bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

10588     I,  XXII   |               Ocskay kezét.~– A kegyelmetek kívánatára; de leginkább a kegyelmed
10589     I,  XXII   |                Ocskay László, a fejedelemnő kívánatát tudatva Ilonával, őt a hintajából
10590     I,  III    |          leányszívekbe ezt az ösztönt, hogy kíváncsiak legyenek azt a férfit, aki
10591     I,  XXIII  |                állva ifjú ellenfelével, azt kívánhatja tőle, hogy az őt nevezze
10592     I,  I      |                tömlöcöt még paradicsomul se kívánhatott magának.~A nagyasszony ráfordította
10593    II,  I      |            odadümmögött neki a fülébe.~– Ne kívánj magadnak, pajtás, abból
10594     I,  XXV    |              tökéletesek: ahonnan ember nem kívánkozik a földre vissza többé.~Mikor
10595    II,  XVIII  |                Nekem senkim sincsen, akihez kívánkozzam, aki magához kívánjon.~–
10596    II,  XVII   |                 tőle; ha halva maradna, őrá kívánna hagyni. Oh, engedd meghalni
10597    II,  III    |               bizodalmas atyafiságos ügyben kívánná előtte a szívét feltárni.~
10598     I,  XXV    |        mennyországot, s alig hagysz valamit kívánnom a paradicsomból.”~Merész
10599     I,  XVI    |                    van szolgálva.~Siettek a kívánságának eleget tenni, s hozták legelébb
10600     I,  XXII   |                 daraszolnék.~– Nincs valami kívánságod a kegyelmes úrhoz?~– Csak
10601     I,  XXV    |                látsz többet, amíg látni nem kívánsz. Ha egyszer hívni fogsz,
10602     I,  III    |                     a számadótisztem.~– Nem kívánunk érte semmit.~– Mi pedig
10603    II,  XXI    |              fenyeget bennünket, hogy ha mi kivégeztetjük Ocskay Lászlót, ő meg lefejezteti
10604    II,  XXII   |                   fenyegetőzött; betölté. A kivégzett Ocskay Lászlóért lefejeztetett
10605    II,  XI     |                      a dalnak a szövegét is kivehette. Meg is állt a danoló az
10606    II,  XIV    |          országrészből a császári seregeket kiverni, s Érsekújvárt az ostrom
10607     I,  X      |                    megfrüstököltek vígan, s kivetették a sarcot egész barátsággal.~
10608    II,  VII    |                 semmit a feleségeddel, mert kiveti az abrakadabrán, hogy kirúgtál!
10609    II,  X      |                   nagy hőstett: a közönség, kivéve a kerek asztalt, csupa merő
10610    II,  XII    |                  hallgatni.~Ez alkalommal a kiviaszkolt nagy bajuszú quondam kurucvezér
10611    II,  XX     |                  terme még gyertyákkal volt kivilágítva.~A hír igazat mondott. Jávorka
10612    II,  VI     |                mondod meg? – hörgé Ozmonda, kivillanó fogait összecsikorgatva. –
10613     I,  XXVI   |         meghasogatva, hogy a rongyoláson át kivillog a páncéling, sisakja kétoldalt
10614    II,  V      |                 kéklő rónával, kertek közül kivillogó toronytetőkkel.~A sztropkói
10615     I,  XXVI   |              szakadva, hogy a meztelen térd kivillogott rajta, hanem azért a szegélye
10616    II,  I      |                 rajta”!~Ocskay szerencsésen kivitte őket a faluból az országútra,
10617    II,  X      |               nézték, feldobták a szekérre, kivitték a temetőbe, ott a nagy közös
10618     I,  XV     |               kicsúfolt portyázó vezér újra kivívhassa! Csak egy akkora dandárt
10619     I,  XXV    |                teszi azt a saját fejére, ha kivívhatja?~– Ne jöjjön kegyelmed indulatba!
10620    II,  XII    |                katonaságnak kellett ellenük kivonulni ágyúkkal; úgy lett tiszta
10621     I,  XVII   |                  ledönteni. Az minden évben kizöldül. Pedig gyökere sincs. Ott
10622    II,  III    |                    uram háza tájékán bátran kizöldülhetett a legszebb petrezselyem,
10623     I,  XXVI   |                     laza ráncaival, egy sor klárisgyönggyel a nyakába: fél válláról
10624     I,  III    |                    barát. Úgy szökött meg a klastromból, hogy közöttünk hadakozzék.
10625     I,  XXI    |                     állapot az ott nekem. – Klázliból kell inni, tollas ágyba
10626    II,  XI     |                   Szép elnevezéseik voltak. Kleber-lucke, (ahol az agyagba beleragadt
10627    II,  XVII   |                     a hintaján volt. Minden klenodiumát elrabolták tőle: csak azon
10628     I,  XXII   |                    van kötve, a rajta függő klenódiummal, a palóccal együtt. Ez a
10629    II,  III    |                     Gáspár úr addig, amíg a klenódiumokat végigszemlélgeti.~Ozmonda
10630     I,  V      |                     jöjjön.~– No, hát az én kliensem éppen onnan jött – monda
10631    II,  XVI    |                 Muszkaország. Szokjuk meg a klímáját; ha olyan nagyon szeretjük.~–
10632     I,  XXIII  |                     ment a fejembe a vér. A klimakterikus esztendő okozta. Nem tudom
10633    II,  XII    |               vitézség beleugrani; de nem a kloakába. Itt nem menti meg Ocskayt
10634    II,  X      |           összekerültek a Fehér Angyalban a kneipolásra, azt mondá az oberregistrator:~–
10635     I,  XVIII  |                oldalt két magas rovátkozott kőbástya védi, melyek közül az egyik
10636     I,  XXII   |         kandallószerű mélyedés, „egy” darab kőből faragva; azt is vasajtó
10637    II,  VI     |                   lelkek elkapják a magában kóborlót.~Mikor Ilonkának azt mondta: „
10638     I,  IX     |                tudhatták, hogy ő hol, merre kóborol. Meglehet, hogy küldtek
10639     I,  XIII   |                    maga ábrándos pusztájába kóborolni, s mikor az ő csúf pofája
10640    II,  XX     |                     is portyázott már, csak kóborolt. Nem kereste a harcot, csak
10641     I,  X      |            elvégeztek. A vidéken szerteszét kóborolva portyázó kuruc csapatokat
10642    II,  VI     |                   asszonyomé.~– El fog tőle koboztatni. Már rég megérdemlette volna,
10643     I,  XXIII  |                 helyéből, s körüljárt sorba koccintani minden nevezetességgel,
10644     I,  XXIII  |                   Nem látta kegyelmed, hogy koccintott a követ úr az asztalnál
10645    II,  XVII   |                     azt is sejtette, hogy a kocka fordul. Eddig ő gyilkolt;
10646     I,  VII    |                  fordulna egyszerre a hadak kockája; kegyelmedet nézi, kegyelmedet
10647     I,  XXIII  |               caprina.” (Sokan össze tudnak kocódni még a kecskeszőr fölött
10648     I,  XXVI   |                kastély felé se tombolva, se kocogva, se ügetve, még csak egyetlenegy
10649     I,  XXIII  |                  többi előtte-utána – csupa kócrágás, kiskutya-fésülés, ispitályflastrom,
10650    II,  III    |                     urakat, a likavai híres Kócs várában az Illésházyakat,
