bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

14621    II,  XVI    |                 Otthon soha sincs tél; mind odafagy a vitéz nép.~– Fel se vedd
14622    II,  IV     |                    mély pirulás terjedt el. Odafekteté az arcát férje keblére;
14623     I,  III    |               Tormássy László bácsi: az még odafincoltatta a lovát az úri asszonyokhoz,
14624    II,  IV     |               Ocskay egyszerre, indulatosan odafordulva nejéhez, mondá érdes hangon:~–
14625     I,  XXII   |                  Ocskay pedig alig bírta az odafurakodó bámulókat visszatartani,
14626     I,  XVIII  |                sziklákat megmászni. Gyorsan odafuttatá egy segédét azzal a paranccsal,
14627     I,  XIII   |                    pipát az agyarára vágva, odaguggolt a többi uraságokkal egy
14628     I,  XIV    |                     kapott tőle, lassankint odagyülekeztek melléje, mind megitták a
14629     I,  XXV    |                     fekete fátyolon.~Azután odahajol föléje, s mint a vampír,
14630     I,  XX     |                fokozása – szólt Csajághy, s odahajolva Ocskayhoz, valamit súgott
14631     I,  XXV    |                igyekeztek elfojtani. Ocskay odahajtatott közel ehhez a tűzhöz. A
14632     I,  III    |                      A deli lovag a fülével odahallgatott, amit a nagyasszony beszélt,
14633     I,  IX     |                     amint a nyergébe ugrik; odahívatja a zászlótartót, elveszi
14634     I,  III    |                     s Ilonka kisasszonyt is odahívják, hogy hadd lássa meg ő is,
14635    II,  V      |          környezetének.~Mikor Ocskay László odahozta a várába a feleségét, megfogadta
14636     I,  XXV    |              idvezítő Szentháromság helyébe odahozza a rettenetes Jehováját,
14637     I,  XVII   |           jegyezgeté, a nagy karácsonyfáról odahullanak reája, amiket az angyal
14638     I,  XXV    |                  nem kér jutalmat.~Az apáca odahúzta a kis asztalkát az írószerekkel
14639    II,  V      |                     az úr, akinek Gáspár úr odaígérte a szép Katinkát. Mert Gáspárnak
14640     I,  II     |                  töltötték meg kartácsra, s odairányzák a mocsárba szorított tömeg
14641    II,  III    |                     tekintett a lajstromba; odaírta a végére, hogy „láttam”.
14642     I,  XIX    |              fölöttem az ezredes úr, míg ön odajár – nem azért, hogy meg ne
14643    II,  V      |                   is Szunyoghy leány volt). Odajárdogált hozzá esténként a levente.
14644     I,  III    |                    az, mint a bárány. Azzal odajárult a hölgyek elé.~A nagyasszony
14645     I,  XVI    |                   mekegj! A te dolgod, hogy odajuss. Megy veled kíséretül a
14646    II,  VII    |                   egy közhuszár a gyepre, s odakiált Ocskayra:~– Megállj, kutyahitű!
14647    II,  VII    |                megfordult a palóc legény, s odakiálta a társainak: „Csülökre,
14648     I,  I      |                    nagy lárma ez már megint odakint a konyhában!~Azzal kirohant
14649     I,  XXV    |                    páciens mind valamennyit odakívánja, ahol ezek a gyógyszerek
14650    II,  VI     |                    irántad – szólt Ozmonda, odakönyökölve Ocskay térdére. – A császár
14651    II,  XX     |                  maga egy ló hátára szíjjal odakötve. Vitték a csendes, laktalan
14652     I,  XXI    |               hozzákezdtek a kísérlethez. – Odaküldik a feleségét hozzá…~Senki
14653     I,  XIX    |           selyemhullámokat, végig a kemence odalán.~– Tudja ön, min kacagtam
14654    II,  XIII   |                      Meg volt már láncolva: odaláncolta a trónhoz az az arany zálog,
14655     I,  XXII   |          halaványabbnak tünteti fel.~Ocskay odalép a fejedelmi nő elé, s tiszteletteljesen
14656     I,  XVIII  |                 pedig fölkelt a helyéről, s odalépve hozzá, a vállára tette a
14657    II,  XVI    |                  hullottak a poharába. Mind odalett a sok szép vitéze!~– Sohse
14658     I,  XVI    |                  ütközetben. Az ördög fickó odalopakozott hozzám, s egy bolond nagy
14659     I,  XXII   |                     jelenteni a brigadéros, odalovagolva a hintó mellé, hogy a lehotai
14660     I,  XVI    |                    közé tartozott mindenha.~Odamasírozott egyenesen a tábornok székéhez,
14661     I,  XXIII  |          nagyszombati táborba.”~– No, ezzel odamehetsz, angyalom – mondá Ocskay,
14662    II,  III    |                    van. Ezzel magamnak kell odamennem, s az sokba kerül.~– Viselem
14663     I,  XXIII  |                     ápolni.~– Te! Te akarsz odamenni? – kiálta fel Ocskay. Eszébe
14664    II,  XXII   |                   látott meg e síron fekve.~Odamentek, megszólították. Arccal
14665    II,  XX     |                    hittem a mások szavának: odamentem, hogy a magam szemével lássak.~
14666     I,  XXII   |                    az üres odúra, Ocskay is odameredt tekintetével ebbe az űrbe,
14667     I,  XVIII  |              selyempalástot magára borítsa, odanézett teljes nyílt tekintetével
14668    II,  X      |                 amint aztán reszkető kezébe odanyomják a wacholderes poharat (más
14669     I,  XXII   |                  lilaszín orgonavirágból, s odanyújtva azt Rákóczinak.~Ehhez már
14670    II,  X      |                főregistratura.~A német, aki odaparancsolta maga elé, az oberregistrator,
14671     I,  XVIII  |                  akik kivont karddal voltak odaplántálva a terem közepére, állt egy
14672    II,  XIV    |                   szánva!~Mit szóljon most? Odarohanjon-e Heisterhez? Leboruljon előtte?
14673     I,  XXVI   |                    bán. Egy maroknyi haddal odaront Pekry oldalába, azt felveri,
14674     I,  I      |                  leszálltak a nyeregből, és odasiettek. A szótlan elszörnyedés
14675     I,  XVIII  |              ismertél? Te bolondom! – Azzal odasimult Ocskayhoz, szétvonta annak
14676    II,  III    |                Amikor te parancsolod – súgá odasimulva Ocskay vállára. – Ez órában,
14677     I,  XXII   |               Ozmonda segíté ki a zavarból; odasúgta félig halkan: „Blaskovich!”,
14678    II,  VI     |                    mikor azt a három iratot odaszegezte hozzá a török késével, mint
14679     I,  VII    |                  minden ügyre nézve, amihez odaszegődöm. Kiszakítottátok belőlem
14680     I,  XIV    |                     Csak egy ugrás kellett, odaszökni hozzá, megkapni bal kézzel
14681     I,  XX     |                Ocskay, erőteljes két karral odaszorítva magához visszavívott kincsét.
14682     I,  V      |                   szerint, akihez legjobban odatalál az indulatja, én nem keresem,
