1-alola | aloma-attek | atter-bekul | belat-bolon | boltb-csalt | csap-delig | delik-egyen | egyer-ellat | ellen-ember | embra-ezred | ezust-felje | feljo-foleb | foleg-gaspa | gatol-gyulo | gyur-harsa | harsc-hivat | hivd-imads | imadv-jogos | jogot-kegye | kegyl-kicse | kicsi-kival | kivan-korcs | korde-le-le | leagy-level | leven-megal | megar-megol | megon-mercu | mered-naplo | napod-odaer | odafa-oltar | oltja-parol | paros-proba | probs-rest | reste-selme | selye-szala | szale-szetd | szetf-tajek | tajke-terme | terne-trois | tromb-utako | utalo-vedel | vedem-villa | villo-zsira | zsirr-zuzaj
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
13118 I, XIX | végig elhalmozni csókokkal, megöntözni könnyekkel. Azokat a kis
13119 I, XXII | ajándéknak fog a nőm legjobban megörülni.~Ilonka nem tartóztathatta
13120 II, VII | fanyar képet csinált ehhez a megoldáshoz. Mind a bosszút, mind a
13121 II, XI | Nincs fegyver, ami az ellen megoltalmazza.~Futott! A saját árnyékától
13122 II, IV | ami fölindulást csinál, s megolvasztja a gyémántot és a férfijellemet;
13123 I, XXII | hogy a fejedelemnő könnyei megolvasztják-e a vasakaratot? – Ha kedvező
13124 I, XXII | Ilonka –, hogy nem tudtam megőrizni a titkot, de mikor úgy fájt
13125 I, VI | rettentő titkodat; s hogy azt megőrizzük, nagy árt kérünk érte. Kemény,
13126 II, XV | kardját, mint akit a rémület megőrjített, az ijedtség veszett haragjával
13127 I, XXVI | Sokszor megtörténik az, hogy megőrül valaki azért, mert retteg
13128 II, VI | mint ez a váratlan kacaj.~– Megőrültél? Mit kacagsz most?~– Hahaha!
13129 II, II | Egy titka van az erény megőrzésének. Nem tenni meg az első ballépést.~
13130 I, XXII | őtet ilyen nagy államtitok megőrzésével bízták meg, s föltette magában,
13131 I, XXII | ha nem is emberektől, de megőrzésre méltó ereklyéktől. Régi
13132 I, XXIII | Jávorka, hidegvérét jól megőrzött arcán könnyű gúnymosoly
13133 I, XXV | kemény feladat volt Vöröskő megostromlása. Körös-körül ős fenyőerdőktől
13134 II, XVI | az, faltörő ágyúkkal is megostromolhatlan.~Ocskay nem válogatott az
13135 II, XVI | sietni kellett odahagyni a megostromolhatlannak hirdetett párnicai sáncot,
13136 I, XIII | haubicainkkal zárt városokat is megostromolhatunk. Carnuntum diadalkapujára
13137 I, VII | azt, hogy egy odvas fát megostromoljon egy mókusfészekért. Ilonka
13138 I, VIII | rosszul védelmezett várakat megostromolt, meghódoltatott, ellenséges
13139 I, VIII | maradt tőlünk veretlen, megostromoltuk a falakat, s elfoglaltuk
13140 I, XX | nagyasszony azt is híven megosztá vele, még a böjtös eledelt
13141 I, XXII | láncolva, vele megyek, s megosztom vele, ahogy eddig megosztottam,
13142 I, XXII | megosztom vele, ahogy eddig megosztottam, a sivár életet.~Ilona elhitte,
13143 I, V | testvére van, azzal már megosztozott. Ocskói kastélyában nem
13144 II, VIII | osszátok ki, ahányan vagytok.~Megosztoztak a lénungon.~– És most azután –
13145 I, XXV | embernek a vére kettő közt megosztva.~Ocskay teste végigborzongott
13146 II, XIII | utalványát, vihette magával. Megparancsolá, hogy a Wratislaw-palotába
13147 II, XVI | kegyelmed! Nekem a tábornok megparancsolta, hogy a fegyveres csapatommal
13148 II, III | hegedűjét. Felhangolta, megpengette; aztán félrehajtotta rá
13149 II, XIII | Mikor aztán Schwechatnál megpihent a katonasággal, az első
13150 I, XV | kuruc csapatot?~Egyszer csak megpillant a császári sereg poggyászszekerei
13151 I, XXI | az öröme, mikor Csajághyt megpillantá, aki a kisfiút hozta, nyakába
13152 I, XV | egy futó kuruc csapatot megpillantott, azt megfordította, vitte
13153 I, I | szétnéz a szögletek felé, s megpillantva a nagy mákoskalácssütő kemence
13154 I, X | a falakon is mindenütt megpördültek a dobok, az egész város
13155 I, X | nyereg alá rakták, majd megporhanyul útközben.~Ennek a vakmerő
13156 II, I | volt az akkoriban. Ő is megpróbálta.~Végiglovagolt a hadrendben
13157 I, XXV | Asszonyszív nem bír meg ilyen megpróbáltatásokat. Nekünk kettőnknek nincs
13158 I, XXIII | arra, hogy a fejedelmet megpuhítsák.~Maga a helyszűke is segített
13159 II, IX | már a mennykő.~Ocskay majd megpukkadt már a mérgében; egész pulykavörös
13160 I, IV | teszik azt, hogy egy embert megpuskázzanak miatta?~– Ez bizony szomorú
13161 I, XXVI | találjon életében, amelyben megragadhassa. Egész haderejével nekifordult
13162 II, V | nagy szál fenyőre, aztán megragadják körmös talpaikkal a fa háncsát,
13163 II, III | módját a szerzésnek nem rest megragadni, ha az a keze ügyébe kerül;
13164 I, XXVI | szigorú tónusai, sajátszerű, megragadó harmóniája úgy hatnak a
13165 I, III | akik ahová leültek, ott megragadtak, s amit a kezük elért, az
13166 I, XV | hívei megakadályozták benne. Megragadták a lova kantárát, s nem eresztették
13167 II, IV | felett. „Estél lefelé, mi megragadtunk, felemeltünk!”~Minő nagy
13168 I, X | hogy a hainburgi malmokat, megrakatva kövekkel, nekiereszté a
13169 II, II | vonul, s az ottani várakat megrakja pihent őrséggel, ellátja
13170 I, XVII | parancsára a meddő fenyőfa megrakodott: aztán az a sok megbecsülhetetlen
13171 I, I | mozgasd annyit a fejedet, mert megrántom a hajadat. Viseld magad
13172 I, I | fenyegessen vele arra nyugat felé, megrázott öklével: a vér is elfutotta
