bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

11094     I,  XIV    |               felkapaszkodott a Cinka Panna kordéjának a kasába, s onnan kezdte
11095     I,  XIV    |              megelégült szívvel szálla le a kordéról, s rágyújtott a makrapipára.~–
11096     I,  XIII   |                     uram, mit szól hozzá?~– Kordéval kápsáló, facipős barát legyen
11097     I,  XXI    |                    arcának, hogy olyan rút: kordovánbarna pofája tündöklött az érzéstől,
11098    II,  VI     |           támaszkodott az egyik mohos fűzfa korhadt derekához.~Ocskaynak nagyot
11099     I,  XXIV   |                    a bukott fejedelmek ezen kórházáról. A külhatalmak követei milyen
11100    II,  III    |                     annak az ilyen garázda, korhely, csélcsap kákompillével,
11101    II,  III    |               akkoriban nem itták a kávét – korhelylevesen kezdték. (Sok mai ember
11102    II,  III    |                      pattogott Gáspár úr. – Korhelylevessel traktálsz ma bennünket?
11103     I,  XXV    |            berendezték: az egész reneszánsz kori pazar díszítés a régi állapotban
11104     I,  I      |                    kálmusgyökeret, négy lat koriándrumot, két kanál csorgatott mézet,
11105    II,  II     |          cigányleány, aki a magyar táborban kóricált, s mindenféle praktikákkal
11106     I,  XV     |        hasonlítottak egymáshoz, csak két év korkülönbség volt közöttük. Ocskay Sándor
11107     I,  VII    |             menyecske az egész úr a háznál: korlátlan egyedúr, aki mindenkivel
11108     I,  XXIV   |                  gyülevészt respektusteljes korlátok között tartsák. Jávorka
11109     I,  XVI    |                    oka, hanem a tábornok úr korlátolhatlan vitézsége, aki maga legelöl
11110     I,  XXIII  |               fejedelem rég oda nem dobta a kormánybotot közéjük, s úgy nem tett
11111     I,  XXV    |                    voltak leírva az osztrák kormányférfinak.~Az adatok, amiket Wratislaw
11112    II,  XIII   |                   az ország főhivatalnokai, kormánytagok, hadvezérek, érsek, püspök,
11113     I,  XXVI   |                      eredj, mosd le elébb a kormot a pofádról! Nem kell a szép
11114    II,  XI     |              rémülve. Nem tudott felkelni a kőről, ami azt a két testvért
11115     I,  IX     |                     szobamennyezeten fekete koromfestékkel felírva e szavak:~„Hic fuit
11116     I,  IX     |                     szoktak lenni, csak egy koromhalmazzal jelentkeztek a kőomladék
11117     I,  XIX    |                  fölíratta vérrel, lánggal, korommal egy elpusztított ország
11118     I,  XXVI   |                      Ő maga pedig a lengyel koronára alkudozik Péter cárral.~
11119     I,  XXV    |               királyt kínálta meg Rákóczi a koronával? Miért nem teszi azt a saját
11120     I,  XXIII  |               magyarokat szerette; meg volt koronázva királynak. Pozsonyban, a
11121    II,  XIV    |                felszaporítom megint: „Kapok korpára ebet!”~Ejh, azért a szóért
11122     I,  I      |              pisztolyaink csupa vaktöltésre korpával leverve; se páncéling, se
11123     I,  XIII   |                     a markából, akkor igazi kórságos, beveszik az ispotályba.
11124     I,  XIII   |                  Hogyne tudnék? Láttam elég kórságost életemben.~– Csakhogy a
11125     I,  IV     |                     ezüstmedencét, az ezüst korsóval; Andrássy Mihálynak felnyomták
11126     I,  VI     |                 mint követendő példaképre a kortársak előtt. – Bálványa vagy a
11127    II,  XX     |                   Környékbeli víg cimborák, kortyondi fráterek, híva és hívatlan
11128    II,  IV     |              szenteknek egyességét hallotta kórusban kiáltani a feje felett. „
11129     I,  II     |                    fütyölése, tombolása egy kórussá vegyült az emberi ordítással,
11130     I,  XXV    |                     azokat a kurucok földes kosarakkal fojtották el, az égő gránátokat
11131    II,  IX     |                 mérgesen, s olyant vágott a kosbőr dohányzacskójával az asztalra,
11132     I,  XXVI   |                    vasbul van, s ha faltörő kosnak akarod fölhasználni, szívesen
11133     I,  X      |             rohantak neki, mint a kőfaltörő kossal, a kolostor ajtajának.~Hanem
11134     I,  V      |                 volt: az égen megismerte a „Kost”, de a földön nem tudta
11135    II,  XX     |                   rá ne bukkanjanak, vagy a kostoláni labanc hadakba ne üssék
11136     I,  I      |                     Most, ha csak foghegyen kóstolgatnátok is végig egy ilyen traktát,
11137     I,  XXVI   |                           Amit eddig csak a kósza hír beszélt, most már köztudomássá
11138    II,  III    |                     ez csak a madárnak vagy kőszáli kecskének való út, vagy
11139    II,  XVI    |                   társzekerekkel alá- s fel kószálni a hegyek között; mikor az
11140     I,  VI     |                 csapatot toborzottál, azzal kószáltad be Németországot. A német
11141    II,  V      |                fenyegetőzött. Befalaztatá a kőszobor helyébe az egyetlen leányát,
11142    II,  XVIII  |                    mereven néztek, mint egy kőszoboré.~Ozmonda fehér hálóköntösében,
11143    II,  X      |                   archonok palotája előtt a kőszobornak kezdte elpanaszolni a baját.
11144    II,  IV     |                rettenetes örökséget!~Ocskay kőszoborrá érzé magát zsibbadni. Nem
11145    II,  V      |                    valami szent remetének a kőszobra áll: valamelyik ősnek a
11146    II,  III    |                  aztán volt egy óriási nagy koszorú mindezek felett, ami a rámát
11147     I,  III    |             utóbbiakat kimustrálta Ilonka a koszorúból. Ejh, nem illik az! „Engemszagolj”, „
11148    II,  III    |                   volna neki, hogy „eredj a koszorúddal a tatárba! A mi országunkban
11149    II,  III    |                    rámája tele volt aggatva koszorúkkal. Valahány diadalhír jött
11150    II,  III    |                mondatot, azon az immortelle koszorún csak elismeri kegyelmed
11151    II,  III    |            aranyozás.~Rá volt írva mindenik koszorúra, minő hőstett szerezte azt
11152     I,  I      |                   annyit, hadd teszem fel a koszorús pártát a fejedre.~A leány
11153    II,  III    |          emlékezetes arckép azzal a sokféle koszorúval.~– Mintha csak előttem állt
11154     I,  III    |                     a nagy karszék meg lesz koszorúzva, már akkorra vissza is térnek
11155     I,  XIX    |                fogva. Heisterék elfoglalták Kosztolán várát, s Ritschánt Bécsbe
