bold = Main text
      Kötet, fezejet                                               grey = Comment text

17136    II,  XXI    |                    hogy csak úgy ropogott a selyem, s azzal indulatosan kiálta
17137     I,  XVIII  |                   láttam én azt, s a gyönge selyembőréről ítélve, alighanem úri asszonyság
17138     I,  I      |                   fölöltöztették, meggyszín selyemdolmányba, a fejére kalpagot húztak:
17139     I,  XIX    |                    körül az aranyt csillogó selyemhullámokat, végig a kemence odalán.~–
17140     I,  XIX    |             érkezett meg Bécsből. Apropó! A selyemkelme kiválasztásánál el ne felejtse
17141     I,  XVIII  |               vagyok feszítve, s ez a veres selyemköntös rajtam egy lánggal égő palást,
17142     I,  XVIII  |                    volt; még az a lángszínű selyempalást is segített hozzá.~
17143     I,  XVIII  |             hölgyalak, tetőtől talpig; a bő selyemsoutane festői ráncokban fogta körül
17144    II,  XVIII  |                   bizony láttuk őket. Kurta selyemsuba volt az asszonyságon, nyestprémmel,
17145    II,  XXI    |                nyílik az ajtó, s Ilonka egy selyemtől suhogó divathölgyet lát
17146     I,  XXVI   |                 piros szegélyű, kopott zöld selyemviganó omlott alá, féloldalt felcsíptetve
17147     I,  XIV    |          ünnepélyességgel egy pompás, veres selyemzászlót adott át, amit háromféle
17148    II,  XII    |                    ráfuvall, Saul egyszerre selyp lesz, s azt kiáltja helyette „
17149     I,  VII    |                comma van: az egy csók, ahol semicolon jön: az a kettő, a pausánál
17150    II,  XX     |              borbélyt, aki úgy meggyógyít – semmid sem fáj többé.~A lakomázó
17151     I,  I      |                  talán?~– Nem fáj biz annak semmije se.~– Hát mit izent?~– Semmi
17152    II,  XVIII  |                  vigyetek magatokkal! Nekem semmim sincsen, nem fizethetek
17153     I,  XIII   |                  ismét kitör a nehézkórság: semminek tudója, részese nem vagy –
17154     I,  XXII   |           kösöntyűket, Cellini remekműveit. Semmire sem derült fel az arca.~
17155    II,  IV     |                  téríti: „Nesze virgács! Te semmirekellő!”~Lopni indultatok! Körülkertelt,
17156     I,  XX     |                   teneked adósod?~– A többi semmiség volt – dörmögé Csajághy. –
17157     I,  XXIII  |                     volna a testéhez. Ilyen semmiségeken fordul meg a világ sorja,
17158    II,  XIV    |                  uram a fővezérségnél ezt a semmiséget, hát hiszen majd elmondja
17159    II,  IV     |                 kertajtó felől. Ne tarts te semmitől! Nem szököm veletek ellenség
17160    II,  XXI    |               elővédein keresztül. Őt magát Sempténél tartóztatták fel.~Odakünn
17161     I,  XXII   |                     kiállott, régi erősség.~Semptétől továbbutaztában a fejedelem
17162     I,  XXVI   |                  átszökése óta nem bízhatom senkiben, egyedül tibennetek. Az
17163     I,  XVIII  |             sakramentum, az „utolsó kenet”.~Senkire nem fájt úgy a foga Ocskay
17164     I,  III    |                      A hatalmas labancpárti Sennyey István áttért a fejedelemhez,
17165     I,  IV     |                   van itt egy küldöttség, a sentenciával.~– Előre tudtam – mondá
17166    II,  XX     |                  poharának a fenekén maradt seprűjét kiinni.~Ez már undorító!~
17167     I,  III    |                    állt, hogy „decima sexta septembris, datum Levae, a Tisza-kastélyban,
17168     I,  XXII   |            koronáért pályázunk.)~– Ce cours sera court. (Rövid futás lesz.)~–
17169     I,  XXII   |                hölgynek:~– Cette fois Paris serait bien embarrassé. (Páris
17170     I,  XXVI   |                  annak a kanóca csak jobban sercegett.~Még elalszik.~Hahaha!~Zöld
17171     I,  XIV    |                   Sárody. Mint régi osztrák seregbeli főtiszt, minden ezrednek
17172     I,  VIII   |               lelket öntött a győztes dalia seregébe, s gyakran eldönté az ütközet
17173     I,  XVIII  |                  partján gyülekező császári seregekre is ügyelni. Vágújhely ott
17174     I,  IX     |                  fog táborozni, senki az én seregemből ágyba nem megy hálni, se
17175     I,  XXV    |            lutheránusoknak, kálvinistáknak. Seregestől hajtották az országból hitünk
17176     I,  XXVI   |                 kell jelenni a fejedelemnek seregestül akármelyik vár alatt, s
17177    II,  I      |                     falu hamar kitisztult a sereghajtó hadtól; nem fájt már senkinek
17178     I,  XVII   |                    király hadvezére a kuruc seregnél.~Eleonóra hercegnőnek is
17179    II,  XX     |                   hogy a lipótvári császári seregre rá ne bukkanjanak, vagy
17180     I,  XXVI   |                 pusztítás. Szétdarabolták a seregüket, s azokat mindenütt összetörte
17181     I,  VIII   |                     el magukat. Ha az egész seregükkel benn maradnak Zólyomvárban,
17182    II,  XIV    |                    teszik, hogy amerre a mi seregünk előrehalad, portyázó hadaikkal
17183     I,  XXVI   |                 tudnám győzni mostan a vert seregünkkel az ellenséget, mint ahogy
17184     I,  XXV    |                     háború. Még a személyes sérelem is fokozta a gyilkoló haragot.
17185     I,  XVI    |                látni azt a lakomát, amit a „serenissime princeps!” számára készítettetek.
17186     I,  VII    |              fogságba dugott levélben, hogy serénykedjék Ocskay László uram Léva
17187     I,  XVI    |                      s hozták legelébb is a sereskancsókat, tele habzó árpalével.~–
17188     I,  XXI    |                tenné fel róla! Ilyen komoly seriozus ember, s még micsoda tréfát
17189    II,  IX     |                  kíséretet, s borravalókkal serkentette a postakocsisokat a gyorsabb
17190     I,  XXV    |                  fűrészeit, a másik a tüzes serpenyőjét, a harmadik a kenőcseit;
17191     I,  XXV    |                     kenőcsös tégelyt, tüzes serpenyőt, sebészeti eszközöket a
17192     I,  XXV    |                ostrom hevében eltalált, nem sértett nemesebb részt. Rövid időn
17193     I,  XXV    |                Keresse aztán a bán, hogy ki sértette meg ilyen nagyon!~Hanem
17194     I,  XVIII  |                     a női szemérmet meg nem sértették. És most ti, kurucok, a
17195     I,  XXIII  |                 Keresve keresik, hogy mivel sérthesse meg egyik a másikat. Egy
17196     I,  VI     |                    kard, se golyó; hogy még sérthetlenebb légy, mindenütt ott láss
17197     I,  VIII   |           Bottyánnal szembeszálltál, hogy a sérthetlennek hitt embert megsebesítetted,
