bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 8564    II,  XX     |                 Ocskay Lászlót. Mától fogva imádva borulok le Isten előtt. –
 8565    II,  III    |                   számukra egy termet, amit imaházul használjanak. Abban se legyen
 8566     I,  XXII   |                    arcképe előtt mondják el imáikat. Mondja el neki, hogy az
 8567    II,  XVII   |         gyermekeidet őmiatta?~– Mindennapos imáimmal védelmezem őket az átka
 8568     I,  III    |                  sem az anya, sem a testvér imája, mint valami bűbáj, azért
 8569     I,  XVII   |                     minden este tizenkét Úr imáját és tizenkét üdvözletet,
 8570     I,  I      |               aranyszínű hajtincsen, ami az imakönyv lapjai közé volt szorítva.~–
 8571     I,  XXV    |                     amikor térden állt s az imakönyvébe nézett, amikor Soror Arminiának
 8572     I,  I      |                   csatokat, s szétnyitva az imakönyvet.~De a leány szeme nem a
 8573     I,  XXV    |                  mivel gyógyít kegyelmed?~– Imával és jeges vízzel.~– Az egyik
 8574    II,  IV     |                     ott látta térdepelni az imazsámolyon egy Boldogasszony-kép előtt,
 8575    II,  III    |                 helyőrség”, egypár kompánia imitt-amott összeverbuvált „talpast”,
 8576    II,  III    |                     az csupa hervadhatatlan immortell virágokból volt fonva, a
 8577    II,  XVI    |                  karjai között. – Le veled, immortellakoszorú!~S azzal megkapva két kézzel
 8578    II,  III    |                  legfelső mondatot, azon az immortelle koszorún csak elismeri kegyelmed
 8579    II,  III    |                   cimboraságban éltek a tót impérium földesuraságai, a jobbágyaikat
 8580    II,  VII    |                     ez a sok nemes úr a tót impériumból mind itt lesz nálad, s mennek
 8581    II,  III    |                  borz~A híres nevezetes tót impériumnak van egy gyönyörű szép vidéke,
 8582    II,  IV     |              földére. Itt van az én kis tót impériumom, ahol én vagyok a kiskirály.
 8583    II,  II     |                    fejedelem mellett a „tót impériumot”. (Így tisztelték akkor
 8584    II,  IX     |                   szája szegleteit, ami még impertinensebb kifejezést adott az arcának,
 8585    II,  XII    |                   tudta magát alkalmazni, s improvizált mind a kettő.~Abraham a
 8586    II,  II     |                  kamarásától, hogy Bezerédy Imrét elfogták. Árulást tervezett,
 8587     I,  XXVI   |                  Vak Bottyánnal és Bezerédy Imrével egyesülten ostrommal akará
 8588    II,  X      |                     is weg”; az embernek az inába áll a táncgörcs.~S jucundus
 8589    II,  X      |                Későn jutott eszébe, hogy az inasnak is kellett volna adni egy
 8590    II,  XII    |                   Ocskay László éppen olyan inaszakadt gyávaságot érzett, amint
 8591     I,  XVI    |                  mondják a barátok: „A potu incipe coenam.” Iváson kezdd a
 8592     I,  IV     |                     az ördögnek és minden ő incselkedéseinek?)~De mielőtt a keresztszülők
 8593     I,  II     |                  gyorsan szökellve, mint az indiánusok, míg az ellenfél egyet gondol,
 8594     I,  VIII   |                összeugrott. „Ez veszedelmes indicium!” Írt neki rögtön receptet;
 8595     I,  I      |                    fel egy olasz mogyorónyi indigót alkermesben; keverd hozzá.
 8596     I,  X      |                   nehéz vasasokat, s azokat indíták a vakmerő betörők megtorlására.
 8597     I,  X      |                elébb a társzekerekkel előre indított a magyar határ felé.~A vadaskert
 8598    II,  I      |              Jávorkát a századosaihoz, hogy indítsák meg az alattuk levő lovasságot,
 8599     I,  IV     |            lakomában részesülhetek…~(Ez jól indokolja a zászlócserélést: egy jó
 8600     I,  XXII   |                    Innen aztán cum gentibus indulának meg Nyitra felé. Mentül
 8601     I,  IX     |                készítsd el a dandárunkat az indulásra.~Másnap útrakeltek. Ocskay
 8602    II,  XIII   |                  tartson fejedelme előtt: ő indulatából adott kifejezést érzelmeinek,
 8603    II,  III    |                 véleményt támasztott kegyes indulatai felől. Vendégszobájába felvezettetvén,
 8604     I,  VII    |                   vagyok szokva, hogy te az indulataidban excentrikus vagy. Hanem
 8605     I,  IX     |                 egyszerre felugrott, kitörő indulatának féktelen dühében, s ökleit
 8606     I,  V      |                akihez legjobban odatalál az indulatja, én nem keresem, csak hogy
 8607     I,  XIX    |                    nagyon el kellett árulni indulatját, mert a hölgy élveteg kárörömmel
 8608    II,  IV     |                  magammal.~Ilonka a rémület indulatkitörésével ragadá meg férje kezét.~–
 8609     I,  XVIII  |                     ördöggé aljasító gonosz indulatokból… Ha ugyan valóságnak lehet
 8610    II,  XV     |                bátorsággal, a kegyetlen vad indulatokkal társul a félelem kapkodó
 8611    II,  XII    |                      próbára ne tegyétek az indulatomat, mert Szent Kristóf lábszárára
 8612     I,  XXIII  |                     az ő törhetlen, büszke, indulatos jelleme nem tartóztatná
 8613     I,  I      |             násznagy rekedt a portul meg az indulattul: alig tud felelni.~– A legnagyobb
 8614    II,  VIII   |                     az eszét. Nyergeljetek, induljatok; sehol még itatni se álljatok
 8615     I,  XIX    |                      ahová, ha reggel korán indulnak, az egyik fél Bánból, a
 8616     I,  XXI    |                 azonnal és rögtön útra kell indulnod.~Most már Ilonkából kitört
 8617    II,  VII    |                 Most megint úgy lesz.~Mikor indulót fúvatott a vezér, jó kedvvel
 8618    II,  III    |                vannak fogva az udvaron. Nem indulsz még?~– Sietek már.~– Hát
 8619     I,  XIX    |                     császári színű hintóhoz indultak. Annak az ajtaja kulcsra
 8620    II,  IV     |                     Te semmirekellő!”~Lopni indultatok! Körülkertelt, tilos paradicsom
 8621    II,  VII    |                balvégzet!~A bán is fel volt indulva.~– Utána kell rohanni a
 8622    II,  IX     |              illusztris vendégét; hanem még infámisabbul vigyorgott hozzá, s a kiégett
 8623     I,  X      |                      asszonyt, gyermeket ne infestáljatok. Amire szükségtek van, azt
 8624    II,  III    |                   se neoacquistica, se nota infidelitatis, se semmiféle egyéb titulus
 8625     I,  XXIV   |                     a kardjukat. Az a fehér ing (Ozmonda albuma), amire
