bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 5547     I,  IV     |           választottál, mikor megbérmáltak. Feljöhetsz a kézcsókolásra.~De biz
 5548    II,  IX     |                 róla. Urlaubot kértem, hogy feljöjjek Bécsbe. Azt nem adták meg.
 5549     I,  X      |                  éjszakáján, mielőtt a hold feljőne, Schwechat alatt, erdők,
 5550     I,  XXIV   |                   telt bele, míg Szakolcáig feljutottak. Ott a határszélen a vallon
 5551    II,  XIII   |                    azt fogadni. Sok büszkén felkanyarított, gondosan ápolt „favori”,
 5552     I,  XXIV   |                fokost, kardot kap a kezébe, felkap a lovára szőrén, s akkor
 5553     I,  II     |                     rá kapaszkodni.~S ezt a felkapaszkodást megnehezíti még egy körülmény.
 5554     I,  XIV    |                 maga elé állította, s azzal felkapaszkodott a Cinka Panna kordéjának
 5555     I,  XXVI   |                  odatapadt délceg idomához; felkapcsolva laza ráncaival, egy sor
 5556     I,  XXI    |                    mikor utoléri a zivatar, felkapja a ruháit a fejére, a csizmáit
 5557     I,  XXIV   |             egymáson a rongyos had, a pénzt felkapkodva.~Erre az alkalomra vártak
 5558     I,  X      |                  pattant, s annak az élével felkarcolta a kolostor barna falára
 5559    II,  XIII   |                Őkegyelmessége már öt órakor felkel, s hétkor fogad.~Ocskay
 5560     I,  II     |               szétverik, elnyomják az egész felkelést, s akkor aztán mehet vissza
 5561     I,  XXV    |                     megtérjen; ha elbukott, felkelhessen, ha gyönge, erőt ád neki,
 5562     I,  XVIII  |                     mert, ha megvárja, amíg felkelnek, úgy ott szorítják, mint
 5563    II,  XI     |                    volt rémülve. Nem tudott felkelni a kőről, ami azt a két testvért
 5564    II,  X      |                   wacholderrel.~Akkor aztán felkelve a szalmaszékről, a nyakába
 5565     I,  XVI    |                     Dúló Pál kapitány uram, felkelvén az asztaltól, hogy: „De
 5566     I,  VIII   |                 mindenféle írok és kenőcsök felkenésére szükséges vászonpólya, pelenka
 5567    II,  XVII   |                  őket, s elviszem magammal, felkeresem velük jóltevő idegenek házát,
 5568    II,  IV     |                  hogy vissza lehetne térni!~Felkereste Ilonkát. Ott találta őt
 5569    II,  XII    |                 tovább a hű bécsi polgárok; felkérték a császárt, hogy űzze ki
 5570     I,  XVIII  |                   jöhet át rajta: kénytelen felkerülni Trencsénnek, ahol állóhíd
 5571     I,  I      |                zsolozsmákra s vidám dalokra felkészülten; Eperjesről meghozták a
 5572     I,  VI     |              tökéletesség ideálját. Ide már felkészülve jöttél. Rendeztél egy várostrom
 5573     I,  III    |                     a vezér, hogy a mostani felkeveredett világban alig ismeri ki
 5574     I,  XXVI   |                vezérlette mezei tábort, ezt felkeverte, a derékhadra vetette, a
 5575     I,  XXIV   |                    János-fővételi búcsúra a félkézkalmárok mindenféle fajtája, a cigányok
 5576     I,  XXVI   |            elvégezte a maga énekét, Jávorka felkiáltott: „Megellenzem! Nekünk is
 5577     I,  XXII   |              éjszaka, mikor magukra vannak, felkölti egyik fiú a másikat álmából,
 5578     I,  XXV    |                    rebegé a sebesült férfi, félkönyökére emelkedve. – Nem tudok imádkozni
 5579    II,  VII    |             császári lovasság nyomul előre, félkörben átszorítva a közbeeső Ocskay-ezredet.~
 5580     I,  XXII   |                 azokat harsogtatták volna a felköszöntések után.)~Estére pedig fényes
 5581     I,  IX     |                    is spártai szíve van. Ha felkötötte a kardot, nem gondolt az
 5582     I,  IV     |                   felkeltek az asztaltól, s felkötötték a kardjaikat. Azután a vezérrel
 5583     I,  XXIV   |                ménes felé, pillanatok alatt felkötőfékezve a legközelebb talált paripát,
 5584    II,  IX     |            császártól kaptam, s akkor aztán felküldtek Bécsbe, internáltak, politzei-felügyelet
 5585     I,  XXIV   |                    bozót közel volt; mire a fellármázott bécsi helyőrség kivonult
 5586     I,  X      |                   bal parton levő seregeket fellármázzák. Ocskay átlátta, hogy itt
 5587    II,  XII    |            spelunkák egyszerre ontják elő a fellázított csoportokat. A vezetők,
 5588     I,  XXVI   |                   város, verőfényt vetett a felleges égre. – Ki bírna ezzel a
 5589    II,  XVI    |                    Déltájon egy erős zápor, fellegszakadással kezdődő, egyszerre eloltá
 5590     I,  XVIII  |                    is a „Bolondóc”-nak hítt fellegvár falai; a gót stílban épült,
 5591    II,  XV     |                    új fényözön támadt. Léva fellegvára légbe repült, a lőporos
 5592     I,  XXV    |           Vöröskő-vár egyike azoknak az úri fellegváraknak, amik mind e mai napig épen
 5593     I,  XVIII  |               tehetnek; bombavetők nélkül a fellegvárat nem lehet bevenni.~Egész
 5594     I,  VIII   |              megsebesítetted, egyszerre úgy fellelkesítéd a mi táborunkat, míg viszont
 5595     I,  XXVI   |                    gyertyának a lángja, hol fellobban, hol elcsappan, éppen olyan
 5596    II,  XVII   |                    nő nem rejtheté el öröme fellobbanását. Nem a gyöngyért, hanem
 5597    II,  XVIII  |                   akinek az árnyékát, a hol fellobbanó, hol lelohadó láng ide-oda
 5598     I,  IX     |                valamit.~S azzal még egyszer fellökte az öklét a magasba, s arcát
 5599    II,  IX     |              emberségem, se becsületem. Itt fellöktek, ott felrúgtak. Elküldöztek
 5600    II,  XIV    |                  szépen kimentette, hűségét felmagasztalta, valamennyi hadvezető fölé
 5601     I,  XXIII  |                brigadéros dandára különösen felmagasztaltatott mind a külföldi képviselők,
 5602    II,  V      |                 játszadoznak, bukfenceznek, felmásznak a nagy szál fenyőre, aztán
 5603    II,  XII    |       kéményseprőlétrának a legfelső fokára felmászva, egyenlő magasságból nézett
 5604    II,  VII    |                     lesz, ha kegyelmed maga felmegy Bécsbe, a megerősíttetését
 5605    II,  V      |                    gyönyörűsége, mint mikor felmehetett a nyugati bástyafokra, s
 5606     I,  XVIII  |       keresztülvágta magát a mészárláson, s felmenekült Bolondócba, a fellegvárba.
 5607     I,  XV     |                      A labanc szétfutott.~A felmentő csapat siet üdvözölni Ocskay
 5608    II,  III    |                     bércegyetemnek az egyik felmeredő csompója tetején van egy
