bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 5045     I,  IX     |              tesznek egyebet, csakhogy azok ezüst- meg aranylibertasban játszanak.~
 5046    II,  X      |                     aranyban a hercegek, az ezüstben a grófok, az acélban a katonatisztek,
 5047     I,  I      |        csokorfüzérekkel, azokról meg kettős ezüstcsipke omlott alá; a szűk, ráncos
 5048    II,  III    |                    wsetini szerzeményből az ezüstféle, amit nem hordhatok mindenütt
 5049    II,  XIII   |                   bársonybarettel és a nagy ezüstfogantyús nádpálcával. Két drabant
 5050     I,  XXVI   |            csucsorodva; piciny füléből nagy ezüstfüggők csüngnek alá, amik, ha a
 5051    II,  XVIII  |                     viseltes dolmányán nagy ezüstgombokkal; bocskor a lábán. Fekete
 5052     I,  XXVI   |          pajkossággal lehúzta az ujjáról az ezüstgyűrűjét, s felerőltette az Ocskay
 5053     I,  XXII   |                    hozzá. Rákóczi az utolsó ezüstjét szóratta ki mai nap a pozsonyi
 5054     I,  III    |                     a nagyasszony az övéről ezüstláncon lecsüggő ollóját nyújtja
 5055     I,  III    |                közkézen forog már; hanem az ezüstlibertas ritka, mint a fehér holló.
 5056     I,  III    |             gavallér aztán vagy megy a száz ezüstlibertast megszerezni, vagy keres
 5057    II,  XVII   |                Amiken a kincseid vannak; az ezüstmarha?~– Hát azokkal egy kis baj
 5058    II,  III    |                    ide kegyelmed az arany-, ezüstmarháit társzekerekkel; rendelek
 5059    II,  III    |              váramban van nekem még egy kis ezüstmarhám is, amit szintén szeretnék
 5060     I,  XIX    |                      mint egy darab arany-, ezüstmarhát, mint egy ékszert, egy kösöntyűt,
 5061    II,  III    |        lábasmarhával, mindig csak arany- és ezüstmarhával, ebbe nem üt bele a dög;
 5062     I,  III    |                     asztal közepén egy nagy ezüstmedence, tele finom, otthon főtt
 5063     I,  IV     |            szőnyeggel, arra kitették a nagy ezüstmedencét, az ezüst korsóval; Andrássy
 5064    II,  XVII   |                 fiadat sem eszik meg: de az ezüstöd, ha egyszer az ördögé lett,
 5065     I,  XXII   |                     innen.~Ilonka lopva egy ezüstpénzt csúsztatott a fogoly markába,
 5066     I,  I      |                     szegezik nagy kalapálva ezüstszegekkel a halott nevét és éveit:
 5067     I,  IX     |                  annak a tarsolya duzzad az ezüsttallértól, amelyik pedig zsoldot kap,
 5068     I,  XXI    |                     csizmaszára mellé dugva ezüsttokban kését, villáját, kanalát:
 5069     I,  XXIV   |                     fokoson látható volt ez F. R. II. Rákóczi névelőbetűi.
 5070     I,  XXV    |                     nem írta Wratislaw. Itt fabrikálták Vöröskő-várott.~– Nem disputálok.
 5071     I,  XXVI   |               öntsék. Felvette két kézzel a faedényt, s az akonából ivott. Nagyot
 5072     I,  X      |                    Az útfélen volt egy nagy fafeszület, azt kiemelték a helyéből,
 5073     I,  XXVI   |                csonkig égett már, az olvadt faggyúból csak úgy lobogott fel kápráztató
 5074     I,  XXVI   |                     s bámult az előtte álló faggyúgyertyába, ami megkoppantatlan kanóccal,
 5075     I,  XXVI   |                      Te se nézd ott hiába a faggyúgyertyát, indulj neki, próbáld meg,
 5076    II,  VIII   |             mocsárban sulymot enni, sárban, fagyban ágyazni a feje alját: az
 5077     I,  XXVI   |           szeretnélek. – No, ne rettegj! Ne fagyj kővé félelmedben! – Ha megvirrad,
 5078     I,  XXII(1)|                        Így hívták a legelső fagylaltot ez időben.~
 5079     I,  XV     |                    is melegek maradnak, nem fagynak be soha, sőt a körülöttük
 5080     I,  XXVI   |                   akik ott „húzzák a bőrt a fagyon” duettben. Ezek bizonyosan
 5081     I,  XXII   |                 volt egyszerre az átmenet a fagyos szigorból a verőfényes örömbe.~–
 5082     I,  XIII   |                  sem a tarló, sem az élesre fagyott sár.~Ez volt Ocskaynak az
 5083     I,  XXVI   |                      Ha rád fúvok, még kővé fagysz. – Előbb égtél, most meg
 5084     I,  I      |               zenekíséretül közbehangzott a fahajtörőmozsár-csengés meg a habverő pergése: közbe
 5085     I,  XIV    |                     Szegény feleségemet két fához köttetted, kettéhasíttattad –,
 5086     I,  V      |                   is kapták.~Ocskay azonban fáin ember volt ebben a tekintetben.
 5087     I,  XXIV   |                    az ifjúnak Ocskay. – Nem fáj-e a szíved?~– Az enyimnek
 5088     I,  IV     |                    hítták, hogy a „kegyelem fája”.)~– No, te gézengúz! –
 5089     I,  XXVI   |                 hajolni, úgy lehet szedni a fájáról.~Ocskay úgy találta, hogy
 5090    II,  XV     |                topolyafavesszőt (a kegyelem fáját) Ilonkának adta, és kellett
 5091    II,  XX     |                   bántom; a kegyelmed szíve fájdalmáért irgalmazok neki: elviszem
 5092     I,  XXV    |                  vele, utolérték a nyilalló fájdalmak, amik előjelei a közelgő
 5093     I,  I      |                     nagyasszony erőt vett a fájdalmán, s azt mondá:~– Semmit se,
 5094     I,  VI     |            kegyetlen kioltá.~Az anya kitörő fájdalommal emelé az égnek reszkető
 5095     I,  XXVI   |                     ami kínoz, eksztázisa a fájdalomnak, mely a semmivé létel kéjérzetében
 5096    II,  XVI    |           gyenerálisom! Láttál te már ilyen fájerverket többször is. Piszlicárság
 5097     I,  V      |                   itt maradunk. Csak azt ne fájlalja aztán meg az Ilonka húgom.
 5098     I,  XXVI   |                    sebek rosszabbak, mintha fájnának: égnek. Mégis el hagyta
 5099     I,  I      |                 sors; de a bátyja haláláért fájni fog a szíve, amíg csak él. –
 5100    II,  XII    |                      de az mind a gazdagabb fajtából való volt, aki privilégiumokat
 5101     I,  XXIV   |                   félkézkalmárok mindenféle fajtája, a cigányok sem maradnak
 5102     I,  XXII   |                   Ozmonda csipkelődései nem fájtak volna Ilonkának, ha a fejedelemnő
 5103     I,  XXVI   |                     mellett egész a haragig fajultak. Néha a tábor kétfelé is
 5104     I,  I      |               eltemetett keserv, és átkokra fakad.~– Most tépd le már, leányom,
 5105     I,  XXIV   |                    dsamoré abadé! Háj csina fakadé! – Kiki magáért!”~Ekkor
 5106     I,  VI     |                    védted meg. Otthagytad a faképnél, s kóbor kalandorokból csapatot
 5107    II,  XV     |               tornya, mint egy égre tartott fáklya! – Most a református templomba
