bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

21172     I,  XIV    |                  ezt látjátok villogni, ott villogjon a tietek is, ottan ordítsátok: „
21173     I,  XXIII  |                     itt az aqua vitae, ez a vincetoxicum, ez a salmagundi, ez a moschus,
21174     I,  XIII   |              nehezebb lesz.~– Izenetet kell vinned tőlem a feleségemhez.~–
21175     I,  XXI    |                  utazni a cigánynak.~– Csak vinnéd magaddal ezt a csúfidőt! –
21176    II,  III    |                  kíséretet is kell magammal vinnem, hogy az úton ki ne fosszanak
21177     I,  I      |                    a sötét burnótszín meg a violakék ruhákat szedte elő, amik
21178    II,  IX     |                      Ahogy Magyarországon a violaszín, úgy Bécsben a fehér szín
21179     I,  I      |                   Megmaradt végtére a sötét violaszínnél: az jó mennyegzőre is, temetésre
21180     I,  I      |                      feladták rá helyette a violaszínt. A menyegzői sátorból csináltak
21181     I,  V      |                     leány a kezében tartott violavirággal a szájára ütött az ifjúnak.~–
21182     I,  XVIII  |                  erkély, ahonnan a vajda, a viperacsípéstől megdühödve, vakon alárohant;
21183     I,  V(1)   |                 alakja gyújtja meg, amelyre virágaikat hintik a három vallás nemtői. –
21184     I,  XXII   |                  minden falu ünnepi díszbe, virágba öltözött. A nép sokféle
21185    II,  VI     |                    Nem úgy, mint Sztropkón. Virágbokrétákkal volt tele szoba és tornác,
21186     I,  III    |         összesereglett parasztleányok egész virágesővel fogadták; ő maga csak hirtelen
21187     I,  I      |                  hogy ne tegyem azt a fehér virágfüzért ma a fejemre, inkább fűzzem
21188     I,  I      |                   ami be volt terítve fehér virággal; s aztán ahányat tépett,
21189     I,  XXII   |                     vágtatott tova a „maga” virágjával Nyitralehota felé; nemsokára
21190     I,  XX     |             Kegyelmed már elvetette a drága virágmagot Bellarminiussal, s az könnyen
21191     I,  III    |                   ennek nagy tudósa, minden virágnak tudja az értelmét: ez biztat,
21192    II,  XVII   |                     feljebb egy leszakított virágnál, amit a férje a vitézkötése
21193    II,  III    |                    hervadhatatlan immortell virágokból volt fonva, a sárga gyopár
21194     I,  XXII   |                  bokrétát; ez az én kedvenc virágom. Ezt mi úgy híjuk, hogy „
21195     I,  XXVI   |                   égi harmat vagyok.~Este a virágra szállok;~Reggelig rajta
21196    II,  XVII   |                    mellé tűz. – Hadd tűzze: virágszál!~S még hogy megtetézze a
21197     I,  XXV    |                   azokon az óhajtásra méltó virányokon, ahol a fénynek nincsen
21198     I,  XXVI   |                     legkeservesebben foly a virginálás, felpattan az ajtó, s betoppan
21199    II,  IX     |                  volt fullajtárja. Messzire virító piros frakk volt rajta;
21200     I,  XXVI   |            megvirrad, pedig nyár van, hamar virrad; tündelevény fut a fény
21201     I,  X      |                Balázs uram számára. Csak jó virradat felé hagyták ott a megszeretett
21202     I,  XVIII  |                 bánunk mi is a tieitekkel.”~Virradatkor látta Ocskay, hogy az ellenségnek
21203     I,  XIV    |                   dolgait.~Fehér karácsonra virradt az éjszaka. – Egész addig
21204    II,  II     |                aminek a magját elhintetted. Virrassz a halottak lelkeivel együtt,
21205     I,  XXV    |               takargatnák be sebemet, ha te virrasztanál fölöttem.”~Az apáca írta
21206     I,  I      |             menyasszonyt költeni; de holtat virrasztani.~Nem fekszik le ezen az
21207    II,  XIII   |                fejét álomra, három éjszakai virrasztás után, hogy az „asszonyi
21208     I,  XXII   |                     s fenyegető kísértetből virrasztó, eleven őrévé válik álmainak?~
21209     I,  XXV    |               diktálása után írtam. S azért virrasztok itt az ágya mellett, hogy
21210     I,  VI     |                    csaták vészei között; mi virrasztunk sátorod előtt, mikor alszol,
21211    II,  XX     |                     kéme, akinek legnagyobb virtusa volt a lábaiban. Ez versenyt
21212    II,  XIV    |                    a kurucok ellen; s harci virtusaiért magyar nemességet kapott,
21213    II,  III    |              odamennem, s az sokba kerül.~– Viselem az útiköltséget.~– De kíséretet
21214     I,  XXIII  |                    színű, szabású ős magyar viseletben, s mindezek mellett egész
21215     I,  XXVI   |                    volt, a cigánynők lompos viseletében, ami úgy van rájok hajigálva,
21216     I,  XXIV   |                     csikósok a maguk népies viseleteikben, úgyhogy rájuk lehetett
21217     I,  I      |                    egész arzenálja a pompás viseleteknek; amik örökké divatban maradnak,
21218     I,  II     |              hadnagy Ocskay László. Ennek a viseletén már meglátszik, hogy valaha
21219     I,  III    |                   jó barát, mivelhogy már a viseletük is héjaz egymáséhoz, hát
21220    II,  VII    |                kegyelmed se a titulusát nem viselheti, se a gázsiját fel nem veheti,
21221    II,  IV     |                  nevet hagyod, amit büszkén viselhetnek. Mást nem kérek tőled.~–
21222     I,  XXV    |                    lélek, ki olyan hűséggel viseli gondomat, mint te magad
21223     I,  I      |             anyjához.~– Mit gondolsz? Vajon viseli-e még a bátyám azt a mellényt?~
21224     I,  IX     |                     fővezértől függetlenül, viselj hadjáratot. Tetszik ez az
21225     I,  I      |                     volt szokás, hogy belül viselje az ártatlanságát.~Rátekintve,
21226    II,  XVIII  |                    irgalmat tennék vele, én viseljek minden átkot, ami az ő fejére
21227    II,  XIII   |          aranyláncot is, a császár arcképét viselő medaillonnal, saját kezűleg
21228     I,  III    |               kurucokra gondoltak (a „crux” viselőire, innét a név), s akik ahová
21229    II,  XVIII  |                vállára omló, fekete hajjal; viseltes dolmányán nagy ezüstgombokkal;
21230    II,  VII    |                    a legyőzhetlen hős iránt viseltetik. Az udvar színe előtt lesz
21231    II,  XIII   |             ordítanak, kiabálnak, susognak, visítanak; mindazok az arcok egymásra
21232     I,  IV     |                abbahagyta volna, sőt inkább visítani kezdett, mint a malac szokott,
21233    II,  XII    |              robbanthatja fel a puskaport – visított egy csizmadiainas, aki egy