10651     I,  III    |               odatűzé a kalpagjára, éppen a kócsag drágaköves forgója mellé. „
10652     I,  XXIV   |                  rekettyésbe, ahol a gémek, kócsagok tanyáztak; s nagy gyönyörűségét
10653    II,  XVIII  |                 Ilonka felhúzta a ponyvát a kocsi oldaláról, s kinyújtá a
10654     I,  XXII   |                  ért, odalovagolt a nyitott kocsiablakhoz, s egészséges magyaros üdvözlettel
10655    II,  IX     |                 volt a rendeltetése, hogy a kocsija előtt lovagoljon, s amint
10656    II,  IX     |             postafullajtár megállítá Ocskay kocsiját.~– Ki kell fogni azt a nyergest
10657    II,  X      |                   magyar mágnások is fognak kocsikázni, különben kürtőt csináltatott
10658    II,  XVI    |                     a hegyi útnak, ahol más kocsikerék vágánya nem is volt látható,
10659    II,  XVIII  |                vezettük odáig szépen; még a kocsinkra is felvettük egy darabig,
10660    II,  XXI    |                   elfogatása felől, azonnal kocsira ült, s éjnek éjszakáján
10661    II,  XXI    |                  Érsekújvár felé! – mondá a kocsisnak.~Senki sem kísérte, senki
10662    II,  XII    |                    pedig bezárta a kaput és kocsmaajtót; s azok mind vassal voltak
10663    II,  IX     |                 legyek a vendéglője kapuján kocsmacímer, mint azt, hogy generálissá
10664    II,  XII    |                    katonaviselt kocsmáros a kocsmája becsületéért és a jó cimboraságért.~
10665    II,  X      |                  rávenni, hogy régi kedvenc kocsmájában, a Fehér Angyalban gyönyörködtesse
10666    II,  IX     |                   Veres Tető”, mind előkelő kocsmák; de ezek közt csak legtöbbet
10667    II,  XII    |                     diákság ilyenkor mind a kocsmákat tölti; az új bor is megteszi
10668    II,  X      |                    azt rendeli, hogy akik a kocsmákban asszonyszemélyekkel együtt
10669    II,  XII    |                  skandalum után, kidobtam a kocsmámból a részeges krakélert! Összetörte
10670    II,  XI     |                    már egészen felcsaptad a kocsmámnak a renoméját. Dűlni fog ezentúl
10671    II,  IX     |                hanem egy híres vendégfogadó kocsmárosa. Ide szoktak a magyarországi
10672    II,  IX     |              gazdának –, hát te hogy lettél kocsmárossá?~S azzal felcsapta a süvegét
10673    II,  XII    |           magasságból nézett farkasszemet a kocsmárossal.~– Nem robbanthatom fel?
10674    II,  IX     |                     minden.~– Küldjék fel a kocsmárost – mondta Ocskay a legényeknek –,
10675     I,  XIX    |                      úgy reszketett, mint a kocsonya, a jámbor. Nem is volt az
10676     I,  XVI    |                  járhattunk volna. – De hol kódorog az ilyenkor? – Menjetek
10677    II,  XI     |                 kezére hajtá.~Végigbámult a ködbe burkolt nagy városon, aminek
10678     I,  III    |                   ami feljebb szállva arany köddé változik át, s ez arany
10679    II,  XIII   |                  jámbor lélek alszik.~A bor ködén keresztül, meg a bosszúálló
10680     I,  II     |                hangzott, és a szél hajtotta ködfátyolképben látni lehetett, mint árnyképeket,
10681     I,  XXV    |                birodalma tart; amíg innen a ködökből kiszabadul az ember. Hanem
10682    II,  VIII   |               szívni a föld méhébül a rossz ködöket, s pestisül küldeni vissza
10683    II,  XX     |                   oly biztosan vezette át a ködülte tájon Jávorka a csapatját.~
10684     I,  XXIII  |                    néz le ránk, mintha csak kölcsönadta volna nekünk a fejedelmet,
10685    II,  VII    |                    arany. Az még leszállt a kölcsönösszegből.~– Sajnálom, hogy az ezüstödet
10686    II,  III    |                   irtóztató kamatokra pénzt kölcsönöz.~– Akkor már itthon vagyok.~
10687     I,  XXIII  |                     most már – senkitől nem kölcsönözve erejét – teheti azt, amit
10688    II,  III    |                        Hát már kegyelmed is kölcsönvesz pénzt?~– A hadaim zsoldját
10689    II,  II     |                     a császári hadvezéreket Kölesd mellett: annyi császári
10690     I,  XXV    |                     azért már veszett nevét költék, s minden mozdulatára árgus
10691     I,  VI     |                 aludjál csendesen. Soha sem költelek fel már többet álmodból. –
10692     I,  I      |              zsolozsmáját. Nem menyasszonyt költeni; de holtat virrasztani.~
10693     I,  XXV    |                  mai nap is azt a benyomást költi, mintha ezek a sáncárkok
10694     I,  I      |                     Mármost hát nála nélkül költik el a lakodalmas kását.~Tisza
10695     I,  V      |                  neki, hogy azt egy francia költő írta.~– S hogy lett belőle
10696    II,  XXII   |                 feküdt a síron, nem felelt. Költötték: nem ébredt.~Egy török kés
10697    II,  X      |                  Angyalban, ha más kocsmába költözik át, azt újra bejelentse,
10698    II,  XII    |              megélni, egypár száz vissza is költözött, de az mind a gazdagabb
10699     I,  XVI    |                   lakomát ne Rákóczi Ferenc költse el a szép refectoriumban.~–
10700     I,  XXIII  |                    kegyelmednek ha elfogy a költsége, átugrik Ausztriába, beszerzi
10701    II,  XVII   |                    Abból levonhatod a magad költségét.~Gáspár úr kétfelé törülte
10702    II,  VIII   |               torokgyíkot bocsátasz az alvó kölykekre, ha az ablakon át rájuk
10703    II,  IV     |                  mint mikor a rossz, vásott kölyket az édesapai áldásteljes
10704     I,  XXIV   |                 makacsul tartá megszállva a kőemlék környékét, s onnan semmi
10705    II,  IX     |                  nézett mérgesen.~– Ah! Das könnt a jeder sagen! Miért nem
10706    II,  XI     |                  fecském, ablakára!”~Máskor könnybe borult, most szikrázott
10707    II,  XVII   |                     ebben a tusában az első könnycseppet elejti, az elveszett.~Hidegvérrel
10708     I,  VII    |              asszonyok parancsolni tudnak a könnyeiknek, hogy ne folyjanak őutánuk.
10709    II,  XVII   |             elsirattam; neked nem mutattam; könnyeimet, keserűségemet magamba fojtottam.~
10710     I,  VI     |                  észrevette felindulását, s könnyein át mosolyogni kezdett.~–
10711    II,  XVI    |                     még nedves volt az arca könnyeitől; de a hűség szilárdsága
10712     I,  XIX    |            elhalmozni csókokkal, megöntözni könnyekkel. Azokat a kis kezeket egészen
10713     I,  XXII   |                   szavát hidd el; de ha még könnyezni is látod, akkor azt a tizediket
10714    II,  XVIII  |               előttem a te szemednek minden könnyharmatja: ne öntözze meg ezt a földet. –
