bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

 9064     I,  XIX    |                     Ki veszi el tőlem azt a jogot, hogy összetépjem, amit
 9065    II,  VII    |                  fejezé ki azon legmagasabb jóindulatát, mellyel Ocskay, a legyőzhetlen
 9066     I,  XXIII  |                   Az ilyen jelenetek nagyon jók arra, hogy a fejedelmet
 9067    II,  XX     |          hálákodással mindenféle válogatott jókat árasztva a boldog vőlegény
 9068     I,  XXVI   |                Hogyan nem ragadt rá a mások jókedvéből még csak a mosolygó külszín
 9069    II,  XVII   |             gyökeresen elrontotta az addigi jókedvet.~– Te ezt nem is mondtad
 9070     I,  XXVI   |                  van.~Ocskay nem bírt dühös jókedvével, felugrott az asztal mellől,
 9071    II,  V      |                     erdőből a tisztásra, ha jókedvük van, játszadoznak, bukfenceznek,
 9072     I,  I      |                    magam bánni vele.~– Majd jólesnék még az anyád szavát hallanod:
 9073     I,  XXIII  |                   leszedje onnan: a béke, a jólét, a nemzeti nagyság, a szabadság,
 9074     I,  VI     |                     ha valaki az ellenséget jóltartotta egy porció ütleggel, időt
 9075     I,  XIV    |                    mert révészmester volt.) Jóltevője voltam az egész országnak,
 9076     I,  XVII   |                   Micsoda kölcsönös egymást jónaklennimuszájintés, amíg az „angyalka” azt
 9077     I,  III    |                    az úri asszonyokhoz, egy jónapkívánásra.~– Fogadj Isten, bátyámuram –
 9078     I,  X      |                     Hof városba; szerencsés jóreggelt kívánni: ott megfrüstököltek
 9079     I,  XXV    |                     ég jutalmazza meg ennyi jóságáért.~– A holló nem kér jutalmat.~
 9080    II,  V      |                 neki! Mentül jobban mutatja jóságát, annál jobban féld a harapását.
 9081    II,  V      |                  ember is komolyan vegye: a jóságával öli meg az embert, s nem
 9082    II,  III    |                    visszajön értük.~– Ennyi jóságot majd vissza sem tudok fizetni.~–
 9083     I,  XIX    |                     kuruc. Ezzel az angyali jóságú ötlettel akarta éppen Ozmonda
 9084     I,  XXI    |                  Csak az volt a bolondság a jóslatában, hogy a hét nap alatti sikerülést
 9085    II,  II     |                   teste lúdbőrzött. Ozmonda jóslatai mind sorról sorra teljesülnek.
 9086    II,  II     |                   Ez még itt van. Pedig mit jósolt felőle Ozmonda? Hogy ez
 9087    II,  XVI    |                  nagy csodák bekövetkezését jósolta.~A nagy árvíznek az az egy
 9088     I,  I      |                magyarázott, boszorkányokkal jósoltatott magának. Álom azt jelenti,
 9089     I,  XV     |                 labancé, mint valami bitang jószág. Olyan ütközet volt ez,
 9090    II,  V      |                  van a levágott láncos láb; jószágot is inscribált neki Rovnyén;
 9091    II,  XIV    |                    rá Ritschán, s az emberi jószívűség visszatarthatatlan ösztönével
 9092    II,  IX     |            meglepetten. – Valaki, aki értem jótáll? Tehát valami ismerősöm?
 9093     I,  XXII   |                    de leginkább a kegyelmed jótállására megteszem azt, hogy szabadon
 9094     I,  XIX    |                  vitték, most ott ápolják a jótékony apácák. – De hát mit gondol
 9095     I,  XXII   |                     bizonyosan megszállta a jótékonysági szellem. A szegény raboknak
 9096     I,  XXV    |                     gonosz lélek vagy, akár jótét lélek: hagyj el!~– Elhagylak.
 9097     I,  XIX    |                  hogy egy jó szóért meg egy jótett elkövetéseért már lóra is
 9098     I,  XVII   |                     Kér valaki absolutiót a jótetteiért, amik titokban lettek elkövetve?
 9099     I,  VI     |                     termetesebb férfi volt, jóval a harmincon túl; de alakja
 9100     I,  XXII   |           aláereszkedtek a hintók, szemközt jőve a Nyitra felől egy század
 9101    II,  X      |                     Hej, milyen frenetikus „jubel” követte ezt a nótát. Kétszer
 9102    II,  XIII   |                 után a csatamezőn! Sic fata jubent! Így rendeli a végzet! Már
 9103    II,  X      |                    inába áll a táncgörcs.~S jucundus nagy kedvében még azt is
 9104    II,  XII    |                  őrizte, amik a Judenmarkt, Judengasse, Fleischmarkt felé vezettek,
 9105    II,  XII    |                   az utcákat őrizte, amik a Judenmarkt, Judengasse, Fleischmarkt
 9106    II,  XII    |                 körös-körül forgott, mint a juhászkutya, mikor a kerítésbálványra
 9107     I,  XXIV   |                     Eleonóra, a feleség, és Júlia, a testvér! Meg kell az
 9108     I,  XVI    |                     szépség a férfi érdeme. Julius Caesar is csúf volt. Ha
 9109     I,  XXVI   |                   úgy, hogy a fátum erősebb Jupiternél: de nem erősebb a férfiakaratnál.~
 9110     I,  IV     |                 mint én őriztem.”~– Fogadom Jupiterre, hogy tőlem csak az életemmel
 9111    II,  XVII   |              odaérsz, Lietava várába, s oda juss be még egyszer, ha ki hagytad
 9112     I,  I      |                  napod van. Ma a leánynak a jussát kell kiadni. Hát illik a
 9113    II,  IX     |                 megvesztem éhen-szomjan. Ha jutalmamat kértem, Ponciustól Pilátushoz
 9114    II,  XIII   |                     elköveti, hű szolgálata jutalmául donatióba fogja neki adni
 9115    II,  V      |                 megszabadulhatott. – Meg is jutalmazta a hűséges szolgát; amint
 9116     I,  XXV    |              Köszönöm, soror Arminia, az ég jutalmazza meg ennyi jóságáért.~– A
 9117     I,  XXVI   |                 várelfoglalás után fogságra jutás.~Igaz, hogy Forgáchra egész
 9118    II,  XVIII  |                    szent asszonyom! Hát ide jutottál? Világgá kergettek, óh,
 9119    II,  XIII   |          valamennyiből arra a meggyőződésre jutottam, hogy itt egy idegen kezek
 9120     I,  I      |                  édes, jó anyám. Ez a párta juttatja még csak eszembe a ma éjjeli
 9121    II,  III    |                fegyveres vitézt be lehetett juttatni a várba, s az elég volt
 9122     I,  IX     |               Akinek valami értékes kincset juttatott a véletlen, az szökik vele
 9123     I,  XXIV   |            boldogság napjai, hetei csak egy kába álomlátás csalképei voltak:
 9124    II,  XVIII  |                    a lovak. Jó erős székely kabalák voltak azok, csak a kinézésük
 9125    II,  XIII   |                     rajta erőt a zsibbasztó kábulat, ami hasonlít az álomhoz,
 9126    II,  XIX    |                  kell nehány pillanat, hogy kábulatából egyik is, másik is összeszedje
 9127    II,  XX     |                     sújtá főbe, hogy Ocskay kábultan rogyott le lováról.~Mire
 9128     I,  XV     |            világoskék dolmányban, farkasbőr kacagánnyal, piros leffentyűs csákókkal.
 9129     I,  II     |                    fél sarkantyú, farkasbőr kacagánya tele koldusdióval, azon
 9130     I,  XIX    |                    a helye. Beburkolja őt a kacagányába; úgy lovagol vele ki a harcosai
 9131     I,  XXVI   |                     belepve minden öltönye, kacagányán a szőr összeperzselve lőporlángtól,
 9132     I,  III    |                   alakot pedig a fehérmedve kacagányáról, skarlát dolmányáról, fehér
 9133     I,  VIII   |                     dolmányával, fehérmedve kacagányával. Mindent tudott felőle,
 9134     I,  XXVI   |                   baljával annak a vállán a kacagányt, rárivall érdes, rekedt,
 9135     I,  XXIII  |                  Nagyon jó volt!”~S attól a kacagástól egyszerre lepattantak a