21234    II,  VIII   |                 rossz hírrel, halálmadarak! Visítsd fel, kuvik, minden házban
21235    II,  XV     |                dolog. – Egy csoport szalmás viskót fölégetni. Majd fölépülnek
21236     I,  XXII   |                 ember, akit most az életnek visszaad, hű ragaszkodással fog érte
21237    II,  XXII   |               birtokaira, mikor a conventio visszaadatott neki.~A krónika azt mondja,
21238    II,  XVII   |                 nyúlva. – Aki elvette, majd visszaadja még!~– De nem adja biz az!
21239     I,  XXII   |                   Hideg fejbólintással kell visszaadnod az üdvözlését; ha megszólít, „
21240     I,  XXVI   |               tündelevény fut a fény elől – visszaadom a gyűrűdet, de egy szál
21241     I,  VI     |                   őt elvette, s nekem ismét visszaadta. Hiszen van már megint fiam.
21242     I,  XIV    |                     kardot a vállára vetve, visszaballagott a maga csapatjához, otthagyva
21243    II,  XVII   |                   felesége hintaját kísérve visszacafolhatott Biccsére, már akkor hírül
21244    II,  I      |             menekülését védtük most ezzel a visszacsapással.~Borbély Balázsnak is lekonyult
21245     I,  IV     |                     amíg ki-ki a maga fejét visszacserélgette.~Csak Ocskay nem nevetett
21246     I,  XXVI   |                   alak!~Ha most előállna!~– Visszacseréllek most! – Most te légy az
21247     I,  XV     |                  csatatérre, hogy a diadalt visszacsikarja ellenfele kezéből. Személyes
21248     I,  XIX    |              Asszonyok kicserélése~Csajághy visszadugta a hüvelyébe a kardját, s
21249     I,  XVIII  |                 saisi lepellel rokon, ilyen visszaélésre felhasználni? Lehet-e ebben
21250    II,  XVII   |                   ujjáról.~Ez a kellemetlen visszaemlékezés gyökeresen elrontotta az
21251     I,  XXVI   |                megszabadulása: csak ennek a visszaemlékezésnek köszönheté Pongrácz, hogy
21252     I,  III    |              elővette a nagy lélekmardosás. Visszaemlékezett rá, hogy azon a napon, amelyen
21253    II,  XV     |                    szívéhez kapott, s aztán visszaesett, arcát lefelé fordítva.
21254     I,  XXV    |                   Kezdett a láz delíriumába visszaesni. Szemei kápráztak. Keresztet
21255    II,  XIV    |                cseléd életét kioltá. – Hogy visszafecskendett rá a vére! A lelkéig égette
21256     I,  XXII   |            aranyalmát.)~Ozmonda kész volt a visszafeleléssel.~– Eh bien. Il embrasserait
21257     I,  VIII   |                     aztán Csajághy keményen visszafelelt: „A vezéremet ne sértse
21258    II,  XVI    |                      s egy részét a kincsei visszafoglalására rendeli, maga csak félerővel
21259    II,  II     |                   Az ős természete szívének visszafoglalja egész valóját.~Nincs már
21260    II,  XVII   |                csapatommal utánuk megyek, s visszafoglalom.~– Dejsz ütheted annak bottal
21261    II,  XVII   |              minthogy természetesen mindent visszafoglaltak a kurucoktól, amit csak
21262     I,  I      |                     fel Tiszáné, s hirtelen visszafojtotta hangját.~– Een egy szóval
21263     I,  I      |                fejedre.~A leány még egyszer visszafordította a fejét az anyjához.~– Mit
21264     I,  X      |                  nem szokta meg. Ideje lesz visszafordulnunk.~– Helyesen mondod – szólt
21265     I,  II     |               előtörtetek a nádasból, s meg visszafordulok, mikor azok ágyúzni kezdenek
21266    II,  XIV    |                     Heister lakott. Egyszer visszagondolt még az agyonlőtt Marcira;
21267    II,  III    |                    vetette magát, s egyedül visszahajtatott Zsolnára.~Mikor Ozmonda
21268     I,  XIX    |                    hanem ellenkező irányban visszahátrált egész a Csallóközig. Egy
21269     I,  XXV    |             takarodót fúvatni; a hajdúságát visszahívatni a félig elfoglalt sáncokról.~
21270     I,  X      |                   Schlick tábornokot Bécsbe visszahívták, helyette Heistert küldték
21271     I,  X      |                   Ocskay csapatját, hogy az visszahőkölt.~A kolostor jobban készen
21272     I,  XXVI   |        visszaváltoznám Deliancsává?~– Nekem visszahozd azt az átkozott tündért.
21273    II,  XIII   |                Megfordítani nemzete sorsát. Visszahozni a magyart a királyi trón
21274     I,  XXIV   |                  egyszer egymást”!~– Igazán visszahozod még egyszer a fejedelemnőt? –
21275     I,  IV     |                énmellém le nem ülsz! S újra visszahúzta székét a helyére. – Elébb
21276     I,  XVIII  |                  megtorlásra készül. Ocskay visszaizen, hogy az ártatlan lakosság
21277    II,  VII    |                Pálffyak erősségében. Ocskay visszaizent neki, hogy csak jöjjön bátran
21278     I,  XIII   |                   én, akármilyen lesz; csak visszajöjjön! Ő felveszi a te gúnyádat,
21279     I,  X      |                    leszünk mi rongyosak, ha visszajövünk!”~Egész Dévényig nem közölték
21280    II,  XI     |                Fehér Angyalhoz hajnaltájban visszajutott. Csak úgy vetette le magát
21281    II,  IV     |                szemei felragyognak, a szája visszakapja csigaalakját. Várta, hogy
21282    II,  XVII   |                  csak ne csapj lármát öreg! Visszakapom én azt. Holnap egész csapatommal
21283    II,  V      |                   rohan elő a faluból, hogy visszakergesse őket erdeikbe. Itt a medvék
21284     I,  XXV    |                     utamat állja. Megállít. Visszakerget.~– S ugye, milyen nagy szenvedés
21285     I,  XIII   |                     kell őt félteni: megint visszakerül, s teli vannak a hordók.
21286     I,  XXII   |                 ínség, dögvész az országon, visszakerülése új öröm, boldogság, kigyógyulás?~
21287     I,  XXVI   |                 alatt megvan, s akkor ismét visszakerülnek Wsetin-vár farkasvermei
21288     I,  I      |                  üdvlövéssel felelnek rá, s visszakiabálnak. Jó szerencse, hogy nagy
21289    II,  I      |                   távoztak egymástól, a bán visszakiáltott Ocskay Lászlóra.~– Brigadéros
21290    II,  XX     |               őrangyalát menjen felkeresni, visszakönyörögni, hanem menjen találkozni
21291    II,  III    |                   és az ipa a lépcsőgádoron visszalépdegéltek, azt mondá Gáspár úr magában:~„
21292     I,  XXIII  |                  pisztollyal fenyeget, hogy visszalő.~– Hát nincs ott Bercsényiné
21293     I,  VIII   |                   rásütötte Ocskayra. Ez is visszalőtt rögtön, de egyik sem talált.~
21294    II,  XV     |             Ausztriában.~Ocskay aztán ismét visszalovagolt a dombra, s nézte hátat
21295    II,  VIII   |                 társának. – Te, Rácz Miska, visszamégy a német táborba, s ott ólálkodod
