bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

12110     I,  VIII   |                     ellenfélnek legvitézebb leventéjét. Egy ilyen párbaj vége aztán
12111     I,  III    |                 földet körülötte, szép deli leventék – csakhogy nagyon rossz
12112     I,  I      |                     az eljövendő tüneményes leventéről, akiről nem tudhatja az
12113     I,  XXV    |                     szül a pusztában”; hogy leverje a keresztet tornyainkról,
12114    II,  IX     |                guadét fogunk vele csinálni. Leverjük vele Bécs valamennyi vendégfogadóját
12115     I,  XXIV   |                     az egynehány alabárdost leverték minden küzdelem nélkül.~
12116     I,  I      |                  csupa vaktöltésre korpával leverve; se páncéling, se karvas
12117     I,  XX(1)  |                 balesettel; úgy, hogy még a levesbe esett légynek a kázusával
12118     I,  VIII   |                   legény! No, hát kezdjük a levesen! Váltsunk elébb egy pár
12119     I,  I      |              ismertek mást, csak a bosporos levet!” – „Micsoda? Az én fejedelemasszonyom,
12120     I,  VII    |                  hogy körös-körül ragyogok. Levetkőztettetek minden sugaraimból. Elém
12121     I,  XIX    |                     megalázva, közcsúfságra levetkőztetve idehajt eléje, aki hajdan
12122    II,  XIII   |                 volna futni, futni innen, s levetni magát valahol a mezőn egy
12123     I,  I      |                 temetésre. A menyasszonnyal levettették a hímzett kantust, feladták
12124    II,  IX     |                 kamerádom – szólt Scharodi, levetve magát kényelmesen a bőrkanapéra. –
12125    II,  XVII   |               szobájába, átöltözni: a rajta levője csupa rongyban csüggött
12126     I,  IX     |                     oka lehetett. Az otthon levők nem is tudhatták, hogy ő
12127    II,  III    |                 Gáspár úrnak.~– A rejtekben levőkért kapsz megint egy ezer aranyat.
12128    II,  IV     |               hirtelen kezük van az odafenn levőknek!~Danolhatja már az éjbogár,
12129    II,  XVII   |                     fölösleges pénzt. Abból levonhatod a magad költségét.~Gáspár
12130    II,  XIII   |                   egymásra tódulnak, amik a lezajlott rémjelenetekben üldözték –;
12131    II,  III    |                 múlva csörömpöltek az ajtót lezáró keresztrudak, kulcs nyikorgott
12132    II,  XIII   |                   féloldalt görbítve, félig lezárt szempillái alól sandít fel
12133     I,  XXIV   |                     fejedelemnő egy második Libussa vagy legalább Velezta. Csehországban
12134    II,  XIV    |                    akit egy rossz álomlátás lidérce nyomott meg.~Heister gyönyörködött
12135    II,  III    |                    be. Akárcsak nagypénteki lidérctűz vezetett volna rá! Idehozd
12136    II,  X      |              eldanolta a társaságnak a „der liderliche und versoffene Jerum”-ot,
12137    II,  X      |                     Ehr ist weg,~Kurucember liegt im Dr…~O, du lieber Augustin,~
12138    II,  XVI    |                     házból!~Az Ocskay által Lietavába rendelt fegyveres csapat
12139    II,  XVI    |                    az erdők gyalogösvényeit Lietavától Zsolnáig. Innen egyenes
12140     I,  XXV    |                    egy királypárti hatalmas ligát támasztani. A magyart addig
12141     I,  XXVI   |              Felborzolgatja.~Kis kertedben, ligetedben~      Hogyha lehetnék,~Kedves,
12142    II,  XIX    |                folyvást testvérének haragos lihegését vélve hallani a háta mögött,
12143     I,  XVIII  |                   föl Ocskay arcára.~Ocskay lihegett, mint a vízbe fúló. Közelebb
12144    II,  XII    |                     pincét, padlást, minden likat-lukat, s meggyőződhetik felőle,
12145    II,  III    |                 várában a Balassa urakat, a likavai híres Kócs várában az Illésházyakat,
12146     I,  XXII   |                Eleonóra, letörve egy ágat a lilaszín orgonavirágból, s odanyújtva
12147     I,  IX     |                 módot az Isten. Aki a mezők liliomait táplálja, pedig azok is
12148     I,  XXVI   |                     szent el ne hagyj! Ez a Lilith maga! Az első embert elcsábító „
12149     I,  XXIII  |                Bercsényi járta körül a hadi lineát. Ez meg elfelejté Forgáchcsal
12150     I,  XXVI   |                    feladják azokat. Rakóczi Lipótvára ellen akart fordulni, Bercsényi
12151    II,  XX     |                különösen vigyázniok, hogy a lipótvári császári seregre rá ne bukkanjanak,
12152    II,  VII    |                    az egész világ. Árvában, Liptóban, Trencsénben, ahol csak
12153    II,  XVI    |              menekülni Rózsahegyre, s onnan Liptószentmiklósra; veszendőbe hagyni Árva
12154    II,  XVI    |                  amikkel elhódította tőlünk Liptót, Árvát, ott, a tündérasszony
12155     I,  XXV    |                     ha rajtakapták: ájtatos litánia volt, amit betege fölött
12156     I,  XVII   |                énekelve, s beszedik érte a „litániagarast”. Néhol a termekbe is behívják
12157     I,  XXIV   |                küldte meg neki: hatszázezer livre-rel van hátralékban, a fejedelem
12158    II,  X      |                     már.~Rajta, rajta!~Ágyú lobban, bomba roppan. Kartács zúdul;
12159    II,  III    |                    a két vészcsillag nagyot lobbant. Megnyílt már a fényokádó
12160     I,  XXVI   |                    hanem azt igenis szemére lobbantá Bercsényi, hogy három év
12161     I,  X      |                   éjszakában, amit az ágyúk lobbantottak az égre; amint Strassoldo
12162    II,  XV     |                    Most a katolikus templom lobog fel! – Olyan az égő tornya,
12163     I,  VIII   |                   nyílt csatában, kibontott lobogókkal vezéri tudomány szerint
12164     I,  XV     |               puskákat, felrántatta a fehér lobogót a kuruc zászló helyébe,
12165     I,  XXVI   |               amikor Bezerédy századosát, a lobogóval a kezében, egy golyó elsodorja,
12166    II,  XVIII  |              szétzilált hajfonatai csak úgy lobogtak a feje körül.~Ilonka felhúzta
12167     I,  XXV    |                   melyet a törvényes király lobogtat. – Elszámlálja Wratislaw
12168     I,  II     |                  labancok, s fehér kendőket lobogtattak dzsidáikra tűzve.~– Megkegyelmezzünk-e
12169    II,  XVIII  |                    amit megvilágított a tűz lobogványa.~– Ej, ej, szép asszonyka –
12170    II,  XVIII  |                   vitt fel az út, s fogta a lőcsöt, tartotta a vállával a szekeret,
12171     I,  III    |                rézcsatokkal, öv, tarsoly és lóding ragyog az aranyozástól.
12172    II,  XI     |                    agyonölték.~Borongásából lódobogás riasztá föl. Az őrjárat