17198    II,  XVI    |                    nem járja, fokos meg nem sérti, pisztoly, mordály hiába
17199     I,  VIII   |               visszafelelt: „A vezéremet ne sértse meg kegyelmed, mert az olyan
17200    II,  III    |            megszólalni, hogy valakit meg ne sértsen. Csupán egy esetben volt
17201    II,  II     |             valamennyi.~Keservesen meg volt sértve büszkesége, annyi hőstett
17202     I,  VIII   |                     volt a doktor, amikor a sérült lovag a szemeit felveté.
17203     I,  XVIII  |                   Grófnő! Most már cavalier servant-ja vagyok – egész a kicserélésig!~
17204     I,  XIX    |                   magát az úrhölgy cavalier servant-jának, engedelmeskedés volt a
17205    II,  XVI    |                  tudni fogja, hogy az ilyen séta kemény télben nem embernek
17206    II,  X      |                   imádságoskönyvet, s aztán sétáljon be a Szent István templom
17207    II,  XI     |                hírével.~Ocskay nekiindult a sétánynak. Valamit érzett, amit gyermekkora
17208    II,  XI     |                     a hosszú, emberlaktalan sétányon és utcán. Ruhája csupa sár
17209    II,  V      |                  kíséretében lehet az erdei sétára vállalkozni. Onnan a bástyatetőről
17210    II,  V      |                  kell érni a bástyákon való sétával. Az ember olyan, mintha
17211     I,  I      |                  sárral, porral fedett alak settenkedik be a konyhába, kinek hajdan
17212     I,  III    |                    annyi állt, hogy „decima sexta septembris, datum Levae,
17213    II,  XIII   |                  hőstett után a csatamezőn! Sic fata jubent! Így rendeli
17214    II,  XV     |                     De türtőztetnie kellett sietését, mert éppen akkor vitték
17215    II,  XXI    |                    mint a páva.~Ez is ugyan siethetett, hogy olyan jókor meg tudott
17216     I,  XXV    |                    szóra.~„Bizony magam oda sietnék most tehozzád – hozzátok –,
17217    II,  VII    |                     Nyitra felszabadítására sietnének.~Ocskay előreküldözé az
17218     I,  XVIII  |            gázlóihoz küldé, hogy a segélyül siető vágújhelyi császári seregnek
17219     I,  X      |             kurucoknak nem is igen látszott sietősnek ebből a szép erdőből odább
17220    II,  VIII   |                     Bornemisza, Budetin alá sietsz, ott leskelődöl. Ott van
17221    II,  XII    |                    elvitte magával.~Ozmonda siettében azon a termen keresztül
17222     I,  XIX    |               levélben, hogy menjen fel, és siettesse a cserét. Én küldtem el
17223     I,  XXI    |                   nekivetkőzve dolgozott, s sietteté a jobbágyságot. A nagyasszony
17224     I,  XIV    |             lehetett hasznát venni. Ebeczky sikere magával ragadta Ilosvayt,
17225     I,  XXV    |                    pharmacopoeámat, bajának sikeres meggyógyítására. És, hogy
17226    II,  XIV    |                 hadviselési módja fölöttébb sikeresnek bizonyult be. Ők nem ereszkednek
17227    II,  X      |                okiratokat, amik idejövetele sikerét biztosították, s így vitette
17228    II,  XIX    |                Érsekújvár.~Egy ilyen fényes sikerre nagy szüksége volt Heisternek,
17229     I,  XXII   |                   vasakaratot? – Ha kedvező sikerrel térünk vissza, mindnyájan
17230     I,  II     |                kísérteni.~Az egész délelőtt sikertelen portyázásokkal tarisznyázódott
17231     I,  XIV    |                     volt ez! Csalhatatlan a sikerülése. A csapatok égtek a harcvágytól.
17232     I,  XXI    |           jóslatában, hogy a hét nap alatti sikerülést hozzátette, mert hiszen
17233    II,  XIX    |                     császáriaktól; miért ne sikerülhetne ugyanaz a hadifortély másodszor
17234     I,  XIII   |                      mint ennek a tervnek a sikerültére.~Cinka Panna sohasem húzta
17235     I,  I      |            Szerelmetes drágalátos bátyám! – sikolt szívszakadva, s tépi fejéről
17236     I,  XXVI   |                   tánc, a nóta meg a verse.~Sikolt-rikolt a sarkantyú,~Csókot kér
17237     I,  XVIII  |                      hogy hagyjam abba! Nem sikoltasz fel: „Irgalom, kegyelem!”
17238    II,  XV     |                     Erre a látványra nagyot sikoltott a haldokló nő, végső erejével
17239     I,  I      |                   Onnan is kihallik szörnyű sikoltozása.~– Milyen különös az, bátyám –
17240     I,  IV     |                     hat szemnél az egész! – sikoltozott Furóné asszonyom.~De még
17241     I,  XX     |          megcsókolja az arcát.~Ilona nagyot sikoltva fordul vissza, s ott találja
17242     I,  XXV    |                  kimagasló bástyái az egész síkot uralják, s a közeledő ellenséges
17243     I,  XV     |              takarodó bús hangja üvöltött a síkságon és a hegyek közt egyformán:
17244     I,  XXV    |              szakállas ágyúikkal az alantas síkságot. – Mai nap már nem állítana
17245     I,  VII    |                 tükröt, hogy lássam, milyen silány, nyomorult lélek lakik bennem.
17246     I,  XVI    |                    nevezték volna, amiért a sileziták legjobban haragusznak.~Heister
17247    II,  XIII   |          fennakadtál tőle. Meglátod, milyen simán fogsz most mindenütt bejutni!~
17248     I,  III    |                     ménnek, s csak a nyakát simogassák, olyan szelíd az, mint a
17249    II,  IV     |                 hányan vannak, s nem mérted singgel, milyen magasak! Győzd le
17250     I,  IV     |                    topolyfavesszőt (mintegy singnyi hosszút) nyújta át a vezérnek,
17251    II,  V      |                    csak két vadász meg négy sinkorán kíséretében lehet az erdei
17252     I,  IV     |               mintha csak a függő lámpásból sipákolt volna: „Non contradicas!” (
17253    II,  XI     |    utcakanyarulatnál; de egyszerre egy éles sípfüttyentésre szétrebbent valamennyi,
17254    II,  I      |            megbámulták őket. Aki most török sípokat fúvat masírozás közben,
17255    II,  XVI    |              énnékem mégis hites uram! – Ha siralmas sorsot választott, megsiratom;
17256    II,  III    |                  egymást védik, s a betörőt siralmasan kelepcébe zárják, hogy ki
17257     I,  XXVI   |                   Azok rákezdték a gyönyörű siralmat, amit a nagy mester szeretett
17258     I,  II     |                  maga előtt a partifecskék, sirályok lármás ezreit, s borogatta
17259    II,  IV     |                    kisfiúnak, amitől az még siránkabbá lett. Ilonka megjegyezte,
17260    II,  XVIII  |                 bundába, hogy a kisebbnek a sírása el ne árulja ittlétét, hogy
17261     I,  XXIII  |           csikorgása a brassói varga pénzét siratja. – „Miseria cum sale.”~–