21296    II,  XIV    |                onnan gyors futásban kellett visszamenekülnöm Komáromig, anélkül hogy
21297    II,  III    |                   Ne félj semmit! Ezek mind visszamennek a cselédszobába, ott lesz
21298    II,  XIII   |                     Mikor lesz szabad innen visszamennem?~– Holnap hajnalban bizonnyal –
21299     I,  XXIV   |                   hintaja mellett lovagolva visszanézett erre a messze kimagasló
21300     I,  XXIV   |                      ez is nehéz csapás; de visszanyerni, ismét boldognak lenni,
21301     I,  XIX    |                  helyett.~Ozmonda hajfürtei visszanyerték eredeti színüket, s akkor
21302     I,  I      |               korában viselt. Azután megint visszarakta őket egymás után. Mindegyikhez
21303     I,  I      |                      Amint az udvarra beér, visszarántja a lovát, leugrik a nyeregből,
21304    II,  I      |                    élén. Akkor mind a kettő visszarántotta a paripáját.~– Hagynók abba,
21305     I,  XXIII  |              kezében – csak egy szó, s mind visszarepültek az elérhetlen hideg magasba.~
21306    II,  XIV    |                  nincs az a veszély, amitől visszarettenjek! Küldjenek a legelátkozottabb
21307    II,  XIV    |                  visszautasított. Ő nem fog visszarettenni semmi embertől, semmi ördögtől.
21308    II,  XIV    |                  percben közöttünk, nem fog visszariadni attól a nehéz feladattól,
21309    II,  XIV    |                     Első fogadásnak ez elég visszariasztó!~Ocskay László csendesen
21310    II,  IV     |            megragadta karjánál fogva, aztán visszarohant a férjéhez, s térdre veté
21311     I,  VIII   |                  hullámba egypárszor, aztán visszasietett, a csatlósával felöltöztette
21312     I,  XIV    |                szétoszlának, az ezredeikhez visszasietve, azt dörmögé Tormássy László,
21313    II,  XX     |                bánatot (az ebgondolatot), a visszasíró emlékezetet csak a bor tudta
21314    II,  XII    |             valamely félszegségét, hibáját, visszásságát képviselje a külső megjelenésében:
21315     I,  XXII   |                 előtt.~– Szabad e jó hírrel visszaszáguldanom a fejedelemhez?~Rákócziné
21316     I,  XXIV   |                  Azzal megfordítva a lovát, visszaszáguldott a legelső kerítésig: nyomában
21317     I,  XXV    |           fejedelmed számára elfogott nejét visszaszerezd; kitalálod, minő drágaságokat
21318     I,  XIII   |                      azért hogy a feleségét visszaszerezze!~Bizony nagyon szeretheti
21319    II,  XI     |                fővel –; szeretnék a városba vísszatalálni.~– Jöjjön utánunk az úr;
21320     I,  XVIII  |                   Ocskay szeme közé.~Ocskay visszatántorodott. Az asztal tartotta fenn,
21321    II,  XIV    |                termet a tábornokok; Ocskayt visszatartá Heister.~És azután egy teljes
21322     I,  XXII   |                    az odafurakodó bámulókat visszatartani, hogy a lovak lábai meg
21323    II,  XIV    |                      s az emberi jószívűség visszatarthatatlan ösztönével megragadta Ocskaynak
21324     I,  XXI    |                     tett, mint mikor valaki visszatartóztatja a nevetést, ami csiklandja
21325    II,  XII    |         elséramórázta az időt, a zendülőket visszatartva az ostromtól. A katonaság
21326    II,  XV     |                    találja a tűzszerszámát.~Visszatekint. A Tisza-kastély, körül
21327    II,  XIV    |                 furcsa hangszer!~Ejh! Nincs visszatérés! Előre kell menni.~Leereszté
21328    II,  III    |                  szépasszony főzte – kiálta visszatéret még az ajtóból.~– Hát mégiscsak
21329    II,  XVII   |                      Mondj le róla önkényt! Visszatérhetsz a „magyar vallásra”, s egyszerre
21330     I,  XXVI   |                     az eszeveszett lovasság visszatérítésével bajlódtam. Láttam, hogy
21331     I,  XXVI   |                    Hiszen még mind a ketten visszatérnek Wsetin alá, ha feladatukat
21332     I,  XXII   |      fejedelemasszony, ha most egyedül kell visszatérnie Bécsbe (pedig visszatér,
21333     I,  XXV    |                      ezt a kegyelmedét most visszatérőbe elviheti. Ismerem jól a
21334     I,  VII    |                    a boldogságból ennyi. Ha visszatérsz, folytatjuk ezt a boldogságot.~
21335    II,  XVII   |                     méreg – mondá a grófnő, visszatéve. – Csak szíverősítő; úgy
21336     I,  XIX    |          megrohanásra nem következett semmi visszatorlás. Ocskay visszahúzódott Bánba
21337    II,  X      |                     e pillanatban kegyetlen visszatorlásra. Így vetteti a levegőbe
21338     I,  IX     |                látni Ocskóra, még a lova is visszatorpant a látványtól, mely szemébe
21339    II,  XX     |                 hírt kapni: nagy elbúsúltan visszaügetett megint Érsekújvárra.~Volt
21340     I,  XIX    |                 elvinnie, s akiért most ily visszautasíthatlan cserét ajanlanak. Ez a nő
21341     I,  XXVI   |           ellenségre talált, aki hatalmasan visszavagdal neki, s a nyelvharcban kapott
21342    II,  III    |                   lesz cserélve, ha egyszer visszaváltod. Egész életemben mindig
21343     I,  XXVI   |                   szeretnéd, ha még egyszer visszaváltoznám Deliancsává?~– Nekem visszahozd
21344     I,  XXVI   |                 másodszori mosdástól megint visszaváltoztam ilyen csúffá.~– Hol van
21345     I,  XXV    |                     megbukott kísérlet után visszavergődve Ocskayhoz, ott is maradt,
21346     I,  XIX    |                   Ocskay a lovasaival, majd visszaveri őket. – Mikor a hegyoldalra
21347     I,  XXVI   |                     még vitézebb hadakat, s visszaverni a tromfot.~Csajághy látta,
21348    II,  XVII   |            csapkodott áldozatára, s hogy az visszaverte, megkísérté kígyóvá alakulni,
21349    II,  XIX    |                    a kuruc lovassággal, azt visszaveti, összekeveredik vele úgy,
21350    II,  XVII   |            fojtottam.~Szívedet, szerelmedet visszavetted tőlem, más asszonynak adtad. –
21351     I,  VII    |                Levae.”~„Itt vagyok. A várat visszavettem. Tormássy László uram feje
21352     I,  XXIV   |                    megindul. A fejedelemnőt visszaviszik fogságába, Aspremontné már
21353    II,  X      |                     lesz: ne várakoztassuk! Visszavitette magát a Fehér Angyalba.~
21354    II,  XVII   |                   őket veszni, csakhogy ezt visszavívhassa! – Nem úgy, mint mikor Bécsben
21355    II,  XVII   |                   Mikor a feleségét kellett visszavívni, egyedül száz ellen rohant
21356     I,  XX     |                  karral odaszorítva magához visszavívott kincsét. Dehogy hagylak
