bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

16136     I,  X      |           Hainburgba, mert a bécsi úton már Probsthofig száguldoztak Ocskay előcsapatjai,
16137     I,  XXIV   |                    környékét, s onnan semmi processio által magát leszoríttatni
16138     I,  XXVI   |                     ott már.~Megkezdődött a processió! A gyászvitézek processiója.~
16139     I,  XXVI   |                   processió! A gyászvitézek processiója.~Mennek, mendegélnek.~Első
16140    II,  III    |                   kurucok elfogták, s rövid processzust csináltak vele; ott mindjárt
16141     I,  XXVI   |                     kezet szorítottak – per procura.~Bercsényi távozni készült.~–
16142    II,  X      |                 volt kedve Ozmondának magát produkálni. Engedelmet kért, hogy szobájába
16143     I,  XIV    |                    táborban. Néha egyesítve produkálta mind a kettőt: a jó katonát
16144     I,  V      |                    csak a kollégiumi diákok produkáltak még színdarabokat, amiket
16145    II,  X      |                     következett az Augustin produkciója a Fehér Angyalban.~A hírhedett
16146    II,  XII    |           bukfencezett a lajtorjáról.~Ezt a produkciót meg is vivátozta a sokaság.~
16147     I,  XVIII  |                 haja takarta rosszul rejtve profanált szépségét. Arcát nem lehetett
16148     I,  XXV    |                 szenvedés.~– Az pedig híres professzor. S mivel gyógyít kegyelmed?~–
16149     I,  VI     |                    Krisztust, megtagadtad a prófétát is; farba rúgtad a magas
16150    II,  II     |               nyavalyánk. – Elébb fogy el a prófontja, mintsem megeszi; előbb
16151     I,  XVI    |                mered tolni a pofádat! Hol a profosz? Kurta vasat neki, s le
16152    II,  X      |                  Akkor én önt legelébb is a profoszhoz küldöm kétnapi áristomra.~–
16153     I,  IX     |                     pedig semmi sincs, csak prófunt, akkor valamennyi haragszik.~
16154    II,  III    |                    a házadból.~– Fogadatlan prókátornak, tudod-e, mi a fizetése?
16155     I,  V      |                 nemcsak a vallásszabadságot proklamálta, hanem még a vallások közötti
16156     I,  XXV    |                     kedve volt eredeti manu propriákat iktatni az ellenség bőrére,
16157    II,  II     |                   írva: Cito, citissime! Ad proprias manus! (Leggyorsabban! Saját
16158     I,  XXVI   |                bokályt kiürítene kegyelmed. Propter bonum pacis!~– Azután mire
16159    II,  IX     |                 generálissá legyek asszonyi protekció mellett.~Ozmonda félrefordítá
16160     I,  XXIV   |               lázadó asszonyok ellenében.~– Protestálnod kellett volna az erőszak
16161     I,  XXIV   |                    talán nem tettem? Szépen protocollumba vették, s azzal kikomplimentíroztak
16162    II,  XV     |                      hogy milyen elátkozott provinciát kapott a fővezértől. Eleinte
16163     I,  XXII   |                  róla a fátyolt, s kevélyen provokálja maga a fátumot, s ő vet
16164     I,  II     |                    levegőben: az ezermillió prücsök, ami a legelőket letarolta.~
16165    II,  XVI    |                     pisztoly, mordály hiába prüszköli feléje a tüzét; hiába ágaskodik
16166     I,  I      |                      csak azt, hogy a cifra pruszlikját kilikasztotta a gelóbis:
16167     I,  X      |                 hadvezért, aki az alvezérei pszichológiájára bízná, hogy találják ki,
16168    II,  X      |                   mulatott, de még inkább a publikumon. Az is egy mulatság, azt
16169    II,  XI     |                     este tisztára kiverte a publikumot a kocsmából. Pénzért is
16170     I,  II     |                 tartott meg egyebet, mint a pucér kardot. A nádas jó spanyolfal
16171     I,  XXII   |                lenni. A haját is be kellett púdereztetni, de az arcát nem engedte
16172     I,  XV     |            egymagában vágtat utánuk, s üti, püföli a hátukat egyedül, akit
16173     I,  I      |                     portáján készültek, úgy pünkösd után való hétben, 1698-ban.
16174    II,  II     |                   oda volt mellékelve Pyber püspöknek egy levele tehozzád, amit
16175     I,  XIX    |              fűződerék, szalup, vertugadén, pufándli mind el nem készül; míg
16176     I,  I      |                    a konyháig. Ott persze a pujpunellaháború már a válság magaslatát
16177     I,  XIX    |                   udvarán durrant szét nagy pukkanással, Ocskay megszólítá Ozmondát.~–
16178     I,  XXIV   |                   hollandi aranybrokáttól a pukovai halináig s a velencei ötvösmunkától
16179    II,  XIV    |                    azoknak volt kurta piros puliderjük (csípőtül combig érő úszónadrágforma
16180     I,  XXVI   |                    dragonyosok, XII. Károly Pultavánál harcolt ezredei, és csak
16181    II,  III    |               megérdemli, hogy az asszonyok pulverizálják, s ki-ki a maga férjének
16182    II,  IX     |            megpukkadt már a mérgében; egész pulykavörös lett az arca. Csak ne volnánk
16183     I,  XIV    |            hasztalan röpítgették feléjük a „pumáikat”, egy sem talált oda.~Az
16184    II,  XII    |              kacagva Scharodi. – Hiszen két pumpernickel van a kezemben. Itt van!
16185    II,  III    |                     mást, mint jó vacsorát. Punktum. Azontúl semmi. Az én házam
16186     I,  X      |                posztógyárosok voltak. Annyi purgomál posztót, szameth darócot,
16187     I,  XVII   |               gyermekek örömestéje ez. Ha a puritanizmus minden ceremóniát ki tudott
16188    II,  IV     |                túlságig vivése a kálvinista puritanizmusnak. Mire való ez? Felkelt,
16189     I,  XIX    |                     az őrt álló hajdút, aki puskájával tiszteleg előtte, s aki
16190     I,  XV     |                   még egyszer megtöltetve a puskákat, felrántatta a fehér lobogót
16191     I,  XXV    |                     be a várba, mielőtt egy puskalövés történt volna, a legudvariasabb
16192    II,  IX     |                  Ocskay László!”, s ott már puskalövésekkel fogadták a barátságosan
16193     I,  II     |              szélesebb a mocsárok miatt egy puskalövésnyinél, az pedig Szatmár felé van
16194     I,  XXVI   |                   Ha én ezt az asszonyt egy puskalövésnyire feltalálhatnám valaha! Hidd
16195     I,  XIX    |                      hogy ma reggel annak a puskának az agyával taszítá előre.
16196    II,  XII    |                   mit akartok! Hallgatom, a puskaporos hordón ülve.~Ezt az erőteljes
