Fezejet
1 I | Valami bajod eshetnék. Te addig otthon a kert alatt
2 I | hálószobájában van az. Csak te aludjál csendesen!~Azzal
3 I | költöttél fel hamarább? Lám, te már fel is öltöztél.~Azzal
4 I | felderült.~– Loránd! Hiszen te tréfálsz; te bolondozol
5 I | Loránd! Hiszen te tréfálsz; te bolondozol velem. Csak rám
6 I | megyünk ki falura mulatni: s te csak az álmot akartad kiverni
7 I | kereste fel a halált; a te fejeden is rajta az ítélet,
8 II | mondani: „Loránd”, kinek fogsz te bohó ugrásokat tenni eztán?
9 II | való, nem hegedű. Mi akarsz te lenni? Cigány akarsz-e lenni
10 II | Nekem úgy tetszik, hogy a te csizmádnak az orra is hegyes
11 II | én uralkodóm ellensége a te uralkodódnak, azért az én
12 III | kegyeskedett hozzám fordulni – Hát te, öcsém, nem kóstolod meg
13 III | Loránd megfogta a kezemet.~– Te – szólt hozzám keményen –,
14 IV | Csak nagy akasztófa vagy te! Mindig ki tudsz rajtam
15 IV | alak felé: „Mi fili, ego te nunquam deseram”.~– Azt
16 IV | ott: „Majd elmégy előlem, te vén képmutató!”~– Hát arról
17 IV | viszontagságai ellen? De ne traktáld te szolgabíró urat mostan kegyes
18 V | dögleni a másikért; légy az te.~Még azután ráért, hogy
19 V | állat arca volt az.~„Vagy te eszel meg engem, vagy én
20 VI | mézeskalács-huszárt, mint te vagy, megegyem.~Loránd féktelenül
21 VI | gyerek”.) Sohase félj „te” éntőlem! Ha még Loránd
22 VI | az kell, ami kész. Nem a te kisleányodnak udvarlunk
23 VI | bajuszával nem féltékeny ránk, te ne légy az.~Én azt vártam,
24 VI | odabenn, annyi a leckéje, te meg még bele sem néztél;
25 VI | kedves, egyetlen anyám! Te szent, te mártír, ki annyit
26 VI | egyetlen anyám! Te szent, te mártír, ki annyit szenvedsz,
27 VII | Ej, ej no, kisfiam, hát te is ide jutottál. No, ne
28 VII | kiáltott nyers hangon:~– No, te híres hegedűs; aztán majd
29 VII | arra nézve szükséges, hogy te is szelíden felelj kérdéseinkre.~
30 VIII | sem kellett volna. Ahol te vagy; ott énnekem is ott
31 VIII | azt ne várd. Azért, hogy te egy Herkules vagy, aki túlteszesz
32 VIII | amelyen menekülni akarsz.~– Te, bátor oroszlány, éppen
33 VIII | kalapba.~– Ki húzzon sorsot?~– Te vagy a kihívó!~– De te ajánlottad
34 VIII | Te vagy a kihívó!~– De te ajánlottad a vívásmódot.~–
35 VIII | lehetek az áldozat, vagy te, vagy én. Nem bánom húzzunk
36 VIII | kedves Dezső, most már te is eredj haza – monda Loránd,
37 VIII | látogatást kell tennem, ahová te nem jönnél velem.~Dezső
38 X | szavába Márton –, ne beszélj te nekem most a város tűzifecskendőiről,
39 X | bolondnak tettetni magadat? Nem te hoztad el hazulról a nagyságos
40 X | sietséges cihelődéssel –, ha te nem tudsz róla, akkor másnak
41 X | barakkjaitok közé, hogy a te kalapácshal-szemeid közé
42 X | kérdezé:~– Hogy jutottál te ide?~Én nem szóltam semmit,
43 X | De hát mit segíthetsz te most rajtam?~– Nem tudom.
44 X | annyit tudok, hogy ahová te mégy, oda én is megyek.~
45 X | foglak oltalmazni téged?~– Te? – szólt ő, végignézve rajtam,
46 X | Ugyan mit védelmezhetnél te énrajtam?~– A becsületedet,
47 X | zaklatta hangon.~– Dezső! Te még gyerek vagy.~– Tudom.~–
48 X | Azokat hallgasd el!~– Te beszéltél annak a nőnek
49 X | feleségét elszöktetted.~– S te azért jöttél utánam?~– Egyenesen
50 X | fejemet.~– Kedves Loránd, te megharagudtál énrám.~– Nem.
51 X | kedves bátyám! El tudnád te felejteni egy anyáért, aki