11156    II,  XI     |               kendertilolók laktak), Kumpf, Koth, Kater utcák (csupa sár,
11157     I,  XVI    |                 őrnagynak címeztek eddig.~– Kotródj eblábolva! Mert ha még egyszer
11158    II,  V      |                 várában is hűséges marad.~– Kotty belé! Szilvalé! Ha ez lett
11159    II,  I      |                   nagyobb része még most is kótyagos, s nincs semmi kedvük a
11160    II,  IV     |                   nem isszák: töröknek való kotyvalék az; de ő saját maga a legnagyobb
11161     I,  I      |            erdélyinek, amit a magyarországi kotyvaszt, és megfordítva! – Most
11162    II,  XVI    |                    szíve szorult rá, hogy a kovácshoz vigyék megnádaltatásra.~
11163     I,  VIII   |                     a receptkönyvébe, hogy „kovácsnak orvosság: szabónak halál”.
11164     I,  X      |                   nagyon jó ajtó volt: erős kovácsolt vasból; nem engedett. A
11165    II,  VII    |                    róka, zegzug iramodással kóvályogva üldözője előtt. Egyszer
11166    II,  XX     |                     akarta tépni a foglyot; kővel, sárral hajigálták: Jávorka
11167    II,  III    |                  nem jó az a tokány?~Biz az kozmás is volt; de nem az volt
11168     I,  III    |                   szerencse, ha minden étel kozmát nem kap ma; a konyhában
11169    II,  XII    |                     a kocsmámból a részeges krakélert! Összetörte mind a kancsóimat,
11170    II,  III    |              szoktam vinni Lengyelországba, Krakkóba: ott biztos helyen van.
11171    II,  XVI    |                többit betakarta a hó.~Mikor Kralovánnál összejött a három dandár:
11172    II,  XII    |                 gyermekeknek, hogy én nem a krampusz vagyok, hanem a Mikulás?~–
11173    II,  XII    |                  alakját, mint Mikulás-napi krampuszt, a két nagy bolond bajusszal.~
11174    II,  X      |                    versre. Minden torok egy kráter lett, amiből a röhej lángoszlopa
11175    II,  IX     |                      hanem hogy vegye elő a krétáját, s csinálja meg a számadást
11176     I,  XXV    |                   Tréfa volt az egész. Csak krétára játszottunk.~Azután maga
11177    II,  VII    |                   vette a fekete táblát meg krétát, éppen, mint a bécsi kocsmáros,
11178     I,  I      |                 savószín bajusz mintha csak krétával volna ráfestve. A vállán
11179    II,  XII    |                 szétverték az egész lázongó Krethit és Plethit: a „Fehér Angyal”
11180     I,  XXIV   |                közel ért már a Spinnerin am Kreuzhoz; az álbarát a hamis szakálla
11181    II,  XV     |                   Aztán ne tegyetek engem a kriptába. Azt fel fogják dúlni a
11182     I,  IX     |                     porcelánedény, velencei kristály cseréppé törve kályhák,
11183     I,  III    |                   Ilonka; gyönyörű velencei kristályban a legfrissebb forrásvizet.
11184     I,  XVII   |            kérdezzük meg.~Egy nagy velencei kristálypalackba tiszta vizet töltöttek,
11185    II,  XVII   |               hitelesség kedvéért még azt a kristályszelencét is megmutatta Ozmonda, amiben
11186     I,  XXV    |                 csak nem hull rájuk többé a kristálytiszta vízsugár! Aki ezt a kútfőt
11187    II,  XII    |                     indulatomat, mert Szent Kristóf lábszárára esküszöm, ami
11188    II,  IX     |             generálist viszek!~– Ha a Szent Kristófot viszed, sem bánom én: a
11189     I,  XVII   |                  Tavaly is hozott valamit a Krisztuska, vajon mit hoz az idén?”
11190    II,  XV     |                     éltessen. Hiszen csak a Krisztusnak a vállára engedett súlyosabb
11191     I,  VI     |                 Aztán – ahogy megtagadtad a Krisztust, megtagadtad a prófétát
11192     I,  XIX    |                   egy jéghegy, mint a magas Kriván. – Azt mondták neki: az
11193     I,  XXII   |                  emlékű marad Pozsony város krónikáiban.~Minden szem őt nézi: a „
11194    II,  XX     |                 Néró” nevet, amivel a német krónikaírók felruházták.~Jávorka nem
11195     I,  XXIV   |                     sok mesét tartogatnak a krónikák. Az ötvenláb magasságú emlék
11196     I,  XXVI   |               vizsgálták össze Löwenburg és Krumpach tábornokok, s bevehetetlenekül
11197    II,  XVI    |                 Boldizsár zászlótartódat, a Krupics Jancsi strázsamesteredet.
11198    II,  II     |                    A trencséni ütközet nagy kudarcát nehéz szívvel viselik. Gyanakosznak
11199    II,  IV     |                  táborban. A trencséni nagy kudarcért, a porba omlott fényes,
11200    II,  VII    |               kiáltástól, s a rákövetkezett kudarctól: hogy ezredének egy része
11201     I,  XXVI   |                fölébredsz! Árulás volt, ami kudarcunkat okozta.~Ettől a szótól csakugyan
11202    II,  V      |                    izennivalód lesz hozzám, küldd a leveledet Budetinba, Szunyoghy
11203    II,  XV     |             gonosz-akaróm ilyen két levelet külde hozzám! Az egyiket a vőm,
11204    II,  II     |              uramnak a levelét, akit Egerbe küldék a fejedelemhez avégből,
11205     I,  III    |                  Hej, ha most egy ital bort küldene ide a tündér!” – sóhajtottunk
11206     I,  XVII   |            nyomtatott lapok, amiket hozzánk küldenek, elhallgatták az egészet,
11207    II,  XVI    |                     kegyelmed, míg izenetet küldenék a tábornok uramnak Budetinba.~–
11208    II,  XIV    |                 hadvezető fölé emelte! Ez a küldetés volt neki szánva!~Mit szóljon
11209     I,  XXII   |                 üdvözölve őt, jelenté, hogy küldetését bevégezte. Mire a fejedelem
11210    II,  XVI    |               fejedelem németjei?~Már ezt a küldetést gyönyörűség volt elfogadni
11211     I,  XXIV   |            poggyászos szekereire felügyelni küldetett a kísérettel. Azok jó előre
11212    II,  XVI    |                     egy egész táska levelet küldhetett, ami a nagy hó miatt ott
11213    II,  XIV    |                     amitől visszarettenjek! Küldjenek a legelátkozottabb helyre,
11214     I,  XVI    |                vagyok, mint a farkas! Aztán küldjetek jeget, hadd borogattatom
11215    II,  XVIII  |                megöltök mind a hármunkat! – Küldjétek másfelé, hagyjátok elfutni! –
11216    II,  XVI    |                    meg Budetinba a lietavai küldönc Ilonka rövid levelével.
11217     I,  XVIII  |                Egész reggel lett, mire ez a küldönce visszatért. Azalatt Ocskaynak
11218     I,  XVI    |                    képzeled. Múlt éjszaka a küldöncöd által azt izented nekem,
