bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

15127     I,  VII    |                   az „édesem” a kertésze; ő oltja, plántálja a csemetéket,
15128     I,  III    |                    vizsgálta. – A természet oltotta a leányszívekbe ezt az ösztönt,
15129     I,  IV     |                  azt megérdemli; de csak ne oltsák ki az életét.~– Nem mi tesszük:
15130    II,  XVIII  |               vacsorálhattok holnap reggel. Oltsátok ki a tüzet, fogjátok be
15131    II,  XVI    |                napok jöttek, hogy minden hó olvadásnak indult. Ekkor meg aztán
15132     I,  XXV    |                    idegen szellem valójával olvadnak össze: megszűnik magának
15133    II,  XIV    |                ember kell hozzá, akinek nem olvadozik a szíve. – Üljön le kegyelmed,
15134     I,  VII    |             fejedelemnek a levelét eldobtad olvasatlanul. De itt van nálam még egy
15135    II,  III    |               galambom! Könyvet adnék, hogy olvasgasd – ha volna. Szereted-e a
15136     I,  X      |                  ember egymásnak a szívében olvasgatott volna; hadviselés idején
15137     I,  IX     |                   utolsó éjszakán is azokat olvasgatta a hitves. A többi könyv
15138     I,  XVIII  |                   egyszerre megbarnulnak, s olvashatókká lesznek. Jó lesz megkísérteni!” –
15139     I,  IX     |                    gyereket szopni”. Mintha olvasnám a rólam írt leveleket: „
15140     I,  VII    |                     ha ezt a levelet el nem olvasod, akkor én, parancs szerint,
15141     I,  VII    |               szenteket,~Feszületet imádék,~Olvasókra~Sok szapora~Ávékat mondék.~
15142     I,  XXV    |                    felnyitotta a könyvét és olvasott, ha rálesett valaki, ha
15143    II,  VIII   |            megújuljon átkozódásunk, s onnan olvassuk le, amit ma egymásnak fogadtunk.
15144     I,  XXII   |               László Ilonka szemébe nézett. Olvasta-e tán e merev tekintetben
15145     I,  VII    |                   Bellarminiusnak. Ennek az olvastatásával térítették el a jó Brandenburgi
15146     I,  VII    |                   veszedelmes Bellarminiust olvastatja. Tudta ő azt Ocskayról,
15147     I,  VII    |                  suhanc hóbortjaiból; s rám olvastátok belőle, hogy ez vagyok:
15148    II,  I      |                   uram, kegyelmed is gondol olyanformát: hátha ez a bolond fejű
15149     I,  XXII   |                   bécsi udvar felé, s éppen olyannal a bécsiek őhozzá. A háborúba
15150     I,  VIII   |                   lehet elkészíteni, sem az olyannyira szükséges érvágásokat nem
15151     I,  XIII   |                    vitt szerekkel) befested olyanra, mint a magadé.~– Hogy még
15152    II,  IX     |                   kiálta Ocskay mérgesen, s olyant vágott a kosbőr dohányzacskójával
15153     I,  XXI    |              Ocskaynak bizony jár a fejében olyasmi, hogy miután a saját feleségét
15154    II,  XV     |                   labancok a kastélya felé. Őmaga kiállt a tornácajtóba.~Ocskay
15155    II,  XI     |                   körülnőtt falak, tetőtlen omladékok, a török ostrom maradványai:
15156     I,  XXV    |                    minden oldalról egymásba omlottak, s döngették egymás várfalait.
15157    II,  III    |               kedélyes bellum omnium contra omnes (mindenki harca mindenki
15158     I,  IV     |                   Contradicisne diabolo, et omnibus eius insidiis?” (Ellentmondasz-e
15159    II,  III    |                     folyt a kedélyes bellum omnium contra omnes (mindenki harca
15160    II,  I      |                   várt rá odakünn a „platz”-on.~Jött a vert had mindenfelülről:
15161    II,  V      |                   mosolygó vidék helyett az Ondova mentén azt az örökké egyforma
15162    II,  XVII   |                 vonások! Hogy támadnak mély ónkarikák a szemei körül; hogy tekergőznek
15163    II,  XIII   |                hofkriegskassaverwalter majd ónossá lett ijedtében, amint a
15164     I,  VII    |                László fogta az övébe dugott ónrudat, s azt írta e levél alá:~„
15165    II,  XVI    |              Megállj, még majd vért is kell ontanod, magyar vért. De hát attól
15166     I,  I      |               ugyanazok, akik mellett vérit ontja, megölik a másik fiamat
15167    II,  XII    |               belvárosi spelunkák egyszerre ontják elő a fellázított csoportokat.
15168     I,  XXVI   |          összecsapkodó acél.~– Mennyköveket ontó Jehova egy Isten! Hát szétverte
15169     I,  XXII   |               őrizlek, oltalmazlak, vért is ontok érted; hanem mégiscsak pribék
15170    II,  XVI    |               hőkölj meg! Hat a kurucok nem ontották a te magyarjaid vérét? Mikor
15171     I,  XXV    |                    a lelkem. Elég embervért ontottam életemben. Számba sem veszem.
15172    II,  XIV    |                  körülményeit. Rákóczi hadi operációi jelenleg nagyobbrészt a
15173    II,  XIV    |                   össze. Károlyi Sándor, ez operációval egyetértésben, Erdélyt és
15174    II,  XII    |                     nyitány volt valami más operához. A Szent Péter térről szétriasztott
15175    II,  X      |                   nyílt meg Bécsben az első operaszínház is, játszottak benne hetenkint
15176     I,  XIII   |            hadnagyok is rázúdultak: „Még az Operenciás-tengerig is!”~– Oda megyek, ahová
15177    II,  III    |               sztrela gladova! – Ti, sztari opica. Ti!~Ott volt már a zsebében
15178    II,  XII    |              veszedelemről, már döngetik az Oppenheim-palota vassal bélelt kapuját. Egy
15179    II,  XII    |            megtisztul a Szent Péter tér; az Oppenheim-palotának a bevert ablakain kívül
15180    II,  XII    |         Laxenburgban vadászik. Kézre került Oppenheimnak egy levele, amit Eszterházy
15181    II,  III    |              mármost hát nekem adj írást in optima forma ezekről a zálogba
15182    II,  XIV    |               Heister.~És azután egy teljes óráig közölte vele az utasításokat,
15183    II,  IV     |                    el vért verítékező kínos óráimban: óh, te kis néma lélek,
15184     I,  VI     |              Nézzétek: ez volt rajta halála óráján! Akkor is jó húgára gondolt,
15185     I,  XXIII  |                panaszolta Ilonának bizalmas órákban. S ez az asszony azt mind
15186    II,  VII    |               telhetnek, az én tervem pedig órákra van kiszámítva, s azt vagy
15187     I,  IV     |                   megakassza a boszorkányos orákulumot, ezt a kérdést intézé hozzá:~–
15188    II,  I      |                 eltávolításával megszűnt az őrállás Ocskay László fölött. Akik
