bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

15627    II,  V      |                    nyalka Forgách Istvánt a páros bajvívásban. Forgách Istvánt
15628    II,  VII    |                     s rásütötte az ölelkező párra. A kilőtt golyó előbb a
15629     I,  IV     |                  nekem!”~– Hát hiszen, üsse part! – verjenek rá huszonöt
15630     I,  VI     |                    egymáshoz ölelte az ifjú párt: a vőt és leányát.~… Csajághy
15631     I,  I      |                kedves, édes, jó anyám. Ez a párta juttatja még csak eszembe
15632     I,  I      |                     elém, hadd teszem föl a pártádat.~– Óh, kedves, édes, jó
15633    II,  X      |                    mondják: „Illik gyöngyös pártához, – Kócsagtollas főhöz; Illik
15634     I,  I      |                  hadd teszem fel a koszorús pártát a fejedre.~A leány még egyszer
15635    II,  XVII   |             Trencséni nemes urak a császári pártból meg Ocskay alvezérei. Ezektől
15636     I,  XXII   |                    akar maradni; a császári párté pedig az volt: éreztetni
15637    II,  XV     |                    már a nagyasszonynak más pártfogója a háznál, mint az öreg nagybátyja,
15638     I,  X      |                átúsztattak a Morván a túlsó parti révig, ott elfoglalták a
15639     I,  II     |            terjengve. Hajtotta maga előtt a partifecskék, sirályok lármás ezreit,
15640     I,  I      |                 másik magyarországi. Kész a partikularizmus. Hogy volna az jó az erdélyinek,
15641     I,  XXV    |                 urak közül egyik sem az. Jó partizánvezérek, de arra nem valók, hogy
15642     I,  XXIV   |                   alabárdosok az árok túlsó partjára szokták átterelni, s csak
15643     I,  XXVI   |                  határozottan Ocskay László pártjára állt.~– Engedjen meg kegyelmed,
15644     I,  XIV    |               Ausztriába Ocskay a Duna jobb partját választotta küzdtérül.~Mikor
15645     I,  VII    |           kegyelmedet rá nem veszem, hogy a pártjukra áttérjen: a szegény bátyám
15646    II,  VI     |         megnotáztassék. Nyíltan és titokban pártolja pénzzel és csapatok gyűjtésével
15647    II,  XIII   |                  meghódol az uralkodó által pártolt divatnak. – Pedig a magyarnak
15648     I,  XXIII  |                   Ezt a határozatot Szirmay pártolta éppen legjobban. Szegénynek
15649    II,  XVI    |                ásott magának, s oda rakta a partot, ahová senki se kívánta.
15650     I,  II     |                puskatűzzel fogadták a túlsó partról; a császáriak jól elláttak
15651     I,  XXVI   |                     volt az első áruló!~– A pártütő pribék! – kiálta fel Ocskay
15652    II,  I      |                  kihítták egymást személyes párviadalra. Szokás volt az akkoriban.
15653     I,  IX     |                    ahol még a török szultán pasái parancsolnak, akik alatt
15654     I,  VII    |                    olyan munkát, amit egész passzióval végez. Valami nagy, kutyabőrbe
15655     I,  IV     |               Azonnal behívjuk. Aztán jön a paszita.~A kapitány ráállt a tréfára.
15656     I,  IV     |                     jó keresztanya, aztán a paszitában magam is részt vehessek.~–
15657    II,  V      |                 Szerencse, hogy vége volt a pászmának: elfogyott a len a guzsalyszárról,
15658     I,  XIV    |                  sáfránszín dolmányban, kék paszománttal; s a francia granátos zászlóalj
15659    II,  IV     |                     elől. A háború csak úgy pásztánként folyt, mint a nyári eső.~
15660    II,  IX     |             gondolja kegyelmed, hogy valami pásztorórák utáni ábrándozás hozott
15661    II,  I      |                 paripák prüszkölve kapálták patáikkal a tarlót.~– Hogy van odahaza
15662     I,  VI     |                ércbarázdán, amit ilyen nedv patakja nem szokott öntözni soha.
15663     I,  XV     |                     Nekiszorították a Parna pataknak.~A Parna vize pedig azok
15664     I,  I      |                     makk tíz, az egész nagy patáliát.~– „Mi kell az igazi pujpunellamártáshoz?”~      ~
