bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

13618    II,  I      |                   meghaladta, de a harmadik meredeknél a lova belebukott a mélységbe,
13619    II,  XVIII  |                szekér mellett gyalog, mikor meredekre vitt fel az út, s fogta
13620     I,  XXII   |                    ember, mikor egy szédítő meredély szélén áll, s alánéz a sötétes
13621    II,  III    |                    közül, büszke vártornyok meredeznek elő (ma már romok); azt
13622    II,  XXI    |                 bajorsánc.~Azon sánchatáron meredt föl egy magas árbocfa. S
13623    II,  XVII   |                  volt az utolsó fegyvere: a méregbe mártott.~Csak az alakját
13624     I,  XIX    |                szívére a skorpiócsípéshez a méregcseppet is hozzáejteni. Csajághy
13625    II,  XIII   |              nagyravágyás volt indulatainak méregerjesztője, most már a gyűlölet és
13626    II,  XIII   |                    szemeivel tetőtül talpig méregeti Ocskayt, ajkát lepittyesztve.~
13627    II,  III    |                  sok.~– Mennyi lehet?~– Nem méregettem biz én mázsával, csak azt
13628    II,  XVII   |                      úgy közelíteni hozzá a méregharapásra.~Bosszúsan tépte szét Ocskaynak
13629     I,  XXIII  |                  beteghez Ilonka.~Bercsényi méregittas tekintettel fordult feléje.~–
13630    II,  XVII   |                     minden kis részlete egy méregkehely volt annak a másiknak. Hogy
13631    II,  XIV    |               őrülésre kergető, oly gyilkos méregkeverő volt, hogy Ocskay nem bírt
13632    II,  IV     |                    kávénak, amit lassan ölő méregnek nevez, s mindenkit elrémít
13633    II,  II     |                   szél fú! Azért is elő sem merem most hozni a zsold kérdését:
13634    II,  V      |                  hogy a budetini völgy felé mereng, vágyó tekintettel, imára
13635    II,  V      |             bástyafokra, s aztán onnan nagy merengve elbámulhatott arra a kis
13636    II,  XII    |                    Oppenheim volt az, aki a merénylet tervét kezükre adta, ő a
13637     I,  XXII   |              egymást), hogy ilyen veszélyes merényletekbe ártsd magadat?~Veszedelmes
13638     I,  XXV    |                     amiért tudta nélkül ily merénylethez fogott, amibe beletörött
13639    II,  XIII   |               alakot, akik már ama bizonyos merényletnél a Spinnerin am Kreuz mellett
13640     I,  IV     |                     fölfelé, kecskeszakálla merészen előre szoktatva. Kiegészíti
13641    II,  XIX    |                kereste.~Haditervet csinált; merészet, nagyszerűt. A hadjárat
13642     I,  XX     |                  amire Ocskay nagy szemeket meresztett, s bámulva mondá:~– Hát
13643     I,  XXII   |                     nézett. Olvasta-e tán e merev tekintetben a szív legtitkosabb
13644     I,  XXV    |                      Az egész teste meg van merevedve. Még lát és hall; de keverve
13645     I,  XXIV   |                    még odáig is elhangzott. Mérföldekig ható szava volt annak.~–
13646    II,  IX     |                  fénysugár, ami negyvenezer mérföldet halad egy perc alatt. Hajh,
13647    II,  III    |                hozzá, a csillagtávol billió mérföldnyi távolából egész oda, oda
13648     I,  XXV    |            sütögetik, vagy pedig válogatott mérgekkel torkig lakatják? Hiába is
13649    II,  III    |             kenyérpusztítót. Az udvarán hat mérges komondor végzi a vendégbejelentés
13650     I,  III    |                     akik ahová leesnek, ott mérgükben rögtön szétpukkannak, hanem
13651     I,  III    |                    főtt meggyvízzel, amiből merítőkanállal töltögetik ki apró kupicákba
13652    II,  II     |                 hogy oly csekély erővel meg merje támadni, minden ágyúk nélkül,
13653    II,  XVII   |                   Téged meglássalak, azt ne mérje rám többet az Isten, aki
13654     I,  X      |                   Azokkal a kuruc sereg nem mérkőzhetett.~Ezeknél Csajághy vezette
13655    II,  XXI    |                     de igazságot tartott.~A mérlegre tette az öcs érdemeit, szeretetét,
13656     I,  XXII   |                   hogy ő szép, más meg hogy merne ilyent mondani?~Aztán Ocskay
13657     I,  XXIII  |                     papirosra írna.~– De ki merné ezt a fejedelemtől kérni,
13658     I,  VIII   |                 Bottyán! – Ha van valakinek mersze közületek megmérkőzni velem
13659     I,  IX     |                     lecsüggeszté.~Senki sem merte őt vigasztalni.~Egy elejtett
13660    II,  IV     |            számláltad, hányan vannak, s nem mérted singgel, milyen magasak!
13661     I,  VIII   |                    háta mögött, szemébe nem mertek, s ő kiolvasta azt mindenkinek
13662     I,  IV     |                 hadi regula. Itten csak egy mérték van: „Ma neked, holnap nekem!”~–
13663     I,  III    |                   mikroszkópium: százszoros mértékben mutogatja fel azokat az
13664    II,  XVII   |                   Te egy hidegvérű, komoly, mértékletes háziapának képzeled őt én,
13665    II,  XIX    |               Ocskay László tervét, s ahhoz mérten tette meg az intézkedéseit.
13666     I,  XXV    |                    Ki ragyogjon fényben, ki merüljön el fertőben. Akihez hasztalanul
13667     I,  VI     |                  harcban; – a nép hitében a mesék lovagja, akinek a testét
13668    II,  V      |                 bántást, mint hogy ezeket a meséket végighallgattatá vele.~Mennyit
13669    II,  V      |              virágos abrosszal. És amellett mesél. Hosszú, szomorú végű történeteket,
13670     I,  I      |                  piros dolmánya!” Na eredj, meséld így. Aztán, asszonyhúgom!
13671     I,  I      |                     elkezdett a gyermekének mesélgetni az eljövendő tüneményes
13672     I,  XXVI   |                     táborába, zöld csudákat mesélve a körülzárolt várőrségek
13673    II,  III    |                  Ékesítette még ezenfelül a mesemondásba való szertelen fösvénysége
13674    II,  XIII   |                   letetted. Nem emlékezel a mesére, ahol az egerek vezérei
13675     I,  XXII   |                történetet végig. Neki olyan meseszerű, olyan rémséges volt mindez.
13676     I,  I      |               csinálni patikás tilógus; s a mesétül meg ettül a szertül elaludt
13677     I,  XVIII  |                     csakugyan a Faust-regék mesetündérei jutottak eszébe.~Pedig azt
13678    II,  XVI    |                   csak úgy a képzelete után mesézett egymásnak, hol jár most
13679     I,  XXVI   |                    A tárogató azonban egyre messzebbről hangzott, egyre szomorúbb
13680     I,  XXII   |                 fedve, csak úgy ragyogott a messzeségbe; bejárata homlokfalát barokk
13681    II,  IX     |                      Most is olvasható a jó messzeségből is. Jó volna, ha levakarhatná
13682     I,  XX     |                  bizony azok az apácák nagy mesterek abban! folytatá Tiszáné. –
13683     I,  VI     |                    várának a bevétele csupa mesterfogás volt. Labancnak öltöztetett
13684    II,  XII    |                     volt rá, hogy kitörjön. Mesterlegénység, diákság ilyenkor mind a
13685     I,  XXIV   |                  laszner”-ek. Igen népszerű mesterség. Annak ugyan már harmincöt
13686     I,  XXIV   |                   mellett. – A „beghárd”-ok mesterségéhez pedig már egész tudomány
13687    II,  XII    |                   Az már kezdett kifogyni a mesterségeiből, amivel eddig elséramórázta
13688     I,  XXIV   |                     is hamis pénz: most új, mesterségesebb vésetűt akarnak veretni.
13689     I,  XXV    |                    kegyelmednek a gyógyítás mesterségét?~– A szenvedés.~– Az pedig
13690    II,  VII    |                     mindenféle boszorkányos mesterségre. Te bolond! Hisz ez a vén
13691     I,  XVIII  |                      keresztülvágta magát a mészárláson, s felmenekült Bolondócba,
13692     I,  XIV    |                    velük, eladta a pozsonyi mészárosoknak készpénzért. A pénz jó volt
13693     I,  XIX    |               odaült a terjedelmes, fehérre meszelt banyakemence padkájára a
13694     I,  VII    |                   ölelés.~(No, ez nem rossz metódusa az interpunkciók megértetésének.)
13695     I,  XXV    |                    aki az ellenfélt a saját metódusával tudná debellálni. Mi bizonnyal