21357     I,  XV     |                fenyegetett mindenkit, aki a visszavonulás szót ki meri mondani. Hisz
21358     I,  X      |                 kuruc sereg nem végezheti a visszavonulását elég gyorsan – a sok megrakott
21359     I,  X      |                   átlátta, hogy itt jó lesz visszavonulásra gondolni.~A pokolszomj el
21360     I,  XV     |                    van veszve az ütközet, s visszavonulásról kezdettek beszélni. A tábornok
21361     I,  X      |            lovasezredünkkel maradj hátul, a visszavonulást fedezni. Én pedig azalatt
21362     I,  XXV    |         fejedelemasszony a világtól végképp visszavonuljon, és vele együtt én is. Asszonyszív
21363     I,  XVIII  |             alázatos térdet-fejet hajtással visszavonulva. – Vallomásom szóról szóra
21364    II,  XVII   |              felkacagott öngúnyolva, mintha visszhangja támadna saját kacajának,
21365     I,  XXV    |                 álmában hallott panasznak a visszhangját hallaná az ébrenlétben,
21366     I,  IV     |                 tréfa.~A kapitány fideliter visszhangozá a nevetést.~– Hát én azt
21367    II,  VI     |              Heister helyét: s dicsőségedet visszhangozni fogja az egész világ!~Ocskay
21368     I,  XXVI   |               fényes városa, amik diadalait visszhangozták vala! Mind csak délibáb
21369    II,  III    |               fokosa fejével, hogy csak úgy visszhangzott bele az egész kastély. Háromszor
21370    II,  IV     |              beszélsz?~– Nem, nem, nem! Nem viszesz bennünket oda!~– De hová?
21371    II,  I      |                    a rác?”~– Gyertek velem! Viszlek rája.~Akkor meg már éppen
21372     I,  XIV    |                   ellátva: huszonnégy ágyút visznek magukkal.~Mindezekről jó
21373     I,  II     |               valaha úrféléé lehetett, de a viszontagság nagyon megviselte; zöld
21374     I,  XXIV   |                  igen szépen tudnak sírni a viszontagságaik elmesélése mellett. – A „
21375     I,  VII    |                   öröme napjait éli, minket viszontagságos időkkel vert meg a Hadak
21376     I,  XIX    |                  kezét.~– Hat esztendő után viszontlátjuk egymást. Minő viszontlátás!
21377    II,  XXI    |                     emitt megölnek helyette viszontorlásul három derék jó hazafit,
21378     I,  III    |                     leülésnél aztán egy kis vita támadt, hogy ki foglalja
21379     I,  II     |                  Ocskay, hogy beleszóljon a vitába.~Őrajta sincs semmi, csak
21380     I,  I      |                  mindenre felügyelhessen, s vitás kérdésekben döntő szavával
21381     I,  XIII   |                    Ezzel szemben Ocskay azt vitatta, hogy Cinka Panna nem jobbágya
21382     I,  VI     |                tökkolop fejed is.~– Dejszen viteez kapitány uram, van eennekem
21383    II,  IX     |                  utazik az ember, maga után vitesse társzekérrel mindazt, ami
21384     I,  X      |                   akik hosszú társzekereken vitetik magukat, a lovassággal versenyt
21385    II,  V      |               nyeregbe, s haza hagyta magát vitetni Oroszlánkő várába, szép
21386    II,  X      |                sikerét biztosították, s így vitette fel magát a gyaloghintón
21387    II,  XVI    |                   dőlni, hogy melyik harcol vitézebbül: a császár magyarjai vagy
21388    II,  XX     |                  sárral hajigálták: Jávorka vitézeinek a testükkel kellett őt fedezni,
21389    II,  XX     |                 nyomban kísérni a leghívebb vitézeitől környezett vezért, nappal
21390    II,  XX     |                  egyedül Verbóra, a harminc vitézét elrejtőzteté a Verbó melletti
21391    II,  XI     |             bírságot. Ennyi jár azért a kis vitézkedésért.~Ocskay bosszús volt; felment
21392    II,  XVII   |                     van mit dicsekednetek a vitézkedéstekkel, ha elszalasztottátok ebadóba
21393     I,  III    |                     baja), mert maga is ott vitézkedik most a bátyja seregében.~
21394    II,  XVII   |                    virágnál, amit a férje a vitézkötése mellé tűz. – Hadd tűzze:
21395     I,  XXVI   |                    egyéb, mint felültetni a vitéznél még vitézebb hadakat, s
21396     I,  XIV    |               hiányzik, akiknél a személyes vitézségből állt az egész stratégia.~
21397     I,  XVI    |                  tábornok úr korlátolhatlan vitézsége, aki maga legelöl rohant
21398    II,  XIX    |                     nem sokra becsülni – se vitézségét, se hadi tudományát.~Még
21399     I,  XXV    |                     muskétások nem kevesebb vitézséggel fogadták; az erdő és a bástyák
21400    II,  XIII   |                   tábornoki mellszalagját s vitézségi aranyláncát be nem mutatta
21401    II,  XX     |                     Jávorka a harminc kuruc vitézzel.~– Itt a kuruc! Illa berek,
21402     I,  XXIII  |                 akadt a torkán, másik, hogy vitriolt ivott tévedésből. Odafutott
21403    II,  XXII   |                egyesülni vele a halálban? Ő vitte-e imádott bálványát, kiszámítva
21404    II,  VII    |                   bolondul tetted, hogy oda vitted; ahhoz a vén boszorkányhoz.
21405     I,  XXIII  |                kérdezé ez fogcsikorgatva. – Vitustánc? Nehéznyavalya? Ördöngösség?~–
21406     I,  III    |                   idáig hangzott fel a nagy vivátkiáltás; a vezéri kar vágtatva indult
21407     I,  XIV    |                 háromszor kiálta rá harsány vivátokat.~Csak Balahó uram nem volt
21408     I,  III    |                     a végén aztán volt nagy vivátozás és pohárösszecsördülés.~„
21409    II,  X      |                      hanem amint a publikum vivátozását meghallja, akkor életre
21410    II,  XII    |                     Ezt a produkciót meg is vivátozta a sokaság.~Bravó, „Fehér
21411     I,  XIV    |                     nem az a taktusra adott vivátszó vala már, amivel a vezér
21412    II,  XIV    |                   ki, s akivel Bécs városát vívatta, hanem egy rác knéz, aki
21413     I,  XIX    |              harcosai közé, akik százszoros viváttal fogadják a kis ezredesüket.
21414     I,  XXVI   |                    átment a bánhoz, s hírül vivé neki, hogy a fejedelem tábora
21415    II,  XIV    |                    kegyelmetek mi hőstettet vivének azóta véghez? – toldá oda,
21416    II,  IV     |                     érte. Ez mégis túlságig vivése a kálvinista puritanizmusnak.
21417    II,  VII    |                   mellett akár ütközetet is vívhattak egymással.~Az erdős, csalitos
21418     I,  XIV    |                    aki seregével Lipótvárát vívja. Siessen, ha lehet, a fejedelemmel
21419     I,  VI     |                   mindaddig, amíg e magasra vivő úton fölfelé haladsz. …