12173     I,  I      |                     igazságot teszek. Elébb lóduljon innen minden torkos, pákosztos
12174     I,  I      |                        Hát te is itten? Nem lódulsz ki mindjárt? Neked is kell
12175     I,  XIV    |                     kapott rá, amitől hátra lódult. Hanem akkor aztán Balahó
12176     I,  XVIII  |                   álló hajdúnak, akik aztán lódultak kifelé, míg Ocskay maga
12177    II,  X      |                     teszi meg a híres „Mux” lökését mind a kilencre. Abban az
12178    II,  III    |               nemesi portámra?~– No csak ne lökj ki az ajtón, öreg. Nem azért
12179    II,  V      |                   ahogy megtörtént, ebrúdon löknék ki. Hiszen majd elmondom
12180    II,  X      |                  kalamáris a legfélelmesebb löveg annak a keze ügyében, aki
12181     I,  XIV    |         megfoghatatlan: hisz volt neki elég lövege. Tán Lipótvár ostrománál
12182     I,  XXV    |                   lábnyomásra otkolonsugárt lövellnek a meglepett látogatóra. –
12183    II,  XV     |                    a lőporos torony magasra lövellő lángoszlopai vakító fénnyel
12184    II,  X      |                  amiből a röhej lángoszlopa lövellt fel a boltozatig. Annyi
12185     I,  V      |             falakból rejtett szökőkutacskák lövelltek eau de Cologne-t a nézőközönségre.
12186    II,  XV     |          tarsolyában ugyanoda címezve.~Az a lövés, amivel Ocskay a palócot
12187     I,  II     |          Pálffy-huszárezred, Kende alatt.~– Lövesd őket, aztán öljed, vágjad,
12188     I,  XIX    |                  fel ágyúkat, s jól célzott lövéseivel elhallgattatja a bolondóci
12189    II,  XIV    |               mellől, s a nevető alakot egy lövéssel halottá tette.~A körülálló
12190     I,  XIX    |                 reszketett belül, mikor egy lövést hallott. Az arcának tudott
12191     I,  VIII   |                  harcolni, nehány harám rác lövész, meg a dán dragonyosok.
12192     I,  XVIII  |                   bolondom! Hogy engem főbe lövet. Ocskay László odaállíttatja
12193     I,  III    |                   kitűzte a fehér zászlót a lövetett torony ablakába, mire rögtön
12194     I,  III    |                   öreg rokonának.~– Főbe is lövetne azonnal Ocskay, ha megtudná,
12195     I,  III    |                ágyúkat, amikkel nemsokára ő lövette vissza a vár egyik tornyát.
12196     I,  X      |                    s azokat meggyújták, úgy lövöldözék a kolostor tetejére. Rövid
12197    II,  XVI    |                    istenségei ellen – harc, lövöldözés, kardcsattogás nélkül, s
12198     I,  XXV    |                   sánctetőről abbahagyták a lövöldözést. A labancság agyon volt
12199     I,  XXVI   |                     héttel vizsgálták össze Löwenburg és Krumpach tábornokok,
12200    II,  V      |                      aki szerette magát von Löwensteinnak is nevezni: a németnek így
12201     I,  XIV    |                     muskétás, új szerkezetű lőfegyverekkel és hosszú dárdákkal ellátva:
12202     I,  XXIV   |               amikről a csalfa sebmutogatók lógatják le a lábaikat, kardok vannak
12203     I,  XXIV   |               éktelenített karokat, lábakat lógatnak ki a benn ülő lázárok; a
12204    II,  XIV    |                   fejét, amit eddig lesütve lógatott. Ocskay ráismert.~Ez volt
12205     I,  XXVI   |                    hadsereg tettvágya le ne lohadjon, idebenn kellett a számára
12206     I,  XIX    |                    haragos szíveknek mérgét lohasztani; hordja a kiengesztelő szót
12207    II,  XI     |                  még a félelmes környék sem lohasztotta. Hiszen éppen az ilyen hely
12208     I,  XVIII  |             megsértessék. Ha kém volt, főbe lőhetitek, de meggyaláznotok nem szabad.
12209     I,  XIV    |                fogta a kardját, s elkezdett loholni arrafelé, ahol Heister szedtevettézve
12210    II,  XVII   |                    feleségemmel Sturec felé loholt, a másik rész a társzekerekkel
12211     I,  XV     |                    egyes elzüllött csapatok loholtak még erre-arra az esthomályban,
12212     I,  I      |                 neki azt mondani: inkább te lőj meg engem, mint én téged.~
12213    II,  XII    |                     Ezúttal a leghűségesebb lojalitás ürügye alatt. „Valaki”,
12214     I,  X      |              meghallgatta mind a kettőt!)~– Lőjed, tatár, lőjjed!~De már ez
12215     I,  XXIII  |                       Orvost! Láncot rám! – Lőjetek agyon! – Ne jöjjön elém,
12216     I,  X      |                    kettőt!)~– Lőjed, tatár, lőjjed!~De már ez mégis vastag
12217     I,  II     |             letarolta.~A kietlen rónán nagy lomhán kanyarog végig a nagy magyar
12218     I,  VII    |                     hűségesen szerető férje lőn. Áldja meg kegyelmedet ezért,
12219     I,  XXIII  |                   Azoknak, akik Versailles, London, Amszterdam, Moszkva pompájával
12220    II,  XII    |              fényesebb Párizsnál, gazdagabb Londonnál, gyönyörűbb Nápolynál, hatalmasabb
12221    II,  XX     |                     le magad s bűneidet, ne lopd meg egy szentnek az imádságait!”
12222     I,  VII    |                   tette, hogy még a pipa se lopjon el tőle egy pillanatot is
12223     I,  XXVI   |            kacagányán a szőr összeperzselve lőporlángtól, dolmánya meghasogatva,
12224     I,  III    |                ahányszor az anyja háta mögé lopózhatott egyet-mást kérdezősködés
12225     I,  VII    |                     Még csak dohányozni sem lopózik félre a férj, mind elajándékozta
12226     I,  XX     |                   egy nesztelenül háta mögé lopózott alak, s megcsókolja az arcát.~
12227    II,  XII    |               akartok itt, emberek? – Kinek loptam el valamijét, hogy rám törtök?
12228     I,  III    |                     a perspektívával akár a lőrések mögött leskelődő labancok
12229    II,  II     |                 seregének balszárnyát Pekry Lőrinc szerencsétlen mezei hadai
12230     I,  XIX    |                     a hintóban ülő úrhölgy: lornyettjén át gyönyörködve a mulatságban.~*~
12231     I,  III    |                    szőlő, mikor Fülek-várt, Losonc-várt bevette, s már azt izente
12232    II,  XX     |                 szállásaikra tértek.~Ocskay Losoncon volt ezredével.~Egy decemberi
12233    II,  X      |                    el, hogy „hopplétz” (abg’lőst). – A kapus nem volt a bejárat
12234    II,  II     |              őrséggel, ellátja eleséggel és lőszerrel. Mihelyt pedig egy dandárt
12235     I,  XXIV   |                     vetni. Ez lesz az egész lószerszám.~Jávorka folytatá a prédikációt.~„
12236     I,  XIV    |                    vonuljon vissza az ágyúk lőtávolából, ha az ő személyét valami
12237    II,  IV     |                     adom oda magamat, hanem lőtávolban akarom magamat tartani:
12238     I,  II     |                   Szatmárba át lehet kelni. Lótolvaj meg piócaszedő másutt is
12239    II,  IX     |      politzei-felügyelet alá helyeztek. Itt lótottam-futottam egyik ajtótul a másikra,
12240     I,  IX     |                   Ocskay. – Vak Bottyánt én lőttem tönkre, s Forgáchnak én
12241     I,  XXII   |                     nem vallja meg, hogy ki lova-csikaja? Addig pedig ki nem szabadul
12242     I,  XIX    |                    fog sietni fel Bécsbe, s lovagember módjára visszahozza azt
12243    II,  XII    |              ittmaradásra: ők bíztak ismert lovagiasságában a bécsi népnek, akiket Szent
12244     I,  XVIII  |            Ocskayban még mindig felülállt a lovagiassági érzet a hadvezéri hivatalon.
12245     I,  XXIV   |                     őket.~A harschier gárda lovagjai szemközt fordultak a kurucok
12246    II,  IX     |          rendeltetése, hogy a kocsija előtt lovagoljon, s amint nagy társzekerek
12247     I,  XXI    |            kegyelmed ide csak a keresztfiát lovagoltatni.~– Hát bizony, mi tűrés-tagadás,
12248     I,  XXIII  |                   kardot a tábornokkal, úgy lovagoltatta az oldalán. A másodszori
12249     I,  II     |              kezében egy szál kard: egy érc lovagszobor, mely megelevenült.~A varégerek
12250     I,  XVIII  |               elejtett kardját, azzal egész lovagtempóra szalutált a hölgy előtt,
12251    II,  III    |                  hogy üljön fel már, mert a lovai nagyon ugrándoznak.~Csakhogynem
12252    II,  III    |                     szerint.~– No, öcsém, a lovaid nem akarnak várni, rég be
12253     I,  III    |              lovaikról; s amíg csatlósaik a lovaikat elvezették, ők maguk a zsákmányul
12254     I,  X      |                 azokra rárakta az embereit, lovait, s szépen átszállította
12255     I,  X      |                    talált, azt elhajtatá, a lovaknak a javát a maga népe között
12256     I,  III    |              hangszerekkel; tarkára festett lovakon; utánuk egy szakasz lovas
12257    II,  XVI    |               Fúvassatok riadót! Hozzátok a lovamat! Válts paripát, hadnagy.
12258    II,  I      |                    legfeljebb kétszáz kuruc lovasa nyeregben, amelyiknek csak
12259     I,  XIX    |                    hintót. Ott van Ocskay a lovasaival, majd visszaveri őket. –
12260     I,  II     |                Ocskay László is belezúdítja lovascsapatját a Tisza árjába. A paripák
12261     I,  VIII   |                 ismét teljesen rendbehozott lovascsapatjával csatlakozott a fővezér seregéhez.~
12262    II,  VII    |               képezték. Pálffy bánnak három lovasezrede volt, azok között derékhad
12263     I,  XIV    |                     Ebeczky, a balon Ocskay lovasezredei vágtak be a császári sereg
12264     I,  XVIII  |             dandárával a báni hegyek közül; lovasezredeit a Vág gázlóihoz küldé, hogy
12265     I,  XV     |              gyalogezred magával sodort két lovasezredet is, a harmadikat, egy dragonyosezredet,
12266     I,  XXV    |                    a híres-neves Steinville lovasezredét, a császáriak legkitűnőbb
12267    II,  XIII   |                     tulajdonosává tette két lovasezrednek, amiknek toborzására húszezer
12268     I,  X      |                 előre: magad a legbiztosabb lovasezredünkkel maradj hátul, a visszavonulást
12269     I,  XXIV   |               ülőkhöz. Mintegy varázsütésre lovashad állt elő a kolduscsőcselék
12270     I,  XIX    |                    Óh, azt nem adja oda. Az lovaskatona lesz; neki már ott a helye.
12271    II,  XVIII  |               kiálta Jávorka az előrehaladt lovasokra. – Akármi legyek, ha nem
12272    II,  XVI    |                     nagy mérgesen rivallt a lovasra:~– Ki vagy? Mi vagy? Nem
12273     I,  X      |                hamarább utolérje; evégett a lovasságát erősített haladásban indítá
12274     I,  XIV    |                     könnyű ellenfél a kuruc lovasságnak; hanem egy egész, rendezett,
12275     I,  XIV    |                    a harc a túlnyomó magyar lovasságra nézve. Igaz, hogy a sík
12276     I,  XXVI   |                nincs hadirendbe fölállítva, lovasságunk messze külön táboroz a gyalogságtól;
12277     I,  XXVI   |                     bukott bele a fejedelem lovastól: nem ellenség sebesítette
12278    II,  III    |             behajtatott. Kíséretül csak tíz lovasvitézt hozott magával. Az egész
12279    II,  III    |                   sincs róla! Ültesse fel a lovászait, hozassa mind ide az én
12280    II,  XX     |               Ocskaynak egyik foglyul esett lovászát Jávorka Vöröskő-vár felé.~
12281     I,  XVIII  |                      Mindig följebb megyek. Lubomirszky Tivadar.~– A szepesi gróf!
12282    II,  XVII   |                   egy ember az arkangyaltól Luciferig magában egyesíthet, mindent
12283    II,  XI     |                azokat utcának, csak Luknak (Lucke). Szép elnevezéseik voltak.
12284    II,  III    |               futárját, érkezett a gyászhír Lucskóra, hogy Pongrácz Gáspárt,
12285    II,  II     |                    a Dunántúl.~Ocskay teste lúdbőrzött. Ozmonda jóslatai mind sorról
12286    II,  IX     |              szemöldök, a villogó szemek, a lüktető arcvonások az egyik percben –
12287    II,  XI     |                    még azokat utcának, csak Luknak (Lucke). Szép elnevezéseik
12288    II,  III    |             ékszereket.~Azonban felhozták a lukulluszi nagy vacsorát. A szépasszony
12289    II,  IX     |                    én saját szerzeményem. A lumpok, a csavargók a schnorrerek
12290     I,  XXV    |                  odaadták prédikáló tanyául lutheránusoknak, kálvinistáknak. Seregestől
12291     I,  XVIII  |                     nem barbarizmusból, nem luxuries-ből szakította le a testéről
12292     I,  VII    |                      az egyik felekezet az „ly”-t „1”-nek, a másik „j”-
12293     I,  XXVI   |                  szelídecske:~Sem szűz, sem lyány, sem menyecske,~Mert én
12294    II,  V      |                  megakadhatott rajta akárki lyányának a szeme. Hanem a leány apjának,
12295    II,  XIII   |                   vissza akartak szaladni a lyukaikba, nem fértek be tőlük? Hát
12296    II,  IX     |               előtte minden város. Azokat a lyukakat ott a kőfalba az ő ágyútekéi
12297     I,  I      |                     rajta azt a golyó vágta lyukat, amihez fogható véghetetlen
12298     I,  V(1)   |             budapesti Nemzeti Múzeumban.~J. M.~
12299    II,  XV     |                  olyan. Volt a rácoknál egy macedó eredetű görög, aki ha akarta,
12300     I,  XX(1)  |                  will euch schon katholisch machen”, s innen maradt ez fenn
12301    II,  III    |            kastélyban most is azt az óriási mackót, aki öngyilkos módon lőtte