52 X | amit tudok.~– Mit tudsz te? Te még boldog vagy; játék
53 X | amit tudok.~– Mit tudsz te? Te még boldog vagy; játék az
54 X | mely tőle elszakaszt.~– A te varázsod? Anyánkról akarsz
55 X | felhúzott mint vízbe halót.~– Te nem fogod engedni – suttogá
56 X | világ táncolna örömében, te akkor is hallgass, és engem
57 X | minden hónapban írni fogok. Te elmondod az én kedveseimnek
58 X | az úton.~– Hol jutottál te pénzhez? – kérdé ő bámulva.~–
59 X | bámulva.~– Hiszen tudod, te magad adtad, két húszast
60 X | iratokat lemásoltuk.~– S te azt megtartogattad? – Loránd
61 X | úgy nevettem.~– Hiszen te most engem milliomossá tettél.~
62 X | nyúlva. – Hová hajtsak?~– Te csak hajts oda, ahová küldtek –
63 X | jutott eszébe.~– De hát te meddig akarsz engemet kísérni?~–
64 XI | fordíták tekintetüket.~– Te erről nekünk nem írtál semmit –
65 XI | örömmel kérdezé tőlem:~– Te tehát tudod, hol van Loránd?~
66 XI | ekkor Fánny elém állva. – Te azt mondtad: Loránd megfogadtatá
67 XI | nekem; én megmondom őnekik. Te nem szóltál senkinek semmit,
68 XI | De hát „senki” vagy-e te?~Fánny szemembe nézett,
69 XI | reszkető szóval ezt mondá:~– Ha te kívánod, – hát senki vagyok.
70 XI | ki gyermekekre bízod a te akaratodat; legyen meg,
71 XI | odajött hozzám, és megölelt.~– Te tanácsoltad Lorándnak, hogy
72 XI | Most már becsületem a te kezedbe van letéve: úgy
73 XII | mondok valamit. Ne menj te most Csegére; térj ki ide
74 XII | lesz a, cigány; hanem térj te be ide a cserénybe, ne menj
75 XII | annak a szavát ne hallják!~– Te diák, te fránya fickó vagy.
76 XII | szavát ne hallják!~– Te diák, te fránya fickó vagy. Nesze,
77 XII | Lorándot meglátta.~– Hát te már itt vagy, diák?~– Látod
78 XII | rangú vaskézzel van dolga.~– Te diák! – acsarkodék rá, farkasok
79 XII | cudar, ördögjárta diákja! te diák, te tintásujjú diák!
80 XII | ördögjárta diákja! te diák, te tintásujjú diák! lett volna
81 XIII | megfutott. Szeretem, hogy te még itt állsz. Hát a konvenció,
82 XIII | alatt lakjál ezentúl, hacsak te magad nem félsz, hogy ez
83 XIII | fiú, sokáig; sohasem fogod te azt kitalálni. Nem gondolkoztál
84 XIII | kitalálni. Nem gondolkoztál te arról soha, aki azt írta,
85 XIII | fiam, húszéves gyermekem; te talán többet tudsz, mint
86 XIII | tudsz, mint én; kérlek, ha te ismered, taníts meg engemet
87 XIII | Loránd szemébe tekintve. – Te most megmutattad nekem,
88 XIII | kilódította; hanem azt viszont te engedd meg nekem, hogy ránk,
89 XIII | egy”? – Hanem az az egy te nem fogsz lenni, öcsém.~
90 XIII | Hát kit értenék mást? Te azzal az emberrel naponkint
91 XIII | Arra azt felelte: „Mert te is érdekelve vagy, s utánam
92 XIII | és tárgyát. Minthogy azt te is ismered, ő megmondta
93 XIII | párbajban, tudassam azt veled, s te folytasd azt. Én elfogadtam
94 XIII | Azért fordultam tehozzád, te ismerős vagy mind a kettővel;
95 XIII | figyelmeztetve, hogy az idő letelt. Te megbocsátanál neki akkor.
96 XIII | Áronffynak oly borult kedélye?~S te ezt nem tudnád? – szólt
97 XIV | székestül az asztaltól.~– Nono, te ne félj semmit! Téged nem
98 XIV | házon, azt már tudod; amit te rendelsz, parancsolsz, az
99 XIV | Megmutatom szobáját.~– Legyünk te és te – monda Melanie, Cipra
100 XIV | szobáját.~– Legyünk te és te – monda Melanie, Cipra vállára
101 XIV | Olyan gyámoltalan vagyok! De te annál ügyesebb vagy, tudom;