 8626     I,  XIX    |                    valamit a leánya felől. „Ingadozik, hajladozik, ha a szellő
 8627    II,  XXI    |                     a térdéről, támolyogva, ingadozva ment ki a szobából. Ott
 8628     I,  I      |                    két tenyeréből, csak úgy ingatja azt, határozottan kifejezve,
 8629     I,  XX     |               szerezve.~Ilonka csak a fejét ingatta, s odatapadva férje keblére,
 8630    II,  IV     |                    úgy futott mezítláb, egy ingecskében az apa szobájáig: odabújt
 8631     I,  XVIII  |                  módja. Az izenetvivőnek az ingére írnak édes tejjel, amit
 8632     I,  XXVI   |       összekocódások voltak, amik Bercsényi ingerlékeny természete mellett egész
 8633     I,  XVIII  |                    a hajdúktól, hogy még az inget is lehúzták róla!~Ezzel
 8634     I,  XVIII  |                     egy úri dámáról, még az ingét is letépték! Azt mondaná
 8635     I,  XXVI   |                contre-mine báróit az utolsó inggombjukig tisztára kifosztotta. Kincses
 8636    II,  XV     |              városból, hurcolkodjanak el az ingó holmijokkal, mert ő a várost
 8637    II,  III    |                   Tudod, hogy ami ilyenféle ingó-bingóm van, azt ki szoktam vinni
 8638     I,  III    |                 szemmel kísért alak meg sem ingott a lován: a kalpagjával köszönté
 8639     I,  XV     |                csülökig kezdett süppedni az ingoványba: a friss hótól nem vehette
 8640     I,  III    |                semmit.~– Mi pedig nem élünk ingyennel. Nem vagyunk zsebrákhad.
 8641     I,  I      |                     szép miniatűr festményű iniciálékon akadt meg, hanem egy kis,
 8642     I,  XVIII  |                     és aztán kérdezd, ahogy inkvizítori hivatalod tartja: kik azok
 8643     I,  XXVI   |       Nyitra-partról, a negyedik, az ötödik innen-onnan a rónákról. Kinn az utcán
 8644     I,  XIV    |             Tormássy mellett pedig a Tiszán inneni borsodi hajdúk, azok között
 8645     I,  IX     |                   túlsó oldalán mégy, én az innensőn haladok.~– Ott leszek napjára.~
 8646     I,  XXII   |                 hogy legelébb megláthatják.~Innentől kezdve aztán egész Nyitráig
 8647     I,  III    |              gondoltak (a „crux” viselőire, innét a név), s akik ahová leültek,
 8648     I,  XXV    |                 Vezúvba estem alá. Ki adott innom?~– Illés hollója – suttogá
 8649    II,  X      |              szárazsággal Federreiter úr az inquisitustól:~– Miféle viszonyban van
 8650    II,  V      |                     láncos láb; jószágot is inscribált neki Rovnyén; most is ott
 8651     I,  XXII   |                melynek távolléte pusztulás, ínség, dögvész az országon, visszakerülése
 8652     I,  IV     |                    diabolo, et omnibus eius insidiis?” (Ellentmondasz-e az ördögnek
 8653    II,  X      |                   hofceremoniell szerint az instansok rang szerint bocsáttatnak
 8654     I,  XXV    |                     francia chymisták által instruálva: felajánlom kegyelmednek
 8655     I,  XXIV   |           alkudozást, csak hazamennek újabb instrukciókért. A fejedelemnő nem azért
 8656     I,  IX     |                    Téged hatalmaz fel, hogy insurgáltasd az egész felső vidéket,
 8657     I,  XXIV   |                 eldugott pénz? A cseh népet insurgáltatni! Ezek azt hiszik, vagy legalább
 8658    II,  II     |                  hogyan fogja ő most rögtön inszurgáltatni a fejedelem mellett a „tót
 8659     I,  XXVI   |              könnyen rémülőket. Itt van még intacte Ocskay brigadéros uram egész
 8660    II,  X      |                    előtt ült a legkomolyabb intenciókkal.~– Itthon van őexcellenciája
 8661    II,  IX     |                    aztán felküldtek Bécsbe, internáltak, politzei-felügyelet alá
 8662     I,  VII    |                    ez nem rossz metódusa az interpunkciók megértetésének.) Aztán milyen
 8663     I,  XIV    |              Heister. Az ő parancsára, az ő intésére gyilkolták le ilyen kegyetlenül
 8664     I,  XV     |                     csapatokkal. Kérdéseket intéz hozzájuk. Azok nem értik
 8665     I,  IV     |                   orákulumot, ezt a kérdést intézé hozzá:~– No, te malacfő,
 8666    II,  X      |               asztal elé, s felelni a hozzá intézett kérdésekre.~Először is,
 8667     I,  XVI    |                 alapítottam. Erre vártam az intézkedéseimmel. Te késlekedtél. Ezalatt
 8668    II,  XIX    |                   ahhoz mérten tette meg az intézkedéseit. Ha Ocskay László betörése
 8669     I,  XXV    |                    előnyomuláshoz szükséges intézkedések rendesen megtétettek, úgyhogy
 8670    II,  VI     |               ellenséget látni. A bán olyan intézkedéseket tesz, hogy a kurucaid észre
 8671    II,  XV     |                  őutána kémkedjék, s minden intézkedését rovásra szedje és gyanúval
 8672     I,  VIII   |                     tisztekkel, s amint egy intézkedést megtett, rögtön utána küldötte
 8673     I,  XVIII  |               Ocskay László a Vág partjáról intézte az ostromot; oda hozták
 8674     I,  XIV    |             hadcsapatokat, buzdító szavakat intézve hozzájuk.~Egyszerre megszólaltak
 8675     I,  XIV    |               derékhaddal általános rohamot intézzen a császári sereg zöme ellen.
 8676     I,  XXI    |                fáraóivadékot, s nem volt az ínyére, hogy ezt a cigányleányt
 8677    II,  III    |               Zsolnára.~Mikor Ozmonda és az ipa a lépcsőgádoron visszalépdegéltek,
 8678     I,  XXV    |                 mérget.~– Ez a levél se nem ír, se nem méreg. Vajákos kancsérolószer,
 8679    II,  VII    |                  futni, mint a róka, zegzug iramodással kóvályogva üldözője előtt.
 8680    II,  XII    |           kéményseprő álcát, s elvegyült az iramodó sokaság közé. Ő győzte legjobban
 8681    II,  III    |                   elő!~Gáspár úr szaladvást iramodott ki a szobából, hogy mentől
 8682    II,  VI     |                   maga beszélt a császárral irántad – szólt Ozmonda, odakönyökölve
 8683    II,  XX     |                   időben. Most már a torony iránya sem vezette őket. Folyamok
 8684    II,  II     |               Bercsényihez.~Nem látszott az írásán, hogy a keze reszket; nem
 8685    II,  II     |              Kibeszélje országnak világnak, írásba tétesse, esküvel megerősítse,
 8686     I,  VII    |                    tesszük. – Énnekem pedig írásbeli választ erre a levelemre
 8687     I,  XVIII  |                   vaskályhára teszik rá, az írásjegyek egyszerre megbarnulnak,
