bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

20662     I,  XXII   |                 hímezetlen: önnön világomat védem. Szeretnék élni, örülni,
20663     I,  XXV    |                   nem volt azt képes tovább védeni a labanc zsoldoshad.~Ekkor
20664    II,  III    |                     félek magukra otthagyni védetlenül.~– Hozza őket ide kegyelmed! –
20665     I,  XXVI   |               sohasem tudták, mely oldalról védjék magukat ellene. Egyszer
20666     I,  XXIV   |             kereskedőknek adják ki magukat, vedlett prémes talárban járnak,
20667    II,  XVI    |                 Pálffy János ellen. Francia védmű volt az, faltörő ágyúkkal
20668     I,  XXVI   |                     hatalmas erődöt, aminek védműveit ezelőtt egy héttel vizsgálták
20669    II,  IV     |                  törvény elé állítanak, még védni sem tudom magamat. Egy szó
20670     I,  XXV    |                  várban.~Csakhogy ezt a vár védői is nagyon jól tudják.~S
20671     I,  II     |                  pattantyúsokat és az ágyúk védőrségét az utolsó emberig. Az ellenfél
20672    II,  I      |                    Érsekújvárra, az erősség védőseregét szaporítani; Ocskay László
20673     I,  XVIII  |                  ahogy Phrynét mutatta be a védőügyvédje az araeopág bíráinak. Csupáncsak
20674     I,  X      |                 lakossága maga képes akkora védsereget kiállítani ellenök, ami
20675     I,  IV     |                köszönd az életedet, hogy jó védszentet választottál, mikor megbérmáltak.
20676     I,  VI     |                  lettél. Annak a testét sem védted meg. Otthagytad a faképnél,
20677     I,  XVIII  |                   Scharodi német muskétásai védték. Itt nagy vérbe került az
20678    II,  XVI    |           társzekeret is.~– Gyermekeim! Nem védtétek őket, nyomorultak?~– Azok
20679    II,  I      |                     esett. Az ő menekülését védtük most ezzel a visszacsapással.~
20680     I,  VIII   |             ostromra nem mehetünk, mert jól védve vannak. Ha azonban a nagyobb
20681     I,  I      |                    el?~– Biz a volt annak a veege.~– Miért vívott? Kivel vívott?
20682     I,  XXIII  |           megrendítő katasztrófának kellett végbemenni. A fejedelem szobájában
20683    II,  VI     |              találkozott a maga Forgáchával végbúcsúvételre, a kút csorgóján átvezető
20684    II,  XIII   |                   szívesen látott vendégét. Vége-hossza nem volt a hízelkedésnek
20685    II,  XX     |                     fejüket. – Majd meg egy végeszakadatlan hosszú, lapályos erdőségbe
20686     I,  XIV    |                 hogy az a táblának az egyik végétől majd a másikig ért, a vezér
20687     I,  VII    |               munkát, amit egész passzióval végez. Valami nagy, kutyabőrbe
20688     I,  XV     |                   mint aki dolgát legjobban végezé, rúgtatott el a Fehér-hegyek
20689    II,  XVIII  |                 ivóteremben késő éjfél után végezék a búcsúáldomásozást.~Ocskay
20690     I,  XXV    |                    alá, s hogy azt fektében végezhesse, az imádságoskönyvét tette
20691     I,  X      |                      hogy a kuruc sereg nem végezheti a visszavonulását elég gyorsan –
20692     I,  XVIII  |                    van, de azalatt Beckóval végeznek.~Egy hírnök, aki a varosból
20693    II,  XIV    |                lelkében volt a köd.~Gépileg végezte a teendőit. – Menni kell
20694    II,  XV     |                  László s a kálvinista pap. Végezték a búcsúztatót éppen. Rá
20695    II,  II     |                     mint a tisztek, azokkal végeztetem az előőrsi szolgálatot.~–
20696    II,  III    |                    Ejnye de kár, éppen most végeztük az ebédet”, ha pedig valaki
20697    II,  XVII   |              távozni akaró útját. – Még nem végeztünk egymással. Tudod, mért hívtalak
20698    II,  XIV    |               utasításokat, hol kezdje, hol végezze a rábízott munkát! Rettenetes
20699     I,  X      |                  haditerv. S ha kitalálták, végezzék el. Tudni kell, hogy régen
20700    II,  XV     |                Nincs már kísértet a házban. Végezzétek a többit!~Azzal rohanni
20701    II,  X      |                    őket egymásnak Scharodi.~Véghetetlenül örültek, hogy ismét szerencséjük
20702    II,  XIV    |                     hőstettet vivének azóta véghez? – toldá oda, csipkedőleg
20703    II,  XX     |                    amit hűséges asszonyszív véghezvinni képes, megszabadítására;
20704    II,  XI     |                     fejét két kezére hajtá.~Végigbámult a ködbe burkolt nagy városon,
20705     I,  XXVI   |                     egyik vágás az arcán is végigcsúszott, s hosszú sebet ejtett rajta,
20706     I,  XXVI   |                    elvesztve az egyensúlyt, végigesett az iszamlós padlón, s ott
20707     I,  XIV    |                    a gonosz vérébe!~S azzal végigfekteté a kihúzott kardját az asztalon,
20708     I,  VI     |                  szemébe szökött a könny, s végigfutott azon az ércbarázdán, amit
20709     I,  XXV    |                     ráért, az ágyban fekve, végiggondolkozni a maga dolgán.~– No, most
20710    II,  XV     |                  Ocskay, mikor hideg ésszel végiggondolt a rábízott feladaton. –
20711    II,  XX     |               csapat a verbói fenyves előtt végighaladt, kirohant reája Jávorka
20712    II,  XVII   |                      amíg az alkony ködében végighaladtak a sáros úton; a hintón leeresztve
20713    II,  IX     |              panaszaimat. Legkegyelmesebben végighallgatá, s akkor azt válaszolta: „
20714     I,  I      |             ütögetik ököllel az asztalt, de végighallgatják, amit egy őszbe csavarodott
20715    II,  V      |                  mint hogy ezeket a meséket végighallgattatá vele.~Mennyit kellett szegény
20716     I,  XXVI   |                      míg kiment a teremből, végighangzott a folyosón a cifrája a nótának. „
20717    II,  VI     |                   annak a késnek a hegyével végighasogatta a vállfűző varrásait; s
20718    II,  XII    |               agyonveretni, utcacsatornában végighurcoltatni, s eléktelenítve, megcsonkítva
20719     I,  XXII   |            egyszerre a hideg is, a meleg is végigjárta.~– Hát mégis van egy ember
20720    II,  VII    |                     valaha két remekjátékos végigjátszott.~Ocskay László megkapta
20721     I,  XVIII  |                   adva a parancsolat. Mikor végigjöttem az utcán, éppen akkor hurcoltak
20722     I,  III    |                   vágnák le sorba! Hejh, de végignézném!~Ilonka befogta a nagyasszony
20723     I,  XXVI   |                 karszékbe az asztalfőnél, s végignyújtá a karját az asztalon, a
20724     I,  XXVI   |                    országot; ha akarja, úgy végigönti búbánattal az egész Pannóniát,