 9136     I,  XXVI   |                  gyűrűt, sem a lelket. Hogy kacaglak, hogyan játszom veled! Iszonyúan
 9137    II,  XII    |            elkacagta magát a háta mögött. A kacagó hang ismerős volt. – Ozmonda
 9138    II,  VI     |                    kacaj.~– Megőrültél? Mit kacagsz most?~– Hahaha! Tégedet
 9139    II,  XVII   |            Pápistává lett a feleségem!” Ezt kacagta.~– Hm! Ez bolond állapot.
 9140    II,  XVII   |                   visszhangja támadna saját kacajának, eszébe jutott az a rejtélyes
 9141    II,  X      |                    ist hin!~Vezúvkitörése a kacajnak következett erre a versre.
 9142    II,  XII    |                 fizette vissza azt a minapi kacajt, aminek az okát nem akarta
 9143     I,  XXVI   |                   szerelemgödröcskéket, míg kacér szemérmetességgel lesütött
 9144     I,  XXVI   |           hoppogatták víg dudaszó mellett a kacki tót menyecskéket, s dalolták
 9145     I,  III    |             harmóniában. Csábító szemöldök, kacsintó tűzszemek, mosolygó száj,
 9146     I,  XXV    |                  rakott grották, középett a kagylóból kilépő Vénus fehér márvány
 9147     I,  I      |                     mint a miskolci cipó: a kajla, savószín bajusz mintha
 9148     I,  I      |                szokta vendégelni. Nem a mai kákabélű ivadéknak valók azok. Most,
 9149    II,  V      |                hallhatja a gyermeksírást, a kakaskukorítást. Napjában háromszor imádkoztatja
 9150     I,  I      |                  kimenni, ráfogta a szegény kakasra, hogy az a fejére repül
 9151     I,  XXV    |                    napimádók szimbólumát, a kakast, a pogányok cégérét.~– Az
 9152    II,  III    |                   sárga gyopár alapon piros kakastaréjokból (celosia) kirakva e szavak: „
 9153    II,  XII    |                 füstfaragólegény, két veres kakastollal a sapakja mellett, veszekíti
 9154    II,  III    |                  garázda, korhely, csélcsap kákompillével, mint te vagy, semmi dolga.~
 9155    II,  XV     |                  kettőbe vágnak is.~– Gyáva kákompillik! Jöjjetek utánam! Majd én
 9156    II,  XVII   |                folyvást itt tartom tyúkkal, kaláccsal a te feleségedet, gyermekeidet
 9157     I,  I      |            nyársonsültek számára, meg más a kalácsoknak; azonkívül vagy három kemence
 9158     I,  XXVI   |                   úgy sütötték a pecsenyét, kalácsot, majd kigyulladt az eresz.
 9159    II,  XX     |               Lászlót élve elfogni.~Vakmerő kaland volt. Keresztül-kasul a
 9160     I,  XXIV   |                helyőrség kivonult a vakmerő kalandorcsapat üldözésére, azok már akkor
 9161     I,  VI     |              Otthagytad a faképnél, s kóbor kalandorokból csapatot toborzottál, azzal
 9162     I,  XVII   |                   Eleonórának tetszett ez a kalandos terv. Gyanútalan szíve nem
 9163     I,  XXVI   |                  győztes maradt.~Szerteszét kalandozó csatározásaival minden császári
 9164     I,  XXIII  |             szabadság”-ért; s azt suttogják kalap alatt, hogy a fejedelem
 9165     I,  XX     |                    betelt, a két ércember a kalapáccsal elverte az órát a harangon;
 9166     I,  XXIV   |                 volt a kuruc fegyverzetnek, kalapács, aminek túlsó vége görbe
 9167     I,  I      |                koporsófödélen szegezik nagy kalapálva ezüstszegekkel a halott
 9168     I,  XXIII  |                    alvezérek aztán vették a kalapjaikat, s nagy fejlógatva odébbálltak.
 9169     I,  III    |         structollbokréta, karmazsin színű a kalapjuk mellett, veres öv a derekukon. –
 9170    II,  VIII   |                    csehül, ha kell, németül kalatyoljon: s amikor meg az kell, hogy
 9171    II,  VIII   |                      a tolvajok, a haramiák kalauzolója. Üdvözlégy, kártevő csillag!
 9172     I,  X      |                  világító lámpájával volt a kalauzuk. Mikor a fogyó hold feljött
 9173     I,  XVII   |                  elefántcsontból, achát- és kalcedonfigurákkal. A kicsike nem reflektált
 9174     I,  VII    |                  helyett. A baromfiudvarban kalekuti kakasok és pézsmakacsák
 9175     I,  XXII   |                  bán. – Mai napság ugyan jó kalendáriuma van a porkolábnak. Neved
 9176     I,  IV     |                  amiben olyan volt, amint a kalendáriumban a napot ábrázolják – hogy
 9177     I,  XXII   |                  kegyelmét, hogy adatna más kalendáriumot a porkolábnak.~– Milyent?
 9178     I,  XX     |              kalkuttai kakasok. – A mókus a kalickában. – Dehogy az! A gyermek
 9179     I,  VII    |               szobájába, otthagyva a mókust kalickástól a férje kezében.~A vas ember
 9180    II,  IX     |               budetini várban, ahol még egy kalitkában levő madár szemei sem látják,
 9181     I,  VII    |                számára egy olyan körülforgó kalitkát készíteni, amiben a tréfás
 9182     I,  XX     |                szarv nélkül, bő tejelők – a kalkuttai kakasok. – A mókus a kalickában. –
 9183    II,  II     |                    szíve megkeményült; szép kalligráfiával írt mind a kettőnek, alázatos
 9184     I,  VII    |               kellett bontania.~Nem volt az kalligrafikus írás, nem is volt valami
 9185     I,  I      |          szerecsendiót megreszelve, hat lat kálmusgyökeret, négy lat koriándrumot,
 9186     I,  I      |            közeledik a nagy porfelleg onnan Kálna felől. A nagyasszony lesiet
 9187     I,  I      |                      húgomasszony. Amidőn a kálnai révnél általkeltünk, hirtelen
 9188     I,  I      |                   vizének egyetlen réve van Kálnánál: a hidat háborús időkben
 9189     I,  I      |             Szilágyból, a Cserhátról, még a Kalotaszegből is: előkelő ismerősök, a
 9190     I,  XXII   |                     dolmányában, hermelines kalpaggal a fején; igazi fejedelmi
 9191     I,  XIV    |                 zászlóalj hatalmas medvebőr kalpagjaival, a szálas legénységből válogatva,
 9192     I,  I      |                    dolmányban, kócsagtoll a kalpagján. Nem igaz, hogy megölték,
 9193     I,  III    |                     szegfűcsokrot odatűzé a kalpagjára, éppen a kócsag drágaköves
 9194    II,  X      |                   császári Burgba, a levett kalpagját a kezében tartva – mert
 9195     I,  IX     |                     A pápisták civakodnak a kálvinistákkal. Valami titkos kéz hintegeti
 9196     I,  XXV    |                    tanyául lutheránusoknak, kálvinistáknak. Seregestől hajtották az
 9197     I,  XXVI   |                 porosz Frigyes királynak, a kálvinistának ajánlotta fel.~– Pokolra
 9198    II,  II     |          bűnbánattal a fülébe súgja, holnap kálvinistává lesz, hát azt semmi sakramentum
 9199     I,  I      |                      egypár szájtátó kukta, kályhafűtő csak úgy penderedett ki
 9200     I,  IX     |                     kristály cseréppé törve kályhák, kandallók összezúzva, a
 9201    II,  XVI    |                   új szobákat rendeztetett, kályhákat fűttetett, ágyakat szellőztetett. –
 9202     I,  I      |                  nagyasszony ráfordította a kamaraajtóra a kulcsot, s azt is lehúzta,
 9203     I,  I      |                       Lódulj be ide, ebbe a kamarába – súgá dörmögve a nagyasszony,
 9204    II,  XIII   |                      s a főudvarmester első kamarása megjelent, felhívni a kihallgatandókat.~–
 9205    II,  II     |                   veszem a hírt a fejedelem kamarásától, hogy Bezerédy Imrét elfogták.
 9206    II,  III    |                  itt tartom a parafernumát, kamat jár az után.~– Jár bizony,
