Fezejet
1 I | lehetett rettenni tőle; hanem neki gondja volt rá, hogy senki
2 I | ígér, fenyeget, dicsekedik; neki nem voltak fölösleges szavai.~
3 I | hízelgünk és alkalmatlankodunk neki, nagyanyám megcsókolá homlokát,
4 I | egyik karját, s könyörögtem neki, hogy ne haragudjék, hiszen
5 I | megriasztott; azt mondtam neki, hogy szót fogadok, csak
6 I | aztán menjünk.~Szót fogadtam neki, ő felemelte a szemfedő
7 I | Dezső. Azért, mert – nincs neki feje, szegénynek.~Nem mertem
8 I | öreg Zsuzsitól.~Azt mondtam neki, hogy a hideg lel, mikor
9 I | kutyáját csitította, mikor az neki akart indulni a cserkészésnek.
10 I | jónak mondta; elbeszélte neki, milyen hű, kedves, szerető
11 I | mondta rá: „Úgy kellett neki!”~Óh, ez a könnyhullatásainktól
12 I | felkeresték, s azt mondták neki: „Bátya, még kétharmada
13 I | újra!”~S mindegyik odaadta neki vagyona harmadát, hogy legyenek
14 I | rejteni nem tudó arccal mondá neki, hogy parancsa van őt őrizet
15 I | sokszor nyíltan kimondá, hogy neki nem lehet más vége, mint
16 I | észrevevé, hogy nem tud neki parancsolni. Egyszer a gyermek
17 I | magával visz: el vagyok neki árulva! Csak azon múlt,
18 II | tudakozódott: ez és amaz, amire neki szüksége lesz, el van-e
19 II | engedelmes-e vagy pajkos? Vannak-e neki testvérei, akik azután az
20 II | a grószmama is, csakhogy neki már nem volt hangja; csak
21 II | cifra papirost feltette neki spanyol inggallérnak, s
22 II | valamiből fejkötőt csinál neki.~Hallatlan vakmerőség! Tőlem,
23 II | olyan pronunciált orra volt neki is, hanem hogy amellett
24 II | bátyját legyűrtem, nem jött neki segítségére, nem karmolta
25 II | ekkor Fánny is előadott neki egypár eldugott almát, amit
26 II | szemöldökrángatásba került neki afölötti véleményét kifejezni,
27 II | hallgatott, mintha nem is neki beszélnének.~Márton eközben
28 II | legyen.~– Lássa, nem kell neki, csak itt szeret. Hiszen
29 II | meglátta diáriumába téve: neki csak le kellett azt másolni.~
30 II | bennünket látogatni gyakran: ez neki szokása; s amely diákot
31 II | szíve fájó titkát; elmondá neki, miért viselünk gyászt,
32 III | belőle, mennyire tetszem neki, s hogy sértette ez az én
33 III | az mindig lisztes, s azt neki le kell kefélni. Én csak
34 III | megengedte, hogy kezet csókoljak neki.~Milyen nagy türkázos gyűrű
35 III | poharához, s azt mondom neki: „Az ön egészségére, kedves
36 III | hogy helyettem megfeleljen neki.~De nemcsak én voltam az,
37 III | kocsiajtót, ajándékozd oda neki!~Ez nekem is tetszett! Arról
38 III | hogy ezt tolmácsolja meg neki; láttam, hogy erre rossz
39 III | körülöttünk történik, s azt neki minden hónap végén elküldöm.
40 IV | csakugyan szót fogadtak neki, s rátették a kezeiket.~–
41 IV | konstatáltatott, miszerint ön fizetett neki bizonyos összeg pénzt, hogy
42 IV | hanem amit bankóban fizettek neki, s amit múlhatlanul el kellett
43 IV | fizeti Cliquot, csak oda kell neki vinni.~Majd meg egy-egy
44 IV | Nagyon jól tették: úgy kell neki. Maguk még századrészét
45 IV | flosculust ő érzené legjobban, s neki kellene érte leginkább keseregni.~
