bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 1502     I,  X      |                 kezdjen a saját tetszése és belátása szerint hadjáratot… Most
 1503     I,  XXVI   |                 érzett Ocskay. Egész mélyen belátott az örvény fenekére, s érzé,
 1504     I,  XIX    |                 mondta. Még a fejedelmet is beleártotta! Hogy annak is inkább tetszenék
 1505    II,  I      |                   szokás, hogy a közvitézek belebeszéljenek a hadvezér parancsolataiba.
 1506     I,  XXVI   |                    bosszút hozta magával, s belebotlott a szemrehányásba. Kardjával
 1507    II,  I      |                  harmadik meredeknél a lova belebukott a mélységbe, s nyakát szegte:
 1508     I,  VIII   |                    folyt előtte a Vág vize; beledobta magát, lebukott a csípős
 1509    II,  XI     |                 keresni senki, akit egyszer beledobtak; a putriházak, amiknek az
 1510     I,  XXV    |                    épek és egészségesek. Ha beleegyezik kegyelmed, a másodikat,
 1511     I,  XXIV   |                  fegyverszünetből; abba még beleesett a János napi vásár. – Még
 1512     I,  XXIV   |                  térdre letelepednek; mikor belefáradnak az imádkozásba, akkor énekelni
 1513     I,  XV     |                    is, mégis neki kell abba belefáradnia.~E keserves szorongattatásban
 1514     I,  VI     |                    hogy más embernek a feje belefért a markába. A feje aránylag
 1515    II,  IV     |                 félistene! Minden imádságba belefoglalt nevű ember! – Nem! Az nem
 1516     I,  XXII   |                     nem lettek valamennyien belefojtva a Tiszába! Ez még kimaradt
 1517    II,  XIV    |                     a vasszájú jó baráttal. Belefújt, s az süvöltő hangot adott
 1518    II,  XII    |                     szemét, borzasztó volna belefulladni. Az örvénybe vitézség beleugrani;
 1519     I,  XXIII  |                       Vér van körülöttem! – Belefulladok!”~Erre a lármára összefutott
 1520     I,  XXVI   |                    már aztán Ocskay maga is belejött a danolásba, rákezdé szép
 1521     I,  XVIII  |                   maradványai voltak. Ők is belekeveredtek a tusakodásba, aminek az
 1522     I,  XIV    |              azonban nem engedték a tréfába belekevertetni. A tréfa azonban annál tökéletesebb
 1523    II,  III    |               mordult fel Gáspár úr –, mind belekonfundáltok a stúdiumomba.~– Hát valamivel
 1524    II,  XVIII  |                    nem a demiurgus, aki így belekontárkodott a teremtésbe, mikor téged
 1525     I,  I      |            természetesen hogy a fehérnép is belekotnyeleskedett, győzték nyelvvel; zenekíséretül
 1526    II,  XII    |                     Oppenheim-palota vassal bélelt kapuját. Egy nagy szál füstfaragólegény,
 1527    II,  III    |             mannától. Paradicsom-undor állt belém. Szégyenlem a ragyogást.
 1528    II,  VI     |                     egyre kacagott, Ozmonda belemarkolt mind a két kezével a hajcsimbókjaiba,
 1529    II,  XVII   |                  egy másik felebarátját jól belemárthatta.~– No ugyan van mit dicsekednetek
 1530     I,  XIV    |                   napon, ezt az én kardomat belemártogatom a gonosz vérébe!~S azzal
 1531    II,  VII    |                 izente neki, hogy ha Ocskay belemegy a kelepcébe, ő a kengyelben
 1532    II,  XII    |                vagyok az a kéményseprő, aki belemegyek, s fogadom, hogy eloltom,
 1533    II,  XVI    |                     mindig: nevetve szokott belemenni, kacagva osztotta a csapásokat,
 1534    II,  XX     |                  után nyúlt Deliancsának, s belenézett.~– Jaj, te drágalátos hercegasszony,
 1535     I,  VII    |                     erős gyökerekkel voltak belenőve a szívekbe – Tiszáné nagyasszonynak
 1536    II,  IX     |                    tűzszerszámával, s aztán belenyomtatva az égő taplót a pipába,
 1537     I,  XIX    |                    egyszerre.~– Úgy hiszem, belenyugodhatnak kegyelmetek a cserébe –
 1538     I,  XXVI   |               rendek, a táborban álló hadak belenyugodtak ebbe. Végzetes lépcső volt:
 1539    II,  XVI    |                    a bámulatában elzsibbadt belépőnek. – Segíts te is benne!~Ilonka
 1540     I,  III    |               utoljára már azokra a pókháló belepte átalagokra került a sor,
 1541    II,  X      |                    bécsieket. Ezen az estén belépti díjat szedtek a kocsmába
 1542     I,  XXVI   |                     csatából; sárral-porral belepve minden öltönye, kacagányán
 1543    II,  XI     |              Kleber-lucke, (ahol az agyagba beleragadt az ember lába), Schebenzer-lucke (
 1544    II,  X      |                 kardjáról lelógó tarsolyába belerakta mindazokat a nagybecsű okiratokat,
 1545     I,  XXII   |                   én is. Neked az urad újra belerohan abba az ádáz küzdelembe,
 1546     I,  II     |                 időben érkezik Ocskay, hogy beleszóljon a vitába.~Őrajta sincs semmi,
 1547     I,  III    |              nagyasszony szükségesnek látta beleszólni a dologba.~– De már édes
 1548    II,  IX     |                 becsomagolt málhákba szokás beleszurkálni, vizitálás végett.~Legelőször
 1549     I,  XXIII  |                 gyógyítottak, hozzászoktam, beletanultam: engedd meg, hadd menjek
 1550     I,  III    |                    kupicányi várat itten, a belétöltött labancokkal együtt, fel
 1551     I,  XIII   |                   csinálni beletévedt, mert beletörtek a fogai; annálfogva csak
 1552    II,  VI     |             pereputtyaimnak szállást adott? Beleüljek az ő birtokába? Ejh, hisz
 1553    II,  IX     |                    a vámsorompónál mindenbe beleütögette az orrát azzal a kérdéssel,
 1554    II,  XII    |          belefulladni. Az örvénybe vitézség beleugrani; de nem a kloakába. Itt
 1555     I,  XVI    |                    a kuruc sereg hadzöme is belevágott a harcba, s erősen birokra
 1556    II,  II     |                 vízen a hazafiak vérét, ami belévegyült. Lásd ébren és álmodban
 1557    II,  III    |            kincseket, bizonyára nyomban úgy beleveszett volna, hogy még a vacsora
 1558    II,  X      |                      ott a nagy közös sírba belevetették a többiek halmára, s ott
 1559    II,  XVI    |                     mély völgyben érte utol Beleznayékat.~Beleznay jól tudta azt,
 1560    II,  XVI    |                       Utánam mind! Hajtsunk Beleznayékra!~S azzal letérve az országútról,
 1561     I,  II     |                Ekkor aztán Ocskay László is belezúdítja lovascsapatját a Tisza árjába.
 1562     I,  XIII   |                  táborozott.~Emiatt is nagy belháború folyt a vezérek között.~
