bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

16636    II,  X      |                    szólt a tánc után, kissé restellve a dolgot.~A magyar urak
16637     I,  XVIII  |                  ágyúlövésekre, nem várva a réstörést, lábtókat vetettek a talpasok
16638    II,  XV     |                     levelet az ország egyik részéből a másikba küldözgetni nagyon
16639     I,  VIII   |                     volt ebben a legnagyobb részed, hidd el. Mert azáltal,
16640    II,  IV     |                      ha apai gyöngédségében részelteti. Azzal csak csak úgy az
16641     I,  VIII   |                  énnekem nem lehetett ebben részem – sóhajtá fogcsikorgatva
16642     I,  XVI    |               láttad, hogy a győzelem az én részemre hajlik, hogy a fejedelmed
16643    II,  XX     |                     az Ocskay-ezred a kuruc részen, mint a labancoknál; s Rákóczi
16644     I,  XIX    |                  ahogy bánnak a kegyelmetek részén Ocskay László uram feleségével.~
16645     I,  XXV    |              környezetében levő főurak nagy részének elégedetlensége a háborúviseléssel,
16646    II,  XIII   |                   legmagasabb kitüntetésben részesítse; minden formaszerű megerősítés
16647     I,  IV     |                  mikor itt pompás lakomában részesülhetek…~(Ez jól indokolja a zászlócserélést:
16648     I,  XXV    |                   hogy a kellő ápolásban is részesüljön kegyelmed, ami ilyen bajban
16649    II,  III    |                  mint derék, közbecsülésben részesülő, igaz, buzgó hazafit.~–
16650     I,  XXIII  |            játszották. Általános tetszésben részesült a címszerep játszója, aki
16651     I,  XXV    |                     kísértetes volt abban a részketeg sóhajtásban, mint mikor
16652     I,  XXIII  |                     helyett valami lázszerű reszketés borzongatta folytonos hidegrázással.
16653    II,  XV     |                      Az anya két keze lassú reszketéssel emelkedett fel a magasba,
16654     I,  XXVI   |              rémlett, mintha a hegedű húrja reszketne, ahogy Cinka Panna kezében
16655    II,  IX     |                     a földindulástól.~Vajon reszketnek-e még?~Mikor már olyan közel
16656    II,  II     |                    családapa. Volt oka mért reszketni. Ez mind halálát érezte.
16657     I,  XXV    |                     csók”, az apáca kezében reszketős lett a toll. – Talán nem
16658     I,  XXVI   |                      Húh, be fázol, húh, be reszketsz. Ha rád fúvok, még kővé
16659    II,  XVII   |                    minden szava, minden kis részlete egy méregkehely volt annak
16660     I,  IX     |                 milyen magasztos költészet! Részleteiben milyen kicsinyes – az egészben
16661    II,  IX     |                    nagy fordulatának minden részleteit.~Talán éppen Scharodi szerkeszti
16662    II,  XIII   |           fogadtatását az udvarnál, érdekes részleteivel. Az asszonyok az ilyesmit
16663    II,  XIV    |                 rábízott munkát! Rettenetes részleteket. S mikor mindazzal készen
16664    II,  IX     |                     árulási történetet, oly részletesen előadva a legkisebb körülményekig,
16665    II,  VI     |                   vállfűző van rajta. A két réteg halcsont közé vannak rejtve
16666    II,  XIX    |                    vassisakot viselt, hátul réteges nyakvédővel, elöl pedig
16667    II,  III    |                  lesz egyéb is, mint fekete retek.~– Ne búsulj, drága kincsem,
16668     I,  VIII   |                  mind befutott a várba, ott reteszelte el magát.~– Hogy énnekem
16669    II,  III    |                     vacsorálni, mint fekete retket meg kenyeret. A borom mind
16670     I,  XXVI   |                    frementi voce exclamans: retro Attila”, hármas három csengő
16671     I,  XXVI   |                  megőrül valaki azért, mert retteg a megtébolyodástól, amivel
16672    II,  II     |             rémhírével annyiszor hozott már rettegésbe, s ezáltal kényszeríteni
16673    II,  XVI    |                    mi történt. Ez volt az ő rettegéseinek állandó kútfeje: ettől a
16674     I,  XXVI   |                   nem szeretnélek. – No, ne rettegj! Ne fagyj kővé félelmedben! –
16675     I,  XXVI   |            Megmondta a nevét.~Ocskay László rettegni kezdett önmagától.~A lelkére
16676     I,  XIX    |                   nevelt, minden veszélytől rettegő asszonyt rábírhatott arra,
16677     I,  XXVI   |               Ausztriát egész Bécs kapujáig rettegteté, azalatt a háta mögött Forgách
16678    II,  VII    |                     jó vitéz huszárja, Bécs rettegtetői; háromszázan voltak Balskovichnál.
16679    II,  X      |                     még nem hallottál, Bécs rettegtetője, hajdan félelmetes Rákóczi
16680     I,  XIV    |                     veszélytől soha meg nem rettent. De sok ezernyi ezer embert
16681    II,  VI     |                száját.~Ocskay e pillanatban rettentően felkacagott.~Ha a mennykő
16682     I,  II     |               fölséges férfiizmok ragyogása rettentse meg az ellenfélt. Maga Ocskay
16683    II,  VII    |              kétszáz kuruc.~Ocskay meg volt rettenve. Attól a meggyalázó kiáltástól,
16684    II,  XVI    |                     labancok minden bútort, retyemutyát: nem törtek össze semmit,
16685     I,  X      |                    is tudtak lóhátról lőni, Révay Imre gyalog bocskorosait,
16686     I,  I      |                    A Garam vizének egyetlen réve van Kálnánál: a hidat háborús
16687     I,  XXVI   |              Felébredte után még sokáig ott révedeztek előtte a tüneményes álomkáprázatok.
16688     I,  VII    |                  hittérítők odatelepedtek a révek átjáróihoz, s a kompon átkelőket
16689    II,  XVIII  |                   kért kölcsön két dénárt a révészek számára, azt mondta, megadja,
16690     I,  XIII   |                vették. Halászokból, hajós-, révészlegényekből egy csapatot alakított,
16691    II,  XVIII  |                    visz le az út a predméri révhez, mert ő át akar menni a
16692     I,  XIV    |                     segíték hajdan a kívánt révpartra! (Igaz is volt, mert révészmester
16693     I,  III    |                tömérdek: csakhogy rézből. A réz „libertas” közkézen forog
16694     I,  XVII   |                 nyúl, bátyjának kiszemeli a rézágyúcskákat meg az aranyos szablyát,
16695     I,  XXIII  |              mindezek mellett egész sorai a rézágyúknak! Valójában, akinek ilyen
16696     I,  III    |                    kacagány a vállán széles rézcsatokkal, öv, tarsoly és lóding ragyog
16697     I,  XVII   |               szekereket megrakva a kurucok rézdobjaival, feltűzködött zászlóival,