13696     I,  XXV    |                    magát a császárt a saját metropolisának a kapuja előtt.~Erre mindkét
13697    II,  XII    |               legyen Bécs városa mustrája a metropolisoknak; fényesebb Párizsnál, gazdagabb
13698     I,  IV     |                    másikkal pedig egy akkor metszett topolyfavesszőt (mintegy
13699    II,  VI     |                     Tudva van, hogy a lépes méz édes, ha egy ember eszik
13700     I,  XXV    |               boltíveket, miknek felosztott mezejében mitológiai festmények váltakoznak
13701    II,  XX     |              emlékeztet. A hajdani dicsőség mezején csak a szégyen tarlója maradt.~
13702     I,  XXIV   |                    ötvösmunkától a pozsonyi mézesbábig minden.~Erre a vásárra különösen
13703     I,  VII    |                                        VII. Mézeshetek~Tiszáné nagyasszony minden
13704     I,  VI     |                 szándékozott hazavinni, s a mézesheteket ott tölteni el; amíg a háború
13705    II,  X      |                 Ocskay háta mögött jött egy mezítlábos, facipős szerzetes.~– Ezt
13706     I,  X      |                     levő nagy uraságoknak a mezőiről, ami lábasjószágot talált,
13707     I,  XXIV   |                    ek még mindig jönnek elő Mezopotámiából, s rimánkodásaikba arabs
13708     I,  II     |                   ki eléjük. Tetőtől talpig meztelenek, mint az ősember; rémségesebbek,
13709     I,  II     |                    van az oldalán, csak úgy meztelenül szíjra kötve; a tokja ki
13710    II,  II     |                     is, mikor a kas megtelt mézzel.~„De hátha még nekem is
13711     I,  IV     |                  agyon egy embert egy malac miá! Egy magyar embert! Mikor
13712    II,  III    |              látogatásomnak, a hitvestársam miatti hűséges aggodalmam.~– Az
13713    II,  X      |                     Azt is megmondta.~Van-e miből megélnie azalatt, amíg Bécsben
13714    II,  III    |              bekecse alá, úgy dédelgette. – Micsodácskád van teneked még otthon?~–
13715     I,  IV     |                    ezüst korsóval; Andrássy Mihálynak felnyomták a fejére a négyszegletű
13716     I,  IV     |             Tormássy. – Itt a pap (Andrássy Mihályra mutatott), a keresztapa
13717     I,  III    |                    egyes alvezérekkel maguk miheztartása végett közöltettek.~A nagyasszony
13718     I,  IV     |                zúgott fel rémletesen:~„Nemo mihi contradicat!” (Senki nekem
13719    II,  III    |             alig-alig. Mi hozza kegyelmedet mihozzánk?~– Látja kegyelmed. Egy
13720     I,  XVII   |                    bizonnyal a fejedelem.~– Mik azok a piros csíkok, amik
13721    II,  XI     |                     a sár, sötét tömpölyök, mikben a békák ümmögnek melankólikusan.~
13722     I,  XXV    |                   az aranyozott boltíveket, miknek felosztott mezejében mitológiai
13723     I,  XXIII  |                    a nép közé.~– Bár inkább miközénk szórta volna kegyelmed.
13724    II,  IV     |                  amit a szája mondott.~– És mikorra ígérte, hogy visszajön?~
13725    II,  X      |                  Van-e gyónási cédulája, és mikorról?~Ocskay mindenre felelt
13726     I,  III    |                  iszik. A bor olyan, mint a mikroszkópium: százszoros mértékben mutogatja
13727     I,  XXVI   |                  alkotva, csillagsáncokkal, Miksa-tornyokkal, boltozott kazamátákkal
13728    II,  XII    |                    krampusz vagyok, hanem a Mikulás?~– Óh, ez a drága szép fő!
13729    II,  XII    |                    kifaragott alakját, mint Mikulás-napi krampuszt, a két nagy bolond
13730    II,  XII    |                   közel van a politzei és a militär. – A hírhedett Oppenheim
13731     I,  XVII   |                 hogy a születése napján sok millió embert idvezít, az bizonyos.
13732    II,  II     |          felgyújtani segítettél. Hallgasd a milliók jajkiáltását, a századok
13733     I,  XXII   |              kalendáriumot a porkolábnak.~– Milyent? Te!~– Hát amelyikben ne
13734     I,  XX     |                     szólt Ilona neheztelést mímelve.~– Féltékeny vagy érte?~–
13735     I,  XIX    |                 kemence odalán.~– Tudja ön, min kacagtam az elébb olyan
13736     I,  XXV    |             félretétetni nehány napra, hogy mindabban a maguk személyére nézve
13737     I,  VI     |                esküdni és elkárhozni érted… mindaddig, amíg e magasra vivő úton
13738    II,  VII    |                     vívta.~Úgy volt, mintha mindannyian Nyitra felszabadítására
13739    II,  XVI    |                  nem is tudtak itten semmit mindarról, ami odakünn a világban
13740     I,  XVIII  |                    el fogom felejteni? Hogy mindazokon, akik engem ily módon, halálnál
13741    II,  XIV    |             Rettenetes részleteket. S mikor mindazzal készen volt, akkor megszorítá
13742     I,  XXVI   |           szomorkodj, légy víg:~Nem lesz az mindég így.~Hej, aki megszomorít,~
13743     I,  XXIV   |             valamennyi kolduscéhek, amiknek mindegyike külön mesterséget kultivál.
13744     I,  I      |               visszarakta őket egymás után. Mindegyikhez halkan motyogott valamit.
13745    II,  X      |                      a tarka a parasztoké, (mindegyikre ráütött a tenyerével). Ez
13746     I,  XIV    |                   közben. Balahó uram pedig mindehhez igen komoly képet csinált.~
13747    II,  IX     |               szokása, hogy a vámsorompónál mindenbe beleütögette az orrát azzal
13748     I,  XXVI   |                     Ocskay László alvezérei mindenben szolidaritást vállalunk
13749     I,  XXV    |                lehetetlenség, ahol mindenek mindenekben tökéletesek: ahonnan ember
13750    II,  IV     |            egyetlenegy boldogságom, életem, mindenem. Ne vigy a kárhozatra mindnyájunkat,
13751    II,  XVII   |                     tudod, hogy ellenségeid mindenemtől megfosztottak. Ami gyöngyöket
13752     I,  XXVI   |               haragos vezér. – De fennmarad mindenesetre az a tüske a szívünkben,
13753     I,  XVI    |               labanccal, szorítják Heistert mindenfelől, akkor azt mondá Dúló Pál
13754    II,  I      |                  platz”-on.~Jött a vert had mindenfelülről: gyalog és lovas egyszerre.
13755     I,  XVI    |               gyönge oldalai közé tartozott mindenha.~Odamasírozott egyenesen
13756     I,  XXII   |                Egészségem nagyon jó, hála a mindenhatónak, s szobáim otthon, Bécsben
13757     I,  I      |                     brachialis reoccupatóig mindenhez értett, de aki a leányának
13758    II,  IV     |                   járó embert körüldongják, mindenhová elkísérik, hasztalan űzi,
13759    II,  III    |                   küldtem haza: hat ló volt mindenikbe fogva.~– Négy társzekér
13760     I,  V      |                  háztűznézőbe, leánykérőbe, mindeniknek azt mondtam: ott van a leány,
13761    II,  III    |                  dicsőséget hallotta felőle mindenkor.~Ő maga lefestette az arcképét
13762     I,  VI     |                viseljék; ez eltakarja nálad mindenkorra megcsonkíttatásodat: még
13763    II,  XVII   |                     gyermekeidet őmiatta?~– Mindennapos imáimmal védelmezem őket
13764     I,  XVI    |               érkezik meg a vidám Scharodi.~Mindétig mosolygó arca most még jobban
13765     I,  XXVI   |                   állt helyt; az harcolt. S mindezekben Ocskay a leghibásabb, hogyha
13766     I,  XXIV   |                  megadásra ád jelt. – S még mindezekhez két olyan gyöngéden szerető
13767     I,  XXV    |                     e levél nyomán?)~„Hanem mindezekkel nincs még semmi nyerve”;
13768     I,  XXV    |                 előrehatolni.~Ami pedig még mindezeknél nagyobb akadály volt Vöröskővár
13769     I,  V      |                    összekelésnél.~– No, hát mindezekre igen jó feleletem van –
13770     I,  XXII   |                 tekintetével sem fejezte ki mindezen drágaságok fölötti bámulatát.~
13771     I,  I      |                gyenerális parancslattyábul, mindgyárt dezentált a törökhöz Temesvárra:
13772     I,  VII    |                    s egyik napról a másikra mindhiába várják! – Én ugyan jól értem,
13773    II,  XVII   |                     nézett, ki volt fejezve mindkettőnek az arcában az, hogy legengesztelhetetlenebb