11219    II,  XXI    |                    vissza Csajághy Márton a küldöncöt.~S ezt határozva, kettétöré
11220     I,  XVIII  |              városban? – kérdé a visszatérő küldönctől.~– A hajdúság nagy nehezen
11221     I,  XXII   |               helyen, ahol a császári udvar küldöttei és a nagyhatalmak kitűnőségei
11222     I,  XXI    |                     s megelőzte a hivatalos küldöttet idejöttével. – Ocskaynak
11223     I,  IV     |                     huszároktól van itt egy küldöttség, a sentenciával.~– Előre
11224    II,  XV     |               vissza.~Jöttek hozzá könyörgő küldöttségek a városból. Előkelők, papok;
11225     I,  XXII   |                 palotához, ahol a fejedelem küldöttségét az egybegyűlt főrendek,
11226    II,  XV     |                    egyik részéből a másikba küldözgetni nagyon kockáztatott kísérlet
11227    II,  IX     |               kértem, Ponciustól Pilátushoz küldözgettek, utoljára szöszön-boron
11228     I,  XXV    |                   Egyik országból a másikba küldözték.~Ozmonda bizonyosra játszott,
11229    II,  XIV    |            környékén, s evégből szét vannak küldözve a hadfogadó alvezérei, kinek-kinek
11230     I,  VII    |                legjobban a férjét. – Én rég küldtelek volna, ha mertem volna tenni.
11231     I,  XXIV   |              Favorita útra, ahonnan a város külerődítményeig könnyen elérhették a menekülőket:
11232    II,  XI     |                     találta magát, ami Bécs külerődítvényeit elválasztja a várostul.
11233     I,  XXV    |              mindenki, aki tudott felőle. A külfejedelmek, akiknek az udvarához menekült,
11234     I,  XVIII  |           Bálványimádással vádolták őket. A külföldről elűzött templáriusok maradványai
11235     I,  XXII   |           elragadóbb a kilátás. Amint a nap küllői egy sűrű felhőpajzs mögül
11236     I,  VIII   |               holdba doblak! Nincs köztetek különb ember, akit velem szembeállítsatok?~
11237     I,  II     |                ócska szerdék.~A vezérek sem különbek a katonáknál.~Borbély Balázs
11238     I,  XXIV   |                     fokos nagyon jól ismert különlegessége volt a kuruc fegyverzetnek,
11239     I,  XXV    |                     mint másnak a levegő. A külseje pedig a várnak még mai nap
11240     I,  XXVI   |              jókedvéből még csak a mosolygó külszín sem? Ő is ivott a többiekkel;
11241    II,  XI     |                   legrongyosabb, piszkosabb külvárosába, ahol még vályogkunyhó,
11242     I,  X      |                    volt.~Benn, magában Bécs külvárosában elfoglalni egy egész zárdát,
11243     I,  X      |               rongyos gárda.~Az akkori Bécs külvárosai még csak a Favorita-vonalig
11244     I,  XIII   |                     el lehet hatolnunk Bécs külvárosáig, s ott megint összeverekedhetünk
11245     I,  X      |                  útjain keresztül egészen a külvárosig lehet hatolni.~A vadaskerten
11246    II,  XII    |                 tetszik; de ne bódorogjon a külvárosokban. Annak köszönheti kegyelmed,
11247     I,  XVIII  |                     melyek közül az egyik a külvárost kanyarogja körül, a másik
11248    II,  V      |                   ott találni egy kis darab külvilágot, kéklő rónával, kertek közül
11249     I,  I      |                     megszólal a toronyban a kürt. Már az ablakból is látni,
11250     I,  XXVI   |                    késő éj közepén a tábori kürtnek, nyomban következett rá
11251    II,  X      |                 fognak kocsikázni, különben kürtőt csináltatott volna a tetejére,
11252    II,  III    |                közel esik egymáshoz, hogy a kürtszó áthallik innen oda.~Budetin
11253     I,  XVII   |                   fejedelemnő lakását. Ez a Küszdenpfennig-ház egy valóságos kis erősség.~–
11254     I,  XVII   |                  szállították a hercegnőt a Küszdenpfennig-házba, ahonnan a Favoritára nem
11255     I,  XVII   |           karácsonfa~A kis Krisztus a bécsi Küszdenpfennig-palotába is meghozta a maga drágalátos
11256     I,  XXV    |            megkaptad, amit kerestél! Te itt küszködöl, éjt-napot eggyé ragasztva,
11257     I,  III    |              valamennyit, s itt az én házam küszöbén vágnák le a fejeiket, s
11258     I,  XVII   |                     ceremóniát ki tudott is küszöbölni a vallásgyakorlatból, a
11259    II,  XVIII  |                   volt neki azon a tilalmas küszöbön.~Ozmonda nem aludt, csak
11260     I,  III    |                     mind ide tennék, erre a küszöbre, s itt vágnák le sorba!
11261     I,  XXV    |                    az idegen erőszakos keze küzd ellene; de kibékíthetik,
11262     I,  XXIV   |                  alabárdost leverték minden küzdelem nélkül.~A kifőzött első
11263     I,  XVII   |              szörnyalakok. Mintha egymással küzdenének előre-hátra dulakodva, szétterjengve,
11264     I,  V      |    legveszedelmesebb ellenséget, az unalmat küzdhesse le velük. Csaták után víg
11265     I,  XXV    |                     vázolt. Az egymás ellen küzdő isteneket, az ostromra kelt
11266     I,  II     |                   megelevenült.~A varégerek küzdöttek így. Páncél nélkül, minden
11267     I,  XIV    |                    jobb partját választotta küzdtérül.~Mikor már Fischamendig
11268    II,  X      |                   Hosen!”, próbálgathatta a kuglizási tehetségét az István torony
11269    II,  XVI    |                    a gyalázatost: szégyent, kuhit hozott a nemzetségére. –
11270     I,  XIX    |                    már ott volt kéznél. Azt kulaccsal hordta Csajághy, s rögtön
11271     I,  XX     |                 farkasbőr bunda a vállán, a kulacs az oldalán, mind azt jelenték,
11272     I,  XXIV   |                  bezárva maga után az ajtót kulccsal. Mikor egy óra múlva Jávorka
11273    II,  III    |               hozassa el a kincstárnokát, a kulcsárját, s strázsaállóit, őriztesse
11274     I,  XXII   |                   csalóka zárral csukódó.~A kulcshordó várnagy ezt az ajtót is
11275    II,  IV     |           evőeszközt letenni, s aztán imára kulcsolni a kezeit az arca előtt.
11276    II,  V      |                    vágyó tekintettel, imára kulcsolt kezekkel.~– Ne nézd te olyan
11277     I,  X      |              hófehér kéz nyúlt elő, s imára kulcsoltan látszott feléje esengeni.
11278    II,  XVI    |                 borulva, s kezeit feje fölé kulcsolva, elkezdett zokogni keservesen: „
11279     I,  XIX    |                   indultak. Annak az ajtaja kulcsra járt, s a kulcsa Ritschánnál
11280    II,  XIII   |                     hogy a saját volt hívei kullognak a háta mögött, s őrizkedjék