16197     I,  XXI    |              fogadni. Lesz ágyúzás, de csak puskaporral. Hahaha!~Ilonka sírva fakadt
16198     I,  II     |                    rác szerezsánok és morva puskások képezik; a lovasságot a
16199     I,  III    |                 egyszerre ropogni kezdett a puskatűz a bástyákról, mint a kerepelő,
16200     I,  XVIII  |                   fejébe, úgy rohant neki a puskatűznek. Nyolc golyó találta el
16201     I,  X      |                   az ottani helyőrség rövid puskázása után: amiért aztán a városra
16202     I,  XVIII  |              magukat egy templomba, s onnan puskáztak az átvonulókra. Nem a mostani
16203    II,  X      |                  azt hiszitek, hogy dudával puskáztok ki?”~Augustinnak elébb egy
16204     I,  X      |                   Sem cédrusfából meg drága puszpángfából még nem rakott soha tüzet,
16205     I,  II     |                 vérbe. Nagy volt az öröm.~A pusztai száraz fergeteg ezalatt
16206     I,  XIII   |                     magával a maga ábrándos pusztájába kóborolni, s mikor az ő
16207     I,  XIII   |                 panasza egymáshoz; laktalan puszták éjféli szózata; örökbe hagyott
16208     I,  XIX    |                 rettegve bujkáljon erdőkön, pusztákon keresztül, futva kóbor martalócok,
16209    II,  VI     |                 alirumna által a kísértetes pusztára, ahol a gonosz lelkek elkapják
16210    II,  XIV    |                  ellenség földére; rontani, pusztítani, égetni. – Régi mestersége. –
16211     I,  XVIII  |          gránátjaikkal az ostromlókban nagy pusztítást tehetnek; bombavetők nélkül
16212     I,  XXV    |              ellenséges seregnek a várágyúk pusztító tüze alatt lehet csak előrehatolni.~
16213     I,  III    |                      Ez a Kyba volt a réme, pusztítója a magyar alföldnek. Sok
16214     I,  IX     |                 Mindent elvittek magukkal a pusztítók, ami csak értékkel bírt,
16215     I,  XIX    |                  másikba; kér, könyörög: ne pusztítsák kölcsönösen ezt a szegény
16216     I,  IV     |                 fogy a nemzetünk! Magunk is pusztítsuk? Kő üsse meg azt a malacot
16217     I,  XXII   |             mártírnak, aki feláldozza magát pusztuló nemzete nyugodalmáért. Nem
16218    II,  XI     |                  akit egyszer beledobtak; a putriházak, amiknek az ablakán befolyik
16219    II,  XI     |                    koldus lakta földbe vájt putrikban.~Ocskay úgy elveszhetett
16220    II,  XII    |                     a direktor hirtelen egy puttonyba hányta az egész társaságát,
16221     I,  XVI    |                    hogy ez rá nézve egészen pyrrhusi győzelem volt. A kuruc tábort
16222    II,  VII    |                    egyedül a Hofkriegskassa quaestora fizetheti ki, és csupán
16223    II,  XIII   |                   délcegen hegyesedő „Henri quatre” áldozatul esett a rendszernek;
16224    II,  XIII   |                 dolog volt, hogy mindenütt „querauz”-t kiáltottak előtte a vártaházaknál.
16225     I,  XXII   |                  Hahaha! Nonono! Honni soit qui mal y pense. Hát hiszen
16226    II,  VI     |                dáridó árát: ez a bölcsesség quintessentiája.~            ~– Mi rosszat
16227     I,  XVIII  |               történik azzal. Én nem vagyok Quintilia, aki elharapja a nyelvét,
16228    II,  XII    |                    kiviaszkolt nagy bajuszú quondam kurucvezér jött neki kapóra,
16229     I,  XXIV   |                  fokoson látható volt ez F. R. II. Rákóczi névelőbetűi.
16230    II,  XX     |                  balsors. Hajdani hadnagyai rá-rácsaptak az ezredére, s kudarcot
16231     I,  XV     |                Ocskayt bosszantá ez a néma, rábámuló engedetlenség.~– Előre,
16232     I,  XVIII  |                 Talán tetőled a szép szó, a rábeszélés, a megfélemlítés is célhoz
16233     I,  XIX    |                 veszélytől rettegő asszonyt rábírhatott arra, hogy fergeteges télvihar
16234    II,  XVIII  |                   fejére hullt! – S most te rábírsz, hogy megtörjem az eskümet. –
16235    II,  XXI    |                  még egyszer csodát mívelt. Rábírta a kuruc előhad semptei parancsnokát,
16236    II,  XIV    |                   elébb, mi a feladat, amit rábíznak. Azt mondja: „Végrehajtom!
16237    II,  XIV    |        engedelmeskedik és végrehajtja, amit rábíztak. Ilyen énelőttem a mustrája
16238    II,  XVI    |                   neki.~Azt a levelet aztán rábízták egy vadászlegényre, aki
16239    II,  VII    |             fegyvert, ez sem elég nyereség. Rábiztatni a sereget, hogy fordítsa
16240     I,  III    |                  közül, leszállt a lováról, rábízva az asszonyokra, hogy fogják
16241    II,  XII    |              fölszentelt, hogy nagy céljait rábízza, szétzúzod? Nem, nem! Neked
16242     I,  III    |                hallatára mindjárt sarcolás, rablás, gyújtogatás jutott mindenkinek
16243     I,  XVIII  |                     bosszújában nekiesett a rablásnak városszerte.~– Csak védtelen
16244     I,  XXV    |                  tüzében fehérre mosva? Nem rablom el tőle ezt a nevet, s nem
16245     I,  XXII   |             jótékonysági szellem. A szegény raboknak szokás aprópénzt ajándékozni:
16246     I,  XXV    |                     a zsoldot, azt mondják, rabol és sarcoltat; ha előretör,
16247    II,  XV     |                 durva vászonból, hogy ki ne rabolják a síromat miatta Ocskay
16248     I,  XIII   |                   praktikával el akart tőle rabolni.~Volt pedig ennek a csúf
16249    II,  III    |           markolásra görbült. – Ezt is mind raboltad?~– Meghódítottam, öreg.
16250     I,  XXII   |                  börtönajtó újra kinyílt, a rabot kihozták, levették a láncait.~–
16251    II,  V      |                hazakerült, kiváltotta török rabságából, nemessé tétette, a címerében
16252     I,  XXIII  |                    ölöm meg magam! – Kutya! Rabszolga! Én vagyok az! – Orvost!
16253     I,  III    |                   forrás után! Mi a kínzott rabszolgának a szomja a vér után! Mind
16254    II,  XX     |            bevégezték, azt kérdé Csajághy a rabtól:~– Mit tettél, ember?~–
16255     I,  XV     |                      odább mennek. Utoljára rábukkan egy csapatra, mely egy fűzfa-rekettyésben
16256    II,  XV     |                     Én is megparancsoltam a rácaimnak, de a rácaim nem akarják
16257    II,  XV     |          kegyelmednek, hogy gyújtassa fel a rácaival.~– Én is megparancsoltam
16258     I,  XXIII  |                   az Ilonka gyönyörűségére, Racine-féle darabokat adatott elő. Jávorkának
16259    II,  I      |                 nagy volt a dicsekedésük. A rácokat úgy kiirtották, hogy egész
