bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

12610     I,  I      |               doktor se volt kéznél: akinek megártott a sok bevett jó, ott volt
12611     I,  XV     |               szedje, rögtön felbomlanak.~E megátalkodott makacs munkájában legjobb
12612     I,  XXVI   |                     A pereces nem trombitál megátalkodottabb módon az utcán, mikor sósperec
12613     I,  XIV    |                     fölfelé, a másik éppoly megátalkodottan lefelé irányul, a homlokon,
12614     I,  X      |                    kár esik a sarujában, ha megázik), meg a Bokross Pál bocskoros
12615     I,  IV     |                                       IV. A megbabonázott malacfej~Talán nagyon is
12616    II,  XIII   |            vártaházaknál. A bécsi nép ugyan megbámulta a délceg alakot, kivált
12617    II,  I      |                     háromszáz lovas. Nagyon megbámulták őket. Aki most török sípokat
12618     I,  XXV    |                   árnya, a gyönyörnek nincs megbánása, ahol nincs elérhetetlen
12619    II,  VIII   |                      szánakozást, irgalmat, megbánást, az ne gondoljon se apára,
12620    II,  XIII   |                   egy árokba; s ott kisírni megbánt álmait.~Nem lehet az! Hiába
12621     I,  VIII   |               verekedni Anda Pál katonái.~– Megbánta ő azt már. Általam is üdvözletét
12622     I,  XXIII  |               Eszébe jutott az a sok keserű megbántás, amivel Bercsényi az ő feleségét
12623     I,  XXIII  |                eszébe az, hogy őt a fővezér megbántotta, csak az, hogy ez most beteg,
12624     I,  XXV    |               háborgatni? És most azokat is megbántottad, meg a fejedelmet is. A
12625     I,  XVIII  |                     az írásjegyek egyszerre megbarnulnak, s olvashatókká lesznek.
12626    II,  XVII   |                  téged igazán szeret, imád, megbecsül, ki téged soha más nőért
12627    II,  IX     |                   nekem fölajánl, rám nézve megbecsülhetlen haszonnal járnak. De nem
12628     I,  III    |                lángba borult.~– Látod, hogy megbecsülik a te bokrétádat – segített
12629     I,  XIV    |                   Egész addig a szent napig megbecsülte magát az időjárás, akkor
12630    II,  II     |               feleség szívében a szerelmet; megbélyegzik az apát; meggyalázzák még
12631     I,  XVIII  |              kurucok, a szabadság harcosai, megbélyegzitek a nemzeti zászlót azzal,
12632     I,  II     |                  meg van lepve, az ijedtség megbénítja izmát és eszét, nem tudja,
12633     I,  XV     |             ellenséget kérkedő tekintetével megbénítva: maga Ocskay! Így szokta
12634     I,  IV     |              védszentet választottál, mikor megbérmáltak. Feljöhetsz a kézcsókolásra.~
12635     I,  XIX    |                     szívvel járt el Ozmonda megbízásában. Legbiztosabb embere által
12636     I,  XXII   |                  Hogyan? Ezt is a fejedelem megbízásából mondta kegyelmed?~– Minden
12637    II,  XV     |                    így egészen kedvére való megbízatásnak vette azt, hogy Ocskaytól
12638    II,  II     |                    amidőn a fejedelem által megbízattam, hogy egy nagyon fontos
12639     I,  XVIII  |              mindazt excellenciáddal, benne megbízhatik. Neki elmondtam mindazt,
12640    II,  XV     |                   Tehát erre a célra nagyon megbízható embert kellett kiszemelni. –
12641     I,  XXI    |                 Ocskay László uramat akarja megbízni ezzel a feladattal.~– Elfogadom! –
12642     I,  XXV    |              Karlsbadba. A fogoly őrzésével megbízott osztrák tiszt lengyel eredetű
12643     I,  XXIII  |                     követei s a bécsi udvar megbízottai.~Alig fértek el valamennyien
12644     I,  V      |                     monda Tormássy, s aztán megbiztatá a nagyasszonyt, hogy miután
12645    II,  XVII   |                 imádkozással töltsem, vajha megbocsássa neked Isten azt a bűnöd,
12646     I,  XXVI   |                     minden eddigi tetteiért megbocsátanak neki, azután meg egy pátenst,
12647     I,  XXV    |             vadaskerti megűzetést nem tudta megbocsátani ellenfelének.~A szemközt
12648    II,  XVII   |                   mindent felőle, s mindent megbocsátasz. – Anyádnak a szíve miatta
12649     I,  XXIII  |                azokat kegyelmed, úgy bizony megbocsátom.~Jávorka sohasem feledhette
12650    II,  XIV    |                     aki nekem annyi bűnömet megbocsátotta. Küldj ádáz csatába, emberirtó
12651     I,  I      |                     Legközelebbi atyafiai a megboldogultnak be-belátogatnak hozzá, s
12652     I,  XVI    |                     hogy a fejedelmed hadai megbomlottak. Nem jutalmat érdemelnél
12653    II,  XIV    |                   magát, borbélyt hívatott, megborotválkozott; azután gálába tette magát,
12654    II,  IX     |               polgári divatnak; hanem azért megborotváltan is rá kell ismerni első
12655    II,  VIII   |                     tudja viselni, hogy itt megbotozzák, ott megkorbácsolják: az
12656    II,  IV     |                  feleségem, ha ő elítél, ha megbüntet, kiszenvedem. Ha vétettem,
12657     I,  XXV    |               Jehováját, aki az apák bűneit megbünteti a gyermekekben, akinek a
12658     I,  IV     |             ellopott egy malacot.~– S ezért megbüntetik? Ez már nagyon helyes! –
12659    II,  X      |                    már valami gonosztettért megbüntetve és mi módon?”, akkor elszakadt
12660     I,  XXV    |            megkezdődött a háború.~Jávorka a megbukott kísérlet után visszavergődve
12661     I,  XVIII  |              valóhoz, hogy nem bírta azokat megcáfolni.~– Ki van még? – kérdé kedvetlenül.~–
12662     I,  VII    |                     meg is harapta a kezét, megcáfolva ezáltal azt a hitet, hogy
12663    II,  III    |                    a kámfor szaga.~Magdolna megcirógatá sovány kezével a lovag szőke
12664     I,  XVII   |                     pater Renatus, nyájasan megcirógatva a gyermek piros orcáját.~–
12665     I,  XIII   |                vagyok az? De hátha a szemem megcsal?~– Akkor a füled majd eligazít.
12666    II,  III    |                    akkor volt valakim, akit megcsalhattam érted; de most csak magamat
12667    II,  V      |                     tartoznának, valamelyik megcsalja a másikat, aminek aztán
12668    II,  V      |                hívtelenség, mint az árnyék; megcsalják még a szentet is, mikor
12669    II,  XV     |                  egész várost! A levélhozót megcsapattam, a levelet összetéptem.
12670     I,  III    |                ismeri kegyelmed.”~Legjobban megcsodálta a vendég urak között a nagyasszony
12671    II,  III    |                    nagyon kevés dolgom van. Megcsömörlöttem a mannától. Paradicsom-undor
12672     I,  XXV    |            ráhagyták. Vagy él, vagy meghal. Megcsonkítani nem engedem.~– Igaz. Ocskay
12673     I,  VI     |                 eltakarja nálad mindenkorra megcsonkíttatásodat: még a hitvestárs sem fedezheti
12674    II,  XII    |          végighurcoltatni, s eléktelenítve, megcsonkítva ott függni a lámpásvason,
12675     I,  XIX    |                 Nemde, ezredes úr?~Csajághy megcsóválta a fejét; de hát mit tehetett?
12676     I,  XXIV   |                    kiálta elkeseredéssel, s megcsóválva a feje fölött az olvasót,
12677     I,  XXV    |               megmozdítania; sápadt arcán a megdicsőülés mosolygása tündöklött. Kezét
12678     I,  XXV    |                    nem fantom, mert a szíve megdobbant. Azoknak nincs.~– Nem vágták
12679     I,  I      |                     nyitott kapun, mindenki megdöbben a láttára.~Ez nem a vőfély,
12680     I,  XXVI   |                 terv még magát Csajághyt is megdöbbenté: oly merész volt.~Ocskay
12681     I,  X      |                     a fővárosban – de mégis megdöbbentő volt az a mesés vakmerőség,
12682    II,  III    |                    a bezárt vasajtóhoz ért, megdöngette azt a fokosa fejével, hogy
12683     I,  XVIII  |                  labancokkal.)~Egyszer csak megdördült megint az ágyú.~A beckóvári