20725    II,  III    |                      amíg e halálítéleteket végigolvasá.~– Kegyelmednek adom. Elteheti.
20726    II,  XVI    |                     reszketett a levél, mit végigolvasott. Semmi kétsége sem lehetett.
20727     I,  XXV    |               Ocskay némán intett.~Az apáca végigolvasta a múlt este írott sorokat. „
20728    II,  XV     |                   írtál? Hogy saját hazádat végigpusztítod? Hogy leégeted a fejünk
20729    II,  VI     |                   bálványom? – De hát mikor végigpusztítottad Morvát, Ausztriát a fejedelem
20730     I,  XXIV   |                 ablakára!” A mélabús dallam végigringott a puszta rónán, síró, panaszló,
20731    II,  VII    |                ötösével egymás mellé rakva, végigszámlálta az asztalon a kétezer darab
20732    II,  III    |                 addig, amíg a klenódiumokat végigszemlélgeti.~Ozmonda és Ocskay szót
20733    II,  III    |                 öreg társalkodónő segítének végigülni a hosszú asztalt; az úrnőnek
20734     I,  XXIV   |                    Még utolérhették az úton végigvágtató vadászcsapatot; kerítés,
20735    II,  XVII   |                 sebesített…~Szobájába érve, végigveté magát a földön, és megsiratta
20736     I,  XXII   |                 most a pozsonyi vár termein végigvezeti, udvarias bókolással előrebocsátva
20737    II,  XII    |                  kuruc vezér, aki annyiszor végipusztítottad Morvát, Ausztriát tüzeddel,
20738    II,  IX     |               kurucokat; infámis csőcselék! Végit járja az egész trallárum!
20739    II,  II     |                    reá indul.”~Ocskay lelke végképpen elcsüggedt. Rettenetes gondolat
20740     I,  XVI    |              haragudott. Ez volt nála a két véglet: komolyan dühösködni vagy
20741    II,  XVI    |                    mégis ott volt napjára a végponton, ahova a fővezér elküldte.~
20742    II,  XX     |                      nem saját haditervének végrehajtása, csak az ellenfelének összekuszálása.
20743     I,  XXI    |            komolysággal.~– És pedig ennek a végrehajtására azonnal és rögtön útra kell
20744    II,  XIV    |               helyre, odamegyek. Amit ember végrehajthat, én végrehajtom.”~– Ocskay! –
20745    II,  II     |              megtudta az árulást, s mielőtt végrehajthatták volna, összefogdostatta
20746    II,  XIV    |             cselekszik – engedelmeskedik és végrehajtja, amit rábíztak. Ilyen énelőttem
20747    II,  XX     |          Válasszátok ki a halál nemét, amit végrehajtsak rajta. Tűzmáglyára lépek,
20748    II,  XXI    |                    te fogod neki átküldeni, végrendeletemmel együtt. Én e szegény nőnek
20749    II,  XXI    |                 időt hagytak még neki, hogy végrendeletet írhasson.~Azt Ocskay László
20750    II,  XXI    |                  többé.~Mikor készen volt a végrendeletével, azt mondá öccsének:~– Megvan
20751    II,  XIII   |                     is, „ultima deficiens” (végsarja a családnak).~(Tehát mégis
20752    II,  XVIII  |                     reszketett a nő, amíg a végsorokhoz ért; de amikor azt olvasta,
20753     I,  XXII   |                   egy kép! Hátul a Kárpátok végszakadványai, sűrű erdők között rejtőzködő
20754    II,  IV     |                   még hallhatá az Ave Mária végszavait: „Imádj Istent érettünk…”~
20755    II,  XV     |                 ahogy a lelkész elzokogja a végszavakat: „Isten adjon neki örök
20756     I,  XX     |                    között megtörtént. Azt a végszót: „Ha még egy percig késtetek
20757    II,  XVII   |                egymásnak fordított tükör, a végtelenségig adta vissza egyiknek a tekintete
20758     I,  I      |                akkor már szabad.” Megmaradt végtére a sötét violaszínnél: az
20759    II,  V      |             amellett mesél. Hosszú, szomorú végű történeteket, amik egymásnak
20760     I,  XXVI   |                   kezdődnek, és éjfél látja végüket; kivált ahol a jó borhoz
20761     I,  IV     |                 senkitől egy tűt érőt el ne vegyenek. Egy közvitéz egy lévai
20762    II,  XVIII  |                megjutalmaz érte a jó Isten. Vegyetek fel a szekeretekbe, a kis
20763     I,  XXIV   |              rimánkodásaikba arabs szavakat vegyítenek. Akik a járó-kelő nép útjába
20764    II,  XVI    |                   diadal áldomását itták. – Vegyítve volt az édes bor közé a
20765     I,  XVIII  |                öltözetet!~– Nem tudnám, hol vegyük. Mi asszonygardróbot nem
20766    II,  XVIII  |                     hangon, hanem zokogásba vegyülő panaszos szóval mondá: „
20767     I,  XVII   |                    öntött belé. Az, a vízbe vegyülve, ezt egyszerre felháborította,
20768     I,  IV     |                ellen vétett.~– Jaj, csak ne végződjék halállal.~– Ez bizony mindennapi
20769     I,  XXII   |                     a pálya az udvarnál fog végződni.)~Ozmonda csak úgy röpítette
20770     I,  IV     |                   paszitában magam is részt vehessek.~– Meglesz mind, atyafi –
20771     I,  XXVI   |              vigyáztunk volna, magunkra nem vehetjük. Előcsapataink mindenütt
20772    II,  VI     |                    lett azalatt otthon, nem vehetsz el tőle.” Hah! Micsoda Medúza-fővé
20773    II,  XVII   |                  egyiket érhettem utol, azt vehettem vissza.~– A feleségedet?~–
20774    II,  XII    |                 hanem csak egy kiválasztott Vehmgerichtet. Egy tizenkét tagból álló
20775     I,  I      |                     násznagyot meg a leendő vejét elfogadni, a nagy iharfa
20776    II,  IX     |                  bükkfatapló! – De még ez a véki muskotály se kutya. – Karsamadiner,
20777    II,  XVII   |             tekergőznek a szemöldökei, hogy vékonyulnak el az összeszorított ajkai;
20778     I,  XXV    |                fölébred az ember, s hallani vél valamit az egyedüllétben,
20779    II,  VII    |                     azokat a katonákat már, veleddel együtt, a császárnak; ott
20780    II,  I      |                     atyafiak egészen eltérő véleményen voltak. Nekik ha nem adnak,
20781    II,  IV     |                     te semmitől! Nem szököm veletek ellenség földére. Itt van
20782     I,  XXII   |                   ez az utolsó ember a sors véletlenéből Pálffy bán kezébe kerül,
20783     I,  VI     |                   vagyok: nem hiszek a sors véletleneiben. Abban, ami a világon történik,
20784    II,  IV     |                      Mi történt, hogy olyan véletlenül megjöttél? – kérdezé az
20785     I,  XXIV   |               második Libussa vagy legalább Velezta. Csehországban nagy respektus
20786     I,  XXIII  |                Tehát…~– Tehát kegyelmed azt véli, asszonyom, hogy valami
20787     I,  XXIII  |         eltávolítása által a legnehezebbnek vélt akadály lett elhárítva az