11281     I,  XXII   |                     mely megunta a sarkában kullogó balsors elől futva futást,
11282     I,  XXIV   |                mindegyike külön mesterséget kultivál. Itt vannak a „fopper”-ek,
11283     I,  XIX    |                    németül; mert engem ez a kultiválatlan nyelv zseníroz: nem tudom
11284    II,  XI     |                  itt kendertilolók laktak), Kumpf, Koth, Kater utcák (csupa
11285    II,  X      |                    urak; azok az én legjobb kundsaftjaim. Káromkodnak, poharat törnek,
11286     I,  XXIII  |              vitézei; ott feküsznek szépen: kunok, örmények és tatárok, Abesszínia
11287    II,  XIV    |                porig leégeti kegyelmed. Egy kunyhót, egy kastélyt épen nem hágy,
11288     I,  I      |               keverd hozzá. Azután végy egy kupa háromzsivány-ecetet, a tárkonyecetágyról,
11289     I,  III    |                 Ocskay, ha megtudná, hogy a kupához nyúltam, amíg ez a vár be
11290     I,  XVI    |                   ideál után vázlatozásnak, kupcihér!~– Már, tábornok úr, vagy
11291     I,  III    |                   vár be van véve. Az a kis kupica, amit ebéd előtt még pro
11292     I,  III    |           merítőkanállal töltögetik ki apró kupicákba az étvágyingerlő italt.~–
11293     I,  III    |                  pro appetitorio, ezt a kis kupicányi várat itten, a belétöltött
11294    II,  XVI    |                  azzal a korona alakú, nagy kupolájával, mégsem siet oda – talán
11295     I,  VIII   |                     én megtartottam híven a kúrát. Izzadást rendelt, meg érvágást.
11296    II,  XIII   |                     baj! Hanem őnagysága, a kurazir regement obestere kívánja
11297    II,  IV     |                      Anélkül, hogy a rendes kúria elé állították volna, anélkül,
11298    II,  XX     |                     aztán útra, vad danákat kurjongatva; amik közé a meggyalázott
11299     I,  VI     |                     vagy. Jól van. Bravó! A kurtina le van már bocsátva: most
11300    II,  VI     |                 intézkedéseket tesz, hogy a kurucaid észre sem veszik, mikor
11301    II,  VII    |               csalitos terep mellett Ocskay kurucainak nem lehetett azt észrevenni,
11302     I,  XV     |                táborhelyen, magukra hagyva, kurucé, labancé, mint valami bitang
11303    II,  X      |                   Ohr ist weg, Ehr ist weg,~Kurucember liegt im Dr…~O, du lieber
11304    II,  XXI    |                    Ocskay László számára. A kurucokhoz hiába menne könyörögni;
11305     I,  X      |                    nép is, amerre látott. A kurucokról rémmeséket beszéltek, s
11306     I,  XIV    |                    tempót.~Ez volt az igazi kuructempó. Csinálja utána, aki tudja!~
11307     I,  X      |                   pedig azalatt megteszem a kuructempót.~– Lesbe állsz egy csapattal,
11308    II,  IX     |                címerét átváltoztatjuk: „Zum Kuruzengenerál”-lá. Iszonyú guadét fogunk
11309     I,  I      |                     deákkonyha kófernyáját, kuruzsló medicináját az én famíliám
11310     I,  XXIII  |              muzsikus cigány, utoljára mint kuruzsoló olajkáros: s mindannyiszor
11311     I,  XXII   |                    A láncra vert fogoly ott kussadt a falhoz támaszkodva háttal,
11312     I,  XXV    |                     a csapással összevissza kuszálta a fővezér Stahremberg egész
11313    II,  XXI    |                minden gondolatja össze volt kuszálva. Merre forduljon most? Kit
11314    II,  XI     |               ostrom maradványai: elhagyott kutak, amikben sohasem fogja keresni
11315    II,  XIV    |                 omlott kazalokat és behányt kutakat napi járóföldre. Legközelebb
11316    II,  XVI    |                     ő rettegéseinek állandó kútfeje: ettől a gondolattól volt
11317     I,  XXV    |          kristálytiszta vízsugár! Aki ezt a kútfőt elfoglalhatja, az ura a
11318     I,  IX     |                     csak a kormos gerendák, kútgémek meredeztek fel az égnek;
11319     I,  XXVI   |                  hiszed, hogy ha kimennék a kútra, megmosdanám friss vízben,
11320     I,  XXVI   |             hízelkedő kutyát. Ma „hízelkedő kutyá”-nak nevezte, tegnap még „
11321     I,  VII    |              passzióval végez. Valami nagy, kutyabőrbe kötött fóliánsból fordít:
11322     I,  XXV    |                 bölcsességét kopizálgatni a kutyabőrre. Bizonyosan ki is kapott
11323     I,  XXVI   |               hagymaszagú. Addig nesze ez a kutyaharap-csók.~S dévaj kedvében megharapta
11324     I,  XXVI   |                   találkozásnál – meg azt a kutyaharap-csókot – a búcsúvételnél. Ki volt
11325    II,  VII    |               odakiált Ocskayra:~– Megállj, kutyahitű! Én láttam, mikor levágták
11326     I,  XXVI   |               hebegi:~– Bercsényi!~– Ország kutyája vagyok én: nem Bercsényi!
11327     I,  XXIV   |                látják, hogy merre az út. Ha kutyájuk nem volna, aki vezesse őket,
11328    II,  XVIII  |                    el a város végére; még a kutyák sem ugatták meg.~Ott azután,
11329     I,  IX     |            maradványai, amikről az elvadult kutyákat még a lovasok közeledése
11330    II,  XVI(1) |                   uram, vágjad, mért lettek kutyákká!~
11331    II,  III    |            kifizesse.~– Hát mi köze ahhoz a kutyáknak? Azért Ebkérdi Pál a neve,
11332     I,  XVI    |          érdemletted? Hát ide nézz! Kinek a kutyakörme kaparása ez a csúf kép itten?
11333     I,  XXVI   |                  azt fogja mondani, hogy „A kutyámat tegye bolonddá az úr!”;
11334     I,  IX     |             káromoljon senki… A szidás csak kutyaugatás… Befogom a számat. Nem hallja
11335    II,  II     |             bocsátania, hogy mint a harapós kuvasz, rohanjon utána a futónak –
11336    II,  VIII   |                  halálmadarak! Visítsd fel, kuvik, minden házban az alvókat: „
11337    II,  XVI    |                 vitte el Bécsbe, ott is egy kvártélyon voltak. Most is ott van
11338    II,  III    |                   sikerült Kvassó várában a Kvassay urakat, Plevnik várában
11339    II,  X      |                   még ott maradtak pipázni, kvaterkázni, adomázni, Ocskay természetesen
11340    II,  IX     |        átváltoztatjuk: „Zum Kuruzengenerál”-lá. Iszonyú guadét fogunk vele
11341    II,  XV     |                   az öreg nagybátyja, aki a lábába fúródott golyó miatt nem
11342     I,  XXI    |                megcsókolgatta a kis Gáborka lábacskáit, aki szörnyen bújt előle
11343     I,  XIX    |                     labanc egyformán a maga lábadozó harcosait, akik nagy sebeket