 5609    II,  XV     |                      s hallgatni a távolból felmorajló zúgását ezernyi ezer kétségbeesett
 5610     I,  XXVI   |                  fényes várak, miket emléke felmutogatott, mind a fata morgana csalóka
 5611    II,  XVII   |                    kincseidet? Te átkozott, félnederes bolond!~– No, csak ne csapj
 5612     I,  XXIV   |                  fejedelemasszonyt?~Jávorka felnézett az égre, és semmit sem felelt,
 5613     I,  XXIV   |                  lábaikkal a szekerekről, s felnyalábolva egy csomó kardot a szekér
 5614     I,  III    |                  írásával. Ennek a pecsétje felnyitásához már kegyelettel kell nyúlni:
 5615    II,  III    |                  átvette a láda kulcsait, s felnyitogatá a závárokat; aztán felemelte
 5616     I,  XXII   |                     tudomány volt azoknak a felnyitogatása; a berozsdásodott sarkakon
 5617     I,  XXII   |                    egy rakáson.~A bán sorba felnyitogattatá a nagy vasládákat, s elmagyarázta
 5618    II,  III    |                  Add ide a kulcsát, majd én felnyitom. Nesze a bükkfatapló, csiholj
 5619     I,  XXV    |                maradt az ápolt sebesülttel, felnyitotta a könyvét és olvasott, ha
 5620     I,  XXII   |                 okosodik ki belőle.~Ezalatt felnyitották a nehéz lakatokat, a vasajtó
 5621    II,  II     |                      mesterséges úton-módon felnyitottam a pecsétet, s kitanultam
 5622     I,  XXII   |                    bán.~Visszatérőben aztán felnyittatá a hatalmas főúr, a labanc
 5623    II,  IX     |                      Arra aztán Scharodi is felnyomta a nyírott tarkójára a zöld
 5624     I,  IV     |                korsóval; Andrássy Mihálynak felnyomták a fejére a négyszegletű
 5625    II,  X      |              hagyták reggelig. Mikor azután felocsúdott Augustin, akkor látta eliszonyodva,
 5626    II,  X      |                 mintha megijedt volna, hogy felökleli vele.~Aztán következett
 5627    II,  IV     |                   amint az Áment kimondá, s felölelé térdepeltéből.~– Mi ez?
 5628    II,  VI     |           hízelkedésre fogta a mesterséget, felölelte ismét, lesimogatta a szétkuszált
 5629     I,  XXVI   |                    csatolni, páncélingeiket felölteni, s aztán ki-ki a maga csapatjához.
 5630     I,  XVII   |                   pénzdarabra. – Este én is felöltözöm diáknak, a tornácon és lépcsőgádoron
 5631    II,  IV     |                      Dehogy várta meg, hogy felöltöztesse valaki! Kiugrott az ágyából,
 5632    II,  VI     |                     szoba és tornác, cifrán felöltöztetett parasztleányok voltak berendelve
 5633     I,  XVIII  |                    A marcona hadfi ránézett féloldalvást.~– Csak nyolc sebet kaptam
 5634    II,  IV     |                    az anyád beszélt valamit felőlem?~– Igen.~– S te ezért vesztél
 5635    II,  XII    |            császárvárosban, ekkor elkezdtek felőlük mindenféle borzalmas híreket
 5636     I,  XXV    |               felesége.~Thallósy az íródiák felolvasá azt a beteg előtt.~„Brigadéros
 5637     I,  IV     |                  aztán odaadta a hadbírónak felolvasás végett. Parasztnép, asszonyok,
 5638     I,  XXVI   |                  egész bűnlajstromot tudtak felolvasni. De hát melyik kuruc vezér
 5639    II,  III    |                    a hopmester, a káplán, a felolvasó, az íródeák, a tiszttartó,
 5640     I,  XXV    |               szívesen ezt az ajánlatot.”~A felolvasott levél természetesen a legnagyobb
 5641    II,  XII    |                középen.~Már mikor a textust felolvasta a pap: „Saul, Saul, miért
 5642     I,  XXV    |                   egy utóirat, ami nem lett felolvasva.~– Hát ez? Mi van még itt?~–
 5643     I,  XVIII  |                     nem a megfagyott örömök felolvasztására való. Nekem sem volna az
 5644     I,  I      |                   elviselhet. A nagyasszony felordított hangja teljes erejével.~–
 5645     I,  X      |                     gyalogsága hadtudományi felosztásban vonult fel lépcsőzetesen,
 5646     I,  XXV    |               aranyozott boltíveket, miknek felosztott mezejében mitológiai festmények
 5647    II,  XVI    |                 maga helytáll a társzekerek felpakolásánál: ha ma megindulnak, még
 5648     I,  VI     |               délelőtt eltölt a társzekerek felpakolásával, amik az új asszony kelengyéjét
 5649     I,  XIV    |               megkaphassák. Így kell azokat felpaprikázni!~Azzal benyomta az égő taplót
 5650     I,  XXVI   |         legkeservesebben foly a virginálás, felpattan az ajtó, s betoppan a társaság
 5651    II,  XV     |                hogyan kell az ellenfél elől felperzselni a városokat, amikben az
 5652    II,  XVI    |                praktika, hogy minden várost felpörköljenek, ahová a császáriak le akarnak
 5653     I,  XXVI   |                   levágta, erődöt és várost felprédált, elpusztított, a lakosokkal
 5654     I,  XVI    |                   betörtek a balszárnyomba, felprédálták a poggyászomat; a jobbszárnyon
 5655     I,  XVIII  |                elárulták a diadalmas érzést felragyogásukkal.~– Ezredes úr – szólt Csajághy
 5656    II,  IV     |             kigömbölyödik az arca, a szemei felragyognak, a szája visszakapja csigaalakját.
 5657     I,  XXII   |                    ha a szépítő mouche-okat felrakták rá: még csak szemöldököt
 5658     I,  XV     |                     megtöltetve a puskákat, felrántatta a fehér lobogót a kuruc
 5659     I,  X      |                     a szedett-vedett haddal félreállt a derékseregtől, amit elébb
 5660     I,  I      |                 látások vannak rajta. Egyre félrebeszél. Aztán futni akar, alig
 5661     I,  I      |                    lárma ez itten! – kiálta felreccsenő szóval. – Azt gondolja az
 5662     I,  XXVI   |                    fel kápráztató fénnyel a félredőlt kanóc.~Azt suttogá Deliancsa:~–
 5663    II,  VII    |                   Biz ez egy kicsit fatális félreértés volt. A kezdet rosszul indult
 5664     I,  XXIII  |                   utolsó szót, voltak, akik félreértették.~Bercsényi eltávolítása
 5665     I,  XVIII  |                  tudtad innen küldeni.~– Ön félreérti az én szándékomat, grófnő.~–
 5666    II,  VI     |                   büntetését, ha a vára ily félreeső és nehezen hozzájárulható
 5667    II,  III    |             Felhangolta, megpengette; aztán félrehajtotta rá a fejét, oly csábosan,
 5668     I,  XIV    |                  fedez, fekete szemöldökei, félrehúzódó szája, ami fölött az egyik
 5669    II,  IX     |                  Ocskaynak, s csak az egyik félrehúzott szájszegletével sandalgott