17262     I,  VII    |                 hazulról.~Bizonyosan meg is siratták akkor, amikor már nem láthatott
17263    II,  XVI    |                    sok szép vitéze!~– Sohse sírdogálj te rajtuk! – vigasztalá
17264    II,  II     |                 zászlót vettek el, s akkora sírdombot emeltek halottakból, hogy
17265     I,  XXIV   |                   feltámadásra váró Baubank síremléke lehet), történetünk korszakában
17266    II,  XV     |                 Csendes éjjelébe!~A gyászos sírhalom Megnyílt kebelébe:~           
17267    II,  XXII   |                  kés volt nyelével lefelé a sírhalomba megerősítve; felfelé álló
17268     I,  I      |                napja van. Majd holnap aztán sírhatsz kedvedre; meg aztán minden
17269    II,  IX     |             jövetelig. Ez nagyobb, mint egy Sirius-távol. – „Hiszen most már egy
17270     I,  XXII   |                     kihozza az örök feledés sírjából azt az egyetlen embert,
17271     I,  III    |                    a demutkavirág azoknak a sírján, akik el vannak temetve.~
17272    II,  XV     |                  tettek azzá, ami vagyok. – Sírjanak miatta!”~A város közepéből
17273    II,  XI     |                       Ledűlt bénultan a két sírkő közös talapjára, s fejét
17274     I,  III    |                      azt hitte, hogy rögtön sírnia kell.~Mikor a vezér kíséretével
17275     I,  I      |                   rossz szem! Ma nem szabad sírnod. Ma lakodalom napja van.
17276    II,  XV     |                kezed? Akit kinyújtasz még a sírodból is, s lesújtod vele azt,
17277    II,  XII    |                 róla, hogy azok törik fel a sírokat; a császárt el akarták fogni
17278     I,  XXII   |                     mind a ketten, s csak a sírokban válogatunk még. – Most már
17279    II,  VI     |               magunk a várban.~Mint a forró sirokkó, úgy fuvallt ez a szó a
17280    II,  XV     |            vászonból, hogy ki ne rabolják a síromat miatta Ocskay martalócai.
17281    II,  XV     |              temessetek! Semmiféle fejfát a síromhoz! Minek mondaná az: itt nyugszik
17282     I,  I      |                     a bátyám! – De hát mért sírsz ezen megint? Hisz én azt
17283     I,  I      |                 megcsípi.”~– No, már megint sírtál egy verset odakinn! – dorgálá
17284     I,  I      |                     a virág a nyomában. Úgy sírtam, mikor fölébredtem. Ugyan
17285     I,  I      |                   össze testemet, Édesanyám sírva-ríva keres ottan engemet.”~Ez
17286     I,  XXVI   |              dalaikat harsogtatni: azokat a sírverembe lenevető nótákat; azokat
17287     I,  XXVI   |                    át kivillog a páncéling, sisakja kétoldalt is erős vágásoktól
17288     I,  XXIV   |               csillámlani a harschier gárda sisakjai, akik a császári vadászcsapat
17289    II,  II     |               minden koszorúját letéphessék sisakjáról: megmérgezik a híven hívő
17290    II,  XIII   |                    neki.~Az ezredes feltett sisakkal jött, s katonás tisztelkedés
17291     I,  XIX    |                     Trencsén felőli síkon a sisakos dragonyosok s a piros csákós
17292     I,  XIX    |                      az a császári csapatok sisaktaraja, akik Trencsén felől közelednek.
17293     I,  XIX    |             megvillantak a császári lovasok sisaktarajai is a Hévíz felől alákanyarodó
17294     I,  XXIV   |                  görbe sascsőrben végződik. Sisaktörő, gonosz szerszám. De ami
17295     I,  XXIV   |                 csak Andrássy, a barátvezér siserahadából szemenszedve ki lehetett
17296    II,  X      |                 beszéd pénzbe kerül. Nálunk Sittenpolitzei van: a közerkölcsiséget
17297    II,  IX     |                   Bécs városa számára egész Sittenpolizei van berendezve, mert ott
17298     I,  XXI    |                 mikor a Gábor gyerek elkezd sivalkodni. (Gábornak kereszteltette
17299     I,  XVI    |              kitakarodnak a városból, a nép sivalkodva fut végig az utcákon: sír,
17300     I,  XXII   |                 ahogy eddig megosztottam, a sivár életet.~Ilona elhitte, hogy
17301     I,  III    |                  végig az orcáján.~Ah, mi a sivatagban epedőnek a szomja a forrás
17302    II,  XII    |                    tegnap éjjel még, a nagy skandalum után, kidobtam a kocsmámból
17303     I,  XXI    |                   csizmáit, s olyan, mintha skatulyából vették volna ki – leszámítva
17304     I,  I      |                 nyújtványokkal, elöl színes skófiummal kihímezve, a ruha patyolatujjai
17305     I,  XXVI   |                   egyéb: a tűzzel körülvett skorpió sorsa!~Ocskay, hogy minden
17306     I,  XIX    |                    Ozmonda Ocskay szívére a skorpiócsípéshez a méregcseppet is hozzáejteni.
17307    II,  XIV    |                     Ritschán tábornok úrnak skrupulusai vannak elvállalni.~Ocskay
17308     I,  XXVI   |                        Pokolra a dogmatikus skrupulusokkal! – kiálta fel indulatosan
17309    II,  III    |                      kiben van zafír, kiben smaragd, opál; ne félj, semmi ki
17310    II,  X      |              adomázni, Ocskay természetesen smollist ivott Federreiter úrral,
17311     I,  XXIII  |                    fejedelem, nagy nyájasan sodorgatta fel a bajuszát, s azt mondá
17312    II,  III    |                     abba az örvénybe, amely sodorja az embert magával alá egész
17313     I,  XV     |                    négy gyalogezred magával sodort két lovasezredet is, a harmadikat,
17314    II,  XXI    |                   láncolata az eseményeknek sodorta alá ebbe a mélységbe; hasztalan
17315     I,  VIII   |                     az egész világ. Az acél sodronyingtől ugyan nem fúródhatott a
17316     I,  XV     |                  fogatni magát.~Kiszemelt a sömlyékben egy emelkedettebb helyecskét,
17317     I,  XV     |                 soha, sőt a körülöttük levő sömlyéket sem engedik befagyni. Ezért
17318    II,  VII    |                    Jól van, jól, öreg, csak söpörd össze!~– De nem „Jól van,
17319     I,  XIII   |               Herkópáternek sem. Egyébiránt söpörjön ki-ki a maga sátora előtt.~
17320     I,  II     |                 vastagságon a föld színére, söpörni lehetne, egy fűszál sincs
17321     I,  XXVI   |                   ki verte őket széjjel, ki söpörte el a csatamezőről valamennyit?
17322    II,  XIV    |                     török teszi, annak is a söpredéke. Pfúj az ilyen magyar vezérre! –
17323     I,  XXVI   |                Deliancsa folytatta a nótát:~Söröm is van, borom is van,~Héj,
17324     I,  XXVI   |                 nevető alak előkecmelgett a sötétből.~– Hát ugyan ki maradt volna
