bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

10086    II,  X      |               vertél meg valakit odabenn?~– Kicsi híja volt.~– No, mármost
10087     I,  XVIII  |                tőlem nehéz tortúrákkal akar kicsikarni, mi történik azzal. Én nem
10088    II,  XVI    |                    csókoló ajkát.~– Hát ti, kicsikéim, nem rémültetek meg?~A nagyobbiknak
10089    II,  XVII   |                szobák. Jó lesz lefektetni a kicsikét, ha álmos. Maga is pihenje
10090     I,  VII    |                   térjen. Itt minden ember, kicsinye-nagyja, csak azt beszéli, hogy
10091    II,  XVII   |                     a hintógrádicson, még a kicsinyeket is leszedegette gyügyögtetve.~
10092     I,  IX     |              költészet! Részleteiben milyen kicsinyes – az egészben milyen fönséges
10093     I,  VI     |                    markába. A feje aránylag kicsinynek látszott a termetéhez, még
10094     I,  XIII   |                 barnapiros a bőre, a szemei kicsinyre összehúzva, mint azoké szoktak
10095     I,  XIII   |                  Vágy, gyönyör, kín, a szem kicsordul a könnytől. – Mi az?~És
10096     I,  II     |                     hosszú, borjúszájú inge kicsüng a dolmányujjakból, s szomorkodik
10097     I,  XXIII  |                  érte, hogy az ő pénzét így kicsúfolják?~– Nem tudja a dolgot, én
10098     I,  XV     |            elvesztettek, azt ő, a lenézett, kicsúfolt portyázó vezér újra kivívhassa!
10099    II,  IX     |               ellenkező, legyek elutasítva, kicsúfolva, azok által, akik híva hívtak,
10100     I,  XXVI   |               kudarcot. Kívánom is, hogy az kideríttessék, s akinek a fejére ez kisül,
10101    II,  IX     |                percben – a másikban aztán a kiderült homlok, a nevető arc.~–
10102    II,  V      |                   akkor azt a remetét onnan kidobatja, s a Katinkát falaztatja
10103    II,  XII    |                      a nagy skandalum után, kidobtam a kocsmámból a részeges
10104     I,  I      |                     ott volt a kenőasszony, kidömöckölte a hátából a magyar betegséget.~
10105    II,  XVI    |                 dolgot olyan keményen, mind kidől a rácság, azok nincsenek
10106    II,  IX     |                     magam mellette.~Egy kis kidomborodó pocakra is tett már szert,
10107     I,  XXII   |                   neki az az erős vonásokra kidomborult arc, hatalmas pörge bajuszával;
10108    II,  III    |                 bejáróján vasajtó, ablakain kidülledő vasrostélyok, s a feljáró
10109    II,  V      |                  majd a kard dönti el, hogy kié legyen a szép menyasszony!”
10110     I,  VIII   |          összeszedte a serege maradványait, kiegészítette azt új önkénytesekkel, úgyhogy
10111     I,  IV     |                   merészen előre szoktatva. Kiegészíti az alakot a hosszú csigákba
10112    II,  X      |                 özvegyasszony.~Ocskay, hogy kiegészítse a traktát, behozatott egyet
10113    II,  IX     |          infámisabbul vigyorgott hozzá, s a kiégett pipájának a hamvát a tenyerébe
10114     I,  XXV    |          continuitatisnak tüzes vassal való kiégettetését követeli.~Ezalatt megvirrad
10115    II,  XIII   |          adományoztatni.~Mikor Ocskay térde kiegyenesedett e kegy elfogadása után,
10116     I,  VIII   |              Zólyomvárban, akkor nagy hamar kiéheztetjük őket, de hevenyében ostromra
10117     I,  X      |        megsebesített, vad sors összesepert: kiéhezve, felbőszítve, kétségbeesve…
10118    II,  X      |                őexcellenciája?~A kapus majd kiejté a szájából a gombócfalatot,
10119     I,  XXII   |                   megsütötték a szőlőt.~– A kiejtésed elárulja, hogy palóc vagy.~–
10120     I,  XIV    |                   Csak Balahó uram nem volt kielégítve egészen.~– Nem tökéletes
10121    II,  XXI    |                 előtte a láthatáron a síkon kiemelkedő bajorsánc.~Azon sánchatáron
10122     I,  X      |                    egy nagy fafeszület, azt kiemelték a helyéből, s azzal rohantak
10123     I,  XIX    |                 mérgét lohasztani; hordja a kiengesztelő szót a trón és a lázadás
10124    II,  XXI    |                szíve közel volt hozzá, hogy kiengesztelődjék iránta. Elfeledte, hogy
10125     I,  XIX    |                   meggyógyulnak, sebesültek kiépülnek. Ide küldözi kuruc, labanc
10126     I,  XXIII  |                felét is; s mikor a tornácba kiér, elkezd fuldokolva kiabálni: „
10127     I,  XXIV   |                  Ezek a jeladásra egyszerre kiereszték a karikásaikat, s nekiterelték
10128    II,  X      |                  Ocskay fújt dühében, mikor kiért a folyosóra: s mérgesen
10129     I,  XXIV   |       zöldségeskerten keresztülvágtattak, s kiértek a Favorita útra, ahonnan
10130     I,  XXVI   |                utánamentek, hogy a tornácba kiérve, a torkába dugta az ujját, –
10131     I,  XXVI   |             nyugalommal, de minden szavából kiérzett a keserű irónia.~– Úgy hiszem;
10132     I,  XIX    |                      ahol azok a Zay grófok kies fekvésű őskastélyában a
10133     I,  XXII   |                  fejedelem e szóval csaknem kiesett a szerepéből; ez túlment
10134    II,  XII    |                     már ott árulják a fából kifaragott alakját, mint Mikulás-napi
10135     I,  XX(1)  |                                        Ez a kifejezés abban az időben általános
10136     I,  XXV    |                     volna, a legudvariasabb kifejezésekben biztosítva őket, hogy semmi
10137     I,  III    |                 maradt, s az arcának minden kifejezését meg lehetett figyelni.~Volt,
10138    II,  X      |                     a közóhajtás nyomatékos kifejezéseül. „Halljuk az O, du lieber
10139     I,  XXII   |           elpirulással, se valami örömnek a kifejezésével valami titkot el ne áruljanak.
10140    II,  XIII   |                     el is torzítva; dölyfös kifejezéssel mindig. – Nincs az a dölyf
10141     I,  XIX    |             zseníroz: nem tudom magamat jól kifejezni rajta.~– Gehorsamer Diener.~–
10142     I,  XXII   |                   fel elszörnyedve Ozmonda, kifejezően ijedt szemet villantva Ilonka
10143     I,  XXI    |                    a marcona hadfi hegyesre kifent bajuszától, még meg is tépázta,
10144     I,  VI     |                    s a két bajusza hegyesre kifenve, mint két orsó. A szemei
10145    II,  I      |                Ugróc felől, s amilyen tágan kifért a szájukon, úgy ordították
10146    II,  XII    |          kendőzőszereit; az arcát Ocskaynak kifestette veresre, az orrát borpirosra,
10147     I,  XIII   |                   sem bírták a hüvelykujját kifeszíteni.~– Ez hát megvolna. Mondjad,