102 XIV | majd tőled tanulok. Óh, te nagyon sokat meg fogsz engem
103 XIV | gazdasszonynak lenni?~– S te meg akarnád azt tanulni?~–
104 XV | minden ízében reszketett.~– Te félsz? – szólt Melanie bámulva. –
105 XV | jó lesz – felelt Cipra. – Te feküdjél az én ágyamba!~–
106 XV | feküdjél az én ágyamba!~– Hát te magad?~– Én? – kérdezé szilaj
107 XVI | leány alatt.~– Ah, hiszen te nem az vagy – szólt Melanie
108 XVII | mindennap álmodtam. – Hát te, szólj, óh, szólj, gondoltál-e
109 XVII | Loránd, kedves rokonunk. S te sem ismertél rá, Melanie,
110 XVII | négyszeres változatára: „Te voltál ma a kertben?” más
111 XVIII | elmosták a későbbi események, s te újra visszatérhetsz a világba
112 XVIII | el fog követni arra, hogy te, aki amaz éjszakára emlékezel,
113 XVIII | bánom. Nekem már egyszer te vagy a fiam, s akit te hozasz
114 XVIII | egyszer te vagy a fiam, s akit te hozasz ide, az a leányom.
115 XVIII | magamban, hogy velem együtt te is megvénültél annyi idő
116 XVIII | vízbe belefojtanálak, azt te megérdemelnéd, és az az
117 XVIII | dicsekedhessék soha senki! A te neveddel az enyim még a
118 XVIII | Nem úgy van az, Pépó; te nem fogsz azalatt itt maradni.~–
119 XVIII | velünk kell jönnöd.~– Ah! A te újjászületésed ünnepélyén! –
120 XVIII | okvetlenül el kell mennem. A te „újjászületési” ünnepeden
121 XVIII | törni. Tehát velünk jössz te is.~– Okvetetlen, csak az
122 XVIII | szomszédba. Veletek megyek. A te „újjászületésed” ünnepére!~
123 XVIII | szólt Lorándhoz – ez a te cigányleányod valóságos
124 XVIII | juttatva.~– Mégis jó leány vagy te, Cipra! – szólt Loránd,
125 XVIII | mégis megérdemelt volna.~– Te ülj nagybátyámhoz a hintóba,
126 XIX | becsületszavad felszabadul, s te felfedezheted, hogy ő hol
127 XX | szinte megzavart vele.~– Te Áronffy Dezső vagy? – monda,
128 XX | Teringettét, öreg, hiszen te egészen megtollasodtál!
129 XX | hibát, még alakhibát sem. Te, holnap lesz tíz esztendeje,
130 XX | anyámnak, hol vagy. Azután te magad írtad, hogy a mai
131 XX | akartunk magunknak csinálni, s te most elrontod vele.~– Hát
132 XX | bemutatni, ugye?~– Nem szoktál te részeg lenni soha, Loránd.~–
133 XX | Loránd.~– Ejh, mit tudod te? Én nagyon garázda vagyok,
134 XX | fiskálisurazz!~– Megállj hát! Ha te olyan átkozottul pontos
135 XX | összecsődítettem, nem tudva, hogy te anyámmal együtt jössz. És
136 XX | Gyáli Pepi.~– No, öreg, ma te is velünk iszol, ugye? –
137 XX | engedett.~– Hát mikor a te druszád, Henneberg Pépó –
138 XX | Szívesen, csak tedd meg te elébb!~– Én megteszem, de
139 XX | elébb!~– Én megteszem, de te nem fogod utánam tenni.~–
140 XX | fogod utánam tenni.~– Ha te meg, én is meg. De én meg
141 XX | én meg azt hiszem, hogy te nem fogod előttem megtenni.~
142 XX | tréfás gyerek voltál bizony te, Pépó; akkor is velem húzattátok
143 XX | eltettem, megtartottam. Te a saját neved helyett is
144 XX | mosolygott.~– Vagy úgy? Hiszen te már kezedben tartod jutalmadat…
145 XXI | ezúttal a halál helyett.~– Te, öreg – szólt Loránd öccséhez –,
146 XXI | kérdezni, hogy „hát volt?” – Te, ugyebár, tisztában vagy
147 XXI | világi javamról lemondtam a te javadra; a pecsétes levél
148 XXI | megtaníts rá; de mi köze a te ó-testamentomodnak az én
149 XXI | evangéliumához?~– Óh be vastag a te fejed, öreg, hogy mégsem
150 XXI | beleegyezésemet abba, hogy te házasodni indulj – énelőttem!~