15665     I,  VII    |              bűnöket elkövetni!~Ez az egész patetikus kitörés minden hatás nélkül
15666     I,  XIX    |           kegyelmedet, hogy küldjön nekem a patikából egy üveg spiritus vinit,
15667     I,  I      |                   teszi. Van nekem magamnak patikám: deákkonyha kófernyáját,
15668     I,  I      |                  világért se tudna csinálni patikás tilógus; s a mesétül meg
15669     I,  II     |                hajjal; a lovaik lábán semmi patkó, nyereg helyett pokróc,
15670     I,  IX     |                kirakott padlatán mutatták a patkónyomok, hogy abból istállót csináltak.~
15671    II,  XIV    |                    kevélységétől, s kérkedő pátosszal esküdözék: „Hitemre és lovagi
15672     I,  IV     |                     érzékenységre hajlandó, pátoszteljes szónoklatok, amik a magyar
15673     I,  XXIII  |                   fordul meg a világ sorja, patrónus uram.~– De éppen most, mikor
15674    II,  XII    |                 neki az ő kedves barátja és patrónusa: „Hiszen ami a kocsmai mulatságot
15675     I,  XIII   |              maradni Ocskaynál, vagy a régi patrónusához, Eszterházyhoz akar visszamenni,
15676    II,  VI     |                 Arról is gondoskodtak magas patrónusaid, hogy gazdag uradalommal
15677    II,  VIII   |                    vártunk. Nekünk csak egy patrónusunk van még az égben. A hold.
15678     I,  X      |               granátcserepet, ami a lábához pattant, s annak az élével felkarcolta
15679    II,  I      |                 huszár, palotás, dragonyos, pattantyús, összevissza. Zászló egy
15680     I,  II     |                      Rajta! Rajta!”~A morva pattantyúsok, a puskázó szerezsánok megrémültek
15681     I,  XXVI   |                   jól felszerelve, kitanult pattantyúsokkal. A vezérlet is oly kitűnő,
15682     I,  XIX    |                szabólegény kezében csak úgy pattog a cérna: csak a gránát ne
15683     I,  I      |                  hintók gördülése, az ostor pattogása már jelenté, hogy érkeznek
15684     I,  XIX    |                     cérna: csak a gránát ne pattogna a fejük felett. Azonban
15685    II,  III    |             főszerepet.)~– No hát, mi ez? – pattogott Gáspár úr. – Korhelylevessel
15686     I,  X      |                 támadók közé, amik durrogva pattogtak szét a lábaik alatt. A kurucnak
15687    II,  IX     |                hírét a Scandáliának?~– Mi a patvar az?~– Ez egy újság, amit
15688    II,  VII    |              százada volt.~Ez a fiatal diák patvarkodott legtöbbet Ocskay előtt Bercsényiék
15689     I,  XXVI   |                   át; a szennyes, gyűrődött patyolating odatapadt délceg idomához;
15690     I,  XVIII  |                   nincsen helye. Itt ezen a patyolaton írva van a pokol evangéliuma.
15691     I,  XIX    |                városában; selymet, csipkét, patyolatot halommal, lehetett válogatni
15692     I,  XVIII  |             hitszegés, eskürontás egy ilyen patyolatra felírva, amit nem szabad
15693     I,  I      |                skófiummal kihímezve, a ruha patyolatujjai kétszeres dudort képeztek,
15694    II,  XII    |                  egy szavával átváltoztatja Paulusra! Saulus rohan, a nagy fokossal
15695     I,  VII    |                semicolon jön: az a kettő, a pausánál egy ölelés.~(No, ez nem
15696    II,  XXI    |                  kevélyen lépegetve, mint a páva.~Ez is ugyan siethetett,
15697     I,  XXII   |                  nőhiúság csak a nősténye a pávának, a férfihiúság az igazi
15698     I,  XXV    |                    az egész reneszánsz kori pazar díszítés a régi állapotban
15699     I,  VI     |                     hatalmasokhoz, vagyonát pazarolta, hogy megvásárolja a kegyelmüket.
15700     I,  XXII   |                   színezett stukkművel volt pazarul kirakva.~Pálffy bán, ki
15701     I,  IV     |                    megláttam, hogy a mustos pecsenyéhez való tokaji bort megitta.~–
15702     I,  XVI    |               köszönhetem, hogy most férgek pecsenyéje nem vagyok. Tudod ezt? Áruló!~
15703     I,  XXIV   |                     néz át. Porba hullott a pecsenyénk!”~Fel kellett hagyni az
15704     I,  XXVI   |                minden háznál úgy sütötték a pecsenyét, kalácsot, majd kigyulladt
15705     I,  XXV    |             suttogva beszéljünk. Minő színű pecsét van a levélen?~– Rózsaszín.
15706    II,  VIII   |              tülökbe csurgatva a vérét, úgy pecsételé meg a kemény szövetséget.~–
15707     I,  XXV    |               összehajtogatta azt, s Ocskay pecsétnyomógyűrűjével lepecsételé. A címet kívülről
15708    II,  XIII   |             kimondta, hogy inkább az ország pecsétnyomóját teszi le, mint a bajuszát,
15709     I,  X      |                 rakott soha tüzet, aminél a pecsnyéjét megsüsse. Volt a császárnak
15710     I,  XXIII  |                   két udvari dáma! Mint két pedáns katonatiszt! Ez most képes
15711    II,  XII    |                   közül megfogtak, s stante pede oda akasztották fel az Oppenheim
15712     I,  X      |                   Ocskay és Csajághy között pediglen nem volt valami sympatheticus
15713     I,  XXII   |                  lenne egy heeten háromszor peentek.~– Azt érti alatta a fickó –
15714    II,  XII    |                      Emiatt aztán egyszer a péklegények meg a kéményseprőlegények
15715    II,  XIII   |              tallérok átvétele végett. Régi példabeszéd: „Ahol malacot ígérnek,
15716     I,  XX(1)  |                      s innen maradt ez fenn példabeszédül Ausztriában úgy, mint Magyarországon:
15717     I,  XIV    |               szenvedéseiről, az ősök dicső példájáról s a szent szabadságról.
15718     I,  XXVI   |                    Megrettent a fiú Forgách példájától: vestigia terrent – monda
15719     I,  VI     |            mutogassanak rád, mint követendő példaképre a kortársak előtt. – Bálványa
15720    II,  XIV    |               válogatós katona, akinek ez a példálózás szólt. Le is nézte őt Ocskay,
15721     I,  III    |                 hogy arra a szegfűbokrétára példálózott, amit a kalpagja mellé tűzött:
15722    II,  III    |                kellett újra írnom. Az egyik példány veled megy, a másik itt
15723    II,  IX     |              fizetést, hogy nekem a legelső példányt küldjék el, mielőtt más
15724     I,  XIV    |                    középen riadót fúvattak.~Példás rendben indult meg az egész
15725     I,  IX     |           vesztették el az ütközetet. (Mint például a romhányit.)~A közkatonák