15189    II,  XVIII  |                     a tűz előtt állt (talán őrálláson), amint a tanyájukhoz közeledő
15190    II,  XIII   |                   verte el az István torony óraműve a hármat, amidőn újra felzörgették
15191     I,  XX     |                 telt: a nagy remekművű álló órán már kétszer huhukolt a bagoly,
15192    II,  III    |                  vert éjfél előtt. Annak az órának is éppen olyan berozsdásodott
15193     I,  XX     |              kétszer huhukolt a bagoly, két óranegyed múlt, az egész óra betelt,
15194    II,  XX     |                      hogy ne a hű hitvesét, őrangyalát menjen felkeresni, visszakönyörögni,
15195     I,  XVI    |                    helyőrség főparancsnoka, óránként kapta a tudósításokat a
15196     I,  XVI    |                 cetera, et cetera! Az egész orátio Rákóczi számára készült;
15197     I,  XXVI   |                     volnék, mint amilyen jó orátor kegyelmed, úgy meg tudnám
15198    II,  XXI    |              megtettem, amit kellett. Három órával ezelőtt elküldtem már a
15199    II,  XVI    |                    a hátába kerülni Czelder Orbánnak, ki a párnicai kuruc sáncot
15200     I,  III    |                      büszkélkedő barnapiros orcák, s hozzá az a veresbe játszó,
15201     I,  I      |               termetes matróna, piros, telt orcával, ami kettős tokát vetett,
15202    II,  X      |             kancsófenékkel helyettesítve az orchestrumot.~Augustin megint gyantázott,
15203     I,  XXIV   |                     a csoport közepén pedig ordas szamárvemhén parádézik a
15204    II,  X      |         valamennyien rákezdték az új verset ordítani; – de nem jutottak ám el
15205     I,  XIV    |                  hanem egy folytonos kitörő ordítás, kísérve kivont kardok csörömpölésétől;
15206     I,  XXIII  |                 nyavalygása, a harag és kín ordításaival keverve.~Mikor Ilona belépett
15207     I,  II     |                   kórussá vegyült az emberi ordítással, üvöltéssel, a trombiták
15208     I,  XXIV   |             utolérni. – Vad „rajta! rajta!” ordításuk már hallható volt az országúton;
15209     I,  XXVI   |                  Álmodom én most?~– Majd én ordítok egy szót a füledbe, amitől
15210    II,  I      |                tágan kifért a szájukon, úgy ordították végig az utcán: „Itt jönnek
15211     I,  XXV    |                helyett azt énekelje, hogy: „Ordítsd, óh, oroszlán, hogy ő rettenetes!”
15212    II,  XIV    |                     haditanácsban, éppen az ordre de bataille-t állapítjuk
15213     I,  XXII   |               kísértetből virrasztó, eleven őrévé válik álmainak?~Ki tudja?~
15214     I,  XXIV   |                     szerint nevezetes a jól organizált koldustestületéről. Azoknak
15215     I,  XXIII  |               tábornokok; Bercsényi, a nagy organizátor, Károlyi, a mindig győztes,
15216     I,  XIV    |                     párosulva a legcsengőbb orgánummal, beszéde bizonyára nagy
15217    II,  XX     |                     találta őket a féktelen orgia közepett.~Odament hozzájok
15218    II,  XX     |                     a verbói kastélyban oly orgiák folynak, amik kétségbeejtik
15219     I,  XXII   |                bokrétát tartott a kezében – orgonavirág volt az. Ez idő szerint
15220     I,  XXII   |                 letörve egy ágat a lilaszín orgonavirágból, s odanyújtva azt Rákóczinak.~
15221     I,  XXVI   |                    tudom, hogy kitől.~– Tán orgyilkokkal kerülgetik?~– Nem az. László
15222    II,  XVII   |                   eltűnt minden élet. Ez az orgyilok jól odatalált lelkébe. Azt
15223     I,  XIX    |                  erődöket szétrombolták, az őrhadat lekaszabolták: a sziklafészek
15224     I,  VIII   |                     királyok lakása, korona őrhelye.~Először állt két nagy táborban
15225    II,  III    |                      mint egy megkoronázott óriás, gömbölyű szemekkel, felnyitott,
15226     I,  XXVI   |                     tovább éljen?~– Csak te őrizd meg azt a levelet. Sohasem
15227     I,  XV     |                egymással szemközt ásítozva, őrizet nélkül, lovak nélkül, mintha
15228     I,  X      |                     polgárőrséget a bástyák őrizetére állíták fel; a pattantyúsokat
15229    II,  III    |                 Azalatt meg a házam idehaza őrizetlen marad.~– Itt hagyom ezt
15230     I,  XXIV   |                kedvesem, itt maradhatsz, és őrizheted a magad szerelmesét a balsors
15231    II,  II     |           Fehér-hegyek közé.~Ott azután nem őrizhette őt senki.~Senki sem vigyázhatott
15232     I,  XXII   |                     magát, s amellett ugyan őrizkedett a fejedelem arcára tekinteni,
15233    II,  XIII   |                  kullognak a háta mögött, s őrizkedjék tőlük.~Mintha csak a sárkánykígyó
15234     I,  XXI    |                   itten, aki melletted áll, őrizkedjél, mert az csalfaságot jelent.
15235     I,  XXII   |                 híven, hallgatok csendesen; őrizlek, oltalmazlak, vért is ontok
15236     I,  XX     |                csörgőkígyót adtál volna ide őriznem, inkább egy pestis-lazarétumot
15237    II,  XIV    |            mindenütt a Duna átjáratait kell őriznünk, hogy ha a jég beáll, vagy
15238     I,  IV     |               nagyobb szerencsével, mint én őriztem.”~– Fogadom Jupiterre, hogy
15239    II,  III    |                kulcsárját, s strázsaállóit, őriztesse azokkal.~– A szép paripáimat
15240    II,  III    |                     nál, mintha csak együtt őriztünk volna disznókat.~– Jól van
15241    II,  III    |                    boltot, ahol meg lesznek őrizve; hozassa el a kincstárnokát,
15242     I,  IV     |                  szemét, amikor azt mondá: „Őrizze kegyelmed nagyobb szerencsével,
15243    II,  II     |                vigyázzanak minden lépésére; őrizzék, strázsálják, körülkerítgetve
15244     I,  V      |               fővezér parancsa az, hogy itt őrizzük addig Lévát meg a bányavárosokat,
15245    II,  IV     |           Elfelejtett haragot, büszkeséget, őrjítő szenvedélyt, mindazt, ami
15246     I,  XVIII  |                      az ölelést, a szerelmi őrjöngéseket, s nem inkább a hallucinációk
15247    II,  XVII   |                   őt megkínozni, megalázni, őrjöngésig űzni.~Nem vehette azt észre
15248     I,  XXIV   |                      fopper”-ek, akik dühös őrjöngőknek adják ki magukat, nyakukon
15249     I,  XIX    |                nemesi vérével.~– Addig majd őrködik fölöttem az ezredes úr,
15250    II,  XXII   |                 szvihrovai nótát a Kárpátok ormairól, mikor Bercsényi búcsút
15251    II,  XV     |                  tör ki a láng a vár minden ormán, s egymásba vegyül a középen.
