bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 8053    II,  IV     |                     az ellenségeid közé, és hívd fel őket: „Ki vádol, mit
 8054    II,  VII    |                eddig híven szolgált, de még hívebben gyűlölt gazdájára, hanem
 8055     I,  VIII   |                     nyelvével otthon a maga híveiben.~Csak a készülőre trombitáló
 8056     I,  XXIV   |                szakálla alól odadörmögött a híveihez cigányul: „irgundum gule…
 8057     I,  III    |                 fogadom örömmel, amit az én híveimnek felajánlott, hanem elébb
 8058     I,  XXIV   |                     az álbarát a körül álló hívekhez, mire azok egyszerre mind
 8059     I,  VII    |                 többet ebben az életben. Ne hívjatok vissza! Rossz katona leszek.
 8060     I,  II     |               próbát – szólt a fejedelem. – Hívjátok elő a „rongyos gárdát”.~
 8061    II,  XIV    |        nyeregkápájába.~– Küldtek. Jöttem. – Hívnak. Megyek.~
 8062     I,  XXV    |                     nem kívánsz. Ha egyszer hívni fogsz, visszajövök: s akkor
 8063    II,  II     |             sisakjáról: megmérgezik a híven hívő feleség szívében a szerelmet;
 8064     I,  XX     |              bámulva mondá:~– Hát miért nem hívod őt ide?~Csajághy oly gyöngéd,
 8065     I,  VII    |           unatkozásra hagyva a másikat, nem hívogat jókedvű cimborákat a házhoz,
 8066     I,  XXV    |                     sem kecsegtetéssel, sem hívogatással meg nem nyerhetjük; hacsak
 8067     I,  VI     |                  staféta által meg lehessen hívogatni a menyegző napjára.~Tiszáné
 8068     I,  XVIII  |                     odatapadt, e kárhozatra hívogató csábtekintettel minden vonásában,
 8069     I,  XXVI   |                     volt már, két angyalarc hívogatta le a földre, s mikor oda
 8070     I,  VIII   |                  térre, harsány kérkedéssel hívta ki személyes viadalra az
 8071    II,  IX     |           kicsúfolva, azok által, akik híva hívtak, hízelegve kecsegtettek:
 8072    II,  XVII   |            végeztünk egymással. Tudod, mért hívtalak ide? Harcnak kell lenni
 8073    II,  V      |               lyányok: előttük-utánuk jár a hívtelenség, mint az árnyék; megcsalják
 8074     I,  IV     |                fogadá Ocskay. – Azt hallom, hívünk akarsz lenni. Ha így van,
 8075    II,  IX     |                    által, akik híva hívtak, hízelegve kecsegtettek: még akkor
 8076     I,  XXVI   |               dallama egész a dobogó szívig hízelgi be magát. Az utolsó akkordban
 8077    II,  XIII   |                      Vége-hossza nem volt a hízelkedésnek és magasztalásnak, mennyire
 8078    II,  VI     |               kacagott.~Ekkor aztán Ozmonda hízelkedésre fogta a mesterséget, felölelte
 8079    II,  III    |                   átváltozott kiállhatatlan hízelkedéssé; csupa nádméz lett – ami
 8080    II,  VI     |             nevetett többé; hagyott magának hízelkedni, kedveskedni, de nem vallotta
 8081     I,  I      |                  veres lett erre a szóra.~– Hjah, a te Gábor bátyádhoz ne
 8082    II,  XVI    |               tovább kellett menni: sárban, hóban.~Ettől a naptól kezdve aztán
 8083     I,  VII    |        összeállítottatok egy éretlen suhanc hóbortjaiból; s rám olvastátok belőle,
 8084     I,  XIV    |                    hogy: „Als die Schneider Hochzeit hatten, da waren alle froh!”
 8085     I,  III    |                    nem lát mást, mint azt a hódítóan mosolygó arcot, mely nyájasan,
 8086     I,  IX     |                     a zászlók alatt. Be van hódítva az egész Tisza-vidék egész
 8087     I,  XXII   |            notabilitás híva volt.~Ide már a högyek nem díszmagyar öltönyökben
 8088     I,  XIX    |                     a maga hintajába emelni hölgyeit. A fiút?~Óh, azt nem adja
 8089     I,  XXII   |             tapasztalnia, hogy férje idegen hölgyeknek udvarol. Ezt ő nem tartja
 8090     I,  XXII   |           elfogadóteremben, kísérve ragyogó hölgykoszorútól: a főurak, követek, tábornokok
 8091     I,  II     |                hadseregek. Maga a csendesen hömpölygő Tisza is bíborfényben lángol;
 8092     I,  I      |                      A szótlan elszörnyedés hördülése, mormogása hangzott körös-körül.~
 8093    II,  III    |                       szörnyedt fel, nagyot hördülve Gáspár úr; mikor ezt meglátta,
 8094     I,  XXIII  |               Ilonka.~– Miért? – kérdezé ez hörögve.~– Én sokáig voltam egy
 8095     I,  III    |                labancokkal együtt, fel kell hörpintenünk. Mindjárt meglesz az. Semmi
 8096    II,  XVI    |                     egy nap meg nem szűnt a hóesés. Krónika nem emlékezik ily
 8097    II,  XVI    |                város tüzét; délután a zápor hóesésbe ment át, s estére fehér
 8098     I,  XIV    |                     láthatta egymást a nagy hóeséstől. De azt már mind a két fél
 8099     I,  X      |                    azután szépen átkocogtak Hof városba; szerencsés jóreggelt
 8100    II,  X      |                     fogjuk, hogy a legújabb hofceremoniell szerint az instansok rang
 8101    II,  XIII   |                kereste, illik-e, engedi-e a hofceremonielle, hogy a jobbágy orációt
 8102     I,  XIV    |                     nagy harangszó tette: a hófelhők felszakadoztak, a havazás
 8103    II,  VII    |                    contrasignálni, azután a Hofkriegscommandóhoz exequatur végett leküldeni;
 8104    II,  VII    |            utalványozott összeget egyedül a Hofkriegskassa quaestora fizetheti ki,
 8105    II,  XIII   |                     zsákkal forgolódjál!”~A hofkriegskassaverwalter majd ónossá lett ijedtében,
 8106    II,  IX     |                hederítettek, azt mondták: a Hofkriegsratnak contrasignaturája hiányzik
 8107    II,  VII    |                    Ezt a kinevezést előbb a Hofkriegsverwaltungnak kell contrasignálni, azután
 8108    II,  XVI    |                  csikorgó hideg, a házmagas hófuvatok a császári seregeket is
 8109     I,  XXIV   |          hasonlított a jámbor koldusokéhez, hogysem mint a cifra alabárdosokéhoz: „
 8110     I,  XIV    |                Mindnyájunknak ő a gyilkosa, hóhéra. Mindnyájatoknak volt valaha
 8111     I,  XVIII  |                     Ezt. – Mindig utáltam a hóhérmesterséget; de ennél az egynél egész
 8112    II,  VIII   |                    Lászlót élve elfogja, és hóhérnak adja!~Most már csak hárman
 8113    II,  XXI    |                 bizony kiimádkozza őt még a hóhértól is, mikor az már a pallosát
 8114     I,  XXVI   |                 fakó, se kesely; az mind, a hókával és a daruszőrűvel együtt
 8115    II,  XVI    |                magyar vért. De hát attól se hőkölj meg! Hat a kurucok nem ontották
 8116    II,  IX     |                    nemesember is.~De nagyot hőkölt hátra, amint az ajtót kinyitva
 8117     I,  VIII   |                     ha nyakon kaplak, biz a holdba doblak! Nincs köztetek különb
 8118     I,  V      |                   olyan embert, amilyenek a holdban laknak. Annyit veszek észre
 8119    II,  XVIII  |                   ezüsttel csillámlott. – A holdfénynél egy magányos lovag volt
 8120    II,  XVII   |                    nem tudta gondolni, hogy holdkórosság-e ez vagy esztelenség, vagy
 8121    II,  XVIII  |                   látni nem akarja, akkor e holdsápadt arcon a titkolhatlan öröm
 8122    II,  XI     |                   fel az a hegyes torony, a holdsugárban fénylő aranysassal.~Hogy
 8123     I,  XVIII  |                  delej úgy sugárzik, mint a holdtányérból az igézet, csakugyan a Faust-regék
 8124     I,  XIV    |                 időjárás, akkor egyszerre a holdújsággal megfordult, s már hajnalban
 8125    II,  VI     |                   csupán egy csatlósa. Szép holdvilágos este volt. Mikor a „kőkút”-
 8126    II,  XVII   |                      hogy festi az irigység holdvilágsápadtra ezt a deli arcot! – S egyszer-egyszer