16698     I,  XIII   |       megszólaltatja, annak a lelke már ott rezeg az ő húrjain, s azt viszi
16699     I,  XXIII  |               elhitetni, hogy Érsekújvár is rezidencia.~Pedig az volt. Amit nem
16700     I,  XXIII  |                 növelni a bajt. Valami nagy rezidenciában könnyű eltitkolni az udvari
16701    II,  IX     |                     valaha Botond a bizánci rézkapura, hogy csak úgy döngött bele
16702     I,  I      |                   válság magaslatát érte. A rézkondért mind a két szakács fogta
16703    II,  III    |                  terjedelmű rotonda, aminek rézkupoláját boltozatos árkádok látszanak
16704     I,  IX     |                     annak a táskájában csak rézlibertas kong; aztán az egyenruhás
16705     I,  XXIII  |               szokták szállítani. Tele volt rézlibertással. S a zsák oldalára oda volt
16706     I,  XXIII  |                     határozata, miszerint a rézlibertást minden ember tartozik elfogadni
16707     I,  XXIV   |                  képes a háborút folytatni. Rézpénzeit már a nemesség maga sem
16708     I,  XXII   |                  négy szögletén, aranyozott réztetővel fedve, csak úgy ragyogott
16709     I,  X      |                   Volt erre a szóra őrjöngő riadal!~Hiszen erről álmodozott
16710    II,  XVI    |                    az egész kuruchad rémült riadással szalad meg szerte az erdőnek,
16711     I,  I      |                     trombitások bús nótákat riadoztatnak odakünn a tornácon: egyszer-egyszer
16712    II,  VI     |                 ütött volna be a házba, nem riasztotta volna fel úgy Ozmondát,
16713    II,  XII    |               kötelességét, estefelé kész a ribillió. A belvárosi spelunkák egyszerre
16714     I,  XXIII  |                    hanem még ő is convulsio ridenst kapott ijedtében, mikor
16715    II,  III    |             vízvezetéket építtettek, mely a Rieka patakot messze vidékről
16716    II,  XII    |                  lábszárára esküszöm, ami a Riesentornál van felakasztva, hogy ha
16717    II,  V      |                    öreg asszonyság tele van rigolyával. A hosszú fogadott özvegyélet,
16718    II,  XI     |                      Néha már egy-egy egész rihacsoport körülkerítette valami sötét
16719     I,  I      |                    Hát igazság ez? – kiabál rikáccsá vált hangon. – Megölték
16720    II,  XVI    |               tudott bennünket megcsalni! – rikácsolá az öregasszony, csontos
16721    II,  XII    |             tizenkettős deputáció felett! – rikácsolt a kakastollas. – Hét sváb
16722     I,  XXI    |                    hadd látom, micsoda nóta ríkat meg engem! – feleselt Tiszáné
16723     I,  XXVI   |                     hatalmas ember: meg tud ríkatni egy egész országot; ha akarja,
16724     I,  XXI    |                Tüzet a nyelvedre. Engem sem ríkatsz meg. No, vedd elő azt a
16725     I,  XXIV   |                jönnek elő Mezopotámiából, s rimánkodásaikba arabs szavakat vegyítenek.
16726     I,  XXIV   |          diákmondásokkal keverik az ájtatos rimánkodást, s a cordáikról bokáig lecsüggő
16727     I,  XX     |               ostromolt kolostorba. Annak a rimánkodó kezei nyúltak ki feléje
16728    II,  IV     |                  hogy maradjon mellette, és ringassa. Aztán bátor léptekkel,
16729    II,  V      |                  alusznak, nem kell azoknak ringatás. – Hát amint a híres menyasszonyrablás
16730     I,  VII    |                azalatt a feleségét a térdén ringatja.~A nagyasszony erősen hitbuzgó
16731     I,  XX     |                 hivatalom, mint – a bölcsőt ringatni. Áldassék az Isten!~E szóknál
16732    II,  XIII   |                   orrokat osztott, mint egy rinocerosznak! Képzelem, hogy hát ő maga,
16733    II,  V      |               tehéncsordákat: a népség nagy riogatással rohan elő a faluból, hogy
16734     I,  XXVI   |                    hangzott már a tárogatók riogató szava. – Ugyan keservesen
16735     I,  XIII   |                 negyvenet, az olyan ráncos, ripacsos volt és fekete. A szája
16736     I,  I      |                Olyan testvérek voltak ezek.~Ritkaság volt ilyent látni.~      ~
16737     I,  XXII   |                      a foglalat némelyiken; ritkaságokban sem volt fogyatkozás, megfizethetetlen
16738     I,  I      |                    pujpunellamártás!”~Amint ritkulni kezdett a gyülekezet, megpillantja
16739    II,  X      |                    semmi tagja, hanem a dal ritmusára rángatózik, s a tréfás dal
16740    II,  XI     |                  fülét egy nóta. Ráismert a ritmusáról, hogy ez magyar népdal.
16741     I,  IX     |                 felírva e szavak:~„Hic fuit Ritschan”. (Itt volt Ritschán.)~–
16742     I,  XIX    |                    kulcsra járt, s a kulcsa Ritschánnál volt. Neki előre kellett
16743     I,  XIX    |                      amit Ozmonda Ocskaynak Ritschánról besúgott.~Csajághy egész
16744     I,  XIII   |                Bercsényi nekem engedte át a Ritschántól elfoglalt ágyúkat, fegyvereket
16745    II,  VII    |                     cím; azontúl kegyelmed „Ritter von”-t írhat a neve elé,
16746    II,  XII    |              álmából riasztá fel az éktelen rivalgás. Az utcán már akkor tökéletes
16747     I,  II     |                 irányban, ahonnan a tömegek rivalgása hangzott, és a szél hajtotta
16748     I,  XV     |            szorongattatásban egyszerre csak rivalgó tárogatóhang szólal meg
16749     I,  II     |                 nyerít!~– Ne hagyd magad! – rivall Ocskay László a víz közepéből
16750     I,  XXVI   |                     Máskor, ha csak egy-két rivallása üvöltött végig késő éj közepén
16751     I,  XV     |                      Milyen „rajta, rajta!” rivallással jöttek! Egyszeribe elment
16752     I,  XXIV   |                   szemközt álló alabárdosra rivallva: „Glabst, had e wánt? –
16753     I,  XXV    |                  Egy francia főtiszt, De la Rivière, ki fogolyképp volt Pozsonyban
16754     I,  XXIII  |               íródiák vállat vont:~– „Multi rixantur de lana saepe caprina.” (
16755     I,  IX     |                    a svéd borsóval, a tatár rizzsel, a francia meg csicsókával:
16756    II,  XII    |           dercekaláccsá.~– No, most már nem robbanthatja fel a puskaport – visított
16757    II,  XII    |          farkasszemet a kocsmárossal.~– Nem robbanthatom fel? Te Pámschábel! – S
16758    II,  V      |     menyasszonyrablás után nagy diadalommal robognának hazafelé Forgách uraimék;
16759    II,  XIX    |                     szép rendes zárt sorban robogott egymásra szemközt; messze