10148     I,  XVI    |                  Tudod ezt? Áruló!~Scharodi kifeszítette a mellét, s védelmezte magát.~–
10149     I,  IX     |              tornácot tartó márványoszlopok kifeszítve; az ajtók sarkaikból kiszakítva,
10150     I,  VI     |                    a lóról leesvén, a lábát kificamította; nem nagy a baj, de veszteg
10151    II,  III    |                    pénzt, hogy az adósságát kifizesse.~– Hát mi köze ahhoz a kutyáknak?
10152    II,  V      |               szükségem, hogy az ezredemnek kifizessem a hátralevő zsoldját, különben
10153     I,  III    |                    követett el. – Az ekként kifizetett gavallér aztán vagy megy
10154     I,  III    |                 rossz időben. A nagyasszony kifizeti őket sorba aprópénzzel. –
10155     I,  VI     |                  aznap éppen a hópénzt kell kifizetnie a katonáknak, s ebre nem
10156     I,  X      |                  elkótyavetyélte; az árából kifizette a zsoldot; a maga részét
10157    II,  IX     |                      utoljára szöszön-boron kifizettek. Ha valami hiba történt,
10158    II,  XIII   |             csakhogy megszabaduljanak tőle, kifizették neki az utalványát, vihette
10159    II,  VII    |                     az útiköltségedet előre kifizettem.~– Igen, húsz napra. De
10160    II,  IX     |                    a császár generosus. Azt kifizetteti rögtön, mihelyt a generálisságot
10161    II,  VI     |                  paradicsomi vendégséget, s kifizettetni az ördöggel a dáridó árát:
10162     I,  XIX    |                 itteni élet ellen nem volna kifogásom. Csakhogy itt én egy fölösleges
10163    II,  V      |               férjét dicséri, még ha minden kifogáson felül álló öreg, tisztes
10164    II,  XII    |                 Scharodinak.~Az már kezdett kifogyni a mesterségeiből, amivel
10165     I,  XIII   |                      Aztán a piros szoknyát kifoldozni világoskék folttal valami
10166     I,  XVIII  |                  hogy háttal fordulva felé, kifordított bundás termetével azt egészen
10167     I,  X      |             seregével, hogy a rabló kurucot kifordítsa a bőréből, nem talált maga
10168     I,  IV     |                     egész társaság kedélyét kiforgatta a sarkaiból. Azok az eddigelé
10169     I,  III    |            lévaiaknak, hogy mire az új must kiforr, itt terem előttük, s Léva-vár
10170     I,  XV     |                  kerül a holtak, sebesültek kifosztására a sor; az eltemetés a jezsuiták
10171    II,  I      |                     levágott rác gyalogokat kifosztogathatta, a veres köpenyegeket fel
10172     I,  XXVI   |                utolsó inggombjukig tisztára kifosztotta. Kincses társzekereit hazaküldé
10173    II,  XVII   |                      Még a húgomasszonyt is kifosztották a gézengúz kurucok. Elbeszélte
10174     I,  XXIV   |                   minden küzdelem nélkül.~A kifőzött első terv azonban már meg
10175    II,  XVI    |                   bölcsei nagy tudományosan kifundáltak otthon a szobában a földabroszon,
10176     I,  XV     |                 halljátok, hogy mit mondok? Kifúrjam a fületeket? Ki népei vagytok?~
10177    II,  IV     |               amitől a gyermek elcsendesül: kigömbölyödik az arca, a szemei felragyognak,
10178     I,  XIX    |             eltávozott.~Ozmonda pedig végig kigombolta a veres soutane ujjait,
10179     I,  XXV    |                  ész, a sötétben eltévedve, kigondolt. Ahelyett az édes, megnyugtató
10180    II,  VI     |                 mennyi mindenféle bohóságot kigondoltam azalatt, hogy hogyan fogadjalak?
10181     I,  XXIII  |                asszonyom, hogy valami fürdő kigyógyítja ezt a bajt egészen?~– Tapasztalásból
10182     I,  XXII   |          visszakerülése új öröm, boldogság, kigyógyulás?~Miért nincs az itten?~Hiszen
10183    II,  III    |                  súgá Ozmonda.~Ocskay előtt kígyótáncot jártak a sorok.~– No hát,
10184    II,  XVII   |                     visszaverte, megkísérté kígyóvá alakulni, úgy közelíteni
10185     I,  III    |                    egy ilyen álomlátás után kigyulladatlan?~Ahányszor meglebegtette
10186     I,  XXVI   |                   pecsenyét, kalácsot, majd kigyulladt az eresz. A piac közepén
10187    II,  XVI    |                  erre, amint Ocskay őrtüzei kigyulladtak a Fátra tetején, a kuruc
10188     I,  XIV    |                    vezére nem tűrt el semmi kihágást, s amilyen tréfás cimbora
10189     I,  XXV    |                vallás hatalomra kerül, hogy kihajigálja a szenteket a templomokból,
10190     I,  XXII   |                   várva a választ, hirtelen kihajolt a hintó ablakán, s utánanézett
10191     I,  XXII   |                  Ozmondának, mire a grófnő, kihajolva a hintó ablakán, visszahívta
10192     I,  IV     |             Elültetem, s addig öntözöm, míg kihajt, szép fa lesz belőle.~Ocskay
10193     I,  III    |                    vivátot a fejedelemre. S kihajták utána a poharaikat a körömpróbáig.
10194    II,  XIII   |              kamarása megjelent, felhívni a kihallgatandókat.~– Herceg Rákóczi Leopold
10195     I,  I      |                     az ágyasházba. Onnan is kihallik szörnyű sikoltozása.~– Milyen
10196    II,  XVI    |                 sömlyékbe. Az ő kardcsapása kihangzott az egész csatazajból; s
10197    II,  I      |              kinyargaltak a tér közepére, s kihítták egymást személyes párviadalra.
10198     I,  VIII   |                     volt ideje Bottyánnak a kihívást ismételni, amidőn kivágtat
10199    II,  XVI    |                   Tisza-kastélyból is elébb kihordtak a labancok minden bútort,
10200    II,  XII    |                megtalálom a kuruc vezért, s kihozom csimbókjánál fogva közétek.
10201     I,  XIV    |                meghátrálása már Heistert is kihozta a hadvezéri nyugalmából.
10202     I,  XXII   |                 Vajon mi volt ez tőle? Hogy kihozza az örök feledés sírjából
10203     I,  XXVI   |                 miatt, kudarcot vall: ismét kihull kezéből a kard a stráznicai
10204     I,  VII    |            mókusharapás meg három csepp vér kihullása miatt! – Hátha egyszer…?~
10205     I,  XXIII  |               Dehogy nincs – szól a doktor, kihúzgálva egy csoport üveget a zsebéből. –
10206     I,  XIV    |                      S azzal végigfekteté a kihúzott kardját az asztalon, hogy
10207     I,  IV     |                magammal – szólt a kapitány, kihúzva zsebéből az aranyozott várkulcsot,
10208     I,  XVIII  |             csínytevésért szidják, de amint kihúzza a lábát a szobából az iskolamester,
10209    II,  XX     |                     fenekén maradt seprűjét kiinni.~Ez már undorító!~Nem bírta
10210     I,  XIV    |                 rákiáltani: „Egész famíliám kiirtattad, gyilkos! Nesze nagy fejednek!”~