17325    II,  XXI    |               háttal állt; az árnyéktól még sötétebb volt az arca, mint egyébkor.~
17326     I,  XXII   |             meredély szélén áll, s alánéz a sötétes mélységbe, s úgy érzi, mintha
17327     I,  IX     |           tuskóhalmaz összeégett maradványa sötétlett a hó közül, s az ablakok
17328    II,  XII    |                   utcán már akkor tökéletes sötétség volt: minden lámpást összetörtek.
17329    II,  III    |                 semmibe.~A mély, feneketlen sötétségből két égő csillag világított
17330     I,  XVIII  |                    amit ez a némber a lelke sötétségében tartogat; ha mindjárt kannibálnak
17331     I,  XXII   |              taszítani.~A két férfi szeme e sötétségtől ellakva, önkénytelen egymásét
17332     I,  I      |                    akkor? Pedig milyen szép sötétszőke most!~– Nesze: ezt most
17333    II,  XVIII  |               mintha fehér tavak volnának a sötétzöld hegyhátak között. A messze
17334     I,  XIX    |                   kergetőznek. A hajdúság a sövény mellől sortüzet ád, a felgyújtott
17335     I,  III    |                   generális Károlyi Sándor, sógorával, Andrássy Györggyel együtt,
17336     I,  XIV    |             hasították kelmednek kétfelé?~– Soh’ se volt nekem feleségem.~–
17337     I,  XXV    |           kísértetes volt abban a részketeg sóhajtásban, mint mikor éjjel fölébred
17338    II,  XV     |                     keserűségében fogamzott sóhajtást:~– Óh, te mindenható Isten!
17339     I,  IV     |                    velem?~A kapitány nagyot sóhajtott, és elszomorodva forgatá
17340     I,  III    |                    küldene ide a tündér!” – sóhajtottunk egymás után. S erre, mintha
17341    II,  III    |                égben? – szólt Ocskay nagyot sóhajtva. – Hajh, ott már nekem nagyon
17342    II,  XVI    |                odalett a sok szép vitéze!~– Sohse sírdogálj te rajtuk! – vigasztalá
17343     I,  XXII   |                       Hahaha! Nonono! Honni soit qui mal y pense. Hát hiszen
17344    II,  XVIII  |             predméri búcsúra vagy a hradnói sokadalomra. Azt mondta, ott lakik Hradna
17345    II,  II     |                   ütközetnek a napján pedig sokak által láttatott egy cigányleány,
17346    II,  XIII   |               hordozá körül a fejét a cifra sokaságon. Tehát mégis van elismerés!
17347    II,  III    |                     előbb.~– És ezt a marha sokaságú kincset egy ilyen gézengúz
17348    II,  III    |               magamnak kell odamennem, s az sokba kerül.~– Viselem az útiköltséget.~–
17349    II,  XIX    |              császári fővezérek kezdték nem sokra becsülni – se vitézségét,
17350     I,  I      |                     két széles sáv díszíti, sokszínű zománcos aranyvirágokkal
17351    II,  III    |                 írtam be ide az elenchusba, solitaire gyűrű helyett. Ha muzsikálni
17352     I,  XXV    |                   történt a megsebesítés, a solutio continuitatisnak tüzes vassal
17353     I,  XXIV   |                   is egy része fegyvertelen solymár, vadászapród. Ő maga könnyű
17354     I,  XXIV   |               császárnak szenvedélye volt a solymászat. Mindennap ki szokott lovagolni
17355     I,  XXIV   |                   találta benne, ha a hazai sólymok túltettek a versenyben a
17356     I,  XXVI   |          társzekereit hazaküldé Sztropkóra; Soncha barlangjának, Aladin bűvlámpájának
17357     I,  XXIV   |                 irgundum gule… Farahó fiai! sopphengyule gagyule! Aztán dsamoré abadé!
17358     I,  XIII   |           cigányleány volt.~Ocskay hozta el Sopronból, mikor azon a tájon táborozott.~
17359     I,  XXVI   |                 könnyen elfoglalhatta volna Sopront Ocskay uram, ha kellemesebb
17360     I,  XXVI   |               amikor ráérnek. Most másnak a sora áll. Kegyelmed, fővezér
17361     I,  XVIII  |                   folyton feljebb emelkedők sorában előttem legfelül áll, a
17362     I,  VIII   |                   amidőn kivágtat a kurucok sorából egy fiatal dalia, s odatart
17363     I,  XVIII  |                     miatt, ki ide lekötött. Soraim általadója tudatni fogja
17364     I,  XVIII  |              lappangva maradnak. Árulás van soraink között! Annak ki kell derülni!
17365     I,  I      |             várkerítés előtt, s a koldusság sorakozik a templomajtónál, ma pénzt
17366     I,  III    |                    a fejére.~Éppen fújták a sorakozót a tárogatók a sereg élén.~
17367     I,  XXIII  |           felállítva. Szép egyenruhás hajdú sorezredek, farkasbőr kacagányos lovasság,
17368     I,  XXIII  |             semmiségeken fordul meg a világ sorja, patrónus uram.~– De éppen
17369    II,  VII    |                    kifundálva. Csak egy kis sorkamorkája van a dolognak. Arra, hogy
17370     I,  XXV    |             kommandérozás közben egy teljes sorlövés zúdul ellene, mint valami
17371     I,  XXII   |                  mezőn felállított csapatok sorlövést adtak; a fejedelmek üdvözlete
17372     I,  III    |                   az előtte elvonuló hosszú sormenetet. Az égő napsugárban úgy
17373     I,  XIII   |                   mondjak neki?~– Most várj sorodra. Elébb vezéreimmel szólok.
17374     I,  XVIII  |                     úgy keringett a világ e soroknak az olvastára.~– No ugye,
17375     I,  X      |                     Amint Ocskay csapatja a sorompóhoz megérkezett, az ott felállított
17376    II,  III    |                várnagyomnak, hogy a szulyói sorompónál hagyja meg a vámosoknak,
17377    II,  III    |             Lengyelné nagyasszony a szulyói sorompót elzáratta, a lietavai útra
17378     I,  X      |                köztük levő országút elzárva sorompóval.~Amint Ocskay csapatja a
17379     I,  XVIII  |              ábrándbirodalmába kell mindent sorozni? Bizonyos-e valaki arról,
17380     I,  IV     |                     a hősökből, akik a haza sorsán búsulnak és lelkesülnek,
17381     I,  XXII   |             iszonyodom az élve eltemetettek sorsától. Szeretem a szép világot!
17382    II,  XXI    |                 olyan nyugalommal, mint aki sorsával leszámolt, s hazamegy nyugalomra.~
17383     I,  XXV    |               írásával: „Ilonka” és utána e sorszám: 100 000, százezer! Kegyelmetek
17384     I,  IV     |                   labanc parancsnoka, ki is Sós Márton kapitány uram salvus
17385     I,  XXVI   |      megátalkodottabb módon az utcán, mikor sósperec ideje van, mint ezek a tárogatósok
17386    II,  III    |                     evőeszközöket, poharat, sótartót hozzá.~– Mindjárt jövünk!
17387     I,  XIX    |                    végig kigombolta a veres soutane ujjait, s azokat a válláig
