bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 3517    II,  XXI    |                     főstrázsamester.~Hármat egyért! Fényes csere! Ilonka ismerte
 3518     I,  IV     |                    Vitézek közt a kézcsapás egyértékű az esküvel. Nálunk Sárady
 3519     I,  XX(1)  |                   úgy, mint Magyarországon: egyértelmű minden megsértéssel, elszeretéssel,
 3520    II,  VI     |                                   VI. Circe~Egyes-egyedül lovagolt át Zsolnáról Budetinba
 3521    II,  XVII   |              arkangyaltól Luciferig magában egyesíthet, mindent megtaláltam benne.
 3522     I,  VII    |                    minden vallásfelekezetet egyesítő oltárral vessen véget, amin
 3523     I,  XIV    |                   mindenki a táborban. Néha egyesítve produkálta mind a kettőt:
 3524    II,  IV     |                    már.~Az egész szenteknek egyességét hallotta kórusban kiáltani
 3525     I,  XXVI   |                  akadályozta meg Heisterrel egyesülését, miért nem maradt a hátában
 3526    II,  VII    |                  századával, hogy Ocskayval egyesüljön.~A labancok azt hitték,
 3527     I,  XXIV   |                   kezeltetik; kebelzetükben egyesülnek valamennyi kolduscéhek,
 3528     I,  XXVI   |                király hadseregével, s aztán egyesült erővel vetni véget a hosszú
 3529     I,  XXVI   |                  Mind a ketten Vágújhelynél egyesültek, ami Trencsén várához egynapi
 3530    II,  III    |                ládához, s ott rágta tovább, egyet-egyet harapva hozzá a magával
 3531    II,  III    |                   szépen megkínálnak vele: „Egyetek, eb vendégi, ha az ördög
 3532    II,  XII    |                    van a kezemben. Itt van! Egyétek meg! – S odadobta közéjök,
 3533     I,  XXII   |                diplomáciai tudományuk egész egyetemét, hogy „miért nincsen itten
 3534    II,  XIV    |              Károlyi Sándor, ez operációval egyetértésben, Erdélyt és az Alföldet
 3535     I,  VIII   |                   kuruc vezérek. Nem tudtak egyetértésre jutni. Eközben már a délutáni
 3536    II,  VI     |                    szép magyar beszédet; az egyetértő kapitányok, hadnagyok a
 3537     I,  XXIV   |              magaslatból nézett az eltávozó egyetlenegye után.~Tudott magának parancsolni,
 3538     I,  I      |                     bátyád haja volt, mikor egyéves volt.~– Ah! Ilyen sárga
 3539     I,  IV     |              nagyasszonynak is bele kellett egyezni. Furóné asszonyommal komolyan
 3540     I,  XXI    |                  kínálkozás, hozzáláttak az egyféléhez; s azt mondták, mikor megtörülték
 3541     I,  XIX    |                   se Práter, se Paradicsom. Egyhangú az élet. Táncolni is nagyon
 3542    II,  X      |                   császárvörösben vannak az egyházfejedelmek, a feketében a többi papok,
 3543     I,  IV     |                  tréfa.~– No te, ördögökkel egyidős! – mondá a nagyasszony a
 3544     I,  XXII   |                Három szakaszra volt osztva: egyikben sem volt semmi.~A bán némán
 3545    II,  II     |                    a mesebeli hattyúlovagok egyikének tartja!~Erre nem kerülhet
 3546     I,  XIX    |                   figyelemmel nézett hol az egyikre, hol a másikra, s egy perc
 3547     I,  XVII   |                módját, menedéklevelet kapni egyiktől is, másiktól is.~– Meggondoljuk
 3548     I,  XXIV   |                   amik üldözni fogják. – Az egyikünknek jut a hideg ég, a másikunknak
 3549     I,  XVI    |             kompánia Bagocsay-lovas. Vigyáz egyitek a másikra, hogy el ne szökjetek, –
 3550    II,  VIII   |                   Én nem kérdeztem tőletek, egyitektől sem, hogyan fogjátok el,
 3551     I,  XXII   |               drágaságok fölötti bámulatát.~Egykedvűen, szomorúan hagyta magának
 3552    II,  VI     |                   megmagyarázta. Ha egyedül egymagadban jössz is, szívesen látnak.
 3553    II,  XI     |                Coriolannal a volscusoknak: „Egymagam dúltam köztetek a városotok
 3554    II,  IX     |                     egész szobát bérelve ki egymagának.~Nemsokára utánajött a társzekere
 3555     I,  III    |                    már a viseletük is héjaz egymáséhoz, hát azért van a kurucnak
 3556     I,  XXII   |            sötétségtől ellakva, önkénytelen egymásét keresve, s azt látszott
 3557     I,  XXVI   |            egyesültek, ami Trencsén várához egynapi járó. Együtt a kettőnek
 3558     I,  XVIII  |                    adunk rá: azt húztunk le egynehányat a gazdájáról: kéznél van.~–
 3559     I,  XVIII  |               hóhérmesterséget; de ennél az egynél egész gyönyörűséggel fogom
 3560     I,  V      |                    kártyáznak; azt gondolta egynémely, hogy talán lantolva, dalolva
 3561    II,  IX     |                     amint az ajtót kinyitva egyorrnyi távolságra találta magát
 3562    II,  XII    |                      úgy lett tiszta a tér. Egypárt a hősök közül megfogtak,
 3563     I,  XV     |                voltak, másfél labanc jutott egyre-egyre.~De amin legjobban elbámult
 3564    II,  X      |               megtelnek a szemei könnyel, s egyszercsak azt mondja a duda, hogy „
 3565     I,  XXIV   |                     hozzá, azon kezdé:~– Az egyszeri légátussal szólva: „Mit
 3566     I,  XV     |                 rajta!” rivallással jöttek! Egyszeribe elment attól a labancnak
 3567     I,  XVIII  |                     ha csak úgy mondanák el egyszerűen, hogy a kurucok egy asszonyról,
 3568    II,  III    |                    falusi háziasszony volt; egyszerűn öltözve, a köténye szalagján
 3569    II,  XIII   |               együtt reszket az ablakokkal! Egyszóval egész Bécs városa rendkívüli
 3570     I,  XXIII  |               nevezheti magát fejedelemnek! Egytül egyig harcedzett vitézek.
 3571     I,  VII    |                    drágám” megunja magát az együttélésben, a maga számára is talált
 3572     I,  VII    |                   tőle egy pillanatot is az együttlétből.~Aztán nemcsak gazdaságból,
 3573     I,  XXII   |              tartani, hogy az egész kíséret együvé jöhessen, s aztán együtt
 3574     I,  IV     |                 felkeresni, aki elfutott az egzekúció elől, s a párnák közé dugta
 3575    II,  XVI    |                  nem veszik ám az ilyen kis egzekúciót olyan tragikusan, mint ahogy
 3576     I,  IV     |                tudott.~Végre megsokallta az egzorcizációt páter Andrássy Mihály, akinek
 3577     I,  XXV    |                      s megnyalja a száját – éhen maradt ördög! – Az apáca
 3578    II,  IX     |                   fizették, majd megvesztem éhen-szomjan. Ha jutalmamat kértem, Ponciustól
 3579    II,  XII    |                 tudta kifizetni az árát, az éhenkórász! Kitettem a szűrét! Ne legyetek