 1563     I,  XIX    |                 összekötve látok? Hiszen én Belial leánya vagyok. Én vagyok
 1564     I,  IX     |                    amiket Ocskay néhanapján Bellarminius fordításával teleírt. Az
 1565     I,  XX     |                elvetette a drága virágmagot Bellarminiussal, s az könnyen csírát hajt.
 1566    II,  XIII   |                     hogy nincs pénz, üres a bellica cassa, de ugyan pórul járt
 1567    II,  III    |                     amikor folyt a kedélyes bellum omnium contra omnes (mindenki
 1568    II,  XV     |               Távozz! Távozz!~Az ablakon át belobogó tűzfény úgy lebegteté a
 1569     I,  I      |              trombitaszót hallasz is.~Azzal belökte a palócot a sötét odúba,
 1570    II,  XI     |                 köztetek a városotok falain belöl!”~A mulatság után Scharodi
 1571    II,  XII    |                  megtud, ami a város falain belől történik, azt az egyet mégsem
 1572     I,  VII    |                     történt veled? Kilopták belőled a lelket?~– Úgy van. Kilopták.
 1573    II,  XII    |                     fekete angyalt csinálok belőletek! Beszéljetek, mit akartok!
 1574     I,  XIX    |                    éhes farkascsordák elől; belopózva két ellenséges tábor harcvonalaiba,
 1575     I,  XXV    |                     a Pálffy grófok lakják. Belseje a palotának még tanúskodik
 1576     I,  XVIII  |                  épült, toronymagas kápolna belsejében még láthatók a freskófestés
 1577     I,  XIV    |                   hová tették?~– Bevitték a belsővárosba, s ott bezárták. Strázsa
 1578     I,  II     |                     most is áradt a lefolyó belvizektől. Azt, hogy merre folyik,
 1579     I,  XXV    |                   legnagyobb szavahihetőség bélyegével bírtak; mind olyan hűséges
 1580     I,  XXVI   |                     Úgy illett az ide, mint Belzázár lakomájába a láthatatlan
 1581     I,  XXV    |                   azt kezdte képzelni, hogy Belzebub konyhájába jutott; s valamennyi
 1582     I,  XIV    |              egyikünk elmegy izenetet vinni Belzebubnak!~– Hát hisz azt most legkönnyebben
 1583    II,  XII    |                     is itt kell neki lenni? Bemargarírozva tartom én itt a szállóimat?
 1584     I,  XXI    |                  asszony. Te abba a városba bemégy nagy diadallal. Ez a zöld
 1585     I,  VIII   |                     volt, de délfelé erősen bemelegedett; a lovakat bántotta a bögöly,
 1586    II,  XXI    |                 mondták neki, hogy szabad a bemenetel. Jöttek azalatt sokan utána:
 1587     I,  XIII   |                  nem nyitják fel se ki-, se bemenőnek. Azon az éjszakán az ápolónőd
 1588     I,  XXIII  |              tábornok, Bercsényi és Forgách bementek a fejedelemhez a jelszót
 1589     I,  XXII   |                    a kíséretül jött hölgyek bemutatása.~Eleonóra megcsókolta Ilonka
 1590     I,  XXII   |                értettem, kis grófné, hogy a bemutatásnál kegyed segítette ki Ocskayt
 1591     I,  XXII   |             fiatalúr el is nevette magát.~A bemutatást nagy díszlakoma követte:
 1592     I,  XXII   |                     a kíséret többi tagjait bemutatni, egynek éppen el is felejtette
 1593     I,  XXII   |                      etikett szerint, a már bemutatott hölgy a fejedelemnő jobbjára
 1594     I,  III    |                    a tornácba, s ott sorban bemutogatta a kíséretéhez tartozó hősöket. „
 1595     I,  XIX    |               csodatevő fürdő, ahol sánták, bénák meggyógyulnak, sebesültek
 1596     I,  XXVI   |                 Tudjátok-e, fiaim, „Jacobus Benedictus zsolozsmáit”? – kérdezé
 1597    II,  X      |                    elöl kezdődött a tegnapi benevolizatio. „Kinek hívják? Hány esztendős?
 1598    II,  XIV    |             haláladó csőnek a sötét üregébe benézett, az a gondolat szállta meg,
 1599     I,  XXII   |                  torony hol veres, hol zöld bengáli fénytől ragyogott. Ezalatt
 1600    II,  XVI    |                   Vas András hadnagyodat, a Benger Boldizsár zászlótartódat,
 1601     I,  III    |                    az íródeákjának, Tallósy Benjaminnak nyújtá át azokat elolvasás
 1602     I,  VII    |               silány, nyomorult lélek lakik bennem. Elmondtátok előttem a curriculum
 1603     I,  XXV    |                     elő, most is zúgnának a bennrejtett „dandár” földalatti lármájától –
 1604     I,  XXVI   |             megették, akkor újra ellássák a bennszorult őrséget dercével meg füstölt
 1605     I,  XIX    |                     ajtót, s kezét nyújtá a bennülőnek.~Ocskay – Tiszáné nagyasszonyt
 1606    II,  IX     |                   hintóablakon, s megnézi a bennülőt keményen, s megtapogatja
 1607     I,  XXII   |                   maga, kis grófné, micsoda benső viszonyban van azzal az
 1608    II,  XI     |                   lesz a gyilkosod!”~Ledűlt bénultan a két sírkő közös talapjára,
 1609    II,  III    |                  Nem csinál ilyet más, mint Benvenuto Cellini. – Elenchust csinálok
 1610    II,  XIV    |                    Vágon járt. Mikor Ocskay benyitott a haditanács termébe, egy
 1611    II,  XVIII  |                  feleségének, gyermekeinek.~Benyitotta félig az ajtót, s halkan
 1612     I,  XXV    |                 várnak még mai nap is azt a benyomást költi, mintha ezek a sáncárkok
 1613     I,  XIV    |                 azokat felpaprikázni!~Azzal benyomta az égő taplót a pipájába,
 1614    II,  XVIII  |                 tallérra babonásan; s aztán benyújtá azt a ponyva alatt. – Nesze,
 1615     I,  II     |                    úszó, s amonnan a mocsár benyúló széléből, ahol a folyam
 1616    II,  XI     |                vannak; az hosszan egyenesen benyúlt a városba.~– No, csak ezen
 1617     I,  XXII   |                     tűzijátékot néznék, s a Benzári-vizet1 kanalazgatnák mellette.~–
 1618    II,  X      |             tartalmát rángatózó mozdulattal beöntögeti fogatlan szájába, egész
 1619     I,  XXIV   |                   diók pedig ólommal vannak beöntve, s hatalmas segítség olyankor,
 1620    II,  II     |                 homlokát a szent chrysmával beolajozták, az le nem törölheti azt
 1621    II,  VIII   |                lóhalálában Szentgyörgyre, s beordítasz az ablakon Vak Bottyánhoz,
 1622    II,  XV     |                     ruhái közt találtak egy bepecsételt levelet, amire kívülről
 1623    II,  XIII   |                simára borotválja, s a haját bepúderezze, aztán egész gálába öltöztették,
 1624     I,  XXIV   |                jelmezben, felkötött kézzel, beragasztott fél szemmel, a török fogságból
 1625    II,  XIV    |                   Te! A Rákóczi villáma. Ha bérbe szegődtél, oda kell leütnöd,
