Fezejet
1 I | reggelt; a kocsi hajnalban már itt lesz.~Azzal elbúcsúzott
2 I | hogy az ajtókat nyitogatták itt is, ott is.~Nemsokára visszatért
3 I | menetel jutott eszembe.~– Itt már a kocsi? Miért nem költöttél
4 I | Hová?~– Ki, a falura. Itt benn maradj, sehova ne menj! –
5 I | magaddal, mert én nem tudok itt magamban maradni.~– Majd
6 I | lehet annak, hogy mi most itt vagyunk.~Egyszer vizslánk
7 I | házsor kezdődik.~Bátyám itt egyre óvatosabban kezde
8 I | kísértetektől.~Talán éppen itt laknak a kísértetek?~Tudjuk,
9 I | idehoztuk lopva, bujdokolva: itt elrejtettük minden keresztyéni
10 I | koldust is elkíséri, s most itt, a halottak házában, nagyanyám
11 I | Óh, ez a fájdalmas föld itt alattunk!~Egyszer aztán
12 I | könnyhullatásainktól beteg föld!~Itt nagyanyám elhallgatott,
13 I | hogy nekem is meg kell itt tébolyodnom. Ez az őrült
14 I | volt ez a kert, ez a hely itt. Ő ültette a szép borókafákat
15 I | hogy ez az ő öröksége. Itt járkált óra hosszat e kertben
16 I | hogy senki se háborítsa itt. Mi azután vártuk vissza,
17 I | zárt ajtót kifeszítettük, s itt találtuk őt a középen fekve; –
18 I | fenyítettek meg, különben már itt volnék én is ebben a házban.~
19 I | Dicsőségem, örömöm!” Most itt van! Mit nyertem vele, ő
20 I | akinek minden mennyországa itt volt a földön.~Bátyám sírt,
21 I | megesküdtetlek benneteket itt, hogy Istentől el nem távoztok
22 II | még sohasem láttam, csak itt, s bámultam rajta, hogy
23 II | számára járdák vannak rakva. Itt ugyan nagy urak lakhatnak.~
24 II | sötétben maradtunk, mert itt este nem ég a lépcsőn lámpás,
25 II | Az ilyen Herr Dintenklex!~Itt azután nem állhatta meg
26 II | lateint. Az öregúr lateinja!~Itt alig győzte a fejebőrét
27 II | Lássa, nem kell neki, csak itt szeret. Hiszen nincs is
28 II | szép piroshátú zsemlyék itt a boltablakban, valahányszor
29 II | felcsapott rá, s azóta mindig itt vagyok, a vándorló éveket
30 III | betörni! Mit kompromittál itt a bátyám előtt? Tudhatná,
31 III | rézmetszetek üveg alatt; de itt pompás olajfestmények aranyrámákban,
32 III | volt egy darab szőnyeg, itt minden szobában mintha szőtt
33 III | háztól, s aztán ameddig én itt vagyok, addig ő távol van;
34 III | otthonom felé; én magam pedig itt maradtam az ő helyén.~És
35 IV | Sokkal magasabb ügy forog itt fenn. A nemes vármegye megsokallta
36 IV | udvari cselédsége között, kik itt levén születve, önnek vétkes
37 IV | megkereszteltetni.~– Vajon itt a kútnál nem lehetne mindjárt
38 IV | Már példának okáért?~– Itt átellenben van az udvartelke
39 IV | legyen minden enyelgésnek! Ön itt törvényhatósága előtt áll,
40 IV | barátokat megsértettem?~– Itt a felszámítás: az „aktus”
41 IV | végrehajtó hatalom elé.~– Itt van!~A hatóság érdemes tagjai
42 IV | közbátorság őreiben. Tessék: itt jön a húgom.~A szemközti
43 IV | megjavításában.~– Nagyságod régóta itt mulat a tekintetes úr házánál? –
