bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 7049     I,  IX     |                  harag egyszerre más embert gyúr belőlem”. Ne hidd azt! Nincs
 7050     I,  VII    |                  hogy önmagam ellenkezőjévé gyúrjon át”? Ezzel a szavakkal holt
 7051     I,  XXVI   |                alakítja azt át; a szennyes, gyűrődött patyolating odatapadt délceg
 7052     I,  VI     |                   téged nem egyforma sárból gyúrt a teremtő. – Te nem maradsz
 7053    II,  XVIII  |                    jót a rosszal egy szívbe gyúrta össze!~– Óh köszönöm! –
 7054    II,  III    |                igazi-e az a gyémánt abban a gyűrűben?~Más ételt hoztak: Ocskaynak
 7055     I,  XXVI   |                    fény elől – visszaadom a gyűrűdet, de egy szál hajammal körültekergetem.
 7056    II,  XVIII  |                  ott a homlokát Ocskaynak a gyűrűje. Erről tért öntudatához.~–
 7057     I,  XXVI   |                 Majd az urad megver, ha más gyűrűjét látja az ujjadon.~Deliancsa
 7058    II,  III    |                    volt gyémántos, rubintos gyűrűkkel, láncokkal, diadémokkal;
 7059     I,  I      |               előttem a Gábor bátyám, mikor gyűrűváltásra itt volt: „Aztán a húgámmal
 7060     I,  I      |                    négy kanál szegfűborsot, habard össze hidegen. Azután olvassz
 7061    II,  IX     |              Azonkívül nagy, combszárig érő habdái voltak, felkötött sarkantyúval,
 7062    II,  X      |                    meg a „Mir is alleseins, habi a Geld, oder keins”. Scharodi
 7063    II,  III    |                   betűzgetve.~– No, csak ne háborgassatok itt most engem: üljetek
 7064     I,  X      |                  felruházhatá. Ezért nem is háborgatá a városukat. Ellenben a
 7065     I,  I      |                 utána, hogy elcsendesítse a háborgó teremtést, mert még valami
 7066     I,  VII    |                  Bárcsak ez a boldog örömük háborítást ne szenvedne soha. De hát
 7067     I,  X      |                révig. Hogy pedig azontúl is háborítatlanul vihesse el a zsákmányát
 7068    II,  III    |                ajtót.~– Mondd el!~Senki sem háboríthatta őket.~Az öregúr ott ült
 7069     I,  XVIII  |                    együtt maradt. Senki sem háborította. A kuruc csapatok is úgy
 7070     I,  VII    |                    a világ nagy zaja meg ne háborítsa idilli nyugalmát, arra nézve
 7071    II,  XVIII  |                     az, mint az őrülteké. A háborodott lélek feldúlta minden vonásait:
 7072     I,  VII    |                     ki? Most már csak azért háborodunk fel, ha a magunk vacsoráját
 7073     I,  XXII   |                   asszony.~Annyira fel volt háborodva, hogy majd elmulasztá a
 7074     I,  XXIII  |               haderők. Vak Bottyán, a török háborúk hőse, Eszterházy, Forgách,
 7075     I,  VIII   |                    eszébe ötlött az a török háborúkban dívott szokás, hogy egy-egy
 7076    II,  IV     |                 látszott rajtuk.~Itt valami háborúság esett! – gondolá Ocskay,
 7077     I,  XVII   |                   mondá:~– Az én apám igazi háborúst játszik! – s azzal durcásan
 7078     I,  XXV    |                  részének elégedetlensége a háborúviseléssel, vágyódása a béke után,
 7079     I,  I      |               fahajtörőmozsár-csengés meg a habverő pergése: közbe egy-egy kastankodó
 7080     I,  I      |                    keresztültör a vér. Lova habzik, maga sárral-porral fedve.~
 7081     I,  XVI    |                   is a sereskancsókat, tele habzó árpalével.~– Csak ezt a
 7082    II,  XIV    |               seregünk előrehalad, portyázó hadaikkal előtte, utána, körülötte
 7083    II,  III    |                   is kölcsönvesz pénzt?~– A hadaim zsoldját kell fizetnem,
 7084     I,  XIV    |            készpénzért. A pénz jó volt az ő hadainak zsoldra, az olcsón vett
 7085    II,  XX     |                     vagy a kostoláni labanc hadakba ne üssék a fejüket. – Majd
 7086     I,  III    |                beáll kurucnak. Hogy tehát a hadakozás alatt, mikor kardra kerül
 7087     I,  XXV    |                 seregével Vak Bottyán ellen hadakozik. Egy francia főtiszt, De
 7088    II,  III    |                   dolguk, mint egymás ellen hadakozni: amikor folyt a kedélyes
 7089     I,  XXVI   |                hadsereget gyűjte a portyázó hadakozók közepett, harmincezer harcosa
 7090     I,  III    |                 klastromból, hogy közöttünk hadakozzék. Ő vezeti a „tatár csapatomat”.
 7091     I,  XXVI   |                 felveri, rákergeti a rendes hadakra, s oly csúfot követ el rajtunk,
 7092     I,  III    |                  nap nem evett, nem ivott a hadam: ki voltunk fáradva. „Hej,
 7093    II,  I      |                 kapta, hogy amint felzavart hadának rendbe szedésére rohant,
 7094     I,  XXII   |                  francia az orrából beszél, hadarva, a német nyitott szájjal
 7095     I,  XXVI   |                   devernyáztok ezalatt mind hadastól együtt!~Ocskay úgy hebegett,
 7096     I,  XIV    |                     pedig mindenre jó, csak hadászati értekezésre nem; a nagy
 7097     I,  XXVI   |                      ő maga szállt a gyalog hadával Wsetin sáncai alá. Ő akarta
 7098    II,  IV     |                      a tanácsban bölcset, a hadban eszest, akit nem pótolhatnak
 7099     I,  IV     |                   ítéletet, aztán odaadta a hadbírónak felolvasás végett. Parasztnép,
 7100    II,  IV     |              száguldozó csapatok a megriadt hadból: de azok mind kurucok; nem
 7101     I,  XXV    |                    a császáriak legkitűnőbb hadcsapatját, fényes nappal meglepte
 7102     I,  XIV    |                    élén, maga járta sorba a hadcsapatokat, buzdító szavakat intézve
 7103     I,  XXVI   |               amelyben megragadhassa. Egész haderejével nekifordult annak magának,
 7104     I,  XXIII  |                 megannyi csatában kipróbált haderők. Vak Bottyán, a török háborúk
 7105    II,  I      |            kémszemlészetre nem szoktak nagy haderőt kiszakítani, s azért rohamot
 7106    II,  XIV    |                   nyilván féltették a vitéz hadfiak egészségét a szobalevegőtől,
 7107    II,  XIV    |              evégből szét vannak küldözve a hadfogadó alvezérei, kinek-kinek utasításul
 7108    II,  XIV    |              Eszterházy, Vak Bottyán minden hadierejüket ide vonták össze. Károlyi
 7109     I,  XXII   |                       Igen; de nem a rendes hadifoglyok számára, azok szabadon járnak
 7110     I,  XV     |                    úr, meg kell adnia magát hadifogolynak. Kínálgatja a kardját mindenkinek,
