bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 1001     I,  XXIV   |                 árok túlsó partjára szokták átterelni, s csak azután, mikor a
 1002     I,  XVI    |                   vele a kedvét másoknak az áttéréstől.~Ez egy kissé helyreigazította
 1003     I,  VII    |           kálvinista prédikátort a pápisták áttérítettek a maguk hitére, ugyanaz
 1004     I,  VII    |                    veszem, hogy a pártjukra áttérjen: a szegény bátyám fejét
 1005    II,  IV     |                    én tanítsam a vallást, s áttértem a te hitedre.~Ocskay úgy
 1006     I,  XXIV   |                    folytatta a prédikációt, áttérve Keresztelő Szent János szenvedéseire,
 1007     I,  XXVI   |                    hogy ez az a „Runa”, aki Attilának a Lech folyónál útját állta, „
 1008     I,  XVII   |                felül.~– Nem, nem, a veresek áttörnek rajtuk.~– Hát azok a gömbök,
 1009     I,  XIV    |                    az ágyútűz sem: mindenen áttörtek. Hanem ekkor következett
 1010     I,  XIV    |                    vakmerőség jól ütött ki; áttörték az első hadsort, megrohanták
 1011     I,  I      |                    nagyasszonyt ágyasházába áttuszkolni.~Ott feküdt a leány szétdúlt
 1012    II,  XII    |                    Ocskayt ezalatt Ozmonda, áttuszkolva a saját szobájába, felöltöztette
 1013     I,  XXVI   |                város kapujára szegezte oda, átütött török késével együtt a kegyelmi
 1014     I,  X      |                     úgyhogy a dámvadak néha átugráltak a kerítésen, s átúsztak
 1015    II,  I      |                     mély vízmosáson kellett átugratnia a lovával; ezt szerencsésen
 1016     I,  XXIV   |             kerítésig: nyomában a csapatja. Átugrattak a kerítésen, le a mély kertekbe;
 1017     I,  XXIII  |          kegyelmednek ha elfogy a költsége, átugrik Ausztriába, beszerzi a télirevalót,
 1018     I,  XXIV   |                     a fegyvere a csikósnak, átugrott az ellenfele lovára, s úgy
 1019     I,  X      |                   átugráltak a kerítésen, s átúsztak a nagy szigetbe, amiben
 1020    II,  VII    |             csendesen lekerült a Nyitrához, átúsztatott rajta, s hátra sem nézett
 1021     I,  X      |                szigetre hozta át a lovasait átúsztatva a Duna keskenyebbik ágán.
 1022    II,  II     |           praemonstratensisek rendéből, aki átutazóban volt, a fejedelem táborából.
 1023    II,  IX     |                    gyékényen árulunk!”~Nagy átváltozás volt az arcon! A haragra
 1024     I,  XXII   |               magyarázva ezt a képzelhetlen átváltozást, és leginkább azon csodálkozva,
 1025     I,  XXVI   |            kenőccsel meg hét babszemmel úgy átváltozni más emberré, hogy senki
 1026    II,  III    |                  meg, veszekedő mogorvasága átváltozott kiállhatatlan hízelkedéssé;
 1027    II,  XII    |                    aki Saulust egy szavával átváltoztatja Paulusra! Saulus rohan,
 1028    II,  IX     |            compánistám. A vendéglőm címerét átváltoztatjuk: „Zum Kuruzengenerál”-lá.
 1029    II,  II     |                    alatt összegyűlt ezredét átvegye.~Útközben találkozik Blaskovichnak
 1030     I,  XXIII  |                    a fejedelemhez a jelszót átvenni.~Kevésvártatva, anélkül
 1031    II,  XIII   |             utalványozott húszezer tallérok átvétele végett. Régi példabeszéd: „
 1032    II,  VII    |       fejedelemfiúkkal együtt, s azoknak az átvételére van kiszemelve Ocskay ezrede. –
 1033    II,  VI     |            végbúcsúvételre, a kút csorgóján átvezető hídnál megtorpant a lova.
 1034     I,  XXII   |             Ilonával, őt a hintajából hozzá átvezette, egy érdekes titkot közölt
 1035    II,  XIII   |                     vendégét a kancellár, s átvezetteté saját lakosztályába, ahol
 1036    II,  XVI    |                     ladikot, ami az árvízen átvigye, hát legalább egy nappal
 1037    II,  VII    |                 könnyű rajtaveszteni… Hanem átvinni az egész rábízott dandárt
 1038    II,  XXII   |                     sírban legyen az övé? – Átvitte e titkot a másvilágra, s
 1039    II,  XVII   |                     az ezüstödet?~– Azt biz átvitték a Vágon, már azt nem érhettem
 1040     I,  XVIII  |             templomba, s onnan puskáztak az átvonulókra. Nem a mostani templom volt
 1041    II,  III    |                  legalázatosabb szolgája és atyafia”. A levél tartalma pedig
 1042     I,  I      |                füleik mellé. – Legközelebbi atyafiai a megboldogultnak be-belátogatnak
 1043     I,  VI     |                      amelyen a Tisza-család atyafiságán kívül az összes kuruc tisztek
 1044    II,  X      |           lekáromkodott a kerek hasú összes atyafiságának rovására.~Ez így rendben
 1045     I,  XIX    |         ólomfoglalásban. Valahányat durran, atyamester uram kezében mindig félreszalad
 1046     I,  XIX    |                   válogatni benne.~A szabók atyamestere becsületes, jó német ember
 1047    II,  III    |                   úgy kereslek, mint kedves atyámfiát.~– Úgy nem is találsz meg.~–
 1048     I,  XXIV   |                    cigány nyelven a „mining atyet”, s azalatt leoldozták derekaikról
 1049     I,  III    |                  még látogatóban is volt az atyjával az Ocskay-kastélyban, akkor
 1050    II,  XXI    |                    ő gyermekeit, légy nekik atyjuk, s fordítsd el róluk az
 1051     I,  XIX    |                    már nem esik bennük kár. Au contraire.~Most már Ocskayn
 1052    II,  X      |                    bocsáttatnak legmagasabb audenciára. Ebben a császárvörösben
 1053    II,  X      |                    Mikor lehetek szerencsés audenciát nyerhetni? – kérdezé Ocskay.~–
 1054    II,  XIII   |                    fejedelemfi előzi meg az audiencián.~Pedig már akkor sokan voltak
 1055    II,  XII    |                      Ennek a főzsidónak még audiencianapon kívül is szabad volt a császári
 1056    II,  X      |                       Te! Asszony! Délután? Audienciázni? Hahaha! Ez az úr most jön
 1057     I,  XIV    |                   schliefen alle Schneider, auf einem halben Stroh!” (pedig
 1058    II,  X      |                  Federreiter úr. – Óh, a mi Augustinunknak nincsen párja! Hallotta
 1059     I,  XXIV   |                  esztendeje, hogy a törökök Ausztriából legutoljára fogságra hajtották
 1060    II,  X      |             vonatnak, hogy miféle törvényes avagy törvénytelen összeköttetés
 1061     I,  XXVI   |                   földről! Egy szélfúvás, s avar puszta van körös-körül.
 1062    II,  XVIII  |                     s aztán futvást neki az avarnak!~Kerülnie kellett a lakóházakat,