16260    II,  XV     |           kiszemelni. – Akadt olyan. Volt a rácoknál egy macedó eredetű görög,
16261    II,  XIV    |                        Foglyot gyilkolni! A rácoktól elfogott szegény kuruc vitézt!
16262    II,  I      |                  úgy kiirtották, hogy egész Rácország üresen maradt; azután meg
16263    II,  I      |                kerítünk meg most egy csapat rácot, aki errefelé tévedt. Akartok-e
16264    II,  XVI    |                olyan keményen, mind kidől a rácság, azok nincsenek szokva ilyen
16265    II,  XVI    |                maradt az útfélen, s a vitéz rácságból csak Tököli uram került
16266     I,  XXII   |                    danája.~Az a nóta, ami a rácson keresztül hangzott, nagyon
16267    II,  X      |                     már Federreiter urat, a rácsos íróasztala előtt ülve, nagy,
16268    II,  X      |                  szépen oda kellett állni a rácsozott asztal elé, s felelni a
16269    II,  VII    |                 tudja tenni, hogy mindennap rádolvassa, ha száz mérföldnyire vagy
16270     I,  XXVI   |                  holnap, holnapután: amikor ráérnek. Most másnak a sora áll.
16271    II,  VII    |                   Hát gyere, számoljunk, ha ráérsz. Itt van a pénzed.~Gáspár
16272    II,  IX     |        familiaritással a padlaton.~– Hiszen ráérünk még arra, excellenciás uram.~–
16273     I,  I      |                  mintha csak krétával volna ráfestve. A vállán egy kopott bőriszákot
16274     I,  I      |          kívánhatott magának.~A nagyasszony ráfordította a kamaraajtóra a kulcsot,
16275    II,  VIII   |                       Aztán akinek a nyelve ráfordul mindenféle beszédre, ha
16276    II,  XVIII  |               idejöjjön! – mormogá Jávorka, ráfújva a tallérra babonásan; s
16277    II,  XII    |                     persze magyarul); az Úr ráfuvall, Saul egyszerre selyp lesz,
16278    II,  IV     |                  rémület indulatkitörésével ragadá meg férje kezét.~– Ocskay!
16279     I,  VII    |                  vetekedtek, hogy ki hogyan ragadhasson el egy lelket a másiknak
16280     I,  XIII   |                     ütnek tanyát, sehol sem ragadnak meg. Ő mindenütt a tábor
16281    II,  IX     |            Ocskaynak, mintha torkon kellene ragadnia ezt az embert, mintha fogadása
16282     I,  XXIV   |                   kápzsáló barát: piszoktól ragadó kámzsa a termetén, nagy
16283    II,  XVI    |                  betörtek az aklokba, onnan ragadozták ki a háziállatokat: éjjelenként
16284     I,  VI     |                  amelynek zászlóját kezedbe ragadtad, szolgáld hűségesen, míg
16285     I,  VII    |                     a zászlót, amit kezedbe ragadtál, végső diadalra.~– Hát Isten
16286     I,  IX     |                    puritán férfi volt.~– Ne ragadtasd el magad ilyen indulatra,
16287    II,  XIV    |                      Ocskay el hagyta magát ragadtatni kevélységétől, s kérkedő
16288     I,  X      |             verekedésre ugrálnak le, puskát ragadva; Ocskay viszont megkapta
16289     I,  XXVI   |                   derék hős! Szidj, vádolj, rágalmazz mást, akkor vagy igaz ember. –
16290    II,  IV     |               hozatni; a kisebbiknek a baja ragályos lehet, s azt már ölelte.
16291    II,  IV     |                   ölelte. Félő volt, hogy a ragályt átoltja a nagyobbikba is,
16292     I,  XXII   |                     az életnek visszaad, hű ragaszkodással fog érte megfizetni, s fenyegető
16293     I,  XIII   |               Valami más!~Cinka Panna azért ragaszkodott olyan nagyon Ocskayhoz,
16294     I,  XIX    |                  Aztán ugyanott a patikában ragasztasson kegyelmed az arcára annyi
16295    II,  XII    |             borpirosra, az állára bibircsót ragasztott viasszal; a fejét bekötötte
16296    II,  XIII   |                    egerek vezérei szarvakat ragasztottak a fejükre, aztán mikor vissza
16297    II,  VI     |              kapitányok, hadnagyok a fülébe rágják a kurucnak a szép szót;
16298     I,  XXIV   |                    közé dugott szalmaszálat rágogatott.~Két nap telt bele, míg
16299    II,  III    |                 Akkor buta vagy. Tehát hadd rágom a szádba. Akár egy nehézfejű
16300    II,  XVII   |            asszonynak. Tűrni kell. Nem kell rágondolni. – Egy katona, egy lovag,
16301    II,  VIII   |                     csillag! Te üszöghintő, ragyahullató planéta! Tolvaja az égnek,
16302    II,  XVII   |                 démoni szenvedélyének egész ragyogásában. Előtted csak egy közönséges
16303    II,  VI     |                  erre gondolt.~– De nemcsak ragyogással él az ember – folytatá tovább
16304     I,  XXVI   |                    Csak az esthajnalcsillag ragyogdogált maga az aranytenger égen.~
16305     I,  III    |              olyankor, amikor ez a dicsfény ragyogja körül: „becsület”.~
16306     I,  XXV    |                     jó, ki legyen rossz. Ki ragyogjon fényben, ki merüljön el
16307     I,  XXII   |                 Ilonka arcától, hogyan kell ragyogni! Ez a tündöklő arc maga
16308     I,  VII    |                    hittem, hogy körös-körül ragyogok. Levetkőztettetek minden
16309     I,  XXI    |                  elefántcsontfehér fogsorai ragyogtak az ének közben, s kancsal
16310    II,  X      |                     az valami bolond nótára rágyújt, utánaénekli azt az egész
16311    II,  III    |                    kedves babám. Van pipád? Rágyújthatsz. Adjak hozzá dohányt? Megállj,
16312     I,  XXV    |                kegyelmed meggyógyítását. És ráhagyták. Vagy él, vagy meghal. Megcsonkítani
16313    II,  IX     |            otthagyva a postát, delizsáncot, ráhasalt a lova nyakára, s a két
16314     I,  XXIV   |                     előrántotta a fokosait, ráhúzta a bot nyelére, s rohant
16315    II,  XII    |                 kérte kölcsön, s azok éppen ráillettek az alakjára. Hirtelen előszedte
16316     I,  XXV    |               lepecsételé. A címet kívülről ráírta szépen: „Ezen levelem adassék
16317     I,  XV     |                   üdvözölni Ocskay Lászlót. Ráismer a kapitányra, Pongrácz Gáspár
16318     I,  XXII   |                 akarja megtudni, hogy vajon ráismer-e a neje? Hat év óta nem látta
16319     I,  IV     |                 tavaly.~– Ne mondj ilyet!~– Ráismerek a hangjáról. Szólj, óh szerencsétlen!
16320     I,  XIV    |                   Balahó uram, hát itt van, ráismerhet erről – monda Sárody. –
16321     I,  XXII   |              csallóközi szerencse volna, ha ráismerne kegyelmed; mert az a fickó,
16322     I,  XIV    |                   monda Balahó uram. – Csak ráismernék az istentelenre!~– Óh, azon
