Fezejet

1 II   |      egyik Fromm mama, a másik a nagymama.~Fromm mama sovány, magas
2 VI   |      látod, a gyertyánk leégett; nagymama pedig már alszik, nem kérhetünk
3 VII  |   nagymamádnak. Óh, az áldott jó nagymama, ha tudná, hogy minő helyzetben
4 XI   |         bennünket.~Fromm mama és nagymama ez alkalommal nem kötöttek
5 XI   |  meggyógyítja; azután jött Fromm nagymama, iszonyú fenyegetőzésekkel
6 XXIII| mindenféle bottal.~Az öreg Fromm nagymama is megvan még, s nagy dicsőségül
7 XXIII|        lett! – magasztalja Fromm nagymama.~– Milyen jó ember! – dicséri
8 XXIII|         Henrik számára? – mond a nagymama. – Ej de elpirultál akkor!~–