13173 II, X | mint a szilva a fáról, ha megrázza erős ember. Nincsenek már!~
13174 I, XVII | remények. A karácsonyfa ágain megrebbennek a károgó hollók…~ ~
13175 I, XXVI | Nyitraszerdahelyig. De meglehet, hogy megrekedtek az utakon a poggyászszekerekkel,
13176 II, XIII | tervek füstgomolyain át megrémlett az agyában, mintha valakinek
13177 II, XX | nádak, erek! – ordítá a megrémült had, s szétrobbant Ocskay
13178 I, II | pattantyúsok, a puskázó szerezsánok megrémültek e veszekedett had rohanásától,
13179 II, XVI | Pestvármegyei, eléje szaladt megrémülten a rendeleteket osztó úri
13180 I, XXIII | azt hitte, hogy itt valami megrendítő katasztrófának kellett végbemenni.
13181 II, IV | Imádj Istent érettünk…”~Megrendült egész valója. Odasietett
13182 I, XIV | Balahó uram azonban szörnyen megrestellte azt az ő rovására feltámadt
13183 I, I | két egész szerecsendiót megreszelve, hat lat kálmusgyökeret,
13184 I, XXV | kivágja magát, azt mondják: megretirált; ha fényes győzelmet aratott,
13185 II, XV | nem ölthet magára, hogy őt megrettentse, mint ez a tünemény ott!~
13186 II, V | lebaktatnak a vetések közé, megriasztják a tehéncsordákat: a népség
13187 I, XXI | én a hegedűmet előveszem, megríkatom én még az egeket is.~– Kevély
13188 II, XV | Rémülten torpant vissza. Térdei megrogytak alatta.~Ki az ott? Az a
13189 I, II | mert akkor vele együtt megrohanhatnók a labancok sáncait; de szembefúj,
13190 II, XII | hogy ha a „Fehér Angyal”-t megrohanjátok, én mind fekete angyalt
13191 II, VII | egy ezred német lovassal megrohanom Garamszentgyörgy városát;
13192 I, I | arra éhezett a cudar. Ott megrohantak bennünket. Mi, békés, lakodalmazó
13193 I, XVIII | állják, s maga a hajdúságával megrohantatá a külváros bástyáit. Az
13194 I, XIX | megtért. Mellém áll, és megrontói ellen fordul arccal. – És
13195 I, XVIII | kardmarkolatára csapott.~– Tudtam! Már megrontotta őt! Egy fél óra elég volt
13196 I, XXII | mélyéből, és minden szót megropogtatva. – A fejedelem azt a gyöngéd
13197 II, V | kezében még az arany is megrozsdásodik.~Ilonka nem mondta meg Magdolna
13198 I, I | kutyának a nyikkantása, akit megrúgott valaki.~Ez izgalmas konyhai
13199 II, XII | üldözesz engemet?”, egyszerre megsajdította Ocskay László, hogy most
13200 I, XXV | mérgezett golyóval történt a megsebesítés, a solutio continuitatisnak
13201 I, XXIII | valami emlékezet. Hányszor megsebesítette ő ezt a nőt meg ennek a
13202 I, VIII | sérthetlennek hitt embert megsebesítetted, egyszerre úgy fellelkesítéd
13203 I, V | fogunk hozzá, s ha Isten megsegít, be is vesszük.~– Hát már
13204 II, XVII | életre-halálra megy: egész a megsemmisítésig!~De Ilonka ezúttal az istennők
13205 I, XIX | maguk munkáját, Beckóban megsemmisítették a császári sereg számára
13206 I, XVIII | van mondva.) Az én titkaim megsemmisítik a kuruc tábort.~– Nem hiszem.~–
13207 II, XVII | ha tőle elválsz; de én megsemmisülök – itt – és a másvilágon.~
13208 I, XIII | Hogyne? Ott akartak egyszer megseprűzni, amiért kártyát vetettem
13209 II, XVIII | a patyolat veres lett. Megsérté ott a homlokát Ocskaynak
13210 I, XXV | Vöröskő-vár ostromával; nem kell megsérteni a bánt”.~– És mire vár most
13211 I, XXIII | is van büszkesége. Ha azt megsértenők, de még olyan érzékenyen,
13212 I, XXIII | Bercsényire. Ő ezt szántszándékos megsértésnek veszi. Mint két udvari dáma!
13213 I, XVIII | szemérem az én harcosaim által megsértessék. Ha kém volt, főbe lőhetitek,
13214 I, XX(1) | Magyarországon: egyértelmű minden megsértéssel, elszeretéssel, balesettel;
13215 I, XVIII | módon, halálnál keserűbben megsértettek, olyan bosszút nem fogok
13216 II, II | vigyem el Bercsényihez, megsértettem a levéltitkot; mesterséges
13217 I, XXIII | annak, aki az etikettet megsérti. Valódi hipochondrái a becsületérzésnek.
13218 I, XXIV | itt-ott látogatást tenni, megsértsék a kerítésugrás közben magukat.
13219 I, VIII | vette, s fogadkozott, hogy a megsérült lovagot, ha hat hétbe kerül
13220 II, XIII | Heisterhez a pozsonyi táborba.~– Megsiratják ők ezt még odahaza!~Annyira
13221 II, XX | fordult félre, a bátyját megsiratni.~– Mit gúnyolódik kegyelmed? –
13222 II, XVI | siralmas sorsot választott, megsiratom; ha szégyent vallott, pironkodom
13223 II, XVII | végigveté magát a földön, és megsiratta keservesen elvesztett paradicsomát.~
13224 I, XIV | visszajön fele útjáról, ha megsokallja.~De az csak dobogott előre,
13225 I, IV | senki sem tudott.~Végre megsokallta az egzorcizációt páter Andrássy
13226 I, XXIII | úgy tett, mintha egyszerre megsüketült volna, a muszka rosszul
13227 I, X | tüzet, aminél a pecsnyéjét megsüsse. Volt a császárnak két betanított
13228 I, XXII | véve a legényt.~– Oda, ahol megsütötték a szőlőt.~– A kiejtésed
13229 II, XIII | tőle a jövőben. – Azt előre megsúghatja a kancellár titokban Ocskaynak,
13230 I, XVIII | megtérők legbecsesebbike: megsúgjam a nevét?~– Igen.~– A neve: „
13231 I, XXVI | Kinek híják „azt”? Ha valaki megsúgná neki a nevét, mindjárt megtudná.
13232 I, XXII | áruljanak. A titkot előre megsúgom. – A fejedelem meg akarja
13233 I, XIV | kézre kapta a pallost, s megsuhintva azt kegyetlenül a feje fölött,
13234 I, XV | pisztolylövés a homlok közepére megszabadít közülök. És akkor milyen
