Fezejet
1 I | magamnak, melyiket választanám; hanem ha úgy mind együtt maradhatunk
2 I | hányszor megtéptem a haját; hanem ha valami rossz cseléd vagy
3 I | lehetett rettenni tőle; hanem neki gondja volt rá, hogy
4 I | valakire haragosan nézett. Hanem jókedvűnek sem láttam soha.
5 I | tudott nevetni, mosolyogni; hanem ahelyett sokszor vettem
6 I | adni a sötétzöld kabátot. Hanem azért még mindig duzzogtam
7 I | Szemei ki voltak ugyan sírva, hanem hiszen én mindennap láttam
8 I | mármost ne szóljak semmit, hanem maradjak mozdulatlan.~Így
9 I | sóhajta fel a pórcseléd. – Hanem a szegény ember már azt
10 I | mit tesz az, mint eddig.~Hanem annál inkább kezdett bennem
11 I | kezeinket tartva kezeiben; hanem midőn egyedül maradtunk,
12 I | testvére a vert hadakhoz. Hanem a diadal nem volt édes.~
13 I | nyert, fürdött a napfényben; hanem elveszté azt, ami – semmi:
14 I | aki meg sem süvegelte, hanem csak azért kereste találkozását,
15 II | vesztőhely, fiam – felelt ő –, hanem a pozsonyi vár romja.~Különös
16 II | voltak a saját hajából; hanem a szemölcs nála is megvolt,
17 II | gallérjánál fogva húzza magához, hanem odafutott nagyanyám elé,
18 II | nemhogy maga megette volna, hanem még olyan vakmerő volt,
19 II | mindenkor sikertelen marad.~Hanem egy kombinációm mégis sikerült.~
20 II | Éppen akkor sandított oda. Hanem aztán egyszerre eltakarta
21 II | valami nagy bajba kerül.~Hanem hát Fánny ezt nagyon nevetségesnek
22 II | pronunciált orra volt neki is, hanem hogy amellett olyan sertekemény
23 II | szánalomért esdve mosolygott, hanem azután, mikor engem meglátott,
24 II | én; de én azt nem néztem, hanem derékon kaptam, s birokra
25 II | hogy majd abba beletör; hanem én egyet fordítottam rajta,
26 II | karmolta ki a szememet, hanem inkább kacagott, sikoltozva
27 II | abban olyan későn virradt. Hanem ahelyett az első legénynek,
28 II | hallottam ez erélyes serkentést; hanem Henrik egyszerre talpra
29 II | esztendő múlva felszabadítanók. Hanem az öregúr erőnek erejével
30 II | én semmit sem értettem. Hanem amint Márton e végsort: „
31 II | nyakáig hanyatlott vissza.~– Hanem hát mármost, Henrik, elég
32 II | legalább le tudtam róla mosni, hanem ha egy tintacsepp ráragadt
33 II | Henrik nem volt sehol sem, hanem az ágy alatt, ahova hosszú
34 II | nem a nagy fiam hegedül, hanem ez a kicsiny; s egyébiránt
35 III | tizenkét éves volnék még!~Hanem akkor nagyon terhemre volt
36 III | szememet Melanie húgom előtt. Hanem mikor a tallért az inas
37 IV | megretirált ifjú bátorsága dacára; hanem esküdt úr most is csak mosolygott,
38 IV | tartozott a cselédsége közé, hanem ott elnökölt az asztalnál,
39 IV | kényszeríti pogányul élni, hanem még arra is vetemedik, hogy
40 IV | körülrakhatja velük kegyed, hanem ezúttal hozék magammal négy
41 IV | nem nyitok semmi ajtót, hanem sub titulo „pince” szívesen
42 IV | aranypénzt el szokta költeni, hanem amit bankóban fizettek neki,
43 IV | testimonium és incattus, hanem vendég és gazda vagyunk.~–
44 IV | ez őszinte nyilatkozatát; hanem azért csak helyet foglalt
45 IV | kegyes kriminalitásokkal, hanem inkább azzal az őzpecsenyével;
46 IV | félreértésnek kell lenni; hanem ha őnagysága dalolni akar,
47 IV | keresztről, repülj a jegenyére”. Hanem gyerünk innen az ebédlőből
