Fezejet

1 II   |        is úgy éntőlem, mint én félek őtőle?” Mert én nagyon féltem
2 VI   |         mert sötét lesz.~– Nem félek az utcán.~Pedig úgy éreztem
3 X    |       vont.~– Azt hiszed, hogy félek Bálnokházy üldözésétől?~–
4 XV   |        bámulva. – Lásd, én nem félek. Jó lesz, ha kijövök hozzád,
5 XVIII| boldogságot, a szerelmet, hogy félek az egy haláltól, mert szerelmes
6 XXXII|  mindig ott aludt szobájában.~„Félek magamtól” – vallá meg előttem.~