1-alola | aloma-attek | atter-bekul | belat-bolon | boltb-csalt | csap-delig | delik-egyen | egyer-ellat | ellen-ember | embra-ezred | ezust-felje | feljo-foleb | foleg-gaspa | gatol-gyulo | gyur-harsa | harsc-hivat | hivd-imads | imadv-jogos | jogot-kegye | kegyl-kicse | kicsi-kival | kivan-korcs | korde-le-le | leagy-level | leven-megal | megar-megol | megon-mercu | mered-naplo | napod-odaer | odafa-oltar | oltja-parol | paros-proba | probs-rest | reste-selme | selye-szala | szale-szetd | szetf-tajek | tajke-terme | terne-trois | tromb-utako | utalo-vedel | vedem-villa | villo-zsira | zsirr-zuzaj
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
501 I, XXVI | hozzájuk tapadva.~Ami kábító álomából leginkább kísérté, az az
502 I, XXV | az ébrenlétben, mikor az álomalak már rég a semmibe tűnt el.~–
503 II, XIV | ura, ezek a ránéző arcok álomhalottá tették: oly tehetetlen volt,
504 II, XIII | kábulat, ami hasonlít az álomhoz, csakhogy annak éppen az
505 I, XXVI | révedeztek előtte a tüneményes álomkáprázatok. A feje nehéz volt, s a
506 I, III | toronyba, s onnan nézett az álomkép után.~Igazán álomképnek
507 I, III | az álomkép után.~Igazán álomképnek lehetett azt neveznie; mert
508 II, XVI | úgy bámulta ezt, mint egy álomlátást. Hát ilyen Ocskaynál a hitvesi
509 I, XXVI | elterülve.~Eszméletlenül, de nem álomlátatlanul.~Mély, lázforró álmai voltak.~
510 I, XXI | ellopni való.~Szalmát kért alomnak és érett túrót fehér cipóval;
511 II, III | gyöngysorok egész pamatszámra, álomnak is képtelen kincshalmaz
512 I, XXV | hebegé Ocskay. Már ekkor az álomországban beszélt.~Azokat a képeket
513 II, XIII | megnyugvással hajthatta nehéz fejét álomra, három éjszakai virrasztás
514 I, XVII | leskelődő várakozás ez! Micsoda áloműző kíváncsiság! Micsoda kölcsönös
515 II, II | volna el: bizonyosan más álruhát vett fel. Ezt beszélik,
516 I, XIV | azt a víg nótát, hogy: „Als die Schneider Hochzeit hatten,
517 II, IX | az Oberste Polizeiamtnál, Alser Strasse Nr. 615, s ott felkeresni
518 I, XXVI | elfordította az ujján, az alsó részére feltekerve ott talált
519 I, XXI | eldugja alájuk, csak az alsógúnyája ázik, meg a bőre; mikor
520 I, XXII | méltó arcokat találni. Csupa alsórendű pofák.~– Csak azt az egy
521 II, XX | napon szabadságot kért az altábornagyától, hogy a harcszünet alatt
522 II, XV | Istvánné nagyasszonyomnak általadja, ötven tallér üti érte a
523 I, XVIII | ki ide lekötött. Soraim általadója tudatni fogja mindazt excellenciáddal,
524 II, XII | tapasztalta ennek a felfogásnak az általánosságát Ocskay nagy hamar. Vasárnap
525 I, III | városok polgári lakossága általánosságban nem szerette a háborús időket.
526 II, III | járásra-kelésre bocsássák, s a dobogón általeresszék. Megíratom kegyelmednek
527 I, I | Amidőn a kálnai révnél általkeltünk, hirtelen lesből orozva
528 II, II | összeállíthat, azzal rögtön általtör Morvába, amit rémhírével
529 I, XXVI | arany-ezüst kincseket; maga Ocskay általvető zsákba tömhette a drágaköves
530 II, IV | bálványom?~Ilonka el hagyta altatni lelke nagy gondjait. Leginkább
531 II, VI | fővezért ez egészen el fogja áltatni felőled: – ha Ocskay pénzt
532 I, XXI | el: még a dajka is azzal altatta el a kis Gáborkát.~Reggelre
533 II, XVII | hogy mind a kettő el legyen áltatva vele? Hogy meg tudjanak
534 I, XV | helyettem feltámad az én alter egóm, aki őt szereti. Milyen
535 I, XV | XV. Az alterego (másik magam)~Heistert ez
536 I, XXII | tulajdonosa, melyben ő mint altiszt szolgált, mely szégyenleges
537 I, IX | azután a főtisztek meg az altisztek; a lovasság meg a gyalogság,
538 I, XX | velem faluról falura, s ott aludnod a sátorban, mint a cigánynak.”~–
539 II, XIX | szívében. A többi téli álmát aludta már, mint a lárvabáb.~A
540 I, I | Álom azt jelenti, hogy aludtál. Ülj le elém, hadd teszem
541 I, XXIII | az ő orvosságai mellett aludtam el. Álmos vagyok. Isten
542 II, V | az órára! A gyerekek jól alusznak, nem kell azoknak ringatás. –
543 II, XVIII | éjszakát, kedveskéim! Mind alusztok-e már?~Semmi válasz sem jött
544 I, XXII | Miért járok álruhában, álutakon táborhelyről táborhelyre,
545 I, I | támolygott előre, mint az alvajáró: a két karját fogta a násznagy
546 II, II | királypárthoz fog állni, alvezéreivel Botka Ádámmal, Szegedi Istvánnal
547 I, III | fejedelem által az egyes alvezérekkel maguk miheztartása végett
548 I, III | egész felvidéken táborozó alvezéreknek a fejeit: csak confusiót
549 I, IX | vezér a másikra, azok meg az alvezérekre, utoljára a közkatona volt
550 I, XIII | apprehendálta, hogy minek egy alvezérnek az ilyen nagy fastus? Cinka
551 I, VII | fővezértől, Károlyi Sándortól, az alvezértől; el kellene már foglalni
552 II, VIII | kuvik, minden házban az alvókat: „Elárulta hazáját Ocskay
553 I, I | hogy telesírtad a „váll”-amat; pedig hímeztem ám én arra
554 II, I | megkísérteni. „Ezért” is, meg „amazért” is.~Odafenn a kastélyban
555 I, XIX | kastély elé; neki kellett amazokra várni. Ozmonda azalatt kiszállt
556 I, XVIII | vele. Beszélj vele egyedül. Ámbár én jobb szeretném, ha sohase
