Fezejet
1 XIII | sátoros cigány. A nevem Cipra. Cseléd vagyok a háznál,
2 XIII | engemet Ciprának!~– Jól van, Cipra húgom – szólt Loránd kezét
3 XIII | tagadással.~Gyakran meglepte Cipra is a két férfit e csendes
4 XIII | közé kacagott a leánynak; Cipra sírva kelt föl, és elment.~
5 XIV | megvolt a régi házirend; Cipra a háziasszony, ki az asztalfőn
6 XIV | magaviseletét ráncba fogja szedni.~Cipra bosszúsan taszította el
7 XIV | is én foglak védelmezni.~Cipra durcásan vállat vont.~–
8 XIV | ugyebár?~– Maguk? – szólt Cipra, fekete szemeivel élesen
9 XIV | Reggel jókor felkereste Cipra Lorándot saját szobájában.~
10 XIV | arca.~– Jöjjön, no – szólt Cipra, bizalmas lanyhasággal. –
11 XIV | szép hajfürtöket szokta Cipra sajátkezűleg felbodorítani
12 XIV | szolgáltatni, s átengedé Cipra finom ujjainak azt az előjogot,
13 XIV | nagyon szép fog lenni – szólt Cipra együgyű szemrehányással
14 XIV | ma semmi se lesz, kedves Cipra, mert ma gabonát kell szeleltetni,
15 XIV | hogy vágd le a hajamat.~Cipra arra is készen volt. Ő volt
16 XIV | szólt Loránd; s azzal kivevé Cipra kezéből az ollót, egyik
17 XIV | Csak így a többit is.~Cipra az ijedség hüledésével rebbent
18 XIV | neki, hogy fogjon hozzá.~Cipra alig tudott erőt venni magán,
19 XIV | kacag-e vagy sír.~– Köszönöm, Cipra húgom – szólt Loránd, megölelve
20 XIV | Azzal kiment a szobából.~Cipra pedig, amint egyedül maradt,
21 XIV | azt onnan elvetni.~ ~Cipra azzal az ösztönnel, amit
22 XIV | a tornácba.~Ott várt reá Cipra.~A cigányleány tiszta fehér
23 XIV | körül.~– Fogadott leányom, Cipra – szólt Topándy, bemutatva
24 XIV | szelíden üdvözölte:~– Jó estét, Cipra.~Cipra keserű gúnnyal monda
25 XIV | üdvözölte:~– Jó estét, Cipra.~Cipra keserű gúnnyal monda rá:~–
26 XIV | te és te – monda Melanie, Cipra vállára hajolva szelíden.~
27 XIV | vállára hajolva szelíden.~Cipra azon vette észre, hogy megcsókolták
28 XIV | elfogultságot sem mutatott Cipra irányában; úgy viselte magát,
29 XIV | bizalommal szólt hozzá, amint Cipra a számára rendelt lakszobába
30 XIV | kedéllyel mondta el azt, hogy Cipra szívében minden húr lehangolódott
31 XIV | akkor megcsaltam volna őket.~Cipra észrevette magát.~– Igaz.
32 XIV | magát.~– Igaz. Igazad van.~Cipra segített Melanie holmieit
33 XIV | bőröndben: egy imádságos könyv. Cipra kinyitotta, belenézett.
34 XIV | füleiden a fúrás forrni – szólt Cipra. – Adok neked egyet az enyéimből.~
35 XIV | ilyen nagyok.~És megcsókolta Cipra arcát, s engedte általa
36 XIV | mellcsat is együtt jár. Cipra azt is felkapcsolá Melanie
37 XIV | Rögtön sikerült a kísérlet; Cipra is tanult valamit a jövevénytől,
38 XIV | sokat fog ettől tanulni.~Cipra egy óráig volt együtt a
39 XIV | népessé teszi a magányt.~Cipra azzal is meg lehetett elégedve,
40 XIV | nap egyéb részét szüntelen Cipra mellett tölté.~Cipra idősebb
41 XIV | szüntelen Cipra mellett tölté.~Cipra idősebb volt nálánál hat
42 XIV | sárga pelyhes mai csirkét Cipra parancsára, hogy meleg szobába
43 XIV | amit az örömest hallgatott.~Cipra különösen egy tárgyat szeretett
44 XIV | Szép ember? – kérdé mohón Cipra. Ez volt a fő megtudni való.~
45 XIV | szemjátékkal felelt. De Cipra meg lehetett elégedve a