 5670    II,  III    |                függönyt egy zsinórrántással félrehúzta: azalatt volt az emlékezetes
 5671     I,  I      |               belőlük, az anyja egymás után félrerakta őket. Most aztán előszedegette
 5672     I,  XVIII  |                   szép fehér bársonykezével félresimította a hajat Ocskay homlokáról:
 5673     I,  XIX    |              atyamester uram kezében mindig félreszalad az olló, s valamennyi legény
 5674     I,  XXII   |                   szólt hozzá Ocskay.~Marci félreszegte a nyakát nedélyesen, s azt
 5675     I,  XXVI   |                   Ocskay László keze közül, félreszökve előle az asztal mögé, Ocskay
 5676    II,  XXI    |                      a feleségének!~S azzal félretaszítva erős kezével maga elől az
 5677    II,  XVII   |                  arcot! – S egyszer-egyszer félretekintett a tükörbe Ilonka, hogy a
 5678    II,  IX     |              szemközt az országúton, azokat félreterelje az útjából. Minden postaállomáson
 5679    II,  VII    |                    szőlőgarádok mély útjain félretért az útból, s hagyta maga
 5680     I,  XXV    |                szükséges vizet igyekezzenek félretétetni nehány napra, hogy mindabban
 5681     I,  XXII   |              fegyverzetei, királyi vendégek félretett bútorai, ellenségtől elfoglalt
 5682     I,  XXVI   |                   még az ajka is elsárgult. Félretette későbbre azt, amit most
 5683    II,  III    |            felnyitott ajtaján egy szegfejet félretolt Ocskay, s arra a belső lemez
 5684    II,  XX     |                    nap összeragadt volna.~E félreugrás miatt Jávorka elveszté a
 5685    II,  I      |                    maga a fejedelem estében félrevetette magát, s így kerülte el
 5686    II,  XII    |             katonaság a támadás jelszavától félrevezetve, mind csak azokat az utcákat
 5687     I,  XXII   |                     alkalma volt Ozmondának félrevinni Ilonkát egy ablakmélyedésbe,
 5688     I,  XXII   |                    a cercle-t, a hölgyekkel félrevonul, s akkor aztán a férfiak
 5689     I,  XXIII  |                  rávette a pöstyéni fürdőbe félrevonulásra, legjobban meggyógyított
 5690     I,  XXIII  |                    valami beszélnivalója. – Félrevonultak a tornácba.~– Mit szeret
 5691    II,  III    |               Ocskay csak most vette észre, felrezzenve, hogy Gáspár úr ott ül már
 5692    II,  XIII   |                   elszunnyadt, s rémálmából felriadva, a pisztolyához kapott.
 5693    II,  VII    |               László előrevágtat, s a túlsó félről szemközt nyargal felé Pálffy
 5694    II,  IX     |              becsületem. Itt fellöktek, ott felrúgtak. Elküldöztek olyan átkozott
 5695     I,  X      |                   azzal az egész hadseregét felruházhatá. Ezért nem is háborgatá
 5696    II,  III    |                    minden férfiúi tökéllyel felruházott. Ez az ábrándkép volt Ocskay
 5697    II,  IX     |                    s kegyelmed aztán szépen felruházta. Emlékezni fog rá.~Ocskay
 5698    II,  XX     |                  amivel a német krónikaírók felruházták.~Jávorka nem akart hinni
 5699    II,  XIII   |                    lovag” rangjával is lett felruházva, ami gyermekeire is örökségül
 5700     I,  XXIII  |                     beszerzi a télirevalót, felruházza az ezredét a morva posztóból;
 5701    II,  XVIII  |                     is kértem hozzá ő szent felsége segítségét; csak magamhoz
 5702     I,  XXII   |                küldi általam ezt a bokrétát felségednek.~A virágot megismerte Eleonóra;
 5703     I,  XXII   |                virágokkal.~– Vajha ne lenne felségedre nézve Bécsben az otthon,
 5704    II,  XVII   |                   húgomasszony! Csak tessék felsétálni. Majd a cseléd megmutatja,
 5705     I,  VII    |             Károlyinak Kecskemétről kellett felsietni, hogy az előrehaladó labancoknak
 5706    II,  VII    |                 több hétszáz emberénél. – A félsiker egyenlő az egész felsüléssel.~
 5707     I,  XXI    |                   vendég.~Ilonka örömteljes felsikoltásában volt valami kis ijedség
 5708    II,  XIV    |               valami körülötte. Ha csak egy felsóhajtása, ha egy szemében megjelenő
 5709     I,  XXV    |                    levelet.~Az apáca mélyen felsóhajtott. Valami olyan kísértetes
 5710    II,  V      |                     én, ha idejönne – szólt felsóhajtva Ilonka.~– Nono leányom,
 5711     I,  XXV    |                amiket Wratislaw e levelében felsorol, mind a legnagyobb szavahihetőség
 5712    II,  IX     |                   győzelemre; ellenkezőleg: felsülésre. Kegyelmed itt a legelső
 5713    II,  VII    |                   félsiker egyenlő az egész felsüléssel.~Azt a hétszáz embert rögtön
 5714     I,  XXVI   |                   amit kicseréltél velem? – Félsz, hogy a cigányleány elviszi
 5715    II,  VII    |                   mintha mindannyian Nyitra felszabadítására sietnének.~Ocskay előreküldözé
 5716     I,  VI     |                gyanánt mind az a föld, amit felszabadítasz. – Becsülve vagy. A fejedelem
 5717     I,  XXVI   |        sziklafészkük tornyaiból láthatták a felszabadító császári csapatok helyett
 5718     I,  XIV    |                 harangszó tette: a hófelhők felszakadoztak, a havazás elmúlt, s a két
 5719    II,  XVIII  |                történt?~Mikor Ocskay László felszakítá Ozmonda szobájának az ajtaját,
 5720    II,  XIV    |               csörgött az aranypénz.~– Majd felszaporítom megint: „Kapok korpára ebet!”~
 5721     I,  XV     |             sebesültek, akiket senki sem jő felszedni; a csatatér hiénái, a fosztogató
 5722    II,  IX     |                 kegyleveleket török késével felszegezte. Azok az erdők, azok a vadaskertek
 5723    II,  XII    |                    korbácsolója az erkölcsi félszegségeknek: kíméletlen csúfolódó, aki
 5724    II,  XII    |                    a romlott világ valamely félszegségét, hibáját, visszásságát képviselje
 5725     I,  VIII   |                    maradt neki adós.~– Ha a félszemem behunyom is, vagyok olyan
 5726    II,  II     |                küldje le Bottyánhoz. Most a félszemű hősre volt bízva a föladat:
 5727     I,  II     |                  fordulatában egy tökéletes félszigetet képez. Ennek a félszigetnek
 5728     I,  II     |                  félszigetet képez. Ennek a félszigetnek a földszorosa alig szélesebb
 5729     I,  XVII   |                 zöldek felemelkednek mind a felszínre, a veresek szintén, a zöldek
 5730    II,  IV     |                   megint. Megitta a borral, felszítta a mezők illatával, a szemtelen
 5731     I,  XXVI   |               szürcsölve itta a bort, elébb felszíva a hevítő zamatját.~A zsibbasztó