12684     I,  III    |                 mind a ketten.~Egyszer csak megdördültek a várfalakról az ágyúk,
12685     I,  XVIII  |                    vajda, a viperacsípéstől megdühödve, vakon alárohant; ott a
12686    II,  XVI    |                    mikor a saját portréddal megduelláltál! – évődék Ocskayval Tököli
12687    II,  IX     |                  egy esztendőre. Én azonban megduplázom a fizetést, hogy nekem a
12688     I,  X      |                     zivatar megszapult, tűz megégetett, kard megsebesített, vad
12689    II,  I      |             embernek hebehurgyáskodni, mert megégetheti a körmét. Nem tudhatjuk,
12690     I,  XIV    |                     szurokba mártattad, úgy megégettetted. – Itt vagy gyilkos, itt
12691     I,  XIX    |                   helyecske, ahol kölcsönös megegyezés szerint örökössé van téve
12692     I,  VIII   |                   mikor látta, hogy nem tud megegyezni a vezértársával, felcsapta
12693     I,  XVIII  |                   annak az ára. Mivel lehet megejteni? Milyen a gyöngéje? Az inkvizítor
12694     I,  XXV    |                sértés pedig sok erős szívet megejthet! – Ez az oka, amiért Ocskayt
12695     I,  XVIII  |                 hordott vízzel öntözöm, míg megéled, fa lesz belőle!” Hahaha!~
12696    II,  XIII   |               visszatért a bevásárlásaiból, megelégedve a közönség bámulatával,
12697    II,  XVII   |               szegény otthon ülő asszonyok, megelégszünk vele, ha a férjünk lelke
12698     I,  XIV    |                  pedig – megtéve a tempót – megelégült szívvel szálla le a kordéról,
12699     I,  XV     |                  ezer arany szóra egyszerre megelevenedett az egész csapat, s nekirugtatott
12700     I,  I      |               menyasszony néma szoboralakja megelevenül erre a szóra.~– Bátyám!
12701     I,  II     |                   egy érc lovagszobor, mely megelevenült.~A varégerek küzdöttek így.
12702     I,  XXVI   |               énekét, Jávorka felkiáltott: „Megellenzem! Nekünk is vannak zsoltáraink,
12703    II,  XII    |                     nem tudott náluk nélkül megélni, egypár száz vissza is költözött,
12704    II,  X      |                   is megmondta.~Van-e miből megélnie azalatt, amíg Bécsben tartózkodik?~
12705    II,  IX     |                    rögtön útra keltem, hogy megelőzhessem.~– De hát miért?~– Óh, ne
12706    II,  II     |          Szkolcsánból. Ő az előhadával siet megelőzni a bánt, nehogy hamarább
12707     I,  XXI    |                     hogy erről beszéltek, s megelőzte a hivatalos küldöttet idejöttével. –
12708    II,  XVI    |             gyújtassa fel a várost. Te csak megelőzted benne a kurucokat. Azoknal
12709     I,  I      |                      Jó előre, a szekérsort megelőzve, vágtat lóhalálában egy
12710    II,  IX     |             legalább a vállára ütögessen, s megemelje előtte a süvegét. Megérdemli
12711     I,  I      |                  Mit tudod te még azt? Majd megemlegeted te még az anyádat! Majd
12712     I,  XXIII  |            tapasztalt már? Nagyon köszönöm. Megemlegetem róla. Mármost még egyre
12713    II,  XII    |             megrakták ütleggel, hogy holtig megemlegethette. A nagy dulakodás közben
12714    II,  XVII   |                    Nem a gyöngyért, hanem a megemlékezésért.~– Ezt Bécsben vettem a
12715    II,  XVI    |               nyomában, hogy minden tusáját megénekelje. Nem is úgy, mint egy hős;
12716    II,  XVI    |                     asszonyt. Arról a sokat megénekelt arcképről tépte le a koszorúkat.
12717    II,  XIX    |                  abból a korból, amiben ezt megéneklik, s azt Ocskaynak is meghozták
12718     I,  XXIII  |                    a lapra.~„Édes jó hívem.~Megengedj, ha nagyon szigorú voltam
12719     I,  I      |                     megismerte: annak aztán megengedte, hogy a fejét az ölébe vegye.~–
12720    II,  I      |                     fúvatna kegyelmed! Mind megennők azt a szarvasbogárnak öltözött
12721    II,  V      |             keresztet vess magadra; mert ha megérdemelték a budetini lyányok a hitetlenség
12722    II,  IX     |              kegyelmed jónak lát adni; amit megérdemeltem. Ha pofont, hát azt; ha
12723    II,  I      |                mondá nekik Ocskay László. – Megérdemeltétek: sokat fáradtatok az éjjel.~
12724    II,  III    |                  szólít; hatvanéves vagyok. Megérdemlem a néném címet. Szólítson
12725    II,  VI     |                    Gonosz egy vén boszorka. Megérdemlené, hogy máglyára vessék! –
12726    II,  VI     |                    tőle koboztatni. Már rég megérdemlette volna, hogy megnotáztassék.
12727     I,  IX     |              Bottyánt tábornokaivá tette.~– Megérdemlették – felelt rá Ocskay. – Vak
12728     I,  III    |                    járt még az ebéd, amidőn megérkezék a fejedelem stafétája a
12729     I,  XIII   |                     neki fejjel a falnak. A megérkezés napjának az éjszakáján azonban
12730     I,  XXIII  |                 gyűltek össze a fejedelemnő megérkezésekor a külhatalmak követei s
12731     I,  I      |              alkalom van. Ma van a vőlegény megérkezésének a napja; délelőtti istentisztelet
12732    II,  XII    |                  volt szó, hogy a katonaság megérkezhessék, a „Fehér Angyal”-t az ostrom
12733    II,  XVI    |                legalább egy nappal hamarább megérkezhetik a budetini várba, mint Ocskayné
12734     I,  VIII   |                    is, amíg mindez reggelig megérkeznék, csak igyék szorgalmasan
12735     I,  XXVI   |            csalogatni! – Amíg az öreg ágyúk megérkeztek, az egyik vezértársa sötét
12736    II,  VI     |               kakaskukorításig. De csakhogy megérkeztél!~Azzal odaszorítá a szívéhez
12737     I,  XIII   |                     lesz a jeladás, hogy én megérkeztem Schwechat alá. Aznap te
12738    II,  XII    |                   prédikált.~Családi nevén „Megerle Ulrik”.~Valódi kedvence
12739     I,  VII    |              mindenki. És én nem akarom azt megérni, hogy az én leányom neve
12740    II,  XIII   |               részesítse; minden formaszerű megerősítés egy nap alatt be lesz végezve,
12741     I,  XXI    |                hadihelye; hatalmas erősség, megerősített vár. Ide betörni még nem
12742    II,  II     |                     írásba tétesse, esküvel megerősítse, hogy semmi hadi praktikáról
12743    II,  VII    |            kegyelmed maga felmegy Bécsbe, a megerősíttetését szorgalmazni.~– Én? Bécsbe?~–
12744    II,  XVI    |                   Ocskay láttára, s azoktól megérté Ocskay, ami a hadnagy eltávozása
12745    II,  III    |             Lászlónak.~Még mindig nem lehet megérteni a tervét. Az egyre zavarodik
12746     I,  XXV    |                      csak hogy kegyelmeddel megértessem, mi okozta azt, hogy a fejedelemasszony
12747     I,  VII    |                   metódusa az interpunkciók megértetésének.) Aztán milyen szép dolgok
12748    II,  IV     |                     sem hagyok tenni rajta. Megértettél-e hát, drága bálványom?~Ilonka
12749    II,  I      |                   már a franciából. Mindent megértettem.~A kurucság is felállt hadirendben,
12750    II,  XV     |               császáriak motozzák meg, s ha megértik Ocskaynak a leveléből, hogy
12751     I,  XXIII  |                    s latinul, hogy mindenki megértse, fel nem köszönté Rákóczit,
12752     I,  XXVI   |                    a magyar vitézség, ha ez megeshetett? És ki verte őket széjjel,
12753    II,  V      |                    beadogatni neki; s ismét megesküdött, hogyha mához egy hétig
12754    II,  II     |                     el a prófontja, mintsem megeszi; előbb szakad mundurja,
12755     I,  I      |         vicispánhúst; de téged akkor bizony megeszlek!” Bizony, így mondta a bátyám! –
12756     I,  XIX    |         Ruyszel-korcsmáros a fogoly úrnőket megetette a vendégeivel Bécsben. Most
12757    II,  IX     |             kendezés”-re aztán a kamerád is megexcellenciásuramozta illusztris vendégét; hanem
12758    II,  IX     |                 szalutálta Ocskayt, s aztán megexcellenciásurazta.~– Csak méltóztassék excellenciádnak