 5108     I,  I      |                     vágtat a gyászhírrel, a fáklyás hírrel, ki erre, ki arra,
 5109     I,  VII    |                     gyümölcsöt ő szedi le a fákról. A kert közepén vannak a
 5110     I,  XVI    |           megtisztelő címekben.~– Bolond! – Fakutya! Pernahájder! Szamárevő. –
 5111     I,  XXII   |                    a torony öles vastagságú falába boltozott ablakfülke maga
 5112     I,  XXII   |                    üres volt; hanem a belső falában látszott egy kandallószerű
 5113     I,  V      |                  csigakirakás váltakozik; a falakból rejtett szökőkutacskák lövelltek
 5114     I,  XXVI   |               hajdúit a tört résen át fel a falakra. Már övék volt a diadal,
 5115     I,  XXII   |                    asztalnál ülnek, legjobb falatját mindegyik a tányérján felejti,
 5116     I,  IV     |                   urak! Te meg láss hozzá a falatozáshoz, bruder!”~A kapitány aztán
 5117    II,  V      |                     kidobatja, s a Katinkát falaztatja be a helyébe. – Történt
 5118    II,  III    |                      Az utolsó felhágót egy falépcső képezi. Ezt a sziklafészket
 5119    II,  III    |                 nyolc órát recsegett a régi falióra, mikor Ocskay Lászlónak
 5120    II,  X      |                     régen a másé.~A ketyegő faliórára nézett: késő reggel volt
 5121    II,  III    |                     most engem: üljetek le, faljatok! Majd én utoljára magam
 5122     I,  II     |                   mint a tengeri oroszlánok falkája, ugrált ki a vízből Borbély
 5123    II,  V      |                     akkora rést hagyatott a falon, hogy kenyeret, vizet lehessen
 5124    II,  XI     |              megijedve, mikor az egy puszta falra vetődött!~Lélekszakadva
 5125    II,  XIII   |                    kerekes ágyúk dübörögtek falrázó zakatolással előre, csak
 5126    II,  III    |                     lássék.~Gáspár úr pedig falt, mint egy vadállat. Teletömte
 5127     I,  IX     |                 magát, félig kinnszorulva a faltól. Itt tehát egy nagyobb ellenséges
 5128     I,  XXVI   |                     mint ezek a tárogatósok faluhosszant; de nem jött a kastély felé
 5129    II,  XX     |              kenyéren böjtölni, s éjszaka a faluk alatt, a városok mellett
 5130    II,  XVI    |                szomszédba járás megszűnt. A falukon a ház ereszéig ért a hó,
 5131     I,  IX     |                  nélkül, harangok nélkül; a falun kívül levő kastély épnek
 5132    II,  VII    |                    túlsó végén ugyanannak a falunak éppen akkor jött szemközt
 5133     I,  XX     |              vándorolnod kell velem faluról falura, s ott aludnod a sátorban,
 5134     I,  XX     |                      vándorolnod kell velem faluról falura, s ott aludnod a
 5135    II,  IV     |                    századait szétosztotta a falvakra.~Futárjai jártak-keltek
 5136     I,  III    |                    Most már emlékezett is a famíliájára. Egyszer leánykorában még
 5137    II,  III    |                 hogy Ocskay László öcsémet, famíliáját, amikor jön és megy, minden
 5138    II,  V      |                sorról sorra, van most egy a famíliájukból, aki mind valamennyinek
 5139    II,  IX     |                verve, azt el is szórta nagy familiaritással a padlaton.~– Hiszen ráérünk
 5140     I,  XXI    |                     megijesztgette az egész famíliát. Ki tenné fel róla! Ilyen
 5141     I,  XVI    |                     odatartotta eléje azt a famózus torzképet: „Szamárevő!”~
 5142     I,  VIII   |                fátum történt a recepttel. A famulus, akire bízva volt a tábori
 5143    II,  VIII   |                    segéljen!~A négy ifjú, e fanatikus eskü után, miként a hetumogerek
 5144    II,  VI     |                        No, ne csinálj ilyen fancsali arcot! Hát hiszen, ha nem
 5145     I,  III    |                     lóháton ülő trombitások fantasztikus keleties öltözetben, csodaformájú
 5146     I,  XVIII  |                     hogy élő alak volt, nem fántom, akit keblén tartott? Igazi
 5147     I,  XXV    |                 vele az egymással veszekedő fantomokat, kenőcsös tégelyt, tüzes
 5148    II,  VII    |                 császári ezredekkel.~Ocskay fanyar képet csinált ehhez a megoldáshoz.
 5149    II,  XVIII  |          törpefenyőből rakott tűznél sütött fanyárson egy malacot. Kettő a szekér
 5150     I,  XIV    |                    hűséges asszony, azt két fára kötve kettéhasították, kis
 5151     I,  XXII   |                    könyörgése kárba veszett fáradság lesz; ha a fejedelem jobban
 5152     I,  IX     |                  dandárával a Dogvág mellé. Fáradságos volt az útja, mert a víz
 5153    II,  XVIII  |                   jó emberek! – lihegé a nő fáradtan. – Könyörüljetek rajtam!
 5154    II,  I      |                      Megérdemeltétek: sokat fáradtatok az éjjel.~Már ő akkor bizonyos
 5155     I,  XXII   |                 mélyedés, „egy” darab kőből faragva; azt is vasajtó zárta, csalóka
 5156     I,  V      |                    feldíszítésével, amikben faragvány, festészet, aranyozás, csigakirakás
 5157     I,  XXII   |                    homlokfalát barokk stílű faragványok díszíték, termeinek boltozata
 5158     I,  XXIV   |                   cigányul: „irgundum gule… Farahó fiai! sopphengyule gagyule!
 5159     I,  XXI    |                    ki nem állhatta az egész fáraóivadékot, s nem volt az ínyére, hogy
 5160     I,  XXI    |              Veszett volna a Veres tengerbe fáraóval együtt!)~Mikor aztán vége
 5161    II,  III    |                   vendégét az ebédlőterembe fárasztani. Ott bizonyosan nagy rendetlenség
 5162     I,  XXII   |                  kik mind abban a kérdésben fárasztják diplomáciai tudományuk egész
 5163     I,  VI     |                  megtagadtad a prófétát is; farba rúgtad a magas portát, s
 5164     I,  XXII   |           beállhatsz Ocskay brigadéros uram farkasbőrös kurucai közé.~A palócnak
 5165     I,  XIX    |                futva kóbor martalócok, éhes farkascsordák elől; belopózva két ellenséges
 5166    II,  XX     |              nesztelen elsurranni, mint egy farkasfalka, aztán a befagyott folyókon,
 5167    II,  XVI    |                  hely, csak a lietavai vár! Farkasordító erdőkben, jégzajos folyók
 5168     I,  XIII   |              Láthatlanná tudja tenni magát: farkassötétjét bocsát az üldözői szemére,
 5169    II,  IV     |                     akarsz-e küldeni ebbe a farkasverembe? Azt akarod-e, hogy karácsonyi
 5170     I,  XXVI   |                   visszakerülnek Wsetin-vár farkasvermei közé.~Csakhogy mire ők negyednapra