21420    II,  XV     |                 arca mutatta, mily kínokkal vívódik; de nem nyögött, nem jajgatott;
21421    II,  VII    |                     Pálffy bán Nyitra várát vívta.~Úgy volt, mintha mindannyian
21422     I,  VIII   |                     a temperamentummérőt. A vizahólyaglemez egyszerre mind a két végével
21423    II,  XVI    |                útközben a farkasok; hanem a vízáradás miatt meglehetősen elkésett;
21424    II,  III    |               kastélyok is mind bástyákkal, vízárkokkal vannak körülvéve, felvonóhidakon
21425     I,  XXIV   |                    vadászcsapatot; kerítés, vízárok nem volt előttük akadály.
21426     I,  II     |             oroszlánok falkája, ugrált ki a vízből Borbély Balázs népe, mind
21427     I,  XIII   |              nevezetes szolgálatokat tett a vizeken átkelésnél, meg mikor tüzes
21428     I,  I      |                   lehet magyarázni. A Garam vizének egyetlen réve van Kálnánál:
21429     I,  XVIII  |                Csajághy magában nevetett; a vizes spongyával a sebeit áztatva.~
21430     I,  XIX    |                     hozzá is kezdett látnia vizesdézsánál a hajkimosási műtéthez.
21431     I,  IX     |                   akkor egyszerre, mint egy vízió látnokának nyíltak fel a
21432    II,  III    |                 isztricei kastélyban látott víziók.~Aztán a többi:~„Kinek van,
21433    II,  IX     |              málhákba szokás beleszurkálni, vizitálás végett.~Legelőször is azt
21434     I,  XVII   |              kijutni?~– Elmondom. Itt jön a vízkereszt ünnepe. Ez a diákság szabadalmas
21435    II,  X      |               óriási nagy termekben alant a vízmedencében a város elegáns hölgyei
21436    II,  I      |                  szedésére rohant, két mély vízmosáson kellett átugratnia a lovával;
21437    II,  X      |                mozgásban tartva mesterséges vízmű által. Ott bámultathatta
21438    II,  X      |           denunciált: meg kellett ejtenem a vizsgálatot, különben a hivatalom bánja;
21439     I,  XXVI   |              feleselésre, akarom mondani, a vizsgálatra. Mert ebben én nem pörlekedő
21440    II,  III    |             gyöngyök?~– Az a te tudományod. Vizsgáld meg sorban! Azt mondod,
21441     I,  XXVI   |                védműveit ezelőtt egy héttel vizsgálták össze Löwenburg és Krumpach
21442     I,  XXV    |                rájuk többé a kristálytiszta vízsugár! Aki ezt a kútfőt elfoglalhatja,
21443     I,  II     |                    emezek meg acélozottan a víztől, felfrissülve, gyorsan szökellve,
21444    II,  III    |                elhajtva, azokkal egy merész vízvezetéket építtettek, mely a Rieka
21445     I,  XXVI   |                  útját állta, „ter frementi voce exclamans: retro Attila”,
21446    II,  XIII   |                    és mai est között!”~– Ad vocem „tegnapi est” – mondá Wratislaw. –
21447    II,  XVIII  |                cigánymódra: „Hegynek tarts, völgynek hajts!” útközben beszélgetett
21448    II,  V      |                    elbámulhatott arra a kis völgynyílásra, ahonnan várostornyok látszanak
21449    II,  II     |               egyszerű volt.~A Fehér-hegyek völgyszorosai, számos hegyi váraikkal,
21450    II,  III    |                     keresztül csak egy mély völgyút vezet a várig, mely az erdő
21451     I,  I      |                 lyuk volt, s akörül széles, vörösbarna folt, a kiomlott vér.~Tiszáné
21452    II,  XVIII  |                     ha elviszem kegyelmedet Vöröskő-várra? Pálffy bánnak a felesége,
21453     I,  XXV    |                   bolond fejével elfoglalja Vöröskő-várt. Keresse aztán a bán, hogy
21454     I,  XXV    |            mindezeknél nagyobb akadály volt Vöröskővár megvívásában, az egy uralkodó
21455    II,  XVIII  |           Holnapután ilyenkorra ott leszünk Vöröskőváron. Ott leteszem kegyelmedet
21456     I,  I      |                  násznagy meg a menyasszony vőfénye, akik itt a városban laknak;
21457     I,  I      |                Megölték a hites jegyesedet, vőlegényedet! Nem volt elég egy napra
21458    II,  V      |                      hanem csak maguk a két vőlegények. – Amelyik a másikat levágja,
21459    II,  V      |                 hogy „Inkább a halál legyen vőlegényem!”. „No hát, az legyen a
21460     I,  VI     |                 menyasszony volt, azt mondá vőlegényének: „Meg ne keserítsd valaha
21461     I,  I      |                     tartson, annak, akit én vőlegényül ide hozok, labancok vérétől
21462     I,  I      |                     nagyon jó volt hozzá. A vőlegényveszteséget majd kipótolja még neki
21463    II,  XXI    |                    Fodor László brigadéros, Volfárt ezredes és Palkovics Ferenc
21464     I,  XXIII  |                   Bercsényi – mondá neki –, volna-e a világnak olyan kincse,
21465    II,  XVIII  |               lélegzetvétel hangja.~Nem itt volnának-e?~Felkapta a karos gyertyatartót
21466    II,  XI     |            Shakespeare mondat Coriolannal a volscusoknak: „Egymagam dúltam köztetek
21467     I,  II     |                      s szomorkodik szennyes voltán; fekete haja, mint a gereben,
21468     I,  XVII   |              gnosztikusok Krisztus idvözítő voltáról: hogy a születése napján
21469     I,  V      |                fogát”. – Én, amióta szegény vőmet, Kovách Istvánt olyan szerencsétlenül
21470     I,  I      |            történhetik egy ilyen napon.~– A vőmmel történt valami veszedelem?~–
21471    II,  XVII   |                     bűbájos tündérarc! Hogy vonaglanak rajta az eltorzult vonások!
21472    II,  XIV    |              halálsápadt arcának galvanikus vonaglásában.~– No lássák, kegyelmességtek,
21473     I,  X      |                   hogy a sarkaik alatt most vonaglik utolsót, egyszerre a császárváros
21474    II,  II     |               rémülettől halott színével, e vonagló izmokkal, e verítéket gyöngyöző
21475    II,  III    |                 idegein, mint a galvanütés, vonaglott végig ez a szó. – Összeborzadt.~
21476     I,  XXIV   |                     az egész matzleinsdorfi vonal, ahol most a déli vaspálya
21477     I,  XXIV   |                     a Dunáig; mai nap ezt a vonalat foglalják el a tűzifaraktárak,
21478     I,  XIV    |                     zászlóaljának, hogy egy vonalba jöjjenek, s aztán egyszerre
21479     I,  XXV    |               megvívásában, az egy uralkodó vonás volt Ocskay László jellemében:
21480     I,  XXIII  |              oroszlán. Arca tűzláng, minden vonása ideges rángatózástul eltorzulva;
21481     I,  XVIII  |             hívogató csábtekintettel minden vonásában, ezekkel a szemekkel, amikből