15252    II,  XIII   |                  már nem is orr lesz, hanem ormány. Rád nézve ez megbecsülhetetlen
15253     I,  X      |                     nagyhírű vár, aminek az ormára Ocskay kitűzte a győzelmes
15254    II,  IX     |               szépen, s tűrni, hogy a vámos őrmester bedugja a fejét a hintóablakon,
15255    II,  IX     |                     vámházból előjött, s az őrmestert félretolva, katonásan szalutálta
15256    II,  XVI    |                     az édes bor közé a nagy ormótlan veszteségek fölötti keserűség
15257    II,  IX     |                   volt a császár kinevezése őrnaggyá: rá sem hederítettek, azt
15258    II,  XVI    |                  átadott neki a dragonyosok őrnagya, Ebermont egy zárt levelet
15259     I,  XVI    |                 magát.~– Tábornok úr, engem őrnagynak címeztek eddig.~– Kotródj
15260     I,  XVI    |                  tetejét ékesíté egy teljes ornátusban levő kuruc vitéz cukorból.~
15261    II,  XVI    |           mormogással, minő a fiait meglelt oroszláné, kérdezé:~– Nem történt
15262    II,  XVII   |                    ugrott: utána vágtatott, oroszlánként harcolt? Aztán mikor a kincseiről
15263    II,  V      |                   haza hagyta magát vitetni Oroszlánkő várába, szép török muzsika
15264    II,  X      |                     úri ember ült egy nagy, oroszlánlábú asztalnál, s azt kérdezé
15265     I,  XXIII  |              csillagnak, napnak, tündérnek, oroszlánnak, félistennek, – csak csak
15266    II,  VIII   |                     szúnyoggá, ha kell, egy oroszlánnyá, hogy vérét ihassa: az ám
15267     I,  II     |                   Egyszerre, mint a tengeri oroszlánok falkája, ugrált ki a vízből
15268    II,  XVI    |                      Ocskay Lászlóé volt az oroszlánrész ebben a diadalban.~De micsoda
15269     I,  IX     |                    minden ember követeli az oroszlánrészt magának. Először a vezérek,
15270     I,  XXII   |                   Dánia, Svécia, Hollandia, Oroszország követei, kik mind abban
15271     I,  XXII   |                   lett. Tudod: a francia az orrából beszél, hadarva, a német
15272     I,  IV     |                     olyan, mintha valaki az orrán keresztül nyefegne, elkezde
15273    II,  XIV    |                  ütött az Ocskay lovának az orrára, s leszidta dühösen a kuruc
15274     I,  XXVI   |               hattyú:~      Magát megmossa;~Orrával tollait~      Felborzolgatja.~
15275    II,  III    |                    kurta kezek és lábak, az orrig felhúzott száj; az ember
15276    II,  III    |                   ide látogatóba? Dej’szen „orrod tőle foghagymás”. Abból
15277    II,  XIII   |                     parancsnokságnak akkora orrokat osztott, mint egy rinocerosznak!
15278    II,  XII    |             bizonyosan a közelgő rendőröket orrontották meg.~De egyúttal azt is
15279    II,  IX     |                látta azt az egyenes, hosszú orrt, a kerek, fekete szemöldököt,
15280    II,  XVI    |                  benn volt a várban a saját őrsége! – Aztán meg a kincses társzekerekkel
15281     I,  XX     |                     maguk váraikba: csak az őrségek maradnak a zászlók mellett.
15282     I,  XXVI   |                 újra ellássák a bennszorult őrséget dercével meg füstölt hússal.~
15283    II,  II     |                     várakat megrakja pihent őrséggel, ellátja eleséggel és lőszerrel.
15284     I,  VI     |                  hegyesre kifenve, mint két orsó. A szemei mélyen benn ültek,
15285    II,  V      |                      Ilonka előbbre igazítá orsója szárnyán a fonáleresztőt,
15286     I,  XXVI   |                  Azt a büszke armádiát, ami ország-világ-hódításra indult meg? Hát levágta
15287    II,  XII    |                  zsidókat Bécsből és minden országából: ők elvállalják mindazt
15288     I,  II     |                Békalencse bevonta tömpölyök országát vígan felverte a sás meg
15289     I,  III    |                   verve, a másik oldalán az országcímer e körirattal: PRO LIBERTATE.
15290     I,  XXII   |                     szövetséges rendek”, az országgyűlések!~Ha felelni tudnának a tanácskozásra
15291     I,  VIII   |                      ahol Nagy Lajos király országgyűlést tartott, s Hedvig leányát
15292    II,  VII    |              őfelsége által elfogadva, s az országnagyok és az összes generálitás
15293    II,  X      |                    szarkazmussal.~– Nem! Az országra nézve! – tüzeskedék Ocskay.~–
15294    II,  XIV    |           Dunántúlra szorítkoznak. Ebből az országrészből a császári seregeket kiverni,
15295    II,  III    |                 koszorúddal a tatárba! A mi országunkban a férjek hűsége nem megy
15296     I,  XXIV   |                  nekiterelték a marhákat az országútnak.~A császár és kísérete fennakadt
15297    II,  I      |                   kivitte őket a faluból az országútra, mielőtt a többi kurucok
15298    II,  XVI    |            Beleznayékra!~S azzal letérve az országútról, nekivágott a hegyi útnak,
15299    II,  XVIII  |                    forduljon.~Nem messze az országúttól, egy vályogvető agyagverméből
15300    II,  VII    |                      Végzetes cselszövényt, országvilág megrontására.~Sakkparti
15301     I,  XXVI   |             Pongrácz alezredes az éjjel, az őrszemle után, nem tért vissza a
15302     I,  XVIII  |                  van Csajághy? – kérdezé az őrtállótól, aki a tanácsterem ajtaja
15303     I,  XXVI   |                   van vágva minden mai napi ortályoskodás. Első a fejedelem baja:
15304     I,  IX     |                    Később aztán megint azon ortályoskodnak, hogy amelyik csapat nem
15305    II,  II     |                     Hollandországnak, és az ortodox muszka cárnak a katolicizmus
15306     I,  XXVI   |                  Már övék volt a diadal, az őrtornyokat elfoglalták, amikor Bezerédy
15307    II,  III    |                erősség, a külső sáncait, az őrtornyot nem is őrzi senki. Arra
15308    II,  IX     |                   lóháton ostromolt meg! Az őrtorony ablakába ő maga tűzte ki
15309    II,  XVI    |                mögött.~S erre, amint Ocskay őrtüzei kigyulladtak a Fátra tetején,
15310     I,  X      |                látván azt a száznál is több őrtüzet a császári vadaserdőben,
15311    II,  XIV    |                    oly vérig bosszantó, oly őrülésre kergető, oly gyilkos méregkeverő
15312    II,  XVIII  |                      Olyan volt az, mint az őrülteké. A háborodott lélek feldúlta
15313     I,  XIX    |                  szenvedély, ami határos az őrültséggel, rokon a mártírság vágyával. –
15314    II,  III    |                     ha játék.~– Már egyszer őrültté tettél. Futóbolond lettem
