bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

20158    II,  XX     |                    volt. Most ébredtem fel. Utálom magamat. Gyűlölöm az embert,
20159     I,  XVIII  |                 alakot itt?~– Ezt. – Mindig utáltam a hóhérmesterséget; de ennél
20160    II,  XIII   |                    tőle, kifizették neki az utalványát, vihette magával. Megparancsolá,
20161    II,  IX     |                 veszed, a húszezer forintos utalványnak. Pénz dolgában a császár
20162     I,  IX     |                     érkezzünk: nekem kerülő utam van. – Ezzel Ocskay elsietett.~
20163     I,  XXV    |                  közeledni akarok az éghez, utamat állja. Megállít. Visszakerget.~–
20164     I,  XXIII  |                     maga után.~Az alvezérek utánabámultak, s aztán dörmögve kérdezék
20165    II,  X      |          Federreiter úr. – Ezt én nem tudom utánacsinálni! Hogyan is volt csak?~De
20166    II,  X      |               valami bolond nótára rágyújt, utánaénekli azt az egész társaság, utoljára
20167     I,  VI     |                nyelved, bizony mondom, hogy utánafut az a te nagy tökkolop fejed
20168    II,  XVI    |              koszorút, letépte azt onnan, s utánahajítá a többinek.~Ilonka kezében
20169    II,  IX     |                    ki egymagának.~Nemsokára utánajött a társzekere is: a háziszolgák
20170    II,  II     |               dutyijába, s egész jó hitében utánaküldte Ocskay Lászlónak az összegyűlt
20171     I,  I      |                   anyai arcot itt hagyni, s utánamenni egy bajuszos embernek, akit
20172     I,  XXVI   |                     teremből. Mondják, akik utánamentek, hogy a tornácba kiérve,
20173     I,  V      |                    így: „Zsö téme”.~A leány utánapróbálgatta valamennyit; kétszer, háromszor
20174    II,  I      |                  ahová lóháton nem lehetett utánatörtetni.~Hanem itt azután új ellenség
20175    II,  I      |                megint nagy kedve lett volna utánavágtatni a visszavonuló ellenségnek;
20176     I,  XXIII  |                    beszédmódjukban is híven utánozá.~Ocskay ráismert ez alakra,
20177    II,  XI     |                     vísszatalálni.~– Jöjjön utánunk az úr; elvezetjük az alléig,
20178     I,  XIV    |                rohamát. A tábornok mérgesen utasítá vissza a sürgetőket, ne
20179     I,  XXIV   |                tovább.~Ocskaynak az volt az utasítása, hogy a fegyverszünet végéig
20180     I,  XXII   |                     magát szilárdul a férje utasításához, s ha néha-néha elővette
20181    II,  XVI    |                  hadjárati tervet adta neki utasításba, hogy a Bars és Nógrád megyei
20182    II,  XVI    |           felbontaniok.~Ebből a lepecsételt utasításból aztán megértette Ocskay,
20183    II,  XIV    |                teljes óráig közölte vele az utasításokat, hol kezdje, hol végezze
20184    II,  XVI    |                    a tengernagyokat is zárt utasításokkal ellátni, amiket csak a magas
20185    II,  XIV    |            hadfogadó alvezérei, kinek-kinek utasításul kiadva, hogy mely városban
20186     I,  XXII   |                megkínálást, s bizonyára nem utasítom azt vissza, sőt sietek elfogadni.
20187     I,  XXII   |                  baronesse” címet vissza ne utasítsa, megértette, hogy a cseh
20188     I,  XXIII  |                  celebritásokat sejt meg az utasok közt. – Akkoriban Érsekújvár
20189    II,  IX     |                  útban, a legelső azon jövő utastól elvehette annak a lovát.~
20190    II,  XVIII  |                   szóval. Nem lattatok-e az utatokban egy úriasszonyt két kicsiny
20191     I,  VI     |                  készület a menyasszonyhozó utazásra.~Ilonka ez időt arra fordította,
20192     I,  XXI    |                     tovább megyek. Akkor jó utazni a cigánynak.~– Csak vinnéd
20193    II,  II     |                 Bottyánhoz megyek, de lopva útba ejtem Pálffy bánt, s elmondom
20194    II,  XI     |                    a hitben, hogy majd azok útbaigazítják.~Talán meg is találta, amit
20195    II,  XII    |                 mozsártörővel agyonveretni, utcacsatornában végighurcoltatni, s eléktelenítve,
20196     I,  XVII   |               látnia kellett, hogy dobálják utcahosszant sárral az ő férjének a zászlóit.~–
20197    II,  XI     |                 körülkerítette valami sötét utcakanyarulatnál; de egyszerre egy éles sípfüttyentésre