13235 I, XXIV | kötélverő Jaksch, állt elő megszabadítani a veszélyben forgó uralkodót.
13236 I, XXIII | mondják, hogy börtönből megszabadításában is része volt neki, a magyarokat
13237 II, XX | asszonyszív véghezvinni képes, megszabadítására; mert kell, hogy a kegyelmed
13238 I, XXV | megjelen, és csodatételeivel megszabadítja; a szemmel látott, a szívünkkel
13239 I, XXV | Brigadéros uram. Kegyelmed megszabadított engemet és szegény leányaimat
13240 II, XII | török ostrom alatt árulástól megszabadította. Hol van egy pék?~– Itt
13241 II, XVIII | akit olyan nagyon gyűlöl.~– Megszabadítsam őtőle? Lássa meg kegyelmed,
13242 II, XVIII | földet, hogy még egyszer megszabadítsd: nem bánom.~
13243 I, XXVI | patak melletti keserves megszabadulása: csak ennek a visszaemlékezésnek
13244 II, V | levágta, s így aztán Jakusich megszabadulhatott. – Meg is jutalmazta a hűséges
13245 II, XIII | okai! Utoljára, csakhogy megszabaduljanak tőle, kifizették neki az
13246 I, VIII | Alig várta Ocskay, hogy megszabaduljon az Aesculaptól, s egyedül
13247 I, X | talán nem is bánta már, ha megszabadulnak is. Tán nem ég addig rájuk
13248 I, XXVI | magukban. Így akar tőlünk megszabadulni! A két vigyázó ellenőrzőtől,
13249 I, XXIV | szemmel, a török fogságból megszabadult „laszner”-ek. Igen népszerű
13250 I, XVIII | hadiszokás. A kurucság könnyen megszaladt, szétbomlott, eloszlott
13251 I, V | venni. Időnk pedig van a megszállásra elég, mert a fővezér parancsa
13252 II, XX | Keresztül-kasul a császáriaktól megszállott vármegyében, egy maroknyi
13253 I, XXVI | dandárjával minden utat megszállt, egész szorosra húzva a
13254 I, XXII | ezt az asszonyt bizonyosan megszállta a jótékonysági szellem.
13255 II, VII | Trencsénben, ahol csak megszálltam, minden kastélyban beszélik,
13256 I, III | leskelődő labancok fejeit is megszámlálhatta az ember. Azt a vezéri alakot
13257 II, VII | kétezer darab aranyat.~– Megszámláltad te is? Annyi-e?~– Jól van,
13258 I, XXV | tiszt lengyel eredetű volt – megszánta a fejedelemnőt; paripákat
13259 I, X | megtépett, minden zivatar megszapult, tűz megégetett, kard megsebesített,
13260 I, XXI | míg kedvez az idő, hogy megszáradjon.~Cinka Panna bement az urasághoz
13261 I, XXIV | Visszahozzuk a fejedelemnőt. Ők megszegték a fegyverszünetet.~– Csak
13262 I, VI | megmenekülni azokból, akik megszégyenítésednek élő szemmel látott tanúi
13263 I, X | seregek. A gyorspuskát is megszégyeníti a sok nyíl.~A kurucoknak
13264 II, XII | Nessus-inget, tépte le magáról a megszégyenítő asszonyi köntöst.~
13265 I, XIX | gondolat-e ez?~Csajághy megszégyenülve sütötte le a fejét. Tehát
13266 I, XIX | ellenségek békében ápolhatják megszenvedt tagjaikat; ez egy neutrális
13267 I, V | szükség, hogy még jobban megszeressem ezt a derék ifjút, mint
13268 I, X | virradat felé hagyták ott a megszeretett tanyát. A tatárok még egy-egy
13269 I, V | ifjút, mint ahogy eddig megszerettem. Ha énrajtam állna, két
13270 I, III | megy a száz ezüstlibertast megszerezni, vagy keres más eladó leányt,
13271 I, XXV | hadvezéri talentumot kellene megszereznünk a magyar táborból, s az
13272 II, III | csak úgy egy kardcsapással megszerzi.~– Hát őseink ezt az egész
13273 I, XX | Ausztria között, s ha lehet, megszerzik a békét. Erre az időre hazaoszolhat
13274 II, VII | volt szó, hogy egy vezér megszökjék egyedül: azt tették elegen:
13275 II, XVII | Neked ő csak egy mindennapi megszokás: nekem üdvöm és elkárhozásom!
13276 II, V | Vajmi nehezen tudta Ilonka megszokni a lietavai életet a sztropkói
13277 II, XVII | Ajánlom neked is. Majd megszokod valaha!~Aztán nehányszor
13278 I, VII | agyoncsúfolták, s hogy már a megszólalásnál felismerjék egymást, az
13279 II, XV | szemei szikráznának, mintha megszólalna, kezét kinyújtaná, kardjával
13280 II, III | volt, aki nem tudott úgy megszólalni, hogy valakit meg ne sértsen.
13281 I, XIV | intézve hozzájuk.~Egyszerre megszólaltak Nagyszombat valamennyi tornyában
13282 I, XIII | hogy amint ő a hegedűjét megszólaltatja, annak a lelke már ott rezeg
13283 I, XXVI | hát dorbézoljunk! – Legyen megszolgálva a dicséret! – „Ocskay László
13284 I, XXII | visszaadnod az üdvözlését; ha megszólít, „századoskapitány úrnak”
13285 I, XXII | nézve lehetetlenség volna őt megszólítani e cím nélkül.~Ez is Ozmondánál
13286 I, XXII | zavarba hozza.~Pedig minden megszólítás előidézi ezt. Először nem
13287 I, XIII | monda Balahó uram Ocskay megszólítására.~– Az én tervem az, hogy
13288 I, XXV | azt, mire valók az ilyen megszólítások?~„Véghetetlen örömmel töltötte
13289 II, X | különben az ilyen szép asszonyt megszólítja a politzei: ő meg azt pofon
13290 I, XXII | nyelven tud beszélni, amelyen megszólítják, s mindenki iránt tud udvarias
13291 I, XXII | hajolt előre, és rábámult a megszólítóra…~…Csakugyan nem találta
13292 II, XXII | síron fekve.~Odamentek, megszólították. Arccal feküdt a síron,
13293 I, XXIII | gyönge oldalát, s ha teheti, megszólja.~A színielőadás után a fejedelemnő
13294 II, XVII | huszárokat már messziről megszólongatá:~– „No, megkaptátok a kurucot?”~–
13295 I, XIV | hazával szomorítani, mert megszomjazik rá, s azt várja, hogy áldomást
13296 I, XXV | felébredt kegyelmed, mikor megszomjazott.~– Ahán! Egyszer a Szaharában
13297 I, XXVI | az mindég így.~Hej, aki megszomorít,~Meg is vigasztal még…~Ocskaynak