12302     I,  III    |              homlokukra csüggött le, mint a macska farka. – De nem is engedtem
12303     I,  XXI    |                elhozod onnan. Hanem ettől a macskától itten, aki melletted áll,
12304    II,  III    |                  egymáshoz. Hanem ez csak a madárnak vagy kőszáli kecskének való
12305     I,  XIII   |                    amikor más nem hallja.~– Madárnyelven fogok vele beszélni. Hát
12306     I,  I      |                    maga csinálta versektől; madárszínpadjához készül a morva komédiás;
12307    II,  X      |                   akkor elszakadt a türelem madzaga, s összeszidta jó magyarul
12308     I,  II     |                   helyett pokróc, kengyelük madzagból és fűzfavesszőből, a hajdani
12309    II,  V      |                 szárnyán a fonáleresztőt, s magabíztában azt mondá:~– Igenis, nénémasszony;
12310     I,  IV     |                 keresztül nyefegne, elkezde magából a keresztelőkancsóból kifelé
12311    II,  VIII   |                Teneked esküszünk! Szídd fel magadba átkozódásunkat, ahogy fel
12312     I,  XIII   |                    befested olyanra, mint a magadé.~– Hogy még szebb legyen! –
12313    II,  III    |              eltartalak. Tekintsd a házam a magadénak! Invitálja meg kegyelmed
12314     I,  XIII   |                   Most hallgasd te tovább a magadét, Cinka Panna. Amint ti meghalljátok
12315     I,  XXVI   |           Lemoshattál már azóta hat bőrt is magadról, a hetedikben olyan fehér
12316    II,  XI     |                    holnap még templom előtt magadtul a Registraturára, s tedd
12317     I,  VII    |                     a másiknak az aklából a magáé számára. A hittérítők odatelepedtek
12318     I,  XVII   |                     bátyámnak is!”, addig a magáéhoz nem nyúl, bátyjának kiszemeli
12319    II,  XVII   |                   könnyeimet, keserűségemet magamba fojtottam.~Szívedet, szerelmedet
12320    II,  XVIII  |                    felsége segítségét; csak magamhoz bízom.~– Óh, mi pogány beszéd! –
12321     I,  VII    |                   van. Kilopták. Nem tartom magamnál. Bűvkör van körülem kerítve,
12322     I,  XXIII  |              elrombolt városban ami lakható magánház van, azt mind elfoglalták
12323    II,  X      |                     húgocskádat, hogy mikor magánosan megy a Grabenre sétálni,
12324     I,  VII    |                     ifjú pár úgy élt ocskói magányában, akár egy szigetben a Csendes-tenger
12325     I,  XXII   |                  fickó, aki ebbe a ketrecbe magányosan van bekalodázva, a legfurfangosabb
12326     I,  VII    |                  elvonultál közülünk boldog magányosságodba, nemcsak a megkezdett diadalút
12327     I,  XXIII  |                   ismert rá: a ruháit tépte magárul, a nyakravalóját bontotta,
12328    II,  XIII   |             termetét felemelt fejével teszi magasabbá, mellét előrefeszítve, fél
12329    II,  IX     |                lóval!~A másik fullajtár még magasabbra emelte a hangját.~– Abban
12330    II,  IV     |                  nem mérted singgel, milyen magasak! Győzd le őket!~– A fejedelem
12331    II,  III    |                   emelkednek fel szédületes magasban egyenesen, kopáron, mint
12332     I,  I      |               pujpunellaháború már a válság magaslatát érte. A rézkondért mind
12333     I,  XXIV   |               várműveket, s az ember hányta magaslatból nézett az eltávozó egyetlenegye
12334     I,  XXV    |                    elérhetetlen távolság és magasság, ahol nincs semmi lehetetlenség,
12335     I,  VII    |                ezért, meg is fogja áldani a magasságban lakozó Isten! Bárcsak ez
12336    II,  XII    |                   fokára felmászva, egyenlő magasságból nézett farkasszemet a kocsmárossal.~–
12337     I,  XXV    |              karából. Mind a ketten, hála a magasságos Istennek, épek és egészségesek.
12338     I,  XXIV   |                     a krónikák. Az ötvenláb magasságú emlék szent szobrain ejtett
12339     I,  XIV    |                  Mindenki kacagott rajta, s magasztalá a majszter remeklését. A
12340    II,  V      |                   rajta.~Ilonkának ez a sok magasztalás sem esett jól. Egy asszony
12341    II,  XIII   |                     volt a hízelkedésnek és magasztalásnak, mennyire megnyerte Ocskay
12342    II,  XII    |                   hős Savoyai Eugen is nagy magasztalással emlegetett: Oppenheim nélkül
12343    II,  III    |                    oka rá, hogy elfogadja a magasztalást, s nagy dolgot csináljon
12344     I,  XIV    |                  majszter remeklését. A sok magasztalástól elvégre Sárody annyira elkapatta
12345     I,  III    |                  édesanyjától; az nem győzi magasztalni a bosszúálló hőst, aki azóta,
12346     I,  VI     |                 ránc vonult végig, a feszes magatartás véshette azt oda; barna,
12347    II,  XIII   |                  nélkül. A nagyobbik arcán, magatartásán meglátszik a jezsuita nevelés
12348     I,  XXIII  |               mivoltjában, amidőn a katonás magatartású, büszke fejhordozású vitézi
12349    II,  XII    |                   hagyjátok elbolondíttatni magatokat. Ismerem én jól ezt a gauklert!
12350    II,  XVIII  |                     valahová, vagy vigyetek magatokkal! Nekem semmim sincsen, nem
12351    II,  IV     |                 hogy Lietava várába Lengyel Magdolnához viszi őket Ocskay. Lengyel
12352    II,  XVII   |                    világtól: holott Lengyel Magdolnakint, kém volt a fejedelemnőnél,
12353    II,  II     |                    a tövisvetésen, aminek a magját elhintetted. Virrassz a
12354    II,  XVI    |              legfölül”.~Mikor aztán, mint a máglya égett mind, beledugta a
12355    II,  VI     |                boszorka. Megérdemlené, hogy máglyára vessék! – Hallod-e, az nagyon
12356     I,  XXIII  |                    s ez a sok cifra erdélyi mágnás, aki mind úgy néz le ránk,
12357    II,  X      |                     arra, hogy abban magyar mágnások is fognak kocsikázni, különben
12358    II,  I      |                német jön a sarkukban, aztán mágneses golyóbissal lövöldöz, hogy
12359    II,  X      |                   is elragadta.~– Fölséges! Magniperb! – kiabált Federreiter úr. –
12360    II,  XVI    |                    erdő sátorában „fecerunt magnum áldomás”. – Nagyokat vágtál
12361     I,  XXII   |                      birkózni, mint betűket magolni. Makacs, akaratos, szilaj
12362     I,  III    |                üstököscsillag tüzét szítták magukba. A nagyasszony nem ivott
12363    II,  V      |                     asszonyok, akik nemcsak magukért állnak bosszút, hanem tíz-húsz
12364     I,  X      |                kuruc csapatokat mindenünnen magukhoz szedték. Csajághy elhozta
