Fezejet
1 IV | Lankadombon egy öreg istentagadó, Topándy Samu, ki a Bálnokházy és
2 IV | vége vettessék, amikkel Topándy évek óta a hívek lelkeit
3 IV | zendülésben vannak tartva emiatt.~Topándy pipával kínálja az érkező
4 IV | Hahaha! – kacagott fel Topándy. – Ezt már csakugyan szeretném
5 IV | gyökeresen megorvosoljuk.~Topándy bámulva mereszté szemeit
6 IV | bújjék belétek! – mérgelődött Topándy, neki-neki indulva a két
7 IV | bízottak lelkét gyilkolta meg.~Topándy úr látva, hogy nincs menekülése,
8 IV | szarkasztikus megalázással Topándy.~– Ön többrendbeli felserdült
9 IV | rabbinushoz, s úgy is jó lesz.~Topándy úr nevetve fenyegeté meg
10 IV | Hívassa ön elő az illetőket!~Topándy hátrakiáltott mögötte álló
11 IV | csakugyan kimenekült ezúttal Topándy becsületszava, mert az a
12 IV | regálékból, mikor kiosztják.~Topándy nevetett.~– Szolgabíró uramöcsém,
13 IV | az árát – szólt nevetve Topándy. – De ugyebár, mégiscsak
14 IV | iconomachia! – kiálta fel kacagva Topándy, ki igen nagy örömét találta
15 IV | én bornemissza vagyok.~Topándy néhány szót súgott hajdúja
16 IV | kikerül valahonnan.~E szóknál Topándy úr kihúzott egy kétfogantyús
17 IV | ítélet után! – csúfolódék Topándy. – Mindjárt lesz minden.
18 IV | ebédlőterembe bevonassék.~Topándy fennhangon parancsolá a
19 IV | kedves vendégeim! – szólt Topándy, bemutatva a törvénytevő
20 IV | értesz hozzá – magyarázá Topándy. – Az egy ócska Pilátus-szobor
21 IV | hogy ki volt Pilátus.)~Topándy mértéktelen hahotában tört
22 IV | almanachot?~Erre a kérdésre Topándy hahotával felkacagott, az
23 IV | ittlétükről, hanem amint Topándy is előlépett, egyszerre
24 IV | szomszéd ház ebédje, ha Topándy azzal a szkeptikus észrevétellel
25 IV | nem volt hozzá szokva.~Topándy kastélyától Sárvölgyi lakáig
26 V | fedte, mely éppen csak a Topándy kertje alatt végződött,
27 V | fölfelé.~Az egész mocsár Topándy birtoka volt a szomszéd
28 V | belepte a moh meg a fű.~Topándy gyakran mondá ismerős vadászcimboráinak,
29 X | mi nem szerettük őt soha: Topándy bátyánk.~– Az istentagadó? –
30 X | E név alatt fog ismerni Topándy is. Beszegődöm hozzá ispánnak,
31 XII | Ott hát. Én nagyságos Topándy urat szolgálom. Igen derék
32 XII | imádkozókat.~– Nem ahhoz. Topándy úrhoz.~– No, azt nem tanácslom;
33 XII | aranyba foglaltatja magát Topándy. Az nagy bolond ebben a
34 XIII | lankadombi kastély udvarára. Topándy a folyosón állva várta az
35 XIII | magára hagyva Topándyval.~Topándy szokott gunyoros kedvében
36 XIII | No, azt szeretem – szólt Topándy. – Hozzám sokan jöttek már
37 XIII | szabad választásra bízom.~Topándy hamis szemszúrással kacsintott
38 XIII | megalkudtunk – szólt nagyot nevetve Topándy. – Majd meglátjuk, hogyan
39 XIII | ispán!~Azzal bevezette őt Topándy a kastélyba, még azt se
40 XIII | reggelizni szoktak.~Míg Topándy mutogatta Lorándnak az aklokat,
41 XIII | asztalkendő volt föltéve.~Mikor Topándy belépett, maga után eresztve
42 XIII | lábasokban párolgott előtte. Topándy levetette magát a legközelebb