12759     I,  XIV    |                    mert ha a csallóközi sár megfagy, azon hat ökör se vontat
12760     I,  XXIII  |                     az ember, mikor a szíve megfájdul.~– Kivált akinek nagy szíve
12761     I,  V      |                   ezt az Ilonka majd nagyon megfájlalja.~– Ellenkezőleg! Nagyon
12762     I,  XXIII  |                    szelíd s bátor tekintete megfékezé a feldühödött démont, ami
12763     I,  XVII   |            horoszkópja felett, hogy egészen megfeledkezett a karácsonyfáról; aminek
12764     I,  IV     |                mielőtt a keresztszülők erre megfelelhettek volna, egy vékony, kísértetes
12765     I,  XVIII  |                   szép szó, a rábeszélés, a megfélemlítés is célhoz vezet. Magadra
12766     I,  VI     |                    s meg tudtad azt ölni. A megfenyítésért átszöktél az ország ellenségéhez,
12767    II,  XII    |                     szent ostyát kilopták s megfertőztették, hogy húsvéti ünnepi szertartásaikhoz
12768     I,  III    |                  aki őket érdekli, olyankor megfigyelni, amikor az iszik. A bor
12769    II,  XI     |                   neked ezt a kárt okoztam. Megfizetek érte.~– Dehogy fizetsz!
12770     I,  XXII   |                     ragaszkodással fog érte megfizetni, s fenyegető kísértetből
12771     I,  XXV    |                 keze van, az is vaskéz, aki megfizetteti a gyermekeket az apák adósságaiért
12772     I,  XXVI   |                     ugyan százszorosan lett megfizetve.~És Ilonka erre azt írta
12773    II,  II     |                  kétbalkezű ember, aki amit megfog, azt elejti. Erre a tudósításra
12774     I,  XXI    |                   uraságra.~Brigadéros uram megfogá a bográcsot, s leemelte
12775     I,  VI     |                     alá kellett esküdnöd, s megfogadnod, hogy csapatoddal Rákóczi
12776     I,  VII    |                     csinálsz te itt?~– Amit megfogadtam. Boldogítom a feleségemet.~–
12777     I,  XXVI   |                  tekintet: „Enyim vagy már: megfogtalak!”~Ocskay László elbűvölten
12778     I,  VI     |                     a pillanatban. Egy hős: megfogva, megkötve, megalázva, megverve,
12779    II,  XIII   |                    álom, amit most álmodik! Megfordítani nemzete sorsát. Visszahozni
12780    II,  XVI    |                  csapatját szétriasztották, megfordították a szekereket; s azután kétfelé
12781    II,  XVI    |                  ott fenn, amint megtudja a megfordulását, mint ahogy ő maga elbánt
12782    II,  I      |               egymásnak a kardjára, s aztán megfordultak, széjjelmentek.~Mikor valami
12783    II,  IX     |                  beszédemért, grófnő! De ha megfordultam is, egyet nem tudtam magamtól
12784    II,  XVII   |                Ocskay szomorúan, ujjai közt megforgatva azt a jegygyűrűt felesége
12785     I,  VIII   |                     azt, hogy a nőstényétől megfosztott oroszlánt nem jó háborgatni.~
12786    II,  XXI    |                 elvettem. Bocsáss meg, hogy megfosztottalak boldogságodtól. Ha én elvesztem,
12787     I,  IV     |                   hajadonfővel, dolmányától megfosztva, hátrakötött kezekkel állt
12788     I,  X      |           szerencsés jóreggelt kívánni: ott megfrüstököltek vígan, s kivetették a sarcot
12789     I,  XIV    |                néhány segédjétől kísérve, a megfutamodókhoz, s elkezdte őket hangosan
12790     I,  XXVI   |                     annak a hajdúi rémülten megfutnak, s a diadal megfordul, kudarc
12791    II,  X      |                   vele, hogy nincs szándéka megfutni az egyenlőtlen harcból,
12792     I,  XV     |                     előretört, a tartalékja megfutott, a jobbszárnya el volt szakítva.~
12793    II,  III    |                  Éppen olyan behúzott nyak, meggörbült hát, kurta kezek és lábak,
12794     I,  XXIII  |                     volna, hogy ez az imént meggörnyedt komédiás. Jávorka a fejedelem
12795    II,  V      |                    sohase kívánjon az ember meggondolatlanul valamit, amit nem ismer.
12796     I,  XVII   |                 egyiktől is, másiktól is.~– Meggondoljuk nagyon ezt a dolgot…~– Énnekem
12797    II,  X      |                  jön Törökországból.~Ocskay meggondolta, hogy az oroszlánt sem jó
12798     I,  XXII   |              megöletésének, s aztán annak a meggyalázásnak, amit őrajta ezért elkövettek!
12799    II,  XIII   |           valóságból kegyelmed ellen. Ezt a meggyalázást hát ne a bécsi nép rovására
12800     I,  XVIII  |                    volt, főbe lőhetitek, de meggyaláznotok nem szabad. Hozzatok számára
12801    II,  XVII   |                  őneki, holtig való bosszút meggyalázóinak, s nagyobb hitelesség kedvéért
12802    II,  XX     |                    kurjongatva; amik közé a meggyalázott férjek, anyák átkozódása
12803    II,  XIV    |                 büntetésnek, amivel Ocskayt meggyalázták – utolsó tanúja! Az a pozsonyi
12804     I,  XIX    |                 állt valaha, ily irtóztatón meggyalázva jelen meg előtte, úgy áll
12805    II,  II     |            szerelmet; megbélyegzik az apát; meggyalázzák még a gyermekeinek örökbe
12806    II,  XIV    |      haditörvényszék elé! Hozzátok utánam a meggyilkolt foglyot, így összekötözötten,
12807     I,  XVI    |                 ellenben a saját magáét úgy meggyöngítette, hogy nem képes Rákóczit
12808     I,  XXIII  |                   Bercsényi baját legjobban meggyógyítaná egy jó szó, amit a fejedelem
12809     I,  XIII   |               vigasztalni, beteggé tenni és meggyógyítani az ő hegedűjével. Az ilyent
12810     I,  XXV    |            pharmacopoeámat, bajának sikeres meggyógyítására. És, hogy a kellő ápolásban
12811     I,  XXV    |                   bízzák énreám a kegyelmed meggyógyítását. És ráhagyták. Vagy él,
12812     I,  XXV    |                     még azt a betegséget is meggyógyítja, amidőn nem szereti valaki
12813     I,  XXIII  |                   félrevonulásra, legjobban meggyógyított kegyelmed – engemet.~      ~
12814    II,  XX     |                      aki sebeim bekötözze s meggyógyítsa.~– Majd hívatok én neked
12815     I,  VIII   |                hozzád, s kéret, hogy csak a meggyógyulásodra ügyelj, s az orvosának a
12816     I,  XIX    |                   fürdő, ahol sánták, bénák meggyógyulnak, sebesültek kiépülnek. Ide
12817     I,  XIII   |                    te egyszerre csoda módra meggyógyulsz, s kikéred a bizonyítványodat,