 5171     I,  XXII   |                 olyan színben van, mint egy farsangi menyecske.~– Azt a pirosítót
 5172     I,  XIII   |                herceg idejében mindig ottan farsangoltam.~– Ismered a Krisztus töviséről
 5173     I,  XIV    |                      az megy férjhez a jövő farsangon. Sárody gombócaiba egy-egy
 5174     I,  X      |                     Schwechat alatt, erdők, fasorok között, észrevétlenül, mint
 5175     I,  XIII   |                    alvezérnek az ilyen nagy fastus? Cinka Pannának ott kellene
 5176    II,  XII    |                     Lássanak – mondá Ocskay fásultan.~– Itt borzasztó ármány
 5177     I,  VII    |                ehelyett azt, hogy egy odvas fát megostromoljon egy mókusfészekért.
 5178    II,  XI     |                ismert: félelmet. – Ha e vén fatörzsek valamelyike mögül egyszerre
 5179    II,  XVI    |               Ocskay őrtüzei kigyulladtak a Fátra tetején, a kuruc vezérnek
 5180     I,  XXV    |                  keresztül az arca a fekete fátyolon.~Azután odahajol föléje,
 5181    II,  XVIII  |         asszonyságon, nyestprémmel, a fején fátyolos recefice főkötő. A két kis
 5182    II,  XX     |                 gondolt. Ocskay mámorködtől fátyolozott szemeivel egy ismerős arcú
 5183     I,  XVIII  |        holdtányérból az igézet, csakugyan a Faust-regék mesetündérei jutottak eszébe.~
 5184    II,  XVI    |                 keresztül új utcát töretett favágóival; mégis előrehaladt; éjt,
 5185    II,  XIII   |             felkanyarított, gondosan ápolt „favori”, sok délcegen hegyesedő „
 5186     I,  XXIV   |                    tesznek.~A vásártér és a Favorita-kert között elvonuló út mellett
 5187     I,  X      |                  Bécs külvárosai még csak a Favorita-vonalig terjedtek; az sem volt valami
 5188     I,  XIII   |                     hiszem, hogy amire mi a Favorita-vonalt felverjük, akkorra a te
 5189    II,  XIII   |                    kinn voltak elhelyezve a Favoritán túli bozótban. Ugyanezek
 5190     I,  XXVI   |              Kitalálod a nevemet? – Húh, be fázol, húh, be reszketsz. Ha rád
 5191     I,  XXIII  |                     fogai közül. – Most már fázom.~Ilonka betakarta őt a medvebőrrel,
 5192    II,  XV     |                     nálam!~Ocskay sápadt és fázott. Megfogadta, hogy keményszívű
 5193    II,  XVI    |                    ha olyan lágy. Ha én nem fáztam meg a lévai nagy tűztől,
 5194     I,  XIX    |                öltözve, gyalogolva, éhezve, fázva, rettegve bujkáljon erdőkön,
 5195     I,  IX     |                   Egy késő téli reggel, úgy február táján, azzal a hírrel lépett
 5196    II,  XVI    |                     ahová senki se kívánta. Februárban mennydörgéssel járó zivatarok
 5197    II,  XVIII  |                  futhatott Ilonka? – Sötét, februári éjszakában. Vad idegen helyen.
 5198    II,  XVI    |                      ott az erdő sátorában „fecerunt magnum áldomás”. – Nagyokat
 5199     I,  XXII   |                    tartsd magad! – De ki ne fecsegd az egészet rögtön Ozmonda
 5200    II,  IX     |                    Ocskay úgy tett az egész fecsegés alatt, mintha hallgatná
 5201     I,  XXII   |                  három asszony össze-vissza fecsegett minden édes bohóságot –
 5202     I,  XXI    |              dúdolja a vége felé a „repülj, fecskémet”!~Szegény fejedelem!~A nagyasszony
 5203     I,  XXVI   |              hajigálva, de ahol deli alakot fed, szoborrá alakítja azt át;
 5204     I,  III    |                 volt.~A nagyasszony oktatva feddi meg őket.~– Ne vihogjatok
 5205     I,  XXII   |            megcsókolá Ilonka arcát, s aztán feddő szóval fordult Ozmondához:~–
 5206     I,  XV     |                 barangol alá s fel, gyalog, fedetlen fővel egy magányos ember –
 5207     I,  XIV    |                    feje, amit hosszú paróka fedez, fekete szemöldökei, félrehúzódó
 5208     I,  XIV    |          megrohanták az ágyúüteget, annak a fedezetét is elverték. Nem tartóztatta
 5209     I,  VI     |   megcsonkíttatásodat: még a hitvestárs sem fedezheti azt fel soha. – Csak ketten
 5210     I,  XXVI   |                      Van-e, aki menekülését fedezi?~– Nincs!~– No, hát ezzel
 5211     I,  XXVI   |                      hogy a vár ágyúi alatt fedezve legyenek, amidőn valaki
 5212     I,  XVIII  |                 nőtől elraboljátok a testét fedő utolsó lepelt. Szégyen!
 5213     I,  XIV    |                    az övé. Amellett szigorú fegyelemtartásáról is híres volt: vezére nem
 5214     I,  XIV    |            felültetett magyar bandériumok s fegyelmezetlen rác hordák képeznek: könnyű
 5215    II,  XVII   |             szívében valami. Neki is voltak fegyverei! Majd rákerül a sor!~Ezt
 5216    II,  XV     |                    újra! Meztelen oda állok fegyvereik elé; csak te ne támadj rám!
 5217    II,  II     |         köszönhetjük a nagy gyalázatot, ami fegyvereinket érte. Ez mondta el bizonnyal
 5218     I,  VIII   |                 saját lován, öltözetében és fegyvereivel. Ágyúik voltak, morva tüzérekkel,
 5219     I,  XV     |                 mindenfelé. Dobok, zászlók, fegyverek elszórva hevertek a mezőn,
 5220     I,  XXIII  |             Sziléziába posztóért, ágyúkért, fegyverekért, idebenn a kongóval fizetünk.
 5221     I,  XIII   |              Ritschántól elfoglalt ágyúkat, fegyvereket és lovakat. Csapataink most
 5222    II,  VI     |                   alatt bevitted a várába a fegyvereseidet. Így most egy kézcsapással
 5223     I,  IX     |                darab földet bírja még, amit fegyvereseivel megszállva tart: ott is
 5224    II,  XVI    |                   el ne hagyjam; valamennyi fegyveresemmel mindig mellette legyek.~–
 5225    II,  VII    |                     tudjanak róla semmit, s fegyverestől, zászlóstól átállni az ellentáborba:
 5226     I,  X      |                   voltak a hadseregnek; jól fegyverezve, derék vezetők alatt. Azokkal
 5227     I,  II     |                  alakokat, akik, egyesével, fegyverhagyó tömegeket kergetnek maguk
 5228    II,  XV     |           haszontalan vérontás lenne minden fegyverhez kapkodás.~Tormássy László
 5229     I,  XXIV   |               fejedelemnőt. Ők megszegték a fegyverszünetet.~– Csak alattomban.~– Hát
 5230     I,  XXIV   |                  Bécs legnagyobb épülete, a fegyvertár áll, akkor még sűrű erdőség
 5231    II,  XIV    |               üszökkel, csóvával asszonyok, fegyvertelenek ellen! Erre nem leszek jó!”~
 5232    II,  XVIII  |                 fölfelé az úton, s méghozzá fegyvertelenül. Csak úgy, ahogy a házból
 5233     I,  I      |                 bolygó tüzek a temetőben; a fegyverteremben a heves vérű fiatalság tüzeli
