bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 4524     I,  XXII   |             visszafeleléssel.~– Eh bien. Il embrasserait tous les trois. (Hát megölelné
 4525     I,  XX     |                     is?~És ezt a potenciára emelést a testvér hozta meg!~Az
 4526     I,  XXIII  |             udvarával és a fővezéreivel. Az emeleten lakik maga Rákóczi, az egyik
 4527    II,  XI     |                  helyén most a Szarvas utca emeletes házai vannak; az hosszan
 4528     I,  XXII   |                   látogatták.~A torony első emeletét képező szobájának vasajtaját
 4529     I,  XXII   |                    torony szobáit emeletről emeletre, s bevezette azokba Ilonkát,
 4530     I,  XXII   |                  fővezére, a torony szobáit emeletről emeletre, s bevezette azokba
 4531     I,  XXIII  |                örüljön neki: másnap aztán ő emelheti a pénzes zsákot.~– Hát a
 4532    II,  XXI    |                     mikor az már a pallosát emeli föléje.~Szegény nő, hogy
 4533     I,  XXV    |                   falakon angyal-kariatidák emelik az aranyozott boltíveket,
 4534    II,  V      |                  hogy minden asszony oltárt emeljen a képe előtt, s tömjént
 4535     I,  XV     |                  Kiszemelt a sömlyékben egy emelkedettebb helyecskét, amennyi éppen
 4536     I,  II     |            kardlevelei, mintha vértócsákból emelkednének ki fegyveres hadseregek.
 4537    II,  XV     |                    lelkét, aki felül tudott emelkedni a gyermekes érzékenykedésen,
 4538     I,  XVIII  |                tudok, aki a folyton feljebb emelkedők sorában előttem legfelül
 4539     I,  XXIII  |                   Forgách tőből kiforgatja, emellett úgy ügyelnek egymásra, mint
 4540    II,  XII    |                     pedig egy-egy pisztolyt emelt magasra. Az arca világított
 4541    II,  II     |               vettek el, s akkora sírdombot emeltek halottakból, hogy a trencséni
 4542     I,  I      |                     rabló módon! Pokol tüze eméssze el az ilyen világot.~Tormássy
 4543     I,  XXVI   |                     az angyal! – Pokol tüze emésszen el minden hűséget! – Siessünk
 4544     I,  I      |                 világot, a pokol tüze ugyan emésztetlen hagyja. Eredj vissza az
 4545     I,  VI     |              engedett neki, hogy azt meg is emészthesse. Tehát nagy volt a készület
 4546    II,  XVII   |                      aki az övé! – Óh, mily emésztő irigységet érzett ez asszony
 4547     I,  II     |                      a páncél csak akadály, emezek meg acélozottan a víztől,
 4548    II,  XXI    |                     hogy ha őt megölik ott, emitt megölnek helyette viszontorlásul
 4549     I,  XVIII  |                   még az ivadékaik is sírva emlegessék?~Az a szép eszményi arc
 4550     I,  XXV    |       végigborzongott erre a szóra.~– Miért emlegeti ezt föl most előttem?~–
 4551     I,  V      |                     híréből hallottam eddig emlegetni. Nem volt erre szükség,
 4552    II,  XIII   |                     fiai! Akiknek annyiszor emlegették, hogy majd eljön értük az
 4553    II,  XIII   |            tróntermet, már el volt mosva az emlékéből az, hogy itt, ezen ajtóban
 4554    II,  IX     |                     sűrűbben fogadták a táj emlékei. Itt a mező, ahol kétszeres
 4555    II,  XIII   |                szakadt le róla! Gyűlölte az emlékeit!~Mikor aztán Schwechatnál
 4556     I,  XXII   |               elmondva neki, minő történeti emlékek teszik azokat egyenkint
 4557    II,  XX     |              múzeumából, s nincs kedvünk az emlékekre visszagondolni.~Ocskay Lászlót
 4558     I,  XXVI   |                szeretett felesége halálának emlékére szerze.~Mikor legkeservesebben
 4559     I,  X      |            menekültek ide előle. Sok kedves emléket elvitt tőlük.~A hajdani
 4560     I,  XXII   |                 láncok közül a mai szép nap emlékeül, a felesége számára.~Ocskay
 4561    II,  V      |               István volt a neve. Olyan jól emlékezem rá, mintha tegnap láttam
 4562    II,  XVI    |                      miket Ocskay kardjától emlékezetbe kapott; hírt mondhat felőle:
 4563    II,  II     |                     aki kemény tekintetével emlékezetébe hozza: „egy indulat, egy
 4564     I,  XVII   |                  Ott gyökerezik a gyermekek emlékezetében. „Tavaly is volt, az idén
 4565     I,  V      |                Ocskay, a szíves vendéglátás emlékezetére.1~Nagy gyönyörűséget okozott
 4566    II,  III    |                 félrehúzta: azalatt volt az emlékezetes arckép azzal a sokféle koszorúval.~–
 4567    II,  XX     |                 ebgondolatot), a visszasíró emlékezetet csak a bor tudta elaltatni.
 4568     I,  III    |            Lászlóról Ilonka előtt.~Most már emlékezett is a famíliájára. Egyszer
 4569    II,  XVIII  |                  Ilonka. – Ha valami kis jó emlékezettel van még kegyelmed hozzám,
 4570    II,  IX     |                    aztán szépen felruházta. Emlékezni fog rá.~Ocskay csak elképedt,
 4571     I,  VI     |                   jöttem volna hozzád, hogy emlékeztesselek; azt mondanám: „Úgy kell
 4572     I,  XVIII  |                 Ocskay arca elveresedett ez emlékeztetésre. Még egy ember van, aki
 4573     I,  XVII   |                 előtte az őrtűz, kezében az emlékkönyve, amibe az elvesztett ütközet
 4574    II,  XI     |                városba.~Nem messze a kettős emlékkőtől volt az a szép jegenyefasétány,
 4575     I,  V      |               kegyelmed megláthatja ezen az emlékpénzen, amit a fejedelem veretett
 4576     I,  V      |                    kegyelmed, mint ezzel az emlékpénzzel, amit csak híréből hallottam
 4577     I,  XXIV   |                    között az, hogy ennél az emlékszobornál szándékoztak a kurucok elfogni
 4578     I,  XXII   |                    ez a nap kitörölhetetlen emlékű marad Pozsony város krónikáiban.~
 4579     I,  XXII   |                  elég egy ilyen látás, hogy emlékükben maradjon a látott arc örökre.~
 4580     I,  XXII   |                     a láncodat is elviheted emlékül, és aztán, ha akarsz, beállhatsz
 4581     I,  XXI    |                    le fogják tenni, legutól említé e nő magát a fejedelmet. –
 4582     I,  XXV    |                     a magyar táborból, s az említett urak közül egyik sem az.
 4583     I,  IV     |                   malac szokott, ha este az emséje után fut haza a legelőről.
 4584     I,  IV     |             gazdástól együtt! Adok neki egy emsét kilenc malacával helyette.
 4585     I,  XIX    |                        Aha, grófnő; ön most énbennem fel akarja kelteni azt a
 4586     I,  XXI    |     elefántcsontfehér fogsorai ragyogtak az ének közben, s kancsal szeme
 4587    II,  I      |                     való verset még nemigen énekelgették a közvitézek: azt csak az
 4588     I,  I      |                 nehéz ruha!” – De bizony ne énekelj most világi nótákat, ebben
