bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

11594     I,  XXV    |                     egyenesen a várba lehet leágyúzni. Víz helyett tűz. Aki a
11595     I,  XIX    |                     által elfoglalt városra leágyúztatni. Bombái ott csapkodtak le
11596     I,  VI     |                    árt kérünk érte. Kemény, lealkudhatatlan árt. Kettőt, nem egyet.
11597     I,  XXIII  |                lelke parancsol, azt, amiből lealkudni nem lehet.~
11598     I,  XIX    |                 kegyelmed ehhez? Nem Beliál leányához illő gondolat-e ez?~Csajághy
11599     I,  XXV    |           megszabadított engemet és szegény leányaimat az ostromlás iszonyúságaitól.
11600     I,  XX     |                    Én csak jótállok a magam leányáról, de hát kegyelmedről ki
11601     I,  VII    |                  negyednap kapott levelet a leányától Ocskóról, ahol Ilonka házassága
11602     I,  IV     |               jutott eszébe, hogy ő az, aki leányfővel maradt, és mégis özvegy.~
11603     I,  VII    |                  tündérei hoznak a vágytelt leányi szívek elé. – Mennyire szeretve
11604     I,  XIV    |                  van valami névvel. Mikor a leánykák csinálják ezt a karácsonyi
11605     I,  VII    |                     kegyelmed az én szegény leánykámnak olyan hűségesen szerető
11606     I,  V      |                     az előjátéka a formális leánykérésnek), én sem bánom, beszélgessünk
11607     I,  V      |                    a házamnál háztűznézőbe, leánykérőbe, mindeniknek azt mondtam:
11608     I,  VI     |                     arra fordította, hogy a leánykori barátnőitől vegyen keserves
11609     I,  III    |                    várják. Csak asszony- és leánynép. A férfiak óvatosak: azok
11610     I,  XVI    |                    város összes asszony- és leánynépsége, féltében, a nagy templomba
11611     I,  I      |                 vissza az ágyasházba, ápold leányodat. Ha nagy a baja, hozasd
11612     I,  V      |                     osztozik is otthon, s a leányomnak a napával kell is egy konyhán
11613     I,  I      |                      így szállt az leányról leányra menyasszonysága napján.~–
11614     I,  III    |                       A természet oltotta a leányszívekbe ezt az ösztönt, hogy kíváncsiak
11615     I,  I      |                    erejével hurcolják el őt leánytársai be az ágyasházba. Onnan
11616     I,  I      |                     menyasszonyfővel maradt leányzó nagyon odáig van; látások
11617    II,  VII    |                     nagy garral, hogy ugyan leaprították a többit.~– Hisz ezek nem
11618    II,  V      |                    végig. Mikor meg éhesek, lebaktatnak a vetések közé, megriasztják
11619    II,  XV     |                   Ott láthatja a vártornyon lebegni a császári zászlót. Megvette
11620     I,  II     |                     felett tengerhullámokat lebegtet a délibáb, boglyát, házat,
11621    II,  XV     |                     át belobogó tűzfény úgy lebegteté a rémalakot, mintha mozogna,
11622     I,  III    |              zászlót a vár fokán, annyiszor lebegtette felé fehér kendőjét a leány
11623     I,  III    |                 kövesse, az ő feje nem volt leborotválva soha.~– No, ne daráljatok
11624    II,  XIV    |                   Odarohanjon-e Heisterhez? Leboruljon előtte? Átkarolja a térdeit?
11625     I,  VIII   |                  Vág vize; beledobta magát, lebukott a csípős hideg hullámba
11626     I,  XV     |                   szidni keményen, hogy mit lebzselnek itt, mikor harcolni kellene?~–
11627     I,  XXVI   |                      Runa”, aki Attilának a Lech folyónál útját állta, „ter
11628     I,  VII    |                   helyrepótolja. A „drágám” leckéket ád a feleségének a francia
11629     I,  X      |               vakmerő kuruchadnak egy olyan leckét adni, amitől annak örökre
11630    II,  IV     |                  varázs, mely a csillagokat lecsalogatja az égből, hogy szeressenek
11631    II,  XX     |                 alkalmat, mikor arra kapóra lecsaphat.~Ocskay László pedig – dehogy
11632     I,  XIV    |                    a kardjával másodszor is lecsaphatott volna.~Szegény jó Balahó!
11633     I,  X      |              összegyűjtött erővel egyszerre lecsapjon a kuruc fejére, ez most
11634     I,  III    |                  porlanak előtte, mögötte a lecsapó, ellenséges ágyútekék. Jaj,
11635     I,  IV     |                      kiálta fel, billikomát lecsapva az asztalra Tormássy László. –
11636     I,  XXV    |                     és aludjék!~– Nem tudok lecsendesülni. Kitől tudja a grófnő ezeket?~–
11637    II,  XII    |                     rejtett kis acélollóval lecsikkentette az egyik bajuszát tőbül.~–
11638    II,  IV     |           érdemtelen dicséret.~Odahajolt, s lecsókolta a könnyeket a felesége szeméről.
11639     I,  IX     |                     nyoszolyának, s a fejét lecsüggeszté.~Senki sem merte őt vigasztalni.~
11640     I,  XXVI   |                    féloldalt felcsíptetve a lecsüngő bőrövvel, hogy a térden
11641     I,  XXV    |               adósságaiért negyedíziglen, s ledobálja az égből a csillagokat,
11642     I,  X      |                    az ott felállított őrség ledobálta a fegyvereit, s futott keresztben
11643    II,  XII    |                     hátul maradni: hirtelen ledobta magáról a kéményseprő álcát,
11644    II,  VIII   |              nyomott.~– No, pajtások – szól ledobva a nyergéből a pénzeszsákot –,
11645     I,  XVII   |                     a karácsonfát nem bírta ledönteni. Az minden évben kizöldül.
11646     I,  IX     |                    merre hátra. A mellvédek ledöntve; a tornácot tartó márványoszlopok
11647    II,  XI     |                testvéred lesz a gyilkosod!”~Ledűlt bénultan a két sírkő közös
11648    II,  XV     |                hazádat végigpusztítod? Hogy leégeted a fejünk fölül a városokat?
11649    II,  XIV    |                   tőle: mért jöttél közénk?~Leégetni Lévát és vidékét s valamennyi
11650    II,  XVI    |                  közeledésére felgyújtotta, leégette a várat, a várost; pedig
11651    II,  XVII   |                 átokban is, ami utadban ér.~Leégetted ősi hajlékunkat: szegény
11652    II,  XVII   |                    Özveggyé lettem, mielőtt leejtettem volna fejemről az asszonyi
11653     I,  XXI    |                 uram megfogá a bográcsot, s leemelte a katlanról a földre. Azt
11654     I,  XIII   |                   semmit. Különben is része leend a tervünkben, s neki kell
11655     I,  II     |                  sarkantyúja van, csendesen leereszkedtek a vízbe; a meztelen kardot
11656     I,  XXI    |                   bőre; mikor hajlékba jut, leereszti a viganóját, felhúzza a
11657    II,  XVII   |        végighaladtak a sáros úton; a hintón leeresztve a bőrfüggönyök, hogy senki