 5234    II,  XVII   |                kebléhez szorítva. – Ebben a fegyverzetben diadalmas az asszony, a
 5235    II,  XVII   |                     érezte szívében. Teljes fegyverzetében az asszonyerőnek állt ellenfelével
 5236     I,  XXIV   |                     Ezek a kuruc had rendes fegyverzetéből valók!~Jávorka onnan a szent
 5237     I,  XXII   |                     ereklyéktől. Régi hősök fegyverzetei, királyi vendégek félretett
 5238     I,  XXV    |                 híres Pálffy-regement egész fegyverzetével együtt.~De még Ocskay idejében
 5239     I,  XXIV   |                 különlegessége volt a kuruc fegyverzetnek, kalapács, aminek túlsó
 5240     I,  XVIII  |            Rákóczival: a hadait szétosztá a Fehér-hegy alatti városokba téli szállásokra. (
 5241    II,  XVI    |                  fegyvert, aminek a szarvai fehér-izzók voltak.~A hitves méltóságteljesen
 5242     I,  III    |                  volt az: egy magyar dalia, fehérbarát csuhában, csakhogy a corda
 5243     I,  I      |               csorgatott mézet, három egész fehérborsot, négy kanál szegfűborsot,
 5244     I,  I      |                      Furóné asszonyom meg a fehércselédek körülvették: ne rontsa a
 5245    II,  XVI    |                  itten! Elmegyek én magam a fehércselédjeimmel. Két kisfiamat viszem csak
 5246    II,  XI     |                 várost; ami fehér volt, még fehérebb lett, ami fekete, még feketébb.~
 5247     I,  XXIII  |                 ajkai szederjesek, a szemei fehérét elfutotta a sárgaság, a
 5248     I,  XXV    |          romladéknak, ami körüle szerteszét fehérlik a hegytetőn, másfélszáz
 5249     I,  XXVI   |                    más, mint az előrementek fehérlő csontjai!~Magához tért,
 5250     I,  XIX    |              susztermestert, egy csipke- és fehérneműáruló marchand des modes-ot, meg
 5251     I,  I      |                harcába természetesen hogy a fehérnép is belekotnyeleskedett,
 5252     I,  XVIII  |                 adva a parancsolat.~– Meg a fehérnéphez ne nyúljanak!~– Már azt
 5253    II,  IX     |            kérdezősködés alá fogták; hacsak fehérruha-viselés által nem jelezte, hogy „
 5254     I,  II     |             káprázik valami szörnyű sivatag fehérség, mintha hó esett volna:
 5255     I,  XVIII  |                 itten nem asszonyember, nem fehérszemély, hanem az ördög ivadéka!
 5256     I,  XVIII  |                 bántson senki, mert aki egy fehérszemélynek csak a ruháját is megtépi,
 5257     I,  XXVI   |               szemek, egy villámlobbanásra, fehérükkel felfelé fordulva, ha meghasad
 5258     I,  XIV    |             táborkari főnökének, vicomte de Feirville-nek, kit XIV. Lajos azért küldött
 5259     I,  XVII   |                   nyitott hintóban a fogoly Feirville-t, akit közcsúfondárosságul
 5260    II,  XII    |                     kezében, az igazhívőket fejbe verni, s kiáltozza „rajta,
 5261    II,  IV     |                   házasság.”~Ki innen! Ki a fejből, a szívből, a vesékből,
 5262    II,  IV     |                 nótát ki nem tud az ember a fejéből verni. Ott énekel az folyvást
 5263     I,  VI     |              utánafut az a te nagy tökkolop fejed is.~– Dejszen viteez kapitány
 5264     I,  I      |                     ez?~– Semmit. Verd ki a fejedből! Tudhatod, mint igaz keresztyén
 5265     I,  XXII   |                   fog elvonulni, annak lesz fejedelemasszonya; én pedig: akinek a sorsa
 5266     I,  I      |                   levet!” – „Micsoda? Az én fejedelemasszonyom, Bornemissza Anna őnagysága,
 5267     I,  XXII   |             kapujáig ellovagoltak már, hogy fejedelemasszonyukat megláthassák. Az övék a
 5268     I,  XXV    |              fejedelemnő alapította.~– A mi fejedelemasszonyunk?~– Már nem a mienk. Nem
 5269    II,  VII    |                   feleségét, mégpedig a kis fejedelemfiúkkal együtt, s azoknak az átvételére
 5270     I,  XIII   |                   világoskék folttal valami fejedelemi luxus! Az üveggyöngynek
 5271     I,  XVII   |              valakivel a világon? – monda a fejedelemné szomorúan.~– Még pater Renatusnak
 5272    II,  XII    |                         Nem, csak a tűzhely fejedelemnőjét.~Hej, de szép lett volna,
 5273     I,  XXII   |                     rózsaszín öltöny van, a fejedelemnőn sárga, Ozmonda öltönye egy
 5274    II,  XVII   |                    Magdolnakint, kém volt a fejedelemnőnél, Ocskaynak édes mérge, a
 5275     I,  XXIV   |              Rákóczi nem mond le az erdélyi fejedelemségről. A háború újra megindul.
 5276     I,  XXIII  |                    követelte vissza. Erdély fejedelemválasztási jogát – nem a maga személyének:
 5277    II,  II     |                    bizonyos grófnéra, aki a fejedelmasszony kíséretében Érsekújváron
 5278     I,  XXVI   |                 jobb jövendő nem a hadakozó fejedelmeké, hanem azé a két játszó
 5279     I,  XIV    |                     kell, az én hazámért és fejedelmemért! De minden dibdáb labancnak
 5280     I,  XXII   |                     magát ismertetni Erdély fejedelmének, választás szerint; a császár
 5281     I,  XXV    |                 harcolsz te és a te társaid fejedelmestől együtt.~Ocskay arcán a hideg
 5282    II,  XIV    |                     akit egykor a „nagy úr” fejedelmévé nevezett ki, s akivel Bécs
 5283     I,  V      |                aggodalma kegyelmednek; a mi fejedelmünk nemcsak a vallásszabadságot
 5284     I,  VI     |            Németországot. A német elfogott, fejeden halál volt; az öcséd, Sándor
 5285     I,  XIV    |             kiirtattad, gyilkos! Nesze nagy fejednek!”~Jó szerencséje Heisternek,
 5286     I,  I      |                     tépd le már, leányom, a fejedről menyasszonykoszorúdat! Megölték
 5287     I,  XIV    |                    Mármost hát búcsúzz el a fejedtől, mert elhozom én azt; amilyen
 5288    II,  II     |                  ide Egerbe. Bizonyos, hogy fejeik fognak vétetni. Ocskay László
 5289     I,  XV     |                     vészkiáltásukkal, véres fejeikkel elrémíték a hátuk mögött
 5290     I,  IV     |                    még hátrafelé fordítja a fejeinket.~A kapitány azonban a töltöttkáposztás
 5291    II,  X      |              keresztül! Repülnek a levágott fejek bele az árokba.~Tovább,
 5292    II,  X      |                Káromkodnak, poharat törnek, fejeket bevernek; de semmi államellenes
 5293     I,  XXIII  |                  van, jól. Ok nélkül ment a fejembe a vér. A klimakterikus esztendő
 5294    II,  XII    |                   ki akartam párologtatni a fejemből a mámort.~– No, hát máskor
 5295     I,  XXV    |                     fülembe fütyül, hanem a fejemen megy keresztül; akkor én
