Fezejet
1 I | Nagyanyánk, apám anyja, szintén ott lakott velünk, és volt akkor
2 I | csak őróla tudok beszélni!~Ott hagytam el, hogy a mi családunk
3 I | házunk volt, kényelmünk ott benn, a cseléd is jóllakott
4 I | ötleten, ő pedig úgy ült ott az asztal végén, mint aki
5 I | ajtókat nyitogatták itt is, ott is.~Nemsokára visszatért
6 I | magával a negyedik szobába.~Ott volt a koporsó. Még nyitva
7 I | ölelte fejemet, s úgy álltunk ott sokáig, mintha mi is és
8 I | néhány óranegyed volt az) ott tipegett el a folyosó ablaka
9 I | kis nyárfaerdőbe értünk; ott bátyám azt mondta, hogy
10 I | félrement vele a bokorba, s ott elkaparta a haraszt közé.
11 I | közé. Az sem volt éhes.~Ott azután elnéztük, mint megy
12 I | Néhány lépcső vezet alá, ott alacsony, apró kaviccsal
13 I | tudom mondani, miket beszélt ott magánkívül!~Sírt, könyörgött,
14 I | hogy szükséges volt nekünk ott lennünk: hogy cseppről cseppre
15 I | akadémiákon nevelteték szülői; ott idegen szabadelvűséggel
16 I | többet, felvágta életereit, s ott elvérzett, meghalt.~És ők
17 I | éles késsel önszíve felé, ott áll leskelődve örökké az
18 I | szép, igen jó. – Nézzétek, ott van a sírköve! Letöretett
19 I | ültéből.~– Odanézzetek! Ott még „egy” üres fülke van
20 II | angyal érte eljön; s most ott gunnyaszt a szomorú borókaágak
21 II | búcsúzhattam el attól a háztól ott a pataknál.~Bátyám felsóhajtott,
22 II | álló kezével, s kikiáltja: „Ott van az új gyerek zsebében
23 II | impertinens gyermeknek is ott járt a gondolatja, ahol
24 II | s megy vele a kocsmába, ott muzsikál a többi diákoknak,
25 II | a többi diákoknak, akik ott táncolnak reggelig a könnyelmű
26 II | datum kocsma, datum kávéház; ott ülnek a sör mellett, s azon
27 II | több stiblivel megvedelni. Ott ordítanak, énekelnek: „Gaudeamus
28 II | megnyugtatta felőle, hogy ott sohasem történhetik baj;
29 III | engemet magamat hagyhatnának ott. Hogy e szónál kővé nem
30 III | engemet is szükség lesz ott bemutatni.~Félkettőre bérkocsit
31 III | a kis pisze mit enyeleg ott körülöttem. Hogy körüljárt,
32 III | környékén állt meg velünk, ott volt egy kétemeletes ház,
33 III | hogy oda szállt elébb, ott vagyok én is, s ő a kisebbel
34 IV | Adta volna elő védokait ott és akkor, ahol és amikor
35 IV | a cselédsége közé, hanem ott elnökölt az asztalnál, mikor
36 IV | képről, s helyette ez állt ott: „Majd elmégy előlem, te
37 IV | is a kolostor kertjéhez; ott voltam a kótyavetyén, ráígértem,
38 IV | testi szenvedőket ápoltatja ott, hol egykor a lelki szenvedések
39 IV | menjünk át a húgom szobájába. Ott fog ő magyar zongora mellett
40 IV | nóták” név alatt ismerünk; ott szoktak keletkezni a jurátus-kávéházakban
41 IV | egy óranegyedig csöngettek ott az ajtón, már esküdt úr
42 IV | Sárvölgyi.~– Valósággal ott – bizonyítá esküdt úr.~Az
43 IV | körös-körül a szentképek mind ott függnek a falakon, de mind
44 IV | álom!~Pedig hát a házigazda ott ül szemközt az esküdttel,
45 IV | csikorgása, amint kiment rajta. Ott kinn aztán hangzott a csetepaté
46 IV | nem bízta soha másra, s ott spirituszlángnál megfőzte
47 V | tíz vagy tizenkét év előtt ott a mocsár közepén összehordtak;
48 V | kazalból füst jön ki. S az ott jó hely lehet. Az eső nem
49 V | tapasztalta is, hogy az ott csalóka mélység: a tőzegvágás
50 V | félrevezetni az ismert útról.~Ott repkednek már ló és lovas
51 V | falutól el volt fordulva, ott volt a kazalba vágott üreg
52 V | oda távollétük alatt, s ott meg is kölykezett, most
53 V | diadalmas ellenfél aztán ott agyontaposta, elébb a vénet,