 1626    II,  III    |                        És ennek a vár alakú bércegyetemnek az egyik felmeredő csompója
 1627    II,  III    |                   deszkázva a világ. Titáni bércek emelkednek fel szédületes
 1628    II,  III    |           közreszorítva az átelleni meredek bércfaltól, mint egy kaputornác. Valódi
 1629    II,  XIX    |    szorongatottaknak a ravelinból öt század Bercsényi-huszár; rendes, vezényszóra bontakozó
 1630    II,  VII    |         patvarkodott legtöbbet Ocskay előtt Bercsényiék ellen: szatirikus ötletei
 1631     I,  XXIII  |                  tudakozó uraságoknak, hogy Bercsényin kiütött a Szent Vida tánca.~
 1632     I,  XXIII  |                   Az összeg nem volt készen Bercsényinél, azt mondta, reggelig megküldi
 1633     I,  XXIII  |                 dühös, a fogait csikorgatja Bercsényire. Ő ezt szántszándékos megsértésnek
 1634     I,  II     |                    az egyetlen híd, amelyen Beregből Szatmárba át lehet kelni.
 1635     I,  II     |             képmásával összeragadva: az ott Beregszász.~Valami zeng, zizereg a
 1636    II,  IX     |                     magát, egy egész szobát bérelve ki egymagának.~Nemsokára
 1637    II,  VI     |        felöltöztetett parasztleányok voltak berendelve házi cselédségnek, az is
 1638     I,  XXV    |                Miután kastélyomban igen jól berendezett patika van, a legjobb francia
 1639     I,  XXV    |               magyar főurak várkastélyaikat berendezték: az egész reneszánsz kori
 1640     I,  XXI    |                    batyuját összekötözni.~A béresek, a jobbágyok gyülekeztek
 1641    II,  V      |          rendeleteket osztani; kaszásoknak, béreseknek főzetni, termést betakaríttatni,
 1642    II,  XX     |                 környezett vezért, nappal a berkekben, erdőkben meghúzódni; tarisznyában
 1643    II,  XIII   |               Leopoldnak nevezték Bécsben a bérmálási neve után, valamint a feleségét,
 1644    II,  XIII   |             Charlotte-Amelie-t Eleonórának, bérmáló szülőik, a császár és császárné
 1645     I,  XX     |              feleségét akkor, annál az első berohanásnál (csupa hitvesi szeretetből)
 1646     I,  XXI    |                    és kegyelmed fog legelöl berontani Pozsony városa kapuján.~–
 1647    II,  XXI    |                    ajtóban álló udvaroncot, berontott erőszakosan a tábornagyhoz.~
 1648     I,  III    |                   vannak nála Ebeczky Ádám, Berthóthy Zsiga, a kemény Csajághy;
 1649     I,  III    |                     Ez itt Ebeczky Ádám, ez Berthóty, ez Balogh István, ez Somogyi
 1650    II,  VII    |                   jól, öreg”, hanem mielőtt besepernéd a tarsolyodba, előbb csináljunk
 1651     I,  XXVI   |                 este volt: az ég alig akart besötétedni; mintha még annak az egypár
 1652     I,  I      |                     az úrfiét; hanem azét a beste Karaffiáét, aki meglőtte.~–
 1653     I,  XIX    |               Ozmonda Ocskaynak Ritschánról besúgott.~Csajághy egész gyanútalan
 1654    II,  III    |                    olyan helyre lépni, ahol beszakad alatta a föld, s összecsukódik
 1655     I,  VIII   |                 híresen; elvettük ágyúikat, beszalasztottuk a városba: még ott sem maradt
 1656    II,  XIV    |                Amint Pozsonyba megérkezett; beszállásolta magát, borbélyt hívatott,
 1657    II,  XV     |              legmagasabb fokú árulással fog beszámíttatni. – Tehát erre a célra nagyon
 1658    II,  IX     |                teljesíti a korcsmáros úr, s beszámol a bollétával.~– No, hát
 1659    II,  III    |                   az egész asztalt tartotta beszéddel. Míg ezelőtt nemrég rá nem
 1660    II,  IX     |            keserűség.~– Bocsásson meg rideg beszédemért, grófnő! De ha megfordultam
 1661    II,  XIII   |                     ízben visszatért Ocskay beszédére, s sokat vár tőle a jövőben. –
 1662     I,  IX     |                    meg, hogy ezért a pogány beszédért meg ne szólítsa a dühöngőt;
 1663    II,  X      |                Federreiter barátunk nemcsak beszédes lett, de még nótás is. Asztal
 1664    II,  XVII   |      vetélytársnőnek, amíg Ilonka elregélte beszédessé lett ajkkal férje hősi tusáját.~
 1665     I,  XVII   |                    zsolozsmákat énekelve, s beszedik érte a „litániagarast”.
 1666     I,  XXIII  |                      s a különböző alakokat beszédmódjukban is híven utánozá.~Ocskay
 1667    II,  VIII   |                  nyelve ráfordul mindenféle beszédre, ha kell, tótul, ha kell,
 1668     I,  III    |                   Ocskay László nevével. Ha beszegődött hozzája postának, ugyan
 1669    II,  III    |               mozdítja semmi.~– Mit izensz? Beszéld el! Szóljunk csendesen!~
 1670     I,  VIII   |                nyelvét akarta látni; minden beszélést és legkisebb mozdulást is
 1671     I,  V      |               leánykérésnek), én sem bánom, beszélgessünk róla. Szóból ért az ember;
 1672     I,  XXII   |                     léptetett, s folytatá a beszélgetést.~– Szabad a fejedelmet megnyugtatnom
 1673    II,  III    |                    voltak, hogy suttogva is beszélgethettek.~– Volt kegyelmednél megint
 1674    II,  II     |                   és a brigadérossal sokáig beszélgetni; ahonnan megint észrevétlenül
 1675     I,  XXII   |                  észrevett a fejedelemnővel beszélgető lovag arcán valami könnyű
 1676    II,  XVII   |               ismerte: hiszen csak nyájasan beszélgettek. Mit kérdett Ozmonda? Hogy
 1677     I,  XVIII  |              nyelvét, hogy a kínpadon ki ne beszélhesse az összeesküvők titkait!
 1678     I,  XIII   |               szerét ejti, hogy egyszer úgy beszélhessen veled, amikor más nem hallja.~–
 1679     I,  I      |             elpirulni. Jöhet az elé akárki, beszélhet előtte akármiről, nem gyújtja
 1680     I,  IV     |                  malacfejet, úgyhogy az nem beszélhetett ki többé semmit.~– Kedves
 1681     I,  V      |                      nem tartom üveg alatt, beszélhetsz vele egyedül; úgy neveltem,
 1682     I,  VII    |                   kicsinye-nagyja, csak azt beszéli, hogy volna csak itten Ocskay
 1683     I,  XVIII  |                 hallják a leskelődők, ki ne beszéljék a világnak. – Sejtetted
 1684     I,  XXIII  |                 elébb Jávorkával van valami beszélnivalója. – Félrevonultak a tornácba.~–
 1685     I,  III    |                    a kedve, s vele együtt a beszélőkedve is egészen hazatért.~– Hozta
 1686    II,  XVII   |                    soha. Maga Ocskay László beszélte el előttem ezt oly sokszor.
 1687     I,  I      |                     csináltak belőle.~– Nem beszélted még ezt el senkinek?~– Ha