11344     I,  XIX    |                    ott valószínűleg annyira lábadozófélben van már, hogy egy jó szóért
11345    II,  XX     |                   legnagyobb virtusa volt a lábaiban. Ez versenyt tudott gyalogolni
11346     I,  X      |                   durrogva pattogtak szét a lábaik alatt. A kurucnak ez nem
11347     I,  XXIV   |                  sebmutogatók lógatják le a lábaikat, kardok vannak eldugva a
11348     I,  XXIV   |                    lázárok leugráltak sánta lábaikkal a szekerekről, s felnyalábolva
11349    II,  XVIII  |                 gyermekeimmel, nem bírnak a lábaim tovább; pedig futnom kell,
11350     I,  XXII   |                 tornyaival, szökőkútjaival, lábainál a méltóságos Duna; keletnek
11351     I,  XIII   |                  majd megint felugrott, s a lábaival tombolt, és a karjaival
11352    II,  III    |              meggörbült hát, kurta kezek és lábak, az orrig felhúzott száj;
11353     I,  XXIV   |             iszonyúan éktelenített karokat, lábakat lógatnak ki a benn ülő lázárok;
11354     I,  XXV    |                    nincs.~– Nem vágták le a lábamat? – Ez volt a második szava
11355    II,  VI     |                   már ott volt a hölgy jobb lábának a hegye a kengyelben, s
11356     I,  XXV    |                Egyetlen alak térdelt az ágy lábánál, az apáca – fejét a nyoszolya
11357     I,  IX     |                 Forgáchnak én vertem szét a labancait; hanem ez az ő érdemük,
11358     I,  XVI    |                     erősen birokra kapott a labanccal, szorítják Heistert mindenfelől,
11359     I,  VI     |                      egész a hasból beszélő labanckapitány ezermesteri furfangjáig.
11360     I,  III    |                  gondoskodnom.~– Micsoda? A labancokéról! Átkozott rablók! Nem várhatnak
11361     I,  VIII   |                   táborunkat, míg viszont a labancokét oly rémületbe hoztad, hogy
11362     I,  VIII   |                    állt a tábor, szemközt a labancokéval. A kuruc tábor éppen azon
11363     I,  VIII   |                      S azzal odaadta neki a labancoktól elfoglalt zászlót, ami éppen
11364     I,  III    |       gonosztetteinek zsoldját!~„A hatalmas labancpárti Sennyey István áttért a
11365     I,  XXV    |                abbahagyták a lövöldözést. A labancság agyon volt rémülve. Megadásról
11366    II,  XI     |              hadnagyi~Átkozva siratják az ő labancságát;~Verje meg az Isten állhatatlanságát!…~
11367     I,  IX     |                   én hibám. Ha mint megvert labancvezér jönnék ide, én is lehetnék
11368    II,  II     |               bűnöst”.~Érzé, hogy a kezére, lábára, nyakára szorul a hurok.
11369    II,  XV     |                   házi szereit, bútorait, s lábasjószágaival együtt átköltözni a Nyírségre,
11370     I,  X      |                 uraságoknak a mezőiről, ami lábasjószágot talált, azt elhajtatá, a
11371    II,  III    |                  ötvös. Sohase gazdálkodtam lábasmarhával, mindig csak arany- és ezüstmarhával,
11372    II,  IV     |               nagyobbik, átnyalábolva egyik lábaszárát, úgy iparkodott őt fogva
11373    II,  XVIII  |            elhálálkodott érte.~– Csókolom a lábaujja kis körmét a fölséges excellenciás
11374    II,  IX     |                    hangzott az ajtó előtt a lábcsoszogás, kopogtatás, Ocskay emberségnek
11375    II,  IX     |                     kapukat látja, s azok a labirintba vezetnek. Én előrejöttem,
11376     I,  XXV    |              sürgősen kívánja a megsebesült lábnak azonnal combtőben levágását,
11377     I,  XXV    |           szökőkutacskák, amik egy véletlen lábnyomásra otkolonsugárt lövellnek
11378     I,  I      |           remekeinek előállítására szolgáló laboratórium azonban közvetlenül az úrasszony
11379     I,  VIII   |                      ha hat hétbe kerül is, lábra állítandja a tudományával.~
11380    II,  XII    |             indulatomat, mert Szent Kristóf lábszárára esküszöm, ami a Riesentornál
11381    II,  XIV    |                    úszónadrágforma a feszes lábszáröltöny fölé húzva).~Mikor odaértek
11382     I,  XVIII  |                  futvást, s hogy a hajdúság lábtókkal készül a sziklákat megmászni.
11383     I,  III    |              Ocskay-kastélyban, akkor még a Lacika csak háromesztendős volt;
11384    II,  III    |                belső lemez felemelkedett, a ládaajtó kettős fenékkel bírt; a
11385     I,  XXI    |                gyémántlapra festem,~Rubinkő ládába rejtem,~S azon volnék, hogy
11386    II,  V      |                   ellopta a szeme láttára a ládája kulcsát. A kisasszony váltig
11387     I,  VIII   |                   szakácsnak a fűszerszámos ládáját hozta el magával; mivelhogy
11388    II,  V      |            Illésházy: „De galambom, ha te a ládakulcsodat nem találod, nem is fonsz
11389    II,  V      |                   reggel felé. De biz azt a ládakulcsot hétfőtől kezdve szombatig
11390    II,  III    |                       No, hát várj. Ennek a ládának van még egy rejteke, amit
11391     I,  XIII   |                 után két órakor, ha a magam ladikjával mehetek.~– Kegyelmed akkor
11392     I,  VIII   |               mulatozás után, a gyógyszeres ládikó helyett a várbeli szakácsnak
11393     I,  VII    |              becsukta felbontatlanul abba a ládikóba, s a kulcsát felakasztotta
11394    II,  XVI    |                    az innenső parton valami ladikot, ami az árvízen átvigye,
11395     I,  VII    |                    Tartott egy kis ébénumfa ládikót, s amint valahonnan levele
11396     I,  XXVI   |                    az a hang, amely énekel, lágyabb, csengőbb, melegebb volna,
11397     I,  III    |                   célozni! Bárcsak az Isten lágyítaná meg a várbeliek szívét,
11398    II,  XXI    |                testvére.~Csajághy szíve nem lágyult meg; de igazságot tartott.~
11399    II,  III    |                 Ocskay bele sem tekintett a lajstromba; odaírta a végére, hogy „
11400    II,  VI     |                     magadat. Az egész Jákob lajtorjája előtted áll. Magad teremtheted
11401    II,  XII    |            ijedtében hanyatt bukfencezett a lajtorjáról.~Ezt a produkciót meg is
11402    II,  XIII   |               kényelemmel berendezve; egyik lakáj a másik kezére adta; jött
11403     I,  VIII   |                 mely többször volt királyok lakása, korona őrhelye.~Először
11404     I,  XVII   |                  jobban őrzik a fejedelemnő lakását. Ez a Küszdenpfennig-ház
11405     I,  XXII   |                 szobájának vasajtaját három lakat őrzé: egész tudomány volt