16760    II,  VII    |                     De Ocskay észrevette a „rochade”-ot, s ő is tett egy hasonló
16761     I,  IV     |                 csendesen röfögni: „Oi, oi, röf!”~A nagyasszony összecsapta
16762     I,  IV     |                    elkezdett erre csendesen röfögni: „Oi, oi, röf!”~A nagyasszony
16763     I,  IV     |                   haditörvényszék ül össze, rögtönítélni valami delikvens felett,
16764    II,  X      |                   egy kráter lett, amiből a röhej lángoszlopa lövellt fel
16765    II,  XII    |       kanonizáltakat a mennyországba?~A nép röhejre zajdult.~– Eh, mit parlamentálunk
16766    II,  XII    |                   ott függni a lámpásvason, röhögő utcasöpredék gúnyhahotájára.~
16767    II,  X      |               szájából a gombócfalatot, úgy röhögött.~– Te! Asszony! Délután?
16768    II,  IX     |               magamtól az ármádiát! – monda röhögve Scharodi. – S jól érzem
16769     I,  XIX    |                     már csak tüzes golyókat röpítenek a városba a szakállas ágyúkból,
16770     I,  XXII   |                 végződni.)~Ozmonda csak úgy röpítette egymás után a szójátékok
16771     I,  XIV    |                bosszúságára, akik hasztalan röpítgették feléjük a „pumáikat”, egy
16772     I,  XXVI   |                kazamáták szerteszét a légbe röpítve, az árkok betemetve mind.~
16773     I,  XXV    |                   Tudom, hogy ez az idő még rövidebb ideig tartana, ha a te drága
16774     I,  XX     |                 László a feleségének. Azt a rövidke szóváltást, ami e hőstett
16775    II,  I      |                  szaladásban, a lovak meg a rogyásig kifáradva. A gyalogság égre-földre
16776    II,  XIV    |              előhozott, aki nála nélkül ott rohadna most is a feledés vermében.
16777     I,  XIII   |                   híven tudta az epilepszis rohamait utánozni, s az erős férfiak
16778     I,  II     |               megrémültek e veszekedett had rohanásától, melyet a víz okádott ki
16779    II,  XVI    |               úgyhogy semmi rend nem volt a rohanásban.~Valahol a biccsei kaptatónál
16780    II,  XV     |                    a rémkép egészen közelbe rohanna az élő képmáshoz, arcot
16781    II,  III    |                   sziklás, szakadékos, vize rohanó, ha egy dobogó hidat elrontanak
16782     I,  VI     |                   mikor rájuk ismertél, úgy rohantál feléjük, mint egy őrjöngő
16783    II,  IX     |                 schon sehen”. Nyolc hónapig rohantam a fejemmel a főudvarmesteri
16784    II,  XIV    |               csatába, emberirtó ágyútűzbe, rohantass meg velem bevehetlen várakat,
16785     I,  II     |                  hogy tűzön-vízen keresztül rohantok érettem. Itt a tűz, itt
16786    II,  I      |                    mi támadunk, hegynek fel rohanunk, s az nem egészséges.~Ocskay
16787    II,  VII    |                    Úgy tudott futni, mint a róka, zegzug iramodással kóvályogva
16788     I,  XVI    |                     Semmi hízelkedés! Semmi rókafark-csóválgatás! Te okoztad a legnagyobb
16789    II,  I      |                     meg egyet elvesztünk, a rókalyukba is be akarnak férni.~No,
16790    II,  V      |                   lefonja az egy báb lent a rokkájáról. Egyszer aztán próbára tette
16791    II,  XII    |                    fodros főkötőben, ráncos rokolyában, kifestett pofával, borvirágos
16792     I,  I      |                    azokat a szép nagyvirágú rokolyákat adassa magára: „Nem negyvenöt
16793     I,  III    |                    mondá a nagyasszony öreg rokonának.~– Főbe is lövetne azonnal
16794     I,  VI     |                annyit, hogy a távolabb lakó rokonokat staféta által meg lehessen
16795     I,  XXV    |                    Jó barát vére volt. Édes rokonomé. Túlzott indulatok gerjedelme
16796     I,  III    |                   búcsút véve a tovavágtató rokontól, s miután a szakácsoknak
16797    II,  IV     |                   ejtik.~– Oly hírt mondott rólad – folytatá az asszony –,
16798     I,  XIV    |                     értekezésre nem; a nagy Róma idejében nem lőttek pisztollyal;
16799     I,  XVI    |                     a hajdani világban „Kis Rómá”-nak neveztek kilenc templomával.
16800    II,  XII    |           gyönyörűbb Nápolynál, hatalmasabb Rómánál…~– Ne voníts annyit a geográfiából –
16801     I,  IX     |                  belső palotába: pusztulás, rombolás rémképe fogadta mindenütt.
16802     I,  XX     |                Ocskay. – Kastélyom szét van rombolva, földeim vetetlenek: vándorolnod
16803     I,  IX     |                  ütközetet. (Mint például a romhányit.)~A közkatonák ezalatt civakodnak
16804     I,  III    |                  amott; a tegnap bevett vár romja még füstölög, s ő már a
16805    II,  IX     |                     kapu, a régi Carnunthum romjain, amire felírta nagy betűkkel: „
16806     I,  XIX    |                     egy elpusztított ország romjaira; átokkiáltássá tette ezt
16807     I,  IX     |                   mint a szélhűdött, arra a romladékára a hitvesi nyoszolyának,
16808     I,  XXV    |                   meg; testvére annak a sok romladéknak, ami körüle szerteszét fehérlik
16809    II,  V      |                     mentén: két család nagy romlásával. Ilonka úgy borzadozott
16810    II,  XII    |                 akit odavitt a bűne, hogy a romlott világ valamely félszegségét,
16811     I,  XXVI   |                   már maga is ott fekszik e romokon – hozzájuk tapadva.~Ami
16812     I,  II     |        lángverességet tükrözte vissza a sík róna ezernyi posványa, tömpölye,
16813     I,  XXVI   |                     az ötödik innen-onnan a rónákról. Kinn az utcán nincsen más
16814    II,  V      |                     darab külvilágot, kéklő rónával, kertek közül kivillogó
16815     I,  XVIII  |                   bekötötte a karját valami ronggyal. Azután egész csendes vérrel
16816     I,  II     |                 állunk azonnal. Vessék le a rongyaikat.~– Hát azután?~– Egyszerre
16817    II,  XVII   |             átöltözni: a rajta levője csupa rongyban csüggött le róla, ahogy
16818     I,  II     |               fojtogató porból, a kigúnyolt rongyokból, a maró férgekbül s a maróbb
16819     I,  XXVI   |               dolmánya meghasogatva, hogy a rongyoláson át kivillog a páncéling,
16820     I,  X      |                  messziről, hanem ugyanaz a rongyos-szurtos készség rajta, meg az a
16821     I,  XIV    |          nemzetségemnek!~Azzal előkereste a rongyosabbik dolmányát a szeredásából,
16822    II,  I      |                    uniformisát még ennél is rongyosabbra tépni.~– Próbálná meg! Ha