 3580     I,  IX     |                     csicsókával: együtt nem ehetnek. Ha pedig semmi sincs, csak
 3581     I,  I      |          nászhozománynak vette neszét, arra éhezett a cudar. Ott megrohantak
 3582     I,  XXII   |                  Apa távolban van, és talán éhezik.” – Mondja meg neki, hogy
 3583     I,  XIX    |               férfinak öltözve, gyalogolva, éhezve, fázva, rettegve bujkáljon
 3584    II,  IV     |                  ezüsttel. Akiknek erre van éhük, azoknak az én fejem csak
 3585     I,  XIV    |               schliefen alle Schneider, auf einem halben Stroh!” (pedig nem
 3586    II,  X      |                       meg az „Alles ist mir einerlei”-t az összes vendégsereg
 3587     I,  IV     |           Contradicisne diabolo, et omnibus eius insidiis?” (Ellentmondasz-e
 3588    II,  IV     |                 levőknek!~Danolhatja már az éjbogár, hogy „Három piros kendőt
 3589     I,  I      |                      éppen, mintha menyegző éje volna. A trombitások bús
 3590    II,  V      |                Későn kell fölkelni, s aztán éjfélen túl fönn lenni, mert a ház
 3591    II,  XV     |                  Menj el a nyugalom Csendes éjjelébe!~A gyászos sírhalom Megnyílt
 3592    II,  XVII   |                     kolostorba mennék, hogy éjjelem-nappalom teéretted való imádkozással
 3593    II,  XVI    |              ragadozták ki a háziállatokat: éjjelenként olyan üvöltést míveltek
 3594     I,  XVII   |                    a nagy hársfa segélyével éjjelenkint leszöktem hírt hozni és
 3595    II,  XI     |             szétrebbent valamennyi, mint az éjmadarak, s ismét tovább, távolabbról
 3596    II,  XX     |                 hosszas vallatás egész késő éjszakáig tartott.~Mikor bevégezték,
 3597    II,  IV     |                  hogy sok keserves álmatlan éjszakákon át tusakodtam én efölött
 3598     I,  XXV    |                 kerestél! Te itt küszködöl, éjt-napot eggyé ragasztva, hogy fejedelmed
 3599     I,  XXI    |                hárman egyszerre ezt a nevet ejték ki:~– Cinka Panna!~– No,
 3600    II,  II     |            Bottyánhoz megyek, de lopva útba ejtem Pálffy bánt, s elmondom
 3601    II,  X      |                     denunciált: meg kellett ejtenem a vizsgálatot, különben
 3602    II,  XII    |                    magamat.~– S azzal porba ejtesz egy dicső, nagy hivatást,
 3603     I,  VII    |                  Tormássy Lászlót, fogságba ejtették a várban, s azzal fenyegetnek,
 3604     I,  X      |                 célunkat elértük. Zsákmányt ejtettünk, élelmiszert gyűjtöttünk,
 3605     I,  XIX    |               Lehetetlen az, hogy módját ne ejthette volna. De még csak Tiszáné
 3606     I,  XIII   |                  Akkor ő azután majd szerét ejti, hogy egyszer úgy beszélhessen
 3607     I,  XXIII  |                     az egyik szobában az úr ejulál, a másikban az asszony cacchinnál:
 3608     I,  XVII   |               Scandalia”, amiket a „Burzen”-ekben készítenek, elmondta: abban
 3609     I,  XXIII  |                  valamennyi fölött a szántó ekéje húzza a barázdákat.~Húsz
 3610     I,  XV     |                  poggyászszekér-vonalt, oda ékelje be magát. Ezzel a kuruc
 3611     I,  III    |                     könnyhullatását, aminél ékesen szólóbb beszéd nem volt
 3612    II,  III    |                     között ne hagyta volna. Ékesítette még ezenfelül a mesemondásba
 3613    II,  XVIII  |            esztendőben mi reparáljuk meg az ekevasait. Hogyne embereltük volna
 3614     I,  III    |                 hőstettet követett el. – Az ekként kifizetett gavallér aztán
 3615     I,  XIV    |                   latinul akarja elmondani, ekképpen rakja ki: „kézbeli cső makkjával
 3616     I,  III    |                     álló embert; annálfogva ekkora közelségből minden aggodalom
 3617    II,  I      |            ellenséget flankírozni; két róta eklerőrnek harzelírozza az ellenséget
 3618     I,  XXIV   |                    versenytársai a „seffer”-eknek, akiknek a tudományuk abból
 3619    II,  XIII   |                      Ez már pénzen vásárolt ékszer volt: ezt talán viselni
 3620    II,  XIII   |                 voltak akkor a legfényesebb ékszerárus boltok. Ocskay egyik előtt
 3621     I,  IX     |                 vasláda, melyben az asszony ékszerei, a családi ereklyék álltak,
 3622    II,  III    |                     a vasládában. Az összes ékszereim, amiket a wsetini diadalnál
 3623    II,  XIII   |                előtte, hogy Ilonka mindazon ékszerekből, amiket Ocskay hadjárataiban „
 3624    II,  III    |                     is dolgozott, egy antik ékszeren a művész nevét betűzgetve.~–
 3625     I,  XIX    |               arany-, ezüstmarhát, mint egy ékszert, egy kösöntyűt, váltságdíjul
 3626     I,  XXVI   |                 gyönyörrel. Kéj, ami kínoz, eksztázisa a fájdalomnak, mely a semmivé
 3627    II,  XII    |                      álmából riasztá fel az éktelen rivalgás. Az utcán már akkor
 3628     I,  XXIV   |                     alól sebekkel iszonyúan éktelenített karokat, lábakat lógatnak
 3629    II,  IX     |            jobbadára, mert azok a gebéikkel el-elmaradoztak, s csak úgy egyesével szállingóztak
 3630    II,  XI     |                     a gyér lámpák világánál el-elosonni a futó árnyékokat; s neki-nekiiramodik,
 3631     I,  XIII   |                    teli vannak. Cinka Panna el-eltűnik, ha üresek a hordók; nem
 3632     I,  XXIII  |                 mécsescserép”, Bercsényi is el-kirohant, s most a vitustáncot járja
 3633     I,  X      |                    fölött ők ketten gyakran elábrándoztak hosszú téli táborozás alatt,
 3634    II,  II     |                 állok, hogy két kis pénzért eladnának az ördögnek! – Ne olyan
 3635     I,  III    |                 megszerezni, vagy keres más eladó leányt, aki ugyanannyi arannyal
 3636     I,  XXIV   |              felgyülekezett a népség, kinek eladója, kinek vennivalója volt,
 3637     I,  XIV    |                   nem késleltethette velük, eladta a pozsonyi mészárosoknak
 3638    II,  VII    |                   már én is, mint más, hogy eladtad te azokat a katonákat már,
 3639     I,  VII    |                  lopózik félre a férj, mind elajándékozta a pipáit, azt mondta, hogy
 3640     I,  XXVI   |                gúnyos, fűrészreszelő hangon eláldá magát:~– No, hát éljenek
 3641     I,  I      |                 alul a székeket, s keserves eláldást ittak annak az igazságára.~
 3642     I,  VIII   |               céklalevet, ami a mellvérzést elállítja, mivelhogy maga is veres,
 3643    II,  VII    |               adatott a századával az útját elálló dragonyosokra, s aztán közéjük