 5296    II,  IV     |                     abból, amit vádképpen a fejemhez vágnak, és mégis egy szót
 5297    II,  IX     |                    Nyolc hónapig rohantam a fejemmel a főudvarmesteri hivatal
 5298    II,  XVII   |                    mielőtt leejtettem volna fejemről az asszonyi fátyolt. Nem
 5299    II,  I      |                     Esze Tamás~      Kopasz fejének~Nagy pipájú, kevés dohányú~     
 5300     I,  III    |                   csak confusiót csinálnak, fejetlenül dolgoznak előre-hátra, zsarolásaikkal,
 5301     I,  VII    |               naponkint háromszor kell őket fejetni; a birkák pedig selymet
 5302    II,  VII    |                   látni. Őfelsége énelőttem fejezé ki azon legmagasabb jóindulatát,
 5303    II,  X      |       némajátékokkal, ami a bajuszkipödrést fejezi ki, hogy mit várnak tőle.~
 5304    II,  IV     |                   annak az értékét ki tudja fejezni – és feltalálta saját magát:
 5305    II,  III    |                 kegyelmed, hogy azóta le is fejezték őket?~– Bezerédyt?~– Meg
 5306    II,  XV     |                   oda temessetek! Semmiféle fejfát a síromhoz! Minek mondaná
 5307     I,  XV     |                     az a tekintet; a büszke fejhordozás, a fenyegető nevetés, még
 5308     I,  XXIII  |                 katonás magatartású, büszke fejhordozású vitézi alakról senki sem
 5309     I,  XVII   |                   Az anyja kapja a bogláros fejkötő-tűzőt, az Ozmonda néni a homlokszorító
 5310     I,  IV     |                    is feltette a táritoppos fejkötőjét, amiben olyan volt, amint
 5311     I,  XXIII  |                vették a kalapjaikat, s nagy fejlógatva odébbálltak. Csak Ocskay
 5312     I,  XVIII  |                     valamennyit. – Hatalmas fejszecsapásai alatt döngött, recsegett,
 5313     I,  I      |                  Közbe itatgatta saját keze fejte, posajtotta, drága jó hűsítő,
 5314    II,  XIII   |                    városa rendkívüli erélyt fejtett ki – mikor már elmúlt minden
 5315    II,  I      |              olyanformát: hátha ez a bolond fejű Ocskay most ezzel a rongyos
 5316     I,  XXV    |                      sebészeti eszközöket a fejükhöz hajigálni, de aztán megint
 5317    II,  XV     |             végigpusztítod? Hogy leégeted a fejünk fölül a városokat? Földönfutóvá
 5318     I,  XXII   |                 Rákóczi csak alig tarthatta féken a nyelvét, hogy rögtön ne
 5319    II,  XI     |              fehérebb lett, ami fekete, még feketébb.~Egy útféli domb tetején
 5320    II,  X      |               vannak az egyházfejedelmek, a feketében a többi papok, szerzetesek,
 5321    II,  IX     |                     mutatta be annak a sok „feketelevesnek”, amit neki bizonyosan fel
 5322     I,  II     |                     sorban aláúszó halottak feketéllnek rajta.~Ez a szomorú hírnöksereg
 5323     I,  II     |               tömpölye, amiknek szegélyéből feketén meredtek elő a sás kardlevelei,
 5324     I,  II     |                    labanc huszárezred meg a feketesisakos dragonyosok, akik, mikor
 5325     I,  I      |                    a gyász színei voltak (a feketét pompához használták), és
 5326     I,  XXVI   |                    Bercsényi melle zihált a fékevesztett indulattól. A szégyent,
 5327    II,  XX     |                     hogy ő azt is meg bírja fékezni, akármennyit vesztegetett
 5328     I,  XIII   |                      míg a vezér leborult a fekhelyére zokogni, s majd megint felugrott,
 5329    II,  XV     |                éppen ráláthatott a haldokló fekhelyéről Léva városára.~Egyszer aztán
 5330     I,  IV     |              beszélt a kapitány. Régóta itt fekhetett már az országban, megtanulhatta
 5331     I,  XXV    |                     a levél alá, s hogy azt fektében végezhesse, az imádságoskönyvét
 5332    II,  VIII   |                    fogadtunk. Ki a karddal! Fektessük egymásra keresztbe. Én –
 5333     I,  XXIII  |                 meglátta; azt is le kellett fektetni, most az egyik szobában
 5334    II,  XVII   |              egymással valamit…~Ilonka alig fektette le a nagyobbik fiát, aki
 5335    II,  XV     |              tornácban ott volt a koporsóba fektetve a megholt anya, mellette
 5336     I,  III    |                 vagy mintha egy nehéz felhő feküdnék a mellén: egy szónak nem
 5337    II,  XVIII  |                    Nem ide jöttek-e? Máshol feküdtek le?~Az asztalon heverő gyöngyfüzér
 5338     I,  VIII   |                      Ocskay, amint a földön feküvék (mert biz a tábor nem hordott
 5339     I,  XIX    |                 ahol azok a Zay grófok kies fekvésű őskastélyában a szokott
 5340    II,  XV     |                  miatta!”~A város közepéből fel-felgomolygott egy újabb tűzittas füstoszlop. –
 5341     I,  XIV    |                fejedelem derékhadához: az ő feladatában gyalognépre nem volt szükség.
 5342     I,  XVIII  |               percben még arra gondol, hogy feladatai vannak?~– Hát hiszed-e –
 5343    II,  XV     |                     végiggondolt a rábízott feladaton. – Ugyan nagy dolog. – Egy
 5344     I,  VIII   |            csatlósával felöltöztette magát, feladatta a páncélingét, előhozatta
 5345     I,  XXI    |                     akarja megbízni ezzel a feladattal.~– Elfogadom! – Elfogadom…~–
 5346    II,  XIV    |                  visszariadni attól a nehéz feladattól, amit kegyelmed egész mereven
 5347     I,  XXVI   |                 visszatérnek Wsetin alá, ha feladatukat bevégezték. Az pedig két
 5348     I,  XXVI   |                     akármelyik vár alatt, s feladják azokat. Rakóczi Lipótvára
 5349     I,  I      |              levettették a hímzett kantust, feladták rá helyette a violaszínt.
 5350     I,  VII    |                édesanyát, s sietnek vérüket felajánlani a legdrágább édesanyának.
 5351     I,  III    |               örömmel, amit az én híveimnek felajánlott, hanem elébb a foglyok ellátásáról
 5352     I,  XXVI   |             kibékülés a császárral.~Rákóczi felajánlotta Magyarország koronáját Frigyes
 5353     I,  VII    |                     a ládikóba, s a kulcsát felakasztotta a fogasra. Miatta talpra
 5354    II,  XII    |                      ami a Riesentornál van felakasztva, hogy ha a „Fehér Angyal”-
 5355     I,  XXII   |                    szentnek, mártírnak, aki feláldozza magát pusztuló nemzete nyugodalmáért.
 5356    II,  VII    |                     dragonyosok.~A hadirend felállítása mellett akár ütközetet is
 5357    II,  X      |                    A délutánt sem várhatja?~Felballagott a registraturára. Ott találta
 5358     I,  XIII   |                     tovább!~– Te innen most felballagsz Bécsbe. Jártál ottan többször.~–