21482     I,  I      |                  amíg élt. Nemes, szabályos vonásai voltak. Egy tátongó seb
21483     I,  XVI    |             torzképet, aminek elfintorított vonásaiból is egészen őrá lehetett
21484    II,  XVII   |               vonaglanak rajta az eltorzult vonások! Hogy támadnak mély ónkarikák
21485     I,  I      |                     kemény, mélyen bevésett vonásokkal, torzonborz szemöldökkel
21486     I,  XIV    |                torzkép-rajzoló volt. Nehány vonással hirtelen úgy odaveté a papírra
21487    II,  X      |             tartózkodnak; szigorúan kérdőre vonatnak, hogy miféle törvényes avagy
21488    II,  XII    |                   hatalmasabb Rómánál…~– Ne voníts annyit a geográfiából –
21489    II,  II     |                    mentse magát, ha kérdőre vonják a cigányleányért? Kibeszélje
21490     I,  XV     |                  sem érti, mit akar? Vállat vonnak, odább mennek. Utoljára
21491     I,  XXVI   |              századainkat.~Jávorka a vállát vonogatta.~– Tökéletesen mindegy volna,
21492     I,  XXVI   |                    fából faragott fő.~– Nem vonom kétségbe, hogy árulás okozta
21493     I,  III    |        előrevágtatott egy dombra, maga után vonszoltatva az ágyúkat, amikkel nemsokára
21494     I,  XIV    |                   megfagy, azon hat ökör se vontat keresztül egy ágyút.~A Csallóközben
21495    II,  XI     |                     felhangzott az előőrsök vontatott kiáltása: „Ki vagy? Megállj!”~
21496     I,  XXII   |                    jöhessen, s aztán együtt vonulhassanak be Nyitra várába.~A Pozsonyban
21497    II,  X      |             Engedelmet kért, hogy szobájába vonulhasson.~Az urak aztán még ott maradtak
21498     I,  XV     |         keresztültörtek már, vissza már nem vonulhattak, kapták magukat, „előre
21499    II,  XVI    |                     ő parancsa nélkül ki ne vonuljak.~– No, hát ti maradjatok
21500     I,  XXIII  |                 kenőasszony az ablakfülkébe vonulva bámultak a betegre, tört
21501     I,  XVI    |               mondja a német: „Frauendienst vor Gottesdienst”, „a női szolgálat
21502     I,  VI     |            egymáshoz ölelte az ifjú párt: a vőt és leányát.~… Csajághy búcsúzott,
21503    II,  IV     |                     férfijellemet; az egész vulkántüzet ki tudta oltani két ilyen
21504    II,  X      |                reszkető kezébe odanyomják a wacholderes poharat (más italt be nem
21505    II,  X      |                  kicsit gyantázni kellett – wacholderrel.~Akkor aztán felkelve a
21506    II,  XI     |                    Micsoda hely ez itt?~– A Währinger Spitz.~– Eltévedtem – boros
21507     I,  IV     |                     széles, felhajtott ujjú wammsz veres melltakaróval, bő
21508     I,  XIV    |               Schneider Hochzeit hatten, da waren alle froh!” A kurucság kedvet
21509    II,  X      |              danolta Augustin nótáját: „Den Weibern gehört der Brunnen, Den
21510    II,  X      |                   der Brunnen, Den Mann der Wein erfreut.” (Asszonynak való
21511     I,  XX(1)  |               Ferdinánd szava volt ez, „ich will euch schon katholisch machen”,
21512     I,  X      |                haladva, ebédre megérkezének Witzelsdorfba; ahol a népség már eléjük
21513     I,  XIV    |                  ott maguk előtt találták a Wobezer, Trisler és Firmont kompániáit. (
21514     I,  VIII   |                  fogollyal.~A bámuló doktor Wolffiust ott találta éppen az üres
21515    II,  X      |             szorulni! – Tarsolyában ott van Wratislav, a hatalmas miniszter levele
21516    II,  XIII   |              magával. Megparancsolá, hogy a Wratislaw-palotába szállítsák utána.~Nagy hiba
21517    II,  XIII   |                     közönség bámulatával, a Wratislaw-palotához, a kancellárt már otthon
21518    II,  XIII   |                   bajtársaitól, megköszönte Wratislawnak a szíves vendéglátást; bőséges
21519     I,  XXV    |                     alkalma összetalálkozni Wratislawval. Akkor megmutathatja neki
21520     I,  XXVI   |                  akkor ismét visszakerülnek Wsetin-vár farkasvermei közé.~Csakhogy
21521     I,  XXVI   |                     diadallal. Az elfoglalt Wsetin-várban voltak a morva főurak minden
21522    II,  XVI    |              dicsőség? – Hamuba vele! – No, wsetin-vári csodatett! Te voltál a legutolsó;
21523    II,  III    |              mázsával, csak azt tudom, hogy Wsetinből négy társzekéren küldtem
21524     I,  XXVI   |                 Egész társzekerek vitték el Wsetinbül a prédául nyert arany-ezüst
21525     I,  XXIII  |                                             XXIII. Árnyék a fény közt~A viszontlátás
21526     I,  XXIV   |                                             XXIV. A „Spinnerin am Kreuz”
21527     I,  XXV    |                                             XXV. Az apáca~Ilyen dolgok történtek
21528     I,  XXVI   |                                             XXVI. Deliancsa~A lélek sebe
21529     I,  XXII   |                  Nonono! Honni soit qui mal y pense. Hát hiszen csak nem
21530    II,  III    |                   idilli hely, hogy mikor a zab érni kezd, megesik, hogy
21531     I,  XIV    |                  megkapni bal kézzel a lova zabláját, jobbjával felemelni azt
21532    II,  X      |                  Kuruc ist hin,~Kommt schön zahm jetzt nach Wien.~Oh, du
21533    II,  XIII   |                     A zendülés lármáját más zaj váltotta fel; nehézlovasság
21534    II,  XVI    |                   vegyült a mulatság tréfás zajába. – Tiszttársai ezt csendes
21535    II,  XII    |                mennyországba?~A nép röhejre zajdult.~– Eh, mit parlamentálunk
21536    II,  XI     |             csatangoló csoportok mindenféle zajgását hallgatva, egyszerre megüti
21537     I,  XVIII  |                    Vág most meg van áradva, zajlik, nem jöhet át rajta: kénytelen
21538     I,  I      |             zugocska a házban volt csendes, zajtalan. Csak elvétve zümmögött
21539    II,  XIII   |                    ágyúk dübörögtek falrázó zakatolással előre, csak úgy rengett
21540     I,  III    |                      Ugyancsak ügettek. Nem zakatoltak most a kapun hordó bort
21541     I,  X      |                     Dunánál Károlyi Sándort zaklatni. Itt pedig van egy feldühödött
21542    II,  III    |                    feje fölött, akkor potom zálogárban itt maradna ez a temérdek
21543    II,  III    |                     adsz nekem ezer aranyat zálogbérül?~– Megmondtam már.~– No,
21544    II,  III    |              találod tömni. – Hoztál valami zálogot?~– Hoztam. Itt van a vasládában.
21545    II,  III    |                  pénzt akarnál kapni erre a zálogra?~– Nem sokat.~– Én pedig