20788    II,  XIX    |               testvérének haragos lihegését vélve hallani a háta mögött, s
20789     I,  XXIV   |                 embereink! Idegen rablók. A vénasszonynak, aki ott imádkozik, bajusza
20790    II,  IX     |                senki sem más, mint Scharodi Vencel. Bajusz és kecskeszakáll
20791    II,  III    |                     mérges komondor végzi a vendégbejelentés tisztét, s az uraság maga
20792    II,  XII    |              közelgő lármára a Fehér Angyal vendégei nagy hirtelen elszaladtak;
20793     I,  XIX    |                  fogoly úrnőket megetette a vendégeivel Bécsben. Most már nem esik
20794     I,  XXII   |                    elláthassa; de a várbeli vendégeket már a reggelizésen is túl
20795    II,  X      |               szedtek a kocsmába letelepülő vendégektől, mégis megtelt az ivóterem;
20796     I,  I      |              meghívott násznépet meg szokta vendégelni. Nem a mai kákabélű ivadéknak
20797    II,  X      |                   láttam őket. Pedig minden vendégemet ismerem.~Mikor Augustin
20798     I,  III    |                    ittasabb volt valamennyi vendégénél, attól a sok diadalhírtől.~
20799    II,  IX     |               Leverjük vele Bécs valamennyi vendégfogadóját a lábáról: úgy beveszünk
20800    II,  IX     |                    hagyja a többi belvárosi vendégfogadósoknak martalékul esni, amilyenek
20801    II,  III    |              megkínálnak vele: „Egyetek, eb vendégi, ha az ördög idehozott.”~–
20802     I,  XXV    |                 ezelőtt az ő feleségét mint vendéglátó háziasszonyok barátnői csókjaikkal
20803    II,  IX     |                   légy az én compánistám. A vendéglőm címerét átváltoztatjuk: „
20804    II,  IX     |                szólt oda:~– Pedig biz az én vendéglőmbe szokott ám szállni, ahány
20805    II,  IX     |                     a szobába, amely a szép vendégnőé mellett van. Csak egy ajtó
20806     I,  XXI    |                    ma ebédre, van-e szükség vendégre?”~Csajághy Márton volt a
20807    II,  VI     |                      Meglopni a paradicsomi vendégséget, s kifizettetni az ördöggel
20808     I,  V      |      Tisza-kastélyban összegyűlt mindennemű vendégsereget, hogy egy tragédiát adatott
20809     I,  XXV    |                   és őket a fejedelmi udvar vendégszeretetével megismertetni Érsekújvárott;
20810    II,  III    |                     kegyes indulatai felől. Vendégszobájába felvezettetvén, nemsokára
20811    II,  X      |                alján, mikor beexpediálták a vendégterembe. A kakastollas süvege le-lehullott
20812    II,  XVII   |               kastélyba a két gyermekkel.~A vendégteremben, amint belépett, szemközt
20813    II,  X      |                    üli tele a bécsi világ a vendégtermet, csak hogy az Augustint
20814    II,  IV     |                    asszony: soha idegen még vendégül sem lett a kapuján bebocsátva.
20815     I,  III    |                   nem ellenség többé, hanem vendégünk. Nálam legelső az étkezésnél
20816     I,  III    |                 Régi, híres vitézek, ifjak, vének sietnek zászlói alá, ott
20817    II,  IX     |                   tett, mintha tudomást sem venne róla, hogy a szomszéd szobában
20818     I,  XXIII  |                előbb Bécsből kell utasítást vennie, mielőtt ily áldomásra poharat
20819     I,  XXIV   |                népség, kinek eladója, kinek vennivalója volt, a városon kívül utcasarokra
20820    II,  V      |               készet hozzák. Régi, a háznál vénült cselédek nem várnak parancsszót;
20821     I,  XXV    |                 középett a kagylóból kilépő Vénus fehér márvány szobra. Szerte
20822     I,  XVIII  |                    közepén álló leplezetlen Vénusz-alak bámulásával.~– Csajághy! –
20823     I,  I      |                    megharagítod, még meg is ver.~Ez csak elég jó indok volt
20824     I,  XXVI   |                    személyes biztonság csak véralkat szüleménye. Odarohanni a
20825    II,  XXI    |          fölébredése, hasztalan mondta el a vérbírák előtt, mi végzetes láncolata
20826    II,  XX     |              harminc vitézét elrejtőzteté a Verbó melletti erdőben; ő maga
20827     I,  XXVI   |                     eresz. A piac közepén a verbunkost járta a tárogató cikornyái
20828     I,  V      |                 szóra, hogy „Trombita szól, verbuválnak!” földhöz csapták a „gradus
20829     I,  I      |                    mit jelent ez?~– Semmit. Verd ki a fejedből! Tudhatod,
20830     I,  I      |                    s kimondá a csalhatatlan verdiktet.~– A pujpunellamártáshoz
20831     I,  XIV    |                     belemártogatom a gonosz vérébe!~S azzal végigfekteté a
20832    II,  XXI    |                  letiprott magyar, ez meg a vérében gázló hitszegő – csak az
20833    II,  XII    |                     hősködöl, és agyba-főbe vered a jámbor polgárokat; ide
20834     I,  XXVI   |                  magam, a tündelevény. A te véred is az enyim lesz. Enyim
20835     I,  XXVI   |                 megtalálja, mind kiszívja a véredet. Nézz oda a zöld mezőre!
20836    II,  X      |                      S pártfogói ábrázattal veregetett a vállára.~Ocskay fújt dühében,
20837    II,  X      |                  Ocskay Lászlónak a vállára veregetni! Ezt még nem próbálta halandó!~
20838     I,  XIV    |                    a szónoklatot.~– Én édes véreim! Drága nemzetségem. Ismertek
20839     I,  XIV    |                együtt ezernyi ezer ártatlan véreinket! (Átok reá! – ordítá a fegyveres
20840     I,  XXIII  |                     hogy a háborúban csak a verekedés maga a tiszta munka, a többi
20841     I,  XV     |                      amint visszatér a nagy verekedésből ez a rejtélyes alak, mintha
20842     I,  XIX    |                félnek abba kellett hagyni a verekedést. Éppen erről akartam önnek
20843     I,  XV     |                  elment attól a labancnak a verekedő kedve; pedig azok csak kétszázan
20844     I,  XIV    |                  ennek az élét csorbára nem verem a gyilkos koponyáján! Mindnyájunknak
20845     I,  XXVI   |                 gyűlölni.~– Nemcsak azért a vérért, ami eddig kihullott miatta,
20846     I,  XIX    |                   is segít Ocskay László. A Veres-hegyre húzat fel ágyúkat, s jól
20847     I,  XIX    |                    a bolondóci várból meg a Veres-hegyről a tűzgolyók ide-oda repülnek,
20848     I,  XVIII  |              hordunk magunkkal. Ha csak egy veresbarát-soutane-t nem adunk rá: azt húztunk
20849     I,  III    |              barnapiros orcák, s hozzá az a veresbe játszó, aranyfényű, gazdag
20850    II,  XII    |                  arcát Ocskaynak kifestette veresre, az orrát borpirosra, az
20851     I,  XXVI   |                    a zöld posztója változik veressé. De nagyobb dolog is történt