44 IV | Szolgabíró úr gondolá, hogy itt egy kis félreértésnek kell
45 IV | ebédlőből éneket hallgatni, itt villákkal, tányérokkal zörögnek,
46 IV | fizetésül; hogy az most itt mahagóni bútorok között
47 IV | lesz a büntetésem, hogy itt fogok ülni az asztalnál,
48 IV | csak tessék magát mindjárt itt ebben a szobában kényelembe
49 IV | áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”.~Esküdt
50 IV | senki.~Borcsa asszony már itt elkezdett csendesen morogni,
51 IV | közelebb érintkezésbe jönni. Itt már beleveszett a gazdasszony
52 IV | megtartja a pénteket? Mármost itt van la, engemet ér a szégyen,
53 IV | több volt: – hal volt.~Már itt pedig orvosi bizonyítvánnyal
54 V | tíz-tizenkét négyszögmérföldet. Itt erős fagyok után nádat szoktak
55 V | megnyugodtak benne, hogy biz itt a kastély láttávolában rendes
56 V | felzendül, hirdetve, hogy itt a sár és a bűzhödt lég az
57 V | hét. – Már a hetedik is itt van? – Pedig még csak tegnap
58 V | mely a kazaltól elválasztá. Itt a tóparton megállt, s fejét
59 V | Úgyis elszakadt már a régi.~Itt valami jutott eszébe.~–
60 V | volt; akkor a hímnek is itt kell lenni valahol – biztos
61 V | vele, hogy akit keres, az itt van.~– No, itt jó helyen
62 V | keres, az itt van.~– No, itt jó helyen vagy, pajtás;
63 V | az utolsó morzsáig. Tán itt már kész lakoma vár rá holnap?
64 VI | jött.~Azt gondoltam, hogy itt most verekedést kezd velem.
65 VII | tett elém e szókkal:~– Ezt itt másold le holnap reggelig
66 VII | azután Loránd.~Hanem a lánc itt ketté fog szakadni, s énutánam
67 VIII | őket.~– Ugye, nem? Hiszen itt marad Loránd. Hanem Loránd
68 VIII | Hanem Loránd is bajosan fog itt maradhatni, kedves. Neki
69 VIII | Ön csak előttem játssza itt az ártatlant, de bizonyosan
70 VIII | egy harmadikra!~– Kire?~– Itt van az öcséd, Dezső.~– Dezső? –
71 VIII | dörmögé Loránd. – Bejöhetsz.~– Itt a kalapban mind a két név –
72 VIII | ismét ez a „fájdalmas föld itt alattunk” az oka.~Nincs
73 VIII | magát megölte.~Hiába volna itt az egész mennyország a földön,
74 VIII | egész mennyország a földön, itt kell hagyni, oda kell menni,
75 IX | akarná, hogy él-e még valaki itt, s meg-meg elaludt.~E félhomályban
76 IX | tett gyereket.~– Ki szól itt anyja házáról? Önnek messze
77 IX | Minden, amit szeretek, itt van ezen a földön. Odakinn
78 X | jégzajláskor kicsap közéjük a Duna! Itt laknak a bérkocsisok. A
79 X | hol muzsikálnak jobban! Itt van az öccse, ni, most jön
80 X | hát majd végigkopogtatunk itt a többi fiákereken, amíg
81 X | hozzám a kocsiablakon.~– Itt volnánk. Az udvar végén
82 X | Óh, mily nehéz küzdés vár itt reám!~Amint engem meglátott
83 X | Nem tetszik neki, hogy itt vagyok.~– Utánad igazítottak,
84 X | Lorándra!” Mikor öreganyánk itt hagyott bennünket, azt súgta
85 X | hogy ha nagyon kínzasz, itt előtted lövöm magamat főbe,