 4589     I,  XXVI   |                 különösen jól tudták.~– Hát énekeljétek el nekem a „Stabat mater
 4590     I,  XXVI   |                    mindegy volna, ha tovább énekelném a babiloni keserves zsolozsmát.
 4591     I,  XXVI   |                   engedné meg a vezér, hadd énekelnének előtte valamit.~Beeresztette
 4592     I,  XXVI   |                  mater dolorosát”.~A diákok énekeltek.~Ez a himnusz nem vigasságot
 4593    II,  X      |               egyedül ült egy asztalnál. Az éneken is mulatott, de még inkább
 4594    II,  III    |                     el magával a papját, az énekeseit, a hopmesterét, rendelek
 4595     I,  XX     |                   elzajlott zivatar után az énekesmadár: olyan nevetve tudta elmondani
 4596    II,  X      |                   ezt be annak a dőre utcai énekesnek?~Pokolbeli hahota támadt
 4597     I,  XXIV   |                dudanyekegtető oláh, a szent éneket gajdoló vénasszony, az üstfoldozó
 4598     I,  XXVI   |                   két diák elvégezte a maga énekét, Jávorka felkiáltott: „Megellenzem!
 4599    II,  X      |                     egy fordulatra magát az éneklőt is elragadta.~– Fölséges!
 4600     I,  XXVI   |                 járják be a szép világot, s énekszóval fizetnek; Nagyszombatból
 4601    II,  IV     |                  Őnála fogtok maradni, amíg énfölöttem a zivatar elvonul. – Csak
 4602     I,  I      |                változatosabb. Egyik fél sem enged a magáéból csak egy szerecsendióvirágnyit
 4603     I,  XXII   |                   azt mondanák, hogy legyen engedékeny, a saját lelkével tán ki
 4604    II,  III    |                karban tartá: oda ugyan az ő engedelme nélkül senki be nem mehetett.~
 4605     I,  I      |                    minden ember. Azzal szép engedelmesen kell bánnod; mert ha azt
 4606    II,  XIV    |                     hallgat és cselekszik – engedelmeskedik és végrehajtja, amit rábíztak.
 4607     I,  XXIII  |             valakinek fel akarja mondani az engedelmességet, amikor egy nálánál hatalmasabbal
 4608    II,  III    |                    volt Magdolna asszonyság engedélylevele a „cum gentibus” bejövetel
 4609     I,  I      |             szobájába vezetett.~Hanem az az engedetlen szív nem akart ám szót fogadni.
 4610     I,  XV     |               bosszantá ez a néma, rábámuló engedetlenség.~– Előre, legények! Utánam,
 4611    II,  XIII   |                 lesz. Nem kereste, illik-e, engedi-e a hofceremonielle, hogy
 4612     I,  XXIII  |                körülcirógatva az orcáját –, engedj meg nekem valamit – a fejedelemnő
 4613    II,  XXI    |                    kéréssel levelében, hogy engedjék őt bejönni a kuruc tábor
 4614    II,  XX     |                     kérek egyebet, csak azt engedjétek, hogy én ölhessem meg a
 4615     I,  IV     |                     fel csodájában.~– Ugyan engedjük már ebédhez ülni a kapitányt –
 4616     I,  XXVI   |                 most jöttek Nagyszombatból: engedné meg a vezér, hadd énekelnének
 4617    II,  V      |                 nyugat felé egy kis nyílást engednek, ott találni egy kis darab
 4618     I,  XIV    |                 fejedelem nevét azonban nem engedték a tréfába belekevertetni.
 4619     I,  III    |                   macska farka. – De nem is engedtem meg soha a lelkem uramnak,
 4620     I,  XXIV   |                 káposztáskertjeit, meg volt engedve, hogy ki-ki a maga földjét
 4621     I,  III    |             koszorúból. Ejh, nem illik az! „Engemszagolj”, „nenyúljhozzám”, „élek-é-halok-é”
 4622     I,  I      |                   vendégek. Ki hagyta magát engesztelni, s aztán visszatérve Ilonkához,
 4623     I,  IV     |                       De ilyen névvel ugyan énmellém le nem ülsz! S újra visszahúzta
 4624    II,  XVIII  |                Mikor engem keres. Ne jusson énmiattam veszedelmébe! Ne fogjátok
 4625     I,  VIII   |                   vidám cimbora volt Ocskay ennekelőtte, olyan magába zárt, rideg
 4626     I,  XXI    |                híveim, jól ebédeltünk. „Aki enni-inni adott, annak neve legyen
 4627     I,  I      |                 éléstár lehetett. – Találsz enni-innivalót eleget; aztán feküdjél le,
 4628     I,  III    |                      collatio végett”.~Elég ennyit tudni.~Várni fogják őket
 4629     I,  V      |                ahogy eddig megszerettem. Ha énrajtam állna, két kézzel adnám
 4630    II,  X      |                sarkával mutatott.)~– És így énrám mikor következik a sor?~–
 4631    II,  VIII   |              rátalálhattok; ti se kérdjétek éntőlem, az én dolgom lesz az. –
 4632    II,  IX     |                     uraid, mint énhozzám az enyéim. Tudom jól, hogy el is akartak
 4633    II,  III    |                    féltem a kastélyomban az enyéimet, mert azt mindenki tudja
 4634    II,  X      |                  gyülekeztek össze, s onnan enyelegtek, udvaroltak, pénzt hajigáltak
 4635    II,  XVII   |                    kérdi, hol jártál. Kivel enyelegtél? – Hadd élje világát! Hadd
 4636     I,  XXIII  |                     majd beveszem.~– Nem az enyémből, kegyelmes uram. Nincs a
 4637     I,  XXV    |                    most elő. Ahelyett, hogy enyhíteném a baját, még keserűbbé teszem.
 4638    II,  VII    |                  hatást, s rajta volt, hogy enyhítőt adjon hozzá.~– Ami pedig
 4639     I,  VI     |                  bálványát, s megvallom, az enyimet is, odáig alázva látni,
 4640     I,  XXIV   |                    Nem fáj-e a szíved?~– Az enyimnek nincs tiltva, hogy fájjon.~–
 4641    II,  III    |                     a rovására esznek?~– Az enyimre. Minden napra kijár nekik
 4642     I,  XXIII  |         kiskutya-fésülés, ispitályflastrom, enyves kéz, koldustarisznya, miseria
 4643     I,  X      |                     rongyos gárdája kinn az Enzersdorf melletti vadaskertben tanyázott (
 4644     I,  X      |           előcsapatjai, sőt éjszakára magát Enzersdorfot is bevették, az ottani helyőrség
 4645     I,  X      |                  nagy okosan visszahúzódott Enzersdorfra, ahol Ocskay volt a derékhaddal.~–
 4646     I,  XXII   |                  úrhoz?~– Csak arra keernem eő kegyelmét, hogy adatna más
 4647     I,  XVIII  |                    világa az özönvíz előtti eocénének, ami fölött az új allúvium
 4648     I,  XXVI   |               fejezve, ami vágy, gyönyör és epedés.~A nóta elhalt a kastély
 4649     I,  VI     |               leányát, akiért annyi levente epedezett, de senki se jobban, mint
 4650     I,  XXIV   |               puszta rónán, síró, panaszló, epedő hangjaival. Ocskay leborult
 4651     I,  III    |                orcáján.~Ah, mi a sivatagban epedőnek a szomja a forrás után!
 4652    II,  XXI    |                 folyvást a hintó ablakából, epekedő arccal, ha nem jön-e már