20198    II,  XI     |                    Nem is hítták még azokat utcának, csak Luknak (Lucke). Szép
20199     I,  XXIV   |           vennivalója volt, a városon kívül utcasarokra épített sátorok alatt válogattak
20200    II,  XII    |                függni a lámpásvason, röhögő utcasöpredék gúnyhahotájára.~A vasajtón
20201     I,  III    |                    állítva a sátorok, egész utcaszámra, s a kitűzött zászlók mutatják,
20202    II,  VII    |                    kis computust.~– Hisz az útiköltségedet előre kifizettem.~– Igen,
20203    II,  III    |                   sokba kerül.~– Viselem az útiköltséget.~– De kíséretet is kell
20204     I,  XX     |                  vette a nyakába.~De ami az útiöltözetnél is jobban meglepte Ilonát,
20205    II,  XX     |                  már csak a compass volt az útirányzó, mint a sík tengeren.~Harmadnap
20206    II,  I      |                    volt: nagyon alkalmatlan útitárs a szaladásban, a lovak meg
20207     I,  XXI    |                     Cinka Panna ment a maga útjára.~A jövendőmondásával senki
20208     I,  XIV    |                  kuruc, majd visszajön fele útjáról, ha megsokallja.~De az csak
20209    II,  XI     |              messzire. Azt hitte, hogy azok útjelzők, s odament, abban a hitben,
20210     I,  X      |              közölték a vezérek senkivel az útjok célját, mikor aztán pontosan
20211     I,  II     |                elébb szétverte őket, azután útjokat állta, hogy ne menekülhessenek.
20212    II,  I      |               demoralizáltak mindenkit, aki útjokba esett. Azt híresztelték,
20213     I,  III    |                   emez meg égő szerelem. Az utóbbiakat kimustrálta Ilonka a koszorúból.
20214    II,  XIV    |                arcképes medaillonnal. A két utóbbit, a kinevezést és az aranyláncot
20215     I,  VI     |                 családnak, hatalmasítsák el utódaidat e földön a jövő századok!
20216     I,  X      |           homályában utol is érte a kurucok utóhadát, míg a gyalogsága hadtudományi
20217     I,  XXV    |                  van a levélben valami: egy utóirat, ami nem lett felolvasva.~–
20218     I,  XXIII  |                     nostoc Paracelsi” is az utóiratban mondá Jávorka: „Forgách
20219    II,  XVI    |                     jöjjetek velem; a többi utolérhet. – Két kicsiny porontyom!
20220     I,  XIV    |               rettenetes a fenyegetőzésben, utolérhetetlen a mások felbuzdításában;
20221    II,  XVIII  |                   nem volt fenn a hold. Még utolérheti a nagyméltóságos úr, ha
20222     I,  XXIV   |                lábát, se a maga nyakát. Még utolérhették az úton végigvágtató vadászcsapatot;
20223     I,  XIX    |                     kell tőle tartani, hogy utolérjék a hintót. Ott van Ocskay
20224     I,  XXIV   |                    időt nyertek a kíséretet utolérni. – Vad „rajta! rajta!” ordításuk
20225     I,  XXV    |                   Mire Modorig jutott vele, utolérték a nyilalló fájdalmak, amik
20226     I,  XXVI   |                   közt, mégiscsak inkább az utolsóban vássék a fogunk. – Ezt nem
20227     I,  III    |                    az első helyen, hanem az utolsón.~– De ez a szék annak a
20228    II,  XVI    |                amiket azóta végzett, amióta utolszor látták egymást!? Nem támad
20229    II,  XIII   |                    valami kellemetlen érzés utómaradékát vigye el kegyelmed magával
20230     I,  XVI    |                   haragos kedélyét. Csak az utómérgét adta még ki, egyes megtisztelő
20231    II,  II     |                    levéltitkot; mesterséges úton-módon felnyitottam a pecsétet,
20232     I,  XXVI   |                  tért, körülnézett: csak az utósó gyertya égett már az asztalon,
20233    II,  XVII   |               elmondá, hogy ma vigadnak itt utószor. Ez búcsúlakoma. Holnap
20234     I,  IX     |            dandárunkat az indulásra.~Másnap útrakeltek. Ocskay fegyelmet tartott,
20235     I,  XXVI   |                  cserbenhagyva, gyalogságát útszorosok védelmében elvesztegetve,
20236    II,  XVIII  |                 felérünk, majd jobb lesz az utunk; akkorra a hold is feljön;
20237     I,  XIII   |             másnapra ott vagyunk. Aki odáig utunkat állja, magára vessen érte,
20238    II,  III    |                    Te egy kegyetlen játékot űzesz velem.~– Én nem vagyok oka,
20239     I,  XXIV   |                  válogatott cigánylegények, uzsgye fóre! Ki merre lát! Rúgd
20240     I,  XXV    |                   csillagok fölött uralkodó uzsorás, akinek csak egy keze van,
20241    II,  III    |           istentagadó, vérszipoly sadduceus uzsorást, aki szorult embereknek
20242    II,  V      |                Pénzt kell szereznem az öreg uzsorástól. Nála hagytam az aranykincseimet
20243    II,  VI     |                    tőlem mindent, csak hadd vackalódjék el innen ez a sok cselédség!~
20244    II,  IV     |                  Azonban elérkezett az est. Vacsorához hívták az uraságokat. Házi
20245     I,  VII    |                 háborodunk fel, ha a magunk vacsoráját redukálja valaki.~A szerelmes
20246    II,  XVIII  |                   félig sült malaccal! Majd vacsorálhattok holnap reggel. Oltsátok
20247    II,  III    |                      Én nem szoktam egyebet vacsorálni, mint fekete retket meg
20248    II,  III    |                  tessék leülni a mi szerény vacsoránkhoz. Apámuram, méltóztassék.~
20249     I,  XXII   |            fejedelemnő, arcában annyi nehéz vád, oly terhelő ítélet volt,
20250    II,  III    |                     úr pedig falt, mint egy vadállat. Teletömte a pofáját hússal,
20251     I,  II     |                    Rohannak üvöltve, mint a vadállatok, kacagva, mint az ördögök,
20252     I,  X      |                     több őrtüzet a császári vadaserdőben, nem hihettek egyebet, mint
20253     I,  X      |                     visszavonult a császári vadaskertbe.~Az ellene küldött vértesezred
20254     I,  X      |                 kinn az Enzersdorf melletti vadaskertben tanyázott (a városba bevinni
20255    II,  IX     |          felszegezte. Azok az erdők, azok a vadaskertek mind ismerik őt jól, minden
20256     I,  X      |                 külvárosig lehet hatolni.~A vadaskerten túl volt egy nagy kolostor,
20257     I,  XXV    |               elfogatását, József császár a vadaskerti megűzetést nem tudta megbocsátani
20258     I,  XXIV   |                 része fegyvertelen solymár, vadászapród. Ő maga könnyű bársonyöltözetet
20259     I,  V      |                     az úrfiakhoz, akik csak vadászatról, bajvívásról, táncról tudnak
20260     I,  XXIV   |                   sisakjai, akik a császári vadászcsapat előtt jöttek, hogy a vásári
20261     I,  XXIV   |                  hírhedett kirgizhéjákon.~A vadászcsapatnak a Spinnerin am Kreuz mellett
20262     I,  XXIV   |           utolérhették az úton végigvágtató vadászcsapatot; kerítés, vízárok nem volt
20263     I,  XXIV   |              Mindennap ki szokott lovagolni vadászkíséretével a Duna-partot ellepő rekettyésbe,