46 IV | szándékkal, hogy kezet csókoljon neki; mielőtt azonban e szándékát
47 IV | megüt jobb felől, tartsd neki az arcodat bal felől is.~–
48 IV | összeget visszatérítené neki.~– Azért én bűnhődést szabtam
49 V | napestig, s ha tetszett neki, járhatott keresztül-kasul
50 V | előtt, s valamit suttog neki, amitől megborzad az egész
51 V | volt már, hogy egyenesen neki lehetett menni. A paripa
52 VI | zongoránál, s akkor aztán neki is lehetett egyet táncolni –
53 VI | vagyok vele. Szokása volt neki, hogy a francia négyesben,
54 VI | s én egypárszor elnéztem neki. Hanem egyszer, mikor ugyanezt
55 VI | csak úgy féldörmögve monda neki~– Ugyan! A gyerek előtt…~
56 VI | hogy mégis csak örülsz neki!~Én elragadtam tőle a levelet.~
57 VI | jó mamának, s elolvassa neki, mintha én írtam volna:
58 VI | írtam volna: hogy örülnek neki! Nem ismerik még német írásomat,
59 VI | pofoncsapást még nem anticipáltak neki jövendő bűneiért, mint amilyet
60 VI | mint amilyet én szántam neki, azért, hogy én csak szintaxista
61 VII | hajtat is nekem, nem térek ki neki. Ki előtt remegve álltam,
62 VIII | itt maradhatni, kedves. Neki ugrani kell.~– Mit beszél
63 VIII | a vállára, s azt mondom neki: „Uramöcsém, önt az éjjel
64 VIII | kisasszony azt válaszolta neki, hogy ő nem megy, mert éppen
65 VIII | piperkőc elé, s azt mondá neki:~– Tudod-e, micsoda táncra
66 VIII | levélkét, amit Hermine írt neki.~– Olvasd!~Gyáli e sorokat
67 VIII | albumlevelet, melyet ön írt neki. El van árulva minden.”~
68 VIII | húzza ki a halálsorsot!~– Neki ártatlan keze van még. Nem
69 VIII | mire húz? Majd én mesélek neki valamit. Így mindegyikünk
70 VIII | Csak azért sem adja oda neki a táncrendet.~A vastag tante
71 VIII | Dezső kilépett.~– Nem szabad neki észrevenni, hogy a névjegyek
72 VIII | Vesd a tűzbe! – monda neki Gyáli.~Dezső a két lilaszín
73 VIII | elhallgassa.~Loránd azt mondá neki:~– Köszönöm, Dezső.~Megköszönte
74 VIII | Köszönöm, Dezső.~Megköszönte neki ezt a sorshúzást.~Gyáli
75 IX | amihez egyszer jogot adott neki a sors. És ez a tíz év mivel
76 X | fogják el; ha vétett, adjanak neki kegyelmet. Hisz ilyen nagy
77 X | most; a bátyámat üldözik, neki kell segítségére mennem.~–
78 X | El akarják fogni – súgtam neki. – Börtönre akarják vetni,
79 X | orrhangokon szól, mintha neki is meg kellett volna már
80 X | férje. A férje megbocsátott neki érte, Móclit jól megfizették
81 X | Egy olyan ajtónak mentünk neki, melyet ha ki akart valaki
82 X | nagyságos úrtól. Az megmondta neki, hogy a felesége elszökött
83 X | akire vár.~Óh, mint kell neki őt szeretni! Óh, mily nehéz
84 X | hogy bosszús. Nem tetszik neki, hogy itt vagyok.~– Utánad
85 X | megijedjek; hidegen feleltem neki:~– Annak a nőnek a férje.~
86 X | kezét, s azt kiáltottam neki:~– Loránd! Eddig az apák
87 X | hintó ment, hanem vágjon neki itt a hegyeknek a mély úton;
88 XI | mindkét kezét, és azt mondá neki: „Köszönöm”. Még egyszer
89 XI | Keserű szó, de nem tudok neki más nevet adni.~– Az istenért!
90 XI | először.~Hah! A szívéig döftem neki; a mája közepéig, ahol a