15315    II,  XI     |                 eléje ment, s megszólítá az őrvezetőt.~– Micsoda hely ez itt?~–
15316     I,  VIII   |               meggyógyulásodra ügyelj, s az orvosának a rendeleteit megtartsd.~–
15317    II,  X      |                    azok között egy kitanult orvosdoktor. Mindenekfelett való mulatság
15318     I,  XXIII  |                    doktor Wolffius az egész orvosi apparátusával együtt nyomban
15319     I,  XXV    |                feladata lesz kegyelmedet az orvosom rendeletei értelmében ápolni.
15320     I,  XXV    |             felajánlom kegyelmednek a saját orvosomat és pharmacopoeámat, bajának
15321     I,  VIII   |             receptkönyvébe, hogy „kovácsnak orvosság: szabónak halál”. Aztán
15322     I,  XXIII  |                   mondhassa neki, hogy az ő orvosságai mellett aludtam el. Álmos
15323     I,  XXIII  |                   Nincs a kegyelmed bajának orvosságra szüksége. Nem kell ennél
15324     I,  XXIII  |                  Rabszolga! Én vagyok az! – Orvost! Láncot rám! – Lőjetek agyon! –
15325     I,  XXII   |           szobájának vasajtaját három lakat őrzé: egész tudomány volt azoknak
15326     I,  XXV    |              elküldött Karlsbadba. A fogoly őrzésével megbízott osztrák tiszt
15327    II,  III    |                sáncait, az őrtornyot nem is őrzi senki. Arra Gáspár úr nem
15328     I,  VIII   |                   egy ezredet meg a szorost őrző néhány száz főnyi hajdúságot
15329     I,  XIX    |                 teendői után lásson. Féltve őrzött kincs volt rá nézve ez asszony.
15330    II,  III    |                  rámájából a sorba állított ősanyaképeknek. A fejét csupa hamis hajhurkák
15331     I,  XIII   |                  háromszáz özvegy nótája”, „ősapáink dala”. De sok sarkantyú
15332     I,  XXV    |             lélekvesztő, amelyen a Pálffyak őse a török fogságból a Dunán
15333     I,  II     |                  talpig meztelenek, mint az ősember; rémségesebbek, mintha páncélban
15334    II,  III    |                    egy szigetvilág. Hegyek, őserdők körös-körül, s a hegyek
15335     I,  XXV    |                      a pápáktól megszentelt ősereklye egy kálvinista fejére kerüljön;
15336     I,  XIX    |                     Zay grófok kies fekvésű őskastélyában a szokott vendégszeretettel
15337    II,  V      |                    kőszobra áll: valamelyik ősnek a fogadalmi ereklyéje; hát
15338     I,  XIV    |                     haza szenvedéseiről, az ősök dicső példájáról s a szent
15339    II,  VIII   |              szerelmes. – Lehet, hogy ahhoz oson el egy szóra. – Ottlepheted
15340     I,  III    |                   ellenséget a kezeik közül osonni, mikor már fogva volna;
15341     I,  XVIII  |                 bolondóci vár rejtekajtóján osont ki férfiruhában. Hajdúim
15342     I,  XVII   |               mérgesen, azt hiszi, kívülről osontam be, míg ő bóbiskolt, s kikerget
15343    II,  XII    |                   volna, mint akik hátulról osonva közelítenek, s ha szemközt
15344    II,  VIII   |                  itt az utolsó fityingetek, osszátok ki, ahányan vagytok.~Megosztoztak
15345    II,  IV     |                    lett a zavar.~– Talán az ősszel, szüret után.~De most már
15346     I,  XXVI   |                  Csak „minket” vertek szét, ostobákat, könnyen rémülőket. Itt
15347     I,  V      |                  László urammal még egy vár ostromához fogunk hozzá, s ha Isten
15348     I,  XIV    |                   elég lövege. Tán Lipótvár ostrománál volt azokra nagyobb szükség,
15349     I,  XXV    |                     fel azonnal Vöröskő-vár ostromával; nem kell megsérteni a bánt”.~–
15350     I,  IV     |                 neve a menyasszonyának??? – ostromlák egyszerre a malacfőt minden
15351     I,  XXV    |                    és szegény leányaimat az ostromlás iszonyúságaitól. Noblesse
15352    II,  XII    |               Jávorka.)~Az Oppenheim palota ostromlása azonban nem soká tart: a
15353     I,  XVIII  |                     is, de gránátjaikkal az ostromlókban nagy pusztítást tehetnek;
15354     I,  XXV    |                      melynek a vésztüzét az ostromlottak nagy erőlködéssel igyekeztek
15355     I,  XIX    |                szobából kiment.~De a beckói ostromnak mégiscsak ő volt a legnehezebb
15356     I,  XXIII  |                    A különben is kicsiny és ostromoktul elrombolt városban ami lakható
15357     I,  VII    |                 Kékkőt, Csábrág várát régen ostromolják. De Ocskay sokkal nevezetesebb
15358     I,  XIV    |                     és Firmont kompániáit. (Ostromsisakos, páncélos gyalogság, muskétával
15359     I,  XXVI   |                megszálló sereggel, hatalmas ostromütegekkel, hosszú, szabályszerű bombázás,
15360     I,  XXV    |                 harsogó szava túldörögte az ostromzajt, puskaropogást.~A csillagsáncnak
15361    II,  XIII   |              nyíltak meg ajkai. A magyarnak őstulajdona az, hogy mikor indulatba
15362    II,  XII    |                    szentségtartóból a szent ostyát kilopták s megfertőztették,
15363    II,  VIII   |              hetumogerek hajdan, a magyarok ősvezérei, megszúrta a karját, s egy
15364     I,  XXII   |                     semmi mást. Itt volt az ősz főpap, aki őt egykor mint
15365    II,  II     |                várakat. Az egész terv olyan őszinte és olyan egyszerű volt.~
15366     I,  VI     |                   közé nézett annak bátran, őszintén, nemesen. A két férfi megszorítá
15367     I,  XXIII  |                    a tenyerét, s igazi cseh őszinteséggel kimondá, hogy őneki előbb
15368    II,  II     |                   kuruc hadról: „A hadaknak oszlása a szokott nyavalyánk. –
15369     I,  II     |                  fel a sötét égig egy fehér oszlopot; ha egyszer azt a portölcsért
15370     I,  XVI    |         megnyugtatni a hölgyeket, hogy csak oszoljanak a házaikba haza: nem lesz
15371    II,  I      |                  talpon van, s rendeleteket oszt. Személyét nem kell félteni,
15372    II,  XII    |                  dicső polgárságának minden osztálya képviselve. Legelőször egy
15373     I,  XXII   |               földszintre.~A torony legalsó osztályában a boltozatos előtornác kétfelé
15374    II,  XIII   |                  barátja jött, a rendőrségi osztályfőnök, Federreiter úr. De az is
15375     I,  XXIII  |                   édes szent asszonyom; nem osztana kegyelmed énnekem is bűnbocsánatot
15376    II,  IX     |                    kapnak meg, (a lap éjjel osztatik szét) az már nekem most
15377    II,  XVI    |                  megrémülten a rendeleteket osztó úri asszonynak.~– Mit csinál