 7111    II,  XIX    |                   ne sikerülhetne ugyanaz a hadifortély másodszor is?~A fővezér
 7112     I,  XXI    |                    a császári hadvezérek fő hadihelye; hatalmas erősség, megerősített
 7113     I,  XXII   |               Pálffy bán kezébe kerül, mint hadikém, s az holtig foglyul tartja
 7114     I,  XIV    |                    ember a hazáról beszél a hadinépnek, elbúsulja magát, elszomorodik
 7115    II,  XX     |                  Szluha Ferenc, a fejedelem hadipénztárnokának az ablaka előtt elléptetett,
 7116    II,  VII    |                     páncélos dragonyosok.~A hadirend felállítása mellett akár
 7117    II,  II     |                 Ocskay László brigadérosunk hadiszállásán is látták megjelenni, és
 7118     I,  XXIII  |                  nevessen, mi történt a mai hadiszemle alatt! Országos nagy eset.
 7119     I,  XVIII  |                    volt ám ez idő szerint a hadiszokás. A kurucság könnyen megszaladt,
 7120    II,  XV     |                  futott Ocskayt bevádolni a haditanácsnál, s azt nyerte vele, hogy
 7121     I,  XV     |                  nagy hadvezetők, a francia haditanácsosok elvesztettek, azt ő, a lenézett,
 7122    II,  XIII   |                   amint a legelső diadalmas haditényt elköveti, hű szolgálata
 7123    II,  III    |                   választotta Ocskay László haditerve alapjául. Arra, hogy őtet
 7124    II,  VII    |                    fordítással. Nekem egész haditervem van. – Még az éjszaka minden
 7125     I,  XVI    |                    táboromba, s én az egész haditervemet erre a mozdulatra alapítottam.
 7126    II,  XX     |                    a bosszúállás, nem saját haditervének végrehajtása, csak az ellenfelének
 7127    II,  III    |                    hamar készen volt a maga haditervével.~Egyedül, mégpedig szekéren,
 7128     I,  IV     |                 tesszük: a törvény teszi. A haditörvényben csak egy szankció van: a
 7129    II,  XIV    |                 békóba, s tartsanak fölötte haditörvényszéket? – Óh, be nyomorult volt!~
 7130    II,  XII    |               vitték volna el Érsekújvárra, haditörvényszékre!~Valaki elkacagta magát
 7131     I,  XVII   |                  halott, a tömérdek fogoly, hadizsákmány. Maga a fővezér is foglyul
 7132    II,  XIII   |                  ékszerekből, amiket Ocskay hadjárataiban „szerzett”, soha egyet sem
 7133     I,  VII    |                      fejedelem kezdé azon a hadjáratát, hogy ennek a kölcsönös
 7134    II,  XIII   |     pénzstrázsálókat az egész magyarországi hadjáratért – ha Rákóczi elfoglalja
 7135    II,  XVI    |                  utolsó tele volt a Rákóczi hadjáratnak. A magyar hadvezérek tétlenül,
 7136     I,  XXVI   |        dicsekedhetik. Francia törzstisztek, hadmérnökök a táborkarnál; hajdan az
 7137     I,  XIV    |             védelmez. Ami pedig a szabályos hadmozdulatokat illeti, azokban legkitűnőbb
 7138     I,  XV     |                     vége volt az összefüggő hadműködésnek.~A fejedelem táborának egy
 7139     I,  XIV    |              lehetett a franciának magasabb hadműveletekről is beszélni. S egyátaljában
 7140    II,  XVI    |                   pontosan hajtotta végre a hadműveletet. Ez az emberek harca volt
 7141     I,  VII    |                  Ocskay sokkal nevezetesebb hadműveletnek tartá ehelyett azt, hogy
 7142     I,  XXVI   |                Ocskaynak egyik legkedvesebb hadnagya, Turkoly Miska, átszökött
 7143    II,  XVI    |                    s rendeleteket osztott a hadnagyainak, hogy a szerteszét elszállásolt
 7144    II,  XVI    |                   arra a szóbeli izenetre a hadnagyától. – Minek volt azoknak most
 7145    II,  XI     |                Labanc már Ocskay; sok vitéz hadnagyi~Átkozva siratják az ő labancságát;~
 7146    II,  XVI    |                 sorba. A szegény Vas András hadnagyodat, a Benger Boldizsár zászlótartódat,
 7147    II,  VII    |                   eléje vitték az ismeretes hadnagyokat, jelentve nagy garral, hogy
 7148     I,  XIII   |                     tombolt, és a karjaival hadonázott a levegőben. Jaj, de érti
 7149     I,  XXVI   |                 derékseregük, csak portyázó hadoszlopaik kergetőztek, Dunán innen,
 7150     I,  X      |                    minden oldalról túlnyomó hadoszlopok közelítenek, nagy okosan
 7151    II,  I      |                megpróbálta.~Végiglovagolt a hadrendben felállított rongyos gárda
 7152    II,  II     |              keserűségében azt írja a kuruc hadról: „A hadaknak oszlása a szokott
 7153     I,  XXVI   |               Mégsem ismersz? – Én vagyok a hadrontó valkűr, a Hildr, aki a kardokat
 7154    II,  II     |                      mert „egy áruló” van a hadseregben, aki az ellenséghez át akar
 7155    II,  I      |               csapat, ami veretlen maradt a hadseregből: szétverte az ármádiánkat
 7156    II,  XIII   |                      A császár kinevezte őt hadseregében vezérőrnaggyá, s tulajdonosává
 7157     I,  XXVI   |           Stahremberget magát is elfogták a hadseregei háta mögött.~A kísértő pedig
 7158    II,  XVI    |                     két partján vesztegelni hadseregeikkel; azt hitték, hogy a csikorgó
 7159    II,  XIV    |                    maga vár reájuk. Ennek a hadsereggyűjtésnek a megakadályozása azon feladat,
 7160     I,  XXIII  |                     nem tagadod, fiam, hogy hadseregünk hatalmas?~– „Miseria cum
 7161     I,  XXIII  |                   fejedelem végiglovagolt a hadsor előtt. Mikor aztán a hadsorok
 7162     I,  XXIII  |                 hadsor előtt. Mikor aztán a hadsorok háta mögé került, a fejedelem
 7163     I,  XIV    |                  ütött ki; áttörték az első hadsort, megrohanták az ágyúüteget,
 7164    II,  II     |            Istvánnal együtt, mihelyt Pálffy hadteste közeljut hozzá a Dunántúl.~
 7165    II,  I      |                     kitisztult a sereghajtó hadtól; nem fájt már senkinek a
 7166     I,  XXVI   |                 keresztül, az volt az egész hadtudomány célja, hogy mikor fogytán
 7167     I,  X      |                  utóhadát, míg a gyalogsága hadtudományi felosztásban vonult fel
 7168     I,  VIII   |                      Az első tanult katona, hadtudományokban jártas vezér; a második,
 7169     I,  XIV    |                  nyert benne.~Íme, a „közös hadügyi büdzsé”! Semmi sem új a
 7170     I,  X      |          élelmiszert gyűjtöttünk, amennyi a hadunknak elég; most az a fő gond,
 7171     I,  VII    |                   mikor ezt olvasá. – Hát a hadverésből mi lesz? Azért nevezte ki
 7172     I,  XVII   |                 elfogatott a francia király hadvezére a kuruc seregnél.~Eleonóra