10715     I,  III    |                    nem tartotta vissza sűrű könnyhullatását, aminél ékesen szólóbb beszéd
10716     I,  XIII   |                     kín, a szem kicsordul a könnytől. – Mi az?~És még ezt is
10717    II,  XIX    |                  mind a két félen, a rendes könnyűlovasság is hegyes csúcsú vassisakot
10718    II,  III    |                    észrevette, hogy valakin könnyűszerrel lehetne nyerni valamit.
10719     I,  XIV    |                   jó sors segített azt neki könnyűvé tenni. Még jól ki sem áldotta
10720     I,  XXII   |           Blaskovich!”, amin azután egy pár könnyűvérű fiatalúr el is nevette magát.~
10721     I,  I      |                    mind a Gábor fiú ünneplő köntösei voltak, ahogy évről évre
10722    II,  XV     |             szabatta fel maga előtt halotti köntösnek.~– Aztán ne tegyetek engem
10723    II,  XV     |                   varrjátok össze a halotti köntösömet, durva vászonból, hogy ki
10724     I,  XIV    |                     annyi seb, ahány lyuk a köntösömön: megfogtak, megkínoztak,
10725     I,  XXV    |                    föl a sebesült, hirtelen könyökére emelkedve.~– Ne kiáltson
10726     I,  XXVI   |                puritán kálvinisták duzzogva könyököltek maguk elé, hogy a pápista
10727     I,  XVIII  |                lehajtá a fejét, az asztalra könyökölve.~Ozmonda pedig fölkelt a
10728     I,  XXII   |                   is. – De ha a fejedelemnő könyörgése kárba veszett fáradság lesz;
10729    II,  XXI    |              állítva a piac közepén.~Ilonka könyörgéseivel még egyszer csodát mívelt.
10730    II,  XV     |                  verte vissza.~Jöttek hozzá könyörgő küldöttségek a városból.
10731     I,  XIX    |                    táborból a másikba; kér, könyörög: ne pusztítsák kölcsönösen
10732     I,  XVIII  |                  most a tüzes kínpadon! Nem könyörögsz még, hogy hagyjam abba!
10733     I,  XVIII  |                     De az ellenfél sem igen könyörögte a kegyelmet. A várfalakról
10734    II,  XVIII  |                     lihegé a nő fáradtan. – Könyörüljetek rajtam! Üldöznek, menekülnöm
10735    II,  X      |                bejegyezhessem az audienciás könyvbe.~Volt ott az asztalon kilenc
10736     I,  VII    |                 férj.~– Nincsenek-e velem a könyveid?~Igaz. Akinek a könyvek
10737    II,  XII    |                    összetépték a számadásos könyveit, kirabolták a kincseit,
10738    II,  X      |                   magukat ezekbe a megelőző könyvekbe, mert azt tudni fogjuk,
10739     I,  XXV    |                  sebesülttel, felnyitotta a könyvét és olvasott, ha rálesett
10740     I,  V      |                    Sokszor meglepem az apja könyvtárában, amint a könyveket sorba
10741     I,  VIII   |                     kacagott Vak Bottyán. – Köpd ki, ha keserű!~S azzal elkezdte
10742    II,  I      |               Akartok-e részt kapni a veres köpenyegből?~De hogyne akartak volna?
10743    II,  I      |                    piroslott a mező a veres köpenyegtől. Nem az „oroszlánt keresték
10744     I,  XVIII  |                valami nevezetes sebet, csak köpölynek járta meg: számba se vette
10745    II,  XIV    |                    a képes feléről.~A veres köpönyegesek ököllel taszigálva tereltek
10746     I,  III    |                    oldalán az országcímer e körirattal: PRO LIBERTATE. Van olyan
10747    II,  XII    |                 kapuja fölött volt egy szűk kőerkély, éppen csak egy embernek
10748     I,  XIV    |             megkínoztak, börtönbe vetettek, körmeim alá töviseket vertek, parázson
10749    II,  XII    |           feljelenteni semmit: álljon a tíz körmére maga a nép, és cselekedjék!~
10750     I,  XXVI   |                    Deliancsa, megvakarva öt körmével borzas haját feje búbján,
10751     I,  XXIII  |                     a pénzverésből élünk. A körmöci, selmeci aranyat-ezüstöt
10752     I,  XXVI   |                  Máskor ha szép leány van a körmöd között, ne mondd neki, eredj,
10753    II,  III    |                olyan vacsorát kapsz, hogy a körmödet is megnyalod utána. Szereted-e
10754     I,  I      |               fordított trombitákkal, s egy körmönfont átkot küld utána: azok ott
10755    II,  V      |                  fenyőre, aztán megragadják körmös talpaikkal a fa háncsát,
10756    II,  V      |                   egész élő fa kérge mind a körmük alatt foszlik végig. Mikor
10757     I,  XXVI   |               gyorsan intézkedni kell; mert körmünkön ég a tapló.~És itt ismét
10758    II,  XX     |             férfi-anyának elég kényelemmel.~Környékbeli víg cimborák, kortyondi
10759     I,  XXV    |              legjobban kifesteni. A Rákóczi környezetében levő főurak nagy részének
10760    II,  V      |            legkiállhatatlanabb zsarnokává a környezetének.~Mikor Ocskay László odahozta
10761     I,  XXII   |                   kíséretével az érkezőkre.~Környezetét képezték az erdélyi nemesek,
10762     I,  XXIII  |                 könnyű eltitkolni az udvari környezetnek az ilyen összezördülést
10763    II,  XX     |              kísérni a leghívebb vitézeitől környezett vezért, nappal a berkekben,
10764     I,  XXV    |                    nimbusznak, ami őt eddig környezte, hogy testét nem fogja a
10765     I,  XXII   |             közbeszéd tárgya volt az udvari körökben, hogy Ozmonda minő kalandot
10766    II,  IX     |                    jövök.~A grófnő állig és körömhegyig érő fehér ruhát viselt.
10767     I,  III    |               kihajták utána a poharaikat a körömpróbáig. Dehogy volt az a bor keserű!~
10768    II,  VIII   |                      Kardos hadnagy meg te, Köröskényi zászlótartó egy egész kompániával
10769    II,  XIV    |                   lövéssel halottá tette.~A körülálló rácok elszörnyedtek e rémtettre.
10770     I,  XXII   |                     Egy tölgyfacsoportoktól körülárnyalt dombon várt a fejedelem
10771     I,  XXII   |                     dúsgazdag göndör hajtól körülárnyékozott oroszlán fő. Alig fog ráismerni. –
10772     I,  XIX    |               levelet írnék innen, amelyben körülbelül az volna mondva: „Uram,
10773     I,  XXIII  |                     monda Ocskaynak, szépen körülcirógatva az orcáját –, engedj meg
10774    II,  XV     |                     megkapta a forgószél, s körülcsavargatva, beszórta égő tűzcsillagokkal
10775     I,  XIV    |             csikóscsapatjai minden oldalról körülcsiripelték, s ahol nagy erőre találtak,
10776    II,  IV     |             alkonyatkor a mezőn járó embert körüldongják, mindenhová elkísérik, hasztalan
10777     I,  VII    |                 tartom magamnál. Bűvkör van körülem kerítve, amelyen belül olyan