 5359     I,  I      |                     másik még fonatlan; azt félben hagyta a nagyasszony, mikor
 5360     I,  XXV    |         sáncfalaknak. A munkát nem lehetett félbenhagyni. Az ellenség égő szurokkoszorúkat
 5361     I,  IV     |                    fogok rá – monda Ocskay.~Félbeszakítá e tréfás jelenetet valami
 5362    II,  XVI    |                   gondolat volt! (Aztán meg félbeszakítani ezt az idilli életet itt
 5363     I,  XV     |                   azt rendbe szedje, rögtön felbomlanak.~E megátalkodott makacs
 5364    II,  XXI    |               Csajághy átvette a levelet, s felbontá azt a törvényszék előtt.~–
 5365     I,  VII    |                     Ezt éppen úgy nem fogom felbontani, mint ahogy a többieket
 5366    II,  XVI    |                     a magas tengeren szabad felbontaniok.~Ebből a lepecsételt utasításból
 5367     I,  VII    |               érkezett, azt menten becsukta felbontatlanul abba a ládikóba, s a kulcsát
 5368     I,  XXVI   |                       Azt, ami rá van írva. Felbontod, ha halva leszek.~– De hát
 5369    II,  IV     |               valódi jó barátjának tartá.~A felbontott csomagban pedig talált Ocskay –
 5370     I,  XXV    |                   bekötött valamit, a másik felbontotta. Aztán ki-kimentek a mellékszobába
 5371    II,  II     |                   Pestvármegyei levelét már felbontva találta Ocskay; ez Blaskovichhoz
 5372     I,  XXVI   |             megmossa;~Orrával tollait~      Felborzolgatja.~Kis kertedben, ligetedben~     
 5373    II,  XII    |                   meg a kéményseprőlegények felbőszítették egy vasárnap délután a bécsi
 5374     I,  X      |                 sors összesepert: kiéhezve, felbőszítve, kétségbeesve… Aztán egyszerre
 5375     I,  XIV    |               mivelhogy a hebehurgyán előre felbuggyanó gombóc ezt a nevet rejté: „
 5376     I,  XX     |                   már nem volt olyan nagyon felbundázva, ő csak a párduckacagányt
 5377    II,  X      |              elkapták, vagy a víz fenekéről felbúvárkodták.~Így csak eltelt az idő
 5378     I,  XIV    |                      utolérhetetlen a mások felbuzdításában; ellenben mindig ő az első
 5379     I,  XIII   |              elszólították az evező mellől. Felcsapott kurucnak. Itt is sok hasznát
 5380    II,  XI     |                   kontrer: most már egészen felcsaptad a kocsmámnak a renoméját.
 5381     I,  XVIII  |            hüvelyéből a kardot, úgy kérdezé felcsattanó hangon:~– Mit akarsz ezzel
 5382     I,  XXV    |           sebesülten!~Azonközben két tábori felcser is vesződött a sebesült
 5383     I,  XXVI   |          selyemviganó omlott alá, féloldalt felcsíptetve a lecsüngő bőrövvel, hogy
 5384    II,  I      |                    trencsini héroszt, s még felcsúfolja a diadala végén?~– Hát az
 5385     I,  XXVI   |                    ki. Az emberi vakmerőség felcsúfolta a hadi tudományt. Hat tudós
 5386     I,  IV     |                 kell szolgáltatni, különben felcsúfoltatik minden hadi regula. Itten
 5387    II,  V      |               mutatja jóságát, annál jobban féld a harapását. Mihelyt budetini
 5388    II,  XVI    |                     sietett Ilonka felelni, felderülő tekintettel.~Szegény asszony!
 5389     I,  III    |                 nyomta, le hagyta szakadni, felderült a kedve, s vele együtt a
 5390     I,  V      |                     halmozott, barokk stílű feldíszítésével, amikben faragvány, festészet,
 5391     I,  III    |               amivel azt a karszéket fogják feldíszítni, amin a mai nap hőse az
 5392     I,  XXII   |                virágokkal találja a szobáit feldíszítve – folytatá Rákóczi –, de
 5393    II,  XIV    |                   tanulja meg, hogy mikor a feldmarschallja beszél, olyankor ne vágjon
 5394     I,  XXIII  |                  öklével a szívét, aminek a feldobogását az öltönyön keresztül lehetett
 5395    II,  X      |                  Augustint is annak nézték, feldobták a szekérre, kivitték a temetőbe,
 5396    II,  XVII   |                     a hitében az utca végén feldöcögő hintó, amit Ocskay kísért,
 5397    II,  XVIII  |                őrülteké. A háborodott lélek feldúlta minden vonásait: sápadt
 5398     I,  XXII   |                      Eleonóra arcán, mint a felébredés, oly gyors volt egyszerre
 5399    II,  X      |                     alatt az ágyat.~Az első felébredésnél alig tudta kitalálni, hogy
 5400     I,  XXV    |               suttogó hangon. – De többször felébredt kegyelmed, mikor megszomjazott.~–
 5401     I,  XXVI   |                 volt az, mint a tetszhalál. Felébredte után még sokáig ott révedeztek
 5402    II,  IV     |                 szobájába.~S amint a nyitva feledett ajtón betekintett, a bámulat
 5403     I,  XXV    |                  éget bele a szívbe, örökre feledhetetlenek maradnak.~Késő délest volt
 5404     I,  XXIII  |                megbocsátom.~Jávorka sohasem feledhette el ezt a szót!~Doktor Wolffius
 5405     I,  I      |                 csigametszésű, félig nyitva feledt ajkai csupa kérdés, felelet
 5406     I,  III    |                     Napról napra új hőstett feledteti el a régit. Úgy jár az országban,
 5407     I,  XVIII  |                    magát.~– Ördög és pokol! Felejted, hogy vezéred vagyok! Szigorú
 5408     I,  XX     |                  ezt az utolsót soha el nem felejtem. Ez keserves munka volt.~–
 5409     I,  XX     |                Tisza-háznál. Aki mindig ott felejtett valamit, mikor eltávozott,
 5410     I,  IX     |                  titkolják előtte. Hogy nem felejtették el, afelől bizonyos. A féltés
 5411     I,  XVIII  |                   nővel! A nővel? Ezt el is felejtettem, hogy hiszen ez az alak
 5412    II,  X      |                 registraturájába.~Ugyan mit felejthetett nála az ő kedves jó cimborája,
 5413     I,  XVIII  |                   megtépi, az halálfia.~Nem felejthette Ritschán mondását: „Ahogy
 5414    II,  XVII   |                  akit szeret – a kincseiről felejtkezett el. Hagyta őket veszni,
 5415     I,  XX     |                  ezt a némbert.~– Vége van. Felejtsük el!~– Mindent elfelejtenék
 5416     I,  III    |                  nem nagyított, megnövelte, felékesítette azt Tiszáné asszonyom. Mint
 5417     I,  VII    |               felismerjék egymást, az egyik felekezet az „ly”-t „1”-nek, a másik „
 5418    II,  II     |                   borzadozással vége volt a félelemnek. Érni kezdett a terv.~Ocskay
 5419     I,  II     |                   szokás a vezér parancsára feleleteket adni: azt csak teljesíteni
 5420     I,  V      |                      hát mindezekre igen jó feleletem van – mondá Tormássy. –