17388    II,  IX     |                csavargók a schnorrerek mind soványok; tisztességes embernek potroha
17389     I,  XVIII  |                ugyebár? Nincs már szükség a spanyolcsizmákra? Talán le is ülhetnénk,
17390     I,  II     |                    pucér kardot. A nádas jó spanyolfal volt a jelmezváltoztatáshoz.
17391     I,  XXV    |           pallizádákat, hogy törjék össze a spanyollovagokat: amidőn egyszer csak a legjobb
17392     I,  XXIII  |                   és Arábia lakói; dánok és spanyolok, frankok, és németek, rácok
17393     I,  IX     |                akarta mutatni, hogy neki is spártai szíve van. Ha felkötötte
17394    II,  XII    |                  éles asszonyhang, mintha a spektákulumnéző kövér asszonyság ajkairól
17395    II,  I      |                    A rongyos gárda most már spekulációra űzte a hadi mesterséget:
17396    II,  XII    |                     a ribillió. A belvárosi spelunkák egyszerre ontják elő a fellázított
17397     I,  VII    |                 szegény bátyám fejét bizony spirituszba téve küldik meg énnekem.~
17398     I,  VII    |                  uram feje leitta magáról a spirituszt. Ajánlom kegyelmednek anyai
17399    II,  XI     |                  hely ez itt?~– A Währinger Spitz.~– Eltévedtem – boros fővel –;
17400     I,  XVIII  |                   magában nevetett; a vizes spongyával a sebeit áztatva.~Ocskayban
17401     I,  XIV    |                    Ilosvayt, Deák Ferencet, Srétert, azok is bevágtak parancsszó
17402     I,  XXIV   |                   mind a hármat.~– Akárhová srófolom fel az eszemet, nem tudom
17403    II,  XIII   |                    Ocskay Wratislaw aranyos staatscarosse-ában vonult be ezúttal a császári
17404     I,  XXVI   |                     énekeljétek el nekem a „Stabat mater dolorosát”.~A diákok
17405     I,  XXIII  |                    Akkor volt még csak erős stácio azoknak, akik Bécsből Budára,
17406     I,  III    |               amidőn megérkezék a fejedelem stafétája a tokaji táborból mindenféle
17407     I,  XVII   |                    Lesték naponkint Heister stafétáját.~A karácsonyéj a babonák
17408    II,  II     |                találkozik Blaskovichnak egy stafétájával, aki többrendbeli leveleket
17409     I,  X      |                  városát, s nyargaltatták a stafétákat, még Heisterhez is, hogy
17410    II,  III    |                   bőséges lakoma után aztán stafétát nyargaltatott Bercsényihez
17411    II,  XIII   |                     Ozmonda grófnőnek lovas stafétával.~Azután megtapogatta a keblét.
17412     I,  XXVI   |                 ellene. Egyszer a fővezért, Stahremberget magát is elfogták a hadseregei
17413     I,  XXV    |                magát a játékból, s ráhagyta Stahrembergre, hogy csináljon más haditervet.
17414     I,  XXVI   |                   Ocskay László a testvérét Stampsennek, Csajághyt Stuelnnek indítá
17415     I,  VIII   |                fogolyt: ő tudja, hol vette. Standár semmi.”~Biz azt fölszabták
17416    II,  II     |       parasztszekérre rakva mind a tizenkét standárt.~Ocskay minden rosszkedve
17417    II,  XII    |                    hősök közül megfogtak, s stante pede oda akasztották fel
17418     I,  XX     |                  sztropkói új uradalmukba – statutióra. Az pedig akkori időkben
17419     I,  XVIII  |               angyalfő-faragványok. Ez volt Stibor vajda palotája. Ott van
17420    II,  XII    |                   hintójával, s a Schweizer Stiegen át menni fel az uralkodóhoz,
17421     I,  XVIII  |                 hítt fellegvár falai; a gót stílban épült, toronymagas kápolna
17422     I,  XVI    |                   pörköltmandola-torta, gót stílben építve, annak a tetejét
17423     I,  VII    |                    is volt valami cikornyás stílus; de egészen szívhez szóló.~„
17424    II,  XIII   |                 tisztelkedés után hivatalos stílusban mondá el a következőket:~–
17425     I,  XVIII  |               tűzkeresztelőért” megkapja a „stólát!” Hátra van még a számára
17426    II,  X      |                  Vegyen ön csak elő egyet a strafbolletákból, s írjon fel két forint
17427    II,  IX     |                Oberste Polizeiamtnál, Alser Strasse Nr. 615, s ott felkeresni
17428    II,  VII    |                   mondom, hogy hatalmas egy stratagéma, s igen jól van kifundálva.
17429     I,  XXIV   |                   Hanem ekkor a fátum saját stratagémáját fordítá a kuruc ellen. Mikor
17430     I,  VII    |                   Ocskay László egy igen jó stratagémát gondolt vala ki. Tartott
17431     I,  XIV    |                   vitézségből állt az egész stratégia.~Sárodyval lehetett a franciának
17432     I,  XXVI   |                     kihull kezéből a kard a stráznicai csatában.~Újra fölvette
17433    II,  I      |                     Zólyomnál, és éppen így Stráznicánál szemben, álló egész nap,
17434    II,  III    |              kincstárnokát, a kulcsárját, s strázsaállóit, őriztesse azokkal.~– A
17435    II,  II     |                   minden lépésére; őrizzék, strázsálják, körülkerítgetve tartogassák!~
17436     I,  I      |                  postát a nyugoti toronyban strázsáló őr után, hogy nem lát-e
17437     I,  XVIII  |                 ajtaja előtt kivont karddal strázsált.~– Odabenn lesz a főstrázsamester
17438    II,  XVI    |            zászlótartódat, a Krupics Jancsi strázsamesteredet. Te se sajnáld őket! Az
17439     I,  XXIV   |                 János felől, hogy azt még a strázsának állított alabárdosok is
17440     I,  XXVI   |                 duettben. Ezek bizonyosan a strázsára állított kuruc hajdúk.~–
17441     I,  XXIV   |              megérkezett Karlsbadba, rögtön strázsát állítottak a palotája elé;
17442    II,  X      |                   kedélyes dalokból egy-egy strófát elénekelt, a kerek asztal
17443     I,  XIV    |                 Schneider, auf einem halben Stroh!” (pedig nem is értették,
17444     I,  III    |      pofoncsapott-kalapos tüzérekkel; forgó structollbokréta, karmazsin színű a kalapjuk
17445    II,  III    |                     mind belekonfundáltok a stúdiumomba.~– Hát valamivel csak kell
17446     I,  XXVI   |            testvérét Stampsennek, Csajághyt Stuelnnek indítá a Morva vize mentén
17447     I,  XXII   |               termeinek boltozata színezett stukkművel volt pazarul kirakva.~Pálffy
17448    II,  XVI    |                amiben a feleségét vitték.~A stureci mély völgyben érte utol
17449    II,  XVIII  |                tagadá Ilonka; eltakarva kis subája alá a nagyobbik fia fejét,
17450     I,  XXIII  |                    mint „dica”, „portio” – „subsidium” –, „contributio”, azt mind
