Fezejet
1 I | olyan ember a világon, aki ezt ne szeresse? Gyermek, tudom,
2 I | sehol, meghalt. Lehetetlen ezt felfogni! Gyermekkoromban
3 I | Ma azután nyitva láttam ezt az ajtót, megtudtam, hogy
4 I | Kérdte, hogy miért tette ezt. Megint elhalmozta nehéz
5 I | fülkében nyugszik, hagyta ezt a rettentő örökséget utódaira,
6 I | testvért! Nem értitek ti ezt még.~Jób szépapátok azon
7 I | Meghalt.~Nem értitek ti ezt még!~Már akkor hárman voltak
8 I | térítik vissza. Nem értitek ti ezt még.~Gerő összeköttetésben
9 I | mellyel testvére, mint ezt előre megmondá.~Csak két
10 II | cserében megnyerni lehet.~Ezt az intézményt csak asszonyok
11 II | csóválta a fejét.~Ki ne értené ezt a néma beszédet? Most megszámlálta,
12 II | semmi víz le nem mossa rólam ezt a szégyent.~Minden percben
13 II | se húzta meg a hajamat.~Ezt pedig vártam tőle.~Végre
14 II | bajba kerül.~Hanem hát Fánny ezt nagyon nevetségesnek találta.~
15 II | végigkommantott a fejemen.~Ezt úgy híják iskolai műnyelven,
16 II | együtt mozgatta vele; s ezt a tréfás sajátságát mindannyiszor
17 II | sárcipőt, mikor sár van. Ezt már megengedem.~S hogy megmutassa,
18 II | Ez a szép dagasztószék.~Ezt a nótát pedig mindannyian
19 II | ugyanakkor a lábával eléri. Ezt tehát el kellett engedni.~
20 II | minthogy meg volt tiltva, ezt pedig ingyen; – ha csak
21 II | a Dunába. Sohasem merte ezt senki tudatni otthon a családunkkal.
22 III | hátra reputációmban, mikor ezt a termet megláttam, ahol
23 III | szájról, mennyit láttam én ezt ébren, mennyi irtózató görög
24 III | legnagyobb baj, hogy az ember ezt maga is érzi. Innen az a
25 III | vetemedtem, hogy én most ezt a poharat felemelem, hozzákoccintom
26 III | lüktetett bennem, mikor ezt kigondoltam. Már nyúlni
27 III | Mondtam Henriknek, hogy ezt tolmácsolja meg neki; láttam,
28 III | maradtam az ő helyén.~És amint ezt a nagy egyedül maradást
29 IV | kezét-lábát, hogy jobban se kell!~Ezt mondván, esküdt úr gömbölyű
30 IV | kacagott fel Topándy. – Ezt már csakugyan szeretném
31 IV | Most is Ciprának hítták.~Ezt tehát csakugyan eltagadta
32 IV | csinált: nem tudta, higgye-e ezt vagy ne.~– Hát mikor ön
33 IV | Hahaha! Vesszek meg, ha még ezt ki nem csinálom. Ha úgy
34 IV | gondolat! Nem halok meg, amíg ezt meg nem érem.~Eközben előjött
35 IV | A tiltott gyümölcs édes. Ezt szolgabíró úr erősen tapasztalá,
36 IV | sérelmemért bevádolám. Bánom, hogy ezt cselekedtem. Azt kellett
37 IV | vesz be bizonyos tárgyakat.~Ezt nem érti külföldi ember:
38 IV | Borcsa asszony, vigye ki ezt is. Nem eszik belőle senki.~
39 IV | megesz a méreg, ha odaát ezt megtudják. Maga napról napra
40 IV | maga vevé elő a kávéfőzőt, ezt nem bízta soha másra, s
41 IV | iskolában, s attól fél, hogy ezt még majd meg is tudják odahaza.~
42 IV | uramöcsém!~– Hát mért nem mondta ezt nékem, urambátyám?~– Hát
43 V | a mostani úr betiltotta ezt a nemét a nemzetgazdászati
44 V | ez látszott meg arcán, ezt mondták összecsattogó fogai,
45 VI | Melanie-nak is bókokat mondott. Ezt már elhagyhatta volna.~Hiszen
46 VI | Melanie-val ő tegye meg. Ezt ő igen jó tréfának tartotta,
47 VI | udvaroljon, akinek férje van? Ezt nem láthatta abban a körben,