10211    II,  I      |                 dicsekedésük. A rácokat úgy kiirtották, hogy egész Rácország üresen
10212     I,  XXV    |             távolról is, közelről is eléggé kiismertem. Ő nekünk jelenleg a legnagyobb
10213    II,  V      |                     ifja úgy bomlott utána! Kiitták volna a cipőjéből a Hegyalja
10214    II,  III    |                    Az enyimre. Minden napra kijár nekik egy arany.~– Ha ne
10215     I,  XXII   |                  küzdelembe, amelyből nincs kijárás – se élve, se halva a tied
10216     I,  XVII   |                      Ahogy én szoktam innen kijárni: férfiruhában.~– S ha útközben
10217     I,  XXVI   |                   élén. Zsoldja is rendesen kijárt a seregnek: XIV. Lajos megküldé
10218     I,  XXV    |                 onnan csere útján szabadult kijelenté, hogy Pozsony várának Duna
10219     I,  XIX    |                     nehogy az ajkán egy szó kijöjjön belőle. Még Csajághynak
10220     I,  I      |                   tornácon: egyszer-egyszer kijön az étteremből egy dali levente,
10221     I,  I      |             tekintély. A legfelső apelláta. Kijönne az különben maga is; hisz
10222     I,  XXIV   |                     a veszedelmet, nem félt kijönni az utcára, mint a többi
10223    II,  XVIII  |                 hold is feljön; a ködből is kijövünk, aztán Biccsén alul majd
10224     I,  XVII   |                  akarsz innen észrevétlenül kijutni?~– Elmondom. Itt jön a vízkereszt
10225     I,  XVIII  |               iskolamester, nyelvet ölt rá, kikacagja, s folytatja a csintalankodást.~–
10226     I,  I      |                        szólt a nagyasszony, kikapcsolva a filigránmunka csatokat,
10227    II,  XVII   |               ébenfa szekrénykét felnyitva, kikapott belőle egy levelet, s odatartotta
10228     I,  XVIII  |               Ocskay a belépő hajdú kezéből kikapta hevesen az elhozott bíborveres
10229     I,  XV     |                éppen egy lovasnak elég; oda kikaptatott. S akkor aztán egyik kezébe
10230    II,  XVIII  |                     aztán Biccsén alul majd kikaptatunk a gyepre. Holnapután ilyenkorra
10231     I,  II     |                   amit a vármegye rőzsékkel kikaróztatott, s hellyel-közzel fűzfákkal
10232    II,  X      |                  micsoda társaságba került. Kikecmelgett a sírból, megkereste a dudáját,
10233    II,  XVI    |                emberfölötti dühében, s arca kikelt alakjából, ellenséges lovast,
10234     I,  XIII   |                     odaküldeni hozzád, hogy kikérdezzen, ki vagy, mi vagy, honnan
10235     I,  XIII   |                 csoda módra meggyógyulsz, s kikéred a bizonyítványodat, hogy
10236     I,  III    |                    ott elővéve a Szikszayt, kikeresé belőle a „csatában levő
10237     I,  XXI    |                   biz a Gáborkát nehéz volt kikeresni a többiek közül, mert az
10238     I,  XXI    |                ráfér – szólt Cinka Panna, s kikeresve a szoknyája öblös zsebéből
10239     I,  XIV    |                hiszek én ennek, ha százszor kikeresztelkedik is magyarnak; mert mindig
10240     I,  XVII   |              osontam be, míg ő bóbiskolt, s kikerget az udvarból. Azután mint
10241     I,  XVIII  |            templáriusé lehetett, s a hajdút kikergetve, odafordult a nőalakhoz,
10242    II,  XIII   |                   Így rendeli a végzet! Már kikerülhetetlen! Hisz a csatatéri hőstett
10243     I,  XXII   |               mester neve, akinek a kezéből kikerült; igen épületes volt a művészi
10244     I,  III    |             ugráltak, táncoltak a földön, s kikerülték az útjokban álló embert;
10245     I,  XXIV   |                  abadé! Háj csina fakadé! – Kiki magáért!”~Ekkor egy händelfanger (
10246     I,  XVIII  |                   ajtóhoz, felnyitá azt, és kikiáltott:~– Csajághy főstrázsamester
10247    II,  X      |               főlajstromozó utánament, hogy kikísérje. A hivatalszobán kívül igen
10248     I,  VI     |          ellenséggel szemközt.~Mikor Ocskay kikísérte az előpitvarba, s egyedül
10249     I,  XV     |               Ocskay most vette észre, hogy kikkel van dolga.~– Céda zsebrákhad! –
10250     I,  XIV    |                   zentai diadal veteránjai, kiknek trombitaharsogása előtt
10251    II,  XXI    |                    menni Csajághyhoz – vagy kikönyörgi tőle a férjét, vagy osztozik
10252     I,  XXIV   |         körülpalánkozhassa: azonban azzal a kikötéssel, hogy a palánkok vége ki
10253     I,  X      |                    kikötőhöz, ahol a télire kikötött malmok voltak elhelyezve:
10254     I,  X      |                      hanem lekerült a dunai kikötőhöz, ahol a télire kikötött
10255    II,  IX     |                hozom azt a számadást.~Azzal kikomplimentírozta magát az ajtón.~Ocskay elkezdett,
10256     I,  XXIV   |               protocollumba vették, s azzal kikomplimentíroztak az ajtón; s most már itt
10257     I,  XXIII  |                     selmeci aranyat-ezüstöt kiküldjük Sziléziába posztóért, ágyúkért,
10258    II,  XV     |                  még mindig áll. Ellenben a kiküldött huszárok szétszórt csoportban
10259     I,  XVIII  |                    ezt az alkalmatlan tanút kiküldted innen. Mikor Ozmonda és
10260     I,  XXIV   |                      Három koldustarisznyát kikutattam, mind a háromban ilyen szerszámokat
10261     I,  XXII   |                      Innen még elragadóbb a kilátás. Amint a nap küllői egy
10262     I,  XXII   |                felérkezett. Azok a gyönyörű kilátást bámulták a vár erkélyéről.
10263     I,  XXVI   |                     térden alul érő fersing kilátszott alóla. Az is ki volt szakadva,
10264    II,  X      |                  híres „Mux” lökését mind a kilencre. Abban az évben nyílt meg
10265    II,  VII    |                     e város felé. Vele volt kilencszáz jó vitéz huszárja, Bécs
10266    II,  XVII   |               kaphatsz, ha az egyik elvész, kilencvenkilencet, kaptál is gézengúz, amíg
10267     I,  XXIII  |                hirtelen feltárul az ajtó, s kilép rajta Forgách, nagy felindulással,
10268     I,  XXV    |               grották, középett a kagylóból kilépő Vénus fehér márvány szobra.
10269     I,  I      |                   Hát mert a cifra dolmánya kilikadt.~– Micsoda cifra dolmánya,
10270    II,  III    |                  már.~Ocskay pedig, mielőtt kilökette volna magát az ajtón, visszafordult
10271     I,  I      |                  hanem aztán ahelyett, hogy kilökné azt is a többi után, hüledezve
10272    II,  XX     |                  tiszteletére.~S azzal mind kilövöldözték a pisztolyaikat, mordályaikat
10273     I,  XIV    |                    dívott még, hogy egyszer kilőjük az ágyút, s aztán rajta-rajta!