 1063    II,  III    |                  lehet seperni a bokortalan avart. A túlsó oldalán pedig egy
 1064     I,  XIV    |                     vissza a sürgetőket, ne avatkozzanak az ő dolgába! Tiszta munka,
 1065    II,  II     |                Egerbe küldék a fejedelemhez avégből, hogy szorgalmazna az ezred
 1066    II,  VII    |                     nak címezzék. – Szintén avégett is okvetlenül szükséges
 1067     I,  VII    |               imádék,~Olvasókra~Sok szapora~Ávékat mondék.~Most már nem bánta
 1068    II,  I      |                barátok válunk el egymástól, azaz hogy „jó” ellenségek: kegyelmed
 1069     I,  V      |                  verseket darált el előtte: azelől elbújt, ha már jönni látta.
 1070     I,  I      |                     nem is az úrfiét; hanem azét a beste Karaffiáét, aki
 1071     I,  XXI    |                 alájuk, csak az alsógúnyája ázik, meg a bőre; mikor hajlékba
 1072     I,  XXII   |             emeletről emeletre, s bevezette azokba Ilonkát, elmondva neki,
 1073     I,  XIII   |                  kicsinyre összehúzva, mint azoké szoktak lenni, akik mindig
 1074    II,  XVI    |               megelőzted benne a kurucokat. Azoknal is az a hadi praktika, hogy
 1075     I,  XIV    |                 módon hűséget esküdött. Még azonfelül Ocskay László maga lóhátról
 1076     I,  XXV    |                     itt fekszik sebesülten!~Azonközben két tábori felcser is vesződött
 1077     I,  XXI    |                     munka volt, a széna ott ázott a rendén, azt meg kell forgatni
 1078    II,  IV     |                valami ki akar ütni rajta. A bába sem tudja még megmondani.~–
 1079     I,  XXVI   |                    kinn a kútnál, bekenem a bábaírrel a két szemöldököm táját,
 1080    II,  V      |                  len a guzsalyszárról, s új babát kötni péntek estén nem üdvösséges.
 1081    II,  XIX    |                   harcban hullott fejéről a babér.~Katonái szöktek tőle, s
 1082     I,  XX     |               csatatértől, amelyen Ocskay a babérait tépte. Tehát nagyon jó pihenő
 1083    II,  III    |                     a képe körül, úgyhogy a babérlevéltől nem látszott az aranyozás.~
 1084     I,  VII    |                feleség miatt odavész minden babérod!~– Hát bánom én azt! Egy
 1085     I,  VII    |                  bánom én azt! Egy petrence babéron nem nyugszom olyan édesen,
 1086     I,  XXII   |                  meg akar szólalni: ő annyi babért szerzett már a fejére, hogy
 1087    II,  V      |                    a kulcsot a te guzsalyod bábjába dugtam volt be.” S sohasem
 1088     I,  XVIII  |             eljutott Beckóba a csapatjával. Babocsay labanc huszárjainak ugyan
 1089     I,  XXI    |                nagyasszony. – Bolond hisz a babonában. Ha szerencsét tudnál mondani,
 1090     I,  XVII   |                 stafétáját.~A karácsonyéj a babonák éjszakája.~– Egy török „
 1091     I,  XXI    |                    magukat, akiknek szégyen babonákban hinni.~Cinka Panna összepakolta
 1092     I,  XIV    |                  éjszakája volt.~Mulatságos babonákkal teljes este. Játszanak ilyenkor
 1093    II,  V      |                rejtegetni. Van abban valami babonás érzés; olyanforma, mint
 1094    II,  XV     |                   asszonya – s az én rácaim babonásak: nincs az a kincs a világon,
 1095    II,  XVIII  |                 Jávorka, ráfújva a tallérra babonásan; s aztán benyújtá azt a
 1096    II,  V      |                  baja, akár nincs, tele van babonával, s azt akarja, hogy azt
 1097     I,  XXVI   |                  két szemöldököm táját, hét babot dobok a hátam mögé, s elmondom,
 1098     I,  XXVI   |         dauzsoláshoz: egy kenőccsel meg hét babszemmel úgy átváltozni más emberré,
 1099     I,  XVII   |               udvarból. Azután mint éneklő „baccalár” bejárhatom egész Magyarországot;
 1100    II,  XI     |                   végzetes titkát közölte a bänkelsängerrel!? „Ohr ist hin!”~Hányan
 1101     I,  XV     |                 haragosan a tábornok.~Az a „Bärenhäuter” nem késett már. Sárodyt
 1102     I,  XVII   |            szkeptikusok, a szociniánusok, a bafometimádók, a gnosztikusok Krisztus
 1103     I,  XVI    |                  kíséretül a három kompánia Bagocsay-lovas. Vigyáz egyitek a másikra,
 1104     I,  XV     |                azzal visszakézzel olyat vág Bagocsaynak a karjára, hogy az kardostól
 1105     I,  XX     |                 órán már kétszer huhukolt a bagoly, két óranegyed múlt, az
 1106     I,  XXV    |                   Minden tagjában ernyesztő bágyadást érzett.~– Ozmonda! – suttogá.~
 1107     I,  XXV    |                     Soror Arminia – suttogá bágyadtan.~– Az én nevem soror Theodora –
 1108    II,  IV     |                    keze után, s egy vezeklő bágyadtságával hajtá le fejét, halkan rebegve:~–
 1109     I,  XXIII  |                 bolondos Bercsényinek? „Áj, báj, kecskemáj; ha neked fáj:
 1110     I,  XXV    |                    szert ajánlani, ami az ő bajában használt, míg a páciens
 1111     I,  XXV    |                    a Pálffy grófok? A magad bajáért jöttél őket háborgatni?
 1112     I,  VII    |                    részese lehet, hogy a ti bajaitokban részt vegyen.~– Ember! Mi
 1113     I,  XIV    |                  mit panaszkodom én a magam bajáról? Ezt mind elviselném. Csak
 1114     I,  XXV    |                mondják, szeleskedő volt, ha bajba kerül, akkor azt mondják,
 1115     I,  XXV    |            részesüljön kegyelmed, ami ilyen bajban a legfőbb dolog, elküldöm
 1116     I,  XXVI   |                  lovasság visszatérítésével bajlódtam. Láttam, hogy a fejedelmet
 1117     I,  XV     |                     a vastaga következett a bajnak. Ezek közé vegyül a tábornok,
 1118     I,  XXIII  |                   Miseria cum sale.”~– Apró bajok – vigasztalá (magát) Ocskay. –
 1119    II,  XXI    |               láthatáron a síkon kiemelkedő bajorsánc.~Azon sánchatáron meredt
 1120     I,  XXII   |                 rátalál, ez is őt keresi; a bájos Ozmonda, ki a fejedelemnőhöz
 1121    II,  XVI    |                      kérdezé:~– Nem történt bajotok?~– Semmi! Semmi bajunk sincsen! –
 1122     I,  XXII   |                  kétfelé törülte a savószín bajszát, s azt mondá nagy hegyesen:~–
 1123    II,  XIX    |                tudta azt, hogy négy hajdani bajtársa összeesküdött ellene, hogy
 1124    II,  V      |              bajvívásban. Forgách Istvánt a bajtársai szépen eltemették gyászos
 1125    II,  XVI    |                     Nem bírom elhallgatni a bajtársaim jajgatását!~– Nádaltasd
 1126    II,  XIII   |                  vár.~Ocskay búcsút vett új bajtársaitól, megköszönte Wratislawnak