15726     I,  XXV    |           célbavehetők.~Ocskay László, hogy példával lelkesítse a harcosait,
15727     I,  VII    |                     lángjánál áldoztak: ezt példázta amaz emlékpénz is. De bizony
15728    II,  III    |                    viselte valaha! Meg ez a pendeloque! Ezekkel az igazgyöngyökkel.
15729     I,  I      |                  kukta, kályhafűtő csak úgy penderedett ki az ajtón, hatalmas tenyerétől
15730    II,  XIV    |                  könnyező szemeiért börtöne penészeiből előhozott, aki nála nélkül
15731     I,  IX     |                    volt hányva a szegletbe, penésztől zöld halom.~Majd egyszerre
15732    II,  XII    |                   olyan hangja volt, mint a penicilus, hasította a füleket.~–
15733    II,  II     |                     ezek mind csupán világi penitenciák – miket a hős mondott –;
15734     I,  XXV    |                    semmi szenvedély. Hogy a penitenciára mily készséggel hajtom meg
15735     I,  XXIII  |                  kezében a csákányt, mint a pennát.~Ocskay nagyon megörült,
15736     I,  XXII   |                Nonono! Honni soit qui mal y pense. Hát hiszen csak nem fogok
15737    II,  V      |            guzsalyszárról, s új babát kötni péntek estén nem üdvösséges. De
15738    II,  V      |                     háznépét, s megtartja a pénteket és a kántorszerdát; orvosságot
15739    II,  X      |               lassan, uram! A hangos beszéd pénzbe kerül. Nálunk Sittenpolitzei
15740     I,  XVII   |                     a sötétben rátaláljon a pénzdarabra. – Este én is felöltözöm
15741    II,  VI     |                  volna. – Ki tudja, kinek a pénzéből telt ki! Annyi bizonyos,
15742    II,  VII    |            számoljunk, ha ráérsz. Itt van a pénzed.~Gáspár úr leoldotta a dobasz
15743    II,  III    |               Egészen jó lesz.~– Csakhogy a pénzemet nem tartom idehaza nálam.
15744     I,  XXIII  |                    hallotta hírét Bercsényi pénzeszsákjának?~– Nemigen nagy híre van
15745    II,  VIII   |                  szól ledobva a nyergéből a pénzeszsákot –, itt az utolsó fityingetek,
15746    II,  XIII   |                    felelőssé tette a jámbor pénzstrázsálókat az egész magyarországi hadjáratért –
15747    II,  XV     |                     László! Állja a császár pénztára!~Ezt mind megmagyarázta
15748    II,  VIII   |            legnagyobb terhe volt: a százada pénztárát hozta magával, s a sok libertas
15749     I,  XXIII  |            csináljuk Magyarországon, csak a pénzverésből élünk. A körmöci, selmeci
15750     I,  XIX    |                     látványra. Mikor nehány percre szünetet tartottak, azt
15751    II,  XIII   |                 birtokosa „notata persona” „perduellió”-ban gyanús, és különben
15752     I,  XXVI   |                     ugyan várhatott arra. A pereces nem trombitál megátalkodottabb
15753     I,  XVII   |                 szívesen látják mindenütt a peregrináló diákot, s nem gyanakodnak
15754    II,  XXI    |                 elküldtem már a gyorsfutárt peremptorius levelemmel Érsekújvárra
15755    II,  VI     |                  bécsieknek? Aki nekem és a pereputtyaimnak szállást adott? Beleüljek
15756    II,  I      |                   kegyelmed ezzel a rongyos pereputtyal itten?~– Kegyelmeteknek
15757    II,  VII    |                   hanem lakodalmas menet.~A pereszlényi erdőben bukkant egymásra
15758    II,  VII    |              mosollyal vonta elő kebléből a pergament, amelyre vezérőrnagyi kinevezése
15759     I,  XXII   |                      mire a fejedelemnő egy pergamentlapról szintén latinul felolvassa
15760    II,  III    |                     csináltak, tehát nem is perlekedtek. Ha ellenség közeledett,
15761     I,  XXIII  |                 múlhatlanul fogadja a vidék permanens cigánybandája, valcert húz,
15762    II,  XIV    |                  mást, mint kormos falakat, pernyébe omlott kazalokat és behányt
15763    II,  IX     |                  hol kapom meg. Mikor aztán perre vittem a dolgot, akkor ők
15764     I,  XXIV   |                  Ezek kóborló barátok, akik perselybe gyűjtenek szent célok számára;
15765    II,  XIII   |                   mostani birtokosa „notata persona” „perduellió”-ban gyanús,
15766     I,  III    |                     a kapubejárattal, sőt a perspektívával akár a lőrések mögött leskelődő
15767    II,  X      |                  ivott Federreiter úrral, s pertu pajtások lettek. Estefelé,
15768     I,  XIII   |               lehetetlenséget el nem ismerő perversus ember volt őkegyelme. Másforma
15769     I,  I      |             odaszorítá ajkaihoz azt a golyó perzselte nyílást a hímzett mellényen,
15770    II,  XV     |            harámbasát. – Minden ház fel van perzselve az utolsó egyig.~Ocskay
15771     I,  XX     |                     ide őriznem, inkább egy pestis-lazarétumot bíztál volna rám, mint ezt
15772    II,  XV     |                    lesz, s az hozza rájuk a pestist. – Talán a kegyelmed magyar
15773    II,  V      |            botrányoktól úgy őrizték, mint a pestistől. Balladákat éneklő diákokat
15774    II,  VIII   |                  méhébül a rossz ködöket, s pestisül küldeni vissza az emberfajzatra:
15775    II,  II     |                   ezredét Blaskovichcsal és Pestvármegyeivel a Fehér-hegyek közé.~Ott
15776     I,  X      |                 alatta, amiről a tiszabecsi peteknél híres lett.~– No, rongyos
15777    II,  V      |                  volt, a szolgájával, Bugyi Péterrel. A törökök, hogy el ne szökhessék,
15778     I,  VII    |                       Hát bánom én azt! Egy petrence babéron nem nyugszom olyan
15779    II,  III    |                   kizöldülhetett a legszebb petrezselyem, mert azt soha látogató
15780     I,  X      |                 Carnuntum helyén, ahol most Petronell áll, rábukkant a várkastélyban
15781    II,  IX     |                   Hát ez a szép kastély itt Petronellán! Ahol zsákra rakta a római
15782     I,  VII    |         baromfiudvarban kalekuti kakasok és pézsmakacsák tenyésznek. Azok mind ismerik
15783    II,  XIV    |                teszi, annak is a söpredéke. Pfúj az ilyen magyar vezérre! –
15784     I,  XXV    |           kegyelmednek a saját orvosomat és pharmacopoeámat, bajának sikeres meggyógyítására.
15785    II,  XVII   |                esztelenség, vagy a megivott philtrának a hatása.~– Nem jót tesz