 8127     I,  XX     |                    hatalmasságok, Anglia és Holland közbevetik magukat, bíráskodni
 8128     I,  XXII   |           összegyűlt Anglia, Dánia, Svécia, Hollandia, Oroszország követei, kik
 8129    II,  II     |                államoknak, Angol-, Porosz-, Hollandországnak, és az ortodox muszka cárnak
 8130     I,  XXV    |                     Ki adott innom?~– Illés hollója – suttogá az apáca.~– Köszönöm
 8131     I,  XVII   |                 ágain megrebbennek a károgó hollók…~            ~Újesztendő
 8132     I,  XXV    |              suttogá az apáca.~– Köszönöm a hollónak. Isten fizesse meg neki.~–
 8133     I,  XVIII  |                    ide az ítéletet, írd alá hollótollal! Vedd kezedbe a topolyfavesszőt!
 8134    II,  XV     |                   hurcolkodjanak el az ingó holmijokkal, mert ő a várost a fővezér
 8135    II,  III    |                forma ezekről a zálogba tett holmikról, s azon ki legyen téve minden
 8136     I,  XXVI   |                 abban a megnyugvásban, hogy holnapnál hamarább csatára nem kerülhet
 8137    II,  XII    |              Esküszöm Szent Holofernesre!~– Holofernes nem volt szent! – protestált
 8138    II,  XII    |                     sincsen. Esküszöm Szent Holofernesre!~– Holofernes nem volt szent! –
 8139     I,  XV     |    poggyászszekerekben, csak azután kerül a holtak, sebesültek kifosztására
 8140     I,  I      |                    menyasszonyt költeni; de holtat virrasztani.~Nem fekszik
 8141     I,  I      |             nagyasszony odaér, az előrevitt holttest nyomában a lépcsők aljáig,
 8142     I,  X      |                   indítá előre, s még az éj homályában utol is érte a kurucok utóhadát,
 8143     I,  XXVI   |                hegedülő alak a hosszú terem homályából csak meg-megakadó léptekkel
 8144    II,  XVII   |             örömökkel boldogítottál egykor.~Homályt hoztál a nevedre, fiaid
 8145    II,  XX     |                     a befagyott folyókon, a hómezőkön keresztül torony irányában
 8146    II,  XVIII  |                     Valamitől nedves volt a homloka. Megtörlé kantusa ujjával;
 8147     I,  XXV    |                     szorítá azt a levelet a homlokához, mintha úgy akarná annak
 8148     I,  XXVI   |                   hátán.~Bánta is már.~Ha a homlokának nincs már esze, a hátának
 8149     I,  XIX    |                 neki ellentmondani.~A hölgy homlokara csapta a két kezét.~– Hat
 8150     I,  XXII   |                     a messzeségbe; bejárata homlokfalát barokk stílű faragványok
 8151    II,  XVII   |                     ő távol jár.~Ez nagyobb homlokizzadásba került ám, mint egy csataterv!
 8152    II,  II     |             izmokkal, e verítéket gyöngyöző homlokkal, amin keresztbe álltak a
 8153     I,  I      |                     magam is kaptam egyet a homlokomra; de ezt számba se veszem
 8154    II,  XII    |                     Isten rád bízott. Ezt a homlokot, amit az ég fölszentelt,
 8155     I,  XVII   |            fejkötő-tűzőt, az Ozmonda néni a homlokszorító ferronière-t, s a gyóntatóatya
 8156     I,  III    |                    rajta egy üstököt, ami a homlokukra csüggött le, mint a macska
 8157     I,  XXV    |               körültekergő mélyúton lehet a homlokzatába eljutni, míg messze kimagasló
 8158     I,  X      |                     tömör építmény; ennek a homlokzatára felírta szép gótikus betűkkel:~
 8159     I,  XXII   |                      mely a vár Duna felőli homlokzatát ékesíté. Gyönyörű egy vár
 8160     I,  II     |                    Nem hoz ez egyebet, mint homokot. S még jó volna, ha a hátunkba
 8161    II,  XVI    |                  hidegebb lesz, még nagyobb hónak megyünk neki. Közeledik
 8162     I,  XX     |                    írva a fegyverszünet hat hónapra a császárral, külső hatalmasságok,
 8163    II,  XVI    |                ellenség ellen, ha nem saját honfiai ellen viaskodott volna így,
 8164    II,  XIII   |                    saját cimborái, tulajdon honfitársai szerezték neki ezt a meggyaláztatást,
 8165    II,  XV     |                   Földönfutóvá teszed saját honfitársaidat? S te meg tudod ezt tenni?
 8166     I,  XXII   |                     is büszkeség az, csak a honfitársaktól való tartózkodás. Ha azok,
 8167     I,  XXII   |                     felé.~– Hahaha! Nonono! Honni soit qui mal y pense. Hát
 8168     I,  V(1)   |                    másikon egy égő oltár (a honszerelem oltára), melyen a tüzet
 8169     I,  XXVI   |            fejedelme iránti hűség, az egész honszerelmi ábránd egy nehéz golyó volna
 8170     I,  XXIV   |                   az országúton, mankóval a hónuk alatt a sánta-bénák, boton
 8171    II,  VII    |                 katonáim, akiknek szorgos a hópénz.~– De ugyan minek rontod
 8172    II,  VII    |                   ott fizetik már azoknak a hópénzét.~Ocskay elsápadt, s azok
 8173    II,  III    |                     papját, az énekeseit, a hopmesterét, rendelek a számukra egy
 8174    II,  X      |                   akkor kiáltotta el, hogy „hopplétz” (abg’lőst). – A kapus nem
 8175     I,  XXVI   |            szérűsudvarokon a kuruc huszárok hoppogatták víg dudaszó mellett a kacki
 8176     I,  V      |                     magyar nyelven. Racine „Horatiusai” volt e színmű. A legsimább
 8177     I,  V      |               báránytól. Könyv nélkül tudta Horatiust; hanem a cselédet nem tudta
 8178     I,  IX     |                  csapat volt, mely ágyút is hord magával.~A piac közepén
 8179     I,  XIV    |            bandériumok s fegyelmezetlen rác hordák képeznek: könnyű ellenfél
 8180     I,  VII    |                      a birkák pedig selymet hordanak gyapjú helyett. A baromfiudvarban
 8181     I,  III    |                 hírnél jobb meg jobb borait hordatta fel a pincéből; utoljára
 8182    II,  XVII   |                     két gyermeket pedig nem hordhatja magával. Ilonkát és Ozmondát
 8183    II,  III    |        szerzeményből az ezüstféle, amit nem hordhatok mindenütt magammal, mert
 8184    II,  III    |                     az iszákomban, magammal hordhatom lóháton. Kell? Nem kell?~
 8185     I,  XIX    |                szíveknek mérgét lohasztani; hordja a kiengesztelő szót a trón
 8186     I,  XXV    |                osztotta a parancsokat, hová hordják a rőzsekötegeket a sáncárkok
 8187    II,  XII    |                     Te füstfaragó! Talán te hordod fel a kéményen keresztül
 8188     I,  III    |                    az eleséggel meg a gönci hordókkal, amiket elénk küldött; s