86 X | másért is üldöznek, tudod. Itt már a menekülés kötelesség.
87 X | kivehettek.~– Én vagyok itt, ifjúúr – szólt Mócli, kalapja
88 X | kezét fogva siettünk előre. Itt már nagyon sötétek az utcák.~
89 X | ment, hanem vágjon neki itt a hegyeknek a mély úton;
90 XI | valaki”: az egész család volt itt! Amennyi még otthon maradt,
91 XI | idejött ez idegen házhoz, s itt leborult némán, hogy ne
92 XI | nézett.~– Fánny azalatt itt marad – monda nagyanyám –,
93 XI | eszébe, hogy hiszen én is itt vagyok még, hanem azért
94 XI | hozzám nagyanyám.~– Nem.~– És itt sem említél semmit, míg
95 XI | kezemet. – Semmi dolgunk itt többet. – Azzal anyám előresietett,
96 XII | Lorándot meglátta.~– Hát te már itt vagy, diák?~– Látod szemeiddel,
97 XII | villámlott át lelkén: „Íme itt van az alkalom, melyben
98 XII | pénzt, amit az az ember itt hagyott, úgyis maga vette
99 XIII | megfutott. Szeretem, hogy te még itt állsz. Hát a konvenció,
100 XIII | Micsoda zsivány?~– No hát, itt a Fejbetörő csárdában, mikor
101 XIII | elhinni.~– Még tán most is itt van a zsebében a pisztoly,
102 XIII | ide; de ne bolondozzanak itt vele, mert elsül, s még
103 XIII | mocsári tanyát pedig nem tűröm itt a közelben tovább; ott végtére
104 XIII | az asszony a levelet.~– Itt van – szólt odanyújtva azt
105 XIII | Azért nem, hogy ha sokáig itt maradsz az én közelemben,
106 XIII | sebesen dobogni. Érzé, hogy itt áll a kripta ajtaja előtt,
107 XIII | egymásért becsukattuk magunkat. Itt már nagyon keveset találkoztunk
108 XIII | Istennek! – De én nem mehetek. Itt kell ülnöm mozdulatlanul
109 XIII | megölte magát.~Az elbeszélő itt elhallgatott, s kezeit leeresztve,
110 XIV | a múltból!~Különös, hogy itt kell vele találkoznia.~Egyébiránt
111 XIV | arról bizonyos lehet, hogy itt egy ellenségére talál, akivel
112 XIV | holmieidet szedd rendbe. Itt vannak a szekrények ruháid,
113 XIV | hímzett nyakkörékére, s itt megakadt a tekintete magán
114 XIV | optikai elemző megmondja: ez itt a kíváncsi pislogás, ez
115 XIV | a kíváncsi pislogás, ez itt a kacér kacsintás, ez itt
116 XIV | itt a kacér kacsintás, ez itt a sárga féltés, ez itt az
117 XIV | ez itt a sárga féltés, ez itt az égő szerelem, ez itt
118 XIV | itt az égő szerelem, ez itt a sötétkék elmerengés.~Cipra
119 XV | másik ajtón a folyosóra.~Itt új megdöbbenés várt reá.~
120 XV | rézfokos.~– Mit csinál ön itt? – kérdé Cipra visszariadva.~–
121 XV | szobáitok ajtajai nem záródnak, itt virrasztok reggelig, hogy
122 XV | tekintettel Cipra. – Majd csak itt!~Azzal végigvágta magát
123 XV | biztatá őt Cipra. – Én itt hálok a földön. Tudod, hogy
124 XVI | még sincs anyám.~A lyánka itt félrefordítá arcát.~Loránd
125 XVI | Néhány hét múlva ismét itt lesz az évfordulója azon
126 XVI | téve, Loránd elé nyújtá.~– Itt van, emelje meg! Annak kell
