1-alola | aloma-attek | atter-bekul | belat-bolon | boltb-csalt | csap-delig | delik-egyen | egyer-ellat | ellen-ember | embra-ezred | ezust-felje | feljo-foleb | foleg-gaspa | gatol-gyulo | gyur-harsa | harsc-hivat | hivd-imads | imadv-jogos | jogot-kegye | kegyl-kicse | kicsi-kival | kivan-korcs | korde-le-le | leagy-level | leven-megal | megar-megol | megon-mercu | mered-naplo | napod-odaer | odafa-oltar | oltja-parol | paros-proba | probs-rest | reste-selme | selye-szala | szale-szetd | szetf-tajek | tajke-terme | terne-trois | tromb-utako | utalo-vedel | vedem-villa | villo-zsira | zsirr-zuzaj
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
14118 I, I | éppen mára? Ma nem a te napod van. Ma a leánynak a jussát
14119 II, XVI | várba. A borongós rövid napokat, a hosszú estéket mind a
14120 II, XII | gazdagabb Londonnál, gyönyörűbb Nápolynál, hatalmasabb Rómánál…~–
14121 I, XVI | karácsony ünnepén, mint ezen a napón Nagyszombat városában.~A
14122 I, XXII | között rejtőzködő falvak, a napos oldalakon világoszöld szőlőkertekkel,
14123 I, III | hosszú sormenetet. Az égő napsugárban úgy tetszett, mintha a paripák
14124 I, XXII | homályosan szűrődött be a napvilág.~A terem egészes üres volt;
14125 I, I | üvegfénnyel meredtek fel a fényes napvilágba.~A négylovas hintó megállt
14126 I, XXV | akar több részt kapni a napvilágból?~– Az ellen is.~– Nem hiszem
14127 II, XII | üresen: jó menedék mindenféle napvilágkerülő gyülevésznek. Néhány év
14128 I, I | negyedszázadban egyszer jelennek meg a napvilágon: akkor is bámulásra méltók.
14129 I, XXVI | olyan illata lesz, mint a nárdus: nem lesz hagymaszagú. Addig
14130 I, I | labanc csapat; bizonyosan a nászhozománynak vette neszét, arra éhezett
14131 I, I | jelt fognak adni majd, ha a nászmenet megindul a templomba, hogy
14132 I, V | díszruhába öltözve lépett be násznagyával, Tormássy Lászlóval együtt,
14133 I, I | bátyám – szól a vőfély a kérő násznagyhoz –, mikor a vőlegényét hozták
14134 I, I | udvarra: ott akarja a kérő násznagyot meg a leendő vejét elfogadni,
14135 I, I | közöttük. A menyasszony násznépe már együtt van.~Csak a vőlegény
14136 I, I | magyar nagyúr a meghívott násznépet meg szokta vendégelni. Nem
14137 I, I | együtt van.~Csak a vőlegény nászserege van még hátra. Azoknak a
14138 I, XXII | Marci félreszegte a nyakát nedélyesen, s azt felelé:~– Een nekem
14139 I, XVII | kis fiolából valami zöld nedvet öntött belé. Az, a vízbe
14140 I, I | itt van a tarisznyámban, nee!~Azzal kihúzta a bőriszákból
14141 I, XXII | hogy eel meg majd nálam neekül a várkapitány?~– Bolond
14142 I, III | emlékeztet, ez reménységet ád, ez nefelejts, emez meg égő szerelem.
14143 I, XXVI | Az első embert elcsábító „nefitimlány”. Barnapiros orcáján dévaj
14144 II, III | rá a fejét, oly csábosan, negédesen, s rákezdte a nótát:~„Ne
14145 I, I | ellátni. Volt abban a házban négy-öt konyha; külön a nyársonsültek
14146 II, X | vendégem fogsz lenni; csak négyecskén leszünk: a grófnőt is meginvitáltam,
14147 I, XVIII | szikla tiltja az ostromot, a negyediket, a meneteles oldalt két
14148 I, XX | férjnek; de különösen annak a negyediknek, aki most tanul beszélni.~
14149 I, XXV | gyermekeket az apák adósságaiért negyedíziglen, s ledobálja az égből a
14150 I, VII | Tiszáné nagyasszony minden negyednap kapott levelet a leányától
14151 II, VI | dörmögé Ocskay.~– Én pedig negyednapja már, hogy itt várlak-leslek
14152 I, I | maradnak, tíz esztendőben, negyedszázadban egyszer jelennek meg a napvilágon:
14153 I, V | elpróbálta sorba mind a négyet, mintha ízlelgetné, hogy
14154 II, VIII | dolgom lesz az. – Most négyen négyfelé. – Összetalálkozunk bizonnyal
14155 I, XXIII | címszerep játszója, aki négyféle alakban is megjelen, majd
14156 I, XXIV | kedvező volt, de nem annak a négyfolyamos ország címerének.~Egy reggel
14157 II, XI | az asztal alól bújt elő négykézláb.~Ocskay restellte nagyon
14158 II, III | mi a fizetése? Tyúktojás négylábú állattól. Ha itt tartom
14159 II, XIII | nyakfüzért, s azt megvette négyszáz aranyért. A felesége számára
14160 I, XIV | ellenségre hajigálni, mikor az négyszögöt formál, vagy erősített sáncot
14161 II, XXII | síkon lerakták a fegyvert. A négyszögű tér, ahol az megesett, be
14162 I, XXVI | Szomolyán, Detrekő, Vöröskő-vár, négytornyú Pozsony, magas Trencsén
14163 I, XIII | esztendőt gázolja-e már, vagy a negyvenet, az olyan ráncos, ripacsos
14164 II, IX | gyorsabb, mint a fénysugár, ami negyvenezer mérföldet halad egy perc
14165 I, I | rokolyákat adassa magára: „Nem negyvenöt esztendős asszonynak valók
14166 I, XXII | férje utasításához, s ha néha-néha elővette az érzékenység,
14167 I, IX | azok a lapok, amiket Ocskay néhanapján Bellarminius fordításával
14168 II, XVI | biccsei malomzúgóhoz értek, nehányan a Pestvármegyei csapatjából,
14169 II, XVII | megszokod valaha!~Aztán nehányszor alá s fel lépdelt a szobában,
14170 I, V | kétszer, háromszor is, ami nehezebben ment, s aztán elpróbálta
14171 II, III | rágom a szádba. Akár egy nehézfejű iskolásgyereknek. Ausztriában,
14172 I, XXIV | is alattomban.~– Meg van nehezítve a dolog. A fejedelemnő Karlsbadban,