 8189     I,  IV     |                     várparancsnoknak.~– Itt hordom magammal – szólt a kapitány,
 8190    II,  XII    |                     Hallgatom, a puskaporos hordón ülve.~Ezt az erőteljes szónoklatot
 8191    II,  XIII   |            fejedelemfi állt.~Ocskay büszkén hordozá körül a fejét a cifra sokaságon.
 8192    II,  VIII   |                koldusrongyot, cigánymondurt hordozni, aki el tudja viselni, hogy
 8193     I,  XIII   |            ezredeskapitány egy cigányleányt hordozzon magával egész táborozásában,
 8194     I,  XIV    |                   és karddal. A kurucok nem hordtak már a háborúba dárdát, hanem
 8195     I,  XXVI   |                    kincsei felhalmozva, ide hordták azt messze földről össze,
 8196     I,  XVIII  |                     Mi asszonygardróbot nem hordunk magunkkal. Ha csak egy veresbarát-soutane-t
 8197     I,  XXIII  |                  fiolákat, pilulásdobozokat hordva mind a két kezében, a hóna
 8198     I,  VII    |                tenyésztenek, együtt szoktak horgászni azokban ők ketten.~Azután
 8199    II,  XIV    |                  Ritschán.~– Tábornok úr! – horkantott rá Heister – tanulja meg,
 8200     I,  II     |                    a dágvány közepén, vízbe horpadt nádtetővel, amin egy gólya
 8201     I,  XXVI   |                   nesz, mint két alvó férfi hortyogása, akik ott „húzzák a bőrt
 8202    II,  IX     |               inkább csak tiszteletből) hat horvát huszárt adott melléje, akik
 8203     I,  II     |              Kiszabadulni ebből a tikkasztó hőségből, a fojtogató porból, a kigúnyolt
 8204     I,  XXV    |                   pedig a sebláz agyfeszítő hősége alatt azt kezdte képzelni,
 8205     I,  XXVI   |                 éljenek a mai nap diadalmas hősei: Pálffy bán és Heister tábornagy
 8206    II,  X      |                herdegatta (ördögatta) blaue Hosen!”, próbálgathatta a kuglizási
 8207     I,  XXV    |                    a fegyver. A tündérmesék hősének rangjából leszállítva látta
 8208    II,  XX     |             megtette Ocskay, valami különös hősködést akarva fitogtatni a szép
 8209    II,  XII    |                     császár ellen, s itt is hősködöl, és agyba-főbe vered a jámbor
 8210     I,  XIX    |               paripáikat. Milyen próza ez a hőskölteményben! „Nincsen széna, nincsen
 8211    II,  XVII   |                 hallgatnia Ozmondának azt a hőskölteményt, amit Ilonka elmondott;
 8212    II,  XX     |                    szeme láttára egykor oly hősleg harcolt), Vajda levágta
 8213     I,  IV     |       bohóskodásaira egészen elenyésztek; a hősökből, akik a haza sorsán búsulnak
 8214     I,  III    |           bemutogatta a kíséretéhez tartozó hősöket. „Ez itt Ebeczky Ádám, ez
 8215     I,  XVIII  |                   Dehogy értem félre, drága hősöm. Tudom én jól, hogy ez a
 8216    II,  II     |                 Bottyánhoz. Most a félszemű hősre volt bízva a föladat: a
 8217    II,  XVII   |                    az asztalnál hallgatta a hősregéket apjáról, el nem álmosodott; –
 8218    II,  XVII   |                    jól, mikor énnekem azt a hősregét elmeséled egy férjről, aki
 8219     I,  III    |                asszonyom. Mint egy mesebeli hősről, úgy beszélt mindennap Ocskay
 8220    II,  XVI    |                     mulat Budetinban; talán hosszabb idő óta is már.~Ha vádolni
 8221    II,  XX     |                   rögtön törvényt láttak.~A hosszas vallatás egész késő éjszakáig
 8222    II,  III    |                     közepén is csak hat óra hosszat süt a nap.~Ezt a várat választotta
 8223    II,  XVII   |                búcsúáldomást tehát meg kell hosszítani. A férfiak maradjanak az
 8224     I,  XXIII  |                 mondják: a fejedelmek kezei hosszúk – miért hogy mégis olyan
 8225     I,  IV     |            topolyfavesszőt (mintegy singnyi hosszút) nyújta át a vezérnek, e
 8226    II,  XI     |                   kereszt~Ez volt az utolsó hőstette Ocskay Lászlónak Bécs városában.~
 8227    II,  XVI    |              egymást!? Nem támad már Ocskay hőstetteinek hallatára más nőarcon mosolygás,
 8228    II,  VII    |                    azok mint igen nevezetes hőstettek legyenek a kegyelmed rovására
 8229    II,  III    |                    volna bírni, hogy valami hőstettét elbeszélje, bárcsak a legbizalmasabb
 8230    II,  IX     |                    úgy beveszünk vele egyik hotelt a másik után, mint ahogy
 8231    II,  VI     |                     fogsz lenni, ha sokakat hozasz magaddal. Ha egy egész dandárt
 8232    II,  X      |         főudvarmesteri hivatalnál. Én addig hozatok a számodra az István térről
 8233     I,  XXIV   |                    fejedelem sárosi várából hozatott a neje számára. Mondtam
 8234     I,  XXIV   |            levágatta a gonosz Heródiás, úgy hozatta fel tálra téve. De a dicső
 8235     I,  XXII   |                felfordult világban mind ide hozatták fel a család értékes ereklyéit,
 8236     I,  VII    |              elvitetni. Egy szakasz huszárt hozék magammal.~– Akkor meg éppen
 8237     I,  XVII   |                angyalka elég gazdag: azt is hozhat az apának.~Pater Renatus
 8238     I,  X      |            Eléhívatta a tatárokat.~– Ha nem hozhatom őket ki, vesszenek odabenn!~
 8239    II,  IX     |             érvényesítése végett.~De hát ki hozhatta mindezt hírül ide hamarább,
 8240     I,  VIII   |                     annyi mindenféle életre hozó szer, hogy egy temetőnek
 8241    II,  III    |                 kiátkoztad, elfelejtetted a hozományát is kiátkozni a házadból.~–
 8242     I,  XXIV   |                     s kirakhatta a távolról hozottat. Kapható volt a bécsi vásáron
 8243    II,  III    |                Hosszú haj, rövid ész! Ugyan hoztok-e még valamit?~Ez a hajdúnak
 8244     I,  XVIII  |                       kiálta fel, indulatba hozva, Ocskay.~– Én csak a hallottakat
 8245     I,  XIX    |                  eléje kíséretével, magával hozván a túszul tartott hölgyet.
 8246     I,  XIX    |          skorpiócsípéshez a méregcseppet is hozzáejteni. Csajághy nem tudott semmit
 8247     I,  III    |                     becsületes ágyúkat kell hozzáérteni, amiknek a golyóbisai nem
 8248    II,  IV     |                 volna, anélkül, hogy rendes hozzáértő assessorok előtt a Tripartitum
 8249     I,  VII    |                   amihez csak egy makula is hozzáférhet. – Szedje össze magát kegyelmed,
 8250    II,  IV     |                    fogadni: egyszer biztos, hozzáférhetlen helyen legyetek: ahol a
 8251     I,  XIX    |                  azokat a válláig felgyűrve hozzáfogott, hogy a sűrű, omló haját