127 XVI | képletre:~– Nézd: most is itt a koporsó a zöld leány alatt.~–
128 XVII | gyűrődött piperével.~– Kegyed itt? – kérdé Loránd elbámulva.~–
129 XVII | kérdé Loránd elbámulva.~– Itt bizony. Egész véletlenül.
130 XVII | fiatalember.~– Igen?~– Hanem ön itt csak egyre mondogatja nekem
131 XVII | Hogy találom itten?~– Én itt ispán vagyok Topándy úrnál.~–
132 XVII | előkészületek vannak kézügy alatt.~Itt azután vidám, csevegő lett
133 XVII | egyszerre három hang.~– Itt van ni! Most meg elárultam
134 XVII | végre is mire való lehet itt a titkolózás? Merő jó barátok
135 XVII | kedves urambátyám. Szállva itt vagyok a szomszédban, Sárvölgyi
136 XVII | Evégett néhány napig itt kell mulatnom.~– Igen?~–
137 XVII | vissza fogom őt hozni újra, s itt hagyom mindaddig, míg a
138 XVII | bennünket elhagyjon végképpen.~Itt igen kegyes matrónai arcot
139 XVII | látogatni többször, amíg itt leszünk?~– Nem.~– No, hála
140 XVII | elértek Sárvölgyi küszöbéig. Itt megállt Loránd, és nem lépett
141 XVIII | olvasunk; de én szeretek itt maradni, s meg vagyok elégedve
142 XVIII | hogy az a fiatal férfi, ki itt tőszomszédjában lakik: Áronffy
143 XVIII | kiáltott:~– Ha jó barátod, fogd itt, és hozd le a parkba magaddal;
144 XVIII | együtt ebédeljen velünk.~– Itt fogjuk várni a hídnál –
145 XVIII | Ah – gondolá Loránd –, itt vagy halálra intőnek?”)~–
146 XVIII | megtudtam Bálnokházynétól, hogy itt vagy, siettelek fölkeresni.~
147 XVIII | hozta nyomába!~– Nekem itt Bálnokházyné ügyében volt
148 XVIII | persze magától értődik, hogy itt fogsz maradni nálunk.~–
149 XVIII | valami szép cigányleányod van itt, azt hallom.~– Már azt is
150 XVIII | felcserélje; de most már tudom: itt nagy üldözést kellett kiállania.~–
151 XVIII | Ugyan ki üldözte volna itt?~– Ki? Ház ezek a szemek! –
152 XVIII | Pépó; te nem fogsz azalatt itt maradni.~– Mennykőt! Tán
153 XVIII | Hohenelm-Weitbreitsteinban?~– Nem. Itt Magyarországon.~– Azt hittem,
154 XVIII | dresszíroztad, azt mondhatom! – Hol itt egy tükör?~– Ugyebár? –
155 XIX | örülni tudunk. Óh, Dezső, itt nem lehet menyegző addig,
156 XX | környékből, kiknek Loránd itt adott találkozót. Néhányat
157 XX | ismertem fel. Hát ez mit keres itt köztünk?~Utána egy virgonc
158 XX | meghatottság. – Mindjárt itt lesz. Ő nem szeret hintóban
159 XX | szeret hintóban ülni. Maradj itt, és várj reá!~Azzal a körül
160 XX | nem volt arravaló, hogy itt egymással valami érzékeny
161 XX | Anyánk és nagyanyánk is itt van.~Erre szilajon kirántotta
162 XX | Kezdd rá! – Bolond beszéd. – Itt mi most egy jó napot akartunk
163 XX | úr, hogy nem alkuszunk! Itt nincs tranzakció – fiskális
164 XX | isten hírével, mert az anyám itt van. Én sem tehetem, hogy
165 XX | hogy fancsali pofával üljek itt közöttük reggelig. Reggel
166 XX | hogy „Meddig szándékozik itt mulatni?”, „Hogy érzi magát?”
167 XX | jobbat”, s rákezdi, hogy „Itt meg itt történt, magam is