20852    II,  XI     |              nyelvének a járását. – Hanem a Verestorony-kapu táján hangzott egy tilinkó,
20853    II,  XI     |               tilinkós már akkor nem volt a Verestorony-kapunál.~Ezt a nótát pedig itt Bécs
20854     I,  III    |            behódította, a magyar ezüstből ő vereti most a fejedelem számára
20855     I,  XXVI   |                  Neked békóba kellett volna veretned Turkolyt azonnal, amint
20856     I,  XXIV   |              mesterségesebb vésetűt akarnak veretni. A magyar urak tele vannak
20857     I,  XXVI   |                 Pongrácz, hogy őt magát nem verette vasra Ocskay azért, amit
20858     I,  X      |                    mindennap hol verve, hol veretve, hol dőzsölve, hol koplalva.
20859     I,  XIX    |                    célra áldozhatott nemesi vérével.~– Addig majd őrködik fölöttem
20860     I,  I      |                 kegyetlenül ejtett sebekből vérezve, megölve, levágva; csak
20861    II,  XVIII  |                  csak a körvonalait rajzolá vérfénnyel a lobogó tűz lángja.~De
20862     I,  XXIV   |                     a furfang árulva.~Ó, du verfluchte Heródiás! – kiálta elkeseredéssel,
20863    II,  III    |                    levél tartalma pedig oda vergált, hogy egy bizodalmas atyafiságos
20864     I,  XV     |                     Csak egy akkora dandárt verhessen össze, amekkorát Bécs alá
20865    II,  XIV    |               kegyetlenül. Ez a nevetés oly vérig bosszantó, oly őrülésre
20866     I,  I      |                     ugyanazok, akik mellett vérit ontja, megölik a másik fiamat
20867    II,  II     |             színével, e vonagló izmokkal, e verítéket gyöngyöző homlokkal, amin
20868    II,  IV     |                      Annak zokogtam el vért verítékező kínos óráimban: óh, te kis
20869     I,  XV     |                 torokból ordítva:~– Ti csak verjétek le Ocskayt azalatt! – s
20870     I,  XXVI   |                    még amint közelebb jön a vérlángban lobogó gyertyához, s az
20871    II,  XIV    |                   rohadna most is a feledés vermében. Ugyanaz a katona, aki rákiáltott,
20872     I,  XXVI   |                   sem elég, hogy az oldalát verő Ocskayt vagy Vak Bottyánt
20873    II,  XII    |                bástyáknál ismét csoportokba verődtek, s amíg a rendőrség, katonaság
20874     I,  XXII   |                átmenet a fagyos szigorból a verőfényes örömbe.~– Ez Rákóczi volt? –
20875     I,  XXVI   |                     egy kivilágított város, verőfényt vetett a felleges égre. –
20876    II,  XXI    |                dobokon a gyászchamade-ot. A vérpad fel volt már állítva a piac
20877    II,  XXII   |                    aki szeretve volt mind a vérpadig.~
20878     I,  XXIII  |                   meghúzniok. Azoknak, akik Versailles, London, Amszterdam, Moszkva
20879     I,  VII    |              békesség lesz, lemennek együtt Versailles-ba – ők ketten. Igen jól halad
20880     I,  XXII   |                    jöttek, hanem a legújabb versailles-i divat szerint öltözve. Ilonkának
20881    II,  V      |              asszony korában hallott egypár versben elénekelt regét Ilonka,
20882     I,  XXVI   |                 három: a tánc, a nóta meg a verse.~Sikolt-rikolt a sarkantyú,~
20883    II,  III    |                       De nagyon jól van. Én vérségi rokona vagyok kegyelmednek:
20884    II,  V      |                  Éneklő diákoktól hallottam versekben: a fülkébe zárt leányról.~–
20885     I,  V      |                 éppen kinevette; akadt, aki verseket darált el előtte: azelől
20886     I,  I      |                    tarsolya a maga csinálta versektől; madárszínpadjához készül
20887     I,  XXV    |                    a béke után, a fővezérek versengése; az út és mód magában a
20888     I,  XXIV   |                   hazai sólymok túltettek a versenyben a hírhedett kirgizhéjákon.~
20889    II,  XVII   |                asszony, a hitves. Ezzel nem versenyez semmi bűbáj, semmi varázslat.
20890    II,  X      |                 István torony tekepályáján, versenyezve a két barátjával, hogy melyik
20891     I,  XXIV   |                 nyavalyatörősek veszedelmes versenytársai a „seffer”-eknek, akiknek
20892    II,  X      |           társaságnak a „der liderliche und versoffene Jerum”-ot, meg a „Mir is
20893    II,  X      |                 kacajnak következett erre a versre. Minden torok egy kráter
20894    II,  XXI    |             viszonzá németül:~– Madame, ich verstehe kein Türkisch!~Igaz. Itt
20895    II,  III    |                 mint hírhedett istentagadó, vérszipoly sadduceus uzsorást, aki
20896    II,  XXI    |               előtte.~Erre elhagyta Ilonkát vértanúi türelme, megkapta Ozmonda
20897    II,  II     |                  még ez a szó is volt írva „vertatur” (fordíts). – Még a túlsó
20898    II,  X      |                 monda a Fehér Angyal. – Nem vertél meg valakit odabenn?~– Kicsi
20899    II,  I      |                     A bán hamarább odaért a vérteseihez, s rögtön a megérkezése
20900    II,  XII    |                fogják.~A vágtatva megérkező vértesek szétverték az egész lázongó
20901     I,  X      |              vadaskertbe.~Az ellene küldött vértesezred megkísérté üldözőbe venni,
20902    II,  X      |                    mint a szélvész!~A bánus vértesezrede szétomlik előtte, mint a
20903     I,  II     |                     sás kardlevelei, mintha vértócsákból emelkednének ki fegyveres
20904     I,  XIX    |                számára a fűződerék, szalup, vertugadén, pufándli mind el nem készül;
20905     I,  I      |                     fegyverteremben a heves vérű fiatalság tüzeli egymást
20906     I,  XXVI   |                     a nyomban bebizonyítani vérünk kiontásával hűségünket.
20907     I,  XXV    |                 sincs. Csak gyenge vagyok a vérveszteségtől; nem látok jól, a szemem
20908     I,  XXV    |                   veszteg; mert a sebe újra vérzeni fog.~– Úgy! Úgy! Csak suttogva
20909    II,  IX     |                generális ül.~Erre a névre – vesd el magad! – megfordítá a
20910    II,  IV     |                   Ki a fejből, a szívből, a vesékből, átkozott gondolat! – Visszatért
20911     I,  XXIV   |                     most új, mesterségesebb vésetűt akarnak veretni. A magyar
20912     I,  VI     |                  végig, a feszes magatartás véshette azt oda; barna, bronzfényű
20913    II,  XI     |                 Csak Ozmonda van itten. Őrá vesse a gyanúját?~Amint így járkál
20914     I,  VII    |               előrehaladó labancoknak gátot vessenek valahogy.~A fejedelem haragudott
20915     I,  XXI    |             Csigabiga, gyűjj ki! Szántsunk, vessünk, neked is arassunk!”~Egyszer
20916    II,  XVIII  |                ezüstöt találjon helyette!~– Vessz meg! – dörmögé Ocskay bosszúsan (