557 I, V | nem bánom, ha pápista is; ámbátor ez nagy galiba lehet az
558 II, XII | az úr idebenn a glacis-n, ameddig tetszik; de ne bódorogjon
559 I, XV | dandárt verhessen össze, amekkorát Bécs alá vezetett, most
560 II, III | megtalálja minden ember. Amellé tette a pamlag bőrvánkosát,
561 I, XXII | abba az ádáz küzdelembe, amelyből nincs kijárás – se élve,
562 I, XXVI | is képes, aki az ügyet, amelyért harcol, megveti; aki hős
563 I, X | azon az úton tért vissza, amelyiken jött. Tetszett neki sorba
564 I, XVIII | melyik ízünk fertőzött. Amelyikre a tíz ujjam közül kisül,
565 II, XX | haladtak fölfelé, az olyan út, amelyikről nem lehet letévedni. Mint
566 II, III | annyira elmentek a házba, amennyiről a muzsikaszó ide nem hallatszott.
567 I, V | lovagolni és verekedni, akinek amennyivel erősebb a karja az asszony
568 II, IV | az asszonyához, amint az Áment kimondá, s felölelé térdepeltéből.~–
569 I, XXI | ebédet a rotyogó bográcsban, amialatt a kis Gáborka a parasztgyerekekkel
570 I, V | hogy „clara pacta, boni amici”, ami magyarul annyit tesz,
571 I, III | vitézlő öcsémuram, addig, amíglen itt vannak, én hadd lássam
572 I, XXIV | voltak országos vásárai, amikre messze földről felgyülekezett
573 I, XXII | megjelent, egy olyan öltözetben, aminőhöz sohasem volt szokva. Azt
574 I, XXIII | Olyan nagy zsák volt az, aminőkben a gyapjút szokták szállítani.
575 II, IX | legveszedelmesebb csatatér, aminőn csak kegyelmed valaha megfordult,
576 I, XX | tekinte e szónál Ocskayra, aminőre ezt a kemény arcot alig
577 II, XV | amit Heister rábízott, aminthogy az is volt a szándéka Ocskaynak. –
578 II, XVII | mesét.~De miféle mesével ámítsa el a két asszonyt, hogy
579 II, VI | mondta, hogy azzá lehetsz, amivé tenni akarod magadat. Az
580 II, IX | érte. Én hivatkoztam az amnesztialevelemre, amit a császártól kaptam,
581 II, VI | levél Ocskayhoz; az egyik az amnesztiáról, a másik a tábornoki kinevezésről,
582 I, II | fickót, aki legjobb úszó, s amonnan a mocsár benyúló széléből,
583 I, XXIII | akik Versailles, London, Amszterdam, Moszkva pompájával voltak
584 I, XV | az ember itten? – kérdi ámuldozva Csajághytól.~– Hát nem ismertél
585 I, III | kalpagja mellé tűzött: az az amulét.~Erre a szóra Ilonka elszaladt,
586 I, III | Az ám, azt mondta, hogy amulétja van. Bizonyosan pápista.~
587 I, III | drágaköves forgója mellé. „Nekem amulétom van.” Úgy tette azt fel
588 I, VII | megtalálta a keblén azt az amulettet, amit Ocskay mindig magával
589 II, III | Illésházyakat, Vágbesztercén az Andaházyakat, Hricsó várában az Ákayakat
590 II, XVII | hallatott Ocskay, a legédesebb andalgás pillanatában: s aminek az
591 I, XXVI | boldog volnék!~A nótának andalító szép dallama egész a dobogó
592 II, XVI | őket sorba. A szegény Vas András hadnagyodat, a Benger Boldizsár
593 I, IX | lakosok már nem. A Károlyiak, Andrássyak után következett Forgách,
594 II, X | No, majd leves után sok anekdotát mondok el róluk.~És tartotta
595 II, II | a protestáns államoknak, Angol-, Porosz-, Hollandországnak,
596 I, XX | hogy a távolban még az ángya is elnézte az urának.~Erről
597 I, XXV | kavicsmozaik, a falakon angyal-kariatidák emelik az aranyozott boltíveket,
598 I, XXVI | Két gyermeke volt már, két angyalarc hívogatta le a földre, s
599 I, XIX | volna Ocskay László uram angyalával, cserébe – az ördögért?
600 I, XVIII | megéri. Egy ördögöt egy angyalért.~– S hogy addig, amíg nőmet
601 I, XVIII | a pilléreken a szárnyas angyalfő-faragványok. Ez volt Stibor vajda palotája.
602 II, XI | izzadság, mikor a Fehér Angyalhoz hajnaltájban visszajutott.
603 II, IV | vagytok, aztán meg az ezüst angyalkáim, amiket annyi mások szeretnének
604 I, XVII | viaszgyertyácska ég; a pompás repülő angyalkák cukorból, a lefüggő déligyümölcsök,
605 II, XX | hazát elárulod; ha te földi angyalodhoz hűtelen lész – én leszek
606 I, XIII | átszellemül, akkor még az angyaloknál is szebbnek látja azt az,
607 I, XXV | Szent István koronája, az angyaloktól hordott, a pápáktól megszentelt
608 I, I | fejedelemasszonyom, Bornemissza Anna őnagysága, olyan miskulanciasalátát
609 II, VII | Megszámláltad te is? Annyi-e?~– Jól van, jól, öreg, csak
610 II, VII | Garamszentgyörgynél Vak Bottyánnal. A régi antagonistáját rukkoltatták oda közelebb
611 II, III | nagyítóval is dolgozott, egy antik ékszeren a művész nevét
612 I, X | drága szép zsiráfjaival, antilopéival, gazelláival: hogy hagyta
613 II, V | apáca, akkor bizonyosan „anyáca”, maga mondja: „soror”,
614 I, VIII | mögött! Eredj haza, fiam! Anyádasszony tejes kását főzött, ki eszi
615 I, I | Majd megemlegeted te még az anyádat! Majd mikor idegen fraj
616 II, XVII | mindent megbocsátasz. – Anyádnak a szíve miatta szakadt meg.
617 II, IV | ezt felhoztam.~– Ezt is anyádtól hallottad?~– Ezt is. – Felelj
618 II, XVI | kivégezni! A hazaárulót, az anyagyilkost, a mordályégetőt!~E sértő
619 II, XX | amik kétségbeejtik a verbói anyákat, férjeket. – Ocskay László
620 I, XX | együtt mind a hárman. Jer anyánkhoz, hadd mondjam el egyszerre