151 XXI | Lankadombrul vissza meg te. – Szegény lovak!~Dezső
152 XXII | lássanak a kikerülésben. Te beszéltél már velük?~– Óh
153 XXII | Sárvölgyivel, s minthogy Gyálit te, kedves barátom, manu propria
154 XXII | megölő szemöldökráncolás. S te most ezt a fiút odaviszed
155 XXII | mosolygó tekintet.~„Hát te még közelíthetsz hozzám?” –
156 XXII | volt Melanie ijedelme.~„Hát te még nem haltál meg?” – Ezt
157 XXII | tekintete Loránd arcától.~„Hát te föltámadtál-e?” – Ez a kérdés
158 XXII | hát így is csak meg vagy te ölve.”~Ezt a gúnyt majd
159 XXII | Bizony megölted volna te azt, Dezső pajtás, ha szerencsédre
160 XXII | pajtás, ha szerencsédre a te jó őrzőangyalod, a kedves
161 XXII | szemeit zsebkendőjével.~– Te könnyezesz? – kérdé Dezső.~–
162 XXIII | visszatérünk.~– Honnan?~– A te menyegződről.~– Hisz azt
163 XXIII | a kívánságom, mármost a te dolgod, hogy hamarább keresztül
164 XXIII | fórumon, mint én az enyimet. A te szívügyed liquidum debitum,
165 XXIII | meg van magyarázva. Hát a te házasságod hosszabb előkészületeket
166 XXIII | akadály lehet Cipránál?~– Amit te nagyon jól tudsz. Az, hogy
167 XXIII | ajtófélnek dűlve álltam, s te odajöttél hozzám titkomat
168 XXIII | nekiförmed Henriknek.~– Csak te volnál már más! De nézze,
169 XXIII | produkálni: én vagyok a paraszt, te a pék; én cséplem a búzát,
170 XXIII | pék; én cséplem a búzát, te megsütöd kenyérnek; a magas
171 XXIII | ebbe a házba, ahonnan a te szelíd képed űzte el az
172 XXIII | vőlegénye házához, mint te a mienkhez. Isten áldjon
173 XXIV | Lorándnak is töltött.~– Igyál te is!~– Nem ihatnám én, bátyám –
174 XXIV | Csak azt szeretem, hogy te nem voltál akkor itten.~–
175 XXIV | magadról jót! Nem tudod te, mit éreztél volna akkor
176 XXIV | mit éreztél volna akkor te is, ha láttad volna, hogy
177 XXIV | Azalatt, míg én ülni fogok, te átveszed gazdaságom vezetését,
178 XXIV | kitalálni? Nem tudhatod te azt, amire én gondolok.~–
179 XXIV | igen sokszor kirabolták. Te magad tanúja voltál ily
180 XXV | Mi kell?~– Mi kell? A te csontod, a te bőröd kell
181 XXV | Mi kell? A te csontod, a te bőröd kell nekem. A te fekete
182 XXV | a te bőröd kell nekem. A te fekete véred kell nekem.
183 XXV | fekete véred kell nekem. Te haramia! Te rabló!~S azzal
184 XXV | kell nekem. Te haramia! Te rabló!~S azzal lerántá szeméről
185 XXV | vétettél? Még azt kérdezed? Még te kérdezed? Hát nem raboltál-e
186 XXV | verem.~– Azt láttam.~– Azt te gyújtottad fel! – kiálta,
187 XXV | nekem pénzem van, más, mint te, aki a fűzfásban mindig
188 XXV | melyik mennyit érhetett. Te tudtad, hogy én pénzt gyűjtök.
189 XXV | hogy én pénzt gyűjtök. Te tudtad, hogy hogyan gyűjtöm,
190 XXV | jó ismerősök vagyunk. Nem te vagy a felelős azokért,
191 XXV | volt ellenedben a támadó, te csak védted magadat, ahogy
192 XXV | Nekem tetszik ez a név.~– De te nem aljas célból raboltál,
193 XXV | szeretője, másik nap Cipra, a te leányod.~– Csak forrald
194 XXV | nyakát mind a kettőnek.~– Te ügyes fickó vagy. Lám, hozzám
195 XXV | szúrják ki a szemedet, amit te elolvasni nem tudsz, hallgass
196 XXV | milyen okos ember vagy te!~– Ha tehát mármost ez az
197 XXV | milyen bölcs ember vagy te. Óh, milyen okos ember vagy
198 XXV | milyen okos ember vagy te, hallod-e!~– Tehát hiszed-e
199 XXVI | poharadból iszom észrevétlenül, s te utánam kiüríted azt, megiszod