 4653     I,  I      |                 vidám dalokra felkészülten; Eperjesről meghozták a híres trombitásokat;
 4654     I,  XVI    |                     volt a szégyentől és az epétől. Csak már „szamárevő”-nek
 4655     I,  XIII   |                   borzalomig híven tudta az epilepszis rohamait utánozni, s az
 4656     I,  VI     |                Hanem aztán most én jövök ez epilóggal. – Győztél, diadalmaskodtál.
 4657    II,  XV     |          megmagyarázta Ocskay a napához írt epistolájában.~Mikor készen volt a levele,
 4658    II,  XI     |                   felvésve, és alatta ez az epitaphium:~„Itt nyugosznak a két veszekedő
 4659     I,  XXVI   |               elfoglalni.~Ezt a várat azért építék a császáriak, hogy a kurucok
 4660     I,  XXIV   |                   városon kívül utcasarokra épített sátorok alatt válogattak
 4661     I,  I      |                ravatal mellett énekelték az epithalamium helyett a „Halld meg, lélek!
 4662     I,  X      |         diadalkapuja: elpusztíthatlan tömör építmény; ennek a homlokzatára felírta
 4663    II,  XII    |             Oppenheim még fényes palotát is építtetett magának a Szent Péter téren,
 4664    II,  III    |                     egy merész vízvezetéket építtettek, mely a Rieka patakot messze
 4665     I,  XVI    |           pörköltmandola-torta, gót stílben építve, annak a tetejét ékesíté
 4666     I,  IX     |                    falun kívül levő kastély épnek látszott, de mellőle ki
 4667     I,  XIV    |                   makacsul fölfelé, a másik éppoly megátalkodottan lefelé irányul,
 4668    II,  IV     |                tervét. Pedig hiszen ezek is éppúgy fenyegetve vannak, mint
 4669    II,  V      |                 elmehetett a jobbágyfiúkkal epret, gyöngyvirágot szedni a
 4670     I,  XXIII  |                  uraságok; az egyetlen nagy épületbe, a franciskánusok kolostorában
 4671    II,  XV     |                   is van. Ami kára aztán az épületben fog esni, azt mind megtéríti
 4672     I,  XXIV   |                   Ahol most Bécs legnagyobb épülete, a fegyvertár áll, akkor
 4673     I,  XXII   |                    a kezéből kikerült; igen épületes volt a művészi kezelés,
 4674     I,  XXII   |               előtornác kétfelé választá az épületet; jobbra is, balra is nehéz
 4675     I,  XIX    |                     Ritschán fel nem talált épülni, s az ön angyala azt izeni
 4676     I,  VI     |                könny, s végigfutott azon az ércbarázdán, amit ilyen nedv patakja
 4677    II,  XV     |                 férfikort! – Tetőtől talpig ércbe volt öltözve teste-lelke:
 4678     I,  XX     |                     egész óra betelt, a két ércember a kalapáccsal elverte az
 4679    II,  X      |                 készült bányászok vágták az ércet, örök mozgásban tartva mesterséges
 4680     I,  VI     |                   ott ragyognak történetünk érclapjain! – Rákóczi villáma vagy!
 4681     I,  XXVI   |                   odaállt közéjük, mint egy ércszobor.~– Uraim! Vezér urak! Beszéljünk
 4682     I,  XXIV   |                 hátratekintett ismét.~Az az ércszobor-alak még akkor is úgy állt ott
 4683    II,  V      |                    hogy visszakergesse őket erdeikbe. Itt a medvék vannak otthon.
 4684    II,  XXI    |                 hogy mit tett Ocskay László érdekében.~– Igenis – dörmögé a vezér. –
 4685     I,  XXII   |                   történet volt kötve; mást érdekessé tett a mester neve, akinek
 4686     I,  III    |             legyenek azt a férfit, aki őket érdekli, olyankor megfigyelni, amikor
 4687     I,  III    |                 viseltek a magyar uraságok, Erdélyből kapták fel (miért nem hagyták
 4688     I,  I      |        partikularizmus. Hogy volna az jó az erdélyinek, amit a magyarországi kotyvaszt,
 4689    II,  XIV    |                  operációval egyetértésben, Erdélyt és az Alföldet szorongatja.
 4690     I,  XVI    |                  megbomlottak. Nem jutalmat érdemelnél ezért, hanem büntetést.
 4691    II,  XX     |                László még itt is meg akarja érdemelni a „Néró” nevet, amivel a
 4692    II,  III    |             Ozmondának az apósa.~Hogy mivel érdemelte meg a budetini borz nevet,
 4693     I,  XXIII  |                  amiért idejött hozzám. Nem érdemeltem kegyelmedtől. Üdvözlöm Ocskay
 4694    II,  X      |                     sikerült, de meg is van érdemelve: s ami a legfőbb dolog:
 4695    II,  IX     |                   előtt utat akarok nyitni. Érdemem és férfierőm! Ezekkel megyek
 4696     I,  XVI    |                  majd ha egyszer nagyon sok érdemet szereztél magadnak, s valami
 4697     I,  XVI    |                 érdemlettem én ezt?~– Mivel érdemletted? Hát ide nézz! Kinek a kutyakörme
 4698    II,  IV     |                     a szégyenpironságnál az érdemtelen dicséret.~Odahajolt, s lecsókolta
 4699     I,  IX     |                    labancait; hanem ez az ő érdemük, nekem pedig az én hibám.
 4700    II,  I      |                   rongyos gárdájával a báni erdőig vágta a futamodókat: nem
 4701     I,  XIV    |        elpusztították, lábon meggyújtották; erdőim kivágták, kastélyaim a fekete
 4702     I,  XXVI   |                   menjen kurucot üldözni az erdőre, a maga veszedelmébe.~–
 4703    II,  XX     |            végeszakadatlan hosszú, lapályos erdőségbe kerültek, ahol szálfán és
 4704    II,  V      |                    örökké egyforma rengeteg erdőséget látni itt körös-körül; a
 4705    II,  I      |              hangzott a vezényszó, amire az erdőszélen felállított katonaság megfordult,
 4706    II,  I      |                     felállt hadirendben, az erdővel szemközt.~Ocskaynak eszébe
 4707     I,  XXV    |                   kútforrása a hegyoldalból ered. A vár udvarán áll a pompás
 4708     I,  II     |                     ő termetére volt szabva eredetben: piros nadrágján a térdfolt
 4709     I,  XXIV   |                     fogadalmi mű, aminek az eredetéről, történetéről sok mesét
 4710     I,  III    |              elolvasás végett. Azok részben eredetiek, részben másolatai voltak
 4711    II,  XIV    |                predikátum maradt a számára. Eredetileg Popovicsnak hívták. Elgondolható
 4712    II,  II     |                     Bottyánhoz.~Éppen ilyen eredményre jutott Ocskay a Balog és
 4713    II,  XIX    |                    nehéz ütésre, ha vér nem eredt is utána, kell nehány pillanat,
 4714     I,  X      |              ágyúkat sütöttek el, rakétákat eregettek fel a Szent István tornyából,
 4715    II,  XIII   |                    volna e szavakkal Ocskay ereibe.~A halálos düh szállta meg
 4716    II,  XX     |                 vesztegetett is el eszéből, erejéből.~Aztán még lóhátról is ittak
 4717    II,  XVII   |                  Ozmonda, amiben a levágott ereklye meg volt tartogatva.~Ilonka
 4718     I,  IX     |                 asszony ékszerei, a családi ereklyék álltak, fenekével felfordítva,