11406     I,  XXII   |                  azután az átelleni vasajtó lakatjait nyitogatta fel.~Ezalatt
11407     I,  XXV    |                 válogatott mérgekkel torkig lakatják? Hiába is kérdeznék, mert
11408     I,  XXII   |                Ezalatt felnyitották a nehéz lakatokat, a vasajtó feltárult, szabad
11409     I,  XXIII  |          ostromoktul elrombolt városban ami lakható magánház van, azt mind elfoglalták
11410    II,  VII    |                 közlegényt: mindenki torkig lakhatott a jóból.~A lakmározás alatt
11411     I,  X      |           szántóföldén a vetést fölégették, lakházát szétdúlták, hozzátartozóit
11412    II,  III    |                    kapja. Gyere ide hozzám! Lakjál nálam! Holtig eltartalak.
11413    II,  III    |                 hogy kérje rá Ocskay. – Úgy lakjanak itt nálam, mintha saját
11414     I,  XXI    |                   túrót fehér cipóval; hadd lakjék jól egyszer kedvére, s hadd
11415    II,  VII    |                 torkig lakhatott a jóból.~A lakmározás alatt elterjedt a híre,
11416    II,  XX     |       menyasszonyomnak, mikor tartjuk meg a lakodalmat.~Jávorka a tenyere után
11417    II,  X      |                     volt. Megnézte a törpék lakodalmát is. Bécsnek akkor valami
11418     I,  I      |           megrohantak bennünket. Mi, békés, lakodalmazó násznép, nem is voltunk
11419     I,  III    |               amelyen a bátyját megölték, ő lakodalomba volt híva anyjostul, ott
11420     I,  IV     |                 felelt:~– Szépasszony lesz. Lakodalomban.~Nagy taps következett rá.~–
11421     I,  I      |                     látni.~      ~Hát biz a lakodalombul tor lett. A menyegzőre összesereglett
11422    II,  VI     |                 Olyan dáridó volt ott, hogy lakodalomnak is bevált volna. – Ki tudja,
11423    II,  XV     |                     ahol szép birtoka s ősi lakóháza is van. Ami kára aztán az
11424    II,  XIV    |              gunyhójába, saját édesanyád ős lakóházába!~Most világosodott fel egyszerre
11425    II,  XVIII  |                 avarnak!~Kerülnie kellett a lakóházakat, nehogy valaki meglássa,
11426    II,  V      |                  regék miatt a budetini vár lakóiról! Kivált mikor ébren vala!~
11427    II,  XVI    |                     öntötte ki még a hegyek lakóit is; a hidakat elhordta a
11428     I,  X      |                    sáncolat, csupán a mezei lakok és kertek palánkjainak tömege,
11429     I,  XXVI   |                   átkozott tündért. Vagy te lakolsz meg érte! Én ma ki akarok
11430    II,  XIII   |                lénungot, s azzal mindjárt a lakomaasztaltól a lóra veté magát.~Trombitaszó
11431     I,  IV     |           bivalyhúst enni, mikor itt pompás lakomában részesülhetek…~(Ez jól indokolja
11432    II,  III    |          felhordatta a csatlóssal a reggeli lakomához valókat. Maga kedves háziasszonyi
11433     I,  XXVI   |                illett az ide, mint Belzázár lakomájába a láthatatlan kéz írása.
11434     I,  V      |                  Csaták után víg dalaikkal, lakomák alatt tréfás adomáikkal
11435     I,  XXVI   |             tábornokát. – Ismerjük a magyar lakomákat, délben kezdődnek, és éjfél
11436     I,  VIII   |                   vett részt a közös tiszti lakomákban. Békében is hagyták, tudva
11437     I,  XXI    |                     Mikor aztán vége volt a lakomának, a Gáborka is elaludt az
11438     I,  XVI    |                     kitüntetést, hogy a mai lakománál a tábornok saját maga mellett
11439     I,  IV     |                  ülj közénk, s végy részt a lakománkban.~– Hát bizony, nem is vagyok
11440     I,  XXI    |                    megtörülték a szájukat a lakomától, hogy: „A császár sem eszik
11441    II,  XX     |                     semmid sem fáj többé.~A lakomázó asztalt azonnal elhordták,
11442     I,  XXVI   |            tanácskoztak csata előtt, együtt lakomáztak csata után!… „Mit tanácsolsz,
11443    II,  XVIII  |                      ha a paradicsom minden lakosai imádkoznak érte, meg nem
11444     I,  XXVI   |                 felprédált, elpusztított, a lakosokkal is kegyetlenül bánt; még
11445    II,  XIII   |              kancellár, s átvezetteté saját lakosztályába, ahol három szoba volt számára
11446    II,  III    |                 amiknek ablakai kétemeletes lakosztályokból nyíltak, s valamennyi fölé
11447     I,  VII    |                  fogja áldani a magasságban lakozó Isten! Bárcsak ez a boldog
11448     I,  I      |                    közvetlenül az úrasszony lakszobájával állt összeköttetésben, hogy
11449     I,  XXII   |               ellenségtől elfoglalt zászlók lakták ez odúkat, por-, rozsdalepte
11450     I,  V      |                     tud franciául?~– Sokáig laktam kinn Franciaországban.~–
11451    II,  XIV    |                 Ocskayt a rácok vezére, ott lakván künn sátorok alatt a csapatjával (
11452    II,  XV     |                   világon Ocskay László! Ne lamentáljatok! – Szegezzétek össze hevenyén
11453     I,  XXV    |                      késő éjszaka volt. – A lámpa ott égett az asztalon, s
11454     I,  X      |               István-torony messze világító lámpájával volt a kalauzuk. Mikor a
11455    II,  XI     |                 előtte. Ocskay látja a gyér lámpák világánál el-elosonni a
11456     I,  IV     |               felülről, mintha csak a függő lámpásból sipákolt volna: „Non contradicas!” (
11457     I,  IV     |                 bámulva tekinte föl a függő lámpásra. Legfurcsább ijedelem látszott
11458    II,  XVII   |                   kinn állt maga Gáspár úr, lámpással a kezében, s az előrevágtató
11459    II,  XII    |             tökéletes sötétség volt: minden lámpást összetörtek. A viharzó lármából
11460    II,  XII    |                   megcsonkítva ott függni a lámpásvason, röhögő utcasöpredék gúnyhahotájára.~
11461    II,  XIII   |                     drabant kísérte, nyeles lampionokkal.~Hát ennek mi kell?~– Kegyelmes
11462     I,  XXIII  |                  vont:~– „Multi rixantur de lana saepe caprina.” (Sokan össze
11463    II,  XIV    |                 adóssága, összetörve minden lánca!~Sokáig beszélgetett azzal
11464    II,  XX     |                     barát; szabadítsd meg a láncaidtól azt a dicső teremtést, akire
11465    II,  IV     |                     sem vezette már, csak a láncaikról elszabadult szenvedélyek.
11466     I,  XXII   |                  rabot kihozták, levették a láncait.~– No, te fickó – mondá
11467     I,  IV     |                   De hogy kerül a kegyelmed láncára az én várkulcsom? – kérdezé
11468    II,  II     |                      amikor gyanúját minden láncáról szabadon kellett volna bocsátania,