48 IV | s nehéz selyemfüggönyök; hanem az a lényeges különbség
49 IV | tudomást vett ittlétükről, hanem amint Topándy is előlépett,
50 IV | arany tigriskörmű lábakkal.~Hanem az mégis különös, hogy egy
51 IV | takarékosabbak a könnyeikkel; hanem akkor nagyon sokat keseregtek
52 IV | csendesen ballagott mellette, hanem amint a kert árkán belül
53 IV | volt szerencséje ismerni, hanem szolgabíró urat láthatni
54 IV | különösen megtisztelő szerencse.~Hanem bármilyen nyájas volt, arcának
55 IV | világ nem méltányolja azt, hanem a túlvilág bizonyára meghozza
56 IV | számára készült fekhelyül; hanem szolgabíró úr azért csak
57 IV | pamlagról, nem a csillár helyén, hanem a széken látta őt maga előtt
58 IV | várván az elkerülhetetlent, hanem a zivatar, csudára, elvonult
59 V | vágatni az ingoványban, hanem a mostani úr betiltotta
60 V | sárga virágok is vannak; hanem az okos állat tudja, érzi,
61 V | azok szétrepültek előle. Hanem a tüszkölésre a lovas is
62 V | a légáramlással eltért, hanem néhány vigyázó őrszem megmaradt
63 V | A paripa nem tette azt, hanem félkörben megkerülte a tért,
64 V | dühödt fenevad a paripára; hanem az a második rohamnál úgy
65 VI | osztályba, első évi jogász volt, hanem azért nálamnál nem volt
66 VI | egypárszor elnéztem neki. Hanem egyszer, mikor ugyanezt
67 VI | ő pedig első évi jogász, hanem azért mégis ellódítottam.~
68 VI | Megverem!~Nem azt tette, hanem kinevetett.~– Képzeld –
69 VI | nemcsak féltékeny voltam, hanem egyúttal lovagias is. Úgy
70 VI | kisleányodnak udvarlunk mi, hanem az anyjának. Ha a vén parókás
71 VI | kérhetünk tőle másik szálat. Hanem tudod mit, ha csakugyan
72 VII | valaki más; nem is ajándék, hanem szerződött díj. Tisztességes
73 VII | fő indítóját nem ismerik. Hanem azután, hogy engemet utoljára
74 VII | mögöttem áll azután Loránd.~Hanem a lánc itt ketté fog szakadni,
75 VII | mennyiért írtad ezt a firkát, hanem hogy mi oknál fogva.~– Jól
76 VIII | Hiszen itt marad Loránd. Hanem Loránd is bajosan fog itt
77 VIII | fogja őt menteni?~– Azt nem, hanem meg hagyom őt szökni.~–
78 VIII | Loránd eltűnik a háztól, hanem énrám; mert hiszen valakinek
79 VIII | hogy nem őrzött tőlük; – hanem azután egy kis idő múlva,
80 VIII | letételétől lesz eltiltva. Hanem ez nem fogja akadályozni,
81 VIII | Gyáli Pepi nyitott be hozzá, hanem az öccse, Dezső. Véletlenül
82 VIII | táncvigalommal végződjék, hanem azért csak felment a nevelőnőhöz.~
83 VIII | szennyezhessem magamat veled. Hanem azt csak elképzeled, hogy
84 VIII | vagyok.~– Ezt szeretem.~– Hanem azt tudod, hogy mint kihívottnak
85 VIII | hogy a nevelőnő nem megy, hanem a vastag tante kíséri el
86 VIII | Lorándnak az írott táncrendet; hanem azt Dezső az úton eltépte.
87 X | éjszaka félne magában járni, hanem azért, hogy elmondhassam
88 X | asszony hamis menyecske. Hanem ezt nem tudja senki: – csak
89 X | hallgatunk, mint a sült hal. Hanem biz ez nem először történik
90 X | Móclihoz – biztatott Márton. – Hanem egyet kötök ki csak az úrfitól.
91 X | fog hazudni, mint az írás; hanem én csak egyszerre megrohanom,
92 X | orra akarna nőni az arcán; hanem azután csak magához tért
93 X | fecskendezd, mert nem ott ég, hanem a hátad ég mindjárt, ha
94 X | kalapácshal-szemeid közé nézzünk, hanem hogy ennek az úrfinak a