 9207    II,  III    |                szorult embereknek irtóztató kamatokra pénzt kölcsönöz.~– Akkor
 9208     I,  XXIV   |                    képeznek a grémiumban a „kamdirer”-ek, akik tönkrejutott kereskedőknek
 9209    II,  XV     |                hidegért, melegért, ecetért, kámforért.~– Semmi se kell nekem.
 9210     I,  X      |                      és karassia kelmét meg kamuka bársonyt szolgáltattak ki
 9211    II,  XII    |               dialektussal hirdetve a kőkút kámvájáról a zsidók és kurucok istentelen
 9212     I,  XXIV   |                     barát: piszoktól ragadó kámzsa a termetén, nagy olvasó
 9213     I,  XXI    |                ezüsttokban kését, villáját, kanalát: nem kellett nagy kínálkozás,
 9214     I,  XXII   |                  néznék, s a Benzári-vizet1 kanalazgatnák mellette.~– Hát hallgasd
 9215    II,  IX     |                    neki bizonyosan fel kell kanalazni; máris elég volt.~Bolond
 9216    II,  IV     |                   azalatt ne csörömpöljenek kanállal, kés-villával.~Amint ima
 9217    II,  XVIII  |                    a tokba, cigánylegények! Kánápé! (Ezt akkor mondja a cigány,
 9218     I,  XIX    |               főhaditanácsban meg az udvari kancelláriában meghányják-vetik, végre
 9219     I,  XXV    |                  nézve egy levele Wratislaw kancellárnak, amit az Prágából írt Pálffy
 9220     I,  XXII   |                    Ha felelni tudnának rá a kancellárok, a bánok, a prímások és
 9221    II,  XIII   |                    a Wratislaw-palotához, a kancellárt már otthon találta.~A főúr
 9222    II,  X      |                  oberregistrator diktálta a kancellistának.~Ocskaynak végig kellett
 9223     I,  XIII   |                     s az egyik szeme oldalt kancsalított. A termete sovány volt,
 9224     I,  XXIII  |                    maga is elájult. Goromba kancsérolókra nem lehet őt bízni. Én sokáig
 9225     I,  XXV    |                   ír, se nem méreg. Vajákos kancsérolószer, amiben semmi virtus nincsen.
 9226    II,  X      |                akart konstatálni, s még egy kancsó gumpoldskirchenit rendelt
 9227    II,  X      |                  egész közönség, asztalverő kancsófenékkel helyettesítve az orchestrumot.~
 9228    II,  XII    |                krakélert! Összetörte mind a kancsóimat, s nem tudta kifizetni az
 9229     I,  III    |                     Nagy győző volt – még a kancsók között is. Később valami
 9230     I,  XVI    |              Tisztelegj! Aztán idd ki ezt a kancsót egy hajtásra lélegzetvétel
 9231    II,  XVI    |                     hajigálá a koszorúkat a kandallóba, hozzákiáltva a szalagra
 9232     I,  IX     |                     cseréppé törve kályhák, kandallók összezúzva, a falak freskófestményei
 9233     I,  XXII   |                  belső falában látszott egy kandallószerű mélyedés, „egy” darab kőből
 9234     I,  XX     |                   bele a gonosz labancok.~A kandallótűz mellett ülve, elbeszéli
 9235     I,  XVIII  |          sötétségében tartogat; ha mindjárt kannibálnak fognak is nevezni azután.
 9236     I,  XXVI   |              kápráztató fénnyel a félredőlt kanóc.~Azt suttogá Deliancsa:~–
 9237     I,  XXVI   |              gyertya hamvát, amitől annak a kanóca csak jobban sercegett.~Még
 9238     I,  XIV    |                   tarsolyban hordott granát kanócát meggyújtani, s az ellenségre
 9239     I,  XXVI   |        faggyúgyertyába, ami megkoppantatlan kanóccal, mint egy izzó taplóval
 9240    II,  II     |                    hős mondott –; add fel a kánoni penitenciát mint piacularis
 9241    II,  XII    |                  fel a kéményen keresztül a kanonizáltakat a mennyországba?~A nép röhejre
 9242     I,  III    |                  csoportban a hátuk mögött, kantákkal és poharakkal, az első üdvözléstétel
 9243    II,  V      |                    ott végződött ám, ahol a kántáló diákok elhagyják. A végével
 9244     I,  III    |            asszonyokra, hogy fogják addig a kantárját a ménnek, s csak a nyakát
 9245     I,  III    |                    is volt, rövidre fogva a kantárszárat, onnan üdvözlé még egyszer
 9246     I,  XX     |                     is két paripát vezetett kantárszáron.~Egyszer aztán megnyílt
 9247     I,  XXVI   |                    Értek hozzá, hogyan kell kantérolni, dauzsolni, vajákolni. Ha
 9248     I,  I      |                    jöttek meg a sárospataki kántista diákok, a kántus prézesükkel,
 9249    II,  III    |           annálfogva tizennegyediknek még a kántor is behívatott, aki különben
 9250    II,  V      |                   megtartja a pénteket és a kántorszerdát; orvosságot szedet minden
 9251     I,  I      |              sárospataki kántista diákok, a kántus prézesükkel, ünnepélyes
 9252    II,  XVIII  |                    volt a homloka. Megtörlé kantusa ujjával; a patyolat veres
 9253     I,  I      |        menyasszonnyal levettették a hímzett kantust, feladták rá helyette a
 9254     I,  X      |               hadviselés idején elvihetné a kánya az olyan hadvezért, aki
 9255     I,  XXVI   |                    a közepén bűzölt előtte, kanyargó füstöt pipálva egész a boltozatig.~
 9256    II,  IV     |                     láznak: nem lesz belőle kanyaró.~S ezzel az örvendetes fordulattal
 9257     I,  XXIV   |                    Hagyd el, móré! Fordulj! Kanyarodj!”~Azzal megfordítva a lovát,
 9258    II,  XVIII  |               megtett úton, amíg a predméri kanyarodóhoz ért.~Jávorka sokáig utánanézett.~–
 9259     I,  XXIV   |                   maga eszétől a mellékútra kanyarodva, s most a kurucokat zárja
 9260     I,  II     |                   kietlen rónán nagy lomhán kanyarog végig a nagy magyar folyó,
 9261     I,  XVIII  |                  közül az egyik a külvárost kanyarogja körül, a másik a belvárost
 9262     I,  II     |                    a Tiszának itt éppen egy kanyarulata van, ami tekergő fordulatában
 9263     I,  XIV    |                 zászlóalja. Dobszóra lépni, kanyarulatokat csinálni, puskával sortüzet
 9264    II,  IV     |                 zavaros világban. Tökéletes káosz volt. Mindenki kergetett
 9265     I,  XIII   |                 érzésnek harmóniává alakult káosza; jókedv és szomorúság –
 9266     I,  XXV    |                     rosszat, az egész földi káoszt.~Egy-egy pillanatra úgy
 9267     I,  XXIII  |                  embert közel magához? Rúg, kapál, öklel, ha közel viszem
 9268     I,  XXIII  |             Wolffius is elkezdene rugdalni, kapálózni itt előttünk görcsökben.~–
 9269     I,  XX     |                 telivér paripa, nyugtalanul kapálózott.~Nemsokára jött egy másik
 9270    II,  I      |             egymással; a paripák prüszkölve kapálták patáikkal a tarlót.~– Hogy
 9271     I,  XVI    |                    nézz! Kinek a kutyakörme kaparása ez a csúf kép itten? Tagadd
 9272     I,  XXII   |                    mellette, hogy a karjába kapaszkodhatnék. Ellenben sajgó szívvel
 9273    II,  III    |                     eltávozó Ocskay karjába kapaszkodva, úgy kíséré azt ki a tornácig,
 9274    II,  XV     |                 mint az üldöző farkast, úgy kapatta háta mögé eldobált koncokkal: „
 9275    II,  VII    |                    s úgy lavíroz, hogy ha a kapca szorul, egy ugrással Vöröskő-várott
 9276    II,  XVII   |            igazgyöngy füzért Ilonka nyakára kapcsolá a gyémántos csattal.~– Viseld
 9277    II,  XVI    |                 Lászlóra a páncélingét, s ő kapcsolta fel a fejére a sisakját.