 4719     I,  XXII   |             megtekintésre.~Hogyne! Egy régi ereklyékkel telt kincstár.~Hanem Ilonka
 4720     I,  XXII   |             emberektől, de megőrzésre méltó ereklyéktől. Régi hősök fegyverzetei,
 4721     I,  XVIII  |                     másikat én őrzöm otthon ereklyeszekrénybe zárva, mint egy szent relikviáját.)~
 4722    II,  III    |               örvendetes tudósítással, hogy erélyes föllépése következtében
 4723    II,  XIII   |                egész Bécs városa rendkívüli erélyt fejtett ki – mikor már elmúlt
 4724     I,  XXVI   |                   itt. Ezeké az apa hűsége, erénye, büszke jelleme, szeplőtlen
 4725    II,  XII    |                    a szószékről, hogy ahány erényes asszony van Bécs városában,
 4726    II,  III    |                    a férjek hűsége nem megy erényszámba: az mindennapi rendes állapot”.
 4727     I,  I      |                   hogy a húga eléje menjen. Eresszék hát! Hadd tegye a fejére
 4728    II,  XV     |                 ablakot, hogy friss levegőt eresszen be. Azon az ablakon át éppen
 4729     I,  IX     |                   megint. Mintha hallanám: „Eresszük haza a gyereket szopni”.
 4730     I,  XXVI   |                kalácsot, majd kigyulladt az eresz. A piac közepén a verbunkost
 4731    II,  XVI    |                   megszűnt. A falukon a ház ereszéig ért a hó, s a lakosok folyosókat
 4732    II,  XVII   |                     s egyszerre csak térdre ereszkedék Ilonka előtt, s átkarolva
 4733     I,  II     |                ahonnan a hídra vagy le kell ereszkedni, vagy fel kell kapaszkodni,
 4734    II,  III    |            Eresztené őket szélnek.~– Ők nem eresztenének ám.~– Tehát tessék leülni
 4735    II,  XIV    |                   közben; hírmondót is alig eresztett el belőle. A kegyelmed ezredének
 4736    II,  X      |                beteg”. – Pedig éppen előtte eresztettek be egy cifra ruhás úrhölgyet,
 4737    II,  III    |               zavaros világban az ember nem ereszthet útra magában egy asszonyembert
 4738     I,  XXIII  |              használ mind, ha a páciens nem ereszti az embert közel magához?
 4739    II,  III    |                 hogy oda csapatostól be nem eresztik. Lengyel Magdolna nagyasszony
 4740     I,  XIX    |                 előtt, katonai tisztelgésre eresztve le a két kezét.~– Ezredes
 4741     I,  VII    |                  amit összeállítottatok egy éretlen suhanc hóbortjaiból; s rám
 4742    II,  XV     |           imádkozott akkor két szerető szív érette oly buzgón!~Onnan nézte
 4743     I,  II     |              tűzön-vízen keresztül rohantok érettem. Itt a tűz, itt a víz –
 4744    II,  IV     |                   végszavait: „Imádj Istent érettünk…”~Megrendült egész valója.
 4745     I,  XXV    |                  aki ezt leimádkozta!~– Nem érez kegyelmed fájdalmas nyilallásokat
 4746    II,  II     |                 akik kétségbeesve kimúltak. Érezd az ital vízen a hazafiak
 4747     I,  XVIII  |                     meg, akinek tetszik. Te érezted azt előre, sejtelmed megsúgta,
 4748     I,  XXII   |               császári párté pedig az volt: éreztetni vele, hogy ő „férj”, és
 4749    II,  XXII   |                tettünk, hanem azt, hogy mit éreztünk.~            ~Még abban
 4750    II,  XV     |                     édes volt, keresztül ne érezzék rajta.~Ocskay pedig közeledett
 4751    II,  X      |                  Brunnen, Den Mann der Wein erfreut.” (Asszonynak való a kút,
 4752     I,  XVIII  |                     hídnak kerülve, ide nem érhet; a gázlónál pedig várják.~–
 4753     I,  XIV    |               hasítja kétfelé. – De hát nem érhette. – A sors harmadperceken
 4754    II,  XII    |                     népharag egész titokban erjedett tovább, s vasárnap délután
 4755    II,  XV     |              nagyanya az unokáit! – Hogy ne érjék meg a férfikort! – Tetőtől
 4756     I,  XXII   |                     kilátást bámulták a vár erkélyéről. Fölséges egy kép! Hátul
 4757     I,  XIX    |                    szobába.~Mint a fölmentő érkezése, olyan jólesett a lelkének,
 4758     I,  XXV    |                  fölmentésére jókor meg nem érkezhetett. A várban levőket egy vízvezeték
 4759     I,  XIX    |              Trencsénből, csaknem egyszerre érkezhetnek meg. Az előbb jövő megvárja
 4760    II,  III    |               vasajtó felnyílt.~Ott állt az érkezők előtt a budetini borz. Első
 4761     I,  III    |           asszonynép lelkesedése fogadta az érkezőket. A városok polgári lakossága
 4762     I,  XXII   |                    fejedelem kíséretével az érkezőkre.~Környezetét képezték az
 4763     I,  IX     |               később indulj, hogy egyszerre érkezzünk: nekem kerülő utam van. –
 4764    II,  III    |                  hogy minden ember tele van erkölccsel, aki tehozzád tartozik.
 4765    II,  XIX    |                    azoknál is elmúlt minden erkölcs. Verekedni sem tudtak már.
 4766    II,  XII    |                    gunyoros korbácsolója az erkölcsi félszegségeknek: kíméletlen
 4767    II,  IX     |                   sokat adnak, nem ugyan az erkölcsre magára, hanem annak a látszatára.
 4768     I,  XXI    |              pörkölt tokány csipedettel meg érmelléki bakator hozzá.~– Az az én
 4769     I,  XXIV   |            vadászparipa. Utol kellett nekik érniök a császárt. – És ekkor teljesedik
 4770    II,  XVI    |              paripát, hadnagy. Be kell őket érnünk, ha ördögökkel vannak is!
 4771     I,  XXV    |             imádságoskönyv. Minden tagjában ernyesztő bágyadást érzett.~– Ozmonda! –
 4772    II,  XIX    |             nyakvédővel, elöl pedig egy, az ernyőről harántul lenyúló keskeny
 4773     I,  XXII   |              világon. Arcában jóság, ész és erő van kifejezve. Festő nem
 4774    II,  XIII   |                     Ocskay a Favorita-vonal erődeit, s Obizzi gróf hozta ellene
 4775     I,  XVIII  |                Azonkívül, hogy természet és erődítmény védi, még az az oltalma
 4776     I,  XXVI   |              lehetetlenné tegyék. Elsőrendű erődnek volt alkotva, csillagsáncokkal,
 4777     I,  XIX    |                     élelmiszereket, a külső erődöket szétrombolták, az őrhadat
 4778    II,  XIV    |         felszabadítani: erre irányul minden erőfeszítésük. Bercsényi, Eszterházy,
 4779     I,  XXV    |              vésztüzét az ostromlottak nagy erőlködéssel igyekeztek elfojtani. Ocskay
 4780    II,  XII    |                   Barátim! Édes atyámfiai – erőlteté még egyszer a szavát a néplármán
 4781     I,  XVIII  |               nagyszombati ütközet után nem erőltetni a háborút Rákóczival: a
 4782     I,  XXII   |               ablakán a mezőre. Ez a közöny erőltetve van. Egy ilyen szép délceg
 4783     I,  I      |                bátyám! Hol a Gábor bátyám?”~Erőnek erejével hurcolják el őt
