1-alola | aloma-attek | atter-bekul | belat-bolon | boltb-csalt | csap-delig | delik-egyen | egyer-ellat | ellen-ember | embra-ezred | ezust-felje | feljo-foleb | foleg-gaspa | gatol-gyulo | gyur-harsa | harsc-hivat | hivd-imads | imadv-jogos | jogot-kegye | kegyl-kicse | kicsi-kival | kivan-korcs | korde-le-le | leagy-level | leven-megal | megar-megol | megon-mercu | mered-naplo | napod-odaer | odafa-oltar | oltja-parol | paros-proba | probs-rest | reste-selme | selye-szala | szale-szetd | szetf-tajek | tajke-terme | terne-trois | tromb-utako | utalo-vedel | vedem-villa | villo-zsira | zsirr-zuzaj
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
4021 I, V(1) | A bécsiek: később egy ellen-medalionnal válaszoltak erre, melynek
4022 I, XVI | Nagyszombat magára hagyva áll.~Ellenállásról beszélni sem lehet. A falak
4023 II, XIV | hatoltam, anélkül hogy valaki ellenállt volna, s onnan gyors futásban
4024 II, XVI | engedelmet kérek” – „ha nincs ellenedre” – „én akarok!”. Ezt írta
4025 I, VIII | a saját táborának, hogy ellenét legyőzte.~Ocskayt azonban
4026 I, VIII | Ocskay közelebb léptetett ellenfeléhez. Vak Bottyán pedig egy helyen
4027 I, VIII | ki személyes viadalra az ellenfélnek legvitézebb leventéjét.
4028 I, XIV | kisüték az ágyúikat az ellenfélre. Arra az is megkezdte az
4029 I, XXIV | háború miatt. Egyes vármegyék ellenforradalomra készülnek. Hat vármegye
4030 I, VIII | küldötte a másikat, amivel az ellenkezőt rendelte el. Nagyon jól
4031 II, XII | Egészen simára. Csitt! Ne ellenkezzél! Most én parancsolok! Te
4032 I, X | akkora védsereget kiállítani ellenök, ami azokat agyonnyomhatja:
4033 II, I | szívének, lelkének gondolatait ellenőrizték, azok lettek tőle messze
4034 II, XII | kelését minden lépten-nyomon ellenőrzés alatt tartja a rendőrség;
4035 I, XXVI | megszabadulni! A két vigyázó ellenőrzőtől, akik halállal fenyegetik
4036 I, VIII | kárt tett a kardjával az ellenségben, annyi kárt tett a nyelvével
4037 I, XXVI | ötvenedmagammal kecmelegtem ki az ellenségből, azt sem tudom, hány sebet
4038 I, VI | megfenyítésért átszöktél az ország ellenségéhez, a törökhöz: mohamedán lettél.
4039 II, IV | mosod magadat?~– Nagyon sok ellenségem van, és nagy, igen nagy
4040 II, XVII | be most?~– Tudom. Halálos ellenségemébe.~– Tehát azt is tudtad jól,
4041 I, XXVI | keresztülvágta magát az ellenségen, s nem tudta, hol kapott
4042 I, XXV | fegyvert.~És Vöröskő-várott ellenségének az asszonyai voltak: Pálffy
4043 I, VI | Ezt az egykori csapatodat ellenségképpen találtad a tiszabecsi átjárásnál:
4044 I, XVIII | barátságot fog keresni az ellenségnél.~Ocskay csak fejbólintással
4045 II, V | mindenféle furcsaságokra. Ellenszenvei vannak némely szín, illat,
4046 I, XVIII | figyelmét mind a túlparton levő ellentábor sürgés-forgása foglalta
4047 II, VII | fegyverestől, zászlóstól átállni az ellentáborba: ez a tudomány, ez a nehéz
4048 I, III | nem vágták őket!~– Amíg ellentáll a labanc, addig vágjuk,
4049 I, XIII | fel nem tartóztat. Komoly ellentállást csak Schwechatnál fogunk
4050 II, XIII | szalajtsa a száján: „Minő ellentét a tegnapi és mai est között!”~–
4051 II, XIII | csakhogy annak éppen az ellentéte: öntudatlan ébrenlét, amiben
4052 II, XIII | szorítva. – A kisebbik egészen ellentétese a bátyjának. Alacsony termetét
4053 I, XIX | magában, hogy nem fog neki ellentmondani.~A hölgy homlokara csapta
4054 I, IV | omnibus eius insidiis?” (Ellentmondasz-e az ördögnek és minden ő
4055 I, XVIII | azután. S te nem fogsz ennek ellentmondhatni.~– Más módja is lehet annak –
4056 II, II | gyónástitok ez!~– A fejedelemnek ellentmondok, mert ő még azon nagy istencsapása
4057 II, IX | lovát.~Ocskay fullajtárja ellentmondott a parancsolatnak.~– Én egy
4058 I, X | fölébredt, s ágyúival jön ellenünk, nálunk pedig az a leggyengébb
4059 II, XVI | hogy itt nem használ semmi ellenvetés, az asszonyakarat előtt
4060 II, III | öltözve, otthon is prémes ellenzős sipkában. A szeme előtt
4061 II, XX | hadipénztárnokának az ablaka előtt elléptetett, az azt kérdé tőle: Hová
4062 I, XIX | aki hajdan fél éjszakán át elleste, hogy egy ablakon kinyújtott
4063 I, XXI | meg egyébre se való, csak ellopni való.~Szalmát kért alomnak
4064 I, XXII | a felszolgáló cselédtől ellopogatott, hogy tudjanak apával beszélni
4065 I, IV | közvitéz egy lévai asszonytól ellopott egy malacot.~– S ezért megbüntetik?
4066 II, V | Illésházy a kisasszonyt, ellopta a szeme láttára a ládája
4067 I, XXII | egész Bécs városa kapujáig ellovagoltak már, hogy fejedelemasszonyukat
4068 I, XXII | felnyitogattatá a nagy vasládákat, s elmagyarázta Ilonka előtt a sok műkincs
4069 II, VII | nemesi bandériumok szépen elmaradoznak mind a két szárnyon, s azok
4070 I, XXVI | XIV. Lajos megküldé az elmaradt subsidiumot.~S ennek a szép,
4071 II, V | vigályosokban: a kis Gáborka bátran elmehetett a jobbágyfiúkkal epret,
4072 I, II | mivolta felől olvasva is elmehetne az oláh cigányok között.~
4073 II, XIII | kegyelmességedet.~– Köszönöm. (Elmehettek már! – gondolá magában Ocskay. –
4074 II, X | most jött világosság az elméjébe! Hiszen mellszalag nélkül
4075 II, VI | csak akkor tekintett fel elméláztából, s hamar észrevette, hogy