13774     I,  XX     |                   hadd mondjam el egyszerre mindkettőtöknek, hogy mit hozott nekünk
13775    II,  XXI    |                 Jöttek azalatt sokan utána: mindnek várni kellett.~Ekkor ismét
13776     I,  XIV    |        Mindnyájunknak ő a gyilkosa, hóhéra. Mindnyájatoknak volt valaha otthon ősi háza,
13777    II,  II     |                     odaérkezett a táborába (mindössze kétszáz embere volt) egy
13778    II,  I      |              danolták maguk között.~Jaj már minekünk,~      Magyar nemzetnek,~
13779     I,  XXIV   |                 imádkozni cigány nyelven a „mining atyet”, s azalatt leoldozták
13780    II,  X      |                   van Wratislav, a hatalmas miniszter levele Pálffy bánhoz. Azt
13781    II,  XIII   |                kívánja Ocskayt elfogadni, a miniszterei jelenlétében, hogy a legmagasabb
13782     I,  XXII   |                   mind a három hölgy komoly mintákba erőltette az arcát, hogy
13783     I,  II     |                     Ocskay mint a kentaurok mintaképe vágtatott az ellenfél legsűrűbb
13784     I,  XIV    |                 adni a vas.~Egészen francia mintára voltak felszerelve Rákóczi
13785     I,  VIII   |           előrehaladt ezredének. Éppen csak minutára érkezett meg, hogy kiszabadítsa
13786    II,  XX     |                   ráért volna a meghívásnak mise után is eleget tenni, ha
13787     I,  VI     |                    a tábori pappal.~Mikor a miséből kijött, azt mondá neki az
13788     I,  XVII   |                  alig várta, hogy az éjféli misének, ami a házi kápolnában tartatott
13789     I,  I      |                esztendeig!” „Uccu ne! Apafi Miskáék nem is ismertek mást, csak
13790    II,  XIX    |                 messziről a vezérükre, Rácz Miskára.~Az egyenesen Ocskaynak
13791     I,  I      |           Bornemissza Anna őnagysága, olyan miskulanciasalátát csinált, hogy a palócok
13792     I,  IX     |                 tőled. Egy nagy kiterjedésű missziót akar rád bízni. Téged hatalmaz
13793     I,  XXV    |                 miknek felosztott mezejében mitológiai festmények váltakoznak apró
13794    II,  I      |              Ocskaynak, aki csodákat tudott mívelni. Egy csapat mezei lovas.
13795     I,  XXIII  |                     nagyság, a szabadság, a mívelődés, a hatalom, a dicsőség,
13796     I,  XIV    |                   írja felőle, hogy csodáit mívelte a vitézségnek ebben az ütközetben.
13797    II,  XVI    |                  éjjelenként olyan üvöltést míveltek a vár körül, hogy alig tudott
13798    II,  III    |                     földjük volt, s azt jól mívelték, adósságot nem csináltak,
13799     I,  II     |                  kalpag. Arcának a színe és mivolta felől olvasva is elmehetne
13800     I,  XXIII  |                idegen uraknak, a maga igazi mivoltjában, amidőn a katonás magatartású,
13801     I,  II     |                      Nekiszorította a Tisza mocsarának. Egy összekeverült tömeg
13802    II,  VIII   |                     az erdőn makkot enni, a mocsárban sulymot enni, sárban, fagyban
13803     I,  II     |                földszorosa alig szélesebb a mocsárok miatt egy puskalövésnyinél,
13804     I,  XXV    |                    Bécsben, az emberek igen mocskos szájúak, s kapnak a pletykabeszéden.
13805    II,  XX     |                     a nehéz sebéből, amit a mocsonoki csatában kapott. Akkor ismét
13806     I,  XIX    |                 fehérneműáruló marchand des modes-ot, meg egy coiffeurt. Azt
13807     I,  I      |              haragudott. Szürke haja akkori módi szerint szélesen volt felfelé
13808     I,  XIV    |                    egész országnak, volt is módom benne, mert nekem adózott
13809     I,  XXV    |                   Azután maga is visszatért Modor városába a sebét ápoltatni.~
13810    II,  XIII   |               meglátszik a jezsuita nevelés modora; nyúlánk nyakat féloldalt
13811     I,  VIII   |                     csipkelődő, csúfondáros modorában azzal fogadta Csajághyt,
13812    II,  XIV    |                     hadjáratot nem lovagias modorban folytatja a knéz; úgy, hogy
13813     I,  XXV    |                kapott seb elmérgesült. Mire Modorig jutott vele, utolérték a
13814    II,  III    |                     csókolta meg, veszekedő mogorvasága átváltozott kiállhatatlan
13815     I,  I      |                Azután olvassz fel egy olasz mogyorónyi indigót alkermesben; keverd
13816     I,  VII    |               Ocskay a fogaival törögette a mogyorót, a mókus furcsálkodott,
13817     I,  VIII   |                   is: „Vajon ellátta-e elég mogyoróval a felesége mókusát?” Amire
13818     I,  VI     |                   ellenségéhez, a törökhöz: mohamedán lettél. Aztán – ahogy megtagadtad
13819     I,  XXIII  |               hidegrázással. Az utolsó sort mohó szomjepedéssel látszott
13820     I,  XXII   |                   az a kapitány. Ő is olyan mohón tudakozódik a kisebbik felől,
13821    II,  VI     |             hölgyalak támaszkodott az egyik mohos fűzfa korhadt derekához.~
13822     I,  VIII   |                  elég mogyoróval a felesége mókusát?” Amire aztán Csajághy keményen
13823     I,  VII    |                odvas fát megostromoljon egy mókusfészekért. Ilonka nagyon szeretett
13824     I,  VII    |                  nagyon szeretett volna egy mókussal bírni. Az volt a valódi
13825     I,  XXV    |                   valaha Racine, Corneille, Molière darabjait: a padlata színes
13826     I,  I      |                     palacsintasütővel meg a molnárostya-serpenyővel indult egymás ellen duellálni.~