43 XIII | riadt rá a szép hölgy.~Topándy felugrott hirtelen.~– Bocsánat,
44 XIII | Tessék, kérem alássan – szólt Topándy, helyet csinálva Loránd
45 XIII | de maga sem tudta, mit.~Topándy azonban homéri hahotára
46 XIII | Bizony, öcsém – monda Topándy –, annál okosabb tanácsot
47 XIII | szeretetreméltó, mikor így nevetett.~Topándy nem állhatá meg, hogy meg
48 XIII | Zsivány? – szólt elkomolyodva Topándy. – Micsoda zsivány?~– No
49 XIII | negéddel adta ezt elő, hogy Topándy nem tudta, tréfál-e ez most
50 XIII | hímzett szegélyét, s odatartá Topándy elé a karját.~– Nézze, hogy
51 XIII | szabadultatok meg? – sürgölé Topándy aggodalommal.~– Bizony nem
52 XIII | fogta magát, és elszaladt.~Topándy még egyre rázta a fejét.
53 XIII | kiverve.~– Csodálatos! – szólt Topándy, szemügyre véve a pisztoly
54 XIII | Ez szép kaland! – dörmögé Topándy. – Máskor nem engedem, hogy
55 XIII | szólt rátekintve a címzetre Topándy.~– Hát még azt is meg lehet
56 XIII | üldözésére kiindult világot.~Topándy hosszasan nézett az előtte
57 XIII | fogva egészen otthon volt Topándy házánál Loránd.~Topándy
58 XIII | Topándy házánál Loránd.~Topándy úgy bánt vele, mint egy
59 XIII | nyitjára senki sem akadt még; Topándy pedig ismeretlen unokaöccsében
60 XIII | magukra hagyta a férfiakat. Topándy azonban más tárgyra vitte
61 XIII | Loránd meg tudta sejteni.~Ha Topándy figyelt őrá, ő is figyelt
62 XIII | Topándyra. Ő észrevette, hogy Topándy nem őrzi, nem félti ezt
63 XIII | a Cipráé jön foganatba.~Topándy viszont észrevette Lorándon,
64 XIII | nem képes tölteni semmi.~Topándy zajos életet élt, mikor
65 XIII | olvasni!~Loránd rábámult; Topándy pedig félvállról azt kérdezé
66 XIII | leány felmutatott az égre.~Topándy vállat vont rá.~– Eredj,
67 XIII | éri valami csintalan tréfa Topándy vendégei részéről. Szánta
68 XIII | ábécét.~– De hát az Istent?~Topándy elvette szemét a távcsőtől,
69 XIII | kedéllyel fordult el tőle. Topándy észrevette azt.~– Édes fiam,
70 XIII | kísérletet tehettünk volna.~Topándy nagy érdekkel nézett fel
71 XIII | Kedves öcsém – szólt Topándy, két kezét Loránd vállára
72 XIII | ismertem nálánál – folytatá Topándy. – Nemcsak mint rokonomat,
73 XIII | Majd megtudod! – förmedt rá Topándy, s folytatá a történetet:~–
74 XIII | amerikai párbajt választja.”~… Topándy véletlenül Loránd arcára
75 XIII | Sárvölgyi.”~…E szóknál felkelt Topándy székéről, s az ablakhoz
76 XIII | odasütött Loránd homlokára.~Topándy ott az ablakban állva folytatá
77 XIV | maga is elszokott régen.~Topándy házánál folyvást megvolt
78 XIV | ténsasszonyozza.~Egy estebédnél Topándy azt mondá Ciprának és Lorándnak:~–
79 XIV | jelenhessen meg közöttünk.~Topándy nagyot nevetett saját előadásának.~
80 XIV | paprikás pálinkával kínálták.~Topándy még jobban nevetett ez invektívákra;
81 XIV | és elfutott az asztaltól.~Topándy csendes vérrel emelte föl
82 XIV | tanácsosnak a leánya – szólt Topándy –, ha jól megtanultam: Melánia.~