11469     I,  XXVI   |                   erőt hozott magával még e lánccal a lelkén is előretörni és
11470     I,  XXVI   |                   nehéz golyó volna ennek a láncnak a végén, ami lépteit gátolja.~
11471     I,  XXIV   |               kezeiken lánc; egyik társuk a láncnál fogva vezeti őket, s korbáccsal
11472     I,  XXII   |                     bocsátlak. Elmehetsz, a láncodat is elviheted emlékül, és
11473     I,  XXII   |              hajtogatá az ajándékba hagyott láncokat, s a vállára veté. Azzal
11474    II,  III    |              gyémántos, rubintos gyűrűkkel, láncokkal, diadémokkal; gyöngysorok
11475    II,  XXI    |                 vérbírák előtt, mi végzetes láncolata az eseményeknek sodorta
11476    II,  V      |                    ne szökhessék, egymáshoz láncolták békóval az úrnak és a szolgának
11477    II,  V      |                címerében ott van a levágott láncos láb; jószágot is inscribált
11478     I,  XXII   |                      szabad volt belépni.~A láncra vert fogoly ott kussadt
11479    II,  XIX    |                  volt nagyon mély, a páncél láncszemei nem engedik a tőrt messze
11480    II,  XVII   |                  ahogy a harc hevében kard, lándzsa összetépte, s bekeverve
11481     I,  XIV    |             feleségem.~– Hát a kisfia, akit lándzsára szúrtak, meg a kútba ugrott
11482     I,  I      |                  volt a fején, a mellén egy lándzsaszúrás, a kezei összevagdalva.
11483     I,  III    |                   leányka orcája még jobban lángba borult.~– Látod, hogy megbecsülik
11484     I,  X      |                   tetejére. Rövid idő múlva lángban állt a tető.~Benn a szent
11485     I,  XIII   |                     Ő maga szerezte azokat. Lángész volt.~Csak a neveiket ismerjük
11486     I,  VII    |                  véget, amin a hazaszeretet lángjánál áldoztak: ezt példázta amaz
11487    II,  XVI    |                   szégyenében, bánatában. A lángok közül vitték ki a koporsóját!
11488    II,  VIII   |                 három névnek tűzvilága van. Lángolnak a betűk, ahová a krónika
11489    II,  XVII   |              harcolt, s azokat is szétverte lángoló dühében. Nem az az Ocskay
11490     I,  V      |                     azt a szót.~Ilonka arca lángolt, mint az „égő szerelem”,
11491    II,  X      |                 kráter lett, amiből a röhej lángoszlopa lövellt fel a boltozatig.
11492    II,  XV     |              lőporos torony magasra lövellő lángoszlopai vakító fénnyel áraszták
11493    II,  VI     |                  mennykövéből lesz a király lángpallosa. Egy döntő ütközet, s te
11494     I,  XVIII  |                 ijesztő szép volt; még az a lángszínű selyempalást is segített
11495     I,  XXII   |                    tud, úgy ennek az arcnak lángveressé kell gyulladni arra a szóra: „
11496     I,  II     |                  skarlátpiros volt. S ezt a lángverességet tükrözte vissza a sík róna
11497     I,  I      |                 vándor poéta is megkerült a lantjával, duzzad a tarsolya a maga
11498     I,  I      |                     karikára, ami egy ezüst lantnál fogva csüggött alá a bogláros
11499     I,  V      |              gondolta egynémely, hogy talán lantolva, dalolva lehet megnyerni
11500    II,  XVI    |                 ellen viaskodott volna így, lantosnak kellene járni a nyomában,
11501     I,  V      |                    két kézzel adnám hozzá a lányomat, még ma, nem is holnap.
11502    II,  XX     |                    és Dodvág közötti hosszú lapály: a falvak mind a túlsó két
11503     I,  II     |               kiöntései lepik még most is a lapályokat; iszappal fedett, békanyáltul
11504    II,  XX     |                     végeszakadatlan hosszú, lapályos erdőségbe kerültek, ahol
11505    II,  XVI    |                   mély hegyvágásokban havat lapátolni, emberfölötti munkával vágatva
11506     I,  I      |                 hajtincsen, ami az imakönyv lapjai közé volt szorítva.~– Ah!
11507    II,  II     |                Pestvármegyei levelének első lapjára azonban alul még ez a szó
11508     I,  XVII   |                     veszedelmét. Nyomtatott lapokat adtak ki, amikben el lettek
11509    II,  II     |                     fordíts). – Még a túlsó lapon is lesz valami megtudni
11510     I,  XXIV   |              koldusiszákban töltött mordály lappang, a koldusbot végére egy
11511     I,  XVIII  |                   végveszélybe vihetnek, ha lappangva maradnak. Árulás van soraink
11512     I,  XXIII  |                    ezt a néhány sort írta a lapra.~„Édes jó hívem.~Megengedj,
11513     I,  XIV    |                 nagy zsivajjal; mintha csak laptást játszanának. Olyan közel
11514     I,  XIII   |                    tábor közepén, kétkerekű laptikájával, amibe kis tatár lova van
11515     I,  XIII   |                     tatár lova van fogva. A laptikán tokaji boros átalagok, lengyel
11516    II,  XII    |                rájuk az idegen, a szögletbe lapulnak.~Mikor reggel Ocskay felment
11517    II,  XII    |              lámpást összetörtek. A viharzó lármából csak a saját nevét tudta
11518    II,  XIII   |                     rendeltetve. A zendülés lármáját más zaj váltotta fel; nehézlovasság
11519     I,  XXV    |             bennrejtett „dandár” földalatti lármájától – mintha ezek a bástyatornyok
11520     I,  XXIV   |                    felismerni a számukat; a lármájuk után egész ezrednek hihették
11521    II,  I      |                Zászló egy sem, tiszt sehol. Lármázni tudtak minden nyelven, magyarul,
11522    II,  XIX    |                    álmát aludta már, mint a lárvabáb.~A hír, a dicsvágy melegét
11523     I,  XXV    |                    a halott fő foszforfényű lárvája, úgy világít keresztül az
11524     I,  XVIII  |                    e szavak alatt egy fúria lárváját vette föl – és akkor még
11525    II,  XVIII  |                 vitt fölfelé; a fakó szekér lassacskan döcögött előre. A hold már
11526    II,  XX     |            odamentem, hogy a magam szemével lássak.~Amit láttam, soha el nem
11527    II,  XII    |                      El innen! Meglátnak!~– Lássanak – mondá Ocskay fásultan.~–
11528     I,  I      |                Menjetek ki mind, asszonyok; lássatok a dolog után, én most ittmaradok
11529    II,  III    |                  azt rágta össze, hogy enni lássék.~Gáspár úr pedig falt, mint
11530     I,  XXIV   |               fejedelemnőtől Ozmonda Ocskay Lászlónéhoz.~– Vége mindennek. Rákóczi
11531     I,  III    |                    beszélt mindennap Ocskay Lászlóról Ilonka előtt.~Most már emlékezett