11658    II,  XI     |                 grádicsokon.~Mire az utcára leért, már nem talált ott mást,
11659     I,  III    |                     a mostaniak, akik ahová leesnek, ott mérgükben rögtön szétpukkannak,
11660    II,  IV     |                  míg odafenn vannak; ha ide leestek, lesz belőlük idomtalan,
11661     I,  VI     |              ünnepélyen, mivelhogy, a lóról leesvén, a lábát kificamította;
11662    II,  VII    |                    Orbán gyalogosai, azokat lefegyverzik, foglyul ejtik, ha meg nem
11663    II,  IV     |                     keresnek. Bezerédyt már lefejezték. A híres, tapasztalt hadvezért,
11664    II,  XXII   |                  kivégzett Ocskay Lászlóért lefejeztetett három kuruc vezért.~Erre
11665    II,  XXI    |         kivégeztetjük Ocskay Lászlót, ő meg lefejezteti a tőlünk elfogott három
11666    II,  VI     |             vállfűző varrásait; s mikor azt lefejtette a testéről, akkor kitűnt,
11667     I,  XXV    |                     lábat, az a tied: azzal lefekhetel. – Vétettek neked azok a
11668    II,  XVII   |                    vannak a szobák. Jó lesz lefektetni a kicsikét, ha álmos. Maga
11669    II,  XII    |                     esteli harangszót, hogy lefeküdjék. Ma hiába telik meg vendéggel
11670    II,  XVIII  |                     szokás volt.~De mielőtt lefeküdt volna, eszébe jutott, hogy
11671    II,  XI     |                     Hát akkor ketten fognak lefekünni. Két halott lesz belőle.~
11672    II,  V      |                     még korán volt az idő a lefekvésre, azt is elmesélte Magdolna
11673    II,  III    |                    felőle mindenkor.~Ő maga lefestette az arcképét Ocskaynak életnagyságban,
11674     I,  XV     |                farkasbőr kacagánnyal, piros leffentyűs csákókkal. Azt hitte, hogy
11675    II,  XII    |                 Ocskay felment a politzeira lefizetni az öt forint bírságot a
11676     I,  III    |                     négy menyecske se bírta lefogni, olyan nagyon kapkodta a
11677     I,  II     |                  Tisza: még most is áradt a lefolyó belvizektől. Azt, hogy merre
11678    II,  V      |                    nélkül, hogy ő mindennap lefonja az egy báb lent a rokkájáról.
11679    II,  V      |                   hogy egy nap egy lenbábot lefonjon egy asszonyember. Minthogy
11680     I,  XXIII  |                      Csakhogy ezt nem lehet lefordítani magyarra. Contribuálni.
11681     I,  V      |                  hogy lett belőle magyar?~– Lefordították.~– Kicsoda?~– Én magam,
11682     I,  XXII   |                  nem várta be Rákóczi, hogy lefordítsák neki németből magyarra.
11683     I,  I      |                   színű dolmányáról jócskán lefoszlott a sárga sujtás: a piros
11684    II,  III    |                     odavezette vendégét egy lefüggönyözött fülkéhez; a függönyt egy
11685     I,  XIX    |                 kurucok nyers marhabőrökkel lefülelik, nem tehetnek nagy kárt.~
11686     I,  XXV    |                tetszésére lenni: ha a lábat lefűrészelik, vagy ha tüzes vasakkal
11687     I,  XIII   |                    hogy szabadon járhassa a lég. Aztán a piros szoknyát
11688    II,  III    |                   úgy írva alá magát, hogy „legalázatosabb szolgája és atyafia”. A
11689     I,  XXII   |                      A felvidéken ez volt a legalkalmasabb hely fejedelmi pihenőnek:
11690     I,  XXII   |                     a földszintre.~A torony legalsó osztályában a boltozatos
11691    II,  XI     |                csupa sár, rongy, piszok), a legalsóbb népsöpredék csodatanyái. –
11692     I,  I      |                előszedegette sorba. Egész a legalsóig. Egész addig a kis főkötőig
11693     I,  XXII   |                  egyetlen embert, aki élete legátkosabb titkának birtokában van? –
11694     I,  XXIV   |                   azon kezdé:~– Az egyszeri légátussal szólva: „Mit is tetszett
11695     I,  XXV    |                    a samaritana nénék egyik legavatottabbikát, soror Arminiát, akinek
11696    II,  XVI    |           ellenséges lovast, lovával együtt legázolta maga alá, s egyik ellenfelét
11697    II,  XXI    |                  ott a távolban – az egykor legbálványozottabb férfinak a feje volt, árbochegyre
11698     I,  XXIII  |                   belső íródiákja volt, s a legbátrabb viaskodó; úgyhogy sokkal
11699     I,  XVIII  |                    legfelül áll, a megtérők legbecsesebbike: megsúgjam a nevét?~– Igen.~–
11700    II,  VI     |                     ajtókat, s aztán abba a legbelső szobájába vezette Ocskayt,
11701    II,  III    |             hőstettét elbeszélje, bárcsak a legbizalmasabb jó barátai előtt is; most
11702    II,  IX     |                    szavakat váltani a világ legbűbájosabb asszonyával; aztán meg Bécs
11703     I,  XXVI   |            nekifordult annak magának, ki őt legcsábítóbb ígéretekkel csalogatta;
11704     I,  XIV    |                 előadása lévén, párosulva a legcsengőbb orgánummal, beszéde bizonyára
11705     I,  VII    |               sietnek vérüket felajánlani a legdrágább édesanyának. A gyönge asszonyok
11706    II,  XVII   |                  helyen hallatott Ocskay, a legédesebb andalgás pillanatában: s
11707     I,  XXVI   |                daruszőrűvel együtt ott kinn legel most a gyepen; a gazdája
11708    II,  XIV    |                visszarettenjek! Küldjenek a legelátkozottabb helyre, odamegyek. Amit
11709     I,  XIX    |                   Csajághy Márton karján, a legelegánsabb dámának öltözve, hagyhatja
11710    II,  VII    |                   hogy ő a kurucok között a legelégedetlenebb: benne volt Ocskaynak legtöbb
11711    II,  XVIII  |              cigányok voltak. Hat lovuk ott legelészett a sovány gyepen, amiről
11712    II,  XIX    |                 ahol a várbeliek vágómarhái legelésznek, mintha azokból akarnának
11713    II,  III    |                    a vetést nyalábra szedve legeli. Itt látni egy úri kastélyban
11714     I,  II     |                    halmosabb helyeken kopár legelők, tele vakandtúrással, iglicetüskével.
11715    II,  XIII   |       Geheimerats-Saalba vezetteték, ahol a legelőkelőbb választottak vártak a maguk
11716     I,  II     |                   ezermillió prücsök, ami a legelőket letarolta.~A kietlen rónán
11717     I,  IV     |                   az emséje után fut haza a legelőről. Úgy cifrázta, hogy az csupa
11718    II,  XIII   |                     a tábornok urat kívánja legelsőbben fogadni. Csupán két fejedelemfi
11719     I,  VI     |               földébe, s írd be a nevedet a legelsők közé, akik ott ragyognak
11720     I,  XIII   |                    hát, hogy mit tudsz!~Aki legelsőnek megjelent a kapitányok közül,
11721    II,  XVII   |            mindkettőnek az arcában az, hogy legengesztelhetetlenebb ellenségét látja maga előtt. –