15378     I,  XV     |                    a levegőbe is csapásokat osztogat a karddal. Akárcsak saját
15379    II,  XII    |                    bocsát meg a nép! A Burg osztogathat amnesztiát; az utca nem
15380     I,  XXIV   |                     kötve, s a méltsás urak osztogathatják egymás között a tárnokmesteri,
15381     I,  XV     |                  még ahogy a kardcsapásokat osztogatja is, villámsebesen, kacagva,
15382    II,  VII    |                      ahol pénzt és hivatalt osztogatnak: a hadaikat is mind felültetik,
15383    II,  V      |                  járt ott, ahol a szépséget osztogatták. Olyan sűrűn tele volt nőve
15384    II,  IV     |                     teneked most tanácsokat osztok! – Hidd meg nekem, hogy
15385    II,  XVI    |               vallott, pironkodom érte – de osztozom benne.~– Hát még nem szúrod
15386    II,  XVII   |                     mint hű hitestársad; ha osztoztam az áldásban, osztozzam az
15387    II,  XVII   |                   ha osztoztam az áldásban, osztozzam az átokban is, ami utadban
15388     I,  XXV    |                    egy véletlen lábnyomásra otkolonsugárt lövellnek a meglepett látogatóra. –
15389    II,  X      |                    rátalált az odújában. Az ottakringi schweitzer egy tál savanyúkáposztás
15390     I,  V      |                   magyarul.~S azzal a kezét ottfelejté az ifjú kezében a leány.
15391    II,  IX     |                kellett volna vesznem. Aztán ottfelejtettek. A zsoldomat soha nem fizették,
15392     I,  VII    |                   választani kell, az ember otthagyja a boldogságot, s a becsülethez
15393     I,  VIII   |                     a sebesült Vak Bottyánt otthagyják egy dandárral a várban,
15394    II,  IX     |                      nosza én is hamarjában otthagytam az uniformisomat a pokolnak,
15395    II,  IV     |                     mennyei varázs abban az otthonban! Ezen a bűvkörön nem tudnak
15396     I,  XXII   |            kegyelmed?~– Minden bizonnyal.~– Otthonnak kell neveznem azt a házat,
15397    II,  VIII   |                  ahhoz oson el egy szóra. – Ottlepheted ölelkezés közben. – Te,
15398     I,  XV     |                       erre-arra. – Az ágyúk ottmaradtak a síkon, egymással szemközt
15399     I,  III    |             kenyeret küldjön fel a várba az ottmaradtaknak. Fizeti az árát a számadótisztem.~–
15400     I,  XXIV   |                     Most már gyepre, púpos! Ottura, kardos! Dikhec a devlába!”~
15401    II,  XV     |               gallérjához varrva, mint hogy őutána kémkedjék, s minden intézkedését
15402     I,  VII    |              könnyeiknek, hogy ne folyjanak őutánuk. Ezt tegye kegyelmed, és
15403    II,  V      |               barátja lakott itt a sztremói óvárban, Andaházy Pető; az megizente
15404     I,  III    |             asszony- és leánynép. A férfiak óvatosak: azok még otthon maradnak,
15405     I,  XXVI   |              föltétlenül bízhatott. Egyedül ővelük kettőjükkel közölte a haditervét,
15406     I,  XXVI   |                    ajtót.~Még talált ki egy óvszert.~Volt két alvezére: Csajághy
15407     I,  XXIV   |                 határában). Hogy a tömérdek őz, szarvas el ne pusztítsa
15408     I,  X      |              betanított párduca is, amikkel őzekre, dámvadakra szokott vadászni.
15409    II,  V      |                ember volt. A szíjkorbács az őzláb nyéllel mindig ott lógott
15410     I,  XIX    |                   hozta a választ. Ritschán Ozmondán kívül még Csajághynak is
15411     I,  XXII   |            megszólítani e cím nélkül.~Ez is Ozmondánál akadt fenn.~– Hát maga,
15412    II,  II     |                 lesz valami megtudni való.~„P. s. Éppen most veszem a
15413     I,  XXVI   |                    kegyelmed. Propter bonum pacis!~– Azután mire igyam? A
15414    II,  IV     |                mezők illatával, a szemtelen pacsirták mind azt énekelték a levegőben –
15415     I,  V      |                 szokta mondani, hogy „clara pacta, boni amici”, ami magyarul
15416    II,  XII    |                 kapóra, aki ott ült az első padban középen.~Már mikor a textust
15417     I,  XIX    |                fehérre meszelt banyakemence padkájára a haját szárítani, elterítve
15418    II,  XII    |                    átkutathat nálam pincét, padlást, minden likat-lukat, s meggyőződhetik
15419     I,  XXV    |             Corneille, Molière darabjait: a padlata színes kavicsmozaik, a falakon
15420     I,  IX     |        eléktelenítve, a címerterem kirakott padlatán mutatták a patkónyomok,
15421     I,  XXVI   |                      végigesett az iszamlós padlón, s ott maradt eszméletlenül
15422     I,  XXVI   |                kezdett, csak úgy rugdalta a padlót.~Csihajla! Eb ura a fakó!~
15423     I,  XXI    |                    pedig Ilonkával együtt a pagony árnyékában rögtönzött tűzhelyen
15424    II,  V      |                      gyöngyvirágot szedni a pagonyba, nem kellett félteni: itt
15425     I,  X      |                  udvari kísérlettel ebben a pagonyban. Tudta, hogy ennek a tekervényes
15426     I,  XXVI   |                melléje.~S azzal egész dévaj pajkossággal lehúzta az ujjáról az ezüstgyűrűjét,
15427    II,  V      |               Andaházy Pető; az megizente a pajtásának, hogy micsoda nagy veszedelembe
15428    II,  XVI    |              visszatérett elhistórizálták a pajtásoknak, milyen kegyetlenül elbánt
15429     I,  I      |               lóduljon innen minden torkos, pákosztos had, aki nem ide való.~S
15430     I,  XVII   |                    felháborította, az egész palack tartalma zavaros barna színt
15431     I,  I      |                    mert a két szakács már a palacsintasütővel meg a molnárostya-serpenyővel
15432     I,  X      |                     a mezei lakok és kertek palánkjainak tömege, a köztük levő országút
15433     I,  XXIV   |                     kapuig szegélyezve volt palánkokkal, apró kertészlakkal, cserzővarga-,
15434     I,  XVIII  |         selyemköntös rajtam egy lánggal égő palást, és aztán kérdezd, ahogy
15435    II,  XIII   |                    jött: az asztrakánprémes palástban, a bársonybarettel és a
15436    II,  V      |                   után pedig a nyusztprémes palástja nélkül nem bocsátotta sehova.~
15437     I,  XVIII  |                előtt látta, azzal a skarlát palásttal a testén, mely csodaszép
15438     I,  XVII   |                   ember az „én”. Az aranyos pálcaló meg a cifra ostor, aztán
15439     I,  XXII   |             világított terembe. – Ez volt a Pálffy-család kincstára. A felfordult