 5732    II,  VIII   |                     aki meglopod a napot, s felszívod a tengert, aki elveszed
 5733     I,  III    |                 kuruc vezér komisszáriusai, felszólítani a lévai bírót, hogy kétezer
 5734     I,  XIV    |          kettéhasították, kis csecsemő fiam felszúrták dárda hegyére, szép gyönyörű
 5735     I,  XXV    |                  vele, mikor egyedül marad?~Feltakarja a vérző sebet, s abban a
 5736     I,  XXVI   |                asszonyt egy puskalövésnyire feltalálhatnám valaha! Hidd el nekem, hogy
 5737    II,  X      |                  Ocskay Lászlót, mint ahogy feltalálja az ember a régi kedves szeretőjét
 5738    II,  X      |                    majd csak álmaiban fogja feltalálni azt a régi Ocskay Lászlót,
 5739     I,  XVI    |                  helyébe, s nekem akarjátok feltálalni. Nem kérek belőle. Inkább
 5740     I,  XV     |               szabadon bocsátják; helyettem feltámad az én alter egóm, aki őt
 5741     I,  XXIV   |                rakáson (az is valami boldog feltámadásra váró Baubank síremléke lehet),
 5742    II,  I      |                       Magyar nemzetnek,~Kik feltámadunk~      Rebelliseknek.~Szuhay
 5743    II,  XII    |                 egymásra düledeztek; utcáin feltaposatlan maradt a sár, falai közt
 5744    II,  IV     |                     felelni. Az anyja által feltartott kis poronty úgy nyújtotta
 5745     I,  XXIV   |                     gárda a kurucok rohamát feltartóztatá.~Jávorka észrevette a menekülést,
 5746    II,  XXI    |                 amint Ilonkát felismerte; s feltartóztatta erőszakosan a robogó lovakat.~
 5747    II,  III    |                       kiálta fel Gáspár úr, feltaszítva homlokáról a sipkáját. –
 5748    II,  IX     |                 ezúttal lefelé görbítette a feltátott szája szegleteit, ami még
 5749    II,  XX     |           elfeledték újra megtölteni. Kitől féltek volna itten? A császári
 5750     I,  XX     |                     de azt soha, hogy téged féltékennyé akart tenni a nőd ellen.
 5751     I,  XXVI   |                   az ujján, az alsó részére feltekerve ott talált egy szál női
 5752    II,  IV     |                     nagy emberek.~– Sohasem féltél ellenségtől. Nem számláltad,
 5753     I,  VI     |                     a férje keblére, mintha féltené azt, hogy már öldöklik.~
 5754     I,  XVI    |                    Kétszáz személyre voltak felterítve az asztalok, a fejedelem
 5755     I,  IX     |          felejtették el, afelől bizonyos. A féltés nem bántotta még.~Maga nem
 5756     I,  XXV    |               számára egy ágyútaligát. Arra feltetette magát, s tovább vezényelte
 5757    II,  XIII   |                     vagyok neki.~Az ezredes feltett sisakkal jött, s katonás
 5758     I,  XVI    |             ülőhelye előtt volt az asztalra feltéve egy remekművű pörköltmandola-torta,
 5759     I,  XXI    |                  attól pedig az én tenyerem feltörik. Nem való nekem az ilyen
 5760    II,  V      |                   egész erőhatalommal, hogy feltörje a leány börtönét, ahová
 5761     I,  XXV    |            veszedelmes világításba kerülve, feltörte a fejedelem levelét, s a
 5762    II,  III    |                 innen az ajtóból.~Gáspár úr feltolta a szemüvegét a homlokára,
 5763     I,  II     |                    benne egymást.~Ezalatt a feltorlott Tisza hullámai között csendesen
 5764     I,  XXVI   |                    hogy mi Ocskay Sándorral feltrombitáltassuk az ezredeinket, s még az
 5765    II,  III    |                     nem visz az ördög.~– Ne félts tőle: jó emberem az nekem.~
 5766    II,  XII    |                    között, meglátott valami feltűnő alakot, akit odavitt a bűne,
 5767    II,  XXI    |                 jön-e már Érsekújvár?~Végre feltűnt előtte a láthatáron a síkon
 5768    II,  XIII   |                  Spinnerin am Kreuz mellett feltűntek, s kik most itt a bécsi
 5769     I,  XXIV   |                     birokra, maga Jávorka a feltűrt ujjú barátkámzsában a húszfontos
 5770     I,  XVII   |                     a kurucok rézdobjaival, feltűzködött zászlóival, s egy nyitott
 5771     I,  XIX    |                 vezéri teendői után lásson. Féltve őrzött kincs volt rá nézve
 5772     I,  I      |      összeköttetésben, hogy ő maga mindenre felügyelhessen, s vitás kérdésekben döntő
 5773    II,  XV     |                   gyanúval kísérje. Ez az ő felügyelője: hogyha netán gyöngén akarná
 5774     I,  XVIII  |               áztatva.~Ocskayban még mindig felülállt a lovagiassági érzet a hadvezéri
 5775     I,  XVIII  |              vászondarabra fölírva? – monda felülkerekedett önérzettel Csajághy. – Hát
 5776    II,  V      |                        A szép Katinka pedig felült a győzelmes oroszlánkői
 5777     I,  XIV    |           kétharmadában kénytelen-kelletlen felültetett magyar bandériumok s fegyelmezetlen
 5778    II,  VII    |             osztogatnak: a hadaikat is mind felültetik, kit lóra, kit szekérre,
 5779     I,  XXVI   |         összepocsékola. Mi kell egyéb, mint felültetni a vitéznél még vitézebb
 5780     I,  XXV    |                     harcosait, maga, lovára felülve, nyargalászta körül az ostromlott
 5781     I,  XVIII  |                   Ez őrült beszéd! – kiálta felugorva üléséből Ocskay. – Ezt a
 5782     I,  I      |               dolmánya!~Mind, az öreg urak, felugráltak arra a szörnyű mondásra,
 5783     I,  III    |             elértették azt mind a társai, s felugrálva helyeikről, háromszor kiáltának
 5784    II,  IX     |                 mautbares?”, s zárt hordót, felvágatlan kenyeret az be nem hagy
 5785     I,  XIX    |                    mankóját, nyeregbe ülni, felvágtatni Bécsbe, eljárni a legfelsőbb
 5786     I,  XXV    |                     téve. Az öregebb apácát felváltotta a fiatalabb.~És akkor aztán
 5787     I,  XXIV   |                     hogy a magyar kíséretet felváltsa. Ocskay búcsút vett a fejedelemnőtől,
 5788    II,  XI     |                     követte. Néha a tilinkó felváltva rákezdé a Rákóczi nótát. „
 5789    II,  XIII   |                     ablakába, s maga rögtön felvenni az egyenruháját, vállára
 5790     I,  X      |                  szigetről láthatá Ocskay a felvereslő villanásokat az éjszakában,
 5791     I,  XXVI   |                 odaront Pekry oldalába, azt felveri, rákergeti a rendes hadakra,
 5792     I,  XIII   |                  amire mi a Favorita-vonalt felverjük, akkorra a te nődet rég
 5793    II,  III    |                  Itt bizonyosan elrabolnák, felvernének érte. Jó lesz, ha foglalóba
 5794     I,  II     |                    tömpölyök országát vígan felverte a sás meg a szittyó, itt-amott