12818     I,  XXIII  |                 pedig azért érezte a szívét meggyógyulva Bercsényi eltávolítása által,
12819     I,  XVII   |                  ember csak a bűneit szokta meggyónni. Kér valaki absolutiót a
12820    II,  III    |                        Az, akinek kegyelmed meggyónt. Ő meg kegyelmednek vissza.~–
12821     I,  XXVI   |                   az ellenséget, mint ahogy meggyőz engemet kegyelmed vert argumentumokkal.
12822     I,  XVIII  |                viszi. Bezerédy áruló lesz – meggyőződésből.~Ocskay mereven bámult maga
12823    II,  XIII   |                   mind valamennyiből arra a meggyőződésre jutottam, hogy itt egy idegen
12824    II,  XII    |              padlást, minden likat-lukat, s meggyőződhetik felőle, hogy semmiféle férfiember
12825     I,  XXV    |                    odanyúlt a kezével, hogy meggyőződjék róla: de hirtelen visszakapta
12826     I,  I      |                felőle: „Már fölöltöztették, meggyszín selyemdolmányba, a fejére
12827     I,  X      |                    nyilaik végére, s azokat meggyújták, úgy lövöldözék a kolostor
12828     I,  XXVI   |                    szemed. Ha tapló volnék, meggyújtana. Hát igazán szeretnéd, ha
12829     I,  XIV    |           tarsolyban hordott granát kanócát meggyújtani, s az ellenségre hajigálni,
12830     I,  XXVI   |              koppantgatja.~Hol eloltja, hol meggyújtja,~Csak a szírem, csak a szívem
12831     I,  XVII   |                papírhüvelybe téve; a papírt meggyújtják, hogy a diák a sötétben
12832     I,  XXV    |                  bizonyos világosság valami meggyújtott háztető volt a csillagsáncon
12833     I,  XVIII  |                    A külváros házait valaki meggyújtotta; ez aztán elég világossá
12834     I,  XIV    |                  mind elpusztították, lábon meggyújtották; erdőim kivágták, kastélyaim
12835    II,  XV     |                  nem ég ott?~– Mert nincsen meggyújtva.~– Én megparancsoltam kegyelmednek,
12836     I,  III    |                     tele finom, otthon főtt meggyvízzel, amiből merítőkanállal töltögetik
12837     I,  XXV    |                    megszálló csapatoknak is meghagyá, hogy szedjék fel a sátorfáikat;
12838    II,  XVIII  |                   szent asszonyom; de egyet meghagyott mégis, az Istent. – Tőlem
12839    II,  XIII   |               várták az udvarnál. A császár meghagyta, hogy tudósítsák, ha ideérkezik.
12840     I,  XXII   |                  találkozott a harcmezőn, s meghajolni a zászlókat üdvözletére,
12841    II,  V      |                    a várban csak egyszer is meghál! Ragad a hitszegés, mint
12842     I,  XXIII  |                     de hogy a való mennyire meghaladja a leírást, azt csak másnap
12843    II,  I      |                   lovával; ezt szerencsésen meghaladta, de a harmadik meredeknél
12844    II,  XI     |                   mind a ketten nyomorultul meghalának. Isten irgalmazzon szegény
12845     I,  I      |                  mérte, hogy meghaljunk, az meghalat egy pillanat alatt, mikor
12846     I,  I      |                  soha. Aki ránk mérte, hogy meghaljunk, az meghalat egy pillanat
12847    II,  XII    |                   Lipót császár kegyelmesen meghallgatá hű alattvalói kívánságát,
12848    II,  X      |                    baját. Azok talán inkább meghallgatják.~Azért sem akar asszonyvédelemre
12849    II,  XI     |                   ablaka alatt, hogy jobban meghallhassák ott fenn.~Labanc már Ocskay;
12850    II,  IV     |                   mindenki hallhatja, te is meghallhatod, s szégyent nem hozok a
12851    II,  I      |                  közepére érve, ahonnan jól meghallhatták a hangját, elkezdett átkiáltani
12852    II,  X      |                amint a publikum vivátozását meghallja, akkor életre ébred; felvillannak
12853     I,  XIII   |              magadét, Cinka Panna. Amint ti meghalljátok az ágyúdörgést kelet felől;
12854    II,  I      |            zúgolódás, mikor Ocskay szájából meghallották a parancsszót, hogy ők is
12855    II,  IV     |                   akkor jobb, ha azok előbb meghalnak.~Ocskay arca bosszús indulatra
12856    II,  XV     |                  amilyent elbírt. Hagyjatok meghalnom. Sietnem kell vele. Sietnem
12857    II,  XI     |                  Megállj! Térdre! Imádkozz, meghalsz! Én vagyok Ocskay Sándor!”,
12858    II,  XVIII  |                    halni! – Meghalok én is. Meghalunk mind a ketten!…~            ~
12859     I,  XIX    |                    az udvari kancelláriában meghányják-vetik, végre helybenhagyják, az
12860     I,  X      |                      Tudni kell, hogy régen meghányt-vetett terv volt ez Ocskay és Csajághy
12861     I,  I      |                    kell bánnod; mert ha azt megharagítod, még meg is ver.~Ez csak
12862     I,  XXVI   |                uramat, hajahaj!~Arra is, ha megharagszom,~Itt a csárda, majd beiszom,
12863     I,  XXVI   |           kutyaharap-csók.~S dévaj kedvében megharapta a férfi orcáját, hogy meglátszott
12864    II,  VII    |                      És abban a pillanatban megharsannak a trombiták az erdőben,
12865     I,  XXVI   |             fehérükkel felfelé fordulva, ha meghasad a piros ajkpár, s kivillan
12866     I,  XXVI   |       összeperzselve lőporlángtól, dolmánya meghasogatva, hogy a rongyoláson át kivillog
12867    II,  XIV    |              Azonkívül akiket még a császár meghatalmazásából második ezredéhez toborzani
12868     I,  XIV    |             találomra foglalták el az előre meghatározott helyeiket a Tirna nyugoti
12869     I,  III    |           trombitásaik fújnak, valami olyan megható, mélabús dallamúak, amik
12870     I,  XIV    |                    A három veterán kompánia meghátrálása már Heistert is kihozta
12871     I,  XIV    |             kompánia veterán hanyatt-homlok meghátrált.~A hajdúezred parancsnoka
12872     I,  XXVI   |                   többek előtt, hogy nagyon meghidegült a fejedelem iránt, amióta
12873     I,  III    |                      el is fogadom a szíves meghívást, mind magam, mind barátaim
12874    II,  III    |                 nemsokára az udvarnok által meghívatott ebédre, aki is bizalmasan
12875    II,  XX     |                    Verbóról Ocskay, melyben meghívják a bárók, hogy menjen át
12876    II,  XX     |                  után is eleget tenni, ha a meghívó után még egy pár sor női
12877     I,  VI     |                  helyre saját kezűleg írjon meghívóleveleket, az egyik Ocskay Sándornak,