4076 I, XXII | ha mikor az arcképe előtt elmélázva megállt; ha álmodott is
4077 II, XVI | sem folyt el; a lakosság elmenekülhetett, s magával vihette, ami
4078 I, II | földszoroson át kerekes ágyúikkal elmenekülni. Kende csapatját még azonkívül
4079 I, VIII | Szörnyen le is nézte!~– Elmenj, te nyáladék kölyök innen
4080 I, X | adni, amitől annak örökre elmenjen a kedve az ilyen tréfáktól.
4081 I, XXIII | kérje ki tőle, hogy engedjen elmennem ide a közel pöstyéni fürdőbe,
4082 I, III | lesz a vár alatt.~Itt fog elmenni a Tisza-kastély előtt.~Szállhatna-e
4083 II, III | Ocskay szót fogadtak: annyira elmentek a házba, amennyiről a muzsikaszó
4084 II, XIX | László pedig csak bámult elmeredve, s rémülten tekinte testvére
4085 I, XXII | neki valamit ez a mélán elmerengő arculat, e szomorúan hallgató
4086 I, XVII | kapta a kezét, pater Renatus elmereszté a szemeit.~– De kisfiacskám!
4087 I, XXV | ápoltatni.~A kapott seb elmérgesült. Mire Modorig jutott vele,
4088 II, XVII | mikor énnekem azt a hősregét elmeséled egy férjről, aki feleségeért
4089 II, V | Megállj: majd este a fonásnál elmesélem én neked a budetini szép
4090 I, XXIV | sírni a viszontagságaik elmesélése mellett. – A „beghárd”-ok
4091 I, XIII | amikben annyi titok van elmesélve: századok panasza egymáshoz;
4092 II, V | a tele poharat. Mert ha elmondaná végig az igazat, ahogy megtörtént,
4093 I, XX | vendégszerető házához.~Mennyi elmondanivalójuk lehetett egymásnak! A nőnek,
4094 II, XI | Lászlónak Bécs városában.~Elmondhatta ő is magáról, amit Shakespeare
4095 I, VI | mondani fogok, s amit, hogy elmondjak neked – itt és ma – csaknem
4096 I, XXIV | meghajtva, egy Ave Mariát elmondjon. Ezt tudva, rendesen egész
4097 I, XVIII | mutatnotok a tüzes harapófogót. Elmondok mindent ingyen: az első
4098 I, XXII | Ilonka arcát vizsgálta. Vajon elmondott-e neki a férje őfelőle valamit?~–
4099 II, XVI | vár reá, mint amit szóval elmondtak előtte.~Heister Pálffy bánnak
4100 II, II | azokért, amiket most nekem elmondtál.~– De mint áldozárnak, meg
4101 I, VII | nyomorult lélek lakik bennem. Elmondtátok előttem a curriculum vitae-t,
4102 I, IV | szép fa lesz belőle.~Ocskay elmosolyodott rá, s odanyújtá a leánynak
4103 I, XXII | volt háborodva, hogy majd elmulasztá a kíséret többi tagjait
4104 II, X | Mi oknál fogva?~– Amiért elmulasztotta ön föltenni a mellszalagját.~
4105 I, III | nagy veszedelem.~Amit akkor elmulasztottak, helyrepótolták most mind
4106 I, XXIII | annak a jele, hogy a görcsök elmúltak. Egészen magához tért. Halk,
4107 I, XXII | a története?~A tűzijáték elmúltával a fényes társaság hazaoszlott.~
4108 I, XXVI | azt a ráncot nem tudta elmuzsikálni onnan. – „Hát micsoda nóta
4109 I, XXI | én azt ki. Aztán rosszul élnek ottan, még csak avas szalonnát
4110 II, IV | megjelensz közöttük, mind elnémul. – Mit tudnak ellened felhozni?
4111 II, XI | csak Luknak (Lucke). Szép elnevezéseik voltak. Kleber-lucke, (ahol
4112 II, III | tekintetre igazolva a találó elnevezést. Éppen olyan behúzott nyak,
4113 I, XXIII | lengyel és orosz nyelven; elnevezték a tósztmondók Rákóczit csillagnak,
4114 I, XXIII | tett, mintha nem látná meg, elnézett a feje fölött.~– Mi a tábori
4115 I, XX | nagy lélekfájás azt így elnézni!~Ekkor egyszerre átkarolja
4116 I, XXIII | szomjepedéssel látszott elnyelni. A szemei megteltek könnyel.~
4117 I, IV | lettek volna. S utoljára elnyelte magát a kést, meg a villát,
4118 I, IV | gyöngyház nyelű késemet, amit elnyeltél, én nem adatok másikat;
4119 II, V | gavar között csak egy bírta elnyerni a szívét Katinkának, a Gimesi
4120 II, IX | nem vetem azt, amit eddig elnyertem.~– Hálás vagyok a jó szándékért –
4121 I, II | rajtuk ütnek, szétverik, elnyomják az egész felkelést, s akkor
4122 II, XIV | összeesküvők lehettek.~– Egyet elnyomtunk közülök; a lova elesett
4123 I, XXIII | elő. Jávorkának hívták. Az előadás után bemutatta a fejedelem
4124 I, XIV | szent szabadságról. Remek előadása lévén, párosulva a legcsengőbb
4125 II, XVI | volt neki Bercsényitől! Előadja. Egy hét óta a zsebében
4126 II, IX | történetet, oly részletesen előadva a legkisebb körülményekig,
4127 I, I | is aztán az ilyen ételek előállításához ember, több mint elég.~Nemzetes
4128 I, I | konyhaművészet összegezett remekeinek előállítására szolgáló laboratórium azonban
4129 I, XXVI | Az istennői alak!~Ha most előállna!~– Visszacseréllek most! –
4130 I, XXV | lehetetlenebbnek látszik, mint az előbbi), akkor nem kért tanácsot
4131 II, V | nehézkes, fekete állatok előcammognak az erdőből a tisztásra,
4132 I, XIII | csodaszép dalokat tudtak előcsalogatni a nyirettyűvel, hogy azokon
4133 I, XXVI | magunkra nem vehetjük. Előcsapataink mindenütt farkasszemet néznek
4134 I, XXVI | farkasszemet néznek az ellenség előcsapataival; a szorosutakat elzárva
4135 I, X | Probsthofig száguldoztak Ocskay előcsapatjai, sőt éjszakára magát Enzersdorfot
4136 II, XIX | tette Ocskay, hogy magát az előcsapatot vezette ő maga személyesen,
4137 I, I | rakásra hányjátok, ahol elöl-utól egy kék dolmányos labancot
4138 I, XXIV | a szél, hátravetette, ha elölről fújt, előre húzta. – So
4139 II, III | miatt szegény Gáspár fiam elölte magát a török háborúban.~–