 5795    II,  XI     |                 kereszt volt mind a kettőre felvésve, és alatta ez az epitaphium:~„
 5796     I,  XX     |                      amit Isten az oltárról felvesz magához – az érzés könnyeivel.~
 5797     I,  XIII   |                  lesz; csak visszajöjjön! Ő felveszi a te gúnyádat, s reggel,
 5798     I,  XIV    |                   akinek a gombóca legelébb felvetődik: az hal meg a holnapi ütközetben.
 5799    II,  XVIII  |                  szépen; még a kocsinkra is felvettük egy darabig, odáig, ahol
 5800    II,  III    |                   oda nem lehet felmenni, a felvezető ösvény maga egy kígyózó
 5801    II,  III    |            indulatai felől. Vendégszobájába felvezettetvén, nemsokára az udvarnok által
 5802     I,  XXV    |               döntve. Ocskayra volt bízva a Felvidék behódoltatása. Az egész
 5803    II,  II     |                   tisztelték akkor a magyar Felvidéket, aminek a népéről Rákóczi
 5804    II,  X      |               Asszonynak való a kút, Férfit felvidít a bor.)~– A komoly magyar
 5805    II,  XIII   |           körülményről szükségesnek találom felvilágosítani. Ezóta minden oldalról beérkeztek
 5806    II,  XXI    |               ajkaiból még azt a vigasztaló felvilágosítást is, hogy mit tett Ocskay
 5807     I,  XXV    |                   erőt ád neki, ha nem lát, felvilágosítja, ha végveszélybe jutott,
 5808     I,  XXI    |                mondtam.~Jót nevettek rajta.~Felvilágosodott embereknek tartották magukat,
 5809    II,  XV     |                    kegyelmed magyar vitézei felvilágosodottabbak. Azok megtehetik. – Parancsolja
 5810    II,  X      |              meghallja, akkor életre ébred; felvillannak a szemei, s tűzben kezdenek
 5811    II,  X      |                  rángatózik, s a tréfás dal felvillanyozza, magával ragadja az egész
 5812     I,  V      |               lelkénél; akinek szárnya van, felvinni szerelmesét ismeretlen világokba;
 5813    II,  III    |               vízárkokkal vannak körülvéve, felvonóhidakon lehet beléjük járni, s földalatti
 5814     I,  XXV    |                  csak pincéül szolgálnak, a felvonóhidat nem zárják be éjszakára.
 5815     I,  XIV    |                    akart engedni a mellette felvonuló Tormássy Lászlónak, meg
 5816    II,  I      |                      Azzal lóra kapott, s a felvonulók elé tartott.~„Azok” voltak
 5817    II,  IX     |                   dolgot, akkor ők kerültek felyül, előkeresték az első árulásom
 5818    II,  I      |                   Azt úgy kapta, hogy amint felzavart hadának rendbe szedésére
 5819    II,  XIII   |               óraműve a hármat, amidőn újra felzörgették Ocskayt.~– Ki az megint?~
 5820     I,  XXIV   |                   be van már düledezve, s a feneke be van nőve fűvel. Ez idő
 5821    II,  III    |               magával alá egész a mélységek fenekéig.~Megragadá a hölgy kezét.~–
 5822    II,  XX     |                                 XX. Egész a fenéken~Nehezen gyógyult be az a
 5823    II,  X      |                    azt elkapták, vagy a víz fenekéről felbúvárkodták.~Így csak
 5824     I,  I      |            mellékszobába: nem bánta már, ha fenekestül felfordítják is a konyhát.
 5825     I,  IX     |                    családi ereklyék álltak, fenekével felfordítva, s az azon ütött
 5826     I,  XXVI   |                    tábornagy uraim.~S azzal fenékig ürítve a bokályt, odavágta
 5827    II,  III    |            felemelkedett, a ládaajtó kettős fenékkel bírt; a rejtek tele volt
 5828     I,  XVIII  |                     ujjam közül kisül, hogy fenés, azt levágom. Aki áruló,
 5829     I,  XVIII  |                gyönyörűség, ilyen két nemes fenevadat egymásra uszítva látni;
 5830    II,  XIII   |               bolond bajusz; minden ajtóban fennakadtál tőle. Meglátod, milyen simán
 5831    II,  IX     |                    ami még mind a mai napig fennáll.~Hiszen különben is oda
 5832     I,  XXVI   |             dölyfösen a haragos vezér. – De fennmarad mindenesetre az a tüske
 5833    II,  XVIII  |                     amíg ballaghatunk. Ha a fennsíkra felérünk, majd jobb lesz
 5834     I,  XXII   |                   neki pedig azt kell tudni fenntartani. És mindezt egy szerelmes
 5835     I,  XXV    |              díszítés a régi állapotban van fenntartva. Még most is megvan a pompás
 5836    II,  XIV    |                   Ocskay, vitéz lelke egész fensőbbségi tudatával; amíg Ritschán
 5837    II,  XIII   |                   kérnem…” (stb. stb., mint fentebb: úgy látszott, hogy mindenki
 5838     I,  III    |                     fény vesz körül; de ami fényből ő nem lát mást, mint azt
 5839    II,  XVII   |                  múlt dicsőségednek ragyogó fényében. Eltértél hazádtól, és én
 5840     I,  I      |                kését ki ne rántsa, s nagyot fenyegessen vele arra nyugat felé, megrázott
 5841    II,  XVIII  |               sikerülni talál az a rettentő fenyegetése, hogy Ocskay Lászlót élve
 5842    II,  V      |                  uram aztán végre kegyetlen fenyegetések között megtiltá a Katinkának,
 5843     I,  XVIII  |               Ozmonda dévajul felkacagott e fenyegetésre.~– Hahhaha! – Ő engem azzal
 5844     I,  XV     |                     tábornok főbelövetéssel fenyegetett mindenkit, aki a visszavonulás
 5845     I,  XXVI   |                 ellenőrzőtől, akik halállal fenyegetik őt, ha félre talál lépni.
 5846     I,  VII    |                  ejtették a várban, s azzal fenyegetnek, hogy ha kegyelmedet rá
 5847     I,  XVIII  |               Hahhaha! – Ő engem azzal akar fenyegetni, hogy megölet! Az én bolondom!
 5848     I,  XIV    |                    embert, aki rettenetes a fenyegetőzésben, utolérhetetlen a mások
 5849     I,  II     |                 elfoglalt fél üteg ágyúk is fenyegették. Azokat most a kurucok töltötték
 5850     I,  XXVI   |                     hogy még az éjszakát is fényesebbnek látod tőle, mint a fényes
 5851    II,  XIII   |                    sokan voltak a teremben. Fényesnél fényesebb urak és asszonyságok
 5852    II,  XI     |                bevilágította szomorú halott fényével a várost; ami fehér volt,
 5853    II,  XV     |                áraszták el az éjszakát. S e fénykitörésnél úgy tetszett, mintha az
 5854    II,  XI     |               hegyes torony, a holdsugárban fénylő aranysassal.~Hogy került
 5855     I,  XXV    |                    méltó virányokon, ahol a fénynek nincsen árnya, a gyönyörnek
 5856    II,  III    |                     s a mögötte elterülő ős fenyőerdő közepéből emelkedik ki a
 5857     I,  XXV    |               megostromlása. Körös-körül ős fenyőerdőktől övezve, csupán egy körültekergő