16823     I,  XXIV   |               alkalomra vártak Jávorka és a rongyosai.~A vásár alkalmával sokkal
16824     I,  X      |               rongyos. „Majd nem leszünk mi rongyosak, ha visszajövünk!”~Egész
16825     I,  II     |                  parton. Én azalatt a többi rongyosokkal hol egy, hol más helyen
16826    II,  XV     |                  azt a festett képet –: egy rongyot nem hagyott meg belőle a
16827    II,  III    |              tarthatom idehaza, mert rajtam rontanak érte. Tudod, hogy ami ilyenféle
16828    II,  XIV    |                  dandárt, ellenség földére; rontani, pusztítani, égetni. – Régi
16829     I,  XVIII  |                    meg, míg másokat meg nem rontott. Nekem meg kell tudnom mindazt,
16830     I,  XXII   |                 hatos fogatával.~Ilonka nem rontotta el a tréfát az egész beszélgetés
16831     I,  X      |                      amire nincs, azt el ne rontsátok, ami lábán jár, azt elhajthatjátok;
16832     I,  XXVI   |              kegyelmed, hová menjünk, merre rontsunk! Hitünket bizony beváltjuk.~–
16833    II,  IX     |                     szigorú udvarnál el van rontva a hősnek az egész életpályája.~
16834     I,  III    |                    bele. S azután egyszerre ropogni kezdett a puskatűz a bástyákról,
16835     I,  XIV    |                 imádkoznak meg tréfálóznak, ropogtatják a kártyán nyert diót.~„De
16836     I,  XIV    |                  diót.~„De mi most nem diót ropogtatni jöttünk ide!”~Ezt izené
16837     I,  XXVI   |                     Add ide a kezedet, hadd ropogtatom meg az ujjaidat. Ugye, hogy
16838     I,  XXII   |                    várbástyáról tűzijátékot ropogtattak el a vendégsereg és a városi
16839    II,  X      |                   rajta!~Ágyú lobban, bomba roppan. Kartács zúdul; dübörög
16840     I,  IV     |              elítéltnek.~De mielőtt kettőbe roppanthatta volna Ocskay azt a vesszőt,
16841     I,  X      |                     számukat szokás szerint roppantul nagyították. A kastélyokból
16842    II,  II     |                     és muníciót. Az írá sub rosa a következendő levelet.
16843     I,  XXIII  |              bemutatta a fejedelem a fiatal Rosciust az idegen uraknak, a maga
16844    II,  XV     |           istentelenséget kigondolni valami rossz-szívű szószátyár?~Ezen aztán elévelődött
16845    II,  XVIII  |                 téged csinált, hogy a jót a rosszal egy szívbe gyúrta össze!~–
16846    II,  II     |                     standárt.~Ocskay minden rosszkedve dacára kénytelen volt nevetni.~–
16847    II,  VI     |                     mondá magában:~– No, ha rossznak kell lennem, hát legyek
16848     I,  IX     |                 valamennyi haragszik.~Mikor rostokolnak, előveszik a tarsolyból
16849    II,  XIII   |            továbbmasírozni. A katonaság ott rostokolt Schwechatban. Ocskay elküldte
16850    II,  I      |                 ellenséget flankírozni; két róta eklerőrnek harzelírozza
16851    II,  VIII   |                    ember bírja, vágtassatok rótákra szétszakadozva, a világ
16852    II,  XVI    |                     a csapattal.~A többiek, rótánkint szállingózva, rúgtattak
16853    II,  XV     |            káplárnak. – Végy magadhoz három rótát! Cafoljatok ahhoz a kastélyhoz
16854     I,  XVIII  |               vezérnek.~A finom lenszöveten rőtbarna betűkkel írottan ez volt
16855    II,  XI     |          tetszésükre van az efféle tréfa. A Rote Dachel azzal kapott fel
16856    II,  III    |             emelkedik egy óriási terjedelmű rotonda, aminek rézkupoláját boltozatos
16857    II,  VII    |                    volt.~Gáspár úr azért is rótt fel minden napra egy aranyat.
16858     I,  XXI    |                főzte saját maga az ebédet a rotyogó bográcsban, amialatt a kis
16859    II,  XVII   |            gyémántnak.~Eggyel több kínzás a rováson.~Ocskay az estebéd után
16860    II,  XV     |            kémkedjék, s minden intézkedését rovásra szedje és gyanúval kísérje.
16861     I,  XVIII  |                  meneteles oldalt két magas rovátkozott kőbástya védi, melyek közül
16862    II,  V      |                becsületes emberek. Mert még Rovnye is az oroszlánkői Jakusiché
16863    II,  V      |                 jószágot is inscribált neki Rovnyén; most is ott lakik a famíliája;
16864     I,  XXI    |                 bálisával, hogy telelt ki a rozs, milyen jól kelt az árpa;
16865     I,  III    |            esztendős már. Amilyen szép volt rózsabimbónak, olyan szép nyíló rózsa
16866    II,  XVI    |                 sáncot, s futvást menekülni Rózsahegyre, s onnan Liptószentmiklósra;
16867     I,  III    |                      de a sörénye s a farka rózsaszínbe játszik. Maga a délceg lovag
16868     I,  XXII   |                     lakták ez odúkat, por-, rozsdalepte mind; ritkán látogatták.~
16869     I,  XXV    |                   Dunán keresztül menekült; rozsdás ágyúk guggolnak a szögletekben,
16870    II,  III    |                 olyan volt, mintha be volna rozsdásodva.~– No, ki a mennydörgő mennykő
16871     I,  II     |              tartani magát, amit a vármegye rőzsékkel kikaróztatott, s hellyel-közzel
16872     I,  XXV    |                 parancsokat, hová hordják a rőzsekötegeket a sáncárkok betemetéséhez,
16873     I,  I      |                   kemence mellett egy köteg rőzsét, arra szépen leül a sutba,
16874     I,  XXV    |                 szurokkoszorúkat hajigált a rőzsetömeg közé, azokat a kurucok földes
16875     I,  XXV    |                  sáncárok be legyen temetve rőzsével, s akkor aztán lábtókat
16876    II,  III    |         karbunkulussá vált a sok gyémánt és rubin között.~Biz annak a szobájában
16877     I,  XXI    |                  Képét gyémántlapra festem,~Rubinkő ládába rejtem,~S azon volnék,
16878    II,  III    |                 rejtek tele volt gyémántos, rubintos gyűrűkkel, láncokkal, diadémokkal;
16879    II,  X      |                íróasztala előtt ülve, nagy, rubrikázott könyvek közé elsáncolva.
16880     I,  XXVI   |                     most mindenkire rájár a rúd, aki Bercsényinek nem tetszik. „
16881     I,  XXIII  |                    az embert közel magához? Rúg, kapál, öklel, ha közel
16882     I,  XXVI   |                  Talán érezte is ugyanazt a ruganyos termetet, azt a pihegő keblet
16883    II,  XIX    |                      Az egyenesen Ocskaynak rugaszkodott; jobb kezében egy összegöngyölt
16884     I,  XXIV   |                  uzsgye fóre! Ki merre lát! Rúgd a farmatringot!~A Duna-parti