13298 II, XVI | beszélt hozzá, mint aki megszomorodott szívű cimboráját jóakarólag
13299 I, XXV | táltos.~Vezértársai mind nagy megszontyolodással gyűltek ágya körül; s maga
13300 I, XV | letéptek magukról; de a megszontyolodásukból sejti, hogy kicsodák. A
13301 I, IX | Ott leszek napjára.~Azzal megszoríták egymás kezét.~– Fél nappal
13302 I, VIII | belőle. Nem az ő ezrede fogja megszorítani a labancokat, hanem azok
13303 II, VII | a Spinnerin am Kreuznál megszorította egész Bécs városa? – Úgy
13304 I, XX | Ilonkát, hogy a gyermeke megszületett, más fogságba vitték; Tiszáné
13305 I, XXV | valójával olvadnak össze: megszűnik magának élni, elköltözik
13306 II, VIII | hajdan, a magyarok ősvezérei, megszúrta a karját, s egy közös tülökbe
13307 II, XVI | Bécsbe; hűséget esküdött; megtagadta a nemzetét.~Ilonka a veszedelemérzet
13308 I, XXIV | hogy abban minden nemzet megtalálhatja a magáét. Keverve van a
13309 I, XVIII | várparancsnok titkos izeneteit megtalálják közte.~– Az meglehet – szólt
13310 I, XIII | pedig siet a Duna-parton megtalálni Balahó hadnagy uram csónakját,
13311 II, XVII | magában egyesíthet, mindent megtaláltam benne. Neked ő csak egy
13312 II, IX | tudott szólni.~Scharodi pedig megtalálva a bükkfataplót, letört belőle
13313 I, XV | minden törekvését őt hátulról megtámadhatni.~Ocskay belejutott a sömlyékbe;
13314 II, X | s aztán nem várta, hogy megtámadják, hanem felkapta a székéhez
13315 I, XVI | nem képes Rákóczit újra megtámadni, s most azt sem tudja, hogy
13316 I, I | bennünket martalócok ellen. Megtámadva zsivány módra! Maga a vármegye
13317 I, XVIII | asztal tartotta fenn, ahogy megtámaszkodott benne. Elszédíté ez a szempillantás.~
13318 I, V | Én kegyedet, szép húgom, megtanítom azalatt, míg itt időzünk.~–
13319 I, XXV | előtt olvasni Ocskay, nagy megtántorodás volt tőle. Az apáca szépen
13320 I, XXVI | saját maga ellen.~– Tán megtántorodott volna?~– Még nem sejdítem. –
13321 I, XXI | hogy Ocskay és Ilonka is megtanulhassák. Tiszáné nagyasszony azon
13322 I, IV | fekhetett már az országban, megtanulhatta a nyelvet.~– Alázatos szolgájuk
13323 I, I | fésült engemet az anyám.~– Megtanulok magam bánni vele.~– Majd
13324 II, XVII | minden férfi úgy tesz. Megtanultam Lengyel Magdolna nénémasszonytól,
13325 II, IX | megnézi a bennülőt keményen, s megtapogatja a tenyerével a mellét meg
13326 II, XIII | lovas stafétával.~Azután megtapogatta a keblét. Ott volt a bekecszsebben
13327 I, XXII | Et garderait la pomme (S megtartaná az almát) – szólt a marquis.~–
13328 II, III | fejedelem iránti hűségben megtartania; szerencséjére mielőtt útnak
13329 I, VI | esküvő tehát nagy pompával megtartatott; amelyen a Tisza-család
13330 I, I | csak a könyvet. A hajat megtartom magamnak.~– Óh bizony, azt
13331 I, VIII | előtt.~– No hát, doktor, én megtartottam híven a kúrát. Izzadást
13332 I, VIII | orvosának a rendeleteit megtartsd.~– Mi fog történni most
13333 I, XVIII | Csajághy! – ordíta Ocskay, megtaszítva öklével a nagy tanácsasztalt. –
13334 I, XXVI | valaki azért, mert retteg a megtébolyodástól, amivel családi hagyomány
13335 I, XVII | valami más oka van rá, hogy megtegye.~Majd megtudjuk azt is.~
13336 I, X | kapuját! Kitelt tőlük, hogy megtegyék! Hová híhatta volna Ocskay,
13337 I, III | leölette az utolsó emberig. Megteheti most, hogy teljesíti, amit
13338 II, XV | felvilágosodottabbak. Azok megtehetik. – Parancsolja meg nekik
13339 I, XXII | legértékesebb ereklyéit. Érdemes a megtekintésre.~Hogyne! Egy régi ereklyékkel
13340 II, XVI | ott a kastélyban éjszakára megtelepednek, másnap aztán el lehet érni
13341 II, XX | S ha azután egy helyen megtelepedni látja, ismerve Ocskaynak
13342 II, X | művésznél, amikor aztán megtelnek a szemei könnyel, s egyszercsak
13343 I, XXIII | látszott elnyelni. A szemei megteltek könnyel.~Azután megfogta
13344 II, IV | De neked nem szabad azt megtenned, Ocskay; vagy halva láss
13345 II, V | megmenekülhessen, kész volt megtenni azt a szörnyű dolgot, hogy
13346 II, XII | kirabolták a kincseit, magát is megtépázták: katonaságnak kellett ellenük
13347 I, X | vezetett. Hogy lettek így megtépve? Ezt az az út tudná megmondani,
13348 I, XXI | boglyákat rakatni, szekereket megterhelni, rendet felgyűjteni. Ocskay
13349 II, III | fosszanak a hajdemákok.~– Megtérítem a katonák zsoldját.~– Azalatt
13350 I, VII | kompon átkelőket igyekeztek megtéríteni; a vásárokban prédikáltak
13351 II, XV | épületben fog esni, azt mind megtéríti neki bőségesen Ocskay László!
13352 I, XXV | legyen; ha bűnbe esett, megtérjen; ha elbukott, felkelhessen,
13353 II, XIV | fordulva.~– Hát mink is csak megtesszük, amit tudunk. Éppen most
13354 I, I | támasztva az állát, mint a megtestesült makk tíz, az egész nagy
13355 I, III | akiket megölettek. Vajon megteszi-e, amit annyiszor hallott
13356 I, XXV | szükséges intézkedések rendesen megtétettek, úgyhogy a megszállás hetedik
13357 II, XVII | tűzze: virágszál!~S még hogy megtetézze a sértő megvetést, azt is
13358 II, XXI | megmondják, mit cselekedjem? Már megtettem, amit kellett. Három órával
13359 I, XIV | elháborog.~Balahó uram pedig – megtéve a tempót – megelégült szívvel
13360 II, V | kegyetlen fenyegetések között megtiltá a Katinkának, hogy még valaha