14173 I, XIII | Terajtad ismét kitör a nehézkórság: semminek tudója, részese
14174 I, XXIII | fogcsikorgatva. – Vitustánc? Nehéznyavalya? Ördöngösség?~– Egyik sem –
14175 II, III | feleségének testvérei. Azt sem neheztelem már, ha kegyelmed nénjének
14176 I, XXIII | elhagyjalak valaha – hanem egy kis neheztelésért, nem mondom, hogy el nem
14177 I, XVI | jól van, akkor nincs ok a neheztelésre: nem a szépség a férfi érdeme.
14178 I, XX | Mindent! – szólt Ilona neheztelést mímelve.~– Féltékeny vagy
14179 II, XV | Tiszánétól. – (Még ő volt a neheztelő fél!)~– De igenis kaptam
14180 I, XXII | vállfűzővel, aminél nagyon neheztelte, hogy olyan nagyon ki kell
14181 II, XIII | Obizzi gróf hozta ellene a nehézvasasok ezredét.~Ezúttal szemtül
14182 I, XVII | érte a „litániagarast”. Néhol a termekbe is behívják őket;
14183 I, XXII | főurak, követek, tábornokok nejei vannak körülötte; mind magyar
14184 I, XXV | doktor Wolffiustól, akit nejével elküldött Karlsbadba. A
14185 I, I | Halld meg, lélek! Mert néked beszélek!” szomorú zsolozsmáját.
14186 I, XXVI | égen:~Három szeretőm van nékem,~Egyik szőke, másik barna:~
14187 II, XI | el-elosonni a futó árnyékokat; s neki-nekiiramodik, hogy utolérje őket.~Így
14188 I, X | malmokat, megrakatva kövekkel, nekiereszté a Dunának, s Pozsony közelében
14189 I, XVIII | hanem aztán bosszújában nekiesett a rablásnak városszerte.~–
14190 I, III | való imádságot, s annak nekifeküvék nagy ájtatossággal.~Ilonka
14191 II, XIX | ravelinba. Ott aztán hirtelen nekifordítják az elfoglalt ágyúkat a várbelieknek;
14192 I, IX | hírt hozzon neki. Ez megint nekiindította volna az irigykedők mendemondáit.
14193 I, XXI | szólt a nő durcásan. – Nekimegyek az ágyútűznek, ha az én
14194 II, XVI | hörgé az öregasszony, s nekirohant a saját keze festette arcképnek,
14195 II, I | sarkantyúba kapta a lovát, nekirugaszkodott a szemközt jövőnek, s egy
14196 I, XV | megelevenedett az egész csapat, s nekirugtatott a magányos lovagnak, kardot
14197 I, II | hogy ne menekülhessenek. Nekiszorította a Tisza mocsarának. Egy
14198 I, XV | szándékkal vannak iránta. Nekiszorították a Parna pataknak.~A Parna
14199 I, XXIV | kiereszték a karikásaikat, s nekiterelték a marhákat az országútnak.~
14200 I, II | egyszerre az egész csatával nekivágok a Tiszának, s átkaptatok
14201 II, VII | és se kérdve, se hallva nekivágtak, úgy szétverték az egész
14202 I, XXI | felgyűjteni. Ocskay maga is nekivetkőzve dolgozott, s sietteté a
14203 II, X | Augustinnak, olyanforma némajátékokkal, ami a bajuszkipödrést fejezi
14204 I, XX | bíztál volna rám, mint ezt a némbert.~– Vége van. Felejtsük el!~–
14205 II, X | egész társaságot, amiknek némelyike csintalan is volt; de azért
14206 I, XXII | művészi kezelés, a foglalat némelyiken; ritkaságokban sem volt
14207 I, XXII | alapos tárgyismerettel. Némelyikhez egész történet volt kötve;
14208 II, X | rózsaszínű a báróké, a kék a nemeseké, a zöld a polgárságé, a
14209 I, VI | annak bátran, őszintén, nemesen. A két férfi megszorítá
14210 I, XXIV | folytatni. Rézpénzeit már a nemesség maga sem akarja elfogadni.
14211 I, V | azt hirdetik a tettei; nemessége olyan régi, mint a Tiszáéké.
14212 II, VII | szomszéd megyék elégedetlen nemességét gyűjtögette maga körül.~
14213 II, XX | Válasszátok ki a halál nemét, amit végrehajtsak rajta.
14214 I, XXVI | alma között, a muszka- és a németbarátság közt, mégiscsak inkább az
14215 I, XXII | Rákóczi, hogy lefordítsák neki németből magyarra. Nagyon tüzes volt
14216 I, XV | egy dragonyosezredet, ami németekből állt, nehogy Sárody példája
14217 I, XIV | képét Balahó uram?~– Vakapád németje! Hát ’sz a szurok fekete!
14218 II, XVI | vagy a Rákóczi fejedelem németjei?~Már ezt a küldetést gyönyörűség
14219 I, VI | toborzottál, azzal kószáltad be Németországot. A német elfogott, fejeden
14220 II, XXI | szabad törökül beszélni. Németre fordítá a szavát.~– Elfogták
14221 I, XXIV | prédikáció latinnal, tóttal, némettel és cigány aranymondatokkal,
14222 II, XXI | halálát.~A legszörnyűbb halál nemével kell neki meghalni, amivel
14223 I, XXV | szemben, aki a gyöngébb nemhez tartozik. Ha elkeseredett
14224 II, XIV | el, s egy gonosz titkot némított el örökre, s ezt katonai
14225 I, VII | magát kegyelmed, és tegyen nemkülönben, mint ahogy tettenek őseink,
14226 I, IV | zúgott fel rémletesen:~„Nemo mihi contradicat!” (Senki
14227 II, XVIII | szavára, ha az beéri őket.~Nemsoká beérte.~– Halljátok, cigányok! –
14228 I, V(1) | virágaikat hintik a három vallás nemtői. – A bécsiek: később egy
14229 I, V(1) | eloltja, s a három vallás nemtőit: kergeti háromfelé. Mind
14230 I, XVIII | történt volna, újra kezdte a „nemulasst”.~Elég volt annyit tudni,
14231 I, XIX | Azt hittem, hogy meg van némulva.~– Az ellenfél gránátjai
14232 I, XXV | és mód magában a magyar nemzetben egy királypárti hatalmas
14233 I, XVI | a magyar ifjú, akinek a nemzetéért nem tettem semmit, meg nem
14234 I, XXIII | eltemetkezni a világ minden nemzeteinek vitézei; ott feküsznek szépen:
14235 II, I | kevés dohányú~ Magyar nemzeteknek.~– No, hát fújdogáld ezt
14236 I, VII | akik mindennap gyalázzák nemzetemet. Bátyámat, Tormássy Lászlót,