12878     I,  VI     |                   úrtól idejekorán válasz a meghívólevelekre. Ocskay Sándor kimentette
12879     I,  I      |                     hajdani magyar nagyúr a meghívott násznépet meg szokta vendégelni.
12880     I,  VI     |                 neme az erős suttogásnak.~– Meghívtál: eljöttem. Nem akartam a
12881    II,  XIII   |                 találkoztunk, Érsekújváron, meghívtam kegyelmedet, hogy ha egyszer
12882    II,  III    |                     Ezt is mind raboltad?~– Meghódítottam, öreg. Tüzes sárkány ült
12883     I,  XXVI   |                  lehetett rá gondolni, hogy meghódítsa valaki. S ezt a hatalmas
12884    II,  XIII   |                   hadvezér azon kezdi, hogy meghódol az uralkodó által pártolt
12885     I,  IX     |                     Zólyom várát, s maga is meghódolt a fejedelemnek, egész várőrségével
12886     I,  III    |                  megjelent, ott a szívek is meghódoltak előtte. Ezeket előkelő urak
12887     I,  VIII   |           védelmezett várakat megostromolt, meghódoltatott, ellenséges városokat elpusztított;
12888     I,  III    |               hiányozni az asztaltól, mind „meghozza őket a púpos kenyér”!~Ez
12889     I,  XVIII  |                     egy pajkos gyermek, aki meghunyászkodik addig, amíg a csínytevésért
12890     I,  XXV    |                valamennyit a szobából: azok meghunyászkodnak, és szót fogadnak neki.
12891    II,  XIII   |                   az odúk piszoknépét, hogy meghurcolják a sárban! Azok elől bújt
12892     I,  XXVI   |               fölmenteni Trencsén várát; de meghúzni magát annak ágyúi alatt.
12893     I,  XXIII  |                házacskákban kellett magukat meghúzniok. Azoknak, akik Versailles,
12894    II,  XX     |                nappal a berkekben, erdőkben meghúzódni; tarisznyában hozott száraz
12895     I,  I      |                templomba, hogy a harangokat meghúzzák eléjük, s a nép már gyülekezik
12896    II,  XVIII  |               énnekem rögtön tudtul adja.~– Megígérem neked, te oltáriszentség,
12897    II,  V      |                 mint az édes gyermekére. Ha megígérte, meg is tartotta: Ilonkának
12898    II,  XII    |                  sarkában voltak. Mivelhogy megígértem az úrnak, hogy gondját fogom
12899    II,  XIV    |            keményedve: még akkor sem tudott megijedni, ha bűnösnek érezte magát.
12900    II,  XV     |                  Hát titeket mi lelt? Ti is megijedtetek?~– Nagyon – rebegé a káplár,
12901    II,  XI     |                  Futott! A saját árnyékától megijedve, mikor az egy puszta falra
12902     I,  XXI    |               ütögeté Csajághyt, amiért így megijesztgette az egész famíliát. Ki tenné
12903    II,  XIII   |                   uralkodó jobbján, ami azt megilleti.~Mikor elhagyta a tróntermet,
12904     I,  XVIII  |                    szemnek meglátni, kéznek megilletni, ha idegen nőé.~Hanem azért
12905    II,  XXI    |                  haláltól a nemes embereket megillető palloshalálra. Az is nagy
12906     I,  XXV    |                     kemény arcán eltitkolni megilletődését. Ő már sok sebet kapott,
12907     I,  XIV    |                    s a Duna jegén keresztül megindítá őket a fejedelem táborhelye
12908    II,  VII    |                     éjszaka minden irányban megindítjuk a csapatainkat, felhasználni
12909    II,  XVI    |                  hogy az első trombitaszóra megindulhassanak. – Eleibe szándékozott menni
12910    II,  XVI    |           társzekerek felpakolásánál: ha ma megindulnak, még tán elvergődnek Hradnáig,
12911    II,  XVIII  |               csináltak a számukra, s aztán megindultak szép csendesen a ködös éjszakában.
12912     I,  XXVI   |                   vissza, az éjjel csendben megindulunk.~Mikor Csajághy és Ocskay
12913     I,  XXVI   |                     belőle – monda Jávorka, megindulva az ajtó felé, s amint nagyon
12914     I,  XXIII  |                    Igazán elmúlik? Nem kell meginnom azt az átkozott medicinát,
12915     I,  XIV    |              mellett. Minden markos legényt meginvitálnak rá, hogy ki birkózik meg
12916    II,  X      |                   elváláskor Federreiter úr meginvitálta a két jó barátot másnap
12917    II,  X      |            négyecskén leszünk: a grófnőt is meginvitáltam, s aztán még egy közös jó
12918     I,  VI     |                   két urat expressz kívánta meginvitáltatni.~Érkezett is mind a két
12919    II,  III    |                    a dobogón általeresszék. Megíratom kegyelmednek a levelet az
12920     I,  VII    |                  Ocskayra, amit levélben is megírt.~Alig egy hét múlva Ocskay
12921     I,  XXV    |                fátumot, aki előre kimondta, megírta mindenkire, már a születése
12922    II,  XVII   |                     Azt mondtam, nem bánom: megiszom a mérget, mit elém töltenek.
12923     I,  XXII   |              alkalma lett volna hozzá, hogy megitassa az egereket, mert mindent
12924     I,  XVIII  |                     gyöngéje? Az inkvizítor megítélheti belőle, hogy a kínvallatott
12925     I,  XIV    |                odagyülekeztek melléje, mind megitták a hordó bort, s aztán együtt
12926    II,  VI     |                  két pohárból issza a bort, megittasul; de ha ketten isznak egy
12927    II,  VI     |                    egy pohárból, még jobban megittasulnak.~– Mikor jön haza az öreg? –
12928    II,  XVII   |                    vagy esztelenség, vagy a megivott philtrának a hatása.~– Nem
12929     I,  XXV    |               pihenőidő van. A várbelieknek megizené, hogy az ostrom meg van
12930     I,  III    |                nagyasszony mégis jónak látá megjegyezni, hogy ilyen keménydió-törésnél
12931    II,  IV     |                     siránkabbá lett. Ilonka megjegyezte, hogy az apai csók nem volt
12932    II,  XIII   |             napjától kezdve nyomoztak három megjegyzett alakot, akik már ama bizonyos
12933    II,  XII    |             visszásságát képviselje a külső megjelenésében: arról azután témát kapott,
12934     I,  XXV    |                    A szomszéd Bazin város a megjelenésére kitárta előtte a kapuját,
12935    II,  XIV    |               felsóhajtása, ha egy szemében megjelenő könnycsepp elárulja a kínt,
12936    II,  IV     |             felemelt fővel. Beszéljetek! Ha megjelensz közöttük, mind elnémul. –
12937     I,  XXV    |                    sem, amiben most előttem megjelentél. Nem ápolni jöttél ide,