4140 I, XVIII | azt ne hallja meg senki. Előérzeted súgta ezt meg neked. Azt
4141 II, IX | Minden postaállomáson új előfogat, előlovagló várt rá.~Hányszor
4142 II, II | ezredét Szkolcsánból. Ő az előhadával siet megelőzni a bánt, nehogy
4143 I, XVI | hírekkel. A kuruc sereg előhaladását jelezték a tornyokból. Dúló
4144 I, XIII | hogy mi fegyveres erővel előhaladunk Schwechatig. Átkelünk Hainburg
4145 I, VIII | feladatta a páncélingét, előhozatta a lovát, nyeregbe kapott,
4146 I, IV | adatokat kezdett a malacfő előhozogatni, s hogy megakassza a boszorkányos
4147 II, XIV | szemeiért börtöne penészeiből előhozott, aki nála nélkül ott rohadna
4148 II, III | engem sem zavar.~Ozmonda előhozta a hegedűjét. Felhangolta,
4149 I, XIII | tanácskozásban lesz része, előhúzta a tarsolyából a kurta szárú
4150 I, XXII | Pedig minden megszólítás előidézi ezt. Először nem érti tökéletesen
4151 I, VIII | tudták Ocskayt sátorából előidézni.~Zólyom alatt állt a tábor,
4152 II, XIII | jelentették neki, hogy a hintó előjárt! – Ocskay Wratislaw aranyos
4153 I, V | hozzám (a „suttogó” volt az előjátéka a formális leánykérésnek),
4154 I, XXV | nyilalló fájdalmak, amik előjelei a közelgő sebláznak.~Akkor
4155 I, II | ismeritek; de nálunk sokszor előjön. A száraz vihar. – Nem hoz
4156 I, XV | magát, s onnan nem akaródzik előjönni. Nem ismer rájuk, mert azok
4157 I, XXV | oda van állítva egy minden élők és csillagok fölött uralkodó
4158 II, XVI | akik elbújtak a hídlás alá, előkecmelegtek Ocskay láttára, s azoktól
4159 I, XXVI | fel Ocskay. A nevető alak előkecmelgett a sötétből.~– Hát ugyan
4160 I, XVI | voltak a társaságban rangra előkelőbb főtisztek, akik e megkülönböztetésért
4161 II, XV | küldöttségek a városból. Előkelők, papok; maga elé sem bocsátá
4162 I, VII | Ő maga sietett férjének előkeresni a fegyvereit. Ő maga segíté
4163 I, XIV | én nemzetségemnek!~Azzal előkereste a rongyosabbik dolmányát
4164 II, IX | akkor ők kerültek felyül, előkeresték az első árulásom aktáit,
4165 I, III | látszott lenni. Pedig ő már előkeríthetné a száz libertast (ha csak
4166 I, IV | pislogott tőle a szeme.~Ocskay előkérte a tintatartóját és tollát
4167 I, IV | ördögöt, s íme, midőn újra előkerülének az asztalfüggöny alul, a
4168 II, IX | hogy kegyelmed számára előkészítsem az utat; kitanuljam az alkalmat
4169 II, XIII | kegyelmed személye ellen előkészítve. Rendőrkémeink a megérkezése
4170 I, I | Amire ilyen nagy vendégség előkészüléseinél elég sűrű alkalom van. Ma
4171 I, VI | időhaladékot adának az esküvői előkészületekre, csupán annyit, hogy a távolabb
4172 II, XIII | kegy elfogadása után, egész elokvenciára nyíltak meg ajkai. A magyarnak
4173 I, IV | három küldött közül a káplár előlépve egyik kezét a csákójához
4174 II, IX | postaállomáson új előfogat, előlovagló várt rá.~Hányszor megjárta
4175 II, XVI | fellegszakadással kezdődő, egyszerre eloltá az égő város tüzét; délután
4176 II, XII | belemegyek, s fogadom, hogy eloltom, Szent Flórián segítsége
4177 II, III | érünk, egyszerre elvész előlünk az út és a kísérő patak;
4178 I, XXVI | leányt vízbe tenni, mert elolvad.~Ocskay dühös volt. Felkapta
4179 II, IV | Pestvármegyei leveleit, s újra elolvasá. – A lőporos zsákon igen
4180 I, III | Benjaminnak nyújtá át azokat elolvasás végett. Azok részben eredetiek,
4181 I, XXV | megérem a reggelt, akkor majd elolvasom.~– A fejedelem parancsa,
4182 I, XXV | gyűlöljek ezen a világon. – Elolvassam kegyelmednek még egyszer,
4183 II, II | Amelyet is hogy kegyelmed elolvasson, fölöttébb szükséges. Mert
4184 II, XVII | elővette a szekrényéből és elolvastatá vele azt a levelet, amit
4185 I, XIII | neki kell azt leginkább előmozdítani. Jöjj ide közénk, s hallgass
4186 I, I | ajtón, hatalmas tenyerétől előmozdíttatva. „Kell pujpunellamártás!”~
4187 I, III | le, amiből rá nézve az az előny támadt, hogy az ablakvilágossággal
4188 II, XII | deputációba megválasztatás előnye fölött, s ez nagyon jó időhaladékot
4189 I, XIV | leszállnak a síkra, ahol előnyösebb a harc a túlnyomó magyar
4190 II, II | győzelmes császári tábort előnyomulásában föltartóztatni, míg ugyanakkor
4191 I, XXV | történt.~Amellett pedig az előnyomuláshoz szükséges intézkedések rendesen
4192 II, II | tisztek, azokkal végeztetem az előőrsi szolgálatot.~– No, hát jól
4193 II, XI | sáncokrul felhangzott az előőrsök vontatott kiáltása: „Ki
4194 I, VI | Mikor Ocskay kikísérte az előpitvarba, s egyedül voltak, Csajághy
4195 I, XXIV | egyszerre az egész kolduscsoport előrántotta a fokosait, ráhúzta a bot
4196 I, XXIV | észrevette a menekülést, s elordítá magát a tombolás zaja közt: „
4197 I, XXII | végigvezeti, udvarias bókolással előrebocsátva őt minden ajtóküszöbnél.
4198 II, XII | a sunnyogó alakok, akik előrecsalogatták, körülólálkodták, miért
4199 II, XII | complottot; mert az ilyen előrecsavarintott bajusztól minden kitelik.
4200 II, XIII | teszi magasabbá, mellét előrefeszítve, fél kezét csípőjén tartja;
4201 II, IX | korcsmáros urat.~Ocskay aztán előrehajtatott a hatalmas Bécs városi erősségeken
4202 II, XIV | hogy amerre a mi seregünk előrehalad, portyázó hadaikkal előtte,
4203 I, XV | szépen maga mellett engedé előrehaladni Tormássy hajdú ezredét,