46 XIV | finom bal kezét odatartá Cipra elé, negyedik ujját magasabbra
47 XIV | Azon volt egy karikagyűrű.~Cipra lehúzta ujjáról a gyűrűt,
48 XIV | Hogy híják?~– Gyáli József.~Cipra visszahúzta Melanie ujjára
49 XIV | itt a sötétkék elmerengés.~Cipra nem tanulta az optikát,
50 XIV | Vehette azt észre különben Cipra abból is, hogy Loránd azóta
51 XIV | kevesebbet legyen otthon.~Cipra nem állhatta sokáig e kínzást.~
52 XIV | is volt és vallomás is.~Cipra iparkodott e gyöngéd mondás
53 XIV | nevetett, s jókedvűen megcsípve Cipra csattanó orcáját, odább
54 XIV | szolgálatot tett magának Cipra, mikor ezt a nevet kimondta
55 XV | kifordítá alapjaiból, amit Cipra mondott neki.~A halálos
56 XV | más számára sorsot!~Hanem Cipra egészen tisztában volt már
57 XV | szerepet kell játszani, Cipra olyankor lármás negéddel
58 XV | minden diadal!~Ilyenkor aztán Cipra kétségbe volt esve, ha erre
59 XV | de Hófehérke még szebb!” Cipra meg akarta őt ölni, de úgy,
60 XV | nagy házfelforgatás alatt Cipra átköltözteté Lorándot az
61 XV | beszélt velük valamit; ha Cipra szólt hozzá, válaszában
62 XV | lehetetlen volt észre nem venni.~Cipra pedig különösen tréfás kedélyben
63 XV | Zárkózzál be jól, kedves Cipra, ha félsz.~– Zárkózhatom –
64 XV | félsz.~– Zárkózhatom – szólt Cipra könnyűvérű nevetéssel –,
65 XV | gyertyáját, és eltávozott.~Cipra sürgeté Melanie-t is.~–
66 XV | mellette való szobában hált Cipra.~Amint Melanie becsukta
67 XV | becsukta maga mögött az ajtót, Cipra elfújta a gyertyát saját
68 XV | képeket annyiszor megbámulta Cipra, anélkül, hogy merte volna
69 XV | alakjaikkal fölemelkednek.~Cipra megsemmisülten rogyott össze.~
70 XV | könnycsepp ragyogott bennök.~Cipra a mellét verte néma fájdalmában.
71 XV | árnyékába hajtja le fejét.~Cipra a haját tépte kétségbeestében,
72 XV | megnézni, mi baja Ciprának.~Cipra, amint észrevette Melanie
73 XV | Mit csinál ön itt? – kérdé Cipra visszariadva.~– Titeket
74 XV | valaki rátok ne törjön.~Cipra visszaszökött szobájába.
75 XV | Igen, jó lesz – felelt Cipra. – Te feküdjél az én ágyamba!~–
76 XV | kérdezé szilaj tekintettel Cipra. – Majd csak itt!~Azzal
77 XV | bajod? Szólj, mi lelt!~– Cipra nem felelt, nem mozdult,
78 XV | akkor hirtelen fölemelkedett Cipra fektéből, s elkezdett nevetni.~–
79 XV | az ágyamba – biztatá őt Cipra. – Én itt hálok a földön.
80 XV | úti gúnyát magáról, midőn Cipra rajta rontott. Megfogta
81 XV | előtted.~– No hát mondja!~Cipra úgy tett, mint Melanie-tól
82 XV | pofonról ő sem szólt senkinek, Cipra sem.~A legelső találkozáskor
83 XV | Nono! – fenyegetőzék Cipra, lángvörösre gyulladt arccal. –
84 XV | megsimogatva kondor fejét; Cipra érzékenyen szorítá ajkaihoz
85 XVI | sétált Loránddal egyedül, míg Cipra magányosan ült kesergő cimbalma
86 XVI | nap óta.~Egyszer ebéd után Cipra megfogta kezét, s azt mondá
87 XVI | sok banyán!”~– Jól van, Cipra húgom, hát mondj nekem szerencsét!~
88 XVI | mondj nekem szerencsét!~Cipra úgy örült neki, hogy Lorándot
89 XVI | megtette kedvéért azt a tréfát.~Cipra kirakta maga elé a kártyákat.~
90 XVI | Loránd most vette észre, hogy Cipra régóta zöld ruhát hord,
91 XVI | szerencsemondó kártyában.~Cipra hirtelen összeseperte a