11722     I,  I      |                 nevét és éveit: a piktor és legényei festik fehér tafotára a
11723     I,  XXVI   |                     s dalolták együtt a tót legényekkel a svihrovai nótát; minden
11724    II,  IX     |                kocsmárost – mondta Ocskay a legényeknek –, hadd elégítem ki, amit
11725    II,  XX     |                 nyereg alatt; arra ült fel. Legénykedett vele, hogy ő azt is meg
11726     I,  I      |                     átkötött szíj tartja. A legénynek olyan fekete a képe a napsütéstől,
11727     I,  XIV    |             medvebőr kalpagjaival, a szálas legénységből válogatva, betanítva, hogyan
11728     I,  XVI    |                   refectoriumban.~– De az a legérdekesebb – monda Czobor Márk, amint
11729     I,  XXVI   |                 Hozz bort, Cinka Panna! – A legerősebb borodat hozd elő! – Iszom
11730     I,  XXII   |                  várkastélyából összehordta legértékesebb ereklyéit. Érdemes a megtekintésre.~
11731     I,  XIV    |               ágyúfedezetet, ezt tartotta a legfegyelmezettebb csapatnak Feirville, azért
11732     I,  I      |                   halkan motyogott valamit. Legfeljül tette azt a hímzett mellényt. „
11733     I,  XIX    |               felvágtatni Bécsbe, eljárni a legfelsőbb helyeket, ahol ez a dolog
11734     I,  III    |                foglalt helyet az asztalnál. Legföljebb a vendégség vége felé ült
11735    II,  XVI    |                 voltál a legutolsó; te menj legfölül”.~Mikor aztán, mint a máglya
11736     I,  III    |             gyönyörű velencei kristályban a legfrissebb forrásvizet. Mosolygott
11737     I,  IV     |               tekinte föl a függő lámpásra. Legfurcsább ijedelem látszott a baptisandusnak
11738     I,  VI     |             elvetted nőül a vidék legszebb, leggazdagabb leányát, akiért annyi levente
11739    II,  XII    |                 sötétben lappangó csoport a leggonoszabb forrongást, ami csak valaha
11740     I,  X      |                 ellenünk, nálunk pedig az a leggyengébb fegyver: a népünk nem szokta
11741    II,  II     |              citissime! Ad proprias manus! (Leggyorsabban! Saját kezébe!) Ez Blaskovich
11742     I,  XXII   |                 volna e percben, ha a világ leghatalmasabb ura előtt állt volna is.
11743    II,  VIII   |                tudtak rajta.~Jávorka maradt leghátul; neki a legnagyobb terhe
11744     I,  XXVI   |                      S mindezekben Ocskay a leghibásabb, hogyha már maga előtt hajtotta
11745     I,  XXIII  |                      Akkoriban Érsekújvár a leghíresebb erősségek egyike volt Magyarországon. –
11746     I,  XXII   |                Ferenc egy ősmagyar dalia, a legigazabb magyar arc; láttad egynehányszor,
11747     I,  X      |         megvalósulhatott, hogy ez a vakmerő légió útjában találjon hatvan
11748     I,  X      |                    Ocskay még a török-tatár légiót is magához vette, s ezzel
11749    II,  XXI    |                    a legszégyenteljesebb, a legirtóztatóbb halált: a karóba húzatást.~
11750     I,  XXV    |            Szunyoghy Ozmonda akkor hazudott legistentelenebbül, amikor térden állt s az
11751     I,  XXV    |                    predestinációt hiszed. A legiszonyúbb rémbálványt, amit emberi
11752     I,  XXV    |                  jobbjai csoportosulnak egy legitim zászló körül, melyet a törvényes
11753    II,  IX     |                     XIII. ajtó balra, s ott legitimálni magát élőszóval és papirosokkal. –
11754    II,  III    |                  szólítva őt, hogy „énnekem legkegyelmesebb asszonyom és rokonom”, s
11755    II,  IX     |                 sűrű igazságos panaszaimat. Legkegyelmesebben végighallgatá, s akkor azt
11756     I,  XXVI   |            halálának emlékére szerze.~Mikor legkeservesebben foly a virginálás, felpattan
11757     I,  I      |                   egy pillanat alatt, mikor legkevélyebbek vagyunk. Itt a példa…~–
11758    II,  IX     |                 bosszantó.~Aztán éppen most legkevésbbé sincs eszében Ocskaynak,
11759     I,  X      |                  gárda egy csapatja (akinek legkevesebb kár esik a sarujában, ha
11760    II,  V      |                    észre, hogy ezzel lesz a legkiállhatatlanabb zsarnokává a környezetének.~
11761    II,  IV     |                    Mit csinál a kisember?~A legkisebbet csak egyszer látta még,
11762     I,  I      |           mindenféle öltözet a nagyobbtól a legkisebbig. Azok mind a Gábor fiú ünneplő
11763     I,  XVII   |                 amik ebben gyönyörködnek.~A legkisebbiké az elsőség joga. Ő válogatja
11764     I,  V      |                    nagyasszony maga tartott legkívánatosabbnak.~      ~Ocskaynak a táborában
11765     I,  XIV    |            Belzebubnak!~– Hát hisz azt most legkönnyebben megkaphatod, bruder – mondta
11766     I,  XXII   |                   nem is női idegeknek való légkör itten.~A börtönajtót bezárta
11767     I,  XXIV   |             odautazást Érsekújvár posványos légköréből. Körös-körül temető itt
11768     I,  I      |              csavargatják a füleik mellé. – Legközelebbi atyafiai a megboldogultnak
11769    II,  X      |       savanyúkáposztás gölődény előtt ült a legkomolyabb intenciókkal.~– Itthon van
11770    II,  X      |                     Ocskay tenyerébe – ez a legkreuzfidélebb kocsma a császárvárosban,
11771     I,  XVII   |                   az bizonyos. Azokat, akik legméltóbbak rá: a gyermekeket.~Micsoda
11772    II,  IX     |               cédula”, amit excellenciádnak legméltóságosabb saját kezével kell aláírni,
11773     I,  XXIII  |              Bercsényi eltávolítása által a legnehezebbnek vélt akadály lett elhárítva
11774     I,  XVIII  |                    mindazt, hogy a kuruchad legnevezetesebb vezérei közül ki hajlandó
11775     I,  XIX    |                      De minden gyanú között legnyugtalanítóbb hálótárs volt az, amit Ilonka
11776     I,  XXVI   |                    lett a legtapasztaltabb, legöregebb alvezére. A szemközt álló
11777     I,  XXVI   |                  engemet szólni, köztetek a legöregebbet! Ne verjék egymást szavakkal
11778     I,  XVI    |                  vártáról, s a nyakát törte legott.~– De ez már valami istentelenség!
11779    II,  X      |                    tüntette ki a jókedvét a legrakoncátlanabb tombolással.~– Ezek nekem
11780    II,  XI     |               kicsalogatják lassankint Bécs legrongyosabb, piszkosabb külvárosába,
11781    II,  XVI    |               érkező vendégek elfogadásában legserényebbnek: új szobákat rendeztetett,
11782     I,  V      |                Horatiusai” volt e színmű. A legsimább képű ifjonc játszotta Camillát.~
11783     I,  II     |             mintaképe vágtatott az ellenfél legsűrűbb tömege közé, villámcsapásokkal
11784     I,  V      |                  Válasszon közülök, amelyik legszebben hangzik. A német úgy mondja: „