14683     I,  XVIII  |                  megállt az ajtóban.~Ocskay odatámaszkodott háttal az asztalhoz: a hölgy
14684    II,  IV     |                    volt ezúttal oly hosszan odatapadó, mint máskor. Azután ő maga
14685     I,  XX     |                     csak a fejét ingatta, s odatapadva férje keblére, mondá:~–
14686     I,  VIII   |                 sorából egy fiatal dalia, s odatart a kihívó elé.~Vak Bottyán
14687    II,  XIV    |                 együtt az asztalra, s aztán odatartsa a két kezét, hogy verjék
14688     I,  XXII   |                egyszerre szembefordul vele, odatekint a rejtélyes végzet arcába,
14689     I,  IX     |                     a válasz. – Csajághy is odatekintett, ahová Ocskay reszkető kezével
14690     I,  VII    |                 magáé számára. A hittérítők odatelepedtek a révek átjáróihoz, s a
14691     I,  XX     |                  bocsátkozék, s a két nő is odatérdelt mellé (pedig pápisták sem
14692    II,  I      |               Valahány csapat jött, az mind odatódult Ocskayhoz a kastélyba, s
14693     I,  XXIV   |                    igazat Jávorkától.~Éppen odatoppant erre a szóra az emlegetett.~–
14694     I,  III    |               kezében tartott szegfűcsokrot odatűzé a kalpagjára, éppen a kócsag
14695     I,  XXII   |                     a sastollas forgó mellé odatűzte, egy áhítatteljes csókot
14696     I,  XIX    |                     kis ezredesüket. Ocskay odaülteti őt maga elé a nyeregbe.
14697     I,  I      |                  annak a fejét, kegyetlenül odaütögetve a falhoz.~– Kinek a fülét,
14698     I,  I      |                     meg talál vágni, menten odaugrik hozzá, hogy a sebét bekötözze.~
14699     I,  XVIII  |                  egymással szemben.~Ozmonda odaugrott mellé, s megfogta két kézzel
14700     I,  XXIV   |               Doktor Wolffius tanácsolta az odautazást Érsekújvár posványos légköréből.
14701     I,  XXVI   |                   fenékig ürítve a bokályt, odavágta azt az asztal alá. – Azután
14702     I,  XIV    |                    a hadvezéri nyugalmából. Odavágtatott maga, csak néhány segédjétől
14703    II,  XII    |                     Mármost ha a fél bajusz odavan, a másikat csakugyan utána
14704     I,  VII    |               cimbora! A szép feleség miatt odavész minden babérod!~– Hát bánom
14705     I,  II     |                     ezredes, Kende János is odaveszett.~Eközben megérkezett a száraz
14706     I,  XIV    |                Nehány vonással hirtelen úgy odaveté a papírra Heisternek a karikatúráját,
14707    II,  XX     |          Érsekújvárt hamarább, mint hinnéd, odaviszed a gyönyörűséges szép mátkádat.~–
14708    II,  X      |              dolgába: de nem nyilvánosan. – Odavitette magát a kancellár palotájához.~
14709    II,  XII    |                 valami feltűnő alakot, akit odavitt a bűne, hogy a romlott világ
14710     I,  XXVI   |                 Deliancsa!” – szólt Ocskay, odavonva a tüneményt az ölébe. –
14711     I,  XIII   |            bizonyítványodat, hogy felépülve odébb mehess. Az éjszakát azonban
14712     I,  XXIII  |              kalapjaikat, s nagy fejlógatva odébbálltak. Csak Ocskay László maradt
14713    II,  X      |                     alleseins, habi a Geld, oder keins”. Scharodi kísérte
14714     I,  I      |                   belökte a palócot a sötét odúba, aki soha annál kedvesebb
14715    II,  V      |                 leány ott fullad meg a szűk odúban; amidőn Andaházyék csapatja
14716     I,  XXII   |                 keresztül hangzott a bezárt odúból valami nóta, rekedtes férfihang
14717    II,  X      |                    kereste, míg rátalált az odújában. Az ottakringi schweitzer
14718    II,  XIII   |                  Azok bujtogatták ellene az odúk piszoknépét, hogy meghurcolják
14719     I,  XXII   |                 elfoglalt zászlók lakták ez odúkat, por-, rozsdalepte mind;
14720     I,  XXII   |                  bán némán mutatott az üres odúra, Ocskay is odameredt tekintetével
14721     I,  VII    |                tartá ehelyett azt, hogy egy odvas fát megostromoljon egy mókusfészekért.
14722     I,  XXI    |                     s kikeresve a szoknyája öblös zsebéből a megviselt kártyákat,
14723     I,  XXVI   |                     túladni rajta.~Mikor az öccsétől elvált, egy levelet adott
14724    II,  III    |                     hát mennyit adjak, édes öcsécském?~– Amennyit akarsz.~– Jó
14725     I,  VI     |                    magad mellett kettőnket: öcsédet és engem: a mi testünk fog
14726    II,  III    |              vámosoknak, hogy Ocskay László öcsémet, famíliáját, amikor jön
14727     I,  IV     |                      Ebben a malacban az én öcsémnek a lelke lakik, aki a Morvába
14728     I,  III    |              dologba.~– De már édes vitézlő öcsémuram, addig, amíglen itt vannak,
14729    II,  XV     |                      s betoppant a terembe, öklébe szorítva kivont kardját.~
14730     I,  XIV    |                     feltámadt vigasságot, s ökleivel ütve az asztalt és a mellét,
14731     I,  XXIII  |                  közel magához? Rúg, kapál, öklel, ha közel viszem hozzá az
14732     I,  XXVI   |                   aki ott sem voltam? Engem öklelt fel a német, aki hátul álltam?
14733    II,  XIV    |                  lábait. Ő maga az arcát az öklére támasztva, úgy figyelte
14734    II,  XIII   |                  másikat, amelyik görcsösen ökölre van szorítva. – A kisebbik
14735     I,  XIV    |            csallóközi sár megfagy, azon hat ökör se vontat keresztül egy
14736    II,  XIV    |               bajuszát, mert attól, mint az ökörnek a szarvától, nem fér a lánc
14737    II,  XVI    |              mellett; mert a kincseket csak ökörszekerekkel lehet szállítani. Azalatt
14738     I,  III    |                 számára süttessen kenyeret, ökröket vágasson, abrakot tartson
14739    II,  XVI    |                  feneketlen utak miatt csak ökrös szekérrel lehetett járni,
14740    II,  I      |                     tanyákat, félig nyúzott ökröt, kemence kenyeret, s futott
14741     I,  VIII   |                     Maga Zólyom városa négy öl magas széles kőfallal van
14742    II,  IV     |                   Isten, se ember ellen! Ne öld meg őket örök életükre!
14743     I,  VI     |                mintha féltené azt, hogy már öldöklik.~Édesanyja észrevette felindulását,
14744     I,  XXVI   |                 Eltagadom a nevemet. Minket öldökölnek, s ti itt tivornyáztok!
14745    II,  XI     |                   helyen párviadalban addig ölék egymást, míg mind a ketten
14746     I,  XXIII  |                      monda neki, és magához ölelé.~Jávorka is értette a dolgot.