14237 I, XIV | Mátyás, aki egész életében a nemzetet szolgálta, és semmi veszélytől
14238 II, XVI | hűséget esküdött; megtagadta a nemzetét.~Ilonka a veszedelemérzet
14239 II, I | már minekünk,~ Magyar nemzetnek,~Kik feltámadunk~ Rebelliseknek.~
14240 I, XIV | Én édes véreim! Drága nemzetségem. Ismertek engem bizonyára,
14241 I, XIV | Majd én hadd beszélek az én nemzetségemnek!~Azzal előkereste a rongyosabbik
14242 II, XVI | szégyent, kuhit hozott a nemzetségére. – Téged gyalázott meg legjobban,
14243 I, XXIV | céhből: ismerem az egész nemzetséget, azok ott a Spinnerin am
14244 II, IX | családtaggal szaporította meg a nemzetségét. – Nem volt nekem náluk
14245 I, IV | kevesen vagyunk! Úgyis fogy a nemzetünk! Magunk is pusztítsuk? Kő
14246 I, XXV | kegyelmedhez a samaritana nénék egyik legavatottabbikát,
14247 II, III | hatvanéves vagyok. Megérdemlem a néném címet. Szólítson úgy!~–
14248 II, V | magabíztában azt mondá:~– Igenis, nénémasszony; de hát az egész történet
14249 II, XVII | Megtanultam Lengyel Magdolna nénémasszonytól, hogy ez közös sorsa minden
14250 I, III | illik az! „Engemszagolj”, „nenyúljhozzám”, „élek-é-halok-é” inkább
14251 II, III | atyafiság, se örökösödés, se neoacquistica, se nota infidelitatis,
14252 I, IV | kiálta a barát, hozzávágva a neofitához a breviáriumát. – S volt
14253 I, VIII | vezér; a második, kit a népajk Vak Bottyánnak nevezett,
14254 II, XIX | hogy őt élve elfogják. Egy népballada maradt abból a korból, amiben
14255 II, XI | ritmusáról, hogy ez magyar népdal. Hallgatott, figyelt. –
14256 II, VI | felkacagott, s az ismeretes útféli népdallal felelt:~– „Holnapután, vagy
14257 II, X | tremens emészti naphosszant a népdalnokot: reszket minden tagja, beszélni
14258 I, XXIII | veszedelem. Mulatságos dolog. Egy népdalt adtak elő duettben. „Vagyok
14259 II, XII | nehéz ütéseket a kapun, s a népdüh növekedő zsivajgását az
14260 I, XV | Kifúrjam a fületeket? Ki népei vagytok?~Azok csak nem feleltek
14261 I, XIV | mindenféle vidékből származott népek voltak azok. Félő volt,
14262 I, XXIV | Sárrétről való.~A vásáros népen kívül természetesen az egész
14263 I, XXIV | csak a császárnak és udvari népének volt szabad vadászni. Az
14264 II, II | magyar Felvidéket, aminek a népéről Rákóczi maga azt írja, hogy
14265 I, XIV | láttam volna, amit házam népével gonoszul elkövettek. Volt
14266 I, VIII | Jagellónak eljegyezte, s ahol a néphagyomány szerint egyszer egy búzakalász
14267 I, XXIV | gulyások, a csikósok a maguk népies viseleteikben, úgyhogy rájuk
14268 II, XII | percig tréfásra csapott át a népkedély a haragosból. – Halljuk
14269 II, XII | erőlteté még egyszer a szavát a néplármán keresztül Scharodi. – Hallgassatok
14270 I, IV | kedveért!)~– A nevem Scharada Nepomuk.~– Micsoda? – kiálta fel,
14271 I, XXIV | világ! Egész Bécs város népsége talpon állt már, s jött
14272 II, XI | rongy, piszok), a legalsóbb népsöpredék csodatanyái. – Azután a
14273 I, XXII | szóratta ki mai nap a pozsonyi népsokaságnak; Bécsben pedig közel állnak
14274 I, XXII | volt lepve összesereglett népsokaságtól: az örömujjongó tömegtől
14275 II, XII | kedvence a népnek. Igazi népszónok. Tréfás, csípős a katedrában;
14276 II, XII | A templomban nagy volt a néptolongás. Abraham a Santa Clara prédikált.~
14277 I, X | a leggyengébb fegyver: a népünk nem szokta meg. Ideje lesz
14278 II, XII | tréfában.~A kakastollas népvezér csitította az ál-Ocskay
14279 II, XX | meg akarja érdemelni a „Néró” nevet, amivel a német krónikaírók
14280 I, XXIII | fürdőkre; azoktól elmúlik ez a nervozitás.~– Igazán elmúlik? Nem kell
14281 I, XXIII | herkulesi dühében: mintha csak a Nessus-ing ragadt volna a testéhez.
14282 II, XII | átrohant a szobájába, s mint a Nessus-inget, tépte le magáról a megszégyenítő
14283 I, I | a nászhozománynak vette neszét, arra éhezett a cudar. Ott
14284 I, XX | átkarolja a vállait valaki, egy nesztelenül háta mögé lopózott alak,
14285 II, XV | az ő felügyelője: hogyha netán gyöngén akarná végrehajtani
14286 I, XIX | megszenvedt tagjaikat; ez egy neutrális sziget a csatatéren. Ez
14287 II, XV | egy csalótól, aki a te nevedben, édes fiam, azt a bolondságot
14288 I, VI | ígéret földébe, s írd be a nevedet a legelsők közé, akik ott
14289 II, XVII | egykor.~Homályt hoztál a nevedre, fiaid nevére; engem is
14290 I, XXIV | Ozmonda albuma), amire a neveik fel vannak írva, az a fehér
14291 II, III | meg: csaták, bevett várak neveivel; hanem aztán volt egy óriási
14292 I, III | Andrássy Mihály (mind nagy nevek később), Tormássy Lászlót
14293 II, XIII | magatartásán meglátszik a jezsuita nevelés modora; nyúlánk nyakat féloldalt
14294 I, III | házhoz?~Nem az ő számára nevelnek-e itt minden virágot: a kertben –
14295 II, V | fiúgyermeket nagyon anyásnak nevelni.~Hanem e rémmesék bevégezte
14296 I, XXIV | volt ez F. R. II. Rákóczi névelőbetűi. Ezek a kuruc had rendes
14297 I, XIX | gyönge nőt, egy kényesen nevelt, minden veszélytől rettegő
14298 II, II | Lászlót valamikor a jezsuiták nevelték. Ezt a tudományát vette
14299 I, V | beszélhetsz vele egyedül; úgy neveltem, hogy ne kelljen mindig
14300 I, XXIII | fejedelemnél. Köszönje meg neki nevemben a küldött levelet. És azután
