itt vagytok, jöjjetek
19673     I,  VII    |                   maguk hitére, ugyanaz nap tromfra tromfot a kálvinisták is
19674    II,  XIII   |                     láncolva: odaláncolta a trónhoz az az arany zálog, mely
19675    II,  XIII   |                  Ocskay nyakába, ami csak a trónnak tett kiváló szolgálatokért
19676    II,  XIII   |                  testőrök.~A császár maga a trónon ülve, aranyszövetű brokátruhában,
19677    II,  II     |                     királyt akarja a magyar trónra hozni, s evégett szövetséget
19678    II,  XIII   |               tábornok úr!” Be kell lépni a trónterembe.~Ott állnak az ország főhivatalnokai,
19679    II,  XIII   |                 megilleti.~Mikor elhagyta a tróntermet, már el volt mosva az emlékéből
19680    II,  X      |               keresztül hallgatta a kedvenc trubadúr nótáit.~Úgy kellett biz
19681    II,  III    |           urambátyámozást; maradjunk a „per tu”-nál, mintha csak együtt
19682    II,  III    |                    addig mit csinálsz? Édes tuba galambom! Könyvet adnék,
19683     I,  XIX    |                  aki sokkal jobb szerette a tubákot, mint a puskaport. Ozmondának
19684     I,  IV     |                   vagy özvegyasszony? – Ezt tudakolták tőle inkább.~A malacfő rejtélyes
19685     I,  XXIII  |                    mondott a diagnózisból a tudakozó uraságoknak, hogy Bercsényin
19686    II,  III    |                 azután tudakozódom.~– Ne is tudakozódjál! Mert ha itt volna is, nem
19687    II,  IV     |                   Saját ügye felől nem mert tudakozódni senkitől: mindenkitől tartania
19688    II,  III    |                    Hát hiszen nem is azután tudakozódom.~– Ne is tudakozódjál! Mert
19689     I,  XIX    |                Tévedés volt az okozója. Nem tudám vala, hogy ezen úrhölgy
19690     I,  XXV    |                minden tehetsége elköltözik: tudás, emlékezet, akarat, szeretet,
19691     I,  XXII   |                  ajkai nem árultak el semmi tudást; tettetni pedig ez az arc
19692    II,  XIV    |                     lelke egész fensőbbségi tudatával; amíg Ritschán megfoghatatlan
19693     I,  III    |                  költött az a levél, amiben tudatják, hogy a hatalmas szatmári
19694     I,  XXV    |                    A sebesült folytatá:~„De tudatnom kell veled, nehogy mások,
19695    II,  XX     |                 asszonyom.~Ígéretem szerint tudatom kegyelmeddel, hogy a mai
19696    II,  I      |            egymással ellenkező rendelkezést tudatott vele. Találgathatta, hogy
19697     I,  I      |                   rózsa az orcája. Senki se tudhassa, hogy ki mitől piros. –
19698    II,  I      |                   megégetheti a körmét. Nem tudhatjuk, hogy a vasasok hányan vannak
19699     I,  XIX    |                    miért nem írhat? Ő talán tudhatna valamit a leánya felől. „
19700     I,  IX     |                      Az otthon levők nem is tudhatták, hogy ő hol, merre kóborol.
19701    II,  II     |                   bírái elé állítják? – Ezt tudja-e meg így a feleség otthon?
19702     I,  XXVI   |                        szólt a házigazda.~– Tudjátok-e, fiaim, „Jacobus Benedictus
19703    II,  XVII   |                     hogy érthető mondásokat tudjon írni.~„Kedves uram: jó Ocskay
19704     I,  XXII   |                    valaha én téged szeretni tudlak!”~      ~A nagytemplomban
19705     I,  II     |                   labancok poggyászszekerei tudnák megmondani, hogyan történt
19706     I,  XIII   |                     könnyű, mint gondolnád. Tudnál-e nyavalyatörős lenni?~– Hogyne
19707    II,  IX     |                     ő generális. Mintha nem tudnánk mi, bécsiek, hogy ki az
19708     I,  XXV    |                      akiről még azt kellett tudnia, hogy vakbuzgó híve Rákóczinak;
19709     I,  XXV    |                     Mi bizonnyal jobban meg tudnók őt becsülni, s generálisságnál
19710     I,  XVIII  |                     rontott. Nekem meg kell tudnom mindazt, amit ez a némber
19711     I,  XVIII  |                rákfene, az árulás. Meg kell tudnunk, melyik ízünk fertőzött.
19712     I,  XIII   |                     a nehézkórság: semminek tudója, részese nem vagy – a nőm
19713    II,  III    |                  ezek a gyöngyök?~– Az a te tudományod. Vizsgáld meg sorban! Azt
19714    II,  XVI    |                     a táborkar bölcsei nagy tudományosan kifundáltak otthon a szobában
19715     I,  XXVI   |               vakmerőség felcsúfolta a hadi tudományt. Hat tudós hadvezér esztendeig
19716     I,  XXV    |                  viszont a maga kémei által tudomására jött, hogy milyen nevezetes
19717    II,  III    |                diszpozíciókat jól ismervén, tudomásom lett felőle, hogy a hadjárat
19718     I,  XXVI   |                    ütközet folyik, nem volt tudomásunk, mert semmi ágyúszót nem
19719     I,  III    |                 Furóné asszonyom ennek nagy tudósa, minden virágnak tudja az
19720     I,  XXV    |                   lába bekötözésével. Egyik tudósabb volt, mint a másik: az egyik
19721     I,  XX     |                     harmadik levélben arról tudósít a fejedelem, hogy alá lett
19722     I,  XVI    |             főparancsnoka, óránként kapta a tudósításokat a harcmezőről, s azok csupa
19723    II,  III    |                élelemmel jól ellátni, amely tudósításokban éppen az nem volt igaz,
19724     I,  III    |                   főhadiszállásra beküldött tudósításoknak, amik a fejedelem által
19725    II,  II     |                  megfog, azt elejti. Erre a tudósításra kaphatott vérszemet a bán,
19726    II,  XIII   |                     császár meghagyta, hogy tudósítsák, ha ideérkezik. Ki is fejezte
19727     I,  II     |              mondják, véreső. Találgassák a tudósok, mi az. Majd lesz itt igazi
19728     I,  XVIII  |                bölcs dologban érzik magukat tudósoknak.~Ocskay leugrott a lováról,
19729     I,  XXII   |                    közölt vele.~– Kedvesem. Tudsz-e te egy kevéssé tettetni?~–
19730    II,  X      |                       Bolondok! Ágyúval sem tudtatok a helyemből kimuzsikálni
19731     I,  XVII   |                   vinni; holott csak ketten tudtuk azt, s Ocskay vakmerő kísérlete
19732     I,  XXII   |                     tegyünk úgy, mintha nem tudtunk volna meg semmit.~Ozmonda