 4784     I,  XIV    |               körülcsiripelték, s ahol nagy erőre találtak, szépen visszatértek
 4785     I,  XIX    |                     szakad a gyökere, s még erősebben sarjazik utána. – És aztán
 4786     I,  XXII   |                    úgy keres valami nálánál erősebbet. Nagyhamar rátalál, ez is
 4787    II,  V      |               férfiak azért buknak el, mert erősek, az asszonyok azért, mert
 4788     I,  XXVI   |                  esik? – Lódulj, hozz bort; erőset! – „Mit dorbézoltok itt!” –
 4789    II,  XIV    |                    s ezt katonai parolájára erősíti, akkor ezt minden tiszttársának
 4790    II,  XIV    |              Ritschán tábornok úr, igenis – erősködék Heister. – Én bizonyos vagyok
 4791    II,  VII    |                     teremhessen, a Pálffyak erősségében. Ocskay visszaizent neki,
 4792     I,  XXIII  |                    Érsekújvár a leghíresebb erősségek egyike volt Magyarországon. –
 4793    II,  IX     |       előrehajtatott a hatalmas Bécs városi erősségeken keresztül, s megtalálta
 4794     I,  X      |                     dühében. – Ő, aki annyi erősséget bevett, most egy nyomorult
 4795     I,  III    |                  fél kézzel, másnap Csábrág erősségét törte be; híre sem volt
 4796     I,  XXIV   |                bolondságnak látszott valami erőszakhoz nyúlni, amikor a fejedelemnő
 4797     I,  IV     |                   ki, hogy senkitől egy tűt érőt el ne vegyenek. Egy közvitéz
 4798     I,  XXV    |                  kínozni. Mikor tudod, hogy erőtlen vagyok. Itt fekszem, mint
 4799     I,  VIII   |                     egészen eszét veszté, s erre-amarra elkóborolt, tizedrésze sem
 4800    II,  XIII   |                   kormánytagok, hadvezérek, érsek, püspök, nagykövetek, az
 4801    II,  XXI    |             férjének jó barátjai voltak. Az érsekújvári napok alatt sokszor találkozott
 4802    II,  II     |                  siessen a Nyitrától lefelé Érsekújvárnak. Másnap már ott volt az
 4803     I,  XXV    |            vendégszeretetével megismertetni Érsekújvárott; egyébiránt semmiben sem
 4804     I,  XIV    |                    játszanának. Olyan közel érték már az ágyúkat, hogy azok
 4805     I,  I      |                 valaki.~Ez izgalmas konyhai értekezés alatt senki sem vette észre,
 4806     I,  XIV    |                 mindenre jó, csak hadászati értekezésre nem; a nagy Róma idejében
 4807     I,  IX     |              magukkal a pusztítók, ami csak értékkel bírt, csupán a könyveket
 4808     I,  X      |                 várkastélyban azokra a nagy értékű régiségekre, amiket a romok
 4809    II,  IV     |                Nekünk, minden megmozdítható értékünkkel együtt, rögtön el kell hagynunk
 4810    II,  III    |                magamat csalhatom meg.~– Nem értelek.~– Akkor buta vagy. Tehát
 4811     I,  VII    |                    keserűségnek nincsen már értelme. Hogy valamikor háborút
 4812     I,  XXV    |           kegyelmedet az orvosom rendeletei értelmében ápolni. Fogadja tőlem szívesen
 4813     I,  XXVI   |                     közül, mintha csakugyan értene a dauzsoláshoz: egy kenőccsel
 4814    II,  XVII   |                 Ocskay úgy tett, mintha nem értené.~– Amiken a kincseid vannak;
 4815     I,  XIV    |            csinálják utána ezt a tempót, ha értenek hozzá!~Ocskay pedig rögtön
 4816     I,  XIV    |              magukkal.~Mindezekről jó eleve értesítette Ocskay a fejedelmet, s Rákóczi
 4817    II,  II     |             fejedelemnek a legjobban lettek értesítve. A trencséni ütközetnek
 4818     I,  XIX    |             Ritschán most Pöstyénben van, s értesül erről az ajánlott cseréről,
 4819     I,  VII    |                 szeretett fiamuram!~Örömmel értesülök kedves leányom sűrű leveleiből
 4820     I,  XXV    |                    oblige. Én viszont arról értesültem, hogy kegyelmed a múlt éjjeli
 4821    II,  IV     |                   Ahhoz foglak vinni. Ő már értesülve van felőle, és nagy szívesen
 4822    II,  III    |                     sorban! Azt mondod, úgy értesz hozzá, mint egy ötvös.~–
 4823    II,  IV     |                     tanúbizonysága mellett, értetlen katonák zsűrije által elítéltették;
 4824    II,  X      |                   hölgyei fürödtek (magától értetődik, hogy fürdőöltözetben),
 4825     I,  XIV    |                     magyar urak csak diákul értettek. Cicero nyelve pedig mindenre
 4826    II,  XIV    |                     Ritschán suttogó szavát értheté meg Ocskay: „Vas a szíved.” –
 4827     I,  XXIII  |                  eltorzulva; tajtékzó ajkán érthetlen szótagokra szakadozik az
 4828    II,  XVII   |                   Megerősíté a szívét, hogy érthető mondásokat tudjon írni.~„
 4829     I,  XV     |                 szeme közé.~– Nos? Hát? Nem értitek a magyar szót? – rivallt
 4830     I,  IV     |               felesége lesz?~– Csak egy.~Ki értse ezt?~Csak Ilonka halaványult
 4831     I,  XXI    |                  kacaj közt mondá el:~– Hát értsük meg a dolgot, komámasszony.
 4832     I,  VIII   |                     az olyannyira szükséges érvágásokat nem lehet foganatosítani
 4833    II,  IV     |                     tenni: „Ausztriában nem érvényes a katolikus és a protestáns
 4834    II,  IX     |                    három császári kegylevél érvényesítése végett.~De hát ki hozhatta
 4835    II,  III    |                     való házasság semmis és érvénytelen.~Ocskay minden idegein,
 4836    II,  XVI    |                    szívük. Te se légy olyan érzékeny! Nádaltasd meg a szívedet
 4837    II,  XV     |                tudott emelkedni a gyermekes érzékenykedésen, s hadvezéri magas álláspontról
 4838     I,  XVIII  |                      Vezér! Itt semmi hamis érzékenykedésnek nincsen helye. Itt ezen
 4839     I,  XXII   |                    ha néha-néha elővette az érzékenység, eltakarta az arcát a kézbeli
 4840     I,  IV     |                     az eddigelé oly komoly, érzékenységre hajlandó, pátoszteljes szónoklatok,
 4841     I,  XXV    |                veszi elő, mintha jobb volna érzéketlen darab föld gyanánt engedni
 4842     I,  XXIII  |                    de a tréfa mélyén komoly érzelem volt rejtve.~– Óh, édes
 4843    II,  XV     |                    én írtam – mondá kemény, érzelemtagadó hangon.~– Te írtad? – kiálta
 4844    II,  XIII   |                indulatából adott kifejezést érzelmeinek, s esküvel fogadta, hogy
 4845    II,  I      |                     ébredt fel. Kellemetlen érzések mind: a bor mámorának, a
 4846     I,  XIII   |            reményadás; és annyi név nélküli érzésnek harmóniává alakult káosza;
 4847     I,  XXI    |          kordovánbarna pofája tündöklött az érzéstől, elefántcsontfehér fogsorai
 4848     I,  XVIII  |                    felülállt a lovagiassági érzet a hadvezéri hivatalon. Dorgálni