10274    II,  I      |                    belőle: nem jó volna, ha kilőnénk egymásra a pisztolyainkat?~–
10275    II,  III    |                     Attól félt, hogy Ocskay kilop belőle valamit. Úgy tekintette
10276     I,  XXVI   |                    lett, ismét érezte azt a kimagyarázhatatlan borzadályt végtől végig
10277    II,  III    |                   be a belső szobába! Aztán kimehettek. A lovakat lenyergelhetitek.~–
10278     I,  XXIV   |                     még a medvékre nézve is kímélési évadot tartott fenn (Bécs
10279    II,  XII    |                   erkölcsi félszegségeknek: kíméletlen csúfolódó, aki egyszer azt
10280    II,  XVI    |              szigorral, éppen olyan humánus kímélettel hajtotta végre. Ezt meg
10281    II,  X      |                    de a hivatalszobában nem kíméli még az anyja méhében levő
10282     I,  XXVI   |           kegyetlenül bánt; még a nőket sem kímélték a kurucai.~Ennek a diadalának
10283    II,  X      |                    beereszteni, mint engem.~Kimenet eszébe jutott Diogenesnek
10284     I,  XXVI   |                     Hát azt hiszed, hogy ha kimennék a kútra, megmosdanám friss
10285    II,  III    |                     megjelent, ahogy illik, kimenteni magát a vendég előtt, hogy
10286    II,  II     |                    a ráncok; ezeket a vadul kimeredő szemeket, ez elkékült ajkat:
10287    II,  XIV    |                    ő szava mind arany, amit kimond. Amidőn hűséget esküdött
10288     I,  XVIII  |                   jóbarát! Ez lehetetlen!~– Kimondám. Az van róla mondva, hogy
10289    II,  IV     |                   dolog?~– Óh, én nem tudom kimondani annak a nevét. Az rettenetes
10290    II,  XXI    |                 neki halni!~Mikor az ítélet kimondatott, nagy trombitaszóval érkezék
10291     I,  XXII   |                        Ej, ej! Egy név, ami kimondhatatlan! Ez veszedelmes titok lehet.~–
10292     I,  XIII   |                  örökre; mert ő azt az urat kimondhatatlanul szereti.~De még Ocskay is
10293    II,  II     |              tekintet elég lett volna, hogy kimondja rá a „bűnöst”.~Érzé, hogy
10294    II,  V      |                  magadra, mikor ezt a nevet kimondod!~– Rossz lelkek laknak talán
10295     I,  XIX    |                     omló haját a szivaccsal kimossa, míg az az alkoholtól ismét
10296     I,  XIX    |                   barnára festő diófaolajat kimossam vele a hajamból. Aztán ugyanott
10297    II,  II     |               brigadérost vették elő; de az kimosta magát. A trencséni ütközet
10298    II,  I      |                  nem bírta őket a helyükből kimozdítani. Akiket az egyik falu végén
10299    II,  II     |                   együtt, akik kétségbeesve kimúltak. Érezd az ital vízen a hazafiak
10300     I,  III    |                     szerelem. Az utóbbiakat kimustrálta Ilonka a koszorúból. Ejh,
10301     I,  XXII   |                  pozsonyi asszonyfogadásnál kimutatni, hogy ő „fejedelem” – és
10302    II,  VI     |                 kivilágított várral.~Bezzeg kimutatták itt, hogy milyen nagyon
10303    II,  X      |                    sem tudtatok a helyemből kimuzsikálni valaha, most azt hiszitek,
10304    II,  IX     |                     mondja mindjárt, hogy a kínai császár? Sok gauklert láttam
10305    II,  II     |                hozni, s evégett szövetséget kínál a protestáns államoknak,
10306     I,  XV     |                  adnia magát hadifogolynak. Kínálgatja a kardját mindenkinek, akit
10307     I,  XXI    |                   kanalát: nem kellett nagy kínálkozás, hozzáláttak az egyféléhez;
10308    II,  VI     |                     nevetve.~Óh pedig olyan kínálkozó helyen voltak! Ott feküdt
10309     I,  XXVI   |                valami munkát keresni.~Kettő kínálkozott: Lipótvár vagy Trencsénvár
10310     I,  XXV    |                  azt, hogy a porosz királyt kínálta meg Rákóczi a koronával?
10311     I,  XXIV   |                     szerencse, hogy meg sem kínálták, mert így legalább nem veszt
10312     I,  III    |       parasztasszonyok által cirógattatni s kínáltatni istenfával, boldogasszonytenyerével,
10313     I,  III    |                    aztán félig kérve, félig kínálva az ő kezébe vándorolt, nagy
10314    II,  III    |                  ezüst! Jaj, te aranyember! Kincsbányába törtél be. Akárcsak nagypénteki
10315    II,  XVII   |                    a prédára hagyott tenger kincseidet? Te átkozott, félnederes
10316     I,  X      |         családaikkal és sebtén összeszedett kincseikkel együtt át a túlsó parton
10317    II,  IV     |                   és gyermekeid, akik az én kincseim vagytok, aztán meg az ezüst
10318    II,  IV     |                    El akarlak titeket meg a kincseimet tenni a kezük ügyéből. Akkor
10319    II,  XVII   |                 elszalasztottátok ebadóba a kincseiteket hat társzekérszámra!~Ez
10320    II,  III    |                   Ott volt már a zsebében a kincsesláda kulcsa! Lehetett már gorombáskodni
10321    II,  III    |                   is jó lesz.~– De én ezt a kincsesládát sem tarthatom idehaza, mert
10322     I,  XVII   |                  drága ajándék kinek szól a kincshalmazból.~Legelső, ami az „enyim.” –
10323     I,  XXII   |             Fuggerek hagyománya volt.~Ilyen kincshalmazt nem egyhamar látni egy rakáson.~
10324     I,  XXII   |                     Ez volt a Pálffy-család kincstára. A felfordult világban mind
10325     I,  XXII   |                      gyémánt, opál az egész kincstárban Ilonka arcától, hogyan kell
10326     I,  XXVI   |                  húszezer tallérra, a bécsi kincstárhoz szólót.~Nem szólt felőle
10327    II,  III    |                lesznek őrizve; hozassa el a kincstárnokát, a kulcsárját, s strázsaállóit,
10328     I,  I      |                    valamit.~A nagyasszony a kincstartó-szobába távozott, s onnan került
10329     I,  XXII   |             vasajtók nyíltak.~– Ez itt a mi kincstárunk – szólt a bán, az egyik
10330    II,  III    |           gyermekkel, s különösen egynehány kincsterhelt társzekérrel.~– Bizonnyal
10331    II,  XII    |                köténye alá a kurta cserkesz kindzsálját; veszedelmes eszköz dulakodás
10332     I,  V      |                     a kedvét: azt meg éppen kinevette; akadt, aki verseket darált
10333     I,  XXIII  |                 Hiába haragudott érte, mert kinevették. Nem tehetett okosabbat,
10334     I,  XX     |                     egyik levélben őfelsége kinevez engem brigadérosának; egy
10335    II,  IX     |                 földhöz azt a te generálisi kinevezésedet, ami úgysem lesz megerősítve
10336    II,  VI     |           amnesztiáról, a másik a tábornoki kinevezésről, a harmadik a húszezer tallérról