4204 I, VII | kellett felsietni, hogy az előrehaladó labancoknak gátot vessenek
4205 I, XVIII | karját az arca elől, hogy előrehulló haját hirtelen hátravesse,
4206 II, XIV | annak megfogta a támláját, s előrehúzta azzal a szándékkal, hogy
4207 I, V | leányom – monda Tiszáné, előrehúzva a háta mögé rejtőzött Ilonkát. –
4208 II, IX | labirintba vezetnek. Én előrejöttem, hogy kegyelmed számára
4209 II, VII | felszabadítására sietnének.~Ocskay előreküldözé az elégedetlen nemesek hadait
4210 II, XV | kegyelmed a levelemet, amelyet előreküldtem? – kérdé Tiszánétól. – (
4211 II, IX | Hát csak tessék bízvást előremenni a „Fehér Angyal”-ba – nyugtatá
4212 II, XX | cigánynak álcázta magát; maga előrement egyedül Verbóra, a harminc
4213 I, XXVI | amit nem jelöl más, mint az előrementek fehérlő csontjai!~Magához
4214 I, XXIII | Nem lát meg senkit, a két előrenyújtott tenyerével taszít minden
4215 I, XXII | Nagyon tüzes volt a paripája. Előreragadta. Nem maradhatott meg a hintó
4216 I, X | én hátamat verve, vakon előrerohan, akkor az oldalába csapsz,
4217 I, XIV | betű alakú barázda; a nagy előrerúgó, dupla áll, hozzá a kurta
4218 I, XXV | rabol és sarcoltat; ha előretör, akkor azt mondják, szeleskedő
4219 I, XXVI | még e lánccal a lelkén is előretörni és fölfelé.~Még csak most
4220 I, XV | darabra volt szétvágva. A zöme előretört, a tartalékja megfutott,
4221 II, VII | egyszerre Ocskay László előrevágtat, s a túlsó félről szemközt
4222 II, XVII | lámpással a kezében, s az előrevágtató huszárokat már messziről
4223 I, I | a nagyasszony odaér, az előrevitt holttest nyomában a lépcsők
4224 II, XIX | vezénylete alatt. – De ugyanakkor előrobogott Ocskay László ezrede is
4225 I, XIV | amely megállította diadalmas előrohanásukat. A legveszedelmesebb fegyvernem.
4226 I, I | félrerakta őket. Most aztán előszedegette sorba. Egész a legalsóig.
4227 I, XVIII | megszaladt, szétbomlott, eloszlott a világ minden szelei irányában:
4228 II, XXI | sietett fel a fővezérhez.~Az előszobában azt mondták neki, hogy várjon.
4229 II, X | Ott azonban mindjárt az előszobánál hajótörést szenvedett az
4230 II, XVI | maga részéről is küldött élőszóbeli izenetet Ocskayhoz; tudatva
4231 I, XXIII | fejedelemhez sietett, s az előteremben csak annyit mondott a diagnózisból
4232 I, I | nem adok nagy időt; de előteremtem én azt a vőlegényt, aki
4233 I, II | hol egy, hol más helyen előtörtetek a nádasból, s meg visszafordulok,
4234 I, XXII | osztályában a boltozatos előtornác kétfelé választá az épületet;
4235 II, III | olyanformán vezet fel az előtornácba, hogy annak a két oldalán
4236 I, XXIII | a tiszta munka, a többi előtte-utána – csupa kócrágás, kiskutya-fésülés,
4237 II, I | koldusbíró vagyok én? – Ott volt előttetek az ellenség, mért nem ettétek
4238 II, V | valamennyien a budetini lyányok: előttük-utánuk jár a hívtelenség, mint
4239 I, XXI | ez a szép tilinkó?”, csak előugrott, hogy az az övé.~Akkor aztán
4240 II, XXI | őt bejönni a kuruc tábor elővédein keresztül. Őt magát Sempténél
4241 I, XXI | hogy mikor én a hegedűmet előveszem, megríkatom én még az egeket
4242 I, IX | haragszik.~Mikor rostokolnak, előveszik a tarsolyból a kártyát,
4243 I, XXVI | zsibbasztó egyedüllétben elővették a hallucinációk, amik a
4244 I, III | belső palotájába, s ott elővéve a Szikszayt, kikeresé belőle
4245 I, XXVI | álltam? Én mulasztottam el az elővigyázatot, nem azok, akiket megleptek
4246 II, XVII | itt van a keblemben.~Azzal elővonta a dolmány zsebéből a bársonyos
4247 I, XXVI | felforralt vér lávájából előzajló, csábító képek, amiknek
4248 II, IX | alatt az egy nap alatt ki előzhette őt meg? Hisz ezeket az ő
4249 II, XIII | Csupán két fejedelemfi előzi meg az audiencián.~Pedig
4250 II, X | előtt a kőszobornak kezdte elpanaszolni a baját. Azok talán inkább
4251 II, II | Lehet, hogy a fejedelem elpanaszolta neki a közte és a fővezér
4252 I, XXVI | Sándor.~Bercsényi most már elpihentette haragját, s míg Csajághy
4253 I, XXII | azok se meglepetéssel, se elpirulással, se valami örömnek a kifejezésével
4254 I, XXII | egyszerre tűzlángba borul?~Az elpirulást pedig másra magyarázzák.
4255 I, I | tanulta meg, hogy miért kell elpirulni. Jöhet az elé akárki, beszélhet
4256 I, V | nehezebben ment, s aztán elpróbálta sorba mind a négyet, mintha
4257 I, X | Carnuntum egyetlen diadalkapuja: elpusztíthatlan tömör építmény; ennek a
4258 I, XIV | labancok gazdag vetéseimet mind elpusztították, lábon meggyújtották; erdőim
4259 I, XV | jezsuiták dolga! S ezen az elpusztult csatamezőn barangol alá
4260 I, XXVI | hogy megmérjék. Az ocskói elrablott kincsekért ugyan százszorosan
4261 I, I | hogy kardcsapás nélkül elrabolják tőle a bitangok a kelengyéjét: „
4262 I, XVIII | zászlót azzal, hogy egy nőtől elraboljátok a testét fedő utolsó lepelt.
4263 II, III | idehaza nálam. Itt bizonyosan elrabolnák, felvernének érte. Jó lesz,
4264 II, XVI | rajtuk ütnének a kurucok, s elragadnák mind a kettőt.~Ha kívánta,
4265 II, III | veszni hagyni, bizonyosan elragadozzák.~– Szó sincs róla! Ültesse
4266 I, XX | példányképe a jó barátoknak.~Rá is elragadt a nevetés.~Ocskay megszorítá