 8688     I,  XX     |              legtöbb dicsősége.~– A második irata a fejedelemnek egy donationalis
 8689     I,  XXVI   |                  Eltávozásakor a perjel egy iratcsomagot hagyott Ocskay asztalán,
 8690    II,  X      |                     attól függ, hogy hányan íratják be magukat ezekbe a megelőző
 8691    II,  VI     |                kezében.~Az egyik kezében az iratokat, a másikban a sima vállat.~
 8692     I,  XX     |                  küldte őt hozzám kegyelmes iratokkal. Az egyik levélben őfelsége
 8693    II,  VI     |                   annyit, mikor azt a három iratot odaszegezte hozzá a török
 8694     I,  XXI    |             komámasszony!~(Ilonka Csajághyt íratta be a fia keresztapjául.)~–
 8695    II,  XVI    |                 azok nincsenek szokva ilyen irgalmatlan télhez. Otthon soha sincs
 8696    II,  XX     |                 kegyelmed szíve fájdalmáért irgalmazok neki: elviszem egy kolostorba,
 8697    II,  XI     |               nyomorultul meghalának. Isten irgalmazzon szegény lelkeiknek.”~Ocskaynak
 8698     I,  XXII   |                     tárva Ozmonda. – Legyen irgalommal!~– Hahaha! Maga egy zseniális
 8699     I,  XVIII  |                tudhatta, hogy nem számíthat irgalomra, s védte magát a kétségbeesés
 8700     I,  XXIV   |          odadörmögött a híveihez cigányul: „irgundum gule… Farahó fiai! sopphengyule
 8701    II,  XXI    |                    neki, hogy végrendeletet írhasson.~Azt Ocskay László elvégzé
 8702     I,  XXII   |                   volna meg semmit.~Ozmonda irigy volt Ilonkára. Úgy tett,
 8703     I,  XXVI   |                    van benne írva.~Most már irigyei sem mondhatták Ocskayra,
 8704    II,  XIV    |                  nem mutatott az arcán, sem irigykedést Ocskay ellen, aki az ő feladatát
 8705     I,  XXII   |                     vele jött társak méltán irigykedhetnek rá. – Nyomába se érnek.~
 8706     I,  IX     |               megint nekiindította volna az irigykedők mendemondáit. Meg akarta
 8707    II,  XIII   |                    a legjobban kitüntetett. Irigykedve tekintenek reá. Ő ezt érzi,
 8708    II,  XVII   |                     övé! – Óh, mily emésztő irigységet érzett ez asszony ellen!~
 8709    II,  X      |                hivatalszobában.”~– Hát csak írj fel, fráter, öt forintot! –
 8710     I,  XXV    |                     toll alá kegyelmed, mit írjak a nevében!~Ocskay diktálta.~„
 8711    II,  III    |                írtam össze. Soha ennél több irkafirkám életemben nem volt.~Az igaz,
 8712     I,  XIX    |                     Ha én ennek egy levelet írnék innen, amelyben körülbelül
 8713    II,  X      |             irodafőnök hátraszólt egy másik írnoknak nagy flegmával: „Vegyen
 8714    II,  III    |                   De még le is kellett újra írnom. Az egyik példány veled
 8715    II,  X      |                  Federreiter urat, a rácsos íróasztala előtt ülve, nagy, rubrikázott
 8716    II,  X      |                   szenteit; amiért aztán az irodafőnök hátraszólt egy másik írnoknak
 8717    II,  III    |                     káplán, a felolvasó, az íródeák, a tiszttartó, az udvarbíró,
 8718     I,  III    |                levelekkel.~Ocskay László az íródeákjának, Tallósy Benjaminnak nyújtá
 8719    II,  III    |                   kegyelmednek a levelet az íródeákommal.~Erre a levélre volt nagy
 8720    II,  XVI    |                  leveleit; azt nem bízta az íródeákra.~Amint Ilonkának tudtára
 8721     I,  IV     |                  tintatartóját és tollát az íródiákjától, s aláírta az ítéletet,
 8722     I,  I      |              lovakat nyergelnek, s amint az íródiákok készen vannak egy lepecsételt
 8723     I,  XXV    |           ellenségtől nem kell elfogadni az írokat és flastromokat.~Ocskay
 8724     I,  VII    |              énnekem.~Én pedig ellenben azt írom kegyelmednek, hogy ha mindjárt
 8725     I,  XXVI   |                  szavából kiérzett a keserű irónia.~– Úgy hiszem; semmi baj.
 8726    II,  XIV    |                     és elbocsátá maga elől, ironikus tiszteletadással hajtogatva
 8727     I,  XXV    |                 odahúzta a kis asztalkát az írószerekkel a sebesült ágya mellé, és
 8728     I,  XVIII  |               lenszöveten rőtbarna betűkkel írottan ez volt olvasható.~– Én
 8729     I,  XXV    |                   levelet, s megkérdheti, ő írta-e. S ha azt fogja mondani: „
 8730    II,  XV     |                 másik. Amit a Marci nevében írtak, azt mondja, hogy szegény
 8731    II,  XII    |                    azt is a zsidók rovására írták. – Ezt már nem tűrhették
 8732     I,  XXV    |                     előttem?~– Fáj talán?~– Irtózik tőle a lelkem. Elég embervért
 8733     I,  XIX    |                     térden állt valaha, ily irtóztatón meggyalázva jelen meg előtte,
 8734     I,  XVIII  |               kihúzza a lábát a szobából az iskolamester, nyelvet ölt rá, kikacagja,
 8735     I,  VII    |               királyok, főpapok, lelkészek, iskolamesterek, urak és parasztok, magyarok
 8736    II,  III    |                  szádba. Akár egy nehézfejű iskolásgyereknek. Ausztriában, az osztrák
 8737    II,  II     |               Ocskay László egy régi kedves iskolatársát ismeré fel benne, Mednyánszky
 8738    II,  II     |                    régi kedves iskolatársát ismeré fel benne, Mednyánszky Pált.~
 8739     I,  XXII   |            fejedelemnő kérdeni találja: nem ismered-e ezt az urat, azt felelned
 8740     I,  XV     |                rendes eszével és stratégiai ismereteivel ki nem bírja okoskodni,
 8741     I,  III    |                   Sándor. Azt már Ilonka is ismerheti, az utóbbi esztendőkben
 8742    II,  XIX    |                    amely miatt mégis az arc ismerhetlenné vált.~Mikor a két vezér
 8743     I,  XVI    |             dicséretzáporból –, hogy miként ismerhette fel az a vén kuruc a tábornokot
 8744     I,  II     |                    ott a Kárpátokon túl nem ismeritek; de nálunk sokszor előjön.
 8745    II,  XIV    |                    nemigen szokott az ember ismerkedni. De egy ismerős mégis volt
 8746     I,  XIII   |               feleségedre?~– Bolond! Hogyne ismernél rá? Hát hisz az a legszebb
 8747     I,  XXVI   |                Ismered ezt a bort?~– Hogyne ismerném! A cigányasszonyok jó bort
 8748     I,  XIII   |                semmi lehetetlenséget el nem ismerő perversus ember volt őkegyelme.
 8749     I,  III    |              mosolygó arcot, mely nyájasan, ismerősen üdvözöl mindenkit.~A régi
 8750     I,  I      |                   Kalotaszegből is: előkelő ismerősök, a déli vármegyékből, a