621 II, VIII | ne gondoljon se apára, se anyára többet, csak arra az egyre,
622 II, V | kell a fiúgyermeket nagyon anyásnak nevelni.~Hanem e rémmesék
623 I, I | nagyasszony megdöbbent. Az anyaszívnek előérzete van. Hirtelen
624 II, XVI | anyám! Édes jó anyám!”~– Ne anyázz mostan! Hanem fogd ezt a
625 I, I | valami kárt tesz magában. Az anyjára legjobban hallgat a leány.
626 I, III | amit annyiszor hallott az anyjától: „Bárcsak idehoznák valamennyit,
627 I, III | ő lakodalomba volt híva anyjostul, ott mulattak reggelig;
628 I, III | mindent szórul szóra, amit az anyjuktól hallanak. Azt pedig mindenkitől
629 I, I | Nem kötötteek azt az een aóromra. Keek huszár volt a Pállfy-regementből.
630 I, XXII | azt mondja „ó”; aztán meg „aout”, s az is „ó”, ki találja
631 II, XVII | számkivetésben, s régóta apácafátyollal zárta el magát a világtól:
632 I, XXV | legyen.~Utoljára az az egy apácaforma fantom kiparancsolja valamennyit
633 I, XIII | fölvesznek, és bevisznek az apácákhoz. Azok közt van az én feleségem.~–
634 I, XXIII | sokáig voltam Bécsben az apácáknál, akik ilyenféle betegeket
635 I, XIII | császári vadaskert és az apácakolostor kőfalai között a szigetekre
636 I, XXIII | Én sokáig voltam egy apácakolostorban, ahol ilyen betegségeket
637 II, III | hiszek többet.~– És így apácának sem? Hát nem mondtak igazat?~–
638 I, XXV | Sohasem hallottam ilyen apácarendnek a hírét.~– Új rend. Eleonóra
639 II, XVIII | s megfordítá a lovát.~– Apád-anyád idejöjjön! – mormogá Jávorka,
640 II, IV | hogy szabad átmenni az apához! Dehogy várta meg, hogy
641 I, XXII | bizony az a nevem, ami az apámé, kettőnknek van egy nevünk;
642 II, III | mi szerény vacsoránkhoz. Apámuram, méltóztassék.~Gáspár úr
643 II, VIII | megbánást, az ne gondoljon se apára, se anyára többet, csak
644 II, IV | benneteket az Isten, ahogy apátok megtartja a becsületet!”~–
645 I, XXII | ellopogatott, hogy tudjanak apával beszélni valaha!~De már
646 I, I | a tekintély. A legfelső apelláta. Kijönne az különben maga
647 I, XVIII | a válasza. S ez nem volt apodycticus hazugság. Ő magában tagadta,
648 II, XIV | átellenben ülők arcai, mint az Apokalipszis csodái meredeztek feléje.
649 I, XXV | engem! Nem kívánok semmi ápolást. Ha élek, élek; ha meghalok,
650 I, I | Eredj vissza az ágyasházba, ápold leányodat. Ha nagy a baja,
651 I, VII | elhagynak szerető feleséget, ápolgató édesanyát, s sietnek vérüket
652 I, XIX | egykori ellenségek békében ápolhatják megszenvedt tagjaikat; ez
653 I, XXV | ideig tartana, ha a te drága ápoló kezeid takargatnák be sebemet,
654 I, XXIII | ami a kezébe akadt, az ápolói fejéhez dobált.~Ilonka odament
655 I, XXV | Régóta alszom? – kérdezé ápolójától.~– Csak reggel óta – felelé
656 I, XIII | bemenőnek. Azon az éjszakán az ápolónőd a feleségem, arcát (magaddal
657 I, XXVI | apáca, aki sebesült bátyádat ápolta. Kár, hogy későn tudtam
658 I, XXV | visszatért Modor városába a sebét ápoltatni.~A kapott seb elmérgesült.
659 II, XVI | csapat, mintegy ötven ember, Áporkay zászlótartó vezetése alatt,
660 II, XVII | szállingózó emberei, hogy Áporkayék átkeltek a Vágon: ezeknek
661 II, XVI | Világos a veszedelem! Ha Áporkayékat ott nem szoríthatják Ocskayék
662 II, III | meg.~– Nem is mint Ozmonda apósát.~– Úgy még kevésbé.~– Nem
663 II, III | kegyelmed. Egy kis zálogügy az apósával.~– Hát már kegyelmed is
664 I, XXVI | De én az „árulás” szót az apostolnak sem engedem! – ordítá Ocskay.~–
665 I, XXIII | Wolffius az egész orvosi apparátusával együtt nyomban követte.
666 II, IV | azoknak az én fejem csak appetitorium, s a gyermekeimé csak poszpász.
667 I, XIII | odább.~Bercsényi, a fővezér apprehendálta, hogy minek egy alvezérnek
668 I, XXI | reggeltől estig kinn volt apraja-nagyja a mezőn, boglyákat rakatni,
669 I, XVIII | első nevet?~– Kezdjük az apraján. Legelőször is „Blaskovics
670 II, XX | elborítva. Hajdani kuruc ezrede apránkint mind átszökdösött a fejedelemhez,
671 II, VII | amelyiket nekik össze kell aprítani, és se kérdve, se hallva
672 II, III | katona – ez előtt a sok apró-cseprő idegen szájtátó előtt.~Mikor
673 I, I | ki. Volt annak tömérdek apróbb-nagyobb fiókja. Egyiket kihúzta.
674 I, XXII | szegény raboknak szokás aprópénzt ajándékozni: azon ők vesznek
675 I, XIX | most érkezett meg Bécsből. Apropó! A selyemkelme kiválasztásánál
676 II, XV | Ocskayval. Minden embert minden apróságért Ocskayhoz küldött. „Ott
677 II, IV | szívem, csendesítsd le az apróságokat. Ez nem gyermekeknek való
678 I, XVIII | kérdezé Ocskay.~– Nagy ár, de megéri. Egy ördögöt
679 I, III | Tiszabecsénél. Alatta pompás arab mén, amely úgy jár kevélységében,
680 I, XXIII | és tatárok, Abesszínia és Arábia lakói; dánok és spanyolok,
681 I, X | vásáron elkótyavetyélte; az árából kifizette a zsoldot; a maga
682 I, III | döngeti. Dandárja, mint az áradat, úgy nő, mentől előbbre
683 I, VII | heteit tölté. E levelek áradoztak a boldogságtól.~Egy új világot
684 I, II | folyó, a Tisza: még most is áradt a lefolyó belvizektől. Azt,
685 I, XVIII | mutatta be a védőügyvédje az araeopág bíráinak. Csupáncsak a térdeig