16323     I,  XXII   |                mesét akarja feltenni, vajon ráismernek-e? Ezt teneked nem szabad
16324     I,  XVIII  |                   megverő tekintet ellen.~– Ráismertél?… Pedig ezúttal dióbarnára
16325     I,  XXVI   |                    mert mi ketten bizonnyal ráismerünk. – Ha én ezt az asszonyt
16326     I,  XXVI   |                   tán, hogy most mindenkire rájár a rúd, aki Bercsényinek
16327     I,  XXII   |                 szerelmetes szóval:~„Hát a ,rajkó’ csakugyan egészen az apja
16328     I,  XXII   |                   se dicséri fel előtte – a rajkót.~– Óh a kisebbik, az nagy
16329     I,  XXVI   |                    viseletében, ami úgy van rájok hajigálva, de ahol deli
16330     I,  XVIII  |              legjobb tanácsadója, a hazáját rajongva szerető, igaz magyar! Mivel
16331     I,  XIV    |                   kilőjük az ágyút, s aztán rajta-rajta! Ez csak jeladásra való,
16332     I,  XXV    |                      ha rálesett valaki, ha rajtakapták: ájtatos litánia volt, amit
16333     I,  IV     |                szemével.~Ocskay ránézett, s rajtaveszett a szeme, a lelke is.~– S
16334    II,  VII    |                     hogy ezen milyen könnyű rajtaveszteni… Hanem átvinni az egész
16335    II,  III    |                  mondtak igazat?~– Bezerédy rajtavesztett!~– Mert előbb járt a nyelve,
16336     I,  XXV    |                  bírtak; mind olyan hűséges rajzai voltak a helyzetnek, aminőket
16337     I,  XXI    |                  kötöttek; a méhek meg most rajznak. – Szó se volt magas politikáról. (
16338    II,  XVIII  |                  arcának csak a körvonalait rajzolá vérfénnyel a lobogó tűz
16339     I,  XVI    |                   Azzal átadta Heisternek a rajzolt torzképet, aminek elfintorított
16340     I,  XIX    |              ide-oda repülnek, tűzkaréjokat rajzolva az égre.~– Das ist herrlich!
16341    II,  VII    |                                     VII. A „Rák fordulóban”~Csak negyednapra
16342    II,  V      |               várába. A kegyetlen apa éppen rakatta már az utolsó téglákat a
16343     I,  XXVI   |                Pekry oldalába, azt felveri, rákergeti a rendes hadakra, s oly
16344    II,  XVII   |                   is voltak fegyverei! Majd rákerül a sor!~Ezt a tusát ma végig
16345     I,  XXII   |                    egymás után a szójátékok rakétáit, Ilonka nagy bámulatára.
16346     I,  X      |               álmából, ágyúkat sütöttek el, rakétákat eregettek fel a Szent István
16347     I,  XVII   |                     lelopózom az udvarra, s rákezdem a gajdolást. Erre a kapus
16348    II,  III    |                  oly csábosan, negédesen, s rákezdte a nótát:~„Ne szomorkodj,
16349     I,  XXVI   |                   hegedű a terem ajtajában, rákezdve a nótát, kísérve a dallal.~
16350     I,  XVIII  |             evangéliuma. A testünkben van a rákfene, az árulás. Meg kell tudnunk,
16351     I,  XIV    |                     azt a hosszú kardot, és rákiáltani: „Egész famíliám kiirtattad,
16352     I,  XXIII  |                   Bercsényi a maguk számára rakják félre az aranyat-ezüstöt.~–
16353     I,  III    |                     vágnák le a fejeiket, s raknák egy garmadába!” A gyermekek
16354    II,  XVI    |                   targallyat szokás a tűzre rakni, míg izzóvá lett.~– Ez az
16355     I,  XXVI   |                   alatt, s feladják azokat. Rakóczi Lipótvára ellen akart fordulni,
16356     I,  XXII   |                     a „Gotterhalte”, sem a „Rákóczi-induló” nem volt: különben azokat
16357     I,  IX     |                     kálvinisták ne bízzanak Rákócziban, aki maga is katolikus,
16358     I,  XXIII  |                    ifjúkori jó barátja volt Rakóczinak; mondják, hogy börtönből
16359     I,  XXII   |           visszaszáguldanom a fejedelemhez?~Rákócziné még többet is mondott.~–
16360    II,  XVII   |                   hogy neki kebelbarátnéja, Rákóczinénak hű társa a számkivetésben,
16361     I,  XXV    |               Bizonyosan ki is kapott volna Rákóczitól, amiért tudta nélkül ily
16362     I,  XVIII  |                     nem erőltetni a háborút Rákóczival: a hadait szétosztá a Fehér-hegy
16363    II,  V      |                    balladát, hogy a ház ura ráköszöntse a tele poharat. Mert ha
16364    II,  VII    |                  meggyalázó kiáltástól, s a rákövetkezett kudarctól: hogy ezredének
16365    II,  IX     |                     is, nem is, s a málháit rakosgatá; de pedig voltaképpen nagyon
16366     I,  XXVI   |                    Ilonka lábaihoz lerakva. Raktár kellett annak, hogy elférjen
16367     I,  XXIV   |                   ahol most a déli vaspálya raktárain s roppant terjedelmű téglagyárakon
16368    II,  V      |                  mögött a nyeregben ülve, s rákurjant haraggal: „Nem úgy van,
16369    II,  XV     |                    Azon az ablakon át éppen ráláthatott a haldokló fekhelyéről Léva
16370     I,  XXV    |                     könyvét és olvasott, ha rálesett valaki, ha rajtakapták:
16371    II,  XV     |                    nem hagyott meg belőle a rámában.~A halálos veríték csorgott
16372    II,  III    |                      s annak a nagy aranyos rámája tele volt aggatva koszorúkkal.
16373    II,  III    |                 szállt volna alá valamelyik rámájából a sorba állított ősanyaképeknek.
16374    II,  XVI    |                     két kézzel azt az egész rámán átfont koszorút, letépte
16375    II,  III    |              koszorú mindezek felett, ami a rámát keresztben ölelte, az csupa
16376     I,  XXVI   |                 idomához; felkapcsolva laza ráncaival, egy sor klárisgyönggyel
16377     I,  XVIII  |                  hajat Ocskay homlokáról: a ráncokat is elsimította vele együtt,
16378     I,  XVIII  |                     bő selyemsoutane festői ráncokban fogta körül szoborszerű,
16379    II,  IX     |                    volt az arcon! A haragra ráncolt szemöldök, a villogó szemek,
16380     I,  XXI    |                   jobbik bajusza olyanforma rándulást tett, mint mikor valaki
16381     I,  III    |                  arcvonásait nézte. Meg sem rándultak azok. Még csak a szemöldöke
16382    II,  XIV    |            mozdulatnak nem volt ura, ezek a ránéző arcok álomhalottá tették:
16383    II,  X      |         hofceremoniell szerint az instansok rang szerint bocsáttatnak legmagasabb
16384    II,  IV     |                  odabelül, a sírást elfojtó rángatózás látszott rajtuk.~Itt valami
16385    II,  VI     |                  elég volt ajkainak görcsös rángatózása, arcának halálsápadása,
16386     I,  XXIII  |              tartotta a kezét, megszűntek a rángatózásai; ennek a szelíd s bátor
