Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézus 2
jézuska 1
jo 15
jó 223
jóakaratú 1
jóakaratukat 1
jób 5
Frequency    [«  »]
225 akkor
225 amit
225 cipra
223 jó
223 szólt
218 neki
207 mert
Jókai Mór
Mire megvénülünkadig

IntraText - Concordances


    Fezejet
1 I | mindig együtt járni.~Olyan is volt hozzám. Kicsiny, 2 I | kaptunk helyette; s hogy barátaink is voltak, azt 3 I | hogy apánknak szokatlanul kedve támadt.~Mindnyájunkhoz 4 I | délre megsütjük!~Óh, milyen lesz!~Nagyon sokáig nem 5 I | a pitykés dolmány éppen lesz. Miért nem adod azt 6 I | látásunk csak nehezítené baját, lesz, ha szobánkban maradunk.~ 7 I | a cserkészésnek. Eközben messze eltávoztunk a falutól.~ 8 I | mondta , hogy ez nekünk .~Hogy mirenekünk ez 9 I | ez nekünk jó.~Hogy mire nekünk ez a nagy szél, azt 10 I | végtelen villongás. Olyan testvérek voltak, soha egymást 11 I | mind a ketten becsületes, emberek voltak, igaz keresztyének, 12 I | meghalt.~És ők mind a ketten keresztyének voltak: igaz 13 I | legkorábban megházasodott. ember volt, de könnyelmű 14 I | éves volt, igen szép, igen . – Nézzétek, ott van a sírköve! 15 I | az én örökké feledhetlen férjem. Nem hull ki könnyem, 16 I | Ákos fiának a neve, szegény édesanyja túlságos szeretettel 17 II | csereleány~Egy kedves ősi szokás dívott akkor városunkban, ( 18 II | jelenlétében, hogy nekünk nem ebben a városban maradnunk: 19 II | elláttak bennünket, rajtam bőre szabva mindent, minthogy 20 II | körülvett: Isten áldjon meg, öreg falióra, aki reggel 21 II | Teljes életemben mindig alvó voltam (melyik gyermek 22 II | Én vesztőhelynek néztem.~ késő volt, mire a városba 23 II | sűrű, lisztfehér hajjal.~A úr lesegítette nagyanyámat 24 II | Hogy az is diák! Még ez . Együtt járhatunk iskolába.~– 25 II | elvonni, hogy no iszen szegény anyám kap most egy lármázó 26 II | hogy ha én egyet azokból a perecekből, miket az a vakmerő 27 II | kitelik!~Szegény, kedves, Fánny! Így haragudtam én 28 II | tagadni.~Én ki akartam tenni szívemért – a hiúság is 29 II | kérni, hogy eresszem el, pajtások leszünk. Feleresztettem: 30 II | kezet szorítottunk. Egészen kedve lett a fiúnak.~Azon 31 II | széttört süteményt, mit a fiú elégült arccal bocsáta 32 II | Ez órától fogva mindig barátok maradtunk Henrikkel. 33 II | beneventálni kezdett: – reggelt, jó reggelt! – Henriket 34 II | beneventálni kezdett: – Jó reggelt, reggelt! – Henriket pedig 35 II | való egyenlő darabokat. szemmérték kell ahhoz, hogy 36 II | orrait levagdalja.~Nekem az a szokásom volt (régen: gyermekkoromban), 37 II | fiatalember mind gonosz, s ami látszik rajta, az csak tettetés, 38 II | bejelentésünket.~Schmuck úr igen családapa, és sokat elnéz 39 II | kisebbre, ügyeljen ezután is.~A úr odaszorított karjai közé, 40 II | tudja, hogy szabad-e. A úr nem is engedte tovább 41 II | Aki zenélni tud, az mindig szellemekkel társalkodik. 42 II | havonkint hat váltó forintnál.~ nagyanyám, minthogy ily 43 III | mikor kocsiba ültünk:~– ápitust, Herr Vicekspán!