686 II, XIV | így maga előtt a túlvilági araeopagot, az előtte elhunytak társaságát,
687 I, XXII | lesütnek, a kémények füstje arannyá változik, s egész dicsfényt
688 I, XXVI | Wsetinbül a prédául nyert arany-ezüst kincseket; maga Ocskay általvető
689 I, XIX | női szemérmét? Van-e elég aranya a császárnak, elég áldása
690 I, XXII | volna, hogy kinek adja az aranyalmát.)~Ozmonda kész volt a visszafeleléssel.~–
691 II, X | többi papok, szerzetesek, az aranyban a hercegek, az ezüstben
692 II, X | grottáival, mesterséges aranybányájával, melyben ezüstből készült
693 I, XXIV | bécsi vásáron a hollandi aranybrokáttól a pukovai halináig s a velencei
694 II, III | társzekér ezüst! Jaj, te aranyember! Kincsbányába törtél be.
695 I, III | hozzá az a veresbe játszó, aranyfényű, gazdag hajzat, mely a kalpag
696 I, VIII | búzakalász szárára vékony aranyfonalat találtak tekergőzve. Maga
697 I, III | dupla szegfüvekből, átkötve aranyfonállal, vajon elveszi-e?~Ahogy
698 II, XIII | aranyszövetű brokátruhában, az aranygyapjas rend nagymesterének pompás
699 I, XXV | márványnereidáival, aminek a medencéjében aranyhalak bujkálnak a zöld hínár közt.
700 I, XXV | s minden keze jobb kéz, aranykéz, s aki mindent megbocsát
701 II, V | uzsorástól. Nála hagytam az aranykincseimet zálogba; de pénzt csak akkor
702 I, VI | belefért a markába. A feje aránylag kicsinynek látszott a termetéhez,
703 II, XIV | őket a városba).~– De szép aranylánca is van kegyelmednek!~– Van
704 II, XIII | mellszalagját s vitézségi aranyláncát be nem mutatta volna azonnal
705 II, XIV | akasszák még ezt is oda arra az aranyláncra!~Ocskaynak szerencséje volt,
706 I, IX | csakhogy azok ezüst- meg aranylibertasban játszanak.~Aztán folyik
707 I, XXIV | tóttal, némettel és cigány aranymondatokkal, de hogy mi az alapnyelv,
708 I, III | tarsoly és lóding ragyog az aranyozástól. Pompásan járatta az ezredét. –
709 II, XIV | elenyészett egyszerre a dicsőség aranyozta mosolygás erről az arcról!
710 I, XXIV | járt. Azt hiszitek, ilyen aranypaszomántos dókát varrt neki a szabó?
711 II, XIV | tarsolyára, ahol csörgött az aranypénz.~– Majd felszaporítom megint: „
712 II, XIII | fizette ki. Volt még az aranypénzéből, amit a zálogba tett kincsekért
713 I, XXI | nagyot ittak; az asszonyok aranypohárkából: ott csergedezett a patak
714 I, XXV | márványnimfák meg ezek az aranypotykák csodálkozni, ha egyszer
715 I, XXVI | megaranyozta, de valóságos aranyra váltotta fel. Ő találta
716 II, XI | torony, a holdsugárban fénylő aranysassal.~Hogy került ő ide?~Mi vezette
717 II, XVII | ki belőle, amiben valami aranyszín nedv villogott, s abból
718 I, XXVI | haját addig mosta, amíg aranyszőke lett belőle? Hol történt
719 I, XIX | elterítve szélesen maga körül az aranyt csillogó selyemhullámokat,
720 I, XXVI | esthajnalcsillag ragyogdogált maga az aranytenger égen.~Tehát nagy volt a
721 I, I | díszíti, sokszínű zománcos aranyvirágokkal gazdagon megrakva. A menyasszonyt
722 I, I | már be van fonva széles, aranyvirágos pántlikába, a másik még
723 I, XXV | galambja.~– Hát terem még az Ararát hegyén olajfalevél?~– Talán
724 I, XXI | Szántsunk, vessünk, neked is arassunk!”~Egyszer csak egy váratlan
725 II, XV | lángoszlopai vakító fénnyel áraszták el az éjszakát. S e fénykitörésnél
726 II, XX | mindenféle válogatott jókat árasztva a boldog vőlegény meg az
727 I, XV | kévék keresztjei gazdag aratás után, úgy hevertek a hullák
728 II, III | Szeptember az idő: még ott nem arattak; abban a völgyben nyár közepén
729 II, XXI | sánchatáron meredt föl egy magas árbocfa. S ennek a hegyén volt valami
730 II, XXI | legbálványozottabb férfinak a feje volt, árbochegyre tűzve.~
731 II, XIV | szemekkel; az átellenben ülők arcai, mint az Apokalipszis csodái
732 I, XXII | egész kincstárban Ilonka arcától, hogyan kell ragyogni! Ez
733 I, IV | Csehországot se látta volna, éles arcéllel, egyenes orral, kerek szemöldökkel;
734 I, XXII | hogy mire jó másoknak az az arcfesték. Hisz az egy jóltevő álarc,
735 I, I | Magam írtam ki Pálffy herceg archívumából!” – „De az én szakácskönyvem
736 II, X | az az adomája, amikor az archonok palotája előtt a kőszobornak
737 II, XIII | hadvezért sokszor látta arcképben, jól is találva, el is torzítva;
738 II, XIV | aranyláncot, a tudvalevő arcképes medaillonnal. A két utóbbit,
739 II, XVI | csontos öklével fenyegetve az arcképet. – Akit úgy imádott az egész
740 II, XVI | bánik el az ő megkoszorúzott arcképével ott fenn, amint megtudja
741 II, XVI | nekirohant a saját keze festette arcképnek, a bálványnak, s az izzó
742 II, XVI | szemekkel tekinte fel az arcképre, kezeit ölébe csüggesztve
743 II, XVI | Arról a sokat megénekelt arcképről tépte le a koszorúkat. Amit
744 II, XVI | könny, nincs szó, nincs arckifejezés. Vádterhes szemekkel tekinte
745 I, XVIII | figyelemmel vizsgálta az arckifejezését.~Ocskay László sokáig hallgatott,
746 I, XXVI | haragjában, s odadobbant egész arcközelbe a fővezér elé: csak úgy
747 II, IV | Ezért volt olyan bús az arcod?~– Ezért.~– Menjünk oda,