20917     I,  X      |                    Ha nem hozhatom őket ki, vesszenek odabenn!~Óh, a tatároknak
20918     I,  IV     |                        Nézd! Itt a kegyelem vesszője! Nekem adta egy kértemre!
20919    II,  IV     |                  kéz egypár egészségre váló vesszőütéssel eszére téríti: „Nesze virgács!
20920     I,  XXVI   |                     fiú Forgách példájától: vestigia terrent – monda Pongrácz,
20921     I,  VII    |                  megy minden. A hősök, akik vészbe-viharba mentek akkor, mikor azt
20922    II,  III    |                  Ozmonda szemeiben az a két vészcsillag nagyot lobbant. Megnyílt
20923    II,  IX     |                    másik levelednek hasznát veszed, a húszezer forintos utalványnak.
20924    II,  XVII   |                    elveszettnél.~– Szívesen veszed-e tőlem?~Válaszul megcsókolta
20925    II,  V      |               pajtásának, hogy micsoda nagy veszedelembe jutott a szerelmese. Forgách
20926    II,  XVI    |             megtagadta a nemzetét.~Ilonka a veszedelemérzet tudni vágyával olvasta végig
20927    II,  XII    |                     a rendőrség hírt vesz a veszedelemről, már döngetik az Oppenheim-palota
20928    II,  XVIII  |                    volna. – S akkor az az ő veszedelme lett volna.~Nem jutott eszébe,
20929     I,  XXV    |           oltalmazza kegyelmedet mindennemű veszedelmei közepett.”~Ocskay majd kiszökött
20930     I,  XIV    |         poggyászszekér-vonatig eljutott, ez veszedelmesebb lett ránézve minden sáncároknál
20931     I,  XXV    |                  sok sebet kapott, de ilyen veszedelmeset sohasem. A két seborvos
20932     I,  XXII   |                     mint nagyon gyanús vagy veszedelmesnek talált kémek lettek elfogva.~–
20933     I,  XXVI   |                    volt mindig a legnagyobb veszedelmünk. Kegyelmed, fővezér uram,
20934     I,  XXVI   |              valóban árulásnak volt dolga a veszedelmünkben. Heister és Pálffy már a
20935     I,  VI     |                     fog védelmezni a csaták vészei között; mi virrasztunk sátorod
20936     I,  IX     |                     ez meg „vesz”. – Kész a veszekedés.~Van a táborban magyar,
20937     I,  IX     |                    a maga terhe és a maga – veszekedése.~Mikor nem verekedünk az
20938     I,  II     |                   szerezsánok megrémültek e veszekedett had rohanásától, melyet
20939    II,  XII    |            időhaladékot szerzett.~– Ejh! Ne veszekedjünk most a tizenkettős deputáció
20940     I,  III    |                  fogva volna; egymás között veszekednek, a parancsszót nem fogadják…
20941     I,  XXV    |                 ki-kimentek a mellékszobába veszekedni: ezt úgy híják, hogy „konzílium”.~
20942     I,  IX     |            verekedünk az ellenséggel, akkor veszekedünk egymás között.~Ha diadal
20943     I,  XXV    |          legfélelmesebb.~Hah, milyen nagyon veszekesznek – egy elkárhozott fölött!
20944    II,  XII    |              kakastollal a sapakja mellett, veszekíti a fellázadt tömegeket, igazi
20945     I,  XXIV   |                   állt elő megszabadítani a veszélyben forgó uralkodót. Látva a
20946     I,  XXII   |                   bele magamat a legnagyobb veszélyek örvényeibe. Miért járok
20947     I,  XXV    |               fekszem; megsebesülve; de nem veszélyesen. A golyó, mely az ostrom
20948    II,  XIV    |              hadifogoly megölése által nagy veszélyt hárított el, s egy gonosz
20949    II,  IX     |                 hogy itt magára nem hagyom: veszendőre, kockára nem vetem azt,
20950     I,  X      |                     ember, akinek nincs mit veszíteni e földön. Akinek a szántóföldén
20951    II,  IV     |                   birtokot nagy hamar el is veszítheti. A századait szétosztotta
20952    II,  XX     |                  úgy hogy soha szem elől ne veszítse. S ha azután egy helyen
20953     I,  XV     |                    hanyatt-homlok vissza, s vészkiáltásukkal, véres fejeikkel elrémíték
20954    II,  I      |                     magával ragadja. A nagy vészlármájukkal a futók már eddig is demoralizáltak
20955    II,  IX     |                      ahol ott kellett volna vesznem. Aztán ottfelejtettek. A
20956     I,  XXV    |            Azonközben két tábori felcser is vesződött a sebesült lába bekötözésével.
20957    II,  XIV    |        tapasztalatot a magam kárával: egész Veszprémig hatoltam, anélkül hogy valaki
20958     I,  X      |        jajkiáltásnak feleljen vissza arra a vészsikoltásra, amit az „egyetlene” hasztalan
20959     I,  XIX    |                     ördög, aki nem rettegve vészt, nyomort, kínhalált, eljövök
20960    II,  XVIII  |                  Egyedül, egymagában! Akkor vesztébe rohan!~Ilonka meghallotta
20961    II,  XVI    |            kényszerültek a Duna két partján vesztegelni hadseregeikkel; azt hitték,
20962    II,  XX     |                  bírja fékezni, akármennyit vesztegetett is el eszéből, erejéből.~
20963     I,  XXVI   |                 Pozsonynál meg hagyta magát vesztegetni), azután Turkoly, azután
20964    II,  IV     |                  lett szabadítva a keserves vesztegzár alól.~Micsoda ugrálás volt
20965    II,  IV     |               felőlem?~– Igen.~– S te ezért vesztél vele össze?~– Ezért.~– És
20966     I,  XIX    |                táborba: magának és másoknak vesztére, akkor ön nem tartá bűnnek
20967     I,  X      |                     alkalom kedvez! A régi, vesztes vezért, Schlick tábornokot
20968    II,  XIX    |                háromélű dákos~Ezután a nagy veszteség után rohanva szállt alá
20969     I,  X      |                 istenséget megtámadja kínos veszteségeért.~„Add vissza azt, ami az
20970     I,  XVII   |                  lettek számlálva a kurucok veszteségei: a számtalan halott, a tömérdek
20971    II,  XVI    |                    bor közé a nagy ormótlan veszteségek fölötti keserűség ürömcseppje.
20972     I,  XVI    |                haragos volt. A mai nap nagy veszteségeket okozott neki. – Mint tapasztalt
20973    II,  XX     |                   drágakő kihullott, csak a veszteségre emlékeztet. A hajdani dicsőség
20974     I,  IX     |                   kerül, hogy a trombitások vesztették el az ütközetet. (Mint például
20975     I,  XXVI   |                   argumentumokkal. Tehát én vesztettem el a turnai ütközetet, aki
20976     I,  III    |                    fehér paripájáról el sem veszthette az ember a szemei elől.~„
20977     I,  XXV    |              csillagsáncon belül, melynek a vésztüzét az ostromlottak nagy erőlködéssel
20978    II,  XII    |                     tekervényes utcáin utat vesztve a bástyáknál ismét csoportokba
20979     I,  XXII   |                     van egy nevünk; meeg se veszünk össze rajta.~– Mióta vagy