 9278     I,  III    |              hangoztatva a vivátot, nevével kapcsolva.~Tiszáné nagyasszony Ilonkával
 9279    II,  XVIII  |              összeforrhatlanul törte szét a kapcsot szíveik között, övé a diadal!~–
 9280     I,  XIV    |            koponyáján, csak egyszer közelre kaphassa. – Hát most elég közel van.~–
 9281     I,  XIV    |                    bitangra az életemet. De kaphassam csak egyszer azt a gyilkos
 9282    II,  I      |                    a rongyos gárdával külön kaphatja a trencsini héroszt, s még
 9283    II,  XII    |                  Fehér Angyal előtt.~Ha nem kaphatják meg a kurucok szövetségesét,
 9284     I,  XXIII  |                  vándorol, ha egy új embert kaphatnak; ha veszt, az is jó, ha
 9285    II,  XVII   |                    Oh, te ostoba! Feleséget kaphatsz, ha az egyik elvész, kilencvenkilencet,
 9286     I,  XXVI   |              összetörte a kuruc, ahol külön kaphatta. Nem volt már a császáriaknak
 9287     I,  VI     |                   mondom neked, fickó, hogy kapicányon tartsd a nyelvedet, hogy
 9288     I,  XIV    |                    László, a nyárádi hajdúk kapitánya Esze Tamás fülébe:~– Hallod-e,
 9289    II,  XVII   |                   ne mutasd!~Ezzel Ocskay a kapitányaihoz fordult, s kiadta nekik
 9290     I,  IV     |                       mondá a nagyasszony a kapitánynak. – Ha énnekem elő nem adod
 9291    II,  XV     |                gondoljanak; mert a várőrség kapitányostól meg van már véve, a vár
 9292     I,  XV     |                   Ocskay Lászlót. Ráismer a kapitányra, Pongrácz Gáspár az, a szabadcsapatvezér;
 9293     I,  X      |               békedeputációval, s megköté a kapitulációt, hozta társzekerekkel eléjük
 9294    II,  XII    |                   halljuk! A „Fehér Angyal” kapitulál! Beereszt a mennyországba!~–
 9295    II,  XV     |                     meg van már véve, a vár kapitulált: haszontalan vérontás lenne
 9296     I,  III    |                    hogy az első sütetből ők kapjanak.~– Kár volna bizony pedig
 9297    II,  XVIII  |                kettőt a szekérbe, a többire kapjatok fel szőrére; aztán toljuk
 9298     I,  II     |                     eszét, nem tudja, mihez kapjon. A puska nem fegyver ilyenkor,
 9299    II,  XV     |                     lenne minden fegyverhez kapkodás.~Tormássy László megtudva
 9300    II,  XV     |               indulatokkal társul a félelem kapkodó tekingetése.~– Nem vette
 9301     I,  III    |                 bírta lefogni, olyan nagyon kapkodta a fejét, a lovagnak oda
 9302    II,  XVII   |                  kapitányok egymás szájából kapkodták ki a szót, hogyan vitézkedett
 9303     I,  VIII   |           harcedzette hős. – Mert ha nyakon kaplak, biz a holdba doblak! Nincs
 9304    II,  III    |                   udvarlás előtt, a várbeli káplánnál tette tiszteletét, ami igen
 9305    II,  XV     |               Kókány Laci! – mondá a szélső káplárnak. – Végy magadhoz három rótát!
 9306     I,  XVIII  |                  stílban épült, toronymagas kápolna belsejében még láthatók
 9307     I,  XVII   |                  éjféli misének, ami a házi kápolnában tartatott meg, vége legyen,
 9308    II,  XII    |                      Utoljára a Burg udvari kápolnájában tűz ütött ki, maga a császárné,
 9309    II,  IX     |          elfelejtették megmondani, hogy hol kapom meg. Mikor aztán perre vittem
 9310    II,  III    |                    tudja talán, hogy mi ez. Káposztalé játssza benne a főszerepet.)~–
 9311     I,  X      |                futott keresztben a mezőkön, káposztáskerteken szerte, ordítva: „Itt vannak
 9312     I,  XXIV   |              pusztítsa a köznép vetéseit és káposztáskertjeit, meg volt engedve, hogy
 9313     I,  IV     |                    az asztalra a jó töltött káposztát, hogy a kedvét még inkább
 9314     I,  VIII   |                    a menekülő labancok mind káposztává aprították volna; így azonban,
 9315     I,  IX     |                 szereti az ürühúst, a német káposztával, a lengyel lencsével, a
 9316    II,  IX     |                     Veres Kakas”, az „Arany Kappan”, az „Arany Bárány”, aztán
 9317     I,  XXVI   |                    az övé. Vagy mind csak a káprázat okozza azt?~– No, gyere
 9318     I,  XVIII  |                     volt-e és nem mámorital káprázata, amitől idvezült, amitől
 9319     I,  XXV    |                    a vakok szoktak olvasni.~Káprázó szemei észre is vették,
 9320     I,  XXV    |              delíriumába visszaesni. Szemei kápráztak. Keresztet vetett magára.~–
 9321     I,  XXVI   |             faggyúból csak úgy lobogott fel kápráztató fénnyel a félredőlt kanóc.~
 9322     I,  XIII   |                  mit szól hozzá?~– Kordéval kápsáló, facipős barát legyen belőlem,
 9323     I,  VII    |              Csókoljátok őket vissza!~– Nem kaptad a táborból a leveleket?~–
 9324     I,  II     |           prüszkölve szelik a vizet. Ő maga kaptat legelöl. A vezénylő paripa
 9325    II,  XVI    |               rohanásban.~Valahol a biccsei kaptatónál aztán összeverődött az egész
 9326    II,  X      |                Rajta! Rajta!~Fel egyenesen. Kaptatva! Repülnek a paripák az árkon
 9327    II,  XVIII  |                  Ott leteszem kegyelmedet a kapuba, s aztán visszatérek.~–
 9328     I,  XVI    |                   egész konvent ott várta a kapuban a kíséretével együtt megérkező
 9329     I,  XXV    |                     éjszakára. A boltozatos kapubejárat alatt függ a kis lélekvesztő,
 9330     I,  III    |               hídfőt is ki lehetett venni a kapubejárattal, sőt a perspektívával akár
 9331    II,  X      |               halandó!~Mikor visszakerült a kapuhoz, ismét ott találta Scharodit.~–
 9332     I,  XXIV   |          korszakában végig a matzleinsdorfi kapuig szegélyezve volt palánkokkal,
 9333     I,  XVIII  |                 döngette öklével Bécs város kapuit. Hogy az elhagyhassa a fejedelem
 9334     I,  III    |                 kíséretével a Tisza-kastély kapujához ért, ahol az összesereglett
 9335    II,  XII    |                   Uccu, neki a szomszéd ház kapujának az egész tömeg egyszerre!~–
 9336     I,  XXVI   |                   az ostrommal bevett város kapujára szegezte oda, átütött török
 9337     I,  XVIII  |                 várat keríti el, boltozatos kapukkal elzárva. Alatta a Vág vize
 9338     I,  II     |                  emelkedett fölfelé.~– Esőt kapunk! – dörmögé a fiatal lengyel
 9339    II,  X      |                     előbbre, hogy Wratislaw kapusának egy tallért csúsztatva a
 9340     I,  XIII   |                   amiért kártyát vetettem a kapusnénak.~– Annak a háznak a kapuja
 9341    II,  III    |                meredek bércfaltól, mint egy kaputornác. Valódi Vaskapu. Akinek
 9342     I,  XXII   |                       Mióta vagy itten?~– A kapuzárás óta.~– Hát miért fogtak
 9343     I,  XXIV   |                   díszes társaság vezére, a kápzsáló barát: piszoktól ragadó
 9344     I,  III    |                 nagy vivátkiáltás; a vezéri kar vágtatva indult meg, élén
 9345     I,  XXIV   |                     Bocskai hajdúnépe, majd Kara Musztafa janicsárhada volt
 9346    II,  XIV    |                 megtölteni a pisztolyait, a karabélyát: azt nem bízza más kezére.
 9347     I,  XXV    |          fiúgyermeket hozott le az angyalok karából. Mind a ketten, hála a magasságos
 9348     I,  XIV    |                 tornyában a harangok, szent karácson ünnepére. Talán a nagy harangszó
 9349     I,  XVII   |                                   XVII. Két karácsonfa~A kis Krisztus a bécsi Küszdenpfennig-palotába