 8751     I,  XXVI   |                    utolsó cseppig! – Mégsem ismersz? – Én vagyok a hadrontó
 8752    II,  XII    |                   Nem volt szent? Te persze ismerted? Te füstfaragó! Talán te
 8753    II,  V      |                   szép Katinkáról. Magam is ismertem: igaz, hogy hét vármegyében
 8754     I,  XXII   |                     Rákóczi el akarja magát ismertetni Erdély fejedelmének, választás
 8755    II,  XX     |                  helyen megtelepedni látja, ismerve Ocskaynak azt a szokását,
 8756    II,  III    |                     hadi diszpozíciókat jól ismervén, tudomásom lett felőle,
 8757    II,  III    |                    Háromszor is kellett azt ismételnie, míg onnan belülről megszólalt
 8758     I,  I      |                    a vendégek: akiket a ház ispánja elrendelt szobáikba vezet (
 8759     I,  XXIII  |                 kócrágás, kiskutya-fésülés, ispitályflastrom, enyves kéz, koldustarisznya,
 8760    II,  IV     |                   se a felesége a kávét nem isszák: töröknek való kotyvalék
 8761    II,  XVI    |                  járatot; hanem a sok szép, istállóhoz szokott dragonyosparipa
 8762    II,  XX     |              vezettetett elő a verbói bárók istállójából, ami még nem volt nyereg
 8763     I,  X      |            forgatott; csűrök, pincék telve; istállók, aklok megrakva gyönyörű
 8764    II,  XVI    |                  mint akit űznek; futott az istállókba.~– Fogjatok be rögtön! Megyünk
 8765     I,  I      |                  Visontai Kovách címert; az istállókban lovakat nyergelnek, s amint
 8766     I,  IX     |                     patkónyomok, hogy abból istállót csináltak.~Hát az ágyasházban
 8767    II,  XVII   |                  akkor áldalak, boldogságos istenanya, szent sugallatodért! –
 8768     I,  XXV    |               szívünkkel érzett áldásteljes Istenatya helyébe odaállították az
 8769     I,  XXV    |                     a férfiak absolutióban, Istenben, másvilágban? Én azt képzelem,
 8770    II,  II     |          ellentmondok, mert ő még azon nagy istencsapása után is, amely hadseregét
 8771     I,  XXV    |               vázolt. Az egymás ellen küzdő isteneket, az ostromra kelt templomokat.
 8772     I,  XXVI   |                     az, hogy a fátum még az isteneknek is törvényt szab? – No,
 8773     I,  III    |                    ember a szemei elől.~„Én Istenem! – fohászkodék magában Ilonka –,
 8774     I,  IX     |            cimborákkal.” – De fogadom neked Istenemre, hogy amíg az én dandárom
 8775    II,  II     |                    hogy Ocskay Lászlót „kis Istenének” tartja.) Ő most a Fehér-hegyek
 8776    II,  XX     |                   ment már a misére: még az Istenét is elfelejté. Rögtön nyergeltetett;
 8777     I,  III    |                   cirógattatni s kínáltatni istenfával, boldogasszonytenyerével,
 8778     I,  XVII   |           gyermekeit? Bűnöm nekem az, ha az Istenhez imádkozom, hogy adjon diadalt
 8779     I,  XIX    |              világon? Azt sem mondják neki: istenhozzád! Úgy hagyják ott.~Ocskay
 8780     I,  I      |                 átadja az anyának az utolsó istenhozzádot. Az anya odaszorítá ajkaihoz
 8781     I,  I      |                álmokat magyarázni tiltja az isteni parancsolat. Saul királyt
 8782     I,  XVIII  |                  valóság volt: összekeverve istenítő gyönyörökből és ördöggé
 8783     I,  XXII   |                      hogy sohasem láttad.~– Istenkém! – sóhajta fel Ilonka; borzongatva
 8784    II,  III    |                pisai torony, ferdére dőlve; Istenkéz alkotta, szörnyű obeliszkok,
 8785     I,  XXVI   |                    a beckói városházból! Az istennői alak!~Ha most előállna!~–
 8786    II,  XVII   |       megsemmisítésig!~De Ilonka ezúttal az istennők erejét érezte szívében.
 8787     I,  XXVI   |               egymás ellen! Esküszöm az élő Istenre kegyelmednek, fővezér úr,
 8788    II,  XVI    |                  ellen, a hó, a jég, a szél istenségei ellen – harc, lövöldözés,
 8789     I,  X      |                    felugrott, hogy magát az istenséget megtámadja kínos veszteségeért.~„
 8790     I,  XIV    |                  uram. – Csak ráismernék az istentelenre!~– Óh, azon könnyen segítünk,
 8791     I,  XXV    |                      Nem vagyok elhagyatva. Istentől rám szabott nyomorúságomban
 8792     I,  XVII   |                     Deum laudamuson a Szent István-templomában.~Az ablakából láthatta a
 8793     I,  X      |                  irányában. Az óriási Szent István-torony messze világító lámpájával
 8794     I,  XXII   |                 nincsen itt a korona? Szent Istvánnak koronája; a magyar állam
 8795    II,  II     |         alvezéreivel Botka Ádámmal, Szegedi Istvánnal együtt, mihelyt Pálffy hadteste
 8796     I,  XXII   |                 Ocskay előtt lovagló herold iszákjába markolva szórja közé a pénzt.
 8797    II,  III    |                   itt hagyni, elfér mind az iszákomban, magammal hordhatom lóháton.
 8798     I,  V      |                magyar és nemesember legyen; iszákos, lunátikus, nyavalyatörős
 8799     I,  XXVI   |                   egyensúlyt, végigesett az iszamlós padlón, s ott maradt eszméletlenül
 8800     I,  II     |                   még most is a lapályokat; iszappal fedett, békanyáltul sárgazöld
 8801     I,  XIV    |                  Hadd látom azt a képet! No iszen, nagyfejű! Mármost hát búcsúzz
 8802    II,  XVIII  |                    vargabetűt. – Héj, moré! Iszkiri! Zsákba azzal a félig sült
 8803     I,  XXII   |                 élni, örülni, boldog lenni; iszonyodom az élve eltemetettek sorsától.
 8804    II,  XVI    |                  magára maradt. Mert Ilonka iszonyodva futott el onnan.~Rohant
 8805     I,  XXV    |                      Azokat a képeket látta iszonytató változatokban lelke előtt
 8806    II,  XV     |                    előtte áll!~Pokol ördöge iszonytatóbb rémalakot nem ölthet magára,
 8807     I,  XXVI   |               Iszonyúan gyűlölnélek, ha még iszonyúbban nem szeretnélek. – No, ne
 8808     I,  XXV    |                     leányaimat az ostromlás iszonyúságaitól. Noblesse oblige. Én viszont
 8809     I,  XXVI   |                 hány sebet kaptam. S ti itt isztok, devernyáztok ezalatt mind
 8810    II,  I      |           brigadéros uram. Van kegyelmednek Isztricen legfeljebb kétszáz kuruc
 8811     I,  I      |                  drága jó hűsítő, savanykás itallal; amilyent világért se tudna
 8812    II,  X      |                   fölséges ital! Királya az italoknak!~Ettől a bortul aztán Federreiter