91 XI | csókol így. És én nem fogok neki felelhetni rá.~– Szót fogadtál.
92 XI | szegény bátyádra. Segítettél neki. Kedves fiam. – Így suttogott
93 XI | sohasem mondhattam volna el neki, hogy Loránd mit ír a távolból,
94 XI | tartanám. Én szavamat adtam neki rá, s szavamat meg kell
95 XI | összecsókolt, úgy kért, mondjam meg neki, hol van Loránd. Kedves „
96 XI | majd ha visszajön, mondok neki valami helynevet, ami nem
97 XI | adják, hogy én küldjem el neki, és senkinek még csak egy
98 XI | tudok.~Mindent megmondtam neki röviden.~Ő viszont odahajolt
99 XII | a falatozáshoz. Jólesett neki; éhes volt és fiatal.~Alig
100 XII | tartani és bosszantani. Neki éppen erre volt most szüksége.
101 XII | odavezette a kúthoz, vizet húzott neki a válúba, hogy megitassa.~
102 XII | tárcáját, s szó nélkül odadobta neki az asztalra.~A rabló felkapta
103 XIII | tisztességgel kezet csókolva neki. Lorándra pedig, ki a kocsis
104 XIII | rabolni. A pénzt már odadtam neki, meg a karperecemet, hanem
105 XIII | odatekintett, s úgy tetszék neki, mintha ezt az írást már
106 XIII | vacsora után kezet akart neki csókolni, eldugta a háta
107 XIII | a kezeit, s nem engedte neki e tisztességtételt.~– Hallja
108 XIII | irányában, mióta az kivallá neki, hogy ő nem háziasszony,
109 XIII | Loránd szívesen felelt neki minden kérdésre; pedig szegény
110 XIII | nagyon jól megmagyarázta neki Loránd a nap spektrum elméletét,
111 XIII | odahajolva Lorándhoz, azt súgá neki, elpirulva:~– Tanítson meg
112 XIII | Ninivébe; de éppen oda kellett neki jönni, ahol mi is ott vagyunk.~–
113 XIII | a kihívandóhoz. Előadtam neki, hogy ilyen esetben verekedni
114 XIII | kötelezettsége végrehajtását, neki megküldeni, eszébe juttatva
115 XIII | embernek, kit tegnap még neki volt joga megvetni, holnap
116 XIII | tartja, hogy megmondanám neki: íme, uram, tizenkét év
117 XIII | rettentő fogadás miatt, neki az élet minden öröme meg
118 XIII | békeajánló arccal. Én nyújtottam neki előbb a kezemet, hogy legyen
119 XIII | látogatásom céljára térni.~Mondám neki, hogy ami ezúttal házához
120 XIII | letelt. Te megbocsátanál neki akkor. De tedd azt most!
121 XIII | megcáfol minden ilyen vádat. Neki nem volt soha semmi ellenkezése
122 XIII | rég megbocsátott volna neki érte.~Én még mindig nem
123 XIII | a kezemből. Azt mondtam neki, hogy gondolja meg, mit
124 XIII | voltam, hogy azt elhittem neki! Hitelt adtam a rágalomnak,
125 XIII | Áronffy anyjával, előhoztam neki a mesének tartott levelet;
126 XIII | évig gyötörte! Megküldi neki a halálintést levélben!
127 XIV | argumentációját, s már el is küldtem neki a szükséges útiköltséget,
128 XIV | tartozását, s arra is küldtem neki pénzt, hogy rangjához illő
129 XIV | vállat vont.~– Tegye, amit neki tetszik.~– Mi is tesszük,
130 XIV | fog járni az egész ház, ha neki a feje fáj, suttogva fog
131 XIV | átkarolta derekát, s azt mondta neki~– Abból pedig ma semmi se
132 XIV | tükörbe láthatott, s intett neki, hogy fogjon hozzá.~Cipra
133 XIV | aki most érkezik a házhoz, neki mindenben ellentéte, mindenben