92 XVI | kártyák egymás mellé jutottak, Cipra arca egyszerre átpirult,
93 XVI | nevessen.~– Kelj fel már, Cipra, elég volt ebből a játékból.~
94 XVI | elég volt ebből a játékból.~Cipra szomorúan szedte fel kártyáit.
95 XVI | régen nem hallottam már.~Cipra megszokta a szófogadást;
96 XVI | Melanie és Topándy. Melanie Cipra mögött állt meg; Topándy
97 XVI | melléje, s pipázott erősen.~Cipra verte az érző húrokat, s
98 XVI | korlátlanabb szabadság uralkodik.~Cipra pedig elkezdé hangolókulcsával
99 XVI | szívleányra mutatott kezével.~Cipra pedig – valamit mást látott
100 XVII | észrevenni azt is, hogy Cipra szemei, mikor Lorándra pillant
101 XVII | nézett e csoportozatra, míg Cipra észrevétlenül kilopta magát
102 XVII | gyűlölettel.~Mikor hazaért Loránd, Cipra a házajtóban várta.~Mutatóujját
103 XVIII | pacsirtadallal, fülemüleénekkel.~Cipra lepkéket kergetett a pázsiton.~
104 XVIII | Nagyon szép vagy vele, Cipra.~A cigányleány levette Loránd
105 XVIII | tréfált, enyelgett: mulatott. Cipra azt hitte, hogy talán ismét
106 XVIII | el magukkal? – kérezkedék Cipra fél tréfával.~– Nem!! –
107 XVIII | vissza Loránd? – sürgölé Cipra.~– Elébb hazatér szülőihez –
108 XVIII | egészíté ki a meghívást Cipra, s ott maradt a hídon, s
109 XVIII | hajdani iskolatársát.~E névre Cipra egészen átdelejesült. Melanie
110 XVIII | Mi lehet az? – kérdezé Cipra kíváncsian.~– Az, hogy mint
111 XVIII | kiállania.~– Üldözést? – szólt Cipra bámulva, a férfiak is megnézték
112 XVIII | a szemek! – szólt Gyáli, Cipra szemébe hízelegve. – Ilyen
113 XVIII | eretneket csinál belőlem.~Cipra félrefordította a fejét,
114 XVIII | mentegetőző kacsintással nézett Cipra felé. – Már így bármennyire
115 XVIII | cimborák?~Hanem ezúttal Cipra nem nevetett a tréfákon
116 XVIII | eltartott az ebéd végéig.~Cipra nagyon ki akart ma tenni
117 XVIII | útikészületeket megtenni. Cipra volt a háziasszony; az ő
118 XVIII | mulattasson is. Ott van Cipra, hallgassa, amit az beszél.~
119 XVIII | keresztülhaladt, szemközt jött rá Cipra szobájából Gyáli. Olyan
120 XVIII | tajtékpipájára, s lement az udvarra.~Cipra a kocsik körül rendezett,
121 XVIII | Mégis jó leány vagy te, Cipra! – szólt Loránd, gyöngéden
122 XVIII | gyeplűt.~– No hát isten veled, Cipra! – A hintó előre hajtott,
123 XVIII | hajtott, a szekér utána.~Cipra kiállt az utcaajtóba, onnan
124 XXI | megérkeztek Lankadombra.~Cipra kifutott eléjük, s összecsapta
125 XXI | leánynak kezét.~– Megjöttünk, Cipra húgom. Ha nem is vártál
126 XXI | fiú. Csókold meg szépen, Cipra húgom!~Cipra nem parancsoltatott
127 XXI | meg szépen, Cipra húgom!~Cipra nem parancsoltatott magának
128 XXI | akarunk lenni.~– Igazán? – Cipra azzal kézen fogta Dezsőt,
129 XXI | tudott Loránd leveléből Cipra felől, hogy a szegény leány
130 XXI | előtte. Jaj, hogy örült annak Cipra!~Loránd pedig be sem várta
131 XXI | Zavarodtan tekinte föl. Hát Cipra állt a háta mögött. A szegény
132 XXI | levélkét mutatta fel neki.~Cipra nem érti az írást. Cipra
133 XXI | Cipra nem érti az írást. Cipra nem tudja azt, hogyan lehet
134 XXI | abból imádkoznak.~Azután Cipra kezét kezében tartva, sokáig
135 XXI | őket.~– Most egyre kérlek, Cipra, ha engemet szeretsz – monda
136 XXI | között, amikért gyászolok.~Cipra örült e szónak.~– Bátyám