12365     I,  XV     |                    minden jelvényt letéptek magukról; de a megszontyolodásukból
12366     I,  XXV    |                amazok odaát el nem vadítják maguktól. Ezt már lehetőnek tartom.
12367    II,  IV     |                     gunyhó alatt húzzuk meg magunkat. Én arra készen vagyok.
12368     I,  VII    |                   idő szerint, hogy ne csak magunké legyünk, hanem másoké is,
12369     I,  XVIII  |                asszonygardróbot nem hordunk magunkkal. Ha csak egy veresbarát-soutane-t
12370     I,  XXVI   |            ellenségre nem vigyáztunk volna, magunkra nem vehetjük. Előcsapataink
12371     I,  XVI    |           ütközetnek. S ez volt a helyesebb magyarázat. Ez találta el az igazit.
12372    II,  III    |                  csodálatos.”~S aztán, hogy magyarázatát adja e szavának, odavezette
12373     I,  X      |                tatároknak nem kellett sokat magyaráznia, hogy mit tegyenek. Gyakorlatuk
12374     I,  X      |                     azt egymásnak hosszasan magyarázniok. Csak a végső jelszóra volt
12375     I,  I      |                   el az Isten, mert álmokat magyarázott, boszorkányokkal jósoltatott
12376     I,  XXII   |                    nem érté. Ozmonda grófnő magyarázta meg neki azokat németül.
12377     I,  XXII   |                     ismeretlen lovag felől, magyarázva ezt a képzelhetlen átváltozást,
12378     I,  XIX    |                  lóháton kíséri a hintót, s magyarázza német nyelven az úrhölgynek,
12379     I,  XXII   |                   Az elpirulást pedig másra magyarázzák. Ozmonda kacag.~– Haha!
12380    II,  IX     |               fizetett.~Még akkor megvolt a magyarban az az ősi virtus, hogy szerette
12381    II,  XVI    |                harcol vitézebbül: a császár magyarjai vagy a Rákóczi fejedelem
12382    II,  XVI    |                   kurucok nem ontották a te magyarjaid vérét? Mikor Vajda Bandi
12383     I,  XXIII  |     megszabadításában is része volt neki, a magyarokat szerette; meg volt koronázva
12384     I,  XVII   |    keresztülvergődnöd, a császáriakén meg a magyarokén.~– Mind a kettőhöz találnék
12385     I,  XXII   |                   lelkében mindig hajlott a magyarokhoz. Azok között is vannak igen
12386     I,  XXIII  |                rácok és lengyelek; együtt a magyarokkal: – most valamennyi fölött
12387     I,  I      |                     szedte elő, amik a régi magyaroknál a gyász színei voltak (a
12388     I,  XXIV   |               szoktak felhajtani, még távol Magyarországból is; megszokott alakok voltak
12389     I,  XXII   |                 kocsiablakhoz, s egészséges magyaros üdvözlettel szólítá meg
12390     I,  XXII   |                     megértett, s a férjének majdan el is mond.~Azzal, etikett
12391    II,  V      |               várkastélyoknak a történetei. Majdnem mindenikben fordul elő,
12392     I,  II     |                    az égbe, s úszó szigetet majmol vele. – Nagy messzeségben
12393    II,  V      |                gazdaság: azt kívül végzik a majorban, ide csak a készet hozzák.
12394    II,  III    |                  mégis bemegyek.~– Ez actus majoris potentiae!~– Nem az. Exmissióból
12395     I,  X      |                   Bóné Bandi, Gencsy Zsiga, Majos Jancsi, Kaszás Pali vakmerő
12396     I,  XIV    |              kacagott rajta, s magasztalá a majszter remeklését. A sok magasztalástól
12397    II,  XXII   |                  hadseregének maradványai a majtényi síkon lerakták a fegyvert.
12398     I,  XXI    |               bátyja nevére.)~Egy zivataros május délután, mikor minden tavaszi
12399    II,  IV     |                    embert, elverhetetlenül, makacsabbul, mint az a veszett cserebüly.~
12400     I,  XIV    |             ekképpen rakja ki: „kézbeli cső makkjával áthajíttatott” (sclopi manuriai
12401     I,  I      |                 felé, s megpillantva a nagy mákoskalácssütő kemence mellett egy köteg
12402     I,  XIV    |                    kordéról, s rágyújtott a makrapipára.~– Mi a tatár, Balahó uram! –
12403     I,  VII    |                 hozzákötve, amihez csak egy makula is hozzáférhet. – Szedje
12404    II,  II     |                     őtet. Ha ebben csak egy makulányi igaz van is: félek, hogy
12405     I,  XXII   |                      Nonono! Honni soit qui mal y pense. Hát hiszen csak
12406     I,  IV     |                  Adok neki egy emsét kilenc malacával helyette. Csak nem teszik
12407     I,  IV     |                      nagyasszonyom. Ebben a malacban az én öcsémnek a lelke lakik,
12408    II,  XVIII  |                   Zsákba azzal a félig sült malaccal! Majd vacsorálhattok holnap
12409     I,  IV     |                         IV. A megbabonázott malacfej~Talán nagyon is érzékenyen
12410     I,  IV     |                  kétfelé hasítá az elbűvölt malacfejet, úgyhogy az nem beszélhetett
12411     I,  IV     |                       ostromlák egyszerre a malacfőt minden oldalról.~A malacfő
12412    II,  III    |                   füstölt pisztrángot meg a malackocsonyát.~– Egy kézfogóra elég volna!~
12413     I,  IV     |               pillanat alatt levágta a sült malacnak a fejét.~És ekkor a levágott
12414    II,  IX     |               nyársat, amivel a becsomagolt málhákba szokás beleszurkálni, vizitálás
12415    II,  XVI    |                    csak még Ocskaynét, hogy málháztassa hát össze szokott rend szerint
12416     I,  XXV    |                nekünk jelenleg a legnagyobb malleusunk. De lehetetlen, hogy sokáig
12417     I,  X      |                     tette, hogy a hainburgi malmokat, megrakatva kövekkel, nekiereszté
12418     I,  XIV    |                 lakomára a tirnai hétkerekű malomban, s igen kedélyesen mulatoztak.
12419    II,  XVI    |                    is őket.~Amint a biccsei malomzúgóhoz értek, nehányan a Pestvármegyei
12420    II,  I      |                vaklövések~Ocskay mindenféle mámor-undorra ébredt fel. Kellemetlen
12421    II,  II     |                    a bor, a kéj, a dicsőség mámora után. De aztán mikor az
12422     I,  VII    |               hajtottatok, mikor dicsőségem mámorában azt hittem, hogy körös-körül
12423     I,  XXVI   |                    mikor Ocskay László mély mámorálmából életre tért vissza. Olyan
12424    II,  XVII   |               átengedte a győzelmet egész a mámorig Ilonkának.~Nagy társaság
12425     I,  XVIII  |                 Igazi gyönyör volt-e és nem mámorital káprázata, amitől idvezült,
12426     I,  XVIII  |                 rossz álmok voltak!… Milyen mámorittas álmok!~Talán több is volt,
12427    II,  XX     |                 csak nem is gondolt. Ocskay mámorködtől fátyolozott szemeivel egy
12428    II,  VIII   |                  most nagy áldomást isznak, mámoros fővel könnyen elkaphatod. –