 8252    II,  VI     |                     ily félreeső és nehezen hozzájárulható nem volna. Gonosz egy vén
 8253     I,  XVI    |                iránt, ki valóban lényegesen hozzájárult, hogy – ezt a lakomát ne
 8254    II,  XX     |                     orgia közepett.~Odament hozzájok nagy alázatosan, boldog
 8255     I,  XXIII  |                   békekötés nagy munkájához hozzákezdeni.~Érsekújvár nem az volt
 8256     I,  XXI    |                   magát a fejedelmet. – Már hozzákezdtek a kísérlethez. – Odaküldik
 8257    II,  XVI    |                    koszorúkat a kandallóba, hozzákiáltva a szalagra hímzett neveket: „
 8258    II,  XIII   |                    volt a lelkén eddig, ami hozzákötötte a múlthoz: most ez szakadt
 8259    II,  XIII   |                  elég, hogy az az aranylánc hozzákötözte a jövendőhöz; egy másik
 8260     I,  VII    |                     egy olyan névhez legyen hozzákötve, amihez csak egy makula
 8261    II,  V      |                   azt nem mondja, hogy kész hozzámenni Jakusichhoz, hát akkor még
 8262     I,  XXV    |                  ülni, azt parancsolá, hogy hozzanak neki valami szekeret. Kerítettek
 8263     I,  VII    |                    mert azt gondolom, mikor hozzányúlok, hogy én azt a kardot még
 8264     I,  XXIII  |                     betegeket gyógyítottak, hozzászoktam, beletanultam: engedd meg,
 8265     I,  X      |            fölégették, lakházát szétdúlták, hozzátartozóit levágták, marháit elhajtották,
 8266    II,  XVIII  |                     volna meg két dénárig a hozzátartozóját?~Ezzel a mesével tökéletesen
 8267    II,  XVII   |                     sértő megvetést, azt is hozzátevé Ilonka:~– Mink, szegény
 8268     I,  IV     |                 baptiset! – kiálta a barát, hozzávágva a neofitához a breviáriumát. –
 8269     I,  IX     |                  Ocskóra küldeni, hogy hírt hozzon neki. Ez megint nekiindította
 8270     I,  XXII   |                volna ezt elmondani. Mármost hozzuk helyre a hibánkat, s tegyünk
 8271    II,  XVIII  |          sokadalomra. Azt mondta, ott lakik Hradna mellett, a lietavai várba,
 8272    II,  III    |                    nyílik azután a gyönyörű hradnai völgy, ősi kastélyával,
 8273    II,  XVI    |            megindulnak, még tán elvergődnek Hradnáig, ott a kastélyban éjszakára
 8274    II,  XVIII  |                     predméri búcsúra vagy a hradnói sokadalomra. Azt mondta,
 8275     I,  XIII   |                   füstje, mint a lángja, de hűbelebalázs módjára nem megyünk neki
 8276     I,  XVIII  |                  szepesi gróf! A XIII város hűbérnöke. A lengyel jóbarát! Ez lehetetlen!~–
 8277    II,  X      |                  beteszik a szép grófnőt a „hübschlerin”-ek közé, hogy észre se
 8278    II,  XIII   |                  Federreiter úr suttogva. – Hüh, barátom uram, micsoda nagy
 8279    II,  IV     |               lássuk többet egymást!~Ocskay hüledezett. Ezt az asszonyt ő még nem
 8280    II,  X      |                     tűzben kezdenek égni; a hülye tekintet gúnyra vigyorodik,
 8281     I,  XIII   |                    ki nem lehet feszíteni a hüvelyket a markából, akkor igazi
 8282     I,  XXVI   |            karikagyűrűjét, s azt meg a maga hüvelykujjára szorította fel.~Ocskaynak
 8283     I,  I      |             megölték, csak arra vár, hogy a húga eléje menjen. Eresszék hát!
 8284     I,  I      |                   tüzelj, szerelmetes, édes húgám, férfiak dolga ez most már;
 8285     I,  I      |            gyűrűváltásra itt volt: „Aztán a húgámmal úgy bánj ám, mint az oltáriszentséggel,
 8286     I,  VI     |                  halála óráján! Akkor is jó húgára gondolt, mikor azt felvette,
 8287    II,  X      |                   Csak arra figyelmeztesd a húgocskádat, hogy mikor magánosan megy
 8288    II,  XVII   |                   De nem adja biz az! Még a húgomasszonyt is kifosztották a gézengúz
 8289     I,  VI     |                   Meg ne keserítsd valaha a húgomat, mert akkor megöllek.” Óh
 8290     I,  XX     |             remekművű álló órán már kétszer huhukolt a bagoly, két óranegyed
 8291     I,  XXVI   |                   Benne van a rajkója! Heje huja hopp.”~Ocskay ottmaradt
 8292     I,  III    |                  meglesz az. Semmi étel sem hűl el odáig. S ahányra terítve
 8293     I,  XXV    |            csodálkozni, ha egyszer csak nem hull rájuk többé a kristálytiszta
 8294     I,  XV     |                 aratás után, úgy hevertek a hullák halomban; lovasai csak futó
 8295    II,  X      |                    szekérrel, összeszedni a hullákat az utcákon, Augustint is
 8296     I,  II     |                  Ezalatt a feltorlott Tisza hullámai között csendesen közeledett
 8297     I,  VIII   |                     lebukott a csípős hideg hullámba egypárszor, aztán visszasietett,
 8298     I,  XXI    |                    is. Mikor énekelt (szép, hullámcsengésű mély hangja volt) – elfelejtette
 8299     I,  III    |                  hajzat, mely a kalpag alól hullámosan aláomlik, elöl vastag tekercsekbe
 8300     I,  XXVI   |                 hanem azért, ami ezután fog hullani. Hidd el nekem, hogy ez
 8301     I,  XVIII  |                 Annak ki kell derülni! Hadd hulljon a férges! A kémmel a haditörvényszék
 8302     I,  VII    |                 letörülgeté, s azt a miatta hulló vért meglátta. – Boldog
 8303    II,  XVIII  |               minden átkot, ami az ő fejére hullt! – S most te rábírsz, hogy
 8304    II,  IV     |                kastélyt.~Ilonka elsápadt, s hűlt ajkkal rebegé:~– Futnunk
 8305    II,  XVI    |       lelkiismeretes szigorral, éppen olyan humánus kímélettel hajtotta végre.
 8306     I,  XXIII  |               rendesen keserűek, szatirikus humorúak a többi, bajusszal megáldott
 8307     I,  II     |                      a lovon nyargalászó ős hun alakokat, akik, egyesével,
 8308     I,  II     |                    délibáb, boglyát, házat, hunhalmot felemel az égbe, s úszó
 8309     I,  XVIII  |                utolsó leplét is! Még Attila hunnusairól is azt jegyezték föl a történetírók,
 8310     I,  VIII   |               várossal egybekötve látszik a Hunyadi Mátyás király építette hatalmas
 8311    II,  III    |                  csináltál. Egész éjjel nem hunytam be a szememet; mind a te
 8312    II,  X      |                     meg a rózsaszínű, meg a hupikék, azután zöld, végül a talitarka,
 8313     I,  I      |                    bátyám?”~Erőnek erejével hurcolják el őt leánytársai be az