 7173    II,  II     |             keservesen megverték a császári hadvezéreket Kölesd mellett: annyi császári
 7174     I,  XXVI   |                      ahogy nemes urakhoz és hadvezérekhez illik.~A közbenállón hol
 7175     I,  XIV    |                 magyar tapasztalatlan főúri hadvezéreknél hiányzik, akiknél a személyes
 7176     I,  XXVI   |                 körül; a császáriak legjobb hadvezérét kereste föl, Viardot. Ott
 7177     I,  XXV    |                     de arra nem valók, hogy hadvezetés bízassék rájuk. Egyedül
 7178     I,  XXVI   |                  Szégyen, gyalázat az ilyen hadvezetésre!~De amíg ezt elmondta Ocskay,
 7179    II,  XIV    |                  felmagasztalta, valamennyi hadvezető fölé emelte! Ez a küldetés
 7180     I,  XVIII  |                    belül történtekről. Neki hadvezetői feladata volt nemcsak az
 7181     I,  XXV    |              esetben nekünk lenne egy olyan hadvezetőnk, aki az ellenfélt a saját
 7182    II,  XVI    |                     seregeket is gátolják a hadviselésben.~A három magyar császári
 7183    II,  XIV    |                  hogy a kuruc vezérek újabb hadviselési módja fölöttébb sikeresnek
 7184     I,  VI     |                 háború szünete tart. A régi hadviselésnél még erre is jócskán ráért
 7185     I,  XV     |                     sereg derekába, s három hadvonalat keresztültörtek már, vissza
 7186    II,  XXI    |                 hogy őt keresztülbocsássa a hadvonalon. Ha jókor érkezik Érsekújvárra,
 7187     I,  XVI    |                      hogy már a kuruc sereg hadzöme is belevágott a harcba,
 7188    II,  IX     |              felvágatlan kenyeret az be nem hagy vinni a vámon. Azért jó
 7189     I,  XXV    |                 feleségét áldott állapotban hagyá el sztropkói kastélyában,
 7190    II,  II     |                   még a gyermekeinek örökbe hagyandó nevet is. – Földönfutókká
 7191    II,  V      |               leányát, csak egy akkora rést hagyatott a falon, hogy kenyeret,
 7192     I,  XIX    |              legelegánsabb dámának öltözve, hagyhatja el azt a termet, ahová reggel
 7193    II,  XVII   |                 töltenek. Szeretlek, el nem hagyhatlak, engedelmeskedem.~De most
 7194     I,  XXIII  |                     nem mondom, hogy el nem hagyhatnálak.~      ~Lakoma után a fejedelem
 7195     I,  XXI    |             nagyasszony, mint a záporeső.~– Hagyjad el már, boszorkány, hagyd
 7196     I,  XXV    |            fejedelem azt parancsolja, hogy „hagyjak fel azonnal Vöröskő-vár
 7197     I,  XX     |                 válnak. „Nem is volna, hova hagyjalak el? – mondá Ocskay. – Kastélyom
 7198     I,  XVIII  |                    azzal a paranccsal, hogy hagyjanak fel ezzel a vakmerőséggel.
 7199     I,  XXVI   |                     mint a nárdus: nem lesz hagymaszagú. Addig nesze ez a kutyaharap-csók.~
 7200     I,  XXV    |           templomokat. S az álmok, amiket a hagymáz tüze éget bele a szívbe,
 7201     I,  I      |                     mesét, amit ő lát most, hagymázos agyával: „Jó lesz, leányom,
 7202    II,  XVI    |                  innenső parton; hanem időt hagynak nekik, hogy a réven átkeljenek,
 7203     I,  XIII   |                 Panna, neked itt kell engem hagynod.~– Nehéz lesz az.~– De még
 7204    II,  I      |               visszarántotta a paripáját.~– Hagynók abba, brigadéros uram –
 7205    II,  IV     |          értékünkkel együtt, rögtön el kell hagynunk ezt a kastélyt.~Ilonka elsápadt,
 7206    II,  IV     |                    gyermekeidre azt a nevet hagyod, amit büszkén viselhetnek.
 7207     I,  XXVI   |            megtébolyodástól, amivel családi hagyomány baljóslata fenyegeti. Ilyen
 7208     I,  XXII   |                 része még a gazdag Fuggerek hagyománya volt.~Ilyen kincshalmazt
 7209     I,  VI     |                     emberig. Egy lelket nem hagytál megmenekülni azokból, akik
 7210    II,  VII    |        leghűségesebb három századomat, s el hagytátok futni az árulókat.~(Már „
 7211     I,  XXII   |               magyarázzák. Ozmonda kacag.~– Haha! Kegyelmednek ugyan melege
 7212     I,  XXVI   |              asszony! Te kis szelídecske!~– Hahahaaaj – kacagott fel Deliancsa,
 7213    II,  XIV    |                     az egész asztaltársaság hahotája fog rá felhangzani, s ez
 7214     I,  XVIII  |                  tűrhetetlen, akkor beáll a hahotázás stádiuma. Csak nevess rajta,
 7215     I,  XIII   |           előhaladunk Schwechatig. Átkelünk Hainburg alatt a szigeteknél tombácokon,
 7216     I,  X      |                  parton fekvő Fischamendbe, Hainburgba, mert a bécsi úton már Probsthofig
 7217     I,  X      |                  komm ich wieder~A szomszéd Hainburgban azonban kedvetlenül fogadták.
 7218     I,  X      |            Nagyszombatig, azt tette, hogy a hainburgi malmokat, megrakatva kövekkel,
 7219    II,  III    |                   Ostoba asszonynép! Hosszú haj, rövid ész! Ugyan hoztok-e
 7220     I,  XXIV   |               gagyule! Aztán dsamoré abadé! Háj csina fakadé! – Kiki magáért!”~
 7221     I,  XIX    |                     két kezével a szétszórt hajába markolt.~– Inkább dobott
 7222     I,  XXI    |                    ki sem rázta a szalmát a hajából, már elkezdte a batyuját
 7223     I,  I      |                    lehetne!~– No, a végét a hajadnak befonhatod már magad is.
 7224     I,  IV     |               látható volt a delikvens, aki hajadonfővel, dolmányától megfosztva,
 7225     I,  III    |             arcpirulása mellett a szemérmes hajadonnak.~– Köszönöm, édes asszonynéném –
 7226     I,  I      |      nyoszolyólyányokkal meg a többi gyönge hajadonnéppel ott maradnak a széles külső
 7227     I,  XIX    |              felejtse kegyelmed, hogy az én hajam igazában szőke – azért is
 7228     I,  XIX    |                 diófaolajat kimossam vele a hajamból. Aztán ugyanott a patikában
 7229     I,  XXVI   |                     a gyűrűdet, de egy szál hajammal körültekergetem. Azzal az
 7230     I,  VI     |           katonáknak, s ebre nem bízhatja a hájat; de másodnapra a „tyúkverő”-
 7231     I,  VIII   |               Ocskayt, elöl befonott, szőke hajával, piros skarlát dolmányával,
 7232     I,  XVIII  |                  nyolc sebet kaptam ebben a hajcécúban: azt hiszem, hogy ez elég
 7233    II,  XII    |                   forint bírságot a kocsmai hajcécúért, azt mondá neki az ő kedves
 7234    II,  I      |                     elején, hogy ő kezdje a hajcihőt; ő a végén szokott inkább
 7235    II,  VI     |            belemarkolt mind a két kezével a hajcsimbókjaiba, s azoknál fogva rázta dühösen