748 I, XXII | valami megnézésre méltó arcokat találni. Csupa alsórendű
749 II, XIV | mindenünnen feléje fordított arcokon azt vélte látni, hogy csupa
750 II, IX | neki hozok.~– Tartom az arcomat – suttogá Ozmonda, összehúzva
751 I, III | ő kezébe vándorolt, nagy arcpirulása mellett a szemérmes hajadonnak.~–
752 II, XVIII | tekinte fel e kétségbeesett arcra.~Ocskay László némán tartá
753 I, XXIV | borbolyagyökérrel sárgára festik az arcukat, s attól sárgahideglelőseknek
754 I, VII | törődöm én a gyalázattal! Arcul ütnek? leköpnek? A feleség
755 I, XXII | valamit ez a mélán elmerengő arculat, e szomorúan hallgató száj?~–
756 II, IV | félrefordítá az arcát. Ez a szó arculverés volt neki. Rosszabb a szégyenpironságnál
757 II, XIX | harántul lenyúló keskeny arcvédővel, mely csak az orrot és az
758 II, VII | kiugrat az elárult kurucok arcvonalából egy közhuszár a gyepre,
759 I, VIII | muskétás, aki tudott egyenes arcvonalban harcolni, nehány harám rác
760 II, VII | sereget, hogy fordítsa meg az arcvonalt, megvenni az alvezérek szívét,
761 I, XXII | A palócnak még csak egy arcvonása sem mozdult meg erre a szóra.
762 I, XXII | kell parancsolni tudnod az arcvonásaidnak, hogy azok se meglepetéssel,
763 II, XVI | utolsó szót aztán minden arcvonásainak fájdalomtól felmagasztalt
764 II, IX | villogó szemek, a lüktető arcvonások az egyik percben – a másikban
765 I, XXVI | meggyőz engemet kegyelmed vert argumentumokkal. Tehát én vesztettem el
766 II, IX | minden ajtó száj; minden utca Argus, minden kőfal Echo; ott
767 II, IX | szívta be e bűbájos dal meleg áriáját: ezt a dalhanggá változott
768 II, X | profoszhoz küldöm kétnapi áristomra.~– Nono! (Ez jól kezdődik!)
769 I, XXIV | látszanak; ellenben valóságos arisztokráciát képeznek a grémiumban a „
770 I, II | belezúdítja lovascsapatját a Tisza árjába. A paripák prüszkölve szelik
771 II, III | sáncot adtam érte, aminek az árka tele volt halottakkal.~Gáspár
772 II, III | rézkupoláját boltozatos árkádok látszanak emelni, úgyhogy
773 II, XVII | király! Amit egy ember az arkangyaltól Luciferig magában egyesíthet,
774 I, XXVI | szerteszét a légbe röpítve, az árkok betemetve mind.~Nem történt
775 I, XXVI | tér rossz volt, tele mély árkokkal. Egy ilyen árokba bukott
776 II, X | Kaptatva! Repülnek a paripák az árkon keresztül! Repülnek a levágott
777 II, I | hadseregből: szétverte az ármádiánkat tegnap Pálffy bán, teljes
778 II, IX | dicsőséget! Elcsaptam magamtól az ármádiát! – monda röhögve Scharodi. –
779 II, IX | homlok, a nevető arc.~– Ármányadta Scharodija! – kiálta, a
780 I, XXV | imakönyvébe nézett, amikor Soror Arminiának nevezték.~…Ocskay magához
781 I, XXV | legavatottabbikát, soror Arminiát, akinek feladata lesz kegyelmedet
782 I, XXV | ahol a fénynek nincsen árnya, a gyönyörnek nincs megbánása,
783 I, XXI | Ilonkával együtt a pagony árnyékában rögtönzött tűzhelyen főzte
784 II, XVIII | férfialak állt előtte, akinek az árnyékát, a hol fellobbanó, hol lelohadó
785 II, XI | megoltalmazza.~Futott! A saját árnyékától megijedve, mikor az egy
786 I, XVII | az a tündöklő fa fényes árnyékával betakar: találja ki minden
787 II, XI | világánál el-elosonni a futó árnyékokat; s neki-nekiiramodik, hogy
788 II, V | mély völgy fenekén a ködös árnyékot, s csak ahol a hegyek nyugat
789 I, XXVI | rendetlen tincsek a homlokát árnyékozzák be. Hanem ha egyszer-egyszer
790 II, XXI | ablakban háttal állt; az árnyéktól még sötétebb volt az arca,
791 I, II | ködfátyolképben látni lehetett, mint árnyképeket, a lovon nyargalászó ős
792 II, XIX | lova valahol elbukott egy árokban. Ha az nem történik, Ocskay
793 II, XI | tilinkó.~Utoljára már annál az ároknál találta magát, ami Bécs
794 II, IX | dalhanggá változott kábító arómát.~Azért sem!~Nagyot dobbantott
795 I, XXI | rozs, milyen jól kelt az árpa; a gyümölcsfák is jól kötöttek;
796 I, I | nagy iharfa alatt, amit „Árpádfájá”-nak neveznek. A menyasszony,
797 I, XVI | sereskancsókat, tele habzó árpalével.~– Csak ezt a bal felől
798 I, XXII | általam a fejedelem, hogy nem árt-e azoknak az illata felséged
799 I, I | neki jobb lesz bele nem ártani magát, szétnéz a szögletek
800 I, I | szokás, hogy belül viselje az ártatlanságát.~Rátekintve, csupa gyermek
801 I, XXVI | ha mindenütt csupa fehér ártatlanságot találunk is, hogy a bán
802 II, IV | gyermekeidet! Ezt a két ártatlant, aki még nem vétett se Isten,
803 I, VI | azt a hölgyet, akit ő elég ártatlanul úgy festett le előtted,
804 I, XIX | csókok csattanását, s azt az artikulátlan kitörését az örömnek, mikor
805 II, X | államellenes complottba nem ártják magukat. Egy szabadkőműves
806 I, XIII | tehette, mezítláb járt; nem ártott az ő talpának sem a tarló,
807 I, XXII | veszélyes merényletekbe ártsd magadat?~Veszedelmes egy
808 II, XVI | rettentő sorokat, amik férje árulását bizonyítják.~Ezalatt Magdolna
809 II, II | őneki semmi része nincsen az árulásban; őnála Ozmonda (ha ő volt)
810 I, XXVI | jött az árulás – de valóban árulásnak volt dolga a veszedelmünkben.