134 XIV | Topándyra, mintha mondaná neki: hallod ezt? Csak akkor
135 XIV | és igaza volt; odadtam neki azokat.~– De így be fog
136 XIV | annyiból állt, hogy megköszönte neki az asztalnál, ha vizet töltött
137 XIV | nálánál hat évvel, jól illett neki a protektori szerep, az
138 XIV | engem még kicsiny koromban neki szántak.~– Szép ember? –
139 XIV | Lorándot, dévaj gúnnyal fordult neki:~– Bizony pedig, barátom
140 XV | alapjaiból, amit Cipra mondott neki.~A halálos ellenség mátkája
141 XV | Azé az emberé, aki miatt neki meg kell halni. És ez az
142 XV | Egyszer aztán úgy tetszék neki, mintha a folyosó átellenes
143 XVI | magának, hogy ez a fiatalember neki tetszik. Arcvonásai nemesek,
144 XVI | mondott az utolsó lakóra. Hisz neki is tett fogadást. És e fogadás
145 XVI | azzal.~Vajon felfedezzen-e neki mindent, a fogadott párbajt
146 XVI | megfogta kezét, s azt mondá neki enyelegve:~– Maga nagyon
147 XVI | szerencsét!~Cipra úgy örült neki, hogy Lorándot egyszer ismét
148 XVI | meg, mint amit mutattak neki.~Hirtelen megkapta Melanie
149 XVII | hez, hogy ha eladhatnám neki a megnyert jószágot, amire
150 XVIII | minél elébb!~– Nem vetek neki egy hetet.~– Úgy még legjobb.
151 XVIII | tavaszban ő is.~Loránd engedte neki, hogy enyelgései körébe
152 XVIII | papokat. No iszen, tudok én neki annyi anekdotát a papokról,
153 XVIII | színpadi kurzus csak használt neki. Azt hiszem, hogy most is
154 XVIII | ő egy jó szót sem tudott neki adni. Pedig, ki tudja, mikor
155 XIX | hogy e helyet át kellett neki engednem: e szentelt emlékezettel
156 XIX | éltének minden újabb napját – neki kell köszönnöm.~Minden évben,
157 XIX | Fánny kezét, és azt mondtam neki:~– Kedves Fánny, emlékezel-e
158 XIX | aztán nem alkalmatlankodtam neki ezzel a kéréssel. Vártam
159 XX | kétszer-háromszorta jobb ivókat tudtak neki felhozni a Lajtán innenről.~
160 XX | az egy ütés, amit akkor neki szántam, utolsó fejezet
161 XXI | titokba, s gondolta, hogy neki Loránddal kell menni: násznagyra
162 XXI | csókot.~– Most aztán adj neki szobát; ma itt maradunk.
163 XXI | Lorándnak; ő maga hozta el neki a mosdóvizet.~A leány arcán
164 XXI | elolvasott levélkét mutatta fel neki.~Cipra nem érti az írást.
165 XXI | megfogva, szomorúan mond neki:~– Látod, látod: nem azok
166 XXI | jókedvű. Önként is jött neki.~Szegény leány: olyan kevés
167 XXI | leány: olyan kevés elég volt neki, hogy boldog legyen.~Loránd
168 XXII | szégyenelje-e azt, vagy örüljön neki.~Azután háromszor is visszafordult
169 XXII | vőlegénye.~Tehát elkezdett neki szépeket mondani; magasztalta
170 XXII | szeretője volt, addig nem mondta neki, hogy milyen szép. Érthetett
171 XXII | anyja ölelését. Nem jutott neki egyszer is eszébe, hogy
172 XXII | eszébe, hogy azt mondja neki: élj tovább, ne üldözd tenmagadat;
173 XXII | lelkiismeret azt tanácsolá neki, hogy fusson. Én utolértem,
174 XXII | hogy hasonló közbenjárással neki is szolgált – éppen most
175 XXIII | menyasszonyául mutattak be neki, még egy hét előtt Loránd