 8314    II,  XV     |                    a lakosságot a városból, hurcolkodjanak el az ingó holmijokkal,
 8315    II,  XVI    |                   házhiúba, de a tótság oda hurcolta őket Vajda elé, s azt kiabálta: „
 8316     I,  XVIII  |           végigjöttem az utcán, éppen akkor hurcoltak a városházához egy asszonyt,
 8317     I,  XXVI   |                    rémlett, mintha a hegedű húrja reszketne, ahogy Cinka Panna
 8318     I,  XIII   |       cigányleánynak egy hegedűje, aminek a húrjaiból azok az ő sovány kezei oly
 8319     I,  XIII   |                    lelke már ott rezeg az ő húrjain, s azt viszi ő magával a
 8320    II,  II     |                    lábára, nyakára szorul a hurok. Megkötik, megfogják, elvesztik,
 8321    II,  XIV    |                    tartja. A császár iránti hűségből lőtte agyon a fogoly kurucot;
 8322    II,  III    |                     az Ákayakat a fejedelem hűségében megerősíteni, s mindezeket
 8323    II,  III    |                     Ocskaynak, hogy hitvesi hűségeért koszorút készül a nyakába
 8324    II,  XIV    |                      Ocskay László tábornok hűségéről én felelek!~Ennél már tovább
 8325     I,  III    |                   vegyen részt bennük; akik hűségesek az ügyhöz, azok előtt nincsen
 8326     I,  XXIII  |                    meg volt hatva Bercsényi hűségétől.~– Ugyan, te Bercsényi –
 8327    II,  XXI    |               kardját, minden vétkét lerója hűségével! Késő volt már. Kimondták
 8328     I,  XXVI   |            bebizonyítani vérünk kiontásával hűségünket. Mondja meg kegyelmed, hová
 8329     I,  I      |                 fejte, posajtotta, drága jó hűsítő, savanykás itallal; amilyent
 8330     I,  XXV    |                    lábával dobbant, s azzal huss, a kéménybe föl valamennyi.~
 8331    II,  XII    |                     s megfertőztették, hogy húsvéti ünnepi szertartásaikhoz
 8332     I,  II     |                     lovasságot a kék labanc huszárezred meg a feketesisakos dragonyosok,
 8333    II,  XVI    |                 sietős volt az út. Ő maga a huszárezredével képezte az előhadat, középen
 8334    II,  VII    |                    volt kilencszáz jó vitéz huszárja, Bécs rettegtetői; háromszázan
 8335    II,  XVI    |                   ami szívének fájt.~Ocskay huszárjai a hegytetőig üldözték a
 8336    II,  XVI    |                     szerteszét elszállásolt huszárjaiból kétszázat tartsanak útra
 8337    II,  XVI    |           bekergette a faluba, a te szegény huszárjaid bújtak volna szalmába, szénába,
 8338     I,  XVIII  |                csapatjával. Babocsay labanc huszárjainak ugyan kétharmadát elfújta
 8339    II,  XVI    |                     háromszáz hajdani kuruc huszárjánál. Ezek kiállották maguk is,
 8340    II,  XX     |                  szabadságot, s azzal ötven huszárját, két leghívebb cimborájával,
 8341    II,  VII    |               nemesi hadak közéelegyedtek a huszárlovasságnak, s nagy örvendezéssel híresztelték,
 8342    II,  XVII   |                  kezében, s az előrevágtató huszárokat már messziről megszólongatá:~– „
 8343    II,  XVI    |                   trombitáltak nyergelőre a huszároknak, amidőn vágtatva érkezik
 8344     I,  IV     |                     jelenteni, hogy a veres huszároktól van itt egy küldöttség,
 8345     I,  XIV    |                  három század magyar labanc huszárság, azt csak szénázásra használják.
 8346    II,  XIX    |                  elő Ocskay László az egész huszárságával, amit még akkor ezrednek
 8347    II,  XV     |                     háta mögött fölállított huszárszakaszhoz.~– Kókány Laci! – mondá
 8348    II,  III    |              foglalót, hanem még ő fizetett húszat Gáspár uramnak.~– Aranyos
 8349     I,  XXIV   |               feltűrt ujjú barátkámzsában a húszfontos olvasóval osztotta az áldást.
 8350     I,  XXII   |             tisztjét Ocskaynak. A várfokról huszonegy lövésre dördültek az ágyúk,
 8351    II,  VII    |                     Igen, húsz napra. De én huszonkilenc napig voltam oda, s a te
 8352    II,  VI     |                    ígérted, hogy eljössz? – Huszonötödikére ígérted, hogy megjössz:
 8353     I,  XXVI   |                     volt szabad zászlójához hűtelenné lennie. A katona ne bölcselkedjék,
 8354     I,  XVIII  |                    fűtött szobában van, nem hűti meg magát.~– Ördög és pokol!
 8355    II,  XVII   |                     hat társzekérszámra!~Ez hűtött.~– Eh, mit! – mondá Ocskay,
 8356     I,  XXIII  |            permanens cigánybandája, valcert húz, ha osztrák egyenruhák szállnak
 8357     I,  VIII   |            csendességben; azután megint egy huzamosabb dübörgést, amiről kitalálta,
 8358     I,  XIX    |               Ocskay László. A Veres-hegyre húzat fel ágyúkat, s jól célzott
 8359    II,  XXI    |             legirtóztatóbb halált: a karóba húzatást.~Ekkor a testvére, Sándor,
 8360    II,  XV     |              nagyasszony tudniillik deresre húzatta a jámbort az udvar közepén,
 8361     I,  VI     |          diadalszekeredbe fogom magamat, és húzlak. Nem állok be annak az officiózus
 8362    II,  IX     |             szekundál nekik hozzá a felfelé húzódó két szájszeglet.~Egy percig
 8363     I,  XIV    |                    még nem szokott kurucság húzódozott a víárkok ásásától, a várbeliek
 8364     I,  IV     |                   szeglete örökösen felfelé húzódva, s ezáltal valami kényszeredett
 8365    II,  III    |                   mert csapodár volt! Te is húztad a szénáját, lélekadta!~–
 8366     I,  I      |          selyemdolmányba, a fejére kalpagot húztak: hét fraj varrja a palotában
 8367     I,  IV     |                    malacot? Te! Hiszen most húzták le a nyársról.~A sült malac
 8368     I,  XVIII  |      veresbarát-soutane-t nem adunk rá: azt húztunk le egynehányat a gazdájáról:
 8369    II,  IV     |                      s szalmás gunyhó alatt húzzuk meg magunkat. Én arra készen
 8370    II,  I      |                  László brigadéros uramnak. Ibi, ubi.”~Azok között volt
 8371     I,  XVI    |                  Igazodj! Tisztelegj! Aztán idd ki ezt a kancsót egy hajtásra
 8372    II,  VI     |                    adják Lietavát, hát majd ideadják nekem; én aztán annak adom,
 8373     I,  VI     |                     mint a női tökéletesség ideálját. Ide már felkészülve jöttél.
 8374     I,  XVIII  |              hirdeti neki, hogy mi történik ideát, Bolondóc falai csak úgy
 8375    II,  XIII   |              meghagyta, hogy tudósítsák, ha ideérkezik. Ki is fejezte legmagasabb