200 XXVI | megfordítom fejem alatt, te is oly édeset fogsz álmodni
201 XXVI | annak oldalára, ahány évig te szeretni fogsz engem: –
202 XXVI | arról tudom meg, merre jársz te most: – kedvesem.”~„Ha a
203 XXVI | kedvesem.”~„Ha kontyom lehull, te fogsz megverni akkor: –
204 XXVI | felém fut le, mást szeretsz te akkor: – kedvesem.”~„Ha
205 XXVI | gyűrűm elpattan ujjamon, te lész akkor az én halálom
206 XXVI | csaphasson el másfelé? No, te Zsuzsi, látom, hogy nevetsz
207 XXVI | hogy nevetsz neki. Hát te, Kati? Héj, láttam ám a
208 XXVI | volna soha!”~„Vagy szeretnél te is engem, vagy ne szeretnélek
209 XXVI | vonnál, boldoggá tennél; – de te jössz, szemembe mosolyogsz,
210 XXVI | Százszor elgondolom, hogy ha te nem szólítasz meg engem,
211 XXVI | szólítlak meg téged; ha te nem kérdezed meg tőlem,
212 XXVII | lepörkölitek.~– Jól van.~– Bogrács! Te az utcaajtót foglalod el,
213 XXVII | a feszítő vasrudakat.~– Te, Pióca, meg te, Agyaras,
214 XXVII | vasrudakat.~– Te, Pióca, meg te, Agyaras, arra vigyáztok,
215 XXVII | Melegük lesz az uraknak.~– Hát te, Pofók, talán fázol? No,
216 XXVII | perzselt szagú gyepet.~– Te is keresed, ami nincs, Fáraó! –
217 XXVIII| vágni a gúnárodnak a torkát, te liba! Kell-e fülemülemadár?~
218 XXVIII| Gyilkosok!~– Hallgatsz, te kutya, vagy lekésellek! –
219 XXVIII| ők nem láthatnak téged, te pedig, mikor ők tüzet gyújtanak,
220 XXVIII| néztek egymás szemébe.~– Te ördög! – mormogá Kandúr
221 XXVIII| talpon volt ismét.~– Ohó! Te is erős vagy? Jól élnek
222 XXVIII| kiharaphassak egy darabot ebből a te gyönyörűséges szép pofádból?~
223 XXVIII| én felveszem a tiedet, te felveszed az enyimet; milyen
224 XXIX | ellenvarázslat igéjét: „Hüccs ki, te! Hüccs innen, te”, s serpenyővel,
225 XXIX | Hüccs ki, te! Hüccs innen, te”, s serpenyővel, főzőkanállal
226 XXIX | a kegyes úr – hogy mersz te, cseléd létedre, nekem ilyet
227 XXIX | koporsószegre!~– Mit? Te átkozott boszorkány! – rivallt
228 XXIX | a konyha rácsajtaján.~– Te vagy az, Borcsa?~– Én hát;
229 XXIX | okoskodott:~„Kerülj elő csak, te cigányasszony, azzal a csipkézett
230 XXIX | ti gyomrotokba. Mondhatod te, hogy így kaptad, úgy kaptad
231 XXIX | malac van benne, amiből te nem fogsz enni.~– Ugyan
232 XXIX | mirigy, átkozott orgazda, te! Kizársz, nem eresztesz
233 XXX | hogy „atyánk!”, mi az a „te országod”? Megbocsát-e ő
234 XXX | jót jelent már, csakhogy te itt vagy!~Szemei kérdeni
235 XXX | Hogy űznék én tréfát a te szíveddel? – mondá Loránd.~–
236 XXX | Cipra.~– Nem, nem fogsz te meghalni – meggyógyulsz,
237 XXX | vele. – Ezt is köszönöm.~– Te nem akarsz nekem hinni –
238 XXX | boldogság teljes mértékét a te áldásod adja meg.~Te jó
239 XXX | mértékét a te áldásod adja meg.~Te jó vagy, te szeretsz engem,
240 XXX | áldásod adja meg.~Te jó vagy, te szeretsz engem, te örülsz
241 XXX | vagy, te szeretsz engem, te örülsz az én örömömnek.
242 XXX | örülsz az én örömömnek. Te ismersz, te tudod, minő
243 XXX | én örömömnek. Te ismersz, te tudod, minő iskolát járatott
244 XXX | járatott ki velem az élet. Te tudod, hogy a sors végzései
245 XXX | történni a földön, hogy te, anyám, az anyák legjobbika,
246 XXXI | Cipra! Azt hittem, hogy te temetsz el mindannyiunkat,
247 XXXI | mellé térdelő ifjú nyakát.~– Te bölcs ember, látod, mégis
248 XXXI | anyai szívet: „Ha pedig te megátkoznád azt, akit én
|