15786     I,  XVIII  |                  nőalak: egészen úgy, ahogy Phrynét mutatta be a védőügyvédje
15787    II,  XXI    |                trombitaszóval érkezék meg a piacra Heister levelével a gyorsfutár.~
15788    II,  II     |                     kánoni penitenciát mint piacularis sacerdos.~– Úgy? Tehát:
15789     I,  XXVI   |                 ajkai hegyesre csucsorodva; piciny füléből nagy ezüstfüggők
15790    II,  XIV    |              elfogott szegény kuruc vitézt! Pih! Szégyen gyalázat! S még
15791     I,  X      |                   barátsággal.~Itt nem soká pihenének, felkerekedtek, s folyvást
15792     I,  XIX    |                      Ocskaynak volt módja a pihenésben.~Ő maga ott maradt Bán városában;
15793    II,  XVI    |                    Egy napot nem engedett a pihenésre: sietős volt az út. Ő maga
15794    II,  XVI    |                    van nála Budetinban, ott piheni ki a fáradalmait, amikkel
15795    II,  XVII   |                 kicsikét, ha álmos. Maga is pihenje ki magát, édes húgomasszony!
15796     I,  I      |        Tisza-kastélyban nincs egy zug, ahol pihennének. A pinceboltban a koporsófödélen
15797     I,  XXV    |                 térjenek téli szállásaikra: pihenőidő van. A várbelieknek megizené,
15798     I,  XXII   |               legalkalmasabb hely fejedelmi pihenőnek: díszes varkastélya, vagyonos
15799     I,  III    |                Térjenek be szerény házamhoz pihenőre, s maradjanak itten, amíg
15800    II,  X      |                  hatalmas bajuszra különös „pikk”-je látszott lenni a főlajstromozónak.
15801     I,  X      |                      egy csinos kis tubákos pikszis: annak a kapuját petárdával
15802     I,  I      |                    még alig ismer. Lesütött pillájú, nagy szemeinek ki nem találhatni
15803    II,  IV     |                     mellől.~Ilonka arca egy pillanatnyi zavart árult el.~– Édesanyánk
15804     I,  XXIV   |                közelben tanyázó ménes felé, pillanatok alatt felkötőfékezve a legközelebb
15805     I,  XXIV   |               kétségbeesett harcot. Ez csak pillanatokra tarthatta fel az ádáz rohamot;
15806     I,  VII    |                  pipa se lopjon el tőle egy pillanatot is az együttlétből.~Aztán
15807    II,  X      |                 Illik sarkantyús csizmához, Pillangós cipőhöz”, még egy fordulatra
15808    II,  XVII   |                 akinek minden szava, minden pillantása sebet üthet rajta.~És Ilonka
15809     I,  XXII   |                   vetett beszéd közben futó pillantásokat Ilonka felé, míg Ilonka
15810     I,  XXVI   |              elcserélt gyűrű volt. A kezére pillantott. – Ott volt biz az a régi
15811     I,  XVIII  |                 freskófestés maradványai, a pilléreken a szárnyas angyalfő-faragványok.
15812     I,  XXIII  |                     papírszalagos fiolákat, pilulásdobozokat hordva mind a két kezében,
15813     I,  III    |                  jobb borait hordatta fel a pincéből; utoljára már azokra a pókháló
15814     I,  I      |                     zug, ahol pihennének. A pinceboltban a koporsófödélen szegezik
15815     I,  X      |             fegyvert nem forgatott; csűrök, pincék telve; istállók, aklok megrakva
15816     I,  III    |                     lépne be. Nyitva minden pincém, éléskamrám, csűreim s gabnásvermeim
15817     I,  IX     |                    tivornyáztak. S a fekete pincepenész a padlaton hirdeti, hogy
15818    II,  XII    |                    elől. Tudni való, hogy a pincéreknek nem nyavalyájuk a vitézség.
15819    II,  XII    |                  szigorúan átkutathat nálam pincét, padlást, minden likat-lukat,
15820     I,  XXV    |                   nagy kaszamátaüregek csak pincéül szolgálnak, a felvonóhidat
15821     I,  XXV    |                sziklába vágott, kétemeletes pinceüregekből torkollanak elő, most is
15822     I,  II     |                   lehet kelni. Lótolvaj meg piócaszedő másutt is megkísértheti
15823     I,  VII    |                     azért tette, hogy még a pipa se lopjon el tőle egy pillanatot
15824    II,  IX     |               belenyomtatva az égő taplót a pipába, kettő-hármat szippantott
15825    II,  III    |                   helyet, kedves babám. Van pipád? Rágyújthatsz. Adjak hozzá
15826    II,  III    |                Megállj, majd én megtöltöm a pipádat, mert te nagyon meg találod
15827    II,  X      |                 nótás is. Asztal vége felé, pipagyújtás előtt, eldanolta a társaságnak
15828     I,  VII    |                  férj, mind elajándékozta a pipáit, azt mondta, hogy árt a
15829     I,  XIV    |                    benyomta az égő taplót a pipájába, s a nagy bolond kardot
15830    II,  IX     |               vigyorgott hozzá, s a kiégett pipájának a hamvát a tenyerébe verve,
15831    II,  I      |                         Kopasz fejének~Nagy pipájú, kevés dohányú~      Magyar
15832    II,  IX     |                 dohányfüstbe, amit Scharodi pipált az orra alá.~– Mondok én
15833     I,  XXVI   |                     előtte, kanyargó füstöt pipálva egész a boltozatig.~Odakinn
15834    II,  XVIII  |                    szekér alatt heverészett pipázva: egy a lovakat őrizte.~Az,
15835    II,  X      |                polgárból állt, amazok pedig pipogya fickók voltak, csak a hátukat
15836     I,  XIII   |                   beszélhetünk. Lassú tűzön pirítanák, sem vallana az ki semmit.
15837     I,  III    |           igyekezett is Benjamin diák azt a pirongatóriumot lemorzsolni, meg kellett
15838    II,  XVI    |            megsiratom; ha szégyent vallott, pironkodom érte – de osztozom benne.~–
15839    II,  I      |                   gondolat alatt szerteszét piroslott a mező a veres köpenyegtől.
15840     I,  IV     |               elkomolyodott, s amint a szép pirosra sütött malacot az egész
15841     I,  XXII   |                     észrevenni, mikor fülig pirul a nő. Az ő gyönge harmatbőrén
15842    II,  IV     |                    szónál Ilonka arcán mély pirulás terjedt el. Odafekteté az
15843    II,  III    |                   egy közülök olyan, mint a pisai torony, ferdére dőlve; Istenkéz
15844     I,  IV     |                 volt. A napba nézett, s nem pislogott tőle a szeme.~Ocskay előkérte
15845    II,  XII    |                 keresi halálra…~Csúf halál!~Piszkos gyülevésztől ízekre tépetni,
15846    II,  XI     |              lassankint Bécs legrongyosabb, piszkosabb külvárosába, ahol még vályogkunyhó,