 1127     I,  X      |                   koplalva. De ennek a régi bajtársnak igazán megörült Ocskay,
 1128    II,  XIII   |                     Scharodit is: – a derék bajtárst.~Aznap nem lehetett továbbmasírozni.
 1129    II,  XVI    |                     bajotok?~– Semmi! Semmi bajunk sincsen! – sietett Ilonka
 1130     I,  I      |                  szemük forog hozzá, csak a bajuszaikat csavargatják a füleik mellé. –
 1131     I,  XXI    |               marcona hadfi hegyesre kifent bajuszától, még meg is tépázta, ha
 1132     I,  XXII   |             kidomborult arc, hatalmas pörge bajuszával; s a sima nyírott fej után,
 1133    II,  X      |            olyanforma némajátékokkal, ami a bajuszkipödrést fejezi ki, hogy mit várnak
 1134    II,  XIII   |                     A ti elkéséstek nekem a bajuszomba került.)~Az ezredes továbbment,
 1135    II,  X      |             szőrtekervény”.~Arra a hatalmas bajuszra különös „pikk”-je látszott
 1136    II,  X      |                  közt egyedül Ocskay viselt bajuszt. Könnyen kitalálhatta, hogy
 1137    II,  XII    |                     ilyen előrecsavarintott bajusztól minden kitelik. Annak akkor
 1138    II,  XII    |               alkalommal a kiviaszkolt nagy bajuszú quondam kurucvezér jött
 1139     I,  XXIII  |                   emberek, akiknek nem akar bajuszuk nőni, rendesen keserűek,
 1140     I,  V      |                      akik csak vadászatról, bajvívásról, táncról tudnak neki beszélni,
 1141     I,  XV     |                 szakállára folytatni a nagy bajvívást. A véres hómezőn nyögnek,
 1142     I,  II     |            borogatta be az ég firmamentumát bakacsin kárpittal. Eső nem esett
 1143     I,  XXI    |                   csipedettel meg érmelléki bakator hozzá.~– Az az én kedves
 1144    II,  XIII   |                    parókás kocsis mellett a bakon, hátul két vadász. Jöttére
 1145     I,  I      |                      lassan!” mondogatták a bakról leugráló csatlósok, több
 1146     I,  XIV    |                  pisztolyát, s szíven lőtte Balahót, mielőtt az a kardjával
 1147    II,  III    |                   urakat, Plevnik várában a Balassa urakat, a likavai híres
 1148     I,  XIV    |                csillapult alá, mint mikor a Balaton szélvész múlta után még
 1149    II,  I      |                    visszacsapással.~Borbély Balázsnak is lekonyult erre az orra,
 1150     I,  II     |               László a víz közepéből Borbéy Balázsra, akinek meztelen századát
 1151    II,  I      |                   gondolsz? – kérdé Borbély Balázstól.~– Tartsunk elébb haditanácsot.~–
 1152     I,  XXII   |                   ölteni az e napra készült baleine-t, a bouffant-okkal; a halcsontos
 1153     I,  XVI    |                     S ha tábornok úrral ily baleset történt, azt nagyon sajnálom;
 1154     I,  XX(1)  |                megsértéssel, elszeretéssel, balesettel; úgy, hogy még a levesbe
 1155    II,  XI     |                  ide?~Mi vezette őt ehhez a balhír-mondó kőpárhoz?~Nem volt bátorsága
 1156     I,  XXI    |                   milyen sajtot készíttet a bálisával, hogy telelt ki a rozs,
 1157     I,  XXVI   |                    amivel családi hagyomány baljóslata fenyegeti. Ilyen félelmet
 1158     I,  XXII   |                 kérdezé Ilonka; aggasztva e baljóslatos csendtől.~– A „korona”! –
 1159    II,  XX     |                  meg: akkor aztán Jávorka a balkezében tartott fokossal úgy sújtá
 1160    II,  V      |                  őrizték, mint a pestistől. Balladákat éneklő diákokat sem engedett
 1161    II,  V      |              szívének tessék; úgy végezni a balladát, hogy a ház ura ráköszöntse
 1162    II,  XVIII  |                  most csak ballagjunk, amíg ballaghatunk. Ha a fennsíkra felérünk,
 1163    II,  XVIII  |                tanácsot.~– No hát most csak ballagjunk, amíg ballaghatunk. Ha a
 1164    II,  II     |         megőrzésének. Nem tenni meg az első ballépést.~Az elsőt meg nem tenni –
 1165    II,  II     |                  eredményre jutott Ocskay a Balog és Csáky ezredeivel. Azoknak
 1166     I,  XIV    |                     jobbszárnyon Ebeczky, a balon Ocskay lovasezredei vágtak
 1167    II,  XIII   |                 audienciás terem ajtaja elé balról. Jobbról a legelébb bebocsátandó
 1168    II,  VII    |             rettegtetői; háromszázan voltak Balskovichnál. Még csak sejtelmük sem
 1169     I,  XIV    |              remekeléssel.~A Heister tábora balszárnyán csakhamar összevissza volt
 1170     I,  XVI    |                Ezalatt a kurucok betörtek a balszárnyomba, felprédálták a poggyászomat;
 1171     I,  XVIII  |              veszett híre volt a nép előtt. Bálványimádással vádolták őket. A külföldről
 1172     I,  XXVI   |                   mind a tíz parancsolaton. Bálványimádó is leszek! Nekem aztán mindegy:
 1173    II,  III    |        ábrándvilágában alkotott magának egy bálványképet, akit azután képzeletében
 1174    II,  XVI    |                  keze festette arcképnek, a bálványnak, s az izzó vasvilla hegyeit
 1175    II,  XVII   |                  igaz istenek helyébe csupa bálványokat fogadott be? Igaz-e az,
 1176    II,  XII    |                   két keze közé fogva azt a bálványozott főt, s heves csókjaival
 1177    II,  XVI    |                    szeretett minden magyar: bálványunknak tartottunk mind. Eldobta
 1178    II,  VII    |                    egy része elhagyta. Ez a balvégzet!~A bán is fel volt indulva.~–
 1179     I,  I      |                     az a gyanútalan világba bámulás volt kifejezve, mint aki
 1180     I,  XVIII  |                     leplezetlen Vénusz-alak bámulásával.~– Csajághy! – ordíta Ocskay,
 1181     I,  I      |                  meg a napvilágon: akkor is bámulásra méltók. Hanem a nagyasszony
 1182    II,  XVI    |                      Gyere csak! – kiálta a bámulatában elzsibbadt belépőnek. –
 1183     I,  XXII   |                 mindezen drágaságok fölötti bámulatát.~Egykedvűen, szomorúan hagyta
 1184    II,  XIII   |                      megelégedve a közönség bámulatával, a Wratislaw-palotához,
 1185     I,  I      |                      megölve, levágva; csak bámulja, nézi; de egy irgalmas könny
 1186     I,  XXII   |                        A gyönyörű panorámát bámulják kegyelmetek, ugyebár? –
 1187    II,  VIII   |                  történt, amit láttak: csak bámulni, csak szörnyedezni tudtak
 1188     I,  VIII   |                     egy csapat fogollyal.~A bámuló doktor Wolffiust ott találta
 1189    II,  X      |                   bécsi elegáns világgal, s bámulója akadt elég. Hallhatta a
