Fezejet
1 I | hozzá, és fölébred?~Loránd két szeme olyan lett erre, mint
2 I | azzal kézen fogva vezetett két szobán keresztül. A harmadikban
3 I | odajött hozzám, fejemet két keze közé fogta, s sokáig
4 I | szemfedő szegélyét, s én két viaszsárga kezet láttam
5 I | ha szobánkban maradunk.~Két óra múlva utánunk megjött
6 I | lámpavilág fénylett elő. A két nagy virginiai borókafa,
7 I | neje van itthon, milyen két szép fia! Hogy tudja azokat
8 I | valamelyik urasághoz.”~A másik két testvér, amint bátyja balsorsát
9 I | akarta tovább látni.~Ákosnak két gyermeke maradt, egy fiú
10 I | látom a temetési toromra.”~Két perc múlva meghalt.~És én
11 I | ezt előre megmondá.~Csak két fiúgyermek volt még hátra
12 I | Oda, oda, ahol a halál két kézre fogott kaszával vág
13 II | hogy a rossz hír itthon két szívet repesztene meg.~Hozzám
14 II | vártak bennünket.~A pamlagon két asszonyság ült; az egyik
15 II | gödröcskék támadtak; szája, két tréfás szegletével, mindig
16 II | kacagásra állt, s fehér két fogsora tündöklött olyankor; –
17 II | elénk.~Én kezet csókoltam a két asszonyságnak, kik viszont
18 II | onnét hazulról, hogy mikor két ember előttem németül beszél,
19 II | az a lépcső alatt; benne két ágy egymással szemközt fordítva,
20 II | asztalra lekönyökölve s két kezével hajába markolva
21 II | akkor aztán leszorítottam a két kezét a mellére, s rárivalltam:~–
22 II | péklegény lenne belőle. Két esztendő múlva felszabadítanók.
23 II | belemenni, mint amekkorának a két partját a két kezével megfoghatja,
24 II | amekkorának a két partját a két kezével megfoghatja, s a
25 III | erősen állítá, hogy még csak két éve, hogy tanul.~Bennem
26 III | de mégis nem adtam volna két tallérért, ha azt az egyet
27 III | mentem, s elkezdtem tanulni. Két óra múlva azon vettem észre,
28 III | van; olyanok leszünk, mint két ellenkező pólus, akik kergetik
29 IV | nyugalmasan mosolygott hosszú két bajuszával, mint a hold,
30 IV | Topándy, neki-neki indulva a két bírónak, s megint visszahátrálva
31 IV | szolgalegény, három szolgáló meg két papagáj.~– Istenkáromló!
32 IV | sátorozó cigányoktól vett meg két márjáson meg egy süldő malacon,
33 IV | elévillogni bársonyuk közül; két sűrű szemölde csaknem összeért
34 IV | s hosszú szempillái alól két nyugtalan fekete szem villogott
35 IV | famozaik, a húrokra fektetett két cimbalomverő fogantyúja
36 IV | érezte magát: ez az ő világa.~Két dalt énekelt el a vendéguraknak,
37 IV | fejéből, s hosszú, hollófekete két hajfonadéka egész a padlóra
38 IV | átkarolta a nyakát mind a két kezével, s olyan egészséges
39 IV | földre, gyomrára feszítette a két öklét, s elkezdett hahotával
40 IV | esküdttel, a hosszú asztal két végén, mert Borcsa asszonynak
41 IV | tálat az asztal szélére, két csípőjére nyomta a két kezét,
42 IV | két csípőjére nyomta a két kezét, s ilyen kifakadásban
43 V | alszik; keze, lába ébren van, két lába a kengyelben, egyik
44 V | rohamnál úgy rúgta fel mind a két hátulsó lábával, hogy a
45 V | sorban, mégpedig úgy, hogy a két külső közt maradt hézagnak
46 V | letekintett a mélységbe, két villogó veres szem tudatá
47 V | a többit is hozzáméri két tele marokkal. Azután megemeli
48 VI | mégis táncnak kellett lenni. Két táncosné, két táncos mindig
49 VI | kellett lenni. Két táncosné, két táncos mindig kitelt a háztól.