 5858    II,  XV     |             kardjával sújtana.~Egyszerre új fényözön támadt. Léva fellegvára
 5859     I,  XVII   |                 angyalka parancsára a meddő fenyőfa megrakodott: aztán az a
 5860    II,  III    |                     lobbant. Megnyílt már a fényokádó örvény.~– Amikor te parancsolod –
 5861     I,  VII    |                      a szép óriási szálerdő fenyőkből, olyan annak az illata,
 5862    II,  V      |                      felmásznak a nagy szál fenyőre, aztán megragadják körmös
 5863    II,  IX     |                   gondolat gyorsabb, mint a fénysugár, ami negyvenezer mérföldet
 5864    II,  VI     |                égett mindenikben. Hallatlan fényűzés ez Budetin várában. Látszik,
 5865    II,  XX     |             rikácsoló ittas csapat a verbói fenyves előtt végighaladt, kirohant
 5866    II,  III    |                 olyan, mint a pisai torony, ferdére dőlve; Istenkéz alkotta,
 5867     I,  XX(1)  |                  időben általános volt. II. Ferdinánd szava volt ez, „ich will
 5868     I,  XVIII  |              mostani templom volt az, nem a Ferenc-rendiek kolostora. Ez a templom
 5869     I,  XIV    |              magával ragadta Ilosvayt, Deák Ferencet, Srétert, azok is bevágtak
 5870    II,  XX     |                ellátva, mint régen volt, de férfi-anyának elég kényelemmel.~Környékbeli
 5871     I,  I      |                     egyik legtekintélyesebb férfiához, tekintetes Visontai Kovách
 5872     I,  XXVI   |                Jupiternél: de nem erősebb a férfiakaratnál.~Még volt egy menekülése. –
 5873     I,  XXII   |                  meg volt dicsőülve!~A nagy férfiaknak nagy hiúságai vannak.~Szegény
 5874    II,  XVIII  |                valami tűz lobogott fel. Egy férfialak állt előtte, akinek az árnyékát,
 5875     I,  III    |                   derengeni.~Jaj, de szép a férfiarc olyankor, amikor ez a dicsfény
 5876     I,  III    |                 melynek kútforrása titok. A férfibüszkeség, a klasszikus szépséggel
 5877    II,  IX     |                 tudtam magamtól elhagyni, a férfibüszkeséget. Ahhoz voltam szokva teljes
 5878    II,  XII    |                        Talán a két levágott férfidíszt is elvitte magával.~Ozmonda
 5879    II,  XIII   |                Stahremberg nem váltak meg a férfidísztől; – s íme, a megtért kuruc
 5880    II,  XII    |       meggyőződhetik felőle, hogy semmiféle férfiember sincs a házamnál, legkevésbé
 5881    II,  IX     |                   akarok nyitni. Érdemem és férfierőm! Ezekkel megyek a trón elé.
 5882    II,  IX     |                    hiszem, hogy ott, ahol a férfiértéket becsülik, ki fogják találni,
 5883    II,  III    |                 elvált, s azóta megmaradt a férfigyűlöletben; az egész világtól elzárkózott,
 5884    II,  III    |                 Magdolna nagyasszony idegen férfihadat a várába be nem bocsát.
 5885     I,  XXII   |                odúból valami nóta, rekedtes férfihang danája.~Az a nóta, ami a
 5886     I,  XXVI   |                     danolásba, rákezdé szép férfihangjával:~Korcsmárosné, gyújts világot!~
 5887     I,  I      |                    majd mikor azt a goromba férfihangot hallod, aki, még mikor kérni
 5888     I,  XXII   |                     a nősténye a pávának, a férfihiúság az igazi hímpáva.~Végre-valahára
 5889     I,  II     |                     nélkül, hogy a fölséges férfiizmok ragyogása rettentse meg
 5890    II,  IV     |               megolvasztja a gyémántot és a férfijellemet; az egész vulkántüzet ki
 5891    II,  III    |                  szoktak, gyűlölve az egész férfinemet, a maga ábrándvilágában
 5892     I,  XVIII  |            ellenségnek. Amit letéptek róla, férfiöltöny volt. Letépték róla azért,
 5893     I,  I      |                      mert a család egyetlen férfitagja: Gábor úrfi, odalenn van
 5894     I,  IV     |                  szónoklatok, amik a magyar férfitársaságot annyira jellemzik, ennek
 5895     I,  XXV    |           haragjában összehozta a fátum egy férfival, nem kérdezte, ki az, mindenható
 5896     I,  XVI    |                Ennek köszönhetem, hogy most férgek pecsenyéje nem vagyok. Tudod
 5897     I,  II     |                kigúnyolt rongyokból, a maró férgekbül s a maróbb szégyenbül; és
 5898     I,  XVIII  |                     derülni! Hadd hulljon a férges! A kémmel a haditörvényszék
 5899     I,  XIX    |             asszonyt rábírhatott arra, hogy fergeteges télvihar idején elhagyja
 5900    II,  IV     |                    labanc se, de a kuruc se férhet majd hozzátok; akkor aztán
 5901    II,  IV     |                     suttogott neki: „Kedves Ferikém!” Egyszer meg sírva fakadt,
 5902    II,  II     |                   Az áldott jó asszony, aki férjében egy szentet imád, aki őt
 5903    II,  XX     |             kétségbeejtik a verbói anyákat, férjeket. – Ocskay László még itt
 5904    II,  IV     |              följegyezve.~– Mert lásd, édes férjem: én attól a gondolattól
 5905     I,  XVII   |                      Bűnöm nekem az, hogy a férjemnek vissza akarom adni a gyermekeit?
 5906    II,  XVI    |                  ezt a fölséges látványt. A férjet, aki feleségeért harcol,
 5907    II,  XVII   |                    a hősregét elmeséled egy férjről, aki feleségeért harcol,
 5908    II,  XVII   |                     megelégszünk vele, ha a férjünk lelke a mienk.~– De az sem
 5909    II,  I      |                    rókalyukba is be akarnak férni.~No, az az egy jó volt a
 5910     I,  XVII   |                Ozmonda néni a homlokszorító ferronière-t, s a gyóntatóatya a hímzett
 5911     I,  XXVI   |                      hogy a térden alul érő fersing kilátszott alóla. Az is
 5912     I,  XXV    |                     fényben, ki merüljön el fertőben. Akihez hasztalanul imádkozik
 5913     I,  XVIII  |                  kell tudnunk, melyik ízünk fertőzött. Amelyikre a tíz ujjam közül
 5914     I,  II     |                Balázs széles hátán szét van feselve a bekecs, ami nyilván nem
 5915     I,  XXII   |                   nem divinálhatná ki, hogy fessen hősnek és fejedelemnek valódibb
 5916     I,  XXVI   |                  Akinek az arcát piros vére festé, annak az arcába ne kergesse
 5917     I,  XXI    |                 nevét.~– Képét gyémántlapra festem,~Rubinkő ládába rejtem,~
 5918     I,  V      |         feldíszítésével, amikben faragvány, festészet, aranyozás, csigakirakás
 5919    II,  XVII   |                  összeszorított ajkai; hogy festi az irigység holdvilágsápadtra
 5920     I,  XXV    |             felosztott mezejében mitológiai festmények váltakoznak apró tájképekkel;