20264    II,  XVI    |                  levelet aztán rábízták egy vadászlegényre, aki ismerte az erdők gyalogösvényeit
20265     I,  X      |               következett a császár kedvenc vadászóhelye.~Ocskaynak jó helyismerete
20266     I,  XXIV   |                    futó, mint a meklenburgi vadászparipa. Utol kellett nekik érniök
20267     I,  XXIV   |                     szórt a sokaság közé; a vadásztársaságot nagyon mulattatá az, hogyan
20268     I,  XXIV   |                    amiken túl következett a vadászterület, a Spinnerin am Kreuznál
20269     I,  XXIV   |                     eltérő mellékúttal. – E vadászterületet magától a várostól elzárja
20270     I,  XXIV   |                  szabad vadászni. Az akkori vadásztörvény még a medvékre nézve is
20271     I,  XXVI   |                   fővezér uram, de mi azt a vádat, hogy az ellenségre nem
20272     I,  XXV    |                  hacsak amazok odaát el nem vadítják maguktól. Ezt már lehetőnek
20273     I,  X      |                  Azért a népet tőlünk el ne vadítsátok. Sőt inkább hozzánk édesgessétek.
20274    II,  IV     |                    szó nem igaz abból, amit vádképpen a fejemhez vágnak, és mégis
20275    II,  IV     |                    Felelj rá meg bíráidnak, vádlóidnak, ha szemedre lobbantják.
20276    II,  XIV    |                     haditörvényszék előtt a vádlottakat kisegítse a hínárból; s
20277     I,  XIII   |                megfogni; olyan volt, mint a vadmadár. Erdő, szabad erdő kell
20278    II,  VII    |                      neki marad az elejtett vadnak a csontja.~Pálffy észrevette
20279    II,  II     |                    Mert ha az abban foglalt vádnak csak egy árnyéka is valóság,
20280    II,  IV     |                 közé, és hívd fel őket: „Ki vádol, mit tud ellenem?” Kérj
20281     I,  XVI    |                 rossz piktor vagyok; de nem vádolhatnak azzal, hogy erről a képről
20282     I,  XXVI   |                Akkor vagy derék hős! Szidj, vádolj, rágalmazz mást, akkor vagy
20283     I,  XXVI   |              Forgách (mert ezt is árulással vádolják, hogy Pozsonynál meg hagyta
20284    II,  IV     |                    oda, Ocskay László, ahol vádolnak; – lépj oda az ellenségeid
20285     I,  XVIII  |                     előtt. Bálványimádással vádolták őket. A külföldről elűzött
20286    II,  XVI    |                    szó, nincs arckifejezés. Vádterhes szemekkel tekinte fel az
20287    II,  II     |                   álltak a ráncok; ezeket a vadul kimeredő szemeket, ez elkékült
20288    II,  XVI    |                  útnak, ahol más kocsikerék vágánya nem is volt látható, mint
20289     I,  XXVI   |           vágásoktól behorpasztva; az egyik vágás az arcán is végigcsúszott,
20290     I,  XXVI   |                   sisakja kétoldalt is erős vágásoktól behorpasztva; az egyik vágás
20291     I,  XV     |                    a porba esik.~– Ez az én vágásom! – motyogja magában Ocskay
20292    II,  III    |                   várában az Illésházyakat, Vágbesztercén az Andaházyakat, Hricsó
20293     I,  XXV    |                  tisztekkel; s ha egyszer a vagdalkozás oka fülébe talál menni Ocskaynak,
20294     I,  XXVI   |                 termében, a fejedelem előtt vagdalták össze a rendek. Az első
20295    II,  XX     |                nyomorulttá tettek, s ízekre vagdaltatni magamat, és visszavágni
20296     I,  X      |               megmondani, amit a Tiszától a Vágig tettek, mindennap hol verve,
20297     I,  I      |                      Azt tegyétek! Öljétek, vágjátok: rakásra hányjátok, ahol
20298    II,  XIV    |         feldmarschallja beszél, olyankor ne vágjon a szavába!~Mindenkit meglepett,
20299     I,  III    |                   ellentáll a labanc, addig vágjuk, mint a paréjt – szólt Ocskay
20300     I,  VI     |               alszol, mi oltalmazunk élesen vágó kardok s még élesebb nyelvek
20301     I,  XIV    |         vállalkozásnak egynehány ezer darab vágómarha volt; azokat Ocskay, minthogy
20302    II,  XIX    |            ravelinja felé, ahol a várbeliek vágómarhái legelésznek, mintha azokból
20303     I,  XXIII  |                    egyenruhák szállnak ki a vagonból, nemzeti nótát, ha magyar
20304    II,  XVI    |                 magnum áldomás”. – Nagyokat vágtál rá? Keresztben, hosszában?
20305     I,  XIX    |                  tábornok az.~– Ismerem, én vágtam le a két ujját a jobb kezéről.~–
20306    II,  VIII   |                    Ahogy ló és ember bírja, vágtassatok rótákra szétszakadozva,
20307    II,  I      |                  Valami ötlött az eszébe. – Vágtassunk elébük – mondá Jávorkának –,
20308    II,  XX     |                    lovagot látott maga felé vágtatni.~Megrettent tőle. Ez az
20309    II,  VIII   |           zászlótartó egy egész kompániával vágtatsz lóhalálában Szentgyörgyre,
20310    II,  XVII   |                     utol.~– De hát mért nem vágtattál elébb a kincseid után, mért
20311     I,  I      |                    Vele a legnagyobb. Azért vágtattam előre, hogy hírül adjam.
20312     I,  XVIII  |                küldé, hogy a segélyül siető vágújhelyi császári seregnek útját
20313     I,  XXVI   |                  ágyúi alatt. Mind a ketten Vágújhelynél egyesültek, ami Trencsén
20314    II,  IV     |                   láss engem előbb.~– Őrült vagy-e? Miről beszélsz?~– Nem,
20315    II,  II     |                      Egészen a szíve titkos vágyai szerint történt hát, hogy
20316     I,  V      |                    lételét csak sejti, csak vágyja eddig; de ahová mások elvinni
20317    II,  V      |                 budetini völgy felé mereng, vágyó tekintettel, imára kulcsolt
20318    II,  II     |                  őket; mert hiszen az áruló vagyona elkoboztatik; s az köztudomású,
20319     I,  VI     |                 könyörögni a hatalmasokhoz, vagyonát pazarolta, hogy megvásárolja
20320     I,  XXII   |              pihenőnek: díszes varkastélya, vagyonos polgársága, gazdag főpapjai,
20321    II,  XVIII  |                  testét, lelkét, nyugalomra vágyott. Azért is szakította félbe
20322     I,  VII    |                     álmok tündérei hoznak a vágytelt leányi szívek elé. – Mennyire
20323    II,  III    |            homlokára, hogy jobban lásson.~– Vagytok-e még többen? – kérdé elszörnyedve,
20324     I,  XV     |            fordítani. Égett az arca attól a vágytól, hogy amit a híres nagy
20325    II,  III    |          urambátyámozol te engem?~– Hát nem vagyunk-e atyafiak? Hiszen tudja!~–
20326     I,  XXVI   |                 kell kantérolni, dauzsolni, vajákolni. Ha megmosdom kinn a kútnál,
20327     I,  XXV    |                    se nem ír, se nem méreg. Vajákos kancsérolószer, amiben semmi
20328     I,  XXIV   |                  Szent János? Azt hiszitek, vajas zsemlyét evett? Azt ám:
20329    II,  XI     |                     meg koldus lakta földbe vájt putrikban.~Ocskay úgy elveszhetett
20330     I,  XXVI   |            supplikáns diákok voltak, akik a vakációk alatt gyalog járják be a