 7236     I,  XXII   |                    régit, a magyar szóban a hajdanit…~A fejedelem egy bokrétát
 7237    II,  III    |                   az úton ki ne fosszanak a hajdemákok.~– Megtérítem a katonák
 7238     I,  XV     |                     harmadik rész, a gyalog hajdúezredek, amik a borsodiakkal nagyon
 7239     I,  XVIII  |        rejtekajtóján osont ki férfiruhában. Hajdúim közül, akik észrevették
 7240     I,  XXVI   |                    kezében, s úgy kiabált a hajdúira: „Ne féljetek semmit! Nem
 7241     I,  XXVI   |                     városát, maga vezette a hajdúit a tört résen át fel a falakra.
 7242     I,  XIV    |                átkelni, a lovasságával és a hajdúival pedig átment a Csallóközbe,
 7243     I,  XXII   |                     volt valaha, az anyósom hajdúja később, bizonyosan a napam
 7244     I,  XVIII  |                  szégyen, gyalázat volt-e a hajdúktól, hogy még az inget is lehúzták
 7245     I,  XXIV   |                     csorbáknak majd Bocskai hajdúnépe, majd Kara Musztafa janicsárhada
 7246    II,  III    |                    volna!~Azzal elkezdett a hajdúra pörölni tótul. Ez a legválogatottabb
 7247     I,  XIV    |                 mellette volt Tormássy uram hajdúsága, a háta mögött, a második
 7248     I,  XVIII  |             seregnek útját állják, s maga a hajdúságával megrohantatá a külváros
 7249     I,  XIV    |                    azt a riadalt is, amit a hajdúságnál keltett. Ez aztán nem az
 7250     I,  XVIII  |                omlott be rajta a vérszomjas hajdúsereg.~Emberevő kedvükben voltak!~
 7251     I,  XIV    |                kardlapozta a muskétásait.~A hajdútársak azt hitték, hogy csak bolondozik
 7252     I,  I      |                  csupa tűzláng voltak; szép hajfonadéka két tekergő kígyó. Igaz
 7253     I,  XIX    |                   Ilonkája helyett.~Ozmonda hajfürtei visszanyerték eredeti színüket,
 7254    II,  VI     |                   lesimogatta a szétkuszált hajfürtöket, odabújt az ölébe, úgy könyörgött
 7255    II,  III    |         ősanyaképeknek. A fejét csupa hamis hajhurkák díszítették. Minden más
 7256    II,  XVI    |                  Magdolna asszony egyenkint hajigálá a koszorúkat a kandallóba,
 7257     I,  XXIII  |                  jót akar velem, asszonyom, hajigálja ki a medicinákat az ablakon.~–
 7258     I,  XXV    |               ellenség égő szurokkoszorúkat hajigált a rőzsetömeg közé, azokat
 7259    II,  XVIII  |                   hol lelohadó láng ide-oda hajigálta a kopár síkon.~Ilonka arrafelé
 7260    II,  X      |               enyelegtek, udvaroltak, pénzt hajigáltak le a vízbe a hölgyek közé,
 7261     I,  XXVI   |              viseletében, ami úgy van rájok hajigálva, de ahol deli alakot fed,
 7262     I,  XVII   |                 énekelni, aztán az ablakból hajítják le a pénzt, amit nekik szántak,
 7263    II,  XVIII  |                   monda Ocskay, egy tallért hajítva Jávorka felé, amit az röptében
 7264     I,  XIII   |                    tetejű süveggel a fején, hájjal kenve a hosszú haja, borostás
 7265     I,  XIX    |              kezdett látnia vizesdézsánál a hajkimosási műtéthez. Csajághy friss
 7266     I,  XIX    |                   leánya felől. „Ingadozik, hajladozik, ha a szellő megéri!” –
 7267     I,  XVIII  |                 azok a kuruc táborban, akik hajlandók a császár hűségére áttérni?~–
 7268     I,  V      |                  jár; ha meg tudod nyerni a hajlandóságát, tied lesz, elviheted! –
 7269    II,  XVI    |                  otthagyni Lengyel Magdolna hajlékát! Akárcsak maga előtt látta
 7270     I,  XXI    |                     ázik, meg a bőre; mikor hajlékba jut, leereszti a viganóját,
 7271     I,  XX     |                együtt. Nem vagyok hát többé hajléktalan földönfutó, van, ahová vigyem
 7272    II,  XVII   |                   utadban ér.~Leégetted ősi hajlékunkat: szegény anyám szíve megszakadt
 7273     I,  XVI    |                     győzelem az én részemre hajlik, hogy a fejedelmed hadai
 7274     I,  XXII   |              békeszerető, s lelkében mindig hajlott a magyarokhoz. Azok között
 7275     I,  I      |                   szertül elaludt csendesen hajnal felé a leányka. Az anyja
 7276     I,  VI     |                 arca sem mutatta még csak a hajnalodását sem valami örömnek, hogy
 7277    II,  III    |                   Pálffy bánhoz, mert még a hajnalsugár is ott találta, amint suttognak
 7278     I,  XVI    |                  testemtől távol maradsz. – Hajnalt se vársz, megindulsz Beckó
 7279    II,  XI     |                     mikor a Fehér Angyalhoz hajnaltájban visszajutott. Csak úgy vetette
 7280     I,  XXI    |                    nálunk?~– Majd meglátom. Hajó idő lesz, itt maradok; ha
 7281     I,  X      |           összetörték, elégették a pozsonyi hajóhidat. Másnap, mikor Heister át
 7282     I,  XIII   |                    dereglyékkel az ellenség hajóhídját kellett elrontani. S még
 7283     I,  XXIII  |                 törni akar valamit, ami nem hajol. – Hanem az lehetetlen,
 7284     I,  XIII   |                hasznát vették. Halászokból, hajós-, révészlegényekből egy csapatot
 7285    II,  X      |                     mindjárt az előszobánál hajótörést szenvedett az expedíciója:
 7286    II,  XXI    |                  belépni; tollas barettal a hajporozott fején, szépséglegyecskékkel
 7287    II,  X      |                átkozott rossz szerszám. Egy hajrá alatt tiszta volt a kocsma.
 7288     I,  XXVI   |                      Csakhogy az az egy női hajszál nem fekete volt, hanem aranyszínű.~*~
 7289    II,  XV     |                     László biztatni akarta. Hajszolta a cselédeket, hidegért,
 7290    II,  XIV    |              pontosan és erélyesen végre is hajtandja. Evégből egy egész kombinált
 7291     I,  XVI    |                    idd ki ezt a kancsót egy hajtásra lélegzetvétel nélkül. Úgy
 7292     I,  XVIII  |              Ozmonda, alázatos térdet-fejet hajtással visszavonulva. – Vallomásom
 7293    II,  XX     |                  kora hajnalban.~Olyan nagy hajtást tett, hogy Jávorka alig
 7294     I,  VII    |                     Gyakran térdet képeknek hajték,~Titkos boltban melyeket
 7295     I,  XXV    |                     keresztül; akkor én nem hajthatom végre a parancsot: a hajdú
 7296    II,  XIII   |             vásárolt. Azzal a megnyugvással hajthatta nehéz fejét álomra, három
 7297     I,  I      |                     kis, göndör, aranyszínű hajtincsen, ami az imakönyv lapjai
