Fezejet

1 II |      fogadta bejelentésünket.~Schmuck úr igen jó családapa, és
2 VII| Némelyik rám se nézett. Mikor Schmuck úr ment keresztül, az meglátott,
3 VII|     harmadik tollat faragott; Schmuck úr édeskés mosollyal ült
4 VII|    félrenézett a mellette ülő Schmuck úrra, mintha azt mondaná: „
5 VII|        Ezt vártam tőle”.~Erre Schmuck úr abbahagyta a malomjátszást,
6 VII|  éppen, aki el akar meríteni.~Schmuck úr folytatta a malmot.~A
7 VII|     szólalt fel kegyes hangon Schmuck úr –, gondold meg, hogy