20331     I,  II     |                helyeken kopár legelők, tele vakandtúrással, iglicetüskével. Békalencse
20332     I,  XIV    |                  meg a képét Balahó uram?~– Vakapád németje! Hát ’sz a szurok
20333     I,  XVI    |                ennek se nem én, se nem az a vakarintott kép az oka, hanem a tábornok
20334    II,  XVII   |                      Poty szem, kárász, nem vakarlak többet!” Beviszik azt, mire
20335     I,  XXV    |                    azt kellett tudnia, hogy vakbuzgó híve Rákóczinak; hátha egyenesen
20336    II,  XV     |                magasra lövellő lángoszlopai vakító fénnyel áraszták el az éjszakát.
20337     I,  VII    |                 hogy te elöl mégy, most egy vaklármára szétszaladnak, s árulást
20338    II,  I      |                                        I. A vaklövések~Ocskay mindenféle mámor-undorra
20339     I,  XVIII  |                  hogy hagyjanak fel ezzel a vakmerőséggel. Azok odafenn, akármilyen
20340     I,  II     |               vissza érte.~Vagy hatot, vagy vakot!~Mindenkinek tetszett szörnyen
20341     I,  I      |                készülve: pisztolyaink csupa vaktöltésre korpával leverve; se páncéling,
20342     I,  XIX    |             üvegkarikák az ólomfoglalásban. Valahányat durran, atyamester uram
20343    II,  III    |                    találni, mert akkor volt valakim, akit megcsalhattam érted;
20344    II,  III    |                kivétel. Ha észrevette, hogy valakin könnyűszerrel lehetne nyerni
20345     I,  XVII   |                  tudatni.~– Hát beszélek én valakivel a világon? – monda a fejedelemné
20346    II,  XII    |                  bűne, hogy a romlott világ valamely félszegségét, hibáját, visszásságát
20347    II,  XI     |              félelmet. – Ha e vén fatörzsek valamelyike mögül egyszerre csak eléje
20348    II,  XXI    |                   kezét, nehogy megcsókolja valamelyiket a háládatos asszony.~Ilonka
20349    II,  XIII   |              rendőrségi tudósítások, s mind valamennyiből arra a meggyőződésre jutottam,
20350     I,  XXVI   |                    Következik a sorban, aki valamennyinél drágább, Ocskay László. –
20351    II,  XV     |                     te ne jöjj elém! – Mind valamennyivel megverekszem újra! Meztelen
20352    II,  XII    |                  emberek? – Kinek loptam el valamijét, hogy rám törtök? Mennydörgős
20353     I,  X      |                     pompás gyümölcsöskertek valának azon időben mulatóházakkal,
20354     I,  V      |                   mintha fiam volna. Nosza, válassz közte. Uradnak fogadod-e
20355    II,  XX     |                     tegnapi Ocskay Lászlót. Válasszátok ki a halál nemét, amit végrehajtsak
20356     I,  V      |                    legszebb hangzása van.~– Válasszunk ki egyet. Én kegyedet, szép
20357     I,  XXII   |                     És azután a fejedelemnő válaszát is viszont ő tolmácsolá
20358     I,  XXII   |                boltozatos előtornác kétfelé választá az épületet; jobbra is,
20359     I,  XXII   |             ismertetni Erdély fejedelmének, választás szerint; a császár pedig
20360     I,  XIX    |                     ruhához való kelmének a választását kegyelmedre bízom: azt is
20361     I,  XVII   |                 magáét.~– Hát az apának nem választasz ki semmit? – kérdi pater
20362     I,  XIX    |                     görög kereskedőnél nagy választékban; most érkezett meg Bécsből.
20363     I,  XIII   |                     Hanem az öltözete annál választékosabb volt. Az új ruhát nem szívelhette
20364     I,  XXII   |                   előtt.~Soha jobban ki nem választhatta volna a fejedelem azt az
20365     I,  V      |             vőlegényt a leányom számára nem választok, hanem őrá bízom, hogy szemelje
20366    II,  XVI    |                  uram! – Ha siralmas sorsot választott, megsiratom; ha szégyent
20367    II,  XIII   |             vezetteték, ahol a legelőkelőbb választottak vártak a maguk sorára.~A
20368     I,  IV     |                életedet, hogy jó védszentet választottál, mikor megbérmáltak. Feljöhetsz
20369    II,  V      |                   milyen jó fonó az ő szíve választottja (ez is Szunyoghy leány volt).
20370    II,  XVII   |                    Szívesen veszed-e tőlem?~Válaszul megcsókolta a nő férje kezét.~
20371    II,  XXI    |              kezeink között vannak! Ez a mi válaszunk!”~Ezzel bocsátá vissza Csajághy
20372     I,  XXIII  |                    permanens cigánybandája, valcert húz, ha osztrák egyenruhák
20373     I,  VI     |                     Tiszabecsnél?~– Ím, nem valeek ottan.~– Hát azt mondom
20374     I,  XXVI   |                        Én vagyok a hadrontó valkűr, a Hildr, aki a kardokat
20375     I,  XXVI   |               vissza, Etele! Ez a mi gonosz Valkűrünk, a hadmegállító „Hildr”,
20376     I,  XXVI   |                ügyetlensége miatt, kudarcot vall: ismét kihull kezéből a
20377     I,  VI     |                  idősebbnek mutatta. Széles vállai voltak, az egész alak csupa
20378     I,  XIX    |                  soutane ujjait, s azokat a válláig felgyűrve hozzáfogott, hogy
20379    II,  XII    |            kakastollas kéményseprő, a tömeg vállaira emelkedve. – Mert az éjjel
20380     I,  XIV    |                  egész eredménye a regényes vállalkozásnak egynehány ezer darab vágómarha
20381    II,  V      |           kíséretében lehet az erdei sétára vállalkozni. Onnan a bástyatetőről sokszor
20382    II,  XV     |                   görög annyival örömestebb vállalkozott Lévára Tiszáné nagyasszonyomnak
20383     I,  XXVI   |                     mindenben szolidaritást vállalunk a vezérünkkel; dandárunkban
20384     I,  XIII   |                  Lassú tűzön pirítanák, sem vallana az ki semmit. Különben is
20385     I,  XVIII  |                könnyen kitalálható. Ki kell vallania azokat a titkokat, amiket
20386    II,  XIV    |              Alföldet szorongatja. Meg kell vallanom, hogy a kuruc vezérek újabb
20387     I,  VII    |                  torzsalkodásnak egy minden vallásfelekezetet egyesítő oltárral vessen
20388     I,  XVII   |                   ki tudott is küszöbölni a vallásgyakorlatból, a karácsonfát nem bírta
20389     I,  V      |                    proklamálta, hanem még a vallások közötti jó egyetértést is,
20390    II,  XVII   |                    Visszatérhetsz a „magyar vallásra”, s egyszerre elszakadsz
20391     I,  V      |                    mi fejedelmünk nemcsak a vallásszabadságot proklamálta, hanem még a
20392    II,  IV     |                 kisfiamnak ne én tanítsam a vallást, s áttértem a te hitedre.~
20393     I,  XXII   |                 hogy kinek híják. Hasztalan vallatják azt, mert mindenre olyan
20394     I,  XVIII  |                        Nos? Van még ereje a vallatónak egy fokkal nagyobb tortúrát
20395     I,  I      |                   konyhát. Ott kezdte aztán vallatóra venni a palócot.~– Mi hírrel
20396     I,  XXII   |                      Látod, ezt a titkot te vallattad ki Ilonkával! Neki nem kellett