4267 II, XVII | vetélytársnőnek, amíg Ilonka elregélte beszédessé lett ajkkal férje
4268 II, XX | Verbóra, a harminc vitézét elrejtőzteté a Verbó melletti erdőben;
4269 II, IV | méregnek nevez, s mindenkit elrémít tőle.~Mit jelent hát ez
4270 I, XV | vészkiáltásukkal, véres fejeikkel elrémíték a hátuk mögött álló tiszai
4271 I, I | vendégek: akiket a ház ispánja elrendelt szobáikba vezet (a kastély
4272 I, XXVI | Deliancsa?~– Hol bizony? Elrepült. Megkente a talyigakereket
4273 I, III | diszciplína nem tartásával elriasztják a föld népét, ki hagyják
4274 II, XV | Rá sem néztek a mellettük elrobogó alakra.~Futva ment át a
4275 I, XXIII | is kicsiny és ostromoktul elrombolt városban ami lakható magánház
4276 I, XXV | dámáknak még csak az álmukat is elrontaná vele. S akkor aztán ismét
4277 II, III | rohanó, ha egy dobogó hidat elrontanak rajta, átjárhatatlan.~A
4278 I, XXII | Ezt teneked nem szabad elrontanod. Mikor oda fog a hintó mellé
4279 II, XVII | visszaemlékezés gyökeresen elrontotta az addigi jókedvet.~– Te
4280 I, XXVI | a Cinka Panna jó kedvét elrontsa.~Hahaha!~Ocskay László nem
4281 II, X | rubrikázott könyvek közé elsáncolva. Az nem sietett eléje kezet
4282 I, XXVI | fővezérnek még az ajka is elsárgult. Félretette későbbre azt,
4283 II, XII | mesterségeiből, amivel eddig elséramórázta az időt, a zendülőket visszatartva
4284 I, IX | utam van. – Ezzel Ocskay elsietett.~Csajághy az elpusztított
4285 I, XVIII | homlokáról: a ráncokat is elsimította vele együtt, s megint nevetett.~–
4286 II, XV | amit ott a házi kertben elsírolnak.~És még azután is ott kellett
4287 I, XVI | Hamarább is visszaérkezett az elsőbbinél, s jelenté a tábornoknak,
4288 I, XXVI | lobogóval a kezében, egy golyó elsodorja, s erre annak a hajdúi rémülten
4289 I, VIII | Ocskay sem látott: a világ elsötétült előtte, nem tudta többé,
4290 II, IV | számukra, ami az ország elsői közé lesz egykor följegyezve.~–
4291 I, III | várhatnak a maguk sorára? Ők az elsők? Köszönjék meg, hogy mind
4292 I, III | a háziasszonyt tartom az elsőnek. Nekem azt mondták, hogy
4293 I, XXVI | Morvaországba lehetetlenné tegyék. Elsőrendű erődnek volt alkotva, csillagsáncokkal,
4294 I, XVII | gyönyörködnek.~A legkisebbiké az elsőség joga. Ő válogatja ki, hogy
4295 II, XVI | tanúi voltak annak: hisz elsősorban őket rémíté agyon az élethű
4296 I, XXI | Gábornak kereszteltette az elsőszülöttét Ilonka, a megholt bátyja
4297 II, II | meg az első ballépést.~Az elsőt meg nem tenni – nagyon könnyű;
4298 I, XXII | még a testvér koporsója is elsüllyed. Ilonka őt még akkor is
4299 II, III | által szerkesztett furfangos elsülő géppel.~Mentől beljebb hatolunk
4300 II, XIII | A két ifjonc alak ismét elsuhan mellette, visszatérett,
4301 II, XX | városok mellett nesztelen elsurranni, mint egy farkasfalka, aztán
4302 II, IV | vezette már, csak a láncaikról elszabadult szenvedélyek. Utánuk dobta
4303 I, XV | rajtuk. Azután könnyedén elszáguldott előlük jó telivér paripáján.~
4304 I, VII | tudna bírni valami, hogy elszakadjak attól a földi mennyországtól,
4305 II, XVII | magyar vallásra”, s egyszerre elszakadsz tőle!~Ilonka bámulva rázta
4306 II, X | megbüntetve és mi módon?”, akkor elszakadt a türelem madzaga, s összeszidta
4307 II, I | azok lettek tőle messze elszakítva.~Most már – szabad a vásár!~
4308 II, I | szaladjanak tőle. A bika elszalad a vörös posztótul. Így tesznek
4309 II, VII | útból, s hagyta maga mellett elszaladni Eszterházy uramat egész
4310 I, III | amulét.~Erre a szóra Ilonka elszaladt, és nem is jött elő többet.~–
4311 II, XII | Angyal vendégei nagy hirtelen elszaladtak; éppen a törpeszínház mutatványai
4312 II, XVII | bottal a nyomát, ha egyszer elszalasztottad! Mondhatod neki, mint a
4313 II, XVII | dicsekednetek a vitézkedéstekkel, ha elszalasztottátok ebadóba a kincseiteket hat
4314 II, XVI | hadnagyainak, hogy a szerteszét elszállásolt huszárjaiból kétszázat tartsanak
4315 II, IX | Angyalt”-t, s ott kényelmesen elszállásolta magát, egy egész szobát
4316 II, II | olyan olcsón!~A rémület elszállt lelkéből, együtt a száműzött
4317 I, XXV | törvényes király lobogtat. – Elszámlálja Wratislaw név szerint, kikre
4318 II, XVI | járhassanak. Medve, farkas úgy elszaporodott, hogy fényes nappal betörtek
4319 I, XVIII | ahogy megtámaszkodott benne. Elszédíté ez a szempillantás.~A következő
4320 I, XXVI | elfoglalta az ágyúinkat? Elszedte a zászlóinkat? Hát a fejedelem
4321 I, XXV | hörgé az, hátravetve elszédült fejét, s abban a pillanatban
4322 I, XIV | nehogy útközben megint elszéledjenek. Azért az egész gyalogcsapatnak
4323 II, XIV | lova elesett vele, a többi elszelelt, usgye, fóre!~– Hol van
4324 I, XX(1) | egyértelmű minden megsértéssel, elszeretéssel, balesettel; úgy, hogy még
4325 I, XXV | üldözőbe venni. A fejedelemnő elszökésének hírét szándékosan titkolta
4326 I, XXIII | elhagyni.~– Ha magamtól is elszökhetném valahová. Jól van, jól.
4327 I, XVI | Beckóban, onnan nem lehet elszökni. Mehet, kapitány uram.~Scharodi
4328 II, XIV | tette.~A körülálló rácok elszörnyedtek e rémtettre. Tököli uram
4329 I, XIX | kacagott a legyezője mögött ez elszólásra.~– Nagyon szeretem, ha valakit