15847    II,  XVI    |                    fájerverket többször is. Piszlicárság az egész! Kérdezd meg csak
15848    II,  XI     |                    utcák (csupa sár, rongy, piszok), a legalsóbb népsöpredék
15849    II,  XIII   |                  bujtogatták ellene az odúk piszoknépét, hogy meghurcolják a sárban!
15850     I,  XXIV   |                   vezére, a kápzsáló barát: piszoktól ragadó kámzsa a termetén,
15851    II,  XIII   |                     rémálmából felriadva, a pisztolyához kapott. Azt hitte, akasztani
15852     I,  I      |              voltunk ellenállásra készülve: pisztolyaink csupa vaktöltésre korpával
15853    II,  I      |                      ha kilőnénk egymásra a pisztolyainkat?~– De ez jó lesz.~Aztán
15854    II,  XIV    |                    maga szokta megtölteni a pisztolyait, a karabélyát: azt nem bízza
15855     I,  XV     |                   labanc kézre kerülni: egy pisztolylövés a homlok közepére megszabadít
15856     I,  XVIII  |                     üldözőbe fogták, kettőt pisztolylövésekkel, férfi módon megsebesített.
15857    II,  XI     |                  akárki legyen is. Csak egy pisztolylövésnyire beérhesse! Csak egy pillanatra
15858     I,  I      |                    ugyancsak szokás; de még pisztolyokkal sem durrogatnak.~Jó előre,
15859     I,  VII    |                vannak a halastavak, amikben pisztrángokat tenyésztenek, együtt szoktak
15860    II,  III    |             birsalma liktáriumot, a füstölt pisztrángot meg a malackocsonyát.~–
15861     I,  XVII   |              megrázta a fejét, s megvetésre pittyesztve az ajkát, azt mondá:~– Az
15862     I,  XVII   |              gyermek durcásan vállat von, s pityeredésre görbülő szájjal mondja:~–
15863    II,  XIII   |               vagyok kötelezve.~De még alig pitymallott, amidőn újra rátörtek. Pedig
15864     I,  XXIII  |         beleegyezett.~– Mire adjam én még a placetumomat, ha a fejedelemnő beleegyezett,
15865    II,  VIII   |                  minden varázslatok bűbájos planétájára, a holdra, hogy annak, aki
15866     I,  VII    |                édesem” a kertésze; ő oltja, plántálja a csemetéket, s a gyümölcsöt
15867    II,  II     |                    egész sziléziai hadjárat plánumát, talán még azt is, hogy
15868    II,  VII    |                     keríthetjük. Mit szól a plánumomhoz, kegyelmes bán uram?~– Azt
15869    II,  I      |                 mulatság várt rá odakünn a „platz”-on.~Jött a vert had mindenfelülről:
15870    II,  IV     |                    uraságokat. Házi káplán, plébános, hopmester, tiszttartó együtt
15871    II,  XII    |                    egész lázongó Krethit és Plethit: a „Fehér Angyal” fel volt
15872     I,  XXV    |                 mocskos szájúak, s kapnak a pletykabeszéden. Egy ilyen sértés pedig
15873    II,  IX     |                    az egész világon történt pletykákat. Az ára tizenkét arany egy
15874     I,  IV     |                     veres melltakaróval, bő plundra, szétálló, tölcséres csizmaszár,
15875    II,  IX     |               mellette.~Egy kis kidomborodó pocakra is tett már szert, s önelégülten
15876     I,  XIII   |                úsznak a jó borban, másnap a pocsóta víz is drága. Senki se gondol
15877    II,  XVII   |                 másik rész a társzekerekkel Podhrágy felé cafolt; én meg kétfelé
15878    II,  I      |                     egy várban, meg annak a Podhrágyában.)~– Futás bizony. De még
15879    II,  XVI    |                 visszafelé vette az útját a podhrágyi rév felé; a nagyobbik csapat,
15880    II,  III    |               Vágbeszterce urai, a hatalmas Podmaniczkyak a szomszéd uraságok jobbágyait
15881     I,  XXVI   |                      Én ma ki akarok rúgni! Pörbe szálltam az egész világgal,
15882     I,  XXII   |                   kidomborult arc, hatalmas pörge bajuszával; s a sima nyírott
15883     I,  XXI    |                   őt is meghozta a drága jó pörkölthúsillat az erdei konyhába.~Milyen
15884     I,  XVI    |              asztalra feltéve egy remekművű pörköltmandola-torta, gót stílben építve, annak
15885    II,  III    |                     gorombáskodásnak: tótul pörlekedni.~– Jaszná sztrela gladova! –
15886     I,  XXVI   |              vizsgálatra. Mert ebben én nem pörlekedő fél, hanem bíró vagyok.
15887    II,  XII    |                    A vasajtón döngött már a pörölyök ütése: „Ide Ocskayval!”~
15888    II,  XII    |                     csoportok fustélyokkal, pörölyökkel, vas kecskelábakkal felfegyverkezve
15889     I,  XIX    |            Legbiztosabb embere által küldte Pöstyénbe a Ritschánnak szóló levelet,
15890     I,  XIX    |             nyugodtan Ocskaynak –, itt volt Pöstyénen, felépülés végett. Szunyoghy
15891     I,  I      |                     trombitásokat; a vándor poéta is megkerült a lantjával,
15892     I,  V      |                Mennyivel más ez, mint a vad poéták darabjai! Mily magasztos
15893    II,  V      |                     mindenki elhallgatta. A poétaság a hazugság remekelése. Úgy
15894     I,  XVI    |                   vagyok én, mi? Ilyen csúf pofa az enyim? – De még hagyján! –
15895     I,  XXVI   |               bújjék beléd; de koromszagú a pofád.~– Kemencében hálok, galambom.
15896     I,  XXVI   |                    mosd le elébb a kormot a pofádról! Nem kell a szép leányt
15897    II,  I      |                     a többi kurucok savanyú pofáitól ezek is elbúsulták volna
15898    II,  XVIII  |                   Hogy vigyorog rám a ferde pofájával! Az az én bálványom. Annak
15899    II,  XIV    |                     feketére volt mázolva a pofájuk, mint holmi füstfaragóké.~
15900    II,  X      |                    Különösen egy válogatott pofákból álló társaság, mely a népénekeshez
15901     I,  XVI    |                  jeget, hadd borogattatom a pofámat. Nem latjátok, hogy ütleget
15902    II,  IX     |         korcsmárossal. Egyszerre ráismert e pofára.~Ez senki sem más, mint
15903     I,  XIX    |                   egy kisfiú.~Egy kis piros pofás angyalka, göndör arany hajjal,
15904    II,  XII    |                ráncos rokolyában, kifestett pofával, borvirágos orral, csupasz
15905    II,  X      |           megszólítja a politzei: ő meg azt pofon találja felejteni, s kész
15906     I,  III    |                    ágyú, hatlovas fogattal, pofoncsapott-kalapos tüzérekkel; forgó structollbokréta,