20397    II,  XX     |                     az ezredére, s kudarcot vallattak vele. – Biccse alatt (hol
20398     I,  XXV    |                   nyakától az öveig s egyik vállátul a másikig érnek. A többinek
20399    II,  XVIII  |                  fogta a lőcsöt, tartotta a vállával a szekeret, hogy bele ne
20400     I,  XXII   |                bouffant-okkal; a halcsontos vállfűzővel, aminél nagyon neheztelte,
20401     I,  XXII   |                      Maga az oka, miért nem vallja meg, hogy ki lova-csikaja?
20402    II,  II     |                    ész el nem fogyott!” Ezt vallja-e be, ha bírái elé állítják? –
20403     I,  X      |                     klastrom előtt kudarcot valljon!~Fogott egy granátcserepet,
20404     I,  XXII   |               Magyarországon.~– Ah, ez naiv vallomás. A női erény hazájában! –
20405    II,  XVII   |                     lesújtá. Hogy egy ilyen vallomásért még arra sem tartják érdemesnek,
20406    II,  XVII   |             kezdődött: „Édesem”. Tele drága vallomásokkal!~Ilonkának a szemébe akart
20407     I,  XVIII  |                  hajtással visszavonulva. – Vallomásom szóról szóra az, amit Scharodi
20408    II,  XVII   |                   és mindenütt!~S e vakmerő vallomásra az volt Ilonkának a válasza,
20409     I,  XVIII  |                 lélegzettel lihegé e kitörő vallomást:~– Ah, mon idole, comme
20410     I,  XX     |                lehetnek! Soha többet el nem válnak. „Nem is volna, hova hagyjalak
20411     I,  VIII   |                    szép idő volt, ütközetre valóbbat kívánni sem lehetett; korán
20412     I,  XXII   |               fessen hősnek és fejedelemnek valódibb arcot. Eleonóra sohasem
20413     I,  XXI    |              parasztgyerekekkel a szénában; válogassa ki kegyelmed.~Csajághy odament
20414     I,  V      |               tudott attól aludni. Mind azt válogatta, melyik a legszebb? Ich
20415     I,  XXIV   |           utcasarokra épített sátorok alatt válogattak a kerek világ drágaságaiban;
20416     I,  XXII   |                   ketten, s csak a sírokban válogatunk még. – Most már érted, hogy
20417     I,  XVIII  |             felfedezései oly közel jártak a valóhoz, hogy nem bírta azokat megcáfolni.~–
20418    II,  II     |               szívének visszafoglalja egész valóját.~Nincs már ott a jó barát
20419     I,  XXV    |                     mind egy idegen szellem valójával olvadnak össze: megszűnik
20420    II,  III    |              csatlóssal a reggeli lakomához valókat. Maga kedves háziasszonyi
20421    II,  II     |                 kételkedik ennek a hírnek a valóságáról. Azt is beszélik, hogy az
20422    II,  XIII   |                színből a zsidóság ellen; de valóságból kegyelmed ellen. Ezt a meggyalázást
20423     I,  XVIII  |               gonosz indulatokból… Ha ugyan valóságnak lehet nevezni a csókot,
20424     I,  XXII   |                     szereti az ábrándjait a valóságnál, akkor szerencsétlenek leszünk
20425     I,  I      |                    a pujpunellaháború már a válság magaslatát érte. A rézkondért
20426    II,  XII    |                  légy. Én leszek a férfi!~E válságos pillanatban nagy zűrzavaros
20427     I,  V      |                     aranyozás, csigakirakás váltakozik; a falakból rejtett szökőkutacskák
20428     I,  XXV    |             mezejében mitológiai festmények váltakoznak apró tájképekkel; a szögletekben
20429     I,  XXV    |                  szeretné, ha soror Arminia váltaná fel ismét a másikat az ápolásban.~
20430    II,  IX     |              karöltve ülni, s édes szavakat váltani a világ legbűbájosabb asszonyával;
20431    II,  V      |                ládája kulcsát. A kisasszony váltig követelte rajta, hogy adja
20432    II,  IX     |                  aki gyorspostával utazott, váltott lovakkal, fullajtárokkal,
20433     I,  XVIII  |                 kézszorítás, amit egymással váltottunk, meg az a két szó, amit
20434    II,  VIII   |                  állhatatlanságnak, az örök változandóságnak; emberek sorába beavatkozó
20435     I,  XXV    |                    képeket látta iszonytató változatokban lelke előtt végig foszladozni,
20436     I,  I      |                  nem lehet annál cifrább és változatosabb. Egyik fél sem enged a magáéból
20437     I,  XXII   |                    mind; bámulatra méltók a változatosságban, amit emberi kevélység kigondolni
20438    II,  VIII   |                     se ördögtől, aki el tud változni, ha kell, egy szúnyoggá,
20439     I,  XVIII  |               nagyszombati csatában zászlót változtatott, jól tudhatta, hogy nem
20440     I,  XXVI   |              hámlítsd le azt a vén bőrödet. Változz át tündérré.~Cinka Panna
20441    II,  XVI    |                 riadót! Hozzátok a lovamat! Válts paripát, hadnagy. Be kell
20442     I,  XIX    |                     ékszert, egy kösöntyűt, váltságdíjul a fogoly asszonyáért! Mert
20443    II,  V      |                Forgáchcsal csak egy szót is váltson. Mert ha megtudja, hogy
20444     I,  VIII   |                      hát kezdjük a levesen! Váltsunk elébb egy pár golyót.~Azzal
20445    II,  I      |                    lesz, ha mint jó barátok válunk el egymástól, azaz hogy „
20446    II,  XVI    |                szekereket; s azután kétfelé válva, a kisebb csapat, mintegy
20447     I,  II     |                     itt-amott egy összedőlt vályogház gunnyaszt a dágvány közepén,
20448    II,  XI     |            piszkosabb külvárosába, ahol még vályogkunyhó, deszkabódé az egész utca,
20449    II,  XVIII  |                  messze az országúttól, egy vályogvető agyagverméből valami tűz
20450    II,  IX     |          kiszabadította egy vámtiszt, aki a vámházból előjött, s az őrmestert
20451    II,  IX     |                    a hintóból, és bejönni a vámházhoz.~Jaj, hogy viszketett a
20452    II,  IX     |                    Ocskaynak –, mert majd a vámnál egy kicsit akadékoskodni
20453    II,  IX     |             kenyeret az be nem hagy vinni a vámon. Azért jó lesz, ha a szekér
20454    II,  III    |                     sorompónál hagyja meg a vámosoknak, hogy Ocskay László öcsémet,
20455     I,  XXV    |                   odahajol föléje, s mint a vampír, szívja az égő sebből a
20456     I,  XXVI   |                 mert itt jön a tündelevény (vámpír), ha a nyakadat megtalálja,
20457    II,  IX     |                  rég volt még, mikor ezen a vámsorompón Ocskay Lászlót ugyan eresztették
20458    II,  IX     |                     a rossz szokása, hogy a vámsorompónál mindenbe beleütögette az
20459     I,  XXVI   |                  meg úgy szétszalad, mint a vándorhörcsög, mikor közécsap a héja.~–
20460     I,  XXIII  |                    a zsák. S azóta folyvást vándorol, ha egy új embert kaphatnak;
20461     I,  XXV    |                   egyik országból a másikba vándoroljon. – Hanem Ozmondának legelőbb
20462     I,  XX     |               rombolva, földeim vetetlenek: vándorolnod kell velem faluról falura,
20463     I,  VI     |                  úrfinak az inasa?~– Reegen vaót a: talán nem is igaz.~–