811 II, IX | felyül, előkeresték az első árulásom aktáit, mikor, tudod, tealattad
812 I, XVIII | esze, se szíve; mert az árulásra viszi. Bezerédy áruló lesz –
813 II, II | udvaránál. Itt minden ember árulásról beszél. Először Balogh István
814 II, XII | városát a török ostrom alatt árulástól megszabadította. Hol van
815 II, XII | ponyvasátor alatt már ott árulják a fából kifaragott alakját,
816 I, XXII | kifejezésével valami titkot el ne áruljanak. A titkot előre megsúgom. –
817 I, IX | játszanak.~Aztán folyik az árulkodás, nyíltan és titokban. A
818 I, VII | senkit, soha semmit el nem árulok többet ebben az életben.
819 I, XXVI | kellett nekik: maguk keresték, árulók voltak!”~Íme a negyedik,
820 II, VII | s el hagytátok futni az árulókat.~(Már „áruló” volt a nevük
821 II, IX | kiáltott a nagyszombati árulóra, a Bécsbe jövetelig. Ez
822 II, IV | arca egy pillanatnyi zavart árult el.~– Édesanyánk hazament
823 I, XXII | a szemei, az ajkai nem árultak el semmi tudást; tettetni
824 II, II | hogy a keze reszket; nem árulták el a szavai, hogy a szíve
825 II, IX | Hiszen most már egy gyékényen árulunk!”~Nagy átváltozás volt az
826 I, XXIV | felindulás van. El van a furfang árulva.~Ó, du verfluchte Heródiás! –
827 II, XVI | előtte.~Heister Pálffy bánnak Árva-vár elfoglalását parancsolta
828 II, VII | mondani?~– Hát az egész világ. Árvában, Liptóban, Trencsénben,
829 I, XXIII | úgy élünk, mint az ördög árván maradt hét fia.~– Hát azok
830 II, XVI | elhódította tőlünk Liptót, Árvát, ott, a tündérasszony karjai
831 II, XVI | bekövetkezését jósolta.~A nagy árvíznek az az egy haszna volt, hogy
832 II, XIV | származott át Csernovics Arzén beköltözőivel, itt a császár
833 I, I | a nagy ruhatárban egész arzenálja a pompás viseleteknek; amik
834 I, XIV | kurucság húzódozott a víárkok ásásától, a várbeliek bombáitól rettegve,
835 I, XXIII | szorongatták: nagyot nyújtózott, és ásított utána. Ez annak a jele,
836 I, XV | síkon, egymással szemközt ásítozva, őrizet nélkül, lovak nélkül,
837 II, XVI | vize itt-amott új medret ásott magának, s oda rakta a partot,
838 I, XXIV | visszaviszik fogságába, Aspremontné már elutazott.~Ilonkának
839 I, XXIV | még lehozatták Bécsből Aspremontnét is, a fejedelem testvérnénjét,
840 II, XV | fel fogják dúlni a rablók. Ássatok gödröt a számomra a kertben,
841 II, IV | anélkül, hogy rendes hozzáértő assessorok előtt a Tripartitum szerint
842 I, IX | födél alá melegedni, se assszonyembertől egy ital vizet nem kap;
843 II, XVII | gyönyörködjék a világ minden szép asszonyában. Ma egy szép grófné, holnap
844 I, XIX | kösöntyűt, váltságdíjul a fogoly asszonyáért! Mert hiszen én vagyok az
845 II, IV | egész valója. Odasietett az asszonyához, amint az Áment kimondá,
846 I, XXV | Vöröskő-várott ellenségének az asszonyai voltak: Pálffy bán felesége,
847 I, XVIII | mondását: „Ahogy ti bántok a mi asszonyainkkal, akként bánunk mi is a tieitekkel.”~
848 II, XVI | használ semmi ellenvetés, az asszonyakarat előtt meg kell hajolni;
849 II, IX | váltani a világ legbűbájosabb asszonyával; aztán meg Bécs városában,
850 I, XIX | mégis csalatkozott ebben az asszonyban. Hisz ez angyali gondolat!
851 I, XXIII | az egész udvari nép, az asszonyemberek nagy jajveszékelést csaptak
852 II, XVII | Teljes fegyverzetében az asszonyerőnek állt ellenfelével szemközt;
853 II, V | hanem tíz-húsz más megcsalt asszonyért is. Mert az asszonyok meg
854 I, XVIII | hiszen ez az alak itten asszonyféle. Ezt nem szabad tortúrázni,
855 I, XXII | feladata volt a pozsonyi asszonyfogadásnál kimutatni, hogy ő „fejedelem” –
856 II, XIII | feje a bárd alatt, bekötve asszonyfőkötővel!~Reszketett a haragtól.~
857 I, XVIII | Nem tudnám, hol vegyük. Mi asszonygardróbot nem hordunk magunkkal. Ha
858 II, XII | azt jól!~Ekkor egy éles asszonyhang, mintha a spektákulumnéző
859 I, VIII | mint a német szimándli, asszonyhős, hanem még hozzátette azt
860 II, IV | hogy fele útján megállt. Asszonykönny, gyermekfecsegés szétzavarta
861 II, XVII | Ocskay volt, aki szorultában asszonymaskarába engedi magát bújtatni, mikor
862 II, IX | szokva teljes életemben, hogy asszonynál, még ha szeretett is, sohasem
863 I, III | bele.~– Akkor meg éppen asszonynénémet illeti meg ez a szék, mert
864 I, I | hírül adjam. Küldje be az asszonynépet. Maga is menjen innen: nem
865 I, X | zárdát, Istennek szentelt asszonynépével, s azt vinni el magával,
866 II, XII | nyavalyájuk a vitézség. Csak az asszonynépnek volt erős szíve az ittmaradásra:
867 I, XIII | hegedűmnek, mint én a te asszonyodnak!~– Hát Balahó uram, mit
868 I, I | férfiak dolga ez most már; nem asszonyoké. S ha a mi tüzünk el nem
869 I, III | odafincoltatta a lovát az úri asszonyokhoz, egy jónapkívánásra.~– Fogadj
870 I, XXI | észre, mikor azt kérdezte az asszonyoktól, hogy: „Mi lesz ma ebédre,
871 I, I | Léváról felinvitálta Furóné asszonyomat, aki nélkül derék lakodalom
872 I, IV | kellett egyezni. Furóné asszonyommal komolyan elhitették, hogy
873 I, XX | keserves munka volt.~– Az asszonyőrzés?~– Igenis az. Inkább egy