48 VI | olyan zavarba jött, mikor ezt szemébe mondták előttem!
49 VI | világítson, s utánam énekelte ezt a tréfás verset:~„Hab i
50 VI | feküdtem a földön.~– Add nekem ezt a levelet – rebegém, és
51 VII | írást tett elém e szókkal:~– Ezt itt másold le holnap reggelig
52 VII | többieknél. – Miért írtad ezt?~– Pénzért.~Egyik tanárbíró
53 VII | megtudni, hogy mennyiért írtad ezt a firkát, hanem hogy mi
54 VII | kezedbe azt az írást, amiről ezt lemásoltad!~Összeszorítottam
55 VII | úrra, mintha azt mondaná: „Ezt vártam tőle”.~Erre Schmuck
56 VIII | hogy viszont ön azt, akitől ezt tudom, semmi bajba ne keverje,
57 VIII | egyeztünk egymással. Ön nem ezt ígérte nekem.~– Kedvesem,
58 VIII | fiskusnak azt az albumot.~– Ön ezt csak azért akarja most magával
59 VIII | leánya van?~– Óh, uram, ezt ne emlegesse! Ez önben a
60 VIII | Nekem emelkednem szükséges; ezt ön maga is helyesli; az
61 VIII | ami keze ügyébe akad. Ha ezt nem tettem volna, most sem
62 VIII | közönséges becsületes ember ezt tette volna. Árulónak nem
63 VIII | vizavím?~– Igen szívesen. Ezt kérdezned sem kellett volna.
64 VIII | kövér tante fog vele menni.~Ezt a kövér tante-ot csak olyankor
65 VIII | bocsátlak szemem elől, nehogy ezt is feljelenthesd.~– Óh,
66 VIII | tetszik, én készen vagyok.~– Ezt szeretem.~– Hanem azt tudod,
67 VIII | Nagyon jó oka volt rá, hogy ezt tegye; s még jobb oka volt,
68 VIII | még jobb oka volt, hogy ezt elhallgassa.~Loránd azt
69 VIII | Dezső.~Megköszönte neki ezt a sorshúzást.~Gyáli Pepi
70 VIII | És még tíz év van hátra ezt végiggondolni.~De tíz év
71 VIII | emberöltő-időn befutja a folyondár ezt a mondást:~„Ne nos inducas
72 IX | Azon év ifjúságáról pedig ezt mondja a történetíró: „Ezen
73 X | mondja mindjárt? Üldözik? Hát ezt kellett volna mondani. Kik?
74 X | De hát honnan számíthatja ezt ki mind ilyen pontosan?~
75 X | asszony hamis menyecske. Hanem ezt nem tudja senki: – csak
76 X | akinek férje van!~– Ki mondta ezt neked? – kiálta rám Loránd,
77 X | Azt akarom, hogy hagyd el ezt a nőt.~– Elment az eszed?~–
78 X | legyen soha.~Nagyon szereti ezt az asszonyt!~Kevés szavamba
79 X | suttogá ő –, hogy felőlem ezt a rágalmat mondja valaki.~–
80 X | és örökre.~– No, ne mondd ezt! Ez a veszély valaha csak
81 X | arra, amit kértem tőled! Ha ezt nem tennéd, mind rám, mind
82 X | utasítsd. Nagy okom van ezt kívánni, s azt neked meg
83 X | Ha engemet szeretsz, ezt meg kell fogadnod értem.~
84 X | évnek végét!?~– Fogadod ezt – becsületszavadra? – szólt
85 X | jóízűen. Még most is, hogy ezt leírom, szememben a könny:
86 XI | tudom valóban, hogyan adjam ezt kegyeteknek tudtukra, ha
87 XI | Ah, azt nem tudtam, hogy ezt nem tartják a provincián
88 XI | provincián gyalázatnak. Ezt igazán nem tudtam. Hogy
89 XI | Valóban nem tudtam, hogy ezt nem tartják üldözésre méltó
90 XI | magam.~– Miért hallgattad ezt el? – kérdé most nagyanyám
91 XI | térdepel, és megcsókol.~Ezt a csókot Lorándért kaptam.~–
92 XI | észrevette szorongásomat.~– Hagyd ezt most! – inté anyámat. –
93 XI | Azt mondta, nagy oka van ezt kívánni, azt mondta, nagy