 1190     I,  XXII   |                   alig bírta az odafurakodó bámulókat visszatartani, hogy a lovak
 1191    II,  X      |                mesterséges vízmű által. Ott bámultathatta délceg alakját a bécsi elegáns
 1192     I,  I      |                   Gábor úrfi, odalenn van a Bánátban, a nemesi bandériummal,
 1193    II,  IV     |                 Azonban hát megvolt az ok a bánatos, aggodalmas archoz, nem
 1194     I,  XIX    |                korán indulnak, az egyik fél Bánból, a másik Trencsénből, csaknem
 1195    II,  III    |                      az ellen felültették a bandériumaikat, s ha az ellenség továbbment,
 1196    II,  V      |                    Forgách is elment a maga bandériumával. – De mielőtt ilyen nagy
 1197     I,  I      |                    van a Bánátban, a nemesi bandériummal, a török ellen; mind azt
 1198    II,  VII    |                    Felvidéken összegyűjtött bandériumokkal siessen csatlakozni Garamszentgyörgynél
 1199     I,  XV     |                   meg?~Találkozik erre-arra bandukoló csapatokkal. Kérdéseket
 1200     I,  III    |                  sarkában nyomul előre.~Ott bandukolt el a vert had egy csoportja
 1201     I,  I      |                     mai napra még elhozatta Bánffyhunyadon lakó nénjének az erdélyi
 1202     I,  I      |                 volt: „Aztán a húgámmal úgy bánj ám, mint az oltáriszentséggel,
 1203    II,  X      |           vizsgálatot, különben a hivatalom bánja; igen okosan feleltél: én
 1204     I,  III    |                    asszonynép vakmerő – nem bánják ezek, ha tüzes golyóbisokkal
 1205     I,  I      |                Azzal szép engedelmesen kell bánnod; mert ha azt megharagítod,
 1206     I,  XXII   |                tudnának rá a kancellárok, a bánok, a prímások és miniszterek!~
 1207    II,  XIX    |                    Nem is bízták reá. – Úgy bántak vele, mint egy leszámolt
 1208    II,  V      |                   volna vele olyan keserves bántást, mint hogy ezeket a meséket
 1209     I,  II     |                  sújtva jobbra-balra; s még bántó szóval is sebesítve az ellenséget. –
 1210     I,  XVI    |               házaikba haza: nem lesz semmi bántódásuk.~– No nézd! A svadronőr!
 1211     I,  XVIII  |                Ritschán mondását: „Ahogy ti bántok a mi asszonyainkkal, akként
 1212    II,  XX     |              elfoghatom Ocskay Lászlót: nem bántom; a kegyelmed szíve fájdalmáért
 1213    II,  XV     |               eldobált koncokkal: „Engem is bántottak –, életemre törtek –, meg
 1214    II,  XVII   |                  végig a vére azoknak, akik bántották azt a nőt, aki az övé! –
 1215     I,  XX     |                   soha ennél gonoszabbul ne bántsák!~
 1216     I,  X      |                   nem állnak, ott senkit ne bántsatok. Aki fegyvert nem visel,
 1217     I,  XVIII  |              különösen asszonyembert meg ne bántson senki, mert aki egy fehérszemélynek
 1218     I,  XVIII  |                   mi asszonyainkkal, akként bánunk mi is a tieitekkel.”~Virradatkor
 1219     I,  XIX    |                terjedelmes, fehérre meszelt banyakemence padkájára a haját szárítani,
 1220    II,  X      |                    melyben ezüstből készült bányászok vágták az ércet, örök mozgásban
 1221     I,  V      |                   őrizzük addig Lévát meg a bányavárosokat, amíg ő Eger városát behódítja,
 1222     I,  I      |                      a déli vármegyékből, a bányavárosokból. Legelébb megérkezik a kiadó
 1223     I,  IV     |             Legfurcsább ijedelem látszott a baptisandusnak az ábrázatján, annak a szája
 1224     I,  IV     |     szemfényvesztési tréfára.~– Diabolus te baptiset! – kiálta a barát, hozzávágva
 1225     I,  XV     |                    az elpusztult csatamezőn barangol alá s fel, gyalog, fedetlen
 1226     I,  II     |                     szélcsend leve. Az eget bárányfelhők vonták be, a nap már lement;
 1227     I,  V      |                megkülönböztetni a toklyót a báránytól. Könyv nélkül tudta Horatiust;
 1228    II,  XIII   |                  megkérdezték tőle, hogy jó barát-e, vagy sem. Mind jó barát
 1229    II,  III    |                 bárcsak a legbizalmasabb jó barátai előtt is; most pedig úgy
 1230     I,  III    |                 meghívást, mind magam, mind barátaim részére. Becsületére fogunk
 1231     I,  XXIV   |                      szitkozódék Jávorka, a barátcsuhához nem illő manicheus módon
 1232     I,  VI     |                onnan megszöktél, eldobtad a barátcsuhát; katonának álltál. A táborban
 1233    II,  XII    |              zsivajgását az utcán.~– Uraim! Barátim! Édes atyámfiai – erőlteté
 1234    II,  XVII   |                    testét elveszté miattam. Barátját megölte, hazáját elhagyta
 1235    II,  X      |             tekepályáján, versenyezve a két barátjával, hogy melyik teszi meg a
 1236    II,  X      |                  nekik kettőjüknek közös jó barátjuk, s amellett igazi bécsi
 1237     I,  XXIV   |                 maga Jávorka a feltűrt ujjú barátkámzsában a húszfontos olvasóval osztotta
 1238    II,  III    |                       Nem volt. Különben is barátnak nem hiszek többet.~– És
 1239     I,  XIII   |                  üveggyöngynek azonban nagy barátnéja volt, amiből az a drágább,
 1240    II,  XVII   |                  fel Ilonka. – Tudd meg, jó barátném, és essél kétségbe, hogy
 1241     I,  XXV    |                    vendéglátó háziasszonyok barátnői csókjaikkal fogadták. Ezeknek
 1242     I,  VI     |                fordította, hogy a leánykori barátnőitől vegyen keserves búcsúkat,
 1243     I,  XVIII  |                 templom és kolostor a vörös barátoké volt. Ennek a szerzetnek
 1244     I,  XX     |          Csajághynak. Ez a példányképe a jó barátoknak.~Rá is elragadt a nevetés.~
 1245     I,  III    |                csügg alá.~– Hát ez mért van barátruhában? – kérdi a nagyasszony.~–
 1246    II,  XIII   |                  aztán egészen helyreállt a barátság. Wratislaw szóhoz sem engedte
 1247     I,  IV     |                   hűséget, félek én annak a barátságától.~– Ügyelni fogok rá – monda
 1248    II,  IX     |                  puskalövésekkel fogadták a barátságosan bekocogtatót. – De hát ez
 1249     I,  XVIII  |                többen lesznek, akik hívják, barátságot fog keresni az ellenségnél.~
 1250    II,  XIV    |            beszélgetett azzal a vasszájú jó baráttal. Belefújt, s az süvöltő
 1251     I,  XIV    |                    egyenközű „s” betű alakú barázda; a nagy előrerúgó, dupla