83 XIV | volt Loránd frizőrje és Topándy borbélya. Ezt ő egészen
84 XIV | Fogadott leányom, Cipra – szólt Topándy, bemutatva őket egymásnak.~
85 XIV | hogy megcsókolták egymást.~Topándy vállat vont, nevetett, s
86 XIV | asszonyi zsémbelés, amiről maga Topándy azt mondta, hogy ha egy
87 XV | színből, kinek szívből.~Topándy nevetve nézte őket. Nem
88 XV | cimborák ülnek az asztalnál, s Topándy cinikus jókedvében kétértelmű
89 XV | felfordult világot csinált, hogy Topándy megszökött előle a városba,
90 XV | felelt többet.~Másnap, hogy Topándy hazaérkezett a városból,
91 XV | Tanítson meg engemet imádkozni!~Topándy bámulva tekinte rá, s gúnyolódva
92 XV | asztal szélére nyugtatá.~Topándy furcsául rázta a fejét;
93 XV | felugrott térdeiről, s mielőtt Topándy ellenőrizhette volna, egy
94 XV | becsapta maga után az ajtót.~Topándy sóbálvánnyá lett bámulatában.
95 XV | durcás, elkényeztetett kópé.~Topándy asztal felett még célozgatni
96 XV | megmérgezem magammal együtt.~Topándy mosolyogva vonta őt keblére,
97 XVI | ellen sem lehet panasza, Topándy mindennel elhalmozza, ami
98 XVI | tervben volt.~– Ahá! – szólt Topándy nevetve. – Értem. Úgy jöhet,
99 XVI | szobákból is Melanie és Topándy. Melanie Cipra mögött állt
100 XVI | Melanie Cipra mögött állt meg; Topándy széket húzott melléje, s
101 XVI | ez a pipafüst megöl!~Arra Topándy még egy hosszú füstgomolyt
102 XVII | itten?~– Én itt ispán vagyok Topándy úrnál.~– Ispán? Ah, hahaha!
103 XVII | jobb: legalább elvezet ön Topándy lakásáig; nem húznak le
104 XVII | valami gyaloghídon átment.~Topándy éppen kastélya tornácán
105 XVII | kelle vala kezdődni, ha Topándy szépen meg nem kéri az asszonyságot,
106 XVII | Általános lett a zavar.~Csak Topándy maradt kivétel, ő felelt
107 XVII | a zálogos pör genezisét Topándy előtt, aki most maga esett
108 XVII | vendégszeretetét.~– Igen? – (Topándy tudott néha igen kacskaringós
109 XVII | kegyed kívánságát – szólt Topándy röviden, s ismét az asszonyságra
110 XVII | szóra mégis elmosolyodott Topándy, s Bálnokházyné kezét karja
111 XVII | Bálnokházyné szívéhez szorítá Topándy kezét, s ég felé forgatott
112 XVII | most is az?~– Igen.~– Tehát Topándy és Sárvölgyi kijelentett
113 XVIII | vendéglőben várjon reá. Topándy cinizmusát veté okul. Nem
114 XVIII | küldé el levelét, midőn Topándy belépett szobájába. Loránd
115 XVIII | szobájába. Loránd eléje ment, Topándy megölelte, megcsókolá.~–
116 XVIII | bátorságban nem lesz hiány.~Topándy menyegzőről beszélt, Loránd
117 XVIII | áldomásozni.~– Minden bizonnyal!~Topándy nem akart tovább hatolni
118 XVIII | holnap már ez sem fog fájni.~Topándy is csatlakozott hozzájuk.~–
119 XVIII | Ezt is ketten felelték.~Topándy értette alatta: nem vehetsz
120 XVIII | hazatér szülőihez – felelt Topándy.~„Valóban oda!” – gondolá
121 XVIII | felsietett a kastélyba.~Topándy utána kiáltott:~– Ha jó
122 XVIII | Sárvölgyi házánál jobban, mint Topándy úrnál a toros káposztát.~–
123 XVIII | szokott-e vele tréfálni maga Topándy és a többi víg cimborák?~