54 V | kazal odúja előtt megállt, ott gazdája leszökött a hátáról;
55 V | elhurcolta a kazal végéig, s ott elásta; azután kicsiholt,
56 VI | akik szerettek mulatni. Ott mindennap tánc volt.~Néha
57 VI | négyest nem szerettem annyira; ott minduntalan másnak meg másnak
58 VI | összevesszek. Henrik csakugyan ott büfflált az asztal mellett,
59 VI | felemelt a földről, mert ott feküdtem a földön.~– Add
60 VI | maradni, eredj le a műhelybe, ott egész éjjel dolgoznak, mert
61 VI | tintát, papirost, könyvet; ott írhatsz és tanulhatsz.~Úgy
62 VI | megkértem Mártont, hogy engedjen ott a lámpánál írnom és tanulnom.
63 VIII | kellett volna. Ahol te vagy; ott énnekem is ott kell lennem.~–
64 VIII | te vagy; ott énnekem is ott kell lennem.~– Eredj fel,
65 VIII | kezdett.~– Hüh! Loránd; ott lesz a banyakemence; az
66 VIII | Hideg májusi napok voltak, ott kinn megbomlott a természet
67 VIII | maradt.~Magára? Óh nem. Ott voltak körüle a többiek –
68 VIII | testtel hányják a közös sírba. Ott! ott talán megtalálja a
69 VIII | hányják a közös sírba. Ott! ott talán megtalálja a fiú,
70 IX | hosszúra fog nyúlhatni ott – (nehéz tíz év!).~Nem jobb
71 IX | Nem fogsz egyedül lenni ott, mert az, aki legjobban
72 X | szegleti lebujkocsma ajtaján, ott fog rám várni.~Siettem fel
73 X | szállásozni, s a szökevények most ott várnak rá, míg a fiáker
74 X | egyletek távoli védencei, kik ott a sovány abrak mellett ábrándoznak
75 X | nagyon fecskendezd, mert nem ott ég, hanem a hátad ég mindjárt,
76 X | Gyertya ég az ablakban. Ott van az úrfi.~– A nő is vele
77 X | világított ablakban. Loránd állt ott, leheletével melengetve
78 X | éggel is meghasonlva él.~– Ott jól fogsz rejtve lenni.~–
79 X | mühlaui révhez ér az úrfi, ott átszállítják két garasért.
80 XI | mellé, ahová vezették, és ott lefektette fejét két karjára,
81 XI | folyvást az ajtófélen álltam, s ott próbálgatták rajtam sorban
82 XI | szemembe, és azt mondá:~– Ott fogom azt őrizni, ahol a
83 XII | cserényt látod, aztán várj rám ott holnapig, akkor én visszajövök,
84 XII | holnapig, akkor én visszajövök, ott aztán mondd el nekem a prédikációdat;
85 XII | most a pusztára, várj reám ott egy hétig; akkor én visszajövök;
86 XII | visszajövök; aztán majd ott húzd el az én nótámat, adok
87 XII | ronda borivó szobáiban.~Ott felhúzta a csizmáit, elővette
88 XII | akik a hintóban ülnek?~– Ott a nagyságos asszony ül,
89 XII | kérdé Loránd meglepetve.~– Ott hát. Én nagyságos Topándy
90 XII | útközben esik egy csárda, ott egy abrakot kapnak a lovak,
91 XII | inkább azért, hogy ne üljön ott hiába, mint hogy megigya
92 XII | véve ült, egy szökéssel ott termett mellette, fél kezével
93 XII | Mikor aztán kiért az utcára, ott elkezdett istentelenül káromkodni,
94 XII | Tudja mit, lelkem? Amit ott kapna, az nem sok lenne.
95 XII | Jobb is az! Én is inkább ott szeretnék. No hát menjünk!~
96 XIII | lesz bízva. Nálam az ispán ott lakhatik, ahol akarja: –
97 XIII | jelenléte a birkaakolban, ott fog megtelepedni.~– No,
98 XIII | meg se tessék mondanod: ott a kapufélfa.~– Nem fogok
99 XIII | a helye ez?~– Azé az úré ott! – mutatott Lorándra fejével
100 XIII | csinálva Loránd előtt.~– Maga ott fog mindig ülni – szólt
101 XIII | sohasem, ha ez a fiatalember ott nincs, és segítségünkre
102 XIII | tűröm itt a közelben tovább; ott végtére is olyan embernek
103 XIII | valami mély érzés rejlik ott, aminek nyitjára senki sem
104 XIII | kellett neki jönni, ahol mi is ott vagyunk.~– Még nem mondta
105 XIII | után elment a hadjáratba, s ott úgy viselte magát, mint
106 XIII | Loránd homlokára.~Topándy ott az ablakban állva folytatá