 1252     I,  II     |               fedett, békanyáltul sárgazöld barázdák mutatják, hogy ott szántóföldek
 1253     I,  XXIII  |               fölött a szántó ekéje húzza a barázdákat.~Húsz évvel Rákóczi támadása
 1254     I,  XVIII  |              Csajághy. – Hát ugye, hogy nem barbarizmusból, nem luxuries-ből szakította
 1255     I,  XVIII  |                      Azt mondaná mindenki: „Barbárok ezek!”, rosszabbak a barbároknal: „
 1256     I,  XVIII  |               Barbárok ezek!”, rosszabbak a barbároknal: „szibariták”. – De hallgassa
 1257    II,  XIII   |                   Hah! Ocskay László feje a bárd alatt, bekötve asszonyfőkötővel!~
 1258    II,  XXI    |            divathölgyet lát belépni; tollas barettal a hajporozott fején, szépséglegyecskékkel
 1259     I,  VI     |              mentegesse magát valaki előtt; bárha édes testvére legyen is
 1260     I,  VI     |                      mint a megholt fiáról; bárhogy igyekezett is Csajághy más,
 1261     I,  XIX    |                 fedett, zsalugádoros ablakú bárka volt; Ritschán felnyitá
 1262    II,  XVII   |                       Tudod-e, hogy kinek a barlangjába léptél be most?~– Tudom.
 1263     I,  XXVI   |                hazaküldé Sztropkóra; Soncha barlangjának, Aladin bűvlámpájának minden
 1264     I,  XXII   |               külhatalmak követei fogadják! Bármelyik kurucvezér lett volna is
 1265     I,  XIX    |                  spiritus vinit, hogy ezt a barnára festő diófaolajat kimossam
 1266    II,  X      |                    Nem vagyok gróf.~– Tehát báró? – Lovag?~– Egyik sem. Magyar
 1267    II,  XX     |               Verbóra, ott isznak nagyban a báróék kastélyában.~A verbói bárók
 1268     I,  XVIII  |                   Nem is olyan nagy az ára. Bárói cím: aranylánc. Csecsebecsékkel
 1269     I,  XXVI   |                  börzematador a contre-mine báróit az utolsó inggombjukig tisztára
 1270    II,  X      |               katonatisztek, a rózsaszínű a báróké, a kék a nemeseké, a zöld
 1271     I,  VII    |                  hordanak gyapjú helyett. A baromfiudvarban kalekuti kakasok és pézsmakacsák
 1272    II,  XVI    |                     neki utasításba, hogy a Bars és Nógrád megyei városokat
 1273     I,  II     |                     még a hajadon leány is. Bársonyba, karassiaposztóba, szattyánba
 1274    II,  XIII   |                asztrakánprémes palástban, a bársonybarettel és a nagy ezüstfogantyús
 1275    II,  X      |                  Egy koszperdes, parókás és bársonykabátos úri ember ült egy nagy,
 1276    II,  VI     |                    török késével, mint ez a bársonykebel. – Miért is nem tette meg?~
 1277     I,  XVIII  |                    ne volna.~S a szép fehér bársonykezével félresimította a hajat Ocskay
 1278     I,  XXII   |                csókot lehelt arra a hófehér bársonykézre.~És Eleonóra még akkor sem
 1279    II,  XV     |                    s azok alatt egy hímzett bársonymellény.~Rohant onnan. Be a belső
 1280     I,  I      |            összegöngyölgetett búzavirágszín bársonymellényt, melynek a bal oldalán egy
 1281     I,  XXII   |              legfényesebb alak; királyvörös bársonymentében, aranyszövetű dolmányában,
 1282     I,  XXIV   |                  vadászapród. Ő maga könnyű bársonyöltözetet viselt, a meleg évszakhoz
 1283    II,  XVII   |               elővonta a dolmány zsebéből a bársonyos étuit, s felnyitva azt,
 1284    II,  IX     |                    nyírott tarkójára a zöld bársonysapakját. – Hiszen kollégák voltak
 1285     I,  X      |                  karassia kelmét meg kamuka bársonyt szolgáltattak ki Ocskaynak,
 1286     I,  XXIV   |                 nyitva tartsák.~„Tutti more basaule! – mormogá cigányul az álbarát
 1287     I,  IV     |              elhüledezés!~Utoljára egy mély basszushang a keresztelőasztalka alatt
 1288     I,  XXIV   |                   még most is látható külső bástyaárok, mely zegzug vonalban húzódik
 1289    II,  V      |                    látni itt körös-körül; a bástyafalakról letekintve, a szédületes
 1290     I,  XXII   |                messze kimagasló Czobor-hegy bástyafokáról, elenyészve a nép üdvriadalában.~
 1291    II,  V      |                 mikor felmehetett a nyugati bástyafokra, s aztán onnan nagy merengve
 1292     I,  XXV    |               eljutni, míg messze kimagasló bástyái az egész síkot uralják,
 1293     I,  III    |                   terem előttük, s Léva-vár bástyáin issza meg az új borból az
 1294     I,  XVIII  |                     megrohantatá a külváros bástyáit. Az első ágyúlövésekre,
 1295    II,  III    |                 fekvő úri kastélyok is mind bástyákkal, vízárkokkal vannak körülvéve,
 1296    II,  III    |          tiszteletet parancsoló tömkelege a bástyáknak és tornyoknak, amiknek ablakai
 1297    II,  XII    |           tekervényes utcáin utat vesztve a bástyáknál ismét csoportokba verődtek,
 1298     I,  III    |                ropogni kezdett a puskatűz a bástyákról, mint a kerepelő, olyan
 1299     I,  I      |                átkot küld utána: azok ott a bástyán üdvlövéssel felelnek rá,
 1300     I,  III    |                odáig, ahol ismét megjelen a bástyatetőn, lóháton, kezében a diadalmas
 1301    II,  V      |                 sétára vállalkozni. Onnan a bástyatetőről sokszor láthatja Ilonka,
 1302     I,  XXV    |                  lármájától – mintha ezek a bástyatornyok még most is fenyegetnék
 1303    II,  XIV    |            haditanácsban, éppen az ordre de bataille-t állapítjuk meg.~Most aztán
 1304    II,  IX     |                 megfordult, s itt vitézség, bátorság nem segít, azok nem vezetnek
 1305     I,  X      |                       Egy maroknyi embernek bátorságán.~Ha lehető volt az a képtelenség,
 1306     I,  IV     |                    az.~Hol vette ezt a nagy bátorságot, hogy egy olyan kegyetlen
 1307     I,  II     |                vigyázva oda, ahol a középső battéria áll a túlsó parton. Én azalatt
 1308     I,  I      |                     tudhatja az ember, hogy bátya-e vagy vőlegény? Fehér a paripája,
 1309     I,  I      |                   szóra.~– Hjah, a te Gábor bátyádhoz ne hasonlíts te másokat,
 1310     I,  XXVI   |              fővezér jobbját ragadta meg.~– Bátyáim? Édes atyámfiai! Ne törjetek
 1311     I,  XXVI   |                 hogy készek vagyunk, László bátyámmal együtt, ebben a nyomban
 1312     I,  III    |                      ha az én szegény Gábor bátyámra egyetlenegy pisztolyt sütöttek
 1313     I,  I      |               valami rossz hírt hallottál a bátyámról?~A nagyasszony erőt vett