137 XXI | méh is belehalhat abba.~Cipra baljóslatú arccal távozott,
138 XXI | amiben higgyek.~– Lesz, Cipra, más is – szólt Loránd. –
139 XXI | legyen.~Loránd pedig, ahogy Cipra eltávozott, felszedegette
140 XXII | mi tanácsot adott nekünk Cipra? – szólt Topándy.~– Minthogy
141 XXII | megérkezni – tevé hozzá Dezső.~Cipra a folyosó túlsó végéről
142 XXII | össze.~– El is megyünk, Cipra húgom – szólt Loránd. –
143 XXII | Sárvölgyiékhez? – szólt Cipra, kezeit összecsapva, s már
144 XXII | léptekkel indult a kalapjáért.~Cipra utána nevetett. Ő tudta,
145 XXII | Nézz körül bennünket, Cipra húgom – szólt Loránd a mindig
146 XXII | szeme?~– Menjenek – mondta Cipra, tréfás haraggal megtaszítva
147 XXII | hamar elkapják ám.~– Nem, Cipra, mi visszatérünk hozzád –
148 XXII | Mi kell több? – Ne félj, Cipra húgom! Nem maraszt ott bennünket
149 XXII | féltem én magukat – szólt Cipra csintalan fürgeséggel csúszva
150 XXII | csak maradjanak ott sokáig.~Cipra a kapuig kikísérte őket.
151 XXII | s kezével köszöngetett Cipra felé.~Dezsőnek semmi további
152 XXII | billentyűkön játszott, hanem a Cipra fehér házi menyétje, mely
153 XXIII | nagyon jól tudsz. Az, hogy Cipra – még pogány. Már pedig
154 XXIII | szólt neki ezúttal semmit. Cipra látta őt ama levél fölött
155 XXIV | Borcsa asszony Ciprának, Cipra meg énnekem elmesélte, s
156 XXIV | azt, amire én gondolok.~– Cipra…~– Nem egészen ő az. Hiszen
157 XXIV | Itt másokról van szó. Cipra többet tudhatna erről, mint
158 XXIV | gyakran megadóztattak. Mikor Cipra egyedül utazott valahová,
159 XXIV | Az bizony meglehet.~– Cipra mindig bedugta a szájukat
160 XXV | lesz a szeretője, másik nap Cipra, a te leányod.~– Csak forrald
161 XXVI | prózai világot! Szegény Cipra!~Mennyire rabnője volt az
162 XXVI | szerencsét mondani.~Hanem Cipra nem örömest állt velük szóba.~
163 XXVI | még, nagyságos kisasszony.~Cipra restellte, hogy szóba állt
164 XXVI | takarodjál! – kiálta rá Cipra haragosan. Nem olyan könnyű
165 XXVI | már innen! – parancsolá Cipra a szolgálóknak.~– Dehogy
166 XXVI | rimánkodással tartá tenyerét Cipra elé.~– Drágalátos, nagyságos,
167 XXVI | nekem is juttatni valamit!~Cipra zsebe mindig tele volt mindenféle
168 XXVI | pengőben kellett fizetni. Cipra belemarkolt, s aztán a tenyerébe
169 XXVI | el is venné mentül elébb.~Cipra már az ezüstpénzek között
170 XXVI | papnak meg tudjunk fizetni.~Cipra meglelte már az ezüstpénzek
171 XXVI | továbbsertepertélt a háztól.~Cipra pedig elgondolkozva dúdolta
172 XXVI | Cigányasszony volt az anyám”.~Cipra úgy elgondolkozott magában.~
173 XXVI | gazdasszony”.~– Jó napot, Cipra!~Észre sem vette, hogy Loránd
174 XXVI | hiú összeköttetéseket, s Cipra azon leányok közé tartozik,
175 XXVI | csókolja kezét.~ ~Szegény Cipra! Miért nem hallotta ő mindezt?~
176 XXVII | mind, azután bekopogtatott Cipra ajtaján, jó éjt kívánt neki;
177 XXVII | ajtaján, jó éjt kívánt neki; Cipra is visszakívánta a jó éjt,
178 XXVII | hát ki adja azt a jó éjt?”~Cipra mindennap jobban érezé,
179 XXVII | az orgonabokrok közé, mik Cipra kertre nyíló ablakai alatt
180 XXVII | ért rá az éneklés.~ ~Cipra csendesen aludt már.~Az