12938    II,  XV     |               Heisternek a haditervét előre megjelenti Lévára a napának, aki a
12939     I,  XXI    |                     baj a Cinka Pannával?~– Megjövendölte ezt, ezelőtt három nappal –
12940     I,  XXV    |                    ellene; de kibékíthetik, megjuhászíthatják, ha saját jobbjai csoportosulnak
12941    II,  III    |                 vagyok.~Gáspár úr egyszerre megjuhászodott, amint ilyen szépen megadták
12942    II,  XVIII  |                      nem fizethetek meg; de megjutalmaz érte a jó Isten. Vegyetek
12943    II,  VI     |                     uradalommal légy rögtön megjutalmazva. Tied leszen Lietava.~–
12944    II,  VI     |             Szükséges, hogy azt minél előbb megkapd. Én ezt a tervet gondoltam
12945     I,  XIV    |                    nagyfejűre, csak egyszer megkaphassák. Így kell azokat felpaprikázni!~
12946    II,  XI     |                  bizonyosak, hogy ha Ocskay megkaphatja azt, aki ezeket a nótákat
12947     I,  XIV    |                 hisz azt most legkönnyebben megkaphatod, bruder – mondta neki Sárody. –
12948    II,  X      |                 jöttem, hogy azt a szalagot megkapjam.~– Az már más – mondá a
12949     I,  XXV    |                     maga dolgán.~– No, most megkaptad, amit kerestél! Te itt küszködöl,
12950    II,  XVII   |             messziről megszólongatá:~– „No, megkaptátok a kurucot?”~– Megkapta a
12951    II,  XVI    |                  immortellakoszorú!~S azzal megkapva két kézzel azt az egész
12952     I,  IV     |               aranyat, fizesd ki vele, akit megkárosítottál. Annak köszönd az életedet,
12953    II,  XXI    |                 vétkei, hűtlensége mellé: s megkegyelmezé Ocskay Lászlót a szégyenteljes
12954     I,  VI     |                   maga a halálra ítélési és megkegyelmezési jelenet is előre volt scénázva.
12955     I,  II     |             lobogtattak dzsidáikra tűzve.~– Megkegyelmezzünk-e nekik? – kérdé Ocskaytól
12956     I,  XXII   |             fejedelmet.~Ilonka erre a szóra megkeményíté a szívét.~– Tüzes vassal
12957    II,  II     |                   el a szavai, hogy a szíve megkeményült; szép kalligráfiával írt
12958     I,  XXVI   |                       Hol bizony? Elrepült. Megkente a talyigakereket sárkányhajjal,
12959    II,  V      |                apjának, mikor odajött hozzá megkérdezni: „No hát, lyányom, Kata
12960    II,  XIII   |                     embert megállítottak, s megkérdezték tőle, hogy jó barát-e, vagy
12961     I,  XXV    |         megmutathatja neki ezt a levelet, s megkérdheti, ő írta-e. S ha azt fogja
12962    II,  XVII   |                  hűséges szolgálattal fogom megkeresni számukra a mindennapi kenyeret.~
12963    II,  X      |                      Kikecmelgett a sírból, megkereste a dudáját, s hazament; estére
12964     I,  IV     |                    hogy hát mármost ők majd megkeresztelik az áttérő labancot. Addig
12965     I,  IV     |             hangzású név. Azt sem bánom, ha megkeresztelnek, csak igazhitű keresztyén
12966     I,  XV     |                   karéjt alakítva, elkezdte megkeríteni. Ocskay csak szidta őket,
12967    II,  IX     |                    csellel, mint amilyennel megkerítette Nagytapolcsány várát; de
12968     I,  XXII   |                  vinni. S mikor látta, hogy megkerítik, összetépte a levelet, s
12969     I,  XXII   |                 valamit, ami az igazságot – megkerüli!~Hiszen ha csak mondani
12970    II,  XX     |                     torony irányában megint megkerülni a jó előre haladt áldozatot,
12971     I,  V      |                Ocskaynak, szemérmetes módon megkerülve a kegyetlen nehéz kérdést.~… –
12972    II,  III    |                  visszavonult, s szíveikben megkeseredett hölgyek szoktak, gyűlölve
12973    II,  XVI    |              porontyom! Megállj, kuruc, ezt megkeserülöd!~Nagy volt a grófi családnál
12974    II,  III    |                 csak, mi a kedves eledeled! Megkészíttetem, ha a föld alól teremtem
12975    II,  III    |                  vidéken fog minden részről megkezdetni. Én a feleségemet és gyermekeimet
12976     I,  VIII   |                    Az ütközet mégsem tudott megkezdődni. Bercsényi folyvást tartotta
12977     I,  XIV    |                   az ellenfélre. Arra az is megkezdte az ágyúzást. Különösen a
12978     I,  XXIV   |                fordultak a kurucok ellen, s megkezdték velük a kétségbeesett harcot.
12979    II,  XV     |                  hanem az anyósának a házát megkímélte!~Okos ésszel el lehet ezt
12980     I,  XXII   |                    nagyon köszönöm a kegyes megkínálást, s bizonyára nem utasítom
12981    II,  III    |                 gazda maga eszik, ha szépen megkínálnak vele: „Egyetek, eb vendégi,
12982    II,  X      |                  nyájas volt ez a derék úr. Megkínálta Ocskayt egy szippanat burnóttal
12983    II,  XVII   |                     sebeket ütni.~Akarta őt megkínozni, megalázni, őrjöngésig űzni.~
12984     I,  XXIV   |                    minden szörnyű kegyetlen megkínzatás után a vele szemközt álló
12985    II,  I      |             feleszik az egész falut.~Ocskay megkísérlé egyes csapatokat összeterelni,
12986     I,  XXIII  |                     udvari bolond talán. Én megkísértem.~Jávorka bement a fejedelemhez,
12987     I,  II     |                    meg piócaszedő másutt is megkísértheti az átjárást; de aki száraz
12988     I,  XIV    |                     uram kiugrott a sorból, megköpte a tenyerét, marokra fogta
12989     I,  XIX    |                  Bécsben. No, azt én szépen megköszönném.~– Hát mit tettek a nőmmel? –
12990    II,  XIII   |                búcsút vett új bajtársaitól, megköszönte Wratislawnak a szíves vendéglátást;
12991     I,  X      |                    jött békedeputációval, s megköté a kapitulációt, hozta társzekerekkel
12992    II,  II     |                     nyakára szorul a hurok. Megkötik, megfogják, elvesztik, semmivé
12993     I,  VII    |                   Ne keressetek! Ti engemet megkötöztetek erősen. Rajtam hajtottatok,
12994     I,  VI     |             pillanatban. Egy hős: megfogva, megkötve, megalázva, megverve, mint
12995    II,  VII    |                  von”-t írhat a neve elé, s megkövetelheti, hogy „méltóságos”-nak címezzék. –
12996     I,  XXVI   |                   álló faggyúgyertyába, ami megkoppantatlan kanóccal, mint egy izzó
12997    II,  VIII   |                   hogy itt megbotozzák, ott megkorbácsolják: az ám jöjjön velem. – Aztán
