|
Heister szavának állt.
Amivel fenyegetőzött; betölté. A kivégzett Ocskay Lászlóért lefejeztetett
három kuruc vezért.
Erre aztán megint a
kuruc vezér ítéltette halálra a hét fogoly osztrák vezértisztet, azok között
Ritschánt.
Lélekfájás ezekre az
időkre visszagondolni!
Ocskay Lászlót
eltemették, künn a szabad mezőn: nem megszentelt földbe; jeltelen sírba,
még csak keresztet sem tettek a fejéhez. Csupán sűrű tövissel vették
körül, mint a pogány időkben a villámütés félelmetes helyét.
Úgysem fogja azt
látogatni senki.
Egy reggel a cirkáló
őrjárat egy női alakot látott meg e síron fekve.
Odamentek,
megszólították. Arccal feküdt a síron, nem felelt. Költötték: nem ébredt.
Egy török kés volt
nyelével lefelé a sírhalomba megerősítve; felfelé álló vasával az alvó
nő szívén keresztül szúrva. Két karjával átölelte a sírt.
Voltak, akik ráismertek
benne a szép Szunyoghy Ozmondára, született Eszterházy grófnőre.
Annyira szerette-e
őt, hogy képes volt megölni, s úgy egyesülni vele a halálban? Ő
vitte-e imádott bálványát, kiszámítva a vérpadra, hogy a sírban legyen az övé?
– Átvitte e titkot a másvilágra, s bizonyára kegyelmes bírára talált, aki nem
emberek gondolatai szerint ítél, aki nem azt nézi, hogy mit tettünk,
hanem azt, hogy mit éreztünk.
Még abban az évben
utoljára hangoztatták a tárogatók a szvihrovai nótát a Kárpátok ormairól, mikor
Bercsényi búcsút vett hazájától örökre.
Rákóczi hadseregének
maradványai a majtényi síkon lerakták a fegyvert. A négyszögű tér, ahol az
megesett, be van kerítve sánccal, s ma már sűrű erdő, bozót
nőtte azt tele. Soha ember be nem lép a bozótba, vadász nem keres ott
zsákmányt, vándor nem vág útra való pálcát a gesztjéből: ott valami
kísért!
Pálffy János, a bán, és
Károlyi Sándor, Rákóczi vezére megalkudtak a békekötésben: szatmári
békekötésnek hívják azt az okmányt.
I. József már azt nem
érte meg: ifjan halt el a hadjárat bevégezte előtt.
A békekötés után Ocskay
Sándor hazatért birtokaira, mikor a conventio visszaadatott neki.
A krónika azt mondja,
hogy a béke helyreálltával nőül vette szerencsétlen László bátyja
özvegyét, Tisza Ilonát. Ocskay Lászlónak egy gyermeke sem ért emberkort. A
hatalmas, nevezetes Ocskay családnak Ocskay Sándor a törzse.
Ez volt a
története azoknak, akik szerettek, és aki szeretve volt mind a vérpadig.
|