19733    II,  X      |                     kiáltott vissza, teljes tüdejéből.~– Csak lassan, uram! A
19734    II,  XVII   |            egyszer-egyszer félretekintett a tükörbe Ilonka, hogy a saját képét
19735     I,  I      |                   haját befonja. Meglátta a tükörből, hogy veresek a szemei.~–
19736     I,  VII    |                      mint a veszett ember a tükörtől, mert azt gondolom, mikor
19737    II,  XV     |                    még többet a lélek belső tükre.~Nem ilyennek szokta őt
19738     I,  VII    |             sugaraimból. Elém tartottátok a tükröt, hogy lássam, milyen silány,
19739     I,  II     |                      S ezt a lángverességet tükrözte vissza a sík róna ezernyi
19740    II,  VIII   |             megszúrta a karját, s egy közös tülökbe csurgatva a vérét, úgy pecsételé
19741    II,  XVII   |                sápad el előtte ez a bűbájos tündérarc! Hogy vonaglanak rajta az
19742    II,  XVI    |                tőlünk Liptót, Árvát, ott, a tündérasszony karjai között. – Le veled,
19743     I,  VII    |                   annál, mint amit az álmok tündérei hoznak a vágytelt leányi
19744     I,  XXVI   |                     golyó. Ismét a mesebeli tündérhős lett: első volt a várfalon.
19745    II,  VI     |                  torzulna el egyszerre ez a tündérlárva!~Ez volt igazán a nevetni
19746    II,  XIV    |              kellenek hozzá se táltosok, se tündérlovagok – csak ember kell hozzá,
19747     I,  XXV    |               testét nem fogja a fegyver. A tündérmesék hősének rangjából leszállítva
19748     I,  XXIII  |                Rákóczit csillagnak, napnak, tündérnek, oroszlánnak, félistennek, –
19749    II,  XVII   |                búcsút venni; varázsszépségű tündérnő! Ezt mind hozzá kellett
19750     I,  XXVI   |                     vén bőrödet. Változz át tündérré.~Cinka Panna kapta a hegedűjét,
19751     I,  XXVI   |                  visszahozd azt az átkozott tündért. Vagy te lakolsz meg érte!
19752     I,  XXI    |                fejedelmi szívből, a dallama tündérvilágból jött, s magyarul szól mind
19753    II,  XVI    |                   fájdalomtól felmagasztalt tündöklése bizonyítá.~– No, ha te nem,
19754    II,  XVII   |                 képét meglássa. Lássa, hogy tündököl!~Ebben az első tornában
19755    II,  XXI    |                    László.~A szemei örömtől tündököltek Ilonkának.~Heister megsajnálta
19756     I,  XXVI   |                 mind a fata morgana csalóka tüneményei voltak. Léva-vár, Szomolyán,
19757     I,  XXVI   |                    szólt Ocskay, odavonva a tüneményt az ölébe. – Hát te honnan
19758     I,  XXII   |                    arcát még halaványabbnak tünteti fel.~Ocskay odalép a fejedelmi
19759    II,  X      |          gumpoldskirchenit rendelt magának; tüntetve vele, hogy nincs szándéka
19760    II,  X      |                  módon?”, akkor elszakadt a türelem madzaga, s összeszidta jó
19761     I,  XVII   |                megtudták valahonnan, hogy a Türkenhausból én a nagy hársfa segélyével
19762    II,  XXI    |                   Madame, ich verstehe kein Türkisch!~Igaz. Itt nem szabad törökül
19763    II,  III    |                  gyönyörű billikom, mekkora türkizek benne! Micsoda remek csat!
19764    II,  XV     |                   akart kifelé a házból.~De türtőztetnie kellett sietését, mert éppen
19765     I,  XXV    |                 pontról a másikra vágtatott tüskén-bokron keresztül, s harsogó szava
19766    II,  VII    |                Gáspár úr leoldotta a dobasz tüszőt az oldaláról, s kirázta
19767    II,  XII    |          végipusztítottad Morvát, Ausztriát tüzeddel, vasaddal; aki annyi rémületet
19768     I,  I      |                  erre, ki arra, mint bolygó tüzek a temetőben; a fegyverteremben
19769     I,  X      |                  első támadásra oly gyilkos tüzeléssel fogadták Ocskay csapatját,
19770     I,  I      |      fegyverteremben a heves vérű fiatalság tüzeli egymást bosszúra, megtorlásra,
19771     I,  XIV    |            megkezdődött az ütközet. A kuruc tüzérek, nem várva a parancsszóra,
19772    II,  X      |                   Nem! Az országra nézve! – tüzeskedék Ocskay.~– Kérem, tessék
19773     I,  I      |                   nem asszonyoké. S ha a mi tüzünk el nem emészti ezt a rossz
19774     I,  XXVI   |                     az élet, s jó áron akar túladni rajta.~Mikor az öccsétől
19775     I,  XXII   |                    János bán, azon ezrednek tulajdonosa, melyben ő mint altiszt
19776    II,  XIII   |               hadseregében vezérőrnaggyá, s tulajdonosává tette két lovasezrednek,
19777     I,  XXIII  |             politikus és a bátor férfi nagy tulajdonságai voltak egyesülve, hogy őt
19778     I,  XV     |             Bizonyosan megfordította volna. Túlbuzgó hívei megakadályozták benne.
19779     I,  XXV    |                  keresztül, s harsogó szava túldörögte az ostromzajt, puskaropogást.~
19780    II,  XIII   |               voltak elhelyezve a Favoritán túli bozótban. Ugyanezek csinálták
19781     I,  I      |                 kisasszony varrott ki arany tulipántokkal, az a bársony.~– Mi történt
19782     I,  III    |            Kegyelmed, bíró uram, rögtön két tulkot vágasson, háromszáz kenyeret
19783     I,  XXII   |                    kiesett a szerepéből; ez túlment a százados illetőségén.~
19784     I,  XXIV   |           közreszorult. Elöl az összetódult tulokfalka zárta el az utcát, hátul
19785     I,  XXIV   |                   akinek a válla fölött egy tulokfő néz át. Porba hullott a
19786     I,  X      |              előkelő uraságok közül, akik a túlpartról menekültek ide előle. Sok
19787     I,  XXVI   |                    vigasság. Minden szívnek túlpezsdült a kedve. Csak az egész világot
19788     I,  XIV    |                Balahó uram rikácsoló hangja túlrecsegte még azt a riadalt is, amit
19789    II,  IV     |                    neheztelt érte. Ez mégis túlságig vivése a kálvinista puritanizmusnak.
19790    II,  V      |               világtól elzárt magában létel túltengette a kedélyét mindenféle furcsaságokra.
19791     I,  XXIV   |                   benne, ha a hazai sólymok túltettek a versenyben a hírhedett
19792     I,  XXV    |                   vére volt. Édes rokonomé. Túlzott indulatok gerjedelme miatt
19793    II,  XIII   |              mindazt, amit a papiros el nem tűr, élőszóval elmondja az örökre