15440     I,  VI     |                      lelkem fiam” elhalt, a Pálffy-ezrednél. Ezt a két urat expressz
15441     I,  II     |                Micsoda labanc ezred ez?~– A Pálffy-huszárezred, Kende alatt.~– Lövesd őket,
15442     I,  XXII   |                érezte magát Ocskay az egész Pálffy-majorátusnál.~Vajon mi volt ez tőle?
15443     I,  XXV    |               felesége, egész családja, s a Pálffy-nemzetségnek mindazok a kincsei, amiket
15444     I,  XXV    |                    elrakva; a hajdani híres Pálffy-regement egész fegyverzetével együtt.~
15445     I,  XXVI   |          ígéretekkel csalogatta; megrohanta Pálffyt, a bánt; seregét szétmorzsolá,
15446     I,  XXVI   |                dolga. Viarddal, Heisterrel, Pálffyval elbánt Ocskay László meg
15447     I,  X      |                 Zsiga, Majos Jancsi, Kaszás Pali vakmerő csikósbandáit, Andrássy (
15448     I,  XIII   |                     boros átalagok, lengyel pálinkás csobolyók. Egy nap kiürülnek,
15449    II,  XXI    |              brigadéros, Volfárt ezredes és Palkovics Ferenc főstrázsamester.~
15450     I,  XXII   |                 táncvigalom volt rendezve a Pállfy-palotában, melyre minden notabilitás
15451     I,  I      |                 aóromra. Keek huszár volt a Pállfy-regementből. Nem eerjük már azt utol;
15452     I,  XXV    |           betemetéséhez, hogyan vágják ki a pallizádákat, hogy törjék össze a spanyollovagokat:
15453     I,  VII    |                  hevenyében új sáncokkal és pallizádákkal ellátni, mert jön Bécs felől
15454     I,  III    |                    azért adatott a kezébe a pallos, hogy bosszút álljon azokért,
15455     I,  XXIV   |                 vitézek között, akik hosszú pallosaiknak csak a markolatját használhatták
15456    II,  XXI    |                 hóhértól is, mikor az már a pallosát emeli föléje.~Szegény nő,
15457    II,  XXI    |                   nemes embereket megillető palloshalálra. Az is nagy kegyelem volt!~
15458     I,  XXII   |                 rajta függő klenódiummal, a palóccal együtt. Ez a fickó az én
15459     I,  III    |                      amik az eddigi lepcses palócdaloktól egészen elütnek, s olyan
15460     I,  I      |          miskulanciasalátát csinált, hogy a palócok úrvacsorájának ették volna!” – „
15461    II,  VII    |                    zárdához érkezett, ott a pálos szerzetesek derék lakomával
15462     I,  XXII   |              díszmenet megérkezik a prímási palotához, ahol a fejedelem küldöttségét
15463    II,  XIII   |                  pontban hétkor a kancellár palotájában. Ezúttal minden ajtón készséggel
15464     I,  XX     |              maradok tőled semmiféle fényes palotájáért a fejedelemnek többé; hanem
15465    II,  X      |                Odavitette magát a kancellár palotájához.~Éppen akkor harangoztak
15466     I,  VIII   |               építette hatalmas vár, pompás palotájával, mely többször volt királyok
15467     I,  XXV    |                   év előtt mind fényes, úri paloták; most kísértettanya mind.
15468    II,  XIII   |                 Bécsbe jön, egyenesen az én palotámba szálljon.~Ocskaynak mondhatnékja
15469     I,  XXV    |                    grófok lakják. Belseje a palotának még tanúskodik a pompáról
15470    II,  XII    |                    nem soká tart: a várbeli palotaőrség nagy hirtelen ott terem,
15471     I,  XIV    |                  voltak felszerelve Rákóczi palotásai, a testőr muskétások, sáfránszín
15472     I,  XXII   |                felől egy század a fejedelem palotásaiból, s azoknak az élén maga
15473     I,  XXV    |                 Ocskay elé ért. A fejedelem palotásainak egyenruháját viselte.~–
15474     I,  XV     |                     még magukat a fejedelem palotásait is, a kuruc sereg legderekabb
15475     I,  XV     |             testőr-muskétások, a harcedzett palotásezred: Esze Tamás hajdúi, az igazi
15476     I,  XXVI   |                    színe java. Ott voltak a palotásezredek, a sárga és veres testőrmuskétások;
15477    II,  III    |                     amellett a várát rendes palotáshaddal megrakva, jó karban tartá:
15478    II,  XII    |              hírhedett Oppenheim még fényes palotát is építtetett magának a
15479    II,  II     |               ismeré fel benne, Mednyánszky Pált.~Ennek gyónta meg minden
15480     I,  XXII   |                     finira à la cour. (Ez a pálya az udvarnál fog végződni.)~
15481     I,  XXII   |                     almát, mi egy koronáért pályázunk.)~– Ce cours sera court. (
15482    II,  III    |              diadémokkal; gyöngysorok egész pamatszámra, álomnak is képtelen kincshalmaz
15483    II,  III    |                minden ember. Amellé tette a pamlag bőrvánkosát, a földre az
15484    II,  XIII   |                    Ocskay levetette magát a pamlagra, a feje lehúzta. De alig
15485    II,  XII    |                    Nem robbanthatom fel? Te Pámschábel! – S azzal Scharodi a szájából
15486     I,  XXIII  |                  Ráolvasással. A receptet a panaceához, amit én hoztam, a fejedelem
15487     I,  XXIV   |                     magyar urak tele vannak panasszal. A nép zúgolódik a háború
15488     I,  XIII   |                     van elmesélve: századok panasza egymáshoz; laktalan puszták
15489    II,  IX     |             elmondtam előtte sűrű igazságos panaszaimat. Legkegyelmesebben végighallgatá,
15490    II,  X      |                 elfogadni.~No, de azért nem panaszkodhatott, hogy unja magát. A kedélyes
15491     I,  XIV    |                 mégsem tettem meg. – De mit panaszkodom én a magam bajáról? Ezt
15492     I,  VII    |                 nagyasszony, ha inkább azon panaszkodott volna egy kicsit a fiatal
15493     I,  XXIV   |          végigringott a puszta rónán, síró, panaszló, epedő hangjaival. Ocskay
15494     I,  XXV    |                  mintha egy álmában hallott panasznak a visszhangját hallaná az
15495     I,  XXIII  |                illette, azokat ő mind el is panaszolta Ilonának bizalmas órákban.
15496    II,  XVII   |                    az asszonyi fátyolt. Nem panaszoltam fel: azt mondtam, így kell
15497    II,  XVIII  |                     hanem zokogásba vegyülő panaszos szóval mondá: „Óh, te édes
15498     I,  XXVI   |            nyomoráról. Azok már a bivalybőr páncélaikat eszik frikasszírozva! Csak
15499     I,  II     |              ősember; rémségesebbek, mintha páncélban volnának. Rohannak üvöltve,
15500     I,  XXVI   |                 kardjaikat övükre csatolni, páncélingeiket felölteni, s aztán ki-ki
15501     I,  VIII   |                    megtalálta a hasadékot a páncélingen s a vitéz tábornok derekába