 4849     I,  XXVI   |           Hivatkozik Ocskay László lovagias érzületére, hogy a feleségét és gyermekeit,
 4850    II,  I      |                     két felől à cheval, két escadronnal, egy escadron maradjon en
 4851    II,  IV     |                    nyújtotta feléje kezeit, esdekelve, míg a nagyobbik, átnyalábolva
 4852    II,  X      |             egymással.~Ennek a napnak egyéb eseménye nem volt.~Másnap korán reggel
 4853    II,  XXI    |                    mi végzetes láncolata az eseményeknek sodorta alá ebbe a mélységbe;
 4854     I,  XIV    |                      annálfogva ha az ilyen eseményt valaki latinul akarja elmondani,
 4855     I,  X      |                  kulcsoltan látszott feléje esengeni. Ocskay észre is vette azt.~–
 4856    II,  XXI    |                     úrnál.~Összetett kézzel esengett előtte.~A grófnő pedig magasra
 4857     I,  XXVI   |                    hírei vártak rá. – Nehéz esetek hírei. – Turóc vármegye
 4858     I,  XX     |              mellett ülve, elbeszéli ezt az esetet Ocskay az egész házi nép
 4859     I,  XXIV   |                    Hanem Jávorkának erre az esetre is volt előre kifundált
 4860     I,  XVIII  |                     itt most egy rendkívüli esettel van dolgunk, amit, ha valaki
 4861    II,  VIII   |                    A négy ifjú, e fanatikus eskü után, miként a hetumogerek
 4862     I,  VI     |                   Az övé erősebb volt.~– Ne esküdj! Ne fogadj! Az téged meg
 4863    II,  VII    |                   az alvezérek szívét, hogy esküdjenek más hűséget: igen veszedelmes
 4864    II,  VII    |                   foglyul ejtik, ha meg nem esküdnének a király hűségére. Én magam
 4865     I,  VI     |                németek zászlója alá kellett esküdnöd, s megfogadnod, hogy csapatoddal
 4866    II,  XIV    |          kevélységétől, s kérkedő pátosszal esküdözék: „Hitemre és lovagi szavamra
 4867    II,  V      |                      hogy adja elő; az úrfi esküdözött, hogy nincs az őnála, hanem
 4868     I,  II     |                    csak kés kell hozzá. Azt esküdöztétek, mikor hozzám csaptatok,
 4869     I,  XIX    |                   bűnöm volna? Mikor még az esküdt uram élt, s elvitt magával
 4870    II,  XVIII  |                  térden állt előttem, s azt esküdte, hogy kész elkárhozni velem…
 4871    II,  XVIII  |                   Az az én bálványom. Annak esküdtem meg, hogy ahol megkapom
 4872     I,  XVII   |                    együtt lenni akarok? Nem esküdtem-e meg az oltár előtt arra,
 4873    II,  XVII   |                     bevallva minden titkát, esküdve örök szerelmet őneki, holtig
 4874    II,  XVIII  |                  rábírsz, hogy megtörjem az eskümet. – Hát megtöröm. Olyan szent
 4875     I,  XVIII  |                    igaz? Árulás, hitszegés, eskürontás egy ilyen patyolatra felírva,
 4876    II,  VIII   |                         VIII. Akik a holdra esküsznek~Jávorka csapatja, mint egy
 4877    II,  XVIII  |                    Miért?~– Megmondtam már. Esküvésem tartja, hogy élve elfogjam
 4878    II,  XVI    |                    árulásért! Nesze a bécsi esküvésért! Nesze a lévai gyújtogatásért!
 4879    II,  XI     |                   aki meghallotta Jávorkáék esküvését, s most azt küldözi szerteszéjjel
 4880    II,  XIV    |                 Ocskaynak azt a kezét, amit esküvésre akart felemelni, de Ocskay
 4881    II,  IX     |                    még nagyobb út: attól az esküvéstől, mely bosszút kiáltott a
 4882     I,  VI     |                  sok időhaladékot adának az esküvői előkészületekre, csupán
 4883     I,  VI     |                  napjára el nem jöhet is az esküvőnek, mert aznap éppen a hópénzt
 4884     I,  I      |                  támasztana fel, úgy ágynak esnétek tőle – akkor doktor se volt
 4885    II,  XVII   |                   Tudd meg, jó barátném, és essél kétségbe, hogy én már fél
 4886     I,  XXII   |                  francia követ, marquis des Estampes, ezt a bókot hozza áldozatul
 4887    II,  XVII   |                 kínzás a rováson.~Ocskay az estebéd után elmondá, hogy ma vigadnak
 4888    II,  I      |                    szegte: maga a fejedelem estében félrevetette magát, s így
 4889     I,  III    |            emlegetett; hiszen mind a kezébe estek: s talán éppen azok, akik
 4890    II,  V      |                     A hosszú, éjfélig nyúló estéken pedig ott kellett ülni Ilonkának
 4891    II,  XVI    |                     rövid napokat, a hosszú estéket mind a kandalló mellett
 4892    II,  IV     |                    kiáltani a feje felett. „Estél lefelé, mi megragadtunk,
 4893     I,  XXV    |                   el, másszor meg a Vezúvba estem alá. Ki adott innom?~– Illés
 4894    II,  V      |                   volt). Odajárdogált hozzá esténként a levente. A leányt mindig
 4895     I,  XXII   |                     eléje az ország nádora, Esterházy, aki aláírta száműzetését,
 4896    II,  III    |             menyének szokás lenni.~– Ah! Jó estét, Ocskay uram! Ezer esztendeje,
 4897     I,  XXVI   |                    ilyen örömnapon. Csak az esthajnalcsillag ragyogdogált maga az aranytenger
 4898    II,  IV     |             asztalhoz, amidőn megszólalt az estharang.~Ocskay buzgó katolikus
 4899     I,  XV     |                   loholtak még erre-arra az esthomályban, nem keresve, hanem kerülgetve
 4900     I,  XX     |                 alakot mindjobban elfedi az esti köd, és mégsem fordul egyszer
 4901    II,  X      |                  minden ember kétségbe volt esve: s csak úgy hullottak el
 4902     I,  XVIII  |                    helyett maga az oroszlán esz meg. – De maga az a titok,
 4903    II,  XVIII  |               Mindegy volt az neki. Délnek, északnak, egyforma a világ. Csak
 4904    II,  IX     |                éppen most legkevésbbé sincs eszében Ocskaynak, itten idillt
 4905    II,  XX     |              akármennyit vesztegetett is el eszéből, erejéből.~Aztán még lóhátról
 4906    II,  III    |            foghagymás”. Abból meg éppen nem eszel. – Dej’szen nincs is itt!
 4907     I,  I      |                     párta juttatja még csak eszembe a ma éjjeli álmomat. Úgy
 4908     I,  XXIV   |                    Akárhová srófolom fel az eszemet, nem tudom kitalálni, hol
 4909     I,  XXVI   |              elcsappan, éppen olyan volt az eszének a világa is. Kinek híják „
 4910    II,  IV     |               egészségre váló vesszőütéssel eszére téríti: „Nesze virgács!
 4911     I,  XXIII  |              hazáját szerető nemes szív, az eszes politikus és a bátor férfi
 4912    II,  IV     |                 tanácsban bölcset, a hadban eszest, akit nem pótolhatnak mással.
 4913     I,  XVI    |                  kézzel halálra nem lövi az eszeveszettet.~Erre aztán általános lett
 4914     I,  VIII   |         Anyádasszony tejes kását főzött, ki eszi meg, ha itt maradsz?~– Majd