20464    II,  VII    |                kegyelmed, amint azt a három váracskát kézre kerítette: azonnal
20465     I,  XXV    |              közeledő ellenséges seregnek a várágyúk pusztító tüze alatt lehet
20466     I,  XX     |           tűzhelyéhez; a vezérek is a maguk váraikba: csak az őrségek maradnak
20467    II,  II     |                 völgyszorosai, számos hegyi váraikkal, igen alkalmas helyül szolgáltak
20468    II,  VII    |             Nagytapolcsány, -ugróc, -bajmóc várait. Lesz gondom rá, hogy azok
20469    II,  III    |              mehetett.~Hanem hiszen a többi várakhoz sem volt Ocskaynak semmi
20470    II,  VI     |                   teneked valamit azoknak a váraknak a lakói, akiknek a halináját
20471     I,  XVII   |              gyermekeket.~Micsoda leskelődő várakozás ez! Micsoda áloműző kíváncsiság!
20472     I,  XIX    |             lovagolt, messziről üdvözölve a várakozókat nyájas mosolygással.~– Ritschán! –
20473    II,  X      |                  már talán éhes is lesz: ne várakoztassuk! Visszavitette magát a Fehér
20474    II,  II     |               újjászervezésére, s azokról a várakról csakugyan sürgősen kellett
20475    II,  III    |             kegyelmed, hogy az én sztropkói váram Zemplénben fekszik. Legközelebb
20476    II,  III    |                      hozassa mind ide az én váramba. Száz meg száz paripa elfér
20477    II,  III    |                  egyet. – Odahaza sztropkói váramban van nekem még egy kis ezüstmarhám
20478    II,  XVII   |                versenyez semmi bűbáj, semmi varázslat. Az anya büszkesége gyémántpáncél.~
20479    II,  VIII   |                  nevét! – esküszöm a minden varázslatok bűbájos planétájára, a holdra,
20480     I,  XV     |             legjobban elbámult Ocskay, az a varázslatos tünemény volt, hogy annak
20481    II,  II     |                   pontosan teljesül annak a varázslónőnek minden jóslata.~Ezalatt
20482    II,  XVI    |                szeret, hanem azt a budetini varázslónőt, akiről megmondtam előre,
20483     I,  XIII   |                 szemére, ha rájuk olvassa a varázsmondatot.~… A szomolyáni diadalnap
20484    II,  XVII   |                   össze, ami soha eggyé nem varázsolható többé: a hitet. S hogy ennek
20485    II,  XVII   |             elfelejtett tőled búcsút venni; varázsszépségű tündérnő! Ezt mind hozzá
20486     I,  XXIV   |                    a lovon ülőkhöz. Mintegy varázsütésre lovashad állt elő a kolduscsőcselék
20487     I,  XXII   |                 lakomázik.~A lakoma alatt a várbástyáról tűzijátékot ropogtattak
20488     I,  III    |               kalpagjával köszönté vissza a várbelieket, s aztán maga előrevágtatott
20489     I,  XXIII  |                  sincsen a várnak.~A hatágú várcsillag minden ága egy nő nevét
20490    II,  XI     |                    meg.)~– Hanem mármost ne várd, míg a politzeira citálnak,
20491     I,  II     |           lovagszobor, mely megelevenült.~A varégerek küzdöttek így. Páncél nélkül,
20492     I,  XXVI   |                  költött. Diadal, győzelem, várelfoglalás után fogságra jutás.~Igaz,
20493     I,  XXV    |                omlottak, s döngették egymás várfalait. Rákóczi Esztergomnak fordult,
20494     I,  XXVI   |                 tündérhős lett: első volt a várfalon. Mire behajnalodott, a várőrség
20495     I,  XXII   |               kísérés tisztjét Ocskaynak. A várfokról huszonegy lövésre dördültek
20496    II,  XVIII  |                    Kegyelmedért megteszem a vargabetűt. – Héj, moré! Iszkiri! Zsákba
20497    II,  X      |                 találkozása? A délutánt sem várhatja?~Felballagott a registraturára.
20498     I,  III    |          labancokéról! Átkozott rablók! Nem várhatnak a maguk sorára? Ők az elsők?
20499    II,  XVI    |                    tudod, hogy ott van? Nem várhatok rá. Én több éjszakát e födél
20500     I,  XXVI   |                    sátora körül; most ugyan várhatott arra. A pereces nem trombitál
20501    II,  III    |               szédítő mélység veszi körül a várhegyet, körülzárva azt is a túlsó
20502    II,  III    |               valami.~Vágbeszterce, Hricsó, Varin, Plevnik, Lucskó, Kvassó,
20503    II,  VI     |                     Ozmonda. – Minden napra várjuk. Addig egyedül leszünk magunk
20504     I,  XXII   |                     meg majd nálam neekül a várkapitány?~– Bolond ez, vagy idióta! –
20505    II,  XVII   |                eleje már elérte Budetint. A várkapuban kinn állt maga Gáspár úr,
20506     I,  XXII   |                kísérete és hintósora elé: a várkapuk fellobogózva, az utcák zöld
20507     I,  XVIII  |               bosszút ordítva rohanta meg a várkaput. – Elöl ment Csajághy, fejszével
20508     I,  XXII   |                 fejedelmi pihenőnek: díszes varkastélya, vagyonos polgársága, gazdag
20509     I,  XXII   |                 idők alatt családunk minden várkastélyából összehordta legértékesebb
20510     I,  XXV    |                     a hajdani magyar főurak várkastélyaikat berendezték: az egész reneszánsz
20511     I,  X      |                  Petronell áll, rábukkant a várkastélyban azokra a nagy értékű régiségekre,
20512     I,  XXII   |                 hintó mellé, hogy a lehotai várkastélynál pihenőt fognak tartani,
20513    II,  V      |                     a tót impériumban fekvő várkastélyoknak a történetei. Majdnem mindenikben
20514     I,  I      |                    a piacon, a jobbágyság a várkerítés előtt, s a koldusság sorakozik
20515     I,  III    |                 labancé pedig hátul lóg egy varkocsban. És ez bizony sokkal szebb
20516     I,  IV     |                     kegyelmed láncára az én várkulcsom? – kérdezé Tormássy. Ami
20517     I,  IV     |              kihúzva zsebéből az aranyozott várkulcsot, s odaszorítá azt két kézzel
20518    II,  VII    |                 fogadta, hogy: „Ugyan régen várlak már itt!”~– Talán untad
20519    II,  VI     |                   negyednapja már, hogy itt várlak-leslek az ókútnál, egyedül egymagamban,
20520     I,  XXIII  |               kolostorban, mely a fejedelmi várlakot helyettesíté, a „két” magyar
20521    II,  VII    |                senki a beállt fordulatot. A vármegyei hadak az én parancsolataimmal
20522     I,  XXVI   |             csapatok, amik addig, amíg az ő vármegyéjükben folyt a háború, csatlakoztak
20523     I,  XXIV   |             zúgolódik a háború miatt. Egyes vármegyék ellenforradalomra készülnek.
20524     I,  I      |                   előkelő ismerősök, a déli vármegyékből, a bányavárosokból. Legelébb
20525    II,  XVI    |            Lászlónak jutott a feladat Turóc vármegyén keresztül a hátába kerülni
20526     I,  III    |               nálánál szebb leánya hetedhét vármegyének. Elegen is tapossák a földet
20527    II,  III    |           stratégiai kiszámítással alkotott várművek rendszerével, amik egymást
20528     I,  XXIV   |                     előtt bombázták a török várműveket, s az ember hányta magaslatból