19794     I,  XXI    |              lovagoltatni.~– Hát bizony, mi tűrés-tagadás, egyéb is hozott ide. Ocskay
19795     I,  XVIII  |                   szoktak. Mikor a fájdalom tűrhetetlen, akkor beáll a hahotázás
19796     I,  XIII   |             szívelhette magán: addig nem is tűrhette azt a testén, amíg rongyos
19797    II,  XII    |               rovására írták. – Ezt már nem tűrhették tovább a hű bécsi polgárok;
19798     I,  XVI    |                  orcáján. A sebet édesdeden tűri az ember; de az ütés daganatja
19799     I,  XXV    |                   ők egy harmadiknak el nem tűrik a beavatkozását; a tiszt
19800     I,  XXVI   |                   cigány, disznót adok,~Nem túrja ki a házadot!~A hős dalia
19801     I,  XXVI   |               békóba kellett volna veretned Turkolyt azonnal, amint előtted így
19802     I,  XXVI   |                      s ti itt tivornyáztok! Turnától Ugrócig véres tetemekkel
19803    II,  XVI    |                  tűztől, te ne izzadj meg a turóci nagy hótól.~Ott kezdődött
19804     I,  XVIII  |                   második?~– Rakovszky.~– A túrócziak kiskirálya? Ez egy tiszta,
19805     I,  X      |                     hajdúk”-nak tiszteltek; Turóczy hanákjait, akik hosszú társzekereken
19806     I,  XVII   |                oltár előtt arra, hogy „véle tűrök, véle szenvedek; se jó,
19807     I,  XXI    |               Szalmát kért alomnak és érett túrót fehér cipóval; hadd lakjék
19808     I,  IV     |                       Majd kisül mindjárt a turpisság.~Ki is sült rövid időn.
19809     I,  XIV    |                   is híres volt: vezére nem tűrt el semmi kihágást, s amilyen
19810    II,  XVI    |                      ha útját állja.~Ocskay tűrte a tréfát, s se nem haragudott
19811     I,  XVIII  |                nagytemplom előtt megújult a tusa. A labancok bevették magukat
19812    II,  XVII   |            visszaparancsolta. – Aki ebben a tusában az első könnycseppet elejti,
19813     I,  VIII   |                     ezredével a nagy éjjeli tusából, egy csapat fogollyal.~A
19814     I,  XVIII  |                      Ők is belekeveredtek a tusakodásba, aminek az lett a vége,
19815    II,  IV     |             keserves álmatlan éjszakákon át tusakodtam én efölött magamban, s nem
19816    II,  XVII   |                      De még nem volt vége a tusának.~Neki is főtt, forrott a
19817    II,  XVII   |                   Majd rákerül a sor!~Ezt a tusát ma végig kell küzdeni. Egyiknek
19818     I,  XXII   |                   hiszen beszéljen hát ez a tuskó, ha meg akar szólalni: ő
19819     I,  IX     |                     a helyén is csak fekete tuskóhalmaz összeégett maradványa sötétlett
19820     I,  XIX    |               kíséretével, magával hozván a túszul tartott hölgyet. A találkozás
19821     I,  IV     |                 adtam ki, hogy senkitől egy tűt érőt el ne vegyenek. Egy
19822    II,  XVI    |                   kis lietavai patakon most tutajjal lehetett járni, s így eshetett
19823    II,  XVI    |         nagyasszonynak a liptói kasznárja a tutajos tótok által egy egész táska
19824     I,  XXIV   |                    az utat nyitva tartsák.~„Tutti more basaule! – mormogá
19825     I,  XXVI   |                      egyre szomorúbb elhaló tutulással. Hanem ahelyett megszólalt
19826     I,  XIX    |                legény mind az ujjába szúr a tűvel.~Pedig a munka sietős: estig
19827     I,  XIV    |               ránézve minden sáncároknál és tűzaknánál; ez megállította, szétrobbantotta,
19828     I,  XXVI   |                földalatti harc, víárokásás, tűzaknarobbantás után lehetett rá gondolni,
19829     I,  III    |                    azt hiszik, hogy dervis, tűzbe-vízbe mennek utána.~– Csodálatos
19830     I,  III    |                  össze: csak a szemei égtek tűzben-lángban.~Ámde most egyszerre magasra
19831    II,  XV     |              körülcsavargatva, beszórta égő tűzcsillagokkal a várost.~Erre a látványra
19832     I,  XXV    |                    Most én következem az én tűzcsókjaimmal!”, s köszönetül a pozsonyi
19833    II,  XV     |                      Az ablakon át belobogó tűzfény úgy lebegteté a rémalakot,
19834    II,  XIX    |                      nagyszerűt. A hadjárat tűzgóca Érsekújvár vala, ahol Csajághy
19835     I,  XIX    |                várból meg a Veres-hegyről a tűzgolyók ide-oda repülnek, tűzkaréjokat
19836     I,  XXII   |           fellobogózva azt a hidat, amelyet tűzhajókkal szokott szétrombolni, és
19837    II,  XII    |                  csoda által menekült meg a tűzhaláltól azt is a zsidók rovására
19838     I,  XIX    |                    szót a trón és a lázadás tűzhelye között, jár az olajággal
19839     I,  XX     |                 sereg, ki-ki a maga családi tűzhelyéhez; a vezérek is a maguk váraikba:
19840     I,  XXI    |                pagony árnyékában rögtönzött tűzhelyen főzte saját maga az ebédet
19841    II,  XII    |                 hogy bátran odaállíthatta a tűzhelyhez a szakácsné mellé; akárki
19842    II,  III    |                 arca piros a tűztől, mert a tűzhelytől jött; igazi derék kis falusi
19843     I,  XXV    |                  odahajtatott közel ehhez a tűzhöz. A veszedelmes világításba
19844     I,  XXIV   |                    a vonalat foglalják el a tűzifaraktárak, kőfaragótelepek; a veres
19845     I,  XXII   |                   albumomnak a története?~A tűzijáték elmúltával a fényes társaság
19846     I,  XXV    |                     s köszönetül a pozsonyi tűzijátékért fejükre szóratni a bombákat:
19847    II,  XV     |                 fel-felgomolygott egy újabb tűzittas füstoszlop. – Most a Csáky-palota
19848     I,  XIX    |                 tűzgolyók ide-oda repülnek, tűzkaréjokat rajzolva az égre.~– Das
19849     I,  XVIII  |           megnyomják!~Dejsz a nagyszombati „tűzkeresztelőért” megkapja a „stólát!” Hátra
19850     I,  XXII   |                  hazudni kellene, egyszerre tűzlángba borul?~Az elpirulást pedig
19851    II,  XV     |                      Tiszáné nagyasszonynak tűzlángban égett az arca; kinyújtá
19852     I,  I      |                  akármiről, nem gyújtja azt tűzlángra: el van az még rejtőzve.
19853    II,  XX     |                    amit végrehajtsak rajta. Tűzmáglyára lépek, szisszenés nélkül