94 XI | szerencsétlenség lenne belőle, ha ezt meg nem tartanám. Én szavamat
95 XI | született a világra, aki ezt tüzes harapófogókkal is
96 XI | elkomolyodott, s reszkető szóval ezt mondá:~– Ha te kívánod, –
97 XI | őrizni, ahol a magamét.~Ezt már nem a gyermek mondta –,
98 XII | borókabokrok árnyaztak be. Ezt a helyet választá éjszakai
99 XII | ideje volt nyugodtan elnézni ezt a nagyságos asszonyt, akinek
100 XII | bele, s azután meggyújtja. Ezt a forró italt híják nálunk
101 XII | ember halt meg. Lássuk meg ezt a halált!”.~Hirtelen fölemelkedék
102 XII | kapna, az nem sok lenne. Ezt a pénzt, amit az az ember
103 XII | házhoz, akármi vétke van. Ezt már megmondtam. Hát gyilkolt?~–
104 XIII | karperecemet, hanem még ezt a gyűrűt is le akarta húzni
105 XIII | könnyűvérű negéddel adta ezt elő, hogy Topándy nem tudta,
106 XIII | rázta a fejét. Nagy sor ezt elhinni.~– Még tán most
107 XIII | én is magammal máskor.~– Ezt a mocsári tanyát pedig nem
108 XIII | úgy tetszék neki, mintha ezt az írást már látta volna
109 XIII | látja, ez szép magától, hogy ezt is hozzáteszi.~Azzal megszorítá
110 XIII | asszonynak öltöztetett szűz.~És ezt a titkot Loránd meg tudta
111 XIII | Topándy nem őrzi, nem félti ezt a leányt; egyedül hagyja
112 XIII | elment.~Loránd megszánta ezt az árva teremtést, aki selyemben,
113 XIII | találhatná meg őt, hogy ezt szemébe mondja? Saját magával
114 XIII | vendégei részéről. Szánta ezt az elveszett lelket.~Egyszer,
115 XIII | kezét Loránd vállára téve. – Ezt az eszmét én régóta ismerem.
116 XIII | tulajdonsága van a szívemnek, hogy ezt az embert gyűlölöm.~– Azért,
117 XIII | együtt Heidelbergbe. Az ördög ezt a Sárvölgyit oda is utánunk
118 XIII | bizonyos Stoppelfeld doktor ezt a lepecsételt csomagot hagyta
119 XIII | tétova visszfénye.~– A levél ezt mondja tovább:~„Akadémiánkon
120 XIII | volt nyugalma ülve beszélni ezt el. Nem is úgy beszélt,
121 XIII | kértem, hogy olvassa végig ezt a levelet, melyet éppen
122 XIII | határidő előtt egy nappal ezt fognád tenni. Nem használnád
123 XIII | oly borult kedélye?~S te ezt nem tudnád? – szólt a farizeus,
124 XIII | levelet; s az öreg asszonyság ezt nagyon köszönte, de kért,
125 XIII | jer, védelmezd ellenemben ezt a jámbor férfit! Mondd el,
126 XIV | arra a rövid időre, míg ezt elvitte, mégis megengedem,
127 XIV | frizőrje és Topándy borbélya. Ezt ő egészen természetesnek
128 XIV | magán, hogy azt megtegye. Ezt a szép főt, melyen lopva
129 XIV | elmerengett, úgy elékteleníteni! Ezt a sűrű hajsátort, melynek
130 XIV | báb? No, így jöjjön csak! Ezt szép lesz megalázni. Könnyű
131 XIV | mintha mondaná neki: hallod ezt? Csak akkor fogadta el Melanie
132 XIV | tanulta az optikát, hanem ezt, ezt nagyon jól értette.~
133 XIV | tanulta az optikát, hanem ezt, ezt nagyon jól értette.~Nem
134 XIV | tett magának Cipra, mikor ezt a nevet kimondta Loránd
135 XV | mégis én vagyok az igazi; ezt érzem, ezt tudom; de nem
136 XV | vagyok az igazi; ezt érzem, ezt tudom; de nem tudom bebizonyítani!
137 XV | szenvedély vitte odáig, ahol ezt ki tudta gondolni.~Pokoli
138 XV | van, azt tudta; de hogy ezt a gyors kezecskéjét valaha