 1688    II,  XII    |                   pedig nem akadt vevő. Azt beszélték, hogy azok megvannak átkozva.
 1689     I,  XXII   |                  arc; láttad egynehányszor, beszéltél is vele. Ő a legszebb magyar
 1690     I,  XXII   |                Ocskaynak:~– Mi nagyon sokat beszéltünk kegyelmedről!~Ocskay azt
 1691     I,  I      |                 szép halál! No, majd holnap beszélünk egymással többet – most
 1692     I,  XXIII  |               költsége, átugrik Ausztriába, beszerzi a télirevalót, felruházza
 1693     I,  XXVI   |          elfogadható okai voltak maga mellé beszólítani azt a két emberét, akikben
 1694     I,  XXVI   |              seregét szétmorzsolá, őt magát beszorítá egy ausztriai kis várba:
 1695     I,  VI     |                Mikor hallgat, az ajkait úgy beszorítja, hogy alig látszanak.~A
 1696     I,  XIII   |                     Tudom. Hogyha a markába beszorított hüvelykujját embererővel
 1697    II,  XV     |              forgószél, s körülcsavargatva, beszórta égő tűzcsillagokkal a várost.~
 1698     I,  II     |                  ezredeskapitányuk. Egészen beszorultak már a mocsárba, nem is gondolhattak
 1699     I,  VIII   |                  német csapatjaival valahol Besztercén parádézott, éppen Leopold
 1700    II,  XVI    |                  másnap aztán el lehet érni Besztercepodhrágyot, s intézkedni, hogy harmadnap
 1701     I,  XVII   |               tündöklő fa fényes árnyékával betakar: találja ki minden ember,
 1702    II,  XVIII  |                  rebegé az asszony, s aztán betakargatá a két fiát a bundába, hogy
 1703    II,  V      |                 béreseknek főzetni, termést betakaríttatni, konyhát ellátni, szapulásra
 1704     I,  X      |             megsüsse. Volt a császárnak két betanított párduca is, amikkel őzekre,
 1705     I,  XIV    |                     legénységből válogatva, betanítva, hogyan kell a tarsolyban
 1706     I,  I      |                     dörmögve a nagyasszony, betaszítva a legényt egy sötét oldalfülkébe,
 1707     I,  XXIII  |                    s ott is rendet hozott a betegápolás dolgába. Onnan felment a
 1708     I,  XIX    |                  hidegen:~– Az én feleségem betegápolóapáca-klastromba van bezárva.~– Hahhaha! –
 1709     I,  XXV    |                  ájtatos litánia volt, amit betege fölött elimádkozék. Ocskay
 1710    II,  IV     |                   odavezette a férjét a kis betegéhez, akit még mindig ölben kellett
 1711     I,  XXIII  |                   apácáknál, akik ilyenféle betegeket gyógyítottak, hozzászoktam,
 1712    II,  VII    |               sárkányfoga. Vak Bottyán most betegen fekszik, magával is jól
 1713     I,  XXIII  |                    milyen rendben adja be a betegnek, ha rá tudja azt bírni,
 1714     I,  VIII   |                  nem lehet foganatosítani a betegnél. Az is nagy baj, hogy a
 1715     I,  XXIII  |             ablakfülkébe vonulva bámultak a betegre, tört székek, tépett takarók
 1716     I,  XXV    |                      S az a kettő jó minden betegség ellen?~– Bizony mindenik
 1717     I,  XXIII  |                apácakolostorban, ahol ilyen betegségeket gyógyítottak.~– Nos? Hát
 1718     I,  XXIII  |                       Nos? Hát milyen az én betegségem? – kérdezé ez fogcsikorgatva. –
 1719    II,  IV     |                     a nyitva feledett ajtón betekintett, a bámulat megállítá lépteit. –
 1720     I,  XXI    |                 jelenti, hogy hét nap alatt beteljesedik, amit mondtam.~Jót nevettek
 1721     I,  XX     |                óranegyed múlt, az egész óra betelt, a két ércember a kalapáccsal
 1722     I,  XXV    |                  rőzsekötegeket a sáncárkok betemetéséhez, hogyan vágják ki a pallizádákat,
 1723    II,  XVI    |                 erős tél. A mély utakat úgy betemette a hó, hogy minden szomszédba
 1724     I,  XXVI   |                     légbe röpítve, az árkok betemetve mind.~Nem történt semmi
 1725    II,  XIII   |                   leszállt a lováról, s oda betérve, kiválasztott egy szép négysoros
 1726    II,  X      |                   mert különben olyan hamar beteszik a szép grófnőt a „hübschlerin”-
 1727     I,  VII    |                    könyvet, pedig akkor még Bethlen Gáborné volt, már ezt a
 1728     I,  XXII   |                hiszen csak nem fogok valami bêtise-t mondani a felesége jelenlétében,
 1729     I,  IV     |                    volt. Az egész cselédség betódult már a nagy komédialátásra
 1730    II,  XXII   |                 állt. Amivel fenyegetőzött; betölté. A kivégzett Ocskay Lászlóért
 1731     I,  III    |                  csak egy napot sem hagyott betöltetlen; egy nap Szentbenedeket
 1732     I,  X      |                     tartott.~Másnapra már a betörés híre nagy messze földet
 1733    II,  XIX    |             intézkedéseit. Ha Ocskay László betörése sikerül a ravelinba, akkor
 1734     I,  XXVI   |                  császáriak, hogy a kurucok betöréseit Morvaországba lehetetlenné
 1735    II,  III    |               megvédve elég jól az ellenség betörésétől.~Ezzel aztán a fejedelem,
 1736     I,  XIV    |               Balahó uram tempója~A második betörésnél Ausztriába Ocskay a Duna
 1737     I,  XXI    |                  azalatt senkinek semmiféle betörést Bécs városába tervezni nem
 1738    II,  XII    |                  vagyok a számadásommal. Ha betörik a kaput, ezzel az egyik
 1739     I,  X      |                  egy másfél ezernyi csoport betörjön a császárvárosba, s rémülettel
 1740    II,  XII    |                     kiálta a kakastollas. – Betörjük az ajtót, s majd megtaláljuk
 1741     I,  XXIV   |                 olvasóval ahány ütés, annyi betörött fej.~S aztán, mintha nem
 1742     I,  X      |                    azokat indíták a vakmerő betörők megtorlására. Jöttek nagy
 1743    II,  III    |                     amik egymást védik, s a betörőt siralmasan kelepcébe zárják,
 1744    II,  XII    |                   ezt a hordó puskaport, ha betörtök hozzám, mind a levegőbe
 1745     I,  I      |                     előérzete van. Hirtelen betuszkolta a poros legényt a mellékszobába:
 1746    II,  III    |                     ékszeren a művész nevét betűzgetve.~– No, csak ne háborgassatok
 1747    II,  IX     |                  neki. Már annak az ablakán beüvöltötték Jávorka halálmadarai a vészhírt: „
 1748    II,  XVI    |                    meg a Nagy-Fátra hegyeit beutazta, az tudni fogja, hogy az
 1749     I,  XXV    |                 Rákóczinak; hátha egyenesen bevádolja őket e levél nyomán?)~„Hanem
 1750    II,  XV     |                  nagy garral futott Ocskayt bevádolni a haditanácsnál, s azt nyerte
 1751     I,  XIV    |                  így volt Ocskaynál! Ahol ő bevágott, nem néztek ott másra, csak
 1752     I,  XIV    |                  Ferencet, Srétert, azok is bevágtak parancsszó nélkül a császáriak
 1753     I,  III    |                 kezdődött, ahol a vezér hős bevágtat a hídon át a nyitott várkapun,
 1754     I,  IX     |                     a kastély!~Mikor Ocskay bevágtatott az udvarára, alig ismerte
 1755    II,  VI     |                     amibe az öreg Gáspár úr bevakoltatta egykor a szép Katinkát,
 1756     I,  XXII   |              nyugodalmáért. Nem mondom azt. Bevallom neked hímezetlen: önnön
 1757     I,  XVII   |                    maga a fejedelem; később bevallották, hogy nem az; Rákóczi csak
 1758    II,  XVII   |                  meggyalázó büntetése után, bevallva minden titkát, esküdve örök
 1759     I,  III    |                      élek-é-halok-é” inkább beválnak. Mire a nagy karszék meg
 1760     I,  II     |                    öklében. – Ocskay László beváltotta szavát; a labancok poggyászszekerei
 1761    II,  XV     |            nyújtogatnám, minek toldogatnám? Bevárom halálom. Elég volt az élet.~
 1762    II,  XIX    |                    a lováról.~Ocskay László bevárta a kuruc vezért csendes nyugalommal,
 1763    II,  XIII   |          csecsebecséket.~Mikor visszatért a bevásárlásaiból, megelégedve a közönség
 1764     I,  XXVI   |               sáncai alá. Ő akarta itt maga bevégezni az életét.~Egyéb szándékot
 1765     I,  XXIII  |                    rá tudja azt bírni, hogy bevegye. A neveiket el ne felejtse.~–
 1766    II,  XV     |                  varoson kívül, míg a munka bevégződik, s utoljára hagyni a kastélyt.~
 1767     I,  XXVI   |                    fővezértől, hogy a várat bevehesse. Azok már útban voltak.
 1768     I,  XXVI   |                   és Krumpach tábornokok, s bevehetetlenekül fogadták el, amelynek sáncait
 1769    II,  XIV    |              ágyútűzbe, rohantass meg velem bevehetlen várakat, állíts a legfélelmesebb
 1770    II,  X      |                     poharat törnek, fejeket bevernek; de semmi államellenes complottba
 1771    II,  XII    |                    az Oppenheim-palotának a bevert ablakain kívül alig történt
 1772     I,  I      |                   bajusszal, kemény, mélyen bevésett vonásokkal, torzonborz szemöldökkel
 1773    II,  XX     |                  teneked nagy győzelem áll! Beveszed Érsekújvárt hamarább, mint
 1774     I,  XXIII  |                    A kegyelmed kezéből majd beveszem.~– Nem az enyémből, kegyelmes
 1775     I,  XIII   |             markából, akkor igazi kórságos, beveszik az ispotályba. Próbáljátok
 1776    II,  IX     |              vendégfogadóját a lábáról: úgy beveszünk vele egyik hotelt a másik
 1777     I,  VI     |                  előtt. Hisz Léva várának a bevétele csupa mesterfogás volt.
 1778     I,  VI     |                 praktika volt, egy szűz vár bevételére számítva: egész a hasból
 1779     I,  III    |                     Fülek-várt, Losonc-várt bevette, s már azt izente a lévaiaknak,
 1780    II,  IX     |                    egyik várat a másik után bevettük. Én szolgálok, te meg csak
 1781     I,  XXIII  |                  országgyűlés határozatának bevezető mondata lett, de az értelmét
 1782    II,  XV     |                      A Tisza-kastély, körül bevilágítva az égés fénye által, még
 1783     I,  X      |           vadaskertben tanyázott (a városba bevinni nem volt őket tanácsos),
 1784    II,  XVII   |               kárász, nem vakarlak többet!” Beviszik azt, mire te odaérsz, Lietava
 1785     I,  XIII   |                  azután majd fölvesznek, és bevisznek az apácákhoz. Azok közt
 1786     I,  XXIV   |                 nevetni fogsz rajta.~Ocskay bevitte magához Jávorkát a belső
 1787    II,  VI     |                   feleségvivés ürügye alatt bevitted a várába a fegyvereseidet.
 1788     I,  XIV    |           kolostorban.~– Hát hová tették?~– Bevitték a belsővárosba, s ott bezárták.
 1789     I,  XXII   |                  pénzt kell szóratni, mikor bevonul a városba. Az ablakokból
 1790     I,  XXII   |                   nem olyan, mint az eddigi bevonulások voltak, tört falak résein
 1791    II,  VII    |                       Nem ilyen Bécs városi bevonulásról beszéltek egykor Ocskaynak
 1792    II,  XX     |                elviszem egy kolostorba, oda bezáratom; azt mondom neki: „barát
 1793    II,  III    |                    kastélyában éjjel-nappal bezárkózva lakik; minden bejáróján
 1794     I,  XIV    |              Bevitték a belsővárosba, s ott bezárták. Strázsa áll a kapuja előtt.~
 1795    II,  VIII   |                    lett; minden vár ajtaján bezörgessetek, s tudtul adjátok, hogy
 1796     I,  IX     |            kiszakítva, minden ablak, redőny bezúzva, s a szép, százados fák
 1797     I,  XXV    |                nekifordult Vöröskő várának (Bibersburg), ami Pálffy bán saját birtoka
 1798    II,  XII    |           borvirágos orral, csupasz ajkkal, bibircsós állával: a tűzhely melletti
 1799    II,  XII    |                 orrát borpirosra, az állára bibircsót ragasztott viasszal; a fejét
 1800     I,  II     |                csendesen hömpölygő Tisza is bíborfényben lángol; csak a hosszú sorban
 1801     I,  XXVI   |                  mintha még annak az egypár bíborszín felhőnek sem volna kedve
 1802     I,  XVIII  |                 kikapta hevesen az elhozott bíborveres selyempalástot, ami egy
 1803     I,  XIX    |                    látni, hogy Ritschán még biccent a kapott sebek miatt.~A
 1804    II,  VI     |                  várta be a feleletet; alig biccentett az a fejével, már ő egy
 1805    II,  XX     |                  kudarcot vallattak vele. – Biccse alatt (hol ő maga Ilonka
 1806    II,  XVIII  |                   ködből is kijövünk, aztán Biccsén alul majd kikaptatunk a
 1807    II,  XVII   |                   kísérve visszacafolhatott Biccsére, már akkor hírül hozták
 1808     I,  V      |                     országban. Vörösvárott (Biebersburg) a nagyhercegi palotában
 1809    II,  I      |                  végéig szaladjanak tőle. A bika elszalad a vörös posztótul.
 1810     I,  I      |             felemelt ököllel, amit feszít a bilincsbe vert indulat; a belső étteremben
 1811     I,  XXI    |                  hogyan kell azt a tilinkót billegetni; azt pedig ő maga sem tudta.
 1812    II,  III    |              kitelel. Nézd, milyen gyönyörű billikom, mekkora türkizek benne!
 1813     I,  IV     |                      Micsoda? – kiálta fel, billikomát lecsapva az asztalra Tormássy
 1814     I,  XXVI   |                  nem tartotta volna a boros billikomokat ürítgetni!~Újra meg újra
 1815     I,  XXVI   |                fölemelé a kezébe erőltetett billikomot a fővezér, s gúnyos, fűrészreszelő
 1816    II,  III    |                jöttek hozzá, a csillagtávol billió mérföldnyi távolából egész
 1817    II,  II     |               fogyott!” Ezt vallja-e be, ha bírái elé állítják? – Ezt tudja-e
 1818    II,  IV     |                     Ezt is. – Felelj rá meg bíráidnak, vádlóidnak, ha szemedre
 1819    II,  IV     |                   dolgában nem ti vagytok a bíráim; abban a dologban egyedüli
 1820     I,  XVIII  |                    védőügyvédje az araeopág bíráinak. Csupáncsak a térdeig leomló,
 1821    II,  IV     |                   abban a dologban egyedüli bírám a feleségem, ha ő elítél,
 1822    II,  XXII   |           másvilágra, s bizonyára kegyelmes bírára talált, aki nem emberek
 1823     I,  XX     |                 Holland közbevetik magukat, bíráskodni fognak Magyarország és Ausztria
 1824    II,  IV     |                      mit tud ellenem?” Kérj bírát, kérj törvényszéket, s állj
 1825    II,  XIV    |                     a magas úr rokonszenvét bírhassa.~– Én ismerem Ocskay László
 1826     I,  I      |                      Aztán futni akar, alig bírják az ágyban tartani. A bátyja
 1827     I,  XXIV   |                  szabó? Tüzes mennykőt! Egy birkabőr volt az egész ruházata;
 1828     I,  VII    |              háromszor kell őket fejetni; a birkák pedig selymet hordanak gyapjú
 1829     I,  X      |                  szarvasmarhával, lovakkal, birkákkal; a helységekben posztó-
 1830     I,  III    |                   maga előtt, mint egy nyáj birkát. Nincs az előtt erős vár.
 1831     I,  XXVI   |                vetett a felleges égre. – Ki bírna ezzel a sereggel!~A császári
 1832    II,  XVIII  |                    a kis gyermekeimmel, nem bírnak a lábaim tovább; pedig futnom
 1833     I,  XXV    |                    a forró sivatag, a rémek birodalma tart; amíg innen a ködökből
 1834    II,  XVII   |                  ház már az osztrák császár birodalmában van; s te itt nem vagy Ocskay
 1835     I,  XXV    |               ellene vétettek. – És ennek a birodalmáért harcolsz te és a te társaid
 1836    II,  XVI    |                     nagyon szeretjük.~– Nem bírom elhallgatni a bajtársaim
 1837     I,  III    |        komisszáriusai, felszólítani a lévai bírót, hogy kétezer lovasnak a
 1838    II,  III    |             brinzásbödönt, a lépes mézet, a birsalma liktáriumot, a füstölt pisztrángot
 1839    II,  VI     |              elbámulva Ocskay.~– A legszebb birtok itt, a tót impériumban.~–
 1840    II,  VI     |              szállást adott? Beleüljek az ő birtokába? Ejh, hisz ez szégyen, gyalázat
 1841    II,  XXII   |                 után Ocskay Sándor hazatért birtokaira, mikor a conventio visszaadatott
 1842     I,  XXII   |              birodalmi herceggé tenni, nagy birtokok örökös urává tenni; kész
 1843     I,  XX     |                 szebb is, jobb is az eddigi birtokomnál; dicsőségesen szerezve.~
 1844    II,  XIII   |                  együtt. amelynek a mostani birtokosa „notata persona” „perduellió”-
 1845     I,  XXVI   |                     tegnapi közrendű magyar birtokosból egy csapással dúsgazdag
 1846    II,  IV     |               gondol többé arra, hogy ezt a birtokot nagy hamar el is veszítheti.
 1847     I,  I      |                  1698-ban. Az előkelő, nagy birtokú asszonyság egyetlen leányát:
 1848     I,  XV     |                kurucé, labancé, mint valami bitang jószág. Olyan ütközet volt
 1849     I,  I      |                    nélkül elrabolják tőle a bitangok a kelengyéjét: „Kard ki
 1850     I,  XIV    |                   dibdáb labancnak nem adom bitangra az életemet. De kaphassam
 1851     I,  IV     |                    maradjak paprikában főtt bivalyhúst enni, mikor itt pompás lakomában
 1852    II,  VII    |                benne volt Ocskaynak legtöbb bizalma. Nem ismerte a fiút. A szatír
 1853    II,  III    |                  meghívatott ebédre, aki is bizalmasan elbeszélé neki, hogy az
 1854     I,  VII    |              legyünk, hanem másoké is, akik bizalommal vetik reánk szemeiket. Amíg
 1855    II,  IX     |              asztalra, mint valaha Botond a bizánci rézkapura, hogy csak úgy
 1856    II,  VII    |                    kegyelmességed által rám bízandó még egy ezred német lovassal
 1857     I,  XXV    |                  nem valók, hogy hadvezetés bízassék rájuk. Egyedül egy van közöttük,
 1858     I,  VI     |                    a katonáknak, s ebre nem bízhatja a hájat; de másodnapra a „
 1859     I,  XXVI   |                   Turkoly átszökése óta nem bízhatom senkiben, egyedül tibennetek.
 1860     I,  XXVI   |                emberét, akikben föltétlenül bízhatott. Egyedül ővelük kettőjükkel
 1861     I,  X      |                  alvezérei pszichológiájára bízná, hogy találják ki, mit gondol
 1862     I,  XVIII  |            dandárvezető: arra nagy dolgokat bíznak, őt magára hagyják.~– No,
 1863    II,  II     |            katolikus volt. Azonban nem volt bizodalma a papokban. Könnyű volt
 1864    II,  III    |                 pedig oda vergált, hogy egy bizodalmas atyafiságos ügyben kívánná
 1865     I,  XVI    |                    nem vagyok. Az a kép nem bizonyít semmit, legfeljebb azt,
 1866    II,  XVI    |                    felmagasztalt tündöklése bizonyítá.~– No, ha te nem, hát majd
 1867    II,  IV     |               ragyogó szemei, forró csókjai bizonyíták, hogy elfeledte – megbocsátott.~
 1868     I,  XXIII  |                     Pedig az volt. Amit nem bizonyítottak a falak, bizonyították az
 1869     I,  XXIII  |                  nem bizonyítottak a falak, bizonyították az emberek, mégpedig nemcsak
 1870    II,  II     |                  kettőnek, alázatos hűségét bizonyítva, s felajánlva egész tehetségét
 1871     I,  XIII   |                   meggyógyulsz, s kikéred a bizonyítványodat, hogy felépülve odébb mehess.
 1872     I,  XIII   |                     kinyitják a kaput, a te bizonyítványoddal kibocsáttatja magát. Terajtad
 1873     I,  XVIII  |     ábrándbirodalmába kell mindent sorozni? Bizonyos-e valaki arról, hogy élő alak
 1874    II,  XI     |                  után. És amellett arról is bizonyosak, hogy ha Ocskay megkaphatja
 1875     I,  XXVI   |                   támaszokat keres, azt már bizonyosnak veszem. Eddig nem volt szüksége
 1876     I,  XXV    |                  másikba küldözték.~Ozmonda bizonyosra játszott, amikor Ocskaynak
 1877    II,  XVII   |                semmi szó, semmi tett, semmi bizonyosság? Tudsz mindent felőle, s
 1878    II,  XV     |        tovaköltözködésre.~Olybá vette, mint bizonyost, hogy már csak a köztük
 1879     I,  XXI    |                   cigány!~A cigányleány nem bizonyozott az állítása mellett, hanem
 1880    II,  XIV    |                  módja fölöttébb sikeresnek bizonyult be. Ők nem ereszkednek velünk
 1881    II,  XII    |                   szíve az ittmaradásra: ők bíztak ismert lovagiasságában a
 1882     I,  XX     |               inkább egy pestis-lazarétumot bíztál volna rám, mint ezt a némbert.~–
 1883     I,  III    |              virágnak tudja az értelmét: ez biztat, ez emlékeztet, ez reménységet
 1884    II,  XIII   |               helyéhez kapott.~– Hagyd el – biztatá a jó barát. – Az rád nézve
 1885     I,  XXIV   |          külhatalmak követei milyen rosszul biztatják; XIV. Lajos ígéretei mind
 1886    II,  XIII   |                   csípőre tett kéz nyájasan biztató mozdulatra lendül. A császárnak
 1887    II,  IX     |                    kidőlt a hámból, s hiába biztatták, csak nem kelt föl többet.~
 1888     I,  II     |                    mosdásra.~– Tudod, mivel biztattuk a rongyos gárdát, mikor
 1889     I,  XXVI   |                  külön megtámadja, jó siker bíztával. – S most egyszerre szemközt
 1890    II,  XV     |                 tornácajtóba.~Ocskay László bizton hitte, hogy üresen fogja
 1891     I,  XXVI   |               diadalra vezesse. A személyes biztonság csak véralkat szüleménye.
 1892     I,  XIII   |                 elvitették a kolostorból, s biztosabb zárt helyre rekesztették
 1893     I,  XXII   |            börtönajtó kulcsát. – Egyébiránt biztosíthatom kegyelmedet – mondá Ilonkának –,
 1894    II,  X      |                    amik idejövetele sikerét biztosították, s így vitette fel magát
 1895    II,  III    |                      hogy jól van hát, csak biztosítsa azokat a várakat; hanem
 1896    II,  XII    |              privilégiumokat kívánt magának biztosíttatni; s egynek sem volt kedve
 1897     I,  XXV    |               legudvariasabb kifejezésekben biztosítva őket, hogy semmi gorombaság
 1898    II,  IX     |                   Ocskay.~– Hát csak tessék bízvást előremenni a „Fehér Angyal”-
 1899    II,  XIV    |          pisztolyait, a karabélyát: azt nem bízza más kezére. Az egyik pisztolya
 1900     I,  XXV    |                        Én kértem őket, hogy bízzák énreám a kegyelmed meggyógyítását.
 1901     I,  IX     |             táborban, hogy a kálvinisták ne bízzanak Rákócziban, aki maga is
 1902    II,  II     |             Lászlónak az összegyűlt ezredét Blaskovichcsal és Pestvármegyeivel a Fehér-hegyek
 1903    II,  VII    |                    csapatjából valók, hanem Blaskovichéból. Ti szétvertétek nekem a
 1904    II,  II     |                felbontva találta Ocskay; ez Blaskovichhoz volt címezve; ez állt benne:~„
 1905    II,  II     |                átvegye.~Útközben találkozik Blaskovichnak egy stafétájával, aki többrendbeli
 1906    II,  XVI    |                    megrohanta Unyimnál a te Blaskovichodat, bekergette a faluba, a
 1907    II,  VII    |               László megkapta az izeneteket Blaskovichtól a fehér barát által. Az
 1908     I,  XVIII  |                     apraján. Legelőször is „Blaskovics István”.~– Hogyan? Az én
 1909    II,  X      |                      herdegatta (ördögatta) blaue Hosen!”, próbálgathatta
 1910     I,  XVII   |                  kívülről osontam be, míg ő bóbiskolt, s kikerget az udvarból.
 1911    II,  XXI    |               Ilonkát, mielőtt én elvettem. Bocsáss meg, hogy megfosztottalak
 1912    II,  III    |                    szabadon járásra-kelésre bocsássák, s a dobogón általeresszék.
 1913     I,  XXIV   |                  vele, hanem hogy senkit se bocsássanak be hozzá magyar kísérői
 1914    II,  X      |                 megérdemli, hogy soha el ne bocsássuk, meleg keblünkre szorítva,
 1915    II,  II     |             láncáról szabadon kellett volna bocsátania, hogy mint a harapós kuvasz,
 1916    II,  VIII   |                beléd nézőnek, s torokgyíkot bocsátasz az alvó kölykekre, ha az
 1917     I,  XXV    |                   volt elkövetve: kegyelmed bocsáthatja azt meg egyedül nekem.~–
 1918     I,  XV     |                Ilonka özvegy lesz, szabadon bocsátják; helyettem feltámad az én
 1919     I,  XX     |                szóknál Ocskay László térdre bocsátkozék, s a két nő is odatérdelt
 1920     I,  XXII   |                    kegyes kérésére szabadon bocsátlak. Elmehetsz, a láncodat is
 1921    II,  V      |            nyusztprémes palástja nélkül nem bocsátotta sehova.~A hosszú, éjfélig
 1922    II,  X      |                   az instansok rang szerint bocsáttatnak legmagasabb audenciára.
 1923    II,  XIV    |                 dandár fog rendelkezése alá bocsáttatni: a saját ezredén kívül még
 1924     I,  XXIV   |             szobrain ejtett csorbáknak majd Bocskai hajdúnépe, majd Kara Musztafa
 1925    II,  XVIII  |              dolmányán nagy ezüstgombokkal; bocskor a lábán. Fekete arcának
 1926     I,  X      |                     lőni, Révay Imre gyalog bocskorosait, akiket „tót hajdúk”-nak
 1927    II,  XII    |                      ameddig tetszik; de ne bódorogjon a külvárosokban. Annak köszönheti
 1928     I,  VIII   |          bemelegedett; a lovakat bántotta a bögöly, a katonákat maga a szomjúság.
 1929     I,  XX     |                  híven megosztá vele, még a böjtös eledelt is megette. – Milyen
 1930    II,  X      |                ítéltetik, hetenkint kétnapi böjttel súlyosbítva; a „das Mensch”
 1931    II,  XVI    |                  amit Heister és a táborkar bölcsei nagy tudományosan kifundáltak
 1932     I,  XXVI   |               váltotta fel. Ő találta meg a bölcsek kövét; a tegnapi közrendű
 1933     I,  XXVI   |               hűtelenné lennie. A katona ne bölcselkedjék, hanem verekedjék.~– Aztán
 1934     I,  XXV    |                   Ocskay táborában. Ott nem bölcselkedtek, tervezgettek sokat; egyik
 1935    II,  VI     |                ördöggel a dáridó árát: ez a bölcsesség quintessentiája.~            ~–
 1936     I,  XXV    |               ellenség bőrére, mint a mások bölcsességét kopizálgatni a kutyabőrre.
 1937    II,  IV     |             fejedelem szívéhez, a tanácsban bölcset, a hadban eszest, akit nem
 1938    II,  IV     |                  beszélhetünk erről.~Ilonka bölcsőjébe fekteté a kisebbet, s a
 1939     I,  XX     |                   egyéb hivatalom, mint – a bölcsőt ringatni. Áldassék az Isten!~
 1940     I,  XXIV   |              kísérete fennakadt a bőszülten bömbölő állattömegben; azon nem
 1941     I,  XXII   |               Szegény magyar vér!”~– Ez itt börtön? – kérdezé Ocskay.~A bán
 1942     I,  XXII   |              idegeknek való légkör itten.~A börtönajtót bezárta a várnagy, s azután
 1943     I,  XIV    |                     megfogtak, megkínoztak, börtönbe vetettek, körmeim alá töviseket
 1944    II,  XIV    |                 felesége könnyező szemeiért börtöne penészeiből előhozott, aki
 1945    II,  XX     |                    megölő hóhérod.” – Eredj börtönödbe, s készülj halálodra.~*~
 1946     I,  XXII   |                     vagy. – Kiszabadítasz a börtönömből, holtig kenyeret, mundért
 1947    II,  X      |                férfi 7 naptól 14-ig terjedő börtönre ítéltetik, hetenkint kétnapi
 1948     I,  XXVI   |             dicsekedni, mint mikor most egy börzematador a contre-mine báróit az
 1949     I,  XXVI   |                    volt, mint napjainkban a börzenyereség. Éppen úgy szokás volt azzal
 1950    II,  IV     |                   olyan boszorkányos esteli bogarak, amik alkonyatkor a mezőn
 1951     I,  II     |                    vállára kétfelől; minden boglár, csat, gomb hiányzik az
 1952     I,  XXIII  |             fejedelmet, otthon minden darab boglárjával adós egy szásznak meg egy
 1953     I,  XXII   |                  hagyta magának mutogatni a boglárokat, kösöntyűket, Cellini remekműveit.
 1954     I,  I      |         menyasszonykoszorút, tépi magáról a boglárt, a kösöntyűt, s szórja szét
 1955     I,  XXI    |                 volt apraja-nagyja a mezőn, boglyákat rakatni, szekereket megterhelni,
 1956     I,  II     |        tengerhullámokat lebegtet a délibáb, boglyát, házat, hunhalmot felemel
 1957    II,  III    |                    lőtte magát agyon, a tót bognár által szerkesztett furfangos
 1958     I,  XXI    |                    maga az ebédet a rotyogó bográcsban, amialatt a kis Gáborka
 1959     I,  XXIII  |                    csókoljon neki. S azután bohókás tréfával térdelt le előtte;
 1960     I,  IV     |                   az egy kókler idegennek a bohóskodásaira egészen elenyésztek; a hősökből,
 1961     I,  XXIII  |                 török szarácsik, makk alakú bojtos süvegeikkel, hosszú dárdákkal,
 1962    II,  V      |                    az uráéhoz láncolva, azt bokában levágta, s így aztán Jakusich
 1963     I,  XXVI   |                  várta, hogy az átalagból a bokályba öntsék. Felvette két kézzel
 1964     I,  I      |             megtorlásra, összeütve az ezüst bokályokat a szétloccsanó borral, s
 1965    II,  IV     |                    volt ő a nemzeti ügynek, bőkezű az áldozatokban, és szigorú
 1966     I,  XXII   |               termein végigvezeti, udvarias bókolással előrebocsátva őt minden
 1967     I,  II     |                   közeledőt de még csak egy bokor sem takarja. A gyaloghadat
 1968    II,  III    |              ágyúkkal végig lehet seperni a bokortalan avart. A túlsó oldalán pedig
 1969     I,  XXII   |                 marquis des Estampes, ezt a bókot hozza áldozatul a három
 1970     I,  III    |                Látod, hogy megbecsülik a te bokrétádat – segített neki a nagyasszony
 1971     I,  III    |                 beszélt, de a szemei azon a bokrétán jártak, ami Ilonka kezében
 1972    II,  XIII   |                    málháit a „Fehér Angyal”-ból ide szállítsák. Vissza se
 1973    II,  XVI    |                András hadnagyodat, a Benger Boldizsár zászlótartódat, a Krupics
 1974     I,  XXV    |                     az éghez, ahová úgy jár boldog-boldogtalan, örömében, bánatában, mintha
 1975     I,  XX     |                    a mi Sándorunk.~– Az még boldogabbá fog bennünket tenni? – kérdé
 1976    II,  IV     |              térdepelni az imazsámolyon egy Boldogasszony-kép előtt, s még hallhatá az
 1977     I,  III    |                    s kínáltatni istenfával, boldogasszonytenyerével, egyszerre elfelejté bárány
 1978     I,  XIX    |                 ember magát? Lehet a nőt is boldogítani, meg a hazáért is küzdeni
 1979     I,  VII    |                    itt?~– Amit megfogadtam. Boldogítom a feleségemet.~– Hat hét
 1980    II,  XVII   |                     hogy még több örömökkel boldogítottál egykor.~Homályt hoztál a
 1981     I,  XXIV   |                      de visszanyerni, ismét boldognak lenni, s aztán másodszor
 1982     I,  XXII   |                   térünk vissza, mindnyájan boldogok leszünk: te is, ő is, én
 1983     I,  XXIV   |            eltávozik, egész életének öröme, boldogsága, szerelme – soha vissza
 1984     I,  VII    |                    volna tenni. Elég volt a boldogságból ennyi. Ha visszatérsz, folytatjuk
 1985     I,  VII    |                 mindekkorig, hogy van még a boldogságnál valami nagyobb is e földön.
 1986    II,  XXI    |                   meg, hogy megfosztottalak boldogságodtól. Ha én elvesztem, tedd őt
 1987    II,  IV     |                      édes uram, egyetlenegy boldogságom, életem, mindenem. Ne vigy
 1988     I,  VII    |                tölté. E levelek áradoztak a boldogságtól.~Egy új világot talált maga
 1989     I,  XX     |                  aki még fokozni képes az ő boldogságukat, s akinek mégis nem lehet
 1990     I,  XX     |                   hogyan lesz tökéletessé a boldogságunk! A harmadik levélben arról
 1991     I,  IV     |                    onnan kívülről.~– Hát te boldogtalan! – folytatá a kapitány. –
 1992    II,  XIII   |                     fejedelmi fő helyeslően bólint, s a csípőre tett kéz nyájasan
 1993    II,  X      |                  nemes vagyok.~A hivatalnok bólintott a fejével, s kihúzta a kilenc
 1994    II,  IX     |                 korcsmáros úr, s beszámol a bollétával.~– No, hát az Isten áldja
 1995     I,  XVIII  |                  mészárláson, s felmenekült Bolondócba, a fellegvárba. A bosszúittas
 1996     I,  XVIII  |                      az megmaradt Beckónak, Bolondócnak. Három oldalról maga a meredek
 1997     I,  XIX    |                      a sziklafészek odafenn Bolondócon maradhat már magának, az
 1998    II,  III    |                halált olyan olcsón adják, a bolondoknak. Egy ilyen bolondnak, mint
 1999     I,  XIV    |           hajdútársak azt hitték, hogy csak bolondozik az öreg kuruc, majd visszajön
 2000    II,  XVII   |               duzzogva nevet. Neveti a maga bolondságát. És mikor így felkacagott
 2001    II,  XVI    |                maradok, megőrülök! Meg kell bolondulnom.~– Óh, nagyságos asszonyom!
 2002     I,  XXVI   |                   Tudta ő azt jól, hogy nem bolondult meg a labanc, hogy éjszaka
 2003     I,  XXV    |                    mintha mind meg volnának bolondulva.~– Nem látok a szememmel,