11785    II,  XXI    |                    Kimondták rá a halált, a legszégyenteljesebb, a legirtóztatóbb halált:
11786    II,  XIX    |                csapatokkal az újvári sáncok legszélső ravelinja felé, ahol a várbeliek
11787    II,  XXI    |               követelte rettentő halálát.~A legszörnyűbb halál nemével kell neki
11788     I,  XXVI   |                 későn megtudta, hová lett a legtapasztaltabb, legöregebb alvezére. A
11789     I,  I      |                    férjhez, a környék egyik legtekintélyesebb férfiához, tekintetes Visontai
11790     I,  XXV    |                 puskalövés történt volna, a legudvariasabb kifejezésekben biztosítva
11791     I,  XXI    |                    zászlót le fogják tenni, legutól említé e nő magát a fejedelmet. –
11792     I,  XXIV   |             csőcselék mind Ocskay embere. A legvakmerőbb fickók, aminőket csak Andrássy,
11793    II,  III    |                 hajdúra pörölni tótul. Ez a legválogatottabb neme a gorombáskodásnak:
11794     I,  XXIV   |                    a békepipa. Mindnyájan a legvastagabb barátságban maradunk. A
11795     I,  XXV    |                  nem fogja semmi fegyver?~A legveszélyesebb volt a lelkére nézve egy
11796    II,  III    |                     a falak fújják rá ezt a légvonatot?~Nagyot hallgatott, és hosszan
11797     I,  XXII   |                szokva. Azt hitte, hogy az a legyező arra való, hogy azzal az
11798     I,  XIX    |                   Ozmonda nagyot kacagott a legyezője mögött ez elszólásra.~–
11799     I,  XXII   |                  Excellenc!!! – kiálta fel, legyezőjét a beszélő elé tárva Ozmonda. –
11800     I,  XIX    |                     helyzetben került be, s legyezőjével üdvözölheti az őrt álló
11801     I,  XX(1)  |                    hogy még a levesbe esett légynek a kázusával is ezt tették.~
11802    II,  VII    |              jóindulatát, mellyel Ocskay, a legyőzhetlen hős iránt viseltetik. Az
11803     I,  IV     |             diadalútjában feltartóztatja és legyőzi?~A malacfő felelt:~– Lesz!~–
11804     I,  XIX    |            kastélyában elfogta.~– S akit én legyőztem, s sebesülten elfogtam.~–
11805     I,  XVIII  |                     szemek közé nézni: csak lehajtá a fejét, az asztalra könyökölve.~
11806     I,  VIII   |                      Nem volt többé nyugta. Lehányta magáról a pokrócokat; kifutott
11807    II,  XVII   |                  látni lehetett a düh forró leheletét. Ha földi tűz volna, ami
11808     I,  XXII   |                     egy áhítatteljes csókot lehelt arra a hófehér bársonykézre.~
11809     I,  III    |                minél elébb a várkapun belül lehessenek. Nem volt velük se tiszt,
11810     I,  XXV    |              fordítsa, (az utóbbi pedig még lehetetlenebbnek látszik, mint az előbbi),
11811     I,  XIII   |                    mindenekfelett egy semmi lehetetlenséget el nem ismerő perversus
11812    II,  XVI    |                földabroszon, határos volt a lehetetlenséggel azok előtt, akik azt a vidéket
11813    II,  XX     |                    legyen abban, hogy még a lehetetlent is megkísérté miatta; de
11814     I,  VII    |         hallgatózott, leskelődött az ajtón. Lehetett-e azt rossz néven venni neki?~
11815    II,  VI     |                   tudnál áthozni, tábornagy lehetnél. De az múlhatlanul szükséges,
11816     I,  XX     |                   tekintetben mondva volt: „Lehetnél-e hozzá olyan kegyetlen?”~
11817     I,  X      |                     embernek bátorságán.~Ha lehető volt az a képtelenség, hogy
11818     I,  XXII   |              főpapjai, szerzetes kolostorai lehetővé tették a vendéglátást. –
11819    II,  XVI    |                   kitaláltak róla, ami csak lehetséges volt; csak azt nem, ami
11820     I,  XXVI   |                 földre, s mikor oda közéjük leheveredett, mellette a két gyermek
11821     I,  XXV    |                  leírta.~„Te még az életben lehordogatod számomra a mennyországot,
11822     I,  XXII   |          odalovagolva a hintó mellé, hogy a lehotai várkastélynál pihenőt fognak
11823     I,  XXIV   |                által Rákóczi közeléből, még lehozatták Bécsből Aspremontnét is,
11824    II,  XV     |                    Sietnem kell a szemeimet lehunyni örökre, hogy meg ne lássák
11825     I,  XIII   |                 fejedelemnek úgyis elég sok léhűtője a főhadiszálláson; neki
11826     I,  XVIII  |             hajdúktól, hogy még az inget is lehúzták róla!~Ezzel egy finom patyolat
11827     I,  XXV    |                      Áldott legyen, aki ezt leimádkozta!~– Nem érez kegyelmed fájdalmas
11828     I,  XIX    |              szörnyeteget, akit Shakespeare leír.~– S ha ezt akarnám? Talán
11829     I,  XXIII  |                  való mennyire meghaladja a leírást, azt csak másnap tapasztalá.~
11830    II,  XVII   |                    megölted.~Nincs szó, ami leírhassa azt a nagy fájdalmat, amit
11831     I,  XXV    |                  kegyelmed énnekem. Én majd leírom a levelét a nejéhez.~– Köszönöm,
11832     I,  XXV    |                szentségtöréshez. – Az apáca leírt mindent szórul szóra.~„Bizony
11833     I,  VIII   |                    közeledő alakot. Sokszor leírták azt előtte: a nyalka kuruc
11834     I,  XXV    |                     diktált! Lássa, mindent leírtam híven. Még azt is, hogy
11835     I,  XXV    |               szerzett tapasztalatai voltak leírva az osztrák kormányférfinak.~
11836     I,  XXVI   |                      Aztán elkezdett kifelé lejteni, folyvást muzsikálva, énekelve:~
11837     I,  VI     |                    egyszer ennek az útnak a lejtőjére tévedsz, te ha egyszer árulóvá
11838     I,  IX     |              sarkantyúba kapta a lovát, s a lejtőn vágtatva nyargalt lefelé:
11839    II,  XVIII  |                 valami kátyúba, mikor aztán lejtőnek ment az út, akkor meg vágtatva
11840    II,  X      |                     s még három forint árát lekáromkodott a kerek hasú összes atyafiságának
11841     I,  II     |               rémületéből magához térhetne, lekaszabolják a pattantyúsokat és az ágyúk
11842     I,  XXIII  |                      contributio”, azt mind lekaszaboljuk.~– Hát a nemesi rendek?
11843     I,  XIX    |                   szétrombolták, az őrhadat lekaszabolták: a sziklafészek odafenn
11844     I,  XVIII  |                crache sur toi! (Kutya, hogy leköplek!) – hörgé fogcsikorgatva
11845     I,  VII    |                   gyalázattal! Arcul ütnek? leköpnek? A feleség letörli, megcsókolja
11846    II,  XIII   |                   jönni Ocskayt; elhalmozta lekötelező nyájaskodásokkal: elmondta
11847     I,  XVIII  |                  ügyetlensége miatt, ki ide lekötött. Soraim általadója tudatni
11848    II,  I      |                     egész csapatot a teljes lekoncoltatástól egyéb, mint a sűrű bozót,