 3644     I,  XVIII  |                     A hajdúság nagy nehezen elállt a bolondóci ostromtól; hanem
 3645    II,  XVII   |                     mégy! – lihegé Ozmonda, elállva a távozni akaró útját. –
 3646    II,  VI     |              magához ölelte a gyermeket, és elaltatta. Maga nem tudott elaludni
 3647    II,  XVII   |                   súgá Ilonkának:~– Majd ha elaltattad a gyermekeidet, jöjj át
 3648    II,  VI     |                  elaltatta. Maga nem tudott elaludni többet.~… Hát hogyan nevethetett?…~
 3649     I,  XVII   |                     viaszgyertyái egyenkint elaludtak, csak a cukorangyalkák,
 3650     I,  I      |              hímzett mellény csak nem akart elalunni, csak nem eresztette őt
 3651    II,  XVIII  |                 Ezzel a mesével tökéletesen elámította Ocskayt. Hogy tudná mindezt
 3652     I,  XIV    |                    sütöttek, hogy a hazámat eláruljam; de mégsem tettem meg. –
 3653     I,  XXII   |                 lovagolni, neked nem szabad elárulnod, hogy ismered. Hideg fejbólintással
 3654    II,  XXI    |                 volt zavarodva, hogy titkát elárulva látta.~– Neki is megírtam
 3655    II,  VIII   |                    s ott ólálkodod körül az elátkozottat (más neve nincs előttünk).
 3656    II,  IV     |                     rebegve:~– Engem nagyon eláztattak a fejedelem előtt.~– De
 3657    II,  V      |                   aztán onnan nagy merengve elbámulhatott arra a kis völgynyílásra,
 3658     I,  I      |               tornác kőpárkányához dőlve, s elbámuló szemeivel nem látja, csak
 3659    II,  III    |                   ebédre, aki is bizalmasan elbeszélé neki, hogy az úrasszony
 3660    II,  XVII   |                 szabadítá ki a férje. De az elbeszélés minden szava, minden kis
 3661    II,  XVII   |                 kínozza, férje hős harcának elbeszélésével! Gyönyörködött benne, hogy
 3662    II,  III    |                bírni, hogy valami hőstettét elbeszélje, bárcsak a legbizalmasabb
 3663    II,  XVII   |            kifosztották a gézengúz kurucok. Elbeszélte nekem a kocsis, aki a hintaján
 3664     I,  X      |                  mese módon átsikamlék, íme elbicsaklott egy igen csekély kis dolgon. –
 3665     I,  XXIII  |                amelyik egy ország terhét is elbírja.~– Nyomorúság! Egy szó alatt
 3666    II,  XV     |              keresztet tenni, mint amilyent elbírt. Hagyjatok meghalnom. Sietnem
 3667    II,  XIV    |                akkor megszorítá a kezét, és elbocsátá maga elől, ironikus tiszteletadással
 3668     I,  XXII   |                  buzogányt átadni nem. Most elbocsátják Rákóczihoz a feleségét,
 3669     I,  XXVI   |                Viard, küldött Ocskaynak egy elbocsátott kuruc fogoly által levelet.
 3670     I,  I      |                     megnyugodott. A dolmány elbocsátotta őt, és elment alunni.~Mikor
 3671     I,  VI     |                 megvásárolja a kegyelmüket. Elbocsátottak; de a németek zászlója alá
 3672    II,  XV     |               ismert; önmagától megrettent, elbódult.~– Ki vagy te? Mit akarsz?
 3673     I,  XVII   |                     kurucokat.~A két nő úgy elbölcselkedett a török bűvészet horoszkópja
 3674    II,  XII    |                  kakastollas – ne hagyjátok elbolondíttatni magatokat. Ismerem én jól
 3675    II,  XX     |                     elfogta, nehéz sebekkel elborítva. Hajdani kuruc ezrede apránkint
 3676     I,  XXII   |                 hitte, hogy az ő arcának az elborulása okozta ezt a sötétséget!
 3677     I,  XIV    |               kardja; de amint az ágyúgolyó elbúgott felettük, megint talpra
 3678     I,  V      |                    darált el előtte: azelől elbújt, ha már jönni látta. Nem
 3679    II,  XVI    |             Pestvármegyei csapatjából, akik elbújtak a hídlás alá, előkecmelegtek
 3680    II,  III    |                    aki futottál előlem, aki elbújtál előlem?~– De most rám találtál?~–
 3681    II,  XIX    |                     Rácz Miska! – kiálta az elbukottra a győztes ellenfél, s azzal
 3682     I,  XIV    |                hazáról beszél a hadinépnek, elbúsulja magát, elszomorodik rajta.
 3683    II,  I      |                    savanyú pofáitól ezek is elbúsulták volna magukat. Az országúton
 3684    II,  XX     |                     felőle hírt kapni: nagy elbúsúltan visszaügetett megint Érsekújvárra.~
 3685     I,  IV     |                     aztán kétfelé hasítá az elbűvölt malacfejet, úgyhogy az nem
 3686     I,  XIII   |                látja azt az, akit zenéjével elbűvölt-bájolt; hogy ezt az embert ő meg
 3687     I,  XXVI   |                 megfogtalak!”~Ocskay László elbűvölten nyúlt a leány keze felé.~–
 3688    II,  IX     |                     ösztökélve a gabancsát, elcafolt Bécs felé, mintha vágták
 3689     I,  IV     |                    szemfényvesztő módra tud elchangeírozni kést, villát, zászlót és
 3690    II,  XII    |                tréfa támadt. A pisztolyokat elchangeírozta dercekaláccsá.~– No, most
 3691     I,  XXVI   |                 Lilith maga! Az első embert elcsábító „nefitimlány”. Barnapiros
 3692     I,  XXVI   |                  lángja, hol fellobban, hol elcsappan, éppen olyan volt az eszének
 3693    II,  IX     |                  ördög az egész dicsőséget! Elcsaptam magamtól az ármádiát! –
 3694     I,  I      |          húgomasszony, s lásson utána, hogy elcsendesítse a háborgó teremtést, mert
 3695    II,  IV     |                 elkövetni, amitől a gyermek elcsendesül: kigömbölyödik az arca,
 3696     I,  XIV    |                  bírt ez a vihar lassankint elcsendesülni, akkor is csak az elszörnyedés
 3697    II,  X      |                     új verset fog énekelni.~Elcsendesült mindenki. Ocskay nagy hallgatva
 3698     I,  XIX    |                  csak azt ne mondta volna: „Elcserélem őt a feleségemért!” Cserébe
 3699    II,  IV     |              hazádat készülsz elcserélni; ő elcseréli inkább a mennyei hazáját,
 3700    II,  IV     |                      földi hazádat készülsz elcserélni; ő elcseréli inkább a mennyei
 3701     I,  XXVI   |                    leginkább kísérté, az az elcserélt gyűrű volt. A kezére pillantott. –
 3702     I,  IV     |                  allonge-parókája. Az ördög elcserélte a fejeiket mind a háromnak!~
 3703     I,  XXVI   |                  furakodni, s őket valahogy elcsillapodásra bírni. Csajághy odaállt
 3704    II,  II     |                      Ocskay lelke végképpen elcsüggedt. Rettenetes gondolat egy
 3705    II,  X      |                    felé, pipagyújtás előtt, eldanolta a társaságnak a „der liderliche
 3706     I,  XXI    |                     a gazdaságáról beszélt: eldicsekedett a teheneivel, göbölyeivel,