874 II, X | mondatokat:~– Haja elöl befonva asszonyosan. – „Orra alatt két előre
875 I, XVIII | egyszerűen, hogy a kurucok egy asszonyról, méghozzá egy úri dámáról,
876 II, XII | szobájába, felöltöztette asszonyruhába. Az izmos, termetes szakácsné
877 II, III | ülhetett, mert az egy özvegy asszonyságé volt, aki a férjétől annak
878 II, X | viszonyban van az úr azzal az asszonysággal, akivel tegnap együtt mulatott?~
879 II, XIII | Fényesnél fényesebb urak és asszonyságok mindenféle jelmezben.~A
880 II, XVIII | Kurta selyemsuba volt az asszonyságon, nyestprémmel, a fején fátyolos
881 I, XXV | démon vagy cigányleány. Az asszonyszem kiverte kezéből a fegyvert.~
882 II, X | nyilvános szállókban férfi és asszonyszemély két egymás mellett levő,
883 II, X | hogy akik a kocsmákban asszonyszemélyekkel együtt esznek, isznak, énekelnek
884 II, IX | ott az utcán egyedül járó asszonyszemélyt, ha szép volt és fiatal,
885 II, XV | mentegetni maga előtt. Hajh, az asszonyszívbe nem lehet annyi özön keserűséget
886 II, III | előtt. Ez a legderekabb asszonytartó ember a világon. Az volt
887 II, XVIII | nagyasszonyomnál; kegyes asszonyunk az nekünk; minden esztendőben
888 II, X | meghallgatják.~Azért sem akar asszonyvédelemre szorulni! – Tarsolyában
889 I, XVI | Tálalni! Aztán semmi hosszú asztaláldás. „Hála Isten; van mit enni:
890 I, XXVI | iratcsomagot hagyott Ocskay asztalán, ami őneki volt címezve.
891 II, XVIII | a karos gyertyatartót az asztaláról, s átment a szobába.~A nagy
892 I, XXVI | Levágta magát a karszékbe az asztalfőnél, s végignyújtá a karját
893 II, IV | észre, hogy Ilonka eltűnt az asztalfőről.~Egy kicsit neheztelt érte.
894 I, IV | midőn újra előkerülének az asztalfüggöny alul, a barát fején volt
895 I, XXV | Az apáca odahúzta a kis asztalkát az írószerekkel a sebesült
896 I, XVI | személyre voltak felterítve az asztalok, a fejedelem ülőhelye előtt
897 II, X | utánaénekelte azt az egész közönség, asztalverő kancsófenékkel helyettesítve
898 II, XIII | hivatalos gálájában jött: az asztrakánprémes palástban, a bársonybarettel
899 I, V | nemigen vitték. Biz itt asztronómust nemigen kap ezen a mi vidékünkön,
900 I, I | kedvük van a prédára ejtett aszúboros átalagoktól, amik a lakodalmi
901 II, IX | több átalagot igazi tokaji aszúborral: mivelhogy mindezek nélkül
902 II, XIV | Hiób-hírecske fogadta.~Annak az átadója pedig Tököli uram volt.~
903 II, XVI | olyan fényesen bevégezte, átadott neki a dragonyosok őrnagya,
904 I, III | levél fel lett nyitva, az átalag is ki lett dugaszolva, s
905 I, XXVI | Meg sem várta, hogy az átalagból a bokályba öntsék. Felvette
906 I, XIII | A laptikán tokaji boros átalagok, lengyel pálinkás csobolyók.
907 II, X | behozatott egyet a tokaji boros átalagokból. Az volt Federreiter úrnak
908 I, III | azokra a pókháló belepte átalagokra került a sor, amik a múlt
909 I, I | prédára ejtett aszúboros átalagoktól, amik a lakodalmi áldomásokra
910 II, XXI | tudott érkezni Verbóról, s átalakulni Deliancsából Ozmonda grófnővé! –
911 I, XIV | több ilyen német tiszt is. Átaljában az a jó regula volt, hogy
912 II, VI | s muzsikaszó mellett úgy átáll a kuruc a királyi zászlóhoz,
913 II, II | egész dandárával együtt átálljon.~– Micsoda? Bezerédy Imre?
914 II, VII | fegyverestől, zászlóstól átállni az ellentáborba: ez a tudomány,
915 I, XXI | hanem azért ő mégsem volt átázva. A cigányleány, mikor utoléri
916 II, X | No, ezen szerencsésen átestünk – monda a Fehér Angyal. –
917 II, XVI | kézzel azt az egész rámán átfont koszorút, letépte azt onnan,
918 I, II | összefolyik a földdel; az átfűlt szikföld felett tengerhullámokat
919 I, IV | átvette a salvus conductust, s átfutott rajta.~– Ecce a labanc kapitány
920 I, XIV | kézbeli cső makkjával áthajíttatott” (sclopi manuriai glaude
921 I, IX | hogy a feleségem szava áthallanék hozzánk.~– Ezt még jobban
922 I, XIV | is itt van. A vezényszó áthallatszott egyik táborból a másikba.~
923 II, III | egymáshoz, hogy a kürtszó áthallik innen oda.~Budetin nem valami
924 I, II | őket, s diadalordításuk áthangzik a túlsó partra.~Ekkor aztán
925 II, VI | legalább a saját ezreded áthozd. Az pedig még nincs a markodban:
926 II, VI | egy egész dandárt tudnál áthozni, tábornagy lehetnél. De
927 II, XIV | rábízott századait a kegyelmed áthozott ezredének, amíg maga dáridózott.~–
928 II, IX | malmok, amiken ő gyaloghadait áthozta. Itt a várkapu, amire a
929 I, XIX | a kuruc főhadiszállásról átizennek a labanchoz, hogy itt van
930 I, VI | ellenségképpen találtad a tiszabecsi átjárásnál: mikor rájuk ismertél, úgy
931 I, II | másutt is megkísértheti az átjárást; de aki száraz lábbal vagy
932 II, XIV | Nekünk mindenütt a Duna átjáratait kell őriznünk, hogy ha a
933 II, III | hidat elrontanak rajta, átjárhatatlan.~A Vág túlsó partjáról áttekintve,
934 I, I | időkben leégették, kompon kell átjárni. Az innenső parton bizonyosan
935 I, XIII | kőfalai között a szigetekre átjáró rév van. Mennyi idő alatt
936 I, VII | hittérítők odatelepedtek a révek átjáróihoz, s a kompon átkelőket igyekeztek