19854    II,  XVIII  |                férfi a törpefenyőből rakott tűznél sütött fanyárson egy malacot.
19855     I,  III    |             zászlókat a tornác mellvédjéhez tűzögették fel.~Ocskay az udvar közepén
19856     I,  XIII   |                  afelől beszélhetünk. Lassú tűzön pirítanák, sem vallana az
19857     I,  II     |                mikor hozzám csaptatok, hogy tűzön-vízen keresztül rohantok érettem.
19858    II,  III    |                     azokat őrizte egynehány tűzokádó ágyú Wsetin várában.~– No,
19859     I,  X      |                  addig rájuk a tető, amíg a tűzoltók megérkeznek.~Csapatjaival
19860    II,  XVI    |                amivel a targallyat szokás a tűzre rakni, míg izzóvá lett.~–
19861     I,  III    |                 Csábító szemöldök, kacsintó tűzszemek, mosolygó száj, nyájaskodó
19862    II,  XV     |                    bizonyosan nem találja a tűzszerszámát.~Visszatekint. A Tisza-kastély,
19863    II,  IX     |                darabot, kicsiholt az Ocskay tűzszerszámával, s aztán belenyomtatva az
19864    II,  IX     |                    őrtorony ablakába ő maga tűzte ki a zászlót. Hát ez a szép
19865    II,  VIII   |                  Miska.~Mind a három névnek tűzvilága van. Lángolnak a betűk,
19866    II,  XVII   |               vitézkötése mellé tűz. – Hadd tűzze: virágszál!~S még hogy megtetézze
19867     I,  XXVI   |                 tábornagyra, semmi egyéb: a tűzzel körülvett skorpió sorsa!~
19868    II,  XVII   |                 teneked folyvást itt tartom tyúkkal, kaláccsal a te feleségedet,
19869     I,  I      |                  aki a leányának még csak a tyúkok közé sem engedte meg soha
19870    II,  III    |                     tudod-e, mi a fizetése? Tyúktojás négylábú állattól. Ha itt
19871     I,  VI     |                     hájat; de másodnapra a „tyúkverő”-re (ahogy a lakodalom utáni
19872    II,  I      |                    brigadéros uramnak. Ibi, ubi.”~Azok között volt Bercsényinek
19873     I,  XIII   |               visszamenni, vagy a fejedelem udvarába van vágyódása? Cinka Panna
19874     I,  XXV    |                   külfejedelmek, akiknek az udvarához menekült, igyekeztek azt
19875     I,  IX     |                 Mikor Ocskay bevágtatott az udvarára, alig ismerte fel, merre
19876     I,  XXIII  |                  összeszorul a fejedelem az udvarával és a fővezéreivel. Az emeleten
19877    II,  XV     |      mordályégetőket a Tisza-kastélyhoz. Az udvarba érve, leugrott lováról,
19878    II,  III    |                   íródeák, a tiszttartó, az udvarbíró, egypár szegény szegődi
19879     I,  XVII   |                    bóbiskolt, s kikerget az udvarból. Azután mint éneklő „baccalár”
19880     I,  XXIII  |          személyzete, a másikon Eleonóra és udvarhölgyei; a földszinten tanyáznak
19881     I,  XXII   |                      a fejedelemnő előtt az udvarhölgyeknek nem volt szokás egymást
19882     I,  XIX    |                   alakjához ez a rögtönzött udvariaskodás.~– Nagyon jól van, vitézlő
19883     I,  XXII   |                     díszruhában. – Ez is az udvariassághoz tartozik. Maga a fejedelemnő
19884    II,  III    |                  ott a vár asszonyának való udvarlás előtt, a várbeli káplánnál
19885    II,  III    |                felvezettetvén, nemsokára az udvarnok által meghívatott ebédre,
19886     I,  XXII   |                     férje idegen hölgyeknek udvarol. Ezt ő nem tartja jó szokásnak.~
19887    II,  X      |                  össze, s onnan enyelegtek, udvaroltak, pénzt hajigáltak le a vízbe
19888     I,  XXIV   |                   kantárát.~– Ide be, az én udvaromba! Innen a kötélverőtéren
19889     I,  XXV    |                     hadvezérek, a fejedelmi udvaroncok folytonos bosszantásait
19890    II,  XXI    |                   maga elől az ajtóban álló udvaroncot, berontott erőszakosan a
19891    II,  I      |                     Nem többet annál, hogy „ü le, koma, itt a kű”!~– No
19892     I,  XXII   |                     ne kerüljenek.~Az ágyúk üdvlövései dörögnek a messze kimagasló
19893     I,  I      |                   utána: azok ott a bástyán üdvlövéssel felelnek rá, s visszakiabálnak.
19894    II,  XX     |          búcsúcsókot.~– No, mármost még egy üdvlövést a szép Deliancsa tiszteletére.~
19895    II,  XX     |                  átrobogott Verbóra, s nagy üdvlövöldözéssel jelenté megérkeztét. – Azóta
19896    II,  XVII   |                 mindennapi megszokás: nekem üdvöm és elkárhozásom! Te élsz
19897     I,  XIX    |                  szegény országot: nyújtsák üdvös munkára a véres kezeiket.
19898    II,  V      |                babát kötni péntek estén nem üdvösséges. De meg elég is, hogy egy
19899     I,  XX     |                     a mai napért cserébe az üdvösséget! Mert ennek a boldogságnak
19900     I,  XX     |                    a boldogságnak: annak az üdvösséggel határosnak?~Ilona várta,
19901    II,  VIII   |                     a haramiák kalauzolója. Üdvözlégy, kártevő csillag! Te üszöghintő,
19902     I,  XXII   |                    az erkélyre, az udvarias üdvözlés után. De még sokkal szebbnek
19903     I,  XXIII  |               tekintetben, egy elmulasztott üdvözlésben. – Hallja meg kegyelmed
19904     I,  XXII   |          fejbólintással kell visszaadnod az üdvözlését; ha megszólít, „századoskapitány
19905     I,  III    |            kantákkal és poharakkal, az első üdvözléstétel végett. Azok odahátul ihogtak-vihogtak,
19906     I,  XXII   |               sorlövést adtak; a fejedelmek üdvözlete mennydörgés.~Szemben a császári
19907     I,  XXII   |                    s meghajolni a zászlókat üdvözletére, hallotta a harangok ünnepi
19908     I,  XVII   |              tizenkét Úr imáját és tizenkét üdvözletet, hogy az Úr fordítsa el
19909     I,  III    |               bátyámuram – mondá Tiszáné az üdvözletre. – De csak nem fognak talán
19910     I,  XXII   |        kocsiablakhoz, s egészséges magyaros üdvözlettel szólítá meg a fejedelemnőt.~–
19911     I,  III    |          elérzékenyülten szorítá keblére az üdvözlő lovagot, s nem tartotta
19912     I,  III    |                    mely nyájasan, ismerősen üdvözöl mindenkit.~A régi mese:
19913     I,  XIX    |                   került be, s legyezőjével üdvözölheti az őrt álló hajdút, aki