124 XVIII | beszélnek a férfiak?~Az öreg Topándy azonban más fordulatot adott
125 XVIII | fejedelem, persze? – kérdezé Topándy naiv csodálkozással.~– Hisz
126 XVIII | nagy örömnapját fogja ülni.~Topándy is félrenézett a szükséges
127 XVIII | maradt vendéget mulattatni; Topándy bizony nem törődött azzal,
128 XVIII | tovább is fognak utazni.~Topándy két kocsiba fogatott: az
129 XX | akarja ez érzékeny jelenetet Topándy szarkazmusai által megrontatni.~
130 XX | vendége jött e fogadónak; Topándy víg cimborái a környékből,
131 XX | emlékeztem. Ez nagybátyám, Topándy.~Csodálatos! Loránd azt
132 XX | közönyös találkozó helyet.~Topándy egyenesen felém jött.~Oly
133 XX | arcához nagyon hasonlítok.~Topándy azzal érzékenyen megölelt.~–
134 XX | előttem ez összejövetel.~Hisz Topándy maga érzi azt legjobban,
135 XX | Balról Loránd mellett ült Topándy, jobbról én, mellettem Gyáli
136 XX | gavallérok után megcsinálni?~Topándy közbeszólt:~– Nekem nincs,
137 XX | őrjöngő tréfa végrehajtásában. Topándy homlokán nehéz verítékcseppek
138 XXI | Topándyval együtt útnak indultak.~Topándy be volt avatva a titokba,
139 XXI | soha.~E szomorú mélázásból Topándy megérkezte veré fel őket.~–
140 XXI | beszéd, nevetéssel vegyest: Topándy és Dezső jöttek hozzá; Loránd
141 XXII | adott nekünk Cipra? – szólt Topándy.~– Minthogy ő bennünket
142 XXII | Szolnokból.~– Vivát! – monda rá Topándy.~– S minthogy azt látom,
143 XXII | nézett távozó öccse után.~Topándy megfogta Loránd kezét.~–
144 XXII | asszony kezéből kikerül.~Topándy mind a két fiút megcsókolá.
145 XXII | karöltve távoztak el, s siettek Topándy házához vissza. Dezsőt Bálnokházyné
146 XXII | dolgai előadását kezdte Topándy előtt. Bálnokházyné gratulált
147 XXII | fölött azután elregélte Dezső Topándy előtt, miket mondott Sárvölgyiéknél.
148 XXII | éppen nem bírta megérteni. Topándy arca egyre meghatottabb
149 XXII | az asztaltól fölkeltek, Topándy félrehívta Lorándot.~– Ez
150 XXIII | kitalálni. Ez Loránd és Topándy között könnyen véghezmehetett;
151 XXIII | keresztlevél. Azt tudod jól, hogy Topándy ezt a szegény leányt mindeddig
152 XXIV | megérkezett Lankadombra.~Topándy nagyon várta már. Ciprát
153 XXIV | meghívójegyet a menyegzőre. Tessék.~Topándy előkereste tárcájából a
154 XXIV | odanyújtá Lorándnak.~„Tekintetes Topándy úr kedves öccsével, Áronffy
155 XXIV | Melanie nem ment férjhez?~Topándy megcsóválta a fejét.~– Türelmetlen
156 XXIV | vérkeverő tréfa! – tört ki Topándy haraggal. – Az a leány,
157 XXIV | is elismerem – folytatá Topándy. – A vallási szertartásokat
158 XXIV | mondta rá, hogy jó lesz; amit Topándy akar, ő beleáll. Izenjék
159 XXV | Amaz elhírült botrány óta Topándy háztája olyan csendes, még
160 XXV | Hanem azok odaát.~– A Topándy meg az úrfi?~– Bizonyosan.
161 XXV | melynek középen kell lenni, Topándy címere; ez áll egy koronás
162 XXV | amit rád bíztam. Ez a levél Topándy újabb végrendelete. Míg
163 XXV | a feleségem nála lakott, Topándy, azt vélve, hogy öccséhez