 9350     I,  XVII   |                     a vallásgyakorlatból, a karácsonfát nem bírta ledönteni. Az
 9351     I,  XIV    |                     a viselt dolgait.~Fehér karácsonra virradt az éjszaka. – Egész
 9352     I,  XVII   |             naponkint Heister stafétáját.~A karácsonyéj a babonák éjszakája.~– Egy
 9353     I,  XVII   |                    a porrá lett remények. A karácsonyfa ágain megrebbennek a károgó
 9354     I,  XVII   |                   Ferenc is ott állt a maga karácsonyfája alatt, a Nagyszombat fölötti
 9355     I,  I      |                  úrfiét; hanem azét a beste Karaffiáét, aki meglőtte.~– Hát bajvívásban
 9356     I,  XXIV   |                 csak távolból, valahonnan a karámok közül, megszólalt a tárogató,
 9357     I,  X      |                posztót, szameth darócot, és karassia kelmét meg kamuka bársonyt
 9358     I,  II     |                hajadon leány is. Bársonyba, karassiaposztóba, szattyánba van az öltöztetve,
 9359    II,  XVII   |               ejtett kárásznak: „Poty szem, kárász, nem vakarlak többet!” Beviszik
 9360    II,  XVII   |                   mint a tót a vízbe ejtett kárásznak: „Poty szem, kárász, nem
 9361     I,  XIII   |                     a drágább, ami nagyobb (karátszámra megy). Abból volt a nyakában
 9362    II,  XIV    |                 ilyen tapasztalatot a magam kárával: egész Veszprémig hatoltam,
 9363    II,  III    |                  palotáshaddal megrakva, jó karban tartá: oda ugyan az ő engedelme
 9364    II,  III    |                meglehet, hogy maga is csupa karbunkulussá vált a sok gyémánt és rubin
 9365     I,  XXVI   |                léptekkel közeledett feléje. Karcsú, sugár alak volt, a cigánynők
 9366     I,  XIV    |                   melyik a jobb szerszám, a kard-e vagy a dárda. – A kard volt
 9367     I,  X      |                   elrabolt hitvesért.~Egész kardala a jajkiáltásnak feleljen
 9368    II,  XVI    |            körülötte bele a sömlyékbe. Az ő kardcsapása kihangzott az egész csatazajból;
 9369     I,  XV     |              fenyegető nevetés, még ahogy a kardcsapásokat osztogatja is, villámsebesen,
 9370    II,  III    |                   ezt az egész országot nem kardcsapásokkal szerezték?~– Aztán mennyi
 9371    II,  III    |                 ilyen gézengúz csak úgy egy kardcsapással megszerzi.~– Hát őseink
 9372    II,  XVI    |                   ellen – harc, lövöldözés, kardcsattogás nélkül, s mégis több halottat,
 9373    II,  XII    |                     egy füstfaragót meg egy kardfényesítőt.~Elfelejtette ezt mind már
 9374     I,  VII    |            csókolóznak a vallon dragonyosok kardjai.~– Csókoljátok őket vissza!~–
 9375     I,  II     |                   meg volna töltve, hanem a kardjaik, azok már igazán mustrának
 9376    II,  XVII   |                     imádatra méltó! Mikor a kardján csorog végig a vére azoknak,
 9377    II,  I      |            kettőt-hármat vágtak egymásnak a kardjára, s aztán megfordultak, széjjelmentek.~
 9378    II,  X      |              látogatásokat tesz, ellenben a kardjáról lelógó tarsolyába belerakta
 9379    II,  XVI    |                sajgó sebektől, miket Ocskay kardjától emlékezetbe kapott; hírt
 9380     I,  XV     |                     páncélingét nem járta a kardjuk; keresztülvágta magát rajtuk.
 9381     I,  XXIV   |         egyenetlenség. Sokan megunták már a kardjukat. Az a fehér ing (Ozmonda
 9382     I,  XVI    |                     az ütéstől, amit Balahó kardlapjától kapott, hogy a fél szeme
 9383    II,  XII    |               hirtelen ott terem, s egy kis kardlapozás után megtisztul a Szent
 9384     I,  XIV    |                 ahol Heister szedtevettézve kardlapozta a muskétásait.~A hajdútársak
 9385     I,  II     |                  feketén meredtek elő a sás kardlevelei, mintha vértócsákból emelkednének
 9386     I,  XVIII  |                     De Csajághy e szavaknál kardmarkolatára csapott.~– Tudtam! Már megrontotta
 9387     I,  XVIII  |                  elé, és jobbját folyvást a kardmarkolaton tartá.~Ocskay pedig meg
 9388     I,  XXVI   |             hadrontó valkűr, a Hildr, aki a kardokat kiveri a hősök kezéből.
 9389     I,  XV     |              Bagocsaynak a karjára, hogy az kardostól együtt a porba esik.~– Ez
 9390     I,  III    |                    a hadakozás alatt, mikor kardra kerül a sor, megtudhassa
 9391     I,  XVIII  |           asszonnyal itten?~S odalépett egy kardtávolnyira Ocskay elé, és jobbját folyvást
 9392    II,  XII    |               kéményseprő.~– Nem! Elébb egy kardtisztító.~– Kötélverő! Kötélverő!
 9393     I,  XXIII  |                  ketté akarja törni, az érc kardtok elgörbül, de nem törik;
 9394    II,  I      |                  nyargaltak, s aztán öt-hat kardvágást váltottak egymással, aminek
 9395     I,  XV     |                    maradt; s mind szélesebb karéjt alakítva, elkezdte megkeríteni.
 9396     I,  XXVI   |                 kívül. Czelder Orbán hajdúi karélyt formálva álltak az üldöző
 9397    II,  XVII   |                  akarom hagyni, hogy azok a kárhozat számára növekedjenek fel:
 9398    II,  XV     |                     pokol! – ordítá Ocskay, kárhozatos dühvel, s felkapva földre
 9399     I,  XXVI   |                    eszébe jutott, hogy az a karikagyűrű az ő jegygyűrűje; de aztán
 9400    II,  III    |                  cincogástokkal! Most a te „karikagyűrűdet” írtam be ide az elenchusba,
 9401     I,  XXVI   |               lerántotta annak az ujjáról a karikagyűrűjét, s azt meg a maga hüvelykujjára
 9402    II,  IV     |            kiszenvedem. Ha vétettem, csak a karikagyűrűm ellen vétettem: s az nem
 9403     I,  XXVI   |            férfijellem szimbolikus végtelen karikája most is a „nevetlen” ujján. –
 9404     I,  VIII   |                    dolmánya alatt, mégpedig karikákból fűzöttet, amiről lesiklik
 9405    II,  X      |                      kerek fejjel, szétálló karikalábakkal. Ha birokra került volna
 9406    II,  I      |                    vezérük.~– Soha jobbkor, karikalábú szent öcsém, Balázs! – kiálta
 9407     I,  I      |                     a többihez akasztotta a karikára, ami egy ezüst lantnál fogva
 9408     I,  XXIV   |            jeladásra egyszerre kiereszték a karikásaikat, s nekiterelték a marhákat
