Fezejet
1 I | soha vissza nem ütött, pedig én hányszor megtéptem a
2 I | mertek vele kikötni soha; pedig nem látszott valami izmosnak,
3 I | egy-egy vidám ötleten, ő pedig úgy ült ott az asztal végén,
4 I | sűrű szemöldeit összevonni, pedig azok már akkor fehérek voltak;
5 I | akartam felvenni; Loránd pedig a sötétzöld ünneplő kabátomat
6 I | föld, ez a keserű föld. Jób pedig elment a budai török fürdőbe,
7 I | Istent, hogy nem vette őt el.~Pedig hát minek örültem? Miért
8 II | másik magyar ajkú; aztán pedig hát testvérek volnánk, meg
9 II | Nem akart tőlünk megválni. Pedig az orvosok is azt tanácsolák.
10 II | fizetnek érte: helyettem pedig cserébe hoznak egy kis német
11 II | hogy most is szeretem; – pedig ő talán vár arra. A nyomorult
12 II | németül szólt hozzájuk; mikor pedig én leszálltam, sajátságos
13 II | arcámat.~– Bonus, bonus!~Ennek pedig az a kettős haszna volt,
14 II | még németül nem tudtam, ő pedig magyarul definitíve nem,
15 II | volnánk; – második vonalban pedig ezáltal bennem is illő respektus
16 II | fölvezetve az emeletbe; engemet pedig folyvást a fejemnél fogva
17 II | hova leszek ijedtemben.~Azt pedig semmiképpen ki nem kerülhetém.
18 II | percig nem áll be a szája, pedig olyan hangja van, mint a
19 II | kellett semmi. Fromm papa pedig váltig kínált diákul: „comedi!
20 II | kérdené, hogy szabad-e.~Aztán pedig nemhogy maga megette volna,
21 II | lábaival a lépcsők fokait.~Én pedig folyvást arra gondoltam:
22 II | legelőször megláttalak!… pedig hát – mire megvénülünk???…~ ~
23 II | húzta meg a hajamat.~Ezt pedig vártam tőle.~Végre ráakadunk
24 II | mellettem repkedett; én pedig menni sem tudtam, olyan
25 II | nehezek voltak a lábaim, pedig valami elől menekülnöm kellett
26 II | jó reggelt! – Henriket pedig megtaszítá könyökkel: –
27 II | nyerte meg helybehagyását.~– Pedig ha az ember nem restelli
28 II | dörmögé a fiú mérgesen.~– Pedig hát még a mészáros mesterség
29 II | dagasztószék.~Ezt a nótát pedig mindannyian oly komoly buzgósággal
30 II | véltem megújítandónak, amihez pedig semmi kedvem sem volt ma.~
31 II | tegnap sem tudta Henrik, pedig csak a kis piszének kellett
32 II | felemelte a lineát, meglehet pedig, hogy csak azon szándékban,
33 II | helyezé öklét.~– A hegedülést pedig semmiképpen meg nem engedem!
34 II | összetöröm, a köpönyeget pedig felszabom kabátnak. Diáknak
35 II | is táncolt. Mai világban pedig éppen nélkülözhetetlen a
36 II | rajzlecke és hegedűlecke alatt pedig éppen azt tettük, amit a
37 II | minthogy meg volt tiltva, ezt pedig ingyen; – ha csak bűndíjnak
38 II | vele?~Az én etikám szerint pedig az egészen természetes jogszempont
39 III | mit az megszorított, nekem pedig megengedte, hogy kezet csókoljak
40 III | fehér muszlinruháját.~Ő pedig engem éppen észre sem látszott
41 III | öregebb volnék már!”~Most pedig azt mondom: Bárcsak tizenkét
42 III | nemigen szerette. Loránd pedig csak a hanglépcsőzetet verte
43 III | volt egészen betanulva, pedig én elhallgattam volna félig
44 III | betanultan is, nagyanyám pedig készülődött visszatérni
45 III | nagyanyámra még nehezteltem; pedig lábai porát kellett volna
46 III | otthonom felé; én magam pedig itt maradtam az ő helyén.~
47 IV | leggonoszabb ateista.~Nehogy pedig azt higgye valaki, mintha