4330 I, XIII | Tiszán. A harci idők őt is elszólították az evező mellől. Felcsapott
4331 I, XIV | hadinépnek, elbúsulja magát, elszomorodik rajta. A búsulástól pedig
4332 I, IV | kapitány nagyot sóhajtott, és elszomorodva forgatá a szemeit felfelé.~–
4333 II, XVII | levelét száz darabra, s elszórta a földre. Aztán leveté magát
4334 I, XX | mégiscsak majd visszanéz, s úgy elszorult a szíve, mikor azt látta,
4335 I, XV | Dobok, zászlók, fegyverek elszórva hevertek a mezőn, gazdátlan
4336 II, XIII | rátörtek. Pedig most már igazán elszunnyadt, s rémálmából felriadva,
4337 I, XXV | menekült, igyekeztek azt eltagadni, hogy ott van. Egyik országból
4338 I, XXVI | vagyok én: nem Bercsényi! Eltagadom a nevemet. Minket öldökölnek,
4339 I, XXII | az egy jóltevő álarc, ami eltakar. Nem lehet észrevenni, mikor
4340 I, I | könny nem jön a szemébe, eltakarni előle ezt a szörnyű látványt.~
4341 I, XXIII | curával? Ráolvasással? Mi?~– Eltalálta kegyelmed. Ráolvasással.
4342 I, XIX | mindazok iránt, akiknek eltántorodását lehetőnek mondta. Még a
4343 II, I | rá, akik féltették, hogy eltántorodik; akik szívének, lelkének
4344 II, III | hozzám! Lakjál nálam! Holtig eltartalak. Tekintsd a házam a magadénak!
4345 II, V | ettől a rémtörténettől, ami eltartott három estén keresztül. Hiába
4346 II, XVII | átka elől.~– Egész nemzete eltaszítja és gyűlöli. Tudod ezt?~–
4347 II, XVI | nem jutott eszébe, hogy eltaszítsa magától a csókoló ajkát.~–
4348 II, I | ennek a két embernek az eltávolításával megszűnt az őrállás Ocskay
4349 I, XXIV | Bercsényit ilyen szépen eltávolították Forgách által Rákóczi közeléből,
4350 I, XXVI | aki őt nagyon szerette. Eltávozásakor a perjel egy iratcsomagot
4351 I, XXIV | ott abban a porfellegben eltávozik, egész életének öröme, boldogsága,
4352 I, XXII | s utánanézett sokáig az eltávozónak. – Olyan jólesett még a
4353 I, XVII | vége legyen, s a gyóntató eltávoztával magukra maradjanak.~Hogy
4354 I, XXV | kísértettanya mind. Ez az egy élte túl a háborút. Vöröskő várát
4355 II, III | végigolvasá.~– Kegyelmednek adom. Elteheti. Hasznát veszi – súgá Ozmonda.~
4356 II, XX | harcot, csak a tivornyát.~Eltékozolt egy esztendőt; alászállva
4357 II, X | felbúvárkodták.~Így csak eltelt az idő egész szombatig.
4358 I, XXVI | aki méltó keserűséggel eltelve jön egy fatális ütközetből,
4359 I, VII | boldogságát. De én abban éltem mindekkorig, hogy van még
4360 I, XV | sebesültek kifosztására a sor; az eltemetés a jezsuiták dolga! S ezen
4361 I, I | egyszerre kitör szívéből az eltemetett keserv, és átkokra fakad.~–
4362 I, XXII | lenni; iszonyodom az élve eltemetettek sorsától. Szeretem a szép
4363 I, XXIII | földi csillaghoz jöttek oda eltemetkezni a világ minden nemzeteinek
4364 I, XV | lett volna. Én itt maradok; eltemetnek. Ilonka özvegy lesz, szabadon
4365 II, XIX | messze behatolni, de mégis eltemető szúrás volt az. A testvér
4366 I, VII | csináltál belőlem. Hagyj szépen eltemetve. Csendes ember leszek; soha
4367 I, XXIII | Érsekújváron nem lehet azt a jégre eltenni. A különben is kicsiny és
4368 I, XIX | örömnek, mikor két egymástól eltépett, összetartozó lélek ismét
4369 II, XVIII | egy darabig, odáig, ahol eltér az út: ott leszálltak, odább
4370 I, X | megrakott társzekér, az elterelt csordák, nyájak gátolják
4371 I, XXV | tudta jól, hogy ezek az ő eltérítésére voltak szánva. Mégis engedte
4372 I, XIX | padkájára a haját szárítani, elterítve szélesen maga körül az aranyt
4373 II, VII | jóból.~A lakmározás alatt elterjedt a híre, hogy Pálffy bán
4374 II, XVII | dicsőségednek ragyogó fényében. Eltértél hazádtól, és én követtelek,
4375 I, XXVI | ott maradt eszméletlenül elterülve.~Eszméletlenül, de nem álomlátatlanul.~
4376 I, I | indulat; a belső étteremben az éltesebb urak morzsolgatják a bort,
4377 II, XV | kegyetlenséget velem, hogy tovább éltessen. Hiszen csak a Krisztusnak
4378 I, XXV | hatalom polcán ültek, s éltető elementumok volt a fény,
4379 II, XI | A Währinger Spitz.~– Eltévedtem – boros fővel –; szeretnék
4380 I, XXV | amit emberi ész, a sötétben eltévedve, kigondolt. Ahelyett az
4381 I, VIII | gyorsfutár vissza nem cseréli az eltévesztett szerszámokat, sem a csodahatású
4382 I, VI | napjára következő délelőtt eltölt a társzekerek felpakolásával,
4383 II, IV | kísértetek keresztültörni.~Eltöltött egy egész hetet otthon.
4384 II, I | meg azt kísérlé meg, hogy eltoloncozza őket előbbre. Akkor meg
4385 II, XII | Ozmonda, s átkarolva őt, eltolta erővel az ablaktól.~– El
4386 I, XVIII | pillanat! – szólt Ocskay, eltolva magától a hozzásimuló nőt.~–
4387 II, XVII | Hogy vonaglanak rajta az eltorzult vonások! Hogy támadnak mély
4388 I, XXIII | vonása ideges rángatózástul eltorzulva; tajtékzó ajkán érthetlen
4389 I, XXV | értesült a drága fogoly eltűnéséről, mikor már késő volt azt
4390 I, XXV | semmi nesz. Az ördögalakok eltűntek, a félelem rémnyomása is
4391 II, IV | Kitagadott, elátkozott.~– S te eltűrted az ő haragját, az ő anyai
4392 I, X | lováról, s maga állott az élükre. Az útfélen volt egy nagy
4393 II, XVIII | Fehér-hegyek mögül; a ködök elültek a völgyben, mintha fehér
4394 I, III | lepcses palócdaloktól egészen elütnek, s olyan szépen fújják azon