11532     I,  VII    |                   Alig egy hét múlva Ocskay Lászlótól levelet kapott Tiszáné nagyasszony:~„
11533     I,  I      |                 strázsáló őr után, hogy nem lát-e még valamit.~Végre, amit
11534     I,  III    |                     nagyasszony mégis jónak látá megjegyezni, hogy ilyen
11535     I,  XXIII  |                    amit az orvos rendelt? A látásától is görcsöket kapok. Ha jót
11536     I,  I      |                   leányzó nagyon odáig van; látások vannak rajta. Egyre félrebeszél.
11537     I,  X      |                    a lába közé.~A szigetről láthatá Ocskay a felvereslő villanásokat
11538    II,  XXI    |                      Végre feltűnt előtte a láthatáron a síkon kiemelkedő bajorsánc.~
11539     I,  XIII   |                     mert hiszen boszorkány. Láthatlanná tudja tenni magát: farkassötétjét
11540     I,  XVIII  |          toronymagas kápolna belsejében még láthatók a freskófestés maradványai,
11541    II,  III    |                   vason keresztül pedig nem láthattál. Ezeket itt, ha nem akarod
11542     I,  XXIV   |                    Keverve van a prédikáció latinnal, tóttal, némettel és cigány
11543    II,  XVIII  |                Aztán odahajolt Ilonkához.~– Látja-e kegyelmed ott azt a holdat
11544     I,  XVI    |                 borogattatom a pofámat. Nem latjátok, hogy ütleget kaptam? Most
11545    II,  VI     |                  suttogá Ocskay.~– Ugyan ki látna meg? Aztán ha meglátna?
11546     I,  I      |              bátyámnak, mintha csak az övét látnád.~A leány azt gondolta, hogy
11547     I,  IX     |                   egyszerre, mint egy vízió látnokának nyíltak fel a szemei kerekre,
11548    II,  XIII   |                 hivatalos természetű volt a látogatás.~– „Kegyelmes úr, jelentem,
11549    II,  XIII   |                   lehet, tisztelje meg őt a látogatásával. Őkegyelmessége már öt órakor
11550    II,  III    |                  volt az oka e mai váratlan látogatásomnak, a hitvestársam miatti hűséges
11551    II,  III    |                     a szagát”? Ez csalt ide látogatóba? Dej’szen „orrod tőle foghagymás”.
11552     I,  III    |                    Egyszer leánykorában még látogatóban is volt az atyjával az Ocskay-kastélyban,
11553     I,  XXV    |         otkolonsugárt lövellnek a meglepett látogatóra. – A fényes termek megannyi
11554    II,  XVI    |                  Meg kell becsülni az olyan látogatót, aki hat társzekér ezüstöt
11555     I,  XXI    |                szólt Ocskay László –, mikor látogatsz meg ismét, úgy hogy meg
11556     I,  XXVI   |            nagyszombati franciskánus perjel látogatta meg tábora közepett, aki
11557     I,  XXII   |                    rozsdalepte mind; ritkán látogatták.~A torony első emeletét
11558    II,  IV     |                  van támasztva minden külső látszat, hogy ha törvény elé állítanak,
11559    II,  IX     |             erkölcsre magára, hanem annak a látszatára. Csak egy kis botrány kell,
11560    II,  XVI    |                  dolgot, édes gyenerálisom! Láttál te már ilyen fájerverket
11561     I,  XXIV   |                   Sáskát evett a pusztában! Láttatok már sáskát? Éppen olyan
11562    II,  XVIII  |               Ocskay, elfulladó szóval. Nem lattatok-e az utatokban egy úriasszonyt
11563    II,  II     |                    napján pedig sokak által láttatott egy cigányleány, aki a magyar
11564     I,  XIV    |                szabadultam meg, ahogy itten láttok, a gúnyám csupa rongy, testemen
11565     I,  XXIV   |                 veszélyben forgó uralkodót. Látva a veszedelmet, nem félt
11566     I,  X      |           következése lett, hogy a bécsiek, látván azt a száznál is több őrtüzet
11567     I,  IX     |                     lova is visszatorpant a látványtól, mely szemébe tűzött. Az
11568     I,  XVII   |                    kellett lennie a Te Deum laudamuson a Szent István-templomában.~
11569     I,  XVIII  |                  kétszer tarthattak Te Deum laudamust, egyszer a kurucokkal, másszor
11570    II,  X      |                    harag föld alatti gázai, lávái törtek ki e pillanatban
11571     I,  XXVI   |             meglepni: azok a felforralt vér lávájából előzajló, csábító képek,
11572    II,  VII    |            kengyelben tartja a lábát, s úgy lavíroz, hogy ha a kapca szorul,
11573    II,  XIII   |                  császár vágtatva jött haza Laxenburgból a zendülés hírére. Wratislaw
11574     I,  X      |                Mikor a fogyó hold feljött a laxenburgi halmok mögött, éppen akkor
11575     I,  XXV    |                     csorgott alá. Kezdett a láz delíriumába visszaesni.
11576     I,  XXVI   |               délceg idomához; felkapcsolva laza ráncaival, egy sor klárisgyönggyel
11577    II,  XIII   |               Ugyanezek csinálták a tegnapi lázadást, színből a zsidóság ellen;
11578     I,  IX     |                ilyen indulatra, vezérem; ne lázadj fel Isten ellen!~Ocskay
11579     I,  XIX    |                   Mit tett önnel az angyal? Lázadóvá tette a koronás királya
11580    II,  XX     |               bevonult a városba, a nép reá lázadt, s szét akarta tépni a foglyot;
11581    II,  V      |                     az oroszlánkői Jakusich Lázárnak szánta. Az is derék egy
11582     I,  XXV    |                    kegyelmed indulatba! Még lázba hozza vele magát. – Higyje
11583     I,  XXV    |             kísértet marad magára egyedül a lázbetegnél.~Mit csinál vele, mikor
11584     I,  XXVI   |                   nem álomlátatlanul.~Mély, lázforró álmai voltak.~Ott volt ismét
11585    II,  XIII   |                     csőcseléket folytonosan lázíták. Mind a három kuruc táborból
11586    II,  XIV    |               rásüté. – Talán éppen a bécsi lázítók egyike, aki a szörnyeteg
11587    II,  IV     |                     annyira, már vége van a láznak: nem lesz belőle kanyaró.~
11588    II,  XII    |                vértesek szétverték az egész lázongó Krethit és Plethit: a „Fehér
11589    II,  XXI    |                 piacon a hajdúság, a népség lázongva gyülekezett, s ordítva követelte
11590     I,  IX     |                     szemei kerekre, ijesztő lázragyogással.~– Nézd! Nézz oda! – kiálta,
11591     I,  XXIII  |           rángatózások. Azok helyett valami lázszerű reszketés borzongatta folytonos
11592    II,  X      |         vendégterembe. A kakastollas süvege le-lehullott a fejéről, s a feje is csak
11593    II,  XIII   |                   fel járkált a szobájában, le-leveté magát a kerevetre, meg felugrott