14301 I, XXVI | várvédőket, amin azok nagyot nevetének. Az igaz, hogy mindenütt
14302 I, XIV | vezér uraknak általános nagy nevetése közben. Balahó uram pedig
14303 I, XIX | szájába venni, s dicsekedő nevetéssel biztatni, mikor a bajuszát
14304 II, VI | elaludni többet.~… Hát hogyan nevethetett?…~
14305 II, XVII | mint aki duzzogva nevet. Neveti a maga bolondságát. És mikor
14306 II, X | magyar urak ezt persze csak nevetik – szólt a tánc után, kissé
14307 II, X | cimborának.~– Dehogy is nevetjük. Nálunk is szokás az. Ha
14308 I, XXVI | végtelen karikája most is a „nevetlen” ujján. – Talán az egész
14309 I, XXVI | itt?~– Hát ugyan miért ne nevetne a Cinka Panna? Az én hegedűmet
14310 II, IX | úgy tesznek, mintha mindig nevetnének, s szekundál nekik hozzá
14311 I, XVIII | a fejedelem zászlóit! Ez nevetséges.~– Aha! A kínpadon nevetni
14312 I, VIII | elfoglalta helyét a táborban. A nevetségig szigorú fegyelmet tartott,
14313 I, XXII | könnyűvérű fiatalúr el is nevette magát.~A bemutatást nagy
14314 II, IV | amit lassan ölő méregnek nevez, s mindenkit elrémít tőle.~
14315 I, XVI | ideál után vázlatozni.~– Ezt nevezed te ideál után vázlatozásnak,
14316 I, VII | ostromolják. De Ocskay sokkal nevezetesebb hadműveletnek tartá ehelyett
14317 I, XXII | teszik azokat egyenkint nevezetesekké. Még mindegyik lakott volt,
14318 II, V | volt az, aki arról lett nevezetessé, hogy török fogságra került
14319 I, XXIII | sorba koccintani minden nevezetességgel, s akkor vette észre, mikor
14320 I, VIII | éppen azon a történelmi nevezetességű téren, ahol Nagy Lajos király
14321 I, XXIII | kíséret áll a háta mögött, az nevezheti magát fejedelemnek! Egytül
14322 I, XXII | ország nyugalmáért teszem: nevezhetném magam szentnek, mártírnak,
14323 I, I | alatt, amit „Árpádfájá”-nak neveznek. A menyasszony, a nyoszolyólyányokkal
14324 I, XXII | bizonnyal.~– Otthonnak kell neveznem azt a házat, ahol a gyermekeim
14325 I, III | álomképnek lehetett azt neveznie; mert elevenen sohasem látott
14326 I, XVI | világban „Kis Rómá”-nak neveztek kilenc templomával. Tele
14327 II, XIII | elhalmozta.~Hősnek hallotta magát neveztetni a trón lépcsőiről. A hősi
14328 I, XXIII | kívánhatja tőle, hogy az őt nevezze úgy, ahogy fejedelmek szokták
14329 II, VII | árulókat.~(Már „áruló” volt a nevük előtte!)~Biz ez egy kicsit
14330 I, XXII | apámé, kettőnknek van egy nevünk; meeg se veszünk össze rajta.~–
14331 II, V | tovább a történetet, s ne nézegess olyan sokat az órára! A
14332 I, I | azt a hímzett mellényt, s nézegeti rajta azt a golyó vágta
14333 I, III | lehetett a kastély tornyából nézegetni, hogyan közelednek a veres
14334 I, XV | bámultak rá egy ideig, s aztán nézegettek egymás szeme közé.~– Nos?
14335 I, III | asszonyhúgom.~– No, én csak nem nézem ezt a szörnyű dolgot testi
14336 I, XIII | lenni, akik mindig a vizet nézik.~– Hallom a szép szót –
14337 I, XXVI | Előcsapataink mindenütt farkasszemet néznek az ellenség előcsapataival;
14338 I, XXII | ablakmélyedésbe, mintha a tűzijátékot néznék, s a Benzári-vizet1 kanalazgatnák
14339 I, V | lövelltek eau de Cologne-t a nézőközönségre. Hanem ezen a színpadon
14340 II, VIII | elveszed az eszét a beléd nézőnek, s torokgyíkot bocsátasz
14341 I, V | férfi szereplők és férfi nézősereg számára, vagy Sztárai ismeretlen
14342 II, X | utcákon, Augustint is annak nézték, feldobták a szekérre, kivitték
14343 II, XV | maga is Ocskay László. Hadd nézzek a szemébe, hadd halljam,
14344 I, XXV | Vége volt annak a regényes nimbusznak, ami őt eddig környezte,
14345 II, X | amíg Bécsben tartózkodik?~Nincs-e pestis azon a vidéken, ahonnan
14346 I, VII | egyedül? – suttogá a férj.~– Nincsenek-e velem a könyveid?~Igaz.
14347 I, I | hüledezve szól hozzá:~– Nini! Hát nem a Marci ez? A Gábor
14348 I, XVIII | kikergetve, odafordult a nőalakhoz, s azt dörmögé hozzá:~–
14349 II, XVI | hőstetteinek hallatára más nőarcon mosolygás, csak a budetini
14350 I, XXV | ostromlás iszonyúságaitól. Noblesse oblige. Én viszont arról
14351 I, XX | féltékennyé akart tenni a nőd ellen. A boszorkány!~Ilona
14352 I, VII | hónapig a feleségének? – Node az az örvendetes volt abban
14353 I, XIII | felverjük, akkorra a te nődet rég elvitették a kolostorból,
14354 II, XVII | megbecsül, ki téged soha más nőért el nem tudott felejteni,
14355 II, XVII | azok a kárhozat számára növekedjenek fel: ölembe veszem őket,
14356 II, XII | ütéseket a kapun, s a népdüh növekedő zsivajgását az utcán.~–
14357 I, VI | ilyen volt. Kolostorban növeltek, onnan megszöktél, eldobtad
14358 II, XVI | utasításba, hogy a Bars és Nógrád megyei városokat égesse
14359 II, V | Történt ekkor, hogy a nógrádi nemességet lerendelték a
14360 I, XXII | lobbantják a hiúságukat; pedig a nőhiúság csak a nősténye a pávának,
14361 I, XXVI | kegyetlenül bánt; még a nőket sem kímélték a kurucai.~
14362 I, XXII | hiúságai vannak.~Szegény nőknek mennyiszer a szemükre lobbantják
14363 I, XIX | megköszönném.~– Hát mit tettek a nőmmel? – kérdé Ocskay, felgerjedését
14364 II, X | kérdezőnek minden hím- és nőnemen levő szenteit; amiért aztán
14365 I, XVIII | lovag lovag marad még a nőnemű sátán iránt is. Ocskay a