16387     I,  XXIII  |               tűzláng, minden vonása ideges rángatózástul eltorzulva; tajtékzó ajkán
16388    II,  X      |                tagja, hanem a dal ritmusára rángatózik, s a tréfás dal felvillanyozza,
16389    II,  X      |                     amint annak a tartalmát rángatózó mozdulattal beöntögeti fogatlan
16390     I,  XXVI   |                 azon: a két vállát csak úgy rángatta.~Ki az urát nem szereti,~
16391     I,  XIX    |                  fel nincs frizírozva; mert rangbeli hölgynek másképpen az utcán
16392     I,  XX     |                   engem brigadérosának; egy ranggal a mostaninál feljebb. Innen
16393     I,  XXV    |              fegyver. A tündérmesék hősének rangjából leszállítva látta magát
16394     I,  VIII   |                 szerezte hírnevét és vezéri rangját; Schlick, az osztrák tábornok,
16395    II,  XIII   |                    névhez „birodalmi lovag” rangjával is lett felruházva, ami
16396     I,  XVIII  |                  generális itt is hadvezéri rangot foglal el, míg ő csak dandárvezető:
16397     I,  XXIV   |                     lovagot csikóspányvával ránták le lováról, s a közbefurakodott
16398     I,  I      |                    dugott török kését ki ne rántsa, s nagyot fenyegessen vele
16399     I,  XV     |                   magányos lovagnak, kardot rántva.~Ocskay most vette észre,
16400    II,  IV     |                   kisebbet, s a nagyobbikra ráparancsolt, hogy maradjon mellette,
16401     I,  XIV    |                  hanem csak az, hogy „cape! rape!” Dugd el, vedd el! A fejedelem
16402     I,  XV     |                 állt, nehogy Sárody példája ráragadjon, maga az ezredes vont vissza;
16403     I,  X      |                   voltak elhelyezve: azokra rárakta az embereit, lovait, s szépen
16404     I,  XXVI   |                 annak a vállán a kacagányt, rárivall érdes, rekedt, rikácsoló
16405    II,  XIV    |             fenyegető mondást, s pisztolyát rásüté. – Talán éppen a bécsi lázítók
16406    II,  XVII   |                     a tekintete a másikéból rásugárzó indulatot.~Harc lesz közöttük:
16407     I,  V      |                     ütött az ifjúnak.~– Így rászedni az embert! Menjen innen!~–
16408     I,  II     |               rongyos gárdát”.~No, ez ugyan rászolgált a nevére! Valami öt-hatszáz
16409    II,  VIII   |                      hogyan fogjátok el, ha rátalálhattok; ti se kérdjétek éntőlem,
16410     I,  XVII   |                      hogy a diák a sötétben rátaláljon a pénzdarabra. – Este én
16411    II,  VIII   |                     fogod el őt Bécsben, ha rátalálsz is?~– Én nem kérdeztem tőletek,
16412     I,  I      |                   viselje az ártatlanságát.~Rátekintve, csupa gyermek volt még
16413    II,  VI     |                 aztán leteperte maga elé, s rátérdelt a mellére: „Kivallod, hogy
16414    II,  IX     |                   kimegy eléje a vámig; ott ráteszi a kezét, nem hagyja a többi
16415     I,  VIII   |                      Megfogta a tenyerét, s rátette a temperamentummérőt. A
16416    II,  XIII   |                    pitymallott, amidőn újra rátörtek. Pedig most már igazán elszunnyadt,
16417     I,  XXVI   |            főstrázsamesterek. Nekem itt van rátok szükségem.~Így a jobbján
16418     I,  XXVI   |               talyigakereket sárkányhajjal, ráült, elvitte a Szentgellérre.
16419    II,  X      |                    parasztoké, (mindegyikre ráütött a tenyerével). Ez a sárga
16420     I,  XXVI   |                 Akikre az az áruló patyolat rávallott!~Na de hagyján! Rakovszky,
16421    II,  XIV    |                  kis nyomás kellene annak a ravaszára, s mindjárt meg volna oldva
16422     I,  XXIV   |                 kurucok elfogni a császárt.~Ravaszul volt ez a terv kifundálva.~
16423     I,  I      |                     az ablak alatt, hanem a ravatal mellett énekelték az epithalamium
16424     I,  XIX    |                  római pápának, ami erre őt rávehesse? – Hátha valami más oka
16425    II,  XIX    |                 kicsapott a rekettyésből, a ravelin kapuján egyszerre szemberohant
16426    II,  XIX    |                  jött a szorongatottaknak a ravelinból öt század Bercsényi-huszár;
16427    II,  XIX    |                     újvári sáncok legszélső ravelinja felé, ahol a várbeliek vágómarhái
16428    II,  X      |              hetenként egyszer hagyta magát rávenni, hogy régi kedvenc kocsmájában,
16429     I,  XXIII  |                   De azzal, hogy Bercsényit rávette a pöstyéni fürdőbe félrevonulásra,
16430    II,  I      |                  akaródzó hadaikat egymásra rávinni, hogy maguk kinyargaltak
16431     I,  I      |                     helyére tolta a fiókot, rázárta a nehéz almáriumajtót, aztán
16432     I,  XXVI   |                  tieiteknél!” S azzal ő meg rázendíté a maga társaival a „Babiloni
16433    II,  XV     |                    igazi vasat.~Reszketett, rázkódott minden íze, tagja. Önmagára
16434     I,  XIII   |                    kapitányok, hadnagyok is rázúdultak: „Még az Operenciás-tengerig
16435     I,  XXVI   |                     aztán sok keresés múlva reáakadt, akkor úgy megharagudott
16436    II,  XIV    |                   ahol a fejedelem maga vár reájuk. Ennek a hadsereggyűjtésnek
16437     I,  VII    |                   is, akik bizalommal vetik reánk szemeiket. Amíg kegyelmed
16438    II,  XV     |                  nyugodalmat.” Utána akarta rebegni, hogy „ámen”, s nem jött
16439    II,  IV     |       bágyadtságával hajtá le fejét, halkan rebegve:~– Engem nagyon eláztattak
16440     I,  XVIII  |                 okos ember, az nem lehet jó rebellis. Aki nagyon aggódik a hazája
16441    II,  I      |            nemzetnek,~Kik feltámadunk~      Rebelliseknek.~Szuhay Mátyás, Esze Tamás~     
16442    II,  XVIII  |              nyestprémmel, a fején fátyolos recefice főkötő. A két kis úrficskának
16443     I,  VIII   |               successit. Ezt is beírhatja a receptkönyvébe, hogy „kovácsnak orvosság:
16444     I,  VIII   |                   Hanem egy fátum történt a recepttel. A famulus, akire bízva
16445     I,  I      |                     Egy hideglelésről szóló recipe abból a korból nem lehet
16446    II,  XIII   |                 eléje írt formulare szavait recitálja.)~– Nagyon le vagyok kötelezve.~
16447    II,  XII    |               Hallatszott is már a trombita recsegése.~Egyszerre vége volt a vitézségnek.~
16448     I,  II     |                     üvöltéssel, a trombiták recsegésével; közbedörögtek az ágyúk,