16885     I,  XXIII  |                doktor Wolffius is elkezdene rugdalni, kapálózni itt előttünk
16886     I,  XXVI   |                  táncolni kezdett, csak úgy rugdalta a padlót.~Csihajla! Eb ura
16887     I,  XXIII  |                    meglepetve. – „A doktor! Rúgkapálózva! A megsértett doktor! Nagyon
16888     I,  XXVI   |                 híják, hogy „hűség”. Nagyot rúgnak rajta – úgy híják, hogy „
16889     I,  XXVI   |                   meg érte! Én ma ki akarok rúgni! Pörbe szálltam az egész
16890     I,  VI     |            megtagadtad a prófétát is; farba rúgtad a magas portát, s átszöktél
16891     I,  XV     |                    dolgát legjobban végezé, rúgtatott el a Fehér-hegyek felé;
16892    II,  XVI    |                     rótánkint szállingózva, rúgtattak utána; úgyhogy semmi rend
16893    II,  XIII   |                fekete bársony, német divatú ruhába vannak öltözve, kard és
16894     I,  XXII   |                    lovagol eléje, kapitányi ruhában, s mintha a fejedelem nevében
16895    II,  XV     |                  holt kurucot eltemették, a ruhái közt találtak egy bepecsételt
16896     I,  XVIII  |                  egy fehérszemélynek csak a ruháját is megtépi, az halálfia.~
16897     I,  I      |                   burnótszín meg a violakék ruhákat szedte elő, amik a régi
16898    II,  XIII   |                   Azok elől bújt ő asszonyi ruhákba! Ha meglátták volna, ráismertek
16899     I,  XIX    |                 munka sietős: estig el kell ruhának, cípőnek, fehér gúnyának
16900    II,  V      |                  vannak némely szín, illat, ruhaszabás ellen; nem hallhatja a gyermeksírást,
16901     I,  I      |                 napra? Mert volt ott a nagy ruhatárban egész arzenálja a pompás
16902     I,  XXIV   |                  Egy birkabőr volt az egész ruházata; ha hátul fújt a szél, hátravetette,
16903    II,  XIV    |                     amit most már őrá fogok ruházni, pontosan és erélyesen végre
16904     I,  XXII   |               embert, akire ezt a feladatot ruházza, hogy képviselje Erdély
16905    II,  XII    |                  föl a kakastollas –, hanem rukkolj ki vele, hogy mi van a zsákban!~–
16906    II,  VII    |           Bottyánnal. A régi antagonistáját rukkoltatták oda közelebb hozzá. De Ocskay
16907     I,  XXVI   |                     el nekem, hogy ez az a „Runa”, aki Attilának a Lech folyónál
16908     I,  XXVI   |                    Én vagyok a hadmegállító Rúna, aki azt mondja: „Vissza,
16909     I,  I      |                  sor zománcos gombbal, alul ruta alakú nyújtványokkal, elöl
16910     I,  XIII   |                     remeke volt az asszonyi rútságnak.~Az arcáról nem lehetett
16911     I,  XIX    |                  Régen volt az már, mikor a Ruyszel-korcsmáros a fogoly úrnőket megetette
16912    II,  II     |                 penitenciát mint piacularis sacerdos.~– Úgy? Tehát: mondj el
16913    II,  III    |                     istentagadó, vérszipoly sadduceus uzsorást, aki szorult embereknek
16914     I,  XXIII  |                      Multi rixantur de lana saepe caprina.” (Sokan össze tudnak
16915     I,  XIV    |             palotásai, a testőr muskétások, sáfránszín dolmányban, kék paszománttal;
16916    II,  IX     |                       Ah! Das könnt a jeder sagen! Miért nem mondja mindjárt,
16917     I,  XVIII  |                     az öltönydarabot, ami a saisi lepellel rokon, ilyen visszaélésre
16918    II,  III    |                  tekintette már azt, mint a sajátját.~Ocskay nevetett, s kituszkolta
16919     I,  XXIII  |                persze kegyelmednek még csak sajdítása sincsen; mert kegyelmednek
16920    II,  VIII   |                    ám jöjjön velem. Aki nem sajnál koldusrongyot, cigánymondurt
16921    II,  XVI    |                    strázsamesteredet. Te se sajnáld őket! Az a szép, mikor a
16922     I,  XXII   |                 torony esztrádjáról, ha nem sajnálnak velem oda felfáradni.~Innen
16923     I,  VII    |              többieket nem bontottam fel.~– Sajnálni fogom. Mert ha ezt a levelet
16924     I,  XXVI   |                   most meg dermedsz. – Ugye sajnálod a gyűrűt, amit kicseréltél
16925     I,  XIV    |             elkerülve a nyugoti szorosokat. Sajnálta most már, hogy a „talpas”-
16926     I,  XXV    |                     vére folyhatott, a sebe sajoghatott, nem törődött vele. Csak
16927     I,  XXI    |                   nyíretett az idén, milyen sajtot készíttet a bálisával, hogy
16928     I,  XVIII  |                   semmi vigasztalás, hogy a sakálok helyett maga az oroszlán
16929    II,  VII    |                     s ő is tett egy hasonló sakkhúzást ellenében. Blaskovich élő
16930    II,  VII    |                   országvilág megrontására.~Sakkparti volt az: a legfurfangosabb,
16931     I,  XVII   |                    angyalka.) Egy remekművű sakktábla, elefántcsontból, achát-
16932    II,  X      |                   le az extrazimmerbe, ahol salamandert fognak dörzsölni egymással.~
16933     I,  XXIII  |                    a nostoc Paracelsi, ez a salamandra theriacalis. – Itt van,
16934    II,  IX     |             dohányzacskóját, kitekergette a sallangjaiból, s aztán abból tömte meg
16935     I,  XXIII  |                     ez a vincetoxicum, ez a salmagundi, ez a moschus, ez a nostoc
16936    II,  XII    |              bajuszát levágták, mint hajdan Sámson, mikor Delila lenyírta a
16937     I,  IX     |                      Övé a kerített városok sánca, a lakosok már nem. A Károlyiak,
16938     I,  X      |                     fel; a pattantyúsokat a sáncágyúkhoz állíttatá, maga pedig egy
16939     I,  XXVI   |                     a gyalog hadával Wsetin sáncai alá. Ő akarta itt maga bevégezni
16940     I,  III    |                     csákós süvegekkel a vár sáncaihoz; még a hídfőt is ki lehetett
16941     I,  XXIV   |                  veres téglafal burkolata a sáncároknak be van már düledezve, s
16942     I,  XIV    |          veszedelmesebb lett ránézve minden sáncároknál és tűzaknánál; ez megállította,
16943    II,  XIX    |                  természetesen kirohannak a sáncból a maguk lovasságával, s
16944    II,  XXII   |                    megesett, be van kerítve sánccal, s ma már sűrű erdő, bozót
16945    II,  XVI    |         napadasszonyodért vedd! Ezt a kuruc sáncért! Ezt a budetini hitszegésért!”~
16946     I,  XXV    |                   lábtókat lehessen vetni a sáncfalaknak. A munkát nem lehetett félbenhagyni.
16947     I,  XXVI   |                    azt megrohanja, ágyúzás, sánchányás nélkül, egy kuruchad, meztelen