14366 I, XXIII | rábámult az ágya mellett álló nőre. Neki is villámlott át az
14367 I, XXII | pedig a nőhiúság csak a nősténye a pávának, a férfihiúság
14368 I, VIII | hagyták, tudva azt, hogy a nőstényétől megfosztott oroszlánt nem
14369 II, II | mondj el tizenkét Pater nostert és tizenkét Ave Mariát.~–
14370 I, XXIII | előadott tréfa, amiben a nőszerepeket is mind a múzsafiak játszották.
14371 II, III | örökösödés, se neoacquistica, se nota infidelitatis, se semmiféle
14372 II, X | kitalálhatta, hogy róla lesz szó a nótában.~Ott maradt, megvárta. Gondolta
14373 I, XXII | Pállfy-palotában, melyre minden notabilitás híva volt.~Ide már a högyek
14374 II, X | fenn örök időkig kedvenc nótájának. Minden asztalon kopogott
14375 I, XXI | Bizony úgy sírt ezen a nótán Tiszáné nagyasszony, mint
14376 II, X | nemcsak beszédes lett, de még nótás is. Asztal vége felé, pipagyújtás
14377 II, XIII | amelynek a mostani birtokosa „notata persona” „perduellió”-ban
14378 II, XII | történik, s különösen az ilyen notatus emberre nagyon kell vigyázni,
14379 I, XXI | háznál minden ember ezzel a nótával aludt el: még a dajka is
14380 I, XVIII | zászlót azzal, hogy egy nőtől elraboljátok a testét fedő
14381 II, XXII | ma már sűrű erdő, bozót nőtte azt tele. Soha ember be
14382 I, XXII | Merci pour la pomme. Nous courons pour une couronne. (
14383 I, XXVI | meg tábora közepett, aki novícius korában főnöke volt, s aki
14384 II, IX | Polizeiamtnál, Alser Strasse Nr. 615, s ott felkeresni a
14385 II, XVIII | fiú, s a bunda alól egyre nyafogta: „Apám, hallod, apám!” Még
14386 I, III | azt maga előtt, mint egy nyáj birkát. Nincs az előtt erős
14387 I, X | társzekér, az elterelt csordák, nyájak gátolják a gyorsított menetben,
14388 II, XIII | Ocskayt; elhalmozta lekötelező nyájaskodásokkal: elmondta neki, mennyire
14389 I, III | tűzszemek, mosolygó száj, nyájaskodó bajusz, kötekedő áll, kihívó
14390 I, IV | ezáltal valami kényszeredett nyájasságot fejezve ki, bajusza hegyesen
14391 II, III | aki szökik, s nem gondol a nyaka törésével. Igaz járatban
14392 II, XIV | Vagy pedig letépje nyakából a tábornoki szalagot és
14393 I, XXVI | tündelevény (vámpír), ha a nyakadat megtalálja, mind kiszívja
14394 II, III | az ördögök táncoljanak a nyakadon! – Ezzel fogadta jó reggel
14395 II, I | visszakerültek, ismét ott voltak a nyakán. Puska csak minden tizediknél,
14396 II, XIII | nevelés modora; nyúlánk nyakat féloldalt görbítve, félig
14397 I, XXV | a mellén, melynek ágai a nyakától az öveig s egyik vállátul
14398 II, XXI | ezt a három kuruc vezért nyakaztatom le.~Az ijedtség elvette
14399 II, XIII | egy szép négysoros gyöngy nyakfüzért, s azt megvette négyszáz
14400 I, XXII | tele volt csupa merő arany nyakláncokkal, aminőket főúri családok
14401 I, VIII | harcedzette hős. – Mert ha nyakon kaplak, biz a holdba doblak!
14402 I, XXIII | ruháit tépte magárul, a nyakravalóját bontotta, mint egy őrült,
14403 II, XVII | szárnyát, egy hosszú, szűk nyakú üveget vett ki belőle, amiben
14404 I, II | egy-egy darabja lóg le a nyakukból; hát még a fegyverzet! Pisztoly,
14405 II, XIX | vassisakot viselt, hátul réteges nyakvédővel, elöl pedig egy, az ernyőről
14406 I, VIII | le is nézte!~– Elmenj, te nyáladék kölyök innen mindjárt! –
14407 I, III | ott is csak a körme közül nyalánkoskodott, addig pedig ügyelt a konyhára
14408 I, XIV | dörmögé Tormássy László, a nyárádi hajdúk kapitánya Esze Tamás
14409 II, VII | a túlsó félről szemközt nyargal felé Pálffy János bán, s
14410 I, II | mint árnyképeket, a lovon nyargalászó ős hun alakokat, akik, egyesével,
14411 I, XV | László még akkor is ott nyargalászott a csatatéren, nagy angol
14412 I, XXV | harcosait, maga, lovára felülve, nyargalászta körül az ostromlott redoute-ot,
14413 II, I | diadalmas hőse.~Egymásra nyargaltak, s aztán öt-hat kardvágást
14414 II, III | lakoma után aztán stafétát nyargaltatott Bercsényihez meg a fejedelemhez,
14415 I, X | szállta meg Bécs városát, s nyargaltatták a stafétákat, még Heisterhez
14416 I, XXV | brigadéros uram! – rebegé a nyargonc.~– Hát hiszen van okuk fütyölni;
14417 I, XVIII | hozták neki az izeneteket a nyargoncai a bástyákon belül történtekről.
14418 II, IV | pásztánként folyt, mint a nyári eső.~Saját ügye felől nem
14419 II, III | felhúzott száj; az ember nyáron is prémes bekecsbe volt
14420 II, IX | forgatja a kezében azt a hosszú nyársat, amivel a becsomagolt málhákba
14421 I, XXIV | az utcára, mint a többi nyárshazafi; odarohant a császárhoz,
14422 I, I | négy-öt konyha; külön a nyársonsültek számára, meg más a kalácsoknak;
14423 II, XI | talált ott mást, mint két nyárspolgárt, akik egymást támogatva
14424 I, IV | szerencsétlen! Miért húzott tégedet nyársra a kegyetlen szakács?~A malacfő
14425 I, IV | Hiszen most húzták le a nyársról.~A sült malac elkezdett
14426 II, III | kegyelmednek: a nagyanyáink Nyáry-leányok voltak, Thurzó püspök feleségének
14427 II, XII | hogy a pincéreknek nem nyavalyájuk a vitézség. Csak az asszonynépnek
14428 II, II | hadaknak oszlása a szokott nyavalyánk. – Elébb fogy el a prófontja,
14429 II, XII | egyszerre megrohanták, s amíg a nyavalyás elmondta volna, hogy ő nem