10778     I,  VIII   |                 ellent, míg a többi seregek körülfogják s megszorítják. Te csak
10779    II,  XIII   |                    arany zálog, mely nyakát körülfogta. S tetszett neki az az álom,
10780     I,  XVII   |                   ez?~– Azt, hogy a kurucok körülfogták a labanc tábort.~– Vagy
10781     I,  VII    |                     mókus számára egy olyan körülforgó kalitkát készíteni, amiben
10782     I,  XXI    |                   nyirettyűje a fél világon körülhordott; százezer ember közül egy
10783    II,  XIV    |             tábornokká emelkedik fel! Amint körülhordozta a tekintetét a mindenünnen
10784     I,  XVII   |                    akit közcsúfondárosságul körülhordoztak a város utcáin.~Eleonóra
10785     I,  II     |                     két hadnagy huszonöt év körüli legény lehet.~– No, rongyos
10786    II,  III    |                megint a szulyói Vaskapuhoz, körüljárni a várakat, s úgy térni fel
10787     I,  XXIII  |                    felszökött a helyéből, s körüljárt sorba koccintani minden
10788    II,  XI     |                   egy-egy egész rihacsoport körülkerítette valami sötét utcakanyarulatnál;
10789    II,  II     |             lépésére; őrizzék, strázsálják, körülkerítgetve tartogassák!~Pedig még semmit
10790    II,  IV     |            semmirekellő!”~Lopni indultatok! Körülkertelt, tilos paradicsom almafájáról
10791     I,  II     |         felkapaszkodást megnehezíti még egy körülmény. Az, hogy a Tiszának itt
10792    II,  III    |                   találta abban a fenyegető körülményben, hogy az utolsó egypár fegyveres
10793    II,  XIV    |                    hadjárat ez idő szerinti körülményeit. Rákóczi hadi operációi
10794    II,  IX     |             részletesen előadva a legkisebb körülményekig, mintha csak saját maga
10795    II,  XIII   |                     polgárság iránt; valami körülményről szükségesnek találom felvilágosítani.
10796     I,  I      |                      Ott azután egy darabig körülnézeget, kétfelé törüli a bajuszát:
10797    II,  XI     |                     az embermagas burjánnal körülnőtt falak, tetőtlen omladékok,
10798     I,  XIV    |                    egy nagy E betű látszott körülölelni a császári tábor négysoros
10799     I,  XV     |                  nem fagynak be soha, sőt a körülöttük levő sömlyéket sem engedik
10800     I,  XXII   |                 látod, mi történik itt most körülöttünk? Fény, pompa, hízelkedés.
10801    II,  XII    |                      akik előrecsalogatták, körülólálkodták, miért surrantak egyszerre
10802     I,  XXIV   |                   hogy ki-ki a maga földjét körülpalánkozhassa: azonban azzal a kikötéssel,
10803     I,  XXII   |                 tartani most, ennyi fénytől körülragyogva?~S ez még csak a külső pompa;
10804    II,  I      |                    átkiáltani a németekhez, körültáncoltatva a paripáját, s magasra emelve
10805     I,  XXV    |                   tettlegesen beavatkozni a körülte történtekbe: elhatározott
10806     I,  XXVI   |              gyűrűdet, de egy szál hajammal körültekergetem. Azzal az egy szál hajjal
10807     I,  XXV    |            fenyőerdőktől övezve, csupán egy körültekergő mélyúton lehet a homlokzatába
10808     I,  XXIV   |           ponyvafedett szekér, zöld ágakkal körültűzködve, előtte egy pár rossz gebe,
10809     I,  XXI    |              katlanról a földre. Azt azután körülülték, csak amúgy a gyepre letelepedve.~
10810    II,  XIV    |                  asztalt látott maga előtt, körülülve osztrák császári és dán
10811    II,  XIV    |                  minden ember, aki itt most körülveszi: – ellensége – vetélytársa –
10812     I,  XXVI   |          tábornagyra, semmi egyéb: a tűzzel körülvett skorpió sorsa!~Ocskay, hogy
10813     I,  I      |               asszonyom meg a fehércselédek körülvették: ne rontsa a drága egészségét:
10814     I,  XXVI   |                     kis várba: Bruckba. Ott körülzáratta: öreg ágyúkat kért a fővezértől,
10815     I,  XXV    |                  Dandárja elég volt a várat körülzárni. A bán oly messze járt a
10816     I,  XXVI   |                     zöld csudákat mesélve a körülzárolt várőrségek nyomoráról. Azok
10817    II,  XVI    |                         A lietavai várat is körülzárolta a kegyetlen erős tél. A
10818     I,  XXV    |                     a kapuját, s ő reggelre körülzárta Vöröskő várát.~Vöröskő-vár
10819    II,  III    |                    veszi körül a várhegyet, körülzárva azt is a túlsó oldalon rengeteg
10820     I,  XVI    |              Nézzétek: igaz-e?~A karikatúra körutat tett az asztaltársaság közt,
10821    II,  XVIII  |                lábán. Fekete arcának csak a körvonalait rajzolá vérfénnyel a lobogó
10822     I,  XXII   |                     mutogatni a boglárokat, kösöntyűket, Cellini remekműveit. Semmire
10823     I,  IV     |                 akit megkárosítottál. Annak köszönd az életedet, hogy jó védszentet
10824     I,  XIX    |                   vele a grófnőnek; aki azt köszönettel fogadta, s mindjárt hozzá
10825     I,  XXV    |                   az én tűzcsókjaimmal!”, s köszönetül a pozsonyi tűzijátékért
10826    II,  X      |                     ember lesz; széjjelnéz, köszönget, s mikor aztán még a duda
10827     I,  XXVI   |                  ennek a visszaemlékezésnek köszönheté Pongrácz, hogy őt magát
10828     I,  XVI    |                  fog ülni, akinek legtöbbet köszönhetek! Az ő segítsége nélkül ma
10829     I,  XVI    |                   lövi, mint a tököt. Ennek köszönhetem, hogy most férgek pecsenyéje
10830    II,  II     |                      Ennek a cigányleánynak köszönhetjük a nagy gyalázatot, ami fegyvereinket
10831     I,  XX     |                 elmondta Ilonkának, mennyit köszönhetnek ők Csajághynak. Ez a példányképe
10832     I,  III    |                  maguk sorára? Ők az elsők? Köszönjék meg, hogy mind le nem vágták
10833    II,  IX     |                   tudta kegyelmed, hogy mit köszönjön meg. Bécs városa a legveszedelmesebb
10834     I,  XXII   |                 courons pour une couronne. (Köszönjük az almát, mi egy koronáért
10835    II,  III    |                      puskatűzzel is oldalba köszönteni.~Ismerte ezt a helyet jól
10836    II,  XVIII  |                     Semmi válasz sem jött a köszöntésére.~Figyelt, hallgatózott.
10837    II,  XIII   |                  ilyesmit szeretik. – Végül köszöntette Scharodit is: – a derék
10838     I,  IV     |                    akkoriban nálunk így nem köszöntöttek: „szolga! alázatos!”)~–
10839     I,  I      |                 férfi sorsa. – Aki fegyvert köt, azt megölik. – De csak
10840     I,  I      |         mákoskalácssütő kemence mellett egy köteg rőzsét, arra szépen leül