 8813     I,  I      |                     ki mitől piros. – Közbe itatgatta saját keze fejte, posajtotta,
 8814    II,  XXII   |                  emberek gondolatai szerint ítél, aki nem azt nézi, hogy
 8815     I,  XVIII  |                      és mármost nézd meg és ítéld meg, hogy istentelenség
 8816     I,  VI     |                  hinni, hogy maga a halálra ítélési és megkegyelmezési jelenet
 8817     I,  V      |                    azt megmutatta a tegnapi ítéletével. Férfinak olyan, hogy nincs
 8818    II,  III    |                    mondja. Itt van nálam az ítéletük párban. Egerből kaptam.~
 8819     I,  I      |                   citálni a nagyasszonyt!~Ő ítélje el a dolgot. Ő a tekintély.
 8820    II,  XX     |               meglágyította volna a haragos ítélőbírák kemény szívét.~
 8821    II,  IV     |                     arcát.~– Hát te? Te nem ítélsz-e el engem?~– Miért? Én nem
 8822    II,  X      |               naptól 14-ig terjedő börtönre ítéltetik, hetenkint kétnapi böjttel
 8823    II,  XXII   |                  aztán megint a kuruc vezér ítéltette halálra a hét fogoly osztrák
 8824     I,  XVIII  |                    s a gyönge selyembőréről ítélve, alighanem úri asszonyság
 8825    II,  X      |                    énekelnek és táncolnak – item: aki nyilvános szállókban
 8826     I,  XXVI   |                  ivott. Most már szürcsölve itta a bort, elébb felszíva a
 8827    II,  VII    |                       Még jobbat.~– Bort is ittál?~– Azt is ittam.~– Sokat?~–
 8828     I,  III    |                    nem ivott azokból, mégis ittasabb volt valamennyi vendégénél,
 8829     I,  III    |                   egy nő egy férfit, amikor ittasnak látta.~Ocskayra az első
 8830     I,  III    |                  aztán mikor elment, mindig ittfeledett valamit, csakhogy visszatérhessen
 8831     I,  XXV    |              fölfelé, a végtelen magasba, s itthagyni mindent, jót, rosszat, az
 8832     I,  XXV    |                       Nem disputálok. Hanem itthagyom ezt a levelet kegyelmednek.
 8833     I,  XXI    |              Tiszáné nagyasszony. – Hát már itthagysz bennünket? Nálunk csak nem
 8834    II,  II     |                    császári seregeket, hogy itthagyva Magyarországot, Bécs védelmére
 8835    II,  X      |                 inas arra a kérdésére, hogy itthon-e az excellenciás, azt a választ
 8836    II,  XVIII  |             kisebbnek a sírása el ne árulja ittlétét, hogy a nagyobbik rá ne
 8837    II,  XII    |            asszonynépnek volt erős szíve az ittmaradásra: ők bíztak ismert lovagiasságában
 8838     I,  I      |              lássatok a dolog után, én most ittmaradok magam.~Aztán elkezdett a
 8839    II,  II     |                  együtt, táncoltunk együtt, ittunk együtt, míg a bor és a józan
 8840    II,  III    |             ólomkalamárist, az összehajtott ív papirost; még egy ókulárét
 8841     I,  XVIII  |                fogok állni, hogy azt még az ivadékaik is sírva emlegessék?~Az
 8842     I,  I      |              vendégelni. Nem a mai kákabélű ivadéknak valók azok. Most, ha csak
 8843    II,  V      |                    Ilyen a hűség a budetini ivadéknál. Jaj annak, aki abban a
 8844    II,  XIV    |                 Vajda kuruc vezér lepte meg ivás közben; hírmondót is alig
 8845     I,  XVI    |                      A potu incipe coenam.” Iváson kezdd a vacsorát. – No,
 8846     I,  XXV    |               megzavarva, csakhogy éppen az ivásra, főzésre és mosásra szükséges
 8847     I,  XIV    |                   pedig az embernek csak az ivókedve jön meg. Nem kell a katonát
 8848     I,  I      |                     a belső házból egész az ivószobáig, ahol az öregek búsulnak.
 8849    II,  X      |               vendégektől, mégis megtelt az ivóterem; aki be nem fért, kinn maradt
 8850    II,  I      |                   meg azért nem, mert sokat ivott-evett. És így megérem azt, hogy
 8851     I,  XXV    |                     várnak. Az őrség, ha az ivóvizet elfogják tőle, három napig
 8852    II,  XV     |                Reszketett, rázkódott minden íze, tagja. Önmagára ismert;
 8853     I,  XIV    |                ropogtatni jöttünk ide!”~Ezt izené Rákóczi Bercsényinek, aki
 8854     I,  XVIII  |                 hogy a várparancsnok titkos izeneteit megtalálják közte.~– Az
 8855     I,  XXIII  |                annak átadta a beteg fővezér izenetét, amit megértve a fejedelem,
 8856    II,  XV     |                 magyar volt. Ezt használták izenethordásra. A görög annyival örömestebb
 8857     I,  XXI    |                     ismerte már, mint férje izenethozóját, s Ocskay meg éppen nagyra
 8858    II,  XVI    |                   még inkább arra a szóbeli izenetre a hadnagyától. – Minek volt
 8859     I,  XVIII  |                    megvan annak a módja. Az izenetvivőnek az ingére írnak édes tejjel,
 8860     I,  XIX    |                 épülni, s az ön angyala azt izeni vissza, hogy „még nem jöhet
 8861    II,  V      |                    volt a találkozóra, csak izenni kellett érte. Fogta magát,
 8862    II,  V      |                 szétoszlik a nép. Ha valami izennivalód lesz hozzám, küldd a leveledet
 8863    II,  III    |             beszéltek csendesen.~Nagyon sok izennivalója lehetett Ocskay Lászlónak
 8864    II,  III    |                    ha úgy kívánod.~– Valami izennivalóm van hozzá.~Ozmonda fölkelt
 8865    II,  III    |                   nem mozdítja semmi.~– Mit izensz? Beszéld el! Szóljunk csendesen!~
 8866     I,  XVI    |               éjszaka a küldöncöd által azt izented nekem, hogy az ütközet kezdetén
 8867     I,  XXVI   |             párducmozgás, olyan ideges, oly izgékony. – Hát még amint közelebb
 8868     I,  V      |                 sorba mind a négyet, mintha ízlelgetné, hogy melyik esik jobban
 8869     I,  VII    |                olyan gyümölcsöket ő sohasem ízlelt. A virágoknak maga az „édesem”
 8870     I,  XXV    |              tanúskodik a pompáról és magas ízlésről, amivel a hajdani magyar
 8871    II,  III    |                    hoztak: Ocskaynak az sem ízlett.~– Megkapta kegyelmed az
 8872     I,  II     |                      az ijedtség megbénítja izmát és eszét, nem tudja, mihez
 8873    II,  II     |                  halott színével, e vonagló izmokkal, e verítéket gyöngyöző homlokkal,
 8874     I,  VI     |                   egész alak csupa csont és izom, egy-egy keze akkora, hogy
 8875    II,  XII    |                  egész városnegyedet bírtak Izrael gyermekei a császárvárosban,