12429    II,  II     |                rossz érzés az undor, mely a mámorra következik: a bor, a kéj,
12430    II,  XII    |                   párologtatni a fejemből a mámort.~– No, hát máskor szaladgáljon
12431     I,  I      |                    Szófia a beszéd! Scripta manent! Itt az én szakácskönyvem.
12432    II,  XIII   |               egyenruháját, vállára vetni a mangalétát, a tölcsérpuskát, s sietni
12433     I,  XXIV   |                     mind gyalog vannak, s a mankó nem fegyver. Hanem azokon
12434     I,  XIX    |                   Ritschán eldobni rögtön a mankóját, nyeregbe ülni, felvágtatni
12435     I,  XXIV   |                 vonulnak fel az országúton, mankóval a hónuk alatt a sánta-bénák,
12436    II,  X      |                     gehört der Brunnen, Den Mann der Wein erfreut.” (Asszonynak
12437     I,  XXIII  |                 erejét; ne várja az égből a mannát. Contribuáljunk.~– Csakhogy
12438    II,  III    |               dolgom van. Megcsömörlöttem a mannától. Paradicsom-undor állt belém.
12439     I,  XXV    |                     több kedve volt eredeti manu propriákat iktatni az ellenség
12440     I,  XIV    |            makkjával áthajíttatott” (sclopi manuriai glaude trajectus est).~Még
12441    II,  II     |                      citissime! Ad proprias manus! (Leggyorsabban! Saját kezébe!)
12442     I,  I      |                     Nem szólneek een meeg a maókusmadárnak sem; csak már az östökömet
12443    II,  XVI    |                  uramnak az ujja hegyével a mappán alá s fel sétálni, de aki
12444    II,  XV     |                     ilyen parancsot hajtott mar végre – Morvában, Ausztriában.~
12445     I,  I      |                      minek jöttél meg éppen mára? Ma nem a te napod van.
12446    II,  II     |                    megindult a végőrön álló maradékhadával, hogy a Blaskovich alatt
12447     I,  VIII   |                   az Aesculaptól, s egyedül maradhasson Csajághyval.~– Megvolt-e
12448     I,  III    |             appetitorio ki kellett üríteni.~Maradhat-e szív egy ilyen álomlátás
12449     I,  XXII   |                 paripája. Előreragadta. Nem maradhatott meg a hintó mellett, hogy
12450     I,  XXIV   |                     Te pedig, kedvesem, itt maradhatsz, és őrizheted a magad szerelmesét
12451    II,  XVI    |                   ne vonuljak.~– No, hát ti maradjatok itten! Elmegyek én magam
12452     I,  VI     |                 nagy a baj, de veszteg kell maradnia vele vagy egy hétig. Csajághy
12453    II,  VII    |              Sándornak Érsekújváron kellett maradniok, azok onnan ki nem jöhettek
12454    II,  IX     |                     ha soká kell is Bécsben maradnom, de innen a kend korcsmájából
12455    II,  III    |                  menyével is.~Azzal, az itt maradó csatlósainak kiadva az utasítást,
12456     I,  XXV    |                   jutalma.~Azután az otthon maradottak is eszébe jutottak: feleségét
12457     I,  VIII   |                  üldözőbe vesszük, s a benn maradtakat ostrommal nyomjuk meg. Éppen
12458    II,  XV     |                    és látni egyedül, magára maradva, egy egész felgyújtott világot,
12459     I,  XXI    |                  nekem az ilyen hely.~Hiába marasztották, nem maradt. Még csak látni
12460     I,  I      |                     a környékben: tortátát, marcafánkot meg liktáriumot csak az
12461     I,  XIX    |                   csipke- és fehérneműáruló marchand des modes-ot, meg egy coiffeurt.
12462     I,  XXII   |                emberre; Marci volt az: az ő Marcijuk a lévai kastélyból.~– No,
12463     I,  XXV    |                  Ismerem jól a jámbor fiút, Marcinak híják. Valaha a szegény
12464    II,  XIV    |              visszagondolt még az agyonlőtt Marcira; ha talán csakugyan feljelentené
12465     I,  XXII   |                     Ezt mi úgy híjuk, hogy „margaranthus”.~– Mi magyarok ebből a
12466     I,  XXII   |           kócsagtoll mellé oda volt tűzve a margaranthusvirág is.~Mikor a fejedelemnő
12467    II,  III    |                     közül előbb.~– És ezt a marha sokaságú kincset egy ilyen
12468     I,  XIX    |                hanem azokat a kurucok nyers marhabőrökkel lefülelik, nem tehetnek
12469     I,  X      |                    hozzátartozóit levágták, marháit elhajtották, akit minden
12470     I,  XXIV   |              császári kísérettől.~„Ez aztán marhaszerencsétlenség! – szitkozódék Jávorka,
12471     I,  XXIV   |                     a vásárra különösen sok marhát és lovat szoktak felhajtani,
12472     I,  XXIV   |                    elő a kolduscsőcselék és marhavásár helyén. Azt az egynehány
12473     I,  XXV    |                    a templomokból, s az Ave Maria helyett azt énekelje, hogy: „
12474    II,  IV     |           térdepeltéből.~– Mi ez? Te a Szűz Máriához imádkozol?~Ilonka odaborult
12475    II,  XVIII  |                      rebegé:~– Jézus! Szent Máriám! Ez Ocskay maga!~Ő legjobban
12476     I,  XXIII  |                földről zarándokolni, mint a máriapócsi csodatevő szűzhöz. De azzal,
12477     I,  XIII   |                     feszíteni a hüvelyket a markából, akkor igazi kórságos, beveszik
12478     I,  VI     |             Csajághy megragadta a kezét vas markával, s azt dörmögé fülébe.~–
12479    II,  VI     |                áthozd. Az pedig még nincs a markodban: Bercsényi tartja rajta
12480    II,  III    |             meglátta, a tíz körme egyszerre markolásra görbült. – Ezt is mind raboltad?~–
12481     I,  XVIII  |                   jobb öklét, mintha a kard markolatához akarná azt vezetni.~Ez pedig
12482     I,  XXVI   |                     csorbákkal fűrészes, és markolatig fekete a vértől.~Irtózat
12483     I,  XIV    |                   állával támaszkodhatott a markolatjára, ha maga elé állította,
12484     I,  XXIV   |                  hosszú pallosaiknak csak a markolatját használhatták ellene; s
12485     I,  VII    |              gyanakodom! Undorodom a kardom markolatjától, mint a veszett ember a
12486     I,  XXII   |                    lovagló herold iszákjába markolva szórja közé a pénzt. Pedig
12487     I,  XXI    |                  készül itt. Még majd az én markomba is nyomnak egy gereblyenyelet,
12488     I,  XIV    |              vásáron dobszó mellett. Minden markos legényt meginvitálnak rá,
12489     I,  II     |                     kigúnyolt rongyokból, a maró férgekbül s a maróbb szégyenbül;
12490     I,  II     |            rongyokból, a maró férgekbül s a maróbb szégyenbül; és menni fürödni
12491     I,  XV     |               csatatér hiénái, a fosztogató marodeurök még elég dolgot találnak
12492    II,  I      |                  Délig tele volt minden ház marodeurökkel; félő volt, hogy estig szőröstül-bőröstül