50 VI | fordulópontja volt életemnek.~Két nap múlva vasárnap volt;
51 VII | mondta: jól van, s adott két húszast.~– Mit akarsz?~–
52 VII | ívért, amit lemásolsz, kapsz két húszast. Nemcsak magad teszed,
53 VII | közül.~Most már örültem a két húszasnak.~Amilyen nyomasztó
54 VII | székében, s kezeit összetéve, a két hüvelykujjával malmot játszott.~–
55 VII | pedellus azután elvezetett.~Két óra múlva tudtomra adták,
56 VIII | törődünk azzal, hogy egy vagy két éretlen eszű suhancot, akit
57 VIII | elkezdett kesztyűt húzni. Mind a két kezére kesztyűt húzott,
58 VIII | Itt a kalapban mind a két név – szólt Gyáli, Dezső
59 VIII | olvasd fel, s azután mind a két nevet vesd a kandallóba.
60 VIII | császár fehér elefántja.~A két ellenfél félrevonult az
61 VIII | monda neki Gyáli.~Dezső a két lilaszín papírdarabot a
62 VIII | kandallójában égett a tűz. A két papírdarab egyszerre lobbot
63 VIII | nem azok voltak, amikre a két fiatalember neveit felírta.
64 VIII | és azt veté a tűzbe. A két végzetes névaláírást megtartá
65 VIII | ahol a becsületes halál két kézre fogott kaszával vág
66 IX | félelem nézni; – hát még ha e két odú között egy harmadik
67 IX | letépte szép báli kesztyűit, s két kezébe szorítá Loránd kezét,
68 X | görnyedt, a hasára nyomta két kezét, úgy kacagott, azután
69 X | az asztal mellé, s arcát két tenyerébe fektetve, elkezde
70 X | messzire. Szükségtelen is. Van két jó lábam, az elvisz, ha
71 X | Hiszen tudod, te magad adtad, két húszast ívenkint, mikor
72 X | az úrfi, ott átszállítják két garasért. Van-e aprópénze?
73 XI | XI. Az adott szó~Két nap múlva Loránd eltűnése
74 XI | és ott lefektette fejét két karjára, és mivel megígérte,
75 XI | hozzá, s megfogva mind a két kezét, e szóval köszönte
76 XI | őnagysága tudtomra adá e két rettenetes vádat Loránd
77 XI | bátyámat fölkeressem. Akadt két becsületes szegény ember,
78 XI | hogy őt feltalálhassam; két szegény iparos, ki munkáját
79 XI | nagyanyám álltak mellettem. Nem két asszony volt az; – két nőoroszlány.
80 XI | Nem két asszony volt az; – két nőoroszlány. Széttépték
81 XI | alak fölegyenesedett, s két kezét feje fölé kulcsolva,
82 XII | pisztoly szájába~Mintha két elkárhozott démon harcolt
83 XII | széles tüszőt visel, s abból két pisztoly agya látszik elő,
84 XII | fityegő kacagányt, hogy a két pisztoly agyát láthassa
85 XII | szalagokba volt fonva. Mind a két keze tele volt pincetokkal,
86 XII | fejéről a selyemkendőt, s két gyertyát tétetett maga elé:
87 XII | asztalhoz, s kalapjával mind a két égő gyertyát leüti, hogy
88 XII | tanuló. Helyet keresek, ahol két kezem munkája után megéljek;
89 XIII | agyonsújtva villogó tekintetével a két férfit.~– Bizony, öcsém –
90 XIII | kezét.~Mire aztán mind a két kezét összecsapta a feje
91 XIII | kiáltottak rá egyszerre két oldalról, egyfelől a nagyságos
92 XIII | Gyakran meglepte Cipra is a két férfit e csendes mulatságok
93 XIII | figyeljen ön oda: e kis rovar két szárnya között van egy kis
94 XIII | élősdi féreg, és annak is van két szeme, élete, életének célja,
95 XIII | Kedves öcsém – szólt Topándy, két kezét Loránd vállára téve. –
96 XIII | megszokás volt az ideig.~Két évig voltunk az akadémiákon;
97 XIII | zajban, kedvben tölt le a két év. Ha pénzünk volt, azt
98 XIII | tudomány a világon.~Csak két napunk maradt Heidelbergában,