 5921     I,  I      |                   szeme nem a szép miniatűr festményű iniciálékon akadt meg, hanem
 5922     I,  XVIII  |                  talpig; a bő selyemsoutane festői ráncokban fogta körül szoborszerű,
 5923     I,  I      |                     tépi a hajadat. Nem így fésült engemet az anyám.~– Megtanulok
 5924     I,  I      |                 nagy csetepatéra. – Sohasem fésülte, sohasem fonta be még eddig
 5925     I,  XIII   |                  gubancos: jaj volt annak a fésűnek, aki abba rendet csinálni
 5926     I,  I      |              mármost ülj le csendesen, s ne feszengj annyit, hadd teszem fel
 5927    II,  VI     |                   viselt, ami a női derekat feszesen összeszorította; az ölelő
 5928     I,  I      |            egyengeti felemelt ököllel, amit feszít a bilincsbe vert indulat;
 5929     I,  XXII   |               szorítá, s bal lábát maga elé feszíté: mint ahogy tesz az ember,
 5930     I,  XXIII  |                      Aki szabad akar lenni, feszítse meg a maga erejét; ne várja
 5931     I,  XVIII  |                 hogy most a kínpadra vagyok feszítve, s ez a veres selyemköntös
 5932    II,  VII    |              hatalmas várba, az ellenség fő fészkébe, s ott fényesen fogadtatott
 5933    II,  III    |                Lucskó várából, a Pongráczok fészkéből is azt a tudósítást írta
 5934    II,  V      |             keresztül. Hiába kéredzkedett a fiacskáihoz, Magdolna asszony nem eresztette:
 5935     I,  XX     |                 ahová vigyem a feleségemet, fiacskámat: szebb is, jobb is az eddigi
 5936    II,  XVII   |                  kurucok elviszik is; a két fiadat sem eszik meg: de az ezüstöd,
 5937    II,  XVI    |                     A férj odajött nejéhez, fiaihoz, s behajolva hozzájuk a
 5938    II,  XVI    |                   Oda megyek, ahol te vagy, fiaimmal együtt, s veled akarok maradni
 5939    II,  VI     |                 fényes nevet fogok hagyni a fiaimra, amire büszkék lehetnek”,
 5940    II,  XIII   |              találkozott II. Rákóczi Ferenc fiaival, akit itt Lipót hercegnek
 5941     I,  VII    |                   mi lesz? Azért nevezte ki fiamuramat ezredeskapitánynak a fejedelem,
 5942     I,  XXV    |            brigadéros uramnak, az én kedves fiamuramnak adassék, anyai szeretettel.~–
 5943     I,  VI     |                    beszélni, mint a megholt fiáról; bárhogy igyekezett is Csajághy
 5944     I,  XXV    |                öregebb apácát felváltotta a fiatalabb.~És akkor aztán Ozmonda
 5945     I,  XXIII  |                   Mindig tetszett neki ez a fiatalember, aki még csaknem gyermek
 5946     I,  III    |                   éltes nők csókolgatták, a fiataloktól azonban szívesen fogadta. –
 5947     I,  I      |                fegyverteremben a heves vérű fiatalság tüzeli egymást bosszúra,
 5948     I,  I      |                    Nyúlánk termete elárulja fiatalságát. Akkoriban nem a gyöngyös
 5949     I,  XXII   |                   azután egy pár könnyűvérű fiatalúr el is nevette magát.~A bemutatást
 5950     I,  VII    |               megölte, s aki őt fia helyett fiává fogadta.~Ennek a levelét
 5951     I,  X      |                  Ezer kétségbeesett rongyos fickóval meg háromszáz nyíllövő tatárral
 5952     I,  IV     |                     félig tréfa.~A kapitány fideliter visszhangozá a nevetést.~–
 5953     I,  II     |                    vette őket észre. Minden figyelem a gázlót kereső lovasság
 5954     I,  XXII   |                    egy másik vasajtóra lett figyelmes. Amelyik átellenben volt;
 5955     I,  XXII   |                   kellett.~Ilonka a bámulat figyelmével hallgatta e történetet végig.
 5956    II,  X      |                     te helyedben. Csak arra figyelmeztesd a húgocskádat, hogy mikor
 5957     I,  XVIII  |                 nyugalmat mutatott arcán.~– Figyelmeztetem önt, asszonyom, hogy önnek
 5958    II,  X      |                     Ocskayra néztek, mintha figyelmeztetnék, hogy no, most hallasz valamit,
 5959    II,  III    |                  úrnak többszörösen kellett figyelmeztetni Ocskayt, hogy üljön fel
 5960     I,  III    |                    kifejezését meg lehetett figyelni.~Volt, aki nagyon ügyelt
 5961    II,  XIV    |                    az öklére támasztva, úgy figyelte Ocskay arcvonásait azalatt,
 5962     I,  VI     |                     férjét, az Úr adta édes figyermeket.~A nagy, kemény vas embernek
 5963    II,  XIV    |             praemeditál, nem filozofál, nem filantropizál; hanem hallgat és cselekszik –
 5964     I,  I      |                  nagyasszony, kikapcsolva a filigránmunka csatokat, s szétnyitva az
 5965     I,  XXVI   |                Dávid király azért küldött a filiszteusok ellen, hogy ott biztosan
 5966    II,  XIV    |                    Aki nem praemeditál, nem filozofál, nem filantropizál; hanem
 5967    II,  X      |                     énekelni.~Ocskay László filozófi nyugalmat akart konstatálni,
 5968    II,  XII    |                   téren, ő volt a birodalmi financiák rendezője, akit még hős
 5969     I,  XXIII  |                 szabadságharcban így van. A financiális oldala a dicsőségnek fekete.
 5970     I,  VIII   |                    S azzal elkezdte a lovát fincoltatni, a diadalmasan felemelt
 5971     I,  XXII   |                     futás lesz.)~– Ce cours finira à la cour. (Ez a pálya az
 5972     I,  XXIII  |                     arcán könnyű gúnymosoly fintorgott.~– Hová oly sietve, fiam? –
 5973     I,  I      |                     tömérdek apróbb-nagyobb fiókja. Egyiket kihúzta. Volt abban
 5974     I,  VI     |          visszatette azt az özvegyasszony a fiókjába. – Most már aludjál csendesen.
 5975     I,  I      |                engem!~Azzal helyére tolta a fiókot, rázárta a nehéz almáriumajtót,
 5976     I,  XVII   |                      s abba Ozmonda egy kis fiolából valami zöld nedvet öntött
 5977     I,  XXIII  |            valamennyi szobán, papírszalagos fiolákat, pilulásdobozokat hordva
 5978     I,  XIV    |            elkapatta magát, hogy még alá is firkantotta a képnek, hogy „pinxit Sárody”.~–
 5979     I,  II     |                ezreit, s borogatta be az ég firmamentumát bakacsin kárpittal. Eső
 5980     I,  XIV    |              találták a Wobezer, Trisler és Firmont kompániáit. (Ostromsisakos,
 5981     I,  X      |                     át a túlsó parton fekvő Fischamendbe, Hainburgba, mert a bécsi
 5982    II,  XX     |                    különös hősködést akarva fitogtatni a szép szemek előtt, hogy
 5983     I,  II     |                szőke haja összegubancolódva fityeg a vállára kétfelől; minden