14430 I, XXIV | A „grandmer”-ek, a hamis nyavalyatörősek veszedelmes versenytársai
14431 I, XXIV | vakok, targoncán tolatva a nyavalyatörősök: együtt velük a medvetáncoltató,
14432 I, XIII | kell összerogynod, és a nyavalyatörőst mutatnod. Ott azután majd
14433 I, XXIII | hangzott a fővezér görcsös nyavalygása, a harag és kín ordításaival
14434 II, XVI | kuruc csapatokkal; – (a „nyebojcsikok” sem jobbak!) – És ami a
14435 I, IV | valaki az orrán keresztül nyefegne, elkezde magából a keresztelőkancsóból
14436 II, X | azt mondja a duda, hogy „nyekk”, nem adja tovább a hangot. –
14437 I, XVIII | őrá. „No, majd az én késem nyeld el, ha ezermester vagy!”
14438 I, XXIV | fokosait, ráhúzta a bot nyelére, s rohant a közelben tanyázó
14439 II, XIII | nádpálcával. Két drabant kísérte, nyeles lampionokkal.~Hát ennek
14440 II, XXII | ébredt.~Egy török kés volt nyelével lefelé a sírhalomba megerősítve;
14441 II, V | A szíjkorbács az őzláb nyéllel mindig ott lógott az övén
14442 I, VII | a feleségének a francia nyelvből; azt mondja, hogy majd ha
14443 I, VI | ha meg talál szaladni a nyelved, bizony mondom, hogy utánafut
14444 I, VI | hogy kapicányon tartsd a nyelvedet, hogy ki ne beszéljen valamit
14445 I, XXI | Még az egeket is! Tüzet a nyelvedre. Engem sem ríkatsz meg.
14446 II, XII | járatlan lévén az idegen nyelvekben, azt sem tudta, miről van
14447 II, XI | csillagoknak és az asszonyok nyelvének a járását. – Hanem a Verestorony-kapu
14448 I, VIII | asszonyát pedig éppen ne vegye a nyelvére, mert ha azt teszi, bizony
14449 I, XXVI | hatalmasan visszavagdal neki, s a nyelvharcban kapott sebek rosszabbak,
14450 I, XIX | Ki tanított meg arra a nyelvre, mit a szív beszél? Ha ön
14451 I, I | olyan régi már, hogy csak a nyelvtudósok és régiségbúvárok ismerik:
14452 I, I | belekotnyeleskedett, győzték nyelvvel; zenekíséretül közbehangzott
14453 I, XXIII | ha veszt, az is jó, ha nyer, nyerni hagyják bolondul,
14454 II, XIV | indulatainak, kirántá pisztolyát a nyeregkápa mellől, s a nevető alakot
14455 I, VIII | Azzal kihúzta Vak Bottyán a nyeregkápából az egyik pisztolyt, s rásütötte
14456 I, XIV | fővezérre, hogy az, ha megéri a nyeregkápáig hasítja kétfelé. – De hát
14457 II, XIV | sárkányát, s visszatette azt a nyeregkápájába.~– Küldtek. Jöttem. – Hívnak.
14458 II, XVII | gyilkolni. – Kíváncsi volt a nyerendő sebekre. – Azt hitte, kiállja.
14459 I, XIX | gratulálni fogok önnek a nyereséghez! – viszonzá rá Ozmonda,
14460 I, XV | jobbszárny lovassága, zsákmányát nyerge mögé akasztva, mint aki
14461 II, VIII | pajtások – szól ledobva a nyergéből a pénzeszsákot –, itt az
14462 I, XV | gazdátlan paripák, a magas német nyergekkel a hátukon, száguldoztak
14463 II, VIII | késik: ismerem az eszét. Nyergeljetek, induljatok; sehol még itatni
14464 I, I | az istállókban lovakat nyergelnek, s amint az íródiákok készen
14465 II, XVI | történt.~Alig trombitáltak nyergelőre a huszároknak, amidőn vágtatva
14466 II, IX | közül az egyik, mégpedig a nyerges, kidőlt a hámból, s hiába
14467 II, IX | kocsiját.~– Ki kell fogni azt a nyergest szaporán!~Mert abban az
14468 I, XXV | sem hívogatással meg nem nyerhetjük; hacsak amazok odaát el
14469 II, X | lehetek szerencsés audenciát nyerhetni? – kérdezé Ocskay.~– Majd
14470 I, II | legelöl. A vezénylő paripa nyerít!~– Ne hagyd magad! – rivall
14471 I, III | bárány voltát, s elkezde nyeríteni, ágaskodni, négy menyecske
14472 I, XV | hátukon, száguldoztak rémülten nyerítve, s az ágyúk ott álltak mind
14473 I, VIII | se parancsolt többet. Te nyerted meg ezt a diadalt. Énekli
14474 I, XXII | hosszú taláros papok és nyestprémes városatyák: a vár ágyúitól
14475 II, XVIII | selyemsuba volt az asszonyságon, nyestprémmel, a fején fátyolos recefice
14476 I, I | egy-egy kastankodó kutyának a nyikkantása, akit megrúgott valaki.~
14477 II, III | lezáró keresztrudak, kulcs nyikorgott a zárban, tolóretesz karistolt,
14478 I, XXII | berozsdásodott sarkakon nyikorogva fordult el az ajtó; a feltárult
14479 I, X | Szurokkanócokat kötöttek a nyilaik végére, s azokat meggyújták,
14480 I, XXV | érez kegyelmed fájdalmas nyilallásokat a sebeiben?~– Nem! Semmi
14481 I, XXV | jutott vele, utolérték a nyilalló fájdalmak, amik előjelei
14482 I, X | puska használatát, hanem nyíllal tudtak lőni; de legnagyobb
14483 I, XXIII | az egyetértést kellene nyilvánítanunk. Ennek rossz befolyása lesz
14484 II, X | és táncolnak – item: aki nyilvános szállókban férfi és asszonyszemély
14485 II, X | vegyül a dolgába: de nem nyilvánosan. – Odavitette magát a kancellár
14486 I, X | venni, de a sűrűben oly nyílzáporral fogadtatott a tatárok által,
14487 I, XXI | göbölyeivel, hány mázsa gyapjút nyíretett az idén, milyen sajtot készíttet
14488 I, XXI | hazában, amit Reményi Ede nyirettyűje a fél világon körülhordott;
14489 I, XIII | dalokat tudtak előcsalogatni a nyirettyűvel, hogy azokon megesett a
14490 I, I | itt vannak: atyafiság a Nyírről, a Szilágyból, a Cserhátról,
14491 II, XV | lábasjószágaival együtt átköltözni a Nyírségre, ahol szép birtoka s ősi
14492 I, XXII | borotvált ifjonc volt, a rövidre nyírt tarkón az allonge-paróka.
14493 II, VIII | elárulta a hazáját! Kaput ne nyissatok előtte, ha szép szín alatt