~ 44 III | eszembe jut, hogy én azért nagyanyámra még nehezteltem; 45 III | igaz, hogy Pozsonyban igen mákos süteményeket készítnek, 46 III | Lefekvés előtt még egyszer nagyanyám lejött a szobámba. 47 III | Márton legény diákul reggelt kívánni.~Az egész 48 IV | a rabbinushoz, s úgy is lesz.~Topándy úr nevetve 49 IV | hogyan botránykoztattam meg e urat?~– Sárvölgyi úr nemrég 50 IV | De ugyebár, mégiscsak vicc volt ez tőlem?~A szolgabíró 51 IV | arcot mutatott.~– Még egyéb viccekre is fogunk térni, 52 IV | egyenkint előhúzogatta őket.~– E , e nem jó. E még új; e biz 53 IV | előhúzogatta őket.~– E jó, e nem . E még új; e biz szakadt. 54 IV | vádlotthoz. Ebből megint nem lesz, ha a vármegye elé 55 IV | másodszor, mert valóban igen volt minden, amivel kínálta, 56 IV | jutni.~A tekintetes urak egy óranegyedig csöngettek 57 IV | kötényt kössön fel maga elé.~– napot, Boris asszony! – 58 IV | vendégségre. Vannak áldott természetű emberek, akiket 59 IV | hogy szolgabíró úrnak volna ledűlni a pamlagra, 60 IV | feladatául, azóta nem nézheti szemmel e retrográd irányú 61 IV | megszabadulhatott.~Csak mikor már messze kinn poroltak az 62 V | életveszedelem nélkül.~Pedig még szemmel ki lehet venni a 63 V | kazalból füst jön ki. S az ott hely lehet. Az eső nem ver 64 V | agyontiport farkast.~– E bizony lesz bundának. Úgyis elszakadt 65 V | keres, az itt van.~– No, itt helyen vagy, pajtás; majd 66 VI | beosztása az időnek és nagyon előcsarnoka a művészetnek, 67 VI | fia volt, kinek atyja igen barátja volt Bálnokházynak; 68 VI | ő tegye meg. Ezt ő igen tréfának tartotta, s én 69 VI | s azt odaviszi a kedves mamának, s elolvassa neki, 70 VI | legyek már egyszer olyan , hogy írjak magam is, mert 71 VI | mindent, amiben elmaradtam.~– volna, Dezső pajtás, de 72 VI | anyámnak írok levelet.~Valami szelleme megsúghatta ennek 73 VII | ahogy megígértem kedves nagymamádnak. Óh, az áldott 74 VII | nagymamádnak. Óh, az áldott nagymama, ha tudná, hogy 75 VIII | érdekelni, kedves, hogy a sok táncos hazamegy. Az országgyűlési 76 VIII | ebben a városban írt. Valami barátjának az albumába jegyzett 77 VIII | embernek szüksége van a barátja vállaira, hogy magát 78 VIII | mondtadszólt Gyáli. – , én nem ijedek meg tőle. 79 VIII | István tornyával!~– Úgy? . – Most már értette Loránd, 80 VIII | megtartá magánál.~Nagyon oka volt , hogy ezt tegye; 81 VIII | Tiéd a fehér elefánt. éjszakát.~S továbbment szárazon 82 IX | van-e már ön, Loránd?~– Ah, estét. Bocsánat. Rögtön 83 X | az öregúrnak, hogy maga helyen járt.~Az öreg legény 84 X | azt mondta, hogy ez nagyon tréfa volt tőle; amin én 85 X | aztán keserűen mondá: – Ez ötlet volt tőled; nekem 86 X | volt tőled; nekem most igen helyem lesz egy ateista 87 X | nekik, hogy semmi bajom, helyen vagyok. Én más nevet 88 X | Szükségtelen is. Van két lábam, az elvisz, ha kell, 89 X | utazom mint légátus.~– Az is lesz.~Eközben kiértünk az 90 X | odaadom a botomat az útra. derék bot, egész Németországot 91 X | lélegzettünk mind a ketten; oltalom a csillagos ég!