16948    II,  XXI    |                  kiemelkedő bajorsánc.~Azon sánchatáron meredt föl egy magas árbocfa.
16949     I,  XXIV   |         idejövetelekor tréfásan meglepte. A sánchoz érve leszállt a lováról,
16950     I,  XXIV   |                     fejedelem egész a bajor sáncig elkísérte a feleségét. Ugyanaz
16951     I,  X      |               vannak?~A sorompón és az első sánckarózaton túl következett a császár
16952     I,  XIII   |                     most az elhagyott török sáncokat megszállva tartják a császáriak,
16953     I,  VII    |                    Léva várát hevenyében új sáncokkal és pallizádákkal ellátni,
16954     I,  X      |                keresztül az elhagyott török sáncokon, út nélkül, torony irányában.
16955     I,  XXV    |             visszahívatni a félig elfoglalt sáncokról.~Egész hiábavaló diadal
16956    II,  XI     |                   elválasztja a várostul. A sáncokrul felhangzott az előőrsök
16957     I,  X      |                     az sem volt valami erős sáncolat, csupán a mezei lakok és
16958    II,  XI     |                     Az őrjárat jött, mely a sáncolatot éjjel be szokta lovagolni.~
16959    II,  V      |                  budetini várból; átmászott sáncon, kerítésen. Az ilyen szerelmes
16960    II,  XXI    |                rémjelre mutatva ott a sötét sáncorom felett; megragadva kezeivel
16961     I,  XXIV   |                 fejedelem felhágott a bajor sáncra, ahonnan húsz év előtt bombázták
16962     I,  XXVI   |                 menekülni kell az elfoglalt sáncról.~Azt, hogy milyen vitézül
16963     I,  XXIV   |                     akkor is úgy állt ott a sánctetőn, mint elébb, karjait összefonva,
16964     I,  XXV    |                  golyónak volt több esze. A sánctetőről abbahagyták a lövöldözést.
16965    II,  IX     |                 félrehúzott szájszegletével sandalgott felé, hogy ennek most megadta
16966    II,  XIV    |                    hogy csupa merő irigység sandalog felé.~– Most tehát hallgassa
16967    II,  XIII   |                félig lezárt szempillái alól sandít fel Ocskayra; s míg ajkai
16968    II,  XXI    |                hintóból, s odafutott Ocskay Sándorhoz.~– Mi az ott? Mi az ott? –
16969     I,  XXVI   |                száll meg, ahol a szlavnicai Sándorok kastélyában vendégszerető
16970     I,  XXVI   |                     engedje, hogy mi Ocskay Sándorral feltrombitáltassuk az ezredeinket,
16971     I,  VII    |         Bercsényitől, a fővezértől, Károlyi Sándortól, az alvezértől; el kellene
16972     I,  XX     |                 hogy mit hozott nekünk a mi Sándorunk.~– Az még boldogabbá fog
16973     I,  XXIV   |               gunnyasztó lázárok leugráltak sánta lábaikkal a szekerekről,
16974     I,  XXIV   |                    mankóval a hónuk alatt a sánta-bénák, boton vezetve a vakok,
16975     I,  XIX    |                   Egy csodatevő fürdő, ahol sánták, bénák meggyógyulnak, sebesültek
16976    II,  III    |          földesuraságai, a jobbágyaikat sem sanyargatták, áldott földjük volt, s
16977    II,  XVII   |                   Gyönyörködött benne, hogy sápad el előtte ez a bűbájos tündérarc!
16978    II,  XXI    |                    valami gömb. Az alkonyég sápadásában oly rémletes volt ez az
16979    II,  XII    |                     két veres kakastollal a sapakja mellett, veszekíti a fellázadt
16980    II,  XXI    |                 mint ti. Kellenek nekem ide sápítozó asszonyok, hogy megmondják,
16981    II,  II     |                     valami teher odahátul a saraglyában, akkor amerre nincs bedeszkázva
16982     I,  X      |               élelmiszert, s beleegyezett a sarcba. Abban a városban csupa
16983     I,  III    |                  Ennek a hallatára mindjárt sarcolás, rablás, gyújtogatás jutott
16984     I,  XXV    |              zsoldot, azt mondják, rabol és sarcoltat; ha előretör, akkor azt
16985     I,  XXIV   |                  festik az arcukat, s attól sárgahideglelőseknek látszanak; ellenben valóságos
16986     I,  XXIV   |                      hogy borbolyagyökérrel sárgára festik az arcukat, s attól
16987     I,  XXIII  |                  szemei fehérét elfutotta a sárgaság, a kezei reszkettek, a megsértett
16988     I,  II     |                iszappal fedett, békanyáltul sárgazöld barázdák mutatják, hogy
16989    II,  V      |                 harapását. Mihelyt budetini sarjadék, bűnök tarisznyája, ha férfi,
16990     I,  XIX    |                    gyökere, s még erősebben sarjazik utána. – És aztán mindezt
16991    II,  VIII   |                   pokolba megy, mindenütt a sarkához közel furakodni, vele menni,
16992     I,  IV     |              társaság kedélyét kiforgatta a sarkaiból. Azok az eddigelé oly komoly,
16993     I,  X      |                 egyre azt hirdették, hogy a sarkaik alatt most vonaglik utolsót,
16994     I,  IX     |        márványoszlopok kifeszítve; az ajtók sarkaikból kiszakítva, minden ablak,
16995     I,  XXII   |            felnyitogatása; a berozsdásodott sarkakon nyikorogva fordult el az
16996    II,  III    |                 Ennek a sziklatömkelegnek a sarkánál fordul el derékszögben egyszerre
16997     I,  XVI    |              tábornok székéhez, összeütve a sarkantyúit.~– Excellenciás uram, én
16998     I,  XXVI   |          visszafordult: „Ugyan kérlek, édes sarkantyúm, ne hencegj itt a hátam
16999    II,  XX     |               tanulatlan paripa nem akart a sarkantyúnak engedni: ahelyett, hogy
17000    II,  III    |                  Meghódítottam, öreg. Tüzes sárkány ült rajta. Előbb levágtam
17001    II,  XIV    |                 menni.~Leereszté a pisztoly sárkányát, s visszatette azt a nyeregkápájába.~–
17002    II,  VII    |                  lesz húzva a kurucságnak a sárkányfoga. Vak Bottyán most betegen
17003     I,  XXVI   |                   Megkente a talyigakereket sárkányhajjal, ráült, elvitte a Szentgellérre.
17004    II,  XIII   |             őrizkedjék tőlük.~Mintha csak a sárkánykígyó mérgét töltötték volna e
17005     I,  X      |                     s itt a közelben okádja sárkánytüzét.~A Bécs városi főparancsnok,
17006    II,  X      |                   zsidóké. (Már arra csak a sarkával mutatott.)~– És így énrám
17007    II,  XXI    |                    arcán, magas, aranyozott sarkú cipőiben kevélyen lépegetve,
17008    II,  I      |                     harmincezer német jön a sarkukban, aztán mágneses golyóbissal
17009     I,  XIV    |              tetszik az nekem, hogy ennek a Sárodynak mindenüvé oda szabad ütni