14747    II,  XIII   |                     Ocskaynak, s barátságos öleléssel fogadta.~– Hozta Isten,
14748     I,  XVIII  |                  lehet nevezni a csókot, az ölelést, a szerelmi őrjöngéseket,
14749     I,  XXVI   |                  vajon? Mikor láttad, mikor ölelgetted?~Valami végigborzongott
14750    II,  VIII   |                    egy szóra. – Ottlepheted ölelkezés közben. – Te, Beleznay,
14751    II,  XVII   |                   számára növekedjenek fel: ölembe veszem őket, s elviszem
14752     I,  XXII   |                 egészen üres volt, a torony öles vastagságú falába boltozott
14753     I,  XXII   |                  rongyos gárdával a Tiszába öletett; és a nevezetes nagy hadvezérek,
14754    II,  XX     |                     azt engedjétek, hogy én ölhessem meg a tegnapi Ocskay Lászlót.
14755     I,  II     |                 alatt.~– Lövesd őket, aztán öljed, vágjad, amíg egy felemeli
14756     I,  XVIII  |                 Csak védtelen embert meg ne öljenek! – mondá Ocskay.~– Azt nem
14757     I,  IV     |                  csak ijesztgetés? Csak nem ölnek agyon egy embert egy malac
14758     I,  VI     |                  ahol egyedül lehet.~Magas, ölnél is termetesebb férfi volt,
14759    II,  IV     |            ellensége a kávénak, amit lassan ölő méregnek nevez, s mindenkit
14760     I,  XVIII  |                    az iskolamester, nyelvet ölt rá, kikacagja, s folytatja
14761     I,  I      |              általános zsivaj támadt.~– Kit öltek még meg? A Gábort? Kit?
14762     I,  XXII   |                    Ilonkának is fel kellett ölteni az e napra készült baleine-t,
14763     I,  XVIII  |                   Szégyen! Gyalázat! Inkább öltétek volna meg.~Csajághy letette
14764    II,  XV     |                  iszonytatóbb rémalakot nem ölthet magára, hogy őt megrettentse,
14765     I,  VI     |           szekrényhez, amelyben meghalt fia öltönydarabjai voltak elrakva, krónikai
14766     I,  IX     |                      Egy elejtett gomb, egy öltönydarabnak a foszlánya drága kincs
14767    II,  XII    |                   izmos, termetes szakácsné öltönyeit kérte kölcsön, s azok éppen
14768     I,  XXII   |                     a högyek nem díszmagyar öltönyökben jöttek, hanem a legújabb
14769     I,  XXIII  |                    aminek a feldobogását az öltönyön keresztül lehetett látni. „
14770     I,  XVII   |                  Lassankint a felhők alakot öltöttek, zöld és veres mozgóképek
14771     I,  I      |               vissza: jobb lesz, ha maga is öltözéshez lát már: nemsokára érkeznek
14772     I,  XIII   |                 ilyen hivalkodást. Hanem az öltözete annál választékosabb volt.
14773     I,  VIII   |                    lovasság, a saját lován, öltözetében és fegyvereivel. Ágyúik
14774    II,  IX     |                 Azután meg a parádéhoz való öltözetek is egész málhákat töltöttek
14775     I,  II     |                      csat, gomb hiányzik az öltözetéről; az valószínűleg ezüstből,
14776     I,  XXV    |                    ébren is ezt a szokatlan öltözetű alakot maga előtt. A gyermek
14777    II,  X      |                 volt már; sietni kellett az öltözködéssel, hogy kilenc órára ott legyen
14778     I,  I      |                semmi dolgom. A menyasszonyt öltöztetem. Egy nap csak az övé. A
14779     I,  I      |                 harmadik szobáig behat. Itt öltözteti ő éppen a menyasszonyt,
14780     I,  II     |         karassiaposztóba, szattyánba van az öltöztetve, mind tetőtűl talpig, farkasbőr
14781     I,  XXV    |             Gábornak volt az inasa, akit mi öltünk meg ketten.~Rettenetes közösség!
14782    II,  IX     |               megyek a trón elé. S van elég önbizalmam, hogy azokat méltányolni
14783    II,  IX     |                pocakra is tett már szert, s önelégülten ütögetett rá a tenyerével.
14784    II,  VII    |                 kegyelmednek.~Ocskay László önérzetes mosollyal vonta elő kebléből
14785     I,  XVIII  |                       monda felülkerekedett önérzettel Csajághy. – Hát ugye, hogy
14786    II,  XVII   |                  igaz! – kiálta közbe őrült önfeledéssel Ozmonda. – Nem az egész
14787    II,  XVII   |                    És mikor így felkacagott öngúnyolva, mintha visszhangja támadna
14788     I,  VII    |                    beszéltek arról, mint az öngyilkosról. II. Ferenc (Rákóczi) fejedelem
14789    II,  XVII   |                 mondá neki:~– Mondj le róla önkényt! Visszatérhetsz a „magyar
14790    II,  XIII   |           csettentett a nyelvével, s a keze önkénytelenül a bajusza üres helyéhez
14791     I,  VIII   |          maradványait, kiegészítette azt új önkénytesekkel, úgyhogy mire Zólyomnál
14792     I,  XXV    |               lehetett ránézve: nehezebb az önkorbácsolásnál.~Azzal kezébe adta Ocskaynak
14793     I,  XXVI   |                  tüzes pillantás megfordít, önmagadnak ellenkezőjévé tesz!”~Már
14794     I,  VII    |                   egy tüzes pillantás, hogy önmagam ellenkezőjévé gyúrjon át”?
14795    II,  XV     |                rázkódott minden íze, tagja. Önmagára ismert; önmagától megrettent,
14796     I,  XIX    |                    ördöge fehér. – Mit tett önnel az angyal? Lázadóvá tette
14797     I,  XXII   |                  Bevallom neked hímezetlen: önnön világomat védem. Szeretnék
14798    II,  XV     |                lehet annyi özön keserűséget önteni, hogy ami egyszer édes volt,
14799     I,  VI     |                    nedv patakja nem szokott öntözni soha. Most nem bírt magával.~–
14800    II,  XVIII  |                    minden könnyharmatja: ne öntözze meg ezt a földet. – Tartson
14801     I,  I      |                 nagyságú fehér terpentit, s öntsd a többi közé. Végül szűrd
14802     I,  XXVI   |                     az átalagból a bokályba öntsék. Felvette két kézzel a faedényt,
14803     I,  VIII   |                azonban még nem hagyta el az öntudat. Tudta ő azt jól, hogy Vak
14804    II,  XVIII  |             Ocskaynak a gyűrűje. Erről tért öntudatához.~– Megütött engem! – Megütött
14805     I,  VI     |                   volt, mintha vasból volna öntve. Ocskay erőltette a nyugalmat.~
14806     I,  XXV    |                     nem volt semmi nesz. Az ördögalakok eltűntek, a félelem rémnyomása
14807    II,  X      |             nevezetes nótáját: „herdegatta (ördögatta) blaue Hosen!”, próbálgathatta
14808    II,  XIII   |                késedelemért…~– Hagyd el, az ördögbe! Tudom már könyv nélkül.
14809     I,  XIX    |                    angyalával, cserébe – az ördögért? Mit szól kegyelmed ehhez?