 1314     I,  III    |             jónapkívánásra.~– Fogadj Isten, bátyámuram – mondá Tiszáné az üdvözletre. –
 1315     I,  III    |                  régi mese: a hazatérő édes bátyáról, aki mégsem bátya, és mégis
 1316     I,  XX     |                     olyan nagyon hasonlít a bátyjához, hogy a távolban még az
 1317    II,  XIX    |                Sándor pedig nem ismert rá a bátyjára. Azt gondolta: ki ez a német,
 1318     I,  XXI    |                     venni; hátán volt már a batyu.~– No hát, Cinka Panna,
 1319     I,  XXI    |                hegedűjét kereste elő a háti batyujából, s aztán elkezdte azt a
 1320     I,  XXI    |                     hajából, már elkezdte a batyuját összekötözni.~A béresek,
 1321     I,  XXIV   |                    boldog feltámadásra váró Baubank síremléke lehet), történetünk
 1322     I,  XXVI   |                   Zissersdorf várát, a védő Bayreuth-ezredet levágta, erődöt és várost
 1323     I,  XXV    |                    a dandárával. A szomszéd Bazin város a megjelenésére kitárta
 1324     I,  XXVI   |                  hogy Ozmonda ott volt nála Bazinban. Ő volt az egyik apáca,
 1325     I,  XXVI   |                 voltak. Ez lesz a felelet a bazini csábítónak. Ez a lesújtó
 1326     I,  XIX    |                     éves: tud beszélni is. „Be-be” azt teszi, hogy „csúnya”. – „
 1327     I,  I      |                  atyafiai a megboldogultnak be-belátogatnak hozzá, s hírt hoznak felőle: „
 1328    II,  III    |                     férjének egy csipetnyit beadjon a porából, hogy úgy vegye
 1329    II,  V      |                    kenyeret, vizet lehessen beadogatni neki; s ismét megesküdött,
 1330     I,  XVI    |                  gyönge szívű sokaság.~Mire bealkonyodik, Nagyszombat magára hagyva
 1331     I,  XXII   |               emlékül, és aztán, ha akarsz, beállhatsz Ocskay brigadéros uram farkasbőrös
 1332    II,  VII    |                   kastélyban beszélik, hogy beálltál már szépen a császáriakhoz,
 1333    II,  IX     |                 uniformisomat a pokolnak, s beálltam magam „Fehér Angyal”-nak;
 1334     I,  XXV    |                  harmadiknak el nem tűrik a beavatkozását; a tiszt urak pedig attól
 1335     I,  XXV    |                ébren lenni, sőt tettlegesen beavatkozni a körülte történtekbe: elhatározott
 1336    II,  VIII   |            változandóságnak; emberek sorába beavatkozó titokteljes planéta. Teneked
 1337    II,  VII    |                   van kötve: a nagyhatalmak beavatkoztak: a fejedelem föltételei
 1338    II,  IX     |                      csak nagyon kevesen, a beavatottak ismerik. A publikum csak
 1339     I,  XXVI   |                     együtt, ebben a nyomban bebizonyítani vérünk kiontásával hűségünket.
 1340     I,  XXV    |                   visszajövök: s akkor majd bebizonyítom, hogy mind igaz volt, amit
 1341    II,  II     |                    meg a zászlóknál.~Az már bebizonyodott igazság volt, hogy a kuruc
 1342    II,  XIII   |                     minden ajtón készséggel bebocsáták, egész az államférfi belső
 1343    II,  XIII   |                  balról. Jobbról a legelébb bebocsátandó két fejedelemfi állt.~Ocskay
 1344     I,  IV     |              vezérnek, hogy idekinn van, és bebocsáttatást kér a Léva-vár volt labanc
 1345    II,  X      |               csúsztatva a markába, azáltal bebocsáttatott a palotába. Ott azonban
 1346    II,  IV     |                 vendégül sem lett a kapuján bebocsátva. Őnála fogtok maradni, amíg
 1347     I,  XIX    |                 lesz; neki már ott a helye. Beburkolja őt a kacagányába; úgy lovagol
 1348     I,  III    |                   még Ilonka kisasszonyt is becitálni, hogy hallgassa meg.~Ilonka
 1349     I,  XVIII  |              Scharodi szerencsésen eljutott Beckóba a csapatjával. Babocsay
 1350     I,  XVIII  |                   le a várról: az megmaradt Beckónak, Bolondócnak. Három oldalról
 1351     I,  XVIII  |                     állóhíd van, de azalatt Beckóval végeznek.~Egy hírnök, aki
 1352     I,  XVIII  |                megdördült megint az ágyú.~A beckóvári őrség arra ébredt fel, hogy
 1353     I,  III    |                imádságra lehetett a terembe becsalogatni.~Mert a hajdani magyar úri
 1354     I,  XXIII  |                   tiszteletet mellőző módon becsapva maga után az ajtószárnyat:
 1355    II,  VI     |                     is, szívesen látnak. De becsesebb fogsz lenni, ha sokakat
 1356    II,  X      |                 Angyalban gyönyörködtesse a bécsieket. Ezen az estén belépti díjat
 1357    II,  X      |                     s ahol más kacag, ott a bécsinek már a mellényéről szakadnak
 1358     I,  XXIII  |                 másik „zrínyinő”, harmadik „bécsinő”, negyedik „csehnő”, ötödik „
 1359    II,  IX     |                    hosszú nyársat, amivel a becsomagolt málhákba szokás beleszurkálni,
 1360    II,  XX     |                esztendőt; alászállva minden becsületben.~Az új tél is beállt. A
 1361     I,  V      |                  Ocskay László uramnak hogy becsülete van: azt meghallhatta édes
 1362    II,  XII    |           katonaviselt kocsmáros a kocsmája becsületéért és a jó cimboraságért.~Időnyerésről
 1363    II,  XII    |                   Nem lesz semmi csalfaság, becsületemre mondom. Az én házamból minden
 1364     I,  III    |                      mind barátaim részére. Becsületére fogunk válni a kegyelmed
 1365     I,  XXIII  |             megsérti. Valódi hipochondrái a becsületérzésnek. Ott is fáj nekik, ahol
 1366    II,  IX     |                   egy állampolgár egy olyan becsületesen megnövelt hasra üthet rá:
 1367     I,  I      |                   el! – Bizonyosan ott is a becsületét védelmezte – szép halál!
 1368     I,  VII    |                otthagyja a boldogságot, s a becsülethez fordul. Ha elbukik az ügyünk,
 1369     I,  XXVI   |                     szereti,~Annak van most becsületi.~Nekem is van becsületem:~
 1370    II,  XII    |                  templom után, s keresték a becsületüket. „Én nem mondtam, hogy egyszerre
 1371     I,  XXIII  |                 mindenekfelett szeretlek és becsüllek. Térj magadhoz és énhozzám.
 1372    II,  XVIII  |                    volt, hitét megtartotta, becsülöm érte. Ott kegyelmedet igen
 1373     I,  XXII   |              kenyeret, mundért adsz; meg is becsülsz, magad mellett járatsz?
 1374     I,  I      |            háromszor az életben: tisztelte, becsülte: semmi más. De a testvérét
 1375     I,  VI     |                      amit felszabadítasz. – Becsülve vagy. A fejedelem egy szavával
 1376     I,  VII    |                 levele érkezett, azt menten becsukta felbontatlanul abba a ládikóba,