14494 I, III | elébb ezt a régi átalagot nyissuk fel!~Amíg a levél fel lett
14495 I, XXII | fővárosába, mely tárt kaput nyit fényes kísérete és hintósora
14496 II, XII | zsidóüldözés. Ez csak egy népszerű nyitány volt valami más operához.
14497 II, IX | ajtó elé tolni, hogy ki ne nyithassa valaki.~Mert az egész más
14498 II, XII | gordonkahangon. (Pedig a száját se nyitja ki).~– No, hát én vagyok
14499 I, XIII | éjjel a kolostor ajtaját nem nyitják fel se ki-, se bemenőnek.
14500 I, V | amint a könyveket sorba nyitogatja, de azok mind diákul, németül
14501 I, XXII | átelleni vasajtó lakatjait nyitogatta fel.~Ezalatt Ilonka ezt
14502 I, VI | támadták meg a várőrséget, s ők nyitották meg előtted a kaput az első
14503 II, VIII | zergefalka, húzta össze magát a Nyitra-parti topolyafaerdők sötétjében.~
14504 I, XXVI | báni dombról, a harmadik a Nyitra-partról, a negyedik, az ötödik innen-onnan
14505 I, XXII | szívvel szeret.~A fejedelem Nyitrában várta nejét. A felvidéken
14506 II, VII | szép csendesen lekerült a Nyitrához, átúsztatott rajta, s hátra
14507 I, XXII | Innentől kezdve aztán egész Nyitráig egy diadalmenet az út. Minden
14508 I, XXII | tova a „maga” virágjával Nyitralehota felé; nemsokára messzire
14509 I, XXVI | fejedelemmel, elvihették Nyitraszerdahelyig. De meglehet, hogy megrekedtek
14510 II, II | zászlóval rögtön siessen a Nyitrától lefelé Érsekújvárnak. Másnap
14511 I, XXII | arca.~Végre egy szekrényt nyittatott fel a bán, mely tele volt
14512 I, XV | bajvívást. A véres hómezőn nyögnek, kiáltoznak a világ minden
14513 II, XV | kínokkal vívódik; de nem nyögött, nem jajgatott; száját összefogta.~
14514 II, VII | Összeadta: summa summárum nyolcvanöt arany. Az még leszállt a
14515 II, IX | akinek a szava olyan sokat nyom. Ugyan ki lehet az?~– Hát
14516 I, XXIII | megfordítva utaztak.~Ma már nyoma sincsen a várnak.~A hatágú
14517 II, XVIII | mozdulnék innen, Ocskay nyomából. Kegyelmedért megteszem
14518 II, III | elszörnyedve, mikor meglátta, hogy nyomakodik fölfelé a lépcsőgádoron
14519 I, XXV | egyenesen bevádolja őket e levél nyomán?)~„Hanem mindezekkel nincs
14520 II, XI | ezeken a helyeken, hogy nyomára sem akadt volna többé senki.~
14521 II, XIV | most csak egy kicsiny kis nyomás kellene annak a ravaszára,
14522 I, VIII | a labancokat, hanem azok nyomják el az ő kurucait.~Nem volt
14523 I, VIII | benn maradtakat ostrommal nyomjuk meg. Éppen most értesült
14524 I, XXI | Még majd az én markomba is nyomnak egy gereblyenyelet, attól
14525 I, XXVI | a körülzárolt várőrségek nyomoráról. Azok már a bivalybőr páncélaikat
14526 I, XIX | aki nem rettegve vészt, nyomort, kínhalált, eljövök hozzá,
14527 II, XVI | Gyermekeim! Nem védtétek őket, nyomorultak?~– Azok kétszázan voltak,
14528 I, XXV | elhagyatva. Istentől rám szabott nyomorúságomban van egy áldott lélek, ki
14529 II, XIII | megérkezése napjától kezdve nyomoztak három megjegyzett alakot,
14530 I, XXVI | por lett belőle! No, hát nyomtassuk le ezt a nagy port!~Azzal
14531 II, XIX | azt Ocskaynak is meghozták nyomtatásban.~Mikor a csikósgúnyába öltöztetett
14532 II, XI | ami azt a két testvért nyomtatja el, akik egymást agyonölték.~
14533 II, IX | Ez egy újság, amit nem nyomtatnak, hanem írnak. Nem kerül
14534 I, I | De az én szakácskönyvem nyomtatva van!”~A két hadvezér elkeseredett
14535 I, X | kastélyában felesége összetört nyoszolyájáról felugrott, hogy magát az
14536 I, IX | a romladékára a hitvesi nyoszolyának, s a fejét lecsüggeszté.~
14537 I, I | neveznek. A menyasszony, a nyoszolyólyányokkal meg a többi gyönge hajadonnéppel
14538 I, XIV | Heistert is kihozta a hadvezéri nyugalmából. Odavágtatott maga, csak
14539 I, XXII | Mondhatnám, hogy egy ország nyugalmáért teszem: nevezhetném magam
14540 I, VII | meg ne háborítsa idilli nyugalmát, arra nézve Ocskay László
14541 II, XV | halottkísérő zsolozsmát:~Menj el a nyugalom Csendes éjjelébe!~A gyászos
14542 I, III | szegény Kovách Istvánt (Isten nyugasztalja!), úgy összevagdalták lakodalma
14543 II, V | mint mikor felmehetett a nyugati bástyafokra, s aztán onnan
14544 I, XIX | indul visszafelé keletnek, nyugatnak.~
14545 II, VI | kell szoknod, hogy ezután nyugaton kel a nap, s keletnek áldozik
14546 II, XV | látnak: nem segíthet rajtuk. Nyughatatlan szívét, mint az üldöző farkast,
14547 I, VI | Nem téged, nem, édes. Nyughatik már jó bátyád csendesen.
14548 I, XXII | feláldozza magát pusztuló nemzete nyugodalmáért. Nem mondom azt. Bevallom
14549 II, XVIII | halkan mormogva köszönte:~– Nyugodalmas jó éjszakát, kedveskéim!
14550 II, XV | Isten adjon neki örök nyugodalmat.” Utána akarta rebegni,
14551 II, VIII | hogy a lelke nem hagyja nyugodni. Érte megy és gyermekeiért,
14552 I, XXVI | ordítá Ocskay.~– Legyenek nyugodtak kegyelmetek!~– Dög legyen,
14553 II, XI | alatta ez az epitaphium:~„Itt nyugosznak a két veszekedő testvérek,
14554 I, XIX | úrhölgynek, hogy amit ott nyugot felé villogni lát, az a
14555 II, XV | síromhoz! Minek mondaná az: itt nyugszik az Úrban! Nem nyugszom.
14556 I, VIII | kurucait.~Nem volt többé nyugta. Lehányta magáról a pokrócokat;