14810     I,  XVIII  |                    istenítő gyönyörökből és ördöggé aljasító gonosz indulatokból…
14811    II,  III    |              könnyebben ott vész a zálog.~– Ördögöd van, hogy kitaláltad. No,
14812     I,  XIV    |             kegyelmed feleségét, gyerekeit, öreganyját megölette.~– Bizony azt
14813     I,  XXV    |              Óhajtásának elég lett téve. Az öregebb apácát felváltotta a fiatalabb.~
14814     I,  I      |                egész az ivószobáig, ahol az öregek búsulnak. Ez sem lát már
14815    II,  III    |                  volna disznókat.~– Jól van öregem. Hát eressz bennünket egy
14816     I,  XXV    |                     Theodora – viszonzá egy öreges, törődött hang a fátyol
14817    II,  III    |              Gáspárt, a család legkedvesebb öregét, aki a császáriakhoz átszökött,
14818    II,  III    |                   Ocskay, kezet szorítva az öreggel is, a menyével is.~Azzal,
14819    II,  III    |                     ajtón, visszafordult az öreghez, s azt mondá neki:~– Kedves
14820    II,  III    |                   sem háboríthatta őket.~Az öregúr ott ült a kincsek között,
14821     I,  XXIII  |                    feküsznek szépen: kunok, örmények és tatárok, Abesszínia és
14822     I,  XXIII  |                   adós egy szásznak meg egy örménynek, s a zöld szattyánsarujának
14823    II,  XVII   |                  érzek; de érezni fogom azt örökkön-örökké, mind amíg csak élek.~Ha
14824     I,  V      |                     ütött: tőlem semmit sem örökölt. Aki ezt el akarja venni,
14825     I,  XXII   |               herceggé tenni, nagy birtokok örökös urává tenni; kész őt szepesi
14826     I,  IV     |                   szekundál, a két szeglete örökösen felfelé húzódva, s ezáltal
14827    II,  III    |                  nem volt. Se atyafiság, se örökösödés, se neoacquistica, se nota
14828    II,  IV     |                  hagyj rájuk egy rettenetes örökséget!~Ocskay kőszoborrá érzé
14829    II,  XIII   |              felruházva, ami gyermekeire is örökségül szálland. A császár kinevezte
14830     I,  XXII   |               fagyos szigorból a verőfényes örömbe.~– Ez Rákóczi volt? – kiálta,
14831     I,  XX     |                   állt, mint csendes tanúja örömeiknek, gyönyörűségeiknek. Ocskay
14832     I,  IX     |                    nem gondolt az elhagyott örömeire.~S minden napnak megvolt
14833     I,  XXV    |                    Lemondtam a világ minden örömeiről, vigalmáról: nem hevít többé
14834    II,  XV     |            izenethordásra. A görög annyival örömestebb vállalkozott Lévára Tiszáné
14835     I,  XVII   |                     ajándékait. A gyermekek örömestéje ez. Ha a puritanizmus minden
14836     I,  I      |                    leány azt gondolta, hogy örömet csinál az anyjának, mikor
14837    II,  XXI    |                  Heister megsajnálta ezt az örömét az asszonynak. Nem járt
14838     I,  XXV    |                 levélen?~– Rózsaszín. Tehát örömhír van benne. A címén ez áll:
14839    II,  IV     |                  éjt.~Korán reggel azzal az örömhírrel jött a férjét felkölteni,
14840     I,  XXVI   |                 kedve aludni menni az ilyen örömnapon. Csak az esthajnalcsillag
14841    II,  XVII   |               szívemet azzal, hogy még több örömökkel boldogítottál egykor.~Homályt
14842    II,  XXI    |                     ő abban, hogy valakinek örömöt csináljon.~– No, hát – ha
14843    II,  III    |                    úr famíliája valami nagy örömre van gerjedve.~A fejedelem
14844     I,  X      |                    olyan jó helyre?~De nagy örömrivallással hallották ők azt a szép
14845     I,  XXI    |                Márton volt a vendég.~Ilonka örömteljes felsikoltásában volt valami
14846     I,  VII    |                  Isten! Bárcsak ez a boldog örömük háborítást ne szenvedne
14847     I,  XXII   |            összesereglett népsokaságtól: az örömujjongó tömegtől csak lépésben lehetett
14848     I,  III    |                 vezért is megölte.”~Iszonyú örömzaj! Ez a Kyba volt a réme,
14849     I,  XXIII  |               nyerni hagyják bolondul, hadd örüljön neki: másnap aztán ő emelheti
14850    II,  IV     |                     asszony.~– Ejh, hát nem örülsz-e annak, ha hazajövök? – felelt
14851     I,  XX     |               Együtt leszünk hát, és együtt örülünk egymásnak! – Ott találunk
14852     I,  XXV    |                   akarják Ocskayt gyógyítás örve alatt megmérgeztetni. Az
14853    II,  VII    |                   huszárlovasságnak, s nagy örvendezéssel híresztelték, hogy a fegyverszünet
14854     I,  XXI    |                     múlva már ő is örült az örvendezőkkel.~
14855     I,  V      |          nagyasszonynak.~– Nem tudom, mivel örvendeztetett volna meg jobban kegyelmed,
14856     I,  XXII   |              magamat a legnagyobb veszélyek örvényeibe. Miért járok álruhában,
14857     I,  XXII   |                 etikettnek; a három asszony össze-vissza fecsegett minden édes bohóságot –
14858    II,  VII    |                     vigasságért, tíz arany.~Összeadta: summa summárum nyolcvanöt
14859    II,  II     |                   Mihelyt pedig egy dandárt összeállíthat, azzal rögtön általtör Morvába,
14860     I,  VII    |                    curriculum vitae-t, amit összeállítottatok egy éretlen suhanc hóbortjaiból;
14861     I,  X      |                     égő klastrom~Az a rövid összebeszélés Ocskay és Csajághy között
14862    II,  XII    |                     Péter tér felé, mintegy összebeszélésre, s mire a rendőrség hírt
14863     I,  X      |                     mikor aztán pontosan az összebeszélt időre együtt voltak Dévényújfalunál,
14864    II,  III    |                 vonaglott végig ez a szó. – Összeborzadt.~Honnan jön reá ez a hideg?
14865     I,  X      |                    amíg az ellenség odabenn összecihelődik. Ott volt az állatkert,
14866     I,  XXII   |               mennek, ez békíti ki őket, ha összecivódnak. Mondja meg neki, hogy mikor
14867    II,  II     |                  bánnal Ugróc alatt a mezőn összecsapának, csak tréfából ütögeték
14868     I,  XXVI   |                  szemeik egymásba, mint két összecsapkodó acél.~– Mennyköveket ontó
14869    II,  XIX    |                 mellett rohanva elvitték az összecsapókat, ismét szemközt fordítsa
14870     I,  II     |                   Elzüllött, marcona pofák, összecsapott, hosszú hajjal; a lovaik
14871     I,  IV     |                     oi, röf!”~A nagyasszony összecsapta a két kezét: „De már ez
14872     I,  XIII   |                  összezengett, de sok pohár összecsengett; de még több kard összepengett