17451     I,  XXVI   |                  Lajos megküldé az elmaradt subsidiumot.~S ennek a szép, csatakész
17452     I,  VIII   |                tettem meg máson. Probavi et successit. Ezt is beírhatja a receptkönyvébe,
17453    II,  XX     |                  hinni a hírnek.~Ilyen mély süllyedést nem bírt elképzelni.~Hogy
17454     I,  II     |                      annyiféle, talán el is sülne minden ötödik, ha meg volna
17455     I,  XV     |            sömlyékbe; lova csülökig kezdett süppedni az ingoványba: a friss hótól
17456     I,  XVIII  |                   túlparton levő ellentábor sürgés-forgása foglalta el. Kiszámítható,
17457     I,  XVI    |                     mondta a nevét a nagyon sürgetett testi-lelki kedves barátjának;
17458     I,  XIV    |                   mérgesen utasítá vissza a sürgetőket, ne avatkozzanak az ő dolgába!
17459    II,  IV     |                    a gazdasági ügyek végett sürgetősen kérte, hogy menne haza.~
17460     I,  XXIII  |                   De hát a tábori jelszó? – sürgölé Ocskay.~– Úgy? Hát a generálisok
17461    II,  XVI    |                  sisakját. Gáspár úr is ott sürgött-forgott körülötte.~– Jaj, csak az
17462    II,  III    |                     is csak hat óra hosszat süt a nap.~Ezt a várat választotta
17463     I,  III    |                    kemencéhez, hogy az első sütetből ők kapjanak.~– Kár volna
17464    II,  VIII   |                      ha az ablakon át rájuk süthetsz. Te szimbóluma az állhatatlanságnak,
17465     I,  XIX    |                     Csajághy megszégyenülve sütötte le a fejét. Tehát mégis
17466     I,  XVI    |                 vártam. De te csak a makkot sütötted ottan, egy helyben állva,
17467     I,  XXVI   |                    nótát; minden háznál úgy sütötték a pecsenyét, kalácsot, majd
17468     I,  III    |                  kétezer lovasnak a számára süttessen kenyeret, ökröket vágasson,
17469     I,  XXIII  |                szarácsik, makk alakú bojtos süvegeikkel, hosszú dárdákkal, kiváltképpen
17470     I,  XXIII  |               granátos zászlóalj medvebőrös süvegeivel, a svéd zsoldoscsapat, tászlis
17471     I,  III    |                    csapatok, a piros csákós süvegekkel a vár sáncaihoz; még a hídfőt
17472     I,  XXVI   |                     azon alul nem alkudtak. Süvegelje meg a magyart minden nemzet!
17473     I,  XIII   |        parasztgúnyában járt, begyűrt tetejű süveggel a fején, hájjal kenve a
17474    II,  XI     |                     a szél rájuk fú. A szél süvöltése úgy beszélt hozzá, mint
17475    II,  XIV    |                    baráttal. Belefújt, s az süvöltő hangot adott vissza. Milyen
17476     I,  II     |                    a kilőtt tekék találomra süvöltöttek a porfelleg között abban
17477    II,  XVII   |                boldogságos istenanya, szent sugallatodért! – sóhajta fel Ilonka. –
17478     I,  XXV    |                     Eleonórának jó szelleme sugallta azt, hogy szökési tervét
17479     I,  II     |                   fűzfaerdejéből pedig négy sugárágyú van szegezve a híd felé,
17480    II,  XI     |               küldözi szerteszéjjel bűbájos sugárai útján.~Hátha a három férfi
17481     I,  VII    |                     Levetkőztettetek minden sugaraimból. Elém tartottátok a tükröt,
17482     I,  XXII   |                     De nem. Ilonka arca egy sugárral sem lett pirosabb ennél
17483     I,  III    |                   arc, ez a tekintet! Csupa sugárzat az egész; fény, melynek
17484     I,  XVIII  |              szemekkel, amikből a delej úgy sugárzik, mint a holdtányérból az
17485    II,  XVII   |            diadalmas harc után!~Még most is sugárzott az a csók erről az arcról! –
17486    II,  IV     |                      óh, te kis néma lélek, súgd meg nekem, mit tegyünk itt! –
17487    II,  II     |                titkait bűnbánattal a fülébe súgja, holnap kálvinistává lesz,
17488    II,  IV     |                   Nesze virgács!~Most aztán súgjátok-búgjátok egymásnak, hogy „Ausztriában
17489    II,  VI     |                     arcnak egyszer csak azt súgná a fülébe, hogy „Hiába csaltál
17490     I,  XVIII  |                  valaki azt fogja a füledbe súgni: „Ne törd el: add nekem,
17491     I,  VII    |               összeállítottatok egy éretlen suhanc hóbortjaiból; s rám olvastátok
17492    II,  XVIII  |                    a házat, olyan csendesen suhant el.~Hanem azt jól hallá,
17493    II,  XXI    |                      s Ilonka egy selyemtől suhogó divathölgyet lát belépni;
17494    II,  XX     |             balkezében tartott fokossal úgy sújtá főbe, hogy Ocskay kábultan
17495    II,  XV     |                 kezét kinyújtaná, kardjával sújtana.~Egyszerre új fényözön támadt.
17496    II,  XIV    |                     oda kell leütnöd, ahová sújtanak: templomok tornyába, paraszt
17497     I,  I      |                  jócskán lefoszlott a sárga sujtás: a piros nadrág a két térdén
17498     I,  III    |          skarlátpiros dolmányt visel, arany sujtásokkal, zöld szattyáncsizmáin arany
17499    II,  XX     |                     s a kardjával a fejéhez sújtott.~Ocskay a mordállyal hárítá
17500     I,  II     |                     közé, villámcsapásokkal sújtva jobbra-balra; s még bántó
17501     I,  XXVI   |                  volt, s a szívét egy világ súlya nyomta. Egy összedőlt világé. –
17502    II,  VIII   |                    makkot enni, a mocsárban sulymot enni, sárban, fagyban ágyazni
17503    II,  XV     |              Krisztusnak a vállára engedett súlyosabb keresztet tenni, mint amilyent
17504    II,  X      |                   hetenkint kétnapi böjttel súlyosbítva; a „das Mensch” pedig a
17505    II,  VII    |          vigasságért, tíz arany.~Összeadta: summa summárum nyolcvanöt arany.
17506    II,  XIII   |                 ijedtében, amint a rengeteg summára szóló utalványt meglátta.
17507    II,  VII    |                     arany.~Összeadta: summa summárum nyolcvanöt arany. Az még
17508    II,  XII    |                     nem értett, hogy azok a sunnyogó alakok, akik előrecsalogatták,
17509     I,  XIX    |                     Ez pedig nagy szó. Ez a superlativusa mindennek, ami kedves.~A
17510    II,  III    |                  szegődi atyafi, egy vándor supplicans, a várnagy, Dorka asszony,
17511     I,  XXVI   |                 Beeresztette őket. Vándorló supplikáns diákok voltak, akik a vakációk
17512     I,  XVIII  |                      Chien! Comme je crache sur toi! (Kutya, hogy leköplek!) –
17513    II,  XII    |                      körülólálkodták, miért surrantak egyszerre minden irányban
17514    II,  IX     |              közelebb jutott Bécshez, annál sűrűbben fogadták a táj emlékei.