20980    II,  I      |                 szerteszéjjel, szaporítva a vészüvöltést: „A rácok, a rácok!”~– Na
20981     I,  X      |                  édesgessétek. Aki ez ellen vét, golyóba fut!”~Csupa tréfa
20982     I,  VII    |                     és asszonyok mind abban vetekedtek, hogy ki hogyan ragadhasson
20983    II,  XV     |          elháríthatlan veszedelmet: a levél vételétől még egy egész heti ideje
20984    II,  XVII   |                     pokolba. Akarod tudni a vetélytárs nevét, kit miattam megölt? –
20985    II,  XIV    |                   körülveszi: – ellensége – vetélytársa – és bírája.~Szilárd és
20986    II,  XVII   |                 belépett Ozmonda szobájába, vetélytársnéja odadobbant eléje, s megragadta
20987    II,  XVII   |                     gyémántpáncél.~Úgy állt vetélytársnéjával szemközt, mint egy kerub!~
20988    II,  XVII   |             legyenek morzsolva, a kegyetlen vetélytársnő elővette a szekrényéből
20989    II,  XVII   |                  kellett gondolni, érezni a vetélytársnőnek, amíg Ilonka elregélte beszédessé
20990     I,  XIV    |                  seregének, a zentai diadal veteránjai, kiknek trombitaharsogása
20991     I,  XIV    |                    A gonosz labancok gazdag vetéseimet mind elpusztították, lábon
20992     I,  XXIV   |                    el ne pusztítsa a köznép vetéseit és káposztáskertjeit, meg
20993    II,  V      |                   meg éhesek, lebaktatnak a vetések közé, megriasztják a tehéncsordákat:
20994     I,  XIV    |           égethették le a labancok a kelmed vetését? Hisz a kelmed egész domíniuma
20995    II,  III    |                    mélyben láthatni az apró vetéstáblákat, mint egy tarka szőnyeget.
20996     I,  XXIII  |                  azt el nem fogadja, notába vétetik. Ezt a határozatot Szirmay
20997     I,  XX     |                  szét van rombolva, földeim vetetlenek: vándorolnod kell velem
20998    II,  II     |                Bizonyos, hogy fejeik fognak vétetni. Ocskay László uramat jó
20999     I,  XIII   |                 megseprűzni, amiért kártyát vetettem a kapusnénak.~– Annak a
21000    II,  XVI    |       keresztülúsztatni. Ha pedig ezek után veti magát Ocskay, azalatt a
21001     I,  VII    |                  másoké is, akik bizalommal vetik reánk szemeiket. Amíg kegyelmed
21002    II,  XXI    |                 szeretetét, hűségét a bátya vétkei, hűtlensége mellé: s megkegyelmezé
21003    II,  XXI    |                     adják a kardját, minden vétkét lerója hűségével! Késő volt
21004     I,  XXV    |                    másiknak halni kell. S a vétkező hasztalan keres nála bocsánatot:
21005    II,  XI     |                   le magát az ágyra, le sem vetkőzött.~
21006    II,  XI     |                   mikor az egy puszta falra vetődött!~Lélekszakadva futott végig
21007     I,  XXII   |                  paripája előlem!~– Én nagy vétséget követtem el, tudom – monda
21008    II,  II     |                     császári ágyút, zászlót vettek el, s akkora sírdombot emeltek
21009     I,  XXVI   |                    Munkács várában fogságba vetteté.~Mikor az a hír megérkezett
21010    II,  III    |                   ajtót.~– Akkor petárdával vettetem be, mégis bemegyek.~– Ez
21011    II,  X      |               kegyetlen visszatorlásra. Így vetteti a levegőbe a bécsi nép a
21012    II,  XII    |                     hozzám, mind a levegőbe vettetlek magammal együtt. Azt mondom,
21013     I,  XXVI   |                szorosutakat elzárva tartani vettük kötelességünknek: arról,
21014     I,  XVIII  |                 nagy napon egymástól búcsút vettünk! Tudom! Emlékezel rá. Jól
21015    II,  V      |             azonkívül is, mint Ilonka hírül vevé Ozmonda saját leveléből,
21016     I,  XXI    |              szavadra.~Mondd: ezüstös lapot vevék,~Rá arannyal írtam nevét.~–
21017    II,  XVII   |                     letiporva. Ez a föl sem vevés; ez a hideg közöny még jobban
21018    II,  XII    |                zsidóházakra pedig nem akadt vevő. Azt beszélték, hogy azok
21019     I,  VII    |                   hogy elkövetett bűneimért vezekeljek, mint oda a táborba, új
21020     I,  XXV    |                       Ezt” elolvasni igazán vezeklés lehetett ránézve: nehezebb
21021    II,  IV     |                     Ilonka keze után, s egy vezeklő bágyadtságával hajtá le
21022     I,  XXVI   |           balszárnyon a szerencsétlen Pekry vezényel még szerencsétlenebb mezei
21023    II,  VII    |                  nem veheti, se dandárt nem vezényelhet.~Ocskay le volt forrázva.~–
21024     I,  XVIII  |                  nemcsak az egész várvívást vezényelni, hanem egyúttal a Vág túlsó
21025     I,  XXVI   |                      Azok két külön ezredet vezényeltek az ő dandárában, s ennélfogva
21026     I,  II     |                    Ő maga kaptat legelöl. A vezénylő paripa nyerít!~– Ne hagyd
21027    II,  I      |                 többet, csak annyit mondott vezényszónak, hogy „Uprel, púpos!”, s
21028    II,  XIX    |                   Bercsényi-huszár; rendes, vezényszóra bontakozó sereg; egy ezredes
21029     I,  XVIII  |                    és pokol! Felejted, hogy vezéred vagyok! Szigorú parancsot
21030     I,  XXIII  |                 egyig harcedzett vitézek. S vezéreik is megannyi csatában kipróbált
21031     I,  XIII   |                    Most várj sorodra. Elébb vezéreimmel szólok. Nekünk most egész
21032     I,  VIII   |                   keményen visszafelelt: „A vezéremet ne sértse meg kegyelmed,
21033     I,  VIII   |                     hogy védelmezni fogja a vezérét nemcsak éles kardok, hanem
21034     I,  XXVI   |                 kitanult pattantyúsokkal. A vezérlet is oly kitűnő, amilyennel
21035    II,  XVII   |               elhagyta miattam. Én voltam a vezérlő angyala, égbe és pokolba.
21036     I,  XIX    |                     az azok mellett léptető vezérlovagok a hintó két oldalán.~A Trencsén
21037    II,  XIII   |                   kinevezte őt hadseregében vezérőrnaggyá, s tulajdonosává tette két
21038    II,  VII    |               kebléből a pergament, amelyre vezérőrnagyi kinevezése volt írva, a
21039    II,  XIV    |             söpredéke. Pfúj az ilyen magyar vezérre! – Foglyot gyilkolni! A
21040     I,  IV     |          felkötötték a kardjaikat. Azután a vezérrel együtt mind kimentek a tornácra.
21041    II,  II     |                Bezerédy Imre? A tábornok?~– Vezértársad. A királypárthoz fog állni,
21042     I,  XXV    |                többé: nem csodatevő táltos.~Vezértársai mind nagy megszontyolodással
21043     I,  XVIII  |                   természetű: nem fér össze vezértársaival: mindenkivel összekocódott