13827     I,  XVIII  |                     kitörő vallomást:~– Ah, mon idole, comme je t’adore! (
13828     I,  XVIII  |                  hogy a kínvallatott igazat mond-e.~– Az első nevet?~– Kezdjük
13829     I,  XXIV   |                  keresztapja.~A legutolsó a mondák között az, hogy ennél az
13830     I,  XVIII  |                  felelt Ocskay Lászlónak.~– Mondám már, édes vezérem, hogy
13831     I,  XXII   |                   csak hízelkedés; szépeket mondanak a szemébe, s ilyent még
13832     I,  XXI    |                  szerencsét tudnál mondani, mondanál bizony magadnak.~– Hát hiszen
13833     I,  VI     |                   hogy emlékeztesselek; azt mondanám: „Úgy kell lenni, s úgy
13834    II,  XVII   |                    sem szabad! Ha nincs más mondandód, itt hagylak. Megyek a gyermekeimhez.~–
13835    II,  III    |                    neki:~– Kedves cimborám. Mondanék még egyet. – Odahaza sztropkói
13836     I,  XIX    |                   dolga, kedvesem. Ha egyéb mondanivalója nincs: ehhez nekem semmi
13837    II,  III    |                     világon. Az volt róla a mondása, hogyha Ocskay valaha meghal,
13838    II,  XVIII  |               kifejezést ad a cigány minden mondásának. – Hát világgá futsz? Az
13839     I,  XVIII  |                    Nem felejthette Ritschán mondását: „Ahogy ti bántok a mi asszonyainkkal,
13840    II,  XVII   |           Megerősíté a szívét, hogy érthető mondásokat tudjon írni.~„Kedves uram:
13841     I,  I      |                  felugráltak arra a szörnyű mondásra, s kivágták maguk alul a
13842    II,  XX     |                    már senki annak, amit te mondasz. Ellenben amit én mondtam,
13843    II,  XI     |                   magáról, amit Shakespeare mondat Coriolannal a volscusoknak: „
13844    II,  V      |          megboldogult anyámtól hallám ezt a mondát. Ő ismerte is azt a Szunyoghy
13845     I,  XXIII  |         országgyűlés határozatának bevezető mondata lett, de az értelmét ma
13846    II,  III    |               dicséretet. De azt a legfelső mondatot, azon az immortelle koszorún
13847     I,  VII    |                Olvasókra~Sok szapora~Ávékat mondék.~Most már nem bánta volna
13848     I,  XXIII  |                    ha összejön vele, igazán mondhassa neki, hogy az ő orvosságai
13849    II,  XVI    |                    emlékezetbe kapott; hírt mondhat felőle: így jár, aki Ocskay
13850     I,  VII    |                    neked lenni kell; az nem mondhatja azt: Én nem vagyok! Ne keressetek!~–
13851    II,  XIII   |               palotámba szálljon.~Ocskaynak mondhatnékja volt, hogy de bizony egynehányszor
13852    II,  XIV    |                    nem leszek jó!”~Ritschán mondhatta ezt – mert ő német, idegen!
13853     I,  XXVI   |                  írva.~Most már irigyei sem mondhatták Ocskayra, hogy hűtelen a
13854     I,  XX     |                 hárman. Jer anyánkhoz, hadd mondjam el egyszerre mindkettőtöknek,
13855     I,  XVI    |                 ilyenkor? – Menjetek utána! Mondjátok neki, hogy siessen. Addig
13856     I,  XIX    |                     nekem egy jó ismerősöm: mondjuk, hogy „barátom”, akit kegyelmetek
13857     I,  XXII   |                   mikor beszél is, akkor is mondogat magában valamit; de mást. „
13858    II,  XVI    |                     nekem!~(„Megállj csak – mondogatá magában Ocskay, míg arcáról
13859    II,  XIV    |              Végrehajtom! Esküszöm rá.” Nem mondogatja azt: „Hja, ez nekem nagyon
13860     I,  I      |                    előtt: „lassan, lassan!” mondogatták a bakról leugráló csatlósok,
13861     I,  XXII   |                   legtitkosabb gondolatját? Mondott-e neki valamit ez a mélán
13862     I,  XXII   |              folytassa a kérdést, mielőtt a mondottakat Ozmonda grófnő lefordítja
13863    II,  II     |                    talán még valami más is.~Mondtuk, hogy milyen rossz érzés
13864     I,  VI     |                 lovát ott jártatta egy zöld mondúros hajdú a fák alatt: Csajághy
13865     I,  III    |               akarta hagyni az asztalt, azt mondván, hogy ezek már tábori titkok,
13866     I,  XXII   |                  pompa alkalmával. Francia, mór, velencei, erdélyi, szerb,
13867    II,  VII    |                percben csak az elszörnyedés moraja hallatszott; mint a tengerzúgás,
13868     I,  XIV    |                     is csak az elszörnyedés morajává csillapult alá, mint mikor
13869    II,  VI     |                     áldozik le. Az ethos, a morál ugyanaz marad, csak az alap
13870    II,  V      |                Gáspár uram pedig kegyetlen, mordális ember volt. A szíjkorbács
13871    II,  XX     |                   fejéhez sújtott.~Ocskay a mordállyal hárítá el a csapást; de
13872    II,  XX     |               forogva toporzékolt.~Ocskay a mordályához kapott, s ráfogta azt Jávorkára.
13873    II,  XX     |              kilövöldözték a pisztolyaikat, mordályaikat a levegőbe… és elfeledték
13874    II,  XV     |                László maga vezette vissza a mordályégetőket a Tisza-kastélyhoz. Az udvarba
13875    II,  XVI    |              hazaárulót, az anyagyilkost, a mordályégetőt!~E sértő szavakra hirtelen
13876    II,  III    |                     ne vihogjatok annyit! – mordult fel Gáspár úr –, mind belekonfundáltok
13877     I,  XXIV   |                 utat nyitva tartsák.~„Tutti more basaule! – mormogá cigányul
13878    II,  XVIII  |              megteszem a vargabetűt. – Héj, moré! Iszkiri! Zsákba azzal a
13879     I,  XXIV   |                       Ácsi! Ácsi! Hagyd el, móré! Fordulj! Kanyarodj!”~Azzal
13880     I,  XXVI   |                  felmutogatott, mind a fata morgana csalóka tüneményei voltak.
13881     I,  VIII   |                   is, túl is nagy volt rá a morgás. A labanc hetvenkedett,
13882     I,  IV     |                   való volt.~A kapitány úgy mórikált, mintha dühösködnék efelett,
13883     I,  I      |                     elszörnyedés hördülése, mormogása hangzott körös-körül.~A
13884    II,  XIV    |          elszörnyedés hangzott a zűrzavaros mormogásban, csak Ritschán suttogó szavát