 7298     I,  XXII   |                 Nagy hideg flegmával kétrét hajtogatá az ajándékba hagyott láncokat,
 7299     I,  XXII   |               takart, ez a dúsgazdag göndör hajtól körülárnyékozott oroszlán
 7300    II,  XV     |                     aki sok ilyen parancsot hajtott mar végre – Morvában, Ausztriában.~
 7301    II,  XIII   |                     hadvezérek éppen nem is hajtottak rá; Savoyai Eugen, Heister,
 7302    II,  XIV    |                 követtem el, hanem ítéletet hajtottam rajta végre. Nagy veszedelmet
 7303     I,  VII    |                megkötöztetek erősen. Rajtam hajtottatok, mikor dicsőségem mámorában
 7304    II,  II     |                    Nekem csak kolléga vagy. Hajtsd hozzám a füledet, s hallgasd
 7305    II,  XVI    |                  tétovázott.~– Utánam mind! Hajtsunk Beleznayékra!~S azzal letérve
 7306    II,  VI     |                 magát csalogattatni a szőke hajú alirumna által a kísértetes
 7307     I,  VI     |                   divatot, hogy a kurucok a hajukat elöl befonva viseljék; ez
 7308     I,  III    |                  játszó, aranyfényű, gazdag hajzat, mely a kalpag alól hullámosan
 7309     I,  XIV    |                     legelébb felvetődik: az hal meg a holnapi ütközetben.
 7310     I,  X      |              evégett a lovasságát erősített haladásban indítá előre, s még az éj
 7311    II,  IX     |                  postakocsisokat a gyorsabb haladásra, hogy a kísérőit elhagyhassa
 7312    II,  XV     |                  csendesen Léva felé: lassú haladással, hogy a nagyasszonynak elég
 7313    II,  IX     |                     Tehozzád is éppen olyan háládatlanok voltak a te uraid, mint
 7314    II,  XIII   |                élőszóval elmondja az örökre háladatos Ocskay László.~Leírta ebben
 7315    II,  XXI    |                  megcsókolja valamelyiket a háládatos asszony.~Ilonka pedig még
 7316     I,  XXII   |             tömegtől csak lépésben lehetett haladni. A hintó mellett lovagló
 7317     I,  IX     |                oldalán mégy, én az innensőn haladok.~– Ott leszek napjára.~Azzal
 7318     I,  VI     |                   magasra vivő úton fölfelé haladsz. … Addig: igazán mondom,
 7319     I,  X      |                    s folyvást az országúton haladva, ebédre megérkezének Witzelsdorfba;
 7320     I,  XVI    |                   olyan sokáig; hanem délre haladván az idő, az uraságok hozzáláttak,
 7321    II,  XIII   |               szépen elő lett adva; kísérve hálakifejezésekkel, s bekoszorúzva azzal az
 7322    II,  XX     |                 esztendőt kívánni, cigányos hálákodással mindenféle válogatott jókat
 7323     I,  VI     |                     Nézzétek: ez volt rajta halála óráján! Akkor is jó húgára
 7324    II,  XXI    |               férjét, vagy osztozik annak a halálában.~– Hajts Érsekújvár felé! –
 7325    II,  XIV    |                 égette magát. Mikor annak a haláladó csőnek a sötét üregébe benézett,
 7326     I,  I      |                  valaha a sors; de a bátyja haláláért fájni fog a szíve, amíg
 7327     I,  XXVI   |                   mester szeretett felesége halálának emlékére szerze.~Mikor legkeservesebben
 7328    II,  XXII   |                      s úgy egyesülni vele a halálban? Ő vitte-e imádott bálványát,
 7329     I,  XXV    |                  apáca hogy támasztja fel a halálból Ocskayt; s hogy teszi ahelyett
 7330     I,  VII    |                nagyobb gyászt hozott arra a halálesetnél. Úgy beszéltek arról, mint
 7331     I,  XVIII  |                    a ruháját is megtépi, az halálfia.~Nem felejthette Ritschán
 7332    II,  XX     |                   leterítették, feszületet, halálfőt, égő gyertyákat raktak fel
 7333    II,  XVI    |                  kezében, a düh a szemében; halálhír minden csapása; pokolra
 7334    II,  XIV    |             felhangzani, s ez a hahota lesz halálítélete, ez lesz a temetése! Felállt
 7335    II,  III    |                     ajka reszketett, amíg e halálítéleteket végigolvasá.~– Kegyelmednek
 7336    II,  IX     |                ablakán beüvöltötték Jávorka halálmadarai a vészhírt: „Elárulta a
 7337    II,  VIII   |                  szerteszét a rossz hírrel, halálmadarak! Visítsd fel, kuvik, minden
 7338     I,  XVIII  |           mindazokon, akik engem ily módon, halálnál keserűbben megsértettek,
 7339    II,  XX     |                 Eredj börtönödbe, s készülj halálodra.~*~Hajh, a földi angyal, –
 7340    II,  XV     |                   tegyetek engem. Itt van a halalom. – Érzem. – „Elvégeztetett.”~
 7341    II,  XVI    |                    egész csatazajból; s azt halálordítás kísérte.~Ilonkának reszketett
 7342     I,  VI     |                  egy leányt, akibe az öcséd halálosan szerelmes – te nőül vettél
 7343    II,  XIV    |                   Hogy váltotta fel rajta a halálsápadás Hippokratész-lárvája a hiú
 7344    II,  VI     |                görcsös rángatózása, arcának halálsápadása, a gyöngyöző veríték homlokán,
 7345    II,  XIV    |              Heister gyönyörködött áldozata halálsápadt arcának galvanikus vonaglásában.~–
 7346    II,  XXI    |                     Lászlót a szégyenteljes haláltól a nemes embereket megillető
 7347    II,  VII    |               kigúnyolt.~– Egy életünk, egy halálunk! – ordítá az ifjú hadnagy,
 7348     I,  XXVI   |                    szüleménye. Odarohanni a halálveszélybe, öklével harcolni az is
 7349     I,  XX     |                    szabadította meg őt csúf halálveszélyből a testvére, Sándor, hogyan
 7350     I,  XXV    |                    látta magát a közönséges halandók sorába.~Nem sérthetetlen
 7351    II,  IX     |                     amit eddig elnyertem.~– Hálás vagyok a jó szándékért –
 7352     I,  III    |                     vezetője!)~„Deák Ferenc Halasnál szétverte a félelmetes Kyba
 7353     I,  VII    |                     A kert közepén vannak a halastavak, amikben pisztrángokat tenyésztenek,
 7354     I,  XIII   |                  Itt is sok hasznát vették. Halászokból, hajós-, révészlegényekből
 7355     I,  XXV    |                bánatában, mintha hazamenne; hálát adni, mikor örül, vigaszt
 7356     I,  XXII   |               öltönyt visel, mely arcát még halaványabbnak tünteti fel.~Ocskay odalép
 7357     I,  IV     |                   Ki értse ezt?~Csak Ilonka halaványult el erre a szóra. Őneki jutott
 7358     I,  XIV    |                   alle Schneider, auf einem halben Stroh!” (pedig nem is értették,
 7359    II,  VI     |             vállfűző van rajta. A két réteg halcsont közé vannak rejtve a levelek,
 7360    II,  VI     |                  kéz nem talált ott egyebet halcsontnál. Ozmonda annak a késnek