10337     I,  XXII   |                      kész őt szepesi gróffá kinevezni; de az erdélyi fejedelmi
10338    II,  XIII   |               örökségül szálland. A császár kinevezte őt hadseregében vezérőrnaggyá,
10339     I,  XXVI   |                 melyben császári tábornokká kineveztetik. Harmadiknak pedig egy utalványt
10340     I,  III    |                 zenével. Mikor Ilonka ismét kinéz az ablakon, azt látja, hogy
10341    II,  XVIII  |                 kabalák voltak azok, csak a kinézésük volt cigányos. Ilonkát és
10342    II,  XII    |                     ablaka megnyílt, s azon kinézett egy kövér asszonyság, aki
10343     I,  XIX    |                    rettegve vészt, nyomort, kínhalált, eljövök hozzá, hogy őt
10344     I,  XIV    |                   az a híres jelszó, amivel Kinizsi buzdítá a kenyérmezei ütközetben
10345     I,  I      |                    ajkát beharapva, halálos kínnal fordítá szemeit az ég felé:
10346     I,  IX     |             ágyúgolyó fúrta be magát, félig kinnszorulva a faltól. Itt tehát egy
10347    II,  XV     |         elhallgatott: az arca mutatta, mily kínokkal vívódik; de nem nyögött,
10348     I,  I      |                    voltak, ahogy évről évre kinőtt belőlük, az anyja egymás
10349     I,  XXVI   |            eszeveszett gyönyörrel. Kéj, ami kínoz, eksztázisa a fájdalomnak,
10350    II,  IV     |                   jobban van: foga jött, az kínozta meg annyira, már vége van
10351    II,  XVII   |                 hogy most ezt az asszonyt ő kínozza, férje hős harcának elbeszélésével!
10352     I,  XIX    |                   Add ide ez asszonyt, hadd kínozzuk halálra!”, ön azt felelte: „
10353    II,  XVII   |               asszonynak egy-egy válogatott kínpadi tortúra volt Ozmonda szívének.
10354     I,  XVIII  |                    hát képzeld, hogy most a kínpadra vagyok feszítve, s ez a
10355    II,  IV     |                  magát előtte.~– A Krisztus kínszenvedéseire kérlek, Ocskay. Szűz Mária
10356     I,  XXV    |                   ki számára bűneihez méltó kínszenvedéseket. Őtőle magától nem is kérdezik,
10357    II,  XIV    |             megjelenő könnycsepp elárulja a kínt, ami szívét összefacsarja,
10358     I,  XXIII  |                    keszkenőjével megtörlé a kíntól izzadó arcot.~Ettől egy
10359     I,  XVIII  |                  megítélheti belőle, hogy a kínvallatott igazat mond-e.~– Az első
10360     I,  XIX    |            diadalmas kárörömmel nézte ezt a kínvonaglást az arcán: a sárga szemű
10361    II,  I      |                egymásra rávinni, hogy maguk kinyargaltak a tér közepére, s kihítták
10362     I,  XXII   |                   valaha?~A börtönajtó újra kinyílt, a rabot kihozták, levették
10363    II,  XVII   |                      ódon almáriomhoz ment, kinyitá annak az egyik szárnyát,
10364     I,  XIII   |                      korán hajnalban, mikor kinyitják a kaput, a te bizonyítványoddal
10365    II,  XII    |              kapituláció föltételeit; aztán kinyitom az ajtót magam jószántából.~–
10366    II,  XV     |                 összefogta.~Tormássy László kinyitotta az ablakot, hogy friss levegőt
10367    II,  IX     |                hőkölt hátra, amint az ajtót kinyitva egyorrnyi távolságra találta
10368    II,  XV     |                   mintha megszólalna, kezét kinyújtaná, kardjával sújtana.~Egyszerre
10369     I,  XXIII  |                      hogy csak a kezét kell kinyújtani, hogy leszedje onnan: a
10370    II,  XV     |                    az a te erős kezed? Akit kinyújtasz még a sírodból is, s lesújtod
10371     I,  XIX    |                   elleste, hogy egy ablakon kinyújtott kezemet meglássa, és esküdött,
10372    II,  XVII   |                     gyémántnak.~Eggyel több kínzás a rováson.~Ocskay az estebéd
10373     I,  XVIII  |              belőlem vagy szép szóval, vagy kínzással ki kell venni: nem meghallani
10374     I,  XXV    |                     van odaát. Csak odáig a kínzó, amíg a forró sivatag, a
10375     I,  XIX    |                     Inkább dobott volna oda kínzóimnak: inkább engedett volna agyonlövetni;
10376     I,  III    |                  szomja a forrás után! Mi a kínzott rabszolgának a szomja a
10377     I,  XVIII  |                stádiuma. Csak nevess rajta, kínzottam! Nevetni való is az! Hogy
10378     I,  II     |                 vidék. A tavaszi nagy árvíz kiöntései lepik még most is a lapályokat;
10379    II,  XVIII  |        jövendőmondók vagyunk; a szeméből is kiolvassuk, kivel mi történik. – Hát
10380     I,  VIII   |                     szemébe nem mertek, s ő kiolvasta azt mindenkinek a szeméből,
10381     I,  I      |                  széles, vörösbarna folt, a kiomlott vér.~Tiszáné görcsösen szorítá
10382     I,  XXVI   |                nyomban bebizonyítani vérünk kiontásával hűségünket. Mondja meg kegyelmed,
10383     I,  XXV    |             indulatok gerjedelme miatt lett kiontva. – És ezt még nem gyóntam
10384    II,  II     |                    fogy el kongója, mintsem kiosztjuk; előbb tudja okát, miért
10385     I,  X      |                    javát a maga népe között kiosztogatá. Ott éjszakára pihenőt is
10386     I,  XXVI   |                  elvesztegetni.~Aztán, hogy kipanaszkodhatta magát lelke szerint annak
10387     I,  XXV    |                    az egy apácaforma fantom kiparancsolja valamennyit a szobából:
10388    II,  XIV    |                     volt birtokában, ami ha kipattan, nagyobb veszedelem lesz
10389     I,  XVIII  |                maradt meg, a többi hazament kipihenni a harc fáradalmait. Ocskay
10390     I,  I      |                    vőlegényveszteséget majd kipótolja még neki valaha a sors;
10391    II,  XII    |               László, hogy most őtet fogják kiprédikálni; de nem lehetett a helyét
10392    II,  XII    |                arról azután témát kapott, s kiprédikálta, hogy azt csupa gyönyörűség
10393     I,  XXIII  |               vezéreik is megannyi csatában kipróbált haderők. Vak Bottyán, a
10394     I,  XXV    |                    gyöngének hitt oldalamat kipróbálták vele. Mondhatom, hogy sehol
10395     I,  XIV    |                 ellátva. – Itt lett először kipróbálva, hogy melyik a jobb szerszám,
10396     I,  I      |                  hol a másik. A nagyasszony kiragadta az üstöt mind a kettő kezéből,
10397     I,  XXIV   |                kerek világ drágaságaiban; s kirakhatta a távolról hozottat. Kapható
10398     I,  XXI    |                      s elkezdte a kártyákat kirakni.~– No, ihol van, látod.
10399     I,  IX     |                 eléktelenítve, a címerterem kirakott padlatán mutatták a patkónyomok,