95 X | Jertek velem! Üljetek fel! Hanem aztán az ördög engemet vigyen
96 X | Én nem szóltam semmit, hanem átöleltem, s azt fogadtam
97 X | örökkévalóságig elfelejtettem már. Hanem ez hát gyermekszerelem,
98 X | mégis oltalmazhatlak én! – Hanem most már drága az idő; téged
99 X | nem kérdezősködött többet, hanem kapaszkodott fel a bakra.~–
100 X | ide nem találtunk volna. Hanem hát most már, úrfi, merre?~
101 X | valamit. De nem mondok semmit. Hanem nagyon jól van. Így van
102 X | amit magának szerzett.~– Hanem mármost igazán búcsúzzunk
103 X | amerre az a hintó ment, hanem vágjon neki itt a hegyeknek
104 XI | hiszen én is itt vagyok még, hanem azért csak Fánny szőke hajfürteit
105 XI | hová, miért, mi járatban. Hanem azt, hogy mi lesz ennek
106 XI | reszketett az izgalomtól.~Hanem azt kellett volna látni,
107 XI | volt!~– Az nem volt Loránd, hanem más.~– Ki lett volna?~–
108 XI | ki?~– Azt én nem tudom. Hanem azt tudom, hogy ok nélkül
109 XI | Fánny; de nem lehetetlent. Hanem hát várj egy kissé, hadd
110 XI | nem a gyermek mondta –, hanem a szűz.~
111 XII | Nem úgy lesz a, cigány; hanem térj te be ide a cserénybe,
112 XII | Loránd –, hogy vegyenek fel, hanem hogy vigyázzanak magukra,
113 XII | halottarc is meg a halálarc is; hanem ez csak egy percig tartott:
114 XII | nemcsak a hintót kutatom ki, hanem tégedet is a bőrödig!~–
115 XII | így beszéljenek egymással.~Hanem amint a zsivány megragadta
116 XII | aztán Loránd vette őt célba.~Hanem amint kinyújtotta felé a
117 XII | prédikációval járó légátus; hanem iskolából kitaszított tanuló.
118 XIII | neki, meg a karperecemet, hanem még ezt a gyűrűt is le akarta
119 XIII | és segítségünkre nem jön. Hanem aztán amint ez odaugrott,
120 XIII | hogy ő nem háziasszony, hanem csak cigányleány. Amellett
121 XIII | cimborái akadtak hozzá; hanem mikor egyedül maradt, egészen
122 XIII | Azokra szűk szállások várnak.~Hanem hiszen akinek duzzogni tetszik,
123 XIII | lefelé az ázalékférgekhez. Hanem azután eddig van. S tán
124 XIII | zsarnok nap kilódította; hanem azt viszont te engedd meg
125 XIII | eszme!~– Az az „egy”? – Hanem az az egy te nem fogsz lenni,
126 XIII | űzök, botrányt csinálok, hanem arról a másikról, aki harangszóra
127 XIII | olvasták, nevettek rajta.~Hanem a vége mégis az lett a mulatságnak,
128 XIII | volt. Szerették egymást. Hanem azért Áronffy borult kedélyű
129 XIII | utasította vissza a kihívást, hanem azt mondá, hogy miután ő
130 XIII | boldog, mikor jó dolga van; hanem egy büszke ember mégis inkább
131 XIII | akinek a felesége szép.~Hanem egyszer mégis, véletlenül
132 XIII | távolban tartsam magamat.~Hanem volt egy napja az évnek,
133 XIV | ugyan még valami anyja is, hanem annak a társaságát bizonyos
134 XIV | tanácskozott a tükrével, hanem hogy eléggé elváltozott-e
135 XIV | mint egy vármegyerab fejét!~Hanem azután elégtétele volt abban
136 XIV | fogadta el Melanie kezét, hanem aztán nem is eresztette
137 XIV | a hely foglalva mástól.~Hanem ha Melanie felől megnyugodott
138 XIV | nem tanulta az optikát, hanem ezt, ezt nagyon jól értette.~
139 XV | benne más számára sorsot!~Hanem Cipra egészen tisztában
140 XV | Ott még gyertya égett.~Hanem Melanie-t nem láthatá e
141 XV | istentelen szája után; – hanem azután, mikor a mondat határozottan