13885    II,  XVI    |                 hozzájuk a hintóba, csendes mormogással, minő a fiait meglelt oroszláné,
13886    II,  XVIII  |                    félig az ajtót, s halkan mormogva köszönte:~– Nyugodalmas
13887     I,  XXVI   |                   hogy a kurucok betöréseit Morvaországba lehetetlenné tegyék. Elsőrendű
13888     I,  XXVI   |                   oly merész volt.~Ocskay a morvaországi Wsetin várát akará elfoglalni.~
13889     I,  I      |                 étteremben az éltesebb urak morzsolgatják a bort, akik már nem ütögetik
13890    II,  XVII   |                 töredékei is össze legyenek morzsolva, a kegyetlen vetélytársnő
13891     I,  XXV    |                 éppen az ivásra, főzésre és mosásra szükséges vizet igyekezzenek
13892     I,  XXIII  |         vincetoxicum, ez a salmagundi, ez a moschus, ez a nostoc Paracelsi,
13893     I,  XXVI   |               között, ne mondd neki, eredj, mosd le elébb a kormot a pofádról!
13894     I,  XXVI   |                     cigányleány nem szokott mosdani.~– Te, Deliancsa, ördög
13895    II,  XVII   |                   sárral. Ma nagyon ráfér a mosdás.~Ilonka maga ment fel a
13896     I,  II     |               szereted-e a vizet?~– De csak mosdásra.~– Tudod, mivel biztattuk
13897     I,  XXVI   |              egyszer a kútnál. A másodszori mosdástól megint visszaváltoztam ilyen
13898     I,  XXVI   |                     kuruc hajdúk.~– De soká mosdasz, Deliancsa! Lemoshattál
13899     I,  XXVI   |                  soká jön vissza. De sokáig mosdik! „Hét bőre van a cigányasszonynak!”,
13900     I,  XVIII  |                     a zápor, de a nevét nem moshatta le a várról: az megmaradt
13901    II,  IV     |                     előtt.~– De te tisztára mosod magadat?~– Nagyon sok ellenségem
13902     I,  XVIII  |              hidegvízzel meg egy szivaccsal mosogatta a kapott sebeit. Egy volt
13903    II,  VII    |                     Ocskay László önérzetes mosollyal vonta elő kebléből a pergament,
13904     I,  XXV    |                 sápadt arcán a megdicsőülés mosolygása tündöklött. Kezét nyújtá
13905     I,  VII    |                ember arca semmivel sem volt mosolygásra hajlandóbb, mint máskor.~–
13906     I,  I      |                   menyasszonyhoz, akkor már mosolygós volt az arca, mint a piros
13907    II,  XIV    |                   két szájszegletét, mintha mosolyogna, s odadörmögé a szakállába (
13908     I,  VI     |                 felindulását, s könnyein át mosolyogni kezdett.~– Nem téged, nem,
13909     I,  XXV    |                     fénye: ajkai dicsőülten mosolyogtak.~Az apáca suttogva beszélgetett
13910    II,  XVII   |                     Ozmonda arcán a legelső mosolyt ezen az estén. Hát itt van
13911     I,  XXVI   |               tündér a dióbarna haját addig mosta, amíg aranyszőke lett belőle?
13912     I,  III    |                   olyan kegyetlenek, mint a mostaniak, akik ahová leesnek, ott
13913     I,  XX     |               brigadérosának; egy ranggal a mostaninál feljebb. Innen csak egy
13914    II,  V      |                   hítták ezt is, valamint a mostanit is: Gáspár volt ezeknek
13915    II,  XVI    |                     mindenfelé száguldoznak mostanság. Könnyen beléjük bukkanhat
13916     I,  XXIII  |             Versailles, London, Amszterdam, Moszkva pompájával voltak elkényeztetve,
13917     I,  XIX    |                   megindult az egyenes úton Motesic felé a zárt hintóval, amiben
13918    II,  XV     |                 attól is, hogy a császáriak motozzák meg, s ha megértik Ocskaynak
13919     I,  XXVI   |                     bán!~– Pálffy, a bán? – motyogá Ocskay László. – Pálffy
13920     I,  XV     |                 esik.~– Ez az én vágásom! – motyogja magában Ocskay László. –
13921     I,  I      |                   után. Mindegyikhez halkan motyogott valamit. Legfeljül tette
13922    II,  III    |                     mindenik hoz valami úti motyót magával.~– Ne félj semmit!
13923     I,  XXII   |               kifesteni, elég, ha a szépítő mouche-okat felrakták rá: még csak szemöldököt
13924    II,  III    |                 között, s azt onnan meg nem mozdítja semmi.~– Mit izensz? Beszéld
13925    II,  XVIII  |                     akárki másnak. Te aztán mozdíts meg eget és földet, hogy
13926     I,  VIII   |               minden beszélést és legkisebb mozdulást is megtiltott neki. Megfogta
13927     I,  XXV    |              veszett nevét költék, s minden mozdulatára árgus szemekkel vigyáznak.
13928    II,  XVI    |            Elhallgatott, arca elfehérült és mozdulatlan lett. – Ezen fájdalom számára
13929    II,  XIV    |             nyomorult volt!~Egy szónak, egy mozdulatnak nem volt ura, ezek a ránéző
13930     I,  XVI    |                      Én folyvást a te ígért mozdulatodra vártam. De te csak a makkot
13931    II,  X      |                 annak a tartalmát rángatózó mozdulattal beöntögeti fogatlan szájába,
13932    II,  XVIII  |                     haza a lakodalmára, nem mozdulnék innen, Ocskay nyomából.
13933     I,  I      |            konyhában, hogy alig lehet tőlük mozdulni; pedig mindenkinek tele
13934    II,  XII    |             rendeletet, miszerint az összes Mózes-valláson levő lakosság öt hónap alatt
13935    II,  X      |             bányászok vágták az ércet, örök mozgásban tartva mesterséges vízmű
13936     I,  I      |          nagyasszony haragot színlelt.~– Ne mozgasd annyit a fejedet, mert megrántom
13937     I,  XVII   |                     öltöttek, zöld és veres mozgóképek kezdtek egymástól szétválni,
13938    II,  III    |                     várakat; hanem maga meg mozogjon valamerre, ahol ellenséget
13939    II,  XV     |               lebegteté a rémalakot, mintha mozogna, előre jönne, orcái haragra
13940    II,  XIII   |                   amiben mindazok az alakok mozognak, mindazok a hangok ordítanak,
13941    II,  XI     |                tetszék, mintha azok a kövek mozognának, mikor a szél rájuk fú.
13942    II,  XII    |                     ízekre tépetni, bottal, mozsártörővel agyonveretni, utcacsatornában
13943     I,  XXIV   |                művészi faragványú fogadalmi mű, aminek az eredetéről, történetéről