19914    II,  XIV    |                       Voltak, akik gúnyosan üdvözölték.~Azután elhagyták a termet
19915     I,  XXII   |             bástyafokáról, elenyészve a nép üdvriadalában.~Az egész tájékot Nyitra
19916     I,  XXII   |                  hallotta annak a népnek az üdvrivallását, mely eddig az ő rémnevével
19917     I,  XXVI   |                   Wsetin várából visszafelé ügetének, egész sereg hadifoglyot
19918     I,  III    |              lehetett őket látni. Ugyancsak ügettek. Nem zakatoltak most a kapun
19919     I,  XIV    |                   ütközet s az egész magyar ügy. Rákóczi rá hagyta magát
19920    II,  IV     |                     mint a nyári eső.~Saját ügye felől nem mert tudakozódni
19921    II,  III    |                    megragadni, ha az a keze ügyébe kerül; s még eddig nem találkozott
19922    II,  IV     |                    kincseimet tenni a kezük ügyéből. Akkor azután majd én kerülök
19923    II,  XII    |                hónap alatt bonyolítsa le az ügyeit, és hagyja el a várost és
19924    II,  IV     |                     számtartója a gazdasági ügyek végett sürgetősen kérte,
19925     I,  VIII   |                     csak a meggyógyulásodra ügyelj, s az orvosának a rendeleteit
19926     I,  XXIII  |                    kiforgatja, emellett úgy ügyelnek egymásra, mint két udvari
19927    II,  X      |                    magában Ocskay.)~– Az én ügyem azonban nagyon sürgős.~–
19928     I,  XXV    |           fejedelemnek és az egész fölkelés ügyének, a magyar szövetséges rendeknek;
19929     I,  XIV    |              gyilkos Heistert magát a kezem ügyére, aki a feleségemet kettéhasíttatta,
19930     I,  XXVI   |                   formájában.~A Cinka Panna ügyesen, mint az evetke, siklott
19931     I,  VII    |                 pallossal, kegyelmed a haza ügyétől soha el ne térjen. Itt minden
19932     I,  III    |                   bennük; akik hűségesek az ügyhöz, azok előtt nincsen titok.~
19933    II,  IV     |                 buzgó híve volt ő a nemzeti ügynek, bőkezű az áldozatokban,
19934     I,  VII    |                 szökevény, hitszegő, minden ügyre nézve, amihez odaszegődöm.
19935     I,  VII    |           becsülethez fordul. Ha elbukik az ügyünk, kegyelmedet fogja vádolni
19936    II,  III    |                  sziklafészket a protestáns üldözés korszakában rakták ide.
19937    II,  XVII   |                átkeltek a Vágon: ezeknek az üldözése lehetetlen. Az egész kincshalmaz
19938     I,  XXIV   |                       Fel kellett hagyni az üldözéssel.~De meg arra is kellett
19939    II,  I      |                     bán nem fogja a további üldözést megkísérteni. „Ezért” is,
19940    II,  XII    |                     pap: „Saul, Saul, miért üldözesz engemet?”, egyszerre megsajdította
19941    II,  IV     |                     egy-egy szó, egy mondás üldözi az embert, elverhetetlenül,
19942    II,  XVIII  |                       Könyörüljetek rajtam! Üldöznek, menekülnöm kell. Rejtsetek
19943     I,  XIII   |                    farkassötétjét bocsát az üldözői szemére, ha rájuk olvassa
19944     I,  XV     |                  kardját, s úgy várta be az üldözőit.~Körül nem foghatták, mert
19945    II,  XIX    |                  labancot nem látott sehol.~Üldözőjének a lova valahol elbukott
19946     I,  VIII   |          tágasabbnak látta a világot, egyre üldöztetve, vágatva Ocskay ezredétől,
19947     I,  III    |                   mai nap hőse az asztalnál ülend. S ahhoz jól ki kell válogatni
19948     I,  XVIII  |                  beszéd! – kiálta felugorva üléséből Ocskay. – Ezt a nevet csak
19949     I,  XXII   |                  maga foglalta el a hátulsó ülést, a kísérő hölgyek vele szemközt
19950     I,  XIX    |                   elkövetéseért már lóra is ülhet. Bizonyosan ismeri ön, Ritschán
19951    II,  III    |                 titulus révén abba bele nem ülhetett, mert az egy özvegy asszonyságé
19952     I,  XVIII  |               spanyolcsizmákra? Talán le is ülhetnénk, mert még hosszú sor van
19953     I,  IV     |                   hozzá.~– Akkor hát mellém ülhetsz – mondá Tormássy, s odább
19954     I,  VII    |                     benne. Azt, hogy rögtön üljek lóra, hagyjam itt a feleségemet,
19955    II,  XIV    |                    hatottak a társaságra.~– Üljenek helyeikre kegyelmetek! –
19956    II,  III    |               háborgassatok itt most engem: üljetek le, faljatok! Majd én utoljára
19957     I,  XXII   |                nekem jó; mert akkor a palóc ülne itten, een meg otthon daraszolnék.~–
19958     I,  XXII   |                  neki, hogy mikor asztalnál ülnek, legjobb falatját mindegyik
19959     I,  XVI    |                    az asztalok, a fejedelem ülőhelye előtt volt az asztalra feltéve
19960     I,  XXIV   |                      rohantak azzal a lovon ülőkhöz. Mintegy varázsütésre lovashad
19961     I,  IV     |                névvel ugyan énmellém le nem ülsz! S újra visszahúzta székét
19962    II,  III    |             elragadozzák.~– Szó sincs róla! Ültesse fel a lovászait, hozassa
19963     I,  XXVI   |                    a fejedelmet véres fővel ültették fel egy lóra, s így vezették
19964    II,  XI     |                   tömpölyök, mikben a békák ümmögnek melankólikusan.~Egyszerre
19965     I,  XVII   |              Elmondom. Itt jön a vízkereszt ünnepe. Ez a diákság szabadalmas
19966    II,  XX     |                    bárók, hogy menjen át az ünnepekre őhozzájuk.~Hiszen ráért
19967     I,  VI     |                jelenhetik meg ez örvendetes ünnepélyen, mivelhogy, a lóról leesvén,
19968     I,  I      |               diákok, a kántus prézesükkel, ünnepélyes zsolozsmákra s vidám dalokra
19969    II,  VII    |                    hamar elhiszi.~A nagyobb ünnepélyesség okáért a püspök ott a mezőn
19970     I,  XIV    |                  egész gyalogcsapatnak nagy ünnepélyességgel egy pompás, veres selyemzászlót
19971     I,  XXVI   |                megteszem érted. Egy sátoros ünnepen a cigányleány is megmosdik.
19972     I,  XVI    |                     nem ittak még karácsony ünnepén, mint ezen a napón Nagyszombat
19973     I,  XIV    |                    harangok, szent karácson ünnepére. Talán a nagy harangszó
19974     I,  XXI    |                   volnék, hogy nevének~Nagy ünnepet szentelnének.~A szövege