 4915    II,  XII    |                    kindzsálját; veszedelmes eszköz dulakodás közben! Ozmonda
 4916     I,  VIII   |                 volna a háziúr borotválkozó eszközeinek étuijével! Mármost addig,
 4917     I,  VIII   |               hagyján, de csak a chirurgiai eszközök tokját fel ne cserélte volna
 4918     I,  XXV    |                  tüzes serpenyőt, sebészeti eszközöket a fejükhöz hajigálni, de
 4919     I,  XXIV   |             Áldozatul van odadobva egy nagy eszméért, amit talán nem is lehet
 4920     I,  XVIII  |           hallgatott, kereste a kezdetét az eszméi fonalának. Nagyon össze
 4921     I,  XXV    |       életszervezetbe. Utoljára elhagyja az eszmélet is: meghal – vagy elalszik.~
 4922     I,  XXVI   |                 ködében tapogatózott minden eszmélete. Úgy rémlett előtte, mintha
 4923     I,  XXVI   |                vezették el kétoldalt fogva, eszméletén kívül. Czelder Orbán hajdúi
 4924     I,  XVIII  |                 sírva emlegessék?~Az a szép eszményi arc e szavak alatt egy fúria
 4925     I,  XXV    |                szilaj haragnak, sem a hideg észnek, hogy elgázoltassa vele
 4926    II,  XVIII  |                     egy magányos lovag volt észrevehető, amint az úton fölfelé vágtatott.~–
 4927     I,  XIII   |                    berek, nádak, erek! Mire észreveszik a szökését, azt sem tudják,
 4928     I,  XXIII  |                     emberek iránt, s csípős észrevételekkel igyekeznek a kigúnyolt hiányért
 4929     I,  XIII   |               mindenkinek.~Csajághy azonban észrevételt tett rá.~– Én elhiszem,
 4930     I,  XXII   |                      Ozmonda előtt.~Ozmonda észrevett a fejedelemnővel beszélgető
 4931    II,  XIX    |                 ellenfelére.~Ocskay Sándor, észrevéve, hogy ellenfele páncélinget
 4932    II,  XVII   |                    hidd azt! – Tisztítja az észt. – Én világosan beszélek. –
 4933    II,  XVII   |                 hogy holdkórosság-e ez vagy esztelenség, vagy a megivott philtrának
 4934     I,  I      |                  háromszázhatvannégy nap az esztendőből. No, hát feküdjél a társaiddal.
 4935     I,  III    |                     is ismerheti, az utóbbi esztendőkben járt ide a házhoz; csendes,
 4936     I,  VII    |                   az Istent! Pedig hát száz esztendőn át ez volt a kor uralkodó
 4937     I,  X      |                   mulatóházakkal, üresek az esztendőnek ilyetén szakában, maga a
 4938    II,  IX     |                   Az ára tizenkét arany egy esztendőre. Én azonban megduplázom
 4939    II,  III    |                hűtlensége miatt még harminc esztendővel ezelőtt elvált, s azóta
 4940     I,  XXV    |                   egymás várfalait. Rákóczi Esztergomnak fordult, s azt kemény ostrom
 4941    II,  XIV    |                 beáll, vagy Komáromot, vagy Esztergomot, vagy Pozsonyt meg ne lephessék.
 4942     I,  XIII   |                   vagy a régi patrónusához, Eszterházyhoz akar visszamenni, vagy a
 4943    II,  VII    |         futamodóknak! – parancsolá alvezére Eszterházynak – aki meg nem tér, össze
 4944     I,  XXII   |                 fogják azt találni a torony esztrádjáról, ha nem sajnálnak velem
 4945     I,  I      |                  többek között azok a drága étekfogások sem, amikkel a hajdani magyar
 4946     I,  XXVI   |                     szóval kiáltva: vissza, Etele! Ez a mi gonosz Valkűrünk,
 4947     I,  I      |                   Kellett is aztán az ilyen ételek előállításához ember, több
 4948    II,  III    |               gyémánt abban a gyűrűben?~Más ételt hoztak: Ocskaynak az sem
 4949     I,  VII    |              lovagolni, a szelíd dámvadakat etetni ők „ketten”.~Mindig csak „
 4950     I,  VII    |               szerelmespárt, mikor a mókust etették; a kalitka az asszony ölében
 4951    II,  VI     |                     keletnek áldozik le. Az ethos, a morál ugyanaz marad,
 4952     I,  XXIII  |                     dáma. Jaj annak, aki az etikettet megsérti. Valódi hipochondrái
 4953     I,  XXII   |            menyasszonyé.~Vége volt a feszes etikettnek; a három asszony össze-vissza
 4954     I,  III    |                 vendégünk. Nálam legelső az étkezésnél a fogolynép, azután jön
 4955     I,  XXIII  |                    és Budapest közt legjobb étkezőhely, s a kiszállásnál múlhatlanul
 4956    II,  IX     |                    Ez a gaukler még csak az étlapját mutatta be annak a sok „
 4957    II,  I      |                 Tegnap óta egy harapást nem ettek. A prófont is mind ottveszett
 4958     I,  IV     |                 labanc kapitány belépett az étterembe, s nagy karimás, tollas
 4959     I,  I      |                    egyszer-egyszer kijön az étteremből egy dali levente, s riadót
 4960    II,  I      |             előttetek az ellenség, mért nem ettétek meg? – Ahol dolgoztatok,
 4961     I,  I      |                    tilógus; s a mesétül meg ettül a szertül elaludt csendesen
 4962     I,  VIII   |                    borotválkozó eszközeinek étuijével! Mármost addig, amíg a gyorsfutár
 4963    II,  XVII   |                dolmány zsebéből a bársonyos étuit, s felnyitva azt, odanyújtá
 4964     I,  III    |             töltögetik ki apró kupicákba az étvágyingerlő italt.~– Én azonban mindenekelőtt
 4965     I,  XX(1)  |                    szava volt ez, „ich will euch schon katholisch machen”,
 4966     I,  XIV    |             hadirendben; a színe-java a hős Eugén herceg seregének, a zentai
 4967     I,  XXII   |               szerint a legújabb dísznövény Európában, amit a császári tudós botanikus
 4968     I,  XXIV   |                  medvékre nézve is kímélési évadot tartott fenn (Bécs város
 4969     I,  XXV    |           évangéliumi jó híre felőled”.~Hm! Evangéliomi jó hír! – Az apáca azt is
 4970    II,  XV     |                   asszony. – Ha mind a négy evangélista állítja is, mégsem hiszem
 4971     I,  XVIII  |                 patyolaton írva van a pokol evangéliuma. A testünkben van a rákfene,
 4972     I,  XXV    |                    szívemet drága jó anyánk évangéliumi jó híre felőled”.~Hm! Evangéliomi
 4973     I,  XXV    |                    onnan hazulról hozta az „evangéliumos” levelet, ezt a kegyelmedét
 4974     I,  I      |            ezüstszegekkel a halott nevét és éveit: a piktor és legényei festik
 4975    II,  X      |                     fel a boltozatig. Annyi éveken át elfojtott bosszúság,
 4976     I,  XVI    |             asszonyok után látni. Ez még az evésnél-ivásnál is elébb való neki.~Azonban
 4977     I,  XXVI   |                Cinka Panna ügyesen, mint az evetke, siklott ki Ocskay László
 4978    II,  VII    |                  tíz embered azalatt is itt evett-ivott.~– Hát azt húzd le belőle!~
 4979     I,  XIII   |                 idők őt is elszólították az evező mellől. Felcsapott kurucnak.