 5984    II,  VIII   |               pénzeszsákot –, itt az utolsó fityingetek, osszátok ki, ahányan vagytok.~
 5985    II,  XIII   |                     Ocskay csak úgy futólag fitymálta őket végig tekintetével: „
 5986    II,  IV     |                szeretnének feleségül venni, fiúvá fogadni: egyszer biztos,
 5987     I,  IV     |              hínárból. Fogd ezt az aranyat, fizesd ki vele, akit megkárosítottál.
 5988    II,  III    |                  prókátornak, tudod-e, mi a fizetése? Tyúktojás négylábú állattól.
 5989    II,  XVIII  |                   Nekem semmim sincsen, nem fizethetek meg; de megjutalmaz érte
 5990    II,  VII    |                    Hofkriegskassa quaestora fizetheti ki, és csupán a kegyelmed
 5991     I,  III    |                    várba az ottmaradtaknak. Fizeti az árát a számadótisztem.~–
 5992    II,  VII    |                   együtt, a császárnak; ott fizetik már azoknak a hópénzét.~
 5993     I,  XXVI   |                  szép világot, s énekszóval fizetnek; Nagyszombatból jöttek,
 5994    II,  III    |                      A hadaim zsoldját kell fizetnem, s másunnan nem kapok.~–
 5995    II,  XIII   |                    dolgának tartá az udvari fizetőhivatalt felkeresni, az utalványozott
 5996    II,  XVIII  |                mondja a cigány, mikor nincs fizetővendég.)~Aztán odahajolt Ilonkához.~–
 5997    II,  IX     |                     megnyugodni felőle; ami fizetség lesz, azt majd teljesíti
 5998    II,  XI     |                   Megfizetek érte.~– Dehogy fizetsz! Dehogy tettél te nekem
 5999    II,  XII    |                   adót, amit a zsidók eddig fizettek. Lipót császár kegyelmesen
 6000    II,  IX     |        ottfelejtettek. A zsoldomat soha nem fizették, majd megvesztem éhen-szomjan.
 6001    II,  I      |                     keresztül az ellenséget flankírozni; két róta eklerőrnek harzelírozza
 6002     I,  XXIII  |                    bevenni.~– Nem? Hát csak flastrommal gyógyítják? Vagy sympathetica
 6003     I,  XXV    |                 kell elfogadni az írokat és flastromokat.~Ocskay pedig a sebláz agyfeszítő
 6004     I,  XIX    |             kegyelmed az arcára annyi angol flastromot, amennyi szükséges, mert
 6005    II,  XII    |                     Judenmarkt, Judengasse, Fleischmarkt felé vezettek, azalatt a
 6006    II,  XII    |                fogadom, hogy eloltom, Szent Flórián segítsége nélkül.~Ez veszedelmes
 6007     I,  XV     |              kezdettek beszélni. A tábornok főbelövetéssel fenyegetett mindenkit, aki
 6008    II,  XXI    |                kuruc vezér esett a kezembe: Fodor László brigadéros, Volfárt
 6009     I,  IV     |                    alakot a hosszú csigákba fodorított allongeparóka, ami akkori
 6010    II,  XII    |                     cseh szakácsné képmása: fodros főkötőben, ráncos rokolyában,
 6011    II,  VII    |                  mellett, tisztelgő kíséret födözete alatt.~(Nem ilyen Bécs városi
 6012    II,  II     |                 félszemű hősre volt bízva a föladat: a győzelmes császári tábort
 6013    II,  IX     |                szolgálatok, amiket ön nekem fölajánl, rám nézve megbecsülhetlen
 6014     I,  XXV    |                        Csak volt az. Amidőn fölajánlotta az ország koronáját egy
 6015    II,  XV     |                   odalovagolt a háta mögött fölállított huszárszakaszhoz.~– Kókány
 6016    II,  X      |                     mellé dugta a tollát és fölállt.~– Akkor én önt legelébb
 6017    II,  II     |                 magam bőrét ugyan szeretném fölcserélni akárkiével, más halandó
 6018     I,  II     |                   rónán az ég összefolyik a földdel; az átfűlt szikföld felett
 6019     I,  XXVI   |                    nyomban következett rá a földdübörögtető pariparobaj a vezér sátora
 6020     I,  X      |                 tárháza volt a bőségnek. Jó földe, szorgalmas népe. A nagy
 6021     I,  VI     |           megváltója! – Vezesd be az ígéret földébe, s írd be a nevedet a legelsők
 6022     I,  XX     |                Kastélyom szét van rombolva, földeim vetetlenek: vándorolnod
 6023     I,  XXV    |           rőzsetömeg közé, azokat a kurucok földes kosarakkal fojtották el,
 6024     I,  X      |               nagyították. A kastélyokból a földesurak mind futottak családaikkal
 6025    II,  III    |                   akkor épült még, amikor a földesuraknak nem volt egyéb dolguk, mint
 6026    II,  III    |          cimboraságban éltek a tót impérium földesuraságai, a jobbágyaikat sem sanyargatták,
 6027     I,  VII    |                   valóban a legnagyobb úr a földiek között. Az anya, akinek
 6028    II,  XVIII  |                   mennyországomat. Nincs se földiekben, se égiekben hitem. – És
 6029     I,  XXV    |                      Már nem a mienk. Nem a földieké. Ő az általa fundált rend
 6030     I,  XIV    |               kivágták, kastélyaim a fekete földig leégették. Így szabadultam
 6031    II,  IX     |                nevének a hallásától, mint a földindulástól.~Vajon reszketnek-e még?~
 6032     I,  XXIV   |                  engedve, hogy ki-ki a maga földjét körülpalánkozhassa: azonban
 6033    II,  III    |                    sem sanyargatták, áldott földjük volt, s azt jól mívelték,
 6034    II,  XV     |                    Minden halottja a fekete földnek, akit kezem megölt, jöjjön
 6035     I,  XX     |                vagyok hát többé hajléktalan földönfutó, van, ahová vigyem a feleségemet,
 6036    II,  IV     |                     jöhet idő, amikor talán földönfutók leszünk, amikor talán idegen
 6037     I,  XXIII  |                 Eleonóra és udvarhölgyei; a földszinten tanyáznak Bercsényi és Ocskay,
 6038     I,  XXIII  |              valamennyien a városban: a kis földszinti házacskákban kellett magukat
 6039     I,  XXII   |              vezette őt egy fokkal alább, a földszintre.~A torony legalsó osztályában
 6040     I,  II     |                      Ennek a félszigetnek a földszorosa alig szélesebb a mocsárok
 6041     I,  II     |                    nyakukon, s igyekeztek a földszoroson át kerekes ágyúikkal elmenekülni.
 6042     I,  XIII   |           ábrándozása, amikből soha nincsen fölébredés; a fél világot kihívó kérkedés;
 6043     I,  XXV    |                   úgy tetszett neki, mintha fölébredne, s azt látná, hogy még mindig
 6044     I,  XXVI   |                  egy szót a füledbe, amitől fölébredsz! Árulás volt, ami kudarcunkat
 6045     I,  I      |                 nyomában. Úgy sírtam, mikor fölébredtem. Ugyan mit jelent ez?~–
 6046    II,  XV     |                   Mindjárt jön az anyád, és fölébreszt!~Oda kellett hordani eléje