21044     I,  VIII   |                   hogy nem tud megegyezni a vezértársával, felcsapta a sisakját a
21045    II,  XXII   |                halálra a hét fogoly osztrák vezértisztet, azok között Ritschánt.~            ~
21046    II,  VI     |                   Ocskay nem akar elfutni a vezértől, mert különben a pénzzel
21047     I,  XIV    |             találtak, szépen visszatértek a vezérükhöz. Ezektől megtudá, hogy ezúttal
21048     I,  XXVI   |                   szolidaritást vállalunk a vezérünkkel; dandárunkban nem történt
21049     I,  VI     |                   marad örökre. – És most – vezess át az „édesanyád”-hoz.~…
21050     I,  XXVI   |                 tibennetek. Az ezredeiteket vezessék a főstrázsamesterek. Nekem
21051    II,  VII    |                     egy császári ezredet is vezessen, szükségképpen császári
21052    II,  I      |                     mentek volna, ha Ocskay vezeté őket. Azzal „rajta Miska,
21053    II,  XVI    |                  ember, Áporkay zászlótartó vezetése alatt, a kincses társzekerekkel
21054    II,  XIX    |                     ő vette át maga annak a vezetését.~A két lovasezred szép rendes
21055     I,  VIII   |                    hogy a Szentkereszt felé vezető szorost tartsuk szemmel,
21056    II,  XII    |                     egyéb kára.~A zsivajgás vezetőinek nem volt egyenes célja a
21057     I,  XIV    |               ismerte az erejét, létszámát, vezetőit, s aszerint, ahogy a kémek
21058    II,  XIX    |                  lovagi találkozásra, ahogy vezetőkhöz illik.~Ez időben mind a
21059     I,  XIII   |                        Veled megyünk, ahová vezetsz! – monda Csajághy, s a többi
21060     I,  VI     |               hűségesen, míg végső diadalra vezetted.~Ocskay hirtelen fölemelte
21061    II,  XII    |               Judengasse, Fleischmarkt felé vezettek, azalatt a Krethi és Plethi
21062    II,  XIII   |         gobelinszőnyeges Geheimerats-Saalba vezetteték, ahol a legelőkelőbb választottak
21063    II,  XX     |                     egészen tanulatlan mént vezettetett elő a verbói bárók istállójából,
21064    II,  XVIII  |                    a vízen Predmérre. El is vezettük odáig szépen; még a kocsinkra
21065     I,  XXIV   |                  alatt a sánta-bénák, boton vezetve a vakok, targoncán tolatva
21066     I,  XXV    |                  tévedtem el, másszor meg a Vezúvba estem alá. Ki adott innom?~–
21067    II,  X      |                              Alles ist hin!~Vezúvkitörése a kacajnak következett erre
21068    II,  XVI    |                     igazán harcolni. Neki a viadal csak játék volt mindig:
21069     I,  VIII   |              kérkedéssel hívta ki személyes viadalra az ellenfélnek legvitézebb
21070     I,  XXVI   |           hadseregnek nem volt semmi dolga. Viarddal, Heisterrel, Pálffyval elbánt
21071     I,  XXVI   |                     hadvezérét kereste föl, Viardot. Ott meg a megnyert csata
21072     I,  XIV    |               szokott kurucság húzódozott a víárkok ásásától, a várbeliek bombáitól
21073     I,  XXVI   |                  bombázás, földalatti harc, víárokásás, tűzaknarobbantás után lehetett
21074     I,  VIII   |                golyó: az ördög menjen azzal viaskodni!~De még nem volt ideje Bottyánnak
21075     I,  XXIII  |              íródiákja volt, s a legbátrabb viaskodó; úgyhogy sokkal többet forgatta
21076    II,  XVI    |                     nem saját honfiai ellen viaskodott volna így, lantosnak kellene
21077    II,  XII    |                 állára bibircsót ragasztott viasszal; a fejét bekötötte csipkés
21078     I,  XVII   |                     virág helyett egy tarka viaszgyertyácska ég; a pompás repülő angyalkák
21079     I,  XVII   |                    karácsonyfáról; aminek a viaszgyertyái egyenkint elaludtak, csak
21080     I,  I      |             engedelmes, mint a te bátyád. A vicispán kemény potentát. Az egész
21081     I,  I      |                    kezednek – még nem ettem vicispánhúst; de téged akkor bizony megeszlek!”
21082     I,  XIV    |                francia táborkari főnökének, vicomte de Feirville-nek, kit XIV.
21083     I,  III    |                  maga is megzendült a nagy „victoria”-kiáltástól; akkor vette
21084     I,  VI     |                    a várbeli ágyúkkal annyi victoriát lőttek, hogy egy derék ütközetnek
21085     I,  XXIII  |                  Bercsényin kiütött a Szent Vida tánca.~Mindenki azt hitte,
21086     I,  VI     |                 igyekezett is Csajághy más, vidámabb tárgyakra fordítani a beszédet:
21087     I,  XVI    |                   jutalma~Délig nagy volt a vidámság Nagyszombat kulcsos városában,
21088     I,  X      |                     való embereket: te csak vidd magaddal a saját ezredemet.~
21089    II,  III    |                  beljebb hatolunk e rejtett vidékbe, annál elragadóbb képek
21090     I,  XIV    |                 valamennyit. Sok mindenféle vidékből származott népek voltak
21091    II,  III    |           impériumnak van egy gyönyörű szép vidéke, ami úgy van eldugva oda
21092    II,  XIV    |                   közénk?~Leégetni Lévát és vidékét s valamennyi magyar várost
21093     I,  V      |          asztronómust nemigen kap ezen a mi vidékünkön, aki neki a csillagokat
21094     I,  XVIII  |          felfedezéseket az, aki ezt magával viendli. (Scharodi.)~Ocskayval csak
21095    II,  XVII   |               estebéd után elmondá, hogy ma vigadnak itt utószor. Ez búcsúlakoma.
21096     I,  XXV    |                     világ minden örömeiről, vigalmáról: nem hevít többé semmi szenvedély.
21097    II,  V      |                     lehetett sétálni a szép vigályosokban: a kis Gáborka bátran elmehetett
21098     I,  VIII   |                   bizony legény a feleséged viganója mögött! Eredj haza, fiam!
21099     I,  XXI    |                   hajlékba jut, leereszti a viganóját, felhúzza a piros csizmáit,
21100     I,  I      |                  omlott alá; a szűk, ráncos viganót elöl két széles sáv díszíti,
21101     I,  XXVI   |                   kastélyban is nagy volt a vigasság. Minden szívnek túlpezsdült
21102    II,  VII    |                   Gáspár úr jegyzé: Ezért a vigasságért, tíz arany.~Összeadta: summa
21103     I,  XXV    |                     hálát adni, mikor örül, vigaszt kérni, mikor szenved. És „
21104     I,  XXVI   |                     aki megszomorít,~Meg is vigasztal még…~Ocskaynak úgy rémlett,
21105     I,  XVIII  |                    Nekem sem volna az semmi vigasztalás, hogy a sakálok helyett
21106     I,  XXVI   |        megkönnyebbült tőle, annak a hűséges vigasztalása megacélozta lelkét.~Mikor
21107    II,  XVII   |                 gyászba borítottál vele; de vigasztalásom volt az emlékezet, hogy