14557 I, XXV | lázbeteg gyermeké. Ocskayt az nyugtalanítja, hogy miért látja álmában
14558 II, XVIII | mert a szekérernyő alatt nyugtalankodni kezdett a nagyobbik fiú,
14559 I, II | kurucok Ocskay Lászlóval ott nyugtalankodtak a nádasban előre-hátra az
14560 I, XXVI | kedve fölött hatalma. Valami nyugtalanság kerülgette, ami meglátszott
14561 I, XIV | esztendeje, hogy meghalt, Isten nyugtassa meg!~– Eszerint hát azt
14562 II, IX | előremenni a „Fehér Angyal”-ba – nyugtatá meg Ocskayt a vámtiszt –,
14563 I, XXV | fejét a nyoszolya deszkáján nyugtatva. Most már azt sem nézte
14564 I, III | postának, ugyan nem hágy neki nyugtot. – Napról napra új hőstett
14565 I, IV | mintegy singnyi hosszút) nyújta át a vezérnek, e szavakat
14566 I, XXVI | amire azok aztán kezeiket nyújták; de nem egymásnak, hanem
14567 II, VII | összetalálkoznak, kezeiket nyújtják egymásnak, a bán megöleli
14568 II, XV | Isten életem végét, minek nyújtogatnám, minek toldogatnám? Bevárom
14569 I, XXIII | azt szorongatták: nagyot nyújtózott, és ásított utána. Ez annak
14570 I, XIX | ezt a szegény országot: nyújtsák üdvös munkára a véres kezeiket.
14571 I, XXVI | monda Ocskay Sándor, kezét nyújtva a bátyjának.~– Bizonyára
14572 I, I | gombbal, alul ruta alakú nyújtványokkal, elöl színes skófiummal
14573 I, XXVI | Pannát a levegőbe, mint egy nyulat.~– Cudar boszorkány! Hová
14574 I, XVIII | Meg a fehérnéphez ne nyúljanak!~– Már azt pedig aligha
14575 II, V | sehova.~A hosszú, éjfélig nyúló estéken pedig ott kellett
14576 I, XX | Annak a rimánkodó kezei nyúltak ki feléje az ablakrácsokon. –
14577 I, III | megtudná, hogy a kupához nyúltam, amíg ez a vár be nincs
14578 II, XVII | Ocskay, Ilonka keze után nyúlva. – Aki elvette, majd visszaadja
14579 II, V | naplement után pedig a nyusztprémes palástja nélkül nem bocsátotta
14580 II, I | elfoglalt tanyákat, félig nyúzott ökröt, kemence kenyeret,
14581 II, VI | hogy nincs itthon a gazda. Őalatta egész teletszaka nem égetnek
14582 II, III | Istenkéz alkotta, szörnyű obeliszkok, merész gúlák, zegzugokat
14583 II, IX | személyesen megjelenni az Oberste Polizeiamtnál, Alser Strasse
14584 II, XIII | őnagysága, a kurazir regement obestere kívánja tiszteletét tenni.~–
14585 I, XXV | iszonyúságaitól. Noblesse oblige. Én viszont arról értesültem,
14586 II, VII | szervezésében mindenféle observálandó formalitások vannak, amik
14587 II, III | úgy dicsekedett, mint egy obsitos katona – ez előtt a sok
14588 I, II | egy egész zsibvásárra való ócska szerdék.~A vezérek sem különbek
14589 II, XX | vége felé nagyobb volt az Ocskay-ezred a kuruc részen, mint a labancoknál;
14590 II, I | éjjel az Isztricén fekvő Ocskay-ezredből lóra tudott ültetni, alig
14591 I, IV | század elején is megvolt az Ocskay-kastély kertjében az a nagy jegenyefa,
14592 I, III | látogatóban is volt az atyjával az Ocskay-kastélyban, akkor még a Lacika csak
14593 I, X | kivette belőle.~„No, az Ocskay-kastélyért már meg van fizetve, de
14594 II, XX | volt már, újesztendő napja. Ocskayéknál még mindig tartott az óesztendő
14595 I, XIX | Au contraire.~Most már Ocskayn volt a sor, hogy nevessen.~–
14596 I, XIII | Achillesnek volt Briseise, a mi Ocskaynknak is volt Cinka Pannája. –
14597 I, VII | olvastatja. Tudta ő azt Ocskayról, hogy az valamikor maga
14598 I, VII | kapott levelet a leányától Ocskóról, ahol Ilonka házassága első
14599 I, XIX | szeretnék hazajutni; cserében odaadnak Ocskay László ezredes uramnak
14600 I, XXV | elvették szentegyházainkat, odaadták prédikáló tanyául lutheránusoknak,
14601 I, I | katonának. Az egyik fiamat odaadtam harcolni török-tatár ellen;
14602 II, XIII | A főudvarmesteri titkár odaállítá Ocskayt legelöl az audienciás
14603 II, XII | alakított belőle, hogy bátran odaállíthatta a tűzhelyhez a szakácsné
14604 I, XXV | áldásteljes Istenatya helyébe odaállították az alaktalan fátumot, aki
14605 I, XVIII | főbe lövet. Ocskay László odaállíttatja Ozmondát a puska végére,
14606 II, XVI | megindult a keresésére; nehogy odábbmenjen: sőt inkább készüljön az
14607 II, IV | valami elhallgatott baj van odabelül, a sírást elfojtó rángatózás
14608 I, VIII | végső erejével a pisztolyt, odacélzott és lőtt. – A pisztoly három
14609 II, XXI | kettétöré a fekete pálcát, s odadobá Ocskay László lábaihoz.~
14610 I, II | jelmezváltoztatáshoz. Gúnyáikat odadobálták egy halomba. Úgysem jönnek
14611 II, XIV | szalagot és az aranyláncot, s odadobja kardjával együtt az asztalra,
14612 II, XIV | szájszegletét, mintha mosolyogna, s odadörmögé a szakállába (neki még volt!): „
14613 I, XXIV | álbarát a hamis szakálla alól odadörmögött a híveihez cigányul: „irgundum
14614 II, I | üres kézzel.~Ocskay aztán odadümmögött neki a fülébe.~– Ne kívánj
14615 II, XII | Ocskay mindamellett is odadugta a köténye alá a kurta cserkesz
14616 I, XX | beszélni.~Ocskay csakugyan majd odaégette a feleségét akkor, annál
14617 I, I | Mikor aztán a nagyasszony odaér, az előrevitt holttest nyomában
14618 II, IX | szakkermentírozás alatt odaérkezik a posta-gyorsszekérhez Ocskay
14619 II, XVII | Beviszik azt, mire te odaérsz, Lietava várába, s oda juss
14620 II, XIV | lábszáröltöny fölé húzva).~Mikor odaértek a fogollyal Ocskay elé,
|