48 IV | úri vendégek voltak. Az pedig még most is azt a pogány
49 IV | hinni.~– Egyebek között pedig hinnie kell önnek azt, hogy
50 IV | becstelenítési bírságban, másodszor pedig az okozott kijavítási költségekben,
51 IV | vetkőzik, mikor melege van; ami pedig a gúnydaloknak nevezett
52 IV | nyomtatásban olvassák, melódiáik pedig éppen nagyon kegyesek.~–
53 IV | mosdóvízzel; a másik ajtón pedig benyitott a másik hajdú,
54 IV | hivatalos.~Az étekfogatoknak pedig nem akart vége lenni. A
55 IV | tett emiatt.~– Az ember pedig azt hinné, hogy e szép kezek
56 IV | dugva a selyem közé.~– Ez pedig az én könyvtáram – szólt
57 IV | azt a magyar zongorát!~Az pedig egy cimbalom volt. Az igaz,
58 IV | házigazdájával kezet szorítva.~– Én pedig örülök, hogy szerencsém
59 IV | sarkait. És örültem rajta: ez pedig bűnös öröm volt, mert nem
60 IV | Átkozott bolond egy álom!~Pedig hát a házigazda ott ül szemközt
61 IV | keverte bele a – spinótot. Pedig ez volt a legerősebb indok,
62 IV | az asztalról.~A másikkal pedig éppen úgy járt. Az töltött
63 IV | volt: – hal volt.~Már itt pedig orvosi bizonyítvánnyal is
64 IV | megbecsteleníteni.~Nem tagadható pedig, hogy a jelen esetben is
65 IV | magát a túrós étekből. Az pedig teljes lehetetlen. A pallossal
66 V | világos életveszedelem nélkül.~Pedig még jó szemmel ki lehet
67 V | lehetett nekimenni, aki pedig a zsombékokra bízta magát,
68 V | ösvényen.~Hát a lovas?~Az pedig aluszik!~Aluszik a ló hátán,
69 V | fölébresztené gazdáját, pedig most erre nincs szükség.~
70 V | libegő éjjeli lángok láttára; pedig bizonyosan sokszor találkozhatott
71 V | a hetedik is itt van? – Pedig még csak tegnap jött a többihez.”~
72 V | lebegtetné.~A kazal odújából pedig előkúszott az ellenség:
73 V | megkötöznék: kit ölt meg érte?~Pedig tallér és bankjegy van elég.~
74 VI | annak, aminek én örülök.~Ha pedig, nagy ritkaságból, egy-egy
75 VI | csak szintaxista voltam, ő pedig első évi jogász, hanem azért
76 VI | egy másik gyerek miatt.~Én pedig nemcsak féltékeny voltam,
77 VI | mindjárt elszédül tőle. Én pedig csak azért is szíttam, a
78 VI | lesz.~– Nem félek az utcán.~Pedig úgy éreztem magamat, mint
79 VI | tudtam nevettetni.~Pepi pedig ellenkezőleg most már komoly
80 VI | jószívűleg. – Ugyan későn jössz, pedig iszonyú sok „labor” vár
81 VI | elmulasztottam. Mi lett belőlem?~– Pedig valami kedves meglepetéssel
82 VI | nem írok anyámnak levelet, pedig ő most is beteg, s csak
83 VI | gyertyánk leégett; nagymama pedig már alszik, nem kérhetünk
84 VI | csak szintaxista voltam, ő pedig első évi jogász.~
85 VII | előszobájában kellett várakoznom. Pedig jól fel tudtam fogni, hogy
86 VIII | fogakon).~Hermine nagysád pedig fölkelt mellőle, és igen
87 VIII | gátolva van a kimenetelben, pedig okvetlen szólnia kell vele.~
88 VIII | őt akarta most látni. Az pedig diadaltól ragyogó arccal
89 VIII | iskolai szék elbocsátott; pedig mindent magamra vallottam,
90 VIII | aki túlteszesz Rappón, én pedig egy cinege, azért ne hidd,
91 VIII | a sorshúzást.~Gyáli Pepi pedig vette kalapját, s tréfás
92 VIII | kedvetlenül nyúlt sipkája után.~– Pedig én ma este együtt akartam
93 IX | mellett.~Azon év ifjúságáról pedig ezt mondja a történetíró: „
94 X | whistezni, a nagyságos asszony pedig valószínűleg éjfél után.