 4980    II,  III    |                 szolgálok kegyelmednek; egy évig, kettőig, amíg a háború
 4981    II,  XVI    |                 portréddal megduelláltál! – évődék Ocskayval Tököli uram, mikor,
 4982    II,  III    |             asztalra még egypár cintányért, evőeszközöket, poharat, sótartót hozzá.~–
 4983    II,  IV     |                     harangszót meghallá, az evőeszközt letenni, s aztán imára kulcsolni
 4984     I,  I      |              ünneplő köntösei voltak, ahogy évről évre kinőtt belőlük, az
 4985     I,  XXIV   |            bársonyöltözetet viselt, a meleg évszakhoz alkalmazottan.~Jávorka a
 4986    II,  III    |                     volt Ocskay László.~Egy évtizede volt már, hogy felkapta
 4987    II,  X      |                  már énekelni minden utcán, évtizedekig fogják énekelni.~Ocskay
 4988     I,  XXVI   |                   fejedelem hadait majd egy évtizeden keresztül, az volt az egész
 4989     I,  XVI    |                  erről a képről ismertek rá excellenciádra. S ha tábornok úrral ily
 4990     I,  VII    |                    hogy te az indulataidban excentrikus vagy. Hanem engem a heveskedés
 4991     I,  XXVI   |                   állta, „ter frementi voce exclamans: retro Attila”, hármas három
 4992    II,  VII    |               azután a Hofkriegscommandóhoz exequatur végett leküldeni; amíg ez
 4993     I,  XXII   |                     s aztán mint szökevényt exkommunikálta, az ország prímása, Széchenyi;
 4994    II,  III    |                majoris potentiae!~– Nem az. Exmissióból jövök.~– Ki a tót fránya
 4995    II,  III    |                    jövök.~– Ki a tót fránya exmittált? Nekem a fejedelmed nem
 4996     I,  XXIII  |                     jót nevetett a bohó fiú expectoratióin. Hitte, hogy lehet bennük
 4997    II,  XVI    |             Budetinnak. Ez bizony háromnapi expedíció lesz a mostani utak mellett;
 4998    II,  X      |                    hajótörést szenvedett az expedíciója: az inas arra a kérdésére,
 4999     I,  VI     |             Pálffy-ezrednél. Ezt a két urat expressz kívánta meginvitáltatni.~
 5000    II,  XVI    |               Mennyivel nehezebb lesz majd „extra dominium” pörölni a szép
 5001     I,  XVI    |                  örömtől, hogy a fővezér őt extraordinánccal hívatja a díszlakomához.
 5002    II,  X      |                    másnap estére, oda le az extrazimmerbe, ahol salamandert fognak
 5003     I,  XXVI   |                    két játszó gyermeké itt. Ezeké az apa hűsége, erénye, büszke
 5004     I,  XVII   |                     bizonyára, én nem fogok ezekért penitenciát tartani.~– Pedig
 5005     I,  XV     |             Dunántúlról. Heister nem bízott ezekhez úgy, mint Feirville a maga
 5006     I,  X      |                     sereg nem mérkőzhetett.~Ezeknél Csajághy vezette az előhadat.
 5007    II,  III    |                   adj írást in optima forma ezekről a zálogba tett holmikról,
 5008    II,  III    |                hagyta volna. Ékesítette még ezenfelül a mesemondásba való szertelen
 5009     I,  XXVI   |                   meg? Hát levágta a hajdúk ezereit? Hát elfoglalta az ágyúinkat?
 5010    II,  V      |                   egy ember a kivétel annyi ezerek közül, az egyetlen igaz
 5011     I,  VII    |                    tesznek mai napság annyi ezeren, akik elhagynak szerető
 5012    II,  XVI    |                     törtetni. Ocskay László ezerével hajtotta maga előtt a tótságot
 5013     I,  XVIII  |                    az én késem nyeld el, ha ezermester vagy!” Heister jónak látta
 5014     I,  VI     |               hasból beszélő labanckapitány ezermesteri furfangjáig. Én még azt
 5015     I,  XIV    |                   mulatoztak. Sárody megint ezermesterkedett. Ólmot öntött, s abból jövendőt
 5016    II,  XII    |                     néhány szót az erkélyen ezermesterkedő Scharodinak.~Az már kezdett
 5017     I,  II     |                   földön és a levegőben: az ezermillió prücsök, ami a legelőket
 5018     I,  IV     |                   közvitéz a veres huszárok ezredéből. Lenn az udvaron pedig látható
 5019    II,  VI     |            szükséges, hogy legalább a saját ezreded áthozd. Az pedig még nincs
 5020    II,  XIII   |                     már utazhatik vissza az ezredeihez. (Így: többesben.)~A reggeli
 5021     I,  XIV    |                    vezérek szétoszlának, az ezredeikhez visszasietve, azt dörmögé
 5022     I,  XVI    |                halomra aprították a legjobb ezredeimet. Én folyvást a te ígért
 5023     I,  XXVI   |             Sándorral feltrombitáltassuk az ezredeinket, s még az éjjel Ugrócba
 5024     I,  XXVI   |                Összeszedte nagy csendben az ezredeit, s hetednapra ott volt Fischamend
 5025     I,  XXVI   |                      egyedül tibennetek. Az ezredeiteket vezessék a főstrázsamesterek.
 5026     I,  XXVI   |                   kezét. – Most menjetek az ezredeitekhez vissza, az éjjel csendben
 5027    II,  II     |                     Ocskay a Balog és Csáky ezredeivel. Azoknak is csak a tisztei
 5028     I,  XIV    |                   van együtt, a legkitűnőbb ezredekből; s azonkívül csak három
 5029    II,  VII    |                     magam megyek a császári ezredekkel.~Ocskay fanyar képet csinált
 5030     I,  X      |                  csak vidd magaddal a saját ezredemet.~Borbély Balázs rongyos
 5031    II,  VII    |                      Én magam pedig a saját ezredemmel és a kegyelmességed által
 5032    II,  V      |                azért van szükségem, hogy az ezredemnek kifizessem a hátralevő zsoldját,
 5033    II,  XIV    |                    alá bocsáttatni: a saját ezredén kívül még az a dragonyoszászlóalj
 5034    II,  XX     |                   hadnagyai rá-rácsaptak az ezredére, s kudarcot vallattak vele. –
 5035    II,  III    |            Bezerédyt?~– Meg a sógorát és az ezredesét.~– Hihetetlen!~– Persze,
 5036     I,  III    |                vágtatva indult meg, élén az ezredeskapitánnyal, a várkapu felé. – De hátha
 5037     I,  VII    |                  kötelesség? Te a fejedelem ezredeskapitánya vagy. A kötelességmulasztás
 5038     I,  VII    |                 Azért nevezte ki fiamuramat ezredeskapitánynak a fejedelem, hogy komanvuportévut
 5039     I,  II     |                  vízbe. Kende János volt az ezredeskapitányuk. Egészen beszorultak már
 5040     I,  XV     |                    kiálta át Sárody a hajdú ezredesre nagy csúfondárosan, s azzal
 5041     I,  XIX    |                     viváttal fogadják a kis ezredesüket. Ocskay odaülteti őt maga
 5042     I,  VIII   |                  üldöztetve, vágatva Ocskay ezredétől, akinek volt annyi esze,
 5043    II,  I      |                 abból tíz nem tartozott egy ezredhez. Kék hajdú, zöld hajdú,
 5044     I,  VIII   |                  sötét lesz. A fővezér a mi ezredünkre bízta, hogy a Szentkereszt