99 XIII | kincseink”-től búcsút vegyünk. E két nap alatt csak kétszer láttam
100 XIII | egymással, s valami Paukereinál két rossz kardot fűrésszé duelláltunk
101 XIII | ostoba neme a párbajnak, hogy két ember sorsot húzzon, s amelyiknek
102 XIII | magyarországi ismerőseimtől a két ellenfél felől, s amit megtudtam,
103 XIII | igaz embert az álnoknak két kezébe adja, hogy amíg a
104 XIV | XIV. Két leány~Nyolc év telt le az
105 XIV | szegény cigányleány égő két szemét Loránd arcán feledé,
106 XIV | addig feledé ott, míg a két égő szemből két vízben úszó
107 XIV | ott, míg a két égő szemből két vízben úszó szem lett. Akkor
108 XIV | Ciprától őrizkedni jó! Ciprának két szíve van, egy jó meg egy
109 XIV | volt, felső ruháit.~Csak két darab volt, egy perkál,
110 XIV | bohó semmiségen mennyit tud két leány nevetni együtt!~S
111 XV | ügyességével remekeljen, mind a két leánynak egyszerre udvarolt;
112 XV | aszerint vonult át rajta két egymást keresztbe szelő
113 XV | ablaktársalgás is elmaradt.~A két leány kezet szorított, jó
114 XV | támasztá, térdre ereszkedék, két kezét összekulcsolva az
115 XV | fölemelte, azok úgy ragyogtak: két könnycsepp ragyogott bennök.~
116 XV | imádkozást, rányitott a két dicsfényes képre, s azokat
117 XV | folyosó szögletén, ahol a két tornác átszeli egymást,
118 XV | megrémültem! – rebegé Melanie, két kezét hullámzó keblére nyomva.~–
119 XV | ereszkedék az asztal előtt, két kezét áhítattal összetette,
120 XV | odaállt eléje, hátratette a két kezét, s elkezdte előtte
121 XV | tanult; hanem megfogd elébb a két kezét.~– Nono! – fenyegetőzék
122 XV | eltaszítá őt magától mind a két kezével, s kiment a konyhába
123 XVI | onnan!~Pedig már szinte két év elmúlt azóta, hogy az
124 XVI | szótlanul, kérőleg tette össze két kezét.~– Most körülbelül
125 XVI | ujjáról azt a gyűrűt, s aztán két ujja hegyei közé fogta.~–
126 XVI | e fogadás is erős volt. Két ellenkező fogadás egymást
127 XVI | meghalni annak, akire e két csillag így mosolyog? Lehet-e
128 XVI | boldogság, amiről csak az a két ember tud, aki azt egymásnak
129 XVI | elővette zsebéből kártyáit. Két év óta mindig magával hordta
130 XVI | hangverő toll, eltakarta két kezével arcát, és azt mondá
131 XVI | látszott a cigányleány felnyílt két szemében!~ ~
132 XVII | Dezső fog értesülni, s a két anya előtt azontúl is titkolni
133 XVII | becsületének; mit mond a két anya siralma; s hogy küzd
134 XVII | kastélya tornácán volt a két leány társaságában, midőn
135 XVII | édes alkalma volt egyszerre két embert szívig megsérteni, –
136 XVII | ez az istentelen kezem két embert boldoggá fog tudni
137 XVIII | Azt sejté, hogy az ifjú két leány közül válogat, azt
138 XVIII | volt rá egyszerre mind a két oldalról a felelet.~– Mért
139 XVIII | oda örökké?~Erre mind a két férfi nagyot nevetett. Micsoda
140 XVIII | Összevéve sem érdemlik meg, hogy két jó cimbora egymásnak a hátára
141 XVIII | Az is alkalmatlan, hogy a két dámának örökösen szépeket
142 XVIII | cselédnek utasítást adni, hogy két hétig, míg ő ismét visszakerül,
143 XVIII | készüljünk arra az útra!~Loránd két jó öblös pisztolyt szokott
144 XVIII | számára a bőröndbe, amennyi két hétig elég lesz, mert tovább
145 XVIII | is fognak utazni.~Topándy két kocsiba fogatott: az utazóhintóba
146 XVIII | lételükért küzdő nemzeteké? „Ime két kezébe adja a sors az igazat