14873    II,  XIX    |                     a maguk lovasságával, s összecsetepatéznak, mire a hadnagyok visszavonulnak
14874    II,  XV     |                      rohant ki a tornácból, összecsikorgatott fogai közé fojtva el zokogását.~–
14875    II,  II     |                   munka lesz a fölébredése!~Összecsikorgatta a fogait, s a közben nevetésre
14876    II,  VI     |                   Ozmonda, kivillanó fogait összecsikorgatva. – Te nevetsz rajtam, s
14877    II,  XIII   |                    főúr ismét megölelgeté s összecsókolgatá szívesen látott vendégét.
14878     I,  XXI    |                     nyakába ültetve, eléje. Összecsókolóztak.~Az asszonyok aztán elébb
14879    II,  III    |                   beszakad alatta a föld, s összecsukódik a feje fölött, akkor potom
14880     I,  X      |            főparancsnok, Strassoldo, rögtön összedoboltatta, trombitáltatta a rendelkezése
14881     I,  IX     |                     csak fekete tuskóhalmaz összeégett maradványa sötétlett a hó
14882     I,  XXVI   |                    két fekete szemöld, majd összeér elöl. Korallpiros ajkai
14883    II,  X      |                    a szalmaszékre, csak úgy összeesett, mint egy táncbáb (gliederpuppe).
14884    II,  XIX    |                  hogy négy hajdani bajtársa összeesküdött ellene, hogy őt élve elfogják.
14885    II,  II     |                  volna, összefogdostatta ez összeesküvés fejeit, magát, sógorát,
14886    II,  XII    |                     Ő maga és még két kuruc összeesküvő.~Ocskayt ezalatt Ozmonda,
14887    II,  XIV    |                 elárulja a kínt, ami szívét összefacsarja, az egész asztaltársaság
14888    II,  XVI    |                miféle regementből való, úgy összefecskendette a sár; az ábrázatjából is
14889    II,  II     |              mielőtt végrehajthatták volna, összefogdostatta ez összeesküvés fejeit,
14890    II,  XV     |              nyögött, nem jajgatott; száját összefogta.~Tormássy László kinyitotta
14891     I,  II     |                  magyar alföldi rónán az ég összefolyik a földdel; az átfűlt szikföld
14892     I,  XXV    |                    nem bír olvasni. A betűk összefolynak a szemei előtt, s a sorok
14893     I,  XVIII  |                     meg sem mozdult. Még az összefont karjait sem vette széjjel.
14894     I,  XXVI   |                élesebben lehet visszavágni. Összefonta a karjait, úgy válaszolt.~–
14895     I,  XXIV   |              sánctetőn, mint elébb, karjait összefonva, mozdulatlanul. – Ekkor
14896    II,  XVIII  |                    asszonyt a férje mellől, összeforrhatlanul törte szét a kapcsot szíveik
14897     I,  XV     |                   két táborban vége volt az összefüggő hadműködésnek.~A fejedelem
14898     I,  XXIII  |               Belefulladok!”~Erre a lármára összefutott az egész udvari nép, az
14899     I,  XXIII  |          elveszített, Szirmay nyerte el. Az összeg nem volt készen Bercsényinél,
14900     I,  I      |   levelensült-készítéshez. A konyhaművészet összegezett remekeinek előállítására
14901     I,  I      |                    kihúzta a bőriszákból az összegöngyölgetett búzavirágszín bársonymellényt,
14902    II,  XIX    |              rugaszkodott; jobb kezében egy összegöngyölt pányvát tartva; nyilván
14903     I,  II     |                  bozontos, sűrű, szőke haja összegubancolódva fityeg a vállára kétfelől;
14904     I,  XVIII  |                    időn éppen olyan könnyen összegyülekezett megint, s mintha semmi baj
14905     I,  XVIII  |                  amíg a saját ezrede megint összegyülekezik. Mert az volt ám ez idő
14906     I,  XIV    |                 útnak indította volna őket, összegyűjté valamennyit. Sok mindenféle
14907    II,  II     |                    Nyitra védelme alatt már összegyűjteté, az ott várt rá Szkolcsán
14908    II,  VI     |                ügyét. Egész bűnlajstrom van összegyűjtve felőle a nádorispánnál.
14909     I,  XXIII  |                 magyar haza főrendei voltak összegyűlve; künn a ponyvák alatt tizenhétezernyi
14910     I,  XXV    |                   tette a levél alá. Azután összehajtogatta azt, s Ocskay pecsétnyomógyűrűjével
14911     I,  XXII   |             családunk minden várkastélyából összehordta legértékesebb ereklyéit.
14912    II,  III    |                    Szunyoghy Gáspár urammal összehozott, valami tollát annak a keze
14913     I,  XXV    |                     elkeseredett haragjában összehozta a fátum egy férfival, nem
14914    II,  III    |                   Olyan rossz, mint a tied. Összeillünk.~– Hm. Tudnék én valamit
14915    II,  XX     |                 történtek, ezek még egyszer összejöhessenek egymással, az öröm poharának
14916    II,  VIII   |                   Ne engedd neki, hogy vele összejöjjön! – Én magam pedig – én megyek
14917     I,  XXIII  |                  medicinás üvegeit, hogy ha összejön vele, igazán mondhassa neki,
14918    II,  XVI    |                     a hó.~Mikor Kralovánnál összejött a három dandár: Pálffy,
14919    II,  VII    |                tartalmát az asztalra. Aztán összekaparta egy halomba. Végre ötösével
14920     I,  VIII   |                     kérdéssel lehetett őket összekapaszkodtatni, hogy: „Ki a vitézebb?”~
14921     I,  XXIII  |               hangjánál van mind a kettő.~– Összekaptak egymással?~– De meg egy
14922     I,  V      |                     ez nagy galiba lehet az összekelésnél.~– No, hát mindezekre igen
14923    II,  X      |                   Federreiter úr meg Ocskay összekerültek a Fehér Angyalban a kneipolásra,
14924    II,  XIX    |                lovassággal, azt visszaveti, összekeveredik vele úgy, hogy kurucok és
14925     I,  XVI    |                    lovas, muskétás, palotás összekeveredve, ész nélkül, rend nélkül.
14926     I,  II     |                     a Tisza mocsarának. Egy összekeverült tömeg lett belőlük, ami
14927     I,  XVIII  |                    rettenetes valóság volt: összekeverve istenítő gyönyörökből és
14928     I,  XXVI   |                     és fővezére között nagy összekocódások voltak, amik Bercsényi ingerlékeny
14929     I,  XVIII  |                 vezértársaival: mindenkivel összekocódott már; ha többen lesznek,
14930    II,  X      |              mellett levő, de közös ajtóval összekötött szobában tartózkodnak; szigorúan
14931     I,  XXI    |                     már elkezdte a batyuját összekötözni.~A béresek, a jobbágyok
14932    II,  XIV    |                    meggyilkolt foglyot, így összekötözötten, hadd akasszák még ezt is
14933     I,  I      |                úrasszony lakszobájával állt összeköttetésben, hogy ő maga mindenre felügyelhessen,