15502     I,  X      |            golyókkal, amik közül némelyik a páncélingén siklott végig. Eléhívatta
15503    II,  XIX    |                   háromélű fegyver, aminek „páncéltörő” a neve; azt ragadta kézbe. –
15504     I,  XXI    |                   Egy jóslat. – Nem a Cinka Pannáé, az szemfényvesztés. Hallhatta
15505     I,  XIII   |                    Utoljára is magára Cinka Pannára lett bízva, hogy válasszon:
15506     I,  XXI    |                 Panna!~– No, mi baj a Cinka Pannával?~– Megjövendölte ezt, ezelőtt
15507     I,  XXVI   |               végigönti búbánattal az egész Pannóniát, mint az árvíz, hanem annyi
15508     I,  XXII   |                hallotta senki.~– A gyönyörű panorámát bámulják kegyelmetek, ugyebár? –
15509     I,  I      |                   szél fújja pántlikámat! A pántlika könnyű ruha: A főkötő nehéz
15510     I,  I      |                  fonva széles, aranyvirágos pántlikába, a másik még fonatlan; azt
15511     I,  I      |                   világomat, Míg szél fújja pántlikámat! A pántlika könnyű ruha:
15512    II,  XVI    |                  elé, s azt kiabálta: „Zabi panye! zabi! précsoszom zosztál!” 1,
15513    II,  XIX    |                   kezében egy összegöngyölt pányvát tartva; nyilván azzal a
15514     I,  XXV    |                   az angyaloktól hordott, a pápáktól megszentelt ősereklye egy
15515     I,  XIX    |             császárnak, elég áldása a római pápának, ami erre őt rávehesse? –
15516    II,  III    |                   előtt nagy gömbölyű üvegű pápaszem.~Ocskay megölelte a kedves
15517    II,  III    |                    nem jó.~– Ejnye, de okos pápaszemre tett szert, kedves urambátyám.~–
15518    II,  II     |            megrontására.~– Igazak-e ezek?~– Papi hitemre mondom. Confiteor
15519     I,  XXIII  |                Kezében volt az összehajtott papír.~– Itt van az „aqua vitae”.~
15520     I,  XVII   |                  pénzt, amit nekik szántak, papírhüvelybe téve; a papírt meggyújtják,
15521    II,  IX     |              legitimálni magát élőszóval és papirosokkal. – Egyébiránt – én nem láttam
15522     I,  XXIV   |                    XIV. Lajos ígéretei mind papiroson maradnak; az ígért segélypénzt
15523     I,  XXIII  |                    jó szó, amit a fejedelem papirosra írna.~– De ki merné ezt
15524    II,  III    |          ólomkalamárist, az összehajtott ív papirost; még egy ókulárét tett fel
15525     I,  XIV    |             vonással hirtelen úgy odaveté a papírra Heisternek a karikatúráját,
15526     I,  XXIII  |                    végig valamennyi szobán, papírszalagos fiolákat, pilulásdobozokat
15527     I,  XVII   |              szántak, papírhüvelybe téve; a papírt meggyújtják, hogy a diák
15528     I,  XXI    |                   szerencsét; hanem ennek a pápistának itt ni: erre ráfér – szólt
15529     I,  IV     |                   keresztanya meg, minthogy pápistára van szükség, itt lesz Furóné
15530    II,  III    |             Reformata!~– Hozza el magával a papját, az énekeseit, a hopmesterét,
15531     I,  XXVI   |                     gyepen; a gazdája meg a paplanyos ágyon. Fújhatod most annak
15532    II,  II     |                Azonban nem volt bizodalma a papokban. Könnyű volt a protestáns
15533     I,  XVIII  |                      mind leölték: katonát, papot, vegyest. A templomot pedig
15534     I,  VI     |                  tartatott magának a tábori pappal.~Mikor a miséből kijött,
15535    II,  IX     |                  cipót, paprikás szalonnát, papramorgót, vágott dohányt és kiváltképpen
15536     I,  IV     |               kapitány –; hogy ott maradjak paprikában főtt bivalyhúst enni, mikor
15537    II,  IX     |                   nem kapható: fehér cipót, paprikás szalonnát, papramorgót,
15538     I,  IX     |                     vesznek össze; a magyar paprikával szereti az ürühúst, a német
15539     I,  IV     |                    főkötője, a négyszegletű papsüveg volt a kapitány tarkóján,
15540     I,  IV     |                     a fejére a négyszegletű papsüveget, Furóné asszonyom is feltette
15541     I,  XXII   |                  ismeri ezt a kuruc urat?~– Par hasard.~– Talán annak a
15542     I,  XXIII  |                   kézszorítására? A katonai parádé legnagyobb dicsérettel ment
15543    II,  IX     |                    földi élet. Azután meg a parádéhoz való öltözetek is egész
15544     I,  XXII   |                látta maga előtt tisztelegni parádéra azokat a katonákat, akikkel
15545    II,  XII    |                   mert fél bajusszal furcsa parádét csinálna az ember.~– Le,
15546     I,  XXIV   |                    pedig ordas szamárvemhén parádézik a díszes társaság vezére,
15547     I,  VIII   |             csapatjaival valahol Besztercén parádézott, éppen Leopold napja lévén.~
15548    II,  I      |                  fel is vették magukra, úgy parádéztak velük nagy kevélyen, amikor
15549    II,  III    |                 Megcsömörlöttem a mannától. Paradicsom-undor állt belém. Szégyenlem a
15550    II,  XVII   |            megsiratta keservesen elvesztett paradicsomát.~Azután, mikor elfogytak
15551     I,  XXV    |                   hagysz valamit kívánnom a paradicsomból.”~Merész szavak! Közel járnak
15552    II,  X      |               lehetett mulatni. Ott volt a „Paradicsomkert”, a bécsi világ kedvenc
15553    II,  VIII   |                   is. Valamennyi szentjei a paradicsomnak meg nem védik a fejét, az
15554     I,  I      |                annál kedvesebb tömlöcöt még paradicsomul se kívánhatott magának.~
15555    II,  III    |                   állattól. Ha itt tartom a parafernumát, kamat jár az után.~– Jár
15556     I,  XXII   |                 azok közt, miket a krónika „paragon” névvel címez.~Ilonka nemhogy
15557    II,  X      |         közerkölcsiséget szigorúan vesszük. Paragraf so und so azt rendeli, hogy
15558    II,  X      |                     alatt két előre meredő, paragrafus alakú szőrtekervény”.~Arra
15559     I,  XVIII  |              odafuttatá egy segédét azzal a paranccsal, hogy hagyjanak fel ezzel
15560    II,  XV     |                   mert ő a várost a fővezér parancsából fel fogja gyújtani. Ellenállásra
15561    II,  XVI    |              mellette legyek.~– Alkudj ki a parancsaiddal, ahogy tudsz. Jössz vagy
15562     I,  XXV    |                    kegyelmed, és teljesítse parancsát.~– Ez a parancsolat? Akkor
15563     I,  IV     |                     Hagyjátok abba! – szólt parancshangon. – Nem szeretem, ha a vallás
15564     I,  I      |               füleet levágták, a gyenerális parancslattyábul, mindgyárt dezentált a törökhöz