12998    II,  III    |                  olyannak tetszik, mint egy megkoronázott óriás, gömbölyű szemekkel,
12999     I,  I      |                     fekete csipke főkötővel megkoronázva.~– Micsoda pogány lárma
13000     I,  X      |                    hagyta volna azt a kuruc megkóstolatlan, aki sohasem evett még ilyen
13001     I,  III    |               töltött bort előbb szürcsölve megkóstolják. – Valamennyien úgy találták,
13002    II,  XVII   |                      egy hős, akit imádnak, megkoszorúznak, hogy bújhatnék el az örömök
13003     I,  III    |                    szék annak a számára van megkoszorúzva, aki a korponai ütközetet
13004     I,  XXIII  |          Bercsényinél, azt mondta, reggelig megküldi Szirmaynak; azzal hazamentek
13005     I,  XVI    |                 előkelőbb főtisztek, akik e megkülönböztetésért méltán megneheztelhettek,
13006    II,  IX     |                   már fogni, s akkor bizony megkurtítanak egy fejjel, mint Bezerédyt.
13007    II,  XX     |                   közel lett volna, tán még meglágyította volna a haragos ítélőbírák
13008     I,  XXV    |                    császár-e, vagy védtelen megláncolt fogoly, hogy fegyverét ellene
13009    II,  IX     |                    szemközt jövők messziről meglássák, hogy a postaszekér jön,
13010    II,  XVII   |                     találkozzam, hogy Téged meglássalak, azt ne mérje rám többet
13011    II,  VI     |                  háta mögött.~– Ejh, valaki meglát! – suttogá Ocskay.~– Ugyan
13012     I,  XXII   |                   hogy fejedelemasszonyukat megláthassák. Az övék a dicsőség, hogy
13013    II,  IX     |                      hogy az István tornyát megláthatá, szemközt jött rá a császári
13014     I,  V      |                     is, ahogy ezt kegyelmed megláthatja ezen az emlékpénzen, amit
13015     I,  XXII   |                     dicsőség, hogy legelébb megláthatják.~Innentől kezdve aztán egész
13016    II,  IV     |                   közelről, hogy szemeikben megláthatták egymás arcát.~– Hát te?
13017    II,  VI     |                Ugyan ki látna meg? Aztán ha meglátna? Van ebben valami?~S átölelte
13018    II,  XII    |                    az ablaktól.~– El innen! Meglátnak!~– Lássanak – mondá Ocskay
13019    II,  XX     |                     hogy a harcszünet alatt meglátogathassa – a feleségét, gyermekeit.~„
13020     I,  X      |                   jött. Tetszett neki sorba meglátogatni a jobb parton eső városokat,
13021    II,  XIII   |                 bújt ő asszonyi ruhákba! Ha meglátták volna, ráismertek volna:
13022     I,  III    |                   kigyulladatlan?~Ahányszor meglebegtette a diadalmas hős azt a veres
13023     I,  XVIII  |                   összeköttetés Bécs között meglegyen.~– Hát nem hazudok, ugyebár?
13024    II,  XVI    |                     hanem a vízáradás miatt meglehetősen elkésett; úgy, hogy ő is
13025    II,  XVI    |                   mormogással, minő a fiait meglelt oroszláné, kérdezé:~– Nem
13026     I,  V      |                      mi kell ennek. Sokszor meglepem az apja könyvtárában, amint
13027    II,  X      |              szobájába.~Ocskayra kellemetes meglepetés várt. Az a mi közös jó barátunk
13028     I,  XXII   |                arcvonásaidnak, hogy azok se meglepetéssel, se elpirulással, se valami
13029    II,  IX     |  személyazonosságáért.~– Ah! – szólt Ocskay meglepetten. – Valaki, aki értem jótáll?
13030     I,  XXIII  |                    az asztal fölött azzal a meglepő kérdésével Bercsényihez,
13031     I,  XXIII  |                     Bercsényihez, amire még meglepőbb volt a felelet. Higgye el
13032     I,  XXIII  |                  olajkáros: s mindannyiszor meglepően el tudta változtatni az
13033     I,  XXVI   |             elővigyázatot, nem azok, akiket megleptek odaát?~Csajághy látta, hogy
13034     I,  XXII   |                    No een hát már most csak megleszek valahogy; de hogy eel meg
13035    II,  III    |                    egy vadász két medvét is meglő; ahogy az a vetést nyalábra
13036    II,  VI     |                     egyszerre, az a virtus! Meglopni a paradicsomi vendégséget,
13037    II,  VIII   |              planéta! Tolvaja az égnek, aki meglopod a napot, s felszívod a tengert,
13038     I,  I      |                     a beste Karaffiáét, aki meglőtte.~– Hát bajvívásban esett
13039    II,  VII    |                    csókolózó alak világosan megmagyarázott mindent.~Ekkor egyszerre
13040     I,  V      |                      aki neki a csillagokat megmagyarázza; pedig mindig azok között
13041     I,  III    |              füleknek meghallani; de Ocskay megmarasztá, hogy csak vegyen részt
13042     I,  XVIII  |                lábtókkal készül a sziklákat megmászni. Gyorsan odafuttatá egy
13043    II,  XVII   |                    fűttetjük. A párnákat is megmelegítettük.~Amint aztán Ilonka a két
13044    II,  I      |       vasasezredével: csak annak köszönheti megmenekülését, hogy jobb lova volt, meg
13045    II,  V      |                    egy éjszaka, hogy az ura megmenekülhessen, kész volt megtenni azt
13046     I,  VI     |                      Egy lelket nem hagytál megmenekülni azokból, akik megszégyenítésednek
13047    II,  XXI    |                 jutott eszébe, hogy ez most megmenthetné Ocskay Lászlót. Eléje sietett
13048    II,  XXI    |               Rettenetes gondolat! Nem hogy megmentsék Ocskay Lászlót, hanem arról
13049    II,  VIII   |                    amikor meg az kell, hogy megmeredjen, még ha tüzes vasakkal sütögetik
13050    II,  IX     |                     rivallt rá, hátraszegve megmerevített nyakát a kemény dolmánygallér
13051     I,  XVI    |                     kapitány uram.~Scharodi megmerevítette magát.~– Tábornok úr, engem
13052     I,  XXV    |                Ocskayt gyógyítás örve alatt megmérgeztetni. Az ellenségtől nem kell
13053     I,  XXVI   |                    mázsa kellett neki, hogy megmérjék. Az ocskói elrablott kincsekért
13054     I,  VIII   |                  valakinek mersze közületek megmérkőzni velem egy kis vitézi bajvívásban,
13055     I,  XXV    |                   hogy a küldött 100 000-et megmilliomozva adjam vissza. Ugyanannyi
13056    II,  XXI    |                    sápítozó asszonyok, hogy megmondják, mit cselekedjem? Már megtettem,
13057    II,  VI     |                    a török kést a markába. „Megmondod, hogy mit nevetsz, vagy