4395 II, XXI | magasra emelve a fejét, kevély elutasítással mondá:~– Asszonyom, ilyesmit
4396 I, XXVI | László bátyám mind híresen elutasította magától.~– Most azonban
4397 II, IX | audienciát kapjak: mindig elutasítottak, nincs itthon a császár!
4398 II, II | voltak, s amiket oly gorombán elutasítottál, most újból készen állnak
4399 II, IX | bár az ellenkező, legyek elutasítva, kicsúfolva, azok által,
4400 I, XXIV | napon Eleonóra fejedelemnő elutazik, kegyelmed a maga ezredével
4401 I, XVIII | kegyelmet. A várfalakról elűzetve, az utcákon végig védelmezték
4402 I, XVIII | vádolták őket. A külföldről elűzött templáriusok maradványai
4403 I, IX | maradványai, amikről az elvadult kutyákat még a lovasok közeledése
4404 I, XXVI | Nem felejti kígyó farka elvágását!”~– Azért nem kellett volna
4405 I, XX | Ocskayval ellenkező irányban elvágtat, csak a csatlósától kísérve.~
4406 II, VIII | közben. – Te, Beleznay, elvágtatsz Lietava alá. Ott van az
4407 II, XVI | futott a sűrű erdőnek: magam elvágtattam, hogy neked hírt adjak.~–
4408 I, XXII | Ilyennek látta őt Eleonóra az elválás pillanatában, s azóta is
4409 II, X | pajtások lettek. Estefelé, az elváláskor Federreiter úr meginvitálta
4410 II, XI | ami Bécs külerődítvényeit elválasztja a várostul. A sáncokrul
4411 II, XII | és minden országából: ők elvállalják mindazt az adót, amit a
4412 I, IV | keresztelkednie, s ezt nézve, elvállalta a keresztanyaságot. Egy
4413 II, XVII | élsz és újra élsz, ha tőle elválsz; de én megsemmisülök – itt –
4414 II, XV | ráismerni Ocskay arcára. A külső elváltozás is sokat tett, még többet
4415 I, X | munka volt, amit „odáig” is elvégeztek. A vidéken szerteszét kóborolva
4416 I, XIX | a kuruc had bevárni. Ők elvégezték a maguk munkáját, Beckóban
4417 II, XV | van a halalom. – Érzem. – „Elvégeztetett.”~Tormássy László biztatni
4418 I, XIV | remeklését. A sok magasztalástól elvégre Sárody annyira elkapatta
4419 II, VI | gondolattal, hogy „Mit? Én? Elvegyem Lengyel Magdolna asszonynéném
4420 II, XII | magáról a kéményseprő álcát, s elvegyült az iramodó sokaság közé.
4421 II, XXI | írhasson.~Azt Ocskay László elvégzé olyan nyugalommal, mint
4422 I, XXIII | ismét itt leszek mellette.~– Elvégzem, kegyelmes uram.~– Most
4423 I, XXVI | elkeseredett dalia egy óra alatt elvégzett. Wsetin vára nem volt többé.~
4424 I, X | Amire szükségtek van, azt elvehetitek, amire nincs, azt el ne
4425 II, IX | legelső azon jövő utastól elvehette annak a lovát.~Ocskay fullajtárja
4426 I, XVIII | relikviáját.)~Ocskay arca elveresedett ez emlékeztetésre. Még egy
4427 II, XVI | ma megindulnak, még tán elvergődnek Hradnáig, ott a kastélyban
4428 II, IV | mondás üldözi az embert, elverhetetlenül, makacsabbul, mint az a
4429 I, XX | két ércember a kalapáccsal elverte az órát a harangon; s a
4430 I, XIV | ágyúüteget, annak a fedezetét is elverték. Nem tartóztatta fel az
4431 I, XVIII | üt, s ezeken a sebeken át elvérzik – a hit!~– És még mindig
4432 I, XVI | bánni a szökevényekkel; mert elvesszük vele a kedvét másoknak az
4433 I, XVIII | mind kitanultam. Ha itt elveszek, tudassa excellenciáddal
4434 II, XVII | Nagyon szép! Sokkal szebb az elveszettnél.~– Szívesen veszed-e tőlem?~
4435 II, XI | vájt putrikban.~Ocskay úgy elveszhetett volna ezeken a helyeken,
4436 I, III | átkötve aranyfonállal, vajon elveszi-e?~Ahogy előre megizente,
4437 I, XXIII | Bercsényi roppant pénzt elveszített, Szirmay nyerte el. Az összeg
4438 I, XXIV | biztos földet mind a ketten elveszítettük.~Ilonka kétségbeesetten
4439 I, III | számára. Meg van áldva, amit elvesznek belőle.~A deli lovag a fülével
4440 I, XXVI | tudós hadvezér esztendeig elvesződött volna azzal, amit egy elkeseredett
4441 I, XXVI | szeplőtlen neve. Nem szabad azt elvesztegetni.~Aztán, hogy kipanaszkodhatta
4442 I, XXVI | gyalogságát útszorosok védelmében elvesztegetve, menekült a két császári
4443 II, XXI | megfosztottalak boldogságodtól. Ha én elvesztem, tedd őt boldoggá. Úgy légy
4444 II, XX | ami azután folyt, egészen elvesztette addigi lovagias jellemét;
4445 I, XV | a francia haditanácsosok elvesztettek, azt ő, a lenézett, kicsúfolt
4446 II, IV | is nagy drágaság! Aki azt elveszti, ugyan keresheti!~Ilonka
4447 II, II | hurok. Megkötik, megfogják, elvesztik, semmivé teszik, bizonyosan;
4448 II, I | nekik Európa, ha meg egyet elvesztünk, a rókalyukba is be akarnak
4449 I, XXV | elfogadod, meggyógyít, ha elveted, megöl.~– Nem igaz! Nem
4450 I, XIX | indulatját, mert a hölgy élveteg kárörömmel tekinte reá.
4451 I, XX | Tiszáné. – Kegyelmed már elvetette a drága virágmagot Bellarminiussal,
4452 II, XVIII | Kegyelmedtől is mindent elvett Ocskay László, édes szent
4453 II, XVII | kurucoktól, amit csak azok elvettek.~Megerősíté ebben a hitében
4454 I, XXV | Még száz éve sincsen. Hogy elvették szentegyházainkat, odaadták
4455 II, XXI | szeretted Ilonkát, mielőtt én elvettem. Bocsáss meg, hogy megfosztottalak
4456 I, VIII | Megvertük a labancot híresen; elvettük ágyúikat, beszalasztottuk
4457 I, I | csendes, zajtalan. Csak elvétve zümmögött át a harmadik
4458 I, V | új, még eddig ismeretlen élvezet. Mennyivel más ez, mint
4459 II, V | ennek a regemondásnak az élvezetét.~– Ismerem én már azt a