15565     I,  X      |               viharosnak indult. A császári parancsnok, tudva jól, hogy a kuruc
15566    II,  XXI    |              Rábírta a kuruc előhad semptei parancsnokát, hogy őt keresztülbocsássa
15567    II,  XX     |                    Ocskay Sándort tette meg parancsnokává.~Ocskay László most már
15568    II,  XIII   |           polgármesteri hivatalnak, katonai parancsnokságnak akkora orrokat osztott,
15569     I,  IX     |                     s alakíts belőlük saját parancsod alatt álló csapatot, azokkal
15570    II,  I      |                  belebeszéljenek a hadvezér parancsolataiba. A trombitás volt az ezred
15571    II,  VII    |                     A vármegyei hadak az én parancsolataimmal sietni fognak Nagytapolcsány,
15572    II,  XVI    |                Léva-vári kapitányt, micsoda parancsolatja volt neki Bercsényitől!
15573    II,  IX     |                 fullajtárja ellentmondott a parancsolatnak.~– Én egy generálist viszek!~–
15574     I,  VII    |                    levelekben aligha fontos parancsolatok nem foglaltattak Bercsényitől,
15575     I,  XXVI   |                     akarok törni mind a tíz parancsolaton. Bálványimádó is leszek!
15576     I,  V      |                   nem lesz más asszony, aki parancsoljon, a leendő feleségénél. –
15577    II,  V      |                     a teendőjük, s hiába is parancsolna nekik valaki valami újat;
15578     I,  IX     |                   még a török szultán pasái parancsolnak, akik alatt békesség van;
15579    II,  III    |               fényokádó örvény.~– Amikor te parancsolod – súgá odasimulva Ocskay
15580    II,  XVI    |                bánnak Árva-vár elfoglalását parancsolta meg. Azt a vidéket Czelder
15581    II,  XVI    |                   marad.~– Arra megint erős parancsom van, hogy kegyelmedet sehol
15582     I,  XIV    |                   Srétert, azok is bevágtak parancsszó nélkül a császáriak közé;
15583    II,  XIV    |               sújtanak: templomok tornyába, paraszt gunyhójába, saját édesanyád
15584     I,  III    |                    csendesen hagyta magát a parasztasszonyok által cirógattatni s kínáltatni
15585     I,  IV     |               hadbírónak felolvasás végett. Parasztnép, asszonyok, cselédség, mind
15586    II,  X      |                     a polgárságé, a tarka a parasztoké, (mindegyikre ráütött a
15587    II,  II     |                    Csakugyan ott hozták egy parasztszekérre rakva mind a tizenkét standárt.~
15588    II,  XVI    |                Magdolna asszony, kirántva a parázs közül a kétágú fegyvert,
15589    II,  XVI    |                   kezével el nem ért, azt a parázskaparó vassal szaggatta el.~– Gyere
15590     I,  XIV    |               körmeim alá töviseket vertek, parázson sütöttek, hogy a hazámat
15591     I,  VI     |                   más, mint az öcséd, aki a párbajnál a te segéded volt, és én,
15592    II,  III    |                   Itt van nálam az ítéletük párban. Egerből kaptam.~Ocskay
15593     I,  II     |                     szorított tömeg felé.~– Pardont! Gráciát kérünk! – kiáltának
15594     I,  X      |                   császárnak két betanított párduca is, amikkel őzekre, dámvadakra
15595     I,  XXII   |                 nemesek, a magyar főurak, a párducbőr kacagányos, skarlátpiros
15596     I,  XX     |                nagyon felbundázva, ő csak a párduckacagányt vette a nyakába.~De ami
15597     I,  XXVI   |             virágokkal. Járása-kelése csupa párducmozgás, olyan ideges, oly izgékony. –
15598     I,  III    |                labanc, addig vágjuk, mint a paréjt – szólt Ocskay László szelíd
15599     I,  XXII   |                  mikor az életében első bal parén megjelent, egy olyan öltözetben,
15600    II,  XV     |                 szörnyű torna után. Egy élő párharca saját rémképével.~– Jöhettek! –
15601     I,  XIX    |             zsúpfödeleivel delektáltatták a paripáikat. Milyen próza ez a hőskölteményben! „
15602     I,  XXIV   |              hallható volt az országúton; a paripáiktól fölvert porfellegben nem
15603    II,  III    |                 őriztesse azokkal.~– A szép paripáimat is úgy sajnálom ott veszni
15604    II,  XV     |                     Rohant, mint az őrült a paripájához, a nyeregbe vetette magát,
15605     I,  XV     |              elszáguldott előlük jó telivér paripáján.~Hanem az a háromszáz labanc
15606     I,  III    |                  skarlát dolmányáról, fehér paripájáról el sem veszthette az ember
15607     I,  XXV    |                   megszánta a fejedelemnőt; paripákat kerített a számára, s el
15608     I,  XXVI   |            következett rá a földdübörögtető pariparobaj a vezér sátora körül; most
15609    II,  XIX    |                    kettő. Nem volt szokás a parírozgatás. A kuruc vezér kardja nagyot
15610     I,  XXII   |                 álló hölgynek:~– Cette fois Paris serait bien embarrassé. (
15611     I,  XXII   |                    serait bien embarrassé. (Páris ezúttal nagy zavarban volna,
15612     I,  XIX    |               teljes öltözet ruha, legújabb párizsi divat szerint, estig el
15613    II,  XII    |                  metropolisoknak; fényesebb Párizsnál, gazdagabb Londonnál, gyönyörűbb
15614    II,  V      |            vármegyében nem lehetett találni párját, amilyen szépség volt. Az
15615    II,  XII    |                  röhejre zajdult.~– Eh, mit parlamentálunk ezzel? – kiálta a kakastollas. –
15616     I,  I      |                     feküdt a leány szétdúlt párnái közt: a két szeme úgy égett,
15617     I,  IV     |             elfutott az egzekúció elől, s a párnák közé dugta el a fejét, hogy
15618    II,  XVII   |                szobák. Dél óta fűttetjük. A párnákat is megmelegítettük.~Amint
15619     I,  V      |                földhöz csapták a „gradus ad Parnassum”-ot, s lovat, kardot kértek.
15620    II,  I      |                  volna tenni! Hátha a német parókáját elhozhattuk volna! Olyan
15621     I,  XVI    |                     elhozok egynehány német parókát.”~Nem telt aztán bele fél
15622     I,  XXIII  |                    és alá száguldoz, repülő parókával, aztán végig valamennyi
15623    II,  XIV    |                    el örökre, s ezt katonai parolájára erősíti, akkor ezt minden
15624    II,  XIV    |                 László tábornok úr előre is paroláját adta, nem kételkedem rajta,
15625    II,  XIV    |                     el ezáltal. Ezt katonai parolámra mondom. Tettemről csak Istennek
15626    II,  XII    |                   borokat ittam, ki akartam párologtatni a fejemből a mámort.~– No,