147 XIX | ifjúsága legragyogóbb éveit két fájdalomtörte nő ápolásának
148 XIX | derekabb ember légy, tehát még két esztendeig kell várnod.~–
149 XIX | Hiszen elfut az a rövid két év is, mint a többi. Nem
150 XIX | van.~– Semmi szó erről még két esztendeig, amikor Loránd
151 XIX | engedje el már azt az utolsó két évet, s bocsásson bennünket
152 XIX | Óh, Loránd! Én teérted két évet adtam oda a mennyországból
153 XX | Áronffy Dezső vagy? – monda, s két kezével megfogta vállamat,
154 XX | Most zörgött a szekér; a két paripa vágtatva nyargalt
155 XX | visszakerült hozzám, s megfogta két kezével az arcomat.~– Teringettét,
156 XX | Szolnok a mi lakóhelyünkhöz két napi járóföld; tehát – hogy
157 XX | járóföld; tehát – hogy mind a két kötelezettségemnek eleget
158 XX | Egyszer Batthyány herceg két gönci hordó aszút küldött
159 XX | a vámon kívül megitták a két gönci hordó tartalmát.~Ah,
160 XX | jött ki a kalapból. Nézd, a két sorsjegy most is itt van
161 XX | kétfelé szakított papír két darabja, ugyanazzal a névvel
162 XX | ugyanazzal a névvel mind a két darabján, a levél túlsó
163 XX | mosolyogva terjesztém ki a két lilaszín papírdarabot, ami
164 XX | tiszteletreméltó jelenet előtt. Két térdeplő asszony egy halálból
165 XX | Loránd azonban megfogta a két matróna kezét, s odavezeté
166 XX | jutalmadat… Hagyd hát ezt a két síró asszonyt nekem!~Azzal
167 XXI | holnap itt vagyunk, mint két futóbolond, aki abban versenyez,
168 XXI | szoktak eltaposni.~S azután két kezébe rejti arcát, s ő
169 XXII | ott bennünket senki szép két szeme.~– Ejh, nem is a szép
170 XXII | kikerül.~Topándy mind a két fiút megcsókolá. Sajnálta,
171 XXII | Nem tudni: egy órakor, két órakor, három órakor, este
172 XXII | négy-négy huncutkával a két halántékától a homlokán
173 XXII | előtt megnyílt az ajtó, s a két testvér belépett rajta,
174 XXII | igen szeretett táncolni. A két ifjú diák azon vitázott
175 XXII | nem vetettem a tűzbe azt a két sorsjegyet, mint Gyáli hivé,
176 XXII | a lehozott táncrendet; a két cédulát pedig eltettem,
177 XXII | kedves jó rokonom, miután e két cédula nem más, mint két
178 XXII | két cédula nem más, mint két összeillő darabja ugyanannak
179 XXIII | is kizöldül tavasszal.~A két ifjú pontosan visszatért
180 XXIII | hogy az úrfi ezzel a bottal két zsivánnyal küzdött meg?
181 XXIII | Henrik! Így legalább mind a két családban van egy-egy mihaszna
182 XXIII | őszintén szerette Dezsőt és a két családot, mint hajdan. A
183 XXIII | olvasni a zöld levéltől. A két borókafa összehajolt a kupola
184 XXIV | De ugyan ám! Legalábbis két esztendőt fogok ülni. Hahaha!
185 XXIV | a kocsis mellett, hátul két úr, egy sovány meg egy köpcös.~
186 XXIV | nő; mert Melanie igenis két napra rá férjhez ment, és
187 XXIV | mentek, én az udvaromban e két állat személyében kiparódiáztattam
188 XXIV | Ezért ülni fogok legalább két esztendeig a vármegyén;
189 XXIV | szénahalmaz a mocsár közepette. A két ostromló rég haza is érkezett
190 XXV | Topándyt? Fusson ki a két szemem, ha nem láttam! Ketten
191 XXV | annak hazudd majd ki a két szemét. Én zsivány voltam,
192 XXV | hát a süvegedet!~Kandúr két kézre fogta báránybőr süvegét
193 XXV | szemeit karikára felnyitva, s két kezét védelmül tartva maga
194 XXV | keresztüllőttem volna rajtad két golyót, egyet a szívedbe,