139 XVI | szomorúságra nekem, hogy ezt sohasem kérdezte tőlem senki,
140 XVI | félrefordítá arcát.~Loránd értette ezt jól; de éppen ez a tárgy
141 XVI | Mit tesz ez, Melanie?~– Ha ezt elmondom önnek, át fogja
142 XVI | ugyanazon boldog érzés, mely ezt kivetkőzteté fényes gombos
143 XVI | tartotta őt és szülőit magától?~Ezt meg kell még gondolni jól.
144 XVI | meg kell még gondolni jól. Ezt ki kell főzni jól.~Loránd
145 XVII | ismét ölre fogta; ahogy ezt számtalanszor látni érzékeny
146 XVII | asszonyság jobban tudta ezt („Majd ha egyedül leszünk,
147 XVII | Mutatóujját felemelve, ezt súgá fülébe:~– Ez volt a
148 XVIII | megfizető örök igazság keze!~Ezt az asszonyt ő az út közepén
149 XVIII | levelében ilyesmire példálózott. Ezt meg kell akadályozni. Másként
150 XVIII | aggodalom rád nézve, hogy ő ezt megtudja. Mert bizony hidd
151 XVIII | oda. – Nincs ott helyed.~Ezt is ketten felelték.~Topándy
152 XVIII | támadt és lejárt agyában. „Ha ezt az embert én innen most
153 XVIII | ember lettél, velem együtt: ezt szeretem. Az asszony csak
154 XVIII | mint bírta magát rá, hogy ezt a háztájat amazzal felcserélje;
155 XVIII | nekem tartozó kötelességem ezt úgy hinnem, mint az apostolok
156 XVIII | megyünk.~Hiszen tudni lehetett ezt jól; nem éppen ezért jött-e
157 XVIII | mosolygó arcaiba, s mikor ezt bevallottam, a szemembe
158 XVIII | szeretve volt, s hadd tegye ezt az utolsó gondolatot könnyűvé
159 XIX | van? Minden örömöd sértené ezt a szenvedő szívet, s annak
160 XIX | magához.~Erre aztán Loránd ezt a rövid sort írta vissza:~„
161 XX | szakasztott hasonlatosság!~Ezt már sokan mondták, hogy
162 XX | azt mondta, hogy tartsa ezt akkorra, majd ha bor lesz
163 XX | Ki mondta neked, hogy ezt tedd? – dörmögött rám ingerülten.~–
164 XX | nagyon rossznak találtam ezt a hangot, s kedvetlenül
165 XX | kedveseim elé. Magyarázd meg ezt nekik!~– Ők tudják azt már,
166 XX | akármilyen abszurdum is…~És amíg ezt mondta, oly komoly volt,
167 XX | vállára ütött.~– Hallod-e ezt, Pépó? Az én öcsém megállja,
168 XX | hírhedett példákat.~– Halljátok ezt! Egyszer Batthyány herceg
169 XX | kiüríték egymás barátságáért ezt a furcsa poharat.~(Látlak,
170 XX | hát melyiteknek van kedve ezt a pohárürítést a német gavallérok
171 XX | se legyen!~– Nekem van.~Ezt a szót pedig nem Loránd
172 XX | melyitek tegye meg elébb ezt a tréfát?~Mind a ketten
173 XX | Én leszek az hát, aki ezt az átkozott hamisítványt
174 XX | kedvesem. – Ez a kéz az enyim! Ezt a kezet nem szabad beszennyezni
175 XX | odavezeté őket hozzám.~– Ezt öleljétek, ne engem: – ezé
176 XX | tartod jutalmadat… Hagyd hát ezt a két síró asszonyt nekem!~
177 XXI | másik fele kell nekem.~– Ezt tudom, anélkül, hogy tőled
178 XXI | Áronffy Lorándot nem ismerem. Ezt kötelességem önnek elmondani,
179 XXI | azokat a finom vonásokat.~– Ezt Melanie írta!~Válasz helyett
180 XXI | egymás felől, hogy lehetne ezt a másik szomorú lényt megvigasztalni, –
181 XXI | baljóslatú arccal távozott, ezt mondva. Az ajtóban még egyszer
182 XXI | A kártya mind megmondta ezt nekem az éjjel. Éjfélig
183 XXII | Tegnap óta ő is gyűlölte ezt az embert.~Loránd pedig