20529     I,  XXVI   |                  Nem történt semmi csoda. A várműveknek volt egy befejezetlen része.
20530     I,  XXII   |                    maguknak dohányt. Inte a várnagynak, hogy keresse ki a csomagból
20531    II,  III    |              Mindjárt kiadom a rendeletet a várnagyomnak, hogy a szulyói sorompónál
20532    II,  XVI    |                     történt, hogy a biccsei várnál rajtunk ütöttek a kurucok.~–
20533    II,  VI     |                   rád más? Hát ugyan hogyne várnék én rád, mikor azt ígérted,
20534    II,  II     |                     hozni a zsold kérdését: várok jobb időkre… stb.”~Ocskaynak
20535    II,  IX     |              ágyútekéi ütötték, az a kormos váromladék az ő keresztfia. Itt van
20536     I,  XXVI   |              csudákat mesélve a körülzárolt várőrségek nyomoráról. Azok már a bivalybőr
20537     I,  IX     |             meghódolt a fejedelemnek, egész várőrségével együtt.~Egy késő téli reggel,
20538    II,  XIV    |                 nyakában került vissza Bécs városából. Senki sem hitte volna azt.~–
20539    II,  XII    |                      ami annyiszor elégette városainkat. Magam vagyok az a kéményseprő,
20540    II,  XIV    |               télire; elkezdi e munkát Léva városánál, s aztán föl egész Sárospatakig…~…
20541    II,  XV     |                   haldokló fekhelyéről Léva városára.~Egyszer aztán a csendes
20542     I,  XXII   |                taláros papok és nyestprémes városatyák: a vár ágyúitól alig lehet
20543    II,  XV     |                     a dandárával, beizent a városbíróhoz, hogy doboltassa ki a lakosságot
20544     I,  XVIII  |                 végeznek.~Egy hírnök, aki a varosból jön, jelenti Ocskaynak,
20545     I,  XIX    |                    ott csapkodtak le mind a városháza körül, ahol a kurucok főhadiszállását
20546     I,  XVIII  |                     éppen akkor hurcoltak a városházához egy asszonyt, akin semmi
20547     I,  XXVI   |              Ozmonda?~Ah, az a kép a beckói városházból! Az istennői alak!~Ha most
20548    II,  XII    |               senkinek. Ottmaradt egy egész városnegyed üresen: jó menedék mindenféle
20549    II,  XII    |                történet előtt még egy egész városnegyedet bírtak Izrael gyermekei
20550     I,  XVIII  |               szétosztá a Fehér-hegy alatti városokba téli szállásokra. (Azoknak
20551     I,  XXII   |                csupa kert volna, teleszórva városokkal: valóságos paradicsom.~–
20552    II,  XV     |               jöhessen, felgyújthassa az én városomat, az én ősi kastélyomat,
20553    II,  XV     |                  maga akart oda telepedni a varoson kívül, míg a munka bevégződik,
20554    II,  XI     |                  Egymagam dúltam köztetek a városotok falain belöl!”~A mulatság
20555    II,  XII    |                     és Plethi~Az a félelmes városrész, amelyet az éjjel Ocskay
20556     I,  VIII   |                 kapukon át van bejárás, s a várossal egybekötve látszik a Hunyadi
20557     I,  XVIII  |           bosszújában nekiesett a rablásnak városszerte.~– Csak védtelen embert
20558     I,  XXIV   |                   vadászterületet magától a várostól elzárja a még most is látható
20559    II,  V      |                  kis völgynyílásra, ahonnan várostornyok látszanak ki az alacsony
20560     I,  V      |                  hogy miután elég idő van a várostromhoz, a győzelem egészen bizonyos,
20561     I,  III    |                   sohasem látott még ilyet. Várostromot egész közelségről.~Léva
20562    II,  XI     |              külerődítvényeit elválasztja a várostul. A sáncokrul felhangzott
20563     I,  IV     |                 nevezett ki a vezér jövendő várparancsnoknak.~– Itt hordom magammal –
20564    II,  VI     |                     négy este, kivilágított várral.~Bezzeg kimutatták itt,
20565    II,  VI     |                   végighasogatta a vállfűző varrásait; s mikor azt lefejtette
20566     I,  I      |                   kalpagot húztak: hét fraj varrja a palotában a szemfedőt
20567     I,  I      |                  szaggatva, arra kért, hogy varrjam össze, s mentől jobban varrtam,
20568    II,  XV     |                     gyalulatlan deszkából – varrjátok össze a halotti köntösömet,
20569     I,  I      |               harmadik teremből a szemfedőt varró asszonyok danája: „Ágyúgolyó
20570     I,  XVIII  |                     nevét nem moshatta le a várról: az megmaradt Beckónak,
20571     I,  I      |                   Akit az Iluska kisasszony varrott ki arany tulipántokkal,
20572     I,  XXIV   |                ilyen aranypaszomántos dókát varrt neki a szabó? Tüzes mennykőt!
20573    II,  XV     |                     sincs itt a gallérjához varrva, mint hogy őutána kémkedjék,
20574     I,  II     |                   kanyarulat maga, mint egy vársánc, képezi a hídfőt. A félsziget
20575     I,  XVI    |                 távol maradsz. – Hajnalt se vársz, megindulsz Beckó várába,
20576    II,  XIII   |              querauz”-t kiáltottak előtte a vártaházaknál. A bécsi nép ugyan megbámulta
20577     I,  XVI    |                  álló cukorlabanc leesett a vártáról, s a nyakát törte legott.~–
20578    II,  III    |                    sűrű erdők közül, büszke vártornyok meredeznek elő (ma már romok);
20579    II,  XV     |                     ablakán! Ott láthatja a vártornyon lebegni a császári zászlót.
20580    II,  XVI    |                amidőn vágtatva érkezik be a várudvarra egy lovas, lóhalálában.~
20581     I,  XXVI   |                  kuruc hadakkal, s két nagy váruk volt még csak az országban,
20582     I,  XXV    |                  személyeik iránt, csupán a várukat akarja elfoglalni, és őket
20583    II,  III    |                patakot messze vidékről az ő várukba kényszeríté folyni.~Ocskay
20584     I,  XVI    |                     Mi dolog ez? Mikor önre várunk, ön szoknyák után szaladgál!~–
20585    II,  III    |                 leveleivel igazolva magát a várurak előtt, otthagyott nekik
20586    II,  III    |                   vidám cimbora, összeült a várurakkal poharazni, kártyázni; nagyokat
20587     I,  XXVI   |                 volt minden élelmiszer, s a várvédők sziklafészkük tornyaiból
20588     I,  XXVI   |                 békés megadásra kérte fel a várvédőket, amin azok nagyot nevetének.
20589     I,  III    |                  akkorra vissza is térnek a várvívók nagy diadalmas zenével.
20590     I,  XXVI   |                     Verekedünk, amíg a kard vasában tart.~Hű volt még; de már
20591    II,  XII    |                 Morvát, Ausztriát tüzeddel, vasaddal; aki annyi rémületet okoztál
20592    II,  III    |                  jól Ocskay.~Mikor a bezárt vasajtóhoz ért, megdöngette azt a fokosa
20593     I,  XXII   |                   jobbra is, balra is nehéz vasajtók nyíltak.~– Ez itt a mi kincstárunk –
20594     I,  XXII   |                      Hanem Ilonka egy másik vasajtóra lett figyelmes. Amelyik
20595    II,  III    |                     aztán felemelte a nehéz vasajtót.~– Hűh! Mennyi irtóztató