13944     I,  XXII   |             elmagyarázta Ilonka előtt a sok műkincs értékét, alapos tárgyismerettel.
13945    II,  I      |              találkozom kegyelmeddel, el ne mulasszam átadni.~– Nagyon örülni
13946    II,  II     |               semmit sem vétett, semmit nem mulasztott.~Ezredét, mely a vesztett
13947     I,  XXVI   |                 német, aki hátul álltam? Én mulasztottam el az elővigyázatot, nem
13948     I,  XXIII  |                   diákja volt, akivel Léván mulatása közben, az Ilonka gyönyörűségére,
13949     I,  X      |        gyümölcsöskertek valának azon időben mulatóházakkal, üresek az esztendőnek ilyetén
13950    II,  X      |                       a bécsi világ kedvenc mulatóhelye, tengercsigákból rakott
13951    II,  XV     |          szőlőhegyeken minden kolna, minden mulatólak lángol szerteszéjjel.~–
13952     I,  VIII   |               tábori patika, a minapi gácsi mulatozás után, a gyógyszeres ládikó
13953     I,  XIV    |                 malomban, s igen kedélyesen mulatoztak. Sárody megint ezermesterkedett.
13954     I,  XIX    |               lornyettjén át gyönyörködve a mulatságban.~*~A beckói vakmerő megrohanásra
13955    II,  IX     |                  dolgai. Hátha őrá is ilyen mulatságok várnak. Úgy tett, mintha
13956    II,  III    |                 folytatták a dolgukat meg a mulatságukat.~A körül fekvő erdőség még
13957     I,  III    |                    volt híva anyjostul, ott mulattak reggelig; mind a ketten
13958     I,  XXIV   |                     vadásztársaságot nagyon mulattatá az, hogyan birkózik, dulakodik,
13959    II,  III    |                     Hát valamivel csak kell mulattatni a vendéget.~– Hozd elő a
13960     I,  XXVI   |                   sem más. Az úgy el tudott múlni az ismerős emberek közül,
13961     I,  XIV    |                    mikor a Balaton szélvész múlta után még soká elháborog.~
13962     I,  IX     |                     ezalatt otthon?~Hónapok múltak el, hogy Ocskay László nem
13963    II,  XIII   |                   eddig, ami hozzákötötte a múlthoz: most ez szakadt le róla!
13964     I,  XXIII  |                     íródiák vállat vont:~– „Multi rixantur de lana saepe caprina.” (
13965    II,  VII    |                    olyan elhihető volt. – A múltkor is Ocskayt küldték a fejedelemnő
13966    II,  XV     |                    én szemébe nézek annak a mumusnak!~– Jó lesz, generális uram.~
13967     I,  II     |                lovas, akik közül kettőnek a mundérja sem hasonlít egymáshoz,
13968     I,  XXII   |               börtönömből, holtig kenyeret, mundért adsz; meg is becsülsz, magad
13969     I,  XXVI   |             küldetése volt. A nagy Theatrum Mundi színpadán föllépni döntő
13970    II,  I      |                     gárda. Ahány, annyiféle mundurban; a legtöbb egy ingre vetkőzve
13971    II,  II     |               mintsem megeszi; előbb szakad mundurja, mintsem elkészül; előbb
13972    II,  II     |                   számára némely zsoldot és muníciót. Az írá sub rosa a következendő
13973    II,  XVI    |               kedves urától.~Nagyon különös munkában találta Magdolna asszonyt.
13974     I,  XXVI   |                   Rákóczi elfogatta érte, s Munkács várában fogságba vetteté.~
13975     I,  XXIII  |                    kellett a békekötés nagy munkájához hozzákezdeni.~Érsekújvár
13976    II,  IV     |                  talán idegen földön kezünk munkájával kell keresni a kenyerünket,
13977     I,  XXI    |                  mikor minden tavaszi mezei munkának szünetelni kellett, csak
13978     I,  XXII   |                 édesanyám. Ha a mi asszonyi munkánk nem sikerül, mi mint halottak
13979     I,  XIX    |                    országot: nyújtsák üdvös munkára a véres kezeiket. Ezt teszi
13980    II,  V      |                hajnalban fel szokott kelni, munkásoknak, cselédeknek rendeleteket
13981    II,  XVI    |                     lapátolni, emberfölötti munkával vágatva utat csapatjai számára;
13982     I,  XXVI   |                akasztanám a szegre a kilőtt muskétámat, mint mikor valaki egy veszett
13983     I,  XVIII  |                    belvárost Scharodi német muskétásai védték. Itt nagy vérbe került
13984     I,  XIV    |                szedtevettézve kardlapozta a muskétásait.~A hajdútársak azt hitték,
13985    II,  X      |                  Ott jön egy sánc, megrakva muskétásokkal.~Fújjad! Fújad!~Rajta! Rajta!~
13986     I,  XXV    |            céltáblát mutatott a sáncot védő muskétásoknak. A golyók egyre fütyöltek
13987     I,  IV     |                    kezekkel állt egy csapat muskétástól körülvéve. Fiatal, dacos
13988     I,  XIV    |          Ostromsisakos, páncélos gyalogság, muskétával és hosszú dárdával ellátva. –
13989    II,  IX     |             bükkfatapló! – De még ez a véki muskotály se kutya. – Karsamadiner,
13990     I,  III    |                 lévaiaknak, hogy mire az új must kiforr, itt terem előttük,
13991     I,  IV     |                      mert megláttam, hogy a mustos pecsenyéhez való tokaji
13992     I,  II     |                   kardjaik, azok már igazán mustrának valók, kitelnék belőlük
13993     I,  XXVI   |                  két savanyú alma között, a muszka- és a németbarátság közt,
13994    II,  XVI    |                     megyünk neki. Közeledik Muszkaország. Szokjuk meg a klímáját;
13995     I,  XXIV   |                Bocskai hajdúnépe, majd Kara Musztafa janicsárhada volt a keresztapja.~
13996     I,  VI     |                vendég úr, s azt kérte, hogy mutassanak a számára egy üres szobát,
13997     I,  XV     |                  már igazi kuruc volt: mást mutat annak az arca!~Milyen „rajta,
13998    II,  X      |                  Ocskay; Herr Federreiter – mutatá be őket egymásnak Scharodi.~
13999     I,  XIII   |           összerogynod, és a nyavalyatörőst mutatnod. Ott azután majd fölvesznek,
14000     I,  XVIII  |                   Nem, énnekem meg sem kell mutatnotok a tüzes harapófogót. Elmondok
14001    II,  XV     |                    Ocskay felé, úgy, hogy a mutatóujja hegyével csaknem a homlokát