95 X | gondolattal, mind kiveri belőle.~Pedig olyan sok végiggondolni
96 X | paróka volna, az ő parókája pedig úgy tesz, mintha haj volna.~–
97 X | bérkocsisa van, a nro. 7. Azt pedig én jól ismerem. Hát legelőször
98 X | betekintett Márton; még pedig kapaszkodnia kellett hozzá,
99 X | másnak kell róla tudni. Mi pedig nem azért jöttünk ide a
100 X | számítják, az utcai lámpásokat pedig a jövő nemzedék gondjaira
101 X | soha nem felejtem el.~– Pedig még nem mondtam el mindent,
102 X | szenvedély nem bánt. Én pedig már el vagyok veszve. Amiről
103 X | továbbmehetnek. Magának pedig, Loránd úrfi, odaadom a
104 XI | tudná fejezni!~Szegény anyám pedig úgy iparkodott erőt mutatni!
105 XI | monda nagyanyám –, Dezső pedig velünk jő.~Anyám e szóra
106 XI | zajt sem ütöttem a kárból. Pedig a becstelenségen kívül károm
107 XI | említél semmit, míg jöttünk!~– Pedig én megmondtam azt az öcsémnek
108 XI | testvérem nélkül. Bátyám pedig elindult ugyanakkor gyalog,
109 XI | hol van Loránd.~– Loránd pedig azt mondta, hogy meghal,
110 XI | imádkozzál testvéredért!~– Ti pedig hallgassatok érte! Mert
111 XII | több, mint muzsikus.~Loránd pedig annyi megszeppenést sem
112 XII | vágott vissza Loránd.~Jelent pedig a „deres” olyan négylábú
113 XII | nyugodtan bemenni, maga pedig fogta a lovát, s odavezette
114 XII | csapja az ajtót, a szolgáló pedig elrejti magát a pad alá:
115 XII | cintányérban égő borszesz.~Ez pedig valami kísérteti világítást
116 XII | szemöldökkel.~Egy percben pedig úgy tetszett Lorándnak,
117 XII | pisztolyt tartotta, másikkal pedig kirántá a rabló öve mellől
118 XII | rá ismét a rabló. Loránd pedig folyvást a fejének szegzett
119 XII | szokott? Ne menjen oda!~– Pedig odamegyek; s ha nem tetszik
120 XII | hordja szemében; – a hölgy pedig arról az ifjúról, ki tud
121 XIII | csókolva neki. Lorándra pedig, ki a kocsis mellől szállt
122 XIII | magamat tenni, semmi; azontúl pedig annyi, amennyi egyik napról
123 XIII | hogy mit mond erre.~Loránd pedig a legkomolyabb arccal válaszolá,
124 XIII | még most is reszket, amaz pedig feltűrte karjáról a ruha
125 XIII | pisztolyt a zsebébe. Lorándnak pedig kezét nyújtá az asztalon
126 XIII | rabló arcvonásaira, amiket pedig jól kivehetett a szeszláng
127 XIII | Ezt a mocsári tanyát pedig nem tűröm itt a közelben
128 XIII | nem hasonlítnak a betűk; pedig mégis látta azt valahol!~
129 XIII | gyermektárs leveléből. Most pedig azt írta ez ismeretlen kéz
130 XIII | trónörököst nevel; Loránd pedig úgy viselte magát irányában,
131 XIII | senki sem akadt még; Topándy pedig ismeretlen unokaöccsében
132 XIII | ismerősök a háziúr kedvesének; pedig az nem volt más, – mint
133 XIII | azontúl nem törődik vele. Pedig van valami ragaszkodása
134 XIII | felelt neki minden kérdésre; pedig szegény leány annyira az
135 XIII | nem értett mindezekhez. Pedig milyen bűbájos gondolat:
136 XIII | Loránd rábámult; Topándy pedig félvállról azt kérdezé tőle:~–
137 XIII | szemébe mondja? Saját magával pedig talán megalkuszik akkorra
138 XIII | kegyeskedő? Mai világban pedig az is egy neme a bátorságnak,
139 XIII | örömest kerestem aztán fel.~Pedig amint hazaérkezett, azonnal
140 XIV | már? Higgye el egyszer!~Pedig Loránd nem azon tanácskozott