16449    II,  III    |                  közbe egy szörnyű nyájasan recsegő hang – kegyelmed se nem
16450    II,  XV     |                 templomba kap a tűz!… Aztán recsegve tör ki a láng a vár minden
16451    II,  IV     |                      homlokáról lesimítva a redőket. – A te fiaid nagyra fognak
16452     I,  IX     |                   kiszakítva, minden ablak, redőny bezúzva, s a szép, százados
16453    II,  XVII   |                  csatos szíjakat, amikkel a redőnybőr le volt kötözve, hogy nyújtotta
16454     I,  XXV    |            nyargalászta körül az ostromlott redoute-ot, osztotta a parancsokat,
16455     I,  VII    |                      ha a magunk vacsoráját redukálja valaki.~A szerelmes ifjú
16456     I,  VI     |                   Gábor úrfinak az inasa?~– Reegen vaót a: talán nem is igaz.~–
16457     I,  XVI    |                     Ferenc költse el a szép refectoriumban.~– De az a legérdekesebb –
16458     I,  XVII   |           kalcedonfigurákkal. A kicsike nem reflektált rá.~– Nincs itt az, amit
16459    II,  III    |                 Katolika a felesége?~– Nem. Reformata!~– Hozza el magával a papját,
16460    II,  XV     |                    tartott fáklya! – Most a református templomba kap a tűz!… Aztán
16461    II,  X      |                  harsogó tele torokkal; s a refrént: „O Jerum, Ui, O Jerum” –
16462    II,  V      |             befejezéseiket, mint Seherezáde regéi. Csakhogy ezek mind igaz
16463    II,  V      |             hallottad, ugye, a szép Katinka regéjét, kedvesem?~Ilonka előbbre
16464    II,  V      |                szegény asszonynak álmodni e regék miatt a budetini vár lakóiról!
16465    II,  XIII   |                  Hanem őnagysága, a kurazir regement obestere kívánja tiszteletét
16466    II,  XVI    |                     felismerni, hogy miféle regementből való, úgy összefecskendette
16467    II,  VI     |                    császári hadaknak Ocskay regementje, olyan oltalma lesz aztán,
16468     I,  XXVI   |                    tetőpontjára jutott el e regemondásba való diadallal. Az elfoglalt
16469    II,  V      |                    magától hárítani ennek a regemondásnak az élvezetét.~– Ismerem
16470     I,  XXII   |                    várbeli vendégeket már a reggelizésen is túl találta, midőn négylovas
16471    II,  XIII   |                    szobájáig, ahol az éppen reggelizéshez készült.~Wratislaw eléje
16472    II,  XIII   |                  tiszteljen meg azzal, hogy reggelizzék együtt velem.~A bőséges
16473     I,  XXI    |                    háznép a jó időjárást, s reggeltől estig kinn volt apraja-nagyja
16474     I,  III    |                Tisza-kastélytól. Akkor is a régimódi, becsületes ágyúkat kell
16475     I,  I      |                 hogy csak a nyelvtudósok és régiségbúvárok ismerik: azok pedig nagyon
16476     I,  X      |                    is nagy kedvelője volt a régiségeknek; de azért nem vitt el belőlük
16477     I,  X      |          várkastélyban azokra a nagy értékű régiségekre, amiket a romok között találtak.
16478     I,  III    |                     hogy az a bor keserű. A régiségtől az.~No, hanem a levél, az
16479    II,  X      |                   fel két forint bírságot a registráltnak, illetéktelen fennhangon
16480    II,  X      |                Mégiscsak igaza volt annak a registrátornak.~– S megérkezése után mely
16481    II,  X      |                  fel a Politzeyra: idegenek registraturájába.~Ugyan mit felejthetett
16482     I,  XIV    |              felbuggyanó gombóc ezt a nevet rejté: „Balahó kapitány!”~Mindenki
16483    II,  IV     |                     gyermekszáj kiejtette a rejtegetett szót.~Ocskay nagyot nevetett.
16484    II,  III    |                     kettős fenékkel bírt; a rejtek tele volt gyémántos, rubintos
16485     I,  XVIII  |                  alak itten a bolondóci vár rejtekajtóján osont ki férfiruhában. Hajdúim
16486    II,  III    |                  kulcsait Gáspár úrnak.~– A rejtekben levőkért kapsz megint egy
16487    II,  III    |                 Ennek a ládának van még egy rejteke, amit nem mutattam meg.
16488     I,  XVIII  |                  írást nem találtak, minden rejtekét az öltözetnek összekutatták,
16489    II,  III    |                 beléjük járni, s földalatti rejtekutak vezetnek ki belőlük az erdőbe.~
16490     I,  XVIII  |                 amit Scharodi rám bízott: a rejtelmes tapasztalatokat. Hallja
16491     I,  XXII   |                     ne találta volna a maga rejtélyét; az a kisugárzó öröm mindent
16492     I,  XXI    |         gyémántlapra festem,~Rubinkő ládába rejtem,~S azon volnék, hogy nevének~
16493    II,  XVII   |               odanyújtá Ilonkának.~A nő nem rejtheté el öröme fellobbanását.
16494     I,  XXII   |          végszakadványai, sűrű erdők között rejtőzködő falvak, a napos oldalakon
16495    II,  XX     |                  kuruc csapattal, bujkálva, rejtőzködve, nyomban kísérni a leghívebb
16496     I,  V      |                      előrehúzva a háta mögé rejtőzött Ilonkát. – Most itt van
16497     I,  I      |                    tűzlángra: el van az még rejtőzve. Hosszú, tömött, világos
16498    II,  XVIII  |                  Üldöznek, menekülnöm kell. Rejtsetek el valahová, vagy vigyetek
16499     I,  XIII   |                     s biztosabb zárt helyre rekesztették el.~– Még nem mondtam el
16500     I,  XIV    |                 Amellett a tért ellepő sűrű rekettye is takarta a bujkáló alakot.~
16501     I,  XXIV   |      vadászkíséretével a Duna-partot ellepő rekettyésbe, ahol a gémek, kócsagok
16502    II,  XIX    |                     csapatjával kicsapott a rekettyésből, a ravelin kapuján egyszerre
16503     I,  XXV    |                     katonáinak, s ha ő maga rekvirálásból szerzi be a zsoldot, azt
16504    II,  I      |                  már nem voltak sehol. Mind rekvirálni mentek.~Azután meg azt kísérlé
16505     I,  XVIII  |     ereklyeszekrénybe zárva, mint egy szent relikviáját.)~Ocskay arca elveresedett
16506    II,  III    |                    a nevét. Ez bracelet, ez reliquiarium, ez diadema. Fel lesz írva,
16507    II,  XV     |                    számára, de ez a festett rém, ez élettelen kísértet mégis
16508     I,  XXVI   |                 sorban!~Ozmonda albumának a rémalakjai folytatják a kísértetprocessiót!
16509     I,  XXVI   |                 pokolban született, csábító rémalakokat.~A tárogató azonban egyre
16510    II,  XIII   |                   már igazán elszunnyadt, s rémálmából felriadva, a pisztolyához
16511     I,  XXV    |       predestinációt hiszed. A legiszonyúbb rémbálványt, amit emberi ész, a sötétben