107 XIV | és azután addig feledé ott, míg a két égő szemből két
108 XIV | s bevezette a tornácba.~Ott várt reá Cipra.~A cigányleány
109 XIV | fülgombjaiból.~– Függőid is ott hagytad? – kérdé, hogy a
110 XIV | nevezetes férfi, gyűrűje ott az ujján! Szent a béke.~
111 XIV | venné észre, nem is járnának ott a szemei, mégis mindent
112 XV | átnézett Melanie szobájába.~Ott még gyertya égett.~Hanem
113 XV | tornác átszeli egymást, ott találta Lorándot egy asztal
114 XVI | hogy Melanie is örömest jár ott, ahol ő fel szokta keresni,
115 XVI | az a karikagyűrű folyvást ott az ujján. Ha ez a bűvzár
116 XVI | és azt mondta:~– Hagyja ott…~Loránd magánkívül a boldogságtól
117 XVI | ruhát hord, mint a bús-leány ott a szerencsemondó kártyában.~
118 XVII | írt, mikor az már régen ott lesz, ahonnan nem járnak
119 XVII | mely ahol elvégződnék, ott újra kezdődik ismét.~Nem
120 XVII | Melanie-mnek a jövendőbelije is ott lakik.~– Igen?~– Ön tán
121 XVII | kezét, s e kézszorítással ott tartá maga mellett.~Bálnokházyné
122 XVII | Én.” – „Voltam.” „Ma.” – „Ott”, hanem ezúttal olyan jól
123 XVII | hogy ez idő alatt Melanie ott lehessen mellettem. Én ugyan
124 XVIII | jöjjön eléje Szolnokig, s ott a vendéglőben várjon reá.
125 XVIII | hozni ama gyöngéd jelenetbe. Ott találkozni fognak, s onnan
126 XVIII | mely a patak fölött ívlik. Ott megálltak a híd közepén,
127 XVIII | elvesztett gyűrűre: „Hagyja ott!”; ezen a helyen ölelte
128 XVIII | nem való vagy oda. – Nincs ott helyed.~Ezt is ketten felelték.~
129 XVIII | ki a meghívást Cipra, s ott maradt a hídon, s maga sem
130 XVIII | parkba; Topándyt és Ciprát ott találták a hídnál. Loránd
131 XVIII | Loránd pajtás!~– Az öcsém is ott lesz: a Dezső gyerek.~–
132 XVIII | biztatta őt Loránd –, ott vígan fogunk lenni, mint
133 XVIII | tudni.~– Óh, hogyne, kérem. Ott fekszik a tartománya mindjárt,
134 XVIII | gondoskodott, még mulattasson is. Ott van Cipra, hallgassa, amit
135 XVIII | sietett vele szobájába érni.~Ott egyedül lévén, bezárta az
136 XIX | könyörgött nekik, hogy hagyják ott még egy évig; ő úgy szereti
137 XIX | megint újra egy évet kért, s ott maradt kis lakunkban, míg
138 XX | meg itt történt, magam is ott voltam”.~Az adomák néha
139 XX | a bor se vesszen kárba, ott egy álló helyben a vámon
140 XX | Nézz bele a csövébe, ott mosolyog rád a golyó acélhegye.~
141 XX | akkor anyám és nagyanyám is ott voltak a teremben.~Óh, a
142 XXI | valóban úgy érzé, mintha ott kezdené most az életet,
143 XXI | Lankadombra.~– Lankadombra? Tán ott felejtettél valamit?~– Igen.
144 XXI | javadra; a pecsétes levél ott van nálad. Ahogy ismerlek,
145 XXII | menjünk át Sárvölgyihez, ott nagy trakta lesz ma. Valakit
146 XXII | hogy maguk az ifjúurat ott felejtették, hát mármost
147 XXII | Vigyázzanak inkább magukra, hogy ott ne vesszenek! Az ilyen szép
148 XXII | Cipra húgom! Nem maraszt ott bennünket senki szép két
149 XXII | Lorándot, hogy csak maradjanak ott sokáig.~Cipra a kapuig kikísérte
150 XXII | kapuig kikísérte őket. Loránd ott kezet szorított vele, s
151 XXII | kitelik tőle, hogy amint ott őnáluk leszálltak az urak,
152 XXII | ember vendégfogadóból él. Ott lehet délután hat órakor
153 XXII | bementek, Borcsa asszonyt ott hagyva a kétség maró kígyóinak
154 XXII | voltam Lorándnál, s Gyálit is ott találtam nála. Tréfálni
155 XXII | cédulák túlsó oldalán most is ott van e nagyon tisztelt hölgy
156 XXIII | örök élvezése volt csak.~Ott vannak még a gyermekkori
157 XXIII | közéjük és játszani velük; ott vannak a megviselt gyermekkori