 3707    II,  XVI    |                    mehetne ő Lietava várába eldicsekedni a viselt dolgaival, amiket
 3708    II,  XV     |              farkast, úgy kapatta háta mögé eldobált koncokkal: „Engem is bántottak –,
 3709    II,  XVI    |              bálványunknak tartottunk mind. Eldobta a dicső nevet: választotta
 3710     I,  VIII   |                   dalia seregébe, s gyakran eldönté az ütközet sorsát.~Vak Bottyán,
 3711     I,  XVIII  |          megfizethetetlen. Utolsó lesz, aki eldől, de akkor olyan nagyot fog
 3712    II,  X      |             borókapálinkával, hogy az utcán eldőlt, s ott maradt heverve. Mikor
 3713     I,  XXI    |                 ruháit a fejére, a csizmáit eldugja alájuk, csak az alsógúnyája
 3714    II,  XV     |                   kezébe került a levél, az eldugta azt a csizmaszárába, s nagyon
 3715    II,  XVI    |                egész acélvár egy kardnak az éle; végre az egész kuruchad
 3716     I,  VIII   |              uraimék pedig a másik kettővel eleblábolnak valamerre, ha igen sötét
 3717    II,  I      |                     az eszébe. – Vágtassunk elébük – mondá Jávorkának –, amíg
 3718    II,  IX     |                jössz, miért mentem volna ki eléd egész a vámig? – Hallottad-e
 3719    II,  III    |                     Mondd csak, mi a kedves eledeled! Megkészíttetem, ha a föld
 3720     I,  XXI    |                    hozzá.~– Az az én kedves eledelem. Hát a kis aranyos poronty
 3721     I,  XX     |                 megosztá vele, még a böjtös eledelt is megette. – Milyen nagyon
 3722     I,  VI     |                     azonfelyül egy palócnak eleeg!~Csajághy felkapott a lovára,
 3723     I,  XVII   |                    Egy remekművű sakktábla, elefántcsontból, achát- és kalcedonfigurákkal.
 3724     I,  XXI    |                     tündöklött az érzéstől, elefántcsontfehér fogsorai ragyogtak az ének
 3725    II,  IX     |              követtem azt el, azt felfújták elefántnak; mindig csak ígértek, soha
 3726     I,  XXV    |                   levő főurak nagy részének elégedetlensége a háborúviseléssel, vágyódása
 3727    II,  XIII   |                   Ki is fejezte legmagasabb elégedetlenségét a főudvarmesternek, hogy
 3728     I,  VII    |               házhoz, hogy legyenek többen: elegek ők maguknak ketten.~Még
 3729    II,  XII    |                     nagy tűz, ami annyiszor elégette városainkat. Magam vagyok
 3730     I,  X      |                      azok mind összetörték, elégették a pozsonyi hajóhidat. Másnap,
 3731    II,  IX     |                Ocskay a legényeknek –, hadd elégítem ki, amit helyettem fizetett.~
 3732     I,  XXIII  |                 kigúnyolt hiányért maguknak elégtételt venni. Ez tetszett Ocskaynak
 3733    II,  XIV    |                     mondá Heister diadalmas elégültséggel. Ez az igazi katona! Nem
 3734     I,  X      |                  páncélingén siklott végig. Eléhívatta a tatárokat.~– Ha nem hozhatom
 3735    II,  XVI    |           trombitaszóra megindulhassanak. – Eleibe szándékozott menni Ilonkáéknak.~–
 3736    II,  XVII   |              csataterv! A fegyveres kíséret eleje már elérte Budetint. A várkapuban
 3737     I,  III    |            Engemszagolj”, „nenyúljhozzám”, „élek-é-halok-é” inkább beválnak. Mire a
 3738    II,  III    |                      s mindezeket a várakat élelemmel jól ellátni, amely tudósításokban
 3739    II,  IX     |                  érzik magukat. Ez a derék, élelmes polgár előre meg szokta
 3740     I,  XXV    |                  Stahremberg táborának elég élelmi készlete ott van felhalmozva.
 3741     I,  XXVI   |               csakugyan fogytán volt minden élelmiszer, s a várvédők sziklafészkük
 3742     I,  XIX    |              felhalmozott, egész télre való élelmiszereket, a külső erődöket szétrombolták,
 3743     I,  I      |              elénekelheted magadban: „Addig élem világomat, Míg szél fújja
 3744     I,  XXV    |              hatalom polcán ültek, s éltető elementumok volt a fény, mint másnak
 3745    II,  IX     |                   felhordták a málhákat, az elemózsiát, az átalagokat. Jó nagy
 3746    II,  III    |             karikagyűrűdet” írtam be ide az elenchusba, solitaire gyűrű helyett.
 3747    II,  III    |                   mint Benvenuto Cellini. – Elenchust csinálok róla; egész éjszaka
 3748     I,  I      |                szalagot is fűzd belé. Aztán elénekelheted magadban: „Addig élem világomat,
 3749    II,  X      |                  hogy szép csengő hangjával elénekelje azt a dallamos nótát, amihez
 3750    II,  XIV    |                   Sárospatakig…~…Hajh! Hogy elenyészett egyszerre a dicsőség aranyozta
 3751     I,  IV     |                    a bohóskodásaira egészen elenyésztek; a hősökből, akik a haza
 3752     I,  XXII   |                  Czobor-hegy bástyafokáról, elenyészve a nép üdvriadalában.~Az
 3753     I,  XXV    |                 nincs megbánása, ahol nincs elérhetetlen távolság és magasság, ahol
 3754     I,  XXIII  |                    s mind visszarepültek az elérhetlen hideg magasba.~Az új császár,
 3755     I,  III    |                olyan közel, ahol a golyóbis elérhetné őket?~– De biz úgy igyekeznek
 3756     I,  XXIV   |                    külerődítményeig könnyen elérhették a menekülőket: egyszerre
 3757    II,  IV     |                     annak az okain.~Azonban elérkezett az est. Vacsorához hívták
 3758    II,  XVII   |                 fegyveres kíséret eleje már elérte Budetint. A várkapuban kinn
 3759     I,  XX     |                   valaki képesnek, s Ocskay elérté, ami e tekintetben mondva
 3760     I,  III    |                    nem tudott szólni. Azért elértették azt mind a társai, s felugrálva
 3761     I,  X      |                  szólt Ocskay. – A célunkat elértük. Zsákmányt ejtettünk, élelmiszert
 3762    II,  X      |                 amíg csak el nem érkezik az elérzékenyedés stádiuma a művésznél, amikor
 3763    II,  IV     |                  hűtelen rossz urát.~Ocskay elérzékenyült. Ölébe vonta a nejét, s
 3764     I,  III    |             következése, hogy a nagyasszony elérzékenyülten szorítá keblére az üdvözlő
 3765     I,  VI     |                    élesen vágó kardok s még élesebb nyelvek ellen, s ha esküdni
 3766     I,  XXVI   |                      Hiszen hidegvérrel még élesebben lehet visszavágni. Összefonta
 3767     I,  XXVI   |                részeg disznókkal. Ezek a ti elesetteitek!~– Hát hol folyik az ütközet? –
 3768     I,  III    |                   be. Nyitva minden pincém, éléskamrám, csűreim s gabnásvermeim
 3769     I,  XIII   |                talpának sem a tarló, sem az élesre fagyott sár.~Ez volt Ocskaynak