11849    II,  I      |       visszacsapással.~Borbély Balázsnak is lekonyult erre az orra, hüvelyébe
11850    II,  I      |                     veres köpenyege.~Ocskay leküldé Jávorkát a századosaihoz,
11851    II,  VII    |       Hofkriegscommandóhoz exequatur végett leküldeni; amíg ez meg nem történik,
11852    II,  I      |                brigadéros uram, mert azokat leküldték Érsekújvár felé. Jobban
11853     I,  XIX    |                  megyek az ágyúkhoz.~Nagyot lélegzett, mikor a szobából kiment.~
11854     I,  XVIII  |                Ocskay vállára tevé, s forró lélegzettel lihegé e kitörő vallomást:~–
11855    II,  III    |                    Te is húztad a szénáját, lélekadta!~– Nem biz az, hanem amiatt,
11856    II,  XXI    |              keservesen zokogva.~A testben, lélekben összetört nő eszméletlenül
11857     I,  XIX    |               sápadt lett, ijedtség, harag, lélekháborító rossz indulatok torzították
11858    II,  IV     |                    aztán nagyot bámult nagy léleklátó szemeivel a férjére mit
11859     I,  III    |                       Aztán elővette a nagy lélekmardosás. Visszaemlékezett rá, hogy
11860    II,  XI     |                  egy puszta falra vetődött!~Lélekszakadva futott végig a hosszú, emberlaktalan
11861    II,  XIX    |                    lovát sarkantyúba kapva, lélekvesztett kétségbeeséssel rohant árkon-bokron
11862     I,  XXV    |                kapubejárat alatt függ a kis lélekvesztő, amelyen a Pálffyak őse
11863     I,  XXV    |                    amit akar.~– Látod, hogy lelkedben máris kálvinista vagy. A
11864    II,  XVII   |                  tudott felejteni, aki a te lelkednek igazi, valódi kiegészítő
11865    II,  XIV    |              visszafecskendett rá a vére! A lelkéig égette magát. Mikor annak
11866    II,  XI     |                   Isten irgalmazzon szegény lelkeiknek.”~Ocskaynak úgy tetszék,
11867    II,  II     |            elhintetted. Virrassz a halottak lelkeivel együtt, akik kétségbeesve
11868    II,  XVII   |                     keserű bánatot hoztál a lelkemre, édes jó uram, Ocskay László,
11869     I,  V      |                  erősebb a lelke az asszony lelkénél; akinek szárnya van, felvinni
11870     I,  III    |                     most csak az asszonynép lelkesedése fogadta az érkezőket. A
11871     I,  XIV    |                     tartott nekik egy szép, lelkesítő orációt, amiben sok drága
11872     I,  XXV    |                Ocskay László, hogy példával lelkesítse a harcosait, maga, lovára
11873     I,  IV     |                     haza sorsán búsulnak és lelkesülnek, pajkos diáktársaság lett,
11874     I,  VII    |               Császárok, királyok, főpapok, lelkészek, iskolamesterek, urak és
11875     I,  XXV    |                    testi sebe begyógyult, a lelki sebe tovább vérzett.~
11876    II,  XVI    |                     Tiszttársai ezt csendes lelkifurdalásul magyarázták, s Tököli uram
11877    II,  VIII   |                     az árnyék, mint a rossz lelkiismeret. Kinek volna ehhez kedve?~
11878    II,  XVI    |                  rábízott feladatot amilyen lelkiismeretes szigorral, éppen olyan humánus
11879     I,  XXVI   |                   volt Turkoly. Nem bírta a lelkiismeretét megnyugtatni, hogy Rákóczi
11880    II,  XIV    |                    rácok.~Ő pedig legkisebb lelkiismeretfurdalást sem érzett ez emberölés
11881    II,  XV     |                     hiszem! – szólt az erős lelkű asszony. – Ha mind a négy
11882     I,  XXV    |         Magyarországon, akik nem tudnának a lelkükkel békében maradni annál a
11883    II,  XVI    |                   látta volna, hogy a kuruc lelkületű asszonyság éppen úgy bánik
11884    II,  XII    |                  ezzel az egyik pisztollyal lelövöm azt a fickót, aki vezérük,
11885    II,  X      |                  tesz, ellenben a kardjáról lelógó tarsolyába belerakta mindazokat
11886    II,  XVIII  |             árnyékát, a hol fellobbanó, hol lelohadó láng ide-oda hajigálta a
11887    II,  IV     |                   legjobban szeret. A gyanú lelohadt.~– Csak azt fogadd meg,
11888     I,  XVII   |                   tornácon és lépcsőgádoron lelopózom az udvarra, s rákezdem a
11889     I,  XVI    |               megkülönböztetni. Hát amint a lelőtt kuruc ruháit megmotozták,
11890     I,  X      |                 szokott vadászni. Azokat is lelőtték és megették, nem mintha
11891    II,  XV     |                  nyargalt.~– Hát titeket mi lelt? Ti is megijedtetek?~– Nagyon –
11892     I,  II     |                   hagyta, sárga csizmájáról lemaradt a fél sarkantyú, farkasbőr
11893    II,  XVIII  |                     azt mondta, megadja, ha lemegyünk predméri búcsúra vagy a
11894    II,  XVI    |              egyenes irányban fél nap alatt lemehet Zsolnáig (ha útközben meg
11895     I,  VII    |                   ha egyszer békesség lesz, lemennek együtt Versailles-ba – ők
11896     I,  XXII   |                   arany köd borítá, amint a lemenő nap a porfelleget bevilágította.~
11897     I,  III    |                      leányát keresve; aztán lementek együtt a tornácba: oda várták
11898    II,  V      |                  vitéz oroszlánkői Jakusich lemészárolta a szép nyalka Forgách Istvánt
11899    II,  XV     |                    nem engedem a lakosságot lemészároltatni. A kuruc vezérek is éppen
11900    II,  III    |            félretolt Ocskay, s arra a belső lemez felemelkedett, a ládaajtó
11901     I,  XXIII  |              megadni: erről volt lehetetlen lemondani. – Mindenki óhajtotta pedig,
11902     I,  XXIV   |                     folytatá Ozmonda, hideg lemondással. – A fejedelemnő zárdába
11903     I,  XXV    |                    öltöny, amit ön visel?~– Lemondást. Bűnbánatot.~– Hogyan?~–
11904     I,  XXV    |                     Bűnbánatot.~– Hogyan?~– Lemondtam a világ minden örömeiről,
11905     I,  XXII   |                   fiait ott hagyta), akkor, lemondva minden reményről, az általa
11906     I,  III    |                  diák azt a pirongatóriumot lemorzsolni, meg kellett azt hallani
11907     I,  XXVI   |                    soká mosdasz, Deliancsa! Lemoshattál már azóta hat bőrt is magadról,
11908     I,  XVIII  |             bolondot aláhajították. A vérét lemosta a zápor, de a nevét nem
11909    II,  V      |                   elég is, hogy egy nap egy lenbábot lefonjon egy asszonyember.
11910     I,  IX     |                német káposztával, a lengyel lencsével, a svéd borsóval, a tatár
11911     I,  XXVI   |                      amik, ha a fején egyet lendít, csilingelnek; borzas, szénfekete
11912    II,  XIII   |                 nyájasan biztató mozdulatra lendül. A császárnak megtetszett
11913     I,  XXVI   |            harsogtatni: azokat a sírverembe lenevető nótákat; azokat a halállal