15907    II,  IX     |                      amit megérdemeltem. Ha pofont, hát azt; ha a másikat…~
15908    II,  XII    |                katona voltam, száz csatában pofozkodtam össze a halállal! Soha meg
15909    II,  XIV    |                        Cudarság! Disznóság! Pogányság! Agyonlőni egy hadifoglyot.
15910     I,  XV     |             zászlóaljához, s otthagyta őket poggyászfedezetnek.~Ocskayt bosszantá ez a
15911     I,  XVI    |               balszárnyomba, felprédálták a poggyászomat; a jobbszárnyon halomra
15912     I,  XXIV   |              paripát.~Jávorka a fejedelemnő poggyászos szekereire felügyelni küldetett
15913     I,  III    |                 velük se tiszt, se ágyú, se poggyászszekér; igazi vert had volt.~–
15914     I,  XV     |                     s kedvére fosztogatja a poggyászszekér-vonalt, oda ékelje be magát. Ezzel
15915     I,  XIV    |                   kuruc lovasság a császári poggyászszekér-vonatig eljutott, ez veszedelmesebb
15916     I,  XIV    |             legveszedelmesebb fegyvernem. A poggyászszekerek. Amint a kuruc lovasság
15917     I,  XV     |                dolgot találnak az elhagyott poggyászszekerekben, csak azután kerül a holtak,
15918     I,  XXVI   |                     megrekedtek az utakon a poggyászszekerekkel, s most ott vannak valahol
15919    II,  XVI    |               uramnak a könnyei hullottak a poharába. Mind odalett a sok szép
15920     I,  XXIII  |                helyére visszakerült, hogy a poharában nincsen bor.~Rákóczi meg
15921     I,  III    |             fejedelemre. S kihajták utána a poharaikat a körömpróbáig. Dehogy volt
15922     I,  III    |                  hátuk mögött, kantákkal és poharakkal, az első üdvözléstétel végett.
15923    II,  XX     |          összejöhessenek egymással, az öröm poharának a fenekén maradt seprűjét
15924     I,  XXIII  |              vivátot kiáltanak, Wratislaw a poharára tette a tenyerét, s igazi
15925     I,  III    |                  szóval.~Ocskay felemelte a poharát, de nem tudott szólni. Azért
15926    II,  XIII   |                     jött meg a kedve. Még a poharazás alatt is magába zárkózott
15927    II,  III    |              cimbora, összeült a várurakkal poharazni, kártyázni; nagyokat ittak
15928    II,  XVI    |                    először fűtött szobában, poharazóasztal mellett. A diadal áldomását
15929    II,  X      |                  Minden asztalon kopogott a pohárfenék, a közóhajtás nyomatékos
15930     I,  XXVI   |                     legyen, aki annak a sok pohárkoccintásnak „állni tud elébe”.~Künn
15931     I,  III    |                aztán volt nagy vivátozás és pohárösszecsördülés.~„Borbély Balázs megvette
15932     I,  XXIII  |                     úr az asztalnál az üres pohárral? Ígér sokat, keveset ád.~–
15933     I,  I      |                 szót fogadni. Valami vékony pókfonállal oda volt kötve ahhoz a szekrényhez –
15934     I,  III    |             pincéből; utoljára már azokra a pókháló belepte átalagokra került
15935     I,  XXVI   |                 mennybéli szavával ezeket a pokolban született, csábító rémalakokat.~
15936    II,  VIII   |                 angyal még kiimádkozza őt a pokolból is. Valamennyi szentjei
15937     I,  III    |                    vér után! Mind nem olyan pokolégés az, mint aki ezt a szót
15938     I,  XXVI   |                    mélyébe látni, s ebben a pokolégésben össze volt keverve az őrjöngő
15939     I,  XXV    |                      Nem jönnek ide többé a pokolfajzatok?~– Kik azok?~– Akik meg
15940     I,  IX     |                    az ég felé fordítá, tele pokolkínnal; s akkor egyszerre, mint
15941    II,  XVII   |               harcol, hogy minden szavaddal pokolkínokat okozasz itt! (Öklével a
15942    II,  XV     |                    meg ne lássák azt, ami a pokolnál rettenetesebb. – Ki féljen
15943     I,  XIX    |                  önt még vinni a száműzetés pokolországába: el fogja vinni még a vérpadra
15944     I,  IV     |                     mazsolaszőlőt.~– Jaj, a pokolravaló! Nem igaz! Nem is volt több
15945     I,  X      |                 visszavonulásra gondolni.~A pokolszomj el volt kissé oltva szívében.
15946    II,  XV     |            rettenetesebb. – Ki féljen még a pokoltól, mikor itt van ezen a világon
15947     I,  VIII   |                    többet, kezeit, lábait a pokrócból ki ne dugja.~Alig várta
15948     I,  VIII   |                  nyugta. Lehányta magáról a pokrócokat; kifutott sátorából, ott
15949     I,  VIII   |                   erősen pólálva mindenféle pokrócokba. Azon törekedtek, hogy izzadásba
15950     I,  VIII   |               találta magát. Be volt erősen pólálva mindenféle pokrócokba. Azon
15951     I,  XXV    |                össze, akik mindig a hatalom polcán ültek, s éltető elementumok
15952     I,  XXIII  |                   egyesülve, hogy őt arra a polcra emeljék, ahonnan szemközt
15953    II,  X      |                    merő békeszerető, jámbor polgárból állt, amazok pedig pipogya
15954    II,  XIII   |                  tisztelkedni.~(No, a bécsi polgármesterek is más szokást kezdhetnének,
15955    II,  XIII   |               Mindnyájunknak, rendőrségnek, polgármesteri hivatalnak, katonai parancsnokságnak
15956    II,  XII    |                 tűrhették tovább a hű bécsi polgárok; felkérték a császárt, hogy
15957    II,  XII    |                   agyba-főbe vered a jámbor polgárokat; ide veled! Ha a császár
15958    II,  XIII   |                   sietett elébb jelt adni a polgároknak a Bierglockéval; egyébiránt
15959     I,  X      |                    alatt álló csapatokat, a polgárőrséget a bástyák őrizetére állíták
15960    II,  XIII   |                   kegyelmed magával a bécsi polgárság iránt; valami körülményről
15961     I,  XXII   |                díszes varkastélya, vagyonos polgársága, gazdag főpapjai, szerzetes
15962    II,  XII    |         deputációban, nem bánom, Bécs dicső polgárságának minden osztálya képviselve.
15963    II,  X      |                    kék a nemeseké, a zöld a polgárságé, a tarka a parasztoké, (
15964    II,  XIII   |                     nem sietett jelt adni a polgárságnak a Bierglockéval; egyébiránt
15965     I,  XXV    |             felesége részéről valami ravasz politika lehet: talán így akarják
15966     I,  XXIV   |                 tárja fel előtte az európai politikai helyzetet, mit mondott neki
15967     I,  XXI    |                rajznak. – Szó se volt magas politikáról. (Veszett volna a Veres
15968     I,  XXV    |             összekuszálni.~Ehhez is különös politikát gondolt ki. Hirtelen nekifordult
15969     I,  XXIII  |                szerető nemes szív, az eszes politikus és a bátor férfi nagy tulajdonságai
15970    II,  IX     |             felküldtek Bécsbe, internáltak, politzei-felügyelet alá helyeztek. Itt lótottam-futottam