14934     I,  XIX    |                      hogy összetépjem, amit összekötve látok? Hiszen én Belial
14935     I,  XX     |                    az ablakon át a távolba, összekulcsolt kezekkel. Bámult a tovarobogó
14936     I,  IV     |         tráncsértállal együtt eléje tették, összekulcsolta a kezeit, s kétségbeesetten
14937    II,  XX     |          végrehajtása, csak az ellenfelének összekuszálása. Nehéz sóhajjal jövünk ki
14938     I,  XXV    |               Pálffy bán haditervét készült összekuszálni.~Ehhez is különös politikát
14939     I,  XIV    |              megállította, szétrobbantotta, összekuszálta a győzelmes dandárt. Nem
14940     I,  XVIII  |               minden rejtekét az öltözetnek összekutatták, nem volt közte semmi írás.
14941    II,  IV     |                     foganatba venni. Még ma összemálháztatok minden drágaságokat, holnapra
14942     I,  VII    |                     úgy szétzavarta az első összemérkőzésnél Vak Bottyán, hogy mind a
14943     I,  XIII   |                  már fegyverzet dolgában is összemérkőzhetnek a császári hadakkal. Ágyúinkkal,
14944    II,  XIV    |             rákiáltott, mikor Pálffy bánnal összeölelkezni látta, hogy meggyalázó,
14945    II,  XIV    |                      aki közénk lőtt, mikor összeölelkeztünk, s azzal el lesz ütve az
14946    II,  II     |                     Ez mind halálát érezte. Összeomlik, porrá lesz az az egész
14947     I,  XXI    |               babonákban hinni.~Cinka Panna összepakolta a kártyáit a földről, s
14948     I,  XIII   |             összecsengett; de még több kard összepengett ezeknek a hallatára!~Hosszú,
14949     I,  XXVI   |                  öltönye, kacagányán a szőr összeperzselve lőporlángtól, dolmánya meghasogatva,
14950     I,  XXVI   |                   az ellenséget, aki minket összepocsékola. Mi kell egyéb, mint felültetni
14951     I,  XV     |                 saját szomszédaiktól hátban összepuskáztatva, rémülten rohantak hanyatt-homlok
14952    II,  XX     |               dínom-dánom, mintha éj és nap összeragadt volna.~E félreugrás miatt
14953     I,  II     |                 lefelé fordított képmásával összeragadva: az ott Beregszász.~Valami
14954    II,  IV     |                      A cigányleányt!~Ocskay összerándult. E szónál Ilonka arcán mély
14955    II,  XIV    |                  tavaszra mind valamennyien összeröffennek majd Egerbe, ahol a fejedelem
14956     I,  XXV    |                 pokolbeli darázsraj; a lova összerogy alatta, s ő maga a sok golyó
14957     I,  XIII   |                  háznak a kapuja előtt kell összerogynod, és a nyavalyatörőst mutatnod.
14958     I,  XXIII  |                     saját üstökét; utoljára összerogyott, görcsös rángatózások közt,
14959    II,  XV     |                    Mit is látott volna? Egy összeroskadó nőt, aki érzi, hogy a szíve
14960    II,  XV     |                      Cselédjei felfogták az összeroskadót.~– Ne ágyba – koporsóba
14961    II,  XVI    |           parancsokat.~Erre a rémhírre csak összeroskadt a szegény asszony, arccal
14962     I,  X      |                   lehetetlen? Voltak együtt összesen ötezren. Ötezer olyan ember,
14963     I,  X      |                     megsebesített, vad sors összesepert: kiéhezve, felbőszítve,
14964     I,  III    |             vendégek lesznek.~Már hajnalban összesereglik a föld népe a Tisza-kastély
14965     I,  X      |             futottak családaikkal és sebtén összeszedett kincseikkel együtt át a
14966    II,  XIX    |              kábulatából egyik is, másik is összeszedje magát; és amint a vágtató
14967     I,  X      |                    szemük láttára! Hirtelen összeszedték a császári várban levő nehéz
14968     I,  II     |                     a rongyos gárdát, mikor összeszedtük?~– Azzal, hogy a legelső
14969     I,  V      |                  hanem a cselédet nem tudta összeszidni, ha valami kárt tett. A
14970    II,  X      |              elszakadt a türelem madzaga, s összeszidta jó magyarul a kérdezőnek
14971     I,  XVIII  |              gyönyörű termetét, két kezével összeszorítá azt keble fölött, s úgy
14972     I,  III    |                   úgy érezte, mintha valami összeszorítaná a torkát, vagy mintha egy
14973    II,  XVII   |                      hogy vékonyulnak el az összeszorított ajkai; hogy festi az irigység
14974    II,  VI     |                  ami a női derekat feszesen összeszorította; az ölelő kéz nem talált
14975     I,  XXIII  |                 franciskánusok kolostorában összeszorul a fejedelem az udvarával
14976     I,  XXIV   |                elutazott.~Ilonkának a szíve összeszorult erre a gondolatra. Egyszer
14977    II,  VII    |                   Pálffy János bán, s amint összetalálkoznak, kezeiket nyújtják egymásnak,
14978     I,  X      |                amint Strassoldo és Csajághy összetalálkoznának.~– No, most mi következünk,
14979     I,  XXV    |                  valamikor lesz még alkalma összetalálkozni Wratislawval. Akkor megmutathatja
14980    II,  VIII   |                     Most négyen négyfelé. – Összetalálkozunk bizonnyal ott, ahol őt megtaláljuk. –