 9409     I,  XVI    |               káprázik. Nézzétek: igaz-e?~A karikatúra körutat tett az asztaltársaság
 9410     I,  XIV    |              odaveté a papírra Heisternek a karikatúráját, hogy aki egyszer látta,
 9411     I,  IV     |               belépett az étterembe, s nagy karimás, tollas kalapjával, gavallér
 9412     I,  XXIV   |                fekete fürtösgubájú, a magas karimátlan csákóval, a Sárrétről való.~
 9413    II,  III    |             nyikorgott a zárban, tolóretesz karistolt, s a vasajtó felnyílt.~Ott
 9414     I,  V      |                 akinek amennyivel erősebb a karja az asszony karjánál, annyival
 9415     I,  XXVI   |                   azt a pihegő keblet ölelő karjában. Azt a csókot! Azt a forrót –
 9416     I,  I      |                  előtte elvonul. Ott viszik karjaikra emelve marcona férfiak azt
 9417     I,  XXIV   |                   fejedelemnő fürdőre megy. Karlsbad már akkor híres gyógyfürdő
 9418     I,  XXIV   |            nehezítve a dolog. A fejedelemnő Karlsbadban, a fiai meg Bécsben. Egyik
 9419     I,  III    |                     forgó structollbokréta, karmazsin színű a kalapjuk mellett,
 9420    II,  XXI    |                    legirtóztatóbb halált: a karóba húzatást.~Ekkor a testvére,
 9421    II,  IX     |                    madár szemei sem látják, karöltve ülni, s édes szavakat váltani
 9422     I,  XVII   |            karácsonyfa ágain megrebbennek a károgó hollók…~            ~Újesztendő
 9423     I,  XIX    |                  Ilonka is ott van az ölelő karok között. Milyen baj, hogy
 9424     I,  XXIV   |             sebekkel iszonyúan éktelenített karokat, lábakat lógatnak ki a benn
 9425     I,  XXVI   |                  páncélos dragonyosok, XII. Károly Pultavánál harcolt ezredei,
 9426     I,  IX     |                 sánca, a lakosok már nem. A Károlyiak, Andrássyak után következett
 9427    II,  I      |                     volt akkor a legnagyobb káromkodás.)~E pillanatban érkezik
 9428     I,  XIV    |                     Balahó uram, aki mindig káromkodik.~– És én mégis inkább hiszek
 9429    II,  X      |                    én legjobb kundsaftjaim. Káromkodnak, poharat törnek, fejeket
 9430     I,  IX     |                   nyomorúság… Még embert se káromoljon senki… A szidás csak kutyaugatás…
 9431     I,  IX     |                 valamit… Nem akartam Istent káromolni… Az nyomorúság… Még embert
 9432    II,  X      |                 Gyere fel egyenest!~S vitte karonfogva Ocskayt a maga szobájába.~
 9433    II,  XVIII  |                  itt volnának-e?~Felkapta a karos gyertyatartót az asztaláról,
 9434     I,  II     |                   Bercsényi. – Ti ezt ott a Kárpátokon túl nem ismeritek; de nálunk
 9435     I,  II     |                   ég firmamentumát bakacsin kárpittal. Eső nem esett abból; csak
 9436     I,  XX     |                rebegé Ocskay, erőteljes két karral odaszorítva magához visszavívott
 9437    II,  IX     |                  véki muskotály se kutya. – Karsamadiner, excellenciás uram. – Mindjárt
 9438     I,  III    |                inkább beválnak. Mire a nagy karszék meg lesz koszorúzva, már
 9439    II,  X      |                  Ágyú lobban, bomba roppan. Kartács zúdul; dübörög a föld. Császári
 9440     I,  II     |                     a kurucok töltötték meg kartácsra, s odairányzák a mocsárba
 9441    II,  VIII   |                     kalauzolója. Üdvözlégy, kártevő csillag! Te üszöghintő,
 9442     I,  XXI    |                   hiába jött össze úgy az a kártya, nem lehet abból semmi.~
 9443     I,  XXIII  |                   szeret kegyelmed inkább a kártyában: veszteni vagy nyerni? –
 9444     I,  XXI    |                  Cinka Panna összepakolta a kártyáit a földről, s aztán térdeltében
 9445     I,  XXIII  |              válogatja. – Nemrégiben együtt kártyázának éjfél után kakaskukorításig
 9446     I,  V      |                   azoktól, akik naphosszant kártyáznak; azt gondolta egynémely,
 9447     I,  XXIII  |                   szobáiba, az urak pedig a kártyázóasztalokhoz ültek. Ocskayt is hítták,
 9448     I,  I      |                   leverve; se páncéling, se karvas rajtunk! Szégyen, gyalázat!
 9449    II,  II     |              tesznek a méhekkel is, mikor a kas megtelt mézzel.~„De hátha
 9450     I,  XIV    |                    Cinka Panna kordéjának a kasába, s onnan kezdte meg a szónoklatot.~–
 9451     I,  XXV    |                    elfoglalá, onnan sietett Kassát fölmenteni, amit viszont
 9452     I,  I      |              habverő pergése: közbe egy-egy kastankodó kutyának a nyikkantása,
 9453     I,  XIX    |                 kegyelmed ragadta el ocskói kastélyából. A kegyelmes lovagias kötelessége,
 9454     I,  XIV    |              feleségét kettéhasíttatta, s a kastélyát felgyújtatta Heister.~–
 9455    II,  XV     |                   rótát! Cafoljatok ahhoz a kastélyhoz ott, és gyújtsátok fel!~
 9456     I,  X      |                    roppantul nagyították. A kastélyokból a földesurak mind futottak
 9457     I,  XX     |             hagyjalak el? – mondá Ocskay. – Kastélyom szét van rombolva, földeim
 9458    II,  XV     |                     én városomat, az én ősi kastélyomat, labanc vezér parancsolatjára!
 9459     I,  IX     |                     közel tanyáznánk ocskói kastélyomhoz, hogy a feleségem szava
 9460    II,  XV     |                     s kardjával összevissza kaszabolta – azt a festett képet –:
 9461     I,  XXVI   |          hadseregünket; gyalogságunk le van kaszabolva, ágyúink ott vesztek: a
 9462     I,  VII    |                 szerzőjét.~(No, megütheti a kaszakő ezt a mulatságot! – mondá
 9463     I,  XVI    |                     vasat neki, s le vele a kaszamátába.~Scharodi csak elhűlt: „
 9464     I,  XXV    |                     ez a vár senkit. A nagy kaszamátaüregek csak pincéül szolgálnak,
 9465     I,  X      |                 Gencsy Zsiga, Majos Jancsi, Kaszás Pali vakmerő csikósbandáit,
 9466    II,  V      |           cselédeknek rendeleteket osztani; kaszásoknak, béreseknek főzetni, termést
 9467    II,  XVI    |                     nagyasszonynak a liptói kasznárja a tutajos tótok által egy