 7361     I,  XXII   |              baleine-t, a bouffant-okkal; a halcsontos vállfűzővel, aminél nagyon
 7362    II,  XV     |                 derekasan lett bevégezve! – halíja Ocskay dörmögni a háta mögött
 7363     I,  XXIV   |                    aranybrokáttól a pukovai halináig s a velencei ötvösmunkától
 7364    II,  VI     |                 váraknak a lakói, akiknek a halináját elvitted magaddal? Azok
 7365     I,  XVIII  |                  azt levágom. Aki áruló, az haljon meg, míg másokat meg nem
 7366     I,  XVIII  |                   hátra. Egymás mellé, hogy halkabban beszélhessünk? Vagy szembe
 7367    II,  XVIII  |                    suhant el.~Hanem azt jól hallá, mikor Ocskay nehéz léptei
 7368    II,  V      |               Szegény megboldogult anyámtól hallám ezt a mondát. Ő ismerte
 7369     I,  XXV    |                    panasznak a visszhangját hallaná az ébrenlétben, mikor az
 7370     I,  III    |                    szóra, amit az anyjuktól hallanak. Azt pedig mindenkitől hallotta
 7371     I,  IX     |                  szarkazmusa megint. Mintha hallanám: „Eresszük haza a gyereket
 7372     I,  I      |                jólesnék még az anyád szavát hallanod: ha csörölve-pörölve is;
 7373    II,  XVII   |                szóval! Nekem ilyen beszédet hallanom sem szabad! Ha nincs más
 7374    II,  IX     |                   reszketett az ő nevének a hallásától, mint a földindulástól.~
 7375    II,  XVII   |              nevetés, mit itt ezen a helyen hallatott Ocskay, a legédesebb andalgás
 7376    II,  XII    |                     hogy emberhalál legyen! Hallgassátok meg a kapituláció föltételeit;
 7377     I,  XXII   |                    e torony fenekén, makacs hallgatásáért! S ezt sohase tudja meg
 7378     I,  XX     |                    felesége oly szívdobogva hallgatják ezt a regét. Ilonka nagyokat
 7379     I,  XXIII  |                    császár békeföltételeit! Hallgatna a szelídítő suttogására
 7380    II,  IX     |                egész fecsegés alatt, mintha hallgatná is, nem is, s a málháit
 7381     I,  XXII   |                   leszek, szolgállak híven, hallgatok csendesen; őrizlek, oltalmazlak,
 7382    II,  III    |                      Bele kell esni…~Sokáig hallgattak mind a ketten.~Az óra tizenegyet
 7383     I,  XXIV   |                    alabárdosok is szájtátva hallgatták. Leírta Szent János öltözetét,
 7384    II,  X      |                      csak hogy az Augustint hallhassák. Aztán mikor az valami bolond
 7385    II,  IV     |              Boldogasszony-kép előtt, s még hallhatá az Ave Mária végszavait: „
 7386    II,  IV     |                     és nagy szívesen fogad. Hallhattad híréből: derék magyar asszony:
 7387     I,  IV     |                  asszonyok, cselédség, mind hallhatták.~A delikvens fejére halál
 7388    II,  III    |                     harmadikba, ahonnan nem hallik ide a cincogás.~Jó ember
 7389    II,  XV     |                    sort veretett rá.~– Mert hallott-e már ilyen istentelenséget
 7390    II,  IV     |                   László ezt a szót meg nem hallottá tudta volna tenni: „Ausztriában
 7391    II,  IX     |                    ki eléd egész a vámig? – Hallottad-e hírét a Scandáliának?~–
 7392     I,  XVIII  |                  hozva, Ocskay.~– Én csak a hallottakat mondtam el – rebegé Ozmonda,
 7393    II,  I      |               jöttök?~– Temetvényről.~– Nem hallottátok az ütközetet?~– De hallottuk
 7394    II,  I      |              hallottátok az ütközetet?~– De hallottuk a szotyákoktul, hogy nagy
 7395     I,  XXVI   |                     mert semmi ágyúszót nem hallottunk; mi, Ocskay László alvezérei
 7396    II,  VII    |                  aprítani, és se kérdve, se hallva nekivágtak, úgy szétverték
 7397    II,  X      |                sírba belevetették a többiek halmára, s ott hagyták reggelig.
 7398     I,  X      |                   hold feljött a laxenburgi halmok mögött, éppen akkor szállt
 7399     I,  XIV    |                  támadást, s a nagyszombati halmokon védelmi állást foglalni.~
 7400     I,  XV     |               futvást kelt át a Tirnán, s a halmokra vonult fel a másik rész,
 7401     I,  XVII   |                   Nagyszombat fölötti erdős halmon: előtte az őrtűz, kezében
 7402     I,  II     |                    mi volt beléjük vetve. A halmosabb helyeken kopár legelők,
 7403    II,  XII    |                     főt, s heves csókjaival halmozva el arcát, szemeit, homlokát.
 7404     I,  VI     |                    a becsületet, hogy terád halmozza. Szerezz hozzá még többet:
 7405     I,  XIV    |                    fogadkozott, hogy meg is halok én, ha kell, az én hazámért
 7406     I,  XXVI   |            koromszagú a pofád.~– Kemencében hálok, galambom. De válogatós
 7407    II,  XVIII  |                    kőszoboré.~Ozmonda fehér hálóköntösében, mint egy bűnbánó állt előtte,
 7408     I,  XIX    |                selymet, csipkét, patyolatot halommal, lehetett válogatni benne.~
 7409     I,  XXII   |                 után, mit vagy paróka, vagy hálósapka takart, ez a dúsgazdag göndör
 7410     I,  XXVI   |                      egész szorosra húzva a hálót a császáriak körül.~Ő maga
 7411     I,  XIX    |                    között legnyugtalanítóbb hálótárs volt az, amit Ilonka felől
 7412     I,  XXII   |                   tíz óra előtt nem jött ki hálóterméből. Ocskayék azonban, akik
 7413     I,  XIII   |                   már a legtöbb dalának. A „halott-tánc”, a „háromszáz özvegy nótája”, „
 7414    II,  XIV    |                  nevető alakot egy lövéssel halottá tette.~A körülálló rácok
 7415     I,  XXVI   |                     fedve az út: ezek az én halottaim; onnantól idáig meg részeg
 7416    II,  II     |                    akkora sírdombot emeltek halottakból, hogy a trencséni tróféumokkal
 7417     I,  I      |                     vőlegényét hozták eléje halottan, a leány csak bámult, csak
 7418    II,  XVI    |          kardcsattogás nélkül, s mégis több halottat, sebesültet hátrahagyó a
 7419    II,  X      |                    a „Todterbruderschaft” a halottgyűjtő szekérrel, összeszedni a
 7420    II,  XV     |                 Tormássy László énekelték a halottkísérő zsolozsmát:~Menj el a nyugalom
 7421    II,  XV     |                 volt: azt be kellett várni. Halottvivő cselédek, a lelkész meg
 7422     I,  XXIII  |                  lehetett. Egyik azt vélte, halszálka akadt a torkán, másik, hogy
 7423    II,  IX     |                     vendéglője: nosza én is hamarjában otthagytam az uniformisomat