13058     I,  XXVI   |                   hogy ha kimennék a kútra, megmosdanám friss vízben, nem lennék
13059     I,  III    |                     a fejedelem kegyetlenül megmosdatja az egész felvidéken táborozó
13060    II,  XIV    |                hozzák, ni! Elébb egy kicsit megmosdatták a Dunánál, hogy rá lehessen
13061     I,  XXVI   |                    ünnepen a cigányleány is megmosdik. A kedvedért megteszem hát.
13062     I,  XXVI   |                    dauzsolni, vajákolni. Ha megmosdom kinn a kútnál, bekenem a
13063     I,  XVI    |                 amint a lelőtt kuruc ruháit megmotozták, a mellénye alá dugva ezt
13064     I,  XXV    |                     rá. A nyelvét nem tudja megmozdítani. Az egész teste meg van
13065     I,  XXV    |                   az egyik lábát nem szabad megmozdítania; sápadt arcán a megdicsőülés
13066    II,  IV     |                  van hozzád. Nekünk, minden megmozdítható értékünkkel együtt, rögtön
13067     I,  XXV    |         összetalálkozni Wratislawval. Akkor megmutathatja neki ezt a levelet, s megkérdheti,
13068    II,  XVII   |                   felsétálni. Majd a cseléd megmutatja, merre vannak a szobák.
13069     I,  XXII   |                elfogadni. Ha szabad nekem a megmutatott láncok közül azt kiválasztanom,
13070    II,  XVI    |                     hogy a kovácshoz vigyék megnádaltatásra.~Déltájon egy erős zápor,
13071     I,  II     |                     S ezt a felkapaszkodást megnehezíti még egy körülmény. Az, hogy
13072     I,  XVI    |                  megkülönböztetésért méltán megneheztelhettek, azoknak elmondá a tábornok
13073    II,  XVII   |                    tartják érdemesnek, hogy megnehezteljenek rá, hogy nem becsülik feljebb
13074    II,  XIV    |               Ocskay odament Heister elé, s megnevezte magát.~– Én vagyok „lovag
13075     I,  XXII   |                    nemigen fog itten valami megnézésre méltó arcokat találni. Csupa
13076     I,  II     |                   hídon a fejedelem elé. De megnézheti azt még a hajadon leány
13077    II,  IX     |                     fejét a hintóablakon, s megnézi a bennülőt keményen, s megtapogatja
13078     I,  XXI    |               komámasszony; csak azt jöttem megnézni, hogy mit csinál a kis keresztfiam.~–
13079    II,  IX     |          állampolgár egy olyan becsületesen megnövelt hasra üthet rá: ez az én
13080     I,  III    |                   Amit a hír nem nagyított, megnövelte, felékesítette azt Tiszáné
13081    II,  VI     |                   megérdemlette volna, hogy megnotáztassék. Nyíltan és titokban pártolja
13082     I,  XXVI   |                   Deliancsa arra a két ujja megnyálazott hegyével elvette a gyertya
13083     I,  XXV    |                     visszanéz az ajtóból, s megnyalja a száját – éhen maradt ördög! –
13084    II,  III    |                   kapsz, hogy a körmödet is megnyalod utána. Szereted-e a szépasszony
13085     I,  XXVI   |                     föl, Viardot. Ott meg a megnyert csata végén, egy vezértársa,
13086    II,  I      |               tesznek mindig. Ha egy csatát megnyerünk, akkor szűk nekik Európa,
13087     I,  XVII   |                    azt mondja, hogy szabad, megnyílik az ajtó; s feltárul az a
13088    II,  III    |                    vendég úr előtt az ajtót megnyitni, s azontúl ahány ajtó elé
13089     I,  XVIII  |                    mehet onnan el. Ott majd megnyomják!~Dejsz a nagyszombati „tűzkeresztelőért”
13090    II,  IX     |                    sem fog kár esni, tessék megnyugodni felőle; ami fizetség lesz,
13091     I,  I      |                    mellényen, s akkor aztán megnyugodott. A dolmány elbocsátotta
13092     I,  XXV    |               mondtak.~Folytatták.~„De légy megnyugodva, szerelmes bálványom. Nem
13093     I,  XIX    |                    neki hozatni, de Ozmonda megnyugtatá: „Csak hagyja kegyelmed!
13094    II,  XV     |                kastélya!~Aziránt is könnyen megnyugtathatja a lelkét, aki felül tudott
13095     I,  XXII   |         beszélgetést.~– Szabad a fejedelmet megnyugtatnom aziránt, hogy gyermekei
13096    II,  V      |                   megkapom.~Ilonkát egészen megnyugtatta ez a szó. Ha Ocskay pénzt
13097    II,  XVII   |                     uram, Ocskay László, de megnyugtattam a szívemet azzal, hogy még
13098     I,  XXVI   |                    pihenő éjszakát, abban a megnyugvásban, hogy holnapnál hamarább
13099    II,  III    |                  meg kenyeret. A borom mind megnyúlósodott, azt nem ihatod.~– Lesz
13100     I,  XXII   |                  nem is álmodhatott róla. A megnyúlt, sima udvaronc képe után
13101     I,  VI     |              fogadását megtartani, hogy azt megöldökölje.~Ilonka egészen odaborult
13102     I,  X      |                  feltalálta. Nem szégyellte megölelgetni, azért hogy ilyen rongyos. „
13103    II,  VII    |                   nyújtják egymásnak, a bán megöleli Ocskayt, és megcsókolja
13104     I,  XXII   |           embrasserait tous les trois. (Hát megölelné mind a hármat.)~A calembour
13105    II,  XIV    |                 mondja, hogy ő a hadifogoly megölése által nagy veszélyt hárított
13106     I,  XVIII  |                 azzal akar fenyegetni, hogy megölet! Az én bolondom! Hogy engem
13107     I,  XXII   |                  aki élő tanúja Tisza Gábor megöletésének, s aztán annak a meggyalázásnak,
13108     I,  XIV    |            feleségét, gyerekeit, öreganyját megölette.~– Bizony azt tette az! (
13109     I,  III    |              bosszút álljon azokért, akiket megölettek. Vajon megteszi-e, amit
13110    II,  XXI    |                 kuruc főtisztet, – akkor mi megöletünk hét császári fogoly tisztet;
13111    II,  XVII   |                téged is; s mi ketten együtt megöljük Ocskayt. Mert én inkább
13112     I,  VI     |                valaha a húgomat, mert akkor megöllek.” Óh tudom, hogy ha meghallotta
13113    II,  XXI    |                    ha őt megölik ott, emitt megölnek helyette viszontorlásul
13114    II,  XVII   |                     Ocskayt. Mert én inkább megölöm, minthogy másnak hagyjam.~
13115    II,  XIV    |                  meg.~– Azon ember, akit én megöltem, egy olyan veszedelmes titoknak
13116    II,  XVIII  |                 gyermekei előtt! Hisz akkor megöltök mind a hármunkat! – Küldjétek
13117     I,  I      |                    ejtett sebekből vérezve, megölve, levágva; csak bámulja,