19975     I,  I      |          legkisebbig. Azok mind a Gábor fiú ünneplő köntösei voltak, ahogy évről
19976     I,  XIII   |                    a fogai; annálfogva csak ünnepnapra tartogatták az ilyen hivalkodást.
19977    II,  XIV    |                     haláladó csőnek a sötét üregébe benézett, az a gondolat
19978     I,  XXV    |                  itten; mintha azok a sötét üregek, amik a sziklába vágott,
19979     I,  XXIII  |               mielőtt ily áldomásra poharat ürítene; az angol úgy tett, mintha
19980     I,  III    |                  pro appetitorio ki kellett üríteni.~Maradhat-e szív egy ilyen
19981     I,  XXII   |                   egészségére Ocskay László ürített poharat, míg a fejedelemre
19982     I,  XXVI   |                  volna a boros billikomokat ürítgetni!~Újra meg újra felvette
19983     I,  XXVI   |            tábornagy uraim.~S azzal fenékig ürítve a bokályt, odavágta azt
19984    II,  XVI    |               veszteségek fölötti keserűség ürömcseppje. Tököli uramnak a könnyei
19985    II,  XVI    |                    Budetin várában. – Az az ürügy, hogy ehelyett a liptói,
19986    II,  II     |                     most keresve keresik az ürügyet, amiért minden koszorúját
19987     I,  IX     |                magyar paprikával szereti az ürühúst, a német káposztával, a
19988     I,  I      |                   kettő kezéből, s aztán az üst fenekére csapott a tenyerével,
19989     I,  XXIV   |               éneket gajdoló vénasszony, az üstfoldozó cigány, közben egy-egy rongyos,
19990     I,  I      |                     dühösen markolt a palóc üstökébe, s megrázta annak a fejét,
19991     I,  XXIII  |                    őrült, s cibálta a saját üstökét; utoljára összerogyott,
19992     I,  III    |                  amik a múlt században járt üstököscsillag tüzét szítták magukba. A
19993     I,  III    |                  elöl hagytak meg rajta egy üstököt, ami a homlokukra csüggött
19994     I,  I      |                  amit egy őszbe csavarodott üstökű, vén sas beszél, csak a
19995     I,  I      |                    nagyasszony kiragadta az üstöt mind a kettő kezéből, s
19996     I,  XXII   |                résein át, füstölgő házromok üszkein keresztül, vérrel festett
19997    II,  VIII   |              Üdvözlégy, kártevő csillag! Te üszöghintő, ragyahullató planéta! Tolvaja
19998    II,  XIV    |              férfiak, vitézek ellen; de nem üszökkel, csóvával asszonyok, fegyvertelenek
19999    II,  XVIII  |                       ordítá a férfi, s úgy üté öklével homlokon az asszonyt,
20000     I,  XXVI   |                 polgárőrség védte; amelynek ütegágyúi fél mérföldnyire uralták
20001     I,  II     |                     előre-hátra az ellenség ütegével szemben; de úgy látszott,
20002    II,  X      |                hallatszik már, az ismeretes ütenydallamra: „Kenyeret, kenyeret, kettőt,
20003    II,  V      |                kapott. – De a Katinkánál az ütés-verés sem használt: ő csak a Forgách
20004    II,  XII    |             vasajtón döngött már a pörölyök ütése: „Ide Ocskayval!”~Ekkor
20005    II,  XII    |                borzadozva hallgatta a nehéz ütéseket a kapun, s a népdüh növekedő
20006    II,  XIX    |                     Sándor.~Két ilyen nehéz ütésre, ha vér nem eredt is utána,
20007    II,  XVII   |                     visszafoglalom.~– Dejsz ütheted annak bottal a nyomát, ha
20008    II,  IX     |                     mind a ketten, a többit ütheti már a mennykő.~Ocskay majd
20009     I,  IX     |                    tarsolyból a kártyát, és ütik naphosszant, manicheus módon
20010     I,  XXVI   |                     eltelve jön egy fatális ütközetből, s méltó oka van rá, hogy
20011     I,  XXVI   |                    fölvette azt. A vesztett ütközetért ő kapta a megrovást, aki
20012    II,  VII    |                    is jól tehetetlen. Döntő ütközettel fölér, ha kézre keríthetjük.
20013    II,  XVII   |                fölkeresik? Okos asszony nem ütközik meg az ilyen dolgon. Nem
20014     I,  XVI    |                 pofámat. Nem latjátok, hogy ütleget kaptam? Most jövök a korcsmából:
20015    II,  XVI    |                magában, hogy bárcsak rajtuk ütnének a kurucok, s elragadnák
20016    II,  IX     |                 ajtót, s legalább a vállára ütögessen, s megemelje előtte a süvegét.
20017    II,  II     |                összecsapának, csak tréfából ütögeték egymáshoz a kardjaikat,
20018    II,  IX     |                    már szert, s önelégülten ütögetett rá a tenyerével. Mert nagy
20019     I,  I      |          morzsolgatják a bort, akik már nem ütögetik ököllel az asztalt, de végighallgatják,
20020     I,  XXIII  |                  fejedelemasszony repülősós üvegcséjét.~– Mi történt odabenn? –
20021     I,  XXIII  |                    sorba a doktor medicinás üvegeit, hogy ha összejön vele,
20022     I,  I      |                      A szemei még nyitva, s üvegfénnyel meredtek fel a fényes napvilágba.~
20023     I,  XIII   |                 valami fejedelemi luxus! Az üveggyöngynek azonban nagy barátnéja volt,
20024     I,  XIX    |                ablak alatt, csörömpölnek az üvegkarikák az ólomfoglalásban. Valahányat
20025    II,  III    |                   szeme előtt nagy gömbölyű üvegű pápaszem.~Ocskay megölelte
20026    II,  XII    |                  Hahhó! A „Fehér Angyal!” – üvölté a sokaság meglepetve, s
20027     I,  II     |               vegyült az emberi ordítással, üvöltéssel, a trombiták recsegésével;
20028    II,  XVI    |            háziállatokat: éjjelenként olyan üvöltést míveltek a vár körül, hogy
20029    II,  XII    |                  adni, az mind egyforma: az üvöltő csoportok fustélyokkal,
20030     I,  II     |                páncélban volnának. Rohannak üvöltve, mint a vadállatok, kacagva,
20031    II,  XVIII  |                    végére; még a kutyák sem ugatták meg.~Ott azután, mikor a
20032    II,  VIII   |                ablakon Vak Bottyánhoz, hogy ugorjon ki az ágyból, akármilyen
20033     I,  XIX    |                 viszonzá rá Ozmonda, talpra ugorva, s szétrázva maga körül
20034    II,  IV     |                    vesztegzár alól.~Micsoda ugrálás volt az, mikor az anyja
20035     I,  XIV    |                    ő cselekvése! Addig hadd ugrálja ki magát a kuruc!~Most Feirville