15971    II,  X      |                   kilenc órára ott legyen a politzeihivatalban pontosan. – A német csak
15972    II,  X      |                  senki sem volt más, mint a politzeiregistratura főnöke. Jó barát reggel
15973    II,  X      |         rendőrszolga. Azonnal siessen fel a Politzeyra: idegenek registraturájába.~
15974    II,  IX     |           személyesen megjelenni az Oberste Polizeiamtnál, Alser Strasse Nr. 615,
15975     I,  VIII   |             szabónak halál”. Aztán most már pólya és pelenka is van elég,
15976    II,  III    |                     a gyászruháját, s egész pompába öltözött fel, ami ritka
15977     I,  XXII   |              palotások, az idegen főtisztek pompában tarkálló csoportjai. Ő maga
15978     I,  I      |                    színei voltak (a feketét pompához használták), és sehogy sem
15979     I,  XXIII  |                   Ferenc Eleonórának a maga pompáját: hadseregét. Eleonórának
15980     I,  XXII   |           Kisázsiából, fejedelmi díszkertek pompájául.~– A fejedelem küldi általam
15981     I,  XXV    |               századok alatt összegyűlt ősi pompának, aminőt csak főurak, dinasztiák
15982     I,  XXV    |                  palotának még tanúskodik a pompáról és magas ízlésről, amivel
15983     I,  III    |                     ragyog az aranyozástól. Pompásan járatta az ezredét. – Azután
15984    II,  IX     |         éhen-szomjan. Ha jutalmamat kértem, Ponciustól Pilátushoz küldözgettek,
15985    II,  III    |                    amidőn Lucskó várából, a Pongráczok fészkéből is azt a tudósítást
15986     I,  XV     |                    Ocskay László, öccsét és Pongráczot előre bocsátva, maga Csajághyval
15987    II,  III    |                    Maga kedves háziasszonyi pongyolában jelent meg. Még akkoriban
15988     I,  III    |                  voltak a harctér különböző pontjairól a főhadiszállásra beküldött
15989     I,  XXV    |            derekánál fogva, egyik veszélyes pontról a másikra vágtatott tüskén-bokron
15990    II,  XVIII  |                      s aztán benyújtá azt a ponyva alatt. – Nesze, cigányasszony!
15991    II,  XVIII  |                    felültették a szekérbe a ponyvaernyő alá; bundákból jó ágyat
15992     I,  XXIV   |                     közben egy-egy rongyos, ponyvafedett szekér, zöld ágakkal körültűzködve,
15993    II,  XVIII  |                      s a szekérekhó hátulsó ponyvahasadékán hátratekintve, rebegé:~–
15994     I,  XXIII  |                  voltak összegyűlve; künn a ponyvák alatt tizenhétezernyi válogatott
15995    II,  XII    |                   templomból, látta, hogy a ponyvasátor alatt már ott árulják a
15996    II,  XVIII  |                    körül.~Ilonka felhúzta a ponyvát a kocsi oldaláról, s kinyújtá
15997    II,  XVIII  |                  nemrég olvadt le a hó, egy ponyvával fedett szekerük az agyagverem
15998    II,  XIV    |                maradt a számára. Eredetileg Popovicsnak hívták. Elgondolható ennélfogva,
15999    II,  XII    |                    vasárnap délután a bécsi populációt, s megrohanták Oppenheim
16000     I,  XXII   |                   zászlók lakták ez odúkat, por-, rozsdalepte mind; ritkán
16001    II,  III    |                    egy csipetnyit beadjon a porából, hogy úgy vegye be az igazi
16002     I,  XXII   |                        Olyan jólesett még a porát is látni, amit a lova fölvert
16003     I,  II     |             tikkasztó hőségből, a fojtogató porból, a kigúnyolt rongyokból,
16004    II,  XV     |                fölépülnek megint. Nincsenek porcelánból. Jobb, ha én hajtom végre
16005     I,  IX     |               hevertek szerteszét halomban, porcelánedény, velencei kristály cseréppé
16006    II,  IX     |                   egész Ocskayt. Elővette a porcelánpipáját, s rágyújtott előtte, nem
16007     I,  XXVI   |                   tetteté magát, bár minden porcikája reszketett, az arca sápadt
16008     I,  VI     |                  ellenséget jóltartotta egy porció ütleggel, időt engedett
16009     I,  XXII   |                borítá, amint a lemenő nap a porfelleget bevilágította.~Egy tölgyfacsoportoktól
16010     I,  II     |                     fergeteg, s elborította porfelleggel, szikhomokkal az eget és
16011     I,  XIX    |                  viszontlátás! Durva, ittas pórhad, szégyentől megalázva, közcsúfságra
16012    II,  XIV    |              szállásaiul vannak kiszemelve, porig leégeti kegyelmed. Egy kunyhót,
16013     I,  XIX    |                      szép foglyát, lovagias porkolábjával együtt, elküldé Zayugrócba,
16014     I,  III    |                   Ilonka jól láthatta, hogy porlanak előtte, mögötte a lecsapó,
16015    II,  XXI    |                  bátyja börtönét, midőn egy porlepte lovas jött vágtatva az utcán,
16016    II,  XXII   |                                       XXII. Porok és hamvak~Heister szavának
16017     I,  XXII   |                  szokta elaltatni nyugtalan porontyát a bölcsőben. Ni, hogy töri
16018     I,  XIV    |                     kettéhasíttattad –, kis porontyocskáimat dárdára szúrattad – öreganyámat
16019    II,  XIII   |                     Hát ezek miféle hercegi porontyok lehetnek?”~A császár elfogadótermének
16020    II,  XVI    |                    utolérhet. – Két kicsiny porontyom! Megállj, kuruc, ezt megkeserülöd!~
16021     I,  XIV    |            feleségemet kettéhasíttatta, aki porontyomat dárdára szúratta: tudom,
16022    II,  XVII   |              gézengúz, amíg el sem veszett! Porontyot is hoz a gólya, ha az kell;
16023     I,  I      |                      Hirtelen betuszkolta a poros legényt a mellékszobába:
16024    II,  II     |              protestáns államoknak, Angol-, Porosz-, Hollandországnak, és az
16025     I,  I      |                    mert a lovam odaragadt a poroszlói degetbe.~A nagyasszony megdöbbent.
16026     I,  XXV    |                     szász határon keresztül Poroszországba. A hír még akkor ólomlábon
16027     I,  XXVI   |                 szaladásra? Vagy az elnyelt porra. Porrá lett az egész magyar
16028     I,  I      |                     konyhaajtón egy sárral, porral fedett alak settenkedik
16029     I,  XXII   |                   paripáját. Bizonyosan egy porszem eshetett a szemébe, azt
16030     I,  XXVI   |                    nyomtassuk le ezt a nagy port!~Azzal fölemelé a kezébe
16031     I,  I      |                  Istvánné nagyasszonyom úri portáján készültek, úgy pünkösd után
16032     I,  I      |                   Istvánné úrasszonyomnak a portáját ismeri minden ember. Hajdan
16033    II,  III    |                  ide hozzám? A saját nemesi portámra?~– No csak ne lökj ki az
16034     I,  VI     |                    is; farba rúgtad a magas portát, s átszöktél a francia királyhoz,
16035     I,  XXIII  |                    a világon, mint „dica”, „portio” – „subsidium” –, „contributio”,
16036     I,  II     |                  oszlopot; ha egyszer azt a portölcsért szétszórja, olyan fehér
16037     I,  XXVI   |                  megtörlé arcát a vértől és portól, s nyugodt hangon kezde
16038    II,  XVI    |                  volna látni, mikor a saját portréddal megduelláltál! – évődék
16039     I,  I      |                 sietve.~A násznagy rekedt a portul meg az indulattul: alig
16040    II,  VII    |                 éjjel a saját ezredét a rác portyákkal (azokat viheti magával)
16041    II,  I      |                 lesz egyéb egy kémszemlésző portyánál.~Nemsokára visszajött Jávorka
16042     I,  II     |                   egész délelőtt sikertelen portyázásokkal tarisznyázódott el.~Délest
16043    II,  XV     |                  jönnek már az országúton a portyázói.~– No, hát jöjjenek! De
16044     I,  XVIII  |                    akkor tudta meg Csajághy portyázóitól, hogy Scharodi csapatja
16045     I,  X      |             előhadat. Mikor az előreküldött portyázóktól megtudá, hogy minden oldalról
16046    II,  XX     |                     tudta elaltatni. Nem is portyázott már, csak kóborolt. Nem
16047    II,  XIII   |                     bellica cassa, de ugyan pórul járt vele! Mert Ocskay,
16048    II,  X      |                  ember, mint a kalamáris és porzótartó mellett.~– Nagyon jól tette
16049     I,  I      |                 itatgatta saját keze fejte, posajtotta, drága jó hűsítő, savanykás
16050    II,  IX     |                     viszed, sem bánom én: a posta az első úr a világon. Ide
16051    II,  IX     |        szakkermentírozás alatt odaérkezik a posta-gyorsszekérhez Ocskay hintaja. A postaszekérnek
16052    II,  IX     |             félreterelje az útjából. Minden postaállomáson új előfogat, előlovagló
16053    II,  IX     |                sárga bokrétás bőrkalapja.~A postafullajtár megállítá Ocskay kocsiját.~–