 8376     I,  I      |                    a vőm?~– Az bizony, mire ideérnek vele, aligha ki nem adja
 8377     I,  XIX    |                   semmi közöm.~Pedig minden idege reszketett belül, mikor
 8378    II,  III    |                  érvénytelen.~Ocskay minden idegein, mint a galvanütés, vonaglott
 8379     I,  XXIII  |                     feldühödött démont, ami idegeinek urává tette magát.~– A fejedelemnő
 8380     I,  XXII   |                börtönből. Biz az nem is női idegeknek való légkör itten.~A börtönajtót
 8381     I,  IV     |              jellemzik, ennek az egy kókler idegennek a bohóskodásaira egészen
 8382     I,  XIX    |                  közcsúfságra levetkőztetve idehajt eléje, aki hajdan fél éjszakán
 8383     I,  XXVI   |                       Most azonban már fél! Idehívatásunk bizonyítja. Ha mi itt vagyunk
 8384    II,  III    |                lidérctűz vezetett volna rá! Idehozd mind! Én biztos helyre teszem.
 8385     I,  III    |               hallott az anyjától: „Bárcsak idehoznák valamennyit, s itt az én
 8386     I,  XIV    |                      Kár volt ezt Ocskaynak idehozni közénk. Nem hiszek én ennek,
 8387    II,  XVII   |                    meg kell azt így szokni.~Idehoztál engem annak a házához, ki
 8388    II,  XII    |       elhatározottan –, hogy ha ezt a fejet idehoztam, innen meg is szabadítom.~
 8389    II,  XVI    |                 tömérdek kincs, ezüst, amit idehoztunk?~– Hadd vesszen a szerdék;
 8390    II,  II     |                   Blaskovich István volt az ideiglenes parancsnoka.~Igen! Ez a
 8391     I,  VI     |                Érkezett is mind a két úrtól idejekorán válasz a meghívólevelekre.
 8392    II,  XVIII  |            megfordítá a lovát.~– Apád-anyád idejöjjön! – mormogá Jávorka, ráfújva
 8393     I,  XX     |                    Mi lehet az, hogy valaki idejön, aki még fokozni képes az
 8394    II,  V      |                        Azt szeretném én, ha idejönne – szólt felsóhajtva Ilonka.~–
 8395     I,  XX     |                    s akinek mégis nem lehet idejönni, a férjnek kell kimenni
 8396    II,  XV     |               menjek innen futvást, mert te idejössz, s felgyújtogatod az én
 8397     I,  XXI    |             megelőzte a hivatalos küldöttet idejöttével. – Ocskaynak Ozmonda fatális
 8398    II,  X      |                  nagybecsű okiratokat, amik idejövetele sikerét biztosították, s
 8399     I,  XXIV   |                egyenruha volt rajta, amiben idejövetelekor tréfásan meglepte. A sánchoz
 8400     I,  XXVI   |                szándéka volt a bátyjának az idejövetellel. De Csajághy még tartotta
 8401    II,  VII    |                 eszed van, rajta légy, hogy idekaphasd, míg más okos rá nem teszi
 8402     I,  XVI    |                 volt az a gazember, aki ezt idekarmolta?~– Alatta a neve.~– Itt
 8403     I,  IV     |                  jelenteni a vezérnek, hogy idekinn van, és bebocsáttatást kér
 8404    II,  III    |                 amit nem mutattam meg. Most idenézz.~Azzal a láda felnyitott
 8405     I,  XXV    |                  akinek a szavára „a tigris idétlent szül a pusztában”; hogy
 8406     I,  VII    |                   Bottyán által nagy zavart idézett elő a kuruc táborban. Bercsényinek
 8407    II,  XVII   |                    halt meg?~Ezek a könnyek idézték elő Ozmonda arcán a legelső
 8408     I,  X      |                 Móricz István Tiszavidékről idezüllött orosz hajdúságát, Bóné Bandi,
 8409     I,  XXII   |                    És mindezt egy szerelmes idill színjátéka alatt.~II. Rákóczi
 8410    II,  IX     |                    eszében Ocskaynak, itten idillt játszani. – Ez a gaukler
 8411    II,  XIII   |                 között. Ez volt a közvetítő idióma azokban az időkben – és
 8412     I,  XXII   |              várkapitány?~– Bolond ez, vagy idióta! – mondá a bán Ocskayhoz.~–
 8413     I,  I      |                   haladt ki ilyen későre az időből az egybekelés, mert a család
 8414     I,  XVIII  |                különben is szüksége volt jó időhaladékra, amíg a saját ezrede megint
 8415     I,  XIV    |                  napig megbecsülte magát az időjárás, akkor egyszerre a holdújsággal
 8416     I,  XXI    |              használta az egész háznép a jó időjárást, s reggeltől estig kinn
 8417     I,  VII    |                  éli, minket viszontagságos időkkel vert meg a Hadak Ura. Lévát
 8418     I,  XVIII  |                 kitörő vallomást:~– Ah, mon idole, comme je t’adore! (Ah,
 8419     I,  XXVI   |                patyolating odatapadt délceg idomához; felkapcsolva laza ráncaival,
 8420     I,  XVIII  |                    a testén, mely csodaszép idomaihoz odatapadt, e kárhozatra
 8421    II,  XII    |         becsületéért és a jó cimboraságért.~Időnyerésről volt szó, hogy a katonaság
 8422     I,  VI     |                     alakja és arca annál is idősebbnek mutatta. Széles vállai voltak,
 8423     I,  XXVI   |                 Ocskay uram, ha kellemesebb időtöltésnek nem tartotta volna a boros
 8424    II,  XII    |               bolond bajusszal.~Ha soká itt időzik, még bécsi celebritás lesz
 8425    II,  IX     |                 mert én nem akarok soká itt időzni.~– Dehogynem, excellenciás
 8426     I,  V      |                 beszélni?~– Amely országban időztem, annak a nyelvét mind ismerem.~–
 8427     I,  V      |                 megtanítom azalatt, míg itt időzünk.~– Óh, az nagyon jó lesz.
 8428     I,  VII    |                 másvilágról, aki már ott az idvességnek részese lehet, hogy a ti
 8429     I,  XVII   |                    napján sok millió embert idvezít, az bizonyos. Azokat, akik
 8430     I,  XVIII  |                 mámorital káprázata, amitől idvezült, amitől elkárhozott?… Ejh,
 8431     I,  XVII   |                     a gnosztikusok Krisztus idvözítő voltáról: hogy a születése
 8432    II,  V      |                szépség volt. Az egész világ ifja úgy bomlott utána! Kiitták
 8433    II,  XVII   |                     a jobbik, a szebbik, az ifjabbik, a Sándor!~Ilonka indulatosan
 8434     I,  III    |                   tör. Régi, híres vitézek, ifjak, vének sietnek zászlói alá,
 8435    II,  XXII   |                József már azt nem érte meg: ifjan halt el a hadjárat bevégezte
 8436     I,  XXIII  |                  császár, József, személyes ifjúkori jó barátja volt Rakóczinak;
 8437     I,  V      |                    megszeressem ezt a derék ifjút, mint ahogy eddig megszerettem.
 8438     I,  XXVI   |                     mögé, s elmondom, hogy „ifriszkum, cifriszkum, cingere bringi!”,