 3770     I,  I      |               oldalfülkébe, ami afféle kézi éléstár lehetett. – Találsz enni-innivalót
 3771     I,  XXVI   |                     véve, amint a fejedelem elestét látta; így futott meg. Magától
 3772     I,  XIV    |                     nyugszom, amíg ennek az élét csorbára nem verem a gyilkos
 3773     I,  I      |                  nap, minden éjjel, amíg az életbe’ tart.”~Megint csak a kezébe
 3774     I,  IV     |                    Mihály, akinek kolostori életéből igen kényes adatokat kezdett
 3775     I,  VI     |                   ellenkezőjévé tesz. Egész életed eddigi folyása ilyen volt.
 3776     I,  IV     |           megkárosítottál. Annak köszönd az életedet, hogy jó védszentet választottál,
 3777    II,  XII    |               borzasztó ármány van ellened. Életedre törnek.~– Szemét nép.~–
 3778     I,  XIV    |              labancnak nem adom bitangra az életemet. De kaphassam csak egyszer
 3779     I,  IV     |               Jupiterre, hogy tőlem csak az életemmel együtt veszi ezt el valaki. –
 3780    II,  XVIII  |                     ő nyomában. Nincs az én életemnek semmi más célja már, mint
 3781    II,  XV     |                       Engem is bántottak –, életemre törtek –, meg akartak gyalázni –,
 3782    II,  XVII   |                Harcnak kell lenni közöttünk élethalálra! Meg akarsz futamodni előlem?~–
 3783    II,  XVI    |             elsősorban őket rémíté agyon az élethű arcképe Ocskay Lászlónak,
 3784    II,  III    |            lefestette az arcképét Ocskaynak életnagyságban, csak úgy a mások leírása
 3785     I,  XXII   |                   Ez az ember, akit most az életnek visszaad, hű ragaszkodással
 3786     I,  VII    |                    szerelmesét megóvja kard élétől, golyó sebzésétől? Bizony
 3787    II,  VI     |                    A vér agyának tódult.~Új életpálya, hatalom és gazdagság állt
 3788    II,  IX     |                    rontva a hősnek az egész életpályája.~A mellékszobában halkan
 3789     I,  XXV    |                     élni, elköltözik egy új életszervezetbe. Utoljára elhagyja az eszmélet
 3790     I,  I      |                     azt az embert, aki neki élettársul, hitvesül volt rendelve;
 3791    II,  XV     |                     de ez a festett rém, ez élettelen kísértet mégis megverte
 3792     I,  XVIII  |                 Azoknak ott sorban igen víg életük volt; minden esztendőben
 3793    II,  IV     |                 ellen! Ne öld meg őket örök életükre! Ne hagyj rájuk egy rettenetes
 3794    II,  VII    |                   szájával kigúnyolt.~– Egy életünk, egy halálunk! – ordítá
 3795     I,  XXVI   |            szavainál Ocskay arca lett ismét életvidám, a fővezérnek még az ajka
 3796     I,  X      |                 lábához pattant, s annak az élével felkarcolta a kolostor barna
 3797    II,  XV     |          rossz-szívű szószátyár?~Ezen aztán elévelődött a két öreg. Nem volt már
 3798    II,  II     |               töviseket Ocskay László szíve elevenéig verve.~Már ki van pécézve!~
 3799     I,  III    |                 lehetett azt neveznie; mert elevenen sohasem látott még ilyet.
 3800    II,  XV     |                  kísértet mégis megverte az elevent. S az ő szellemkardja kiüté
 3801     I,  XXVI   |                    minek nevezi magát az az elfátyolozott arcú szellem? Győzni akart!
 3802     I,  XX     |                    távozó alakot mindjobban elfedi az esti köd, és mégsem fordul
 3803    II,  XVI    |                lehetett. Elhallgatott, arca elfehérült és mozdulatlan lett. – Ezen
 3804    II,  XVI    |              Szegény asszony! E pillanatban elfeledé lelke minden keserűségét,
 3805    II,  XXI    |                  hazáért mind fölemlegette. Elfeledkezett róla, hogy az elítéltnek
 3806     I,  VI     |               Hiszen itt van már az, akiért elfelejtem, hogy olyan nagyon fájt
 3807     I,  XX     |                     Felejtsük el!~– Mindent elfelejtenék neki; de azt soha, hogy
 3808    II,  III    |                      mert mikor kiátkoztad, elfelejtetted a hozományát is kiátkozni
 3809    II,  IX     |                  tartották; adtak írást, de elfelejtettek pecsétet ütni rája. Kezemben
 3810    II,  IX     |                 hűséges szolgálataimért; de elfelejtették megmondani, hogy hol kapom
 3811    II,  IX     |                      Jó nagy szoba volt az, elfért benne minden.~– Küldjék
 3812     I,  XVI    |                   rajzolt torzképet, aminek elfintorított vonásaiból is egészen őrá
 3813    II,  XVI    |                 látszott az érkező vendégek elfogadásában legserényebbnek: új szobákat
 3814    II,  X      |                   után mely nap számíthatok elfogadásra?~– Hja, uracskám, az attól
 3815     I,  XXVI   |               tanúságát is adta annak, hogy elfogadható okai voltak maga mellé beszólítani
 3816    II,  IX     |                Különös kérdés volt.)~– Hogy elfogadjam, amit kegyelmed jónak lát
 3817    II,  IX     |         kecsegtettek: még akkor is hamarább elfogadnám a Fehér Angyal korcsmárosának
 3818     I,  XXV    |                    amit hozzád elhoztam. Ha elfogadod, meggyógyít, ha elveted,
 3819     I,  XXII   |                fejedelemasszony megjelen az elfogadóteremben, kísérve ragyogó hölgykoszorútól:
 3820     I,  XXIII  |                 mind felgyűltek a fejedelem elfogadótermébe a tábori jelszó megtudása
 3821    II,  XIII   |              porontyok lehetnek?”~A császár elfogadótermének ajtaja megnyílt, s a főudvarmester
 3822    II,  XIX    |                     másodszor is?~A fővezér elfogadta Ocskay László tervét, s
 3823    II,  VII    |                    kegyelmed őfelsége által elfogadva, s az országnagyok és az
 3824    II,  XXI    |                    megkapta a rémhírt férje elfogatása felől, azonnal kocsira ült,
 3825     I,  XXV    |                 haragot. Rákóczi a felesége elfogatását, József császár a vadaskerti
 3826     I,  XVII   |                kapott, futva elmenekült; de elfogatott a francia király hadvezére
 3827     I,  XXVI   |                     híres hadvezér. Rákóczi elfogatta érte, s Munkács várában
 3828    II,  XVIII  |                    hogy Ocskay Lászlót élve elfoghatja, azt énnekem rögtön tudtul
 3829    II,  XVI    |                 reméllette magát Ocskayt is elfoghatni.~Ez nem úgy történt. Ocskay
 3830    II,  XX     |                   volt a szándékom, hogy ha elfoghatom Ocskay Lászlót: nem bántom;
 3831    II,  VII    |             menekült el Vöröskő-várba. Akit elfoghattak, azt azután nagy diadallal
 3832    II,  XVIII  |                 Esküvésem tartja, hogy élve elfogjam Ocskay Lászlót – és bakó