 1377    II,  II     |             saraglyában, akkor amerre nincs bedeszkázva a világ, csak nagy hamar „
 1378     I,  X      |                kapuját petárdával csakhamar bedönték, s az álmos várőrség kezéből
 1379     I,  XVIII  |                   alatt döngött, recsegett, bedőlt a várkapu, s omlott be rajta
 1380    II,  IX     |                tűrni, hogy a vámos őrmester bedugja a fejét a hintóablakon,
 1381     I,  I      |                     fedve.~Amint az udvarra beér, visszarántja a lovát, leugrik
 1382    II,  III    |                     mert itt semmi sincs.~– Beérem azzal, amit a gazda maga
 1383    II,  XII    |                    Fehér Angyal” kapitulál! Beereszt a mennyországba!~– De nem
 1384    II,  X      |            szerzetes.~– Ezt hamarább fogják beereszteni, mint engem.~Kimenet eszébe
 1385     I,  XXVI   |                 énekelnének előtte valamit.~Beeresztette őket. Vándorló supplikáns
 1386     I,  XXI    |                    a cigányleányt a szobába beeresztik; de Ilonka jól ismerte már,
 1387    II,  XI     |                 Csak egy pisztolylövésnyire beérhesse! Csak egy pillanatra megálljon
 1388    II,  II     |                     együtt, s jelenté, hogy beérkezett a rendelet szerint.~– Hát
 1389    II,  XIII   |      felvilágosítani. Ezóta minden oldalról beérkeztek hozzám a rendőrségi tudósítások,
 1390    II,  XVII   |            kénytelen kenyérrel, szalonnával beérni.~– Csak mégis jobb szerettem
 1391    II,  XVIII  |                   ha az beéri őket.~Nemsoká beérte.~– Halljátok, cigányok! –
 1392     I,  III    |                 harmincan, amint az udvarra beértek, mind leszálltak a lovaikról;
 1393    II,  X      |                     a két hóna alján, mikor beexpediálták a vendégterembe. A kakastollas
 1394     I,  XV     |                  levő sömlyéket sem engedik befagyni. Ezért választotta ezt a
 1395    II,  XX     |                    egy farkasfalka, aztán a befagyott folyókon, a hómezőkön keresztül
 1396    II,  V      |                tette, amivel fenyegetőzött. Befalaztatá a kőszobor helyébe az egyetlen
 1397    II,  VI     |                     hogy mikor megjössz, én befalaztatom magamat abba a fülkébe,
 1398    II,  V      |                     börtönét, ahová az apja befalaztatta, s ne engedje ott nyomorultul
 1399    II,  V      |                      amik egymásnak adják a befejezéseiket, mint Seherezáde regéi.
 1400     I,  XXVI   |                      A várműveknek volt egy befejezetlen része. Azt Ocskaynak hírül
 1401     I,  XIII   |                    magaddal vitt szerekkel) befested olyanra, mint a magadé.~–
 1402     I,  XVIII  |                 dióbarnára van a szőke haja befestve – dörmögé Csajághy.~Az a
 1403     I,  VII    |                   volt fiatal felesége, aki befogja.~– De cimbora! A szép feleség
 1404     I,  IX     |                    szidás csak kutyaugatás… Befogom a számat. Nem hallja szavamat
 1405     I,  III    |                      de végignézném!~Ilonka befogta a nagyasszony száját, ne
 1406     I,  XXIII  |                 nyilvánítanunk. Ennek rossz befolyása lesz az alkudozásokra.~–
 1407    II,  XI     |              putriházak, amiknek az ablakán befolyik a sár, sötét tömpölyök,
 1408     I,  I      |                      No, a végét a hajadnak befonhatod már magad is. Itt van, nesze,
 1409     I,  I      |                mögött maradni, hogy a haját befonja. Meglátta a tükörből, hogy
 1410     I,  I      |                 tanulja meg a leány a haját befonni. „A kis élhetetlenke! Hogy
 1411     I,  VIII   |                  nyalka kuruc Ocskayt, elöl befonott, szőke hajával, piros skarlát
 1412     I,  XXIV   |                    elmesélése mellett. – A „beghárd”-ok mesterségéhez pedig
 1413     I,  XXIV   |                Pedig a többieknek is voltak beghárdjaik; de azokat Jávorka mind
 1414     I,  XXIV   |                 segítség olyankor, amikor a beghárdot az alkalmatlankodó törvényszolgák
 1415     I,  XXV    |                       Nem sebesítés, de seb begyógyítása volt a szándék. Én írt akartam
 1416     I,  XIII   |              korában: parasztgúnyában járt, begyűrt tetejű süveggel a fején,
 1417     I,  XIV    |                    szeredásából, még jobban begyűrte a kalapját, fogott magának,
 1418     I,  XXVI   |                  első volt a várfalon. Mire behajnalodott, a várőrség le volt vágva
 1419    II,  XVI    |                 odajött nejéhez, fiaihoz, s behajolva hozzájuk a hintóba, csendes
 1420    II,  XII    |               szabad volt a császári Burgba behajtani a hintójával, s a Schweizer
 1421    II,  III    |           szekerével a budetini vár kapuján behajtatott. Kíséretül csak tíz lovasvitézt
 1422    II,  XIV    |                pernyébe omlott kazalokat és behányt kutakat napi járóföldre.
 1423     I,  I      |                drága öltönydarabot, s ajkát beharapva, halálos kínnal fordítá
 1424     I,  I      |                    lárma a harmadik szobáig behat. Itt öltözteti ő éppen a
 1425    II,  XIX    |                   nem engedik a tőrt messze behatolni, de mégis eltemető szúrás
 1426     I,  XV     |                  borsodiakkal nagyon mélyen behatoltak a császári sereg derekába,
 1427     I,  XVI    |                  fején, mint két sasszárny, behemóti hangon rivallt rá kegyetlen
 1428    II,  III    |            tizennegyediknek még a kántor is behívatott, aki különben nem volt kellemetes
 1429     I,  XVII   |         litániagarast”. Néhol a termekbe is behívják őket; másutt csak az udvaron
 1430     I,  IV     |                   Furóné asszonyom. Azonnal behívjuk. Aztán jön a paszita.~A
 1431     I,  XXVI   |             egymással. – Most Ocskay László behívta őket magához a táborkarába.~–
 1432    II,  XVII   |              suttogott a fülébe; rábeszélő, behízelgő szóval.~– Lásd, teneked
 1433     I,  V      |         bányavárosokat, amíg ő Eger városát behódítja, s a fejedelem Tokajt löveti.~
 1434     I,  III    |                 megvette, Selmec-bélabányát behódította, a magyar ezüstből ő vereti
 1435     I,  XXV    |              Ocskayra volt bízva a Felvidék behódoltatása. Az egész országban megkezdődött
 1436     I,  XXVI   |                kétoldalt is erős vágásoktól behorpasztva; az egyik vágás az arcán
 1437    II,  X      |                 hogy kiegészítse a traktát, behozatott egyet a tokaji boros átalagokból.
 1438     I,  VIII   |                 neki adós.~– Ha a félszemem behunyom is, vagyok olyan legény,
 1439    II,  III    |                     elnevezést. Éppen olyan behúzott nyak, meggörbült hát, kurta