12493    II,  IX     |                    Azt nem adták meg. Akkor maródinak szimuláltam magamat: ispotályba
12494     I,  XXIV   |                aztán a főudvarmester nehány marok apró ezüst pénzt szórt a
12495     I,  XIV    |                sorból, megköpte a tenyerét, marokra fogta a kardját, s elkezdett
12496     I,  XXVI   |              dandárunk hetek óta erőltetett marsokban, folytonos csatázásokban
12497    II,  XIII   |                  odahaza!~Annyira a szívébe marta magát ez a méreg Ocskaynak,
12498    II,  III    |                      ami nagyon invitálja a martalékra áhítozókat.~– Hozassa ide
12499    II,  IX     |                belvárosi vendégfogadósoknak martalékul esni, amilyenek nagy számmal
12500    II,  XV     |                     a síromat miatta Ocskay martalócai. Csak azt a megtépett mellényt,
12501     I,  XXV    |               hajtották az országból hitünk mártírjait, s a vásárpiac közepén komédiát
12502     I,  XXII   |                 nevezhetném magam szentnek, mártírnak, aki feláldozza magát pusztuló
12503     I,  XIX    |                     az őrültséggel, rokon a mártírság vágyával. – Egy percig azt
12504     I,  II     |                     széléből, ahol a folyam martjának sarkantyúja van, csendesen
12505     I,  II     |                    meg a fűzfás szigetek és martok, amik között kénye-kedve
12506    II,  XVII   |                  utolsó fegyvere: a méregbe mártott.~Csak az alakját változtatta
12507     I,  XIV    |                   öreg nagyanyámat szurokba mártották, és úgy gyújtották meg! (
12508     I,  XXV    |                kagylóból kilépő Vénus fehér márvány szobra. Szerte az egész
12509     I,  XXV    |                 pompás faragványú szökőkút, márványnereidáival, aminek a medencéjében aranyhalak
12510     I,  XXV    |                    közt. Hogy fognak ezek a márványnimfák meg ezek az aranypotykák
12511     I,  IX     |                  ledöntve; a tornácot tartó márványoszlopok kifeszítve; az ajtók sarkaikból
12512     I,  XIII   |                    sorára. A révnél van egy márványrondella, amit kétoldalt roppant
12513     I,  XXIII  |               nemesi gárda, minden gavallér más-más színű, szabású ős magyar
12514    II,  X      |               álmában, mikor az már régen a másé.~A ketyegő faliórára nézett:
12515     I,  XXV    |            szerteszét fehérlik a hegytetőn, másfélszáz év előtt mind fényes, úri
12516    II,  XVIII  |                     állt.~Nem ide jöttek-e? Máshol feküdtek le?~Az asztalon
12517     I,  X      |                  kacagánynak Ocskay uram, a másiké Borbély Balázs uram számára.
12518    II,  XVII   |               vissza egyiknek a tekintete a másikéból rásugárzó indulatot.~Harc
12519    II,  III    |                azért jöttem. Nem is azért a másikért. Igen nevezetes dolgom van
12520     I,  XVII   |           menedéklevelet kapni egyiktől is, másiktól is.~– Meggondoljuk nagyon
12521     I,  XXIV   |               egyikünknek jut a hideg ég, a másikunknak a forró pokol: az édes,
12522    II,  I      |                    most török sípokat fúvat masírozás közben, az nem tudja még,
12523    II,  X      |               csontot, másfél fontot.” Erre masíroznak a német katonák. A vége
12524     I,  XIII   |                 majd eligazít. Te nem tudsz másként, csak cigányul meg magyarul.
12525    II,  V      |                    hátul; sohasem is láttam másképp, s amint megharagudott,
12526     I,  XIX    |                      mert rangbeli hölgynek másképpen az utcán megjelenni lehetetlen.
12527     I,  XXV    |                 Ocskayt nem léptetik előre. Máskülönben rég tábornokká kellett volna
12528     I,  VI     |                    nem bízhatja a hájat; de másodnapra a „tyúkverő”-re (ahogy a
12529     I,  XV     |                     hogy „hátha nem jókor”? Másodperceken fordul meg a fátum. Ha ti
12530     I,  XV     |                  meg a fátum. Ha ti még egy másodpercet késtek, én már azon gondolkoztam,
12531     I,  VII    |                 csak magunké legyünk, hanem másoké is, akik bizalommal vetik
12532     I,  XXV    |                   nem érzem többé, csupán a másokét. Nincs, amit szeressek,
12533     I,  III    |                  részben eredetiek, részben másolatai voltak a harctér különböző
12534     I,  VIII   |                  érvágást meg én tettem meg máson. Probavi et successit. Ezt
12535     I,  XXV    |                     absolutióban, Istenben, másvilágban? Én azt képzelem, hogy ez
12536    II,  XVII   |                  megsemmisülök – itt – és a másvilágon.~Ilonka most már szánni
12537     I,  XXI    |                ingre volt vetkőzve, s olyan maszatos a képe a most szedett szamócától,
12538     I,  XVIII  |                    a talpasok a falnak, úgy másztak fel a bástyákra; a külvárosban
12539    II,  XX     |              odaviszed a gyönyörűséges szép mátkádat.~– Nesze, cigány! – mondá
12540    II,  XX     |                kezemre adta Ocskay Lászlót. Mától fogva imádva borulok le
12541     I,  I      |                      derék, magas, termetes matróna, piros, telt orcával, ami
12542     I,  XV     |                    Két sakkhúzás, és azzal „matt”!~Az egyik sakkhúzás az
12543     I,  I      |                     a városban laknak; nagy matyó társzekéren jöttek meg a
12544     I,  I      |            bizonyosan összevárják egymást a Mátyusföldről meg a görbe, tót felföldről
12545    II,  X      |                 következik.~– Silentium! ’S Maulhalten! – figyelmezteté egymást
12546    II,  IX     |                azzal a kérdéssel, hogy „Nix mautbares?”, s zárt hordót, felvágatlan
12547    II,  IX     |                  urak, pedig ugyancsak sok „mautbarest” hozott magával, tüzet meg
12548     I,  VIII   |                amire a kenőcsöket fel lehet mázolni a daganatomra.~S azzal odaadta
12549    II,  XIV    |               megakasztá ez a szó: feketére mázolt ábrázatú kurucok. Ezek az
12550    II,  XIV    |                   még most is feketére volt mázolva a pofájuk, mint holmi füstfaragóké.~
12551    II,  III    |                       Nem méregettem biz én mázsával, csak azt tudom, hogy Wsetinből