16512     I,  XXVI   |               elbámulva kel föl helyéről, s rémedezve hebegi:~– Bercsényi!~– Ország
16513    II,  XVIII  |                   most a kerek világ minden rémeitől, mikor Ocskay elől futott?
16514     I,  XXV    |                     amíg a forró sivatag, a rémek birodalma tart; amíg innen
16515     I,  IX     |                 ágyasházban mi van? A szép, remekbe faragott, mennyezetes nyoszolya
16516    II,  VII    |                   zászlójával az ezredéhez.~Remekben sem lehetett volna tökéletesebben
16517     I,  XIII   |                 Cinka Pannát.~A cigányleány remeke volt az asszonyi rútságnak.~
16518     I,  XXII   |                  szerb, török ötvösművészet remekei mind; bámulatra méltók a
16519     I,  I      |                  konyhaművészet összegezett remekeinek előállítására szolgáló laboratórium
16520    II,  V      |          elhallgatta. A poétaság a hazugság remekelése. Úgy mondani el egy történetet,
16521     I,  XIV    |                 oldalába, mind a kettő nagy remekeléssel.~A Heister tábora balszárnyán
16522    II,  VII    |            legfurfangosabb, amit valaha két remekjátékos végigjátszott.~Ocskay László
16523     I,  XIV    |                     s magasztalá a majszter remeklését. A sok magasztalástól elvégre
16524     I,  XXII   |            boglárokat, kösöntyűket, Cellini remekműveit. Semmire sem derült fel
16525    II,  XVI    |                    jön az ő üldözésére. Így reméllette magát Ocskayt is elfoghatni.~
16526     I,  XV     |                     ha nincs ott, akkor mit remélnek?~A zűrzavar tökéletes lett.~
16527    II,  XVI    |              mindjárt odasietett hozzá, azt remélve, hogy talán az ő számára
16528    II,  XVII   |                azonfelyül Ozmondát is –, jó remény fejében – egy Deo gratiasért?~–
16529     I,  XIII   |                 kihívó kérkedés; vigasztaló reményadás; és annyi név nélküli érzésnek
16530     I,  XXI    |                     idebenn a hazában, amit Reményi Ede nyirettyűje a fél világon
16531     I,  XXII   |                      akkor, lemondva minden reményről, az általa alapított apácák
16532     I,  III    |                   biztat, ez emlékeztet, ez reménységet ád, ez nefelejts, emez meg
16533    II,  V      |                  fülke; amiben valami szent remetének a kőszobra áll: valamelyik
16534    II,  V      |                ereklyéje; hát ő akkor azt a remetét onnan kidobatja, s a Katinkát
16535    II,  XI     |                   valami emberi szózat.~Egy rémgondolat járta szívét keresztül.
16536    II,  II     |               rögtön általtör Morvába, amit rémhírével annyiszor hozott már rettegésbe,
16537    II,  XVI    |                 annak: hisz elsősorban őket rémíté agyon az élethű arcképe
16538    II,  III    |           aggodalmam.~– Az Istenért! Meg ne rémítsen kegyelmed! Csak nem történt
16539    II,  XXI    |           eszméletlenül rogyott össze.~Az a rémjel ott a távolban – az egykor
16540    II,  XIX    |                   el testvére kezétől.~Ez a rémjelenet az utolsó erőt is elvette
16541    II,  XIII   |                  tódulnak, amik a lezajlott rémjelenetekben üldözték –; amidőn újra
16542     I,  I      |                    kérdi, de nem szólítja a rémjelenetet, mely előtte elvonul. Ott
16543    II,  XXI    |                    az ott? – kérdezé arra a rémjelre mutatva ott a sötét sáncorom
16544     I,  IX     |               palotába: pusztulás, rombolás rémképe fogadta mindenütt. Összezúzott
16545    II,  XV     |                      Egy élő párharca saját rémképével.~– Jöhettek! – hörgé rekedten
16546    II,  I      |                     jönnek a rácok!”~Erre a rémkiáltásra egyszerre ott hagyta a vert
16547    II,  XV     |                 arcát lefelé fordítva. Ez a rémlátás megölte. Megszakadt a szíve.~
16548    II,  XXI    |                    alkonyég sápadásában oly rémletes volt ez az égre meredő sötét
16549     I,  IV     |         keresztelőasztalka alatt zúgott fel rémletesen:~„Nemo mihi contradicat!” (
16550    II,  V      |                   anyásnak nevelni.~Hanem e rémmesék bevégezte után mindannyiszor
16551     I,  X      |                 amerre látott. A kurucokról rémmeséket beszéltek, s a számukat
16552    II,  XV     |              haragjával rohant a szembeálló rémnek, s kardjával összevissza
16553     I,  XXII   |              üdvrivallását, mely eddig az ő rémnevével szokta elaltatni nyugtalan
16554     I,  XXV    |             ördögalakok eltűntek, a félelem rémnyomása is elmúlt a kebelről. Egyetlen
16555     I,  II     |                meztelenek, mint az ősember; rémségesebbek, mintha páncélban volnának.
16556     I,  XVIII  |                   bolondom.~– Asszonyom! Ez rémségesen komoly pillanat! – szólt
16557     I,  X      |                 Benn a szent szüzek ijesztő rémsikoltozása hangzott. Ocskay gyönyörrel
16558    II,  XIV    |             körülálló rácok elszörnyedtek e rémtettre. Tököli uram handzsárt rántott,
16559    II,  V      |                     úgy borzadozott ettől a rémtörténettől, ami eltartott három estén
16560     I,  VIII   |                    viszont a labancokét oly rémületbe hoztad, hogy könnyű lett
16561    II,  XV     |                   még az álla is reszketett rémületében.~– Mitől?~– Kísértet van
16562     I,  II     |                    mielőtt az ellenfél első rémületéből magához térhetne, lekaszabolják
16563    II,  XII    |               tüzeddel, vasaddal; aki annyi rémületet okoztál Bécs városának,
16564     I,  X      |                betörjön a császárvárosba, s rémülettel töltsön el százezer embert;
16565    II,  II     |                volna Ocskay arcát, a sápadt rémülettől halott színével, e vonagló
16566     I,  XXVI   |                    szét, ostobákat, könnyen rémülőket. Itt van még intacte Ocskay
16567    II,  XVI    |                     végre az egész kuruchad rémült riadással szalad meg szerte
16568    II,  XVI    |                      Hát ti, kicsikéim, nem rémültetek meg?~A nagyobbiknak a szemei
16569     I,  XXIV   |                vásárra tizenkét csikós, nem remunda mén, hanem kitanított paripa:
16570     I,  XXVI   |             ráismerni ez alakra.~A hívatlan rémvendég odasiet egyenesen az asztalfőn
16571     I,  XVII   |          fejedelemné szomorúan.~– Még pater Renatusnak sem, gyónás alakban.~– Gyónás
16572     I,  VIII   |                    már akkor ismét teljesen rendbehozott lovascsapatjával csatlakozott
16573     I,  XXV    |               viselete ez?~– A „Samaritana”-rendé.~– Sohasem hallottam ilyen