11914     I,  XV     |       haditanácsosok elvesztettek, azt ő, a lenézett, kicsúfolt portyázó vezér
11915     I,  XXIII  |               frankok, és németek, rácok és lengyelek; együtt a magyarokkal: –
11916    II,  V      |                     pénzt csak akkor ád, ha Lengyelországból visszatér. Erre pedig azért
11917    II,  VII    |                  ura, Szunyoghy Gáspár uram lengyelországi útjából.~Ocskay azzal fogadta,
11918    II,  I      |                   nyelven, magyarul, tótul, lengyelül, svédül, németül; de hallani
11919     I,  XXVI   |               megmosdanám friss vízben, nem lennék olyan szép, mint amilyen
11920    II,  VI     |                        No, ha rossznak kell lennem, hát legyek egészen rossz.
11921     I,  XVIII  |               odanyújtá a vezérnek.~A finom lenszöveten rőtbarna betűkkel írottan
11922    II,  V      |                mindennap lefonja az egy báb lent a rokkájáról. Egyszer aztán
11923    II,  VIII   |                     vagytok.~Megosztoztak a lénungon.~– És most azután – szerteszéjjel,
11924    II,  XIII   |                  álló katonaságnak egy héti lénungot, s azzal mindjárt a lakomaasztaltól
11925     I,  XXV    |              helyett, hogy van egy magasabb lény, aki az embernek megengedi,
11926     I,  XVI    |                     vitéz iránt, ki valóban lényegesen hozzájárult, hogy – ezt
11927    II,  III    |                 Aztán kimehettek. A lovakat lenyergelhetitek.~– De énnálam még csak vacsorát
11928     I,  X      |                     egy kis pihenés. Biz ők lenyergelnek, amíg az ellenség odabenn
11929    II,  XII    |                 hajdan Sámson, mikor Delila lenyírta a csimbókjait. – Engedett
11930     I,  VI     |                   akarna. Csajághy vas keze lenyomta azt. Az övé erősebb volt.~–
11931    II,  XIX    |                   egy, az ernyőről harántul lenyúló keskeny arcvédővel, mely
11932     I,  III    |                 egész ezredét a labancoknak leölette az utolsó emberig. Megteheti
11933     I,  XVIII  |                   templomban találtak, mind leölték: katonát, papot, vegyest.
11934     I,  XXVI   |               álmodó.~– Szétverve? Hajdúság leölve? Ágyúk oda? Meg a fejedelem?
11935    II,  VII    |                     van a pénzed.~Gáspár úr leoldotta a dobasz tüszőt az oldaláról,
11936     I,  XXIV   |                    mining atyet”, s azalatt leoldozták derekaikról a köteleket.
11937    II,  XVI    |                 magában Ocskay, míg arcáról leolvashatatlan volt, amit most gondol. –
11938    II,  VI     |                  Ozmonda minden gondolatját leolvassa róla.~Elnevette magát, s
11939     I,  XVIII  |              bíráinak. Csupáncsak a térdeig leomló, dióbarnaszín dús haja takarta
11940    II,  XIII   |                     Ferenc fejedelem: őt is Leopoldnak nevezték Bécsben a bérmálási
11941    II,  XXII   |                     tele. Soha ember be nem lép a bozótba, vadász nem keres
11942     I,  XXIII  |                attól a kacagástól egyszerre lepattantak a vaskapcsok szívéről, amik
11943    II,  VII    |                   acélvértjét érte, s arról lepattanva, Ocskay páncélingét csörrenté
11944    II,  XVII   |                 magadat, akiről minden nyíl lepattog? Nem sért meg semmi szó,
11945     I,  III    |                   dallamúak, amik az eddigi lepcses palócdaloktól egészen elütnek,
11946    II,  XIII   |                  egész fényes udvar, a trón lépcsőin a zászlósurak, hátul a páncélos
11947    II,  XIII   |                     magát neveztetni a trón lépcsőiről. A hősi névhez „birodalmi
11948    II,  III    |                   vasrostélyok, s a feljáró lépcsője olyanformán vezet fel az
11949     I,  I      |               előrevitt holttest nyomában a lépcsők aljáig, ahol menyasszonykoszorús
11950    II,  III    |                     ösvény maga egy kígyózó lépcsősor. Az utolsó felhágót egy
11951     I,  X      |                     felosztásban vonult fel lépcsőzetesen, en échelon utána, à cheval
11952    II,  XVII   |                  Aztán nehányszor alá s fel lépdelt a szobában, s egyszerre
11953     I,  XXV    |                Ocskay pecsétnyomógyűrűjével lepecsételé. A címet kívülről ráírta
11954     I,  VIII   |                  lett a győzelem. Az öreget lepedőben vitték el a csatatérről,
11955    II,  XV     |                támadj fel! Jöjjenek halotti lepedőikben, csontváz koponyákkal, üres
11956    II,  IX     |               valaki, s folytatta a csendes lépegetést az ajtótól az ablakig és
11957    II,  XVIII  |                 cigánykordéban!~Jávorka ott lépegetett a szekér mellett gyalog,
11958    II,  XXI    |                     sarkú cipőiben kevélyen lépegetve, mint a páva.~Ez is ugyan
11959    II,  XX     |             végrehajtsak rajta. Tűzmáglyára lépek, szisszenés nélkül fekszem
11960     I,  XVIII  |                  öltönydarabot, ami a saisi lepellel rokon, ilyen visszaélésre
11961     I,  XVIII  |           elraboljátok a testét fedő utolsó lepelt. Szégyen! Gyalázat! Inkább
11962     I,  XXII   |                   örömujjongó tömegtől csak lépésben lehetett haladni. A hintó
11963    II,  II     |                     hogy vigyázzanak minden lépésére; őrizzék, strázsálják, körülkerítgetve
11964    II,  IX     |                     Kegyelmed itt a legelső lépésnél már el fog tévedni. Az udvarnál
11965     I,  XVIII  |                     miatt!~Csajághy még egy lépéssel közelebb dobbant Ocskayhoz,
11966    II,  VI     |             budetini várig.~Ocskay meg volt lepetve, mikor a várhoz közel értek.
11967    II,  XIV    |           Esztergomot, vagy Pozsonyt meg ne lephessék. Rákóczinak pedig az a szándéka,
11968     I,  XXI    |                    csak egy váratlan vendég lepi meg őket a nagy munka közben,
11969    II,  XVIII  |                felugrott a dombról, amelyre lepihent, s tova akart futni. – Hanem
11970     I,  II     |                tavaszi nagy árvíz kiöntései lepik még most is a lapályokat;
11971     I,  XIV    |             segítünk, Balahó uram; mindjárt lepingálom én kegyelmednek az egész
11972    II,  XIII   |                     méregeti Ocskayt, ajkát lepittyesztve.~Ocskay csak úgy futólag
11973    II,  IV     |                    László, ahol vádolnak; – lépj oda az ellenségeid közé,
11974     I,  XXII   |                 tudta volna, melyik lábával lépjen előre, merre nézzen, kire
11975    II,  XVI    |                 lesz – mondá Ocskayné. – Ne lepjük meg őket!~S aztán levelet
11976     I,  XVIII  |                      Elvenni tőle az utolsó leplét is! Még Attila hunnusairól
11977     I,  XVIII  |                   mint a terem közepén álló leplezetlen Vénusz-alak bámulásával.~–
11978     I,  XXII   |                      A fejedelem meg akarja lepni a feleségét Nyitrán innen,
11979     I,  XXIV   |                      de azokat Jávorka mind leprédikálta. Igen jó cseh-németséggel