17010     I,  XV     |                Bärenhäuter” nem késett már. Sárodyt értették alatta.~Sárody
17011     I,  XIV    |                    állt az egész stratégia.~Sárodyval lehetett a franciának magasabb
17012    II,  XVII   |                     ködében végighaladtak a sáros úton; a hintón leeresztve
17013     I,  XXIV   |              átalagokat, amiket a fejedelem sárosi várából hozatott a neje
17014    II,  XIV    |                városánál, s aztán föl egész Sárospatakig…~…Hajh! Hogy elenyészett
17015     I,  XXIV   |                magas karimátlan csákóval, a Sárrétről való.~A vásáros népen kívül
17016     I,  X      |               akinek legkevesebb kár esik a sarujában, ha megázik), meg a Bokross
17017     I,  XX     |                öltözve. A nehéz, combig érő saruk, a farkasbőr bunda a vállán,
17018     I,  XXIV   |                     aminek túlsó vége görbe sascsőrben végződik. Sisaktörő, gonosz
17019    II,  XIII   |                     térdéig hajtva a fejét, sasírozott eléje mazurkalépésben, s
17020    II,  XVII   |                    rossz tündér. Elébb mint saskesely csapkodott áldozatára, s
17021     I,  XXV    |               éjjeli rohammal elfoglalta; s Saskő alatt a híres-neves Steinville
17022     I,  XVI    |                    repült a fején, mint két sasszárny, behemóti hangon rivallt
17023     I,  III    |                 nadrágban, sárga csizmában, sastoll a kalpagja mellett, farkasbőr
17024     I,  XXII   |                 Eleonóra az orgonavirágot a sastollas forgó mellé odatűzte, egy
17025     I,  XVIII  |                    lovag marad még a nőnemű sátán iránt is. Ocskay a belépő
17026     I,  XXV    |                   alakok tódulnak az eddigi sátán-torzképek közé a szűk szobácskába:
17027     I,  X      |                    sánc oldaláról, mint egy sátánlégió, a rongyos gárda.~Az akkori
17028     I,  XIV    |              áldotta magát, amidőn betoppan sátorába Cinka Panna. Ő már megjárta
17029     I,  I      |                     violaszínt. A menyegzői sátorból csináltak castrum dolorist,
17030     I,  XXV    |                meghagyá, hogy szedjék fel a sátorfáikat; térjenek téli szállásaikra:
17031     I,  VI     |               vészei között; mi virrasztunk sátorod előtt, mikor alszol, mi
17032    II,  XII    |                     átváltoztatja Paulusra! Saulus rohan, a nagy fokossal a
17033    II,  XII    |                   hatalma van az Úrnak, aki Saulust egy szavával átváltoztatja
17034     I,  I      |                     viganót elöl két széles sáv díszíti, sokszínű zománcos
17035     I,  I      |                posajtotta, drága jó hűsítő, savanykás itallal; amilyent világért
17036    II,  X      |               ottakringi schweitzer egy tál savanyúkáposztás gölődény előtt ült a legkomolyabb
17037     I,  XVII   |                      hanem az írott lap, a „Scandalia”, amiket a „Burzen”-ekben
17038    II,  IX     |                vámig? – Hallottad-e hírét a Scandáliának?~– Mi a patvar az?~– Ez
17039    II,  IV     |                    Ez nem gyermekeknek való scéna. Aztán majd menjünk át a
17040     I,  VI     |       megkegyelmezési jelenet is előre volt scénázva. Hiszen te theatrumdirector
17041     I,  IV     |                 lakoma kedveért!)~– A nevem Scharada Nepomuk.~– Micsoda? – kiálta
17042    II,  IX     |                    nevető arc.~– Ármányadta Scharodija! – kiálta, a vállára ütve
17043    II,  XI     |                  beleragadt az ember lába), Schebenzer-lucke (a pozdorjátul, amivel végig
17044    II,  XXI    |                     tisztet; köztük Illert, Schenket, Zichyt, Ritschánt, akik
17045    II,  I      |                     őket egyenruhájukról. A Schlick-vértesezred csapatja volt az. A számukat
17046     I,  VIII   |                   tizedrésze sem talált oda Schlickhez.~Reggelre tért vissza Ocskay
17047     I,  XIV    |                   énekelték vele, hogy: „Da schliefen alle Schneider, auf einem
17048     I,  X      |                 dandárt.~Átellenben fekszik Schlossdorf vára, egy csinos kis tubákos
17049    II,  X      |                   Federreiter úr, hogy egy „schnadahüpfert” közrebocsásson a társaság
17050    II,  IX     |                     A lumpok, a csavargók a schnorrerek mind soványok; tisztességes
17051    II,  X      |                   hin, Kuruc ist hin,~Kommt schön zahm jetzt nach Wien.~Oh,
17052    II,  X      |                    oda adatta ki magának a „schoppen”-jét, s az ablakon keresztül
17053    II,  XIII   |                     katonaság ott rostokolt Schwechatban. Ocskay elküldte a levelet
17054    II,  XVII   |                      Ez volt Ocskaynak az a schwechati levele, ami így kezdődött: „
17055     I,  XIII   |                fegyveres erővel előhaladunk Schwechatig. Átkelünk Hainburg alatt
17056    II,  X      |                     odújában. Az ottakringi schweitzer egy tál savanyúkáposztás
17057    II,  XII    |                 behajtani a hintójával, s a Schweizer Stiegen át menni fel az
17058     I,  XIV    |                   makkjával áthajíttatott” (sclopi manuriai glaude trajectus
17059     I,  I      |                 volna!” – „Szófia a beszéd! Scripta manent! Itt az én szakácskönyvem.
17060     I,  XXV    |                     a vampír, szívja az égő sebből a vért. Talán a mérget?
17061    II,  XX     |               lováról.~Mire magához tért, a sebei be voltak kötözve, s ő maga
17062     I,  XXV    |                   fájdalmas nyilallásokat a sebeiben?~– Nem! Semmi fájdalmat
17063     I,  XIX    |                    vele, hogy már kiépült a sebeiből, s legnagyobb készséggel
17064    II,  XX     |                      ha borbélyt hívat, aki sebeim bekötözze s meggyógyítsa.~–
17065    II,  IV     |                      Ocskay. Szűz Mária hét sebeire kérlek, édes uram, egyetlenegy
17066     I,  XVIII  |                  volt. Úgy látszott, hogy a sebeivel jobban el van foglalva,
17067     I,  I      |                rendelve; kegyetlenül ejtett sebekből vérezve, megölve, levágva;
17068     I,  XVIII  |                  annyi sebet üt, s ezeken a sebeken át elvérzik – a hit!~– És
17069    II,  XVII   |                    Kíváncsi volt a nyerendő sebekre. – Azt hitte, kiállja. S
17070     I,  XXV    |                 ápoló kezeid takargatnák be sebemet, ha te virrasztanál fölöttem.”~
17071     I,  XXV    |                   Nem! A lelkét szívja ki a seben keresztül! A lázbeteg úgy
17072     I,  I      |                    szeméből a könny, mint a sebes zápor. „Anyám! Édesanyám!