142 XV | asztaláldást, amit tőlem tanult; hanem megfogd elébb a két kezét.~–
143 XVI | erősek; okos leány volt; hanem annyit bevallott magának,
144 XVI | rokonszenvű szív apró vallomásait. Hanem ő maga azért oly zárkózott.
145 XVI | sorban áll. Jól talál össze. Hanem az irigy-leány meg a gyilkos
146 XVI | csakhogy nem az ő arcára, hanem azon túl, azon felül, a
147 XVI | tréfából, félig vígasztalva –, hanem emez.~S a szívleányra mutatott
148 XVII | a fiatalember.~– Igen?~– Hanem ön itt csak egyre mondogatja
149 XVII | kutyái az ön védelme alatt. – Hanem aztán ezúttal megvédelmezzen
150 XVII | Voltam.” „Ma.” – „Ott”, hanem ezúttal olyan jól esett
151 XVII | azonban a leány nem tett, hanem anyja karjába fogózott.
152 XVII | élnek egymással?~– Igen.~– Hanem azért ön csak meg fog bennünket
153 XVIII | nem az öccse volt, Dezső, hanem – Gyáli.~Gyáli Pepi most
154 XVIII | dacot, se bosszús arcot, hanem mint hajdan diákkorában
155 XVIII | és a többi víg cimborák?~Hanem ezúttal Cipra nem nevetett
156 XX | menjek eléje Lankadombra, hanem inkább adjunk találkozót
157 XX | nekem mégis bátyám.~Jó, jó.~Hanem én azért karonfogtam, s
158 XX | bort-e vagy tímárcsávát.~Hanem azután később nem megy ily
159 XX | azért, hogy mámort adjon, hanem virtuozitásból: mutassa
160 XX | vág már a másik szavába, hanem mikor amaz elvégezte a magáét,
161 XX | pedig nem Loránd mondta, hanem Gyáli.~Ránéztem. Ez az ember
162 XX | szakadékainál egymásba illett.~Hanem Loránd villámló szemekkel
163 XX | mi történjék itt most.~Hanem én… én nem voltam ittas;
164 XXI | kívül másnak oda ne adják; hanem még az én áldásom hátra
165 XXI | igenlé.~– Persze hogy van. Hanem hát, tudod, hogy ez az ostoba
166 XXI | folytatása a mai napon túl esik. Hanem most már annál jobban sietek.
167 XXI | ezúttal hátul jövő Topándyt, hanem futott szobájába.~Az a levél!
168 XXI | Éjfélig mindig azt vetettem. Hanem magának még mindig áll a
169 XXII | igen kegyes, jámbor férfiú, hanem vendégeiért, akik Dezsőnek
170 XXII | húzódozott a látogatástól, hanem az utóbbi megbízás és bátorságának
171 XXII | csúszva ki Loránd karjából –, hanem Boris asszony tortájától: –
172 XXII | ha valaha otthon főzet. Hanem iszen Bécsben nem főznek
173 XXII | bámulatára nem a bécsi gavallért, hanem a szomszéd úrfit látja maga
174 XXII | Szégyen a futás, de hasznos; hanem hát így is csak meg vagy
175 XXII | egyszerre tíz évet fogok ugrani. Hanem annyit az érdekfeszítés
176 XXII | tante-val való táncra szólt, hanem a Loránd és Gyáli közötti
177 XXII | ömledezni a zongorából. Hanem biz az nem volt szellem,
178 XXII | a billentyűkön játszott, hanem a Cipra fehér házi menyétje,
179 XXII | sorsjegyet, mint Gyáli hivé, hanem helyette a lehozott táncrendet;
180 XXII | hitelességét veté a kétség latjára; hanem nagyon megjárta vele. Prókátorral
181 XXII | az ülés fel van oszlatva, hanem annak a vágyának mégsem
182 XXII | cigányleányhoz és a pékleányhoz.~Hanem Loránd nem nevetett rajta: –
183 XXII | párbajával eldicsekszik.~Hanem a hatást, melyet meséje
184 XXIII | az egzekúcióra tűztem ki, hanem a levátára. Az én incattusom
185 XXIII | hogy maguk gazdái legyenek.~Hanem ez indítvány mind Dezső
186 XXIII | eljárhat hivatalos teendőiben; hanem az édesanya olyan szépen
187 XXIII | tehát maradjon Dezsőékkel.~– Hanem mi ketten távozzunk innen –