10841     I,  XXIV   |                    leoldozták derekaikról a köteleket. Ez talán valami kegyes
10842    II,  XIII   |                    a hangjára minden polgár köteles azonnal gyertyát tenni az
10843     I,  XIX    |           kastélyából. A kegyelmes lovagias kötelessége, hogy visszahozza a férjének,
10844    II,  XII    |                     az új bor is megteszi a kötelességét, estefelé kész a ribillió.
10845     I,  XXVI   |         szorosutakat elzárva tartani vettük kötelességünknek: arról, hogy a hegyeken
10846    II,  XIII   |              recitálja.)~– Nagyon le vagyok kötelezve.~De még alig pitymallott,
10847     I,  XXIV   |                kertészlakkal, cserzővarga-, kötélgyártótelepekkel; amiken túl következett
10848     I,  XXV    |                    szerzetes, szőrcsuhában, kötéllel a derekán, gyógyszeres szekrénnyel
10849     I,  XXIV   |                    az én udvaromba! Innen a kötélverőtéren át ki lehet jutni a Favoritára,
10850     I,  XXIV   |                  vadászkíséret elmenekült a kötélverőudvaron keresztül, amíg a harschier
10851     I,  I      |                    a nagyasszony a patyolat kötényével megtörülgesse a szemeit.~–
10852    II,  V      |                  guzsalyszárról, s új babát kötni péntek estén nem üdvösséges.
10853    II,  VIII   |                  menni! Hiszen csak be kell kötnie a koszorúját! Én leghamarább
10854     I,  VII    |                     Valami nagy, kutyabőrbe kötött fóliánsból fordít: diákból
10855     I,  I      |                      Hát tudom een azt? Nem kötötteek azt az een aóromra. Keek
10856     I,  XXIII  |                      hogy engedje meg, hadd kötöztessem le az ágyhoz Bercsényi uramat;
10857     I,  XXIV   |                     szertartás? Nem. Ezek a kötőfékek, amiket a lovak szájába
10858     I,  XIV    |               Szegény feleségemet két fához köttetted, kettéhasíttattad –, kis
10859     I,  XXV    |                     Ocskay az ágyútaligához köttetve magát derekánál fogva, egyik
10860    II,  XI     |                  úgy tetszék, mintha azok a kövek mozognának, mikor a szél
10861     I,  III    |                 uramnak, hogy azt a divatot kövesse, az ő feje nem volt leborotválva
10862     I,  XXVI   |                     Ő találta meg a bölcsek kövét; a tegnapi közrendű magyar
10863     I,  XXVI   |                     hírei. – Turóc vármegye követeit, Rakovszkyt, Okolicsányit
10864     I,  XXII   |                    a nevét. Azt felséged is követelheti tőle.~– Az igaz, Ilonka!
10865    II,  I      |                      s kenyeret, húst, bort követelt.~Ocskay szidta őket, mint
10866     I,  III    |                     most a kapun hordó bort követelve, mint szokták. Csak azon
10867    II,  XV     |                  kuruc vezérek is éppen ezt követik. Ők adják a példát, hogyan
10868     I,  XXV    |               Ezeknek mondani azt: „Most én következem az én tűzcsókjaimmal!”,
10869    II,  II     |                 muníciót. Az írá sub rosa a következendő levelet. Amelyet is hogy
10870    II,  V      |               másikat, aminek aztán szomorú következései lesznek. – Ilonkának rosszul
10871     I,  V      |                     aj lov ju, zsö téme? Mi következhetik még mind utána? Mikor az
10872    II,  II     |                     hogy neki kell a sorban következni. Mondják, hogy mikor Pálffy
10873    II,  XIII   |              hivatalos stílusban mondá el a következőket:~– Kegyelmes úr! Jelentem,
10874    II,  X      |                 Kérem, tessék helyet adni a következőnek.~Ocskay háta mögött jött
10875     I,  III    |                   Benjamin diák, s olvasá a következőt:~„Egyedül Ocskay László
10876    II,  III    |                      hogy erélyes föllépése következtében sikerült Kvassó várában
10877     I,  XXI    |                    igen derült, meleg napok következtek, igazi jó szénagyűjtő idő.
10878    II,  XVII   |                Ebből Gáspár úr semmivel sem következtetett kevesebbet, minthogy természetesen
10879     I,  X      |           összetalálkoznának.~– No, most mi következünk, fiúk! – monda Ocskay. – „
10880     I,  VII    |                  Boldog Isten! Ilyen sírást követni el egy mókusharapás meg
10881     I,  XXV    |                leveleket, amiket a külföldi követségek útján Pálffy bán kapott
10882    II,  XVII   |                    Eltértél hazádtól, és én követtelek, mint hű hitestársad; ha
10883    II,  XX     |                   őt fedezni, hogy agyon ne kövezzék.~Csajághy, a várparancsnok,
10884    II,  XV     |              Megnyílt kebelébe:~            Köz anyánk ölébe.~Végig kellett
10885    II,  XII    |                      A szomszéd szobából, a közajtón keresztül átrohant hozzá
10886     I,  XXI    |                éppen azért, mert szokatlan. Közbe-közbe Ocskay a gazdaságáról beszélt:
10887    II,  III    |               kevésbé.~– Nem is mint derék, közbecsülésben részesülő, igaz, buzgó hazafit.~–
10888     I,  II     |                     trombiták recsegésével; közbedörögtek az ágyúk, a kilőtt tekék
10889     I,  XXIV   |      csikóspányvával ránták le lováról, s a közbefurakodott kuruc a kurta fokosával
10890     I,  I      |                     nyelvvel; zenekíséretül közbehangzott a fahajtörőmozsár-csengés
10891     I,  XXVI   |               elmondta Ocskay, Bercsényi is közbekiabálta a magáét: hogy Pálffy véletlen
10892     I,  XXVI   |                Ekkor aztán Ocskay Sándor is közbelépett, egyik kezével a testvére,
10893     I,  XXVI   |                   és hadvezérekhez illik.~A közbenállón hol Bercsényi taszított
10894    II,  X      |               számára, s mégiscsak asszonyi közbenjárás vegyül a dolgába: de nem
10895    II,  IX     |                    Egyszer aztán felnyílt a közbenső ajtó, s belépett a szomszédnő.~–
10896     I,  XXII   |               kegyelmed albumába” – mert az közbeszéd tárgya volt az udvari körökben,
10897     I,  XXII   |                     volt, mint nekem.~A bán közbeszólt:~– Bécs alatt fogták el
10898    II,  V      |                  oroszlánkői cimborái aztán közbevetették magukat, hogy ne verekedjék
10899     I,  XX     |            hatalmasságok, Anglia és Holland közbevetik magukat, bíráskodni fognak
10900    II,  XX     |                túlsó két parton vannak, itt közbül az erdő. Itt már csak a
10901     I,  XVII   |                    fogoly Feirville-t, akit közcsúfondárosságul körülhordoztak a város utcáin.~
10902     I,  XIX    |               pórhad, szégyentől megalázva, közcsúfságra levetkőztetve idehajt eléje,
10903     I,  XXVI   |                 mint a vándorhörcsög, mikor közécsap a héja.~– Hát ne sokat beszélj