20036     I,  II     |                 tengeri oroszlánok falkája, ugrált ki a vízből Borbély Balázs
20037    II,  III    |                    már, mert a lovai nagyon ugrándoznak.~Csakhogynem kergette már.~
20038     I,  XIV    |               császári fővezérhez.~Csak egy ugrás kellett, odaszökni hozzá,
20039    II,  VII    |                 hogy ha a kapca szorul, egy ugrással Vöröskő-várott teremhessen,
20040     I,  XXVI   |                 ezredeinket, s még az éjjel Ugrócba szálljunk, az üldöző ellenség
20041     I,  XXVI   |                  itt tivornyáztok! Turnától Ugrócig véres tetemekkel van fedve
20042    II,  VII    |                     a faluba. A túlsó végén ugyanannak a falunak éppen akkor jött
20043     I,  XXVI   |                 melyik kuruc vezér nem volt ugyanazokban tudós? Az erre következő
20044     I,  XXVI   |                      Mikor? Talán érezte is ugyanazt a ruganyos termetet, azt
20045    II,  XIV    |                   kis különbség!~Azért csak ugyanegy munka ez.~Jó katona az ilyen
20046    II,  XIII   |                    Favoritán túli bozótban. Ugyanezek csinálták a tegnapi lázadást,
20047    II,  II     |                valószínű, de bizonyos! – És ugyanezt a cigányleányt látták őnála
20048     I,  XXIII  |             tapasztalá.~Takarodóverés előtt ugyanis a vezérek mind felgyűltek
20049    II,  XV     |                 levél is volt a tarsolyában ugyanoda címezve.~Az a lövés, amivel
20050     I,  XIX    |             kimossam vele a hajamból. Aztán ugyanott a patikában ragasztasson
20051     I,  I      |               bizony, azt nekem adod. Nekem úgysincs belőle egyebem, neked pedig
20052    II,  X      |                      s a refrént: „O Jerum, Ui, O Jerum” – meg az „Alles
20053    II,  V      |             parancsolna nekik valaki valami újat; mert nem tennék meg: nagyobb
20054     I,  V      |                  soha.~Másnap reggel Ocskay újdonatúj bársony díszruhába öltözve
20055    II,  XX     |                       Madarat fogni megyek. Újesztendőre elhozom Ocskay Lászlót.~–
20056     I,  XIX    |                   valamennyi legény mind az ujjába szúr a tűvel.~Pedig a munka
20057     I,  XXVI   |                  hogy igazat mondtam? Három ujjad roppant. Három szeretőd
20058     I,  XXVI   |                    ha más gyűrűjét látja az ujjadon.~Deliancsa nagyot nevetett
20059     I,  XXVI   |                      hadd ropogtatom meg az ujjaidat. Ugye, hogy igazat mondtam?
20060    II,  X      |                válláról a hivatalfő tubákos ujjainak nyomát. Őneki, Ocskay Lászlónak
20061     I,  XIX    |                  kigombolta a veres soutane ujjait, s azokat a válláig felgyűrve
20062     I,  XVIII  |                  fertőzött. Amelyikre a tíz ujjam közül kisül, hogy fenés,
20063     I,  XXII   |                    gyűrűt; mit az felhúz az ujjára, s aközben halkan mondja
20064    II,  II     |                    mindig a felkelő seregek újjászervezésére, s azokról a várakról csakugyan
20065    II,  XVIII  |                   homloka. Megtörlé kantusa ujjával; a patyolat veres lett.
20066     I,  VI     |              triumfátor szekere mellett, az ujjongó nép hallatára, a hősnek
20067     I,  XXII   |                     Ocskay László megmondá.~Újlakon túl, mikor a szőlőhegyekről
20068    II,  IX     |                    Mi a patvar az?~– Ez egy újság, amit nem nyomtatnak, hanem
20069    II,  XIX    |                     a csikós csapatokkal az újvári sáncok legszélső ravelinja
20070    II,  XII    |                      Családi nevén „Megerle Ulrik”.~Valódi kedvence a népnek.
20071    II,  XIII   |                    gyanús, és különben is, „ultima deficiens” (végsarja a családnak).~(
20072     I,  XIII   |                ezeknek a hallatára!~Hosszú, unalmas tábori pihenés alatt ezeket
20073     I,  V      |            legveszedelmesebb ellenséget, az unalmat küzdhesse le velük. Csaták
20074     I,  V      |                Kicsoda?~– Én magam, egyszer unalomból.~– Hát kegyelmed tud franciául?~–
20075     I,  VII    |                  Nem jár az egyik vadászni, unatkozásra hagyva a másikat, nem hívogat
20076     I,  XIX    |                   ne szökjem, hanem hogy ne unatkozzam. Nemde, ezredes úr?~Csajághy
20077    II,  I      |                     a dicsőség mámorának az undora. Ocskay együtt érezte mind
20078    II,  XX     |                     seprűjét kiinni.~Ez már undorító!~Nem bírta elhinni, pedig
20079     I,  VII    |                      mert én is gyanakodom! Undorodom a kardom markolatjától,
20080     I,  XXII   |                    pomme. Nous courons pour une couronne. (Köszönjük az
20081    II,  I      |                    De még Borbély Balázs is ungorkodni kezdett. Hogy de már mégis!
20082     I,  VIII   |                labanc hetvenkedett, a kuruc ungorkodott: Vak Bottyánról az volt
20083    II,  I      |                     Kegyelmeteknek a fényes uniformisát még ennél is rongyosabbra
20084     I,  II     |                     Hát azután?~– Egyszerre uniformisban lesznek valamennyien.~–
20085    II,  IX     |                    hamarjában otthagytam az uniformisomat a pokolnak, s beálltam magam „
20086     I,  II     |                     a legelső ütközet előtt uniformist adunk nekik.~– Szavunknak
20087    II,  X      |                   nem panaszkodhatott, hogy unja magát. A kedélyes Bécsben
20088    II,  X      |                    Hát persze hogy rokonom. Unokahúgom.~– Hányadik ágon?~– Az első
20089    II,  XV     |                 gyermekeit? – A nagyanya az unokáit! – Hogy ne érjék meg a férfikort! –
20090    II,  IV     |               nagyasszony hiányzik a kedves unokája mellől.~Ilonka arca egy
20091     I,  XIV    |                     is elfoglalta.~Heistert unszolták az alvezérei, hogy hozza
20092    II,  VII    |                    várlak már itt!”~– Talán untad is magadat a házamnál? –
20093    II,  XVI    |                Mikor Vajda Bandi megrohanta Unyimnál a te Blaskovichodat, bekergette
20094    II,  I      |                 mondott vezényszónak, hogy „Uprel, púpos!”, s aki azontúl
20095    II,  X      |             számíthatok elfogadásra?~– Hja, uracskám, az attól függ, hogy hányan
20096    II,  XIII   |                   Lietavát, a hozzá tartozó uradalmakkal együtt. amelynek a mostani