168 XX | s rákezdi, hogy „Itt meg itt történt, magam is ott voltam”.~
169 XX | Húsz palack pezsgőbe! Azt itt megisszuk.~– Tartom a fogadást.~–
170 XX | veszti a bánatpénzt.~– Itt van!~Mind a ketten tárcáikba
171 XX | a két sorsjegy most is itt van nálam, ugyanazon kétfelé
172 XX | tanácsot adni, mi történjék itt most.~Hanem én… én nem voltam
173 XXI | kocsira üljünk; ők azalatt itt maradnak, mi az öreg Topándyval
174 XXI | elvégzünk mindent, s holnap itt vagyunk, mint két futóbolond,
175 XXI | aztán adj neki szobát; ma itt maradunk. Nekem pedig küldj
176 XXII | beleszólt a társalgásba.~– Itt volt nálam a vén gazdasszony
177 XXII | Bálnokházyné és leánya itt vannak Sárvölgyinél valami
178 XXII | pörös egyezséget lett volna itt létrehozandó Sárvölgyivel,
179 XXII | asszony tortájától: – az itt nem lesz.~Ezen aztán mind
180 XXII | este vagy éjfél után lesz-e itt az, akire várakozni kell.~
181 XXII | vendégszeretetet élőszóval kifejezni itt az Alföldön, nagy bámulatára
182 XXII | Vajon soká fognak-e ezek itt maradni? Vajon nem üt már
183 XXII | ünnepélyre készülhettek itt ma!~Mikor aztán a három
184 XXII | lehet.~– Megbocsát ön. De itt egy igen súlyos vád van
185 XXII | ma kézfogóra készültünk itt.~– Szívemből örülök, hogy
186 XXII | szerencsét is remélhetjük, hogy itt maradnak önök velünk ezt
187 XXIII | vőlegénye karjába.~– Mikor itt először megcsókoltál – enyelg
188 XXIII | hangon az ifjú –, mikor itt az ajtófélnek dűlve álltam,
189 XXIII | fölött örökzöld gallyaival.~Itt megálltak, egymás keblére
190 XXIV | Lankadombra, mutassa meg magát; itt tárt karokkal várják. Az
191 XXIV | osztentációval kucsírozott itt alá s fel az ablakom előtt,
192 XXIV | sok siheder, hogy mi lesz itt mindjárt. Én is kiültem
193 XXIV | én is azt fogok tartani itt. Emlékezel rá, hogy volt
194 XXIV | ne áruljam el, hogy ő is itt volt akkor. Csak azt szeretem,
195 XXIV | sajnálom, hogy nem voltam itt. Akkor ez nem történt volna
196 XXIV | gazdaságom vezetését, és itt maradsz.~– Itt maradok.~–
197 XXIV | vezetését, és itt maradsz.~– Itt maradok.~– Hanem elébb egy
198 XXIV | fiatal leányt hogyan hagyjak itt magukra egyedül. Hanem e
199 XXIV | Nem vetted észre, hogy itt Lankadomb körül roppant
200 XXIV | kísérem. Ezek a mocsárok itt körültünk igen alkalmas
201 XXIV | békével odább mentek.~– Itt másokról van szó. Cipra
202 XXIV | magamhoz váltottam, szüntelen itt lappang körülöttünk, s gonoszabb,
203 XXV | menyasszonyi ajándékra. Nem hagyom itt nektek, fehér pofájú porcelánnemzetség!
204 XXV | magukkal, még kutyát sem; itt eveztek el a kertek alatt.
205 XXV | Kandúr.~– Ne bölcselkedjél itt most nekem! – riadt közbe
206 XXVI | Lorándnak nyújtva a levelet –, itt van az operának a nyitánya.~
207 XXVI | főbíró, hogy holnap reggel itt lesz a törvényes vizsgálatot
208 XXVI | Nincsen neve ennek a leánynak? Itt az enyim: viselje azt!”