181 XXVII | Eredj innen, dalimadár!~Cipra megpróbálta újra elalunni.
182 XXVII | amit parancsolnak nekik?~Cipra önkénytelenül összeborzadt.~
183 XXVII | világosan ki volna mondva: „Cipra! Cipra! Cipra!”~A szenvedély
184 XXVII | ki volna mondva: „Cipra! Cipra! Cipra!”~A szenvedély forró
185 XXVII | volna mondva: „Cipra! Cipra! Cipra!”~A szenvedély forró köde
186 XXVII | mikor párjára rátalált.~Cipra körültekintett. Mélyen alvó
187 XXVIII| éjjeli küzdés~A rémalak, ki Cipra kezét hirtelen megragadta,
188 XXVIII| leány mellének szegezve.~Cipra nem ijedt vissza a hegyes
189 XXVIII| kését a leány keblébe döfve.~Cipra hirtelen megkapta mindkét
190 XXVIII| fegyvertelenül, ahogy volt, sietett Cipra segélyére.~A leány egyre
191 XXVIII| az ajtóból, még kését is Cipra kezében hagyva.~E megnyert
192 XXVIII| siessünk innen! – szólt Loránd, Cipra kezét megfogva. A leány
193 XXVIII| megjöttek. Tálalni kell! Hol van Cipra? Ő fogja tölteni puskáinkat,
194 XXVIII| puskáinkat, míg mi lövöldözünk.~– Cipra nem teheti azt, mert meg
195 XXVIII| csak most vette észre, hogy Cipra ott fekszik.~– Lövés? –
196 XXVIII| késszúrás? Az még begyógyul. Cipra kiállja azt! Ugye, leányom!
197 XXVIII| atyafiaknak. Maradj hát, Cipra, veszteg, és ne mozdulj!
198 XXVIII| kérdé aggódva Loránd.~Cipra összetette kezeit, úgy nézett
199 XXVIII| mennie.~Az orgonabokor-csalit Cipra ablaka alatt éppen kínálkozó
200 XXX | Hol van Loránd? – suttogá Cipra.~– Ő rögtön befogatott,
201 XXX | érzem azt.~– Ne búsulj, Cipra, meg fogsz gyógyulni – szólt
202 XXX | besütő napfényt láthassa Cipra.~Azután visszatért a beteg
203 XXX | ifjú lép be rajta.~Odasiet Cipra ágyához, és megfogja kezét.~–
204 XXX | orvost. Ez is jót jelent.~Cipra mosolygott rá.~Minden jót
205 XXX | nagybátyja ott maradtak Cipra mellett.~Loránd odaült ágya
206 XXX | maga adta be a szenvedőnek.~Cipra hogy áldta azt a kést, mely
207 XXX | levelezésben állani vele.~Cipra azt gondolá, hogy ez is
208 XXX | vele kezdett el suttogni.~Cipra nem hallhatá, mit beszélnek;
209 XXX | helyéről, és eléje ment.~Cipra jól hallá, mit mondott neki
210 XXX | lehet tőle kérdezősködni.~Cipra fellélegzett. Védelmezik!~–
211 XXX | szólt Loránd a főbíróhoz. – Cipra meghallotta a zajt a kertben,
212 XXX | két kezét, s odaroskadt Cipra ágya fejéhez.~– Jöjj, leányom,
213 XXX | tilthatta meg az orvos.~Cipra áhítattal lesé a csodamondatokat.~
214 XXX | oly kegyes? – a másik én.~Cipra esdő tekintettel nézett
215 XXX | rájuk a hit áldását, atyám. Cipra, beleegyezel-e?~A szegény
216 XXX | Nem akarsz-e nőm lenni? Cipra félrefordítá fejét.~– Ah,
217 XXX | haldoklóval – rebegé utána Cipra.~– Nem, nem fogsz te meghalni –
218 XXX | feltörte a levelet, míg Cipra Loránd kezét tartva kezében,
219 XXX | Szerető fiad: Loránd.”~Cipra, mentül tovább olvasott
220 XXXI | menyasszonyvivés~– Szegény Cipra! Azt hittem, hogy te temetsz
221 XXXI | Amint Loránd megkérte tőle Cipra kezét, Topándy rögtön írt
222 XXXI | fektetni.~– Toljátok székemet Cipra mellé! Hadd tanuljam meg
223 XXXI | tudtak venni, és az mind Cipra javára ütött ki.~A gondviselés
224 XXXII | nap után, melyen szegény Cipra meghalt, Loránd fegyverrel
225 XXXII | kisétált a temetőbe; oda, ahol Cipra nyugszik „az illatos fűgyökér
|