13361 I, VIII | és legkisebb mozdulást is megtiltott neki. Megfogta a tenyerét,
13362 I, VIII | tartott, még a muzsikálást is megtiltotta. Sokat tréfáltak emiatt
13363 I, XXIV | elé; de nem azért, hogy megtiszteljék vele, hanem hogy senkit
13364 I, XVI | utómérgét adta még ki, egyes megtisztelő címekben.~– Bolond! – Fakutya!
13365 II, XII | egy kis kardlapozás után megtisztul a Szent Péter tér; az Oppenheim-palotának
13366 I, XVI | degradációt, a csapatod megtizedeltetést.~A tábornok jobbján ülő
13367 I, XV | csúfondárosan, s azzal még egyszer megtöltetve a puskákat, felrántatta
13368 II, III | dohányt? Megállj, majd én megtöltöm a pipádat, mert te nagyon
13369 II, XX | elfeledte, hogy nincs az megtöltve; ki lett lőve Deliancsa
13370 I, XXVI | hadmegállító „Hildr”, aki bennünket megtör.~ ~Ocskay tanúságát
13371 II, XVIII | S most te rábírsz, hogy megtörjem az eskümet. – Hát megtöröm.
13372 II, XVII | tántorgott ki a szobából, kezeit megtörő szívére szorítva. – Ő volt
13373 II, XVIII | megtörjem az eskümet. – Hát megtöröm. Olyan szent előttem a te
13374 I, XXVI | férfit megvettek már.~Sokszor megtörténik az, hogy megőrül valaki
13375 II, III | vendég kedvéért szokott megtörténni.~A déli harangszóra két
13376 I, I | nagyasszony a patyolat kötényével megtörülgesse a szemeit.~– Óh, azt bizonnyal
13377 I, XXI | egyféléhez; s azt mondták, mikor megtörülték a szájukat a lakomától,
13378 I, X | indíták a vakmerő betörők megtorlására. Jöttek nagy trombitaharsogással,
13379 II, VI | csorgóján átvezető hídnál megtorpant a lova. Maga csak akkor
13380 I, XXI | Panna számára, úgy akarta megtraktálni.~A cigányleány nagyot nevetett
13381 I, XXIII | elfogadótermébe a tábori jelszó megtudása végett; a brigadérosok künn
13382 I, III | mikor kardra kerül a sor, megtudhassa minden ember, ki az ellenség,
13383 I, XIII | amivel az mondva volt, megtudhatta Csajághy, mennyire szereti
13384 I, XVII | rá, hogy megtegye.~Majd megtudjuk azt is.~
13385 I, XXVI | levelet. Sohasem lesz késő megtudnod, hogy mi van benne írva.~
13386 I, XXIV | akar lenni. Majd mindjárt megtudom én az igazat Jávorkától.~
13387 II, VI | akkorra lesz. Mindjárt megtudsz tőlem mindent, csak hadd
13388 I, XVII | penitenciát tartani.~– Pedig mégis megtudták valahonnan, hogy a Türkenhausból
13389 I, VII | hívják a szerzőjét.~(No, megütheti a kaszakő ezt a mulatságot! –
13390 II, VIII | ahányszor szarvaid megújulnak, megújuljon átkozódásunk, s onnan olvassuk
13391 II, VIII | emberfajzatra: s ahányszor szarvaid megújulnak, megújuljon átkozódásunk,
13392 I, XVIII | tette. A nagytemplom előtt megújult a tusa. A labancok bevették
13393 I, VII | Nehogy pedig a „drágám” megunja magát az együttélésben,
13394 I, XXIV | az egyenetlenség. Sokan megunták már a kardjukat. Az a fehér
13395 II, XIX | találhatta meg, hogy Ozmondát megutálta, nem maradt egyéb világa,
13396 I, XXV | József császár a vadaskerti megűzetést nem tudta megbocsátani ellenfelének.~
13397 II, IV | Utánuk dobta a gyeplőt, mikor megvadultak, s mármost azok aztán viszik!~
13398 II, I | Úgysem tudja egyikünk is megvágni a másikat. – Sok mindenféle
13399 II, XVII | lehet vetni.~– Csakhogy ti megvagytok! – dörmögé Ocskay, s aztán
13400 I, XXVI | kacagott fel Deliancsa, megvakarva öt körmével borzas haját
13401 II, XII | összeveszni a deputációba megválasztatás előnye fölött, s ez nagyon
13402 I, VI | hőst, a nép bálványát, s megvallom, az enyimet is, odáig alázva
13403 II, X | maga ellenségét.~Ocskay megvallotta magában, hogy ez a föld
13404 I, XXII | Csupa fény~Ocskay álmai megvalósulását látta maga előtt.~Soha jobban
13405 I, X | viszont az a lehetetlenség is megvalósulhatott, hogy ez a vakmerő légió
13406 I, VI | Bálványa vagy a népnek – légy megváltója! – Vezesd be az ígéret földébe,
13407 II, XII | Azt beszélték, hogy azok megvannak átkozva. Potom áron sem,
13408 II, XV | házat, nem futok el belőle, megvárom, míg rám szakad a tető.
13409 I, XXIII | Ocskay László maradt ott, megvárva, míg Jávorka visszatér.~
13410 I, XVIII | mi a gyönge oldala, mivel megvásárolható? Név és személy szerint.
13411 I, VI | vagyonát pazarolta, hogy megvásárolja a kegyelmüket. Elbocsátottak;
13412 I, X | szorongatott metropolist megvédeni. Ezáltal a bal parton a
13413 II, III | vidék valami hatalmasan megvédett erősség, stratégiai kiszámítással
13414 II, I | küldött a védelmére: azok megvédik a Nyitra hídját.~A harmadik
13415 II, XIX | Azt is elfeledte, hogy megvédje magát, hogy kezében a kard,
13416 II, VII | fordítsa meg az arcvonalt, megvenni az alvezérek szívét, hogy
13417 I, XXVI | Deliancsa. Majd az urad megver, ha más gyűrűjét látja az
13418 II, XIV | tiszttársának el kell hinnie.~– Vagy megverekedni vele, ha el nem hiszi –
13419 II, XV | elém! – Mind valamennyivel megverekszem újra! Meztelen oda állok
13420 II, V | szép gyermek!” – Félnek a „megverés”-től.~És ezt mindennap háromszor
13421 I, XVIII | annak a védelmét keresné e megverő tekintet ellen.~– Ráismertél?…
13422 I, IX | pedig az én hibám. Ha mint megvert labancvezér jönnék ide,
13423 II, XV | élettelen kísértet mégis megverte az elevent. S az ő szellemkardja
13424 II, II | Vak Bottyán, s keservesen megverték a császári hadvezéreket
13425 II, XVII | vissza az előhad vezetője.~– Megvertétek-e?~– Mint a kinn járó kutyát!~