 5421     I,  XVIII  |                   Dejszen ott van őkeeme! – felelgetének a hajdúk, mint akik valami
 5422     I,  XXVI   |               Ezalatt ráért hallgatni, hogy felelgetnek egymásnak a csendes éjszakában
 5423     I,  IV     |                     ha a harmadiknál is azt feleli rá a vezér, hogy Istennél
 5424    II,  IV     |             anyádtól hallottad?~– Ezt is. – Felelj rá meg bíráidnak, vádlóidnak,
 5425    II,  XXI    |                     három vezért. – No, hát feleljük neki ezt: „Ha kegyelmed
 5426    II,  XVIII  |                 futott? Neki csak az az egy félelme volt, hogy a férje utoléri.~–
 5427     I,  XXVI   |                   ne rettegj! Ne fagyj kővé félelmedben! – Ha megvirrad, pedig nyár
 5428    II,  VIII   |                  hozza őket, mert az az egy félelmem van csupán, hogy az az angyal
 5429     I,  XXV    |                   aki férfinak született; a félelmességig gyöngéd volt mindenkivel
 5430     I,  XXII   |                  ismered-e ezt az urat, azt felelned rá, hogy sohasem láttad.~–
 5431     I,  I      |                   ott a bástyán üdvlövéssel felelnek rá, s visszakiabálnak. Jó
 5432    II,  XIII   |                  minden németet a szobából; felelőssé tette a jámbor pénzstrázsálókat
 5433    II,  X      |                  okosan feleltél: én is úgy feleltem volna a te helyedben. Csak
 5434     I,  II     |                   boglyát, házat, hunhalmot felemel az égbe, s úszó szigetet
 5435     I,  II     |                     öljed, vágjad, amíg egy felemeli a fejét.~Az ágyúk rájuk
 5436     I,  XIX    |             királyság, mint saját hazájának felemelkedése. – De minden gyanú között
 5437    II,  III    |                Ocskay, s arra a belső lemez felemelkedett, a ládaajtó kettős fenékkel
 5438     I,  XVII   |                   lesz.~– Utoljára a zöldek felemelkednek mind a felszínre, a veresek
 5439    II,  IV     |                    lefelé, mi megragadtunk, felemeltünk!”~Minő nagy áldozat volt
 5440    II,  IV     |                  meg nem verte még, meg nem félemlítette még soha senki. – Mostan
 5441     I,  II     |                 mikor azok ágyúzni kezdenek felénk. Mikor aztán látom, hogy
 5442     I,  IV     |                     egy eleven malacot kell felennem?~– Eleven malacot? Te! Hiszen
 5443     I,  XIX    |            Ocskaynak –, itt volt Pöstyénen, felépülés végett. Szunyoghy Ozmonda
 5444     I,  XIII   |                    a bizonyítványodat, hogy felépülve odébb mehess. Az éjszakát
 5445     I,  XXII   |                négylovas hintajával a várba felérkezett. Azok a gyönyörű kilátást
 5446    II,  XIV    |                    lehessen ismerni a képes feléről.~A veres köpönyegesek ököllel
 5447     I,  XXVI   |                 ujjáról az ezüstgyűrűjét, s felerőltette az Ocskay kisujjára, s hirtelen
 5448    II,  XVI    |        visszafoglalására rendeli, maga csak félerővel jön az ő üldözésére. Így
 5449     I,  IX     |               hidakat.~Amint egy dombtetőre felért Ocskay, ahonnan éppen le
 5450    II,  XVIII  |                ballaghatunk. Ha a fennsíkra felérünk, majd jobb lesz az utunk;
 5451     I,  VI     |                 tőled, hogy ezt a nőt, akit feleségeddé tettél, oly boldoggá tedd,
 5452     I,  XIII   |                    miről ismerek én rá a te feleségedre?~– Bolond! Hogyne ismernél
 5453     I,  XXII   |                kiválasztanom, amelyik az én feleségemnek legjobban tetszeni fog,
 5454     I,  VII    |                     belőlem a lelket. Nem a feleségemnél van az kalitkába zárva;
 5455     I,  V      |                  aki parancsoljon, a leendő feleségénél. – Vallására nézve igaz,
 5456    II,  V      |                 szép török muzsika mellett: feleségévé lett Jakusichnak; hat fia,
 5457     I,  XIX    |                   részén Ocskay László uram feleségével.~Ozmonda féktelenül felkacagott
 5458     I,  XXIII  |            tanyáznak Bercsényi és Ocskay, a feleségükkel és cselédségökkel. Itt minden
 5459    II,  VI     |                   gondolat volt tőled, hogy feleségvivés ürügye alatt bevitted a
 5460     I,  XXVI   |                    van no! Most nincs idő a feleselésre, akarom mondani, a vizsgálatra.
 5461     I,  XXI    |                     nóta ríkat meg engem! – feleselt Tiszáné nagyasszony.~– Hát
 5462    II,  VII    |                     a hétszáz embert rögtön feleskették a császár hűségére. Aznap
 5463    II,  I      |                    estig szőröstül-bőröstül feleszik az egész falut.~Ocskay megkísérlé
 5464     I,  XIV    |                 amint az ágyúgolyó elbúgott felettük, megint talpra ugrott mindenki,
 5465     I,  XIII   |                csónakra ül, s víz ellenében felevez a Duna keskenyebbik ágán
 5466     I,  XIX    |                     ezt az ajánlatot Bécsbe felexpediálják, amíg ezt a főhaditanácsban
 5467     I,  XXIII  |                   Ahány vezér, az mind majd felfalja egymást. Amit Bercsényi
 5468     I,  XXII   |                     nem sajnálnak velem oda felfáradni.~Innen még elragadóbb a
 5469     I,  XVIII  |                    bámult maga elé. Ozmonda felfedezései oly közel jártak a valóhoz,
 5470     I,  XVIII  |                    excellenciáddal e fontos felfedezéseket az, aki ezt magával viendli. (
 5471     I,  IX     |                 nehéz almáriomok erőszakkal felfeszítve, a vasláda, melyben az asszony
 5472    II,  II     |                    fordulni a fegyverrel. A Felföld magára maradt.~Ocskay László
 5473     I,  XXVI   |                 Dunán túl, a Vág mellett, a Felföldön meg Erdélyben a kuruc hadakkal,
 5474     I,  I      |              Mátyusföldről meg a görbe, tót felföldről jövők, hogy ne szétszakadozva
 5475     I,  V      |                  lakodalma napján megölték, felfogadtam, hogy soha több vőlegényt
 5476    II,  XII    |               Ugyancsak tapasztalta ennek a felfogásnak az általánosságát Ocskay
 5477     I,  XIV    |                  sem hallott.~Csak ez teszi felfoghatóvá, ami ezután történt.~– No,
 5478    II,  XV     |                     nincsen harc.~Cselédjei felfogták az összeroskadót.~– Ne ágyba –
 5479     I,  IV     |                    hogy a kedvét még inkább felfokozzák.~Ment ez a mulatság rendén,
 5480     I,  I      |                    bánta már, ha fenekestül felfordítják is a konyhát. Ott kezdte
 5481     I,  IX     |                  ereklyék álltak, fenekével felfordítva, s az azon ütött tágas rés
 5482     I,  XXII   |                  Pálffy-család kincstára. A felfordult világban mind ide hozatták
 5483     I,  XXVI   |                    szokták meglepni: azok a felforralt vér lávájából előzajló,