~ 92 X | kényszerített , hogy siessünk. félórát gyalogoltunk már 93 X | az öreg nevetve. – Jaj be mulatságom volt! Csakugyan 94 X | hamar; tudtam én azt.~A öreg egészen meg volt elégedve 95 X | meg volt elégedve azzal a mulatsággal, amit magának 96 XI | mondd sietve, hol van!~– helyen van, kedves anyám – 97 XI | fölfedezést tenni.~– Ne menj ki, Fánnyszóltam én hozzá. – 98 XI | édes hangon. – Légy hát !~Hm. Mennyire csalatkoztak 99 XI | Én már nem voltam az a gyermek, akit erős szóval 100 XI | odavezetett anyám ágyához.~Szegény anyám most már nyugodt volt, 101 XII | egy lovas betyár, akivel lesz nem találkozni.~– Van 102 XII | fel, no! Lankadombig is lesz kocsin menni, az ebugattát!~– 103 XII | lakni ezután.~Víg kedvű, természetű teremtés lehet; 104 XII | útban egészséges gyomornak lehet.~Amint a falatozásnak 105 XIII | elővéve tárcáját. – Ugyan , hogy az a zsivány pugillárisostul 106 XIII | fogsor ragyogott elő. – , hogy ki nem ütötte egypár 107 XIII | Töprenghetel, gondolkozhatol azon, fiú, sokáig; sohasem fogod 108 XIII | fel; a nagyságos úr igen hozzám, s én meghalnék érte, 109 XIII | olvasás. Az asszonyféle úgy , ha nem tud semmit.~Azzal 110 XIII | s az elbukott fiú sorsát szívvel viselik. Megtudta 111 XIII | titka, hogy az embernek gyomra, jó álma ésszíve 112 XIII | hogy az embernekgyomra, álma ésszíve legyen. 113 XIII | embernekgyomra, jó álma és szíve legyen. Ha végiggondolok 114 XIII | civilizált világ sub titulo erkölcsegymás üldözésére 115 XIII | szólt meglepetve. – Ez igen cső. A csillagköd ritkul, 116 XIII | kísértjük-e most meg?~– lesz, készítsd el!~– Mit 117 XIII | Hogy gyűlölöm-e? Ez az egy tulajdonsága van a szívemnek, 118 XIII | ellenségek kibékülhetnek, barátokká lehetnek; a győztes 119 XIII | magát, mikor boldog, mikor dolga van; hanem egy büszke 120 XIII | olyan ügy, mellyel egy régi barátomnak tartozom, s kértem, 121 XIII | férget hordja még szívében.~, hogy a tűz már elhamvadt; – 122 XIII | hogy a tűz már elhamvadt; – , hogy a hold elé sötét felhő 123 XIII | elé sötét felhő vonult; – , hogy az elbeszélő nem láthatta 124 XIII | ember angyaltiszta nejének hírét leköpték. Meg hagytam 125 XIV | félbolond rokona (az én vagyok); lesz egyenesen azt fölkeresni, 126 XIV | lesz porral. Inkább, ha akarsz hozzám lenni, tedd 127 XIV | Óh, Ciprától őrizkedni ! Ciprának két szíve van, 128 XIV | Ciprának két szíve van, egy meg egy rossz! Az egyikkel 129 XIV | másikkal. Őbelőle lehetne igen , szelíd, áldott teremtés, 130 XIV | s szelíden üdvözölte:~– estét, Cipra.~Cipra keserű 131 XIV | olyan kisasszonyból nem lesz gazdasszony.~Melanie lehajolt 132 XV | barátom, maga álmos! Pedig lesz, ha az éjjel vigyáz 133 XV | vigyázok rátok.~Azzal Loránd éjt kívánt nekik, vette 134 XV | két leány kezet szorított, éjt kívánt egymásnak, s 135 XV | bámulva. – Lásd, én nem félek. lesz, ha kijövök hozzád, 136 XV | maradunk az éjjel?