 9468    II,  V      |              megkérdezni: „No hát, lyányom, Kata lyányom, kell-e Jakusich
 9469     I,  I      |          drágakövekkel: valaha Brandenburgi Katalin fejedelemasszony ajándékozta
 9470     I,  VII    |             térítették el a jó Brandenburgi Katalint is a kálvinista hitről,
 9471     I,  XXIII  |                  hogy itt valami megrendítő katasztrófának kellett végbemenni. A fejedelem
 9472    II,  XII    |                 népszónok. Tréfás, csípős a katedrában; gunyoros korbácsolója az
 9473    II,  XI     |         kendertilolók laktak), Kumpf, Koth, Kater utcák (csupa sár, rongy,
 9474     I,  XX(1)  |                    ez, „ich will euch schon katholisch machen”, s innen maradt
 9475    II,  V      |                   korbácshoz kapott. – De a Katinkánál az ütés-verés sem használt:
 9476    II,  V      |                  világ beszélt róla: a szép Katinkáról. Magam is ismertem: igaz,
 9477     I,  XXI    |                     bográcsot, s leemelte a katlanról a földre. Azt azután körülülték,
 9478    II,  II     |                     ortodox muszka cárnak a katolicizmus megrontására.~– Igazak-e
 9479    II,  III    |                    szárnyai alatt volnának. Katolika a felesége?~– Nem. Reformata!~–
 9480    II,  XVII   |                   hogy én már fél éve, hogy katolikussá lettem, s itt ebben a házban
 9481    II,  XIX    |                jobban sikerüljön, de hogy a katonáiba is bátor lelket ébresszen,
 9482    II,  VII    |                gunyorral.~– Én nem, hanem a katonáim, akiknek szorgos a hópénz.~–
 9483     I,  XXV    |                   lett; zsoldot nem adnak a katonáinak, s ha ő maga rekvirálásból
 9484     I,  VIII   |                    meg, hogy kiszabadítsa a katonáit a kelepcéből, amibe jutottak.
 9485     I,  VIII   |                     nem elég, hogy Anda Pál katonájának nevezte Ocskayt, ami annyi,
 9486    II,  VII    |            parancsot is, hogy minden rendes katonájával és a Felvidéken összegyűjtött
 9487    II,  III    |                     szólt Ocskay, s aztán a katonákhoz fordult. – Azt a ládát vigyétek
 9488     I,  II     |                    A vezérek sem különbek a katonáknál.~Borbély Balázs széles hátán
 9489     I,  XXII   |             hüvelyébe, ami hadirendben álló katonákra nézve nagy kitüntetés.~S
 9490    II,  VI     |                 csütörtökön délután, kedves katonám!” Hahaha! De nagyon kívánod
 9491    II,  XIII   |                    Schwechatnál megpihent a katonasággal, az első állomáson, ott
 9492    II,  X      |             ezüstben a grófok, az acélban a katonatisztek, a rózsaszínű a báróké,
 9493    II,  XII    |                   uram, hogy mire képes egy katonaviselt kocsmáros a kocsmája becsületéért
 9494    II,  XVIII  |                  hogy bele ne dőljön valami kátyúba, mikor aztán lejtőnek ment
 9495     I,  II     |                    pusztán táncolt, s abból kavarintott fel a sötét égig egy fehér
 9496    II,  IV     |                   tőle.~Mit jelent hát ez a kávé?~Rájött. Kitalálta. „Cave”
 9497    II,  IV     |                    a legnagyobb ellensége a kávénak, amit lassan ölő méregnek
 9498     I,  XXV    |                 darabjait: a padlata színes kavicsmozaik, a falakon angyal-kariatidák
 9499    II,  XIV    |                    falakat, pernyébe omlott kazalokat és behányt kutakat napi
 9500     I,  XXVI   |                   rom volt már, a sáncok, a kazamáták szerteszét a légbe röpítve,
 9501     I,  XXVI   |                 Miksa-tornyokkal, boltozott kazamátákkal körülvéve, nehéz ágyúkkal
 9502     I,  XIX    |                  sortüzet ád, a felgyújtott kazlak megvilágítják a tájat, a
 9503     I,  XX(1)  |                     levesbe esett légynek a kázusával is ezt tették.~
 9504    II,  XV     |                   gyászos sírhalom Megnyílt kebelébe:~            Köz anyánk
 9505     I,  XXV    |              félelem rémnyomása is elmúlt a kebelről. Egyetlen alak térdelt az
 9506     I,  XXIV   |                 által szigorúan kezeltetik; kebelzetükben egyesülnek valamennyi kolduscéhek,
 9507     I,  XVIII  |                    kezével összeszorítá azt keble fölött, s úgy nézett föl
 9508    II,  II     |                   társai előtt mindazt, ami keblében forr. Derült, nyugodt arcot
 9509    II,  XVII   |                 gyermeke a kezén, a másik a kebléhez szorítva. – Ebben a fegyverzetben
 9510     I,  XIV    |                 elteszem ezt a képet, ide a keblembe! S esküszöm a szent herkópáterre,
 9511    II,  XVII   |                    meg is került: itt van a keblemben.~Azzal elővonta a dolmány
 9512    II,  IV     |                     ártatlan csecsemő ott a keblemen, aki még szót nem szól,
 9513    II,  VI     |                  mind a három azon a pihegő keblen, Schwechat kapuja nem vétett
 9514     I,  XXVI   |             ruganyos termetet, azt a pihegő keblet ölelő karjában. Azt a csókot!
 9515    II,  X      |                 soha el ne bocsássuk, meleg keblünkre szorítva, Magyarországot!
 9516     I,  XXVI   |                  Magam alig ötvenedmagammal kecmelegtem ki az ellenségből, azt sem
 9517     I,  XXV    |               embert, ahogy én ismerem, sem kecsegtetéssel, sem hívogatással meg nem
 9518     I,  XXIV   |                     Minő fényes ígéretekkel kecsegteti Wratislaw a fejedelmet,
 9519    II,  IX     |                 akik híva hívtak, hízelegve kecsegtettek: még akkor is hamarább elfogadnám
 9520     I,  I      |                    a konyhába, kinek hajdan kecskebéka-zöld színű dolmányáról jócskán
 9521    II,  XII    |              fustélyokkal, pörölyökkel, vas kecskelábakkal felfegyverkezve tódulnak
 9522     I,  XXIII  |                     Bercsényinek? „Áj, báj, kecskemáj; ha neked fáj: ebnek fáj!”~–
 9523     I,  VII    |          Bercsényinek Eger alól, Károlyinak Kecskemétről kellett felsietni, hogy
 9524    II,  III    |                     a madárnak vagy kőszáli kecskének való út, vagy olyan embernek,
 9525    II,  IX     |                  Scharodi Vencel. Bajusz és kecskeszakáll ugyan áldozatul esett a
 9526     I,  IV     |                   bajusza hegyesen fölfelé, kecskeszakálla merészen előre szoktatva.