20097     I,  XX     |                     adományozza a sztropkói uradalmat ősi kastélyával együtt.
20098    II,  XVII   |                   nekem adományozta Lietava uradalmát; a várával együtt.~– Csakhogy
20099     I,  XX     |               Másnap utaztak a sztropkói új uradalmukba – statutióra. Az pedig akkori
20100    II,  XVI    |                    dominium” pörölni a szép uradalomért, ha a „donatio” egyszer
20101    II,  VI     |                    patrónusaid, hogy gazdag uradalommal légy rögtön megjutalmazva.
20102    II,  V      |                    amelyik lába oda volt az uráéhoz láncolva, azt bokában levágta,
20103    II,  XVI    |                      S aztán levelet írt az urához: nagyon rövid volt az. „
20104    II,  III    |                    még, amikor Vágbeszterce urai, a hatalmas Podmaniczkyak
20105    II,  IX     |                    háládatlanok voltak a te uraid, mint énhozzám az enyéim.
20106     I,  XXVI   |           Beszéljünk nyugodtan, ahogy nemes urakhoz és hadvezérekhez illik.~
20107     I,  XXV    |            kimagasló bástyái az egész síkot uralják, s a közeledő ellenséges
20108     I,  VI     |                 lettél, légy még gazdagabb, uraljon kiskirálya gyanánt mind
20109     I,  XIX    |                     Dei: örök fegyverszünet uralkodik.~– Hallottam róla. A pöstyéni
20110    II,  XII    |                     Stiegen át menni fel az uralkodóhoz, amikor neki tetszett. Különben
20111     I,  XXIV   |           megszabadítani a veszélyben forgó uralkodót. Látva a veszedelmet, nem
20112     I,  XXVI   |                  ütegágyúi fél mérföldnyire uralták a vidéket – hogy azt megrohanja,
20113    II,  III    |                      De csak hagyd azért az urambátyámozást; maradjunk a „per tu”-nál,
20114    II,  III    |                 kedves urambátyám.~– De mit urambátyámozol te engem?~– Hát nem vagyunk-e
20115    II,  III    |                     menyemasszony, a kedves uramöcsémet. Legyen szerencsénk minél
20116    II,  XV     |                   hadi tényt, mintha Tököli uramra bízták volna; mert én legalább
20117     I,  III    |              igazságért még Tormássy László uramtól is jött levélben izenet,
20118     I,  XX     |                  még az ángya is elnézte az urának.~Erről azután eszébe jut
20119     I,  XXI    |                    kérdezé Ocskay.~– Nagyon uras állapot az ott nekem. –
20120     I,  XXI    |         megszáradjon.~Cinka Panna bement az urasághoz búcsút venni; hátán volt
20121     I,  XIII   |                   vágva, odaguggolt a többi uraságokkal egy körbe, csak a földre;
20122     I,  XXI    |              következett a sor a méltóságos uraságra.~Brigadéros uram megfogá
20123     I,  XXI    |                 Nálunk csak nem megy nagyon urasan az állapot?~– Nem ám, hanem
20124    II,  IX     |                   Én szolgálok, te meg csak uraskodol, s nem lesz más dolgod,
20125     I,  XXII   |              mondtad meg, kinek hínak. A te úrasszonyod kegyes kérésére szabadon
20126     I,  I      |                     Nemzetes Tisza Istvánné úrasszonyomnak a portáját ismeri minden
20127    II,  XVI    |                között valami levél a kedves urától.~Nagyon különös munkában
20128    II,  IV     |                     ülni az asztalnál a vár urával, azok már ott voltak az
20129     I,  XXII   |              odameredt tekintetével ebbe az űrbe, homlokát leráncolta, öklét
20130     I,  XXII   |                 tulajdona volt. Azé a magas úré, aki őt most a pozsonyi
20131     I,  II     |                     meglátszik, hogy valaha úrféléé lehetett, de a viszontagság
20132     I,  V      |                észre rajta, hogy azokhoz az úrfiakhoz, akik csak vadászatról,
20133    II,  XVIII  |                  recefice főkötő. A két kis úrficskának sárga volt a haja; a kicsike
20134     I,  I      |                  fülét, te!~– Hát nem is az úrfiét; hanem azét a beste Karaffiáét,
20135     I,  VI     |                nincs.~– Nem te voltál Gábor úrfinak az inasa?~– Reegen vaót
20136     I,  XXII   |               valami kívánságod a kegyelmes úrhoz?~– Csak arra keernem eő
20137     I,  XXVI   |                     volt ki nem gondolnom.~„Uriás!” neve jutott mind a kettőnek
20138     I,  XXVI   |                     kettőnek eszébe. Azé az Uriásé, akit Dávid király azért
20139    II,  XVIII  |                      hogy pénze sem volt az úriasszonynak, tőlünk kért kölcsön két
20140    II,  XVIII  |                 lattatok-e az utatokban egy úriasszonyt két kicsiny gyermekkel az
20141     I,  III    |                     közül, s odalovagolt az úrihölgyek elé. Nagy volt a sokaság,
20142    II,  IX     |        contrasignaturája hiányzik még róla. Urlaubot kértem, hogy feljöjjek Bécsbe.
20143    II,  XXI    |              könyörögjön mellette a fővezér úrnál.~Összetett kézzel esengett
20144    II,  IV     |                      kérdezé Ocskay.~– Múlt úrnapján, szeptember ötödikén.~–
20145    II,  XVIII  |                bírok!~A cigány odahajolt az úrnőhöz, s mereven nézett annak
20146    II,  XVIII  |                     beszélgetett Jávorka az úrnővel.~– De hát mármost hová menjünk,
20147    II,  X      |                     Különös gondunk lesz az úrra!” S pártfogói ábrázattal
20148     I,  VII    |             lehetett viselni azért, hogy az Úrvacsorája egyes vagy kettős szín alatt
20149     I,  I      |                     csinált, hogy a palócok úrvacsorájának ették volna!” – „Szófia
20150    II,  XIV    |                    vele, a többi elszelelt, usgye, fóre!~– Hol van az elfogott?~–
20151     I,  XVIII  |                    nemes fenevadat egymásra uszítva látni; egy oroszlán meg
20152     I,  XXVI   |                     szállok;~Reggelig rajta úszkálok!~– Hát van-e már szeretőd,
20153    II,  XIV    |             puliderjük (csípőtül combig érő úszónadrágforma a feszes lábszáröltöny fölé
20154    II,  XVII   |                osztozzam az átokban is, ami utadban ér.~Leégetted ősi hajlékunkat:
20155    II,  I      |                    kegyelmed balra: amíg az utaink megint össze nem találkoznak.~
20156    II,  XVI    |                  kegyetlen erős tél. A mély utakat úgy betemette a hó, hogy
20157     I,  XXVI   |               meglehet, hogy megrekedtek az utakon a poggyászszekerekkel, s