12552     I,  IV     |             eldugott a zsebébe egy fél font mazsolaszőlőt.~– Jaj, a pokolravaló! Nem
12553    II,  XIII   |                     fejét, sasírozott eléje mazurkalépésben, s alig hallható hangon
12554     I,  XXIII  |                      Erre aztán „eltörött a mécsescserép”, Bercsényi is el-kirohant,
12555    II,  VII    |                     az aranyláncot, melynek medaillonjára saját felséges képmása van
12556     I,  IV     |                    Ezt látjátok a fejedelem medalionjára verve. Add a kezedet, bajtárs.
12557     I,  XXVI   |                     üldöző ellenség útjába. Meddig tarthatták fel, azt nem
12558     I,  XVII   |                    az angyalka parancsára a meddő fenyőfa megrakodott: aztán
12559     I,  XXV    |                márványnereidáival, aminek a medencéjében aranyhalak bujkálnak a zöld
12560     I,  I      |            deákkonyha kófernyáját, kuruzsló medicináját az én famíliám ugyan nem
12561     I,  XXIII  |                   asszonyom, hajigálja ki a medicinákat az ablakon.~– Ne tegyük
12562     I,  XXIII  |                   ide mellém sorba a doktor medicinás üvegeit, hogy ha összejön
12563     I,  XXIII  |                    meginnom azt az átkozott medicinát, amit az orvos rendelt?
12564    II,  II     |              iskolatársát ismeré fel benne, Mednyánszky Pált.~Ennek gyónta meg minden
12565    II,  III    |              oldalait mossa a Vág, aminek a medre itt mély, sziklás, szakadékos,
12566    II,  XVI    |                     a Vág vize itt-amott új medret ásott magának, s oda rakta
12567    II,  VI     |              vehetsz el tőle.” Hah! Micsoda Medúza-fővé torzulna el egyszerre ez
12568     I,  XXVI   |                    mellette a két gyermek a medvebőrön, akkor úgy érzé, hogy itt
12569     I,  XXIII  |                  francia granátos zászlóalj medvebőrös süvegeivel, a svéd zsoldoscsapat,
12570     I,  XXIII  |                fázom.~Ilonka betakarta őt a medvebőrrel, ami a térdére volt vetve.~–
12571    II,  V      |         visszakergesse őket erdeikbe. Itt a medvék vannak otthon. Be kell érni
12572     I,  XXIV   |                  akkori vadásztörvény még a medvékre nézve is kímélési évadot
12573    II,  III    |                megesik, hogy egy vadász két medvét is meglő; ahogy az a vetést
12574    II,  VII    |                     más okos rá nem teszi a medvetalpát. – No, most mehetsz főzni
12575     I,  XXIV   |             nyavalyatörősök: együtt velük a medvetáncoltató, dudanyekegtető oláh, a
12576     I,  I      |                     sem izent biz az, eedes meezem.~– Hát miért nem jöhet?
12577     I,  XXVI   |                hosszú terem homályából csak meg-megakadó léptekkel közeledett feléje.
12578     I,  XXVI   |                 kerekedő szilaj bordalokat: meg-megakasztva egy „uram, uram, szállok
12579    II,  XI     |                járkál alá s fel, töprengve, meg-megállva, az utcán csatangoló csoportok
12580    II,  XI     |                    halálos találkozás lesz. Meg-megszaladnak előtte. Ocskay látja a gyér
12581     I,  XXVI   |                annak a hűséges vigasztalása megacélozta lelkét.~Mikor Ilonkájától
12582     I,  XXV    |               labancság agyon volt rémülve. Megadásról gondolkozott.~Ekkor kellett
12583    II,  II     |               amiket meg kellett gyónnom. – Megadod-e az absolutiót?~Ocskay el
12584    II,  III    |          megjuhászodott, amint ilyen szépen megadták a tisztességet.~– De már
12585    II,  IV     |                 inkább a mennyei hazáját, s megakadályoz abban, amit tenni akarsz.~–
12586    II,  XIV    |                Ennek a hadsereggyűjtésnek a megakadályozása azon feladat, amelyről éppen
12587     I,  XXV    |                   szomorú háborúban, melyet megakadályozni nem tudott, a szerencsétlen
12588     I,  XV     |         megfordította volna. Túlbuzgó hívei megakadályozták benne. Megragadták a lova
12589    II,  V      |                Délceg, nyalka levente volt; megakadhatott rajta akárki lyányának a
12590     I,  IV     |                malacfő előhozogatni, s hogy megakassza a boszorkányos orákulumot,
12591     I,  IV     |                   halált csináló munkájában megakasszon?~– Ajándékozza énnekem kegyelmed
12592    II,  XIV    |                 holmi füstfaragóké.~Ocskayt megakasztá ez a szó: feketére mázolt
12593    II,  XVII   |                 ütni.~Akarta őt megkínozni, megalázni, őrjöngésig űzni.~Nem vehette
12594    II,  XX     |                    a sebesült, megkötözött, megalázott Ocskay Lászlóval.~A kuruc
12595    II,  IX     |                    az arcát, fejét lesütve, megaláztatását ezzel jelezé.~Ezért aztán
12596    II,  I      |                       No, mármost hát Isten megáldja. Alá is út, fel is út! Én
12597     I,  XXIII  |                 humorúak a többi, bajusszal megáldott szerencsés emberek iránt,
12598    II,  VII    |                     tábori misét tartott, s megáldotta a csapatokat.~Azzal az egész
12599    II,  XXII   |              Károlyi Sándor, Rákóczi vezére megalkudtak a békekötésben: szatmári
12600    II,  XX     |                Ellenben amit én mondtam, az megáll: „Ha te valaha ezt a hazát
12601     I,  XIX    |           helybenhagyják, az időt és helyet megállapítják, ahol a kicserélésnek végbe
12602    II,  XIII   |                    maradhat!)~Nincs már itt megállapodás. Aki elkezdett esni – fölfelé,
12603     I,  XXV    |                     az éghez, utamat állja. Megállít. Visszakerget.~– S ugye,
12604    II,  XIII   |                fegyveres őrök minden embert megállítottak, s megkérdezték tőle, hogy
12605    II,  IX     |                  szép volt és fiatal, hamar megállították a titkos rendőrség közegei,
12606    II,  XI     |              beérhesse! Csak egy pillanatra megálljon előtte! Holt ember lesz
12607     I,  XXIV   |                   szentkép előtt az útfélen megállnak, térdre letelepednek; mikor
12608    II,  IV     |               Ocskay kérdezni.~– Akkor – te megálmodtad talán?~– Igenis megálmodtam.~
12609    II,  IV     |                 megálmodtad talán?~– Igenis megálmodtam.~Éppen akkor súgá a fülébe