17515    II,  I      |              megfordult, s visszahúzódott a sűrűbe.~Erre aztán a kurucságnak
17516     I,  X      |             megkísérté üldözőbe venni, de a sűrűben oly nyílzáporral fogadtatott
17517     I,  XIV    |           megfordult, s már hajnalban olyan sűrűen elkezdett havazni, hogy
17518    II,  XIII   |                hangok ordítanak, kiabálnak, susognak, visítanak; mindazok az
17519    II,  XII    |                     De egy szabó!~– Hát egy suszter!~– Meg egy gombkötő!~– Hátrább
17520     I,  XIX    |                 felhajhászni, aztán meg egy susztermestert, egy csipke- és fehérneműáruló
17521     I,  I      |                  rőzsét, arra szépen leül a sutba, s onnan nézi aztán, a két
17522     I,  XXVI   |                 hang szólalt meg valamelyik sutból.~– Ki nevet ott? Ki maradt
17523    II,  III    |               tetszett, mintha odabenn halk suttogás támadna, s nehány perc múlva
17524     I,  XXIII  |      békeföltételeit! Hallgatna a szelídítő suttogására egy szerető nőnek.~Ozmonda
17525     I,  VI     |              leptető volt; egy neme az erős suttogásnak.~– Meghívtál: eljöttem.
17526     I,  XXIII  |                  sok „szabadság”-ért; s azt suttogják kalap alatt, hogy a fejedelem
17527    II,  XIII   |                  mintha a nagyobbik a nevét suttogná: „Ocskay!”, míg a kisebbik
17528     I,  XXIII  |                   bécsi udvari dámát láttam suttogni ma reggel Forgáchcsal. Aligha
17529     I,  V      |                     szóra.~– Hát hiszen ha „suttogóba” küldték, édes bátyám, kegyelmedet
17530    II,  XVI    |                 törtek össze semmit, el sem suvasztottak, a derék becsületes emberek –
17531    II,  XII    |              rikácsolt a kakastollas. – Hét sváb egy nyúl ellen. Bemegyek
17532     I,  XVI    |                    bántódásuk.~– No nézd! A svadronőr! Első dolga, amint a nyeregből
17533    II,  XVI    |                    sem lehetett nagyobb egy svadronynál. De ezek mind hű cimborák
17534     I,  XXII   |                   összegyűlt Anglia, Dánia, Svécia, Hollandia, Oroszország
17535    II,  I      |                 magyarul, tótul, lengyelül, svédül, németül; de hallani nem
17536     I,  XXVI   |                  együtt a tót legényekkel a svihrovai nótát; minden háznál úgy
17537     I,  XXIII  |                flastrommal gyógyítják? Vagy sympathetica curával? Ráolvasással? Mi?~–
17538     I,  X      |                    pediglen nem volt valami sympatheticus bűbájosság, mintha két ember
17539     I,  XIV    |                       Vakapád németje! Hát ’sz a szurok fekete! De most
17540     I,  XXVI   |                   az isteneknek is törvényt szab? – No, hát legyen úgy, hogy
17541    II,  IX     |               előtte, nem is kérdezte, hogy szabad-e.~– Hidd el nekem, pajtás (!) –
17542     I,  XVII   |             vízkereszt ünnepe. Ez a diákság szabadalmas napja. Ekkor járják be a „
17543     I,  XV     |           kapitányra, Pongrácz Gáspár az, a szabadcsapatvezér; vele jött Csajághy Márton.
17544    II,  XVII   |                    Ilonka? Arról, hogy mint szabadítá ki a férje. De az elbeszélés
17545    II,  XII    |                     idehoztam, innen meg is szabadítom.~Ocskay hüledezve tapogatá
17546    II,  XIV    |             szeretnek, mint apát, testvért, szabadítót. Ott van az anyám háza,
17547     I,  XX     |                   azt Ocskay László, hogyan szabadította meg őt csúf halálveszélyből
17548     I,  XXV    |                    áldozat hiába imádkozik: szabadíts meg a gonosztól; meg van
17549    II,  XX     |                  voltál, légy megint barát; szabadítsd meg a láncaidtól azt a dicső
17550    II,  X      |                     nem ártják magukat. Egy szabadkőműves sincs közöttük. No, majd
17551     I,  XXIII  |                    maradni. A magyar nemzet szabadságát követelte vissza. Erdély
17552     I,  XXIII  |                     magát) Ocskay. – Minden szabadságharcban így van. A financiális oldala
17553     I,  XIV    |                  dicső példájáról s a szent szabadságról. Remek előadása lévén, párosulva
17554     I,  XXII   |            lova-csikaja? Addig pedig ki nem szabadul innen.~Ilonka lopva egy
17555     I,  XIV    |                fekete földig leégették. Így szabadultam meg, ahogy itten láttok,
17556     I,  IV     |                    fel ne találták volna.~A szabály szerinti dobütés hangzott,
17557     I,  XXII   |                  Ilonkának.~A bécsi etikett szabálya szerint az éjféli utolsó
17558     I,  XXIII  |                     gavallér más-más színű, szabású ős magyar viseletben, s
17559    II,  XV     |                     A szürke vásznat is ott szabatta fel maga előtt halotti köntösnek.~–
17560     I,  XVII   |               rézágyúcskákat meg az aranyos szablyát, a nyíllövő puskát. Ez az
17561    II,  III    |                     a körülírt mondatokat – szabódék Ocskay.~– Még szerény is!
17562    II,  XVI    |                   dragonyoslovasság.~Eleget szabódott most már Tököli uram Ocskaynak,
17563     I,  XIX    |                 lehetett válogatni benne.~A szabók atyamestere becsületes,
17564     I,  XIX    |                    igyekeznek is rajta. Hat szabólegény kezében csak úgy pattog
17565     I,  XIX    |                   hogy siessen ön nekem egy szabómestert felhajhászni, aztán meg
17566     I,  VIII   |                   hogy „kovácsnak orvosság: szabónak halál”. Aztán most már pólya
17567     I,  XXV    |                    elhagyatva. Istentől rám szabott nyomorúságomban van egy
17568    II,  II     |                Ocskay.~– S mily penitenciát szabsz rám?~– Penitenciát? Terád? –
17569     I,  II     |                     nem az ő termetére volt szabva eredetben: piros nadrágján
17570    II,  III    |                    vagy. Tehát hadd rágom a szádba. Akár egy nehézfejű iskolásgyereknek.
17571    II,  III    |                    kesztyűn érzett a kámfor szaga.~Magdolna megcirógatá sovány
17572    II,  III    |                   Hát ennek „érzi eborrod a szagát”? Ez csalt ide látogatóba?
17573    II,  XVI    |                   azt a parázskaparó vassal szaggatta el.~– Gyere csak! – kiálta
17574     I,  I      |                    ruhája össze volt tépve, szaggatva, arra kért, hogy varrjam
17575    II,  XV     |               huszárok szétszórt csoportban száguldanak visszafelé: legelöl Kókány
17576    II,  XIX    |                  Tormás-szigetből ki fognak száguldani Ocskay László hadnagyai
17577    II,  XVI    |                  kuruc portyázók mindenfelé száguldoznak mostanság. Könnyen beléjük