17073    II,  XX     |                    idején Érsekújvárra. Oly sebesen futottak, hogy másnap délben
17074    II,  XX     |                  egy második csapás a kezét sebesíté meg: akkor aztán Jávorka
17075     I,  XXV    |                   sem sebesített meg.~– Nem sebesítés, de seb begyógyítása volt
17076     I,  II     |         jobbra-balra; s még bántó szóval is sebesítve az ellenséget. – Hogyne?
17077     I,  XXV    |                szerencsétlen áldozatokat, a sebesülteket ápolják.~Hát nem így került-e
17078    II,  XVI    |                      s mégis több halottat, sebesültet hátrahagyó a leggyilkolóbb
17079     I,  XIX    |              mégiscsak ő volt a legnehezebb sebesültje.~Csajághy azonban hozta
17080     I,  XXV    |                     egyedül maradt az ápolt sebesülttel, felnyitotta a könyvét és
17081     I,  XXV    |                   tégelyt, tüzes serpenyőt, sebészeti eszközöket a fejükhöz hajigálni,
17082     I,  XXV    |                     a levelet.~Nem volt már sebhetlen csodahős – a testi sebe
17083    II,  XVII   |                    előlem?~– Itt maradok.~– Sebhetlennek hiszed magadat, akiről minden
17084     I,  XXV    |                   friss jeges burkot téve a sebkötelékre.~– Mit jelent ez az öltöny,
17085     I,  VIII   |                   éppen fehér volt. Jó lesz sebkötőnek!~Bercsényi azt írta erről
17086     I,  XXV    |                flastromokat.~Ocskay pedig a sebláz agyfeszítő hősége alatt
17087     I,  XXV    |                     amik előjelei a közelgő sebláznak.~Akkor aztán ráért, az ágyban
17088     I,  XXIV   |                szekereken, amikről a csalfa sebmutogatók lógatják le a lábaikat,
17089     I,  XXV    |                veszedelmeset sohasem. A két seborvos pedig két különböző véleményt
17090     I,  VII    |                  megóvja kard élétől, golyó sebzésétől? Bizony megtette azt.~–
17091    II,  XV     |                     s aztán, mint a halálra sebzett vad, rohant ki a tornácból,
17092     I,  XXIV   |                veszedelmes versenytársai a „seffer”-eknek, akiknek a tudományuk
17093    II,  VII    |                     éppen most érkezett dán segédcsapatok egyike: a páncélos dragonyosok.~
17094     I,  VI     |                      és én, aki Tisza Gábor segéde voltam. – Büntetést szenvedtél
17095     I,  VI     |                 öcséd, aki a párbajnál a te segéded volt, és én, aki Tisza Gábor
17096    II,  XV     |               olvastam a levelet. Nincs itt segedelem. Fussunk, amerre szabad
17097     I,  XVIII  |                kapva paripáját, azt mondá a segédének: „Kísérj oda!”, s azzal
17098     I,  XVIII  |                      Gyorsan odafuttatá egy segédét azzal a paranccsal, hogy
17099     I,  XIV    |              Odavágtatott maga, csak néhány segédjétől kísérve, a megfutamodókhoz,
17100     I,  I      |                  ismer meg igazán az ember. Segédszemélyzetül pedig annyi szakácsné, hetesné,
17101     I,  XVII   |              Türkenhausból én a nagy hársfa segélyével éjjelenkint leszöktem hírt
17102     I,  XXIII  |            aranyat-ezüstöt.~– Hát a francia segélypénz?~– Nem látta kegyelmed,
17103     I,  XXIV   |                papiroson maradnak; az ígért segélypénzt sem küldte meg neki: hatszázezer
17104     I,  XIX    |                   tépik!~Látja ezt Ozmonda? Segít-e az rajta, ha hátat fordít
17105     I,  XIV    |                     sok ezernyi ezer embert segíték hajdan a kívánt révpartra! (
17106     I,  XXIII  |                  Baj, hogy ott van. Nemhogy segítene valamit, hanem még ő is
17107    II,  III    |               asszony, az öreg társalkodónő segítének végigülni a hosszú asztalt;
17108    II,  VII    |                      No, most mehetsz főzni segíteni a menyemasszonyhoz.~Főztek
17109     I,  XXII   |                  hogy a bemutatásnál kegyed segítette ki Ocskayt a zavarábúl,
17110    II,  II     |               mindenséget, amit felgyújtani segítettél. Hallgasd a milliók jajkiáltását,
17111     I,  XVI    |           olajbálvány. Mikor aztán én végre segítettem magamon egy merész döntő
17112     I,  III    |          fejedelemhez, nagy tapasztalásával segíti az ügyet; maga vezeti Szatmár
17113    II,  XVI    |                     elzsibbadt belépőnek. – Segíts te is benne!~Ilonka gyors
17114    II,  XVIII  |                     bakó kezébe adjam.~– Ne segítse meg benne az Isten!~– Nem
17115     I,  XXIV   |                  vannak beöntve, s hatalmas segítség olyankor, amikor a beghárdot
17116    II,  XVIII  |                kértem hozzá ő szent felsége segítségét; csak magamhoz bízom.~–
17117     I,  XXIII  |                   hozzá (a várbeli magyarok segítségével) a magyar fejedelem. Itt
17118     I,  XVI    |                 hogy legalább áldomásaikkal segítsék elő a nemzeti ügyet, s kegyetleneket
17119     I,  XIV    |            istentelenre!~– Óh, azon könnyen segítünk, Balahó uram; mindjárt lepingálom
17120    II,  VII    |                     dolgod. – Én nem megyek sehá, se lovon, se eblábon. –
17121    II,  V      |                adják a befejezéseiket, mint Seherezáde regéi. Csakhogy ezek mind
17122    II,  IX     |                  felelte: „Wir werden schon sehn!” A császártól utalványt
17123    II,  XVI    |                 történik: hírmondó sem jött sehonnan a várba. A borongós rövid
17124    II,  V      |              palástja nélkül nem bocsátotta sehova.~A hosszú, éjfélig nyúló
17125     I,  XXVI   |             megtántorodott volna?~– Még nem sejdítem. – De hogy támaszokat keres,
17126     I,  XXIII  |                    ha magyar celebritásokat sejt meg az utasok közt. – Akkoriban
17127     I,  XVII   |                     Gyanútalan szíve nem is sejté, hogy amit Ozmonda előtte
17128     I,  XXIV   |                    már a császár közeledtét sejték; azokat az előreküldött
17129     I,  XVIII  |              tetszik. Te érezted azt előre, sejtelmed megsúgta, hogy nem jó lesz
17130    II,  VII    |                     Balskovichnál. Még csak sejtelmük sem volt róla, hogy hová
17131    II,  IV     |                     Még magam sem tudom. De sejtem, hogy nem maradhatunk itt
17132     I,  XXII   |               feleségem adta neki kölcsön – sejteté Ocskay, gyanakodón nézve
17133     I,  XXV    |                  jól tudom, titkolják. Mert sejtik jól, hogy sokan vannak még
17134     I,  III    |                    Bozók várát is megvette, Selmec-bélabányát behódította, a magyar ezüstből
17135     I,  XXIII  |              pénzverésből élünk. A körmöci, selmeci aranyat-ezüstöt kiküldjük