 8876     I,  XVIII  |                    Meg kell tudnunk, melyik ízünk fertőzött. Amelyikre a tíz
 8877     I,  VIII   |                   rendelt, meg érvágást. Az izzadás megvolt nálam, az érvágást
 8878     I,  VIII   |           pokrócokba. Azon törekedtek, hogy izzadásba hozzák. Még a feje is be
 8879     I,  VIII   |                 megtartottam híven a kúrát. Izzadást rendelt, meg érvágást. Az
 8880     I,  VIII   |                 mivelhogy maga is veres, és izzadjék minél többet, kezeit, lábait
 8881     I,  XXIII  |             keszkenőjével megtörlé a kíntól izzadó arcot.~Ettől egy pillanatra
 8882    II,  XI     |                   volt, haja csupa veríték, izzadság, mikor a Fehér Angyalhoz
 8883     I,  III    |               dologgal; alig ér rá, hogy az izzadságot letörülje az arcáról, mikor
 8884    II,  XVI    |                   szokás a tűzre rakni, míg izzóvá lett.~– Ez az ember tudott
 8885     I,  XIII   |                     alvezéreit az elfoglalt jabloncai kastélyba.~– No, Cinka Panna,
 8886     I,  XXVI   |            házigazda.~– Tudjátok-e, fiaim, „Jacobus Benedictus zsolozsmáit”? –
 8887     I,  VIII   |                   tartott, s Hedvig leányát Jagellónak eljegyezte, s ahol a néphagyomány
 8888    II,  XVI    |                    elhallgatni a bajtársaim jajgatását!~– Nádaltasd meg a szívedet
 8889     I,  I      |                 meghalt, mily kétségbeesett jajgatásra fakadt!~– Nem csoda az,
 8890    II,  XV     |                vívódik; de nem nyögött, nem jajgatott; száját összefogta.~Tormássy
 8891    II,  II     |              segítettél. Hallgasd a milliók jajkiáltását, a századok átkait, s a
 8892     I,  X      |                  hitvesért.~Egész kardala a jajkiáltásnak feleljen vissza arra a vészsikoltásra,
 8893     I,  X      |                    Hallotta az ártatlan nők jajordítását, jóllakott vele; talán nem
 8894     I,  XXIII  |                      az asszonyemberek nagy jajveszékelést csaptak Bercsényi fölött,
 8895     I,  X      |                     egy-egy darab himalájai jaknak a maradványait is a nyereg
 8896    II,  VI     |                    akarod magadat. Az egész Jákob lajtorjája előtted áll.
 8897     I,  XXIV   |                   bátor polgár, a kötélverő Jaksch, állt elő megszabadítani
 8898    II,  V      |                    Rovnye is az oroszlánkői Jakusiché volt, aki szerette magát
 8899    II,  V      |                    mellett: feleségévé lett Jakusichnak; hat fia, négy leánya maradt…
 8900    II,  XV     |                tudniillik deresre húzatta a jámbort az udvar közepén, s jó sort
 8901     I,  XXIV   |               hajdúnépe, majd Kara Musztafa janicsárhada volt a keresztapja.~A legutolsó
 8902     I,  XXIV   |                    földről is összecsődül a János-fővételi búcsúra a félkézkalmárok
 8903     I,  XXIV   |              história végére sietett: Szent Jánosnak a fejét is levágatta a gonosz
 8904    II,  XVI    |                      hogy minden szomszédba járás megszűnt. A falukon a ház
 8905     I,  XXVI   |                ezüsttel, színes virágokkal. Járása-kelése csupa párducmozgás, olyan
 8906     I,  III    |                      mikor Lévához egy napi járásnyira Korpona alatt szétveti a
 8907    II,  III    |                kíséretestől együtt szabadon járásra-kelésre bocsássák, s a dobogón általeresszék.
 8908    II,  XII    |                     cseh mészáros volt, aki járatlan lévén az idegen nyelvekben,
 8909    II,  XVI    |                      lovuk is ezt a gyilkos járatot; hanem a sok szép, istállóhoz
 8910     I,  XXII   |                     becsülsz, magad mellett járatsz? Ott leszek, szolgállak
 8911     I,  III    |                   az aranyozástól. Pompásan járatta az ezredét. – Azután jött
 8912    II,  XVI    |                 hogy egyik házból a másikba járhassanak. Medve, farkas úgy elszaporodott,
 8913    II,  XI     |                     hogy vajon miféle áruló járhat itt Bécsben, aki az ő életének
 8914    II,  XVI    |                tudná is magát védelmezni: a járhatatlan utak – hadvezéri nehéz kötelesség
 8915     I,  XVI    |                  segítsége nélkül ma szépen járhattunk volna. – De hol kódorog
 8916    II,  II     |                       Penitenciát? Terád? – Járj mezítláb a tövisvetésen,
 8917    II,  IV     |           gondolatot, hogy én más templomba járjak, mint ahová te jársz, hogy
 8918    II,  XI     |                 vesse a gyanúját?~Amint így járkál alá s fel, töprengve, meg-megállva,
 8919    II,  IX     |            kalitkába zárt tigris, alá s fel járkálni a szobában.~Ozmonda itt!~
 8920    II,  XIII   |                 felöltözve tölté: alá s fel járkált a szobájában, le-leveté
 8921     I,  XXIII  |                     ő maga is a vitustáncot járná, de már galoppban; minduntalan
 8922    II,  IV     |                  híre sincs az ellenségnek. Járnak-kelnek ugyan száguldozó csapatok
 8923     I,  XXIV   |                 szavakat vegyítenek. Akik a járó-kelő nép útjába kiülnek, azok
 8924     I,  XX     |                pedig akkori időkben tíznapi járóföld volt attól a csatatértől,
 8925    II,  XIV    |                     és behányt kutakat napi járóföldre. Legközelebb én magam szereztem
 8926     I,  XXIII  |                  nevezetes város. A vasúton járókelőket itt várja a Bécs és Budapest
 8927    II,  IV     |           szétosztotta a falvakra.~Futárjai jártak-keltek azalatt Egerbe, Érsekújvárra,
 8928     I,  VIII   |                    katona, hadtudományokban jártas vezér; a második, kit a
 8929     I,  VI     |                     az udvarra, a lovát ott jártatta egy zöld mondúros hajdú
 8930     I,  II     |                  aztán látom, hogy ti közel jártok, akkor egyszerre az egész
 8931    II,  III    |       gorombáskodásnak: tótul pörlekedni.~– Jaszná sztrela gladova! – Ti, sztari
 8932     I,  XXV    |                 Akkor aztán kihúzta magát a játékból, s ráhagyta Stahrembergre,
 8933     I,  XVII   |                   kisfiacskám. A korona nem játékszer; a Jézuska mást hozott az
 8934    II,  III    |                      hogy mi ez. Káposztalé játssza benne a főszerepet.)~– No
 8935    II,  III    |                    hogy teveled csípicsókát játsszon. Az én házam nem fürdőház,
 8936    II,  V      |                 tisztásra, ha jókedvük van, játszadoznak, bukfenceznek, felmásznak
 8937     I,  XIV    |              zsivajjal; mintha csak laptást játszanának. Olyan közel érték már az
 8938     I,  XXIII  |            tetszésben részesült a címszerep játszója, aki négyféle alakban is