17578    II,  IV     |            ellenségnek. Járnak-kelnek ugyan száguldozó csapatok a megriadt hadból:
17579     I,  XXV    |            megszomjazott.~– Ahán! Egyszer a Szaharában tévedtem el, másszor meg
17580     I,  XXVI   |                     szóra, széthúzott, nagy szájában csak úgy villogott a két
17581     I,  XXVI   |                    galambom. De válogatós a szájad! – S rákezdé a nótát hegedűszó
17582    II,  III    |                 szemekkel, felnyitott, nagy szájal. Az erdőn keresztül csak
17583     I,  XVIII  |                    add nekem, én elültetem, szájamban hordott vízzel öntözöm,
17584     I,  V      |                     tartott violavirággal a szájára ütött az ifjúnak.~– Így
17585     I,  VI     |                 mellényen, azt a titoktartó szájat, s aztán sorba adta; mindenkinek
17586    II,  XIII   |                jólesik a lelkének. Hallja a szájról szájra terjedő suttogást: „
17587     I,  XXV    |                  titokban történt nagy eset szájrul szájra adva egyik országból
17588    II,  IX     |                  hozzá a felfelé húzódó két szájszeglet.~Egy percig úgy jön Ocskaynak,
17589    II,  XIII   |                 mosolyra vonulnak, az egyik szájszegletből kivillan a foga, mintha
17590    II,  IX     |                     muzsika; s csak úgy fél szájszegletéből szólt oda:~– Pedig biz az
17591    II,  XIV    |             olyanformán húzta széjjel a két szájszegletét, mintha mosolyogna, s odadörmögé
17592    II,  IX     |                   csak az egyik félrehúzott szájszegletével sandalgott felé, hogy ennek
17593     I,  XXIV   |                     állított alabárdosok is szájtátva hallgatták. Leírta Szent
17594     I,  XXV    |                     az emberek igen mocskos szájúak, s kapnak a pletykabeszéden.
17595     I,  XXI    |                mondták, mikor megtörülték a szájukat a lakomától, hogy: „A császár
17596    II,  I      |                    s amilyen tágan kifért a szájukon, úgy ordították végig az
17597     I,  X      |               üresek az esztendőnek ilyetén szakában, maga a sziget is nagyobb
17598     I,  I      |                     régi, nagy tapasztalatú szakácsa; de a mai napra még elhozatta
17599     I,  I      |                    lakó nénjének az erdélyi szakácsát is, azonkívül Léváról felinvitálta
17600     I,  XXIII  |                    lakoma, melyben a magyar szakácsművészet ismét híresen kitett magáért.
17601     I,  VIII   |                    ládikó helyett a várbeli szakácsnak a fűszerszámos ládáját hozta
17602    II,  III    |                   főzni.~– Biz itt nincs. A szakácsném férjhez ment. Nincs asszony
17603     I,  III    |            tovavágtató rokontól, s miután a szakácsoknak kiadá a rendeletet, bevonult
17604    II,  III    |                    medre itt mély, sziklás, szakadékos, vize rohanó, ha egy dobogó
17605    II,  XVII   |                  cafolt; én meg kétfelé nem szakadhattam, mert akkor mind a két helyen
17606    II,  X      |                  bécsinek már a mellényéről szakadnak le a gombok.~Különösen egy
17607     I,  III    |                    keblét nyomta, le hagyta szakadni, felderült a kedve, s vele
17608     I,  XXIII  |                  ajkán érthetlen szótagokra szakadozik az öntudatlan beszéd. Nem
17609     I,  XXIV   |                Kreuzhoz; az álbarát a hamis szakálla alól odadörmögött a híveihez
17610    II,  XIV    |                  mosolyogna, s odadörmögé a szakállába (neki még volt!): „Funkelnagelneuer
17611    II,  V      |                     tele volt nőve a pofája szakállal, hogy amíg meg nem szólalt,
17612     I,  XV     |                 mintha ők akarnák még maguk szakállára folytatni a nagy bajvívást.
17613    II,  XIII   |                  teszi le, mint a bajuszát, szakállát; a hadvezérek éppen nem
17614     I,  XXII   |                   fülke is üres volt. Három szakaszra volt osztva: egyikben sem
17615     I,  XXIV   |               maradunk. A bécsi követek nem szakítják félbe az alkudozást, csak
17616     I,  XV     |            megfutott, a jobbszárnya el volt szakítva.~Rákóczi, a vész láttára,
17617    II,  IX     |                 kelt föl többet.~A keserves szakkermentírozás alatt odaérkezik a posta-gyorsszekérhez
17618     I,  XXIV   |                    dandárjával a határszéli Szakolca alatt. Még valami tíz nap
17619     I,  XXIV   |                      Két nap telt bele, míg Szakolcáig feljutottak. Ott a határszélen
17620    II,  I      |                nagyon alkalmatlan útitárs a szaladásban, a lovak meg a rogyásig
17621     I,  XXVI   |                   Azután mire igyam? A nagy szaladásra? Vagy az elnyelt porra.
17622     I,  VII    |                    az asszony mulattatására szaladgálhasson.~Éppen azon kapta Csajághy
17623    II,  XII    |                    mámort.~– No, hát máskor szaladgáljon az úr idebenn a glacis-n,
17624    II,  II     |                 szétfutott kuruc sereg után szaladgálni, azt úgysem érik utol. Ellenben
17625    II,  XII    |                 volna; de mi a hét csodának szaladgált az úr azután hajnalig alá
17626     I,  XXVI   |                minden hűség! Csalj, hazudj, szaladj, aztán tagadd el! Dicsekedj
17627    II,  I      |              köpenyege, hogy a világ végéig szaladjanak tőle. A bika elszalad a
17628    II,  IX     |                    másik fullajtár, hogy ne szaladjon, hiszen nem a kurucvezér,
17629    II,  III    |                  ahol ellenséget talál, nem szaladnak azok a várak el.~– Mindjárt,
17630    II,  I      |                    hogy magamnak is el kell szaladnom a rácok elől.~– Nem magadnak,
17631     I,  XXVI   |                megrohanja futtában, előttem szaladtában az egész fejedelmi armádiát,
17632    II,  XVII   |                  történt. A kurucok kétfelé szaladtak, az egyik rész a feleségemmel
17633    II,  III    |                drága, hozasd elő!~Gáspár úr szaladvást iramodott ki a szobából,
17634    II,  III    |                egyszerűn öltözve, a köténye szalagján a csomó kulcs, fején a csipkefőkötő,
17635    II,  XVI    |                  kandallóba, hozzákiáltva a szalagra hímzett neveket: „Nesze
17636    II,  XIII   |                    hogy ezt a mondást ki ne szalajtsa a száján: „Minő ellentét
17637     I,  XIV    |                    medvebőr kalpagjaival, a szálas legénységből válogatva,
17638     I,  XXIII  |                     e szót: „fejedelem” nem szalasztották ki az ajkaikon, míg végre
17639    II,  II     |                   hogy a dandárához tartozó Szalay-ezredet küldje le Bottyánhoz. Most
17640    II,  II     |                Ocskay megküldé a rendeletet Szalaynak, hogy az alatta levő tizenkét