20596     I,  XXII   |                   könnyei megolvasztják-e a vasakaratot? – Ha kedvező sikerrel térünk
20597     I,  XXIV   |                városának is voltak országos vásárai, amikre messze földről felgyülekezett
20598     I,  XXIV   |                     ide se találtak volna a vásárba. A „grandmer”-ek, a hamis
20599    II,  XIII   |                  fog rajta, hogy ilyen szép vásárfiát hozott a számára onnan.
20600     I,  XXIV   |           vadászcsapat előtt jöttek, hogy a vásári tolongásban az utat nyitva
20601     I,  XXV    |             akadályozza. A mai szent advent vasárnapon Ilonka leányom kegyelmed
20602     I,  VII    |                   igyekeztek megtéríteni; a vásárokban prédikáltak egymás ellen,
20603     I,  XXV    |            országból hitünk mártírjait, s a vásárpiac közepén komédiát játszottak
20604     I,  XXIV   |                     Ott voltak elhelyezve a vasártér végén a cimborái egy rideg
20605     I,  XXIV   |                   ők tudják, mit tesznek.~A vásártér és a Favorita-kert között
20606    II,  I      |                    kergették meg valamennyi vasasezredével: csak annak köszönheti megmenekülését,
20607     I,  X      |                  császári várban levő nehéz vasasokat, s azokat indíták a vakmerő
20608     I,  XXIV   |                   fel lehet rántani a fokos vasát, s akkor az mindjárt fegyver.
20609    II,  XXII   |                   megerősítve; felfelé álló vasával az alvó nő szívén keresztül
20610     I,  XIV    |          tartóztatta fel az ádáz rohamot se vasba öltözött lovasság, se puskázó
20611    II,  II     |                     ezredest; mind a hármat vasban küldik ide Egerbe. Bizonyos,
20612     I,  XXVI   |                     én fejem, az igaz, hogy vasbul van, s ha faltörő kosnak
20613     I,  XVIII  |                     vászonneműt aztán forró vaskályhára teszik rá, az írásjegyek
20614     I,  XXIII  |                     egyszerre lepattantak a vaskapcsok szívéről, amik azt szorongatták:
20615    II,  III    |                 mint egy kaputornác. Valódi Vaskapu. Akinek onnan felülről Rohács
20616    II,  III    |                    kerülni megint a szulyói Vaskapuhoz, körüljárni a várakat, s
20617     I,  XXV    |                    csak egy keze van, az is vaskéz, aki megfizetteti a gyermekeket
20618    II,  XIII   |                    úton – szerezte. Azt még vaskézzel vette el! Tudva volt előtte,
20619     I,  IX     |                   erőszakkal felfeszítve, a vasláda, melyben az asszony ékszerei,
20620    II,  III    |                zálogot?~– Hoztam. Itt van a vasládában. Az összes ékszereim, amiket
20621     I,  XXII   |                sorba felnyitogattatá a nagy vasládákat, s elmagyarázta Ilonka előtt
20622    II,  III    |                    fegyveres egy nagy nehéz vasládát hozott fel a lépcsőn.~–
20623    II,  XVI    |                     Minden döfésére a tüzes vasnak izzó füstöt vetett a kép.
20624     I,  XXIV   |                  adják ki magukat, nyakukon vasörv, kezeiken lánc; egyik társuk
20625    II,  III    |                     arra, amit már látsz, a vason keresztül pedig nem láthattál.
20626     I,  XXIV   |                     vonal, ahol most a déli vaspálya raktárain s roppant terjedelmű
20627     I,  XXVI   |                   hogy őt magát nem verette vasra Ocskay azért, amit elmulasztott.~
20628     I,  XXII   |                 volt egy kerek ablak vastag vasráccsal, ezen keresztül hangzott
20629     I,  XXII   |                  látszott, melyből a kettős vasrácsokon keresztül homályosan szűrődött
20630     I,  XXII   |                     bizonyára csak az ilyen vasrácson keresztül énekelték:~„Lám,
20631    II,  III    |                 vasajtó, ablakain kidülledő vasrostélyok, s a feljáró lépcsője olyanformán
20632     I,  XXVI   |               mégiscsak inkább az utolsóban vássék a fogunk. – Ezt nem én mondom,
20633    II,  XIX    |             könnyűlovasság is hegyes csúcsú vassisakot viselt, hátul réteges nyakvédővel,
20634    II,  XIV    |                 Sokáig beszélgetett azzal a vasszájú jó baráttal. Belefújt, s
20635    II,  VI     |                    kertre nyílik, s azon is vastábla van.~– Ülj ide a kerevetre
20636     I,  XV     |                     csak meglapult, mikor a vastaga következett a bajnak. Ezek
20637     I,  XXV    |                    Átlátok a szitán. Nagyon vastagon van szőve. Minden gyöngének
20638     I,  II     |                     feladta magát tenyérnyi vastagságon a föld színére, söpörni
20639     I,  XXII   |                    üres volt, a torony öles vastagságú falába boltozott ablakfülke
20640     I,  XXIII  |                     elég nevezetes város. A vasúton járókelőket itt várja a
20641    II,  XVI    |                     a bálványnak, s az izzó vasvilla hegyeit oda fúrta a szívébe,
20642    II,  XV     |                    durva koporsót. A szürke vásznat is ott szabatta fel maga
20643    II,  XV     |                   halotti köntösömet, durva vászonból, hogy ki ne rabolják a síromat
20644     I,  XVIII  |                    titok még nem volt ilyen vászondarabra fölírva? – monda felülkerekedett
20645     I,  XVIII  |                    amit akarnak, s ha ezt a vászonneműt aztán forró vaskályhára
20646     I,  VIII   |              kenőcsök felkenésére szükséges vászonpólya, pelenka s más afféle szintén
20647     I,  X      |                     helységekben posztó- és vászonszövő gyárak; mindenütt fényes,
20648    II,  II     |               fejedelem belső tanácsosától, Vaytól hallottam; de mások is beszélik,
20649     I,  XVI    |                   Ezt nevezed te ideál után vázlatozásnak, kupcihér!~– Már, tábornok
20650     I,  XVI    |              képmását igyekeztem ideál után vázlatozni.~– Ezt nevezed te ideál
20651     I,  XXV    |           foszladozni, amiket Ozmonda eléje vázolt. Az egymás ellen küzdő isteneket,
20652     I,  XVIII  |                 volt mind a támadás, mind a védelem. Az a csapat, mely a nagyszombati
20653     I,  XXVI   |                      gyalogságát útszorosok védelmében elvesztegetve, menekült
20654    II,  IV     |                    Nem tudom, hol kezdeni a védelmemet.~– Én talán tudom. – Ne
20655     I,  XVIII  |                  mintha önkénytelen annak a védelmét keresné e megverő tekintet
20656     I,  XIV    |               formál, vagy erősített sáncot védelmez. Ami pedig a szabályos hadmozdulatokat
20657    II,  XVII   |                        Mindennapos imáimmal védelmezem őket az átka elől.~– Egész
20658     I,  VIII   |           támadásban szétriasztott, rosszul védelmezett várakat megostromolt, meghódoltatott,
20659    II,  IV     |                 előtt a Tripartitum szerint védelmezhette volna magát: egy elfogott
20660     I,  XVIII  |                  elűzetve, az utcákon végig védelmezték magukat a labancok. Kard
20661     I,  XIV    |                     a nagyszombati halmokon védelmi állást foglalni.~Elhatározták