10904    II,  VII    |                  háborúnak!”~A nemesi hadak közéelegyedtek a huszárlovasságnak, s nagy
10905    II,  IX     |            megállították a titkos rendőrség közegei, s kellemetlen kérdezősködés
10906    II,  XV     |                  mintha az a rémkép egészen közelbe rohanna az élő képmáshoz,
10907    II,  III    |                  távolából egész oda, oda a közelébe: Ozmonda szemei voltak azok.~
10908     I,  XXIV   |        eltávolították Forgách által Rákóczi közeléből, még lehozatták Bécsből
10909    II,  XII    |                       Ne félj! Itt leszek a közeledben. Kezemben ez a két pisztoly.
10910    II,  XVI    |              tábornok az első gyanús csapat közeledésére felgyújtotta, leégette a
10911    II,  II     |                állni a bánhoz, csak annak a közeledését várta. De Eszterházy tábornok
10912     I,  XXV    |              imádkozni miatta. Valahányszor közeledni akarok az éghez, utamat
10913     I,  II     |                füzestől jól megvédve; míg a közeledőt de még csak egy bokor sem
10914     I,  XXII   |                     félreverni szoktak az ő közeledtére; látta fellobogózva azt
10915     I,  XXIV   |              környékét, mikor már a császár közeledtét sejték; azokat az előreküldött
10916    II,  XV     |                     vagy te? Mit akarsz? Ne közelegj! Ne nézz rám! Minden halottja
10917     I,  XXV    |                 ezért vitetett át mindent a közeli Vöröskő-várba. Hogy ebből
10918    II,  XVII   |            megkísérté kígyóvá alakulni, úgy közelíteni hozzá a méregharapásra.~
10919    II,  II     |                     mihelyt Pálffy hadteste közeljut hozzá a Dunántúl.~Ocskay
10920     I,  III    |                   embert; annálfogva ekkora közelségből minden aggodalom nélkül
10921     I,  III    |                    ilyet. Várostromot egész közelségről.~Léva vára egy kis dombtetőn
10922     I,  XVIII  |                háttal az asztalhoz: a hölgy közelsimult hozzá, s kíváncsi figyelemmel
10923     I,  XXIV   |                  idegen vásáros nép téved a közelükbe, akkor a barát előáll prédikálni,
10924     I,  III    |                tréfás ötlet villámszikrája.~Közepe táján járt még az ebéd,
10925     I,  XXVI   |                távolban; hanem ott közel, a közepében a tábornak.~– Mindenütt
10926     I,  XXII   |                 alatta vagy fölötte van, de közepette soha sincs az igazságnak.
10927     I,  II     |                   szép vigyázva oda, ahol a középső battéria áll a túlsó parton.
10928    II,  X      |                Nálunk Sittenpolitzei van: a közerkölcsiséget szigorúan vesszük. Paragraf
10929     I,  III    |                 becsületet!~Ha a Duna-Tisza közét neki adta volna donációba,
10930    II,  XII    |                  kihozom csimbókjánál fogva közétek. Eresszetek engemet harmadmagammal!
10931    II,  VII    |                    kurucok arcvonalából egy közhuszár a gyepre, s odakiált Ocskayra:~–
10932     I,  IX     |                     alvezérekre, utoljára a közkatona volt a hibás; sőt úgy kerül,
10933     I,  IX     |                     például a romhányit.)~A közkatonák ezalatt civakodnak a zsákmányon.
10934     I,  XIV    |               alvezérei gratulálni hozzá; a közkatonaság pedig háromszor kiálta rá
10935     I,  III    |                    rézből. A réz „libertas” közkézen forog már; hanem az ezüstlibertas
10936    II,  XII    |                 híreket terjeszteni, hogy a közkutakat a belvárosban megmérgezik,
10937     I,  IX     |                   kívánja a fejedelem, mint közlegény szolgálok a seregében.~–
10938    II,  VII    |                    lakomával vártak urat és közlegényt: mindenki torkig lakhatott
10939    II,  XVI    |                aztán éppen vége volt minden közlekedésnek az egész országban. Minden
10940     I,  XXIII  |                 Forgáchoz lépett, hogy majd közli vele. Erre Forgách konokul
10941     I,  XXIV   |                   szarvas el ne pusztítsa a köznép vetéseit és káposztáskertjeit,
10942    II,  III    |                    De hát ahhoz neked semmi közöd. Az én menyem tisztességes
10943    II,  IV     |                     nem volt senkim, akivel közöljem, mint ez a kis ártatlan
10944     I,  XVIII  |            Titkaimat, miket excellenciáddal közölnöm kelle, nem adhattam eddig
10945     I,  X      |           visszajövünk!”~Egész Dévényig nem közölték a vezérek senkivel az útjok
10946     I,  III    |                   maguk miheztartása végett közöltettek.~A nagyasszony el akarta
10947    II,  X      |                 kell elébb végighallgatni a közönségnek, amíg csak el nem érkezik
10948     I,  XIX    |                  hallott. Az arcának tudott közönyt parancsolni.~És Ocskay nem
10949     I,  XXV    |               öltünk meg ketten.~Rettenetes közösség! Egy megölt ártatlan embernek
10950    II,  XII    |                     énnálam? Hiszen ott van közöttetek. Az ott ni! Abban a borzprémes
10951    II,  X      |                    kopogott a pohárfenék, a közóhajtás nyomatékos kifejezéseül. „
10952    II,  X      |                   hogy egy „schnadahüpfert” közrebocsásson a társaság előtt, amihez
10953     I,  XXII   |                   buzdítani azokat, akiknek közrehatásától függ az, hogy a fejedelem
10954     I,  XXVI   |                    bölcsek kövét; a tegnapi közrendű magyar birtokosból egy csapással
10955    II,  III    |           derékszögben egyszerre az út, úgy közreszorítva az átelleni meredek bércfaltól,
10956     I,  XXIV   |                   vadászkíséret mind jobban közreszorult. Elöl az összetódult tulokfalka
10957     I,  XXVI   |                 kósza hír beszélt, most már köztudomássá lett. Nincs többé semmi
10958     I,  VIII   |                     Ha van valakinek mersze közületek megmérkőzni velem egy kis
10959    II,  X      |                     hogy amelyiket eltalált közülük, az orra bukott tőle, s
10960     I,  VII    |             közöttünk. Amióta te elvonultál közülünk boldog magányosságodba,
10961    II,  XIII   |                    Ocskay között. Ez volt a közvetítő idióma azokban az időkben –
10962     I,  XV     |            egyszerre az egész zászlóaljával közvetlen közelből sortüzet adott
10963     I,  I      |               szolgáló laboratórium azonban közvetlenül az úrasszony lakszobájával
10964    II,  IX     |                   minden utca Argus, minden kőfal Echo; ott lakni egymás melletti
10965     I,  XIII   |               vadaskert és az apácakolostor kőfalai között a szigetekre átjáró
10966     I,  X      |         agyonnyomhatja: aztán a várost erős kőfalak, ágyúkkal megrakott sáncok
10967    II,  IX     |                     Azokat a lyukakat ott a kőfalba az ő ágyútekéi ütötték,