209 XXVII | nekik a látogatást. Mind itt vagytok-e?~– Itt vagyunk –
210 XXVII | látogatást. Mind itt vagytok-e?~– Itt vagyunk – mormogák a cinkosok. –
211 XXVII | mormogák a cinkosok. – Mind itt vagyunk.~– Szálljatok le
212 XXVII | mehetnek el sehová. Egy ember itt maradhat az őrzésükre. Ki
213 XXVII | maradhat az őrzésükre. Ki akar itt maradni?~Mind hallgattak.~–
214 XXVII | felőli ajtót befeszítni jő. Itt vannak-e a kecskelábak?~–
215 XXVII | vannak-e a kecskelábak?~– Itt vannak – szólt egy rabló,
216 XXVII | jó lesz. A szurokcsóvákat itt ne felejtsétek!~– Hahaha!
217 XXVII | zizergés odább csalogatja.~Itt kell neki lenni már közel;
218 XXVII | kell neki lenni már közel; itt gyügyög, itt neszel, tán
219 XXVII | már közel; itt gyügyög, itt neszel, tán meg is foghatná
220 XXVIII| vigasztalanul csapta össze kezeit.~– Itt egy kendő, szorítsd a sebre,
221 XXVIII| észrevéve az ablak résein, hogy itt világosság van.~– Loránd!
222 XXVIII| lámpát hozd ki a folyosóra! Itt egyenesen belénk látnak
223 XXVIII| vesztegetik.~– Hát Ciprát itt hagyjuk magára? – kérdé
224 XXVIII| érzé, hogy nem maradhat itt ezen a helyen, mert utóbb
225 XXVIII| halálra kínozni ígért, s aki itt van ismét az útjában, s
226 XXVIII| ifjúra.~Loránd átlátta, hogy itt a bokrok között fegyverének
227 XXVIII| Kihuzakodtak a tisztásra.~Itt veszettül támadt újra Lorándra
228 XXIX | felejtsd az áldást, mert az itt minden héten kétszer kell!~
229 XXIX | reszketve a vén gazdasszony. – Itt a főzőkanál, itt a serpenyő:
230 XXIX | gazdasszony. – Itt a főzőkanál, itt a serpenyő: főzze meg magának
231 XXIX | hogy visszatartóztassa.~– Itt maradsz, nem mehetsz! Egész
232 XXIX | volna mondanom. Maradjon hát itt, amit elhúz tőlem – egy
233 XXIX | Marcsa cigányasszony, aki itt lakik ebben a faluban.~–
234 XXIX | Állj meg, Marcsa! – kiálta itt Kólya uram, útját állva
235 XXIX | malac szájából.~– Ohó! – Itt vannak a tallérok is!~A
236 XXIX | házától kellett előkerülni. Itt valami nagyobb rablási eset
237 XXX | jelent már, csakhogy te itt vagy!~Szemei kérdeni látszának
238 XXX | beszéd tárgyát.~A bírák itt vannak, és törvényt tartanak
239 XXX | megrettent e férfi láttára. Itt jön a vallató!~Topándy felugrott
240 XXX | volt a kulcs a zárba dugva. Itt tehát benn kell lenni a
241 XXX | Nézze, tisztelendő atyám, itt egy neofit, ki a keresztvízre
242 XXX | akiket szeretek. Ez ifjú itt tegnap megkérte tőlem e
243 XXXI | a városba.~– Áronffy úr itt marad?~– Nem. Ő viszi halottját
244 XXXI | igazolta Topándy véleményét.~„Itt nincs segedelem.”~Loránd
245 XXXI | Pedig csak vendégek voltunk itt! „Animula, vagula, blandula!
246 XXXI | nemesebb emberek, mint mi itt a földön. Ha kérdik, hová
247 XXXI | válaszol helyette.~– Nejét itt hozzuk a koporsóban.~
248 XXXII | Még most is az vagyok.~Itt is együtt maradt velünk
|