16054    II,  IX     |                        megfordítá a lovát a postai fullajtár, s otthagyva a
16055    II,  IX     |                 borravalókkal serkentette a postakocsisokat a gyorsabb haladásra, hogy
16056     I,  XXV    |               hosszú téli éjszaka. Az utcán postakürt hangzik: Ocskay számára
16057    II,  IX     |                 messziről meglássák, hogy a postaszekér jön, s jó igyekezettel kitérjenek
16058    II,  IX     |      posta-gyorsszekérhez Ocskay hintaja. A postaszekérnek is volt fullajtárja. Messzire
16059     I,  II     |                   vissza a sík róna ezernyi posványa, tömpölye, amiknek szegélyéből
16060     I,  XXIV   |                    az odautazást Érsekújvár posványos légköréből. Körös-körül
16061    II,  IV     |          appetitorium, s a gyermekeimé csak poszpász. El akarlak titeket meg
16062     I,  X      |                   birkákkal; a helységekben posztó- és vászonszövő gyárak; mindenütt
16063     I,  XXIII  |        aranyat-ezüstöt kiküldjük Sziléziába posztóért, ágyúkért, fegyverekért,
16064     I,  X      |                      Abban a városban csupa posztógyárosok voltak. Annyi purgomál posztót,
16065     I,  XXVI   |                     tanácsasztalának a zöld posztója változik veressé. De nagyobb
16066     I,  X      |       posztógyárosok voltak. Annyi purgomál posztót, szameth darócot, és karassia
16067    II,  I      |                     A bika elszalad a vörös posztótul. Így tesznek mindig. Ha
16068    II,  XX     |                 fehér abrosz helyett fekete posztóval leterítették, feszületet,
16069     I,  XX     |                   boldogságnak is?~És ezt a potenciára emelést a testvér hozta
16070     I,  I      |                   bátyád. A vicispán kemény potentát. Az egész vármegye reszket
16071    II,  III    |                bemegyek.~– Ez actus majoris potentiae!~– Nem az. Exmissióból jövök.~–
16072    II,  IV     |                     hadban eszest, akit nem pótolhatnak mással. Megölték. Anélkül,
16073     I,  XIV    |                 hogy hadvezéri tudományával pótolja ki azt, ami a magyar tapasztalatlan
16074    II,  IX     |             soványok; tisztességes embernek potroha van.~S nem is nagyon respektálta
16075     I,  XVI    |                  hogy mondják a barátok: „A potu incipe coenam.” Iváson kezdd
16076    II,  XVII   |                    vízbe ejtett kárásznak: „Poty szem, kárász, nem vakarlak
16077    II,  X      |                    szétomlik előtte, mint a pozdorja.~Tovább, tovább!~Következik
16078    II,  XI     |                  lába), Schebenzer-lucke (a pozdorjátul, amivel végig volt hintve;
16079     I,  XIV    |                  ausztriai marhákat pedig a pozsonyiak levágták az osztrák hadsereg
16080    II,  XXI    |                éjnek éjszakáján útra indult Pozsonynak.~Ott volt Heister főhadiszállása.~
16081     I,  XXVI   |                    árulással vádolják, hogy Pozsonynál meg hagyta magát vesztegetni),
16082    II,  XIV    |                      vagy Esztergomot, vagy Pozsonyt meg ne lephessék. Rákóczinak
16083     I,  XXII   |                    tették a vendéglátást. – Pozsonytól odáig azonban jó két napi
16084    II,  XIV    |                    az igazi katona! Aki nem praemeditál, nem filozofál, nem filantropizál;
16085    II,  II     |                    volt) egy fehér barát, a praemonstratensisek rendéből, aki átutazóban
16086     I,  XXV    |             Wratislaw kancellárnak, amit az Prágából írt Pálffy János bánnak.
16087     I,  XXII   |               milyen kedves. – Ez Wratislaw prágai kancellár volt. Ilonkának
16088    II,  II     |             táborban kóricált, s mindenféle praktikákkal a vezérek szívét meg tudta
16089    II,  XV     |                   másikat a szolgám nevében praktikálták. Bolond az első is; de hát
16090    II,  II     |                megerősítse, hogy semmi hadi praktikáról nem folyt köztük a szó? „
16091     I,  XIII   |                  másik két vezér mindenféle praktikával el akart tőle rabolni.~Volt
16092     I,  XIX    |            Zayugrócon nincs se Favorita, se Práter, se Paradicsom. Egyhangú
16093    II,  XVI    |                kiabálta: „Zabi panye! zabi! précsoszom zosztál!” 1, s Vajda levágatta
16094     I,  XXVI   |                   az időkben az ilyen harci préda éppen olyan jogos szerzemény
16095     I,  XXVI   |           társzekerek vitték el Wsetinbül a prédául nyert arany-ezüst kincseket;
16096     I,  XXVI   |                   valaki. Ármány, vak sors, predestináció, vagy minek nevezi magát
16097     I,  VI     |                emberi akaratnak, mint a vak predestinációnak. Láthatatlan az is, mint
16098     I,  XXV    |                    máris kálvinista vagy. A predestinációt hiszed. A legiszonyúbb rémbálványt,
16099     I,  XXIV   |                     a magáét. Keverve van a prédikáció latinnal, tóttal, némettel
16100    II,  XII    |                   ki magát.~Ez is az utolsó prédikációit tartotta már, éppen mint
16101    II,  XII    |                   Santa Clara nem ment kész prédikációval a templomba: hanem szétnézett
16102     I,  XXIV   |                   barát, aki ott a többinek prédikál: az meg maga Jávorka.~Senki
16103     I,  XXIV   |             közelükbe, akkor a barát előáll prédikálni, és beszél olyan szépen,
16104    II,  XII    |          néptolongás. Abraham a Santa Clara prédikált.~Családi nevén „Megerle
16105     I,  VII    |                   megtéríteni; a vásárokban prédikáltak egymás ellen, színdarabokat
16106    II,  XII    |                   nélkül.~Persze, hogy őtet prédikálták ki. Az egész szónoklat arról
16107     I,  VII    |                  amely napon egy kálvinista prédikátort a pápisták áttérítettek
16108    II,  XIV    |                     úgy, hogy csak a Tököli predikátum maradt a számára. Eredetileg
16109    II,  XIV    |                   nemességet kapott, Tököli predikátummal, tábornoki kinevezést és
16110     I,  IV     |                   győzünk, nemessé teszünk, predikátumot kapsz.~– Hanem aztán majd
16111    II,  XVIII  |                     ő át akar menni a vízen Predmérre. El is vezettük odáig szépen;
16112    II,  XIII   |                 Burgwache fegyverbe állt és prezentírozott. Két sor harschier-gárdista
16113     I,  I      |                   kántista diákok, a kántus prézesükkel, ünnepélyes zsolozsmákra
16114     I,  III    |               akarva el kellett foglalnia a prezídiumot, míg Ocskay az asztal ellenkező
16115     I,  I      |            dezentált a törökhöz Temesvárra: pribeek lett, pogány lett; ezóta
16116    II,  XV     |              megütközni Ocskay Lászlóval, a pribékkel!~… Csak egy festett kép
16117    II,  XV     |                      Azt hiszik, hogy abból prikulics lesz, csuma lesz, s az hozza
16118     I,  XXII   |                poharat, míg a fejedelemre a prímás mondott áldomást. (Még akkor
16119     I,  XXII   |                   exkommunikálta, az ország prímása, Széchenyi; itt jött eléje
16120     I,  XXII   |                    a díszmenet megérkezik a prímási palotához, ahol a fejedelem
16121     I,  XXII   |                     kancellárok, a bánok, a prímások és miniszterek!~Ha felelni
16122     I,  XXII   |            fejedelemnő kíséretével együtt a primatialis palotában volt szállva,
16123    II,  X      |               minden ember ebédel. Ma az én privát vendégem fogsz lenni; csak
16124    II,  IX     |                   Mert abban az időben az a privilégiuma volt az osztrák postának,
16125    II,  XII    |                     fajtából való volt, aki privilégiumokat kívánt magának biztosíttatni;
16126     I,  XXVI   |                faggyúgyertyát, indulj neki, próbáld meg, ha fel tudnád ültetni
16127    II,  X      |                   ördögatta) blaue Hosen!”, próbálgathatta a kuglizási tehetségét az
16128    II,  III    |                   magával vitt kenyérből, s próbálgatta az acélráspollyal, hogy
16129     I,  XIII   |                     beveszik az ispotályba. Próbáljátok meg rajtam!~Cinka Panna
16130    II,  XXI    |                   Merre forduljon most? Kit próbáljon még meg?~Egy vakmerő gondolatja
16131    II,  I      |                    is rongyosabbra tépni.~– Próbálná meg! Ha a saját ezredével
16132    II,  X      |              vállára veregetni! Ezt még nem próbálta halandó!~Mikor visszakerült
16133     I,  XXVI   |                Iszom egymagamban. – Ezt sem próbáltam még. – Talán jól is esik? –
16134     I,  XIV    |                 dárdát hozott magával. Első próbatét volt, hogy melyik a jobb
16135     I,  VIII   |                    meg én tettem meg máson. Probavi et successit. Ezt is beírhatja