~– Igen, leszfelelt Cipra. – Te 137 XVI | ifjúról, s adjon fel helyette kényelmes, tág és vízmentes 138 XVI | mondanak. Ne bal kézzel: az nem . Jobb kézzel maga felé. 139 XVII | napvilágra izenettel; s a szelíd anyák mindennap meg 140 XVII | vidámsággal megszólítja:~– napot, Loránd!~Az ifjú rettegett 141 XVII | ismerni is foga, valaha barátok voltak, Gyáli Pepit?~– 142 XVII | lehet itt a titkolózás? Merő barátok és rokonok között? 143 XVII | szemekkel rebegé, hogy ily rokonnal csak jókedvében 144 XVIII | a kerek földön.~– Úgy is . Nem bánom. Nekem már egyszer 145 XVIII | Topándy utána kiáltott:~– Ha barátod, fogd itt, és hozd 146 XVIII | hajdani barátaik irányában.~– napot, kedves Loránd! – 147 XVIII | sem érdemlik meg, hogy két cimbora egymásnak a hátára 148 XVIII | komplimentírozni a bevett jókért; ő egy szót sem tudott neki adni. 149 XVIII | arra az útra!~Loránd két öblös pisztolyt szokott 150 XVIII | közül, amik vadászaton olyan szolgálatot tesznek, átfúrják 151 XVIII | helyre juttatva.~– Mégis leány vagy te, Cipra! – 152 XIX | áldozatnak.~Vannak sokan, , türelmes kedélyű leánykák, 153 XX | megrontatni.~Nekem így is volt.~Napok óta minden készen 154 XX | egyikünk is a komédiázást.~– estét, öreg!~– Jó estét, 155 XX | komédiázást.~– Jó estét, öreg!~– estét, bátyám!~Ez volt mindössze, 156 XX | azért ő nekem mégis bátyám.~, jó.~Hanem én azért karonfogtam, 157 XX | nekem mégis bátyám.~Jó, .~Hanem én azért karonfogtam, 158 XX | beszéd. – Itt mi most egy napot akartunk magunknak 159 XX | bajtársaim voltak, sok rossz, sok napot megosztottam velük, 160 XX | alatt azt kérdeztem:~– Nem volna, ha sorsot húznátok 161 XX | meglátta azt a vállamra borult angyalt, ki kezemet most 162 XXI | szakálla maradt meg.~Reggel későn ébredtek fel Dezsővel 163 XXI | elszántságot, mint amilyen árulója volt a mai mélázása 164 XXI | az öcsém, Dezső, nagyon fiú. Csókold meg szépen, 165 XXII | már velük?~– Óh igen. Mi hangulatban vagyunk egymáshoz. 166 XXII | történetet egy emberről, ki barátját a legördögibb módon 167 XXII | kell melegítni: úgy nagyon lesz. De hol az ördögbe 168 XXII | helyzetbe akarja hozni. Talán volna a tárgyhoz látni és 169 XXII | ilyen hirtelen elváltozni?~– mondta Bálnokházyné. – 170 XXII | látható volt, s kinek a szíve és annak megfelelő 171 XXII | az az azonosság, kedves rokonom, miután e két cédula 172 XXII | hagyott el bennünket szeretett atyám, ki oly jó, oly nemes 173 XXII | szeretettatyám, ki oly , oly nemes szívű volt, s 174 XXII | pajtás, ha szerencsédre a te őrzőangyalod, a kedves Fánny, 175 XXII | fölfedezésre. – Azt hiszem, hogy szolgálatot teszek rokonaimnak 176 XXIII | árapályba vissza.~Aközben igen iskola lesz Dezső házassága. 177 XXIII | meglátogatja; a szerelem példája tanító; – aztána temető 178 XXIII | benne ismerni Henrikre; a fiú olyan örömest mosolygott 179 XXIII | öreg. S azt mind ennek a botnak köszönhetem – szólt 180 XXIII | Fromm nagymama.