 8939     I,  XXVI   |               lelket. Hogy kacaglak, hogyan játszom veled! Iszonyúan gyűlölnélek,
 8940     I,  XVII   |                  apának. Nézd, ezt a csecse játszótáblát.~A kis fejedelmi poronty
 8941     I,  XXV    |               küldözték.~Ozmonda bizonyosra játszott, amikor Ocskaynak azt mondta,
 8942     I,  V      |                     A legsimább képű ifjonc játszotta Camillát.~Mindenkinek nagyon
 8943     I,  XXV    |                 volt az egész. Csak krétára játszottunk.~Azután maga is visszatért
 8944     I,  X      |                     elhajtatá, a lovaknak a javát a maga népe között kiosztogatá.
 8945     I,  XXIII  |                venni. Ez tetszett Ocskaynak Jávorkában leginkább, hogy ez mindenkinek
 8946    II,  XVIII  |                    kinyújtá a kezét, hogy a Jávorkáét megragadja vele.~– Óh, édes
 8947     I,  XXIII  |                később majd helyt áll: elébb Jávorkával van valami beszélnivalója. –
 8948    II,  IX     |                 mérgesen.~– Ah! Das könnt a jeder sagen! Miért nem mondja
 8949    II,  XIV    |                hideg!”, hanem, ha tűzbe, ha jégbe küldik, közé megy!~Ez mind
 8950     I,  XVII   |                  amiket az angyal hozott, a jégcsapok, a száraz levelek, a széttört
 8951     I,  XIV    |               ülteté a hajdúságát, s a Duna jegén keresztül megindítá őket
 8952    II,  XX     |               mentéhez tartották magukat; a jégen haladtak fölfelé, az olyan
 8953     I,  IV     |          Ocskay-kastély kertjében az a nagy jegenyefa, ami ebből a topolyvesszőből
 8954    II,  XI     |                   emlékkőtől volt az a szép jegenyefasétány, aminek a helyén most a
 8955    II,  I      |                  Ocskay szidta őket, mint a jégeső.~– Hát koldusbíró vagyok
 8956     I,  XVI    |                     farkas! Aztán küldjetek jeget, hadd borogattatom a pofámat.
 8957     I,  XXV    |                    Az ördögök nem dolgoznak jéggel.~– Régóta alszom? – kérdezé
 8958     I,  XIX    |               előtte, úgy áll ott, mint egy jéghegy, mint a magas Kriván. –
 8959     I,  XXIII  |                Érsekújváron nem lehet azt a jégre eltenni. A különben is kicsiny
 8960     I,  I      |     menyasszonykoszorúdat! Megölték a hites jegyesedet, vőlegényedet! Nem volt
 8961     I,  XVII   |                ütközet nehéz tapasztalatait jegyezgeté, a nagy karácsonyfáról odahullanak
 8962     I,  XVIII  |                   Attila hunnusairól is azt jegyezték föl a történetírók, hogy
 8963    II,  XIII   |                    rovására írja fel, hanem jegyezze meg magának, hogy a saját
 8964    II,  XVII   |                  még tőlem elvenni?~– Azt a jegygyűrűdet.~Erre felkacagott Ilonka.~–
 8965     I,  XXVI   |                  hogy az a karikagyűrű az ő jegygyűrűje; de aztán csak azt gondolta
 8966    II,  XVII   |                     azon könyörgött, hogy a jegygyűrűjét ne húzzák le az ujjáról.~
 8967    II,  XVII   |                ujjai közt megforgatva azt a jegygyűrűt felesége ujján.~– Nem gondoltam
 8968     I,  III    |                adnám, arra tartom – hanem a jegypénzt akarom elébb látni. Száz
 8969    II,  XVI    |                    is; a hidakat elhordta a jégzajlás, a Vág vize itt-amott új
 8970    II,  XVI    |                      Farkasordító erdőkben, jégzajos folyók közepett nem halljátok
 8971     I,  XXV    |               helyébe odahozza a rettenetes Jehováját, aki az apák bűneit megbünteti
 8972     I,  XIII   |                fogjátok láthatni, az lesz a jeladás, hogy én megérkeztem Schwechat
 8973     I,  XVIII  |                rázta.~Csajághy ebből a néma jelből is értett. Azzal a megszokott
 8974     I,  XXIII  |                  felelt Ilonka. – Nem ilyen jelek azok. Kegyelmedet szívgörcs
 8975     I,  III    |                   táborkarától.~Egészen más jelenés, mint mikor a fejedelem
 8976     I,  XXVI   |                      szavai, csókjai, egész jelenése nem is volt más, mint az
 8977     I,  XXIII  |                 Ozmondára gondolt. Az ilyen jelenetek nagyon jók arra, hogy a
 8978     I,  XIX    |                    rajta, ha hátat fordít e jelenetnek? Nem hallja azért a csókok
 8979     I,  XVI    |                  arról a torzképről.~Erre a jelenetre érkezik meg a vidám Scharodi.~
 8980     I,  VI     |                  kimentette magát, hogy nem jelenhetik meg ez örvendetes ünnepélyen,
 8981     I,  XIV    |                szembeállítani. Úgyhogy az ő jelenléte a haditanácsban, mikor az
 8982     I,  XIX    |                     műtétet, nem törődtek a jelenlétével.~Hiszen mindez igen szép
 8983    II,  X      |               Augustint!”~A vendégek mind a jelenlevő Ocskayra néztek, mintha
 8984     I,  I      |                     negyedszázadban egyszer jelennek meg a napvilágon: akkor
 8985     I,  XXVI   |               frikasszírozva! Csak meg kell jelenni a fejedelemnek seregestül
 8986     I,  XXII   |                    a fején; igazi fejedelmi jelenség.~A rengő kócsagtoll mellé
 8987    II,  XIII   |                   hogy a gyöngyök könnyeket jelentenek. Azt vélte, az asszonyember,
 8988     I,  IV     |                      A kuruc tisztek erre a jelentésre mind felkeltek az asztaltól,
 8989     I,  VI     |                Csajághy Márton.~A nevét sem jelentette be senkinek e vendég úr,
 8990    II,  XIII   |           öltöztették, s mikor készen volt, jelentették neki, hogy a hintó előjárt! –
 8991     I,  IX     |                     csak egy koromhalmazzal jelentkeztek a kőomladék mögött. Itt
 8992     I,  III    |                virágokat; mert a virágoknak jelentősége van; más az, amit az ember
 8993    II,  VII    |                   az ismeretes hadnagyokat, jelentve nagy garral, hogy ugyan
 8994     I,  XXII   |                  megszólalt a harang, annak jeléül, hogy a fejedelemnő a reggeli
 8995    II,  IX     |               lesütve, megaláztatását ezzel jelezé.~Ezért aztán Ocskay megsajnálta,
 8996     I,  XVI    |                    kuruc sereg előhaladását jelezték a tornyokból. Dúló Pál kapitány
 8997    II,  XIII   |                 neki. S hogy külső pompa is jelképezze a legmagasabb kitüntetést:
 8998     I,  IV     |         sarkantyúval; az arca egészen olasz jellegű volt, mintha soha Csehországot
 8999     I,  XXV    |                    vonás volt Ocskay László jellemében: a „gavallérság”. Féktelenül
 9000    II,  XX     |                 elvesztette addigi lovagias jellemét; mind a két fél úgy harcolt