13426 I, VIII | és tökéletes diadallal. Megvertük a labancot híresen; elvettük
13427 I, VI | megfogva, megkötve, megalázva, megverve, mint egy gyermek! Egyetlen
13428 II, XI | a kocsmából. Pénzért is megveszik az ilyen gaudét.~– Jól van,
13429 I, XXVI | minden hűséget! – Siessünk megveszni, elveszni. Az a jó!~A hegedű
13430 II, IX | soha nem fizették, majd megvesztem éhen-szomjan. Ha jutalmamat
13431 I, XVII | poronty megrázta a fejét, s megvetésre pittyesztve az ajkát, azt
13432 II, XVII | hogy megtetézze a sértő megvetést, azt is hozzátevé Ilonka:~–
13433 I, XXVI | ügyet, amelyért harcol, megveti; aki hős a kardjával, s
13434 I, VII | azzal a csellel, amivel te megvetted. Foglyul esett a bátyád,
13435 I, XXVI | szenvedélye. – Ezekkel sok férfit megvettek már.~Sokszor megtörténik
13436 II, XVIII | mind a három számára volt megvetve az ágy, üresen állt.~Nem
13437 II, XVII | mikor elfojt a keserűség, ez megvigasztal. Ajánlom neked is. Majd
13438 II, XVII | hát érte az Isten, hogyha megvigasztaltad szomorúságában! – Köszönöm,
13439 I, XIX | ád, a felgyújtott kazlak megvilágítják a tájat, a bolondóci várból
13440 II, VIII | szövetségesünk; az éjszaka megvilágítója, a tolvajok, a haramiák
13441 II, XVIII | nézett annak az arcába, amit megvilágított a tűz lobogványa.~– Ej,
13442 I, XXVI | Hanem ha egyszer-egyszer megvillannak ezek a szemek, egy villámlobbanásra,
13443 I, XIX | hintóból.~Kevés vártatva megvillantak a császári lovasok sisaktarajai
13444 I, XXI | szoknyája öblös zsebéből a megviselt kártyákat, leült a gyékényszőnyegre
13445 I, XXV | akadály volt Vöröskővár megvívásában, az egy uralkodó vonás volt
13446 II, II | volt az áruló hírmondás megvivője. – Ez mind nemcsak valószínű,
13447 II, XVIII | hogy a szekér belsejét megvizsgálja; vágtatva nyargalt vissza
13448 II, IX | marad, míg a társzekeret megvizsgáljuk: semmiben sem fog kár esni,
13449 I, VIII | maradhasson Csajághyval.~– Megvolt-e az ütközet? – Ez volt az
13450 I, I | István uramhoz, Verebély megye alispánjához.~Verebély vármegye
13451 I, III | volt még új bornak Verebély megyében, mikor Lévához egy napi
13452 II, VII | pénze bánta. A szomszéd megyék elégedetlen nemességét gyűjtögette
13453 I, I | férje is alispánja volt a megyének: folyvást sok vendéget kellett
13454 I, XXVI | császári fővezérnek a terveit megzápította; sohasem tudták, mely oldalról
13455 I, XXV | egyébiránt semmiben sem lesznek megzavarva, csakhogy éppen az ivásra,
13456 II, X | Ha egy táncra való nóta megzendül, összeüti magyar ember a
13457 I, III | mikor a kastély maga is megzendült a nagy „victoria”-kiáltástól;
13458 I, III | hogy a kastély ablakai mind megzörrentek bele. S azután egyszerre
13459 II, X | nem kíméli még az anyja méhében levő gyermeket sem.~Scharodi
13460 I, X | őket.~A pokol hányta-e fel méhéből, hogy most egyszerre a Duna
13461 II, VIII | fel tudod szívni a föld méhébül a rossz ködöket, s pestisül
13462 I, XXI | gyümölcsfák is jól kötöttek; a méhek meg most rajznak. – Szó
13463 II, II | kastélyában. – Így tesznek a méhekkel is, mikor a kas megtelt
13464 I, XIII | bizonyítványodat, hogy felépülve odébb mehess. Az éjszakát azonban még
13465 I, XIX | mulatsága volt vele; amíg a meister mértéket vett a ruhához,
13466 I, XVI | egész vidék kuruccal.~– Ne mekegj! A te dolgod, hogy odajuss.
13467 I, XXI | nótát csináltam hozzá.~– Mekkorákat hazudik a cigány!~A cigányleány
13468 I, XXIV | olyan gyors futó, mint a meklenburgi vadászparipa. Utol kellett
13469 I, XXVI | Ocskay László maga volt méla és kedv nélkül. Mi nyomta
13470 I, XXII | Mondott-e neki valamit ez a mélán elmerengő arculat, e szomorúan
13471 II, XI | mikben a békák ümmögnek melankólikusan.~Egyszerre kibukkant a hold
13472 I, III | között is. Később valami mélázó búskomorságot keltett fel
13473 I, III | De ugyan gyere már! Hol mélázol annyit? Hiszen nem lőnek
13474 II, I | egy ingre vetkőzve a nagy melegben. Borbély Balázs jött legelöl:
13475 I, XXII | Haha! Kegyelmednek ugyan melege lett egyszerre!~– Nem látta,
13476 I, XXVI | énekel, lágyabb, csengőbb, melegebb volna, mint az övé. Vagy
13477 I, IX | megy hálni, se födél alá melegedni, se assszonyembertől egy
13478 II, XVII | emlékezet, hogy elég soká melegedtem múlt dicsőségednek ragyogó
13479 II, XV | a cselédeket, hidegért, melegért, ecetért, kámforért.~– Semmi
13480 II, XIX | lárvabáb.~A hír, a dicsvágy melegét kereste.~Haditervet csinált;
13481 I, XIX | megaranyozta valami belső melegség erre a látványra. Mikor
13482 I, XIII | van a feleségem!~Abból a melegségből, amivel az mondva volt,
13483 II, XIII | tetszést ragyogó mosolyra melegül át; a büszkén hátratartott
13484 I, XVIII | fegyveres jobbját, s akkor mell mellhez érve álltak egymással
13485 I, XXVI | történni kell.~Bercsényi melle zihált a fékevesztett indulattól.
13486 II, III | fegyveres csapatot rendeljen melléjük! Mindjárt kiadom a rendeletet
13487 II, II | akar szökni. És oda volt mellékelve Pyber püspöknek egy levele
13488 I, IX | házak mind le voltak égve, a melléképületek, amik egészen fából szoktak
13489 II, IX | az egész életpályája.~A mellékszobában halkan dúdolta valaki:~„
13490 I, XXIV | gulyájuk; a maga eszétől a mellékútra kanyarodva, s most a kurucokat