 3833    II,  VII    |                    jött azért, hogy engemet elfogjon, s én fogom el őtet. Ezzel
 3834     I,  XXIV   |               Jávorkát, s a fülébe súgta:~– Elfogjuk magát a császárt.~Jávorka
 3835     I,  XXVI   |                   Lipótvár vagy Trencsénvár elfoglalása. Mind a két várból sűrűn
 3836    II,  XVI    |              Heister Pálffy bánnak Árva-vár elfoglalását parancsolta meg. Azt a vidéket
 3837     I,  XXV    |                   közötti sík mező nem volt elfoglalható. Télidő volt, a fehér hómezőn
 3838     I,  XXVI   |                     év előtt milyen könnyen elfoglalhatta volna Sopront Ocskay uram,
 3839     I,  X      |                  előtt találtak.~– Ezt kell elfoglalnotok! – parancsolá Ocskay a kurucoknak.
 3840     I,  VIII   |                 megostromoltuk a falakat, s elfoglaltuk a várost; a labanc mind
 3841    II,  XXI    |                    könyörögni; azok őtet is elfognák: hisz ő is ellenség! Heister
 3842     I,  XVII   |               férfiruhában.~– S ha útközben elfognának? Gondold meg, hogy két táboron
 3843     I,  XIX    |                   akit cserére ajánl fel az elfogó vezér a saját, foglyul tartott
 3844    II,  VIII   |                   hogy elhozza onnan. Előbb elfogod, mint magával hozza őket,
 3845    II,  XVIII  |                    ezt a szörnyeteget, élve elfogom, elviszem: ha a paradicsom
 3846    II,  II     |                     tehozzád, amit útközben elfogtak.~– Énhozzám?~– Igenis. A
 3847     I,  XIX    |                     legyőztem, s sebesülten elfogtam.~– Már nincs fogva. Heisterék
 3848     I,  XXIII  |               sincsen; mert kegyelmednek ha elfogy a költsége, átugrik Ausztriába,
 3849    II,  V      |                 hogy vége volt a pászmának: elfogyott a len a guzsalyszárról,
 3850    II,  XVII   |                 paradicsomát.~Azután, mikor elfogytak a könnyek, asztalhoz ült
 3851    II,  XVII   |                 Hozzá vagyok szokva – mikor elfojt a keserűség, ez megvigasztal.
 3852     I,  XXV    |                     erőlködéssel igyekeztek elfojtani. Ocskay odahajtatott közel
 3853    II,  IV     |                  baj van odabelül, a sírást elfojtó rángatózás látszott rajtuk.~
 3854    II,  X      |                 boltozatig. Annyi éveken át elfojtott bosszúság, elnyelt harag
 3855    II,  I      |                     pisztolyaikat. A golyók elfütyöltek erre-arra. A két vezér visszament
 3856     I,  XVIII  |              huszárjainak ugyan kétharmadát elfújta odáig a szél; hanem a német
 3857    II,  XVIII  |                  cigányok! – kiálta Ocskay, elfulladó szóval. Nem lattatok-e az
 3858    II,  XX     |                     kapta a paripáját, hogy elfusson előle.~Érzé, hogy ez a nemezis
 3859    II,  XVIII  |                   elől? A zsiványok közé is elfutnál, csakhogy őket ne lásd?~–
 3860     I,  XXV    |                    sem a hideg észnek, hogy elgázoltassa vele az útjában állót, lett
 3861     I,  III    |                  törtetnie; ő tehát, nehogy elgázoltasson valakit a gyöngenép közül,
 3862    II,  XII    |                      gyönyörködni a lázadók elgázoltatásában.~Ocskay egyedül maradt Ozmonda
 3863     I,  XXIII  |                akarja törni, az érc kardtok elgörbül, de nem törik; a kardot
 3864    II,  XIV    |              Eredetileg Popovicsnak hívták. Elgondolható ennélfogva, hogy Tököli
 3865     I,  XIV    |                szélvész múlta után még soká elháborog.~Balahó uram pedig – megtéve
 3866     I,  XXV    |             szerelmes bálványom. Nem vagyok elhagyatva. Istentől rám szabott nyomorúságomban
 3867    II,  IV     |                     Ez nem ok arra, hogy őt elhagyd. Te! A Rákóczi mennyköve!
 3868    II,  V      |                   ám, ahol a kántáló diákok elhagyják. A végével nem is igen dicsekesznek.
 3869     I,  XXIII  |                     arra vegyen, hogy téged elhagyjalak valaha – hanem egy kis neheztelésért,
 3870     I,  XXV    |                    jótét lélek: hagyj el!~– Elhagylak. De ittmarad veled az igazság,
 3871     I,  VII    |                   napság annyi ezeren, akik elhagynak szerető feleséget, ápolgató
 3872     I,  XV     |                  legjobb alvezéreit itt-ott elhagyogatja, a toborzott csapatokat
 3873    II,  XVIII  |        imádságképpen tisztelem kegyelmedet. Elhagyom addig Ocskay Lászlót, amíg
 3874    II,  VIII   |                   irányban a rónán, egymást elhagyva.~
 3875     I,  X      |                   lábasjószágot talált, azt elhajtatá, a lovaknak a javát a maga
 3876    II,  VI     |                     a teheneit csordaszámra elhajtattad? Égette a lelkedet talán
 3877     I,  X      |               rontsátok, ami lábán jár, azt elhajthatjátok; de semmit fel ne gyújtsatok –
 3878     I,  X      |            hozzátartozóit levágták, marháit elhajtották, akit minden bozót megtépett,
 3879    II,  III    |                uraságok jobbágyait rabságra elhajtva, azokkal egy merész vízvezetéket
 3880    II,  XIII   |                     lábával, mikor mellette elhalad. – Nincs már velük semmi
 3881     I,  XXIV   |            Spinnerin am Kreuz mellett kelle elhaladni, s ezen a helyen szokása
 3882    II,  XVIII  |                     s cigány alázatossággal elhálálkodott érte.~– Csókolom a lábaujja
 3883     I,  XXI    |                     nem akar megkeseríteni: elhallgatja előlem.~– Igazán mondom,
 3884    II,  XVI    |               nagyon szeretjük.~– Nem bírom elhallgatni a bajtársaim jajgatását!~–
 3885     I,  XIV    |              császári sereg jobb oldalán is elhallgattak az ágyúk, a kuruc lovasság
 3886     I,  XVII   |                    amiket hozzánk küldenek, elhallgatták az egészet, hanem az írott
 3887     I,  XIX    |                    s jól célzott lövéseivel elhallgattatja a bolondóci bombavető mozsarakat.
 3888     I,  XV     |            egyformán: a tárogató oly messze elhallik!~Mikor Ocskay László, öccsét
 3889     I,  XIX    |                lehet csókolni. Végtől végig elhalmozni csókokkal, megöntözni könnyekkel.
 3890    II,  XIV    |            Megragadja a kezét és csókjaival elhalmozza, és könyörögjön előtte,
 3891     I,  XXVI   |                   hangzott, egyre szomorúbb elhaló tutulással. Hanem ahelyett
 3892     I,  XVIII  |                 Mikor Csajághy nehéz léptei elhangzottak a folyosón, Ocskay odafordult
 3893     I,  XVIII  |                   nem vagyok Quintilia, aki elharapja a nyelvét, hogy a kínpadon
 3894    II,  IV     |                    egy szót sem tudok abból elhárítani. Nem tudom, hol kezdeni
 3895    II,  XV     |                amiben előre tudatja vele az elháríthatlan veszedelmet: a levél vételétől