 9001     I,  IV     |                     férfitársaságot annyira jellemzik, ennek az egy kókler idegennek
 9002    II,  XIII   |                  rend nagymesterének pompás jelmezében: szép, szabályos, sima arc;
 9003     I,  II     |                  nádas jó spanyolfal volt a jelmezváltoztatáshoz. Gúnyáikat odadobálták egy
 9004     I,  XXVI   |                     a végtelen út, amit nem jelöl más, mint az előrementek
 9005     I,  XIV    |                 elrejtve, s az volt a tréfa jelszava, hogy akinek a gombóca legelébb
 9006    II,  XII    |              rendőrség, katonaság a támadás jelszavától félrevezetve, mind csak
 9007     I,  XXIII  |                  lehetetlen, hogy ez tábori jelszónak volt most kiadva.~Amint
 9008     I,  X      |                  magyarázniok. Csak a végső jelszóra volt szükségük: „Mához egy
 9009    II,  XXII   |                     nem megszentelt földbe; jeltelen sírba, még csak keresztet
 9010     I,  XXV    |                   tornyainkról, az idvezítő jelvényét, s helyébe tegye a csillagot,
 9011     I,  XV     |                     rájuk, mert azok minden jelvényt letéptek magukról; de a
 9012    II,  X      |                     kellett hallgatni ilyen jelző mondatokat:~– Haja elöl
 9013     I,  XX     |                    őt együtt mind a hárman. Jer anyánkhoz, hadd mondjam
 9014    II,  XVII   |                 együtt.~– Csakhogy az neked jeruzsálemi királyság.~– Végre mégis
 9015    II,  X      |                     ki magának a „schoppen”-jét, s az ablakon keresztül
 9016    II,  X      |                   ist hin,~Kommt schön zahm jetzt nach Wien.~Oh, du Lieber
 9017    II,  XVIII  |                    hátratekintve, rebegé:~– Jézus! Szent Máriám! Ez Ocskay
 9018     I,  XVII   |                     korona nem játékszer; a Jézuska mást hozott az apának. Nézd,
 9019    II,  XVI    |             megszomorodott szívű cimboráját jóakarólag vigasztalgatja.~– Fel se
 9020    II,  XXI    |                   jó hazafit, három hajdani jóbarátot.~Fölkelt a térdéről, támolyogva,
 9021     I,  XIV    |                     zöme ellen. Bercsényi a jobb-, Eszterházy a balszárnyon,
 9022    II,  IX     |            elhagyhassa magától: célt is ért jobbadára, mert azok a gebéikkel el-elmaradoztak,
 9023    II,  XIII   |                     hofceremonielle, hogy a jobbágy orációt tartson fejedelme
 9024    II,  III    |                  impérium földesuraságai, a jobbágyaikat sem sanyargatták, áldott
 9025    II,  V      |                 Gáborka bátran elmehetett a jobbágyfiúkkal epret, gyöngyvirágot szedni
 9026     I,  XXI    |                  összekötözni.~A béresek, a jobbágyok gyülekeztek az udvaron,
 9027     I,  I      |                  már gyülekezik a piacon, a jobbágyság a várkerítés előtt, s a
 9028     I,  XXI    |                     dolgozott, s sietteté a jobbágyságot. A nagyasszony pedig Ilonkával
 9029    II,  XVI    |                        a „nyebojcsikok” sem jobbak!) – És ami a legfőbb, ilyen
 9030     I,  XX     |                    a nagyasszony.~– Jobbnál jobbakat – szólt Ocskay László. –
 9031    II,  VII    |                   Jót.~– Vacsorát is?~– Még jobbat.~– Bort is ittál?~– Azt
 9032     I,  XXV    |                 megjuhászíthatják, ha saját jobbjai csoportosulnak egy legitim
 9033     I,  XXII   |              bemutatott hölgy a fejedelemnő jobbjára lépett át, s itt egyszerre
 9034     I,  XIV    |                     kézzel a lova zabláját, jobbjával felemelni azt a hosszú kardot,
 9035    II,  I      |                   az volt a vezérük.~– Soha jobbkor, karikalábú szent öcsém,
 9036     I,  XX     |                      kérdé a nagyasszony.~– Jobbnál jobbakat – szólt Ocskay
 9037     I,  II     |                    villámcsapásokkal sújtva jobbra-balra; s még bántó szóval is sebesítve
 9038     I,  XV     |                  vonult fel a másik rész, a jobbszárny lovassága, zsákmányát nyerge
 9039    II,  III    |               szertelen fösvénysége is. Nem jöhetett ahhoz vendég olyan órájában
 9040     I,  XXIII  |                olyan érzékenyen, ő is dühbe jöhetne, s ugyan szép dolog volna,
 9041    II,  XII    |                   nézhette őket.~– Most már jöhetnek!~Ocskay mindamellett is
 9042    II,  III    |             szeptember. Húsz nap múlva érte jöhetsz.~– Itt leszek minden bizonnyal.~–
 9043    II,  VI     |                     Mihály napja van.~– Nem jöhettem hamarább – dörmögé Ocskay.~–
 9044     I,  IX     |                    mint megvert labancvezér jönnék ide, én is lehetnék még
 9045    II,  XII    |                     minek előtte Pilátushoz jönnétek velem együtt vacsorára!~–
 9046    II,  XVIII  |                   ágy, üresen állt.~Nem ide jöttek-e? Máshol feküdtek le?~Az
 9047    II,  XIII   |                    bakon, hátul két vadász. Jöttére a Burgwache fegyverbe állt
 9048    II,  I      |                  Ocskay messziről. – Honnan jöttök?~– Temetvényről.~– Nem hallottátok
 9049     I,  VII    |             gazdaság az ő kezén fordul meg: jövedelem és kiadás. Mennyi gond van
 9050     I,  XVII   |                 Eleonóra hercegnő, hogy mit jövendölt a török nimetullahita dervis
 9051    II,  XIII   |                    aranylánc hozzákötözte a jövendőhöz; egy másik lánc volt a lelkén
 9052    II,  IV     |                   gondolatot találni, amire jövendőjét fölépítse. Vagy semmi sem
 9053     I,  XXI    |                 Panna ment a maga útjára.~A jövendőmondásával senki sem törődött, hisz
 9054    II,  XX     |                     egy tallért a hízelkedő jövendőmondásért, s aztán átkarolta Deliancsa
 9055    II,  XVIII  |                     a cigány. – Mi cigányok jövendőmondók vagyunk; a szeméből is kiolvassuk,
 9056    II,  IX     |              nagyszombati árulóra, a Bécsbe jövetelig. Ez nagyobb, mint egy Sirius-távol. – „
 9057    II,  XIII   |               beszédére, s sokat vár tőle a jövőben. – Azt előre megsúghatja
 9058     I,  XVII   |                     legkisebbiké az elsőség joga. Ő válogatja ki, hogy melyik
 9059     I,  XXIII  |                  Erdély fejedelemválasztási jogát – nem a maga személyének:
 9060    II,  XVII   |                     az enyim.~– Akkor az én jogom erősebb, mert régibb. Enyim
 9061    II,  XVII   |                    és szeretem.~– Miért? Mi jogon?~– Mert az enyim.~– Akkor
 9062     I,  XXVI   |                     harci préda éppen olyan jogos szerzemény volt, mint napjainkban
 9063     I,  XX     |                 hozzá?~A kíváncsiság nagyon jogosult volt: s a talány nehéz.~