 1440     I,  III    |                      mondá a nagyasszony, s beinvitálá a vitéz urakat a külső palotába,
 1441     I,  VIII   |                Probavi et successit. Ezt is beírhatja a receptkönyvébe, hogy „
 1442    II,  X      |                    A férje után.~– Eszerint beírom, hogy a „testvére” az úrnak.~–
 1443    II,  VIII   |                    a betűk, ahová a krónika beírta.~– Mi veled megyünk, veled
 1444     I,  XXVI   |            megharagszom,~Itt a csárda, majd beiszom, hajahaj!~– No, hát igyál,
 1445     I,  VIII   |                  amiken erős kapukon át van bejárás, s a várossal egybekötve
 1446    II,  X      |                 lőst). – A kapus nem volt a bejárat alatt. – Ocskay kereste,
 1447     I,  XVII   |               Azután mint éneklő „baccalár” bejárhatom egész Magyarországot; ott
 1448    II,  XII    |                falai közt burjánzott a gaz; bejárhatta azt Ocskay László keresztben,
 1449    II,  III    |                    bezárkózva lakik; minden bejáróján vasajtó, ablakain kidülledő
 1450    II,  IX     |               tévedni. Az udvarnál azokat a bejárókat, amik célhoz vezetnek, csak
 1451     I,  XXV    |                      Ki tudja, hány világot bejárt a lelke abban az ismeretlen
 1452    II,  IV     |               Eljárt vadászni, a gazdaságát bejárta; szántatott-vettetett; rendeleteket
 1453    II,  X      |                    többi címeit kérem, hogy bejegyezhessem az audienciás könyvbe.~Volt
 1454     I,  VII    |             nevetett rajta. Csajághy minden bejelentés nélkül toppant be a pitvarba.
 1455    II,  X      |                    gálába, hogy legelébb is bejelentsd magadat a főudvarmesteri
 1456    II,  X      |              kocsmába költözik át, azt újra bejelentse, s az egy hét leteltével
 1457    II,  XIII   |           főhadparancsnok, Obizzi gróf lett bejelentve.~Ez már valami!~Hisz ez
 1458     I,  XXV    |                megtudják, hogy ébren van, s bejönnek. Aztán maradjon veszteg;
 1459    II,  III    |                    egy kopott ruhás csatlós bejött, s elkezdett teríteni az
 1460    II,  III    |             engedélylevele a „cum gentibus” bejövetel iránt.~Az úrnő áldását adta
 1461    II,  XIII   |                  simán fogsz most mindenütt bejutni!~Federreiter urat még ott
 1462    II,  IX     |                    mondták, vadászik. Végre bejutottam legmagasabb színe elé, elmondtam
 1463    II,  XI     |                   sötét tömpölyök, mikben a békák ümmögnek melankólikusan.~
 1464     I,  II     |             vakandtúrással, iglicetüskével. Békalencse bevonta tömpölyök országát
 1465     I,  XXII   |                     ketrecbe magányosan van bekalodázva, a legfurfangosabb gézengúz,
 1466    II,  XI     |                     csodatanyái. – Azután a békamocsár, aminek a környékét csupa
 1467     I,  II     |                lapályokat; iszappal fedett, békanyáltul sárgazöld barázdák mutatják,
 1468     I,  III    |                  ott közeledett a nagy erdő bekanyarodójánál.~Egész tüneményes pompával
 1469    II,  V      |             felügyelni, cselédveszekedésben békebíráskodni, s mindent meglátni és mindenütt
 1470     I,  II     |                    hátán szét van feselve a bekecs, ami nyilván nem az ő termetére
 1471    II,  III    |                   az ember nyáron is prémes bekecsbe volt öltözve, otthon is
 1472    II,  III    |             odavonta a keblére, s bedugta a bekecse alá, úgy dédelgette. – Micsodácskád
 1473    II,  XIII   |           megtapogatta a keblét. Ott volt a bekecszsebben a négy sor igazgyöngy, amit
 1474     I,  X      |                    a népség már eléjük jött békedeputációval, s megköté a kapitulációt,
 1475     I,  XXIII  |                   volna elfogadni a császár békeföltételeit! Hallgatna a szelídítő suttogására
 1476    II,  XXII   |                Rákóczi vezére megalkudtak a békekötésben: szatmári békekötésnek hívják
 1477    II,  XXII   |                    a békekötésben: szatmári békekötésnek hívják azt az okmányt.~I.
 1478     I,  XXIII  |                     szövetséges rendek, s a békéltető külföldi hatalmak követei
 1479     I,  XXVI   |                    megmosdom kinn a kútnál, bekenem a bábaírrel a két szemöldököm
 1480     I,  XXIV   |                     a szót, hogy eltörött a békepipa. Mindnyájan a legvastagabb
 1481    II,  XVI    |               Unyimnál a te Blaskovichodat, bekergette a faluba, a te szegény huszárjaid
 1482     I,  XXII   |                   másfél év alatt, hogy ide bekerült, még csak azt sem lehetett
 1483     I,  XIX    |            Csallóközig. Egy kis ideig tartó békességet parancsolt az ég. Azazhogy
 1484    II,  X      |                     mindenre felelt csendes béketűréssel.~De mikor azt kérdezte tőle
 1485    II,  XVII   |                 kard, lándzsa összetépte, s bekeverve vérrel, sárral. Ma nagyon
 1486     I,  XIX    |                    mit tesz az ördög? Eljön békíteni, haragos szíveknek mérgét
 1487     I,  XXII   |                    amivel aludni mennek, ez békíti ki őket, ha összecivódnak.
 1488     I,  XXIII  |                    igazságot akart tenni, s békítő hangon jegyzé meg, hogy
 1489    II,  XII    |              amelyet az éjjel Ocskay László bekóborolt, az elhagyott „zsidófertály”
 1490    II,  IX     |                     fogadták a barátságosan bekocogtatót. – De hát ez alatt az egy
 1491    II,  XIV    |              származott át Csernovics Arzén beköltözőivel, itt a császár szolgálatába
 1492    II,  XVI    |              valóság.~Amint megint a télutó beköszönt, egyszerre ismét olyan meleg
 1493     I,  XXV    |                   vesződött a sebesült lába bekötözésével. Egyik tudósabb volt, mint
 1494    II,  XIII   |                   László feje a bárd alatt, bekötve asszonyfőkötővel!~Reszketett
 1495    II,  XVI    |                 amiből mindenki nagy csodák bekövetkezését jósolta.~A nagy árvíznek
 1496     I,  XIV    |                    vár valamire. Majd ha az bekövetkezik, akkor kezdődik el az ő
 1497    II,  XIII   |               kísérve hálakifejezésekkel, s bekoszorúzva azzal az ígérettel, hogy
 1498    II,  V      |             szökhessék, egymáshoz láncolták békóval az úrnak és a szolgának
 1499     I,  III    |                pontjairól a főhadiszállásra beküldött tudósításoknak, amik a fejedelem
 1500    II,  XX     |                maradtak az erdőben. Jávorka beküldte a cigányt a kastélyba hírt
 1501     I,  XXV    |                     kiszenvedtem. Ki vagyok békülve az egész világgal. A magam