10400     I,  XIV    |                     neki beszélni, ahogy én kiraktam. Ettől aztán nem bort szomjazik,
10401     I,  XXV    |                  kapott Rákóczinak a porosz királlyal folytatott alkudozásairól
10402    II,  II     |                     vagyok; hanem a koronás királyé.~Ocskay összerázkódott.
10403     I,  VI     |               portát, s átszöktél a francia királyhoz, annak a testőrhadnagya
10404     I,  XXV    |              magában a magyar nemzetben egy királypárti hatalmas ligát támasztani.
10405     I,  XXII   |               szerint Magyarország legszebb királyvárosa, büszke tornyaival, szökőkútjaival,
10406     I,  XXII   |                   közt a legfényesebb alak; királyvörös bársonymentében, aranyszövetű
10407    II,  X      |                    korán reggel azonban már kiráncigálta Ocskayt az ágyból – egy
10408    II,  VII    |               dobasz tüszőt az oldaláról, s kirázta a tartalmát az asztalra.
10409     I,  XXII   |                 lépjen előre, merre nézzen, kire hallgasson! Az pedig, amit
10410    II,  IX     |              hagyhatta el azonban magától a kirendelt fullajtárt, akinek az volt
10411     I,  XXIV   |                    a versenyben a hírhedett kirgizhéjákon.~A vadászcsapatnak a Spinnerin
10412     I,  XX     |                  hozzád, Ocskay!”~És Ocskay kirobogott a kapun, anélkül hogy Ilonától
10413     I,  XX     |                   ez is lóra kap, s a kapun kirobogva, Ocskayval ellenkező irányban
10414    II,  XIX    |                  kurucok erre természetesen kirohannak a sáncból a maguk lovasságával,
10415    II,  VII    |                kiveti az abrakadabrán, hogy kirúgtál! De hát ez a te bajod. –
10416    II,  XIV    |               kiabáltak a többi tisztek is, kirúgva maguk alul a székeiket. –
10417     I,  XIII   |                  csak a tervemet! – sietett kirukkolni Ocskay.~Csajághy egy titkos
10418    II,  XVI    |                    sétálni, de aki valaha a Kis-Fátra meg a Nagy-Fátra hegyeit
10419    II,  III    |                   ez volt Lietava várához a kisajtó.~Lengyelné nagyasszony,
10420    II,  III    |                     várába be nem bocsát. A kisajtóra került.~Előbb is levelet
10421    II,  V      |                     nincs az őnála, hanem a kisasszonynál van, majd rátalál reggel
10422    II,  V      |                  azok is jobban szerették a kisasszonyukat, mint a gazdájukat. Andaházy
10423     I,  XXII   |             botanikus Busbach hozott nemrég Kisázsiából, fejedelmi díszkertek pompájául.~–
10424     I,  III    |              testvére még akkor csak szopós kisbaba volt: a Sándor. Azt már
10425    II,  IV     |                    ő maga vette a karjára a kisbabát, s tudott vele mindenféle
10426    II,  XVI    |              kötelesség és a többi –, de a „kisbíró”, a saját lelke aligha mentené
10427    II,  IV     |                 Ilonka bölcsőjébe fekteté a kisebbet, s a nagyobbikra ráparancsolt,
10428    II,  IV     |                  Ocskay maga elé hozatni; a kisebbiknek a baja ragályos lehet, s
10429     I,  XXV    |                   nagyítják, minden érdemét kisebbítik. Ha bort iszik s jó kedve
10430    II,  XVIII  |                  két fiát a bundába, hogy a kisebbnek a sírása el ne árulja ittlétét,
10431    II,  XIV    |         haditörvényszék előtt a vádlottakat kisegítse a hínárból; s Ocskaynak
10432    II,  III    |                    karjába kapaszkodva, úgy kíséré azt ki a tornácig, s odáig
10433     I,  XXII   |                     lovagolva. Ott átadta a kísérés tisztjét Ocskaynak. A várfokról
10434    II,  III    |                  amikor jön és megy, minden kíséretestől együtt szabadon járásra-kelésre
10435     I,  XXII   |                    hozta. Ötezer lovast úti kíséretnek! Mind nyalka, zöld dolmányos,
10436     I,  XXIV   |           szekereire felügyelni küldetett a kísérettel. Azok jó előre mentek, hogy
10437     I,  XXIV   |               kurucokat zárja el a császári kísérettől.~„Ez aztán marhaszerencsétlenség! –
10438    II,  I      |                    ellenségek: kegyelmed se kísérgessen engem, én sem kegyelmedet.~–
10439     I,  XXIV   |        helyreállítani; egész udvariassággal kísérik, vendégszeretettel fogadják –
10440     I,  XVIII  |                     azt mondá a segédének: „Kísérj oda!”, s azzal vágtatott
10441    II,  XV     |                  rovásra szedje és gyanúval kísérje. Ez az ő felügyelője: hogyha
10442    II,  IX     |                    melléje, akik a hintaját kísérjék; Ocskay restellte a kíséretet,
10443     I,  XVII   |                tudtuk azt, s Ocskay vakmerő kísérlete után rögtön ide szállították
10444    II,  I      |            századosok nem tanácsolják azt a kísérletet, a csapataik hangulatát
10445     I,  XXI    |            fejedelmet. – Már hozzákezdtek a kísérlethez. – Odaküldik a feleségét
10446    II,  XX     |                   szétfutott anyák.~Vakmerő kísérletre adta a fejét. Kolduló cigánynak
10447     I,  X      |                    is cserkészett az udvari kísérlettel ebben a pagonyban. Tudta,
10448     I,  XXII   |                  ült át a fejedelemasszony, kísérőhölgyével, Ozmonda grófnővel együtt.
10449    II,  IX     |                  gyorsabb haladásra, hogy a kísérőit elhagyhassa magától: célt
10450    II,  XVI    |           gyermekemmel megyek innen. Ha nem kísértek, megyek egyedül; ha nincs
10451     I,  II     |                    az átkelést meg lehetett kísérteni.~Az egész délelőtt sikertelen
10452    II,  IV     |            Lászlónak, hogy kétszáz lovassal kísértesse magát, mikor a feleségét
10453     I,  XXV    |                  hiába imádkozik: ne vígy a kísértetbe, az áldozat hiába imádkozik:
10454     I,  XXII   |                     megfizetni, s fenyegető kísértetből virrasztó, eleven őrévé
10455    II,  IV     |                     a bűvkörön nem tudnak a kísértetek keresztültörni.~Eltöltött
10456    II,  XV     |                  huszárok a címerteremben a kísértetet, akinek a nevét nem akarja
10457     I,  XXV    |                     mellette ott látta ülni kísértetét, az apácát, a lefátyolozott
10458     I,  XXV    |                 csak az asszonyokra maradt. Kísértetlátás már csak gyermekek rossz
10459     I,  XXVI   |                     rémalakjai folytatják a kísértetprocessiót! Akikre az az áruló patyolat
10460     I,  X      |               között, észrevétlenül, mint a kísértettábor, keresztül az elhagyott
10461     I,  XXV    |                   fényes, úri paloták; most kísértettanya mind. Ez az egy élte túl
10462     I,  XVIII  |                     hogy te ismered azokat. Kísértsd meg. Talán tetőled a szép