 7424    II,  IX     |                mégpedig a nyerges, kidőlt a hámból, s hiába biztatták, csak
 7425    II,  V      |                     Hitetlenség, csalfaság, hamisság mind, ami a budetini várból
 7426     I,  XXVI   |                       Hahaha! No hát eredj; hámlítsd le azt a vén bőrödet. Változz
 7427    II,  XVI    |                      szomolyáni dicsőség? – Hamuba vele! – No, wsetin-vári
 7428     I,  I      |             nagyasszony ezúttal csak mind a hamuszín, a sötét burnótszín meg
 7429    II,  XXII   |                              XXII. Porok és hamvak~Heister szavának állt. Amivel
 7430     I,  XIX    |                 hölgyet. A találkozás napja hamvazószerda, s a hely a motesici úri
 7431     I,  X      |                     nak tiszteltek; Turóczy hanákjait, akik hosszú társzekereken
 7432    II,  V      |          megragadják körmös talpaikkal a fa háncsát, s úgy ereszkednek le, hogy
 7433    II,  XIV    |                    e rémtettre. Tököli uram handzsárt rántott, s annak a lapjával
 7434     I,  XXIV   |                rónán, síró, panaszló, epedő hangjaival. Ocskay leborult a lova
 7435     I,  XXIII  |                     két generális énekli, s hangjánál van mind a kettő.~– Összekaptak
 7436    II,  XIII   |                    a „Bierglocke”, aminek a hangjára minden polgár köteles azonnal
 7437     I,  XXIII  |                     belső szobájából valami hangosabb szóváltás hallatszott volna
 7438     I,  XXIV   |           megszólalt a tárogató, s elkezdte hangoztatni az ismeretes nótát: „Repülj,
 7439    II,  X      |                     t az összes vendégsereg hangoztatta utána.~Végre az „O, du lieber
 7440    II,  XXII   |                     abban az évben utoljára hangoztatták a tárogatók a szvihrovai
 7441     I,  III    |                    oldalán futott mellette, hangoztatva a vivátot, nevével kapcsolva.~
 7442     I,  III    |              tárogatók a sereg élén.~Erre a hangra a csatamén, mely eddig csendesen
 7443    II,  XVIII  |              átkozottak!”~Ilonka ráismert a hangról.~– Jávorka! Kegyelmed az
 7444    II,  XIV    |                 adott vissza. Milyen furcsa hangszer!~Ejh! Nincs visszatérés!
 7445     I,  III    |                    öltözetben, csodaformájú hangszerekkel; tarkára festett lovakon;
 7446    II,  I      |                     kísérletet, a csapataik hangulatát tekintve. A katonák nagyobb
 7447     I,  IV     |                 kedélyeket megint derültebb hangulatba hozza. Az ordinánc jött
 7448     I,  V      |             Melyiket?~– Amelyiknek legszebb hangzása van.~– Válasszunk ki egyet.
 7449    II,  XV     |                   hallgatni, hogy dübörög a hant a koporsón, amit ott a házi
 7450     I,  XIII   |             senkinek, mert a cigány nincs a hanthoz kötve, az szabadon viheti
 7451     I,  XXIII  |                    Pozsonyban, a történelmi hanton megtette a négy vágást szent
 7452    II,  III    |              aranyat. Itt van az írás róla. Hanyadik van ma? Ötödik szeptember.
 7453    II,  X      |                 hogy rokonom. Unokahúgom.~– Hányadik ágon?~– Az első ágon.~–
 7454     I,  III    |                 helyett; aranyos csojtárját hányja a fejével. Fehér a mén,
 7455     I,  I      |                  Öljétek, vágjátok: rakásra hányjátok, ahol elöl-utól egy kék
 7456     I,  VIII   |                    akar menekülni a labanc, hányjunk neki ellent, míg a többi
 7457     I,  III    |                    olyan délcegen ül azon a hánykódó paripán, mintha egymáshoz
 7458     I,  X      |                    nem várták őket.~A pokol hányta-e fel méhéből, hogy most egyszerre
 7459     I,  IX     |                      A többi könyv oda volt hányva a szegletbe, penésztől zöld
 7460     I,  XXVI   |                   hogy Bercsényi most ismét haragba készül jönni, s most már
 7461     I,  XXVI   |                  természete mellett egész a haragig fajultak. Néha a tábor kétfelé
 7462     I,  III    |                    őneki volna a legnagyobb haragja Léva vára ellen. A lovag
 7463     I,  XXV    |                    eszétől; de ha nő került haragjának útjába, akkor meg nem volt
 7464    II,  XV     |            megőrjített, az ijedtség veszett haragjával rohant a szembeálló rémnek,
 7465     I,  XXVI   |              kergesse még a vért szégyen és haragköltögető szó is. – Ha pedig éppen
 7466     I,  XXV    |                rábeszélő ereje sem a szilaj haragnak, sem a hideg észnek, hogy
 7467     I,  XV     |                    hol késik még? – dörmögé haragosan a tábornok.~Az a „Bärenhäuter”
 7468    II,  XII    |                    csapott át a népkedély a haragosból. – Halljuk a Fehér Angyalt!~
 7469    II,  IV     |                    hangon szólt hozzá:~– Ne haragudj rám, hogy ezt felhoztam.~–
 7470    II,  IV     |                        Én talán tudom. – Ne haragudjál meg érte, édes jó uram,
 7471     I,  XX     |                    voltak! Csókolódtak, úgy haragudtak.~– Isten ne vegye tőlem
 7472     I,  XVI    |                amiért a sileziták legjobban haragusznak.~Heister így szokott bánni
 7473     I,  VIII   |                arcvonalban harcolni, nehány harám rác lövész, meg a dán dragonyosok.
 7474    II,  XV     |                    dörmögni a háta mögött a harámbasát. – Minden ház fel van perzselve
 7475     I,  XVI    |                  hogy te ezt egy gonosztevő haramia kurucnak a kezébe adtad,
 7476    II,  VIII   |                megvilágítója, a tolvajok, a haramiák kalauzolója. Üdvözlégy,
 7477    II,  III    |                szakács eközben jelt adott a haranggal az ebédre, a hopmester,
 7478     I,  XX     |               kalapáccsal elverte az órát a harangon; s a férj mégsem jött vissza.~
 7479    II,  X      |                  Burgig. Aztán mikor a déli harangozást hallod, gyere haza; mert
 7480     I,  XIV    |             karácson ünnepére. Talán a nagy harangszó tette: a hófelhők felszakadoztak,
 7481    II,  XIX    |                 elöl pedig egy, az ernyőről harántul lenyúló keskeny arcvédővel,
 7482    II,  XIV    |                  hagytak körülöttem sem egy harapás kenyeret, sem egy ép háztetőt.
 7483    II,  V      |                jóságát, annál jobban féld a harapását. Mihelyt budetini sarjadék,
 7484    II,  XIII   |                     kivillan a foga, mintha harapásra volna készen; a két keze
 7485    II,  I      |                pogány módon. Tegnap óta egy harapást nem ettek. A prófont is
 7486     I,  XXIII  |                   itt mintha egy vad farkas harapna bele! – Hogy ököllel szeretném