176 XXIII | e darabokra tört szívet neki ajándékozza. De nem szólt
177 XXIII | ajándékozza. De nem szólt neki ezúttal semmit. Cipra látta
178 XXIII | pillanatban csupa dacból nyújtja neki kezét, s míg ő forró szerelmét
179 XXIII | oldalkacsintással monda neki:~– No, ugye nem lett semmi
180 XXIII | hivatalos állásánál fogva neki kellett a vőlegény balján
181 XXIII | szülői házába, ő mondta neki:~– Lépj be, kedves ángyom,
182 XXIV | Hát jól van.~– Hiszen csak neki legyen jó, nekem jó. De
183 XXIV | szíve, a leány lássa: legyen neki több! Őrizze meg magát!
184 XXIV | gyáva. Ha valahol megizenik neki a háborút, onnan eltakarodik,
185 XXV | úrfinak; bizonyosan kivallotta neki, hogy az apja kincseket
186 XXV | van is. Ezt már megígértem neki régen, mikor legelőször
187 XXV | hálóját. Kettő kellett volna neki, egyik a jobb kezére, másik
188 XXVI | Zsuzsi, látom, hogy nevetsz neki. Hát te, Kati? Héj, láttam
189 XXVI | hát holnapra rendeld be neki a cselédeket, meg a vén
190 XXVI | hozzám. Sok hálával tartozom neki. Mikor beteg voltam, testvérem
191 XXVI | is írok anyámnak: megírom neki, hogy íme egy köszörületlen
192 XXVII | Cipra ajtaján, jó éjt kívánt neki; Cipra is visszakívánta
193 XXVII | akarna kiosontani, csak tüzet neki! Hiába ne puskázzatok! –
194 XXVII | legyen, mikor parancsolnak neki, de a vezér ne igyék, hogy
195 XXVII | ismerne is, majd megmondom neki, hogy ki vagyok. Én vagyok
196 XXVII | mindegyik rögtön elfoglalá a neki rendelt helyet, a kútnál,
197 XXVII | odább csalogatja.~Itt kell neki lenni már közel; itt gyügyög,
198 XXVIII| egy-egy lövés belülről felelt neki vissza, anélkül, hogy talált
199 XXVIII| kiáltani belülről.~– No, most neki valamennyien! – dörmögék
200 XXVIII| lépésnyi távolban előtte. Neki csak két lövése van, s azzal
201 XXVIII| humorát. Loránd nem szólt neki semmit.~A tér is rossz volt
202 XXVIII| üvöltéssel rohanva tovább: neki az udvarnak, ki az utcára.
203 XXIX | magam szájával rágtam meg neki a kenyeret. Úgy hozzám van
204 XXIX | a feleségét, s segített neki a cókmókját becipelni.~–
205 XXIX | karján.~Kólya uram nem szólt neki semmit, csak hagyta elmenni
206 XXX | önt a haláltól, hogy ezt neki megköszönjük?~Topándy elfogult
207 XXX | hogy áldta azt a kést, mely neki azt a sebet adá!~Ő tudta
208 XXX | Cipra jól hallá, mit mondott neki halkan.~– Az orvos megtiltá
209 XXX | halkan.~– Az orvos megtiltá neki a beszédet; ily állapotban
210 XXX | örökélet?~Ha erre tudott volna neki valaki felelni!~Még ott
211 XXX | vár, most tanítottam meg neki a „Credo”-t.~A leány hálateljesen
212 XXX | a másik bocsássa meg azt neki.~– A tartozás ebben a kézszorításban
213 XXX | űz vele. Valami azt mondá neki belül, hogy e leánynak joga
214 XXXI | meglepetés.~Most aztán megírhatja neki újra, hogy a menyasszonyt
215 XXXI | hogy iszonyú kínokat kell neki kiállania azalatt, míg gúnyolódik
216 XXXI | átölelve Fánny vállát elmondá neki, hogy sok-sok év előtt éppen
217 XXXII | napoktól.~Gyakran előhoztam neki, hogy annak a magányos épületnek
218 XXXII | járt; azt mondá, nem jó neki töltött fegyvert vennie
|