13491 I, XXIV | Spinnerin am Kreuznál eltérő mellékúttal. – E vadászterületet magától
13492 I, VII | azt mondta, hogy árt a mellének; pedig csak azért tette,
13493 I, XVI | kuruc ruháit megmotozták, a mellénye alá dugva ezt a képet találták
13494 II, X | kacag, ott a bécsinek már a mellényéről szakadnak le a gombok.~Különösen
13495 I, I | annak az égszín bársony mellénykéjét telesírta könnyeivel. –
13496 II, XV | képmáshoz, arcot archoz tűzve, mellet mellnek vetve.~– Ördög és
13497 I, XVIII | fegyveres jobbját, s akkor mell mellhez érve álltak egymással szemben.~
13498 I, V(1) | domborműben Rákóczi Ferenc daliás mellképe látható, a másikon egy égő
13499 II, XV | arcot archoz tűzve, mellet mellnek vetve.~– Ördög és pokol! –
13500 I, IX | kastély épnek látszott, de mellőle ki volt vágva a kert, az
13501 I, XXIII | felindulással, minden tiszteletet mellőző módon becsapva maga után
13502 II, X | világosság az elméjébe! Hiszen mellszalag nélkül nincsen generalis.~–
13503 II, XIV | aki valóságos tábornoki mellszalaggal és az igazi aranylánccal
13504 II, XIII | főparancsnoknak még a tábornoki mellszalagja is fel volt téve, tehát
13505 II, XIII | kitüntetést: a tábornoki mellszalagon kívül azt a nehéz aranyláncot
13506 I, IV | felhajtott ujjú wammsz veres melltakaróval, bő plundra, szétálló, tölcséres
13507 I, IX | van előre, merre hátra. A mellvédek ledöntve; a tornácot tartó
13508 I, III | ellenséges zászlókat a tornác mellvédjéhez tűzögették fel.~Ocskay az
13509 I, VIII | veres céklalevet, ami a mellvérzést elállítja, mivelhogy maga
13510 I, XXVI | zsoltárát, a kálvinista melódia szerint. – Az még szomorúbbá
13511 I, XXVI | írása. Palestrina magasztos melódiái, szigorú tónusai, sajátszerű,
13512 II, IX | önbizalmam, hogy azokat méltányolni fogják. Ocskay László nem
13513 II, XV | de azt is tudta, hogy sok méltatlanság történt vele a fejedelmi
13514 II, XVI | fehér-izzók voltak.~A hitves méltóságteljesen emelkedék fel görnyedtéből,
13515 I, XXIV | béke meg lesz kötve, s a méltsás urak osztogathatják egymás
13516 I, XIX | vár reá az üveges hintó, melybe Csajághy fölsegíti lépni:
13517 II, III | rengeteg hegyektől; ott alant a mélyben láthatni az apró vetéstáblákat,
13518 I, XXVI | lehetett a repedésein a mélyébe látni, s ebben a pokolégésben
13519 II, XVIII | fedett szekerük az agyagverem mélyében volt elrejtve, két férfi
13520 I, XXII | csácsogva, a magyar a torka mélyéből, és minden szót megropogtatva. –
13521 I, XXII | látszott egy kandallószerű mélyedés, „egy” darab kőből faragva;
13522 I, XVIII | rovátkozott kőbástya védi, melyek közül az egyik a külvárost
13523 I, VII | képeknek hajték,~Titkos boltban melyeket tarték,~Isten helyett –
13524 I, XXIII | térdelt le előtte; de a tréfa mélyén komoly érzelem volt rejtve.~–
13525 I, XXII | rendezve a Pállfy-palotában, melyre minden notabilitás híva
13526 II, III | embert magával alá egész a mélységek fenekéig.~Megragadá a hölgy
13527 I, XXV | csupán egy körültekergő mélyúton lehet a homlokzatába eljutni,
13528 I, XXVI | gyászvitézek processiója.~Mennek, mendegélnek.~Első volt Forgách (mert
13529 II, I | szem néz. Nehogy valami mendemonda szófia beszéd keveredjék
13530 I, IX | nekiindította volna az irigykedők mendemondáit. Meg akarta mutatni, hogy
13531 II, V | emberszólást nem hallott. Mendemondától, családi botrányoktól úgy
13532 II, XII | egész városnegyed üresen: jó menedék mindenféle napvilágkerülő
13533 I, XXVI | össze, mint legbiztosabb menedékbe. Ocskaynak a szerencséjét
13534 I, XVII | seregben is. Tudnám a módját, menedéklevelet kapni egyiktől is, másiktól
13535 I, XXVI | már a trencséni híd felé menekülének, hogy a vár ágyúi alatt
13536 I, XXVI | férfiakaratnál.~Még volt egy menekülése. – A két hűség együtt jár.
13537 I, XVIII | azt azzal a levéllel, amit menekülésed órájában írtál hozzám –
13538 I, XXIV | feltartóztatá.~Jávorka észrevette a menekülést, s elordítá magát a tombolás
13539 I, II | azután útjokat állta, hogy ne menekülhessenek. Nekiszorította a Tisza
13540 I, XVIII | fogva kurucoktól, s nem menekülhetek meg. Titkaimat, miket excellenciáddal
13541 II, V | maga Gáspár uram csak alig menekülhetett fel a toronyba; oda nem
13542 II, XVIII | Könyörüljetek rajtam! Üldöznek, menekülnöm kell. Rejtsetek el valahová,
13543 I, XXIV | külerődítményeig könnyen elérhették a menekülőket: egyszerre eléjük kerül
13544 II, IV | Terve volt-e? Maga elől menekült-e?~Terve volt. Nem zavarta
13545 I, X | közül, akik a túlpartról menekültek ide előle. Sok kedves emléket
13546 I, XXIV | rohant a közelben tanyázó ménes felé, pillanatok alatt felkötőfékezve
13547 II, VII | lesz ma, hanem lakodalmas menet.~A pereszlényi erdőben bukkant
13548 I, X | nyájak gátolják a gyorsított menetben, annálfogva rajta volt,
13549 I, XVIII | ostromot, a negyediket, a meneteles oldalt két magas rovátkozott
13550 I, XVII | ablakából láthatta a triumfális menetet, mikor a diadaljeleket meghozták:
13551 I, IV | el valaki. – De ni! Mi a ménkű?~Hát amint szétnyitotta
13552 I, VI | eszem, amennyi egy embernek, menmeg meeg azonfelyül egy palócnak
13553 II, XVII | gyermekem nem volna, kolostorba mennék, hogy éjjelem-nappalom teéretted
13554 I, III | fogják addig a kantárját a ménnek, s csak a nyakát simogassák,