 5484    II,  XI     |                       Ez az ő embere.~A düh felforralta vérét!~Két pisztolyát hirtelen
 5485     I,  II     |                   meg acélozottan a víztől, felfrissülve, gyorsan szökellve, mint
 5486    II,  IX     |                  magam követtem azt el, azt felfújták elefántnak; mindig csak
 5487     I,  XIX    |                     nőmmel? – kérdé Ocskay, felgerjedését el nem titkolhatva.~– Nonono!
 5488     I,  XXV    |                     többet mondani. Majd ha felgyógyul, s a dolog világosabb lesz.
 5489     I,  XXVI   |                 árulás ikertestvérek. Amint felgyógyult, sietett haza az édes, boldog,
 5490     I,  XXIV   |              vásárai, amikre messze földről felgyülekezett a népség, kinek eladója,
 5491     I,  XIV    |              kettéhasíttatta, s a kastélyát felgyújtatta Heister.~– Bomolj meg, német!
 5492     I,  XXI    |              szekereket megterhelni, rendet felgyűjteni. Ocskay maga is nekivetkőzve
 5493    II,  XV     |                   az én fiam, ide jöhessen, felgyújthassa az én városomat, az én ősi
 5494    II,  XV     |                futvást, mert te idejössz, s felgyújtogatod az én házamat meg az egész
 5495    II,  XVI    |                  gyanús csapat közeledésére felgyújtotta, leégette a várat, a várost;
 5496    II,  XV     |                   világon, amiért egy házat felgyújtsanak, amelyikben halott fekszik.
 5497     I,  XXIII  |                előtt ugyanis a vezérek mind felgyűltek a fejedelem elfogadótermébe
 5498     I,  XIX    |                  ujjait, s azokat a válláig felgyűrve hozzáfogott, hogy a sűrű,
 5499     I,  XVII   |                     vegyülve, ezt egyszerre felháborította, az egész palack tartalma
 5500    II,  III    |                kígyózó lépcsősor. Az utolsó felhágót egy falépcső képezi. Ezt
 5501     I,  XXIV   |                 tovább gördült, a fejedelem felhágott a bajor sáncra, ahonnan
 5502     I,  XIX    |                   ön nekem egy szabómestert felhajhászni, aztán meg egy susztermestert,
 5503     I,  XXIV   |                     marhát és lovat szoktak felhajtani, még távol Magyarországból
 5504     I,  IV     |             egyenruhája volt rajta; széles, felhajtott ujjú wammsz veres melltakaróval,
 5505    II,  III    |               Ozmonda előhozta a hegedűjét. Felhangolta, megpengette; aztán félrehajtotta
 5506    II,  XIV    |              asztaltársaság hahotája fog rá felhangzani, s ez a hahota lesz halálítélete,
 5507    II,  XI     |                     a várostul. A sáncokrul felhangzott az előőrsök vontatott kiáltása: „
 5508     I,  X      |                    szembeszállni. Kezében a felhatalmazás a fejedelemtől, hogy ami
 5509     I,  XIV    |                      Mikor már Fischamendig felhatolt, utoléri egy gyorsfutár
 5510     I,  VI     |                  van kard a világon, amitől félhetsz: bizony a testvéredé az.
 5511     I,  VIII   |                   Amint elhangzott a hegyke felhívás, innen is, túl is nagy volt
 5512     I,  XXVI   |                    uram, szállok az úrnak!” felhívástól, amit messze elkerekített
 5513    II,  XIII   |                    első kamarása megjelent, felhívni a kihallgatandókat.~– Herceg
 5514    II,  V      |               siettek a fülkét kibontani; a félholt leányt kihozták az Isten
 5515    II,  III    |                 arra szükség, hisz a száját félhomályban is megtalálja minden ember.
 5516     I,  XXVI   |                   annak az egypár bíborszín felhőnek sem volna kedve aludni menni
 5517     I,  XXII   |                 Amint a nap küllői egy sűrű felhőpajzs mögül a városra lesütnek,
 5518    II,  III    |                   emberem az nekem.~Ozmonda felhordatta a csatlóssal a reggeli lakomához
 5519    II,  IX     |                társzekere is: a háziszolgák felhordták a málhákat, az elemózsiát,
 5520     I,  III    |                      Amint aztán azt a nagy felhőt, ami a keblét nyomta, le
 5521     I,  XIV    |                amely nevet a legelső gombóc felhoz a víz színére, az megy férjhez
 5522    II,  IV     |                   Ne haragudj rám, hogy ezt felhoztam.~– Ezt is anyádtól hallottad?~–
 5523     I,  XXII   |                   briliántos gyűrűt; mit az felhúz az ujjára, s aközben halkan
 5524    II,  III    |                    kezek és lábak, az orrig felhúzott száj; az ember nyáron is
 5525    II,  XVIII  |               lobogtak a feje körül.~Ilonka felhúzta a ponyvát a kocsi oldaláról,
 5526     I,  XXI    |                      leereszti a viganóját, felhúzza a piros csizmáit, s olyan,
 5527     I,  XXIV   |                     az egész csapatban nagy felindulás van. El van a furfang árulva.~
 5528     I,  XXIII  |                 fejedelemtől kérni, mostani felindulásában?~– A tanácsosok bizonyára
 5529     I,  VI     |              öldöklik.~Édesanyja észrevette felindulását, s könnyein át mosolyogni
 5530     I,  XXIII  |                   kilép rajta Forgách, nagy felindulással, minden tiszteletet mellőző
 5531     I,  I      |                     főkötőig meg a patyolat félingecskéig, amit csecsemő korában viselt.
 5532     I,  I      |             szakácsát is, azonkívül Léváról felinvitálta Furóné asszonyomat, aki
 5533     I,  III    |                     a „pro libertate” arany felirattal; a nyomába vágtató kíséret
 5534     I,  XXVI   |                     én csak a hátára tudtam felírni a nevemet: az megrohanja
 5535     I,  XIII   |            Carnuntum diadalkapujára a minap felírtuk: „Morgen komm ich wieder.”
 5536     I,  VII    |                   hogy már a megszólalásnál felismerjék egymást, az egyik felekezet
 5537    II,  XXI    |               kiálta a lovag, amint Ilonkát felismerte; s feltartóztatta erőszakosan
 5538     I,  VIII   |                Ocskay megjelent közöttük, s felismerték az alakját, a kuruc új lelket
 5539    II,  XVI    |                   mint egy hős; de mint egy félisten harcolt maga egész csapatok
 5540    II,  IV     |                 Rákóczi mennyköve! A népnek félistene! Minden imádságba belefoglalt
 5541     I,  XVIII  |                  nevetésre.~– Dehogy nincs, félistenem; mikor ezt az ostoba vas
 5542     I,  XXIII  |                     tündérnek, oroszlánnak, félistennek, – csak csak éppen e szót: „
 5543    II,  VII    |               legyenek a kegyelmed rovására feljegyezve. Szentgyörgy ellen, Vak
 5544    II,  XIV    |                 Marcira; ha talán csakugyan feljelentené Tököli uram a fővezérségnél
 5545    II,  XII    |               megérkezése felől; – nem kell feljelenteni semmit: álljon a tíz körmére
 5546    II,  XV     |                pokolnál rettenetesebb. – Ki féljen még a pokoltól, mikor itt