158 XXIII | a kakadué. Fromm papa is ott várt az ajtóban, de már
159 XXIII | múlva visszatértek a házba.~Ott lármás öröm csevegő hangjai
160 XXIII | öregasszony vele ment a kocsiig; ott megcsókolá homlokát.~– Eredj!~
161 XXIV | csalás miatt, in flagranti, ott, ahol találtatik, elfogattassék;
162 XXIV | szolgabíró sáros csézájára; ott ugyan adtak rá egy porköpönyeget,
163 XXIV | rablóvajda, aki Ciprával ott a csárdában küzdött, Ciprának
164 XXIV | vakmerőség lett volna. Azok, akik ott tanyáznak, a közeledőt biztos
165 XXV | álomnak leróni adóját.~Neje ott marad édesanyjának felügyelete
166 XXV | a tüzet, hogy nem maradt ott egyéb a bolond Kandúr számára,
167 XXV | nagyságos úr házában, akiből ott bolondot űznek. Hercegasszonynak
168 XXV | vén szelindeket is, hogy ott volt a rablásnál?~– Topándyt?
169 XXV | rabló szemei kápráztak. Ott sok fazékra való ezüst volt
170 XXVI | elviszem hozzá Ciprát, legyen ott, míg megkeresztelik, s míg
171 XXVII | csillagos ég, ki hallja meg azt ott?~Pedig van, aki meghallja
172 XXVII | a hajdani tanya helyére.~Ott most csak egy fekete szérű
173 XXVII | vigyorgással.~– Hiszen én is ott leszek – folytatá Kandúr –,
174 XXVII | egészen az ablak alá jött; ott énekelte: „Jöjj, jöjj, jöjj;
175 XXVII | a bokrokig.~A csalogány ott nyögdécsel a sűrűben.~Beljebb
176 XXVIII| a kést.~Ebben a percben ott termett mellette Loránd.~
177 XXVIII| rebegé a leány –, annak ott kell maradni, amíg élek.
178 XXVIII| vette észre, hogy Cipra ott fekszik.~– Lövés? – kérdé
179 XXVIII| bennünket kirohanni a szabadba. Ott azután részükön az előny.
180 XXVIII| gyorsan felfutott a padlásra.~Ott a sötétben csak tapogatózva
181 XXVIII| a levegőben függve.~Azok ott alant verandától takarva,
182 XXVIII| két oldalán, s a legvénebb ott áll lesben, a veranda oszlopához
183 XXVIII| Gyere no! Gyere hát! Majd ott az oltott mészben lemegy
184 XXIX | besompolygott Sárvölgyi udvarába, s ott künn találva az urat a folyosón,
185 XXIX | odaadni a Marcsának.~A malac ott őgyelgett az udvaron, nem
186 XXIX | visszafutott a konyhába, ott eldugta a füleit párnájába,
187 XXIX | előkerült.~– A bizony. Az járt ott, míg én kinn gyomláltam
188 XXIX | kinn gyomláltam a kertben; ott ólálkodott, meglopott, kirabolt.~–
189 XXIX | szolgabíró hajdúit értesíteni, ki ott a faluban tartá székhelyét.~
190 XXIX | asszony közéjük rontott.~– Ott van! Az az! Ez volt az én
191 XXIX | nyomukban.~ ~A pók ott ült a szögletben már.~Amint
192 XXIX | A vén cigányasszony volt ott; a fal mellé lapulva jött
193 XXIX | rohan Sárvölgyi ajtajáig, ott a kilincset megragadja,
194 XXX | ápolására. Loránd és nagybátyja ott maradtak Cipra mellett.~
195 XXX | üresen találtuk, fegyverei ott voltak elszórva az asztalon,
196 XXX | riasztott vissza! A ház ura ott függött a csillár helyén
197 XXX | mennyi vigasztaló eszme van ott!~Egy Isten, aki atya; egy
198 XXX | neki valaki felelni!~Még ott térdelt az ateista a leány
199 XXXI | elvinni családi jószágára, s ott eltemetni.~Teljesüljön ez
200 XXXI | mindig halottját őrizte. Ott volt a szolgabíró is.~–
201 XXXI | halottaké szokott lenni. Loránd ott állt összekulcsolt kézzel
202 XXXII | annak a magányos épületnek ott a patak mellett befalaztatom
203 XXXII | illatos fűgyökér alatt”, ott töltött néhány percet, s
204 XXXII | gyermekeim közül egy mindig ott aludt szobájában.~„Félek
205 XXXII | félt attól a csendes háztól ott a patak mellett. „Szeretnék
206 XXXII | patak mellett. „Szeretnék ott aludni az illatos fűgyökér
207 XXXII | illatos fűgyökér alatt. Ott heverünk a porban egymás
|