~– Milyen ember! – dicséri őt Fromm 181 XXIII | öleld meg ezt a rád váró anyát, ki fekete ruháját 182 XXIV | Hiszen csak neki legyen , nekem jó. De ezen fordul 183 XXIV | csak neki legyen jó, nekem . De ezen fordul meg az én 184 XXIV | biztosíthatja magát egypár zsebpisztollyal. Olyat hordjon 185 XXIV | skandalum után. Nekem van egy gondolatom: mi úgyis egyezkedésben 186 XXIV | jutalma, de ha mindazt, ami van az Északi Vadászkutya 187 XXIV | Loránd azt mondta , hogy lesz; amit Topándy akar, 188 XXV | kinek a borát issza, csak bor legyen.~Maga Sárvölgyi 189 XXV | felügyelete alatt, és így igen kézben.~Egyébként is Sárvölgyi 190 XXV | megszabadítani a kétségbeeséstől.~ tett volt, barátság, semmi 191 XXV | pofáját. – Hiszen mi régi ismerősök vagyunk. Nem te 192 XXV | keresek.~– Még egyet mondok. lenne, ha elébb parancsolhatnál 193 XXVI | megfogózott.~– Pedig én igen szert tudok ám, ami ezen 194 XXVI | néznél, elfordulnál: úgy is volna; – ha mellém ülnél, 195 XXVI | hogytüzes gazdasszony”.~– napot, Cipra!~Észre sem 196 XXVI | azért mondott egy keserves napot”. Aztán odább ment. 197 XXVI | fogunk egymáson nevethetni.~– volna, ha ügyvédet vallana, 198 XXVI | veszed nőül?~– Mert derék, leány.~Topándy fejét rázta.~– 199 XXVI | hogy szeretem őt, mint egy testvért. Azt a másikat 200 XXVI | mint a férfiak. Egy igaz barátom is van otthon: testvérem, 201 XXVII | bekopogtatott Cipra ajtaján, éjt kívánt neki; Cipra is 202 XXVII | Cipra is visszakívánta a éjt, s Loránd is szobájába 203 XXVII | is elhangzott a házban.~„ éjt! Jó éjt! De hát ki adja 204 XXVII | elhangzott a házban.~„Jó éjt! éjt! De hát ki adja azt 205 XXVII | éjt! De hát ki adja azt a éjt?”~Cipra mindennap jobban 206 XXVII | odaperzseljük őket. Így is lesz. A szurokcsóvákat itt 207 XXVII | Tor előtt, tudod, hogy egy korty papramorgó.~A 208 XXVIII| magamra.~Pedig bizony a lámpát lenne eloltani, mert a rablók 209 XXVIII| lőkupakjait.~– Golyók helyett lesz futókat venned – szólt 210 XXVIII| fölötte lőjön el.~Csakugyan volt megfogadnia nagybátyja 211 XXIX | szabdalták.~– Szerencsés napot kívánok a tekintetes 212 XXIX | konyhából.~– Ejh no, ugyan , hogy azt is oda nem kívántad, 213 XXIX | Boris asszony élceire?~– napot, hugám! – szólt nyájasan 214 XXX | elviszünk mulatni, utazni, kedvünk lesz, sohase bántunk; 215 XXX | te áldásod adja meg.~Te vagy, te szeretsz engem, 216 XXXI | halottja között.~*~Másnap hajnalban útra kelt a szekrénybe 217 XXXI | övéhez van nőve most is, s a Fánny kétszeresen boldog 218 XXXI | holdvilágos éj volt.~A öreganya átölelve Fánny 219 XXXII | kevesen tudják már azt.~Loránd katona volt.~Az lett volna 220 XXXII | megvénültünk csendesen.~Eltemettük nagyanyánkat, aztán édesanyánkat 221 XXXII | szántani, vetni.~Lett belőlem parasztember.~Még most is 222 XXXII | sohasem járt; azt mondá, nem neki töltött fegyvert vennie 223 XXXII | Falaztasd be azt az ajtót! – éjszakát.~Azzal lehunyta


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2008. Content in this page is licensed under a Creative Commons License