 9527     I,  XXIII  |                  össze tudnak kocódni még a kecskeszőr fölött is.)~– De hát a tábori
 9528    II,  X      |                   jókedv, a pajkos csipkedő kedély visszatér, nem reszket már
 9529     I,  XXV    |                      Amen.~A lázbeteg férfi kedélye csak olyan, mint a lázbeteg
 9530    II,  XII    |                   kettő egészen a bécsi nép kedélyéhez tudta magát alkalmazni,
 9531     I,  XXVI   |                     harmóniája úgy hatnak a kedélyre, mint kámfor és tömjén.
 9532     I,  VIII   |                    olyan magába zárt, rideg kedélyű lett egyszerre, amint újra
 9533     I,  XXVI   |                    László maga volt méla és kedv nélkül. Mi nyomta a szívét?
 9534     I,  XXVI   |                 cigányleány is megmosdik. A kedvedért megteszem hát. Eressz, hadd
 9535     I,  I      |                  Majd holnap aztán sírhatsz kedvedre; meg aztán minden nap, minden
 9536     I,  IV     |              zászlócserélést: egy jó lakoma kedveért!)~– A nevem Scharada Nepomuk.~–
 9537     I,  X      |                  között találtak. Ő is nagy kedvelője volt a régiségeknek; de
 9538    II,  XVII   |               gyémántos csattal.~– Viseld a kedvemért!~…Ozmonda ajkán szinte látni
 9539    II,  V      |                     holdvilágnál, ahol az ő kedvese várt rá. Ott még egyszer
 9540     I,  I      |                 sötét odúba, aki soha annál kedvesebb tömlöcöt még paradicsomul
 9541    II,  XVII   |                      Szegény”-nek a megholt kedveseinket nevezi a magyar szójárás.~
 9542     I,  XX     |                   zayugróci kastélyba vitte kedveseit, a hűséges Zay grófok vendégszerető
 9543     I,  III    |                     belőle a „csatában levő kedvesekért” való imádságot, s annak
 9544     I,  XXI    |               ezúttal nem viszem háborúba a kedvesét, komámasszony; csak azt
 9545    II,  V      |                    megtudta az apja, hogy a kedvesével volt találkozáson, s amilyen
 9546    II,  VI     |                 hagyott magának hízelkedni, kedveskedni, de nem vallotta ki, amin
 9547    II,  XVIII  |                    Nyugodalmas jó éjszakát, kedveskéim! Mind alusztok-e már?~Semmi
 9548    II,  III    |                    alá bízni.~– Hogyan van, kedveském, angyalkám? Hogyan mondod? –
 9549     I,  III    |                szerint, imádkozni távollevő kedvesükért. Azon az egy napon nem vette
 9550     I,  XXII   |                Lehetett az kedves, lehetett kedvetlen találkozás: jó barátné vagy
 9551    II,  VII    |               észrevette Pálffy bán arcán a kedvetlenséget –, mindent helyreütünk egy
 9552     I,  V      |                megtanulni?~– Az a tanítvány kedvétől függ.~– Én úgy szeretnék
 9553     I,  XVIII  |             vérszomjas hajdúsereg.~Emberevő kedvükben voltak!~De az ellenfél sem
 9554    II,  XX     |             történetíró múzeumából, s nincs kedvünk az emlékekre visszagondolni.~
 9555     I,  I      |               kötötteek azt az een aóromra. Keek huszár volt a Pállfy-regementből.
 9556     I,  XXII   |                kegyelmes úrhoz?~– Csak arra keernem eő kegyelmét, hogy adatna
 9557     I,  XXII   |                    semmit, akkor engesztelő keggyel megcsókolá Ilonka arcát,
 9558     I,  V      |                     Válasszunk ki egyet. Én kegyedet, szép húgom, megtanítom
 9559    II,  IX     |                   hogy ennek most megadta a kegyelemdöfést.~Ocskay egy szót sem tudott
 9560    II,  IX     |                   fogják. Ocskay László nem kegyelemkeresve, hanem magát büszkén felajánlva
 9561     I,  XXVI   |               Ocskay a csomagban talált egy kegyelemlevelet a császártól, melyben minden
 9562     I,  III    |                  pecsétje felnyitásához már kegyelettel kell nyúlni: a nagyasszony
 9563    II,  XVIII  |                     innen, Ocskay nyomából. Kegyelmedért megteszem a vargabetűt. –
 9564     I,  XXV    |                evangéliumos” levelet, ezt a kegyelmedét most visszatérőbe elviheti.
 9565    II,  II     |                     emberével valóban, de a kegyelmedével haudquaquam.”~(Ez a haudquaquam
 9566    II,  III    |                     beszélgethettek.~– Volt kegyelmednél megint a fehér barát? –
 9567     I,  XXII   |                füttyszót; aztán állj elő, ő kegyelmeik akarnak veled beszélni.~
 9568    II,  XII    |                     fizettek. Lipót császár kegyelmesen meghallgatá hű alattvalói
 9569     I,  XXIII  |                     fejedelemnő küldött ide kegyelmességedhez! – mondá Ilonka.~– Miért? –
 9570     I,  XXIII  |                 volt vetve.~– Szüksége lesz kegyelmességednek jó meleg fürdőkre; azoktól
 9571    II,  XIV    |                  vonaglásában.~– No lássák, kegyelmességtek, tábornok uraim. Ilyen az
 9572     I,  XXII   |                        Csak arra keernem eő kegyelmét, hogy adatna más kalendáriumot
 9573     I,  XXVI   |                fejedelem baja: azután jön a kegyelmeteké. Merre vitték a fejedelmet?~
 9574    II,  I      |                rongyos pereputtyal itten?~– Kegyelmeteknek a fényes uniformisát még
 9575     I,  XXVI   |                    Én nem mondtam azt, hogy kegyelmetektől jött az árulás – de valóban
 9576    II,  XII    |                     amnesztiát; az utca nem kegyelmez! Halál fejedre!~A közelgő
 9577    II,  XVIII  |                    imádkoznak érte, meg nem kegyelmezek neki, s ha irgalmat tennék
 9578    II,  XVI    |                     szökevényekből. Kétszer kegyelmeztem meg neki, mikor főbe kellett
 9579     I,  XXVI   |              átütött török késével együtt a kegyelmi levelet, a kinevezést és
 9580     I,  VI     |              pazarolta, hogy megvásárolja a kegyelmüket. Elbocsátottak; de a németek
 9581    II,  XV     |             bálványa! A haza oszlopa! A hír kegyence! Ez a ragyogó arc; e daliatermet,
 9582     I,  V      |                Tokajt löveti.~A nagyasszony kegyesen mosolygott erre a szóra.~–
 9583    II,  XIV    |                    nem hangzott volna ennél kegyetlenebben! Csak bámult maga elé kőmerev
 9584     I,  XVI    |             segítsék elő a nemzeti ügyet, s kegyetleneket ittak a kurucok diadalára.~
 9585    II,  XV     |                   Nem is teheti Isten azt a kegyetlenséget velem, hogy tovább éltessen.