141 XIV | úgy értett hozzá!~Loránd pedig olyan bölcs volt, hogy engedte
142 XIV | szemrehányással az ifjúnak.~Loránd pedig tréfásan átkarolta derekát,
143 XIV | azt mondta neki~– Abból pedig ma semmi se lesz, kedves
144 XIV | kiment a szobából.~Cipra pedig, amint egyedül maradt, mielőtt
145 XIV | nevetni ügyetlenségein.~Vagy pedig hízelgő, alattomos, mindenkinek
146 XIV | selyembe is, mert van elég.~Pedig tudnia kellett volna, hogy
147 XIV | mert – gyászol.~Melanie-n pedig a legegyszerűbb fekete ruha
148 XIV | becsülnöm; cseléd kiégethetné, pedig ennek soká el kell tartani.~–
149 XIV | És ki az az „Az”?~Melanie pedig elértette, hogy a három „
150 XIV | gúnnyal fordult neki:~– Bizony pedig, barátom Bálint (Loránd
151 XIV | karikagyűrű van a kezén; az pedig jegygyűrű szokott lenni.~–
152 XV | esve, ha erre gondolt. „Pedig hiába! Azért akármilyen
153 XV | mindenki csak enyeleg, amahhoz pedig komolyan közelít.~Ez egészen
154 XV | volt észre nem venni.~Cipra pedig különösen tréfás kedélyben
155 XV | Bálint barátom, maga álmos! Pedig jó lesz, ha az éjjel vigyáz
156 XV | fájdalmában. Ez tud repülni, én pedig csak a földön csúszok!~Mikor
157 XVI | bűvzár lepattanhatna onnan!~Pedig már szinte két év elmúlt
158 XVI | senki sem tud semmit. Az pedig hallgatni fog örökké, ha
159 XVI | bársony tábori székre.~Maga pedig letelepedett a tigrisbőrre,
160 XVI | szabadság uralkodik.~Cipra pedig elkezdé hangolókulcsával
161 XVI | mutatott kezével.~Cipra pedig – valamit mást látott meg,
162 XVII | velük fiuk hollétét. Ha pedig azok megtudják azt, s őt
163 XVII | megszólító arcára nézett.~Az pedig a kétségtelen felismerés
164 XVII | ráismertem önre annyi idő óta, ön pedig már nem ismer tán többé,
165 XVII | hogy még most is fél tőlem; pedig ezen az átkozott göröngyös
166 XVII | mint az imént Loránd. (Azt pedig mindketten igen jól tudták,
167 XVII | ideig állani?~– Igen.~– Pedig ön maga oly kegyes, istenfélő
168 XVII | volt a sárgaruhás asszony!~Pedig nem volt rajta semmi sárga.~
169 XVIII | is elment ezen az úton; pedig annak szerető neje, növendék
170 XVIII | menyegzőről beszélt, Loránd pedig a pisztolyról.~– Tehát egy
171 XVIII | fordított fáklyával.~Lorándnak pedig a következő napok alatt
172 XVIII | csillagaik egymáshoz.~Loránd pedig nevetve, vigadva gondolt
173 XVIII | hova jutsz még? Loránd pedig – egészen mást értett.~–
174 XVIII | nézett le a vízbe; Loránd pedig, ki Gyáli háta mögött állt,
175 XVIII | szót sem tudott neki adni. Pedig, ki tudja, mikor ül ennél
176 XVIII | sem veheti ki a szájából?~Pedig egy búcsúcsókot talán mégis
177 XVIII | árokba, s kitörik a nyakad. Pedig kár volna ilyen reménydús
178 XIX | míg felnőtt hajadon lett.~Pedig Pozsony víg, zajos főváros.
179 XX | lesve minden érkező kocsit.~Pedig ezúttal szokatlanul sok
180 XX | mellette ülő Gyáli szemébe. Az pedig mosolygott. Azokkal a szép,
181 XX | Nekem van.~Ezt a szót pedig nem Loránd mondta, hanem
182 XX | kővé fagyott tekintetével.~Pedig én nem fenyegettem őt. Én
183 XXI | azt hitte, hogy „körüle”, pedig „benne” volt az átváltozva.~
184 XXI | ma itt maradunk. Nekem pedig küldj a szobámba mosdóvizet,
185 XXI | porosak lettünk az úton, pedig ma szépek akarunk lenni.~–
186 XXI | örült annak Cipra!~Loránd pedig be sem várta az ezúttal