4460 II, XI | Jöjjön utánunk az úr; elvezetjük az alléig, onnan azután
4461 I, III | amíg csatlósaik a lovaikat elvezették, ők maguk a zsákmányul ejtett
4462 II, IX | mindezt a gyönyörűséget élvezni.~– Ne törd azon a fejedet
4463 II, IV | Azért jöttem ide, hogy elvigyelek benneteket magammal.~Ilonka
4464 II, XIII | zárhassa, repülve magával elvihesse! Most itt voltak előtte,
4465 I, X | volna; hadviselés idején elvihetné a kánya az olyan hadvezért,
4466 I, XXVI | futottak a fejedelemmel, elvihették Nyitraszerdahelyig. De meglehet,
4467 I, V | vágyja eddig; de ahová mások elvinni nem tudták soha.~Másnap
4468 I, XIX | parancsszóra foglyul kellett elvinnie, s akiért most ily visszautasíthatlan
4469 I, I | több volt, mint amit szív elviselhet. A nagyasszony felordított
4470 I, XIV | magam bajáról? Ezt mind elviselném. Csak azt ne láttam volna,
4471 II, IV | közepett sem tudnám soha elviselni.~– De hát ki mondja ezt?~–
4472 I, VII | erőhatalommal foglak innen elvitetni. Egy szakasz huszárt hozék
4473 I, XIII | akkorra a te nődet rég elvitették a kolostorból, s biztosabb
4474 II, VI | lakói, akiknek a halináját elvitted magaddal? Azok a falusi
4475 I, IX | emléke sem maradt. Mindent elvittek magukkal a pusztítók, ami
4476 II, XIX | paripák egymás mellett rohanva elvitték az összecsapókat, ismét
4477 II, VI | értem?~– Hogyne!~– Aztán elvittél volna magaddal, a nyeregbe
4478 I, XXII | alapított apácák kolostorába fog elvonulni, annak lesz fejedelemasszonya;
4479 I, VII | senki közöttünk. Amióta te elvonultál közülünk boldog magányosságodba,
4480 I, XX | megtalálta a kedvét, mint elzajlott zivatar után az énekesmadár:
4481 II, III | nagyasszony a szulyói sorompót elzáratta, a lietavai útra nem lehetett
4482 I, XXIV | vadászterületet magától a várostól elzárja a még most is látható külső
4483 I, XXVI | hogy minden menekülő utat elzárjon az ellenség előtt, hidat
4484 II, III | férfigyűlöletben; az egész világtól elzárkózott, és amellett a várát rendes
4485 I, VIII | fülébe jött neki minden elzárkózottsága mellett is, hogy Csajághynak
4486 II, V | fogadott özvegyélet, a világtól elzárt magában létel túltengette
4487 II, XV | hallgatni, ahogy a lelkész elzokogja a végszavakat: „Isten adjon
4488 II, XVI | kiálta a bámulatában elzsibbadt belépőnek. – Segíts te is
4489 I, XXII | Cette fois Paris serait bien embarrassé. (Páris ezúttal nagy zavarban
4490 I, V | egyik, az a másik? Nem derék ember-e? Milyen jó lovas! Milyen
4491 II, I | lövöldöz, hogy minden golyó emberbe talál.~Aztán éhesek voltak
4492 I, XXIV | kísérete alig állt ötven emberből, azoknak is egy része fegyvertelen
4493 I, II | ember teszi a fogadást –, emberebb, aki beváltja.~– Legény
4494 II, VII | napig voltam oda, s a te tíz embered azalatt is itt evett-ivott.~–
4495 I, XXIV | Spinnerin am Kreuznál nem a mi embereink! Idegen rablók. A vénasszonynak,
4496 I, XX | mikor mind a ketten embernyi emberekké lettek, olyan nagyon hasonlít
4497 I, XVI | Heister így szokott bánni az emberekkel. Ő csak büntetni tudott
4498 II, XII | hosszában, anélkül hogy másforma emberekre bukkant volna, mint akik
4499 I, XXII | mindegyik lakott volt, ha nem is emberektől, de megőrzésre méltó ereklyéktől.
4500 II, XVIII | meg az ekevasait. Hogyne embereltük volna meg két dénárig a
4501 II, VII | nem maradt több hétszáz emberénél. – A félsiker egyenlő az
4502 I, XIII | beszorított hüvelykujját embererővel ki lehet feszíteni, akkor
4503 II, XVI | volna meghalni egy ilyen emberért! De megölni! De tízszeres
4504 I, XXVI | mellé beszólítani azt a két emberét, akikben föltétlenül bízhatott.
4505 II, II | akárkiével, más halandó emberével valóban, de a kegyelmedével
4506 I, XVIII | a vérszomjas hajdúsereg.~Emberevő kedvükben voltak!~De az
4507 II, VIII | pestisül küldeni vissza az emberfajzatra: s ahányszor szarvaid megújulnak,
4508 II, XIV | megbocsátotta. Küldj ádáz csatába, emberirtó ágyútűzbe, rohantass meg
4509 II, X | oberregistrator, kicsiny, köpcös emberke volt; kerek hassal, kerek
4510 II, XXII | Lászlónak egy gyermeke sem ért emberkort. A hatalmas, nevezetes Ocskay
4511 II, XI | Lélekszakadva futott végig a hosszú, emberlaktalan sétányon és utcán. Ruhája
4512 II, XI | düledező palánkok, ezek az embermagas burjánnal körülnőtt falak,
4513 I, XX | most, mikor mind a ketten embernyi emberekké lettek, olyan
4514 II, XIV | lelkiismeretfurdalást sem érzett ez emberölés miatt. Olybá vette azt,
4515 I, XXVI | babszemmel úgy átváltozni más emberré, hogy senki rá ne ismerjen
4516 I, XXI | ember föl sem tenné a vas emberről, hogy még tréfálni is tud.
4517 II, IX | Nem volt nekem náluk se emberségem, se becsületem. Itt fellöktek,
4518 II, IX | lábcsoszogás, kopogtatás, Ocskay emberségnek tartotta, hogy aki vele
4519 I, III | Benjamin diáknak volt annyi emberségtudása, hogy a rossz híreket olyan
4520 I, XIV | ütközetben nem tett többé emberszámot.~Héj, nem így volt Ocskaynál!
4521 II, V | anyja házánál soha semmiféle emberszólást nem hallott. Mendemondától,
4522 I, XV | Bagocsay Náci. – Ez a mi emberünk. Csípd meg, fogd meg, legény!
4523 I, XXV | Irtózik tőle a lelkem. Elég embervért ontottam életemben. Számba
|