10968     I,  VIII   |                 városa négy öl magas széles kőfallal van bekerítve, amiken erős
10969     I,  X      |                 azzal rohantak neki, mint a kőfaltörő kossal, a kolostor ajtajának.~
10970     I,  XXIV   |              foglalják el a tűzifaraktárak, kőfaragótelepek; a veres téglafal burkolata
10971     I,  I      |                magamnak patikám: deákkonyha kófernyáját, kuruzsló medicináját az
10972    II,  XII    |                     csitította az ál-Ocskay kókányozóit, hogy Hagyják abba, nem
10973     I,  IV     |                     jellemzik, ennek az egy kókler idegennek a bohóskodásaira
10974    II,  XX     |                    kísérletre adta a fejét. Kolduló cigánynak álcázta magát;
10975     I,  XXIII  |                    megjelen, majd mint öreg koldusasszony, majd mint prédikáló, facipős
10976    II,  I      |                  őket, mint a jégeső.~– Hát koldusbíró vagyok én? – Ott volt előttetek
10977     I,  XXIV   |                  töltött mordály lappang, a koldusbot végére egy perc alatt fel
10978     I,  XXIV   |         kebelzetükben egyesülnek valamennyi kolduscéhek, amiknek mindegyike külön
10979     I,  XXIV   |            varázsütésre lovashad állt elő a kolduscsőcselék és marhavásár helyén. Azt
10980     I,  II     |                    farkasbőr kacagánya tele koldusdióval, azon módon, ahogy a mezőn
10981     I,  XXIV   |                kívül természetesen az egész koldushad is összecsődül ilyenkor
10982     I,  XXIV   |               gyékény alá; a szűrujjában, a koldusiszákban töltött mordály lappang,
10983     I,  XXIV   |                 inkább hasonlított a jámbor koldusokéhez, hogysem mint a cifra alabárdosokéhoz: „
10984    II,  VIII   |                jöjjön velem. Aki nem sajnál koldusrongyot, cigánymondurt hordozni,
10985     I,  I      |                     a várkerítés előtt, s a koldusság sorakozik a templomajtónál,
10986     I,  XXIII  |               ispitályflastrom, enyves kéz, koldustarisznya, miseria cum sale et aceto.~
10987     I,  XXIV   |                     hogy üssön agyon! Három koldustarisznyát kikutattam, mind a háromban
10988     I,  XXIV   |                   nagy bosszúságára a többi koldustársaságnak, mert makacsul tartá megszállva
10989     I,  XXIV   |                  nevezetes a jól organizált koldustestületéről. Azoknak saját törvényhatóságuk
10990    II,  II     |              lehetsz brigadéros. Nekem csak kolléga vagy. Hajtsd hozzám a füledet,
10991    II,  IX     |                   bársonysapakját. – Hiszen kollégák voltak már! Egyiknek sem
10992     I,  V      |            játszottak. – Erre befelé csak a kollégiumi diákok produkáltak még színdarabokat,
10993    II,  XV     |                      A szőlőhegyeken minden kolna, minden mulatólak lángol
10994     I,  XVIII  |                    az, nem a Ferenc-rendiek kolostora. Ez a templom és kolostor
10995     I,  XXII   |                     általa alapított apácák kolostorába fog elvonulni, annak lesz
10996     I,  XXII   |                  gazdag főpapjai, szerzetes kolostorai lehetővé tették a vendéglátást. –
10997     I,  XIII   |                   töviséről nevezett apácák kolostorát?~– Hogyne? Ott akartak egyszer
10998     I,  XIII   |                   te nődet rég elvitették a kolostorból, s biztosabb zárt helyre
10999     I,  IV     |                     Andrássy Mihály, akinek kolostori életéből igen kényes adatokat
11000     I,  XXV    |                  nem!”, akkor írja ön fel a kolostorom falára, hogy Szunyoghy Ozmonda
11001     I,  VII    |                  visszamenni a nagyszombati kolostoromba, hogy elkövetett bűneimért
11002     I,  XXI    |              keresztapjául.)~– Hogyne, édes komámuram; mikor mindig azt gondolom,
11003     I,  VII    |        ezredeskapitánynak a fejedelem, hogy komanvuportévut tanítgasson hat hónapig
11004    II,  XIV    |                    kellett visszamenekülnöm Komáromig, anélkül hogy valaki kergetett
11005    II,  XIV    |                   hogy ha a jég beáll, vagy Komáromot, vagy Esztergomot, vagy
11006     I,  IV     |               szeretett a bohó vendég úrral komázni. – Csak Ilonka nem mulatott
11007    II,  XIV    |                hajtandja. Evégből egy egész kombinált dandár fog rendelkezése
11008     I,  XXIII  |                  benne nincs a keze ebben a komédiában.~Ocskay is Ozmondára gondolt.
11009     I,  XXI    |                 tovább nem bírta Csajághy a komédiajátszást: elkezdett kacagni, s kacaj
11010     I,  IV     |               cselédség betódult már a nagy komédialátásra onnan kívülről.~– Hát te
11011    II,  XXI    |          Deliancsából Ozmonda grófnővé! – A komédiásnők gyorsan tudnak átöltözni.~
11012     I,  XXV    |           mártírjait, s a vásárpiac közepén komédiát játszottak szent szertartásainkból.
11013     I,  III    |         golyóbisokkal löveti is városukat a komendáns, ők azért eljöttek, s nem
11014    II,  XIV    |        kegyetlenebben! Csak bámult maga elé kőmerev szemekkel; az átellenben
11015     I,  XXII   |                     már latinul is olvas és komfirmálva is van.~Rákóczi csak alig
11016     I,  XIX    |                  hallgatta mindezt a hosszú komissiót végig, s azt mondta rá,
11017     I,  III    |                    itt voltak a kuruc vezér komisszáriusai, felszólítani a lévai bírót,
11018     I,  XV     |                    kapitány, onnan hátulról kommandéroz a csapatjának, tele torokból
11019     I,  XXV    |               amidőn egyszer csak a legjobb kommandérozás közben egy teljes sorlövés
11020     I,  XXIII  |                 Országos nagy eset. Forgách kommandérozta a felállított hadakat, midőn
11021     I,  XXIV   |                  Ott a határszélen a vallon kommendáns jött a hintók elé, hogy
11022    II,  X      |                     ist hin, Kuruc ist hin,~Kommt schön zahm jetzt nach Wien.~
11023     I,  VII    |         kertészetből áll ki a világ, vannak komolyabb foglalkozások is. Amit leánykorában
11024     I,  XVIII  |                 hozzásimuló nőt.~– Tedd még komolyabbá! Hozasd ide az ítéletet,
11025     I,  XXI    |                     ki magában?~Csak Ocskay komolyodott el egyszerre. Valami villámlott
11026     I,  XXI    |            csiklandja belül. Folytatta nagy komolysággal.~– És pedig ennek a végrehajtására
11027    II,  III    |      kenyérpusztítót. Az udvarán hat mérges komondor végzi a vendégbejelentés
11028     I,  XV     |                 hogy valamelyik kuruc ezred kompániai vannak ott, s a poggyászt
11029     I,  XIV    |                 Wobezer, Trisler és Firmont kompániáit. (Ostromsisakos, páncélos
11030    II,  X      |               egymaga mind kiverte az egész kompániát. – Nem volt az valami nagy