21546    II,  III    |                    Látja kegyelmed. Egy kis zálogügy az apósával.~– Hát már kegyelmed
21547     I,  XXVI   |                     elébb felszíva a hevítő zamatját.~A zsibbasztó egyedüllétben
21548     I,  XXI    |                 Tiszáné nagyasszony, mint a záporeső.~– Hagyjad el már, boszorkány,
21549    II,  II     |                   többé az ő gyónástitkának zár alatt tartására.~Egészen
21550     I,  XXIII  |                 kegyelmedhez messze földről zarándokolni, mint a máriapócsi csodatevő
21551    II,  III    |            keresztrudak, kulcs nyikorgott a zárban, tolóretesz karistolt, s
21552    II,  VII    |                Nyitrán, s délre az elefánti zárdához érkezett, ott a pálos szerzetesek
21553    II,  X      |                     pedig a bűnbánó leányok zárdájába csukatik be. Ez a szigorú
21554     I,  X      |           külvárosában elfoglalni egy egész zárdát, Istennek szentelt asszonynépével,
21555    II,  XIII   |                   eljöhessen, hogy karjaiba zárhassa, repülve magával elvihesse!
21556     I,  XXIV   |              kanyarodva, s most a kurucokat zárja el a császári kísérettől.~„
21557    II,  III    |                  kiadom a rendeletet. – Nem zárjuk be addig azt a ládát?~Attól
21558    II,  XIII   |                   poharazás alatt is magába zárkózott maradt. Örült a lelke, mikor
21559     I,  XXII   |                     ide csak azokat szokták zárni, akik mint nagyon gyanús
21560     I,  XXI    |                látod. Neked „áll” ez a nagy záros, abban van egy fölséges
21561     I,  XXII   |                   is vasajtó zárta, csalóka zárral csukódó.~A kulcshordó várnagy
21562     I,  XXVI   |                    Ocskayra, hogy hűtelen a zászlajához – hanem azért azt a láncot,
21563     I,  XV     |             Feirville a maga labancból lett zászlóaljához, s otthagyta őket poggyászfedezetnek.~
21564     I,  XIV    |                   hátrább jövő Sárody német zászlóaljának, hogy egy vonalba jöjjenek,
21565     I,  XV     |                     léptekben rukkoltatta a zászlóalját a császári sereg felé.~Ez
21566     I,  XV     |                    akkor egyszerre az egész zászlóaljával közvetlen közelből sortüzet
21567     I,  XVIII  |                      Hogyan? Az én tulajdon zászlóaljparancsnokom?~– Nem is olyan nagy az
21568     I,  IV     |          részesülhetek…~(Ez jól indokolja a zászlócserélést: egy jó lakoma kedveért!)~–
21569    II,  VI     |                     átáll a kuruc a királyi zászlóhoz, hogy maga sem veszi észre.
21570    II,  XIII   |                     áldozni, hogy a császár zászlóinak diadalt szerezzen.~Meg volt
21571     I,  XXVI   |                    az ágyúinkat? Elszedte a zászlóinkat? Hát a fejedelem is sebben
21572     I,  XVII   |                  rézdobjaival, feltűzködött zászlóival, s egy nyitott hintóban
21573     I,  XXVI   |                       Azért nem volt szabad zászlójához hűtelenné lennie. A katona
21574    II,  VII    |                    jöjjön bátran a maga két zászlójával az ezredéhez.~Remekben sem
21575    II,  II     |                    a tisztei maradtak meg a zászlóknál.~Az már bebizonyodott igazság
21576     I,  IV     |              hűséggel fogom szolgálni az új zászlómat, mint a régit… – mondá a
21577    II,  VII    |                     semmit, s fegyverestől, zászlóstól átállni az ellentáborba:
21578    II,  XIII   |                    udvar, a trón lépcsőin a zászlósurak, hátul a páncélos testőrök.~
21579    II,  XVI    |             hadnagyodat, a Benger Boldizsár zászlótartódat, a Krupics Jancsi strázsamesteredet.
21580     I,  XVI    |                    ha még egyszer küldelek, zászlótartónak foglak címezni.~– Akkor
21581     I,  IX     |                nyergébe ugrik; odahívatja a zászlótartót, elveszi a kezéből a piros
21582     I,  XXII   |               kegyed segítette ki Ocskayt a zavarábúl, mikor egyik kísérője nem
21583     I,  III    |                     nagyasszony szemérmetes zavarát növelni. El is tűnt onnan
21584     I,  XXII   |             embarrassé. (Páris ezúttal nagy zavarban volna, hogy kinek adja az
21585     I,  XXII   |                 úgyhogy Ozmonda segíté ki a zavarból; odasúgta félig halkan: „
21586    II,  III    |                megérteni a tervét. Az egyre zavarodik és nem tisztul.~Estefelé
21587    II,  XXI    |                    László.”~Sándor meg volt zavarodva, hogy titkát elárulva látta.~–
21588    II,  III    |                  kulcsait, s felnyitogatá a závárokat; aztán felemelte a nehéz
21589    II,  IV     |                 menekült-e?~Terve volt. Nem zavarta már ki őt abból semmi. Meglehet,
21590    II,  XIV    |                     csak Istennek számolok.~Zavartalan tekintete, nyugodt szavai
21591     I,  XIX    |               porkolábjával együtt, elküldé Zayugrócba, ahol azok a Zay grófok
21592     I,  XX     |                     békéje~Ocskay ezúttal a zayugróci kastélyba vitte kedveseit,
21593     I,  XIX    |               mulatság.~– Azt biz elhiszem. Zayugrócon nincs se Favorita, se Práter,
21594     I,  XXI    |                   idő lesz, itt maradok; ha zegernye idő lesz, tovább megyek.
21595    II,  III    |                   obeliszkok, merész gúlák, zegzugokat képző hegyes sziklacsompók:
21596    II,  III    |                  hogy az én sztropkói váram Zemplénben fekszik. Legközelebb a hadi
21597    II,  XII    |                    elséramórázta az időt, a zendülőket visszatartva az ostromtól.
21598     I,  III    |                szokott járni. Elöl a tábori zene; lóháton ülő trombitások
21599     I,  XIII   |                 szebbnek látja azt az, akit zenéjével elbűvölt-bájolt; hogy ezt
21600     I,  I      |      belekotnyeleskedett, győzték nyelvvel; zenekíséretül közbehangzott a fahajtörőmozsár-csengés
21601     I,  III    |                     várvívók nagy diadalmas zenével. Mikor Ilonka ismét kinéz
21602     I,  II     |                   az ott Beregszász.~Valami zeng, zizereg a földön és a levegőben:
21603    II,  XII    |                    Az egész szónoklat arról zengedezett, hogy íme, milyen nagy hatalma
21604     I,  XXVI   |                    Babiloni vizek mellett”. Zengjétek el, fiúk! – mondá Ocskay.~
21605     I,  XIV    |                   Eugén herceg seregének, a zentai diadal veteránjai, kiknek
21606    II,  VIII   |                 csapatja, mint egy üldözött zergefalka, húzta össze magát a Nyitra-parti
21607    II,  XXI    |                    köztük Illert, Schenket, Zichyt, Ritschánt, akik kezeink
21608     I,  XXVI   |              történni kell.~Bercsényi melle zihált a fékevesztett indulattól.