 8439     I,  XIX    |                 kegyelmed, hogy az én hajam igazában szőke – azért is kérem kegyelmedet,
 8440     I,  XVIII  |                  magában tagadta, hogy azok igazak.~– Jól van – mondá Csajághy. –
 8441    II,  II     |                katolicizmus megrontására.~– Igazak-e ezek?~– Papi hitemre mondom.
 8442    II,  IX     |                    nincs olyan szüksége egy igazan hű baráti szívre, mint éppen
 8443    II,  XVII   |                     az asztalon, a négy sor igazgyönggyel. Ilonka a két gyermekkel
 8444    II,  III    |                    a pendeloque! Ezekkel az igazgyöngyökkel. Ismerem a munkát. Nem csinál
 8445    II,  XVII   |                   aggódnom. Csak a négy sor igazgyöngyömet sajnálom, amit szegény anyámtól
 8446     I,  IV     |                    ha megkeresztelnek, csak igazhitű keresztyén római katolikus
 8447    II,  XII    |                 nagy fokossal a kezében, az igazhívőket fejbe verni, s kiáltozza „
 8448     I,  XVI    |                magyarázat. Ez találta el az igazit. Hamarább is visszaérkezett
 8449    II,  IV     |               megyünk labancot játszani?~Az igazmondó gyermekszáj kiejtette a
 8450     I,  XVI    |                  katonai szolgálat! No hát! Igazodj! Tisztelegj! Aztán idd ki
 8451    II,  IV     |                  soha el nem hagylak téged. Igazolja hozzád való szeretetemet
 8452     I,  VI     |             melletted, készek vagyunk Isten igazsága ellen esküdni és elkárhozni
 8453     I,  I      |                     eláldást ittak annak az igazságára.~Tiszáné nagyasszony pedig
 8454     I,  III    |                kertben – és másutt?~Nagyobb igazságért még Tormássy László uramtól
 8455     I,  XXII   |                     közepette soha sincs az igazságnak. Azért minden tizedik szavát
 8456     I,  XXIII  |                 asztalnál az üres pohárral? Ígér sokat, keveset ád.~– Igaza
 8457     I,  VI     |                  megváltója! – Vezesd be az ígéret földébe, s írd be a nevedet
 8458     I,  XXIV   |               rosszul biztatják; XIV. Lajos ígéretei mind papiroson maradnak;
 8459    II,  XX     |              tisztelt édes szent asszonyom.~Ígéretem szerint tudatom kegyelmeddel,
 8460     I,  XIII   |                   ich wieder.” Beváltjuk az ígéretet.~Tetszett a vállalat mindenkinek.~
 8461    II,  XIII   |                     s bekoszorúzva azzal az ígérettel, hogy majd legközelebb Budetinban
 8462    II,  XVIII  |               Jávorkától, azt mondá neki:~– Ígérje meg nekem kegyelmed, hogy
 8463    II,  XIII   |                  példabeszéd: „Ahol malacot ígérnek, zsákkal forgolódjál!”~A
 8464    II,  IV     |                 szája mondott.~– És mikorra ígérte, hogy visszajön?~Ilonka
 8465    II,  IX     |                     elefántnak; mindig csak ígértek, soha meg nem tartották;
 8466    II,  III    |                    van itthon. Aztán én nem ígértem neked mást, mint jó vacsorát.
 8467     I,  XVIII  |                    vette föl – és akkor még igézőbb volt.~Ocskay nyugalmat mutatott
 8468     I,  II     |               legelők, tele vakandtúrással, iglicetüskével. Békalencse bevonta tömpölyök
 8469     I,  XXVI   |                 beiszom, hajahaj!~– No, hát igyál, Deliancsa! Ismered ezt
 8470     I,  XXVI   |                  bonum pacis!~– Azután mire igyam? A nagy szaladásra? Vagy
 8471     I,  VIII   |                  reggelig megérkeznék, csak igyék szorgalmasan a páciens veres
 8472    II,  IX     |                     a postaszekér jön, s jó igyekezettel kitérjenek előle, ne várják
 8473    II,  XVI    |                     a feleségéhez, s mégsem igyekezik vele találkozni; hogy íme,
 8474     I,  XVI    |               tisztelettel, hogy a képmását igyekeztem ideál után vázlatozni.~–
 8475     I,  XXV    |                     mosásra szükséges vizet igyekezzenek félretétetni nehány napra,
 8476     I,  XVIII  |                     tábornok ma, akárhogyan igyekszik is, a trencséni hídnak kerülve,
 8477     I,  XXVI   |                   eb ura a fakó”!~Ihajnáré! ihajla!~Húzd rá, cigány, disznót
 8478     I,  XXVI   |                     mindig „eb ura a fakó”!~Ihajnáré! ihajla!~Húzd rá, cigány,
 8479     I,  I      |                     vejét elfogadni, a nagy iharfa alatt, amit „Árpádfájá”-
 8480    II,  VIII   |                     oroszlánnyá, hogy vérét ihassa: az ám jöjjön velem. Aki
 8481     I,  XIV    |                    azt várja, hogy áldomást ihassék. Ha itt nem kap bort, hazamegy,
 8482    II,  III    |                     megnyúlósodott, azt nem ihatod.~– Lesz itt bizonnyal, aki
 8483     I,  III    |         üdvözléstétel végett. Azok odahátul ihogtak-vihogtak, hogy az milyen furcsa,
 8484    II,  VIII   |                  vessen a lelkével. Aki nem ijed meg se embertől, se ördögtől,
 8485     I,  IV     |                 függő lámpásra. Legfurcsább ijedelem látszott a baptisandusnak
 8486    II,  VII    |              kerengett a világ.~– No, de ne ijedj ám meg! Minden ember azt
 8487     I,  XXV    |                     kedves fiamuram.~Meg ne ijedjen azon fölöttébb, hogy én
 8488     I,  XXI    |             felsikoltásában volt valami kis ijedség is, s azt Csajághy észrevette.~–
 8489    II,  IV     |                       Mostan verik, s egyik ijedségből a másikba ejtik.~– Oly hírt
 8490     I,  I      |                   nagyasszonynak e kérdésre ijedségtől kerekre nyílt fel az ajka,
 8491    II,  XII    |                    a halállal! Soha meg nem ijedtem. Harmincháromezer háromszázharminchárom
 8492    II,  XII    |                   Scharodi ezredest meg nem ijesztené. Ide hallgassatok, azt mondom!
 8493     I,  IV     |                    No ugyebár, hogy ez csak ijesztgetés? Csak nem ölnek agyon egy
 8494     I,  XXVI   |                   tündelevény, kivel dajkád ijesztgetett: aludjál szépen, mert itt
 8495     I,  XXVI   |                    csapodárság és az árulás ikertestvérek. Amint felgyógyult, sietett
 8496     I,  XXV    |                     eredeti manu propriákat iktatni az ellenség bőrére, mint
 8497     I,  XXII   |                visszafeleléssel.~– Eh bien. Il embrasserait tous les trois. (
 8498     I,  XIII   |                    ne maradjunk valahogy az Iliásztól.~Cinka Panna cigányleány
 8499    II,  V      |            Ellenszenvei vannak némely szín, illat, ruhaszabás ellen; nem hallhatja
 8500    II,  IV     |                   borral, felszítta a mezők illatával, a szemtelen pacsirták mind