14002    II,  III    |                    még valamit.~– Ugyan mit mutatsz még nekem?~– Gyere ide ehhez
14003    II,  XII    |           elszaladtak; éppen a törpeszínház mutatványai voltak napirenden; a direktor
14004     I,  XIX    |                    lenni.~Ocskay nézhette a műtétet, nem törődtek a jelenlétével.~
14005     I,  XIX    |                 vizesdézsánál a hajkimosási műtéthez. Csajághy friss vizet akart
14006     I,  VI     |               Szerezz hozzá még többet: úgy mutogassanak rád, mint követendő példaképre
14007     I,  III    |         mikroszkópium: százszoros mértékben mutogatja fel azokat az indulatokat,
14008     I,  VII    |                   az ellenség, s a hátaikat mutogatják neki. Egész táborodat úgy
14009     I,  XXV    |                  alatt Ocskaynak maga a bán mutogatott meg. A bán jól értesült
14010    II,  X      |                 kerek asztalnál ülők többen mutogattak Augustinnak, olyanforma
14011     I,  XXV    |              színház benne, melyben francia művészek játszották valaha Racine,
14012    II,  X      |                visszatér, nem reszket már a művésznek semmi tagja, hanem a dal
14013    II,  X      |                   elérzékenyedés stádiuma a művésznél, amikor aztán megtelnek
14014    II,  X      |                   melyik teszi meg a híres „Mux” lökését mind a kilencre.
14015     I,  XXV    |                 egyéb harcijelek mind a vár múzeumába vannak már elrakva; a hajdani
14016    II,  XX     |                     jövünk ki a történetíró múzeumából, s nincs kedvünk az emlékekre
14017     I,  XXV    |                    A fényes termek megannyi múzeumai sok századok alatt összegyűlt
14018     I,  V(1)   |                 látható a budapesti Nemzeti Múzeumban.~J. M.~
14019     I,  XXIII  |                    a nőszerepeket is mind a múzsafiak játszották. Általános tetszésben
14020     I,  V      |                 volt ebben a tekintetben. A múzsafiakat nemigen küldötte a tűzbe,
14021     I,  XXI    |                     lesz más, aki a füledbe muzsikájon.~Cinka Panna ment a maga
14022     I,  VIII   |                    fegyelmet tartott, még a muzsikálást is megtiltotta. Sokat tréfáltak
14023    II,  III    |                     Hozd elő a hegedűdet, s muzsikálj neki, nem bánom. Ő is szereti
14024    II,  III    |                 solitaire gyűrű helyett. Ha muzsikálni akartok, menjetek át a másik
14025     I,  XXI    |                     Cinka Panna énekelt is, muzsikált is. Mikor énekelt (szép,
14026     I,  XXV    |                     egy csúf cigányleánnyal muzsikáltat magának a sátorában: azt
14027     I,  XXVI   |                    kifelé lejteni, folyvást muzsikálva, énekelve:~Szép állat a
14028     I,  I      |                 reggel, ha vége lesz minden muzsikának, visszajövök hozzád”…~De
14029     I,  XXIII  |                    barát, aztán megint mint muzsikus cigány, utoljára mint kuruzsoló
14030    II,  X      |                      Kommt schön zahm jetzt nach Wien.~Oh, du Lieber Augustin,~           
14031     I,  XV     |                   erre a kapitány, Bagocsay Náci. – Ez a mi emberünk. Csípd
14032     I,  XIX    |                    asszonyt” érti a „csalfa nád” alatt. Szerette volna azt
14033     I,  II     |                      mint a pucér kardot. A nádas jó spanyolfal volt a jelmezváltoztatáshoz.
14034     I,  II     |             Lászlóval ott nyugtalankodtak a nádasban előre-hátra az ellenség
14035     I,  II     |                    más helyen előtörtetek a nádasból, s meg visszafordulok, mikor
14036     I,  II     |                  mutatják a messze elterülő nádasok meg a fűzfás szigetek és
14037     I,  XIV    |                 Tiszán innen és Tiszán túl (nádgunyhó, tudniillik), s mindennap
14038    II,  III    |           kiállhatatlan hízelkedéssé; csupa nádméz lett – ami természetesen
14039     I,  XXII   |                    itt jött eléje az ország nádora, Esterházy, aki aláírta
14040    II,  VI     |                   van összegyűjtve felőle a nádorispánnál. Rég megkapta volna büntetését,
14041    II,  XIII   |                    és a nagy ezüstfogantyús nádpálcával. Két drabant kísérte, nyeles
14042     I,  I      |                     a sárga sujtás: a piros nadrág a két térdén ki van szakadva,
14043     I,  III    |                    vagy égszínkékben, piros nadrágban, sárga csizmában, sastoll
14044     I,  II     |                     szabva eredetben: piros nadrágján a térdfolt valamivel pirosabb
14045     I,  II     |              dágvány közepén, vízbe horpadt nádtetővel, amin egy gólya kelepel,
14046    II,  III    |                    az én nagyanyám meg a te nagyanyád két vénasszony volt. De
14047    II,  III    |               rokona vagyok kegyelmednek: a nagyanyáink Nyáry-leányok voltak, Thurzó
14048    II,  III    |                Hiszen tudja!~– Tudom, az én nagyanyám meg a te nagyanyád két vénasszony
14049     I,  XIV    |                láttára a kútba ugrott: öreg nagyanyámat szurokba mártották, és úgy
14050     I,  XXVI   |                   asszony”, akár az ördögök nagyanyja formájában.~A Cinka Panna
14051    II,  XVIII  |                     várba, Lengyel Magdolna nagyasszonyomnál; kegyes asszonyunk az nekünk;
14052     I,  XIX    |                  volna. De még csak Tiszáné nagyasszonyomtól sem kapott levelet ez idő
14053     I,  IV     |                   kétségbeesetten tekinte a nagyasszonyra.~– Kegyelmes nagyasszonyom!
14054     I,  V      |              palotájába, s maga kérte meg a nagyasszonytól Ilonka kezét.~– No, édes
14055    II,  VII    |                  Nagytapolcsány, Nagyugróc, Nagybajmóc várakat elfoglalni, ezekben
14056    II,  XX     |                szomszéd Verbóra, ott isznak nagyban a báróék kastélyában.~A
14057     I,  XVII   |                seregben is van egy tábornok nagybátyám, a fejedelmi seregben is.
14058    II,  IX     |                 ördög a „Fehér Angyal”-t, a nagybátyámat, rám maradt a vendéglője:
14059     I,  XIII   |            allegálta, hogy Cinka Panna az ő nagybátyjának a jobbágya, az is tartotta
14060    II,  X      |           tarsolyába belerakta mindazokat a nagybecsű okiratokat, amik idejövetele