11980     I,  XV     |                     kuruc sereggel, hátráló léptekben rukkoltatta a zászlóalját
11981    II,  XVII   |                    hogy kinek a barlangjába léptél be most?~– Tudom. Halálos
11982    II,  XII    |                     járását, kelését minden lépten-nyomon ellenőrzés alatt tartja
11983     I,  XXV    |                     oka, amiért Ocskayt nem léptetik előre. Máskülönben rég tábornokká
11984     I,  VI     |                     Hangja csendes, csaknem leptető volt; egy neme az erős suttogásnak.~–
11985     I,  XIX    |                    előre, s az azok mellett léptető vezérlovagok a hintó két
11986    II,  XVII   |                    Ocskay kísért, oldalvást léptetve: ebben van a felesége. Óh,
11987    II,  VII    |                    vigye, ahol az kénytelen lerakni a fegyvert, ez sem elég
11988    II,  XXII   |                maradványai a majtényi síkon lerakták a fegyvert. A négyszögű
11989     I,  XXVI   |                    oda lett Ilonka lábaihoz lerakva. Raktár kellett annak, hogy
11990     I,  XXII   |         tekintetével ebbe az űrbe, homlokát leráncolta, öklét ajka elé szorítá,
11991     I,  XXVI   |                Ocskay kisujjára, s hirtelen lerántotta annak az ujjáról a karikagyűrűjét,
11992    II,  XIV    |                    dragonyost, különben még lerántották volna a lováról a dühbe
11993    II,  XIX    |                    a szándékkal, hogy azzal lerántsa Ocskayt a lováról.~Ocskay
11994    II,  XII    |                  fellázadt tömegeket, igazi lerchenfeldi dialektussal hirdetve a
11995    II,  V      |                   hogy a nógrádi nemességet lerendelték a török ellen Érsekújvárt
11996    II,  XXI    |                    a kardját, minden vétkét lerója hűségével! Késő volt már.
11997     I,  XXIV   |              harapni akarnak. – Azok ott, a lerongyolt török jelmezben, felkötött
11998     I,  I      |                    volt hozzá, hogy lábáról leroskadjon.~Ilona nevetve folytatá:~–
11999     I,  IX     |                    voltak azok?~Ocskay csak leroskadt, mint a szélhűdött, arra
12000     I,  XXII   |                  bien. Il embrasserait tous les trois. (Hát megölelné mind
12001     I,  I      |               révnél általkeltünk, hirtelen lesből orozva megrohant bennünket
12002    II,  XVII   |                 kezét a kedves vendégnek, s lesegítve azt a hintógrádicson, még
12003     I,  I      |                  Kálna felől. A nagyasszony lesiet az udvarra: ott akarja a
12004     I,  VIII   |                 karikákból fűzöttet, amiről lesiklik a golyó. Hanem eszébe jutott,
12005    II,  IV     |                     szóval a nő, homlokáról lesimítva a redőket. – A te fiaid
12006    II,  VI     |               mesterséget, felölelte ismét, lesimogatta a szétkuszált hajfürtöket,
12007     I,  I      |                   van az a lélek? Hátha ott leskelődik valamire? Talán arra, hogy
12008    II,  VIII   |                     Budetin alá sietsz, ott leskelődöl. Ott van őneki az ördöge,
12009     I,  VII    |                     jött. Ott hallgatózott, leskelődött az ajtón. Lehetett-e azt
12010     I,  XVIII  |             suttogva, hogy meg ne hallják a leskelődők, ki ne beszéljék a világnak. –
12011    II,  XX     |                  után megy, Vágújhely táján leskődött rá, s hogy azután egy hétig
12012     I,  XVII   |                    egész Bécs városa tudta. Lesték naponkint Heister stafétáját.~
12013     I,  XXII   |                  felhőpajzs mögül a városra lesütnek, a kémények füstje arannyá
12014    II,  XVII   |                     hideg közöny még jobban lesújtá. Hogy egy ilyen vallomásért
12015     I,  XXVI   |                     bazini csábítónak. Ez a lesújtó csapás! Akkor jöjjön aztán
12016    II,  XV     |             kinyújtasz még a sírodból is, s lesújtod vele azt, aki a tieiddel
12017    II,  XVII   |                    nem becsülik feljebb egy leszakított virágnál, amit a férje a
12018     I,  XVI    |                    dolga, amint a nyeregből leszáll, az asszonyok után látni.
12019     I,  X      |                  Ocskay egypár száz kurucot leszállított a lováról, s maga állott
12020     I,  XXV    |               tündérmesék hősének rangjából leszállítva látta magát a közönséges
12021     I,  XXIV   |                  császárnak, hogy a lováról leszálljon, s a szent emlék előtt,
12022     I,  XIX    |                  Tiszáné nagyasszonyt látta leszállni a hintóból.~– Anyám! Kegyelmed
12023     I,  XXII   |                   egyedül a hintóhoz, s ott leszállva a lováról, maga emelé le
12024    II,  XVII   |        hintógrádicson, még a kicsinyeket is leszedegette gyügyögtetve.~A kisebbik
12025     I,  XXIII  |                 kezét kell kinyújtani, hogy leszedje onnan: a béke, a jólét,
12026    II,  VI     |                  rögtön megjutalmazva. Tied leszen Lietava.~– Lietava! – szólt
12027     I,  XXV    |                     ha majd a vízvezeték el lészen foglalva.~Mindez a legnagyobb
12028    II,  XIV    |                 Ocskay lovának az orrára, s leszidta dühösen a kuruc vezért.~–
12029     I,  XVII   |               hársfa segélyével éjjelenkint leszöktem hírt hozni és vinni; holott
12030     I,  XXIV   |                 semmi processio által magát leszoríttatni nem engedé. Pedig a többieknek
12031     I,  XXV    |              gyermek nem szereti, ha valami letakart arcú alak közeledik feléje.~–
12032     I,  XXV    |                     a feje fekete fátyollal letakarva.~– Hát élek még? – kérdezé,
12033     I,  II     |                   vihar nyomában maradt egy letarolt erdő meg egy halottakkal
12034     I,  II     |                    prücsök, ami a legelőket letarolta.~A kietlen rónán nagy lomhán
12035    II,  XIV    |                egyik, majd a másik hadvezér letartóztatta, azt vetve ellene, hogy
12036     I,  XXV    |                  fogolyképp volt Pozsonyban letartóztatva, s onnan csere útján szabadult
12037    II,  V      |               körös-körül; a bástyafalakról letekintve, a szédületes mély völgy
12038    II,  III    |               asztalt; az úrnőnek azonban a letelepedés előtt még arra is kiterjedt
12039     I,  XXIV   |                   útfélen megállnak, térdre letelepednek; mikor belefáradnak az imádkozásba,
12040     I,  XXI    |             körülülték, csak amúgy a gyepre letelepedve.~Vendég uram magával hordta
12041    II,  XII    |                  mind a belvárosban akartak letelepülni, ahol közel van a politzei
12042    II,  X      |                    díjat szedtek a kocsmába letelepülő vendégektől, mégis megtelt
12043     I,  V      |                   azt a mindenséget, aminek lételét csak sejti, csak vágyja
12044    II,  X      |                    bejelentse, s az egy hét leteltével új certifikátért jöjjön.~–