21609     I,  XXIV   |                     útjába kiülnek, azok a „zikiss”-ek: a szegény vakok, akik
21610     I,  XVIII  |                 csapatok is úgy szét voltak zilálva, hogy egy-egy zászló alatt
21611     I,  XXVI   |                 édes tüzes borból; s keserű zimankós kedve támadt tőle.~– Kutyának
21612     I,  XXVI   |                Forgách ostrommal elfoglalta Zissersdorf várát, a védő Bayreuth-ezredet
21613     I,  XXIV   |                szerelmesét a balsors minden zivataraitól, amik üldözni fogják. –
21614     I,  I      |            kitombolhatta haragját a konyhai zivatarban, megkönnyebbült a nagyasszony
21615    II,  XVI    |              Februárban mennydörgéssel járó zivatarok voltak, s az erdőkben megszólalt
21616     I,  XXI    |                 megholt bátyja nevére.)~Egy zivataros május délután, mikor minden
21617     I,  II     |                    Beregszász.~Valami zeng, zizereg a földön és a levegőben:
21618    II,  III    |                    hozzá. Ocskay egy ecetes zöldpaprikát dugott a szájába, azt rágta
21619     I,  XXIV   |                kuruc ellen. Mikor már a sok zöldségeskerten keresztülvágtattak, s kiértek
21620     I,  XVIII  |                   ami fölött az új allúvium zöldül már.~– Mit akarsz vele tenni? –
21621     I,  XIV    |                 felállítva, hogy a hadsereg zöménél Sárody német zászlóalja
21622     I,  XV     |                    Parna patakon át, a futó zömmel éppen ellenkező irányban.
21623    II,  IX     |                aztán meg a „Három Nyúl”, a „Zörgettyű”, a „Sárga Sas”, a „Veres
21624    II,  XV     |      összecsikorgatott fogai közé fojtva el zokogását.~– Miért átkozta meg ez
21625    II,  XVIII  |                  nem cigányos hangon, hanem zokogásba vegyülő panaszos szóval
21626     I,  I      |                 amiért a nagyasszony teljes zokogásra fakadt, s a leány keblére
21627     I,  I      |                  szemeit az ég felé: de nem zokogott.~– De ne búsuljon a nagyasszony –
21628    II,  XVI    |                fölkelni a földről. Csak azt zokogta „Szeretnék meghalni!”~–
21629    II,  IV     |                   szól, szót nem ért. Annak zokogtam el vért verítékező kínos
21630     I,  VIII   |                    seregükkel benn maradnak Zólyomvárban, akkor nagy hamar kiéheztetjük
21631     I,  III    |                híres lakodalom még híresebb zomotorrá változott át. – Nagyot nőtt
21632    II,  XI     |                    Megállj!”~Olyan kietlen, zord helyen volt, ahol nem tudta
21633    II,  XVI    |                     panye! zabi! précsoszom zosztál!” 1, s Vajda levágatta őket
21634     I,  XXIII  |                     a „császárnő”, a másik „zrínyinő”, harmadik „bécsinő”, negyedik „
21635    II,  XII    |              rukkolj ki vele, hogy mi van a zsákban!~– Hát amit már megmondtam.
21636     I,  XV     |                   vannak ott, s a poggyászt zsákmányolják.~Rögtön arra fordítá a lovát,
21637     I,  IX     |             közkatonák ezalatt civakodnak a zsákmányon. Akinek valami értékes kincset
21638    II,  V      |                   vágtattak világgá a drága zsákmányukkal. – Idáig hallottad, ugye,
21639     I,  III    |             lovaikat elvezették, ők maguk a zsákmányul ejtett ellenséges zászlókat
21640     I,  III    |                 akkor fürtgolyókkal, szeges zsákokkal lőnek egyszerre közéjük?~
21641    II,  IV     |                  újra elolvasá. – A lőporos zsákon igen jól lehet aludni –
21642    II,  IX     |               kastély itt Petronellán! Ahol zsákra rakta a római kincsek közül,
21643     I,  XIX    |                   kényelmes, bőrrel fedett, zsalugádoros ablakú bárka volt; Ritschán
21644    II,  V      |                  lesz a legkiállhatatlanabb zsarnokává a környezetének.~Mikor Ocskay
21645     I,  III    |           fejetlenül dolgoznak előre-hátra, zsarolásaikkal, diszciplína nem tartásával
21646     I,  IV     |                  megláttam, hogy eldugott a zsebébe egy fél font mazsolaszőlőt.~–
21647    II,  IX     |                   szét) az már nekem most a zsebemben van. Nézd csak, olvasd el,
21648    II,  XVII   |                     Ilonka.~Erre megtörlé a zsebkendőjével a szemeit Ozmonda, s úgy
21649     I,  III    |                   csendesség támadt, hogy a zsebórák ketyegését is ki lehetett
21650     I,  XXIV   |                    szerszámokat találtam.~A zsebtolvaj három fokosfejet vett elő
21651    II,  X      |                  harangoztak délre, mikor a zselleszék-hordozók megérkezének a kapu elé,
21652     I,  XXI    |                     kell semmi hazudozás! – zsémbelt rá Tiszáné nagyasszony. –
21653     I,  XXIV   |                  János? Azt hiszitek, vajas zsemlyét evett? Azt ám: az ördögöt!
21654     I,  III    |                     az előtt erős vár. Csak zsendült a szőlő, mikor Fülek-várt,
21655     I,  XXII   |              irgalommal!~– Hahaha! Maga egy zseniális gyermek! Igazán mondom!
21656     I,  XIX    |                    ez a kultiválatlan nyelv zseníroz: nem tudom magamat jól kifejezni
21657    II,  IV     |                Ocskay kőszoborrá érzé magát zsibbadni. Nem bírt elfutni ez előtte
21658     I,  II     |                  kitelnék belőlük egy egész zsibvásárra való ócska szerdék.~A vezérek
21659    II,  XII    |                   bekóborolt, az elhagyott „zsidófertály” volt.~Harminc évvel e történet
21660    II,  XII    |                     volt kedve az elhagyott zsidófertályban lakni; ellenkezőleg, mind
21661    II,  XII    |                  zsidóváros. – Az elhagyott zsidóházakra pedig nem akadt vevő. Azt
21662    II,  X      |               tenyerével). Ez a sárga meg a zsidóké. (Már arra csak a sarkával
21663    II,  XII    |                    holt kezét az utcán, s a zsidókra fogták róla, hogy azok törik
21664    II,  XIII   |                 tegnapi lázadást, színből a zsidóság ellen; de valóságból kegyelmed
21665    II,  XII    |                    kurucok szövetségesét, a zsidót: itt van maga a kuruc generális; „
21666    II,  XII    |                    nem volt egyenes célja a zsidóüldözés. Ez csak egy népszerű nyitány
21667    II,  III    |                    ősi kastélyával, ami még Zsigmond király idejében épült, s
21668     I,  I      |                nincs itt semmi dolga! Olyan zsinat van, hogy az ember a maga
21669    II,  XVI    |                  rémületes harcban, „mintha zsinórra vették volna,2 oly pontosan
21670    II,  III    |                    fülkéhez; a függönyt egy zsinórrántással félrehúzta: azalatt volt
21671     I,  X      |                     állatkert, a drága szép zsiráfjaival, antilopéival, gazelláival: