bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 3006     I,  IV     |                    Pardon, grácia a szegény delikvensnek, vitéz ezredeskapitány uram!~
 3007     I,  IV     |                 gézengúz! – kiálta Ocskay a delikvensre. – Most az egyszer száraz
 3008    II,  XII    |                   mint hajdan Sámson, mikor Delila lenyírta a csimbókjait. –
 3009    II,  X      |                     megy az mindig. Csendes delirium tremens emészti naphosszant
 3010     I,  XXV    |                 csorgott alá. Kezdett a láz delíriumába visszaesni. Szemei kápráztak.
 3011     I,  XXV    |                 ugyanazon alak volt, akit a delíriumában látott, fehér köpenyben,
 3012    II,  IX     |                 szemközt jött rá a császári delizsánc.~Azazhogy jött volna, ha
 3013    II,  IX     |            fullajtár, s otthagyva a postát, delizsáncot, ráhasalt a lova nyakára,
 3014    II,  XVIII  |             Akárhová! Mindegy volt az neki. Délnek, északnak, egyforma a világ.
 3015    II,  XVI    |                     vigyék megnádaltatásra.~Déltájon egy erős zápor, fellegszakadással
 3016     I,  VIII   |           egyetértésre jutni. Eközben már a délutáni három óra is eljött; a két
 3017    II,  XX     |                    tivornyába, s újesztendő délutánján felkerekedtek a verbói kastélyból,
 3018    II,  X      |                   sürgetős a találkozása? A délutánt sem várhatja?~Felballagott
 3019    II,  XVIII  |                   ugyan Isten volt, s nem a demiurgus, aki így belekontárkodott
 3020     I,  XXV    |                    lett légyen az hercegnő, démon vagy cigányleány. Az asszonyszem
 3021     I,  XXVI   |               Ocskayban valami: a kevélység démona. Megütötte öklével az asztalt
 3022    II,  XIV    |                annyi volt, mint a kevélység démonának feltenni a koronát a fejére.~
 3023    II,  XX     |              találkozni még egyszer azzal a démonnal, akinek száz neve van; de
 3024     I,  XXIII  |                     megfékezé a feldühödött démont, ami idegeinek urává tette
 3025    II,  I      |        vészlármájukkal a futók már eddig is demoralizáltak mindenkit, aki útjokba esett.
 3026     I,  III    |                   át. – Nagyot nőtt azóta a demutkavirág azoknak a sírján, akik el
 3027    II,  XVIII  |                    embereltük volna meg két dénárig a hozzátartozóját?~Ezzel
 3028    II,  XVIII  |                     cigány?~– Itt van a két dénárod fejében! – monda Ocskay,
 3029    II,  XVIII  |                     tőlünk kért kölcsön két dénárt a révészek számára, azt
 3030    II,  X      |                   Megbocsáss pajtás, valaki denunciált: meg kellett ejtenem a vizsgálatot,
 3031    II,  XVII   |                     jó remény fejében – egy Deo gratiasért?~– Nem tartod
 3032    II,  XII    |                 egymás között összeveszni a deputációba megválasztatás előnye fölött,
 3033    II,  XII    |                  kurucnak!~– Legyen ebben a deputációban, nem bánom, Bécs dicső polgárságának
 3034    II,  XII    |                    Egy tizenkét tagból álló deputációt, mely szigorúan átkutathat
 3035    II,  XII    |                 pisztolyokat elchangeírozta dercekaláccsá.~– No, most már nem robbanthatja
 3036     I,  XXVI   |              ellássák a bennszorult őrséget dercével meg füstölt hússal.~Ellenben
 3037     I,  XIII   |                 átkelésnél, meg mikor tüzes dereglyékkel az ellenség hajóhídját kellett
 3038     I,  XXIV   |                   egy csomó kardot a szekér derekából, rohantak azzal a lovon
 3039    II,  VI     |                   egyik mohos fűzfa korhadt derekához.~Ocskaynak nagyot dobbant
 3040     I,  XXIV   |                atyet”, s azalatt leoldozták derekaikról a köteleket. Ez talán valami
 3041     I,  XXV    |                ágyútaligához köttetve magát derekánál fogva, egyik veszélyes pontról
 3042     I,  III    |               helyett széles öv van kötve a derekára, s arról nem az olvasó,
 3043    II,  XV     |             szerteszéjjel.~– No, ez a munka derekasan lett bevégezve! – halíja
 3044     I,  XIV    |                  akarta küldeni a fejedelem derékhadához: az ő feladatában gyalognépre
 3045     I,  XXVI   |                   maguk előtt Rákóczi egész derékhadát, elzárva a trencsén-vári
 3046     I,  XXVI   |                   tábort, ezt felkeverte, a derékhadra vetette, a tér rossz volt,
 3047     I,  X      |           szedett-vedett haddal félreállt a derékseregtől, amit elébb a társzekerekkel
 3048     I,  XXVI   |                  egy döntő ütközetbe vihető derékseregük, csak portyázó hadoszlopaik
 3049    II,  III    |      sziklatömkelegnek a sarkánál fordul el derékszögben egyszerre az út, úgy közreszorítva
 3050     I,  XV     |                   kuruc tábor jobbszárnya a deréktól elvált, s kedvére fosztogatja
 3051     I,  III    |                kalapjuk mellett, veres öv a derekukon. – Csak azután jött ő maga,
 3052     I,  III    |                     látta Ocskay feje körül derengeni.~Jaj, de szép a férfiarc
 3053     I,  XXVI   |                  egyetlenegy görhes sem; se deres, se fakó, se kesely; az
 3054    II,  XV     |                    A nagyasszony tudniillik deresre húzatta a jámbort az udvar
 3055     I,  V      |                     alatt tréfás adomáikkal deríték föl a többi hazafiakat.~
 3056     I,  XXVI   |                       Előbb égtél, most meg dermedsz. – Ugye sajnálod a gyűrűt,
 3057     I,  XXV    |               állhatja ki sokáig. Mindenütt derogálnak neki. Minden hibáját nagyítják,
 3058     I,  XVIII  |               soraink között! Annak ki kell derülni! Hadd hulljon a férges!
 3059     I,  IV     |                     ami a kedélyeket megint derültebb hangulatba hozza. Az ordinánc
 3060     I,  XVII   |                   Egy török „nimetullahita” dervistől tanultam én egyszer valami
 3061    II,  XI     |                      ahol még vályogkunyhó, deszkabódé az egész utca, s sár van
 3062    II,  XV     |                     koporsómat, gyalulatlan deszkából – varrjátok össze a halotti
 3063     I,  XXV    |                   apáca – fejét a nyoszolya deszkáján nyugtatva. Most már azt
 3064    II,  XV     |                     kellett hordani eléje a deszkákat, és ott ácsolni össze a
 3065    II,  XV     |                halott ott fekszik egy durva deszkakoporsóban, két keze összetéve keblén,
 3066    II,  XV     |           tornáclépcsőkön azt a gyalulatlan deszkakoporsót, aminek még szemfedője sem
 3067    II,  III    |                      mintha igazán be volna deszkázva a világ. Titáni bércek emelkednek
 3068    II,  I      |                    maradjon en réserve; egy détachement igyekezzék a bozóton keresztül
 3069     I,  XVIII  |                  másvilágra nyílik.~Ozmonda dévajul felkacagott e fenyegetésre.~–
 3070     I,  X      |                     ha visszajövünk!”~Egész Dévényig nem közölték a vezérek senkivel
 3071     I,  X      |                 szükségük: „Mához egy hétre Dévénynél találkozunk!” Odáig „ki-ki
 3072     I,  X      |            összebeszélt időre együtt voltak Dévényújfalunál, akkor mondták meg a seregnek,
 3073     I,  XXVI   |                    kaptam. S ti itt isztok, devernyáztok ezalatt mind hadastól együtt!~
 3074     I,  XXIV   |                    Ottura, kardos! Dikhec a devlába!”~Azzal egyszerre az egész
 3075     I,  I      |                 parancslattyábul, mindgyárt dezentált a törökhöz Temesvárra: pribeek
 3076     I,  XVIII  |                  pedig Csajághy állt, s egy dézsa hidegvízzel meg egy szivaccsal
 3077     I,  IV     |                    kérdezze:~„Contradicisne diabolo, et omnibus eius insidiis?” (
 3078     I,  IV     |                 szemfényvesztési tréfára.~– Diabolus te baptiset! – kiálta a
 3079     I,  XXIII  |                   ragasztani, az emplastrum diacodion, de mit használ mind, ha
 3080    II,  I      |                héroszt, s még felcsúfolja a diadala végén?~– Hát az sem lehetetlen.~
 3081     I,  VIII   |                      Amint Vak Bottyán nagy diadalában a lovát toporzékoltatta
 3082     I,  XXVI   |                    Bécs fényes városa, amik diadalait visszhangozták vala! Mind
 3083     I,  XXVI   |                 kímélték a kurucai.~Ennek a diadalának nagyon rossz jutalmát vette
 3084     I,  XVI    |               kegyetleneket ittak a kurucok diadalára.~Ebéd vége felé, mikor az
 3085    II,  XVI    |                     az oroszlánrész ebben a diadalban.~De micsoda áron?~Amit rábízott
 3086     I,  XIV    |                     eddigi útja csupa gyors diadalból állt; hanem a jó sors segített
 3087    II,  III    |               aggatva koszorúkkal. Valahány diadalhír jött felőle, annyi koszorút
 3088     I,  XVI    |                   harcmezőről, s azok csupa diadalhírek voltak.~Soha annyi áldomást
 3089     I,  III    |          szomszédjai se hallják, ellenben a diadalhíreket annál magasabb sztentorral
 3090    II,  I      |                  meg a nagy erdőnek.~Erre a diadalhírre aztán Ocskay lovasságának
 3091     I,  XVII   |           horoszkópja. Egész Bécs megtelt a diadalhírrel.~Az utcán trombitaszó mellett
 3092     I,  III    |                     vendégénél, attól a sok diadalhírtől.~Most jön egy levél a fejedelem
 3093    II,  XVII   |                rohant a kardok közé, s azok diadalhoz szokott kardok voltak: hősök
 3094     I,  XVII   |                 triumfális menetet, mikor a diadaljeleket meghozták: egész szekereket
 3095     I,  XXII   |           ablakokból virágot hintenek rá. A diadalkapu előtt fehérbe öltözött szüzek
 3096     I,  X      |                    az ős Carnuntum egyetlen diadalkapuja: elpusztíthatlan tömör építmény;
 3097     I,  XIII   |                megostromolhatunk. Carnuntum diadalkapujára a minap felírtuk: „Morgen
 3098     I,  VII    |                franciscánus barátot, akiben diadalmaskodjanak; amely családban pedig egy
 3099     I,  VI     |                    ez epilóggal. – Győztél, diadalmaskodtál. Én is a diadalszekeredbe
 3100    II,  III    |                 ékszereim, amiket a wsetini diadalnál szereztem.~– Add ide a kulcsát,
 3101     I,  XIII   |              varázsmondatot.~… A szomolyáni diadalnap után Ocskay is lakomára
 3102     I,  III    |                     Az jutott eszébe a nagy diadalom közben. Amiért aztán a leányka
 3103    II,  V      |                 menyasszonyrablás után nagy diadalommal robognának hazafelé Forgách
 3104     I,  II     |                      halomra vágják őket, s diadalordításuk áthangzik a túlsó partra.~
 3105     I,  III    |                 szíve is. Mögötte egy egész diadalsátor zászlókból; nemzeti zászlókból,
 3106     I,  VI     |                    diadalmaskodtál. Én is a diadalszekeredbe fogom magamat, és húzlak.
 3107     I,  VII    |       magányosságodba, nemcsak a megkezdett diadalút akadt fenn, hanem visszafelé
 3108     I,  IV     |                    aki Ocskay László uramat diadalútjában feltartóztatja és legyőzi?~
 3109    II,  III    |               bracelet, ez reliquiarium, ez diadema. Fel lesz írva, kiben van
 3110    II,  III    |              rubintos gyűrűkkel, láncokkal, diadémokkal; gyöngysorok egész pamatszámra,
 3111     I,  XXIII  |           előteremben csak annyit mondott a diagnózisból a tudakozó uraságoknak,
 3112     I,  XXIII  |                   színpadon. Ez az ő pataki diákja volt, akivel Léván mulatása
 3113     I,  V      |                     tragédiát adatott elő a diákjaival magyar nyelven. Racine „
 3114     I,  XXIV   |              gyűjtenek szent célok számára; diákmondásokkal keverik az ájtatos rimánkodást,
 3115    II,  V      |                pestistől. Balladákat éneklő diákokat sem engedett az anyja soha
 3116     I,  XVII   |                     mindenütt a peregrináló diákot, s nem gyanakodnak benne.
 3117     I,  IV     |             búsulnak és lelkesülnek, pajkos diáktársaság lett, melynek kedve telik
 3118     I,  XVII   |                     szó sem volt róla sem a Diariumban, sem a Mercurban.~– A nyomtatott
 3119     I,  XIV    |                    fejedelmemért! De minden dibdáb labancnak nem adom bitangra
 3120     I,  XXIII  |                    szó van a világon, mint „dica”, „portio” – „subsidium” –, „
 3121    II,  XVII   |                  konyított hozzá, hogy ez a dicsekedés rosszul eshetik az ő kedves
 3122     I,  VII    |                  érteni jobban az elmondott dicsekedésekből. Az ifjú menyecske az egész
 3123    II,  V      |              hitvesi boldogság nem keresi a dicsekedést. Hallgatva szokták azt rejtegetni.
 3124    II,  I      |           visszatértek. Iszonyú nagy volt a dicsekedésük. A rácokat úgy kiirtották,
 3125     I,  XXVI   |                  amilyennel rendes hadsereg dicsekedhetik. Francia törzstisztek, hadmérnökök
 3126     I,  VII    |                     jár, mintsem hogy azzal dicsekedik, hogy a „drágalátos egyetlene”
 3127     I,  XXVI   |                   szaladj, aztán tagadd el! Dicsekedj vele! Kend másra! – „Csak
 3128    II,  XVII   |           belemárthatta.~– No ugyan van mit dicsekednetek a vitézkedéstekkel, ha elszalasztottátok
 3129     I,  XXVI   |                 Éppen úgy szokás volt azzal dicsekedni, mint mikor most egy börzematador
 3130     I,  XIX    |                  egészen a szájába venni, s dicsekedő nevetéssel biztatni, mikor
 3131    II,  XVII   |               tusáját.~Óh, minden beszéde a dicsekedtében féktelen asszonynak egy-egy
 3132    II,  V      |            elhagyják. A végével nem is igen dicsekesznek. Mert az már nem válik dicsőségükre.
 3133    II,  III    |                    akarja magának tartani a dicséretet. De azt a legfelső mondatot,
 3134     I,  XXIII  |                   katonai parádé legnagyobb dicsérettel ment végbe. Ocskay brigadéros
 3135     I,  XVI    |                   amint magához térhetett a dicséretzáporból –, hogy miként ismerhette
 3136     I,  VII    |                    egyik így, a másik amúgy dicsérte az Istent! Pedig hát száz
 3137     I,  III    |              férfiarc olyankor, amikor ez a dicsfény ragyogja körül: „becsület”.~
 3138     I,  XXII   |                   arannyá változik, s egész dicsfényt képez. Olyan az, mintha
 3139     I,  VI     |                   férj lehet – aki a nemzet dicsőítését kivívta, abból csak hős
 3140    II,  IX     |                    elég lehetett neked is a dicsőségből, kedves kamerád uram, hogy
 3141    II,  VI     |                     a vén Heister helyét: s dicsőségedet visszhangozni fogja az egész
 3142    II,  XVII   |                   elég soká melegedtem múlt dicsőségednek ragyogó fényében. Eltértél
 3143     I,  VII    |                   Rajtam hajtottatok, mikor dicsőségem mámorában azt hittem, hogy
 3144    II,  III    |               férjek mustrája.”~Minden hősi dicsőségén túl ez volt Ocskaynak a
 3145     I,  X      |                  mintha jó lett volna, de a dicsőségért: az egyiknek a bőre jó lesz
 3146     I,  XX     |                   is az eddigi birtokomnál; dicsőségesen szerezve.~Ilonka csak a
 3147     I,  XXIII  |                      A financiális oldala a dicsőségnek fekete. Azt csak nem tagadod,
 3148    II,  XX     |                      akkor is egyre fájt.~A dicsőségről hazudó álmai szétfoszlottak.
 3149     I,  XXVI   |                    Nem adott volna már az ő dicsőségükért senki többé egy fületlen
 3150    II,  V      |         dicsekesznek. Mert az már nem válik dicsőségükre. Hát csak hallgasd még tovább
 3151    II,  XV     |               égette azt a képet: ahogy egy dicsőült arcú halott ott fekszik
 3152     I,  XXV    |             visszatért az élet fénye: ajkai dicsőülten mosolyogtak.~Az apáca suttogva
 3153     I,  XXII   |                     Ocskay hiúsága meg volt dicsőülve!~A nagy férfiaknak nagy
 3154    II,  XIX    |                   mint a lárvabáb.~A hír, a dicsvágy melegét kereste.~Haditervet
 3155    II,  VI     |              gondolat volt.~Ha most ennek a dicsvágytól és szerelemtől ragyogó arcnak
 3156     I,  XXIII  |                    Ilyen szó nincs a magyar dictionáriumban. Hiszen a német ellen is
 3157     I,  XIV    |                     a víg nótát, hogy: „Als die Schneider Hochzeit hatten,
 3158     I,  XIX    |               kifejezni rajta.~– Gehorsamer Diener.~– Tehát mindenekelőtt arra
 3159     I,  XXIII  |              alkalma Bercsényi szarkastikus diffamációit hallani Ilonka felől. Nem
 3160    II,  X      |            bécsieket. Ezen az estén belépti díjat szedtek a kocsmába letelepülő
 3161     I,  XVI    |                 perjel hozzákezdett a latin dikcióhoz. Heister türelmetlenül vágott
 3162     I,  XXIV   |                      púpos! Ottura, kardos! Dikhec a devlába!”~Azzal egyszerre
 3163     I,  XXV    |                     levél, amit a kegyelmed diktálása után írtam. S azért virrasztok
 3164     I,  XXV    |                     drágámnak. Nem bírok.~– Diktálja le kegyelmed énnekem. Én
 3165     I,  XXVI   |                     egy csapással dúsgazdag dinaszta lett. Egész társzekerek
 3166     I,  V      |                    akkori idők legfényesebb dinasztája: Pálffy Antal, e színpad
 3167     I,  XXV    |               pompának, aminőt csak főurak, dinasztiák szerezhettek össze, akik
 3168    II,  XX     |                    ott termettek, s folyt a dínom-dánom, mintha éj és nap összeragadt
 3169     I,  XXVI   |                   Künn a faluban is folyt a dínomdánom. A szérűsudvarokon a kuruc
 3170     I,  XXVI   |                   hogy egy nő, egy tündér a dióbarna haját addig mosta, amíg
 3171     I,  XVIII  |                  Ráismertél?… Pedig ezúttal dióbarnára van a szőke haja befestve –
 3172     I,  XVIII  |                Csupáncsak a térdeig leomló, dióbarnaszín dús haja takarta rosszul
 3173     I,  XIX    |                    hogy ezt a barnára festő diófaolajat kimossam vele a hajamból.
 3174    II,  X      |                engem.~Kimenet eszébe jutott Diogenesnek az az adomája, amikor az
 3175     I,  XXIV   |                    szem egy-egy dió. Azok a diók pedig ólommal vannak beöntve,
 3176     I,  XXII   |                abban a kérdésben fárasztják diplomáciai tudományuk egész egyetemét,
 3177    II,  XII    |            mutatványai voltak napirenden; a direktor hirtelen egy puttonyba hányta
 3178    II,  XIII   |                    régi ismerős is. Sokszor diskuráltak egymással ők ketten (fegyverrel
 3179     I,  IX     |                naphosszant, manicheus módon diskurálva mellette: a tiszt urak sem
 3180    II,  II     |                      s amellett igen nyájas diskurzust folytattak stb.”~Ha valaki
 3181     I,  XXV    |           gyógyszerek teremnek!~A két orvos disputájából az ajtón is ki lehet venni
 3182     I,  XXV    |           fabrikálták Vöröskő-várott.~– Nem disputálok. Hanem itthagyom ezt a levelet
 3183     I,  VIII   |               dolgot. Két alvezére: Károlyi disputált, Ocskay duzzogott.~A labanc
 3184     I,  XXII   |                   város, minden falu ünnepi díszbe, virágba öltözött. A nép
 3185     I,  III    |                előre-hátra, zsarolásaikkal, diszciplína nem tartásával elriasztják
 3186     I,  XXVI   |                   üresen álló hosszú asztal díszhelyén, s bámult az előtte álló
 3187     I,  XXII   |                    barokk stílű faragványok díszíték, termeinek boltozata színezett
 3188     I,  XXV    |                 egész reneszánsz kori pazar díszítés a régi állapotban van fenntartva.
 3189    II,  III    |                 fejét csupa hamis hajhurkák díszítették. Minden más ember nevetett
 3190     I,  XXII   |               nemrég Kisázsiából, fejedelmi díszkertek pompájául.~– A fejedelem
 3191     I,  XXII   |                    magát.~A bemutatást nagy díszlakoma követte: amelyről csak annyit
 3192     I,  XVI    |                  extraordinánccal hívatja a díszlakomához. Maga a jó lakoma is a gyönge
 3193     I,  XXII   |                  volt.~Ide már a högyek nem díszmagyar öltönyökben jöttek, hanem
 3194     I,  XXII   |                 külső pompa; de hát mikor a díszmenet megérkezik a prímási palotához,
 3195     I,  XXII   |                   Ez idő szerint a legújabb dísznövény Európában, amit a császári
 3196    II,  III    |                  csak együtt őriztünk volna disznókat.~– Jól van öregem. Hát eressz
 3197     I,  XXVI   |                   onnantól idáig meg részeg disznókkal. Ezek a ti elesetteitek!~–
 3198    II,  XIV    |                   kuruc vezért.~– Cudarság! Disznóság! Pogányság! Agyonlőni egy
 3199     I,  XXVI   |                    ihajla!~Húzd rá, cigány, disznót adok,~Nem túrja ki a házadot!~
 3200    II,  III    |                 fekszik. Legközelebb a hadi diszpozíciókat jól ismervén, tudomásom
 3201     I,  V      |                    Ocskay újdonatúj bársony díszruhába öltözve lépett be násznagyával,
 3202     I,  XXII   |               vannak körülötte; mind magyar díszruhában. – Ez is az udvariassághoz
 3203     I,  I      |                   viseleteknek; amik örökké divatban maradnak, tíz esztendőben,
 3204    II,  XXI    |                 Ilonka egy selyemtől suhogó divathölgyet lát belépni; tollas barettal
 3205     I,  IV     |                  idők szerint a civilizáció divatja vala.~Egészen idegen akcentussal
 3206    II,  XIII   |                ketten fekete bársony, német divatú ruhába vannak öltözve, kard
 3207    II,  I      |                 inkább megjelenni, amikor a dividendára került a sor; addig ott
 3208     I,  XIII   |                  élet, ami Ocskay táborában dívik. Ma itt, holnap ott, sátor
 3209     I,  XXII   |                    van kifejezve. Festő nem divinálhatná ki, hogy fessen hősnek és
 3210     I,  XIX    |                    a feleségemért!” Cserébe dob engem, mint egy darab arany-,
 3211     I,  VIII   |                 hogy az a menekülő labancok dobaja, kik a várból kifelé szöknek.
 3212     I,  XVII   |                népnek, látnia kellett, hogy dobálják utcahosszant sárral az ő
 3213     I,  XXIII  |                    akadt, az ápolói fejéhez dobált.~Ilonka odament hozzá bátran,
 3214     I,  X      |                engedett. A védők granátokat dobáltak a támadók közé, amik durrogva
 3215     I,  IX     |                    bírt, csupán a könyveket dobálták rakásra. A nyoszolya forgácsai
 3216    II,  VII    |               pénzed.~Gáspár úr leoldotta a dobasz tüszőt az oldaláról, s kirázta
 3217    II,  XVII   |                     ki hagytad magad belőle dobatni, mikor benne voltál.~– Oda
 3218    II,  IX     |                   arómát.~Azért sem!~Nagyot dobbantott a lábával.~„Nem megyek át
 3219     I,  VIII   |                 nyakon kaplak, biz a holdba doblak! Nincs köztetek különb ember,
 3220    II,  XIII   |                  úgy nekiindult egyszerre a dobogásnak! Valami keserű érzés úgy
 3221    II,  III    |              mellett Zsolnáig; onnan azután dobogóhídon keresztül a túlsó partra:
 3222    II,  III    |              járásra-kelésre bocsássák, s a dobogón általeresszék. Megíratom
 3223    II,  XVIII  |                     ugyanazon léptek sietve dobogtak az ő ajtaja felé.~Mi történt?~
 3224    II,  XXI    |                   fel.~Odakünn már verték a dobokon a gyászchamade-ot. A vérpad
 3225     I,  III    |                  múlva halljam, hogy ebédre dobolnak!~A nagyasszony szükségesnek
 3226     I,  XXVI   |                     szokott késsel-villával dobolni a cintányéron, ott Csajághy
 3227    II,  XV     |                beizent a városbíróhoz, hogy doboltassa ki a lakosságot a városból,
 3228     I,  XXV    |                     tőle ezt a nevet, s nem dobom el magamtól. – Legyen ő
 3229     I,  XIX    |                    hajába markolt.~– Inkább dobott volna oda kínzóimnak: inkább
 3230    II,  XIII   |                városban! És azután rettentő dobszóval vonul végig az utcákon a
 3231     I,  IV     |                   volna.~A szabály szerinti dobütés hangzott, mire a három küldött
 3232     I,  IV     |                  sajátszerű tempóra tartott dobverés künn a mezőn, amire legelőször
 3233    II,  IX     |                   meg a pipáját, hamiskásan döcögtetve elő a szót.~– Pedig alighanem
 3234     I,  XXIII  |                     a szíve házáig hatolt a döfés.~Amíg az az asszony a homlokán
 3235    II,  XVI    |              budetini hitszegésért!”~Minden döfésére a tüzes vasnak izzó füstöt
 3236    II,  XIX    |                     arra való, hogy a dákos döfését elhárítsa vele.~Ocskay Sándor
 3237    II,  XIX    |                  fel Ocskay László, mikor a döfést megkapta. Nem volt az halálos,
 3238     I,  XXII   |                 távolléte pusztulás, ínség, dögvész az országon, visszakerülése
 3239    II,  XIV    |                 fele.~Ocskay goromba, nyers dölyffel ütött a tarsolyára, ahol
 3240    II,  XIII   |                    találva, el is torzítva; dölyfös kifejezéssel mindig. – Nincs
 3241    II,  XII    |                  vassal voltak bélelve, sok döngetést kiállottak.~Ocskay már aludt,
 3242     I,  III    |                     ő már a másiknak falait döngeti. Dandárja, mint az áradat,
 3243    II,  XII    |                   vesz a veszedelemről, már döngetik az Oppenheim-palota vassal
 3244     I,  XVIII  |                  keze! A hős, aki annyiszor döngette öklével Bécs város kapuit.
 3245     I,  XXV    |               oldalról egymásba omlottak, s döngették egymás várfalait. Rákóczi
 3246     I,  XXV    |                     levelet, s olvasá halk, döngicsélő szóval: „Szeretett kedves
 3247    II,  XVIII  |                   mikor Ocskay nehéz léptei döngtek végig a folyosón szobája
 3248     I,  XVIII  |                      hogy mindenkit magával dönt le.~Ocskay elkábultan ült
 3249    II,  V      |                   uram, még azt majd a kard dönti el, hogy kié legyen a szép
 3250     I,  XXV    |               hadjárat sorsa ez évre el van döntve. Ocskayra volt bízva a Felvidék
 3251    II,  XX     |             búcsúüdvözletére. A fegyver nem dördült, csak csettent.~Jávorka
 3252    II,  XIX    |                   egész harcmező ezt a szót dörgé a fülébe: „A testvér dákosa
 3253     I,  XXVI   |                    mind a ketten; de Ocskay dörgő szava legyőzte Bercsényi
 3254    II,  XV     |                  bevégezve! – halíja Ocskay dörmögni a háta mögött a harámbasát. –
 3255    II,  XVI    |                  levelet kapta.~Csak annyit dörmögött maga elé, hogy „a feleségem
 3256     I,  XXII   |             kerüljenek.~Az ágyúk üdvlövései dörögnek a messze kimagasló Czobor-hegy
 3257    II,  X      |                     ahol salamandert fognak dörzsölni egymással.~Ennek a napnak
 3258    II,  III    |                   időn visszakerült, kezeit dörzsölve, s a nyakát még mélyebben
 3259     I,  XXVI   |                  ajánlotta fel.~– Pokolra a dogmatikus skrupulusokkal! – kiálta
 3260    II,  IX     |                    igazi-e, nincs e kitömve dohánnyal vagy csipkével, s azalatt
 3261    II,  IX     |                   szippantott rajta, amíg a dohány is égni kezdett.~– Pompás
 3262    II,  IX     |                bámult maga elé, abba a nagy dohányfüstbe, amit Scharodi pipált az
 3263     I,  VII    |                   maguknak ketten.~Még csak dohányozni sem lopózik félre a férj,
 3264    II,  I      |                  fejének~Nagy pipájú, kevés dohányú~      Magyar nemzeteknek.~–
 3265    II,  IX     |             felvette az asztalról az Ocskay dohányzacskóját, kitekergette a sallangjaiból,
 3266    II,  IX     |                    s olyant vágott a kosbőr dohányzacskójával az asztalra, mint valaha
 3267    II,  IX     |                    üres pipát, s gyakorlott dohányzók szokása szerint elkezdte
 3268     I,  XXIII  |                 svéd zsoldoscsapat, tászlis dókájában, háromszögletű kalapjával,
 3269     I,  XXIV   |                      ilyen aranypaszomántos dókát varrt neki a szabó? Tüzes
 3270     I,  XXIII  |                    kegyelmes uram. Lássa, a doktornak is van büszkesége. Ha azt
 3271     I,  I      |                      hozasd ki a városból a doktort.~– Soha az én házamba doktor
 3272    II,  IX     |                    a fejébe Scharodi viselt dolgai. Hátha őrá is ilyen mulatságok
 3273     I,  IV     |                   Nem szeretem, ha a vallás dolgaiból tréfát űznek. Tiszteljük
 3274    II,  XVI    |                várába eldicsekedni a viselt dolgaival, amiket azóta végzett, amióta
 3275     I,  XXV    |                     végiggondolkozni a maga dolgán.~– No, most megkaptad, amit
 3276    II,  XIII   |                   hínak.~Visszatérőben első dolgának tartá az udvari fizetőhivatalt
 3277    II,  IX     |                hetvenkedni. Tudom én minden dolgodat jól. Ha nem tudnám, hogy
 3278    II,  I      |                     nem ettétek meg? – Ahol dolgoztatok, ott kérjétek az ebédet.~
 3279    II,  III    |                  hazamentek, s folytatták a dolgukat meg a mulatságukat.~A körül
 3280     I,  XVIII  |                  egy rendkívüli esettel van dolgunk, amit, ha valaki egészen
 3281    II,  XVIII  |                    a szekeret, hogy bele ne dőljön valami kátyúba, mikor aztán
 3282     I,  XXII   |               bársonymentében, aranyszövetű dolmányában, hermelines kalpaggal a
 3283    II,  XVIII  |                     fekete hajjal; viseltes dolmányán nagy ezüstgombokkal; bocskor
 3284     I,  XIV    |                   előkereste a rongyosabbik dolmányát a szeredásából, még jobban
 3285     I,  IV     |                delikvens, aki hajadonfővel, dolmányától megfosztva, hátrakötött
 3286     I,  VIII   |                szőke hajával, piros skarlát dolmányával, fehérmedve kacagányával.
 3287    II,  IX     |               megmerevített nyakát a kemény dolmánygallér közé. – Én nem azért hívattam
 3288     I,  I      |                     éppen tökéletesen ilyen dolmánykát hímeztem, ezekkel a virágokkal
 3289     I,  XXIII  |                    palotások piros és sárga dolmányokban, a francia granátos zászlóalj
 3290     I,  II     |              magyarok voltak. Labancok. Kék dolmányosok.~Úgy hullottak el a rongyos
 3291     I,  II     |                   borjúszájú inge kicsüng a dolmányujjakból, s szomorkodik szennyes
 3292    II,  XVI    |                   és Ebergényit. El kellett dőlni, hogy melyik harcol vitézebbül:
 3293     I,  III    |             szükségesnek látta beleszólni a dologba.~– De már édes vitézlő öcsémuram,
 3294     I,  XXI    |                   parasztosan. Minden ember dologhoz készül itt. Még majd az
 3295     I,  III    |             érkeznek.~Ilonkának azonban egy dologtól dobogott különösen a szíve.
 3296     I,  I      |                  sátorból csináltak castrum dolorist, s a pataki diákok nem az
 3297     I,  XXVI   |                    el nekem a „Stabat mater dolorosát”.~A diákok énekeltek.~Ez
 3298     I,  V(1)   |           amelyiknek az egyik oldalán magas domborműben Rákóczi Ferenc daliás mellképe
 3299     I,  XXVI   |             válláról az is le volt csúszva, domború csípőjéről széles piros
 3300     I,  IX     |               elhordta a hidakat.~Amint egy dombtetőre felért Ocskay, ahonnan éppen
 3301    II,  XVI    |                   nehezebb lesz majd „extra dominium” pörölni a szép uradalomért,
 3302    II,  VI     |               kézcsapással tied a vár is, a domínium is.~Ocskaynak nem kellett
 3303     I,  XIV    |                vetését? Hisz a kelmed egész domíniuma a Tisza háta volt.~– Hát
 3304    II,  III    |                   szalad ki a száján. – Egy domíniumért meg nem lehetne szerezni
 3305     I,  III    |            Duna-Tisza közét neki adta volna donációba, nem tette volna olyan boldoggá
 3306     I,  XXIV   |                      a főispánságokat meg a donációkat, amikből kegyelmedet, nagy
 3307    II,  XVI    |                     szép uradalomért, ha a „donatio” egyszer meglesz; mint amíg
 3308    II,  XIII   |                     hű szolgálata jutalmául donatióba fogja neki adni a császár
 3309     I,  XX     |                    irata a fejedelemnek egy donationalis levél, melyben nekem adományozza
 3310    II,  VI     |              elhoztál Wsetin várából? Pedig donatiós leveled sem volt hozzá. –
 3311     I,  XXVI   |                    amnesztiát, a pátenst, a donatiót mind ez a rossz lélek hozta
 3312     I,  XXVI   |                  dorbézoltok itt!” – No hát dorbézoljunk! – Legyen megszolgálva a
 3313     I,  XXVI   |              rikácsoló hangon:~– Hát itt ti dorbézolni tudtok most?~Ocskay elbámulva
 3314    II,  III    |             hajnalig tivornyázott, táncolt, dorbézolt az éjjel? Ostoba asszonynép!
 3315     I,  XXVI   |                   hozz bort; erőset! – „Mit dorbézoltok itt!” – No hát dorbézoljunk! –
 3316    II,  X      |                     Ki súgta ezt be annak a dőre utcai énekesnek?~Pokolbeli
 3317     I,  I      |                sírtál egy verset odakinn! – dorgálá Ilonka az anyját, pedig
 3318     I,  XVIII  |                érzet a hadvezéri hivatalon. Dorgálni szerette volna Csajághyt.~–
 3319    II,  III    |               vándor supplicans, a várnagy, Dorka asszony, az öreg társalkodónő
 3320     I,  X      |                  töviskoszorújáról nevezett Dornenkränzerin-apácák laktak.~Ez volt a legelső
 3321    II,  V      |                  ismerte is azt a Szunyoghy Dorottyát. Az is olyan hamis volt,
 3322     I,  X      |                     verve, hol veretve, hol dőzsölve, hol koplalva. De ennek
 3323    II,  X      |                    weg,~Kurucember liegt im Dr…~O, du lieber Augustin,~
 3324    II,  XIII   |             ezüstfogantyús nádpálcával. Két drabant kísérte, nyeles lampionokkal.~
 3325    II,  III    |              szerezni valamennyit.~– Én még drágábban vettem. Egy sáncot adtam
 3326    II,  XX     |                      mint a gyűrű, amiből a drágakő kihullott, csak a veszteségre
 3327     I,  XXII   |               fogyatkozás, megfizethetetlen drágakövek azok közt, miket a krónika „
 3328     I,  I      |                     volt zománcos ezüstből, drágakövekkel: valaha Brandenburgi Katalin
 3329    II,  III    |                  csak! Hátha nem igazi ez a drágakőféle meg ezek a gyöngyök?~– Az
 3330     I,  XXV    |                   egy levelet írni – haza a drágámnak. Nem bírok.~– Diktálja le
 3331     I,  III    |                      Nézzétek, ott jön a mi drágánk! A mi szemünk fénye!~Még
 3332     I,  XXIV   |                    válogattak a kerek világ drágaságaiban; s kirakhatta a távolról
 3333     I,  XX     |                      áldoztak – az egyetlen drágasággal, amit Isten az oltárról
 3334     I,  XXII   |                     sem fejezte ki mindezen drágaságok fölötti bámulatát.~Egykedvűen,
 3335    II,  III    |                  leírása a zálogban hagyott drágaságoknak.~– De még le is kellett
 3336    II,  X      |                 Következik Steinville híres dragonyosezrede.~…Rád-e, rád-e, rád-e, rád!~
 3337     I,  XV     |          lovasezredet is, a harmadikat, egy dragonyosezredet, ami németekből állt, nehogy
 3338    II,  XVI    |                 gyalogsága; a hátvéd volt a dragonyoslovasság.~Eleget szabódott most már
 3339    II,  VII    |                  századával az útját elálló dragonyosokra, s aztán közéjük vágott,
 3340    II,  XVI    |                    szép, istállóhoz szokott dragonyosparipa mind ott maradt az útfélen,
 3341    II,  XIV    |                saját ezredén kívül még az a dragonyoszászlóalj is, amelyet Bécsből magával
 3342    II,  XIII   |                   hivatalos egyenruhában, a dreimasterrel a parókája tetején; a gyíklesővel
 3343     I,  IV     |                   ki többé semmit.~– Kedves druszám! – súgá oda Tormássy László
 3344     I,  XXIV   |                 sopphengyule gagyule! Aztán dsamoré abadé! Háj csina fakadé! –
 3345     I,  XXIV   |                    velük a medvetáncoltató, dudanyekegtető oláh, a szent éneket gajdoló
 3346     I,  XXVI   |                    huszárok hoppogatták víg dudaszó mellett a kacki tót menyecskéket,
 3347    II,  X      |                     most azt hiszitek, hogy dudával puskáztok ki?”~Augustinnak
 3348     I,  XXI    |                  magát, hogy maga is együtt dúdolja a vége felé a „repülj, fecskémet”!~
 3349    II,  IX     |                     A mellékszobában halkan dúdolta valaki:~„Kinek van, kinek
 3350     I,  I      |               szerint szélesen volt felfelé dudorítva, s egy fekete csipke főkötővel
 3351     I,  I      |                     patyolatujjai kétszeres dudort képeztek, összeszorítva
 3352     I,  VIII   |                     elvonuló lovasságának a dübörgését sokáig a csendességben;
 3353     I,  VIII   |                azután megint egy huzamosabb dübörgést, amiről kitalálta, hogy
 3354    II,  XIII   |        trombitaszóval, azután kerekes ágyúk dübörögtek falrázó zakatolással előre,
 3355    II,  XIV    |                 Olybá vette azt, mintha egy dühödt farkast lőtt volna agyon.~
 3356     I,  XXIII  |                    tanúskodtak róla, hogy a dühöngő már mindent, ami a kezébe
 3357     I,  IX     |                 beszédért meg ne szólítsa a dühöngőt; ő igaz puritán férfi volt.~–
 3358    II,  II     |                   még erősebb bort kér, még dühösebb szenvedélyt, még átkozottabb
 3359     I,  IV     |               kapitány úgy mórikált, mintha dühösködnék efelett, s egyszer csak
 3360     I,  XVI    |                 nála a két véglet: komolyan dühösködni vagy tréfából. Közben nem
 3361     I,  XXVI   |                    Sándornak sikerült a két dühösködő vezér közé furakodni, s
 3362    II,  XV     |                   ordítá Ocskay, kárhozatos dühvel, s felkapva földre ejtett
 3363    II,  XI     |           gyilkolásra: ez a mély út, ezek a düledező palánkok, ezek az embermagas
 3364    II,  XII    |                   üres volt; házai egymásra düledeztek; utcáin feltaposatlan maradt
 3365     I,  XXIV   |                    a sáncároknak be van már düledezve, s a feneke be van nőve
 3366     I,  I      | molnárostya-serpenyővel indult egymás ellen duellálni.~A nemzetes nagyasszony,
 3367     I,  III    |                nyitva, az átalag is ki lett dugaszolva, s a poharak teletöltve. –
 3368     I,  XXIII  |              elfelejté Forgáchcsal hüvelybe dugatni a kardot, mikor visszakerültek.
 3369     I,  XXIII  |                     tisztességből hüvelyébe dugatta a kardot a tábornokkal,
 3370    II,  X      |                   duda fúvóját is a szájába dugják, akkor már egészen otthon
 3371    II,  XVIII  |                  pokolba! Előre tudtam ezt! Dugjátok vissza a szerszámot a tokba,
 3372     I,  IV     |                   kapitány is az asztal alá dugták a fejeiket, hogy megfogják
 3373    II,  V      |              kulcsot a te guzsalyod bábjába dugtam volt be.” S sohasem ment
 3374    II,  VII    |                     aranyat. A cigánynak is dukálna annyi.~– Egyebed nem volt?~
 3375     I,  XXIV   |              mulattatá az, hogyan birkózik, dulakodik, hentereg egymáson a rongyos
 3376     I,  XVII   |               harcolnak egymással… Ni, hogy dulakodnak!~– Látod azt az erős, piros
 3377     I,  XVII   |            egymással küzdenének előre-hátra dulakodva, szétterjengve, csoportosulva.~–
 3378     I,  VI     |                   sírban, csak magad fel ne dúld: ott marad örökre. – És
 3379     I,  XXVI   |             háborúnak, mely Európa belsejét dúlja. A porosz azonban csak télire
 3380    II,  XI     |                     kocsmámnak a renoméját. Dűlni fog ezentúl ide a vendégsereg.
 3381    II,  XV     |                    kriptába. Azt fel fogják dúlni a rablók. Ássatok gödröt
 3382    II,  XI     |                     volscusoknak: „Egymagam dúltam köztetek a városotok falain
 3383     I,  X      |                   nagyobb részt víz alatt a Duna-áradás miatt. Nem lakik itt most
 3384     I,  XXIV   |                      Rúgd a farmatringot!~A Duna-parti bozót közel volt; mire a
 3385     I,  XIII   |                   vagy – a nőm pedig siet a Duna-parton megtalálni Balahó hadnagy
 3386     I,  XXIV   |               lovagolni vadászkíséretével a Duna-partot ellepő rekettyésbe, ahol
 3387     I,  III    |             tartotta meg a becsületet!~Ha a Duna-Tisza közét neki adta volna donációba,
 3388     I,  XXIV   |                     már akkor árkon-bokron, Duna-vízen, sötét erdőn túl jártak,
 3389     I,  XIV    |                  hatalmas szultán seregei a Dunába rohantak. Itt most hatvanhárom
 3390     I,  X      |                szállásolt, hanem lekerült a dunai kikötőhöz, ahol a télire
 3391     I,  X      |                     kövekkel, nekiereszté a Dunának, s Pozsony közelében fölgyújtatta,
 3392    II,  XIV    |                     jelenleg nagyobbrészt a Dunántúlra szorítkoznak. Ebből az országrészből
 3393     I,  XV     |                  Bagocsay hozott el magával Dunántúlról. Heister nem bízott ezekhez
 3394     I,  XIX    |                 ólomfoglalásban. Valahányat durran, atyamester uram kezében
 3395     I,  XIX    |                    éppen a városház udvarán durrant szét nagy pukkanással, Ocskay
 3396     I,  I      |                    de még pisztolyokkal sem durrogatnak.~Jó előre, a szekérsort
 3397     I,  XIX    |              kiszabni a kelmét, mikor egyre durrognak a gránátok az ablak alatt,
 3398     I,  X      |               dobáltak a támadók közé, amik durrogva pattogtak szét a lábaik
 3399     I,  XVIII  |                térdeig leomló, dióbarnaszín dús haja takarta rosszul rejtve
 3400    II,  VI     |                      Csak ők ketten ültek a dúsan megrakott asztalnál.~Nem
 3401    II,  II     |                    kergette azt be alunni a dutyijába, s egész jó hitében utánaküldte
 3402     I,  XVI    |                    készült; s most ti csak „dux”-ot tesztek a „princeps”
 3403    II,  II     |             szakadva a fejedelem seregétől: duzzognak egymásra. És továbbá, hogy
 3404     I,  II     |                  fehér kendőket lobogtattak dzsidáikra tűzve.~– Megkegyelmezzünk-e
 3405     I,  II     |                  Azután elküld Wisnovieczky dzsidásait, hogy keressenek valahol
 3406    II,  VII    |                      Erre Eszterházy könnyű dzsidásokkal utánavágtatott Jávorka csapatjának,
 3407     I,  V      |                    szökőkutacskák lövelltek eau de Cologne-t a nézőközönségre.
 3408     I,  XXII   |                      amit beszél. Azt írja „eaux”, s azt mondja „ó”; aztán
 3409    II,  XVII   |      vitézkedéstekkel, ha elszalasztottátok ebadóba a kincseiteket hat társzekérszámra!~
 3410    II,  X      |                     mert akkor minden ember ebédel. Ma az én privát vendégem
 3411     I,  IV     |                     Ez, tudom, hogy még nem ebédelt. Vezesd ide!~A labanc kapitány
 3412    II,  VII    |                     hűségére. Aznap kétszer ebédeltek: megtették.~– Csigavér! –
 3413     I,  XXI    |                   mármost, édes híveim, jól ebédeltünk. „Aki enni-inni adott, annak
 3414     I,  XXI    |                    Nem akartam elrontani az ebédeteket – de mármost csak elmondom,
 3415    II,  III    |                  szándékozott a vendégét az ebédlőterembe fárasztani. Ott bizonyosan
 3416    II,  XVII   |                  asztalához, s azon egy kis ébenfa szekrénykét felnyitva, kikapott
 3417     I,  VII    |                    vala ki. Tartott egy kis ébénumfa ládikót, s amint valahonnan
 3418    II,  XVI    |                     bánt, Ocskay Lászlót és Ebergényit. El kellett dőlni, hogy
 3419    II,  XVI    |                 neki a dragonyosok őrnagya, Ebermont egy zárt levelet a fővezértől,
 3420    II,  XIV    |        felszaporítom megint: „Kapok korpára ebet!”~Ejh, azért a szóért de
 3421    II,  XX     |                  maradt.~A késő bánatot (az ebgondolatot), a visszasíró emlékezetet
 3422    II,  III    |                    ahhoz a kutyáknak? Azért Ebkérdi Pál a neve, aki a menyem
 3423     I,  XVI    |                   címeztek eddig.~– Kotródj eblábolva! Mert ha még egyszer küldelek,
 3424    II,  VII    |                   megyek sehá, se lovon, se eblábon. – Elhoztad-e az ezüstmarháidat?~–
 3425     I,  XXIII  |                    kecskemáj; ha neked fáj: ebnek fáj!”~– Olvassa kegyelmed.~
 3426    II,  III    |                        Ahá! Hát ennek „érzi eborrod a szagát”? Ez csalt ide
 3427     I,  VI     |                  kifizetnie a katonáknak, s ebre nem bízhatja a hájat; de
 3428    II,  X      |                     meghallja, akkor életre ébred; felvillannak a szemei,
 3429     I,  I      |                     nyitom az ajtót, fel ne ébredj, ha trombitaszót hallasz
 3430     I,  XXII   |                   hogy az ő neve az, amivel ébrednek, az utolsó szó, amivel aludni
 3431    II,  XIII   |                    az álmot: fel akarok már ébredni: más akarok lenni. Az álomlátás
 3432     I,  XXV    |                     volt a második szava az ébredőnek.~Az apáca sietett kezével
 3433    II,  XX     |                   Rettentő álmom volt. Most ébredtem fel. Utálom magamat. Gyűlölöm
 3434     I,  XXV    |                     visszhangját hallaná az ébrenlétben, mikor az álomalak már rég
 3435    II,  XIX    |                   katonáiba is bátor lelket ébresszen, azt tette Ocskay, hogy
 3436    II,  XV     |                  magasba, mintha fel akarná ébreszteni a mélyen alvó sorsot, hogy
 3437     I,  XXII   |          elszállásolva, már az első hajnali ébresztő trombitaszónál felkeltek,
 3438    II,  V      |                   igazat, ahogy megtörtént, ebrúdon löknék ki. Hiszen majd elmondom
 3439     I,  IV     |             conductust, s átfutott rajta.~– Ecce a labanc kapitány át akar
 3440    II,  XV     |             cselédeket, hidegért, melegért, ecetért, kámforért.~– Semmi se kell
 3441    II,  III    |               halálítélet hozzá. Ocskay egy ecetes zöldpaprikát dugott a szájába,
 3442     I,  I      |            asszonyfővel? Akinek az anyja az ecetesuborka-eltevéstől a brachialis reoccupatóig
 3443    II,  I      |                    A vállán átkötött széles écharpe, a tollas föveg igen magas
 3444     I,  X      |                vonult fel lépcsőzetesen, en échelon utána, à cheval véve a nagy
 3445    II,  IX     |                    utca Argus, minden kőfal Echo; ott lakni egymás melletti
 3446     I,  XXIV   |                    pár rossz gebe, a szekér echója alól sebekkel iszonyúan
 3447     I,  XXI    |                     a hazában, amit Reményi Ede nyirettyűje a fél világon
 3448    II,  VI     |                   drága ígéretekkel, nyájas édelgéssel: „Mondd meg, kérlek szépen!”~–
 3449     I,  I      |                    azt a hajat más, mint az édesanya keze. Még csak azt sem engedte,
 3450    II,  IV     |                    Ezért hasonlottál meg az édesanyáddal? – kérdezé Ilonkától, erősen
 3451    II,  IV     |               elkergetem magam elől a saját édesanyámat is, és nem nézek rá többet
 3452     I,  VII    |                    felajánlani a legdrágább édesanyának. A gyönge asszonyok parancsolni
 3453    II,  IV     |              pillanatnyi zavart árult el.~– Édesanyánk hazament Lévára. A számtartója
 3454     I,  VII    |                 szerető feleséget, ápolgató édesanyát, s sietnek vérüket felajánlani
 3455     I,  III    |                Senkitől sem annyit, mint az édesanyjától; az nem győzi magasztalni
 3456    II,  III    |                     itt nálam, mintha saját édesanyjuk szárnyai alatt volnának.
 3457    II,  IV     |                    rossz, vásott kölyket az édesapai áldásteljes kéz egypár egészségre
 3458    II,  VI     |                akart.~– Jaj, jaj, anyám! Az édesapám… úgy nevetett… úgy nevetett…
 3459     I,  XV     |                arany szép pénz.~A labanc az édesapját is levágja ezer aranyért.~
 3460     I,  XVI    |                    ütés az orcáján. A sebet édesdeden tűri az ember; de az ütés
 3461    II,  VI     |                     eszik is belőle, de még édesebb, ha ketten esznek belőle;
 3462     I,  VII    |                  babéron nem nyugszom olyan édesen, mint az én asszonyom keblén.~–
 3463     I,  X      |              vadítsátok. Sőt inkább hozzánk édesgessétek. Aki ez ellen vét, golyóba
 3464     I,  I      |                   rosszat sem izent biz az, eedes meezem.~– Hát miért nem
 3465     I,  XXII   |                 megleszek valahogy; de hogy eel meg majd nálam neekül a
 3466     I,  VI     |                   viteez kapitány uram, van eennekem annyi eszem, amennyi egy
 3467     I,  I      |                     Pállfy-regementből. Nem eerjük már azt utol; mert az, amint
 3468    II,  XI     |                  Egészen tetszésükre van az efféle tréfa. A Rote Dachel azzal
 3469    II,  XIII   |                 emlékezel a mesére, ahol az egerek vezérei szarvakat ragasztottak
 3470     I,  XXII   |                    hozzá, hogy megitassa az egereket, mert mindent értett, ami
 3471     I,  XVIII  |                  úgy ott szorítják, mint az egérfogóban.~Ocskay el tudott készülni.~
 3472    II,  XV     |         Tisza-kastély, körül bevilágítva az égés fénye által, még mindig
 3473    II,  XXI    |                  törtem: alkosd még egyszer egésszé! Az ő anyja megátkozta (
 3474     I,  XXII   |            szűrődött be a napvilág.~A terem egészes üres volt; hanem a belső
 3475     I,  III    |                    más fordulatot nem ád az egésznek azzal, hogy mélyen meghajolva
 3476     I,  XXII   |                  gondoskodását és kérdését. Egészségem nagyon jó, hála a mindenhatónak,
 3477     I,  XXII   |                    az illata felséged drága egészségének?~Eleonóra megértve a kérdést,
 3478    II,  IV     |             édesapai áldásteljes kéz egypár egészségre váló vesszőütéssel eszére
 3479     I,  XIV    |                 monda neki Ocskay. – Hogyan égethették le a labancok a kelmed vetését?
 3480    II,  VI     |                Őalatta egész teletszaka nem égetnek el annyi gyertyát.~Így várták
 3481     I,  XVIII  |            kegyetlenek voltak is a harcban, égettek, gyilkoltak, de a női szemérmet
 3482    II,  XVIII  |                     Nincs se földiekben, se égiekben hitem. – És aztán tudja
 3483     I,  II     |                     kavarintott fel a sötét égig egy fehér oszlopot; ha egyszer
 3484    II,  XVI    |                    Utána zólyomi hőstett! – Égj velük, bécsi fölverés! –
 3485    II,  XV     |                     orcái haragra gyulladva égnének, szemei szikráznának, mintha
 3486     I,  XV     |              helyettem feltámad az én alter egóm, aki őt szereti. Milyen
 3487    II,  I      |             rogyásig kifáradva. A gyalogság égre-földre esküdött, hogy addig nem
 3488     I,  I      |                   keblére borulva, annak az égszín bársony mellénykéjét telesírta
 3489     I,  III    |                 kuruc, zöld dolmányban vagy égszínkékben, piros nadrágban, sárga
 3490     I,  XXVI   |                    még kővé fagysz. – Előbb égtél, most meg dermedsz. – Ugye
 3491     I,  IX     |                      A házak mind le voltak égve, a melléképületek, amik
 3492     I,  XXVI   |                     fújták. Máskor, ha csak egy-két rivallása üvöltött végig
 3493     I,  III    |             lovagnak oda kellett hát sietni egy-kettő, már a nyeregben is volt,
 3494     I,  VIII   |                  két tábor. Kuruc és labanc egyaránt magyar és tót. A kuruc táborban
 3495     I,  XIV    |              hadműveletekről is beszélni. S egyátaljában lehetett vele beszélni,
 3496     I,  XXII   |                   fejedelem küldöttségét az egybegyűlt főrendek, zászlós urak,
 3497     I,  I      |                   ilyen későre az időből az egybekelés, mert a család egyetlen
 3498     I,  VIII   |                   van bejárás, s a várossal egybekötve látszik a Hunyadi Mátyás
 3499     I,  XIX    |                    összetartozó lélek ismét egybetalálkozik?~Ott állt Csajághy is, s
 3500    II,  VII    |               cigánynak is dukálna annyi.~– Egyebed nem volt?~Ocskay már erre
 3501    II,  XXI    |                 sötétebb volt az arca, mint egyébkor.~Ilonka odarohant hozzá,
 3502    II,  IV     |                    bíráim; abban a dologban egyedüli bírám a feleségem, ha ő
 3503     I,  VII    |                egész úr a háznál: korlátlan egyedúr, aki mindenkivel rendelkezik.
 3504    II,  X      |                    terád vártunk. Gyere fel egyenest!~S vitte karonfogva Ocskayt
 3505     I,  XXIV   |                   vezérek között is nagy az egyenetlenség. Sokan megunták már a kardjukat.
 3506    II,  II     |                közte és a fővezér közt levő egyenetlenséget, az egyes hadvezérek tökéletlenségeit,
 3507     I,  I      |               szétloccsanó borral, s karját egyengeti felemelt ököllel, amit feszít
 3508     I,  XIV    |                  irányul, a homlokon, három egyenközű „s” betű alakú barázda;
 3509    II,  XIII   |                kegyelmed. A számlája ki van egyenlítve. Legmagasabb rendeletből!
 3510    II,  X      |                  nincs szándéka megfutni az egyenlőtlen harcból, habár százan énekelnek
 3511     I,  XXIV   |              feleségét. Ugyanaz a kapitányi egyenruha volt rajta, amiben idejövetelekor
 3512    II,  I      |                    csapat közelebb jött. Az egyenruhájok kibeszélte, hogy kicsodák.~–
 3513    II,  I      |                    elé. Ocskay ismerte őket egyenruhájukról. A Schlick-vértesezred csapatja
 3514     I,  XXIII  |                     valcert húz, ha osztrák egyenruhák szállnak ki a vagonból,
 3515     I,  IX     |                  másik nem kap, az egyiknek egyenruhát adnak, a másiknak nem. Ezen
 3516     I,  XXVI   |                  kapott, azzal elvesztve az egyensúlyt, végigesett az iszamlós