937 I, XVI | ütközet kezdetén azonnal átjössz a táboromba, s én az egész
938 II, II | jajkiáltását, a századok átkait, s a láncok csörgését a
939 I, II | nekivágok a Tiszának, s átkaptatok rajta. S ha akkorra még
940 II, XX | jövendőmondásért, s aztán átkarolta Deliancsa vállát, a fülébe
941 II, IV | az ő haragját, az ő anyai átkát, hogy semmi se válasszon
942 I, X | Csupa tréfa volt az első átkelés a Morván. A szép holdvilág
943 I, II | minden pontot, ahol csak az átkelést meg lehetett kísérteni.~
944 II, XVI | intézkedni, hogy harmadnap átkelhessenek a kiáradt Vág révén, s onnan
945 II, XVI | hagynak nekik, hogy a réven átkeljenek, akkor aztán nem beszélnek
946 I, VII | révek átjáróihoz, s a kompon átkelőket igyekeztek megtéríteni;
947 I, X | küldött, hogy a dévényi átkelőnél vágják el az útját a visszavonuló
948 II, XVII | emberei, hogy Áporkayék átkeltek a Vágon: ezeknek az üldözése
949 I, XIII | előhaladunk Schwechatig. Átkelünk Hainburg alatt a szigeteknél
950 II, I | meghallhatták a hangját, elkezdett átkiáltani a németekhez, körültáncoltatva
951 I, X | lehetne, s azután szépen átkocogtak Hof városba; szerencsés
952 II, XV | lábasjószágaival együtt átköltözni a Nyírségre, ahol szép birtoka
953 I, XXV | annak a tartalmát a fejébe átköltöztetni. A szemeibe visszatért az
954 I, III | fehér dupla szegfüvekből, átkötve aranyfonállal, vajon elveszi-e?~
955 I, I | az eltemetett keserv, és átkokra fakad.~– Most tépd le már,
956 II, XVI | minden csapása; pokolra átkozás minden kiáltása. S ő maga
957 II, XX | meggyalázott férjek, anyák átkozódása vegyült.~Amint a dalt rikácsoló
958 II, XX | hozták a Verbóról panaszra, átkozódásra szétfutott anyák.~Vakmerő
959 II, VIII | szarvaid megújulnak, megújuljon átkozódásunk, s onnan olvassuk le, amit
960 II, VIII | esküszünk! Szídd fel magadba átkozódásunkat, ahogy fel tudod szívni
961 I, VI | egyszerre.~– De nem! Ma nem átkozódom. És sohasem többet. Legyen
962 II, XVI | mint a subagallér!”~– De átkozom én azt az órát, amelyen
963 II, XVIII | Világgá kergettek, óh, az átkozottak!”~Ilonka ráismert a hangról.~–
964 I, I | Nem volt elég egy napra az átkozottaknak, hogy a bátyádat megölték!
965 II, XV | fojtva el zokogását.~– Miért átkozta meg ez az asszony a gyermekeit? –
966 II, XV | Képzelte, hogy szidja, átkozza most! De hát azt ő mind
967 II, XXI | Levelemet te fogod neki átküldeni, végrendeletemmel együtt.
968 II, XII | deputációt, mely szigorúan átkutathat nálam pincét, padlást, minden
969 I, XIX | meg egy coiffeurt. Azt átláthatja kegyelmed, hogy ebben a
970 I, XXV | olvassa kegyelmed tovább! Átlátok a szitán. Nagyon vastagon
971 I, X | seregeket fellármázzák. Ocskay átlátta, hogy itt jó lesz visszavonulásra
972 I, XXVI | benne.~Amint a morva határon átléptek, Ocskay László a testvérét
973 I, I | kastély között, mert bizony átlövöldöznének egymásra. Semmi kétség,
974 II, XVI | levelet. Csajághy Márton írja. Átlopta az ezredét a labancokhoz,
975 II, V | kiszökött a budetini várból; átmászott sáncon, kerítésen. Az ilyen
976 I, XXII | gyors volt egyszerre az átmenet a fagyos szigorból a verőfényes
977 II, IV | megmondta neki, hogy szabad átmenni az apához! Dehogy várta
978 I, VI | Ahelyett csapatostul együtt átmentél Rákóczihoz, s most az a
979 II, IV | esdekelve, míg a nagyobbik, átnyalábolva egyik lábaszárát, úgy iparkodott
980 II, XVII | taszítva el magától a vállait átölelő asszonyt.~– Ejh, hallgass
981 I, XIV | ezer ártatlan véreinket! (Átok reá! – ordítá a fegyveres
982 II, XVII | az áldásban, osztozzam az átokban is, ami utadban ér.~Leégetted
983 I, XIX | elpusztított ország romjaira; átokkiáltássá tette ezt a nevet, s az
984 II, IV | Félő volt, hogy a ragályt átoltja a nagyobbikba is, ha apai
985 II, XX | nyergeltetett; s karácsony délelőtt átrobogott Verbóra, s nagy üdvlövöldözéssel
986 I, XXV | akkor annak az érdemét átruházzák egy másikra, aki azt messziről
987 I, X | legnagyobb akadályokon mese módon átsikamlék, íme elbicsaklott egy igen
988 I, XXIII | szunnyadt.~Ilonka még azután átsuhant csendesen Bercsényiné asszonyom
989 I, X | embereit, lovait, s szépen átszállította a csapatját minden baj nélkül
990 I, X | elfoglalták a kompokat, s éjfélig átszállították rajtuk az egész dandárt.~
991 II, XIII | hideg és szenvedélytelen, átszegező kék szemekkel.~S íme, amidőn
992 I, XIII | s mikor az ő csúf pofája átszellemül, akkor még az angyaloknál
993 II, XX | kuruc ezrede apránkint mind átszökdösött a fejedelemhez, úgyhogy
994 I, XXVI | táborkarába.~– Pongrácz és Turkoly átszökése óta nem bízhatom senkiben,
995 II, II | fogja árulni a fejedelmet, s átszökik a királypárthoz. S még íme
996 I, VIII | most értesült a fővezér átszökő labancok által, hogy odabenn
997 II, IX | bele. – Megbántam, hogy átszöktem a németekhez, mint a kutya,
998 II, VII | nyomul előre, félkörben átszorítva a közbeeső Ocskay-ezredet.~
999 II, XV | magas álláspontról tudja áttekinteni a ködös világot. Biz annak
1000 II, III | átjárhatatlan.~A Vág túlsó partjáról áttekintve, a hegyormokról, a sűrű
|