13555 II, III | előbb!~– Magamnak kell értük mennem. A mostani zavaros világban
13556 I, XXII | a fejedelmek üdvözlete mennydörgés.~Szemben a császári csapatokkal
13557 II, XVI | senki se kívánta. Februárban mennydörgéssel járó zivatarok voltak, s
13558 II, III | rozsdásodva.~– No, ki a mennydörgő mennykő az odakinn?~– Vendég,
13559 II, XII | valamijét, hogy rám törtök? Mennydörgős zivatar! Nem tudjátok, hogy
13560 I, I | sötét violaszínnél: az jó mennyegzőre is, temetésre is.~S igazán
13561 I, XXII | teljesíteni siet, s nem kérdi, mennyibe kerül? Vagy talán a férfiúi
13562 I, XXII | hiúságai vannak.~Szegény nőknek mennyiszer a szemükre lobbantják a
13563 II, VI | lesz aztán, s a Rákóczi mennykövéből lesz a király lángpallosa.
13564 I, XXVI | két összecsapkodó acél.~– Mennyköveket ontó Jehova egy Isten! Hát
13565 I, XXIV | varrt neki a szabó? Tüzes mennykőt! Egy birkabőr volt az egész
13566 I, XXVI | páncélingnek a nyílása.) A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot. –
13567 II, XVIII | hazámat, s elpusztította a mennyországomat. Nincs se földiekben, se
13568 I, XXV | lehordogatod számomra a mennyországot, s alig hagysz valamit kívánnom
13569 I, VII | elszakadjak attól a földi mennyországtól, amit magamnak teremtettem,
13570 II, XX | helyett egy egészen tanulatlan mént vezettetett elő a verbói
13571 I, X | fölszerelve. Nem az a pompás mente rajta, nem is az az arabs
13572 I, VI | odáig alázva látni, hogy mentegesse magát valaki előtt; bárha
13573 I, XVII | ezeket a gondolatokat – mentegeté lelkét Eleonóra hercegnő
13574 II, XV | miatta; de megtanulta őt mentegetni maga előtt. Hajh, az asszonyszívbe
13575 II, XIII | hallható hangon rebegett valami mentegetőzésformát; végezve azzal, hogy őfelsége
13576 II, XX | sem vezette őket. Folyamok mentéhez tartották magukat; a jégen
13577 I, XV | keresték őt a kardjaikkal a bő mentéjében, a páncélingét nem járta
13578 II, XVI | kisbíró”, a saját lelke aligha mentené föl. Ozmonda szép szemei
13579 II, XII | Nem, nem! Neked meg kell mentened magadat!~– Hogyan? Mi módon?~–
13580 II, I | vágta a futamodókat: nem is mentette meg az egész csapatot a
13581 II, VII | amik alól a császár sem menthet föl senkit. Ezt a kinevezést
13582 II, XII | nem a kloakába. Itt nem menti meg Ocskayt a hősi bátorsága.
13583 II, II | okozta. – Azonban mivel mentse magát, ha kérdőre vonják
13584 II, XIII | aztán mindenféle nyomatékos mentség szépen elő lett adva; kísérve
13585 I, XXII | szerint az éjféli utolsó menüett után, a fejedelemnő bevégezve
13586 I, I | ottmaradt a temetésre. A menyasszonnyal levettették a hímzett kantust,
13587 I, X | szent szüzekkel, akik az „Úr menyasszonyai”!~Erre tört, ezért fáradt,
13588 I, IV | következett rá.~– Mi lesz a neve a menyasszonyának??? – ostromlák egyszerre
13589 II, V | oroszlánkői is meglátja a menyasszonyát a Forgách háta mögött a
13590 I, XXII | Olyan lett az arca, mint egy menyasszonyé.~Vége volt a feszes etikettnek;
13591 I, I | híreket hoznak. A szegény, menyasszonyfővel maradt leányzó nagyon odáig
13592 I, I | Mikor a nagyasszony bement a menyasszonyhoz, akkor már mosolygós volt
13593 I, VI | Tehát nagy volt a készület a menyasszonyhozó utazásra.~Ilonka ez időt
13594 II, XVII | szegény anyámtól kaptam menyasszonyi ajándékul.~Ennél a szónál, „
13595 I, I | csupa gyermek volt még a menyasszonyka, egész arcán az a gyanútalan
13596 I, I | már, leányom, a fejedről menyasszonykoszorúdat! Megölték a hites jegyesedet,
13597 I, I | tegye a fejére a bátyjának a menyasszonykoszorúját, attól az egyszerre meggyógyul. – „
13598 I, I | nyomában a lépcsők aljáig, ahol menyasszonykoszorús leányát megpillantja, akkor
13599 I, I | szívszakadva, s tépi fejéről a menyasszonykoszorút, tépi magáról a boglárt,
13600 II, XVIII | anyám temetésére hínának; ha menyasszonyom hína haza a lakodalmára,
13601 II, XX | hát mondj szerencsét a menyasszonyomnak, mikor tartjuk meg a lakodalmat.~
13602 II, V | ringatás. – Hát amint a híres menyasszonyrablás után nagy diadalommal robognának
13603 I, I | szállt az leányról leányra menyasszonysága napján.~– Látod ezt a drága
13604 II, V | grófnő Szunyoghy Gáspárnak a menye. Azonban őfelőle egészen
13605 I, XXVI | dudaszó mellett a kacki tót menyecskéket, s dalolták együtt a tót
13606 I, I | helyette a violaszínt. A menyegzői sátorból csináltak castrum
13607 I, I | Gáborkánk hazaérkezett volna a menyegzőnkre, én éppen akkor készültem
13608 I, I | lakodalombul tor lett. A menyegzőre összesereglett násznép ottmaradt
13609 II, XVII | rosszul eshetik az ő kedves menyemasszonyának, s Gáspár úr olyan jó ember
13610 II, VII | mehetsz főzni segíteni a menyemasszonyhoz.~Főztek is ők együtt – de
13611 II, III | amilyennek Szunyoghy Gáspár uram menyének szokás lenni.~– Ah! Jó estét,
13612 II, XVI | igazítá rendre Gáspár úr a menyét.~Ő maga, a házigazda látszott
13613 II, XVIII | piros süvege volt fehér menyétprémmel.~– Igen! Azok voltak! Merre
13614 II, III | szorítva az öreggel is, a menyével is.~Azzal, az itt maradó
13615 II, VII | valami állati dühtől.~– Ki mer ilyet mondani?~– Hát az
13616 I, XXII | almát) – szólt a marquis.~– Merci pour la pomme. Nous courons
13617 I, XVII | sem a Diariumban, sem a Mercurban.~– A nyomtatott lapok, amiket
|