10463     I,  XIV    |                    nekem feleségem.~– Hát a kisfia, akit lándzsára szúrtak,
10464     I,  XXIV   |               menjen haza az anyjához meg a kisfiához, „hiszen még látjuk egyszer
10465    II,  XVI    |                     fehércselédjeimmel. Két kisfiamat viszem csak el: a többi
10466    II,  IV     |                 mint ahová te jársz, hogy a kisfiamnak ne én tanítsam a vallást,
10467    II,  VI     |               kisfiacskám? – kérdé Ilonka a kisfiától, amint éjszaka a gyermek
10468    II,  IV     |                 apja megcsókolta az arcát a kisfiúnak, amitől az még siránkabbá
10469     I,  XXI    |                Csajághyt megpillantá, aki a kisfiút hozta, nyakába ültetve,
10470     I,  XIV    |                  ősi háza, anyja, felesége, kisgyermeke. Azt mind ő égette, ő gyilkoltatta
10471    II,  IV     |                    a karjára bölcsőben alvó kisgyermekét, a másikat megragadta karjánál
10472     I,  XXVI   |                     az asztal alá. – Azután kisietett a teremből. Mondják, akik
10473    II,  XII    |                álöltözetet – szólt Ozmonda, kisietve a szobából. – Talán a két
10474    II,  XIII   |                     mezőn egy árokba; s ott kisírni megbánt álmait.~Nem lehet
10475    II,  IV     |                impériumom, ahol én vagyok a kiskirály. Annak egy kulcsos völgyében
10476     I,  I      |                      Látod ezt a drága szép kiskönyvet? – szólt a nagyasszony,
10477     I,  XXIII  |              előtte-utána – csupa kócrágás, kiskutya-fésülés, ispitályflastrom, enyves
10478     I,  XXV    |                    fogadnak neki. Egyenkint kisompolyognak: az egyik veszi a fűrészeit,
10479     I,  VIII   |                     vén dalia biztos kézzel kisüté ellene fegyverét, s abban
10480     I,  XIV    |                   nem várva a parancsszóra, kisüték az ágyúikat az ellenfélre.
10481     I,  XXI    |               kitisztult az idő; gyönyörűen kisütött a nap. Cinka Panna még ki
10482     I,  XVIII  |                     volt bátorsága a démoni kisugárzású szemek közé nézni: csak
10483     I,  XXII   |                volna a maga rejtélyét; az a kisugárzó öröm mindent elárult volna
10484    II,  IV     |              tapasztalt hadvezért, akinek a kisujja többet ért, mint az egész
10485     I,  I      |                    bajtárs, mert, ha csak a kisujjaddal meg találod ütni, de ha
10486     I,  XXVI   |                    s felerőltette az Ocskay kisujjára, s hirtelen lerántotta annak
10487     I,  XIX    |                   nagyon? – szólt Ocskayhoz kisvártatva.~– Nem gyanítom.~– Mikor
10488     I,  XXVI   |                    Ocskayt a labancok közül kiszabadítá, egyik legjobb alvezére,
10489     I,  XXV    |                   László, amint a lova alól kiszabadíták, s sebesült combjával nem
10490    II,  XVI    |                 hogy Ocskay maga a felesége kiszabadítására fog rohanni: azért is hozta
10491     I,  XXII   |                    mégiscsak pribék vagy. – Kiszabadítasz a börtönömből, holtig kenyeret,
10492     I,  XXIII  |                 halkan dörmögve.~– Ez talán kiszabadítja azt a kutya szívet a farkas
10493    II,  VII    |                Ocskay a felesége óhajtására kiszabadított a börtönből.~S nem volt
10494    II,  IX     |           helyzetéből azonban nagy hirtelen kiszabadította egy vámtiszt, aki a vámházból
10495     I,  VIII   |                 minutára érkezett meg, hogy kiszabadítsa a katonáit a kelepcéből,
10496     I,  XIX    |                      hogy Ritschán nem ment kiszabadíttatása után Bécsbe, hanem ott gyógyult
10497     I,  XXV    |                 tart; amíg innen a ködökből kiszabadul az ember. Hanem azután csupa
10498     I,  II     |                szörnyen a vakmerő vállalat.~Kiszabadulni ebből a tikkasztó hőségből,
10499     I,  XV     |                észre. Lehetetlen volt innen kiszabadulnia.~Ezer arany szép pénz.~A
10500     I,  XXVI   |                     borzas, szénfekete haja kiszabadult a piros törökkendő alól,
10501     I,  XIX    |            bolondság; mértéket venni, aztán kiszabni a kelmét, mikor egyre durrognak
10502    II,  XV     |                   míg rám szakad a tető. Ha kiszabta Isten életem végét, minek
10503    II,  I      |                    nem szoktak nagy haderőt kiszakítani, s azért rohamot fúvatott
10504     I,  VII    |                  nézve, amihez odaszegődöm. Kiszakítottátok belőlem a lelket. Nem a
10505     I,  IX     |             kifeszítve; az ajtók sarkaikból kiszakítva, minden ablak, redőny bezúzva,
10506     I,  XXIII  |                     legjobb étkezőhely, s a kiszállásnál múlhatlanul fogadja a vidék
10507    II,  IX     |                    szerencsénk. Csak tessék kiszállni a hintóból, és bejönni a
10508     I,  XIX    |             amazokra várni. Ozmonda azalatt kiszállt a hintóból.~Kevés vártatva
10509    II,  III    |               megvédett erősség, stratégiai kiszámítással alkotott várművek rendszerével,
10510     I,  XVIII  |                 sürgés-forgása foglalta el. Kiszámítható, hogy Viard tábornok ma,
10511    II,  IV     |                     szétzavarta furfangosan kiszámított tervét. Pedig hiszen ezek
10512    II,  V      |                 mind, ami a budetini várból kiszármazik. Arccal se fordulj feléje
10513     I,  X      |                   az álmos várőrség kezéből kiszedték az egyet-mást, ami emberölő
10514     I,  XVII   |                magáéhoz nem nyúl, bátyjának kiszemeli a rézágyúcskákat meg az
10515    II,  XV     |                   megbízható embert kellett kiszemelni. – Akadt olyan. Volt a rácoknál
10516     I,  XV     |                    ne hagyja fogatni magát.~Kiszemelt a sömlyékben egy emelkedettebb
10517    II,  IV     |                     ő elítél, ha megbüntet, kiszenvedem. Ha vétettem, csak a karikagyűrűm
10518     I,  XXV    |                    marad; legyek én az, aki kiszenvedett. – Igazán kiszenvedtem.
10519     I,  XXV    |                  aki kiszenvedett. – Igazán kiszenvedtem. Ki vagyok békülve az egész
10520     I,  XXVI   |                   nyakadat megtalálja, mind kiszívja a véredet. Nézz oda a zöld
10521     I,  XXVI   |                     harapó csókon keresztül kiszívják a vérét, a lelkét. „Tudod
10522    II,  VI     |                   Vendéglátás ürügye alatt? Kiszolgáltassam őt a bécsieknek? Aki nekem
10523    II,  IV     |               tehozzád visszatérni.~– Soha. Kitagadott, elátkozott.~– S te eltűrted
10524     I,  XVI    |                  rend nélkül. A fegyveresek kitakarodnak a városból, a nép sivalkodva