14981     I,  XXIII  |                    köztünk vannak, mikor az összetartó erőt, az egyetértést kellene
14982     I,  XXIV   |                    Jávorka népe különben is összetartott, elég nagy bosszúságára
14983     I,  XIX    |                     két egymástól eltépett, összetartozó lélek ismét egybetalálkozik?~
14984     I,  XIX    |                     tőlem azt a jogot, hogy összetépjem, amit összekötve látok?
14985    II,  XII    |                    palotáját, be is törtek, összetépték a számadásos könyveit, kirabolták
14986    II,  XV     |                     megcsapattam, a levelet összetéptem. Nem te írtad azt, én tudom.
14987    II,  I      |                 megkísérlé egyes csapatokat összeterelni, rendbe állítani; de mire
14988    II,  XV     |                  deszkakoporsóban, két keze összetéve keblén, s azok alatt egy
14989     I,  IX     |           készpénzül talált. Hogy az ezután összetoborzandó csapatokat hogyan fogja
14990     I,  XXIV   |                jobban közreszorult. Elöl az összetódult tulokfalka zárta el az utcát,
14991    II,  III    |                    hatvanéves volt; szikár, összetöpörödött alak; a negyven év előtti
14992     I,  XXIII  |                Nyomorúság! Egy szó alatt is összetörik. Egy diótörő is elég neki.~–
14993    II,  XII    |               sötétség volt: minden lámpást összetörtek. A viharzó lármából csak
14994     I,  X      |                     fölgyújtatta, azok mind összetörték, elégették a pozsonyi hajóhidat.
14995    II,  XIV    |                    fizetve minden adóssága, összetörve minden lánca!~Sokáig beszélgetett
14996    II,  III    |                Odajött, mint vidám cimbora, összeült a várurakkal poharazni,
14997    II,  X      |                 táncra való nóta megzendül, összeüti magyar ember a bokáját.
14998     I,  VIII   |                egyszerre mind a két végével összeugrott. „Ez veszedelmes indicium!”
14999     I,  XXV    |                 főstrázsamester már sokszor összevagdalkoztak őmiatta az udvari tisztekkel;
15000     I,  I      |                  egy lándzsaszúrás, a kezei összevagdalva. A szemei még nyitva, s
15001     I,  I      |                   innenső parton bizonyosan összevárják egymást a Mátyusföldről
15002    II,  III    |                 egypár kompánia imitt-amott összeverbuvált „talpast”, s ment Lietavát
15003     I,  XIII   |                   külvárosáig, s ott megint összeverekedhetünk a helyőrséggel; hanem azt
15004     I,  XVIII  |                     meg egy szarvorrú! Most összeverekednek! A két vezér! A két hírhedett
15005    II,  XVI    |                    biccsei kaptatónál aztán összeverődött az egész csapat; akkor sem
15006    II,  X      |                Ocskay, csípőre tett kézzel, összevert sarkantyúval nehány délceg
15007     I,  XXVI   |                    ebből most mindjárt nagy összeveszés lesz a két úr között, eléjük
15008     I,  XXVI   |               kétfelé van osztva, a fővezér összeveszett a fejedelemmel; a leggyöngébb
15009     I,  IX     |                 másiknak nem. Ezen mindjárt összevesznek. Később aztán megint azon
15010    II,  XII    |               sokaság kezdett egymás között összeveszni a deputációba megválasztatás
15011     I,  XIII   |                     dala”. De sok sarkantyú összezengett, de sok pohár összecsengett;
15012     I,  VIII   |                mellett is, hogy Csajághynak összezördülése volt, éppen őmiatta, magával
15013     I,  XXIII  |                udvari környezetnek az ilyen összezördülést a fejedelem és tanácsosai
15014     I,  IX     |                  rémképe fogadta mindenütt. Összezúzott bútorok hevertek szerteszét
15015     I,  IX     |                    törve kályhák, kandallók összezúzva, a falak freskófestményei
15016     I,  I      |             maókusmadárnak sem; csak már az östökömet eresztené el a nagyasszony.~
15017    II,  III    |                 lehet felmenni, a felvezető ösvény maga egy kígyózó lépcsősor.
15018    II,  XX     |           Ocskayéknál még mindig tartott az óesztendő éjszakája. A tivornya terme
15019    II,  IX     |                  két nagy csizmával oldalba ösztökélve a gabancsát, elcafolt Bécs
15020    II,  XXI    |                   Ilonkának megsúgta a szív ösztöne, hogy itt kell keresni a
15021    II,  XIV    |               jószívűség visszatarthatatlan ösztönével megragadta Ocskaynak azt
15022     I,  III    |              oltotta a leányszívekbe ezt az ösztönt, hogy kíváncsiak legyenek
15023    II,  I      |                Egymásra nyargaltak, s aztán öt-hat kardvágást váltottak egymással,
15024     I,  II     |                 rászolgált a nevére! Valami öt-hatszáz lovas, akik közül kettőnek
15025     I,  XXVI   |             kettőnek a hada nem tett többet ötezernél. Egyesülten sem elég, hogy
15026     I,  X      |                      Voltak együtt összesen ötezren. Ötezer olyan ember, akinek
15027     I,  III    |                  cikázott át egy-egy tréfás ötlet villámszikrája.~Közepe táján
15028    II,  VII    |               Bercsényiék ellen: szatirikus ötletei után azt lehetett hinni,
15029     I,  XIX    |                     Ezzel az angyali jóságú ötlettel akarta éppen Ozmonda Ocskay
15030     I,  I      |                     a kastély felé, csak az ötlik fel mindenkinek, hogy semmi
15031    II,  IV     |                   Múlt úrnapján, szeptember ötödikén.~– Reggel, az első harangszónál? –
15032    II,  VII    |             összekaparta egy halomba. Végre ötösével egymás mellé rakva, végigszámlálta
15033    II,  III    |               erőszakkal eljutni. Így pedig ötven-hatvan jó fegyveres vitézt be lehetett
15034     I,  XXVI   |                    csatamezőről. Magam alig ötvenedmagammal kecmelegtem ki az ellenségből,
15035     I,  XVIII  |                     égették.~Maga Scharodi; ötvenedmagával, keresztülvágta magát a
15036    II,  XVI    |                   kétszázan voltak, mi csak ötvenen. Az én embereim nagyobb
15037     I,  XXIV   |                  tartogatnak a krónikák. Az ötvenláb magasságú emlék szent szobrain
15038     I,  I      |                     aminek táblája velencei ötvösmunka volt zománcos ezüstből,
15039     I,  XXIV   |               pukovai halináig s a velencei ötvösmunkától a pozsonyi mézesbábig minden.~
15040     I,  XXII   |             velencei, erdélyi, szerb, török ötvösművészet remekei mind; bámulatra
15041     I,  XXII   |                    pedig: akinek a sorsa az övéhez van láncolva, vele megyek,
15042     I,  XXV    |                  melynek ágai a nyakától az öveig s egyik vállátul a másikig
15043    II,  V      |                nyéllel mindig ott lógott az övén hátul; sohasem is láttam
15044     I,  I      |                   bátyámnak, mintha csak az övét látnád.~A leány azt gondolta,
15045     I,  XXV    |                Körös-körül ős fenyőerdőktől övezve, csupán egy körültekergő
15046     I,  XXVI   |                  pedig siettek a kardjaikat övükre csatolni, páncélingeiket
15047    II,  XXI    |                    Ocskay László felől akar őexcellenciájával beszélni?~Ozmonda nem szólt
15048    II,  XV     |               asszonyszívbe nem lehet annyi özön keserűséget önteni, hogy
15049     I,  XVIII  |                  Miként egy egész világa az özönvíz előtti eocénének, ami fölött
15050    II,  XVII   |                     más asszonynak adtad. – Özveggyé lettem, mielőtt leejtettem
15051    II,  IX     |                  Abban az időben ez volt az özvegyasszonyok viselete Bécsben. Ahogy
15052     I,  III    |                   meghajolva megcsókolja az özvegyasszonyság kezét.~(Bizonyára Ocskay