 3896    II,  XIX    |                  való, hogy a dákos döfését elhárítsa vele.~Ocskay Sándor pedig
 3897    II,  IX     |                  kedélyeket és indulatokat; elhárítsak minden akadályt, mely nagyratörésének
 3898     I,  XXIII  |            legnehezebbnek vélt akadály lett elhárítva az útból. Mindenki azt hitte,
 3899     I,  XXV    |          beavatkozni a körülte történtekbe: elhatározott szándéka fölkapni a mellette
 3900    II,  XII    |                    szólt Ozmonda erélyesen, elhatározottan –, hogy ha ezt a fejet idehoztam,
 3901     I,  XIV    |                    védelmi állást foglalni.~Elhatározták a haditanácsban, hogy leszállnak
 3902    II,  I      |                 éjjel tartott haditanácsban elhatároztatott, miszerint Ocskay Sándor
 3903     I,  XXIV   |                     adjon jelt a mindenfelé elhelyezett cimboráinak?~Aközben folytatta
 3904    II,  IX     |                hoztam el kegyelmedet idáig, elhiheti, hogy itt magára nem hagyom:
 3905    II,  VII    |                  ezrede. – Hát hiszen olyan elhihető volt. – A múltkor is Ocskayt
 3906    II,  II     |               tövisvetésen, aminek a magját elhintetted. Virrassz a halottak lelkeivel
 3907    II,  III    |                     igazi hűséget.~Ezt mind elhistorizálták a víg cimborák Ocskaynak,
 3908    II,  XVI    |             árulásért; s aztán visszatérett elhistórizálták a pajtásoknak, milyen kegyetlenül
 3909     I,  XXIV   |               Ozmondától hallott.~– Mindent elhiszek – mondá Ocskay –, csak azt
 3910     I,  XXIII  |          elkényeztetve, nehéz volt magukkal elhitetni, hogy Érsekújvár is rezidencia.~
 3911     I,  IV     |                Furóné asszonyommal komolyan elhitették, hogy mikor egy labanc kuruccá
 3912     I,  XVI    |                     sem akarta ezt elhinni.~Elhitték aztán, mikor szemeikkel
 3913    II,  XVI    |                   ki a fáradalmait, amikkel elhódította tőlünk Liptót, Árvát, ott,
 3914     I,  II     |                 Délest felé az ég egyszerre elhomályosodott, nyugat felől valami szürke
 3915     I,  I      |                szakácsa; de a mai napra még elhozatta Bánffyhunyadon lakó nénjének
 3916    II,  I      |                     Hátha a német parókáját elhozhattuk volna! Olyan jól kezünkben
 3917     I,  XXI    |                    a fejedelemasszonyt kell elhoznod magaddal a császáriaktól
 3918     I,  XXI    |                    a hintó azt mondja, hogy elhozod onnan. Hanem ettől a macskától
 3919     I,  XVI    |                magam is kimegyek közéjük, s elhozok egynehány német parókát.”~
 3920     I,  XVIII  |                  kezéből kikapta hevesen az elhozott bíborveres selyempalástot,
 3921     I,  XIX    |                     kezet szorított vele.~– Elhoztad nőmet?~– Rend és szokás
 3922    II,  VII    |                     se lovon, se eblábon. – Elhoztad-e az ezüstmarháidat?~– Itt
 3923     I,  III    |                otthon kerti virág, azt mind elhozták: térdig járjon benne a hős
 3924    II,  VI     |                   az a tömérdek kincs, amit elhoztál Wsetin várából? Pedig donatiós
 3925     I,  XXV    |                     az igazság, amit hozzád elhoztam. Ha elfogadod, meggyógyít,
 3926     I,  XXIV   |                    a másik helyett kezes.~– Elhozzuk mind a hármat.~Jávorka a
 3927     I,  IV     |           contradicito!”~Újabb, még nagyobb elhüledezés!~Utoljára egy mély basszushang
 3928     I,  IX     |                     közepén ott hevertek az elhullott lovak maradványai, amikről
 3929     I,  XVI    |                  kaszamátába.~Scharodi csak elhűlt: „No, ez szép trakta lesz!”~–
 3930    II,  XIV    |             túlvilági araeopagot, az előtte elhunytak társaságát, akik azt kérdik
 3931     I,  XIII   |               megcsal?~– Akkor a füled majd eligazít. Te nem tudsz másként, csak
 3932     I,  XXV    |                    volt, amit betege fölött elimádkozék. Ocskay tudta jól, hogy
 3933    II,  IV     |                     a megmaradt kurucait, s elindult velük együtt – Sztropkóra.~
 3934    II,  XVI    |                      amelyen veled egy úton elindultam!~            ~A lietavai
 3935    II,  XII    |               társaságát, s a hátára kapva, eliramodott vele: Scharodi pedig bezárta
 3936    II,  III    |                    immortelle koszorún csak elismeri kegyelmed igaznak?~Még nemrégiben,
 3937    II,  X      |           felocsúdott Augustin, akkor látta eliszonyodva, hogy micsoda társaságba
 3938    II,  IV     |                     bírám a feleségem, ha ő elítél, ha megbüntet, kiszenvedem.
 3939    II,  IV     |              értetlen katonák zsűrije által elítéltették; ítéletét a fejedelem elé
 3940    II,  X      |                    gyerekre, akinek az apja elitta a házát a feje fölül: az
 3941     I,  XXV    |               látszott táplálni a követendő eljárás iránt, s mikor az egyik
 3942    II,  IV     |                     egy egész hetet otthon. Eljárt vadászni, a gazdaságát bejárta;
 3943    II,  XVII   |                    Kivel enyelegtél? – Hadd élje világát! Hadd gyönyörködjék
 3944     I,  VIII   |                   Hedvig leányát Jagellónak eljegyezte, s ahol a néphagyomány szerint
 3945     I,  XXVI   |                     eláldá magát:~– No, hát éljenek a mai nap diadalmas hősei:
 3946    II,  XIII   |               főzött ki agyában, hogy értük eljöhessen, hogy karjaiba zárhassa,
 3947    II,  VI     |                     mikor azt ígérted, hogy eljössz? – Huszonötödikére ígérted,
 3948     I,  III    |             városukat a komendáns, ők azért eljöttek, s nem maradt otthon kerti
 3949     I,  VI     |                   suttogásnak.~– Meghívtál: eljöttem. Nem akartam a napjára érkezni:
 3950     I,  XIV    |                     a kuruc!~Most Feirville eljöttnek látta az időt, hogy a derékhaddal
 3951     I,  I      |                   gyermekének mesélgetni az eljövendő tüneményes leventéről, akiről
 3952     I,  XIX    |                  vészt, nyomort, kínhalált, eljövök hozzá, hogy őt újra lássam;
 3953    II,  IV     |                     De hogy becsület nélkül éljünk, azt én a világ minden dicsősége
 3954     I,  XVII   |                  nem gyanakodnak benne. Így eljutok a fejedelemhez. Ő pedig
 3955    II,  XIII   |                     azután.~Ocskayt egészen elkábítá a kegy, mellyel az uralkodó
 3956     I,  XVIII  |                     magával dönt le.~Ocskay elkábultan ült vissza elhagyott helyére,
 3957    II,  XII    |                   haditörvényszékre!~Valaki elkacagta magát a háta mögött. A kacagó