10525     I,  XVIII  |                   Csajághytól.~– Az könnyen kitalálható. Ki kell vallania azokat
10526    II,  XVI    |                 most Ocskay László? Mindent kitaláltak róla, ami csak lehetséges
10527     I,  X      |                   lenne a jó haditerv. S ha kitalálták, végezzék el. Tudni kell,
10528     I,  XXIV   |                      nem remunda mén, hanem kitanított paripa: csak egy trombitaszó
10529    II,  XXI    |                    Özvegy vagy már…”~Ilonka kitántorgott a várból. Lelkének minden
10530     I,  XXII   |                      Ezt nem akarta Ozmonda kitanulatlan hagyni.~Amint a kísérő lovag
10531    II,  IX     |               számára előkészítsem az utat; kitanuljam az alkalmat és időt; megnyerjem
10532     I,  XXV    |                 Bazin város a megjelenésére kitárta előtte a kapuját, s ő reggelre
10533     I,  XXII   |                   hozza.~A másik vasajtó is kitárult, a bán karját nyújtá Ilonkának,
10534    II,  IX     |                     Ocskay dohányzacskóját, kitekergette a sallangjaiból, s aztán
10535    II,  III    |                   széna se kell neki, mégis kitelel. Nézd, milyen gyönyörű billikom,
10536     I,  XXVI   |               hadseregét a szép Sziléziában kiteleltetni. Addig, hogy a hadsereg
10537    II,  XII    |          előrecsavarintott bajusztól minden kitelik. Annak akkor sem kell hinni,
10538     I,  X      |             megrohanni Bécs városa kapuját! Kitelt tőlük, hogy megtegyék! Hová
10539     I,  XIX    |                 Szerette volna azt a gyanút kitépni a szívéből; de olyan volt
10540    II,  I      |                  Akiket az egyik falu végén kiterelt, a másikon visszakerültek,
10541    II,  XV     |                tornácban egy halott fekszik kiterítve; úgy hiszem, a ház asszonya –
10542     I,  IX     |                  mást kíván tőled. Egy nagy kiterjedésű missziót akar rád bízni.
10543    II,  III    |               letelepedés előtt még arra is kiterjedt a figyelme, hogy éppen tizenhárman
10544    II,  IX     |          postaszekér jön, s jó igyekezettel kitérjenek előle, ne várják a trombitaszót.
10545     I,  XXIII  |               szakácsművészet ismét híresen kitett magáért. Ittak ott áldomásokat
10546     I,  IV     |                    hímzett szőnyeggel, arra kitették a nagy ezüstmedencét, az
10547    II,  XII    |                     az árát, az éhenkórász! Kitettem a szűrét! Ne legyetek becsületes
10548     I,  XVIII  |                     ideje maradhat bosszúja kitöltésére. Önt, mint kémet, a haditörvényszék
10549    II,  IX     |                hasát, hogy igazi-e, nincs e kitömve dohánnyal vagy csipkével,
10550     I,  VII    |            elkövetni!~Ez az egész patetikus kitörés minden hatás nélkül hagyta
10551    II,  XII    |                    rajtam kívül, a népharag kitörése elől. Tudni való, hogy a
10552     I,  XIX    |          csattanását, s azt az artikulátlan kitörését az örömnek, mikor két egymástól
10553    II,  XII    |                     csak valaha Bécs utcáin kitörésre került. A zsidók ellen készítettek
10554    II,  XII    |                   legjobb idő volt rá, hogy kitörjön. Mesterlegénység, diákság
10555     I,  XXII   |                Bizonyára azt, hogy ez a nap kitörölhetetlen emlékű marad Pozsony város
10556     I,  XXI    |                indulnod.~Most már Ilonkából kitört az indulat.~– Én nem bánom!
10557    II,  XIX    |                     alá teperve. Rácz Miska kitörte a lábát.~– No, fogod-e már
10558     I,  XXII   |             eshetett a szemébe, azt kellett kitörülnie.~Megint előre léptetett,
10559     I,  I      |                igazi pujpunellamártás.~Hogy kitombolhatta haragját a konyhai zivatarban,
10560     I,  XXII   |                   álló katonákra nézve nagy kitüntetés.~S azzal a fejedelem odalovagolt
10561    II,  XIII   |            jelenlétében, hogy a legmagasabb kitüntetésben részesítse; minden formaszerű
10562    II,  XIII   |                    nép között ő a legjobban kitüntetett. Irigykedve tekintenek reá.
10563     I,  XXVI   |          pattantyúsokkal. A vezérlet is oly kitűnő, amilyennel rendes hadsereg
10564     I,  XXII   |                 küldöttei és a nagyhatalmak kitűnőségei lesznek jelen; ahol az eddigi
10565    II,  VI     |                lefejtette a testéről, akkor kitűnt, hogy kettős vállfűző van
10566    II,  III    |                sajátját.~Ocskay nevetett, s kituszkolta Gáspár urat.~– Siess, mert
10567     I,  III    |              sátorok, egész utcaszámra, s a kitűzött zászlók mutatják, melyik
10568     I,  II     |                   mert a Tiszán túl a hívek kitűzték a zászlót; ha azoknak gyorsan
10569     I,  XXIV   |                 Akik a járó-kelő nép útjába kiülnek, azok a „zikiss”-ek: a szegény
10570     I,  XXVI   |                  Nem elébb, míg egy bokályt kiürítene kegyelmed. Propter bonum
10571     I,  XIII   |                 pálinkás csobolyók. Egy nap kiürülnek, másnap megint teli vannak.
10572    II,  XV     |               elevent. S az ő szellemkardja kiüté ennek a kezéből az igazi
10573     I,  XXIII  |                uraságoknak, hogy Bercsényin kiütött a Szent Vida tánca.~Mindenki
10574    II,  VII    |                    mindent.~Ekkor egyszerre kiugrat az elárult kurucok arcvonalából
10575     I,  XXV    |                   oda, s cserbenhagyják; ha kivágja magát, azt mondják: megretirált;
10576    II,  VI     |                   neked is onnan kell engem kivágnod, ahogy a deli Forgách kiásta
10577     I,  VIII   |                  kihívást ismételni, amidőn kivágtat a kurucok sorából egy fiatal
10578    II,  I      |              sarkantyúba kapta a paripáját, kivágtatott egyedül egymagában a szép
10579     I,  IX     |                      s a szép, százados fák kivágva az udvaron tőből.~Mi történt
10580     I,  XXII   |                megmutatott láncok közül azt kiválasztanom, amelyik az én feleségemnek
10581     I,  XIX    |              Bécsből. Apropó! A selyemkelme kiválasztásánál el ne felejtse kegyelmed,
10582     I,  II     |                   jó lesz, hát azután?~– Te kiválasztasz közülök vagy százötven fickót,
10583     I,  XIV    |                   volt az ágyútekék céljául kiválasztva. Egy ágyúgolyó Rákóczi közelében
10584     I,  XVIII  |                     míg a rábízott titkokat kivallja. S ezúttal oly titkokról
10585     I,  XVIII  |              intézni hozzá.~– Ezredes úr! – Kivallotta a kém a veszélyes titkokat?~–
10586    II,  XIII   |                     ami csak a trónnak tett kiváló szolgálatokért szokott adományoztatni.~
10587    II,  V      |                  szolgát; amint hazakerült, kiváltotta török rabságából, nemessé