195 XXV | leányodat legutolszor?~– Két hete.~– Nem láttad, hogy
196 XXV | van. Bízd rám a többit! Két napnál többre nincs szüksége
197 XXV | pénzt! – A munka meglesz.~A két alkuvó kezet szorított.
198 XXVI | elmúlt népek hitregéiről; a két földsark és a napfordítók
199 XXVI | konyhában, felgyűrt ingujjam, két szél kötényem?~– De nem
200 XXVI | úgy ideszorít a sarokba a két szemöldökével, mintha meg
201 XXVII | íróasztala mellett, tőle csak két faltól elválasztva, s felőle
202 XXVII | kötelességét! Kanyó meg Fosztó!~Két cimbora vállra vetett szűrdolmányban
203 XXVII | megérkezünk, a cselédház két ajtaját elálljátok! Aki
204 XXVII | kivágva; csak akkorák, hogy két ember elfér egyben, s ahol
205 XXVII | egyben, s ahol elfogy a víz, két ember ismét odább viheti
206 XXVIII| rabló arcára, hogy annak két foga törött ki bele.~Most
207 XXVIII| foga törött ki bele.~Most két lövés hangzott, s rá egy
208 XXVIII| le az oszlopok mellé.~A két lövés, a háta mögött hangzó
209 XXVIII| szegény embernek való.~Csak két férfi van az egész udvartelken,
210 XXVIII| fegyverét szíjánál fogva, s két kézzel a kötélbe fogózva,
211 XXVIII| udvar túlsó felén még azután két fegyveres alakot látott
212 XXVIII| jajkiáltás sem hangzott a két lövés után; – csupán két
213 XXVIII| két lövés után; – csupán két nehéz test zuhanása. Azok
214 XXVIII| elrémíted a többit.~Azzal két ujját szájába dugva, kétszer
215 XXVIII| cselédház előtt ácsorgó két rabló hirtelen futva közeledik
216 XXVIII| ideje marad puskájába mind a két töltényt leverni, a lőkupakot
217 XXVIII| fenevadak robaja hangzik két oldalán, s a legvénebb ott
218 XXVIII| távolban előtte. Neki csak két lövése van, s azzal három
219 XXVIII| aztán Kandúr hirtelen mind a két karjával Loránd jobb karját
220 XXIX | felvendégeskedték volna már, amit a két emse kocázott.~– Van még
221 XXIX | nyugalommal, hátrafelé fordítva két szemét anélkül, hogy a fejét
222 XXIX | fejét mozdítaná, úgyhogy a két szemfeketéje szinte eltűnt
223 XXIX | intézett törekedést látott.~A két vénasszony aztán elkezdte
224 XXIX | sokszor emlegetett malac két hátulsó lábát, s mielőtt
225 XXIX | rakta asztalára fegyvereit; két puskát, két pisztolyt és
226 XXIX | fegyvereit; két puskát, két pisztolyt és egy vadászkést.~
227 XXIX | keblébe kést döfnek.~Azután két lövés hangzik, s rá egy
228 XXIX | el tudnak bánni ezzel a két emberrel! Egy egész örökkévalóság!~
229 XXIX | az ajtót? Most egyszerre két fényes lobbanás világítja
230 XXIX | pillanatra az éjt, s rá két hatalmas dördület, aminőket
231 XXX | ujja közé, hogy az mint két imádkozó kéz kapcsolódott
232 XXX | de egy tekintet, amit a két férfi feléje vetett, elárulá
233 XXX | felkeresésére indulánk. A két asszonyságot a legnagyobb
234 XXX | a zárban. E teremnek még két ajtaja van, melyek közül
235 XXX | meghatottan kulcsolá össze két kezét, s odaroskadt Cipra
236 XXXI | mosoly.~– Loránd öcsém, két temetés lesz a háznál!~–
237 XXXI | rogyva le a karszékbe. – Két óra múlva vége van. Két
238 XXXI | Két óra múlva vége van. Két óránál tovább nem élek.
239 XXXI | állt összekulcsolt kézzel két halottja között.~*~Másnap
240 XXXI | újra meg újra elolvasák: a két anyának ez tanulmánya lett.
241 XXXI | éppen így vártak egy éjjel a két testvér megérkeztére; hanem
242 XXXI | gyalog, miként akkor, a két testvér, egymás kezét szorítva,
|