188 XXIV | hogy eltakarhassa magát, hanem azért a kócsagtollas kalpag
189 XXIV | szegényeket! Fájt a szívem értük. Hanem azért úgy látszik, hogy
190 XXIV | hogy ez mind tréfa volt; – hanem így történt.~Loránd eltakarta
191 XXIV | el a nevén, az emlékén. Hanem hát már ez megtörtént, s
192 XXIV | maradsz.~– Itt maradok.~– Hanem elébb egy nehéz dolgon kell
193 XXIV | hagyjak itt magukra egyedül. Hanem e tekintetben megvannak
194 XXIV | dolga. Rátok van bízva. Hanem sokkal nagyobb aggodalom
195 XXIV | elfogadásukra készen állok. Hanem közvetve mégis gyakran megadóztattak.
196 XXV | amiken a felesége táncol, hanem még az is, hogy kénytelen
197 XXV | ezüstöt, egy köcsög aranyat. Hanem mármost hagyj szóhoz jutnom!
198 XXV | gyújtottam fel.~– Hát ki?~– Hanem azok odaát.~– A Topándy
199 XXV | amiket tettél, bizonyára, hanem a társadalom. Az emberiség
200 XXV | célból raboltál, látod-e, hanem azért, hogy leányodat a
201 XXV | Ugyan ne papolj már, hanem adj pénzt!~– Jól van, Kandúr.
202 XXV | Egészen hatalmamban vagy. Hanem hát lásd, hogy én neked
203 XXV | lehetsz felőle, hogy nem én, hanem azok odaát vitték el a pénzedet.~–
204 XXV | tarisznyádba beletömhetsz. Hanem valami mást kell megkapnod
205 XXV | káptalanba, mint az elébbit, hanem otthon tartja, hogy majd
206 XXVI | kell szerencsét mondani.~Hanem Cipra nem örömest állt velük
207 XXVI | való szer, amit mondok, hanem csak egy kis babona.~– Lökjétek
208 XXVII | másképp, puskaaggyal a fejére! Hanem az öreget élve kell megkapni,
209 XXVIII| hagyott ajtó küszöbén termett.~Hanem a farkas is a nyomában rohant,
210 XXVIII| akkor nem ember többé. – Hanem más baj lehet. Ha látják
211 XXVIII| szerenádba, amikor kell. Hanem ha egyszer aztán látod,
212 XXVIII| lövöldözésre való pillanat ez már, hanem összerohanásra, egymás testének
213 XXVIII| roskasztotta egy taszításával.~Hanem az hirtelen talpon volt
214 XXVIII| urak; van nekik erejük. Hanem a bika is erős, azért a
215 XXVIII| dühvel veté magát Lorándra.~Hanem Loránd nem ereszté őt magához
216 XXVIII| törekedett, hogy őt letörje, hanem hogy teljes erejéből magával
217 XXVIII| is hanyatt bukott bele. – Hanem jól sikerült.~A rabló a
218 XXIX | mondatta ezt magának kétszer; hanem hirtelen lekapva karjáról
219 XXIX | krajcárt sem kapsz, ha elmégy.~Hanem Borcsa asszony az első konfliktusnál
220 XXIX | talyigatolásnyinál Lankadombhoz; hanem azért amíg odáig eltolta
221 XXIX | különben olyan altató hang; hanem mikor az éber házőrző állat
222 XXIX | orozva támadás nem sikerült.~Hanem hiszen sokan vannak; kettőt
223 XXX | örök szeretet glóriájával; hanem volnál hideg, haragnak élő,
224 XXX | szemével, emberek szavával, hanem amint e szót kimondá, hirtelen
225 XXXI | lelkemet szeretőm lelkébe; hanem azért víg útitárs leszek.~
226 XXXI | két testvér megérkeztére; hanem az nagyon rút éjszaka volt,
227 XXXI | halottat visznek át rajta.~Hanem most egészen más világ van.
228 XXXII | az ütött-kopott életen.~Hanem ő nem adott túl azon.~Vakmerőségéről
229 XXXII | hogy engemet úgy szerettek!~Hanem mi azért csak szerettük
230 XXXII | Nem volt élet már az övé, hanem csak a napok számlálása.~
231 XXXII | várt a holnaptól semmit.~Hanem félt a jövő napoktól.~Gyakran
232 XXXII | már nem feküdt a földön, hanem az ágyon.~Arca égett, mintha
|