12045    II,  VI     |                     a nevető fejét, s aztán leteperte maga elé, s rátérdelt a
12046    II,  II     |                    amiért minden koszorúját letéphessék sisakjáról: megmérgezik
12047    II,  XIV    |                 küldj engem!?” – Vagy pedig letépje nyakából a tábornoki szalagot
12048    II,  XVI    |                egész rámán átfont koszorút, letépte azt onnan, s utánahajítá
12049     I,  XXII   |                    rejtélyes végzet arcába, letépve róla a fátyolt, s kevélyen
12050    II,  II     |                    a fehér barát, ájtatosan letérdelve Ocskay László elé.~– Isten
12051     I,  XXIV   |                    mire azok egyszerre mind letérdepeltek, s elkezdtek imádkozni cigány
12052    II,  XX     |                    helyett fekete posztóval leterítették, feszületet, halálfőt, égő
12053     I,  IV     |              asztalt hoztak elő hevenyében, leterítve hímzett szőnyeggel, arra
12054    II,  XVI    |              Hajtsunk Beleznayékra!~S azzal letérve az országútról, nekivágott
12055    II,  XVIII  |                   leszünk Vöröskőváron. Ott leteszem kegyelmedet a kapuba, s
12056    II,  XIV    |                     a szándékkal, hogy majd leteszi rá magát.~Hanem erre Ritschán
12057    II,  XIII   |              legnagyobb szerencse, hogy azt letetted. Nem emlékezel a mesére,
12058    II,  XX     |                    út, amelyikről nem lehet letévedni. Mint a vak ember a sötétben,
12059    II,  XVII   |                    van alul a földön; ő van letiporva. Ez a föl sem vevés; ez
12060    II,  XXI    |                     arról, hogy ő a szegény letiprott magyar, ez meg a vérében
12061     I,  XXII   |              világban már utánozni.~Ozmonda letörlé azokat, pedig jól illettek
12062     I,  VII    |                  ütnek? leköpnek? A feleség letörli, megcsókolja a helyét –
12063    II,  IX     |                  megtalálva a bükkfataplót, letört belőle egy darabot, kicsiholt
12064     I,  VII    |               mókusharapás sebét kendőjével letörülgeté, s azt a miatta hulló vért
12065     I,  III    |                   ér rá, hogy az izzadságot letörülje az arcáról, mikor már a
12066     I,  XXII   |                    talán? – mondá Eleonóra, letörve egy ágat a lilaszín orgonavirágból,
12067     I,  XIV    |                 ezrednek ismerte az erejét, létszámát, vezetőit, s aszerint, ahogy
12068     I,  I      |                   köteg rőzsét, arra szépen leül a sutba, s onnan nézi aztán,
12069     I,  III    |                   legyen.~Az asztalhoz való leülésnél aztán egy kis vita támadt,
12070    II,  III    |             eresztenének ám.~– Tehát tessék leülni a mi szerény vacsoránkhoz.
12071    II,  X      |                 hivatalra, jól is fogadták, leültették. Egy koszperdes, parókás
12072    II,  XIV    |                   bérbe szegődtél, oda kell leütnöd, ahová sújtanak: templomok
12073     I,  I      |               lassan!” mondogatták a bakról leugráló csatlósok, több lovag is
12074    II,  XVI    |                   én embereim nagyobb része leugrált a lováról, s futott a sűrű
12075     I,  XXIV   |               szekereken gunnyasztó lázárok leugráltak sánta lábaikkal a szekerekről,
12076     I,  I      |                 beér, visszarántja a lovát, leugrik a nyeregből, hüvelyébe taszítja
12077     I,  II     |                   közé szorítjátok, s aztán leúsztok szép vigyázva oda, ahol
12078    II,  XVI    |                   egész! Kérdezd meg csak a Léva-vári kapitányt, micsoda parancsolatja
12079     I,  XXV    |                    lábnak azonnal combtőben levágását, a másik ellenben, mivelhogy
12080    II,  XXI    |                     neki ezt: „Ha kegyelmed levágat az egy Ocskay Lászlóért
12081    II,  VI     |                      hogy mit nevetsz, vagy levágjam ezt a másik füledet is?”~–
12082     I,  XVIII  |                közül kisül, hogy fenés, azt levágom. Aki áruló, az haljon meg,
12083     I,  VI     |                     egy őrjöngő Herkules, s levágtad, vízbe fojtogattad az utolsó
12084    II,  III    |                    sárkány ült rajta. Előbb levágtam mind a hét fejét, úgy vettem
12085     I,  I      |                  sebekből vérezve, megölve, levágva; csak bámulja, nézi; de
12086     I,  III    |                 bevette, s már azt izente a lévaiaknak, hogy mire az új must kiforr,
12087    II,  IX     |               messzeségből is. Jó volna, ha levakarhatná onnan!~Mentől közelebb jutott
12088     I,  II     |             csatatér. Utána egész szélcsend leve. Az eget bárányfelhők vonták
12089    II,  I      |                   Nyitra hídját.~A harmadik levélből azonban azt értette meg
12090    II,  V      |            izennivalód lesz hozzám, küldd a leveledet Budetinba, Szunyoghy Gáspár
12091    II,  IX     |             megerősítve soha. Akkor a másik levelednek hasznát veszed, a húszezer
12092    II,  XVI    |               Ilonkának tudtára esett, hogy levelei érkeztek a háziasszonynak,
12093     I,  VII    |                férjének csak ez volt címe a leveleiben: „az én drágám”, „az én
12094    II,  III    |               Bercsényi aztán válaszoltak a leveleire, hogy jól van hát, csak
12095    II,  III    |                    fejedelem, meg a fővezér leveleivel igazolva magát a várurak
12096     I,  VII    |                    szerint.~Pedig azokban a levelekben aligha fontos parancsolatok
12097     I,  III    |                  tokaji táborból mindenféle levelekkel.~Ocskay László az íródeákjának,
12098     I,  VII    |                     írásbeli választ erre a levelemre ne írjon kegyelmed másunnan,
12099     I,  XXV    |                     Minő színű pecsét van a levélen?~– Rózsaszín. Tehát örömhír
12100    II,  II     |             kerülhet a sor!~A Pestvármegyei levelének első lapjára azonban alul
12101     I,  I      |                három kemence a szilvásban a levelensült-készítéshez. A konyhaművészet összegezett
12102     I,  XXVI   |                     Válaszolt azonnal Viard levelére, szép klasszikus latin nyelven.
12103     I,  XXV    |                      Beszéljünk a kegyelmed leveléről, amit feleségéhez diktált!
12104    II,  XV     |              házamat meg az egész várost! A levélhozót megcsapattam, a levelet
12105     I,  XIX    |                   az asszony csak egy rövid levelkét sem tudott férjének fogságából
12106    II,  XV     |                    attól lehetett tartani a levélküldőnek, hogy a futárját a kurucok
12107    II,  XVI    |                  Egészen igaza volt annak a levélnek, amelyik azt mondta, hogy
12108     I,  III    |              hallgassa meg.~Ilonka az egész levélolvasás alatt Ocskaynak az arcvonásait
12109    II,  II     |                Bercsényihez, megsértettem a levéltitkot; mesterséges úton-módon