187 XXI | gyilkos. A zöldruhás leány pedig még mindig védi. – Lássa:
188 XXI | hogy boldog legyen.~Loránd pedig, ahogy Cipra eltávozott,
189 XXII | gyűlölte ezt az embert.~Loránd pedig a bosszúállás kéjétől szikrázó
190 XXII | utoljára még Dezső is; pedig ő nem tudta még, hogy miféle
191 XXII | Borcsa asszonynak pedig azalatt volt drága dolga
192 XXII | forró zsírban, mint a furkó; pedig ugyanabból a lisztből való,
193 XXII | mondókájához hozzákezdeni.~Loránd pedig valóban jókedvre volt hangolva.
194 XXII | féltékeny volt. Majd megölt. – Pedig mi nagyon hívek vagyunk
195 XXII | már nem szeretjük.~Dezső pedig folytatá az elkezdett történetet.~–
196 XXII | Lorándra. Ez neked szól.~Loránd pedig éppen akkor azt mesélte
197 XXII | táncrendet; a két cédulát pedig eltettem, és megtartottam
198 XXIII | Cipra – még pogány. Már pedig a házassághoz legelső dolog,
199 XXIII | falusi asszonynak kell; – azt pedig tudhatod, hogy ebbe sok
200 XXIII | Dezsőnek; Márton legény pedig odasomfordált Loránd mellé,
201 XXIV | a nyakában.~A sovány úr pedig megfogta a hintó ajtaját,
202 XXIV | van-e lelke?”~A sovány úr pedig mindenáron ezt látszott
203 XXIV | Türelmetlen publikum vagy, öcsém. Pedig azért sem sietek az előadással.
204 XXV | mint az eresztett méz; ha pedig meghalálozik…~– Jól van,
205 XXV | rajta bozontos fejét.~– Ha pedig az Isten elszólítja az árnyékvilágból…~–
206 XXV | mintha vadászni volna. Éjjel pedig jól be van zárva a kastély,
207 XXV | esküdt címere. Az ötödik pedig, melynek középen kell lenni,
208 XXVI | Egyszer ezt mondja Lorándnak.~Pedig mindössze miért? Tán mert
209 XXVI | lerázni, ha megfogózott.~– Pedig én igen jó szert tudok ám,
210 XXVI | majd a cigányasszony.~– Pedig ártatlan szer ám az egész,
211 XXVI | cigányasszony babonájának.~Az pedig hunyász rimánkodással tartá
212 XXVI | továbbsertepertélt a háztól.~Cipra pedig elgondolkozva dúdolta magában
213 XXVI | követett el rajtam igézést; pedig én volnék a boszorkány fajzata.”~„
214 XXVII | ki hallja meg azt ott?~Pedig van, aki meghallja azt!~
215 XXVII | folytatá Kandúr –, ha pedig csellel nem tudnánk bejutni
216 XXVII | visszalövöldözzetek rájuk! – Ha pedig kettőt füttyentek, az azt
217 XXVII | hogy nem enged alunni!~Pedig milyen könnyű volna megkísérelni:
218 XXVIII| akkor hagyjon magamra.~Pedig bizony a lámpát jó lenne
219 XXVIII| vannak – monda Topándy –, pedig kettőt már lepörköltem közülök.
220 XXVIII| nem láthatnak téged, te pedig, mikor ők tüzet gyújtanak,
221 XXIX | Ez a bőkezű nagylelkűség pedig sehogy sem illett a kegyeskedő
222 XXIX | egy főzőkanállal.~Kezdé pedig catilinariáját ezen a magyar „
223 XXIX | asszony röhögött, a malac pedig még jobban visított.~– Öld
224 XXIX | ártatlanra.~Borcsa asszony pedig azt mondá lihegő dühvel
225 XXX | Milyen soká tud késni!~Pedig amilyen gyorsan négy paripa
226 XXX | A papnak”.~Nem szokott pedig levelezésben állani vele.~
227 XXX | elmerülés órája jelen van?~Vagy pedig bevallja az egészet?~Hogyan
228 XXXI | engedi magát kapacitáltatni. Pedig csak vendégek voltunk itt! „
229 XXXI | legdrágább anyai szívet: „Ha pedig te megátkoznád azt, akit
230 XXXII | csak sebet sem kaptak soha.~Pedig mennyi szép golyó elrepült
231 XXXII | boldogok laknak.~ ~Mi pedig vénülünk tovább, és ki tudja,
|