11031    II,  VIII   |            Köröskényi zászlótartó egy egész kompániával vágtatsz lóhalálában Szentgyörgyre,
11032     I,  X      |                    révig, ott elfoglalták a kompokat, s éjfélig átszállították
11033    II,  IX     |                  elég volt.~Bolond asszony!~Kompromittálja magát is, meg őtet is.~Bécs
11034     I,  XXII   |                  hallotta a harangok ünnepi koncertjét, amiket eddig csak félreverni
11035    II,  XV     |                  kapatta háta mögé eldobált koncokkal: „Engem is bántottak –,
11036     I,  IX     |                 táskájában csak rézlibertas kong; aztán az egyenruhás sereg
11037    II,  II     |                     elkészül; előbb fogy el kongója, mintsem kiosztjuk; előbb
11038     I,  IX     |               Valami titkos kéz hintegeti a konkolyt a táborban, hogy a kálvinisták
11039     I,  XXIII  |                    közli vele. Erre Forgách konokul hátralépett, s azt mondta,
11040    II,  XII    |                kurucok, azokkal is a zsidók konspiráltak: Tökölyivel egy követ fújnak,
11041    II,  X      |                    filozófi nyugalmat akart konstatálni, s még egy kancsó gumpoldskirchenit
11042    II,  IX     |              Bocsánatot kérek, de nemcsak a kontót hozom; az nem sürgetős,
11043     I,  IV     |                    Ezek csinálnak a legtöbb kontrabantot, mintha ördögök szálltak
11044    II,  XI     |                     tettél te nekem kárt. O kontrer: most már egészen felcsaptad
11045     I,  XVI    |                 lovagot ábrázol: s az egész konvent ott várta a kapuban a kíséretével
11046     I,  VII    |                   amely családban pedig egy konvertita támadt, az nagyobb gyászt
11047     I,  I      |                 Volt abban a házban négy-öt konyha; külön a nyársonsültek számára,
11048     I,  I      |                 vette észre, hogy a nyitott konyhaajtón egy sárral, porral fedett
11049     I,  I      |                csürhe nép? Csiba ki innen a konyhából, akinek nincs itt semmi
11050     I,  I      |               leánya szobájából, ki egész a konyháig. Ott persze a pujpunellaháború
11051     I,  XXV    |                     képzelni, hogy Belzebub konyhájába jutott; s valamennyi ördög
11052     I,  I      |                   Én Apafi Mihály fejedelem konyhájában szolgáltam hét esztendeig!” „
11053     I,  III    |                     válni a kegyelmed híres konyhájának. Hanem most elébb még, pro
11054     I,  I      |                  levelensült-készítéshez. A konyhaművészet összegezett remekeinek előállítására
11055     I,  V      |            leányomnak a napával kell is egy konyhán lenni. Még csak a vallására
11056     I,  III    |       nyalánkoskodott, addig pedig ügyelt a konyhára és a tányérváltásra meg
11057    II,  XVII   |                      mint a hold. Gáspár úr konyított hozzá, hogy ez a dicsekedés
11058     I,  XXV    |            veszekedni: ezt úgy híják, hogy „konzílium”.~Amellett aztán ilyenkor
11059     I,  IX     |               koromhalmazzal jelentkeztek a kőomladék mögött. Itt ellenség járt.
11060    II,  XI     |                     őt ehhez a balhír-mondó kőpárhoz?~Nem volt bátorsága a tilinkóhangot
11061     I,  I      |                    Most is ott áll a tornác kőpárkányához dőlve, s elbámuló szemeivel
11062    II,  III    |              szédületes magasban egyenesen, kopáron, mint megannyi torony: egy
11063     I,  III    |                      hogy a fejüket egészen kopaszra borotváltatták, s csak elöl
11064     I,  XXV    |                   mint a mások bölcsességét kopizálgatni a kutyabőrre. Bizonyosan
11065     I,  XIV    |                     Előre, dárdások! Utána, kopjások! Ne féljetek, szászok! Ahol
11066    II,  XVI    |              valamit enni, jó volt; ha nem, koplaltak. – Egy napot nem engedett
11067     I,  X      |                  veretve, hol dőzsölve, hol koplalva. De ennek a régi bajtársnak
11068    II,  X      |                  nótájának. Minden asztalon kopogott a pohárfenék, a közóhajtás
11069    II,  IX     |                  ajtó előtt a lábcsoszogás, kopogtatás, Ocskay emberségnek tartotta,
11070     I,  XXIV   |                    az előtte álló alabárdos koponyájára, hogy az hasra esett tőle: „
11071    II,  XV     |               halotti lepedőikben, csontváz koponyákkal, üres szemodúkkal reám vigyorogva;
11072     I,  I      |                pihennének. A pinceboltban a koporsófödélen szegezik nagy kalapálva
11073     I,  XXII   |                     hogy abba még a testvér koporsója is elsüllyed. Ilonka őt
11074    II,  XVI    |                    lángok közül vitték ki a koporsóját! Ocskay László ott volt,
11075    II,  XV     |                Szegezzétek össze hevenyén a koporsómat, gyalulatlan deszkából –
11076    II,  XV     |            hallgatni, hogy dübörög a hant a koporsón, amit ott a házi kertben
11077    II,  XV     |                     a szeme láttára a durva koporsót. A szürke vásznat is ott
11078     I,  XIII   |                    Egyszer „hopp”, másszor „kopp”! – Egy nap úsznak a jó
11079     I,  XXVI   |                   ég a gyertya,~Az én babám koppantgatja.~Hol eloltja, hol meggyújtja,~
11080     I,  XXVI   |               szereti a szépet, mert el sem koppantja a gyertyája hamvát.~Deliancsa
11081     I,  XXV    |             került-e maga Ozmonda is Ocskay kórágya mellé!~– Eleonóra nem fogoly
11082     I,  XXVI   |                 szemöld, majd összeér elöl. Korallpiros ajkai hegyesre csucsorodva;
11083    II,  V      |                   megharagudott, mindjárt a korbácshoz kapott. – De a Katinkánál
11084    II,  XII    |               csípős a katedrában; gunyoros korbácsolója az erkölcsi félszegségeknek:
11085    II,  XII    |                  dajna! Főzőkanál a köténye korcába dugva… Huh, minő alak!~Hát
11086    II,  III    |              vendégfogadó. Falu végén van a korcsma.~– De én éppen ide akarok
11087    II,  X      |                      Mert ez a legkedvesebb korcsmája. Hiszen majd meglátja őtet
11088    II,  IX     |                   maradnom, de innen a kend korcsmájából minden bizonnyal elmegyek.~
11089    II,  IX     |                   elfogadnám a Fehér Angyal korcsmárosának az ajánlatát, hogy legyek
11090     I,  XXVI   |                rákezdé szép férfihangjával:~Korcsmárosné, gyújts világot!~Héj, van-e
11091    II,  IX     |                  volna belőle. Amit a többi korcsmárosok csak ma éjjel kapnak meg, (
11092    II,  IX     |           távolságra találta magát a belépő korcsmárossal. Egyszerre ráismert e pofára.~
11093     I,  XXVI   |                     indulat a mámor képzelt korcsszülötte?~… Hanem amint azt a gyűrűt