21108    II,  XVI    |                 szívű cimboráját jóakarólag vigasztalgatja.~– Fel se vedd ezt az egész
21109    II,  XVII   |                    tett, mintha sírna.~– Én vigasztaljalak-e? – mondá neki Ilonka.~Erre
21110    II,  IV     |           boldogságom, életem, mindenem. Ne vigy a kárhozatra mindnyájunkat,
21111     I,  XXV    |                 gyilkos hiába imádkozik: ne vígy a kísértetbe, az áldozat
21112     I,  XVI    |                    kompánia Bagocsay-lovas. Vigyáz egyitek a másikra, hogy
21113    II,  II     |               őrizhette őt senki.~Senki sem vigyázhatott már Ocskay Lászlóra: csak
21114     I,  XXV    |                 mozdulatára árgus szemekkel vigyáznak. Bercsényi maga azt írta
21115    II,  XII    |                 notatus emberre nagyon kell vigyázni, nem kezd-e idebenn a fővárosban
21116    II,  XX     |                     országutat, s különösen vigyázniok, hogy a lipótvári császári
21117     I,  XXVI   |                 tőlünk megszabadulni! A két vigyázó ellenőrzőtől, akik halállal
21118    II,  XVI    |                    osztotta a csapásokat, s vigyázott magára. Most mutatta csak
21119    II,  I      |                  Ocskay László fölött. Akik vigyáztak rá, akik féltették, hogy
21120     I,  XX     |                    én mindig vele voltam, s vigyáztam a kegyelmed feleségére,
21121     I,  XXVI   |                      hogy az ellenségre nem vigyáztunk volna, magunkra nem vehetjük.
21122     I,  II     |          szorítjátok, s aztán leúsztok szép vigyázva oda, ahol a középső battéria
21123    II,  IV     |                    latinul azt teszi, hogy „vigyázz magadra”!~Ismét zúgni kezdett
21124    II,  XVIII  |                   úton fölfelé vágtatott.~– Vigyázzatok, fiúk! – kiálta Jávorka
21125     I,  XXII   |                hanem Ocskayné asszonyom.”~– Vigyázzunk! – suttogá Eleonóra – Ocskay
21126    II,  IV     |                    szükséges, hogy magammal vigyelek: éppen azért, mert szeretlek.
21127    II,  XVIII  |                 Rejtsetek el valahová, vagy vigyetek magatokkal! Nekem semmim
21128    II,  III    |           katonákhoz fordult. – Azt a ládát vigyétek csak be a belső szobába!
21129     I,  XXVI   |                    előtt a szélesre nyitott vigyorgó szájával a Cinka Pannát.~–
21130    II,  X      |                     a hülye tekintet gúnyra vigyorodik, s amint aztán reszkető
21131    II,  XVIII  |                     a hegyorom felett? Hogy vigyorog rám a ferde pofájával! Az
21132    II,  XV     |          koponyákkal, üres szemodúkkal reám vigyorogva; csak te ne jöjj elém! –
21133     I,  X      |                    mai éjszaka mindenképpen viharosnak indult. A császári parancsnok,
21134    II,  XII    |               minden lámpást összetörtek. A viharzó lármából csak a saját nevét
21135     I,  X      |                   azontúl is háborítatlanul vihesse el a zsákmányát egész Nagyszombatig,
21136     I,  XXVI   |               gyermekeit, kiket magával nem vihetett, utána fogja küldeni.~Hát
21137     I,  XXII   |                     nem is kérdem. Magukkal vihetik.~Erre a szóra aztán tanulhatott
21138     I,  XVIII  |                  mindnyájunkat végveszélybe vihetnek, ha lappangva maradnak.
21139     I,  XXVI   |           császáriaknak egy döntő ütközetbe vihető derékseregük, csak portyázó
21140     I,  XXVI   |                  volna a hibás.~Erre valami vihogó hang szólalt meg valamelyik
21141    II,  XI     |                  Ocskay látja a gyér lámpák világánál el-elosonni a futó árnyékokat;
21142    II,  V      |                    leányt kihozták az Isten világára. Volt aztán öröm a szeretők
21143     I,  V      |                     ismeretlen, aki egy más világból jön ide; aki egyebet is
21144     I,  XXVI   |                 súlya nyomta. Egy összedőlt világé. – Érzé, hogy már maga is
21145     I,  I      |                 savanykás itallal; amilyent világért se tudna csinálni patikás
21146     I,  XVII   |                   hercegnőnek is ki kellett világítani a maga ablakait ennek a
21147     I,  XXV    |                     a tűzhöz. A veszedelmes világításba kerülve, feltörte a fejedelem
21148     I,  X      |                  Szent István-torony messze világító lámpájával volt a kalauzuk.
21149    II,  VI     |               kastély minden ablaka ki volt világítva: két szál gyertya égett
21150     I,  V      |             felvinni szerelmesét ismeretlen világokba; feltárni előtte azt a mindenséget,
21151    II,  XV     |                    nap lement már, de az ég világolt: boltozata egy égő város
21152     I,  XXV    |                    ha felgyógyul, s a dolog világosabb lesz. Még most csupa zűrzavar
21153    II,  VI     |                  Ocskayt. – Ezt nekem a bán világosabban is megmagyarázta. Ha egyedül
21154    II,  XIV    |               édesanyád ős lakóházába!~Most világosodott fel egyszerre előtte, mily
21155     I,  XVIII  |                 meggyújtotta; ez aztán elég világossá tette az éjszakát, támadók
21156     I,  XXV    |            parancsolat? Akkor hát menjünk a világossághoz közelebb, hogy meglássuk
21157     I,  XXII   |                   falvak, a napos oldalakon világoszöld szőlőkertekkel, lenn az
21158    II,  IV     |                   egyszer látta még, amióta világra jött. Ilonka vitte utána
21159     I,  III    |                    az kap abból, aki valami világraszóló nagy hőstettet követett
21160     I,  IV     |               eltűnt és hiába keresett kés, villa; senki se látta, honnan
21161     I,  XXI    |                    dugva ezüsttokban kését, villáját, kanalát: nem kellett nagy
21162     I,  XXI    |                     gyülekeztek az udvaron, villákkal, gereblyékkel: ugyan sürgős
21163     I,  II     |             ellenfél legsűrűbb tömege közé, villámcsapásokkal sújtva jobbra-balra; s még
21164     I,  XXVI   |             megvillannak ezek a szemek, egy villámlobbanásra, fehérükkel felfelé fordulva,
21165     I,  XV     |               kardcsapásokat osztogatja is, villámsebesen, kacagva, az ellenséget
21166     I,  III    |                     át egy-egy tréfás ötlet villámszikrája.~Közepe táján járt még az
21167    II,  XXII   |                     mint a pogány időkben a villámütés félelmetes helyét.~Úgysem
21168     I,  X      |                 láthatá Ocskay a felvereslő villanásokat az éjszakában, amit az ágyúk
21169     I,  XXII   |                     kifejezően ijedt szemet villantva Ilonka felé.~– Hahaha! Nonono!
21170     I,  XVIII  |              Ozmonda minden tagját mintha a villanyosság hatotta volna át e szavakra,
21171     I,  XXI    |                     ettem én még asztalról, villával. A kanál meg egyébre se