15053    II,  III    |                kegyelmed a szegény lietavai özvegyasszonyt, s az nekem elég jutalom
15054    II,  V      |               rigolyával. A hosszú fogadott özvegyélet, a világtól elzárt magában
15055    II,  XXII   |                 szerencsétlen László bátyja özvegyét, Tisza Ilonát. Ocskay Lászlónak
15056     I,  VII    |            egyenesen a fejedelem által. Íme őfelségének a levele.~Ocskay átvette
15057    II,  XIII   |                     mekkora orrot kaphatott őfelségétől; az már nem is orr lesz,
15058     I,  VI     |               húzlak. Nem állok be annak az officiózus bolondnak, aki a triumfátor
15059    II,  VII    |                  fáradva a háborúba. Ki mit óhajt, hamar elhiszi.~A nagyobb
15060     I,  XXV    |                     a másikat az ápolásban.~Óhajtásának elég lett téve. Az öregebb
15061    II,  VII    |                      akit Ocskay a felesége óhajtására kiszabadított a börtönből.~
15062     I,  XXV    |                  ott járt a lelke azokon az óhajtásra méltó virányokon, ahol a
15063    II,  XX     |                 hogy menjen át az ünnepekre őhozzájuk.~Hiszen ráért volna a meghívásnak
15064     I,  X      |                     fejét, s itt a közelben okádja sárkánytüzét.~A Bécs városi
15065     I,  II     |                   rohanásától, melyet a víz okádott ki eléjük. Tetőtől talpig
15066    II,  VII    |                     A nagyobb ünnepélyesség okáért a püspök ott a mezőn tábori
15067    II,  IV     |                   aztán töprengett annak az okain.~Azonban elérkezett az est.
15068     I,  XVIII  |                Odabenn van! Dejszen ott van őkeeme! – felelgetének a hajdúk,
15069     I,  XIII   |                 ismerő perversus ember volt őkegyelme. Másforma öltözetet most
15070     I,  III    |                 szemeit.~– Dejszen nem kell őkelmét félteni. Nem fogja annak
15071    II,  X      |            belerakta mindazokat a nagybecsű okiratokat, amik idejövetele sikerét
15072    II,  XXII   |                  békekötésnek hívják azt az okmányt.~I. József már azt nem érte
15073    II,  X      |                 fogadni fog.~Ettől nem lett okosabb.~– S mikor lesz az?~– Azt
15074     I,  XXIII  |                    kinevették. Nem tehetett okosabbat, minthogy következő este
15075     I,  XX     |                   bolond!~Ezek pedig nagyon okosak voltak! Csókolódtak, úgy
15076     I,  XV     |                   ismereteivel ki nem bírja okoskodni, hová lett a háta mögül
15077     I,  XVI    |                  másik ordinánc azonban úgy okoskodott, hogy aki a mai napon legjobb
15078     I,  XXII   |                feleletet ád, hogy senki sem okosodik ki belőle.~Ezalatt felnyitották
15079    II,  XVII   |               minden szavaddal pokolkínokat okozasz itt! (Öklével a mellére
15080     I,  XIX    |            kegyelmed ellen. Tévedés volt az okozója. Nem tudám vala, hogy ezen
15081     I,  XVI    |                    rókafark-csóválgatás! Te okoztad a legnagyobb veszedelmet
15082    II,  XII    |               vasaddal; aki annyi rémületet okoztál Bécs városának, s most még
15083    II,  XI     |                       hogy neked ezt a kárt okoztam. Megfizetek érte.~– Dehogy
15084     I,  III    |                 viselet volt.~A nagyasszony oktatva feddi meg őket.~– Ne vihogjatok
15085    II,  III    |                        Az ókulárémtól.~– Az ókuláréjától?~– No igen, hát az olyan
15086    II,  III    |                     kedves urambátyám?~– Az ókulárémtól.~– Az ókuláréjától?~– No
15087    II,  III    |           összehajtott ív papirost; még egy ókulárét tett fel a szemére: úgy
15088    II,  VI     |                   hogy itt várlak-leslek az ókútnál, egyedül egymagamban, kakaskukorításig.
15089     I,  XXIII  |                    velük, mint Szent Pál az oláhokkal. Ahány vezér, az mind majd
15090     I,  XIX    |                     tűzhelye között, jár az olajággal egyik táborból a másikba;
15091     I,  XVI    |                     helyben állva, mint egy olajbálvány. Mikor aztán én végre segítettem
15092     I,  XXV    |                  terem még az Ararát hegyén olajfalevél?~– Talán még annál közelebb
15093     I,  XXIII  |                     utoljára mint kuruzsoló olajkáros: s mindannyiszor meglepően
15094    II,  VIII   |           visszamégy a német táborba, s ott ólálkodod körül az elátkozottat (más
15095     I,  II     |                  harmadik alatt az ellenség oldalában!~„Rajta! Rajta!”~A morva
15096     I,  XVI    |                     a jó lakoma is a gyönge oldalai közé tartozott mindenha.~
15097    II,  III    |                     körös-körül, s a hegyek oldalait mossa a Vág, aminek a medre
15098     I,  XXII   |                  rejtőzködő falvak, a napos oldalakon világoszöld szőlőkertekkel,
15099     I,  XXV    |                szőve. Minden gyöngének hitt oldalamat kipróbálták vele. Mondhatom,
15100     I,  XXIII  |                    rézlibertással. S a zsák oldalára oda volt ragasztva a miskolci
15101    II,  VII    |                   azt észrevenni, hogy az ő oldalcsapataik, a nemesi bandériumok szépen
15102     I,  I      |              betaszítva a legényt egy sötét oldalfülkébe, ami afféle kézi éléstár
15103    II,  XVII   |                  hintó, amit Ocskay kísért, oldalvást léptetve: ebben van a felesége.
15104     I,  XIX    |               kezében mindig félreszalad az olló, s valamennyi legény mind
15105     I,  IV     |                    a nagyasszonynak a cifra ollója volt a tenyerében, nem más.~–
15106     I,  III    |                 övéről ezüstláncon lecsüggő ollóját nyújtja e szolgálatra, s
15107     I,  XIV    |                    megint ezermesterkedett. Ólmot öntött, s abból jövendőt
15108     I,  XIX    |              csörömpölnek az üvegkarikák az ólomfoglalásban. Valahányat durran, atyamester
15109    II,  III    |                    bőrvánkosát, a földre az ólomkalamárist, az összehajtott ív papirost;
15110     I,  XXV    |                   gerendás szobát, azzal az ólomkarikás ablakkal, amin keresztül
15111     I,  XXV    |             Poroszországba. A hír még akkor ólomlábon járt: hónapok kellettek
15112    II,  VII    |                 fogod látni többet, az mind ólommá válik.~– No, hát az is az
15113     I,  XXIV   |              egy-egy dió. Azok a diók pedig ólommal vannak beöntve, s hatalmas
15114     I,  XXII   |               hallgatok csendesen; őrizlek, oltalmazlak, vért is ontok érted; hanem
15115     I,  IV     |             nagyasszony. – Biz a föld népét oltalmazni kell a katonaság ellen,
15116     I,  VI     |                     előtt, mikor alszol, mi oltalmazunk élesen vágó kardok s még
15117     I,  XXV    |                kereszteltetni. A Mindenható oltalmazza kegyelmedet mindennemű veszedelmei
15118    II,  IV     |                  egész vulkántüzet ki tudta oltani két ilyen kicsiny könnycsepp!~
15119     I,  V(1)   |                    égő oltár (a honszerelem oltára), melyen a tüzet egy magyar
15120    II,  XVIII  |                 adja.~– Megígérem neked, te oltáriszentség, hogy teneked adom előbb
15121     I,  I      |               húgámmal úgy bánj ám, mint az oltáriszentséggel, bajtárs, mert, ha csak
15122     I,  VII    |                  vallásfelekezetet egyesítő oltárral vessen véget, amin a hazaszeretet
15123     I,  XX     |                  drágasággal, amit Isten az oltárról felvesz magához – az érzés
15124    II,  V      |                  méltó, hogy minden asszony oltárt emeljen a képe előtt, s
15125     I,  V(1)   |                  páncélos dragonyos, aki az oltártüzet eloltja, s a három vallás
15126     I,  XVII   |                    a gyóntatóatya a hímzett oltárvánkost. A cselédség is sorban megkapja