 8501     I,  XXI    |    parasztgyerekekkel vígan hentergőzött az illatos szénában, s tanulta tőlük
 8502    II,  XXI    |             császári fogoly tisztet; köztük Illert, Schenket, Zichyt, Ritschánt,
 8503     I,  XXV    |                estem alá. Ki adott innom?~– Illés hollója – suttogá az apáca.~–
 8504    II,  III    |               likavai híres Kócs várában az Illésházyakat, Vágbesztercén az Andaházyakat,
 8505    II,  X      |                   bírságot a registráltnak, illetéktelen fennhangon kiabálásért a
 8506     I,  VIII   |                     csúfondároskodás szokta illetni (az irigység dolgozik bennük),
 8507     I,  XXII   |           szerepéből; ez túlment a százados illetőségén.~A fejedelemnő nagyon rá
 8508     I,  XXIII  |                    Bercsényi az ő feleségét illette, azokat ő mind el is panaszolta
 8509     I,  XXII   |                   letörlé azokat, pedig jól illettek neki.~– Most már aztán meg
 8510    II,  XIV    |                között csak harámbasa címmel illetteték, milyen szíves indulatot
 8511    II,  XIII   |                 szónokká lesz. Nem kereste, illik-e, engedi-e a hofceremonielle,
 8512    II,  IX     |                   Ocskay megállt, s mint az illó mérget szívta be e bűbájos
 8513     I,  XXII   |                    Olyan az, mintha a város illuminálva volna – nappal.~– És ezt
 8514    II,  IX     |                     megexcellenciásuramozta illusztris vendégét; hanem még infámisabbul
 8515     I,  XX     |            kirobogott a kapun, anélkül hogy Ilonától búcsút vett volna… Még csak
 8516     I,  XXII   |               fejedelemnő kívánatát tudatva Ilonával, őt a hintajából hozzá átvezette,
 8517     I,  XXI    |                     kell indulnod.~Most már Ilonkából kitört az indulat.~– Én
 8518     I,  III    |                   attól minden ábrázat, még Ilonkáé is.~A nagyasszony mégis
 8519    II,  XVI    |                   Eleibe szándékozott menni Ilonkáéknak.~– De nagy készület kell
 8520     I,  X      |                     már meg van fizetve, de Ilonkáért még nincs.”~
 8521     I,  XIX    |                 nézve ez asszony. Túsz az ő Ilonkája helyett.~Ozmonda hajfürtei
 8522     I,  XIII   |                  mennyire szereti Ocskay az Ilonkáját! – Meg volt vele elégedve.~–
 8523     I,  XXVI   |                   megacélozta lelkét.~Mikor Ilonkájától és gyermekeitől visszatért
 8524     I,  XXII   |              fejedelemnőhöz vezeti Ilonkát. Ilonkán rózsaszín öltöny van, a
 8525     I,  XXII   |                  semmit.~Ozmonda irigy volt Ilonkára. Úgy tett, mintha örülne
 8526    II,  IV     |                     édesanyáddal? – kérdezé Ilonkától, erősen magához szorítva
 8527     I,  XIV    |              Ebeczky sikere magával ragadta Ilosvayt, Deák Ferencet, Srétert,
 8528     I,  I      |                     dolmánya, te?~– Akit az Iluska kisasszony varrott ki arany
 8529    II,  IX     |                kamerádom, tudom, hogy te is ilyenforma járatban jöttél fel Bécsbe.
 8530    II,  XVIII  |            kikaptatunk a gyepre. Holnapután ilyenkorra ott leszünk Vöröskőváron.
 8531     I,  VII    |               kísérté szavakba foglalni. Az ilyesmiről a szemérmes nő még az anya
 8532     I,  X      |       mulatóházakkal, üresek az esztendőnek ilyetén szakában, maga a sziget
 8533    II,  X      |                   ist weg,~Kurucember liegt im Dr…~O, du lieber Augustin,~
 8534     I,  VI     |             többivel együtt Tiszabecsnél?~– Ím, nem valeek ottan.~– Hát
 8535    II,  XVII   |                     az egy igazi: ez az egy imádatra méltó! Mikor a kardján csorog
 8536     I,  VII    |                  holt szenteket,~Feszületet imádék,~Olvasókra~Sok szapora~Ávékat
 8537    II,  IV     |                   az Ave Mária végszavait: „Imádj Istent érettünk…”~Megrendült
 8538     I,  XXIV   |         letelepednek; mikor belefáradnak az imádkozásba, akkor énekelni kezdenek;
 8539     I,  VII    |                  ahogy nem jön vissza semmi imádkozásra egy ember a másvilágról,
 8540    II,  XVII   |             éjjelem-nappalom teéretted való imádkozással töltsem, vajha megbocsássa
 8541    II,  XX     |                     nem vagy méltó, s aztán imádkozd le magad s bűneidet, ne
 8542    II,  IV     |                   Mi ez? Te a Szűz Máriához imádkozol?~Ilonka odaborult férje
 8543     I,  XVII   |                    nekem az, ha az Istenhez imádkozom, hogy adjon diadalt az én
 8544    II,  V      |         kakaskukorítást. Napjában háromszor imádkoztatja az egész háznépét, s megtartja
 8545    II,  XVI    |            Mennybéli Isten! – Nem! Nem! Nem imádkozunk most! Fúvassatok riadót!
 8546    II,  XI     |              kiáltaná rá: „Megállj! Térdre! Imádkozz, meghalsz! Én vagyok Ocskay
 8547    II,  IV     |               pápista tagjaitól, hogy ők is imádkozzanak magukban, a kálvinisták
 8548     I,  XVII   |                     ő erről egy szót sem.~– Imádkozzék érte kegyelmességed minden
 8549     I,  XVIII  |                      Ah, én bálványom, mint imádlak!)~De Csajághy e szavaknál
 8550    II,  XVII   |                  földön járó; egy hős, akit imádnak, megkoszorúznak, hogy bújhatnék
 8551    II,  XVII   |                  Lásd, teneked van egy régi imádód, régibb, mint Ocskay László.
 8552     I,  III    |                 hallgatva a félelmes szívek imádsága. Az ellenség csak kitűzte
 8553    II,  XX     |                    lopd meg egy szentnek az imádságait!” Ez volt a szándékom. Van
 8554    II,  IV     |                    népnek félistene! Minden imádságba belefoglalt nevű ember! –
 8555    II,  XVIII  |                    szentebb asszony, milyen imádságképpen tisztelem kegyelmedet. Elhagyom
 8556     I,  VII    |                 anyjának ajándékozta azt az imádságos könyvet, pedig akkor még
 8557     I,  XXV    |              kereszttel a mellén, előtte az imádságoskönyv. Minden tagjában ernyesztő
 8558     I,  XXV    |                    tőle. Az apáca szépen az imádságoskönyvébe hajtogatva hozta el azokat
 8559    II,  X      |                   mindig a kezében vigye az imádságoskönyvet, s aztán sétáljon be a Szent
 8560     I,  XXV    |                     fektében végezhesse, az imádságoskönyvét tette a levél alá. Azután
 8561     I,  I      |               került elő rövid időn egy kis imádságoskönyvvel, aminek táblája velencei
 8562     I,  III    |             csatában levő kedvesekért” való imádságot, s annak nekifeküvék nagy
 8563     I,  III    |                egész lakoma alatt csak nagy imádságra lehetett a terembe becsalogatni.~