184 XXII | angyal szállt beléd, aki ezt a gondolatot sugallta neked.
185 XXII | szemöldökráncolás. S te most ezt a fiút odaviszed Sárvölgyi
186 XXII | őnáluk leszálltak az urak, ezt a vendéget is megreggelizteti
187 XXII | te még nem haltál meg?” – Ezt kérdezé Bálnokházyné tekintete
188 XXII | nem érzeni. Csak azért is ezt folytatta.~– Tessék elhinni!
189 XXII | látni és félbeszakítani ezt a beszédet.~Bálnokházyné
190 XXII | csak meg vagy te ölve.”~Ezt a gúnyt majd mindjárt elűzzük
191 XXII | Melanie szerencsére nem hallá ezt, mert ugyanakkor Loránd
192 XXII | pittyeszté ajkát.~– Hogy lehet ezt bebizonyítani?~– Úgy, hogy
193 XXII | ölték meg.~Loránd észrevette ezt, s sietett a mosolyt elrontani.~–
194 XXII | mondja: „Ez a kéz az enyim, ezt be ne szennyezd!”~Melanie
195 XXII | itt maradnak önök velünk ezt a kárba ment kézfogói lakomát
196 XXII | barátságosan elkölteni?~Már ezt a cinizmust a vándorélet
197 XXII | Nincs. Ne is tudja ő ezt meg soha! Kétféle misszió
198 XXIII | tudod jól, hogy Topándy ezt a szegény leányt mindeddig
199 XXIII | s aztán, mintha sokallná ezt a boldogságot magától, nekiförmed
200 XXIII | archivarius volna. Archivarius! Ezt akartam belőle csinálni.
201 XXIII | az örök gyászt, öleld meg ezt a rád váró jó anyát, ki
202 XXIV | sovány úr pedig mindenáron ezt látszott meg akarni tudni!~–
203 XXIV | úgy látszik, hogy túléltem ezt a fájdalmat is. Csak már
204 XXIV | Azonban ne kutassuk most ezt! Egész elmélkedésemnek a
205 XXIV | szeretném a nyakunkról lerázni ezt a gyanús hadat.~– Hogyan?~–
206 XXV | Megölöm, ha száz lelke van is. Ezt már megígértem neki régen,
207 XXV | új végrendeletet írt, s ezt azokkal, akiknek a címerét
208 XXVI | velem így bánnod.”~Egyszer ezt mondja Lorándnak.~Pedig
209 XXVI | ha szólni nem merek is, ezt a nótát eléneklem, amikor
210 XXVI | folyvást tréfának veszi ezt a dolgot.~– Mégpedig furcsa
211 XXVI | füstöt, még hamut sem. De ezt a leányt, kinek minden gyarlóságát
212 XXVI | látok, amilyen valóban, ezt szeretem most, mint egy
213 XXVI | lássam! S mikor tudatod ezt Ciprával?~– Mihelyt anyám
214 XXVI | hogy hagyjam el örökre vagy ezt a leányt, vagy őt, azt felelném
215 XXVII | de nem tudja kimondani ezt.~Föltérdel ágyában, kezeit
216 XXVIII| foghatod egyenkint. Hát csak ezt akartam mondani.~– Jól van –
217 XXIX | cigányasszony nem mondatta ezt magának kétszer; hanem hirtelen
218 XXIX | urára:~– Fogja meg kend ezt a láda fülét, aztán segítse
219 XXIX | bevarrva. Sok, sok ezüstpénz.~Ezt már Borcsa asszony maga
220 XXIX | ilyen „igazat hazudott”!~Ezt föl kell jelenteni a szolgabírónak!~
221 XXIX | Csak addig hadd éljek, míg ezt a cinkost is magammal ránthatom.
222 XXX | élettől, önt a haláltól, hogy ezt neki megköszönjük?~Topándy
223 XXX | meghódítani szíve kedvesét?~Ezt nem lehet kivallani! Inkább
224 XXX | utolsó csepp vért, mint ezt a titkot.~Vagy hallgasson-e
225 XXX | Istenben!” Én mondom előtted.~Ezt nem tilthatta meg az orvos.~
226 XXX | hogy meggyógyítsák vele. – Ezt is köszönöm.~– Te nem akarsz
227 XXXI | majd csak magam viszem el ezt a levelet a városba.~– Áronffy
228 XXXII | számlálása.~Siralom volt ezt tudni és őt látni.~Egy délceg
|