 7487     I,  XXIV   |                  fenyegeti, ha ordítanak és harapni akarnak. – Azok ott, a lerongyolt
 7488     I,  XXVI   |               kéjérzetében végződik. Azon a harapó csókon keresztül kiszívják
 7489     I,  XVIII  |                     kell mutatnotok a tüzes harapófogót. Elmondok mindent ingyen:
 7490    II,  II     |                     bocsátania, hogy mint a harapós kuvasz, rohanjon utána a
 7491     I,  X      |                    láttak. Ilyen fűbe régen haraptak az ő lovaik. Azoknak is
 7492    II,  III    |                   rágta tovább, egyet-egyet harapva hozzá a magával vitt kenyérből,
 7493     I,  I      |                   két hadvezér elkeseredett harcába természetesen hogy a fehérnép
 7494    II,  XVII   |               asszonyt ő kínozza, férje hős harcának elbeszélésével! Gyönyörködött
 7495    II,  X      |                     megfutni az egyenlőtlen harcból, habár százan énekelnek
 7496     I,  VIII   |             mindjárt! – kiálta eléje a vén, harcedzette hős. – Mert ha nyakon kaplak,
 7497     I,  XXV    |             guggolnak a szögletekben, egyéb harcijelek mind a vár múzeumába vannak
 7498     I,  XVI    |                     kapta a tudósításokat a harcmezőről, s azok csupa diadalhírek
 7499     I,  X      |                 fegyver. Bizonyítják azok a harcok, amiket afrikai vadak ellen
 7500     I,  XVII   |                    ez a labanc tábor!~– Ott harcolnak egymással… Ni, hogy dulakodnak!~–
 7501     I,  XXIV   |                  zárta el az utcát, hátul a harcoló testőrség egyre fogyott.
 7502    II,  XIV    |                 amire azt monda: – „Nem! Én harcolok karddal, pisztollyal, férfiak,
 7503     I,  XXV    |                     És ennek a birodalmáért harcolsz te és a te társaid fejedelmestől
 7504     I,  XXVI   |             hadakozók közepett, harmincezer harcosa volt egy tömegben, azok
 7505     I,  XVIII  |                   hogy a női szemérem az én harcosaim által megsértessék. Ha kém
 7506     I,  XIV    |             bizonyára nagy hatást keltett a harcosok szívében. Siettek is neki
 7507    II,  XX     |                     altábornagyától, hogy a harcszünet alatt meglátogathassa –
 7508     I,  III    |                  részben másolatai voltak a harctér különböző pontjairól a főhadiszállásra
 7509     I,  XIV    |              sikerülése. A csapatok égtek a harcvágytól. A csapatvezérek együtt
 7510     I,  XIX    |              belopózva két ellenséges tábor harcvonalaiba, kockára téve életét, női
 7511     I,  XIV    |                     kivont karddal vissza a harcvonalba. Az arca egész veres volt
 7512    II,  X      |                     Hallhatta a híres bécsi hárfajátékos nevezetes nótáját: „herdegatta (
 7513    II,  XX     |                sújtott.~Ocskay a mordállyal hárítá el a csapást; de a kard
 7514    II,  V      |                    Ilonka el akarta magától hárítani ennek a regemondásnak az
 7515    II,  XIV    |                megölése által nagy veszélyt hárított el, s egy gonosz titkot
 7516    II,  XIV    |                     végre. Nagy veszedelmet hárítottam el ezáltal. Ezt katonai
 7517    II,  III    |                  szobába, vagy nem bánom, a harmadikba, ahonnan nem hallik ide
 7518     I,  XXIII  |            egymással?~– De meg egy kicsit a harmadikkal is.~– A fejedelemmel?~–
 7519     I,  IV     |               ismételni ezt a kérdést; ha a harmadiknál is azt feleli rá a vezér,
 7520     I,  XIII   |                 azonban Balahó hadnagy uram harmadmagával egy csónakra ül, s víz ellenében
 7521     I,  VII    |                   őket össze, aki akarja!~– Harmadnapja Léva várát visszafoglalta
 7522     I,  XIV    |                   hát nem érhette. – A sors harmadperceken fordul meg. Egy fiatal magyar
 7523    II,  XVI    |                     kellett volna lövetnem. Harmadszor nem lesz neki irgalom! Fújjátok,
 7524     I,  XXVI   |                   exclamans: retro Attila”, hármas három csengő szóval kiáltva:
 7525     I,  XXVI   |                  sem menyecske,~Mert én égi harmat vagyok.~Este a virágra szállok;~
 7526     I,  XXII   |                     pirul a nő. Az ő gyönge harmatbőrén pedig mindjárt meglátszik,
 7527     I,  III    |                  urakat; akik számra valami harmincan, amint az udvarra beértek,
 7528    II,  XII    |             halállal! Soha meg nem ijedtem. Harmincháromezer háromszázharminchárom ördög
 7529     I,  I      |                    pujpunellamártáshoz végy harminchat tojássárgáját, két egész
 7530     I,  XXIV   |                  mesterség. Annak ugyan már harmincöt esztendeje, hogy a törökök
 7531     I,  VI     |             termetesebb férfi volt, jóval a harmincon túl; de alakja és arca annál
 7532     I,  III    |                     a klasszikus szépséggel harmóniában. Csábító szemöldök, kacsintó
 7533     I,  XXVI   |              tónusai, sajátszerű, megragadó harmóniája úgy hatnak a kedélyre, mint
 7534     I,  XIII   |                  annyi név nélküli érzésnek harmóniává alakult káosza; jókedv és
 7535     I,  XXIV   |                    vakmerő álma. Egy fogoly háromért cserébe! – A császár maga
 7536     I,  III    |                     akkor még a Lacika csak háromesztendős volt; de már akkor is szerette
 7537     I,  V(1)   |                     vallás nemtőit: kergeti háromfelé. Mind a kettő látható a
 7538     I,  XIV    |                selyemzászlót adott át, amit háromféle pap szentelt fel, kálvinista,
 7539     I,  IV     |                elcserélte a fejeiket mind a háromnak!~Az egész társaság hangos
 7540    II,  XVI    |                   fel Budetinnak. Ez bizony háromnapi expedíció lesz a mostani
 7541    II,  XII    |                   ijedtem. Harmincháromezer háromszázharminchárom ördög jönne is ide, Scharodi
 7542     I,  I      |                    csak az övé. A tied lesz háromszázhatvannégy nap az esztendőből. No,
 7543     I,  XVIII  |                   között fekszik, mintegy a háromszög közepén; e három vár Trencsén,
 7544     I,  XXII   |                   Duna; keletnek egy sziget háromszögénél kétfelé szakadva; és aztán
 7545     I,  XXIII  |           zsoldoscsapat, tászlis dókájában, háromszögletű kalapjával, a török szarácsik,
 7546    II,  XIV    |                bűnösnek érezte magát. Pedig háromszorosan félelmes volt rá nézve minden
 7547     I,  I      |                 hozzá. Azután végy egy kupa háromzsivány-ecetet, a tárkonyecetágyról, forrón
 7548     I,  III    |             helyeikről, háromszor kiáltának harsányul vivátot a fejedelemre. S