164 XXV | kezembe kerülhetne, s az öreg Topándy véletlenül meg találna halni
165 XXVI | ment. Topándyt kereste.~Topándy szobájában várt Lorándra,
166 XXVI | Én nőül veszem Ciprát.~Topándy hosszasan nézett az ifjú
167 XXVI | Mert derék, jó leány.~Topándy fejét rázta.~– Az még nem
168 XXVI | mert szeretem…~Erre aztán Topándy arca is ellágyult; a szokott
169 XXVI | én nőmmel bujdosom tova”.~Topándy most már kezét nyújtá Lorándnak.~–
170 XXVI | az enyim: viselje azt!” Topándy nem gátolhatá meg, hogy
171 XXVIII| káromlattal teljes ordítás.~Topándy lőtt ki az ablakon, s egyike
172 XXVIII| vagy, Loránd? – hangzék Topándy szava a folyosón.~E hangra
173 XXVIII| mert meg van sebesülve.~Topándy csak most vette észre, hogy
174 XXVIII| fognak ők bejönni – szólt Topándy; s maga elvevé az asztalról
175 XXVIII| mindig sokan vannak – monda Topándy –, pedig kettőt már lepörköltem
176 XXVIII| mindjárt! – kiáltott tréfásan Topándy. – Nem várhatnak az akasztófáravalók!~–
177 XXVIII| lesz futókat venned – szólt Topándy –; a futóval jobban talál
178 XXVIII| nagybátyjának, hogy ispánlak kell, Topándy megásatta a mészvermet a
179 XXX | Credo…!~Virradni kezdett.~Topándy nem hagyta el Ciprát azóta,
180 XXX | igénybe vette őket mind.~Topándy volt egyedül a sebesült
181 XXX | fogsz gyógyulni – szólt Topándy, megfogva a leány kezét.~
182 XXX | leány úgy kulcsolá öt ujját Topándy öt ujja közé, hogy az mint
183 XXX | hogy ezt neki megköszönjük?~Topándy elfogult kebellel szólt:~–
184 XXX | ő maga mondta el az imát Topándy előtt: egy szót sem hibázott
185 XXX | azt hittem, este van már.~Topándy kinyitott egy táblát az
186 XXX | egy éltet kettémetszeni.~Topándy levelet írt Loránd íróasztalán;
187 XXX | láttára. Itt jön a vallató!~Topándy felugrott helyéről, és eléje
188 XXX | végezve.~– Bevégezve? – kérdé Topándy bámulva.~– Igen. Bevégezve,
189 XXX | kompromittálák.~– Sárvölgyit? – kérdé Topándy szikrázó szemekkel.~– Őt. –
190 XXX | saját maga végezte ki magát…~Topándy felmagasztaltan emelte e
191 XXX | Topándyra, azután Lorándra.~Topándy elérté e néma kérdést.~–
192 XXX | Mikor ennek vége volt, Topándy kezet szorított a lelkésszel.~–
193 XXX | gúnyt belőled, és most?~Topándy malaszttal szólt közbe.~–
194 XXX | Nem, leányom – szólt Topándy –, Loránd öcsém még tegnap
195 XXXI | azt az egy kapa földet.~Topándy maga látott a szomorú intézkedések
196 XXXI | meglepetés lesz az anyának, kit Topándy egy nappal elébb arról tudósított,
197 XXXI | megkérte tőle Cipra kezét, Topándy rögtön írt Áronffynénak,
198 XXXI | az volt a különös, hogy Topándy semmi fájdalmat nem érzett
199 XXXI | Szükségtelen már – szólt Topándy, fáradtan rogyva le a karszékbe. –
200 XXXI | elősiető orvos igazolta Topándy véleményét.~„Itt nincs segedelem.”~
201 XXXI | Én uram, bocsáss be!”~Topándy nem engedé magát levetkőztetni,
202 XXXI | A második levél, melyet Topándy írt anyjához, s melynek
203 XXXI | cigányleány már boldog is volt.~Topándy levele azt tudatá, hogy
|