16574    II,  II     |                barát, a praemonstratensisek rendéből, aki átutazóban volt, a
16575     I,  XXIII  |              fejedelmi süveget, amit Erdély rendei tettek az ő fejére. Hű szövetséges
16576     I,  XXV    |               ügyének, a magyar szövetséges rendeknek; de azért már veszett nevét
16577     I,  X      |                   hogy azt hazavihessük. Te rendeld a társzekereket előre: magad
16578    II,  XIII   |                     egyenlítve. Legmagasabb rendeletből! Most pedig tiszteljen meg
16579     I,  VIII   |                   addig, és izzadj az orvos rendelete szerint.~Amint Csajághy
16580    II,  XX     |                akármiféle lovassal. Jávorka rendeletéből a cigány kémnek egyedül
16581     I,  XXV    |                 lesz kegyelmedet az orvosom rendeletei értelmében ápolni. Fogadja
16582    II,  IV     |                     mint az apjuk. – Megyek rendeleteidet foganatba venni. Még ma
16583     I,  VIII   |                    ügyelj, s az orvosának a rendeleteit megtartsd.~– Mi fog történni
16584    II,  II     |                 vannak ellene adva a titkos rendeletek minden hadvezérnek, hogy
16585    II,  IV     |               minden drágaságokat, holnapra rendelheted a társzekereket.~Ocskay
16586    II,  XV     |                     az ő parancsnoksága alá rendelik. Az nagy garral futott Ocskayt
16587    II,  III    |                    Derék fegyveres csapatot rendeljen melléjük! Mindjárt kiadom
16588    II,  I      |                    más, egymással ellenkező rendelkezést tudatott vele. Találgathatta,
16589    II,  XIII   |          kegyelmedet: az én vendégem marad. Rendelkeztem, hogy a málháit a „Fehér
16590     I,  VIII   |               másikat, amivel az ellenkezőt rendelte el. Nagyon jól akarta csinálni
16591    II,  IX     |                fullajtárt, akinek az volt a rendeltetése, hogy a kocsija előtt lovagoljon,
16592    II,  XIII   |                   az éj nem volt nyugalomra rendeltetve. A zendülés lármáját más
16593     I,  I      |                   élettársul, hitvesül volt rendelve; kegyetlenül ejtett sebekből
16594    II,  III    |             fárasztani. Ott bizonyosan nagy rendetlenség lehet. Itt is jól lehet
16595     I,  XIII   |                   elhiszem, hogy nagyobb és rendezettebb erővel másodszor is el lehet
16596    II,  XII    |                  volt a birodalmi financiák rendezője, akit még hős Savoyai Eugen
16597     I,  VI     |                     már felkészülve jöttél. Rendeztél egy várostrom játékot, amiben
16598    II,  XVI    |                legserényebbnek: új szobákat rendeztetett, kályhákat fűttetett, ágyakat
16599     I,  XXII   |                     fényes táncvigalom volt rendezve a Pállfy-palotában, melyre
16600     I,  XXII   |              azonkívül a közbeeső vidék úri rendjének színe-java mind csatlakozott
16601    II,  XII    |                 őket a gazdag zsidó. Lám, a rendőrfőnök mindennap együtt iszik Ocskayval;
16602    II,  XIII   |                 személye ellen előkészítve. Rendőrkémeink a megérkezése napjától kezdve
16603    II,  XII    |            szerteszét: bizonyosan a közelgő rendőröket orrontották meg.~De egyúttal
16604    II,  X      |                    személyesen kísérte el a rendőrségre, egész a hivatalszoba ajtajáig,
16605    II,  X      |                     Ocskayt az ágyból – egy rendőrszolga. Azonnal siessen fel a Politzeyra:
16606    II,  XVI    |                 Csákyék szalmája! – igazítá rendre Gáspár úr a menyét.~Ő maga,
16607    II,  III    |             kiszámítással alkotott várművek rendszerével, amik egymást védik, s a
16608    II,  XIII   |                   quatre” áldozatul esett a rendszernek; akadtak főemberek, akik
16609     I,  XVIII  |                  sorsa felett, az már félig renegát. A jó forradalmárnak ne
16610     I,  XIV    |                   is nagyon szerették ezt a renegátot. Volt ott több ilyen német
16611     I,  XXV    |       várkastélyaikat berendezték: az egész reneszánsz kori pazar díszítés a régi
16612     I,  III    |                  vállán fehérmedve kacagány reng, ugyanaz a kalpagja is,
16613    II,  XIII   |                zakatolással előre, csak úgy rengett bele a ház; az István toronyban
16614    II,  XI     |                   felcsaptad a kocsmámnak a renoméját. Dűlni fog ezentúl ide a
16615     I,  I      |        ecetesuborka-eltevéstől a brachialis reoccupatóig mindenhez értett, de aki
16616    II,  XVIII  |               nekünk; minden esztendőben mi reparáljuk meg az ekevasait. Hogyne
16617     I,  XXVI   |                  izzó volt, s le lehetett a repedésein a mélyébe látni, s ebben
16618     I,  XIX    |                    angyalka nevetni kezd, s repesve borul a nyakába, s azt mondja: „
16619     I,  VII    |               indulatosan Ocskay, s kétfelé repesztve a fejedelem levelét, odadobta
16620     I,  XXIV   |                     készülnek. Hat vármegye reprezentál a jezsuiták ellen hozott
16621     I,  I      |                   kakasra, hogy az a fejére repül és megcsípi.”~– No, már
16622    II,  III    |                   hátra: Budetin.~Ha valaki repülni tudna, fél óra alatt ott
16623     I,  XXIII  |               fővezérnek a fejedelemasszony repülősós üvegcséjét.~– Mi történt
16624    II,  XIII   |                     hogy karjaiba zárhassa, repülve magával elvihesse! Most
16625     I,  IX     |          felfordítva, s az azon ütött tágas rés mutatja, hogy tartalma hiányzik.
16626    II,  V      |                    már az utolsó téglákat a résbe: csak egy óra még, s a halálra
16627     I,  XXII   |              bevonulások voltak, tört falak résein át, füstölgő házromok üszkein
16628     I,  XXV    |                  természetesen a legnagyobb resensust keltette. A két orvos protestált;
16629    II,  I      |                    egy escadron maradjon en réserve; egy détachement igyekezzék
16630    II,  IX     |                  már! Egyiknek sem volt mit respektálni a másikon.~– Vigye az ördög
16631    II,  IX     |                potroha van.~S nem is nagyon respektálta az egész Ocskayt. Elővette
16632     I,  XXIV   |                 Velezta. Csehországban nagy respektus van a lázadó asszonyok ellenében.~–
16633     I,  I      |                   arra való alak volt, hogy respektust szerezzen maga körül; derék,
16634     I,  XXIV   |                   máskor, hogy a gyülevészt respektusteljes korlátok között tartsák.
16635    II,  III    |                     módját a szerzésnek nem rest megragadni, ha az a keze