14061    II,  VII    |                fogadtatott a bán és a többi nagyhatalmas német urak által. Most megint
14062     I,  V      |                 Vörösvárott (Biebersburg) a nagyhercegi palotában gyönyörű színpadot
14063     I,  X      |                  védelemre, mint valamennyi nagyhírű vár, aminek az ormára Ocskay
14064     I,  XXV    |             derogálnak neki. Minden hibáját nagyítják, minden érdemét kisebbítik.
14065     I,  X      |                    szokás szerint roppantul nagyították. A kastélyokból a földesurak
14066    II,  III    |                   úr éppen még egy harmadik nagyítóval is dolgozott, egy antik
14067     I,  XXV    |                     nehogy mások, idegenek, nagyítva híreszteljék, s amit úgyis
14068     I,  XXIV   |                 piros szegélyű szűr azzal a nagykarimás kalappal Göcsejből jött;
14069    II,  XIII   |                  hadvezérek, érsek, püspök, nagykövetek, az egész fényes udvar,
14070     I,  XXII   |                    Csak a közönséges lovagi nagylelkűség-e, mely a szeretett nőnek,
14071    II,  XVIII  |                    a hold. Még utolérheti a nagyméltóságos úr, ha nagyon kergeti, mert
14072    II,  XIII   |         brokátruhában, az aranygyapjas rend nagymesterének pompás jelmezében: szép,
14073    II,  IV     |                     Lietava. A jó Lengyelné nagynénéd vára, ki hozzád vér szerinti
14074     I,  XXII   |                    szemöldököt sem engedett nagyobbat csinálni, mint amilyen már
14075    II,  IV     |                    hogy a ragályt átoltja a nagyobbikba is, ha apai gyöngédségében
14076    II,  XVI    |            kicsikéim, nem rémültetek meg?~A nagyobbiknak a szemei oly szilajul forogtak.~–
14077    II,  IV     |                     fekteté a kisebbet, s a nagyobbikra ráparancsolt, hogy maradjon
14078     I,  XVIII  |             fejszével a kezében. – Hogy még nagyobbnak lássák, granatéros medvebőr
14079    II,  XIV    |                     hadi operációi jelenleg nagyobbrészt a Dunántúlra szorítkoznak.
14080     I,  I      |                    sok mindenféle öltözet a nagyobbtól a legkisebbig. Azok mind
14081    II,  III    |                     ide.~– Csak az?~Ozmonda nagyott nevetett.~– Ugyan ne vihogjatok
14082    II,  III    |            Kincsbányába törtél be. Akárcsak nagypénteki lidérctűz vezetett volna
14083     I,  XXII   |             ellenségnek szándéka kitüntetni nagyrabecsülését; neki pedig azt kell tudni
14084     I,  XIX    |           körülöttem ugyan nem tudom eléggé nagyrabecsülni; de azért nekem mégis nagyon
14085    II,  IX     |            elhárítsak minden akadályt, mely nagyratörésének útjában áll. – Én hoztam
14086    II,  XIII   |                 haragtól.~Eddig csak dac és nagyravágyás volt indulatainak méregerjesztője,
14087     I,  IX     |                belőlem”. Ne hidd azt! Nincs nagyravágyásom. Ha kívánja a fejedelem,
14088     I,  XXIII  |                    béke, a jólét, a nemzeti nagyság, a szabadság, a mívelődés,
14089     I,  XXV    |                   fővezér Stahremberg egész nagyszabású haditervét, amivel az a
14090    II,  XIX    |               Haditervet csinált; merészet, nagyszerűt. A hadjárat tűzgóca Érsekújvár
14091     I,  XXV    |                    Ebben az Érsekújváron és Nagyszombatban szerzett tapasztalatai voltak
14092     I,  X      |               vihesse el a zsákmányát egész Nagyszombatig, azt tette, hogy a hainburgi
14093     I,  XIV    |          derékhadával a Tirna partján fekvő Nagyszombatnak támasztva a hátát, elfogadja
14094     I,  XXVI   |                fejedelmet?~Talán Bánba vagy Nagytapolcsánba! Ki tudja azt most? Én az
14095    II,  XIV    |                      Tudom – mondá Ocskay – Nagytapolcsánynál. Tévedésből történt.~– De
14096    II,  VII    |                  elégedetlen nemesek hadait Nagytapolcsányra, s maga csak másnap hajnalban
14097     I,  XVIII  |                   elkeseredettebbé tette. A nagytemplom előtt megújult a tusa. A
14098     I,  XXII   |                  szeretni tudlak!”~      ~A nagytemplomban megszólalt a harang, annak
14099    II,  VII    |               sietni fognak Nagytapolcsány, Nagyugróc, Nagybajmóc várakat elfoglalni,
14100     I,  I      |              elvállalni, hogy azokat a szép nagyvirágú rokolyákat adassa magára: „
14101     I,  XXII   |                    Magyarországon.~– Ah, ez naiv vallomás. A női erény hazájában! –
14102    II,  XVI    |                gyújtogatásért! Ezt a megölt napadasszonyodért vedd! Ezt a kuruc sáncért!
14103    II,  XV     |                 mind megmagyarázta Ocskay a napához írt epistolájában.~Mikor
14104     I,  XXII   |                hajdúja később, bizonyosan a napam küldte a fiút levéllel Bécsbe
14105    II,  XV     |                   előre megjelenti Lévára a napának, aki a kurucokkal jó barátságban
14106     I,  V      |                    otthon, s a leányomnak a napával kell is egy konyhán lenni.
14107     I,  IV     |                   dacos képű legény volt. A napba nézett, s nem pislogott
14108     I,  XX     |                      hogy nem kívánom a mai napért cserébe az üdvösséget! Mert
14109     I,  XXV    |                helyébe tegye a csillagot, a napimádók szimbólumát, a kakast, a
14110     I,  X      |                  folyón!~Ocskay ezt adta ki napiparancsban:~„Ahol ellent nem állnak,
14111    II,  XII    |             törpeszínház mutatványai voltak napirenden; a direktor hirtelen egy
14112    II,  V      |           gyermeksírást, a kakaskukorítást. Napjában háromszor imádkoztatja az
14113     I,  XXVI   |                 jogos szerzemény volt, mint napjainkban a börzenyereség. Éppen úgy
14114     I,  VII    |             szemeiket. Amíg kegyelmed öröme napjait éli, minket viszontagságos
14115     I,  XIII   |               fejjel a falnak. A megérkezés napjának az éjszakáján azonban Balahó
14116    II,  V      |                 szélcsend nem volt odakünn: naplement után pedig a nyusztprémes
14117    II,  XIII   |                  most itt a bécsi tolvaj és naplopó csőcseléket folytonosan