 3958    II,  VII    |                   húzd le belőle!~Gáspár úr elkapart tíz aranyat a sorból.~–
 3959     I,  XIV    |       magasztalástól elvégre Sárody annyira elkapatta magát, hogy még alá is firkantotta
 3960    II,  VIII   |               isznak, mámoros fővel könnyen elkaphatod. – Te, Bornemisza, Budetin
 3961    II,  VI     |              pusztára, ahol a gonosz lelkek elkapják a magában kóborlót.~Mikor
 3962    II,  XIX    |                    mintha azokból akarnának elkapkodni. A kurucok erre természetesen
 3963    II,  XVIII  |              Jávorka felé, amit az röptében elkapott, s cigány alázatossággal
 3964    II,  X      |               mulatság volt, amint azok azt elkapták, vagy a víz fenekéről felbúvárkodták.~
 3965    II,  IX     |                miért hozta őt ide, röptében elkapva. – És éppen abba a szobába,
 3966    II,  XVII   |                   megszokás: nekem üdvöm és elkárhozásom! Te élsz és újra élsz, ha
 3967    II,  II     |                 vadul kimeredő szemeket, ez elkékült ajkat: ez a tekintet elég
 3968     I,  XXIII  |                   Moszkva pompájával voltak elkényeztetve, nehéz volt magukkal elhitetni,
 3969    II,  IX     |               Emlékezni fog rá.~Ocskay csak elképedt, még a szája is nyitva maradt. –
 3970    II,  XVII   |                   sem látszott ki belőle. – Elképzelé, hogy nem számíthat valami
 3971    II,  XX     |                    mély süllyedést nem bírt elképzelni.~Hogy azok után, amik e
 3972     I,  XXVI   |                    felhívástól, amit messze elkerekített áldomás követett.~Gyönyörű
 3973    II,  IV     |               folytatá az asszony –, amiért elkergetem magam elől a saját édesanyámat
 3974     I,  X      |                    amennyit elért, a többit elkergette, s ezzel Csajághynak utat
 3975     I,  XIV    |                 keleti oldalán vonul előre, elkerülve a nyugoti szorosokat. Sajnálta
 3976    II,  VIII   |               topolyafaerdők sötétjében.~Az elkeseredés, a szégyen, a rémület szótalanná
 3977     I,  XVIII  |                kurucokra; ami a viadalt még elkeseredettebbé tette. A nagytemplom előtt
 3978     I,  XXII   |                     a magyar korona”!~A bán elkeseredetten csapta be a fülke vasajtaját;
 3979     I,  XXIV   |                mozdulatlanul. – Ekkor aztán elkeserülten kirántotta a kardját hüvelyéből
 3980    II,  XIII   |              gondolá magában Ocskay. – A ti elkéséstek nekem a bajuszomba került.)~
 3981    II,  XVI    |                vízáradás miatt meglehetősen elkésett; úgy, hogy ő is csak harmadnapra
 3982     I,  VIII   |            csodahatású gyógyszert nem lehet elkészíteni, sem az olyannyira szükséges
 3983     I,  XIV    |                     mikor az ütközet tervét elkészítették, valóban kívánatos volt.~
 3984    II,  II     |                    szakad mundurja, mintsem elkészül; előbb fogy el kongója,
 3985     I,  XVIII  |                   úgy igyekezzék vele, hogy elkészüljön, amíg azok ott feküsznek;
 3986     I,  XVIII  |                     őrség volt; azzal hamar elkészültek; hanem a belvárost Scharodi
 3987     I,  XV     |                     a lovát, s odavágtatva, elkezdé őket szidni keményen, hogy
 3988     I,  XXIII  |                volna, ha doktor Wolffius is elkezdene rugdalni, kapálózni itt
 3989    II,  XIV    |                   szállást adhasson télire; elkezdi e munkát Léva városánál,
 3990     I,  XIV    |                  cimborát. Mikor Lipótvárát elkezdték ostromolni, s az ilyen mesterséges
 3991     I,  VIII   |                    harcmező közepére, s ott elkiáltá harsány hangon, hogy meghallhatta
 3992     I,  XXIV   |                     lesz olyan kegyes, hogy elkíséri őt odáig. Csak a „viszontlátásig”
 3993    II,  IV     |                    körüldongják, mindenhová elkísérik, hasztalan űzi, csapkodja
 3994     I,  VIII   |                 eszét veszté, s erre-amarra elkóborolt, tizedrésze sem talált oda
 3995    II,  II     |                     hiszen az áruló vagyona elkoboztatik; s az köztudomású, hogy
 3996    II,  III    |                  vacsora is megmaradt volna elköltetlenül.~– Jól van, öreg, jól. Tudom
 3997     I,  XXIII  |                    elkövetett és még ezután elkövetendő bűneimért?~– Ha ellenem
 3998     I,  XIX    |                    jó szóért meg egy jótett elkövetéseért már lóra is ülhet. Bizonyosan
 3999    II,  XIII   |                 legelső diadalmas haditényt elköveti, hű szolgálata jutalmául
 4000     I,  IV     |               kezded ki?~A kapitány e szóra elkomolyodott, s amint a szép pirosra
 4001     I,  XXI    |                    akkor Csajághy egyszerre elkomorította az arcát, s szigorúra fogva
 4002     I,  XXVI   |                   tömjén. Az egész társaság elkomorult, elhallgatott. A puritán
 4003    II,  XX     |                    tréfát csináltak belőle, elkotródott a kastélyból, s aztán sietett
 4004     I,  X      |                  hozott zsákmányt a vásáron elkótyavetyélte; az árából kifizette a zsoldot;
 4005     I,  II     |                   egész rendetlenül.~Azután elküld Wisnovieczky dzsidásait,
 4006     I,  XIX    |              lovagias porkolábjával együtt, elküldé Zayugrócba, ahol azok a
 4007     I,  XVIII  |                    S hogy addig, amíg nőmet elküldik a cserére, jól gondját viseljék
 4008     I,  XXV    |                     bajban a legfőbb dolog, elküldöm kegyelmedhez a samaritana
 4009     I,  XXV    |                   Wolffiustól, akit nejével elküldött Karlsbadba. A fogoly őrzésével
 4010    II,  IX     |                   fellöktek, ott felrúgtak. Elküldöztek olyan átkozott helyekre,
 4011    II,  XXI    |               kellett. Három órával ezelőtt elküldtem már a gyorsfutárt peremptorius
 4012     I,  XVIII  |                    ember arca pedig e szóra ellágyult: a kezéből kiejtette a kardot,
 4013     I,  XXII   |                   férfi szeme e sötétségtől ellakva, önkénytelen egymásét keresve,
 4014     I,  XXVI   |                   mind megették, akkor újra ellássák a bennszorult őrséget dercével
 4015     I,  III    |          felajánlott, hanem elébb a foglyok ellátásáról kell gondoskodnom.~– Micsoda?
 4016     I,  XXVI   |                   kastélyában vendégszerető ellátással fogadta az ősmagyar eredetű
 4017     I,  XXII   |                   úti készülődéseket idején elláthassa; de a várbeli vendégeket
 4018    II,  II     |                   megrakja pihent őrséggel, ellátja eleséggel és lőszerrel.
 4019     I,  VIII   |                     rossz tréfát is: „Vajon ellátta-e elég mogyoróval a felesége
 4020     I,  II     |                   partról; a császáriak jól elláttak minden pontot, ahol csak